Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 448 (8941. - 8960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8960. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-08 09:05:56
Üzenet elküldve: 2022-02-08 09:05:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* A kezdeti feszélyezettségük, ha volt is, mostanra nyomtalanul eltűnt. Teljes természetességgel cseverésznek akármilyen témáról, ami meg is nyugtatja a lányt, mivel tudat alatt mindig kényelmetlenül érzi magát az idegenekkel való társalgástól. Bár azért elég jól titkolja. *
- Én szeretem, bármelyik évszakban. De megértelek. Ilyenkor általában barlangokban meg szurdokokban húzom meg magam, de elég kényelmetlen tud lenni. ~ Annyira nem vagyok oda a sötét zúgokért. ~ Akkor főleg fogadókban töltöd a telet? És vadászattal foglalkozol?
* Druidák gyermekeként vegyesek az érzelmei a vadászat iránt. Egy részük egyáltalán nem fogyaszt olyan élelmet, ami már kiszolgált egy másik életet. Tiszteli az életet, igyekszik csak akkor ölni, ha az a létfenntartását szolgálja, de ezen gondolatait nem osztja meg a másikkal. Meg azért a húst szereti. *
- Rendben, felőlem mehetünk.
* Összeszedegeti a felszerelését. A nyílvesszőit szépen elrendezi a tegezben, az íjat pedig a hátán helyezi el. Az állatait már jó néhány órája magukra hagyta, bizonyára már zokon vették. *
- Ő a lovam Kísértet, ő pedig Fehér. * Kezének intésével mutatja be állandó társait. A gyöngybagoly sértődötten csap felé a szárnyaival. ~ Igen, túl sokáig hagytam figyelmen kívül őket. ~ Enyhe bűntudatot is érez emiatt. Tenyerének finom nyomásával jelzi a csikónak, hogy ideje indulni. Mivel szerszámokat nem használ, kialakítottak maguknak egy saját jelzésrendszert. *
- Akkor induljunk, kérlek vezess, nem vagyok biztos benne, hogy még emlékszem a járásra.
* Gyalogosan indul el, nem akarja lehagyni a másik elfet. Kezébe fogja a botját és hátrapillant, hogy Kísértet követi-e. A bagoly meg majd ugyis kitalálja hol kíván utazni. *
- Azt hiszem az ötvenedik. * Valóban nem sok, de az elfek lassan érnek. * És neked?
* A kezdeti feszélyezettségük, ha volt is, mostanra nyomtalanul eltűnt. Teljes természetességgel cseverésznek akármilyen témáról, ami meg is nyugtatja a lányt, mivel tudat alatt mindig kényelmetlenül érzi magát az idegenekkel való társalgástól. Bár azért elég jól titkolja. *
- Én szeretem, bármelyik évszakban. De megértelek. Ilyenkor általában barlangokban meg szurdokokban húzom meg magam, de elég kényelmetlen tud lenni. ~ Annyira nem vagyok oda a sötét zúgokért. ~ Akkor főleg fogadókban töltöd a telet? És vadászattal foglalkozol?
* Druidák gyermekeként vegyesek az érzelmei a vadászat iránt. Egy részük egyáltalán nem fogyaszt olyan élelmet, ami már kiszolgált egy másik életet. Tiszteli az életet, igyekszik csak akkor ölni, ha az a létfenntartását szolgálja, de ezen gondolatait nem osztja meg a másikkal. Meg azért a húst szereti. *
- Rendben, felőlem mehetünk.
* Összeszedegeti a felszerelését. A nyílvesszőit szépen elrendezi a tegezben, az íjat pedig a hátán helyezi el. Az állatait már jó néhány órája magukra hagyta, bizonyára már zokon vették. *
- Ő a lovam Kísértet, ő pedig Fehér. * Kezének intésével mutatja be állandó társait. A gyöngybagoly sértődötten csap felé a szárnyaival. ~ Igen, túl sokáig hagytam figyelmen kívül őket. ~ Enyhe bűntudatot is érez emiatt. Tenyerének finom nyomásával jelzi a csikónak, hogy ideje indulni. Mivel szerszámokat nem használ, kialakítottak maguknak egy saját jelzésrendszert. *
- Akkor induljunk, kérlek vezess, nem vagyok biztos benne, hogy még emlékszem a járásra.
* Gyalogosan indul el, nem akarja lehagyni a másik elfet. Kezébe fogja a botját és hátrapillant, hogy Kísértet követi-e. A bagoly meg majd ugyis kitalálja hol kíván utazni. *
- Azt hiszem az ötvenedik. * Valóban nem sok, de az elfek lassan érnek. * És neked?
8959. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 21:19:40
Üzenet elküldve: 2022-02-07 21:19:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Bóknak szánta természetesen, elvégre nem akarta összetörni ezt a szegény lányt. De legalább van neki önértékelése, hogy tudja milyen szinten áll.*
- Nem sokára, de még azért érhet meglepetés minket.* Ha az időről van szó, akkor pesszimista. Most még nincs jó idő, ezért is javasolja részben a forró fürdőt. Úgy tűnik az ötlet tetszik a lánynak, neki meg aztán még inkább.*
- Meg van még bizony és ott ahol hagytad.* Viccelődik egy keveset.* Én rendszeresen felkeresem, amikor a városban járok. Aki ezt a fürdőt építette annak még a nevét is aranyba foglalnám. Nem sűrűn dicsérek városit, de ez bizony jó ötlet volt.* Tényleg ritka, ha ő ilyet mond, ha mégis ilyet tesz, akkor az nagy dicséret városi számára.*
- Én nekem éppenséggel semmi dolgom. Edzeni akartam egy kicsit, ami meg is volt. Tudod hiába nyílnak a hóvirágok, nekem még nincs most kedvem visszatérni a hideg, rideg erdőbe. Ilyenkor szinte semmi élet sincs benne. Mondhatni olyan vagyok, mint a medve. A tél egy részét itt töltöm bent, csak néha megyek ki lőni néhány vadat a prémje miatt. A téli bunda elég értékes tud lenni.* Oszt meg magáról is egy keveset.*
- Elkísérhetlek, ha gondolod. Szívesen megmártóznék most én is.* Ha ez így megfelel a lánynak, akkor el is indul mellette a fürdőház felé.*
- Hányadik teled ez a mostani? Elég fiatalnak tűnsz, de lehet, csak a magasságod csal meg.* Ilyet nem illik kérdezni, de az erdei nomádokat nem is nevelik éppen illemre. A kíváncsiság meg kíváncsiság.*
* Bóknak szánta természetesen, elvégre nem akarta összetörni ezt a szegény lányt. De legalább van neki önértékelése, hogy tudja milyen szinten áll.*
- Nem sokára, de még azért érhet meglepetés minket.* Ha az időről van szó, akkor pesszimista. Most még nincs jó idő, ezért is javasolja részben a forró fürdőt. Úgy tűnik az ötlet tetszik a lánynak, neki meg aztán még inkább.*
- Meg van még bizony és ott ahol hagytad.* Viccelődik egy keveset.* Én rendszeresen felkeresem, amikor a városban járok. Aki ezt a fürdőt építette annak még a nevét is aranyba foglalnám. Nem sűrűn dicsérek városit, de ez bizony jó ötlet volt.* Tényleg ritka, ha ő ilyet mond, ha mégis ilyet tesz, akkor az nagy dicséret városi számára.*
- Én nekem éppenséggel semmi dolgom. Edzeni akartam egy kicsit, ami meg is volt. Tudod hiába nyílnak a hóvirágok, nekem még nincs most kedvem visszatérni a hideg, rideg erdőbe. Ilyenkor szinte semmi élet sincs benne. Mondhatni olyan vagyok, mint a medve. A tél egy részét itt töltöm bent, csak néha megyek ki lőni néhány vadat a prémje miatt. A téli bunda elég értékes tud lenni.* Oszt meg magáról is egy keveset.*
- Elkísérhetlek, ha gondolod. Szívesen megmártóznék most én is.* Ha ez így megfelel a lánynak, akkor el is indul mellette a fürdőház felé.*
- Hányadik teled ez a mostani? Elég fiatalnak tűnsz, de lehet, csak a magasságod csal meg.* Ilyet nem illik kérdezni, de az erdei nomádokat nem is nevelik éppen illemre. A kíváncsiság meg kíváncsiság.*
8958. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 20:22:45
Üzenet elküldve: 2022-02-07 20:22:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A piactéren átverekedve meg könnyebül. Amint a tisztásra teszi a lábát, nagy levegőket vesz. A szükségtelen emberi tömeg egy piacon nem is annyira szükségtelen mint azt ő gondolja. De ettől még mindig zavarja a környezetét. Amint a fűre teszi a lábát azonnal a csobogó vízre lesz figyelmes. ~ Itt már nem lesz gond. De azért ez röhejes, hogy ilyen fojtó hatással vannak rám. ~ Méltatlankodik tovább. A patakot követve talál egy tökéletes helyet, ahol kényelembe helyezi magát és átadja magát újra a nyugalomnak és a megtisztulásnak. Ez sajnos nem maradhat számára így tovább, hisz az élet nem csak sétálgatásból áll. ~ Talán valami munkát kellene találnom. ~ *
8957. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 19:38:02
Üzenet elküldve: 2022-02-07 19:38:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Téli délután//
* A céltalan sétálgatás talán kötelező is lehetne, ha az ember fia vándor. Mégis megunható, amennyiben túl gyakran csinálja egy fél-elf. A házak, az emberek látványa érdekes egy darabig, még a nyüzsgő piac portékái is lekötik a gondolatokat némi időre, de valahogy mégis a természet az, ami segít elterelni bárki figyelmét, ha valóban erre vágyik.
Így sodorhatták léptei az erdő szélére, egy tisztásra Riont. Ki tudja miért vonzotta a csend, vagy csak tudat alatt követte órák óta azt az útvonalat, amit Onyawanthával megbeszéltek. Mindenesetre azon vette észre magát, hogy lábai már nem szándékoznak tovább menni. Jól esne egy kis pihenő és a nyugalmas tisztás éppen megfelelőnek tűnik a célra. Egy hatalmas fűzfa mélyen lelógó ágai, a hosszú ujjaira fagyott csillogó jégpáncéllal, földöntúli látványt nyújtanak. El kell hoznia ide a lányt, ha valaha még találkoznak…!
