Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 73 (1441. - 1460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1460. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-26 19:52:23
Üzenet elküldve: 2014-10-26 19:52:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1655
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1655
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a kezdetekhez//
*Nincs is jobb, mint egy kiadós vacsora utáni séta az erdőben! Már amennyiben nem ragadtatjuk el magunkat és nem vágyunk mondjuk egy nagy csapat gyönyörű nőre vagy egy óriási rakás aranyra, esetleg a kettőre egyszerre. Na azzal aztán lehetne hencegni másoknak! Na már persze csak jó néhány menet után a... talicskával, mert az aranyat mégse cipeltetheti az ember a lányokkal, még elfáradnának. Svir ezen, meg sok hasonló ökörségen mereng amíg Yerougha meg nem szólal, akkor aztán szelleme is visszatér a tisztásra kalapos, jóllakott teste mellé.*
- Remek ötlet!*Mondja, mint aki már ennyiből is tudja, hogy mit tervez a másik. A tisztás másik végét veszi célba és megöntözi az egyik fa tövét. Visszafelé Yerougha már a gödröcske felett áll a csomaggal. Svir először furcsállóan néz, majd nagyot szagol a levegőbe. Szerencsére nem várt eredményre jut.*
- Kincs vagy titkos fegyver?
*Nincs is jobb, mint egy kiadós vacsora utáni séta az erdőben! Már amennyiben nem ragadtatjuk el magunkat és nem vágyunk mondjuk egy nagy csapat gyönyörű nőre vagy egy óriási rakás aranyra, esetleg a kettőre egyszerre. Na azzal aztán lehetne hencegni másoknak! Na már persze csak jó néhány menet után a... talicskával, mert az aranyat mégse cipeltetheti az ember a lányokkal, még elfáradnának. Svir ezen, meg sok hasonló ökörségen mereng amíg Yerougha meg nem szólal, akkor aztán szelleme is visszatér a tisztásra kalapos, jóllakott teste mellé.*
- Remek ötlet!*Mondja, mint aki már ennyiből is tudja, hogy mit tervez a másik. A tisztás másik végét veszi célba és megöntözi az egyik fa tövét. Visszafelé Yerougha már a gödröcske felett áll a csomaggal. Svir először furcsállóan néz, majd nagyot szagol a levegőbe. Szerencsére nem várt eredményre jut.*
- Kincs vagy titkos fegyver?
1459. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-26 19:30:29
Üzenet elküldve: 2014-10-26 19:30:29
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a kezdetekhez//
*Hamarosan maguk mögött hagyják a fogadót. A sült íze még egy ideig ott kísért a szájában, csak a boré hiányzik mellé, melyet ezúttal kihagyott. Elinarát végül biztonságba helyezték, így könnyebb szívvel tudja róni az utat. Ironikus, hogy most arra tartanak, ahol a lányt a saját bevallása szerint leggyakrabban megtalálni, és ahonnan korábban együtt indultak el: a tisztásra. Szükséges lépésről van szó, de az egészen pontos részletekbe Svirt sem avatja be. Hosszú ideig gyalogolnak, hogy végül visszatérjenek az egykori tábortűz maradványaihoz. Rövid ideig ácsorog mellette, gondolkodón, fürkészőn, összefont karral.*
- Rögtön jövök *közli kurtán Svirrel, amikor felenged ebből az állapotából. Köpenyét maga köré kanyarítja, majd célba veszi a tisztás szélének egyik fáját. Véletlenszerűnek tűnik, hogy melyiket, de nagyon is tudatosan dönt mellette. Odaérve hátát a fának veti, majd a tisztás belseje irányába tesz néhány lépést. Lábbelijével finoman megpiszkálja a talajt és a növényzetet, majd lehajol, hogy alaposabban szemügyre vegye. Láthatóan nem túl elégedett, mert kisebb, majd nagyobb körben is végigsimítja a a földet. Végül úgy tűnik, megtalálja, amit keresett. Előkerül a tőre, majd pengéjével ha nehézkesen is, de elkezd egy kisebb mélyedést vájni. Lassan, de biztosan halad, míg végül megtalálja, amit keresett. Óvatosan söpri le róla a földet, s ha kissé sárosan is, tenyérnél valamivel nagyobb fehér vászoncsomag kerül elő. A gödröcske betemetésével nem bajlódik, egyszerűen ott hagyja. Tőre visszakerül a helyére, a kis csomagot pedig, melyet nem bont ki, köpenyének belsejébe rejti. Láthatóan nem zavarja, hogy a kalapos szemtanúja volt az eseményeknek. Az sokkal jobban zavarta volna, ha tegnapi vendégeik látták volna meg. De ők ugye most nincsenek itt. Végül visszatér a tűz egykori helyét jelző hamukupachoz.*
- Köszönet a türelemért *jelzi Svirnek, hogy jön neki eggyel.*
*Hamarosan maguk mögött hagyják a fogadót. A sült íze még egy ideig ott kísért a szájában, csak a boré hiányzik mellé, melyet ezúttal kihagyott. Elinarát végül biztonságba helyezték, így könnyebb szívvel tudja róni az utat. Ironikus, hogy most arra tartanak, ahol a lányt a saját bevallása szerint leggyakrabban megtalálni, és ahonnan korábban együtt indultak el: a tisztásra. Szükséges lépésről van szó, de az egészen pontos részletekbe Svirt sem avatja be. Hosszú ideig gyalogolnak, hogy végül visszatérjenek az egykori tábortűz maradványaihoz. Rövid ideig ácsorog mellette, gondolkodón, fürkészőn, összefont karral.*
- Rögtön jövök *közli kurtán Svirrel, amikor felenged ebből az állapotából. Köpenyét maga köré kanyarítja, majd célba veszi a tisztás szélének egyik fáját. Véletlenszerűnek tűnik, hogy melyiket, de nagyon is tudatosan dönt mellette. Odaérve hátát a fának veti, majd a tisztás belseje irányába tesz néhány lépést. Lábbelijével finoman megpiszkálja a talajt és a növényzetet, majd lehajol, hogy alaposabban szemügyre vegye. Láthatóan nem túl elégedett, mert kisebb, majd nagyobb körben is végigsimítja a a földet. Végül úgy tűnik, megtalálja, amit keresett. Előkerül a tőre, majd pengéjével ha nehézkesen is, de elkezd egy kisebb mélyedést vájni. Lassan, de biztosan halad, míg végül megtalálja, amit keresett. Óvatosan söpri le róla a földet, s ha kissé sárosan is, tenyérnél valamivel nagyobb fehér vászoncsomag kerül elő. A gödröcske betemetésével nem bajlódik, egyszerűen ott hagyja. Tőre visszakerül a helyére, a kis csomagot pedig, melyet nem bont ki, köpenyének belsejébe rejti. Láthatóan nem zavarja, hogy a kalapos szemtanúja volt az eseményeknek. Az sokkal jobban zavarta volna, ha tegnapi vendégeik látták volna meg. De ők ugye most nincsenek itt. Végül visszatér a tűz egykori helyét jelző hamukupachoz.*
- Köszönet a türelemért *jelzi Svirnek, hogy jön neki eggyel.*
1458. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-26 16:37:11
Üzenet elküldve: 2014-10-26 16:37:11
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Ostorcsattogásra ébred, de mikor széjjel akarna nézni, a nap szinte teljesen elvakítja és beletelik egy kis időbe mire megszokja a világosságot.* ~Milyen nap is van ma?~ *Fut át az agyán. A tegnapi napot teljesen átaludta, az azelőttit is. Neki a holdfény és csillagfény jelenti az életteret. Gyors fejszámolás után, jön, csak rá, hogy neki ma jelenése lenne a kovácsműhelyben, hogy átvegye a speciális nyilakat. Nem volt olcsó vétel és amúgy is mindig izgatott, ha egy új darabot adhat, a gyűjteményéhez, pláne ha kifejezetten neki készült darabokról van szó.
Első mozdulatával behúzódik a fák közé, hogy árnyékosabb helyre kerülhessen, és mikor megszokja a világosságot, már amennyire meg tudja szokni, jobban felméri a csattogást okozó ember alakját. Nem tűnik veszélyesnek. Megfordul a fejében, hogy esetleg ki kéne rabolnia, de nappal, még ehhez sincs semmi kedve. Inkább tesz pár lépést az erdőbe és gyakorlás szempontjából előveszi a régi nyilait.
Tudja, hogy egyszer majd nappal is muszáj lesz megvédenie, magát addigra meg nem ártana megtanulnia világosban is lőni. Letép egy kéregdarabot egy közeli fáról, a kéreg helyét használja célpontnak, eltávolodik és lő.*
Első mozdulatával behúzódik a fák közé, hogy árnyékosabb helyre kerülhessen, és mikor megszokja a világosságot, már amennyire meg tudja szokni, jobban felméri a csattogást okozó ember alakját. Nem tűnik veszélyesnek. Megfordul a fejében, hogy esetleg ki kéne rabolnia, de nappal, még ehhez sincs semmi kedve. Inkább tesz pár lépést az erdőbe és gyakorlás szempontjából előveszi a régi nyilait.
Tudja, hogy egyszer majd nappal is muszáj lesz megvédenie, magát addigra meg nem ártana megtanulnia világosban is lőni. Letép egy kéregdarabot egy közeli fáról, a kéreg helyét használja célpontnak, eltávolodik és lő.*
1457. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-25 19:57:43
Üzenet elküldve: 2014-10-25 19:57:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Drayen//
*Érezhetően izgatott állapotban van. Köszönhető ez annak, hogy végre találkozott két lábon járó, kevésbé szőrös egyeddel is, aki még beszélni is tud és nem csak gombszemekkel meredni rá. Másrészt persze a növényekkel kapcsolatos ismereteit is kamatoztatni tudja. Bár sokat tanult, olvasott és kutatott a növények és felhasználásuk után, a gyakorlatban keveset tudta kamatoztatni, ugyanis a legtöbben gyanakvóan, bizalmatlanul néztek rá. Épp ezért deríti is fel annyira, hogy ez az idegen nem állt be a többiek közé a sorba. Ráadásul még a hirtelen felindulásától és a témaváltásától sem nagyon rendült meg benne a "bizalma", pedig Nilli pontosan az a személy, akinek pillanatok alatt megváltozik aurája, viselkedése.
