Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 480 (9581. - 9600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9600. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-30 21:04:15
Üzenet elküldve: 2024-05-30 21:04:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
*Esze ágában sincs megakadályozni azt, hogy valaki helyette fizesse az elemózsiát, az ingyen kaja mindig jó, úgyhogy egyetértően bólogat a felajánlás hallatán.*
- Köszönöm szépen, elfogadom! Amúgy kalandor vagyok, vagy mi. Mégis, hogy lennék finnyás?
*Csóválja a fejét, majd miután végzett az öltözködéssel, és szemügyre vette magát a tükörben, újra visszafordul a törpéhez.*
- Nem, nem akarok fiús lenni, de tudod van, ami lányos és van, ami túl lányos. Ez lehet, hogy már az utóbbi, de ha jól áll, akkor marad. Na menjünk!
*Gondosan bezárja maga mögött a szobája ajtaját, és Vesla oldalán elindul a fogadótérbe. Miután leértek a lépcsőkön, a pulthoz mennek, ahol Nori hagyja kibontakozni a bárdot, na meg azt is hagyja, hogy kiürítse a pénztárcáját az ő kedvéért. Nem sokkal később pedig a vezényszó hallatán már meg is indulhatnak a tisztásra.*
- Te aztán nem aprózod el a reggelit. *Jegyzi meg út közben, míg a teáját kortyolgatja. Ő nem issza meg mindet egyszerre, de mire elérik az erdő szélén található, kör alakú képződményt már neki sincs több. A tisztáson lépkedve hamar rájön, hogy a magasított sarkú cipők talán mégis túl lányosak egy ilyen helyre. Kemény talajon is nehezen egyensúlyoz még bennük, itt pedig különösen bénácskán tud csak lépegetni. Már kezdi megbánni, hogy ebben jött, de nem teszi szóvá.*
- Nos, itt volnánk. Ez az a tisztás, amiről beszéltem. Kellemes kis hely. Ne kérdezd, hogy miért ilyen szabályos kör alakú, fogalmam sincs. Gyere, mutatok valami érdekeset!
*Mondja a lánynak, és meg is indul a folyó irányába. Az Álomfűzhöz tart, aminek minden ágát átjárja a mágia, a fehér, derengő fagyöngyök pedig csak még különlegesebbé teszik a látványt.*
- Ha megérinted ezeket… *mutat a fagyöngyökre.* akkor különös álmokat láthatsz. Próbáld ki nyugodtan, de ne szakítsd le őket, mert akkor tönkreteszed! Ami még érdekesebb, hogy a fa lombjai alatt biztonságban leszünk, senki nem fogja tudni, hogy itt vagyunk, csak azok, akik szintén bejönnek a levelek mögé.
*Nori sem régóta ismeri a mágikus fa történetét. Pár napja fedezte fel, miután Mai-tól elszakadva céltalanul bolyongott a városban. Akkor jött ki ide abban reménykedve, hogy hasonlóan kellemes hely lesz ez, mint a világítótorony a kikötőben, és tényleg az. Óvatosan félrehajtja a leveleket, hogy egy kis ajtót formálva bebocsájtást nyerjenek a lombok alá.*
- Menjünk be, itt nyugodtan elfogyaszthatjuk a reggelit! *Megvárja, míg Vesla bemegy előtte, ha bemegy egyáltalán, és ha a bárd így tesz, akkor ő is követi, s hagyja, hogy maga mögött újra összezárjon a lombkorona.*
*Esze ágában sincs megakadályozni azt, hogy valaki helyette fizesse az elemózsiát, az ingyen kaja mindig jó, úgyhogy egyetértően bólogat a felajánlás hallatán.*
- Köszönöm szépen, elfogadom! Amúgy kalandor vagyok, vagy mi. Mégis, hogy lennék finnyás?
*Csóválja a fejét, majd miután végzett az öltözködéssel, és szemügyre vette magát a tükörben, újra visszafordul a törpéhez.*
- Nem, nem akarok fiús lenni, de tudod van, ami lányos és van, ami túl lányos. Ez lehet, hogy már az utóbbi, de ha jól áll, akkor marad. Na menjünk!
*Gondosan bezárja maga mögött a szobája ajtaját, és Vesla oldalán elindul a fogadótérbe. Miután leértek a lépcsőkön, a pulthoz mennek, ahol Nori hagyja kibontakozni a bárdot, na meg azt is hagyja, hogy kiürítse a pénztárcáját az ő kedvéért. Nem sokkal később pedig a vezényszó hallatán már meg is indulhatnak a tisztásra.*
- Te aztán nem aprózod el a reggelit. *Jegyzi meg út közben, míg a teáját kortyolgatja. Ő nem issza meg mindet egyszerre, de mire elérik az erdő szélén található, kör alakú képződményt már neki sincs több. A tisztáson lépkedve hamar rájön, hogy a magasított sarkú cipők talán mégis túl lányosak egy ilyen helyre. Kemény talajon is nehezen egyensúlyoz még bennük, itt pedig különösen bénácskán tud csak lépegetni. Már kezdi megbánni, hogy ebben jött, de nem teszi szóvá.*
- Nos, itt volnánk. Ez az a tisztás, amiről beszéltem. Kellemes kis hely. Ne kérdezd, hogy miért ilyen szabályos kör alakú, fogalmam sincs. Gyere, mutatok valami érdekeset!
*Mondja a lánynak, és meg is indul a folyó irányába. Az Álomfűzhöz tart, aminek minden ágát átjárja a mágia, a fehér, derengő fagyöngyök pedig csak még különlegesebbé teszik a látványt.*
- Ha megérinted ezeket… *mutat a fagyöngyökre.* akkor különös álmokat láthatsz. Próbáld ki nyugodtan, de ne szakítsd le őket, mert akkor tönkreteszed! Ami még érdekesebb, hogy a fa lombjai alatt biztonságban leszünk, senki nem fogja tudni, hogy itt vagyunk, csak azok, akik szintén bejönnek a levelek mögé.
*Nori sem régóta ismeri a mágikus fa történetét. Pár napja fedezte fel, miután Mai-tól elszakadva céltalanul bolyongott a városban. Akkor jött ki ide abban reménykedve, hogy hasonlóan kellemes hely lesz ez, mint a világítótorony a kikötőben, és tényleg az. Óvatosan félrehajtja a leveleket, hogy egy kis ajtót formálva bebocsájtást nyerjenek a lombok alá.*
- Menjünk be, itt nyugodtan elfogyaszthatjuk a reggelit! *Megvárja, míg Vesla bemegy előtte, ha bemegy egyáltalán, és ha a bárd így tesz, akkor ő is követi, s hagyja, hogy maga mögött újra összezárjon a lombkorona.*
9599. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-30 13:31:00
Üzenet elküldve: 2024-05-30 13:31:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A dallamok sohase tiszták//
*Bár Rasdeher szavai megnyugtatóan csengenek, párja valamiért mégsem érzi úgy, hogy valóban kielégítő válaszai lennének. Nem a férfi hibájaként könyveli el a dolgot. Talán túl sok, túlságosan érthetetlen kérdést tett fel neki. Még ő is nehezen igazodik ki saját magán, Rasnak sem lehet könnyebb dolga.*
- Ha nem szeretnél, valószínűleg már itt sem lennél. Nem pont erre akartam kilyukadni. *feleli egy gyenge mosollyal, miközben visszagondol a tegnap látott, jegyzeteiben sorakozó strigulákra. Valamiért várnia kellett a férfira, még ha az nem is derül ki a feljegyzéseiből, hogy miért. A hatokon át szaporodó vonalkák azonban jól mutatják, hogy Rasdehernek megvolt a lehetősége, hogy kilépjen az életéből, s ugyanúgy eldobja Rovéna emlékét is, ahogy azt a nő elméje tette vele. Mégis visszajött hozzá. Miért tette volna, ha nem szeretné? Kétséges, hogy bárkinek bármilyen haszna származna a lányból jelenlegi állapotában. Erre még ő is rájött. Noha nem kételkedik a férfi érzéseiben, azt továbbra sem tudta megfejteni, ő vajon hogyan szerette egykor ezt a baljós jelenésnek tűnő alakot. Ha egyszer ténylegesen ő is volt az, aki támaszként szolgálhatott Rasnak, jelenleg fogalma sincs, hogyan csinálta. Tovább azonban nem firtatja. Unalmas lehet újra és újra válaszolni ugyanazokra a kérdésekre. Talán értelmetlen is. Párja kikerülő reakcióját ennek tudja be, így inkább kezének megkezdett mozdulatát is megszakítja a férfi felé, és némi lemondással fordul az említett tájrészlet irányába.*
- Mhm… Nincs messze. Ha sietünk, hamarosan odaérünk. *mire kimondja, már rég kisimulnak a gyűrődések a sötét köpeny szélén, eltüntetve róla kezének nyomát. Lépteit megkettőzve, némán folytatja az utat, bár nem csak a sietség űzi. Jobbnak érzi, ha egy időre felhagy a kísérletezéssel, és inkább tartja a férfitól a két lépés távolságot. Bár az este még úgy tetszett, Rasdehert cseppet sem zavarja a barna szemek fürkésző pillantása, összezavarodott pacsirtájának az a benyomása támad, hogy jobb, ha ezúttal tekintetét a város közeledő körvonalaira függeszti. Lélektükreivel igyekszik kerülni a tengerszín íriszeket, miközben kitartóan szedi lábait. Le sem lassít, amíg át nem érnek a híd túloldalára. Itt is leginkább azért, mert nem tudja eldönteni, merre tovább. A folyón átkelve fák között visz az útjuk, s azoknak ölelésében egy napfényben fürdő tisztás rajzolódik ki szemei előtt. Tekintete egy múló pillanatig elidőzik a füves területen, ám ha sejtései nem csalnak, különösebb dolguk aligha van itt. Lépteit kissé visszafogja, miközben elhaladnak a fák alatt, és közben, órák múltán talán először, felpillant a férfi tengerzöldjeibe.*
- Szállást keresünk, vagy valami mással kezdenéd, Rasti? *tudakolja meg az útirányt. A csendben töltött időt saját érzelmei rendezgetésével töltötte, mégis úgy érzi magát, mint egy tudattalanul bolyongó, elkárhozott lélek. A táj idegensége sokkal kevésbé zavarja, mint saját lelkének ismeretlensége. Mégis szívesen lepakolná holmiját, és lemosná az út porát. Egy rendes fürdő segíthet háborgó szíve megnyugtatásában is. Némi víz kevés lesz ahhoz, hogy elmossa az emlékeit elzáró falakat, de talán kitisztítja összekuszálódott gondolatait. Most egyszerre kavarog benne az elvesztett múltja felett érzett gyász, a mindenre rátelepülő bizonytalanság, és a Rasdeher által keltett remény és izgatottság, amit tovább táplál a tudat, hogy a város határait átlépve elérték első úti céljukat. Itt talán meglelheti a válaszait, és ezzel önmagát is. De olyasmi ez, mint papírsárkánynak lenni, és egyetlen cérnaszálon függve dacolni a szél erejével. Mégsem akar egykori énje halovány kísértete lenni. Pillantása végigsuhan Arthenior első házain, és ujjai ökölbe szorulnak, ahogy belekapaszkodik ebbe a csenevész elhatározásba.*
