Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 404 (8061. - 8080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8080. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 23:25:22
Üzenet elküldve: 2020-05-23 23:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Bizakodón várakozik, míg a lány válaszol. Közben azért körülnéz, hátha itt vannak a szülei valahol. Őket nem szeretné megvárni, mert nem biztos, hogy kedvesek volnának. Néha azt szokták mondani, ha épp egy olyan gyerekkel kezdene játékba, akinek vannak szülei, hogy: "Gyere, még elkapsz tőle valamit!". Ő ugyan nem tudja, mit lehetne tőle elkapni... Talán "kikapni"-ra gondolnak? Attól félnek, hogy a gyerekük kikap tőle? Pedig ő tényleg nem olyan verekedős. Csak néha. Na jó, a néhánál kissé gyakrabban. Na jó, tényleg verekedős. De csak, ha okot adnak rá! Vagy, ha erőpróbával kell eldönteni, hogy kinek van igaza... De amúgy ő egy nagyon jó gyerek!
A libbenő szárnyból észrevesz valamit, de épp csak visszapillantott a körülnézésből, úgyhogy nem fogja fel, mit látott, s egyébként is jobban felcsigázza, hogy a lány végül válaszol és bemutatkozik.*
- Ruuno. - *Válaszolja, viszonozva a bemutatkozást. A lány nevére volt egyébként kíváncsi, leginkább azért, mert az ismerkedésnek ezt a módját ismeri, hogy így kell elkezdeni a beszélgetést.*
- Itt van az anyukád? - *Kérdi aztán halkan, ismét csak körülpillantva, mert ettől tenné függővé, hogy mennyire merjen szóba elegyedni a lánnyal.*
//Egy koranyári késődélután//
*Bizakodón várakozik, míg a lány válaszol. Közben azért körülnéz, hátha itt vannak a szülei valahol. Őket nem szeretné megvárni, mert nem biztos, hogy kedvesek volnának. Néha azt szokták mondani, ha épp egy olyan gyerekkel kezdene játékba, akinek vannak szülei, hogy: "Gyere, még elkapsz tőle valamit!". Ő ugyan nem tudja, mit lehetne tőle elkapni... Talán "kikapni"-ra gondolnak? Attól félnek, hogy a gyerekük kikap tőle? Pedig ő tényleg nem olyan verekedős. Csak néha. Na jó, a néhánál kissé gyakrabban. Na jó, tényleg verekedős. De csak, ha okot adnak rá! Vagy, ha erőpróbával kell eldönteni, hogy kinek van igaza... De amúgy ő egy nagyon jó gyerek!
A libbenő szárnyból észrevesz valamit, de épp csak visszapillantott a körülnézésből, úgyhogy nem fogja fel, mit látott, s egyébként is jobban felcsigázza, hogy a lány végül válaszol és bemutatkozik.*
- Ruuno. - *Válaszolja, viszonozva a bemutatkozást. A lány nevére volt egyébként kíváncsi, leginkább azért, mert az ismerkedésnek ezt a módját ismeri, hogy így kell elkezdeni a beszélgetést.*
- Itt van az anyukád? - *Kérdi aztán halkan, ismét csak körülpillantva, mert ettől tenné függővé, hogy mennyire merjen szóba elegyedni a lánnyal.*
8079. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 23:02:34
Üzenet elküldve: 2020-05-23 23:02:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nos, hát úgy fest, hogy nincs a törpinek segítségre szüksége. Nem is kap lehetőséget arra, hogy megpróbálja eltávolítani a szerencsétlenül beékelődött szálkát. Ruuno aztán hiába törölgeti arcát, Titthy biz' látta, hogy sírt. De nem zavarja a látvány. Szívesen megölelné vigasztalás végett, de ismét elég undok elutasítást kap. Egyelőre mégsem hagyja ott a törpét. Bár rosszul esik neki a dolog, de nem tud rá haragudni, hisz még csak gyerek.