A tigrises célzáson kislányosan kacag egyet, de azért ez a kis nevetés, mégis hordoz némi mögöttes tartalmat. Már, ami a macskát illeti, ugyanis ha kellően izgatott állapotba jön, akkor jobb, ha nem áll senki az útjában, még akkor is ha csak egy egyszerű házi macskáról van szó. Nem is mondd rá semmit, sokkal inkább a seb eredete érdekli. Szemei el is kerekednek.*
- Messze innen? *Homlokán a bőr összeráncolódik, ahogy néz a másikra.* - Hiszen, akkor ez nem lehet túl friss seb. *Igyekszik nem ráhozni a frászt az idegenre, de azért gondterhelten vakarja a homlokát. Abban biztos, hogy ha ennyi ideig nem gyógyult a seb, akkor valami komolyabb áll a dolog hátterében, vagy csak egyszerűen ilyen a fickó, lassan gyógyulnak a sebei. Közelebb lép a másikhoz, hogy tengerszín íriszeivel megvizsgálhassa a másik karját. Közben a vállán csücsülő patkány elrejtőzik a barna fürtök zuhatagában, láthatóan nincs ínyére a dolog, hogy ilyen közelségben legyen valakivel, aki nem Nilli, leszámítva persze az iménti kirohanását, ami pontosan a fickóhoz vezette őket.*
- Szabad? *Hangja egész tisztán, ártatlanul cseng a tisztás csendes légkörében, miközben kezével gyengéden a másik karja alá fog, hogy rálásson a sebre.* - Ühüm. *Összegzi röpkén a dolgot, és már el is engedi a férfi kezét és hátrál.*
- Azt hiszem, ha nagyon ügyesek vagyunk még találhatunk Barna Gbolist is. *Néz körbe maga körül.* - Ilyen kis bogyós növényke *Kezével imitálja a bogyó alakját és méretét, mintha nem lenne egyértelmű egyébként. * - Sárgás színű. Meg fogod látni, mert egy csomóban csüngnek a fákról. Bár önmagában nem sokra mennénk vele, de ha sikerül szerezni Észak reményét is, akkor az igen eredményes lehet. *Mondja, majd meg is indul az erdő felé. Ha a férfi követi, akkor csak megy és magyaráz közben, ha nem akkor hátrafordul és várja, hogy menjen utána.* - Nem lenne rossz a vérfű sem, de a tied már nem olyan friss seb, így szerintem feleslegesen ne szakítsuk le. *Mosolyog egy sort, miközben folyamatosan kutat szemeivel a már említett növények után.*
- Hát Elija csókjával most tényleg nem mennék sokra, de igen értékes kis növényke. *Kacsint egyet, már ha ez egyáltalán látszik a csuklya takarásából.*
- Egyébként Nillien vagyok. *Fordul a másik felé és lehúzza a csuklyáját.* - De szólíts csak Nillinek. *Menet közben persze a macska is követi őket, szemét le sem véve az idegenről, mintha valamiféle testőr lenne. A lány továbbra is botjával tisztítja az utat, csapdák után kutatva, de szemei inkább a türkiz színben pompázó növényeket kutatja a fákon.*
- Merről jöttél? *Érdeklődik bámészkodása közben. A férfi egyébként is szimpatikus neki, s csendben sem szeret bóklászni, így természetesen kihasználva az alkalmat, amikor nem egy állattal kell beszélnie és folyamatosan fecseg.*
*Érezhetően izgatott állapotban van. Köszönhető ez annak, hogy végre találkozott két lábon járó, kevésbé szőrös egyeddel is, aki még beszélni is tud és nem csak gombszemekkel meredni rá. Másrészt persze a növényekkel kapcsolatos ismereteit is kamatoztatni tudja. Bár sokat tanult, olvasott és kutatott a növények és felhasználásuk után, a gyakorlatban keveset tudta kamatoztatni, ugyanis a legtöbben gyanakvóan, bizalmatlanul néztek rá. Épp ezért deríti is fel annyira, hogy ez az idegen nem állt be a többiek közé a sorba. Ráadásul még a hirtelen felindulásától és a témaváltásától sem nagyon rendült meg benne a "bizalma", pedig Nilli pontosan az a személy, akinek pillanatok alatt megváltozik aurája, viselkedése.
A tigrises célzáson kislányosan kacag egyet, de azért ez a kis nevetés, mégis hordoz némi mögöttes tartalmat. Már, ami a macskát illeti, ugyanis ha kellően izgatott állapotba jön, akkor jobb, ha nem áll senki az útjában, még akkor is ha csak egy egyszerű házi macskáról van szó. Nem is mondd rá semmit, sokkal inkább a seb eredete érdekli. Szemei el is kerekednek.*
- Messze innen? *Homlokán a bőr összeráncolódik, ahogy néz a másikra.* - Hiszen, akkor ez nem lehet túl friss seb. *Igyekszik nem ráhozni a frászt az idegenre, de azért gondterhelten vakarja a homlokát. Abban biztos, hogy ha ennyi ideig nem gyógyult a seb, akkor valami komolyabb áll a dolog hátterében, vagy csak egyszerűen ilyen a fickó, lassan gyógyulnak a sebei. Közelebb lép a másikhoz, hogy tengerszín íriszeivel megvizsgálhassa a másik karját. Közben a vállán csücsülő patkány elrejtőzik a barna fürtök zuhatagában, láthatóan nincs ínyére a dolog, hogy ilyen közelségben legyen valakivel, aki nem Nilli, leszámítva persze az iménti kirohanását, ami pontosan a fickóhoz vezette őket.*
- Szabad? *Hangja egész tisztán, ártatlanul cseng a tisztás csendes légkörében, miközben kezével gyengéden a másik karja alá fog, hogy rálásson a sebre.* - Ühüm. *Összegzi röpkén a dolgot, és már el is engedi a férfi kezét és hátrál.*
- Azt hiszem, ha nagyon ügyesek vagyunk még találhatunk Barna Gbolist is. *Néz körbe maga körül.* - Ilyen kis bogyós növényke *Kezével imitálja a bogyó alakját és méretét, mintha nem lenne egyértelmű egyébként. * - Sárgás színű. Meg fogod látni, mert egy csomóban csüngnek a fákról. Bár önmagában nem sokra mennénk vele, de ha sikerül szerezni Észak reményét is, akkor az igen eredményes lehet. *Mondja, majd meg is indul az erdő felé. Ha a férfi követi, akkor csak megy és magyaráz közben, ha nem akkor hátrafordul és várja, hogy menjen utána.* - Nem lenne rossz a vérfű sem, de a tied már nem olyan friss seb, így szerintem feleslegesen ne szakítsuk le. *Mosolyog egy sort, miközben folyamatosan kutat szemeivel a már említett növények után.*
- Hát Elija csókjával most tényleg nem mennék sokra, de igen értékes kis növényke. *Kacsint egyet, már ha ez egyáltalán látszik a csuklya takarásából.*
- Egyébként Nillien vagyok. *Fordul a másik felé és lehúzza a csuklyáját.* - De szólíts csak Nillinek. *Menet közben persze a macska is követi őket, szemét le sem véve az idegenről, mintha valamiféle testőr lenne. A lány továbbra is botjával tisztítja az utat, csapdák után kutatva, de szemei inkább a türkiz színben pompázó növényeket kutatja a fákon.*
- Merről jöttél? *Érdeklődik bámészkodása közben. A férfi egyébként is szimpatikus neki, s csendben sem szeret bóklászni, így természetesen kihasználva az alkalmat, amikor nem egy állattal kell beszélnie és folyamatosan fecseg.*
1456. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-25 12:50:07
Üzenet elküldve: 2014-10-25 12:50:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Tyűű! *Kurjantja, majd csattint egyet a hangos szó mellé az ostorával, így verve fel a tisztás csendjét. Elégedetten figyeli, ahogy pár madar és még egy kisnyúl is felriad az általa keltett zajra és elmenekül a rétről. Sokszor a nehezére esik a gondolkodás, ezért jobban szereti, ha semmilyen zavaró tényező nincs a környéken, a különféle erdei állatok pedig rögtön a vacsorára emlékeztetik, ezért jócskán kimerítik a fentebbi kategóriát.*
- Tyűű! *A kurjantást megint ostorcsattanás követi. Biztosra megy, egy sündisznóval sem szeretne találkozni, azok pedig nem mindig értenek az első szóból. Miután így megtisztította a helyszínt a kétes elemektől leül a fűbe, hogy összeszedje a gondolatait.*
- Tyűű! *A kurjantást megint ostorcsattanás követi. Biztosra megy, egy sündisznóval sem szeretne találkozni, azok pedig nem mindig értenek az első szóból. Miután így megtisztította a helyszínt a kétes elemektől leül a fűbe, hogy összeszedje a gondolatait.*
1455. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-25 00:01:45
Üzenet elküldve: 2014-10-25 00:01:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Kilép a kovácsműhelyből és rögtön az erdőben találja magát. Ismét otthon van, és ezt még jobban átérzi mikor besötétedik a fák fölött pedig megjelenik a hold ezüsttányérja. Ismét a hold alatt. A nappal annyira homályos kép most teljesen tiszta, minden éles és élénk. Tüdejébe szívja a friss erdei levegőt aztán megkezdi a vadászatot. Elejt pár nyulat és reggelre már ott lobog a tűz az erdei tisztás közepén. Már tudja mit fog csinálni abban a három napban amíg megrendelése miatt nem hagyhatja el a várost és ezt egyáltalán nem bánja. Csak nézi a lángokat és a "Hova tovább?" kérdését egy finom nyúlcomb alá temeti.
Mikor a tűz kialszik kezével gödröt ás a helyére és gyorsan alá rakja a lopott aranyakat, ez sem egy olyan dolog amit szívesen megmagyarázna egy városőrnek, a magafajtának, jobb ha szegény mintha gazdag. A tolvajok és orgyilkosok szegény népe nem tud mit kezdeni a pénzzel, ha nincs vágynak utána, ha van csak arra jó, hogy felkössék őket érte. Egy rostkötélen akkor is lehet lógni ha a pénzzel telt zsebek nem mutatják meg a jó irányt lefelé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.25 13:54:42, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
Mikor a tűz kialszik kezével gödröt ás a helyére és gyorsan alá rakja a lopott aranyakat, ez sem egy olyan dolog amit szívesen megmagyarázna egy városőrnek, a magafajtának, jobb ha szegény mintha gazdag. A tolvajok és orgyilkosok szegény népe nem tud mit kezdeni a pénzzel, ha nincs vágynak utána, ha van csak arra jó, hogy felkössék őket érte. Egy rostkötélen akkor is lehet lógni ha a pénzzel telt zsebek nem mutatják meg a jó irányt lefelé.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.25 13:54:42, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1454. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-24 12:29:05
Üzenet elküldve: 2014-10-24 12:29:05
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Meg is érkezik a tisztásra. Itt elhagat mind Parden, mind "Ő". A nap fénye egyre gyengébb, inkább a hold fényében lehet már csak bízni. Parden elindul tüzelőért, mikor újabb hatalmas fájdalom éri fejét. Felkiált, majd fejéhez nyúl és hiába fogja nem tudja legyőzni a fájdalmat, majd az első fák előtt eldől a földön. Egy ideig még kapálódzik lábaival és kezeivel, majd pedig minden elsötétül és szinte élettelenül fekszik a zöld színű gyepen. *
1453. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-23 21:34:16
Üzenet elküldve: 2014-10-23 21:34:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Köz, elő, és gyors játék//
*A séta a tisztásig kéz a kézben s könnyed csevegéssel telt, apróságokról, semmiségekről. Csak néha szakították meg a lépteket, és a szót, hogy egymás ajkát ízleljék. Jaz mókás történetekkel traktálta a lányt, melynek csak igen kis része volt valós, és élvezettel hallgatta annak nevetését, ha sikerült úgy forgatnia a szavakat, hogy Nimue kacagjon.*
-A legborzasztóbb egy éltes matróna volt, bőven idősebb apám feleségénél, kinek első számú tervei között szerepelt, hogy a lányát, de lehet a lova volt báli ruhában, hozzám adja. Persze okos nő lévén rendelkezett vész-verzióval is. Mely szerint ő maga csábít el. Brr.
*Borzong meg még a gondolattól is.*
-Nem mondom, biztos van akit vonz a kackiás bajuszka, és a hájas, lötyögő combok, de valahogy én nem bukok az ilyesmire. Végül könnyedén megúsztam. Ugyanis nem egyeztettek tervet, és egymást csépelve próbáltak jó benyomást kelteni. Igen mókás volt, ahogy anya - lánya, esetleg lova szapulja a másikat, mindenféle kényes családi, és istálló titkokat teregetve ki.
*Nevetgél vidáman.*
-Azóta nem rendezek vacsorákat apám régi ismerőseinek. Igazából senkinek sem.
*Húzza kelletlen fintorra száját.*
-Ám de megérkeztünk.
*Teszi le maga mellé válláról Nim zsákját, s mutat körbe a mágikus tisztáson, mintha csak saját nappalijában lenne.*
-Bájos. Nem?
*Fordul a lány felé, kissé közelebb húzva magához, hogy átkarolhassa derekát.*
-Érdekel a története?