Megáll hát kicsit bámészkodni. Majd közelebb és közelebb lép a különös jelenéshez. Finoman oldalra hajtva pár ágat végül leül a törzs mellé, hogy belülről is megcsodálja a varázslatot, a délutáni nap ragyogó sugarait a különös cseppeken.*
* A céltalan sétálgatás talán kötelező is lehetne, ha az ember fia vándor. Mégis megunható, amennyiben túl gyakran csinálja egy fél-elf. A házak, az emberek látványa érdekes egy darabig, még a nyüzsgő piac portékái is lekötik a gondolatokat némi időre, de valahogy mégis a természet az, ami segít elterelni bárki figyelmét, ha valóban erre vágyik.
Így sodorhatták léptei az erdő szélére, egy tisztásra Riont. Ki tudja miért vonzotta a csend, vagy csak tudat alatt követte órák óta azt az útvonalat, amit Onyawanthával megbeszéltek. Mindenesetre azon vette észre magát, hogy lábai már nem szándékoznak tovább menni. Jól esne egy kis pihenő és a nyugalmas tisztás éppen megfelelőnek tűnik a célra. Egy hatalmas fűzfa mélyen lelógó ágai, a hosszú ujjaira fagyott csillogó jégpáncéllal, földöntúli látványt nyújtanak. El kell hoznia ide a lányt, ha valaha még találkoznak…!
Megáll hát kicsit bámészkodni. Majd közelebb és közelebb lép a különös jelenéshez. Finoman oldalra hajtva pár ágat végül leül a törzs mellé, hogy belülről is megcsodálja a varázslatot, a délutáni nap ragyogó sugarait a különös cseppeken.*
8956. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 08:11:47
Üzenet elküldve: 2022-02-07 08:11:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Hogy mennyire nemes vagy sem, azt a lány nem tudja. Ezt az egyet hozta el magával otthonából, amit nem maga készített vagy szerzett, tehát a fejében lévő tudáson kívül ez az egy öröksége van. Zavartan fintorog a biztatásra, nem is reménykedik benne, hogy egyáltalán valaha normális lövést tudna produkálni egy ekkora íjjal. *
- Azt erősen kétlem, de azért köszönöm. * Hangjában nyoma sincs keserűségnek, számára ez egy tény. Maga is kiválaszt pár már kissé ragacsos bogyót és körülményesen kiszedegeti belőle az enyhén mérgező magokat és a sok nem odavaló dolgot. A maradékot bekapja és bólintással konstatálja, hogy már meglehetősen édes. *
- Nemsokára itt a tavasz, nem gondolod? Néhány napja még hóvirágot is láttam, bár elég korai. * Elnéz a távolabbi fák felé, mintha már onnan látná a tavasz jöttét. Lenyalogatja a ragacsos ujjait, a maradékot beletörli a fűbe. *
- Hogy hogyan tovább? Nem is tudom. * Megvonja a vállát. Már erre az apró mozdulatra is merevség áll a nyakába. * Ó, igen, a meleg fürdő azon kevesek egyike, amiket imádok. Nem is rossz ötlet. * Nyújtózkodik egyet, amolyan macska-mód, felpúposított háttal. Az elf férfi atyáskodásán megint csak mosolyog egyet. *
~ Mint egy jóságos aggódó szülő. Biztos, mert olyan kicsi vagyok hozzá képest. Mint egy gyerek. ~
-Ah, számból vetted ki a szót, pontosan ezt tudtam volna mondani én is. Már pár éve nem jártam errefelé, de még emlékszem a fogadókra, miegyebekre. A fürdőházra is, hacsak azóta meg nem változott a környék.
* Legalább a feneke már nem sajog az órákig tartó lovaglástól. Cserébe most már csak a háta. De az iszonyúan. *
- És te merre tartasz? Nem szeretnélek feltartani, bizonyára volt úti célod. * Jut eszébe hirtelen, hiszen lehet csak átutazóban volt, csak meglátta az ő szerencsétlenkedését és mint jóravaló elf, egyszerűen nem bírta szó nélkül ezt a kontárkodást a tisztáson. *
* Hogy mennyire nemes vagy sem, azt a lány nem tudja. Ezt az egyet hozta el magával otthonából, amit nem maga készített vagy szerzett, tehát a fejében lévő tudáson kívül ez az egy öröksége van. Zavartan fintorog a biztatásra, nem is reménykedik benne, hogy egyáltalán valaha normális lövést tudna produkálni egy ekkora íjjal. *
- Azt erősen kétlem, de azért köszönöm. * Hangjában nyoma sincs keserűségnek, számára ez egy tény. Maga is kiválaszt pár már kissé ragacsos bogyót és körülményesen kiszedegeti belőle az enyhén mérgező magokat és a sok nem odavaló dolgot. A maradékot bekapja és bólintással konstatálja, hogy már meglehetősen édes. *
- Nemsokára itt a tavasz, nem gondolod? Néhány napja még hóvirágot is láttam, bár elég korai. * Elnéz a távolabbi fák felé, mintha már onnan látná a tavasz jöttét. Lenyalogatja a ragacsos ujjait, a maradékot beletörli a fűbe. *
- Hogy hogyan tovább? Nem is tudom. * Megvonja a vállát. Már erre az apró mozdulatra is merevség áll a nyakába. * Ó, igen, a meleg fürdő azon kevesek egyike, amiket imádok. Nem is rossz ötlet. * Nyújtózkodik egyet, amolyan macska-mód, felpúposított háttal. Az elf férfi atyáskodásán megint csak mosolyog egyet. *
~ Mint egy jóságos aggódó szülő. Biztos, mert olyan kicsi vagyok hozzá képest. Mint egy gyerek. ~
-Ah, számból vetted ki a szót, pontosan ezt tudtam volna mondani én is. Már pár éve nem jártam errefelé, de még emlékszem a fogadókra, miegyebekre. A fürdőházra is, hacsak azóta meg nem változott a környék.
* Legalább a feneke már nem sajog az órákig tartó lovaglástól. Cserébe most már csak a háta. De az iszonyúan. *
- És te merre tartasz? Nem szeretnélek feltartani, bizonyára volt úti célod. * Jut eszébe hirtelen, hiszen lehet csak átutazóban volt, csak meglátta az ő szerencsétlenkedését és mint jóravaló elf, egyszerűen nem bírta szó nélkül ezt a kontárkodást a tisztáson. *
8955. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 07:53:19
Üzenet elküldve: 2022-02-07 07:53:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Míg ott időzik és eszik, idő közben érkezik valaki a tisztásra a szántók irányából. Csuklyás alak, dús arcszőrzettel és egy bottal, ami talán indokolt is, mert hát nem igazán van gyalogláshoz szokva, csak vonszolja magát. Első ránézésre úgy gondolja, hogy talán vénségére bánt el vele az idő, mert ez a járás inkább a vénekre jellemző. Ha meg valóban valami aggastyán, akkor tudhat egyet és mást a környékben élőkről. Úgy tapasztalta, hogy az ilyen idősek pontosan tudják melyik házban ki lakik és kinek a lánya fog mostanában kölkezni. Fel is áll és leporolja magáról a morzsákat, hogy nézzen is ki valahogy, aztán közelebb lépked a fa alá letelepedő csuklyáshoz, hogy megszólíthassa.*
-No, öregapám, minden rendben? *Erélyesen kérdez és viszonylag hangosan, hogy ha esetleg nagyot hall is felfogja a dolgokat.*
-Helybéli kend? Idevalósi? *Nyomja meg még két kérdéssel a kíváncsiskodást, úgy tapasztalta, hogy az idősebbek még örülnek is neki, ha valaki szóba áll velük.*
*Míg ott időzik és eszik, idő közben érkezik valaki a tisztásra a szántók irányából. Csuklyás alak, dús arcszőrzettel és egy bottal, ami talán indokolt is, mert hát nem igazán van gyalogláshoz szokva, csak vonszolja magát. Első ránézésre úgy gondolja, hogy talán vénségére bánt el vele az idő, mert ez a járás inkább a vénekre jellemző. Ha meg valóban valami aggastyán, akkor tudhat egyet és mást a környékben élőkről. Úgy tapasztalta, hogy az ilyen idősek pontosan tudják melyik házban ki lakik és kinek a lánya fog mostanában kölkezni. Fel is áll és leporolja magáról a morzsákat, hogy nézzen is ki valahogy, aztán közelebb lépked a fa alá letelepedő csuklyáshoz, hogy megszólíthassa.*
-No, öregapám, minden rendben? *Erélyesen kérdez és viszonylag hangosan, hogy ha esetleg nagyot hall is felfogja a dolgokat.*
-Helybéli kend? Idevalósi? *Nyomja meg még két kérdéssel a kíváncsiskodást, úgy tapasztalta, hogy az idősebbek még örülnek is neki, ha valaki szóba áll velük.*
8954. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 07:40:27
Üzenet elküldve: 2022-02-07 07:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
//Láz még 1 kör//
//Mana: 13//
*Ez a kör neki kedvezett, az ő tolla nem repült ugyanis ki a helyéről a lány igyekezete ellenére, továbbá neki viszont sikerült eltüntetni Luni tollát. Ismeri a szabályzatot, most még egy kör áll a rendelkezésére, hogy megszerezze az övét. Ezzel szinte teljesen lerövidítették a tusát, hiszen kettő helyett csak egy tollon tudnak osztozni és aki azt két körig birtokolja, nyilván az lesz a nyertes. Ahogy a lány észleli a tolla elvesztését, mindjárt varázsol, ami nagyon hasonló az előző körben elsütötthöz, talán pont ugyan az is, csak most nagyon szerencsét remél. Egyértelműen csak most vált igazán izgalmassá a tusa, amikor az idő szorítása is érződik az ember leheletén. Nyilván neki, azaz érdeke, hogy a saját tollát is minél hamarabb elpusztítsa, azonban talán ez esetben Luni jobban céloz és kifújja a helyéről, amely után neki is utána kell iramodnia, így csökkentve az esélyeit. Akkor pedig, ha ketten ugranak egy tollért, ott bármi lehetséges. Kivéve, ha az egyikük nem látja, mit is kéne elkapni. A toll meg ugye elég kicsi és könnyű, találomra hadonászva a levegőben vagy tapogatva a talajon bizony nehéz célt érni. Most pedig Luni bizony nagyon lesi a toll reakcióját, talán ezt ki is használja. Úgy tesz mintha a kezét emelve próbálják eltakarni a tollat ám félúton megáll a mozdulat, pont a toll helye előtt és kinyitja, ő pedig becsukja a szemét. Néhány másodpercnek elég kell lennie, ahhoz hogy célt érjen, aztán be is csukja, hogy lássa, a tollat sikerült-e kilökni a helyéről, ha így történik megpróbál utána nyúlni és elkapni a kezével, ha nem, akkor csak hátat fordít Luninak és elmozdul a mostani helyéről, hogy az ne tudja éppen hol van.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy fényes gömb jelenik meg. Aki a gömbbe néz (beleértve a varázslót is), egy körre elveszti látását. A gömb addig marad meg, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
//Láz még 1 kör//
//Mana: 13//
*Ez a kör neki kedvezett, az ő tolla nem repült ugyanis ki a helyéről a lány igyekezete ellenére, továbbá neki viszont sikerült eltüntetni Luni tollát. Ismeri a szabályzatot, most még egy kör áll a rendelkezésére, hogy megszerezze az övét. Ezzel szinte teljesen lerövidítették a tusát, hiszen kettő helyett csak egy tollon tudnak osztozni és aki azt két körig birtokolja, nyilván az lesz a nyertes. Ahogy a lány észleli a tolla elvesztését, mindjárt varázsol, ami nagyon hasonló az előző körben elsütötthöz, talán pont ugyan az is, csak most nagyon szerencsét remél. Egyértelműen csak most vált igazán izgalmassá a tusa, amikor az idő szorítása is érződik az ember leheletén. Nyilván neki, azaz érdeke, hogy a saját tollát is minél hamarabb elpusztítsa, azonban talán ez esetben Luni jobban céloz és kifújja a helyéről, amely után neki is utána kell iramodnia, így csökkentve az esélyeit. Akkor pedig, ha ketten ugranak egy tollért, ott bármi lehetséges. Kivéve, ha az egyikük nem látja, mit is kéne elkapni. A toll meg ugye elég kicsi és könnyű, találomra hadonászva a levegőben vagy tapogatva a talajon bizony nehéz célt érni. Most pedig Luni bizony nagyon lesi a toll reakcióját, talán ezt ki is használja. Úgy tesz mintha a kezét emelve próbálják eltakarni a tollat ám félúton megáll a mozdulat, pont a toll helye előtt és kinyitja, ő pedig becsukja a szemét. Néhány másodpercnek elég kell lennie, ahhoz hogy célt érjen, aztán be is csukja, hogy lássa, a tollat sikerült-e kilökni a helyéről, ha így történik megpróbál utána nyúlni és elkapni a kezével, ha nem, akkor csak hátat fordít Luninak és elmozdul a mostani helyéről, hogy az ne tudja éppen hol van.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy fényes gömb jelenik meg. Aki a gömbbe néz (beleértve a varázslót is), egy körre elveszti látását. A gömb addig marad meg, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
8953. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-05 20:28:53
Üzenet elküldve: 2022-02-05 20:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Mana: 15//
*Ösztönös mozdulattal majdnem ugrik hátra egy nagyot a tűzcsóva láttán, de ehhez túl lassúnak bizonyul. Talán a vízveszteség okozta legyengülésnek köszönhető, talán eleve nem lett volna már rá ideje, a végeredmény szempontjából igazából mindegy. Mire egyáltalán felfogja, hogy mi történt, nemhogy tűzcsóva nincsen, de már tolla sem.