A kutya viszont szemmel láthatóan megijed lényétől. ~Elég ijedős szegény.~ Pedig aztán ez az aprócska szárnyas lány nem úgy néz ki, mint egy talpig acélpáncélba öltözött szakállas barbár, aki csak arra vár, hogy életedre törjön, miután katonának álcázva magát jól kirabolt téged mondván, hogy ilyen meg olyan vámot kell fizetni ezért meg azért. Még csak fegyvere sincs. Na de minden esetre bízik abban, hogy a kis szőrmóknak végül megjön a bátorsága, hogy közelebbről is megismerkedjen vele.
Titthy amúgy szívesen barátkozik bárkivel, és elég könnyen is teszi. Feltűnik neki, hogy bizonytalanul méregetik, s nem tudja mire vélni a dolgot. Egyelőre legalábbis nem. Úgy tűnik, még a kezéről is megfeledkezik. Titthy türelmesen vár, amíg a másik megszólítja. Kap is hamarosan egy rövidke kérdést. Elsőre nem is tudja a kis tündér, hogy mit mondjon. ~Talán a nevemre kíváncsi. Vagy a foglalkozásomra?~ Nem képes dűlőre jutni a kérdésben, s önkéntelenül meglibbenti aprócska szárnyát. Az megnyugvással tölti el, hogy nem csak ő ilyen alacsony, de persze nem érzi jogosultnak magát arra, hogy ezért kinevesse vagy lenézze Ruunot. Eléggé távol is áll tőle az ilyesféle viselkedés. Hisz ő sem szereti, ha lenézik vagy kinevetik. Esetleg szokatlanul alacsony növése miatt megbámulják.
Végső soron úgy dönt, hogy csak a nevét mondja meg.*
- Titthy vagyok. És te ki vagy?
*Ha már beszélgetésbe elegyedtek, Titthy is szeretné tudni, hogy kivel van dolga. Nem szándékosan használja ugyanazokat a szavakat, mint Ruuno, s változatlan barátságossággal beszél.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nos, hát úgy fest, hogy nincs a törpinek segítségre szüksége. Nem is kap lehetőséget arra, hogy megpróbálja eltávolítani a szerencsétlenül beékelődött szálkát. Ruuno aztán hiába törölgeti arcát, Titthy biz' látta, hogy sírt. De nem zavarja a látvány. Szívesen megölelné vigasztalás végett, de ismét elég undok elutasítást kap. Egyelőre mégsem hagyja ott a törpét. Bár rosszul esik neki a dolog, de nem tud rá haragudni, hisz még csak gyerek.
A kutya viszont szemmel láthatóan megijed lényétől. ~Elég ijedős szegény.~ Pedig aztán ez az aprócska szárnyas lány nem úgy néz ki, mint egy talpig acélpáncélba öltözött szakállas barbár, aki csak arra vár, hogy életedre törjön, miután katonának álcázva magát jól kirabolt téged mondván, hogy ilyen meg olyan vámot kell fizetni ezért meg azért. Még csak fegyvere sincs. Na de minden esetre bízik abban, hogy a kis szőrmóknak végül megjön a bátorsága, hogy közelebbről is megismerkedjen vele.
Titthy amúgy szívesen barátkozik bárkivel, és elég könnyen is teszi. Feltűnik neki, hogy bizonytalanul méregetik, s nem tudja mire vélni a dolgot. Egyelőre legalábbis nem. Úgy tűnik, még a kezéről is megfeledkezik. Titthy türelmesen vár, amíg a másik megszólítja. Kap is hamarosan egy rövidke kérdést. Elsőre nem is tudja a kis tündér, hogy mit mondjon. ~Talán a nevemre kíváncsi. Vagy a foglalkozásomra?~ Nem képes dűlőre jutni a kérdésben, s önkéntelenül meglibbenti aprócska szárnyát. Az megnyugvással tölti el, hogy nem csak ő ilyen alacsony, de persze nem érzi jogosultnak magát arra, hogy ezért kinevesse vagy lenézze Ruunot. Eléggé távol is áll tőle az ilyesféle viselkedés. Hisz ő sem szereti, ha lenézik vagy kinevetik. Esetleg szokatlanul alacsony növése miatt megbámulják.
Végső soron úgy dönt, hogy csak a nevét mondja meg.*
- Titthy vagyok. És te ki vagy?