*A séta a tisztásig kéz a kézben s könnyed csevegéssel telt, apróságokról, semmiségekről. Csak néha szakították meg a lépteket, és a szót, hogy egymás ajkát ízleljék. Jaz mókás történetekkel traktálta a lányt, melynek csak igen kis része volt valós, és élvezettel hallgatta annak nevetését, ha sikerült úgy forgatnia a szavakat, hogy Nimue kacagjon.*
-A legborzasztóbb egy éltes matróna volt, bőven idősebb apám feleségénél, kinek első számú tervei között szerepelt, hogy a lányát, de lehet a lova volt báli ruhában, hozzám adja. Persze okos nő lévén rendelkezett vész-verzióval is. Mely szerint ő maga csábít el. Brr.
*Borzong meg még a gondolattól is.*
-Nem mondom, biztos van akit vonz a kackiás bajuszka, és a hájas, lötyögő combok, de valahogy én nem bukok az ilyesmire. Végül könnyedén megúsztam. Ugyanis nem egyeztettek tervet, és egymást csépelve próbáltak jó benyomást kelteni. Igen mókás volt, ahogy anya - lánya, esetleg lova szapulja a másikat, mindenféle kényes családi, és istálló titkokat teregetve ki.
*Nevetgél vidáman.*
-Azóta nem rendezek vacsorákat apám régi ismerőseinek. Igazából senkinek sem.
*Húzza kelletlen fintorra száját.*
-Ám de megérkeztünk.
*Teszi le maga mellé válláról Nim zsákját, s mutat körbe a mágikus tisztáson, mintha csak saját nappalijában lenne.*
-Bájos. Nem?
*Fordul a lány felé, kissé közelebb húzva magához, hogy átkarolhassa derekát.*
-Érdekel a története?
1452. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-23 11:41:36
Üzenet elküldve: 2014-10-23 11:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Sólyomszemű Zelhen//
*Ahogy Aderyn elnézi a férfit, az nem igazán fogta föl, hogy nem véletlenül mondott el ilyen sok mindent a kúszó magnóliáról.*
- Remélem, mindent megjegyeztél, amit az életbogyóról mondtam *néz komolyan a társára.* Tudod, néhány szituációban igencsak sokat jelent, ha egyrészt van nálad belőle, másrészt pedig ismered, hogy mik a hatásai...
*Talán egy picit mérges, amiért a férfi nem figyel a szavaira eléggé, de végül is ezt elkönyveli annak, hogy Zelhen bizonyára fáradt az edzéstől. Tanárnak lenni mindig kimerítőbb, mint tanítványnak.
Amikor Aderyn látja, hogy a vándor hamarosan elszenderül, feláll, és áthordja a cuccait a férfi közelébe.*
- Vigyázol rájuk, amíg elmegyek fürödni? *kérdi, de a választ igazából nem várja meg. Nem lesz semmi baja a hátizsáknak és a vörös köpenynek.
Tudja, hogy merre kell keresnie a lassú folyású csermelyeket, majd a folyót. A föld nedvessége és a növényzet mindig megmutatja az utat. Nemsokára már hallja is a csobogást.
A folyóparton levetkőzik, majd elmerül a vízben. Miközben mosdik, kifejezetten élvezi, ahogy körülöleli őt a hideg víz. Itt merül fel benne, hogy talán északra kéne tartania, Lihanech-be. Elvégre csak azért van Artheniorban, mert ez volt a legközelebb erdőményi otthonához. Talán egy olyan városban, ahol a természet és a víz közelsége mégiscsak megtalálható – inkább, mint Artheniorban -, jobban be tudna illeszkedni a városiak közé.
Gondolataiba mélyedve szárítkozik és veszi vissza a ruháit. Aztán a nyomát visszafelé követve már ismét a tisztáson van, ahol Zelhen még mindig szunyókál.
Mikor a férfi felébred, Aderyn kezében már ott a vándorbotja, haja ismét kibontva van – az alja még egy picit vizes -, alakját pedig beburkolja vörös köpönyege.*
- Azt hiszem, ideje odébbállnom *mondja a férfinek.* Északnak tartok. Ha gondolod, szívesen venném a társaságod még egy darabig. Ámha Te itt maradnál, a Levegő Városában, azt is elfogadom.
*Miközben beszél, már veszi is a zsákját a hátára. Szeme békés nyugalmat áraszt, és eltökéltséget. Nem követeli Zelhen társaságát, így a férfi szabadon választhat, dönthet.*
*Ahogy Aderyn elnézi a férfit, az nem igazán fogta föl, hogy nem véletlenül mondott el ilyen sok mindent a kúszó magnóliáról.*
- Remélem, mindent megjegyeztél, amit az életbogyóról mondtam *néz komolyan a társára.* Tudod, néhány szituációban igencsak sokat jelent, ha egyrészt van nálad belőle, másrészt pedig ismered, hogy mik a hatásai...
*Talán egy picit mérges, amiért a férfi nem figyel a szavaira eléggé, de végül is ezt elkönyveli annak, hogy Zelhen bizonyára fáradt az edzéstől. Tanárnak lenni mindig kimerítőbb, mint tanítványnak.
Amikor Aderyn látja, hogy a vándor hamarosan elszenderül, feláll, és áthordja a cuccait a férfi közelébe.*
- Vigyázol rájuk, amíg elmegyek fürödni? *kérdi, de a választ igazából nem várja meg. Nem lesz semmi baja a hátizsáknak és a vörös köpenynek.
Tudja, hogy merre kell keresnie a lassú folyású csermelyeket, majd a folyót. A föld nedvessége és a növényzet mindig megmutatja az utat. Nemsokára már hallja is a csobogást.
A folyóparton levetkőzik, majd elmerül a vízben. Miközben mosdik, kifejezetten élvezi, ahogy körülöleli őt a hideg víz. Itt merül fel benne, hogy talán északra kéne tartania, Lihanech-be. Elvégre csak azért van Artheniorban, mert ez volt a legközelebb erdőményi otthonához. Talán egy olyan városban, ahol a természet és a víz közelsége mégiscsak megtalálható – inkább, mint Artheniorban -, jobban be tudna illeszkedni a városiak közé.
Gondolataiba mélyedve szárítkozik és veszi vissza a ruháit. Aztán a nyomát visszafelé követve már ismét a tisztáson van, ahol Zelhen még mindig szunyókál.
Mikor a férfi felébred, Aderyn kezében már ott a vándorbotja, haja ismét kibontva van – az alja még egy picit vizes -, alakját pedig beburkolja vörös köpönyege.*
- Azt hiszem, ideje odébbállnom *mondja a férfinek.* Északnak tartok. Ha gondolod, szívesen venném a társaságod még egy darabig. Ámha Te itt maradnál, a Levegő Városában, azt is elfogadom.
*Miközben beszél, már veszi is a zsákját a hátára. Szeme békés nyugalmat áraszt, és eltökéltséget. Nem követeli Zelhen társaságát, így a férfi szabadon választhat, dönthet.*
1451. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-20 22:42:22
Üzenet elküldve: 2014-10-20 22:42:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nillien//
*Rendeződni látszik a kérdés, már ami az állatokat illeti. Drayen teljesen megnyugodva áll, figyelmét immár a lányra öszpontosítva. A macskával kapcsolatos magyarázkodásra csupán kacagva felel.*
-Ugyan, semmi baj. Ha egy három mázsás tigris lenne az útitársad, akkor talán számon kérném.-
*Legyint, majd amikor a problémája kerül szóba, a lány szokatlanul érdeklödővé válik.*
-Igen, volt egy kis balesetem, egy barlangban, messze innen.-
*Feleli, miközben felgyűri ruhaujját, felfedve a hosszú kötést a bal alkaron.*
-Sajnos nem akar kellően begyógyulni, úgyhogy eldöntöttem, hogy valamivel lekezelem.-
*A lány úgy látszik, tapasztalt erdőjáró lehet, és még segítőkész is.*
-Azt megköszönném. Nem vagyok olyan jártas benne, csak találgatok. De az észak reményére én is gondoltam.-
*Bök a könyvecsére, amit a kezében tart, ám a lány következő felfedézésére összevonja a szemöldökét.*
-Elija csókja? Nem emlékszem, hogy annak bármilyen haszna lenne.-
*Miközben igyekszim szemkontaktusba kerülni a harcias macskával.*
-Nem vagyok én vad barbár, csupán egy egyszerű ember, aki tanulni szeretne.-
*Jegyzi meg, egy kedves mosolyt küldve Nillien felé.*
*Rendeződni látszik a kérdés, már ami az állatokat illeti. Drayen teljesen megnyugodva áll, figyelmét immár a lányra öszpontosítva. A macskával kapcsolatos magyarázkodásra csupán kacagva felel.*
-Ugyan, semmi baj. Ha egy három mázsás tigris lenne az útitársad, akkor talán számon kérném.-
*Legyint, majd amikor a problémája kerül szóba, a lány szokatlanul érdeklödővé válik.*
-Igen, volt egy kis balesetem, egy barlangban, messze innen.-
*Feleli, miközben felgyűri ruhaujját, felfedve a hosszú kötést a bal alkaron.*
-Sajnos nem akar kellően begyógyulni, úgyhogy eldöntöttem, hogy valamivel lekezelem.-
*A lány úgy látszik, tapasztalt erdőjáró lehet, és még segítőkész is.*
-Azt megköszönném. Nem vagyok olyan jártas benne, csak találgatok. De az észak reményére én is gondoltam.-
*Bök a könyvecsére, amit a kezében tart, ám a lány következő felfedézésére összevonja a szemöldökét.*
-Elija csókja? Nem emlékszem, hogy annak bármilyen haszna lenne.-
*Miközben igyekszim szemkontaktusba kerülni a harcias macskával.*
-Nem vagyok én vad barbár, csupán egy egyszerű ember, aki tanulni szeretne.-
*Jegyzi meg, egy kedves mosolyt küldve Nillien felé.*
1450. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-20 22:32:57
Üzenet elküldve: 2014-10-20 22:32:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*És íme, itt is van! Taug a tisztáson, újból, a jól végzett munka gyümölcsével a zsebében. Miután megszabadult a csomagtól, azonnal vissza is ment a szegénynegyedbe, vissza a kocsmába, ahol mit adnak az istenek, még megtalálta az alakokat. Még mindig ott kártyáztak, és az őrültnek tűnő alaknál ismét elég kevés zseton volt, láthatóan akkor egyszer szerencséje volt ugyan, de utána már aligha, el is vesztette nem csak az akkori nyereményét, de láthatóan még egy kicsit többet is. Szomorú a világ, ha az ember ilyen hülye...