Így is nagyon nagy szerencséje van viszont, mert Mady nagyon precízen céloz, más körülmények között több mint veszélyes varázslatával; csak a tollát pusztítja el, amúgy pedig még szinte az ingét sem pörköli meg, nemhogy a bőrét, amire világ életében igyekezett vigyázni.
Röpke pillanatra felvetődik benne, hogy akár ő is használhatta volna ugyanezt a varázslatot az előbb, csak nem volt biztos benne, hogy képes vele hasonlóra pontosságra, vagy, hogy elegendő távolságra van. Ezek szerint abban lett volna. Utólag viszont tényleg mindig könnyű okosnak lenni, ezért most nem is haragszik magára, ideje eleve nem is lenne rá.
Jobban lefoglalja, hogy ezúttal tényleg bajban van, mivel most nem csak elrepült tőle a tolla, amit van lehetősége visszaszerezni valahogy, hanem egyszerűen nincs.
Tisztában van mindhárom maradék lehetőségével. A feladást számításba sem veszi, már csak azért sem, hogy ne szegje meg az adott szavát, illetve persze azért sem, mert, ha úgy is veszít, akkor nem szeretné olcsón adni a bőrét, ha már legmerészebb álmaira rácáfolva sikerült eljutnia idáig.
A másik lány pályáról való kitaszítására nem lát sok esélyt, sem mágiával, sem fizikai erővel, bár utóbbi eleve a versenyből való kizárást eredményezné.
Jelen helyzetben hasznos varázslata sem nagyon akad ugyanakkor. Ha lemásolja Madyt, és megpróbálja ugyanúgy elpusztítani tollát egy tűzcsóvával, ahogyan ő tette az övével, ezzel még nem fordítaná meg a versenyt, hiszen az övé pusztult el előbb, az elpusztítás pedig nem egyenlő a másik tollának a megszerzésével.
Megint gyorsan kell döntenie, ezért az egyetlen, valószínűleg tényleg utolsó lehetőségét használja ki.
Talán elég gyenge volt a szellő, amit az előbb meg tudott idézni, és nem is találta el túl jó szögből vele célpontját, ezért nem működött és a toll elrepítése helyett jó eséllyel csak enyhítette kicsit az általa okozott láz által keltett kellemetlen érzést. Most viszont, ha már úgy is közel vannak egymáshoz, igyekszik minél gyorsabban és a lehető legkisebbre csökkenteni ezt a távolságot.
Gyorsnak kell lennie, és próbál is az lenni, meg persze ezúttal pontos is.
Szerencsére varázslata a lehető legegyszerűbb, pont az a fajta varázslat, amit egy tanonc talán elsőnek tanul meg a levegő elem tanulmányozása közben. Nem kell hozzá sem erős koncentráció, sem semmilyen bonyolultabb mozdulat, sem pedig a semminél alig kicsivel több mana.
Sietve újabb légbuborékot formáz, majd a lehető legközelebbről, és megítélése szerint a legjobb helyről igyekszik vele jól eltalálni a tollat. Abban reménykedik, hogy amennyiben sikerül, éppen azzal a lendülettel, amivel kiereszti a levegőt a buborékból, utána tud nyúlni és el is tudja kapni valamelyik kezével, bármerre is repüljön az.
Már amennyiben egyáltalán sikerül a varázslat, amennyiben képes elég ügyes, gyors és pontos lenni, és amennyiben persze Mady nem lesz képes megakadályozni mindezt valahogy.
Sok buktatója van ennek az egyszerű tervnek, de megint csak ott tart, hogy még mindig jobb megpróbálni, mint csak úgy feladni, hiszen, ha majd egyszer az életben éles helyzetben kell használnia a mágiáját, a dolgok pedig rosszra fordulnak közben, akkor is muszáj lesz majd belekapaszkodnia akár még az utolsó utáni lehetőségbe is, ha életben szeretne maradni.
Most azonban szerencsére továbbra sem az élete a tét, ettől még úgy érzi, hogy nem csak adott szava kötelezi, hanem már csak magának is tartozik annyival, hogy legalább ezt az egy varázslatot még egyszer megpróbálja.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.05 20:32:30
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Mana: 15//
*Ösztönös mozdulattal majdnem ugrik hátra egy nagyot a tűzcsóva láttán, de ehhez túl lassúnak bizonyul. Talán a vízveszteség okozta legyengülésnek köszönhető, talán eleve nem lett volna már rá ideje, a végeredmény szempontjából igazából mindegy. Mire egyáltalán felfogja, hogy mi történt, nemhogy tűzcsóva nincsen, de már tolla sem.
Így is nagyon nagy szerencséje van viszont, mert Mady nagyon precízen céloz, más körülmények között több mint veszélyes varázslatával; csak a tollát pusztítja el, amúgy pedig még szinte az ingét sem pörköli meg, nemhogy a bőrét, amire világ életében igyekezett vigyázni.
Röpke pillanatra felvetődik benne, hogy akár ő is használhatta volna ugyanezt a varázslatot az előbb, csak nem volt biztos benne, hogy képes vele hasonlóra pontosságra, vagy, hogy elegendő távolságra van. Ezek szerint abban lett volna. Utólag viszont tényleg mindig könnyű okosnak lenni, ezért most nem is haragszik magára, ideje eleve nem is lenne rá.
Jobban lefoglalja, hogy ezúttal tényleg bajban van, mivel most nem csak elrepült tőle a tolla, amit van lehetősége visszaszerezni valahogy, hanem egyszerűen nincs.
Tisztában van mindhárom maradék lehetőségével. A feladást számításba sem veszi, már csak azért sem, hogy ne szegje meg az adott szavát, illetve persze azért sem, mert, ha úgy is veszít, akkor nem szeretné olcsón adni a bőrét, ha már legmerészebb álmaira rácáfolva sikerült eljutnia idáig.
A másik lány pályáról való kitaszítására nem lát sok esélyt, sem mágiával, sem fizikai erővel, bár utóbbi eleve a versenyből való kizárást eredményezné.
Jelen helyzetben hasznos varázslata sem nagyon akad ugyanakkor. Ha lemásolja Madyt, és megpróbálja ugyanúgy elpusztítani tollát egy tűzcsóvával, ahogyan ő tette az övével, ezzel még nem fordítaná meg a versenyt, hiszen az övé pusztult el előbb, az elpusztítás pedig nem egyenlő a másik tollának a megszerzésével.
Megint gyorsan kell döntenie, ezért az egyetlen, valószínűleg tényleg utolsó lehetőségét használja ki.
Talán elég gyenge volt a szellő, amit az előbb meg tudott idézni, és nem is találta el túl jó szögből vele célpontját, ezért nem működött és a toll elrepítése helyett jó eséllyel csak enyhítette kicsit az általa okozott láz által keltett kellemetlen érzést. Most viszont, ha már úgy is közel vannak egymáshoz, igyekszik minél gyorsabban és a lehető legkisebbre csökkenteni ezt a távolságot.
Gyorsnak kell lennie, és próbál is az lenni, meg persze ezúttal pontos is.
Szerencsére varázslata a lehető legegyszerűbb, pont az a fajta varázslat, amit egy tanonc talán elsőnek tanul meg a levegő elem tanulmányozása közben. Nem kell hozzá sem erős koncentráció, sem semmilyen bonyolultabb mozdulat, sem pedig a semminél alig kicsivel több mana.
Sietve újabb légbuborékot formáz, majd a lehető legközelebbről, és megítélése szerint a legjobb helyről igyekszik vele jól eltalálni a tollat. Abban reménykedik, hogy amennyiben sikerül, éppen azzal a lendülettel, amivel kiereszti a levegőt a buborékból, utána tud nyúlni és el is tudja kapni valamelyik kezével, bármerre is repüljön az.