*Ha már beszélgetésbe elegyedtek, Titthy is szeretné tudni, hogy kivel van dolga. Nem szándékosan használja ugyanazokat a szavakat, mint Ruuno, s változatlan barátságossággal beszél.*
8078. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 22:41:48
Üzenet elküldve: 2020-05-23 22:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A nagy sírdogálásban kicsit késve veszi észre, hogy valaki a közelébe jött. Azt is legelőbb onnan, hogy a kutya eliszkol mellőle egy fa mögé, mert megijed az idegentől, még akkor is, ha az épp csak egy kis tündérlány.
Ruuno arcán kapásból most is a harag az első, ahogy az őt megszólító felé fordul. Elsőre gyereknek nézi a tündért, nem veszi észre a szárnyait.*
- Hagyjál! Te nem tudod kiszedni! Én sem tudom. - *Húzza el a kezét a lánytól, mert nem bízik meg benne. Közben az ingujjában megtörölgeti az arcát, mert egyrészt zavarja a szeméből, orrából folyó nedvesség, másrészt meg el akarná leplezni, hogy sírt, mert idegenek előtt csak akkor szeret ilyet tenni, ha az aranyat vagy ételt hoz a számára.
Azért megnézi magának a lányt, aki nem is olyan sokkal magasabb nála. Lehet, hogy ellenséges volt vele, de most meg, hogy látja, hogy egy másik gyerek az - merthogy ő így hiszi -, már arra gondol, hogy talán barátok is lehetnének. Végül is, ez a lány kedves volt hozzá...
Azért nem szól semmit, nem viszonozza a kedvességet. Egyelőre bizonytalanul méregeti a lányt, próbálja felmérni, mennyire volna jó barát. Végül is, ő elég tiszta, biztosan nem utcakölyök. Lehet valahol itt van az anyukája, aki nem fog neki örülni, ha az ő rendes kislánya közelében egy mocskos kölyök van.*
- Te ki vagy? - *Kérdi tétován, ha a tündér még nem hagyta eddig faképnél őt. A kezét továbbra sem adja, egy kicsit meg is feledkezett róla, annyira áthelyeződött figyelme a lányra.*
//Egy koranyári késődélután//
*A nagy sírdogálásban kicsit késve veszi észre, hogy valaki a közelébe jött. Azt is legelőbb onnan, hogy a kutya eliszkol mellőle egy fa mögé, mert megijed az idegentől, még akkor is, ha az épp csak egy kis tündérlány.
Ruuno arcán kapásból most is a harag az első, ahogy az őt megszólító felé fordul. Elsőre gyereknek nézi a tündért, nem veszi észre a szárnyait.*
- Hagyjál! Te nem tudod kiszedni! Én sem tudom. - *Húzza el a kezét a lánytól, mert nem bízik meg benne. Közben az ingujjában megtörölgeti az arcát, mert egyrészt zavarja a szeméből, orrából folyó nedvesség, másrészt meg el akarná leplezni, hogy sírt, mert idegenek előtt csak akkor szeret ilyet tenni, ha az aranyat vagy ételt hoz a számára.
Azért megnézi magának a lányt, aki nem is olyan sokkal magasabb nála. Lehet, hogy ellenséges volt vele, de most meg, hogy látja, hogy egy másik gyerek az - merthogy ő így hiszi -, már arra gondol, hogy talán barátok is lehetnének. Végül is, ez a lány kedves volt hozzá...