Amint pedig a fizetését megkapta (mert hát megkapta, hiszen láthatóan úriemberek voltak ezek, a rossz körülmények ellenére is), jött is azonnal, hiszen hosszú még a nap, de neki is sok dolga van, mielőtt visszamegy a szirthez. Ugyanis volt ideje átgondolni, volt elégszer, és arra jutott, hogy ki tudja, mikor lesz alkalma megint eljönni ilyen messzire (pedig még a felét sem tudja annak, mi minden történt, amióta elment...), így pedig mindenképpen szükséges lenne a gyógynövényekből és egyéb szerekből álló készleteit feltölteni. Lynol lángja és Hajló Unkaer akad a barlangban, ezt már megfigyelte, de nem szeretné azokat még bántani, legfeljebb egyet-egyet szedne le, szeretné, ha azoknak, amik ott vannak, előbb eldurrannának a spóráik, aztán majd a második generációból szemezget magának. Azonban a tisztásról és az erdőből kelleni fog neki néhány apróság, és előbb a tisztással akar végezni, tekintve, hogy onnét csak két dolog kell neki. Az első az Elija csókja, amit igencsak szeret, nincs is jobb, mint ebből előállítani egy kellően tömény főzetet, hogy aztán akibe belediktálja, az képtelen legyen hazudni. És mivel viszonylag sűrű főzeteket állít elő belőle, így gyorsan el szokott fogyni. Épp ezért ezúttal is inkább háromszor körbejárja az egész tisztást, és mindet begyűjti, amit talál (tény, hogy harmadszorra már feleslegesen megy körbe, nem talál újabb telepet), és nem kevés jut a birtokába. Négy-öt tinktúrára bizonyosan elég lesz. Elrakja szépen, közvetlenül a Fehér Qartan mellé, amiből szintén nem keveset gyűjött a folyóparton, azonban abból közel sem szedte le mindet, amit talált, hagyott a növénynek is, hogy szaporodhasson. Eztán már csak a réti ármány marad, melyről nem bizonyos, hogy a tisztás közepén fog találni, éppen ezért inkább az erdő felé halad. Rövid séta után meg is pillantja a sárga virágot, amelyre vadászott: ő lesz az. Csak egy kisebb telepet talált, azonban egyelőre elég lesz ennyi is, hiszen nem kell sok. Ez a növény ugyanis egyenesen a szerhez kell, amiből viszont, mint azt Taug is tudja, porszemnyi adag is elég a hatáshoz, éppen ezért mindig csak kis mennyiségben állapítja elő, és az is sokszor lassan fogy. A begyűjtött virágok három kicsi adagra lesznek elegek a becslései szerint, ami akár hónapokra is elég lehet. Kár, hogy az igazságszérumnál ezt nem lehet így megjósolni, elvégre is ki tudja, mikor kell valakit vallatni. Ellenséget, vagy szövetségest...*
Amint pedig a fizetését megkapta (mert hát megkapta, hiszen láthatóan úriemberek voltak ezek, a rossz körülmények ellenére is), jött is azonnal, hiszen hosszú még a nap, de neki is sok dolga van, mielőtt visszamegy a szirthez. Ugyanis volt ideje átgondolni, volt elégszer, és arra jutott, hogy ki tudja, mikor lesz alkalma megint eljönni ilyen messzire (pedig még a felét sem tudja annak, mi minden történt, amióta elment...), így pedig mindenképpen szükséges lenne a gyógynövényekből és egyéb szerekből álló készleteit feltölteni. Lynol lángja és Hajló Unkaer akad a barlangban, ezt már megfigyelte, de nem szeretné azokat még bántani, legfeljebb egyet-egyet szedne le, szeretné, ha azoknak, amik ott vannak, előbb eldurrannának a spóráik, aztán majd a második generációból szemezget magának. Azonban a tisztásról és az erdőből kelleni fog neki néhány apróság, és előbb a tisztással akar végezni, tekintve, hogy onnét csak két dolog kell neki. Az első az Elija csókja, amit igencsak szeret, nincs is jobb, mint ebből előállítani egy kellően tömény főzetet, hogy aztán akibe belediktálja, az képtelen legyen hazudni. És mivel viszonylag sűrű főzeteket állít elő belőle, így gyorsan el szokott fogyni. Épp ezért ezúttal is inkább háromszor körbejárja az egész tisztást, és mindet begyűjti, amit talál (tény, hogy harmadszorra már feleslegesen megy körbe, nem talál újabb telepet), és nem kevés jut a birtokába. Négy-öt tinktúrára bizonyosan elég lesz. Elrakja szépen, közvetlenül a Fehér Qartan mellé, amiből szintén nem keveset gyűjött a folyóparton, azonban abból közel sem szedte le mindet, amit talált, hagyott a növénynek is, hogy szaporodhasson. Eztán már csak a réti ármány marad, melyről nem bizonyos, hogy a tisztás közepén fog találni, éppen ezért inkább az erdő felé halad. Rövid séta után meg is pillantja a sárga virágot, amelyre vadászott: ő lesz az. Csak egy kisebb telepet talált, azonban egyelőre elég lesz ennyi is, hiszen nem kell sok. Ez a növény ugyanis egyenesen a szerhez kell, amiből viszont, mint azt Taug is tudja, porszemnyi adag is elég a hatáshoz, éppen ezért mindig csak kis mennyiségben állapítja elő, és az is sokszor lassan fogy. A begyűjtött virágok három kicsi adagra lesznek elegek a becslései szerint, ami akár hónapokra is elég lehet. Kár, hogy az igazságszérumnál ezt nem lehet így megjósolni, elvégre is ki tudja, mikor kell valakit vallatni. Ellenséget, vagy szövetségest...*
1449. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-18 12:29:41
Üzenet elküldve: 2014-10-18 12:29:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Drayen//
*Kezében a patkánnyal néz az idegenre, és bár a csuklya sokat takar, mosolya mégis látszik. Ránéz a mellette ücsörgő, törött farkán esetlenül tekergető macskára, majd vissza az idegenre.*
- Nem túlzottan kedveli az idegeneket. Még kicsi volt amikor kiszabadítottam egy csapdából, úgyhogy talán érthető. *Ismét Eirisre néz, aki barna szemeivel büszkén néz a gazdájára, mintha csak azt sugallná, hogy "Lásd, milyen ügyesen megfenyítettem ezt a fickót." Az idegen egész barátságosnak tűnik, voltak már olyanok, akik torkuk szakadtából kiabáltak vele állatai engedetlensége miatt, vagy éppen, amiért a lábuk előtt futkározó patkány rájuk hozta a frászt. Pedig az ő szemével a kis rágcsálók nem ijesztőek, nem is érti miért undorodnak annyian, hisz olyan okos állatok, és az ő észrevétele szerint a közhiedelemmel ellentétben, igen tiszták is.
Szeme felcsillan a férfi válasza után.* - Sebre? *Ebben a pillanatban szabad kezét Abelhhez emeli, hogy az könnyedén felfuthasson a lány karján egészen a megszokott helyére, a vállára. Ő maga pedig izgatottan lecsüccsen a földre és miközben előkotorja kis könyvét rongyos táskájából már beszélni is kezd.*
- Észak reménye! *Motyogja maga előtt, ez az, ami fejből is eszébe jutott. Felnyitja a könyvet, de mielőtt még belenézne ismét az idegenre szegezi kék íriszeit, s így talán még arca is jobban kivehető.* - Nem bánod, ha segítek? Értek valamennyire a gyógyításhoz és a növényekhez, bár látom te sem vagy éppen felkészületlen. *Céloz a férfinál levő könyvre, mely minden bizonnyal olyasmi lehet, mint az övé is. Bár ugyanaz semmiképp, hisz az övé öregasszony mesterének olykor kiolvashatatlan kézírásával van tele, s amellett, hogy tartalmazza a közismert növényfajtákat, némelyik mellé a saját tapasztalatából eredő megjegyzéseket firkantott. Fellapozza a könyvet és ujjával követi a sorokat. Hunyorogva néz fel a férfire. Valószínűleg már ő maga is tudja mit kell keresni, de azért szívesen segítene neki, legalább hasznosnak érezné magát. Az illető viselkedésével ellentétben, bár mosolyog mégis meglehetősen kemény, karakteres arca van. Becsukja a könyvet, majd felpattan.* - Megnézhetném a... *A kérdést nem fejezi be, hiszen pontosan a férfi feje mellett az erdő és tisztás határánál megpillant egy lilás növényt, s már egyből tudja is mi az.*
- Odanézz! Elija Csókja! *Lelkesedése szinte tapintható a levegőben. Ez a hely maga a paradicsom, már ami a különleges növényeket illeti. Elragadtatva lép oda a sötétlila színben pompázó növényhez és végigsimít rajta.* - Már mindenhol kerestem. *Ad magyarázatot különös viselkedésére, majd óvatosan a tövénél fogva leszakít egyet.* ~Ne haragudj. ~ *Üzeni gondolatban a virágnak, majd amit leszedett, rögtön táskájába is teszi, mely több hasonló növény tárháza immár. Eiris nem követte, ugyanott ül és szemeit már le sem veszi a férfiről. Amint Nilli visszasétál, persze észre is veszi ezt és csak most reagál a férfi utolsó mondatára.*
- Ó ne aggódj, ha nem támadsz rám egy bárddal, vagy tőrrel, nem lesz gond. *legyint egyet a macskára célozva, majd folytatja befejezetlen kérdését.*
- Szóval, öhm... Megnézhetném a sebet? Vagy nem neked lesz a kenőcs?
*Kezében a patkánnyal néz az idegenre, és bár a csuklya sokat takar, mosolya mégis látszik. Ránéz a mellette ücsörgő, törött farkán esetlenül tekergető macskára, majd vissza az idegenre.*
- Nem túlzottan kedveli az idegeneket. Még kicsi volt amikor kiszabadítottam egy csapdából, úgyhogy talán érthető. *Ismét Eirisre néz, aki barna szemeivel büszkén néz a gazdájára, mintha csak azt sugallná, hogy "Lásd, milyen ügyesen megfenyítettem ezt a fickót." Az idegen egész barátságosnak tűnik, voltak már olyanok, akik torkuk szakadtából kiabáltak vele állatai engedetlensége miatt, vagy éppen, amiért a lábuk előtt futkározó patkány rájuk hozta a frászt. Pedig az ő szemével a kis rágcsálók nem ijesztőek, nem is érti miért undorodnak annyian, hisz olyan okos állatok, és az ő észrevétele szerint a közhiedelemmel ellentétben, igen tiszták is.
Szeme felcsillan a férfi válasza után.* - Sebre? *Ebben a pillanatban szabad kezét Abelhhez emeli, hogy az könnyedén felfuthasson a lány karján egészen a megszokott helyére, a vállára. Ő maga pedig izgatottan lecsüccsen a földre és miközben előkotorja kis könyvét rongyos táskájából már beszélni is kezd.*
- Észak reménye! *Motyogja maga előtt, ez az, ami fejből is eszébe jutott. Felnyitja a könyvet, de mielőtt még belenézne ismét az idegenre szegezi kék íriszeit, s így talán még arca is jobban kivehető.* - Nem bánod, ha segítek? Értek valamennyire a gyógyításhoz és a növényekhez, bár látom te sem vagy éppen felkészületlen. *Céloz a férfinál levő könyvre, mely minden bizonnyal olyasmi lehet, mint az övé is. Bár ugyanaz semmiképp, hisz az övé öregasszony mesterének olykor kiolvashatatlan kézírásával van tele, s amellett, hogy tartalmazza a közismert növényfajtákat, némelyik mellé a saját tapasztalatából eredő megjegyzéseket firkantott. Fellapozza a könyvet és ujjával követi a sorokat. Hunyorogva néz fel a férfire. Valószínűleg már ő maga is tudja mit kell keresni, de azért szívesen segítene neki, legalább hasznosnak érezné magát. Az illető viselkedésével ellentétben, bár mosolyog mégis meglehetősen kemény, karakteres arca van. Becsukja a könyvet, majd felpattan.* - Megnézhetném a... *A kérdést nem fejezi be, hiszen pontosan a férfi feje mellett az erdő és tisztás határánál megpillant egy lilás növényt, s már egyből tudja is mi az.*
- Odanézz! Elija Csókja! *Lelkesedése szinte tapintható a levegőben. Ez a hely maga a paradicsom, már ami a különleges növényeket illeti. Elragadtatva lép oda a sötétlila színben pompázó növényhez és végigsimít rajta.* - Már mindenhol kerestem. *Ad magyarázatot különös viselkedésére, majd óvatosan a tövénél fogva leszakít egyet.* ~Ne haragudj. ~ *Üzeni gondolatban a virágnak, majd amit leszedett, rögtön táskájába is teszi, mely több hasonló növény tárháza immár. Eiris nem követte, ugyanott ül és szemeit már le sem veszi a férfiről. Amint Nilli visszasétál, persze észre is veszi ezt és csak most reagál a férfi utolsó mondatára.*
- Ó ne aggódj, ha nem támadsz rám egy bárddal, vagy tőrrel, nem lesz gond. *legyint egyet a macskára célozva, majd folytatja befejezetlen kérdését.*
- Szóval, öhm... Megnézhetném a sebet? Vagy nem neked lesz a kenőcs?