Már amennyiben egyáltalán sikerül a varázslat, amennyiben képes elég ügyes, gyors és pontos lenni, és amennyiben persze Mady nem lesz képes megakadályozni mindezt valahogy.
Sok buktatója van ennek az egyszerű tervnek, de megint csak ott tart, hogy még mindig jobb megpróbálni, mint csak úgy feladni, hiszen, ha majd egyszer az életben éles helyzetben kell használnia a mágiáját, a dolgok pedig rosszra fordulnak közben, akkor is muszáj lesz majd belekapaszkodnia akár még az utolsó utáni lehetőségbe is, ha életben szeretne maradni.
Most azonban szerencsére továbbra sem az élete a tét, ettől még úgy érzi, hogy nem csak adott szava kötelezi, hanem már csak magának is tartozik annyival, hogy legalább ezt az egy varázslatot még egyszer megpróbálja.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.05 20:32:30
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.
8952. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-05 16:07:29
Üzenet elküldve: 2022-02-05 16:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Egy elég tipikusnak is mondható varázsló érkezik a tisztásra a szántóföldek felől. Megvan mindene ami kell egy varázslónak. Csuklyás köpeny, szakáll, bot, a nyakában bagoly amulett. Szóval ha egy színjátékba előlépne a háttérből akkor mindenki tudhatná róla, hogy mi a szerepe. Csak egy ilyen nagyra becsült hivatás végzőjéhez képest nincs jó állapotban. Ugyanis pont úgy néz ki mint egy mozgáshoz nem nagyon szokott személy akit hirtelen kimozdítanak a kényelmes könyvtárból a kellemes teái mellől és le kell gyalogolnia egy vándorokhoz jobban illő távot. Most, hogy tudja, hogy már itt van a városhoz közel le is csüccsen egy fa tövébe kifújni magát.*
~Vajon a házam még megvan?~
*Egy elég tipikusnak is mondható varázsló érkezik a tisztásra a szántóföldek felől. Megvan mindene ami kell egy varázslónak. Csuklyás köpeny, szakáll, bot, a nyakában bagoly amulett. Szóval ha egy színjátékba előlépne a háttérből akkor mindenki tudhatná róla, hogy mi a szerepe. Csak egy ilyen nagyra becsült hivatás végzőjéhez képest nincs jó állapotban. Ugyanis pont úgy néz ki mint egy mozgáshoz nem nagyon szokott személy akit hirtelen kimozdítanak a kényelmes könyvtárból a kellemes teái mellől és le kell gyalogolnia egy vándorokhoz jobban illő távot. Most, hogy tudja, hogy már itt van a városhoz közel le is csüccsen egy fa tövébe kifújni magát.*
~Vajon a házam még megvan?~
8951. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-04 19:36:50
Üzenet elküldve: 2022-02-04 19:36:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
*Bántani nem akar, de attól még megfázhatsz.* Persze, aki kint él annak erősebb az immunrendszere, de jobb félni, mint megijedni. El is fogadják a segítő kezet, amit nyújt, így végre újra talpon lehet a hölgyike. A ruhája tényleg foltos egy kicsit, de hát ez is vele jár a nomád élettel. Vrang pont ezért kedveli inkább a zöld és barna színeket, amik rejtenek is meg nehezen piszkolódnak be. Ez a fehér csak hóban lehet jó, de amilyen lenge, inkább nem ajánlaná. A fegyvert se ajánlaná, de az örökség az örökség. Sokan vannak így, hogy kapják a fegyvert, majd aztán átadják ivadékuknak.*
- Ez igazán nemes cél. Ha keményen edzel, akkor hozzá fogsz erősödni.* Átveszi az íjat, hogy végre jobban megszemlélhesse, cserébe átadja sajátját is.*
- Szép darab.* Dicséri vissza, sajátja nem ilyen. Az csak egy teljesen átlagos íj. Ránézésre is olyan, mint a többi. Rápróbál, de nyilat nem illeszt a húrjára. Még a végén a nagy oktató felsülne. Viszont azt kíváncsian szemléli, hogy a sajátjával, hogy boldogul a lány. Pont ahogy várta volna. Nagy és túlságosan erős ez Fenophilë számára. Mehet is a nyila után.*
- Sebaj! Majd legközelebb sikerül* Biztatja, majd aztán magához veszi saját íját.*
- Itt várlak.* Gondosan ügyel, hogy a kölcsön kapott fegyvernek ne essen semmi baja. A szitkozódáson csak mosolyog ott magának egy fának támaszkodva. Végül visszatér hozzá az elveszett bárány egy maréknyi meglepetéssel.*
- Köszönöm!* Lepődik meg és vesz pár szemet. Szereti a csipkebogyót még, ha körülményes is a fogyasztása. Sok mag, sok szösz, de az íze nem rossz. Kicsit már megcsípte a hideg, de még élvezhető tud lenni. Aki sokáig élt az erdőben az tudja értékelni az ilyen finomságokat.*
- Na és hogyan tovább?* Kérdez rá eszegetés közben.* Jó dolog a szabadban élni, de egy forró fürdő az csak jól tud esni ilyenkor. Ha rám hallgatsz, akkor fürdőházban felfrissíted magad. Azokra a merev izmokra is biztosan ráférne egy kis kényeztetés.* Adja a bölcs tanácsokat megint.*
- Kevés dolog van a városokban, amit lehet élvezni, de az egyik az a forró fürdő. Jártál már a helyi fürdőházban?* Kérdez rá óvatosan. Ő ugyan semmit nem fog erőltetni, de ezt azért meleg szívvel tudja ajánlani.
*Bántani nem akar, de attól még megfázhatsz.* Persze, aki kint él annak erősebb az immunrendszere, de jobb félni, mint megijedni. El is fogadják a segítő kezet, amit nyújt, így végre újra talpon lehet a hölgyike. A ruhája tényleg foltos egy kicsit, de hát ez is vele jár a nomád élettel. Vrang pont ezért kedveli inkább a zöld és barna színeket, amik rejtenek is meg nehezen piszkolódnak be. Ez a fehér csak hóban lehet jó, de amilyen lenge, inkább nem ajánlaná. A fegyvert se ajánlaná, de az örökség az örökség. Sokan vannak így, hogy kapják a fegyvert, majd aztán átadják ivadékuknak.*
- Ez igazán nemes cél. Ha keményen edzel, akkor hozzá fogsz erősödni.* Átveszi az íjat, hogy végre jobban megszemlélhesse, cserébe átadja sajátját is.*
- Szép darab.* Dicséri vissza, sajátja nem ilyen. Az csak egy teljesen átlagos íj. Ránézésre is olyan, mint a többi. Rápróbál, de nyilat nem illeszt a húrjára. Még a végén a nagy oktató felsülne. Viszont azt kíváncsian szemléli, hogy a sajátjával, hogy boldogul a lány. Pont ahogy várta volna. Nagy és túlságosan erős ez Fenophilë számára. Mehet is a nyila után.*
- Sebaj! Majd legközelebb sikerül* Biztatja, majd aztán magához veszi saját íját.*
- Itt várlak.* Gondosan ügyel, hogy a kölcsön kapott fegyvernek ne essen semmi baja. A szitkozódáson csak mosolyog ott magának egy fának támaszkodva. Végül visszatér hozzá az elveszett bárány egy maréknyi meglepetéssel.*
- Köszönöm!* Lepődik meg és vesz pár szemet. Szereti a csipkebogyót még, ha körülményes is a fogyasztása. Sok mag, sok szösz, de az íze nem rossz. Kicsit már megcsípte a hideg, de még élvezhető tud lenni. Aki sokáig élt az erdőben az tudja értékelni az ilyen finomságokat.*
- Na és hogyan tovább?* Kérdez rá eszegetés közben.* Jó dolog a szabadban élni, de egy forró fürdő az csak jól tud esni ilyenkor. Ha rám hallgatsz, akkor fürdőházban felfrissíted magad. Azokra a merev izmokra is biztosan ráférne egy kis kényeztetés.* Adja a bölcs tanácsokat megint.*
- Kevés dolog van a városokban, amit lehet élvezni, de az egyik az a forró fürdő. Jártál már a helyi fürdőházban?* Kérdez rá óvatosan. Ő ugyan semmit nem fog erőltetni, de ezt azért meleg szívvel tudja ajánlani.
8950. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-04 12:13:08
Üzenet elküldve: 2022-02-04 12:13:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*Az, hogy nem élt a revans vétellel nem jelenti azt, hogy nem is fog. De talán a férfinak igaza van abban, hogy a sok kíváncsi szem előtt már épp eleget játszottak. Senkinek sem hiányozna, ha egy félreértés és egy kotnyeles városi miatt vége szakadna ennek a felettébb könnyed napnak.*
- Hogy mit? Azt, hogy a francba én megyek dolgozni a mosodába, bezzeg ezek ketten itt élvezhetik ki a tél szépségét.
*Bólogat is megerősítvén a szavait, de valószínűleg ő is azt gondolná, hogy elment ezeknek az eszük. De úgy, hogy ő játssza a bolond hóban játszó szerepét, igencsak felháborító, hogy megbotránkoztatás tárgyát képviselik. Ha olyan lenne, aki szeret bajba kerülni bizonyosan ki is kérné magának. De majd a tisztáson úgy is lesz idejük ezt folytatni, ott meg a kutya nem fog velük foglalkozni. Legalábbis nagyon reméli.*
- Te mégis miről beszélsz? Nem látszik rajtam, hogy maga vagyok az ártatlanság és erkölcs mintaképe? Kikérem magamnak a sértő feltételezést.
*Rikácsol is a férfira, de bujkáló vigyorából sejthető, hogy ez is csak egy újabb színjáték, mint eddig megannyi. Kicsit el is gondolkodik azon, hogy a sok színpadias megmozdulásuk között volt e valami őszinte. Talán amit Mordokhaiból megismert annak a fele sem igaz. Meg ugye ezt fordítva is gondolhatja a férfi. De lesz idő ezt is kideríteni. A cél a tisztás, ahol végre végérvényesen lezárhatják ezt a nemek közti viadalt. Ha a vízben nem is fogja megfürdetni a férfit, azért még lehet, hogy kapni fog pár adag havat ezekért a szemtelen megjegyzésekért.*
- Jövendőmondó? *Pislog is fel kíváncsian a férfira.* És hálából bele is lesett a jövődbe? Mondott valami szépet?