Azért nem szól semmit, nem viszonozza a kedvességet. Egyelőre bizonytalanul méregeti a lányt, próbálja felmérni, mennyire volna jó barát. Végül is, ő elég tiszta, biztosan nem utcakölyök. Lehet valahol itt van az anyukája, aki nem fog neki örülni, ha az ő rendes kislánya közelében egy mocskos kölyök van.*
- Te ki vagy? - *Kérdi tétován, ha a tündér még nem hagyta eddig faképnél őt. A kezét továbbra sem adja, egy kicsit meg is feledkezett róla, annyira áthelyeződött figyelme a lányra.*
8077. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:25:21
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:25:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy nem egy sértődékeny lány, ami nyilván nem jelenti, hogy nem lehet megbántani. A törpe megnyilvánulása rosszul is esik neki, de látva, hogy segítségre van szüksége, megesik rajta jó szíve. Bár az apróság maga elé motyog, azért néhány szót elcsíp. Hogy pontosan mi történhetett, nem tudja, de azt sejti, hogy valami van a kezével, különben nem nézegetné annyira. A kutya is abbahagyja a szűkölést, s úgy fest, Ruunohoz tartozik. És most a könnyei is potyogni kezdenek a kis kölyöknek. Titthy azt sem viseli valami jól, ha ember, törpe vagy akármilyen más élőlény (ami nem állat) szenved valamitől. Nem azért, mert megveti, hanem mert hajlamos átérezni mások fájdalmát. Most is ez történik. Feláll, s oda is lép Ruunohoz, és változatlan kedvességgel szól:*
- Hadd segítsek.
*Ha engedi, akkor jóindulatúan lefejti az egyik kezét a másikról, s hamar meg is találja a kis szálkát.*
- Ez egy picit fájdalmas lehet.
*Ezzel két körme közé fogja azt a majd' milliméternyi részt, ami kilóg, s ránt egyet. Persze próbálja a lehető legóvatosabban csinálni, mert nem akar felesleges fájdalmat okozni az apróságnak. Elméletileg ki kell jönnie a szálkának.
Ha viszont nem hagyja, hogy segítsen, úgy annak fényében reagál, amit Ruuno tesz vagy épp mond. ~Ez a kutya nem ehet valami sokat.~ Minden esetre úgy fest, hogy ragaszkodik gazdájához.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy nem egy sértődékeny lány, ami nyilván nem jelenti, hogy nem lehet megbántani. A törpe megnyilvánulása rosszul is esik neki, de látva, hogy segítségre van szüksége, megesik rajta jó szíve. Bár az apróság maga elé motyog, azért néhány szót elcsíp. Hogy pontosan mi történhetett, nem tudja, de azt sejti, hogy valami van a kezével, különben nem nézegetné annyira. A kutya is abbahagyja a szűkölést, s úgy fest, Ruunohoz tartozik. És most a könnyei is potyogni kezdenek a kis kölyöknek. Titthy azt sem viseli valami jól, ha ember, törpe vagy akármilyen más élőlény (ami nem állat) szenved valamitől. Nem azért, mert megveti, hanem mert hajlamos átérezni mások fájdalmát. Most is ez történik. Feláll, s oda is lép Ruunohoz, és változatlan kedvességgel szól:*
- Hadd segítsek.
*Ha engedi, akkor jóindulatúan lefejti az egyik kezét a másikról, s hamar meg is találja a kis szálkát.*
- Ez egy picit fájdalmas lehet.
*Ezzel két körme közé fogja azt a majd' milliméternyi részt, ami kilóg, s ránt egyet. Persze próbálja a lehető legóvatosabban csinálni, mert nem akar felesleges fájdalmat okozni az apróságnak. Elméletileg ki kell jönnie a szálkának.
Ha viszont nem hagyja, hogy segítsen, úgy annak fényében reagál, amit Ruuno tesz vagy épp mond. ~Ez a kutya nem ehet valami sokat.~ Minden esetre úgy fest, hogy ragaszkodik gazdájához.*
8076. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:42:26
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:42:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
- Ugyan, ne is zavartasd magad miatta.* Legyint kedvesen Ally. Majd suttogóra fogva hozzáteszi, bár sejti, hogy a lány is tudja:*
- Ne lepődj meg, ha a férfiak megbámulnak. Hajlamosak rá.
*Ezt egyáltalán nem lenézésből mondja. A tartásra vonatkozó következő kérdésre ismét hátrapillant:*
- Így már egészen jól mutatsz a nyeregben.* Mosolyog Theára.