1448. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-17 22:38:49
Üzenet elküldve: 2014-10-17 22:38:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nillien //
* Drayen nyugodt léptekkel sétálgat a növényzetet figyelve. Ha valami kenőcsőt akar a karjára, ahhoz olajra is szüksége lesz. Éppen kiszúr egy növényt, ami szakasztott olyan, mint a Gbolis, ami neki kell. Már éppen hajolna le, hogy közelebbről is megvizsgálhassa, amikor neszezés üti meg a fülét. Ez még nem lenne meglepő, hisz egy erdőben azért akad egy pár állat. Ami feltűnik, hogy a hang a férfi felé tart. A mágus felkapja a fejét, és gyakorlatilag szembe találja magát, egy szokatlanul méretes, és látszólag igen ingerült macskával. Meglepetten ráncolja a homlokát.*
-Hát te? Csak nem rossz helyen vagyok? Vagy megijesztettelek?-
*Megpróbál halk, nyugodt hangon beszélni az állathoz, sőt egy aprót hátra is lép. Nem akarja tovább hergeli a macskát.*
~Talán kölykei lennének? De ez itt hím, az biztos.~
*Fejtegeti magában. Közben egy másik zaj is hallatszik, amire odapillantva egy patkány lát a férfi. Csodálkozva néz hol ide, hol oda.*
~Mégis mi folyik itt?~
*Csodálkozik az események hatására. Kivételesen válasz is érkezik a magában feltett kérdésre. Méghozzá egy hölgy formájában, aki meglehetősen határozott hangon szólítja meg Drayent.*
-Egy tapodtat sem.-
*Feleli az érkezőnek, aki szemmel láthatóan az állatok gazdája. Ugyanis a patkány is nála van.*
-Milyen határozott fellépése van a macskának. Egy véreb veszett el benne.-
*Jegyzi meg mosolyogva, s már nem is csodálkozik azon, hogy a nő hirtelen témát vált.*
-Valóban azt terveztem. Szükségem van pár gyógynövényre, egy sebre való kenőcs elkészítéséhez. Már persze, ha a fenevad hagyja.-
*Mutat újfent a macskára a férfi.*
* Drayen nyugodt léptekkel sétálgat a növényzetet figyelve. Ha valami kenőcsőt akar a karjára, ahhoz olajra is szüksége lesz. Éppen kiszúr egy növényt, ami szakasztott olyan, mint a Gbolis, ami neki kell. Már éppen hajolna le, hogy közelebbről is megvizsgálhassa, amikor neszezés üti meg a fülét. Ez még nem lenne meglepő, hisz egy erdőben azért akad egy pár állat. Ami feltűnik, hogy a hang a férfi felé tart. A mágus felkapja a fejét, és gyakorlatilag szembe találja magát, egy szokatlanul méretes, és látszólag igen ingerült macskával. Meglepetten ráncolja a homlokát.*
-Hát te? Csak nem rossz helyen vagyok? Vagy megijesztettelek?-
*Megpróbál halk, nyugodt hangon beszélni az állathoz, sőt egy aprót hátra is lép. Nem akarja tovább hergeli a macskát.*
~Talán kölykei lennének? De ez itt hím, az biztos.~
*Fejtegeti magában. Közben egy másik zaj is hallatszik, amire odapillantva egy patkány lát a férfi. Csodálkozva néz hol ide, hol oda.*
~Mégis mi folyik itt?~
*Csodálkozik az események hatására. Kivételesen válasz is érkezik a magában feltett kérdésre. Méghozzá egy hölgy formájában, aki meglehetősen határozott hangon szólítja meg Drayent.*
-Egy tapodtat sem.-
*Feleli az érkezőnek, aki szemmel láthatóan az állatok gazdája. Ugyanis a patkány is nála van.*
-Milyen határozott fellépése van a macskának. Egy véreb veszett el benne.-
*Jegyzi meg mosolyogva, s már nem is csodálkozik azon, hogy a nő hirtelen témát vált.*
-Valóban azt terveztem. Szükségem van pár gyógynövényre, egy sebre való kenőcs elkészítéséhez. Már persze, ha a fenevad hagyja.-
*Mutat újfent a macskára a férfi.*
1447. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-17 18:35:24
Üzenet elküldve: 2014-10-17 18:35:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Drayen//
*Csendesen dúdolgatva halad az öreg fák között, míg Eiris a fákon szökkenve követi őt. A terebélyes lombkoronák gyéren világítják meg az avart, apró fénysugarak törnek át a sűrű levelek között. Valahol néhány erdei madár dalol, de egyébként más nem hang nem ér el az egyébként is csuklya leple alatt levő hegyes kis füleihez. Botjával kitartóan tapogatja a talajt, továbbra is rejtett csapdák után kutatva.
Majd egy órás séta után döbben rá, hogy bizony már réges-rég a városba kellett volna érnie. Megtorpan egy pillanatra.* ~Remek, ismét eltévedtem.~ *Szívja a fogát és egy cifra káromkodás mocskolja be ajkait. Bizony nem az első eset, hogy eltéved a környéken. Ahonnan ő jött, ott az erdőt úgy ismerte, mintha csak térképről nézné. Tudta merre vannak a források, merre haladnak a vadak, hova járnak a vadászok, s azt is, hogy melyik irányba kell kijutnia, hogy valamely célját elérje. Ez az átkozott erdő viszont feladta neki a leckét. Így hát a lehető legjobb módszerhez folyamodik, és a vállán pihenő patkányához, Abelhhez nyúl. A rágcsáló, mintha tudná, hogy ismét munka vár rá, kétségbeesetten kapaszkodott a lány köpenyébe, de mind hiába.*
- Na gyere te kis lustaság. *Fogja meg a kis szőrcsomót és magával szembe emeli, hogy szemtől szembe legyenek.* Tudom, hogy nem szeretnéd, de ha ügyes leszel és kivezetsz minket innen, talán kaphatsz egy egész almát. *Vonogatta játékosan szemöldökét, és bár a patkány csak ugyanazokkal a gombszemekkel nézett rá vissza, ő tudta, hogy érti, amit mond. Ezért mosollyal az arcán letette a földre, s az meglepő tempóval indult az egyik irányba. Mielőtt azonban követte volna füttyel jelezte a felettük ugrándozó kandúrnak, hogy irányt váltanak.
Hamarosan már csak a patkány által az avarban vert zajt tudta követni, hiszen magát az állatot már nem is látta. Néhány hónapja fedezte fel Abelh, és valószínűleg a legtöbb patkány azon tulajdonságát, miként minden helyről könnyűszerrel megtalálja a kiutat, még akkor is, ha látszólag ilyen nincs. Valami állati ösztön lehet ez, mely vezérli őket, de igen hasznos tulajdonság, kiváltképp, ha az ember, vagy éppen fél-elf eltéved.
Lihegve követi a zajt, s azt veszi észre, hogy még a macskája is megelőzte közben. A sikert bizonyítja, hogy hamarosan egyre nagyobb fényt lát a fák között. Kiérve a fák közül egyrészt egy tisztáson találja magát, másrészt azon, hogy szem elől tévesztette állatait. Nem is nagyon ér rá szétnézni, rögtön kiszúrja a férfit, könyvvel a kezében. Lassan kiszúrja a macskát, így tudja, valahol ott lehet a patkány is a férfi közelében. Hallja is, ahogy Eiris nagyokat fúj a férfire, így megsürgeti lábait és odasiet hozzá, mielőtt még a kandúr folytatja a műsorát és a fújás után karmaival ront neki az ártatlan férfinek. Másik félnivalója, hogy kiszúrja a fűben szélsebesnek nem mondható gyorsasággal kotor felé egy patkány. Ahogy eddig tapasztalta, más személyek egyenesen irtóznak a rágcsálók e fajtájától így még jobban siet, nehogy Abelh a férfi kezében levő könyv áldozata legyen. Lihegve lohol oda, s mielőtt bármi történhetne felkapja a fehér szőrmókot.*
- Semmi hirtelen mozdulat *Kiált oda lihegve a férfinek, ahogy egyre közelít.* - Különben támad. *Céloz a feszülten vinnyogó macskára, ki ugyan egy egyszerű házi macska, ugyanakkor szokatlanul nagy termettel. Az állat pontosan a férfi előtt áll, fenyegetően domborítva a hátával. A patkányt Nilli még időben felkapja a földről, majd lassú léptekkel indul a macska-férfi páros felé.* - Eiris, fejezd be! *Szól rá az állatra, de az csak ugyanolyan mérgesen fújtat.* - Na! *Szólal meg megint erőteljesebben, s erre az állat meghátrál. Visszasétál a lány felé, s a láb mellé ülve nézi a férfit.*
- Sajnálom, a jó modorról még van mit tanulniuk. *Bár arcát csuklya fedi, hangjából azért érezhető némi szégyenkezés. Közben tekintete az idegen kezében levő könyvre vándorol.*
- Maga növényt gyűjt? *Vált gyorsan témát, meglepett hangnemmel.*
*Csendesen dúdolgatva halad az öreg fák között, míg Eiris a fákon szökkenve követi őt. A terebélyes lombkoronák gyéren világítják meg az avart, apró fénysugarak törnek át a sűrű levelek között. Valahol néhány erdei madár dalol, de egyébként más nem hang nem ér el az egyébként is csuklya leple alatt levő hegyes kis füleihez. Botjával kitartóan tapogatja a talajt, továbbra is rejtett csapdák után kutatva.
Majd egy órás séta után döbben rá, hogy bizony már réges-rég a városba kellett volna érnie. Megtorpan egy pillanatra.* ~Remek, ismét eltévedtem.~ *Szívja a fogát és egy cifra káromkodás mocskolja be ajkait. Bizony nem az első eset, hogy eltéved a környéken. Ahonnan ő jött, ott az erdőt úgy ismerte, mintha csak térképről nézné. Tudta merre vannak a források, merre haladnak a vadak, hova járnak a vadászok, s azt is, hogy melyik irányba kell kijutnia, hogy valamely célját elérje. Ez az átkozott erdő viszont feladta neki a leckét. Így hát a lehető legjobb módszerhez folyamodik, és a vállán pihenő patkányához, Abelhhez nyúl. A rágcsáló, mintha tudná, hogy ismét munka vár rá, kétségbeesetten kapaszkodott a lány köpenyébe, de mind hiába.*
- Na gyere te kis lustaság. *Fogja meg a kis szőrcsomót és magával szembe emeli, hogy szemtől szembe legyenek.* Tudom, hogy nem szeretnéd, de ha ügyes leszel és kivezetsz minket innen, talán kaphatsz egy egész almát. *Vonogatta játékosan szemöldökét, és bár a patkány csak ugyanazokkal a gombszemekkel nézett rá vissza, ő tudta, hogy érti, amit mond. Ezért mosollyal az arcán letette a földre, s az meglepő tempóval indult az egyik irányba. Mielőtt azonban követte volna füttyel jelezte a felettük ugrándozó kandúrnak, hogy irányt váltanak.
Hamarosan már csak a patkány által az avarban vert zajt tudta követni, hiszen magát az állatot már nem is látta. Néhány hónapja fedezte fel Abelh, és valószínűleg a legtöbb patkány azon tulajdonságát, miként minden helyről könnyűszerrel megtalálja a kiutat, még akkor is, ha látszólag ilyen nincs. Valami állati ösztön lehet ez, mely vezérli őket, de igen hasznos tulajdonság, kiváltképp, ha az ember, vagy éppen fél-elf eltéved.