*Bár Rasdeher szavai megnyugtatóan csengenek, párja valamiért mégsem érzi úgy, hogy valóban kielégítő válaszai lennének. Nem a férfi hibájaként könyveli el a dolgot. Talán túl sok, túlságosan érthetetlen kérdést tett fel neki. Még ő is nehezen igazodik ki saját magán, Rasnak sem lehet könnyebb dolga.*
- Ha nem szeretnél, valószínűleg már itt sem lennél. Nem pont erre akartam kilyukadni. *feleli egy gyenge mosollyal, miközben visszagondol a tegnap látott, jegyzeteiben sorakozó strigulákra. Valamiért várnia kellett a férfira, még ha az nem is derül ki a feljegyzéseiből, hogy miért. A hatokon át szaporodó vonalkák azonban jól mutatják, hogy Rasdehernek megvolt a lehetősége, hogy kilépjen az életéből, s ugyanúgy eldobja Rovéna emlékét is, ahogy azt a nő elméje tette vele. Mégis visszajött hozzá. Miért tette volna, ha nem szeretné? Kétséges, hogy bárkinek bármilyen haszna származna a lányból jelenlegi állapotában. Erre még ő is rájött. Noha nem kételkedik a férfi érzéseiben, azt továbbra sem tudta megfejteni, ő vajon hogyan szerette egykor ezt a baljós jelenésnek tűnő alakot. Ha egyszer ténylegesen ő is volt az, aki támaszként szolgálhatott Rasnak, jelenleg fogalma sincs, hogyan csinálta. Tovább azonban nem firtatja. Unalmas lehet újra és újra válaszolni ugyanazokra a kérdésekre. Talán értelmetlen is. Párja kikerülő reakcióját ennek tudja be, így inkább kezének megkezdett mozdulatát is megszakítja a férfi felé, és némi lemondással fordul az említett tájrészlet irányába.*
- Mhm… Nincs messze. Ha sietünk, hamarosan odaérünk. *mire kimondja, már rég kisimulnak a gyűrődések a sötét köpeny szélén, eltüntetve róla kezének nyomát. Lépteit megkettőzve, némán folytatja az utat, bár nem csak a sietség űzi. Jobbnak érzi, ha egy időre felhagy a kísérletezéssel, és inkább tartja a férfitól a két lépés távolságot. Bár az este még úgy tetszett, Rasdehert cseppet sem zavarja a barna szemek fürkésző pillantása, összezavarodott pacsirtájának az a benyomása támad, hogy jobb, ha ezúttal tekintetét a város közeledő körvonalaira függeszti. Lélektükreivel igyekszik kerülni a tengerszín íriszeket, miközben kitartóan szedi lábait. Le sem lassít, amíg át nem érnek a híd túloldalára. Itt is leginkább azért, mert nem tudja eldönteni, merre tovább. A folyón átkelve fák között visz az útjuk, s azoknak ölelésében egy napfényben fürdő tisztás rajzolódik ki szemei előtt. Tekintete egy múló pillanatig elidőzik a füves területen, ám ha sejtései nem csalnak, különösebb dolguk aligha van itt. Lépteit kissé visszafogja, miközben elhaladnak a fák alatt, és közben, órák múltán talán először, felpillant a férfi tengerzöldjeibe.*
- Szállást keresünk, vagy valami mással kezdenéd, Rasti? *tudakolja meg az útirányt. A csendben töltött időt saját érzelmei rendezgetésével töltötte, mégis úgy érzi magát, mint egy tudattalanul bolyongó, elkárhozott lélek. A táj idegensége sokkal kevésbé zavarja, mint saját lelkének ismeretlensége. Mégis szívesen lepakolná holmiját, és lemosná az út porát. Egy rendes fürdő segíthet háborgó szíve megnyugtatásában is. Némi víz kevés lesz ahhoz, hogy elmossa az emlékeit elzáró falakat, de talán kitisztítja összekuszálódott gondolatait. Most egyszerre kavarog benne az elvesztett múltja felett érzett gyász, a mindenre rátelepülő bizonytalanság, és a Rasdeher által keltett remény és izgatottság, amit tovább táplál a tudat, hogy a város határait átlépve elérték első úti céljukat. Itt talán meglelheti a válaszait, és ezzel önmagát is. De olyasmi ez, mint papírsárkánynak lenni, és egyetlen cérnaszálon függve dacolni a szél erejével. Mégsem akar egykori énje halovány kísértete lenni. Pillantása végigsuhan Arthenior első házain, és ujjai ökölbe szorulnak, ahogy belekapaszkodik ebbe a csenevész elhatározásba.*
9598. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-29 10:07:03
Üzenet elküldve: 2024-05-29 10:07:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Új élet vár//
*Szép reggel ez. Talán nem ma aludta a legjobbat idén, de nyugodtabb volt, mint amikor varázslat árán érte ezt el. Ma van a napja, hogy elhozza maradék ruháját a Pegazusból, így korán kell kelnie, ha mindent bele akar sűríteni egy napba. Bár az előzőtől sűrűbbet keresve sem fog találni. Új munka, új lények és a gyerekek megismerése. Még egy jó adag játékra is volt idejük. Látni azokat az arcokat, amik felfedezték, hogy új bútorokat kaptak, ráadásul teljesen más elrendezésben, maga volt a boldogság. Mindenkinek külön szeparált kuckó, legalábbis ahhoz képest, ahogyan eddig feküdtek egymáshoz túl közel.
Bár vele minden villámcsapásként történik, nem hitte volna, hogy ilyen fordulatot vesz az élete. Már csak Nori hiányzik neki. De ő nagyon.
Viszont Mai büszkén és elégedetten ébred, ezért hát úgy dönt, a mai délelőtt az övé. Elintéz minden formaságot, hogy otthonosabban érezze magát a rezidencián. De mindezek előtt nem árt magába süllyedni és sorra venni az elkövetkezendő időszak bokros teendőit. A tisztástól jobb hely nincs is erre, főleg, hogy ilyen szép napsütéses a reggel. Elsétál hát, hogy egy alkalmas helyre leülve kis jegyzeteivel kezében átgondolja a dolgait, s egy kicsit lecsendesítse az elméjét. Amire valljuk be igazából képtelen, hiszen az az agy még nem volt úgy, hogy ne járjon valamin. Azért egy próbát megér… néhány percre sikerül is az újabb világmegváltó ötletei előtt.*
*Szép reggel ez. Talán nem ma aludta a legjobbat idén, de nyugodtabb volt, mint amikor varázslat árán érte ezt el. Ma van a napja, hogy elhozza maradék ruháját a Pegazusból, így korán kell kelnie, ha mindent bele akar sűríteni egy napba. Bár az előzőtől sűrűbbet keresve sem fog találni. Új munka, új lények és a gyerekek megismerése. Még egy jó adag játékra is volt idejük. Látni azokat az arcokat, amik felfedezték, hogy új bútorokat kaptak, ráadásul teljesen más elrendezésben, maga volt a boldogság. Mindenkinek külön szeparált kuckó, legalábbis ahhoz képest, ahogyan eddig feküdtek egymáshoz túl közel.
Bár vele minden villámcsapásként történik, nem hitte volna, hogy ilyen fordulatot vesz az élete. Már csak Nori hiányzik neki. De ő nagyon.
Viszont Mai büszkén és elégedetten ébred, ezért hát úgy dönt, a mai délelőtt az övé. Elintéz minden formaságot, hogy otthonosabban érezze magát a rezidencián. De mindezek előtt nem árt magába süllyedni és sorra venni az elkövetkezendő időszak bokros teendőit. A tisztástól jobb hely nincs is erre, főleg, hogy ilyen szép napsütéses a reggel. Elsétál hát, hogy egy alkalmas helyre leülve kis jegyzeteivel kezében átgondolja a dolgait, s egy kicsit lecsendesítse az elméjét. Amire valljuk be igazából képtelen, hiszen az az agy még nem volt úgy, hogy ne járjon valamin. Azért egy próbát megér… néhány percre sikerül is az újabb világmegváltó ötletei előtt.*
9597. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-23 11:29:17
Üzenet elküldve: 2024-05-23 11:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A kedvenc helye. Sosem értette meg miért is telepedik rá itt a legnagyobb nyugalom, de lévén sikerült megtapasztalnia már többször is itt ezt az érzést, így hát ide vezet az útja. Most nem ül le, nem mereng el, nem tapasztalja meg a belső világát, csak sétál hosszasan, elidőzve a természet megannyi szépségén. Növényeket vizsgál, tapogat, s fejben próbálja társítani a tanultakkal. Elméjében felsejlenek az eddigi olvasmányai, próbálja előhívni a sötét rejtekükből. Itt az ideje újra fejlesztenie magát, nem pedig elherdálni az életét. De ehhez tapasztalni kell, s most pontosan azt csinálja. Közben pedig megtalálja magát egy kis időre, s örül neki, hogy egyedül is éppoly hatékony tud lenni, mint amikor valaki vezeti. Persze illékony érzés ez, na de ez segíti hozzá új ismeretek megszerzéséhez, s a régiek felfrissítéséhez.*
9596. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-22 15:27:40
Üzenet elküldve: 2024-05-22 15:27:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Az alkoholra a legjobb gyógyír az alváson kívül a friss levegő. Esteledik már ugyan, de még talán egy-két órát világos lesz, az pont elég egy kiadós sétára, ami talán kitisztítja a fejét, és akkor nem fog annyira sajogni, amennyire jelen pillanatban teszi.*
~Rumot keverni pálinkával… kinek a hülye ötlete volt ez?~
*Mindegy is, kár ezen gondolkozni, mert ami megtörtént, az megtörtént. Az biztos, hogy most a sétával jobban jár, mint az alvással, mert ha lefeküdne, csak jobban forogna vele a világ, mint így, gyaloglás közben. Hamarosan a tisztásra ér, aminél nem is választhatott volna most jobb helyszínt. Az erdő szélét képező fák nyújtják a legtisztább levegőt, amire neki most pont szüksége van, illetve maga a hely a magányt, amiben el akar veszni egy kis ideig.