*Vigyorodik el kissé, ugyanis az efféle tudással élőket nem igazán tartja hitelesnek. Mennyi bajt és katasztrófát el lehetne kerülni, ha valóban értenének ahhoz, amit reklámoznak. De eddigi tapasztalatai alapján ennek nem sok sikert lát.*
- Kitalálom. Megjósolta, hogy találkozol egy gyönyörű, hóhajú hajadonnal, akinek látványától és hangjától remegni kezd a térded és alig bírod magad visszafogni, hogy ne szerezd meg nyomban magadnak. De megjósolták azt is, hogy ez a nő erős és bevehetetlen, akár egy erős kőfallal védett várkastély.
*Kezdi is komoly arccal ecsetelni a dolgot, míg a tisztásra érnek. De ott már harsányan, ugyanis úgy sem hallják sokan, neveti is el magát. Mordokhai tűnődésére viszont visszakomolyodva pillant körbe a tisztáson.*
- A csend szőtte nyugalom írja a sebnek. Hol lélek fájdalma dúl, akár a vihar, ott társas magány gyógyír rá a folyó halk csordogálása mellett. Egy hosszú pillanatig eltűnve a külvilág mocska elől, csak mi vagyunk, s az öröknek ható pillanat nyugalma.
*Szavalja is apró mosollyal, ahogy rendületlenül a vizet bámulja. A hűvös téli szél bele-bele kap a hószín tincsekbe, melyekről szaporán söpri is le a ráhulló pelyheket. Még egész gyönyörű, idilli és költői lenne a kép, ha nem fordulna végül a férfi felé óriásira nőtt vigyorral.*
- Szóval tökéltes hely, hogy szemtanuk nélkül dobjam szét a hátsód egy jó adag hógolyóval.
*Állja is a férfi tekintetét, ahogy ő maga is leguggol. Még nem kezd hógolyót gyártani, de keze azért igen közel pihen a puha, fehér anyaghoz. Ha újabb kihívásra kerül a sor ő bizony nem retten meg tőle.*
*Az, hogy nem élt a revans vétellel nem jelenti azt, hogy nem is fog. De talán a férfinak igaza van abban, hogy a sok kíváncsi szem előtt már épp eleget játszottak. Senkinek sem hiányozna, ha egy félreértés és egy kotnyeles városi miatt vége szakadna ennek a felettébb könnyed napnak.*
- Hogy mit? Azt, hogy a francba én megyek dolgozni a mosodába, bezzeg ezek ketten itt élvezhetik ki a tél szépségét.
*Bólogat is megerősítvén a szavait, de valószínűleg ő is azt gondolná, hogy elment ezeknek az eszük. De úgy, hogy ő játssza a bolond hóban játszó szerepét, igencsak felháborító, hogy megbotránkoztatás tárgyát képviselik. Ha olyan lenne, aki szeret bajba kerülni bizonyosan ki is kérné magának. De majd a tisztáson úgy is lesz idejük ezt folytatni, ott meg a kutya nem fog velük foglalkozni. Legalábbis nagyon reméli.*
- Te mégis miről beszélsz? Nem látszik rajtam, hogy maga vagyok az ártatlanság és erkölcs mintaképe? Kikérem magamnak a sértő feltételezést.
*Rikácsol is a férfira, de bujkáló vigyorából sejthető, hogy ez is csak egy újabb színjáték, mint eddig megannyi. Kicsit el is gondolkodik azon, hogy a sok színpadias megmozdulásuk között volt e valami őszinte. Talán amit Mordokhaiból megismert annak a fele sem igaz. Meg ugye ezt fordítva is gondolhatja a férfi. De lesz idő ezt is kideríteni. A cél a tisztás, ahol végre végérvényesen lezárhatják ezt a nemek közti viadalt. Ha a vízben nem is fogja megfürdetni a férfit, azért még lehet, hogy kapni fog pár adag havat ezekért a szemtelen megjegyzésekért.*
- Jövendőmondó? *Pislog is fel kíváncsian a férfira.* És hálából bele is lesett a jövődbe? Mondott valami szépet?
*Vigyorodik el kissé, ugyanis az efféle tudással élőket nem igazán tartja hitelesnek. Mennyi bajt és katasztrófát el lehetne kerülni, ha valóban értenének ahhoz, amit reklámoznak. De eddigi tapasztalatai alapján ennek nem sok sikert lát.*
- Kitalálom. Megjósolta, hogy találkozol egy gyönyörű, hóhajú hajadonnal, akinek látványától és hangjától remegni kezd a térded és alig bírod magad visszafogni, hogy ne szerezd meg nyomban magadnak. De megjósolták azt is, hogy ez a nő erős és bevehetetlen, akár egy erős kőfallal védett várkastély.
*Kezdi is komoly arccal ecsetelni a dolgot, míg a tisztásra érnek. De ott már harsányan, ugyanis úgy sem hallják sokan, neveti is el magát. Mordokhai tűnődésére viszont visszakomolyodva pillant körbe a tisztáson.*
- A csend szőtte nyugalom írja a sebnek. Hol lélek fájdalma dúl, akár a vihar, ott társas magány gyógyír rá a folyó halk csordogálása mellett. Egy hosszú pillanatig eltűnve a külvilág mocska elől, csak mi vagyunk, s az öröknek ható pillanat nyugalma.
*Szavalja is apró mosollyal, ahogy rendületlenül a vizet bámulja. A hűvös téli szél bele-bele kap a hószín tincsekbe, melyekről szaporán söpri is le a ráhulló pelyheket. Még egész gyönyörű, idilli és költői lenne a kép, ha nem fordulna végül a férfi felé óriásira nőtt vigyorral.*
- Szóval tökéltes hely, hogy szemtanuk nélkül dobjam szét a hátsód egy jó adag hógolyóval.
*Állja is a férfi tekintetét, ahogy ő maga is leguggol. Még nem kezd hógolyót gyártani, de keze azért igen közel pihen a puha, fehér anyaghoz. Ha újabb kihívásra kerül a sor ő bizony nem retten meg tőle.*
8949. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-03 19:40:37
Üzenet elküldve: 2022-02-03 19:40:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
*Legnagyobb meglepetésére - és megkönnyebbülésére - a leány úgy tűnik, egyelőre nem szándékozik bosszút állni a kis manőveréért, na meg persze a megjegyzésért. Nagy kár, mert a Hóhajúnak nem áll szándékában még egyszer csak így felkínálni a lehetőséget.
Ami azt illeti, Mordokhait sem különösebben mozgatják meg a rájuk tapadó tekintetek, tőle aztán nyugodtan tüsszentsen patakot mindenki, aki szerint a hóban hempergés egy bizonyos kor felett olyan tevékenységgé válik, amitől tartózkodni kell. A világ minden kincséért sem állna szóba ilyen unalmas alakokkal. Másrészt, ha külső személőként figyelte volna kettejük kis játékát, alighanem benne is megfogalmazódott volna néhány kérdés.*
- Te mit gondolnál, ha egy átlagos téli napon mennél a dolgod után és egyszer csak végig kéne nézned ezt kívülről?
*Teszi szóvá iménti gondolatát kuncogva.*
- Másrészről egyetértek, felháborító, hogy csak azért mert már nem vagyok kölyök, hirtelen nem is élvezhetem a telet, sőt, általában véve az életemet úgy, mint egykoron. Az elvetemült szórakozás mindenkinek jár.
*Mondja miközben néhányszor átfuttatja kezét enyhén nedves tincsein, hogy az utolsó hópihéktől is megszabaduljon.*
- Ó, sietve elmagyaráztam volna nekik, hogy nincs is ártatlanságod, amire rátörhetnék. Nem mellesleg szemtanúim vannak rá, hogy elsőként te löktél a hóba és foglaltál helyet rajtam, szóval ha valakinek itt veszélyben forgott a szemérmetessége, az én vagyok!
*Replikázik gyorsan és közben annyi sértettséget csepegtet hangjába amennyit csak tud és olyan felháborodott arcot vág mellé, hogy egy vándorszínésznek is becsületére válna. Ha már ennyire belelendültek egymás heccelésébe, a világért sem venné félvállról, vagy bánna kesztyűs kézzel Rochával. Szerinte egyébként sem létezik a szeretetnek magasabb formája, mint egymás idegeinek végletekig feszítése és rég nem keresztezte az útját olyan, aki partner ebben.
Végül azért csak rendezi vonásait és az ő tekintete is az ebet kezdi keresni. Az úti cél hallatán csak megvonja a vállát, a tisztás neki éppúgy megfelel, mint bármelyik másik hely, arról nem is beszélve, hogy a lány szemmel láthatóan nem vár tőle megerősítésre, így hát rögvest a nyomába is ered, kiélvezve ahogy a hó ropog csizmájának talpa alatt, aztán néhány hosszabb lépéssel ott is terem Rocha mellett.*
- Nos, kiindulva a helyből, ahol ifjúságom java részét töltöttem, nem áll tőlem távol a műfaj, de ne ringasd magad abba a hitbe, hogy nem rántalak magammal egy kellemes kis merülésre a patakba, ha továbbra is a komiszkodáson fog járni az eszed.
*Kuncog, bár valójában erősen kételkedik benne, hogy ilyesmire vetemedne. A jeges vízben megfürödni és aztán vizes ruhában járni kelni az évnek ebben a szakában már bőven túlmegy az egészséges szórakozás és viccelődés határain. Fenyegetésnek ellenben megteszi, úgyhogy igyekszik kellően vészjósló tekintetet magára ölteni.
A piac egy rég elmúlt nyári forgatagot juttat eszébe. Szinte most is érzi, milyen dög meleg volt akkor, de azért így is kellemes emlék, főleg a különös leányzó miatt, akit azóta ugyan nem látott, de kellően érdekes volt ahhoz, hogy a mai napig élesen emlékezzen rá.*
- Ha már ránk szegeződő tekintetek, még jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém itt egy jövendőmondó hölgyhöz, aki a fogadóig cipeltette magát velem. *Nevet.* Akkor még létezett a Szegény és Gazdagnegyed és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy mindkettőn áthaladva mi voltunk a helyi látványosság. Persze néhány jól irányzott gyilkos pillantás végül megtette a hatását.
*Ez az egyik utolsó emléke azokról a napokról, mielőtt hosszú-hosszú időre elhagyta volna Artheniort, hogy aztán egy gyökerestül megváltozott városba térjen vissza. Ahogy pedig elérik a tisztást, a felszínre tör még néhány. Egy hófesztivál, Nolie, Mordach, vívóverseny, forralt bor és még sok egyéb. Most azonban egészen túlvilági nyugalom uralkodik itt, és őszintén szóval Mordokhai leginkább ezért kedveli ezt a helyet.*
- Mindig furcsának találtam ezt a helyet. *Mondja csendesen.* Közkedvelt, mindenki ismeri, mégis van benne egyfajta elszigeteltség a külvilágtól.