Lihegve követi a zajt, s azt veszi észre, hogy még a macskája is megelőzte közben. A sikert bizonyítja, hogy hamarosan egyre nagyobb fényt lát a fák között. Kiérve a fák közül egyrészt egy tisztáson találja magát, másrészt azon, hogy szem elől tévesztette állatait. Nem is nagyon ér rá szétnézni, rögtön kiszúrja a férfit, könyvvel a kezében. Lassan kiszúrja a macskát, így tudja, valahol ott lehet a patkány is a férfi közelében. Hallja is, ahogy Eiris nagyokat fúj a férfire, így megsürgeti lábait és odasiet hozzá, mielőtt még a kandúr folytatja a műsorát és a fújás után karmaival ront neki az ártatlan férfinek. Másik félnivalója, hogy kiszúrja a fűben szélsebesnek nem mondható gyorsasággal kotor felé egy patkány. Ahogy eddig tapasztalta, más személyek egyenesen irtóznak a rágcsálók e fajtájától így még jobban siet, nehogy Abelh a férfi kezében levő könyv áldozata legyen. Lihegve lohol oda, s mielőtt bármi történhetne felkapja a fehér szőrmókot.*
- Semmi hirtelen mozdulat *Kiált oda lihegve a férfinek, ahogy egyre közelít.* - Különben támad. *Céloz a feszülten vinnyogó macskára, ki ugyan egy egyszerű házi macska, ugyanakkor szokatlanul nagy termettel. Az állat pontosan a férfi előtt áll, fenyegetően domborítva a hátával. A patkányt Nilli még időben felkapja a földről, majd lassú léptekkel indul a macska-férfi páros felé.* - Eiris, fejezd be! *Szól rá az állatra, de az csak ugyanolyan mérgesen fújtat.* - Na! *Szólal meg megint erőteljesebben, s erre az állat meghátrál. Visszasétál a lány felé, s a láb mellé ülve nézi a férfit.*
- Sajnálom, a jó modorról még van mit tanulniuk. *Bár arcát csuklya fedi, hangjából azért érezhető némi szégyenkezés. Közben tekintete az idegen kezében levő könyvre vándorol.*
- Maga növényt gyűjt? *Vált gyorsan témát, meglepett hangnemmel.*
1446. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-17 17:02:12
Üzenet elküldve: 2014-10-17 17:02:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aderyn Gwenliah Nerys//
- Á dehogy is... Csak egy kissé melegem van, a kaftán és a túl jó időnek hála.
*Reméli ezzel egyelőre kihúzta magát egy elég kínos beszélgetésből és, hogy többre már nem kerül sor. Miután hagyja, hogy a lány gond nélkül sújtson le lábára, ismét csipkelődni kezdenek, majd sikeresen a lány mögé kerül, és gond nélkül lecsap a combjára. Túl egyszerűen.*
~Valami nincs rendben. Szinte meg sem próbálta kivédeni a csapásomat. Mintha lefagyott volna. A tekintete is elkomolyodott.~
- Semmi baj, megesik.
*Mondja mosolyogva, de legbelül kissé aggódik a lány miatt.*
~Elég furcsán viselkedik, de hát elméletben félig elf. Azokra meg tényleg illik a furcsa viselkedés, legalábbis szerintem.~
*A lány töri meg a csendet kettejük közt. Hangja színtelen, tekintete pedig még mindig komoly. Nem tudja mitől lett ilyen rossz kedve, de reméli, hogy nemsokára elillan. Végül megvonja vállát, és nézi, ahogy a lány áttúrja tömött hátizsákját. Nem megy hozzá túl közel. Most talán jobb, ha magára hagyja. Ha az ember szomorú arra az idő és a magány a legjobb. Legalábbis Zelhen mindig is ezt vallotta. A barátok és kedves ismerősök mindig csak fokozták rosszkedvét, a szüleit pedig ilyenkor kerülte, mint macska a forrókását. Ahhoz képest, hogy ők nevelték fel, elég kölcsönös utálat volt gyerek és szülők közt. Nyilván csak örülni tudtak annak, hogy a haszontalan kölykük elment otthonról... Követi a lány egy fa árnyékába. Aderyn egy kis vászontasakból előhúz pár vörös színű sötét bogyót. Zelhen csodálkozva bámulja a gyümölcsöt, és közben leplezi az arcán lévő aggodalmat. Szinte semmiféle növényben nem bízik meg, de főként a bogyókban nem. Bár a lány nyilván jól ért a növényekhez, ez legbelül mégsem képes kellőképpen lenyugtatni a vándort. Aggodalmát legyőzve a kis vászontasakból előhúz egy nagyjából közepes méretű bogyót és rágni kezdi. Az ízek elég furcsa kombinációjához van szerencséje. Ez elég szokatlan számára. Igazából nem tudja eldönteni, hogy rágja még egy darabig, lenyelje vagy köpje e ki. Arcán látszik, hogy tényleg elgondolkodtatja a szájában lévő vörös gyümölcs, de nem grimaszol.*
- Sós? Na, ez aztán tényleg furcsa egy bogyó.
*Nekidől a fa törzsének, majd ásít egyet. Ahhoz képest, hogy enyhülnie kéne, fáradtságának egyre csak erősödik, majd lehunyja szemét, és úgy dönt, szundikál egy kicsit.*
- Á dehogy is... Csak egy kissé melegem van, a kaftán és a túl jó időnek hála.
*Reméli ezzel egyelőre kihúzta magát egy elég kínos beszélgetésből és, hogy többre már nem kerül sor. Miután hagyja, hogy a lány gond nélkül sújtson le lábára, ismét csipkelődni kezdenek, majd sikeresen a lány mögé kerül, és gond nélkül lecsap a combjára. Túl egyszerűen.*
~Valami nincs rendben. Szinte meg sem próbálta kivédeni a csapásomat. Mintha lefagyott volna. A tekintete is elkomolyodott.~
- Semmi baj, megesik.
*Mondja mosolyogva, de legbelül kissé aggódik a lány miatt.*
~Elég furcsán viselkedik, de hát elméletben félig elf. Azokra meg tényleg illik a furcsa viselkedés, legalábbis szerintem.~
*A lány töri meg a csendet kettejük közt. Hangja színtelen, tekintete pedig még mindig komoly. Nem tudja mitől lett ilyen rossz kedve, de reméli, hogy nemsokára elillan. Végül megvonja vállát, és nézi, ahogy a lány áttúrja tömött hátizsákját. Nem megy hozzá túl közel. Most talán jobb, ha magára hagyja. Ha az ember szomorú arra az idő és a magány a legjobb. Legalábbis Zelhen mindig is ezt vallotta. A barátok és kedves ismerősök mindig csak fokozták rosszkedvét, a szüleit pedig ilyenkor kerülte, mint macska a forrókását. Ahhoz képest, hogy ők nevelték fel, elég kölcsönös utálat volt gyerek és szülők közt. Nyilván csak örülni tudtak annak, hogy a haszontalan kölykük elment otthonról... Követi a lány egy fa árnyékába. Aderyn egy kis vászontasakból előhúz pár vörös színű sötét bogyót. Zelhen csodálkozva bámulja a gyümölcsöt, és közben leplezi az arcán lévő aggodalmat. Szinte semmiféle növényben nem bízik meg, de főként a bogyókban nem. Bár a lány nyilván jól ért a növényekhez, ez legbelül mégsem képes kellőképpen lenyugtatni a vándort. Aggodalmát legyőzve a kis vászontasakból előhúz egy nagyjából közepes méretű bogyót és rágni kezdi. Az ízek elég furcsa kombinációjához van szerencséje. Ez elég szokatlan számára. Igazából nem tudja eldönteni, hogy rágja még egy darabig, lenyelje vagy köpje e ki. Arcán látszik, hogy tényleg elgondolkodtatja a szájában lévő vörös gyümölcs, de nem grimaszol.*
- Sós? Na, ez aztán tényleg furcsa egy bogyó.
*Nekidől a fa törzsének, majd ásít egyet. Ahhoz képest, hogy enyhülnie kéne, fáradtságának egyre csak erősödik, majd lehunyja szemét, és úgy dönt, szundikál egy kicsit.*
1445. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-16 22:17:42
Üzenet elküldve: 2014-10-16 22:17:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Nillien figyelmébe//
*Viszonylag kevesen tartózkodnak most a tisztás környékén, ami kifejezetten meglepő, hisz a vándorok kedvelt pihenő, találka helye. Drayen így gond nélkül vág át rajta, hogy meglelje a keresett növényeket.*
-Na lássuk csak... -
*Egy kicsi, bőrkötéses könyvet húz elő tarisznyájából, egyfajta füvész könyvet.Sajnos a karján a seb nem akar rendesen hegedni, úgyhogy keresnie kell rá valamit.*
~Észak reménye, vöröslő krulz, barna Gbolis.~
*Lapozgatja a könyvecskét Drayen. Miután sikerül letisztáznia magában, hogy mire is van szüksége, beveti magát az erdőbe, igaz nem túl mélyen, s nekiáll keresgélni.*
*Viszonylag kevesen tartózkodnak most a tisztás környékén, ami kifejezetten meglepő, hisz a vándorok kedvelt pihenő, találka helye. Drayen így gond nélkül vág át rajta, hogy meglelje a keresett növényeket.*
-Na lássuk csak... -
*Egy kicsi, bőrkötéses könyvet húz elő tarisznyájából, egyfajta füvész könyvet.Sajnos a karján a seb nem akar rendesen hegedni, úgyhogy keresnie kell rá valamit.*
~Észak reménye, vöröslő krulz, barna Gbolis.~
*Lapozgatja a könyvecskét Drayen. Miután sikerül letisztáznia magában, hogy mire is van szüksége, beveti magát az erdőbe, igaz nem túl mélyen, s nekiáll keresgélni.*
1444. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-15 09:54:12
Üzenet elküldve: 2014-10-15 09:54:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Sólyomszemű Zelhen//
*Aderyn egyáltalán nem érti, hogy társa miért pironkodik annyira. Eléggé viccesen fest, így, zavarban. Az ezüsthajú hölgy még sosem látott senkit, aki ennyire kényelmetlenül érezhette magát.*
- Valami rosszat mondtam? *kérdezi értetlenül.* Ne haragudj…
*Figyelmesen hallgatja Zelhen mondandóját a kiszámíthatatlanságról és a lendületről. Amikor felmerül a szünetlehetősége, a lány végül is vonakodva, de bólint a lehetőségre.*
- Még fejezzük be a táncot, utána majd pihenünk egy kicsit.
*Folytatják a rögtönzött párbajt. Aderynt meglepi Zelhen ereje, bár azt eddig is érzékelte, hogy nagy különbségek vannak kettejük között.*
- Addig örülj, amíg a tanítvány nem körözi le a mestert! *nevet rá a férfire, aztán elkomolyodik, mert eszébe jut valami, amit igyekszik elfojtani magában. Tekintetében kétségbeesés ütközik ki, ami épp elég arra, hogy a figyelme elkalandozzon, és találat érje a combján.*
- Ne haragudj, elkalandoztam *mondja kicsit rosszkedvűen. Még mindig zavart a tekintete, de Zelhennek kétségei lehetnek afelől, hogy a bevitt csapás vagy a korábbi furcsaság miatt.*
- Gyere, adok valamit enni *mondja végül pár másodperc hallgatás után színtelen hangon.