Gondolkodhatna most azon, ami vele és Nelirá-val történt, vagy azon is, amit Orthus-szal élt át, de most egyiket sem akarja. Most ki akarja kapcsolni minden érzékszervét, és egy kicsit maga mögött hagyni az egész világot, hogy az agyát kitisztítva újult erővel merülhessen el ismét a tanulásban, ami akár a jövőjét jelentheti.
Leül hát egy fa tövébe, és csak az eget bámulja, rajta a különös alakú felhőkkel, melyek mindegyikében fel tud fedezni valamilyen alakot, amihez kötni tudja őket. Az egyik például egy lant, a másik meg egy… szelet sülthús. Elmosolyodik magán, nekidől a fa törzsének, és igyekszik tényleg mindent félretéve pihenni egy kicsit.*
~Rumot keverni pálinkával… kinek a hülye ötlete volt ez?~
*Mindegy is, kár ezen gondolkozni, mert ami megtörtént, az megtörtént. Az biztos, hogy most a sétával jobban jár, mint az alvással, mert ha lefeküdne, csak jobban forogna vele a világ, mint így, gyaloglás közben. Hamarosan a tisztásra ér, aminél nem is választhatott volna most jobb helyszínt. Az erdő szélét képező fák nyújtják a legtisztább levegőt, amire neki most pont szüksége van, illetve maga a hely a magányt, amiben el akar veszni egy kis ideig.
Gondolkodhatna most azon, ami vele és Nelirá-val történt, vagy azon is, amit Orthus-szal élt át, de most egyiket sem akarja. Most ki akarja kapcsolni minden érzékszervét, és egy kicsit maga mögött hagyni az egész világot, hogy az agyát kitisztítva újult erővel merülhessen el ismét a tanulásban, ami akár a jövőjét jelentheti.
Leül hát egy fa tövébe, és csak az eget bámulja, rajta a különös alakú felhőkkel, melyek mindegyikében fel tud fedezni valamilyen alakot, amihez kötni tudja őket. Az egyik például egy lant, a másik meg egy… szelet sülthús. Elmosolyodik magán, nekidől a fa törzsének, és igyekszik tényleg mindent félretéve pihenni egy kicsit.*
9595. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-18 04:06:26
Üzenet elküldve: 2024-05-18 04:06:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 917
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 917
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
*Csalódottan távozik a piacról és egy hosszabb időre a városból is. Lehet ez nem lesz olyan hosszas, mint maradása volt, azonban ezen való morfondírozás a jövőre marad. A városban való léte nem volt annyira sikeres, mint várta és talán nem ártana létezésének jelét is mutatnia, ha már megegyeztek, hogy a törzs segítségére lesz. Nem hallott volna arról, hogy keresnék, de már veszett el a figyelmükből úgy, hogy nem igazán mozdult ismert helyéről. És most jobban is tűnhet ez Nestar hibájának. Azonban ez kevésbé fontos, amit tud, hogy sajnos még a Kikötő nem üzemel a város azon felén, ahova kedvelne járni, így marad a gyalogút. Élelmiszerből megpakolt, így aggódnia nem kell.*
9594. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-17 21:11:29
Üzenet elküldve: 2024-05-17 21:11:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Feltekerve tolja a kabátzsebébe az újonnan vásárolt inget, hogy egy harmada kilóg onnan. Nem a legideálisabb, de nincsen nála a kistáskája, és lusta levenni a tegezét, hogy abba tegye, vagy arra szíjazza a ruhát. Ez jelenleg a legegyszerűbb megoldás, és minél előbb ki akar érni a piacról, a városból, az emberek közül. Majd ha nyugodtabb helyen lesz, esetleg újrarendezi a dolgait, mielőtt a szántók felé venné az irányt.
Sietős léptekkel, a kapuk felől lassan beözönlő vásárlókat kerülgetve, a legrövidebb úton igyekszik kiérni az erősödő hangzavarból. A kovácsműhely felé megy vissza, s onnan egyenesen tovább a városból kifele vezető útra. Mintha víz alól bukna fel, ahogy kijjebb ér a számára már zsúfoltnak ható térről, és képes újra mélyebb levegőt venni az emberek közt ösztönösen elsekélyesedő légzése után. A tisztáshoz érve menet közben, gondolkodás nélkül pillant el a fák felé. Korábban mintha látott volna arrafele egy-két alakot. Pedig vonzza ez a kör alakú rét, és elég ritkán jár a városban ahhoz, hogy megnézze.*
Sietős léptekkel, a kapuk felől lassan beözönlő vásárlókat kerülgetve, a legrövidebb úton igyekszik kiérni az erősödő hangzavarból. A kovácsműhely felé megy vissza, s onnan egyenesen tovább a városból kifele vezető útra. Mintha víz alól bukna fel, ahogy kijjebb ér a számára már zsúfoltnak ható térről, és képes újra mélyebb levegőt venni az emberek közt ösztönösen elsekélyesedő légzése után. A tisztáshoz érve menet közben, gondolkodás nélkül pillant el a fák felé. Korábban mintha látott volna arrafele egy-két alakot. Pedig vonzza ez a kör alakú rét, és elég ritkán jár a városban ahhoz, hogy megnézze.*
9593. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-07 19:28:55
Üzenet elküldve: 2024-05-07 19:28:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pirkadati szüret//
* Riadtan ébred a semmi közepén. Szemeiben félelem, sajnálat, és megvetés lapul. Az ilyen mostanság elég gyakran fordul elő. Pedig csak egy kis kikapcsolódásra vágyott mikor úgy döntött kint éjszakázik. Ha már úgyis fent van, nem alszik vissza, inkább lemegy a közeli patakhoz megmosni arcát, hogy még véletlenül se essen vissza abba az álomba. Ha a kakas nem is kukorékol, a nap állásából nagyjából megállapítja, hogy a megszokottnál korábban kelt, mint szokott. Kinyújtóztatja végtagjait és a reggeli edző rutinjába kezd. Senki ne mondja neki, hogy lusta dög. Először még csak guggolások majd fekvőtámaszokkal foglalja el magát. Amint combjai és kezei kellően elfáradtak jőhet az igazi edzés. Elkezd szép tempóban futni az egyik irányba. Ingét kigombolja teljesen, hogy felhevült testét a menetszél kellemes fuvallata tartsa kordában. Nem ismerős a hely ezért éberen közlekedik. Nem telik sok időbe mire észreveszi a két nőszemélyt a távolban. Ő csak egy fa mögé bújik, és néha kikukucskálva pillant a két nőszemélyre. *
~ Mások? Itt? ~
* Meglepettsége jogos, hisz itt legel már pár napja, de másoknak még csak a nyomát sem találta. Fejében nagy a konfliktus. Oda mennyen? Ne menjen? Egy biztos, ha nem megy, akkor semmit sem fog megtudni. Hagy nekik egy kis időt a társalgásra, majd előbújik a fa mögül és elindul az irányukba. Megfelelő közelségben megszólítja a két nőszemélyt. *
- Üdvözletem!
* Felvértezi magát azzal a szokásos örök vigyorával, ami már több kalamajkából is kihúzta. Inge még mindig kigombolva. A nagy ijedtségben még nem volt alkalma összeszedni magát. Izzadság csordul végig homlokán és a mellkasán. *
- Megtudnátok mondani, hogy hol vagyok? Enyhén szólva eltévedtem!
* Riadtan ébred a semmi közepén. Szemeiben félelem, sajnálat, és megvetés lapul. Az ilyen mostanság elég gyakran fordul elő. Pedig csak egy kis kikapcsolódásra vágyott mikor úgy döntött kint éjszakázik. Ha már úgyis fent van, nem alszik vissza, inkább lemegy a közeli patakhoz megmosni arcát, hogy még véletlenül se essen vissza abba az álomba. Ha a kakas nem is kukorékol, a nap állásából nagyjából megállapítja, hogy a megszokottnál korábban kelt, mint szokott. Kinyújtóztatja végtagjait és a reggeli edző rutinjába kezd. Senki ne mondja neki, hogy lusta dög. Először még csak guggolások majd fekvőtámaszokkal foglalja el magát. Amint combjai és kezei kellően elfáradtak jőhet az igazi edzés. Elkezd szép tempóban futni az egyik irányba. Ingét kigombolja teljesen, hogy felhevült testét a menetszél kellemes fuvallata tartsa kordában. Nem ismerős a hely ezért éberen közlekedik. Nem telik sok időbe mire észreveszi a két nőszemélyt a távolban. Ő csak egy fa mögé bújik, és néha kikukucskálva pillant a két nőszemélyre. *
~ Mások? Itt? ~
* Meglepettsége jogos, hisz itt legel már pár napja, de másoknak még csak a nyomát sem találta. Fejében nagy a konfliktus. Oda mennyen? Ne menjen? Egy biztos, ha nem megy, akkor semmit sem fog megtudni. Hagy nekik egy kis időt a társalgásra, majd előbújik a fa mögül és elindul az irányukba. Megfelelő közelségben megszólítja a két nőszemélyt. *
- Üdvözletem!