*Tekintetét az Álomfűz irányába fordítja, ami most is ugyanannyira lenyűgözi, mint a legelső alkalommal. Végül Rocha kérdése kizökkenti a hirtelen rátelepedett csendes melankóliából.*
- Nem is tudom... *Mondja miközben leguggol és lustán elkezd egy hógolyón dolgozgatni.* Valami ötlet? *Emeli a lányra a tekintetét. Szája sarkában ott bujkál ugyan egy félmosoly, hangjában azonban semmi hamisság nincs, teljesen őszintén cseng, elvégre ha a lánynak jelenleg nincs kedve tovább folytatni gyermeteg játékukat, akkor a Hóhajú természetesen nem fogja erőltetni.*
*Legnagyobb meglepetésére - és megkönnyebbülésére - a leány úgy tűnik, egyelőre nem szándékozik bosszút állni a kis manőveréért, na meg persze a megjegyzésért. Nagy kár, mert a Hóhajúnak nem áll szándékában még egyszer csak így felkínálni a lehetőséget.
Ami azt illeti, Mordokhait sem különösebben mozgatják meg a rájuk tapadó tekintetek, tőle aztán nyugodtan tüsszentsen patakot mindenki, aki szerint a hóban hempergés egy bizonyos kor felett olyan tevékenységgé válik, amitől tartózkodni kell. A világ minden kincséért sem állna szóba ilyen unalmas alakokkal. Másrészt, ha külső személőként figyelte volna kettejük kis játékát, alighanem benne is megfogalmazódott volna néhány kérdés.*
- Te mit gondolnál, ha egy átlagos téli napon mennél a dolgod után és egyszer csak végig kéne nézned ezt kívülről?
*Teszi szóvá iménti gondolatát kuncogva.*
- Másrészről egyetértek, felháborító, hogy csak azért mert már nem vagyok kölyök, hirtelen nem is élvezhetem a telet, sőt, általában véve az életemet úgy, mint egykoron. Az elvetemült szórakozás mindenkinek jár.
*Mondja miközben néhányszor átfuttatja kezét enyhén nedves tincsein, hogy az utolsó hópihéktől is megszabaduljon.*
- Ó, sietve elmagyaráztam volna nekik, hogy nincs is ártatlanságod, amire rátörhetnék. Nem mellesleg szemtanúim vannak rá, hogy elsőként te löktél a hóba és foglaltál helyet rajtam, szóval ha valakinek itt veszélyben forgott a szemérmetessége, az én vagyok!
*Replikázik gyorsan és közben annyi sértettséget csepegtet hangjába amennyit csak tud és olyan felháborodott arcot vág mellé, hogy egy vándorszínésznek is becsületére válna. Ha már ennyire belelendültek egymás heccelésébe, a világért sem venné félvállról, vagy bánna kesztyűs kézzel Rochával. Szerinte egyébként sem létezik a szeretetnek magasabb formája, mint egymás idegeinek végletekig feszítése és rég nem keresztezte az útját olyan, aki partner ebben.
Végül azért csak rendezi vonásait és az ő tekintete is az ebet kezdi keresni. Az úti cél hallatán csak megvonja a vállát, a tisztás neki éppúgy megfelel, mint bármelyik másik hely, arról nem is beszélve, hogy a lány szemmel láthatóan nem vár tőle megerősítésre, így hát rögvest a nyomába is ered, kiélvezve ahogy a hó ropog csizmájának talpa alatt, aztán néhány hosszabb lépéssel ott is terem Rocha mellett.*
- Nos, kiindulva a helyből, ahol ifjúságom java részét töltöttem, nem áll tőlem távol a műfaj, de ne ringasd magad abba a hitbe, hogy nem rántalak magammal egy kellemes kis merülésre a patakba, ha továbbra is a komiszkodáson fog járni az eszed.
*Kuncog, bár valójában erősen kételkedik benne, hogy ilyesmire vetemedne. A jeges vízben megfürödni és aztán vizes ruhában járni kelni az évnek ebben a szakában már bőven túlmegy az egészséges szórakozás és viccelődés határain. Fenyegetésnek ellenben megteszi, úgyhogy igyekszik kellően vészjósló tekintetet magára ölteni.
A piac egy rég elmúlt nyári forgatagot juttat eszébe. Szinte most is érzi, milyen dög meleg volt akkor, de azért így is kellemes emlék, főleg a különös leányzó miatt, akit azóta ugyan nem látott, de kellően érdekes volt ahhoz, hogy a mai napig élesen emlékezzen rá.*
- Ha már ránk szegeződő tekintetek, még jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém itt egy jövendőmondó hölgyhöz, aki a fogadóig cipeltette magát velem. *Nevet.* Akkor még létezett a Szegény és Gazdagnegyed és azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy mindkettőn áthaladva mi voltunk a helyi látványosság. Persze néhány jól irányzott gyilkos pillantás végül megtette a hatását.
*Ez az egyik utolsó emléke azokról a napokról, mielőtt hosszú-hosszú időre elhagyta volna Artheniort, hogy aztán egy gyökerestül megváltozott városba térjen vissza. Ahogy pedig elérik a tisztást, a felszínre tör még néhány. Egy hófesztivál, Nolie, Mordach, vívóverseny, forralt bor és még sok egyéb. Most azonban egészen túlvilági nyugalom uralkodik itt, és őszintén szóval Mordokhai leginkább ezért kedveli ezt a helyet.*
- Mindig furcsának találtam ezt a helyet. *Mondja csendesen.* Közkedvelt, mindenki ismeri, mégis van benne egyfajta elszigeteltség a külvilágtól.
*Tekintetét az Álomfűz irányába fordítja, ami most is ugyanannyira lenyűgözi, mint a legelső alkalommal. Végül Rocha kérdése kizökkenti a hirtelen rátelepedett csendes melankóliából.*
- Nem is tudom... *Mondja miközben leguggol és lustán elkezd egy hógolyón dolgozgatni.* Valami ötlet? *Emeli a lányra a tekintetét. Szája sarkában ott bujkál ugyan egy félmosoly, hangjában azonban semmi hamisság nincs, teljesen őszintén cseng, elvégre ha a lánynak jelenleg nincs kedve tovább folytatni gyermeteg játékukat, akkor a Hóhajú természetesen nem fogja erőltetni.*
8948. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-03 19:15:17
Üzenet elküldve: 2022-02-03 19:15:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
* Végre úgy tűnik, hogy túlesett mind a két fél a holtponton. Kissé megviseli őket a kiszáradás, illetve a láz, de ez csak fizikai teljesítményükre van hatással. Talán még az is lehet, hogy a következő támadások sikeressége ezen fog múlni. Luni gömböt készít elő levegőből, amihez közel kell kerülnie, hogy hasson. Maydeleine kockáztat és engedi neki, hogy így tegyen. A légbuborékkal sajnos nem sikerül úgy helyezkednie, hogy a lökés ereje kilökje a tollat. Maydeleine egyszerűen gyorsabban reagál. Visszatámadása is igen percízre sikeredik, mivel a tollat, ami Luni mellkasán van rögtön a kitörli ebből a világból. Ezzel, akár meg is nyerheti a tusát, de nem szabad elfelejteni, hogy a tollat pótolhatja, ha tudja. Ellenfele mellkasán pedig ott van az a toll, csak meg kell szereznie. Dönthet persze a feladás mellett is a lány, ha úgy érzi, hogy már nem tud mit tenni. Nagy kár, hogy a kerubi most nem volt vele, mert az levédhette volna ezt a támadást. Vajon mi lesz ennek a párharcnak a vége?*
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
* Végre úgy tűnik, hogy túlesett mind a két fél a holtponton. Kissé megviseli őket a kiszáradás, illetve a láz, de ez csak fizikai teljesítményükre van hatással. Talán még az is lehet, hogy a következő támadások sikeressége ezen fog múlni. Luni gömböt készít elő levegőből, amihez közel kell kerülnie, hogy hasson. Maydeleine kockáztat és engedi neki, hogy így tegyen. A légbuborékkal sajnos nem sikerül úgy helyezkednie, hogy a lökés ereje kilökje a tollat. Maydeleine egyszerűen gyorsabban reagál. Visszatámadása is igen percízre sikeredik, mivel a tollat, ami Luni mellkasán van rögtön a kitörli ebből a világból. Ezzel, akár meg is nyerheti a tusát, de nem szabad elfelejteni, hogy a tollat pótolhatja, ha tudja. Ellenfele mellkasán pedig ott van az a toll, csak meg kell szereznie. Dönthet persze a feladás mellett is a lány, ha úgy érzi, hogy már nem tud mit tenni. Nagy kár, hogy a kerubi most nem volt vele, mert az levédhette volna ezt a támadást. Vajon mi lesz ennek a párharcnak a vége?*
8947. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-03 13:01:26
Üzenet elküldve: 2022-02-03 13:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* Amint elér a tisztásra, egy szabadabb részre helyezkedik el, hogy kitisztíthassa a csendben a fejét. Az eddigi nyüzsgő utcák tova szállnak. Tisztán látás és nyugalom önti el az elfet. Megpróbálja minél jobban koncentrációját a csobogó patakra és a csicsergő madarakra amelyek télen se hagyták el a vidéket. A napsugár megvilágítja a tisztást és teljes nyugalomban érzi magát. A patak, a madarak és a cifrábbnál különlegesebb kis mozgó élőlények felé terelődik a figyelme, majd lecsukja a szemét, hogy egyé válhasson ismételten azzal a világgal, ahonnan hite szerint származik. *
8946. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-03 09:13:57
Üzenet elküldve: 2022-02-03 09:13:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kitérő//
*Kilép a műhelyből, majd az egyik árustól vesz egy töltött lepényt, amit szépen becsomagol és eltesz a táskájába. Kifizet a kufár Mesélő (Hydra) részére 4 aranyat zsebből.
Olyan nagy a tömeg, ott nem szívesen enné, kell egy nyugodt hely, ahova le tud telepedni és nyugodtan elfogyasztani. Ki is ér a tisztásra nem sokkal ezt követően, hiszen elf mivoltából adódóan elég gyorsan szeli hosszú lábaival az utcákat. Odakinn szépen letelepszik egy sziklára, hogy nyugodtan elfogyaszthassa. Nem is akarta bevinni a műhelybe se, a végén még meg se hagyják, hogy egye. Na meg az összes papírt összefogdosta volna az olajos kezével, az neki nem hiányzik vagy hogy lemaszatoljon valami fontos iratot. Az kéne még. Inkább idekinn a csendes, nyugodt tisztáson elfogyasztja. Miután készen van, megtörölgeti a kezeit és vissza is indul, nehogy hiányolják, az élet ugyanis ott soha sem áll meg.*
*Kilép a műhelyből, majd az egyik árustól vesz egy töltött lepényt, amit szépen becsomagol és eltesz a táskájába. Kifizet a kufár Mesélő (Hydra) részére 4 aranyat zsebből.