Miután letette a gyakorló „kardot”, odalép a hátizsákjához, majd babrál egy kicsit a zárrészével. Pillanatokkal később már könyékig benne van a zsákban, keres valamit. Az ember azt hinné, hogy ebben a nagy káoszban semmit se talál – a hátitáska gyakorlatilag színültig tele van mindenféle különös illatú zsákocskával és tartóval -, de itt mindennek megvan a maga helye, így Aderyn hamarosan megtalálja, amit keres. Kezében egy vászontasakkal leül a tisztás szélén egy terebélyes fa alá. Kinyitja a kis tasakot, és a vándor számára így láthatóvá válik a tartalma: apró, a mazsolaszem méretétől a barackéig, sötétvörös, aszalt bogyók vannak a lánynál.*
- Közönséges életbogyó vagy más nevén kúszó magnólia *magyaráz a férfinak, ha az letelepszik mellé.* Enyhíti a fáradságot, erősíti az immunrendszert, vitaminokban és tápértékben is gazdag. Ötízű bogyónak is nevezik. Kóstold csak meg, majd meglátod, miért!
*A kis vörös bogyó húsa és héja édes, mégis savanyú. Magja viszont kesernyés, sőt kifejezetten keserű, s erős íze van. Aderyn arca nem rándul meg a különös ízektől, bár Zelhen valószínűleg nincs hozzászokva az ilyesfajta ízekhez.*
- És még a levelét nem is kóstoltad! *nevet rá a lány a férfira, amennyiben evés közben elkezd grimaszolni.* Az sós!
*Az ezüstös lány békésen eleszeget egy darabig az árnyékban, újdonsült ismerőse társaságát élvezve.*
*Aderyn egyáltalán nem érti, hogy társa miért pironkodik annyira. Eléggé viccesen fest, így, zavarban. Az ezüsthajú hölgy még sosem látott senkit, aki ennyire kényelmetlenül érezhette magát.*
- Valami rosszat mondtam? *kérdezi értetlenül.* Ne haragudj…
*Figyelmesen hallgatja Zelhen mondandóját a kiszámíthatatlanságról és a lendületről. Amikor felmerül a szünetlehetősége, a lány végül is vonakodva, de bólint a lehetőségre.*
- Még fejezzük be a táncot, utána majd pihenünk egy kicsit.
*Folytatják a rögtönzött párbajt. Aderynt meglepi Zelhen ereje, bár azt eddig is érzékelte, hogy nagy különbségek vannak kettejük között.*
- Addig örülj, amíg a tanítvány nem körözi le a mestert! *nevet rá a férfire, aztán elkomolyodik, mert eszébe jut valami, amit igyekszik elfojtani magában. Tekintetében kétségbeesés ütközik ki, ami épp elég arra, hogy a figyelme elkalandozzon, és találat érje a combján.*
- Ne haragudj, elkalandoztam *mondja kicsit rosszkedvűen. Még mindig zavart a tekintete, de Zelhennek kétségei lehetnek afelől, hogy a bevitt csapás vagy a korábbi furcsaság miatt.*
- Gyere, adok valamit enni *mondja végül pár másodperc hallgatás után színtelen hangon.
Miután letette a gyakorló „kardot”, odalép a hátizsákjához, majd babrál egy kicsit a zárrészével. Pillanatokkal később már könyékig benne van a zsákban, keres valamit. Az ember azt hinné, hogy ebben a nagy káoszban semmit se talál – a hátitáska gyakorlatilag színültig tele van mindenféle különös illatú zsákocskával és tartóval -, de itt mindennek megvan a maga helye, így Aderyn hamarosan megtalálja, amit keres. Kezében egy vászontasakkal leül a tisztás szélén egy terebélyes fa alá. Kinyitja a kis tasakot, és a vándor számára így láthatóvá válik a tartalma: apró, a mazsolaszem méretétől a barackéig, sötétvörös, aszalt bogyók vannak a lánynál.*
- Közönséges életbogyó vagy más nevén kúszó magnólia *magyaráz a férfinak, ha az letelepszik mellé.* Enyhíti a fáradságot, erősíti az immunrendszert, vitaminokban és tápértékben is gazdag. Ötízű bogyónak is nevezik. Kóstold csak meg, majd meglátod, miért!
*A kis vörös bogyó húsa és héja édes, mégis savanyú. Magja viszont kesernyés, sőt kifejezetten keserű, s erős íze van. Aderyn arca nem rándul meg a különös ízektől, bár Zelhen valószínűleg nincs hozzászokva az ilyesfajta ízekhez.*
- És még a levelét nem is kóstoltad! *nevet rá a lány a férfira, amennyiben evés közben elkezd grimaszolni.* Az sós!
*Az ezüstös lány békésen eleszeget egy darabig az árnyékban, újdonsült ismerőse társaságát élvezve.*
1443. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-14 17:14:04
Üzenet elküldve: 2014-10-14 17:14:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aderyn Gwenliah Nerys//
- Igazából ez harctechnika és fegyver kérdése. Én főként az ügyességet és a gyorsaságot tartom szem előtt. Sokkal többre mész vele, mint a nyers erővel.
*Aderyn pont elcsípi Zelhen tekintetét, amit pont abban a pillanatban a lány lábán és fenekén pihentetett. Már előre elkönyvel magának egy pofont, de e helyett nagy meglepetésére, csak egy furcsa kérdést kap.*
- Őőő... Dehogy, csak elbambultam egy kicsit.
*Kissé habogva, de csak sikerült kihúznia magát a slamasztikából. Egy picit talán ki is pirul. Mikor aztán a lány a közös fürdőzést javasolja, az arcszíné még inkább kezd egy tavaszi rózsakert vörös árnyalatára emlékeztetni.*
- Legalább erősödik a karod. Egy kard jóval nehezebb ennél a korhadt kis botocskánál. Ha meg csak a lendület vezeti minden csapásod, akkor azok könnyedén kikerülhetőek és kiszámíthatóak lesznek. A párbajnak nagy szerepe van a kiszámíthatatlanságnak. Sokszor már egy szemrebbenéssel is elárulhatod az ellenfelednek, hogy mire készülsz... Csak szólj és tartunk egy pihenőt. Azzal úgy se megyünk semmire, ha kiköpöd a tüdőd.
*A lány a csipkelődésre eleinte egész haragosan reagál, majd ő is nevetni kezd. Jó hallani, ahogy nevet. Látszik, rajta jobban érzi magát idekint, mint a városban. A kardforgatásra visszatérve a lépések tényleg nem nagyon mennek Aderynnek, de azért első tanórára ez nem is rossz teljesítmény. Elég ügyesen hárítja a támadást. A gyenge csapás elég kemény viszonzásra lel. Az első támadást már nincs ideje fegyverével hárítani, tehát félreugrik. Az oldalára menő csapást immáron sikerül a bottal hárítani. Mikor a lábát célozzák meg, gondol egyet, majd úgy tesz, mintha elrontaná a védelmet, tehát a fadarab célt ér. Lehet, hogy a csapás talált, de azért talán némileg több erő kéne hozzá, hogy a vándort ledöntsék a lábáról.*
- Ügyes volt, de nem eléggé.
*A férfi tesz egy megtévesztő csapást a lány oldalára, majd két lépéssel eltáncol mellette és kis híján mögé kerül. Ezután gyengén rácsap a lány combjára gyakorlófegyverével. *
- Kölcsön kenyér visszajár.
*Kacagni kezd, de továbbra sem veszti el figyelmét. Ha Aderyn támadni készül, akkor megpróbálja hárítani támadását. Az azért tény és való, hogy valamivel gyorsabb nála. Még végén lehet, hogy Zelhent lesz elverve a bottal.*
A hozzászólás írója (Sólyomszemű Zelhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.14 17:22:31
- Igazából ez harctechnika és fegyver kérdése. Én főként az ügyességet és a gyorsaságot tartom szem előtt. Sokkal többre mész vele, mint a nyers erővel.
*Aderyn pont elcsípi Zelhen tekintetét, amit pont abban a pillanatban a lány lábán és fenekén pihentetett. Már előre elkönyvel magának egy pofont, de e helyett nagy meglepetésére, csak egy furcsa kérdést kap.*
- Őőő... Dehogy, csak elbambultam egy kicsit.
*Kissé habogva, de csak sikerült kihúznia magát a slamasztikából. Egy picit talán ki is pirul. Mikor aztán a lány a közös fürdőzést javasolja, az arcszíné még inkább kezd egy tavaszi rózsakert vörös árnyalatára emlékeztetni.*
- Legalább erősödik a karod. Egy kard jóval nehezebb ennél a korhadt kis botocskánál. Ha meg csak a lendület vezeti minden csapásod, akkor azok könnyedén kikerülhetőek és kiszámíthatóak lesznek. A párbajnak nagy szerepe van a kiszámíthatatlanságnak. Sokszor már egy szemrebbenéssel is elárulhatod az ellenfelednek, hogy mire készülsz... Csak szólj és tartunk egy pihenőt. Azzal úgy se megyünk semmire, ha kiköpöd a tüdőd.
*A lány a csipkelődésre eleinte egész haragosan reagál, majd ő is nevetni kezd. Jó hallani, ahogy nevet. Látszik, rajta jobban érzi magát idekint, mint a városban. A kardforgatásra visszatérve a lépések tényleg nem nagyon mennek Aderynnek, de azért első tanórára ez nem is rossz teljesítmény. Elég ügyesen hárítja a támadást. A gyenge csapás elég kemény viszonzásra lel. Az első támadást már nincs ideje fegyverével hárítani, tehát félreugrik. Az oldalára menő csapást immáron sikerül a bottal hárítani. Mikor a lábát célozzák meg, gondol egyet, majd úgy tesz, mintha elrontaná a védelmet, tehát a fadarab célt ér. Lehet, hogy a csapás talált, de azért talán némileg több erő kéne hozzá, hogy a vándort ledöntsék a lábáról.*
- Ügyes volt, de nem eléggé.
*A férfi tesz egy megtévesztő csapást a lány oldalára, majd két lépéssel eltáncol mellette és kis híján mögé kerül. Ezután gyengén rácsap a lány combjára gyakorlófegyverével. *
- Kölcsön kenyér visszajár.
*Kacagni kezd, de továbbra sem veszti el figyelmét. Ha Aderyn támadni készül, akkor megpróbálja hárítani támadását. Az azért tény és való, hogy valamivel gyorsabb nála. Még végén lehet, hogy Zelhent lesz elverve a bottal.*
A hozzászólás írója (Sólyomszemű Zelhen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.14 17:22:31
1442. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-13 21:23:53
Üzenet elküldve: 2014-10-13 21:23:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Sólyomszemű Zelhen//
- Rendben, akkor nem feltétlen az erő, sokkal inkább a gyorsaság és a reflexek az, ami fontos. Ugye? *néz kérdőn két ütés közben rögtönzött „mesterére”, miután már visszalépett a helyére. Látja Zelhen tekintetét magán, bár ő egészen félreérti.*
- Piszkos a ruhám? *A bottal a kezében elkezd forgolódni, keresi magán a koszt, de nem talál semmit.* Nem látok most semmit, de amennyit ezt a ruhát hordtam, el kéne neki egy mosás. Gondolom edzés után nekünk is… *vonja meg a vállát. Aztán tekintetét a férfiéba fúrja, kicsit megvillan a szeme.* Jaj, ugyan, nem a szálkáktól tartok, milliószor volt már faszilánk a tenyeremben! Egyszerűen csak nem tudom ekkora erővel tartani, elzsibbad a karom! Tíz perce tart az edzés, és máris elfáradtam!
*És valóban, a fiatal hölgy arca csupa pír, s a levegőt is gyorsabban kapkodja. Azért persze nem adja fel, megszenvedett az erdei csillagőrszem hatásaival is, mégis sikerült megtanulnia.*
- Hogy képzeled? *sziszeg mérgesen az elfenekelésre reagálva, aztán persze nem bírja ki, visszanevet a fiatalemberre. Egyre jobban érzi magát Zelhen társaságában.
Kicsit megijed, amikor tapasztalja, mennyire gyorsan és ügyesen táncol előtte a vándor. Próbálja követni a lábával, bár eleinte elakad. Ahogy telik az idő, úgy egyre jobban megy neki. Persze nem veheti fel a versenyt Sólyomszeművel.