* Felvértezi magát azzal a szokásos örök vigyorával, ami már több kalamajkából is kihúzta. Inge még mindig kigombolva. A nagy ijedtségben még nem volt alkalma összeszedni magát. Izzadság csordul végig homlokán és a mellkasán. *
- Megtudnátok mondani, hogy hol vagyok? Enyhén szólva eltévedtem!
9592. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-07 19:04:09
Üzenet elküldve: 2024-05-07 19:04:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pirkadati szüret//
*Hosszú ideje nem járt erre. Mikor is? Ohh, hát persze! Amikor drahunt akart fogni. Azóta jócskán megváltozott a város és környéke, neki meg még csak drahunja sem lett. Pedig akkor nem kéne most gyalogolnia. Merthogy rühelli a gyaloglást, nem törpének való módi ennyit gyüszmékelni. De a seggén sem bír megmaradni, az még annyira sem illik hozzá. Kiakasztani a bárdot a kandalló fölé, hogy aztán unottan nézze, ahogy a tikok kapirgálnak? Azt már nem! Talán újra meg kellene próbálkoznia azokkal a drahunokkal. Igazán szép jószágok, és ő is mindjárt tekintélyesebben mutatna egy olyanon, ha felnyergeltetné. A nyaka sem recsegne úgy, mint gatyában a fing, amikor felfelé kell néznie a sok culára. Pisloghatnának felfelé azok! Neki meg a lába se fájna. Akár meg is érne egy újabb próbát, még ha a drahuncserkész cimborája fel is szívódott. Noha jóvágású törpe volt, de a férfiakkal úgyis csak a baj van. Nem volt ez másképp azzal sem!
Még fel is mordul magában, ahogy felidézi megkopott emlékeit a rőtszakállú fickóról, miközben fittyet hányva a feltűnésmentességre, sajgó talpai miatt átkozódva csörtet el a tisztás szélén. Közben néhány madarat is felriaszt a bokrok aljából, és talán egyedül épp csak neki nem tűnik fel, mennyire belerondít a természet kiegyensúlyozott csendjébe. Olyannyira lefoglalja saját zsörtölődése, hogy majdnem elsétál a tőle nem messze harmatot gyűjtögető lány mellett anélkül, hogy egyáltalán észrevenné. Amikor mégis feltűnik neki, hogy nincs egyedül, olyan meglepett képet vág, mintha az éjhajú teremtés a semmiből jelent volna meg. Egy ideig gyanakvó pillantással méregeti, s közben próbálja megfejteni, mit művel a fűszálakkal az idegen.*
- Azannya! Ilyent se láttam még! Ezért mán megérte erre jönnöm. *jegyzi meg kicsit sem tapintatosan, s közben szájával pipaszárán cuppogva füstölög. Ha tudná, hogy mi jár a lány fejében, inkább elsomfordálna, mielőtt még annak eszébe jutna, hogy az ő ügyetlen kezeit is befogja ebbe a furcsa szüreti munkába.*
- Ez így el fog tartani egy ideig, anyukám! Amottan lehet vizet merni, nincs olyan messze. *bök fejével abba az irányba, amerről érkezett.* Meg a városnak is itt kell lennie valahol… *Tőle telhetően egészen segítőkésznek bizonyul, amiért roppant büszke magára. El is kapja valami szokatlan jóindulat, vagy tán részvét, amiért szerencsétlen pára láthatóan ennyire szomjazik.*
- De ha odáig nem bírod mán, itt a butykosom, húzd meg! *kínálja fel neki a borral teli kulacsát. Igaz, hogy kicsit vizezett, de így legalább nem olyan savanyú.*
*Hosszú ideje nem járt erre. Mikor is? Ohh, hát persze! Amikor drahunt akart fogni. Azóta jócskán megváltozott a város és környéke, neki meg még csak drahunja sem lett. Pedig akkor nem kéne most gyalogolnia. Merthogy rühelli a gyaloglást, nem törpének való módi ennyit gyüszmékelni. De a seggén sem bír megmaradni, az még annyira sem illik hozzá. Kiakasztani a bárdot a kandalló fölé, hogy aztán unottan nézze, ahogy a tikok kapirgálnak? Azt már nem! Talán újra meg kellene próbálkoznia azokkal a drahunokkal. Igazán szép jószágok, és ő is mindjárt tekintélyesebben mutatna egy olyanon, ha felnyergeltetné. A nyaka sem recsegne úgy, mint gatyában a fing, amikor felfelé kell néznie a sok culára. Pisloghatnának felfelé azok! Neki meg a lába se fájna. Akár meg is érne egy újabb próbát, még ha a drahuncserkész cimborája fel is szívódott. Noha jóvágású törpe volt, de a férfiakkal úgyis csak a baj van. Nem volt ez másképp azzal sem!
Még fel is mordul magában, ahogy felidézi megkopott emlékeit a rőtszakállú fickóról, miközben fittyet hányva a feltűnésmentességre, sajgó talpai miatt átkozódva csörtet el a tisztás szélén. Közben néhány madarat is felriaszt a bokrok aljából, és talán egyedül épp csak neki nem tűnik fel, mennyire belerondít a természet kiegyensúlyozott csendjébe. Olyannyira lefoglalja saját zsörtölődése, hogy majdnem elsétál a tőle nem messze harmatot gyűjtögető lány mellett anélkül, hogy egyáltalán észrevenné. Amikor mégis feltűnik neki, hogy nincs egyedül, olyan meglepett képet vág, mintha az éjhajú teremtés a semmiből jelent volna meg. Egy ideig gyanakvó pillantással méregeti, s közben próbálja megfejteni, mit művel a fűszálakkal az idegen.*
- Azannya! Ilyent se láttam még! Ezért mán megérte erre jönnöm. *jegyzi meg kicsit sem tapintatosan, s közben szájával pipaszárán cuppogva füstölög. Ha tudná, hogy mi jár a lány fejében, inkább elsomfordálna, mielőtt még annak eszébe jutna, hogy az ő ügyetlen kezeit is befogja ebbe a furcsa szüreti munkába.*
- Ez így el fog tartani egy ideig, anyukám! Amottan lehet vizet merni, nincs olyan messze. *bök fejével abba az irányba, amerről érkezett.* Meg a városnak is itt kell lennie valahol… *Tőle telhetően egészen segítőkésznek bizonyul, amiért roppant büszke magára. El is kapja valami szokatlan jóindulat, vagy tán részvét, amiért szerencsétlen pára láthatóan ennyire szomjazik.*
- De ha odáig nem bírod mán, itt a butykosom, húzd meg! *kínálja fel neki a borral teli kulacsát. Igaz, hogy kicsit vizezett, de így legalább nem olyan savanyú.*
9591. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-07 10:46:59
Üzenet elküldve: 2024-05-07 10:46:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
[Pirkadati szüret]
*Vágyja a várost és annak civilizációját?
Egyetlen porcikája sem.
De nem vágyja ő a korán kelést, és a hajlongást sem, most mégis nyögve görnyedezik a pirkadat áztatta, erdőszéli tisztáson fitos orra alatt szidva minden létező szentet és istenséget, akik megálmodták, tiszta főzetekhez tiszta vizek kellenek.
Nehéz az élet, ő pedig eljátszott a gondolattal, feladva erdei függetlenségét a városba vonul, igába hajtja a fejét. Szolgálni ugyan senkinek nem fog, de őt még attól szolgálhatják. Kereshetne magának valami dölyfös hordóhasú nemest, aki értékeli a szépséget és fiatalságot, aztán lehetne igazán hamar igazán gazdag özvegyasszony is! A férfiak amúgy is igen halandók, ha nem a vérbaj viszi el őket, hát horogra akadhatnak egy-egy csésze szívmelengető vadhorgász teától is. Ha pedig még akkor sem méltóztatnak elhalálozik, még mindig ott vannak a klasszikus vadászbalesetek!
A gondolatra széles, gonoszkás mosolyra fut a szája.
Yaya mellett jó élete volt, de így, hogy az idős asszony magára hagyta őt a világban, kénytelen-kelletlen önálló, felelősségteljes felnőttként élni. Nem akarta? Nem bizony! Sohasem vágyott felnőni, most pedig mégis itt van, a tisztáson, ahol apró csuporba fejtegeti a fűszálakról a harmat cseppeket.
A dereka is sajog, az ujjai is elgémberedtek a tőrt markolva a csuprot meg lassan már a könnyeivel is megtölthetné, ahhoz még csak le sem kéne hajolni! A háta hatalmasat roppan, ahogy egyenesbe emelkedik, diszkréten támaszt hátul a csípőjére tőrt markoló kezével, még macskásan kintebb is tolja magát, hogy diszkréten nyújtózhasson, amit egy torokhangú, mély, egészen állatias sóhaj követ. A mozdulatsorban nincs se kellem, se báj, sokkal inkább fakad a jól elrejtett, frusztrált gyermeki belsőből.
Életében először talán, de megértette, miért tartott magánál Yaya mindig kölyköket. Kisebb a kezük, alacsonyabbak is és játéknak fogják fel az ilyen jellegű sziszifuszi kínszenvedést. Talán neki is tanoncot kéne fogadnia. Vagy valami kis lényt fogságba ejteni, aki szüretel neki. Növényt, harmatot, vagy amit pont megkövetel az aktuális recept!
A gondolatmenetre egyetértve magával, hatalmasat biccent.*
A hozzászólás írója (Darye Sanaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.07 10:48:06
*Vágyja a várost és annak civilizációját?
Egyetlen porcikája sem.
De nem vágyja ő a korán kelést, és a hajlongást sem, most mégis nyögve görnyedezik a pirkadat áztatta, erdőszéli tisztáson fitos orra alatt szidva minden létező szentet és istenséget, akik megálmodták, tiszta főzetekhez tiszta vizek kellenek.
Nehéz az élet, ő pedig eljátszott a gondolattal, feladva erdei függetlenségét a városba vonul, igába hajtja a fejét. Szolgálni ugyan senkinek nem fog, de őt még attól szolgálhatják. Kereshetne magának valami dölyfös hordóhasú nemest, aki értékeli a szépséget és fiatalságot, aztán lehetne igazán hamar igazán gazdag özvegyasszony is! A férfiak amúgy is igen halandók, ha nem a vérbaj viszi el őket, hát horogra akadhatnak egy-egy csésze szívmelengető vadhorgász teától is. Ha pedig még akkor sem méltóztatnak elhalálozik, még mindig ott vannak a klasszikus vadászbalesetek!