Olyan nagy a tömeg, ott nem szívesen enné, kell egy nyugodt hely, ahova le tud telepedni és nyugodtan elfogyasztani. Ki is ér a tisztásra nem sokkal ezt követően, hiszen elf mivoltából adódóan elég gyorsan szeli hosszú lábaival az utcákat. Odakinn szépen letelepszik egy sziklára, hogy nyugodtan elfogyaszthassa. Nem is akarta bevinni a műhelybe se, a végén még meg se hagyják, hogy egye. Na meg az összes papírt összefogdosta volna az olajos kezével, az neki nem hiányzik vagy hogy lemaszatoljon valami fontos iratot. Az kéne még. Inkább idekinn a csendes, nyugodt tisztáson elfogyasztja. Miután készen van, megtörölgeti a kezeit és vissza is indul, nehogy hiányolják, az élet ugyanis ott soha sem áll meg.*
8945. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-03 08:38:41
Üzenet elküldve: 2022-02-03 08:38:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
*Vranglil, ahogy egy aggastyán tanító tenné, röpke dicséret után azonnal atyai aggodalommal viseltetik a ruhája felől, ami újra mosolyt csal az arcára. *
- Ez csak az Anyaföld. * Meg is paskolja maga mellett az említettet. * Nem akar Ő bántani engem.
*Bár szó mi szó, elég hűvös van, de hozzászokott már. Elfogadja a segítő kezet és lendületesen talpra ugrik. Nagy műgonddal leporolgatja a ruháját, amin a jó megfigyelő egyébként is észrevehet néhány foltot, illetve a lány hajában pár kósza falevelet. *
- Tudom, hogy erős. * Óvón öleli magához a fegyvert. * De úgy kaptam. Örökségül. Ha a fa nem alkalmazkodik a képességeimhez, akkor nincs, más választásom, a képességeimnek kell alkalmazkodnia a fához.
*Szeretetteljesen megsimogatja a karcsú íjat, de bólogatva átnyújta. Egészen egyszerű darab, sima barna kőris íj, barna bőrbevonattal. *
- Szívesen megnézném a tiédet. * Bólogat és átveszi a férfitól. Jóval nagyobb példány, mint a sajátja, és valószínűleg nem is passzol az ő szerény magasságához, így talán nevetségesen festhet vele. Végignézi, ahogy a sajátjával megkísérelnek egy lövést. *
- Szép darab. * Dicséri meg azért, hiszen ez szinte elvárható, ha az ember másnak a fegyverét kapja kézhez. Rá is próbál, a saját nyilainak egyikét választva a művelethez. Meglehetősen nyögvenyelősen megy a művelet, érzi is a hátába belenyilalló fájdalmat. Minden erejét összeszedi a lövéshez, így a tuskó felett messzire elszáll a vesszője. *
- Hát. Legalább megpróbáltam. * Vigyorog, hiszen hasonlóra számított. * Legalább nem a te nyiladat kell keresgetnem a bozótban.
* Óvatosan egy csemetének támasztja Vranglil íját és elindul felkutatni az eltűnt nyílvesszőt. *
- Csak egy pillanat, addig vigyázz a kicsikémre. * Fenyegeti meg játékosan az ujjával az elfet. * Sietek vissza.
*Azzal eltűnik a bokrok között. Néhány perc szitkozódás, botlás és morgás után előkerül a lány, egyik kezében a nyíllal, másikban egy marék aszott csipkebogyóval*
- Kérsz?
*Vranglil, ahogy egy aggastyán tanító tenné, röpke dicséret után azonnal atyai aggodalommal viseltetik a ruhája felől, ami újra mosolyt csal az arcára. *
- Ez csak az Anyaföld. * Meg is paskolja maga mellett az említettet. * Nem akar Ő bántani engem.
*Bár szó mi szó, elég hűvös van, de hozzászokott már. Elfogadja a segítő kezet és lendületesen talpra ugrik. Nagy műgonddal leporolgatja a ruháját, amin a jó megfigyelő egyébként is észrevehet néhány foltot, illetve a lány hajában pár kósza falevelet. *
- Tudom, hogy erős. * Óvón öleli magához a fegyvert. * De úgy kaptam. Örökségül. Ha a fa nem alkalmazkodik a képességeimhez, akkor nincs, más választásom, a képességeimnek kell alkalmazkodnia a fához.
*Szeretetteljesen megsimogatja a karcsú íjat, de bólogatva átnyújta. Egészen egyszerű darab, sima barna kőris íj, barna bőrbevonattal. *
- Szívesen megnézném a tiédet. * Bólogat és átveszi a férfitól. Jóval nagyobb példány, mint a sajátja, és valószínűleg nem is passzol az ő szerény magasságához, így talán nevetségesen festhet vele. Végignézi, ahogy a sajátjával megkísérelnek egy lövést. *
- Szép darab. * Dicséri meg azért, hiszen ez szinte elvárható, ha az ember másnak a fegyverét kapja kézhez. Rá is próbál, a saját nyilainak egyikét választva a művelethez. Meglehetősen nyögvenyelősen megy a művelet, érzi is a hátába belenyilalló fájdalmat. Minden erejét összeszedi a lövéshez, így a tuskó felett messzire elszáll a vesszője. *
- Hát. Legalább megpróbáltam. * Vigyorog, hiszen hasonlóra számított. * Legalább nem a te nyiladat kell keresgetnem a bozótban.
* Óvatosan egy csemetének támasztja Vranglil íját és elindul felkutatni az eltűnt nyílvesszőt. *
- Csak egy pillanat, addig vigyázz a kicsikémre. * Fenyegeti meg játékosan az ujjával az elfet. * Sietek vissza.
*Azzal eltűnik a bokrok között. Néhány perc szitkozódás, botlás és morgás után előkerül a lány, egyik kezében a nyíllal, másikban egy marék aszott csipkebogyóval*
- Kérsz?
8944. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-02 19:55:45
Üzenet elküldve: 2022-02-02 19:55:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egy mély sóhaj párája gomolyog ki a félvér száján, ahogy rövidke sétája után végül megáll a tisztás szélén. Azok után, ahogy az a végtelenül bunkó hosszúfülű felbosszantotta muszáj volt kiszellőztetnie a fejét. Már az is megfordult fejében párszor, hogy vissza kellett volna mennie és ráborítani az asztalt, de igazán nem hiányzik neki, hogy netán kitiltsák a Pegazusból. Főleg egy ilyen nagyképű tuskó miatt.
Szürke tekintete elidőzik a kopasz fákon, az elfagyott bokrokon és pázsiton, akaratlanul is eszébe jut az a nap, mikor Artheniorba érkezett. Épp itt botlott bele Dramba, amikor azt az őzgidát próbálta meggyógyítani. A felidézett emlékre átsuhan az arcán egy halvány mosoly, az jár a fejében, vajon mi lehet most a nemessel. Valahogy nem szívesen futna össze vele, de azért őszintén reméli, hogy jól van. Azok után, amilyen kedves volt hozzá, nem is volna túl illendő dolog rosszat kívánni neki, még ha egy kicsit neheztel is rá.
Elmélázva a történteken tesz még egy aprócska kört a tisztáson, aztán ráérősen el is indul visszafelé.*
Szürke tekintete elidőzik a kopasz fákon, az elfagyott bokrokon és pázsiton, akaratlanul is eszébe jut az a nap, mikor Artheniorba érkezett. Épp itt botlott bele Dramba, amikor azt az őzgidát próbálta meggyógyítani. A felidézett emlékre átsuhan az arcán egy halvány mosoly, az jár a fejében, vajon mi lehet most a nemessel. Valahogy nem szívesen futna össze vele, de azért őszintén reméli, hogy jól van. Azok után, amilyen kedves volt hozzá, nem is volna túl illendő dolog rosszat kívánni neki, még ha egy kicsit neheztel is rá.
Elmélázva a történteken tesz még egy aprócska kört a tisztáson, aztán ráérősen el is indul visszafelé.*
8943. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-02 18:06:09
Üzenet elküldve: 2022-02-02 18:06:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Fenophilë próbálgatja az állását, majd aztán neki lát lövöldözni. Vranglil nézi egy darabig, majd aztán ő is becsatlakozik mellé a lövöldözésben. Túlságosan nem szól bele, csak néha add neki pár rutin tanácsot, mint a "Ne is görcsösen!", vagy " Túl széles a terpeszed. " Magát a folyamatot a lánynak kell igazán kitapasztalnia. Őt nézheti közben, ha ez segít rajta.*
~ Vézna egy kicsit ahhoz az íjhoz. Időbe fog telni mire hozzáerősödik. ~* Jó darabig megy a lövöldözés, mire aztán végre sikerül betalálni egy vesszővel. Ez talán véletlen, talán ráérzés. Vranglil aztán nem fogja lelombozni, mert ahogy látja ez az egy találat is kifejezetten nagy örömére van.*
- Szép volt!* Dicséri meg, hogy motiválja kicsit, de aztán rögtön meg is dorgálja.*
- Csak aztán a hideg földön való hempergéstől nehogy beteg légy! Meg az a szép ruha így össze fog koszolódni.* Ha szükséges még segítő kezet is nyújt a földön ücsörgőnek.*
- Kellő kitartással és gyakorlással fog ez menni. Mondjuk talán lehet kicsit erős neked az az íj. Ahogy én látom a legnagyobb baj azzal van, hogy nem elég erős még a karod. Ha az íj túlságosan erős, akkor az azt tartó kezed akaratlanul is elmozdul a feszítés hatására.* Be is mutatja üresen kihúzva sajátján, hogy miről is beszél ő.*
- Megnézhetem az íjad?* Kérdez rá, van aki ki nem adná a kezéből sajátját, de ő maga nem így van ezzel.*
- Ha gondolod az enyémre is rápróbálhatsz.* A férfi sem az erejéről híres, talán a lány képes lesz kihúzni az íját. Ha megkapja ő meg az övét, akkor rápróbál az erejére. Ha megtapasztalatlanná az erejét, talán azzal alá tudná támasztani előbbi kijelentését.*
* Fenophilë próbálgatja az állását, majd aztán neki lát lövöldözni. Vranglil nézi egy darabig, majd aztán ő is becsatlakozik mellé a lövöldözésben. Túlságosan nem szól bele, csak néha add neki pár rutin tanácsot, mint a "Ne is görcsösen!", vagy " Túl széles a terpeszed. " Magát a folyamatot a lánynak kell igazán kitapasztalnia. Őt nézheti közben, ha ez segít rajta.*
~ Vézna egy kicsit ahhoz az íjhoz. Időbe fog telni mire hozzáerősödik. ~* Jó darabig megy a lövöldözés, mire aztán végre sikerül betalálni egy vesszővel. Ez talán véletlen, talán ráérzés. Vranglil aztán nem fogja lelombozni, mert ahogy látja ez az egy találat is kifejezetten nagy örömére van.*
- Szép volt!* Dicséri meg, hogy motiválja kicsit, de aztán rögtön meg is dorgálja.*
- Csak aztán a hideg földön való hempergéstől nehogy beteg légy! Meg az a szép ruha így össze fog koszolódni.* Ha szükséges még segítő kezet is nyújt a földön ücsörgőnek.*
- Kellő kitartással és gyakorlással fog ez menni. Mondjuk talán lehet kicsit erős neked az az íj. Ahogy én látom a legnagyobb baj azzal van, hogy nem elég erős még a karod. Ha az íj túlságosan erős, akkor az azt tartó kezed akaratlanul is elmozdul a feszítés hatására.* Be is mutatja üresen kihúzva sajátján, hogy miről is beszél ő.*
- Megnézhetem az íjad?* Kérdez rá, van aki ki nem adná a kezéből sajátját, de ő maga nem így van ezzel.*
- Ha gondolod az enyémre is rápróbálhatsz.* A férfi sem az erejéről híres, talán a lány képes lesz kihúzni az íját. Ha megkapja ő meg az övét, akkor rápróbál az erejére. Ha megtapasztalatlanná az erejét, talán azzal alá tudná támasztani előbbi kijelentését.*
8942. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-02 12:38:01
Üzenet elküldve: 2022-02-02 12:38:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár - zárás//
//Lillyss, Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egy kis oktatás után zárórát kiáltanak számukra. Ezért a jeget elhagyva el is kezdi levenni a korcsolyát, hogy mihamarabb visszaadhassa az árusnak és túllehessen a záráson. *
- Úgy látszik nem, de majd jövőre talán.