Aderyn persze annyira nem vaksi, hogy ne vegye észre Zelhen szándékát: amennyire tőle telik, kivédi a fejre mért csapást. Nem túl erős, így éles harcban biztos nem tudta volna megvédeni magát, ám egyelőre az a fontos, hogy a szándékot felismerte, és tudott rá reagálni. Az éleslátásra és a felismerésre a vadonban is folyamatosan szüksége volt, egy-egy növény nagyon meglapult Erdőménye zöldjei között, bár ez a fajta éberség teljesen más terület, bár annyi elmondható, hogy a harcban eddig ez megy a legjobban neki. Gyorsaságát és kecsességét valószínűleg elf őseitől örökölhette, de az éberségét magának kellett elsajátítania.
Támadása közben, már a párbaj alatt nekiindul, talán kicsit gyorsabban is, mint eddig. Zelhen fejét, később pedig a jobb oldalát célozza, aztán pedig hirtelen eszébe jut valami, és megpróbálja a férfi bal bokáját kiütni alóla, hogy a földre kerüljön. Az más kérdés, hogy vajon sikerül-e.
Bármennyire is szendének és ártatlannak tűnik – hölgy létére is -, ebből a harcmodorból látszik, hogy nem feltétlen tisztességesen fog játszani az elkövetkezőkben. De elvégre a vadon is ilyen: a gyengébből préda, az erősebből pedig győztes válik. Az erdő nem tisztességes, a természetnek megvannak a maga törvényei. Aderyn e szerint a törvények és szabályok szerint él, nem pedig az emberek és a civilizációk által létrehozott normák és elvárások szerint.
Egészen elfáradt, vad tekintetéből Zelhen azt a következtetést vonhatja le, hogy nem fogja feladni, nem fogja kérni, hogy pihenhessenek. Nem a tanítvány osztja be az idejét, ezt a mestere teszi. Sólyomszemű lassan tisztában lehet az ezüsthajú hölgy tanulási szokásaival – vagy legalábbis sejtheti. Szigorúság, precizitás, szorgalom.*
- Rendben, akkor nem feltétlen az erő, sokkal inkább a gyorsaság és a reflexek az, ami fontos. Ugye? *néz kérdőn két ütés közben rögtönzött „mesterére”, miután már visszalépett a helyére. Látja Zelhen tekintetét magán, bár ő egészen félreérti.*
- Piszkos a ruhám? *A bottal a kezében elkezd forgolódni, keresi magán a koszt, de nem talál semmit.* Nem látok most semmit, de amennyit ezt a ruhát hordtam, el kéne neki egy mosás. Gondolom edzés után nekünk is… *vonja meg a vállát. Aztán tekintetét a férfiéba fúrja, kicsit megvillan a szeme.* Jaj, ugyan, nem a szálkáktól tartok, milliószor volt már faszilánk a tenyeremben! Egyszerűen csak nem tudom ekkora erővel tartani, elzsibbad a karom! Tíz perce tart az edzés, és máris elfáradtam!
*És valóban, a fiatal hölgy arca csupa pír, s a levegőt is gyorsabban kapkodja. Azért persze nem adja fel, megszenvedett az erdei csillagőrszem hatásaival is, mégis sikerült megtanulnia.*
- Hogy képzeled? *sziszeg mérgesen az elfenekelésre reagálva, aztán persze nem bírja ki, visszanevet a fiatalemberre. Egyre jobban érzi magát Zelhen társaságában.
Kicsit megijed, amikor tapasztalja, mennyire gyorsan és ügyesen táncol előtte a vándor. Próbálja követni a lábával, bár eleinte elakad. Ahogy telik az idő, úgy egyre jobban megy neki. Persze nem veheti fel a versenyt Sólyomszeművel.
Aderyn persze annyira nem vaksi, hogy ne vegye észre Zelhen szándékát: amennyire tőle telik, kivédi a fejre mért csapást. Nem túl erős, így éles harcban biztos nem tudta volna megvédeni magát, ám egyelőre az a fontos, hogy a szándékot felismerte, és tudott rá reagálni. Az éleslátásra és a felismerésre a vadonban is folyamatosan szüksége volt, egy-egy növény nagyon meglapult Erdőménye zöldjei között, bár ez a fajta éberség teljesen más terület, bár annyi elmondható, hogy a harcban eddig ez megy a legjobban neki. Gyorsaságát és kecsességét valószínűleg elf őseitől örökölhette, de az éberségét magának kellett elsajátítania.
Támadása közben, már a párbaj alatt nekiindul, talán kicsit gyorsabban is, mint eddig. Zelhen fejét, később pedig a jobb oldalát célozza, aztán pedig hirtelen eszébe jut valami, és megpróbálja a férfi bal bokáját kiütni alóla, hogy a földre kerüljön. Az más kérdés, hogy vajon sikerül-e.
Bármennyire is szendének és ártatlannak tűnik – hölgy létére is -, ebből a harcmodorból látszik, hogy nem feltétlen tisztességesen fog játszani az elkövetkezőkben. De elvégre a vadon is ilyen: a gyengébből préda, az erősebből pedig győztes válik. Az erdő nem tisztességes, a természetnek megvannak a maga törvényei. Aderyn e szerint a törvények és szabályok szerint él, nem pedig az emberek és a civilizációk által létrehozott normák és elvárások szerint.
Egészen elfáradt, vad tekintetéből Zelhen azt a következtetést vonhatja le, hogy nem fogja feladni, nem fogja kérni, hogy pihenhessenek. Nem a tanítvány osztja be az idejét, ezt a mestere teszi. Sólyomszemű lassan tisztában lehet az ezüsthajú hölgy tanulási szokásaival – vagy legalábbis sejtheti. Szigorúság, precizitás, szorgalom.*
1441. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-13 18:55:35
Üzenet elküldve: 2014-10-13 18:55:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aderyn Gwenliah Nerys//
*A lány gondosan utánozza mindazt, amit a vándor mutat neki. Arcán az ijedtség helyett az elszántság uralkodik.*
~Talán sikerült elűznöm az emberektől való félelmét? Mindenesetre reménykedem benne.~
- Jó lesz. Talán kissé gyorsabban. Minél gyorsabban megy annál könnyebb a védelem, és hatásosabb a támadás.
-Rendben van. Csak nyugodtan. Ahogy elnézem eddig is csak zavart.
*Amint a lány ledobja magáról a vörös köpenyt, Zelhen szinte teljesen elképed. Igyekszik nem bámulni, de nincs könnyű dolga. Aderyn szinte vonzza a tekintetét.*
~Te jó ég... És én tényleg őt hívtam kislánynak? Na, ekkorát sem tévedtem már jó ideje.~
*A férfi ebben a pillanatban átkozza a testre simuló ruhákat. Bár még mindig nem érti, hogy a nők miért húznak magukra ilyen göncöket. Nyilván nem túl kényelmes. Talán csak arra jó, hogy mindenki megbámulja őket. Ezt viszont szintén nem érti, elvégre, ha megbámulják őket, azt udvariatlanságnak veszik.*
~A franc sem érti a nők észjárását.~
*A vándor nagyot nyel, majd elfordul. A lány közben befonja hosszú ezüstös haját, és felkapja a "gyakorlókardot". Tovább gyakorol. Itt-ott elkapja a ritmust, azonban néhol még a bot is kiesik a kezéből.*
- Szorítsd meg erősebben azt a botot. Nem harap az. A szálka meg gond nélkül kijön.
*Nem sokkal később már sikerül neki rendesen megtartani a gyakorlófegyverét. Némi gyakorlás után a vándor felé fordul, és némi csipkelődésbe kezd.*
- Gondoltam jobb, ha tanulsz is valamit mielőtt még elfenekellek ezzel a bottal.
*A férfi nagyot nevet, majd megforgatja a kezében lévő fadarabot.*
- Pedig elég könnyű kivitelezni. Ha védekezést gyakorolsz hátra, ha támadást, akkor előrelépsz, de akkor próbáljuk meg ketten. Készülj!
*Zelhen szinte tökéletesen ugyan abban a pillanatban mozdítja jobb lábát, és mér egy gyenge és lassú ütést Aderyn fejére. Szinte képtelenség, hogy a lány ne védje ki, azonban ha mégsem jönne össze neki, akkor még a feje felett állítja meg gyakorlófegyverét.*
- Rendben, most támadj te. Aztán szólj, ha megérted. Akkor már megpróbáljuk egy kissé folyamatosabbra csinálni a párbajt. Na, gyerünk.
*Tudja, hogy párbaj közben az ellenfél mellkasát kéne néznie, ugyanis akkor szinte minden testrészére tud koncentrálni, de ez jelen pillanatban kissé kínos lenne, tehát inkább igyekszik a lány karján tartani tekintetét, és egy hátralépés kíséretében védeni csapását.*
*A lány gondosan utánozza mindazt, amit a vándor mutat neki. Arcán az ijedtség helyett az elszántság uralkodik.*
~Talán sikerült elűznöm az emberektől való félelmét? Mindenesetre reménykedem benne.~
- Jó lesz. Talán kissé gyorsabban. Minél gyorsabban megy annál könnyebb a védelem, és hatásosabb a támadás.
-Rendben van. Csak nyugodtan. Ahogy elnézem eddig is csak zavart.
*Amint a lány ledobja magáról a vörös köpenyt, Zelhen szinte teljesen elképed. Igyekszik nem bámulni, de nincs könnyű dolga. Aderyn szinte vonzza a tekintetét.*
~Te jó ég... És én tényleg őt hívtam kislánynak? Na, ekkorát sem tévedtem már jó ideje.~
*A férfi ebben a pillanatban átkozza a testre simuló ruhákat. Bár még mindig nem érti, hogy a nők miért húznak magukra ilyen göncöket. Nyilván nem túl kényelmes. Talán csak arra jó, hogy mindenki megbámulja őket. Ezt viszont szintén nem érti, elvégre, ha megbámulják őket, azt udvariatlanságnak veszik.*
~A franc sem érti a nők észjárását.~
*A vándor nagyot nyel, majd elfordul. A lány közben befonja hosszú ezüstös haját, és felkapja a "gyakorlókardot". Tovább gyakorol. Itt-ott elkapja a ritmust, azonban néhol még a bot is kiesik a kezéből.*
- Szorítsd meg erősebben azt a botot. Nem harap az. A szálka meg gond nélkül kijön.
*Nem sokkal később már sikerül neki rendesen megtartani a gyakorlófegyverét. Némi gyakorlás után a vándor felé fordul, és némi csipkelődésbe kezd.*
- Gondoltam jobb, ha tanulsz is valamit mielőtt még elfenekellek ezzel a bottal.
*A férfi nagyot nevet, majd megforgatja a kezében lévő fadarabot.*
- Pedig elég könnyű kivitelezni. Ha védekezést gyakorolsz hátra, ha támadást, akkor előrelépsz, de akkor próbáljuk meg ketten. Készülj!
*Zelhen szinte tökéletesen ugyan abban a pillanatban mozdítja jobb lábát, és mér egy gyenge és lassú ütést Aderyn fejére. Szinte képtelenség, hogy a lány ne védje ki, azonban ha mégsem jönne össze neki, akkor még a feje felett állítja meg gyakorlófegyverét.*
- Rendben, most támadj te. Aztán szólj, ha megérted. Akkor már megpróbáljuk egy kissé folyamatosabbra csinálni a párbajt. Na, gyerünk.
*Tudja, hogy párbaj közben az ellenfél mellkasát kéne néznie, ugyanis akkor szinte minden testrészére tud koncentrálni, de ez jelen pillanatban kissé kínos lenne, tehát inkább igyekszik a lány karján tartani tekintetét, és egy hátralépés kíséretében védeni csapását.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795