A gondolatra széles, gonoszkás mosolyra fut a szája.
Yaya mellett jó élete volt, de így, hogy az idős asszony magára hagyta őt a világban, kénytelen-kelletlen önálló, felelősségteljes felnőttként élni. Nem akarta? Nem bizony! Sohasem vágyott felnőni, most pedig mégis itt van, a tisztáson, ahol apró csuporba fejtegeti a fűszálakról a harmat cseppeket.
A dereka is sajog, az ujjai is elgémberedtek a tőrt markolva a csuprot meg lassan már a könnyeivel is megtölthetné, ahhoz még csak le sem kéne hajolni! A háta hatalmasat roppan, ahogy egyenesbe emelkedik, diszkréten támaszt hátul a csípőjére tőrt markoló kezével, még macskásan kintebb is tolja magát, hogy diszkréten nyújtózhasson, amit egy torokhangú, mély, egészen állatias sóhaj követ. A mozdulatsorban nincs se kellem, se báj, sokkal inkább fakad a jól elrejtett, frusztrált gyermeki belsőből.
Életében először talán, de megértette, miért tartott magánál Yaya mindig kölyköket. Kisebb a kezük, alacsonyabbak is és játéknak fogják fel az ilyen jellegű sziszifuszi kínszenvedést. Talán neki is tanoncot kéne fogadnia. Vagy valami kis lényt fogságba ejteni, aki szüretel neki. Növényt, harmatot, vagy amit pont megkövetel az aktuális recept!
A gondolatmenetre egyetértve magával, hatalmasat biccent.*
A hozzászólás írója (Darye Sanaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.05.07 10:48:06
9590. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-05-04 16:44:45
Üzenet elküldve: 2024-05-04 16:44:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*A hajnal első világa már a faluból kifele vezető úton találja. Néhány óránál valóban alig alhatott többet. Épp csak annyit, hogy ne boruljon fel egészében a teste ritmusa.
A kora reggeli levegő jólesően mossa az arcát. A hideg vizű fürdő után a mozgás segít felmelegedni, és kimozgatni az álom maradékát a tagjaiból. Tempósan vág át a földeken a város felé. A hátán a tegeze, az íja, a vértjén még elkél a kabát este és pirkadatkor.
A falvak környékén nem szokatlan a sötétben kezdődő, és sötétben végződő munka. Senki sem nézi meg a magányos vándort. Ő sem nézelődik sokat. Minél előbb Artheniorban akarja tudni magát. Ásít egyet. A felhők fölé emelkedő nap fényében sötéten úszik mellette az árnyéka. Félreáll a földekre induló szekerek elől, az út szélére húzódva folytatva az útját.
A lehető legrövidebb utat választva hamar kiér a szántók területéről. Lassan meglátja felderengeni maga előtt a város sziluettjét. Elég korán van még ahhoz, hogy felkeressen bárkit a házán, ezért először a piac felé veszi az irányt. Ott már biztosan kint vannak az árusok. Talán a kovácsműhelyt is nyitva találja. Zsebretett kézzel sétál el az erdőszéli kis tisztás mellett. Csak futólag néz el a napsütötte rét felé. Egy kicsit mindig vonzza ez a hely, ha Artheniorban jár, mint az egyetlen nyugodtan tűnő pont, de túl közel van a város zaja, hogy valóban megpihenhetne itt. Elfordítja a tekintetét a fákról, a szokásos egykedvűséggel haladva tovább a piactér felé.*
A kora reggeli levegő jólesően mossa az arcát. A hideg vizű fürdő után a mozgás segít felmelegedni, és kimozgatni az álom maradékát a tagjaiból. Tempósan vág át a földeken a város felé. A hátán a tegeze, az íja, a vértjén még elkél a kabát este és pirkadatkor.
A falvak környékén nem szokatlan a sötétben kezdődő, és sötétben végződő munka. Senki sem nézi meg a magányos vándort. Ő sem nézelődik sokat. Minél előbb Artheniorban akarja tudni magát. Ásít egyet. A felhők fölé emelkedő nap fényében sötéten úszik mellette az árnyéka. Félreáll a földekre induló szekerek elől, az út szélére húzódva folytatva az útját.
A lehető legrövidebb utat választva hamar kiér a szántók területéről. Lassan meglátja felderengeni maga előtt a város sziluettjét. Elég korán van még ahhoz, hogy felkeressen bárkit a házán, ezért először a piac felé veszi az irányt. Ott már biztosan kint vannak az árusok. Talán a kovácsműhelyt is nyitva találja. Zsebretett kézzel sétál el az erdőszéli kis tisztás mellett. Csak futólag néz el a napsütötte rét felé. Egy kicsit mindig vonzza ez a hely, ha Artheniorban jár, mint az egyetlen nyugodtan tűnő pont, de túl közel van a város zaja, hogy valóban megpihenhetne itt. Elfordítja a tekintetét a fákról, a szokásos egykedvűséggel haladva tovább a piactér felé.*
9589. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-29 12:24:56
Üzenet elküldve: 2024-04-29 12:24:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Végül úgy gondolja, a legjobb esélyei a földeken lesznek, ahol alapból is nagyban megy a szeszgyártás. Elvégre ki másnál lehetne előbb lepárló, mintsem azoknál kik használják. Ezekkel a gondolatokkal indul meg a tisztás felé, ahol reményei szerint, hamar elnavigálja magát az illetékesekhez. Persze nem ez az egyetlen motivációja. Meg kell mozgatnia a végtagjait. A legutóbbi italozgatás után a lányok jól megmutatták neki, hogy van még hova innia. Szerencséjére fiatal még, szóval fér beléje. Persze nem feltétlen azért megy, hogy újfent leitathassa magát, azért mégis csak a kis hang a fejében azt üvölti „igyál! ”. Gondolatokat elhessegetve tovább indul. Reményi szerint szerencsésebb lesz mint a piacon. *
9588. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-28 13:00:29
Üzenet elküldve: 2024-04-28 13:00:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 177
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
* Korán indul útnak a félelf. Az egyetlen dolog, ami követi, az az enyhe fejfájás, ami a italozgatás következménye. Maradhatott volna még egy kicsit, de a kötelességei az elsők. Talán majd, ha minden a végéhez közelít, felkeresi Arsenort. Egyelőre csak hagyja, hogy a szél vezesse. A tisztáson kellően kitisztítja a fejét. Kell is néha a magány. Bár látogatása rövid, még megengedhet magának, egy pár perc néma csendet, mielőtt újra varosba érne. Hosszú az út a kikötőbe. Az sem biztos, hogy látogatása gyümölcsöző, vagy csak szenvedésekkel telített lesz. Ezért is szereti ezt a környéket Ettvallder. Sosem lehet tudni, mit hoz a jövő. *
9587. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-24 23:56:31
Üzenet elküldve: 2024-04-24 23:56:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 525
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
*Most hogy mindene megvan, tényleg nincs más hátra mint elindulni. A tisztás felé veszi az irányt, ezt ismeri legrövidebb útnak. Egészen úgy festhet most mint egy vándor, egyszerű ingében és köpenyében, oldalán vezetve lovát ami jól meg van pakolva mindenféle felszereléssel, mellete pedig hűséges fekete barátja követi hegyes fülekkel hallgatva az egyre halkuló város zaját. Nem hitte volna hogy ez fog történni vele, hogy ilyen döntést hoz majd, de mégis itt van. Itt van és egyáltalán nem bánja a dolgot.*
9586. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-18 21:03:02
Üzenet elküldve: 2024-04-18 21:03:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Itt végképp meg kell állniuk egy kicsit, leszáll a lováról és kézen vezeti egy kicsit, hogy megszabadítsa súlyától az állatot. Nem könnyű teremtés a barbár, és nem árt ha kicsit megmozgatja a lábait. Járt már itt korábban, abban bízik hogy Arthenior a nagyságát tekintve talán otthont ad valakinek aki segíthet neki. Rheia egyszer mesélte neki, hogy itt valami órási könyvtár van, ahol írott hangokat tárolnak, és sokan képesek ezeket ismét hanggá alkotni a szemükkel és a szájukkal, úgyhogy azokban biztosan lehet valami szó a démoni átkokról is.*
9585. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-14 13:13:41
Üzenet elküldve: 2024-04-14 13:13:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A vér kötelez//
*Összeszedték hát magukat az újabb küldetésre, de immáron csatlakozik hozzájuk két kedves útitárs, aki közül a drága Bors már most úgy a szívéhez nőtt, hogy belesajdul, ha látja. Mai úgy tűnik egész gyorsan kötődik az ilyen fekete "dolgokhoz". Meg is fésülte azt a kócos kis sörényt, és csak azért nem aggat bele drága díszeket, mert nem akar bolondot csinálni a kis drágájából. Ha tehetné vele is aludna, kár, hogy nem kismacska méretű és nem tud odakuporodni mellé az ágyba.
Viszont most más dolguk van. Talán azért szeretett bele így az éjszín lovába, mert valamit muszáj kezdenie a gondolataival, valamerre el kell terelni, mert nem bírná ki az utat. Persze lassan szembe kell nézni a valósággal, de erős marad. Muszáj.*
- Tudod, azért az nem baj, ha mindig vár egy otthon, ahová visszamehetsz. Olyan tudattal elindulni, hogy van ami ott lesz, ha visszatérsz, egész jó érzés lehet. *Nos neki volt már biztos talaj a lába alatt, csak nem látták igazán szívesen. Vagyis nem őt látták volna szívesen, hanem egy máshogy viselkedő, önfeladó, behódoló Mai-t. Most épp azért megy, hogy kiállhasson saját maga mellett és ne hajtson fejet igazán. Békére törekedve. Titkon vágyja az anyja elismerését és elfogadását, de nincs is olyan gyermek ezen a világon, aki ne akarná magáévá tenni azt az érzést.