* Tesz egy egyszerű megállapítást a mélységi, miközben kényelmes cipőit visszahúzza. Nem volt sokáig rajta a korcsolya, de kényelmetlenül érzi a talpában azt a nyomást, amit nem szívesen érez, mintha egy tetőn éjszakázott volna talpon állva. Gyorsan vissza is adja a korcsolyát, hogy utána mosolyogva tovább társaloghasson kolléganőjével. *
- Persze, hogy van kedvem! Limmennel végig erre vágytunk, hogy megismerkedjünk mindenkivel a műhelyben. Az ő vágya volt a letelepedés, hogy ne kísérgessünk karavánokat folyamatosan, hanem maradjunk a seggünkön.
* Mesél magukról egy csipetnyit, hogy ezzel is éreztesse mennyire komolyan gondolja testvérével a jó viszonyt a többi társukkal. *
- De eléggé viccesen alakul az egész, minél jobban próbálunk kedvesek lenni, és adni önmagunkat, annál több probléma üti fel a fejét. Nálam ez a kis gnóm, ahogy sejtem Limmen is megfogja találni a csapatban az ellenszenves példányt. Azt a személyt pedig már előre sajnálom.
* Kacag fel harsányan a mélységi. Sajnos Limmennek van egy olyan negatív hátulütője, hogy ha valakit nem szeret, azt a szemébe mondja, és ha az továbbra is kötekszik, akkor megöli nyugodt szívvel, majd a testet csak úgy ott hagyja. Lillyss szeme előtt le is játszódik az a pillanat, ahogyan a kis gnómot Limmen egy kötényben hentes bárddal fütyörészve darabolja. Nem is bírja ki hangos ismételt kacagás nélkül, de még könny is gyűlik a szemében. Séta közben nem nagyon határozzák meg az irányt, így csak valamelyik irányba elindulnak és még maguk sem tudják, hogy az merre is viszi őket. *
- Nem találkoztam vele, de nem is ismerem. Még nem mindenkihez volt szerencsénk. Feketében? Miért feketében?
* Néz Nawára érdeklőve. *
//Téli vásár - zárás//
//Lillyss, Nawanthiri//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Egy kis oktatás után zárórát kiáltanak számukra. Ezért a jeget elhagyva el is kezdi levenni a korcsolyát, hogy mihamarabb visszaadhassa az árusnak és túllehessen a záráson. *
- Úgy látszik nem, de majd jövőre talán.
* Tesz egy egyszerű megállapítást a mélységi, miközben kényelmes cipőit visszahúzza. Nem volt sokáig rajta a korcsolya, de kényelmetlenül érzi a talpában azt a nyomást, amit nem szívesen érez, mintha egy tetőn éjszakázott volna talpon állva. Gyorsan vissza is adja a korcsolyát, hogy utána mosolyogva tovább társaloghasson kolléganőjével. *
- Persze, hogy van kedvem! Limmennel végig erre vágytunk, hogy megismerkedjünk mindenkivel a műhelyben. Az ő vágya volt a letelepedés, hogy ne kísérgessünk karavánokat folyamatosan, hanem maradjunk a seggünkön.
* Mesél magukról egy csipetnyit, hogy ezzel is éreztesse mennyire komolyan gondolja testvérével a jó viszonyt a többi társukkal. *
- De eléggé viccesen alakul az egész, minél jobban próbálunk kedvesek lenni, és adni önmagunkat, annál több probléma üti fel a fejét. Nálam ez a kis gnóm, ahogy sejtem Limmen is megfogja találni a csapatban az ellenszenves példányt. Azt a személyt pedig már előre sajnálom.
* Kacag fel harsányan a mélységi. Sajnos Limmennek van egy olyan negatív hátulütője, hogy ha valakit nem szeret, azt a szemébe mondja, és ha az továbbra is kötekszik, akkor megöli nyugodt szívvel, majd a testet csak úgy ott hagyja. Lillyss szeme előtt le is játszódik az a pillanat, ahogyan a kis gnómot Limmen egy kötényben hentes bárddal fütyörészve darabolja. Nem is bírja ki hangos ismételt kacagás nélkül, de még könny is gyűlik a szemében. Séta közben nem nagyon határozzák meg az irányt, így csak valamelyik irányba elindulnak és még maguk sem tudják, hogy az merre is viszi őket. *
- Nem találkoztam vele, de nem is ismerem. Még nem mindenkihez volt szerencsénk. Feketében? Miért feketében?
* Néz Nawára érdeklőve. *
8941. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-02 11:51:57
Üzenet elküldve: 2022-02-02 11:51:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Elgondolkozik az elf kérdésén, rugózik párat a térdeivel, hogy tényleg jó-e így a testhelyzete. *
- Jónak tűnik. * Ennyiben is hagyja a dolgot, inkább a lövésre koncentrál. Elereszt néhány lövést, újabbat és újabbat, egymás után. Nem beszél, úgy gondolja, ha valamit rosszul csinál, újfonsült tanára majd közbeszól. Az elmélyült figyelemtől még az arca is kivörösödik, na meg a fizikai megterheléstől. Máris kezdi érezni hátában a kezdődő izomsajgást. Négy-öt lövés után, tart egy kis szünetet és összeszedegeti az íjait, amik kivétel nélkül a céltól nem messze a földbe fúródtak, vagy elszálltak mellette. Magában bosszankodva átmozgatja merevedett vállait. Szó nélkül folytatja a gyakorlást, csak néha pislant az állatai, vagy az elf férfi felé, ha éppen ő is mellete gyakorolná az íjászatot. *
~ Csak még egy kicsit. ~
* Lövést lövés után enged el a fatuskó felé, eltelik talán egy jó óra is, mire átesik a holtponton és már nem érzi a zsibbadást a tagjaiban. Ha Vranglil közbeszúrna néhány jó tanácsot, szívesen venné, egyébként nem nagyon szólal meg, egészen addig, míg legalább egy nyílvessző nem találja el a rönköt. Ha végre ez megtörténik, önfeledt boldogsággal pördül egyet a tengelye körül és elterül háton fekve a fűben. Azért még felemeli onnan a fejét, hogy másodszor is megnézze, tényleg betalált-e. Kimerülten sóhajt egyet. *
- Na végre. Az összes létező istenre mondom, már éppen ideje volt! * Mosolyogva hunyja le a szemét egy perce. Kis idő múlva fél szemét kinyitva fordul a férfi felé. *
- Na milyen voltam? -
* Elgondolkozik az elf kérdésén, rugózik párat a térdeivel, hogy tényleg jó-e így a testhelyzete. *
- Jónak tűnik. * Ennyiben is hagyja a dolgot, inkább a lövésre koncentrál. Elereszt néhány lövést, újabbat és újabbat, egymás után. Nem beszél, úgy gondolja, ha valamit rosszul csinál, újfonsült tanára majd közbeszól. Az elmélyült figyelemtől még az arca is kivörösödik, na meg a fizikai megterheléstől. Máris kezdi érezni hátában a kezdődő izomsajgást. Négy-öt lövés után, tart egy kis szünetet és összeszedegeti az íjait, amik kivétel nélkül a céltól nem messze a földbe fúródtak, vagy elszálltak mellette. Magában bosszankodva átmozgatja merevedett vállait. Szó nélkül folytatja a gyakorlást, csak néha pislant az állatai, vagy az elf férfi felé, ha éppen ő is mellete gyakorolná az íjászatot. *
~ Csak még egy kicsit. ~
* Lövést lövés után enged el a fatuskó felé, eltelik talán egy jó óra is, mire átesik a holtponton és már nem érzi a zsibbadást a tagjaiban. Ha Vranglil közbeszúrna néhány jó tanácsot, szívesen venné, egyébként nem nagyon szólal meg, egészen addig, míg legalább egy nyílvessző nem találja el a rönköt. Ha végre ez megtörténik, önfeledt boldogsággal pördül egyet a tengelye körül és elterül háton fekve a fűben. Azért még felemeli onnan a fejét, hogy másodszor is megnézze, tényleg betalált-e. Kimerülten sóhajt egyet. *
- Na végre. Az összes létező istenre mondom, már éppen ideje volt! * Mosolyogva hunyja le a szemét egy perce. Kis idő múlva fél szemét kinyitva fordul a férfi felé. *
- Na milyen voltam? -
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9891-9910