Borson utazni megtisztelő. Nagyon szépen tudja őt irányítani, hallgat is az új gazdájára, s bár nem akarja emberi tulajdonságokkal felruházni, kicsit úgy képzeli, hogy tényleg ő is hálás az új életéért. Minden szeretetét oda tudja neki adni, hiszen olyan ritka, hogy valaki nem löki el ezeket az érzéseket. *
- Te vagy a főnök, barátnőm. Hallgatni fogok rád megígérem és nem hisztizek. *Nem nehéz átadni azt a bizonyos stafétabotot, mert igaza van Nori-nak. Itt most ő fogja tudni jobban venni az akadályokat, s ha a feketeség odafigyelt a félvérre és bízott benne, amikor ő volt jobban a helyzet magaslatán, akkor cserébe ugyanezt a bizalmat vissza kell adni. De nem is volt ez kérdés. Jó érzés kicsit a háttérbe vonulni.*
- Persze, induljunk.
*És el is kezdődik az út bele valami ismeretlen ismerős szörnyűségbe. Már kezdi elönteni a rossz érzés, minden egyes méterrel, ami közelíti a tornyot. Bár még messze vannak, egyre fokozódik az émelygés, a torokszorítás.*
- Nagyon jó érzés rajtuk utazni, neked volt igazad.
*Minden negatív érzés ellenére azt nagyon élvezi, hogy gyorsan haladnak és lóháton közlekednek. Régen volt már ebben is része, s majdnem elfelejtette milyen ajándék is ez.* - És köszönöm, hogy itt vagy és vigyázol rám.
*Összeszedték hát magukat az újabb küldetésre, de immáron csatlakozik hozzájuk két kedves útitárs, aki közül a drága Bors már most úgy a szívéhez nőtt, hogy belesajdul, ha látja. Mai úgy tűnik egész gyorsan kötődik az ilyen fekete "dolgokhoz". Meg is fésülte azt a kócos kis sörényt, és csak azért nem aggat bele drága díszeket, mert nem akar bolondot csinálni a kis drágájából. Ha tehetné vele is aludna, kár, hogy nem kismacska méretű és nem tud odakuporodni mellé az ágyba.
Viszont most más dolguk van. Talán azért szeretett bele így az éjszín lovába, mert valamit muszáj kezdenie a gondolataival, valamerre el kell terelni, mert nem bírná ki az utat. Persze lassan szembe kell nézni a valósággal, de erős marad. Muszáj.*
- Tudod, azért az nem baj, ha mindig vár egy otthon, ahová visszamehetsz. Olyan tudattal elindulni, hogy van ami ott lesz, ha visszatérsz, egész jó érzés lehet. *Nos neki volt már biztos talaj a lába alatt, csak nem látták igazán szívesen. Vagyis nem őt látták volna szívesen, hanem egy máshogy viselkedő, önfeladó, behódoló Mai-t. Most épp azért megy, hogy kiállhasson saját maga mellett és ne hajtson fejet igazán. Békére törekedve. Titkon vágyja az anyja elismerését és elfogadását, de nincs is olyan gyermek ezen a világon, aki ne akarná magáévá tenni azt az érzést.
Borson utazni megtisztelő. Nagyon szépen tudja őt irányítani, hallgat is az új gazdájára, s bár nem akarja emberi tulajdonságokkal felruházni, kicsit úgy képzeli, hogy tényleg ő is hálás az új életéért. Minden szeretetét oda tudja neki adni, hiszen olyan ritka, hogy valaki nem löki el ezeket az érzéseket. *
- Te vagy a főnök, barátnőm. Hallgatni fogok rád megígérem és nem hisztizek. *Nem nehéz átadni azt a bizonyos stafétabotot, mert igaza van Nori-nak. Itt most ő fogja tudni jobban venni az akadályokat, s ha a feketeség odafigyelt a félvérre és bízott benne, amikor ő volt jobban a helyzet magaslatán, akkor cserébe ugyanezt a bizalmat vissza kell adni. De nem is volt ez kérdés. Jó érzés kicsit a háttérbe vonulni.*
- Persze, induljunk.
*És el is kezdődik az út bele valami ismeretlen ismerős szörnyűségbe. Már kezdi elönteni a rossz érzés, minden egyes méterrel, ami közelíti a tornyot. Bár még messze vannak, egyre fokozódik az émelygés, a torokszorítás.*
- Nagyon jó érzés rajtuk utazni, neked volt igazad.
*Minden negatív érzés ellenére azt nagyon élvezi, hogy gyorsan haladnak és lóháton közlekednek. Régen volt már ebben is része, s majdnem elfelejtette milyen ajándék is ez.* - És köszönöm, hogy itt vagy és vigyázol rám.
9584. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-14 12:22:40
Üzenet elküldve: 2024-04-14 12:22:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vér kötelez//
*Árnyék hátán ülve érkezik meg a tisztásra. Olyan büszkén ül a nyeregben, mintha tényleg igazi hercegnő lenne. Persze most a hosszú úthoz öltözött, minden más holmija ott utazik mögötte a tömött hátizsákjában szintén a ló hátán.*
- Remélem, hogy most már megértesz, Mai. *Szól a pár hat óta állandó útitársához, bár ma talán fordított szerepben játsszák a játékot, és ő az, aki a félvér lányt elkíséri a hosszúnak és keménynek ígérkező útján, ami nem csak a távolság miatt lesz nehéz, hanem az indok miatt is, amiért ezt meg kell tennie.*
- Nem gondoltuk volna, hogy miután visszajöttünk a városba, pár nap múlva már újra magunk mögött is hagyjuk, igaz? Hát látod, ilyen a kalandor élet. Mindig menni kell. Ezért sem gondolkoztam soha a letelepedésen, mert mindig van valami, ami úgyis keresztülhúzza a számításaimat.
*Mereng hangosan a történteken, miközben pár percre megáll, hogy Árnyék ehessen némi füvet a hosszú út előtt. Jó lesz, ha a ló füvet eszik, ugye? Nori nagyon reméli, mert továbbra sincs fogalma az állattartásról.
Nori egyébként nem sír amiatt, hogy megint menni kell, megszokta már az ilyesmit, és megvan a maga előnye is annak, ha az ember lányam indig úton van, Mai-nak viszont ez most nem lesz könnyű, egyáltalán nem.*
- Jó, oké. Figyelj rám egy kicsit, Mai! Rohadt menő volt, amit leműveltél a Sellőházban vagy a piacon, de a város falain kívül a nemesi színjátékod nem sokat fog érni, ha épp fel akar falni minket egy vadállat, vagy útonállóknak fáj majd a foga az értékeinkre. Az úton végig azt fogod csinálni, amit mondok, és a legfontosabb, hogy soha, de soha ne maradj le tőlem! Akkor tudlak csak megvédeni, ha a közelemben maradsz. Emellett nem akarok hisztit, ha szükségünk lesz rá, akkor igenis használni fogom Sa'Tereth hatalmát azért, hogy biztonságban a Mágustoronyba érjünk. Világos?
*S no lám, milyen gyorsan fordulnak meg a szerepek kettejük között. Az, hogy Nori most átvette a stafétát, csak egy újabb bizonyíték arra, hogy tökéletes párost alkotnak.
Valószínűleg Nori egyébként túlontúl óvatos most, de jobb félni, mint megijedni, és továbbra sincs túl nagy gyakorlata neki sem abban, amikor másokat kell megvédeni, így hát jobb, ha minden úgy történik, ahogy azt ő akarja.*
- Indulhatunk? *Ha a válasz igen, akkor megszorítva Árnyék kantárját egylőre nem vágtázva, csak kényelmes utazó tempóban indul el, hogy nemsokára ismét maguk mögött hagyják a város falait.*
*Árnyék hátán ülve érkezik meg a tisztásra. Olyan büszkén ül a nyeregben, mintha tényleg igazi hercegnő lenne. Persze most a hosszú úthoz öltözött, minden más holmija ott utazik mögötte a tömött hátizsákjában szintén a ló hátán.*
- Remélem, hogy most már megértesz, Mai. *Szól a pár hat óta állandó útitársához, bár ma talán fordított szerepben játsszák a játékot, és ő az, aki a félvér lányt elkíséri a hosszúnak és keménynek ígérkező útján, ami nem csak a távolság miatt lesz nehéz, hanem az indok miatt is, amiért ezt meg kell tennie.*
- Nem gondoltuk volna, hogy miután visszajöttünk a városba, pár nap múlva már újra magunk mögött is hagyjuk, igaz? Hát látod, ilyen a kalandor élet. Mindig menni kell. Ezért sem gondolkoztam soha a letelepedésen, mert mindig van valami, ami úgyis keresztülhúzza a számításaimat.
*Mereng hangosan a történteken, miközben pár percre megáll, hogy Árnyék ehessen némi füvet a hosszú út előtt. Jó lesz, ha a ló füvet eszik, ugye? Nori nagyon reméli, mert továbbra sincs fogalma az állattartásról.
Nori egyébként nem sír amiatt, hogy megint menni kell, megszokta már az ilyesmit, és megvan a maga előnye is annak, ha az ember lányam indig úton van, Mai-nak viszont ez most nem lesz könnyű, egyáltalán nem.*
- Jó, oké. Figyelj rám egy kicsit, Mai! Rohadt menő volt, amit leműveltél a Sellőházban vagy a piacon, de a város falain kívül a nemesi színjátékod nem sokat fog érni, ha épp fel akar falni minket egy vadállat, vagy útonállóknak fáj majd a foga az értékeinkre. Az úton végig azt fogod csinálni, amit mondok, és a legfontosabb, hogy soha, de soha ne maradj le tőlem! Akkor tudlak csak megvédeni, ha a közelemben maradsz. Emellett nem akarok hisztit, ha szükségünk lesz rá, akkor igenis használni fogom Sa'Tereth hatalmát azért, hogy biztonságban a Mágustoronyba érjünk. Világos?
*S no lám, milyen gyorsan fordulnak meg a szerepek kettejük között. Az, hogy Nori most átvette a stafétát, csak egy újabb bizonyíték arra, hogy tökéletes párost alkotnak.
Valószínűleg Nori egyébként túlontúl óvatos most, de jobb félni, mint megijedni, és továbbra sincs túl nagy gyakorlata neki sem abban, amikor másokat kell megvédeni, így hát jobb, ha minden úgy történik, ahogy azt ő akarja.*
- Indulhatunk? *Ha a válasz igen, akkor megszorítva Árnyék kantárját egylőre nem vágtázva, csak kényelmes utazó tempóban indul el, hogy nemsokára ismét maguk mögött hagyják a város falait.*
9583. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:31:53
Üzenet elküldve: 2024-04-13 21:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nagy a tempó, már önmagához és a rozoga, igen csak megrakott szekérhez képest. Szinte pattognak a ketrecbe zárt tikok széles háta mögött, ahogy letérnek a kikövezett, artheniori útról, hogy dél felé vegyék az irányt. Noha alkalomadtán járt már Thargföldön, még sosem terítette arrafelé az árut; ám ha igaz, amit a Borissza Jurachem mondott - aki ilyen téren bizadalmas információforrás a kereskedők körében - akkor most minden olyan kupec ott terít, aki valamit ad magára. Már a kupecek között. Ő sem rest épp ezért a megfelelő irányba állítani szekerét. Ahol sokaság van, ott könnyebb arannyá tenni ócska portékáit. Talán még csereberélni is tud; a Kikötő felől értékes ritkaságok érkezhetnek, amikre Arthenior igen csak szomjazik a hatalomátvétel óta.*
9582. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-10 19:18:26
Üzenet elküldve: 2024-04-10 19:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Talán csak álmodom?//
*Talán kicsit túl is beszélik a gyerekek témáját, legalábbis Alenia szerint biztosan, pedig amúgy valóban ők az elsődlegesek, akikről dönteni kell, ha a rezidencia ügye a kérdés. Bármennyire is nem örült neki először, hogy az ő egykori otthonában idegen, árva gyerekek húzták meg magukat, most annyira segíteni akar rajtuk, és egyáltalán nem lenne szíve neki sem kidobni őket csak azért, mert az artheniori szép időkben semmi joguk nem volt abban a házikóban tartózkodniuk. Most már kiharcolták maguknak ezt a jogot, és ő bizony nem fogja elvenni tőlük.*
- Jól van, akkor az elkövetkezendő napokban igyekszem intézkedni abban az ügyben, hogy nekik biztosíthassunk mindent, amire szükségük van, beleértve a nevelőnő kérdését is. Viszont szeretném, ha segítenél benne. Abban mindenképp, hogy ha lesz jelentkező a feladatra, te is mondj róla véleményt, mielőtt felvesszük.
*Nem akarja kihagyni Luninari-t ebből a döntésből. Főleg azok után nem, amit arról mesél a lányka, hogy a kislányt imádja, míg a fiúktól tart egy kicsikét. El is mosolyodik, mikor hallgatja barátnője véleményét velük kapcsolatban.*
- Nem kell amúgy félned a fiúktól sem. Mások, de ők is csak gyerekek, ugyanúgy vágyhatnak a szeretetre. Mármint ugyanúgy, de máshogy, érted. Szerintem mindhárman szomorúak, mert már gyerekkorukban rossz sors jutott nekik, de egy képzett nevelőnő szerintem meg tudja adni nekik azt a szeretetet és törődést, amit eddig nem kaphattak meg. Ha pedig teszünk azért, hogy három kis élet napjait boldogabbá tegyük, azzal biztos vagyok benne, hogy megháláljuk Eeyr-nek is, amiért segített, hogy mi ketten újra egymásra találjunk. Most még valóban sok mindent túlgondolunk, más meg eszünkbe sem jut, de majd alakul, Luninari. Igen, én is szeretem, ha mindenre kész terveim vannak már előre, de ez most lehetetlen. Engedd el, és hagyd, hogy magától alakuljon minden!
*Ő is így él most, mert annyira elveszettnek érzi magát legbelül, hogy nem is tudna akkor sem tervezni semmit, ha akarna. Egyelőre meg kell még találnia önmagát, és azokat a célokat, amik előre vihetik majd az új életét. A rezidencia felújítása és a gyermekek neveltetése például máris két ilyen cél.*
- Nem muszáj a fűző, ha nem akarod, csak azért mondtam, hogy ha szeretnéd mégis, akkor meg kell tanítanom, hogyan tudod megkötni. Egyébként, ha ennyire kíváncsi vagy rá, akkor javaslom, hogy próbáld ki. Veszünk neked egyet, amit külön felvehetsz a ruhádra, és ha nem szereted, akkor könnyen le tudod majd venni. Egyébként nem fáj, olyan, mint egy jó szoros ölelés. *Magyarázza kedvesen a dolgot. Természetesen ő örülne, ha fűzőben látná Luninari-t, ha már újra arról beszélnek, hogy kisasszonynak öltöztetné.
Mielőtt távoznak, a kis varázslólány végül mégis megcsillogtatja a tehetségét. Büszke rá, amiért nem ijedt meg annyira a tisztástól, hogy tényleg mindenféle védővarázslatot kezdjen el mormolni. Ez a kis varázslat viszont sokkal jobb választásnak bizonyul, meg is dobogtatja Alenia érzékeny szívét.*
- Ez csodálatos, Luninari. *Számára tökéletes a szimbólum. Nem is kell ennél több.* Köszönöm! Köszönök mindent. *Ezzel zárja a látogatásukat a tisztásra, vele együtt a múltat is. Hátat fordít a zöldellő pázsitnak, és ha Luninari esetleg nem akar még maradni valamiért, akkor távozhatnak is.*
*Talán kicsit túl is beszélik a gyerekek témáját, legalábbis Alenia szerint biztosan, pedig amúgy valóban ők az elsődlegesek, akikről dönteni kell, ha a rezidencia ügye a kérdés. Bármennyire is nem örült neki először, hogy az ő egykori otthonában idegen, árva gyerekek húzták meg magukat, most annyira segíteni akar rajtuk, és egyáltalán nem lenne szíve neki sem kidobni őket csak azért, mert az artheniori szép időkben semmi joguk nem volt abban a házikóban tartózkodniuk. Most már kiharcolták maguknak ezt a jogot, és ő bizony nem fogja elvenni tőlük.*
- Jól van, akkor az elkövetkezendő napokban igyekszem intézkedni abban az ügyben, hogy nekik biztosíthassunk mindent, amire szükségük van, beleértve a nevelőnő kérdését is. Viszont szeretném, ha segítenél benne. Abban mindenképp, hogy ha lesz jelentkező a feladatra, te is mondj róla véleményt, mielőtt felvesszük.
*Nem akarja kihagyni Luninari-t ebből a döntésből. Főleg azok után nem, amit arról mesél a lányka, hogy a kislányt imádja, míg a fiúktól tart egy kicsikét. El is mosolyodik, mikor hallgatja barátnője véleményét velük kapcsolatban.*
- Nem kell amúgy félned a fiúktól sem. Mások, de ők is csak gyerekek, ugyanúgy vágyhatnak a szeretetre. Mármint ugyanúgy, de máshogy, érted. Szerintem mindhárman szomorúak, mert már gyerekkorukban rossz sors jutott nekik, de egy képzett nevelőnő szerintem meg tudja adni nekik azt a szeretetet és törődést, amit eddig nem kaphattak meg. Ha pedig teszünk azért, hogy három kis élet napjait boldogabbá tegyük, azzal biztos vagyok benne, hogy megháláljuk Eeyr-nek is, amiért segített, hogy mi ketten újra egymásra találjunk. Most még valóban sok mindent túlgondolunk, más meg eszünkbe sem jut, de majd alakul, Luninari. Igen, én is szeretem, ha mindenre kész terveim vannak már előre, de ez most lehetetlen. Engedd el, és hagyd, hogy magától alakuljon minden!
*Ő is így él most, mert annyira elveszettnek érzi magát legbelül, hogy nem is tudna akkor sem tervezni semmit, ha akarna. Egyelőre meg kell még találnia önmagát, és azokat a célokat, amik előre vihetik majd az új életét. A rezidencia felújítása és a gyermekek neveltetése például máris két ilyen cél.*
- Nem muszáj a fűző, ha nem akarod, csak azért mondtam, hogy ha szeretnéd mégis, akkor meg kell tanítanom, hogyan tudod megkötni. Egyébként, ha ennyire kíváncsi vagy rá, akkor javaslom, hogy próbáld ki. Veszünk neked egyet, amit külön felvehetsz a ruhádra, és ha nem szereted, akkor könnyen le tudod majd venni. Egyébként nem fáj, olyan, mint egy jó szoros ölelés. *Magyarázza kedvesen a dolgot. Természetesen ő örülne, ha fűzőben látná Luninari-t, ha már újra arról beszélnek, hogy kisasszonynak öltöztetné.
Mielőtt távoznak, a kis varázslólány végül mégis megcsillogtatja a tehetségét. Büszke rá, amiért nem ijedt meg annyira a tisztástól, hogy tényleg mindenféle védővarázslatot kezdjen el mormolni. Ez a kis varázslat viszont sokkal jobb választásnak bizonyul, meg is dobogtatja Alenia érzékeny szívét.*
- Ez csodálatos, Luninari. *Számára tökéletes a szimbólum. Nem is kell ennél több.* Köszönöm! Köszönök mindent. *Ezzel zárja a látogatásukat a tisztásra, vele együtt a múltat is. Hátat fordít a zöldellő pázsitnak, és ha Luninari esetleg nem akar még maradni valamiért, akkor távozhatnak is.*
9581. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-04-07 21:01:34
Üzenet elküldve: 2024-04-07 21:01:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Talán csak álmodom?//
*Úgy érzi ő is, hogy mindannak, amiről az imént beszélt, talán a leginkább vitatható része az, amit első találkozásukról mondott, de Alenia megerősíti őt abban, hogy ez nem így van.
Ha a mai nap eseményei nem történtek volna meg minden bizonnyal fel sem merült volna benne hasonló gondolat, most pedig arról nem tudná meggyőzni senki, hogy minden, amit istennői gondviselésnek gondol éppen, puszta véletlen volt, csak maga Eeyr, ha előttük hirtelen megjelenne és cáfolná az egészet.
Száműzetése utáni új életének a története akkor és éppen úgy kezdődött, amikor és ahogyan Alenia érte jött a fogadóba, ahol ő akkor kényszerűségből szállt meg.
Alenia ma induló, új életének a története pedig pont azzal kezdődik, hogy vele találkozott, egykori otthonánál, amit kényszerűségből kellett elhagynia és öntudatlanul, lázban, élet és halál között.
Nem tökéletes szimmetria, de nagyon is hasonlít számára ahhoz, mintha az lenne, és abban is biztos, hogy ezt édesanyja is pont így gondolná, aki eddigi életének leglényegesebb részét papnőként töltötte el.
Már az sem zavarja, hogy éppen az ő nevelése ellenére majdnem minden istenséget és anyagon túl lévő hatalmat tagadó, vagy legalábbis bennük nagyon-nagyon erőteljesen kételkedő fél-elfként érkezett Artheniorba, most pedig éppen Eeyr oltára elé készül térdelni, fejet hajtani és köszönetet mondani.
Bizarr módon talán valahol éppen az elemi mágia tanulmányozásának köszönheti ezt a rugalmasságot, mert, ha van valami, amit a sok tanulásnak köszönhetően megtanult, az talán éppen az általa keresett, vagy nem értett hatalommal szembeni őszinte és nem álszent alázat.
Így mindarra, amit Alenia mondott erről ő maga nem is mond semmit, csak bólint egy rövidet, mert ebben teljesen egyetértenek. A gyerekekkel kapcsolatban azonban akad némi félreértés közöttük, amit igyekszik is tisztázni gyorsan.*
- Nem azt akartam mondani, illetve nem úgy értettem, hogy nem kell dönteni róluk semmiben, csak azt, hogy ami lényeges döntés velük kapcsolatban már megszületett lényegében kimondatlanul. Először is, valóban, jól mondod, már otthon vannak, és egyikük sem akarja őket kirakni a házból. Ha egyetlen isten sem létezne ezen a világon, akinek néha, vagy majd egyszer, legkésőbb a halálunk után számot kell adnunk a tetteinkről, szerintem ez akkor is nagyon szívtelen döntés lenne és egyikünk sem tudna nyugodtan aludni utána, szóval ez nem is volt kérdés. A másik pedig a nevelőnő kérdése, amiben szintén egy volt a véleményünk, hogy kell melléjük találni valakit, aki tud rájuk vigyázni és nálunk jobban is ért a gyerekekhez. Csak úgy értettem, amit mondtam, hogy hiába gyerekek, nyilván nem mind egyforma, és azt kell majd kitapasztalnunk, hogy melyikük milyen, mivel lehet hatni rájuk. Bevallom én a fiúktól félek. A kislány viszont elvarázsolt, ő olyan, mint egy aranyos kis tündér, csak a tündérek ösztönös vidámsága nélkül. Vidám, önfeledt és ész nélkül szaladgáló, hangos fiúk között nekem csendesnek és szomorúnak tűnik, és remélem nem csak azért mondom ezt, mert saját kislány önmagamat látom bele. A lényeg, hogy vele biztosan másképpen kell majd bánni, mint a fiúkkal. Úgy értem jobban oda kell figyelni rá, mert szerintem érzékenyebb és szomorúbb, mint a többiek. De még az is lehet, hogy csak én gondoltam most túl, vagy tévesek voltak a vele kapcsolatos első benyomásaim, szóval lényegében erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy velük kapcsolatban sem kell mindenben azonnal döntenünk. Viszont az is egyértelmű, hogy első lépésként a rezidenciát mindenképpen lakhatóbbá kell tennünk, hogy ne valami rémtörténet kísértetek által lakott házára emlékeztessen.
*A kicsit hosszasabb monológ után, aztán kisebb szünet jön, mert más fontos dolgokat is át kell gondolnia. Bár a korábbiakhoz képes mindez már szinte lényegtelen, számára majdnem szó szerint is húsbavágó.*
- Ami a vásárlást illeti mindenben benne vagyok, de a fűző mindenképpen muszáj? Nincs nagy hasam szerencsére, de nem fog fájni, ha egész nap szorít?
*Ez pont olyan kérdés, ami ismét képes kissé szégyellős és félszeg mosolyt visszalopni az arcára. Akár a kezében tartott faág, de ez a mosoly inkább vidám lesz végül.*
- Ez pedig... mégis varázsolni fogok végül itt, de csak egy apróságot, mert nem tudom megállni Gyönyörű szerintem. Ez a kis ág itt most még elhagyott és száraz, jelentéktelennek tűnik, de valaha része volt valami nála sokkal nagyobb rendszernek, és most újjászületik, csak vigyáznunk kell rá, hogy életben is maradjon *koncentrál a kezében tartott ágra, az új élet megszületésére várva.
Lehet, hogy van az újrakezdésnek ennél tökéletesebb szimbóluma is a világon, de számára most, és pont itt, ez a legtökéletesebb.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.07 21:06:19
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
*Úgy érzi ő is, hogy mindannak, amiről az imént beszélt, talán a leginkább vitatható része az, amit első találkozásukról mondott, de Alenia megerősíti őt abban, hogy ez nem így van.
Ha a mai nap eseményei nem történtek volna meg minden bizonnyal fel sem merült volna benne hasonló gondolat, most pedig arról nem tudná meggyőzni senki, hogy minden, amit istennői gondviselésnek gondol éppen, puszta véletlen volt, csak maga Eeyr, ha előttük hirtelen megjelenne és cáfolná az egészet.
Száműzetése utáni új életének a története akkor és éppen úgy kezdődött, amikor és ahogyan Alenia érte jött a fogadóba, ahol ő akkor kényszerűségből szállt meg.
Alenia ma induló, új életének a története pedig pont azzal kezdődik, hogy vele találkozott, egykori otthonánál, amit kényszerűségből kellett elhagynia és öntudatlanul, lázban, élet és halál között.
Nem tökéletes szimmetria, de nagyon is hasonlít számára ahhoz, mintha az lenne, és abban is biztos, hogy ezt édesanyja is pont így gondolná, aki eddigi életének leglényegesebb részét papnőként töltötte el.
Már az sem zavarja, hogy éppen az ő nevelése ellenére majdnem minden istenséget és anyagon túl lévő hatalmat tagadó, vagy legalábbis bennük nagyon-nagyon erőteljesen kételkedő fél-elfként érkezett Artheniorba, most pedig éppen Eeyr oltára elé készül térdelni, fejet hajtani és köszönetet mondani.
Bizarr módon talán valahol éppen az elemi mágia tanulmányozásának köszönheti ezt a rugalmasságot, mert, ha van valami, amit a sok tanulásnak köszönhetően megtanult, az talán éppen az általa keresett, vagy nem értett hatalommal szembeni őszinte és nem álszent alázat.
Így mindarra, amit Alenia mondott erről ő maga nem is mond semmit, csak bólint egy rövidet, mert ebben teljesen egyetértenek. A gyerekekkel kapcsolatban azonban akad némi félreértés közöttük, amit igyekszik is tisztázni gyorsan.*
- Nem azt akartam mondani, illetve nem úgy értettem, hogy nem kell dönteni róluk semmiben, csak azt, hogy ami lényeges döntés velük kapcsolatban már megszületett lényegében kimondatlanul. Először is, valóban, jól mondod, már otthon vannak, és egyikük sem akarja őket kirakni a házból. Ha egyetlen isten sem létezne ezen a világon, akinek néha, vagy majd egyszer, legkésőbb a halálunk után számot kell adnunk a tetteinkről, szerintem ez akkor is nagyon szívtelen döntés lenne és egyikünk sem tudna nyugodtan aludni utána, szóval ez nem is volt kérdés. A másik pedig a nevelőnő kérdése, amiben szintén egy volt a véleményünk, hogy kell melléjük találni valakit, aki tud rájuk vigyázni és nálunk jobban is ért a gyerekekhez. Csak úgy értettem, amit mondtam, hogy hiába gyerekek, nyilván nem mind egyforma, és azt kell majd kitapasztalnunk, hogy melyikük milyen, mivel lehet hatni rájuk. Bevallom én a fiúktól félek. A kislány viszont elvarázsolt, ő olyan, mint egy aranyos kis tündér, csak a tündérek ösztönös vidámsága nélkül. Vidám, önfeledt és ész nélkül szaladgáló, hangos fiúk között nekem csendesnek és szomorúnak tűnik, és remélem nem csak azért mondom ezt, mert saját kislány önmagamat látom bele. A lényeg, hogy vele biztosan másképpen kell majd bánni, mint a fiúkkal. Úgy értem jobban oda kell figyelni rá, mert szerintem érzékenyebb és szomorúbb, mint a többiek. De még az is lehet, hogy csak én gondoltam most túl, vagy tévesek voltak a vele kapcsolatos első benyomásaim, szóval lényegében erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy velük kapcsolatban sem kell mindenben azonnal döntenünk. Viszont az is egyértelmű, hogy első lépésként a rezidenciát mindenképpen lakhatóbbá kell tennünk, hogy ne valami rémtörténet kísértetek által lakott házára emlékeztessen.
*A kicsit hosszasabb monológ után, aztán kisebb szünet jön, mert más fontos dolgokat is át kell gondolnia. Bár a korábbiakhoz képes mindez már szinte lényegtelen, számára majdnem szó szerint is húsbavágó.*
- Ami a vásárlást illeti mindenben benne vagyok, de a fűző mindenképpen muszáj? Nincs nagy hasam szerencsére, de nem fog fájni, ha egész nap szorít?
*Ez pont olyan kérdés, ami ismét képes kissé szégyellős és félszeg mosolyt visszalopni az arcára. Akár a kezében tartott faág, de ez a mosoly inkább vidám lesz végül.*
- Ez pedig... mégis varázsolni fogok végül itt, de csak egy apróságot, mert nem tudom megállni Gyönyörű szerintem. Ez a kis ág itt most még elhagyott és száraz, jelentéktelennek tűnik, de valaha része volt valami nála sokkal nagyobb rendszernek, és most újjászületik, csak vigyáznunk kell rá, hogy életben is maradjon *koncentrál a kezében tartott ágra, az új élet megszületésére várva.
Lehet, hogy van az újrakezdésnek ennél tökéletesebb szimbóluma is a világon, de számára most, és pont itt, ez a legtökéletesebb.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.07 21:06:19
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9872-9891