Ally érzi is, hogy új ismerőse a család említésére szégyenlősen szól. Ebből arra következtet, hogy az ő családjában nincsenek minden rendben, de nem lesz tapintatlan azzal, hogy rákérdez. Enyhe szomorúság tükröződik szemében, amikor Wollyt megállítja s Theára néz. Így amikor megszólal, hangja is komor, s ugyanúgy tükrözi az enyhe szomorúságot, mint különös színű szemei:*
- Tizenegy évesen elvesztettem a családomat. Azóta egyedül élek.
*Nem nehesztel Theára, hiszen nem tudhatta. Egy pillanatra felpillant az égre, s egy apró könnycsepp csillan meg szemében. Gyakorta elérzékenyül, ha szóba kerül a családja halála. Könnyed mozdulattal kitörli a könnyét, s ismét Thea felé fordítja tekintetét:*
- Ők már legalább Sirmy istennővel ünnepelhetik a fény örök dicsőségét.
*De vidámabbra terelődik a téma, s el is tűnik arcáról az iménti szomorúság. Ally pontosan arra számított, hogy Thea megdöbben felvetésén. Teljesen megérti a lány félelmeit. Hogy nehéz lenne a lovaglás, ő nem gondolja. Persze, nem is a legkönnyebb.*
- Egyedül nem is engedném.* Mondja komolyan.*
- Elég veszélyes lenne úgy irányítanod egy lovat, hogy először ülsz a hátán. De arra gondoltam, hogy felülnék mögéd a nyeregbe, Wollyt meg én vezetném. Nem is esnél le, mert fognálak. Már ha nincs ellenedre.
*Huncutul megrebegteti szempilláit, majd folytatja:*
- Persze ha nem szeretnéd, nem gond.
*Ekkor Wolly éles nyerítést hallat. Számít rá, hogy Thea meg fog rémülni ettől. Ally már hozzászokott hátasa ilyesféle megnyilvánulásaihoz. Tudja, hogy ez azt jelenti, hogy valamitől megijedt. Így reflexből nyugtatni kezdi Wollyt, mielőtt az nekiiramodna Theával a hátán.*
- Sss. Nincs semmi baj.
*Wolly idegesen mocorogni kezd. Ally futólag nyugtató pillantást küld Thea felé, majd ismételten hátasához szól.*
- Hé, hé, hé. Nyugalom.
*Az albínó lány hangja teljesen nyugodt, s szeretettel szól Wollyhoz. Még lágy mozdulattal dús sörényébe is beletúr, másik karjával pedig átöleli a ló selymes nyakát. Az pedig gazdája érintésétől és kedves hangjától lecsillapodik.*
- Biztos valami hirtelen előjött egy rejtett helyről. Akkor szokott ilyen hangot kiadni. Elég nagy fáradtság árán sikerült megtanítanom, hogy ne iramodjon neki, ha megijed. Azért a ló ösztön mégis benne van, és ez eléggé megnehezítette a dolgom.
*Ezeket mind Theának magyarázza, s reméli, hogy a lány nem kapott még szívinfarktust.*
//Első találkozás//
- Ugyan, ne is zavartasd magad miatta.* Legyint kedvesen Ally. Majd suttogóra fogva hozzáteszi, bár sejti, hogy a lány is tudja:*
- Ne lepődj meg, ha a férfiak megbámulnak. Hajlamosak rá.
*Ezt egyáltalán nem lenézésből mondja. A tartásra vonatkozó következő kérdésre ismét hátrapillant:*
- Így már egészen jól mutatsz a nyeregben.* Mosolyog Theára.
Ally érzi is, hogy új ismerőse a család említésére szégyenlősen szól. Ebből arra következtet, hogy az ő családjában nincsenek minden rendben, de nem lesz tapintatlan azzal, hogy rákérdez. Enyhe szomorúság tükröződik szemében, amikor Wollyt megállítja s Theára néz. Így amikor megszólal, hangja is komor, s ugyanúgy tükrözi az enyhe szomorúságot, mint különös színű szemei:*
- Tizenegy évesen elvesztettem a családomat. Azóta egyedül élek.
*Nem nehesztel Theára, hiszen nem tudhatta. Egy pillanatra felpillant az égre, s egy apró könnycsepp csillan meg szemében. Gyakorta elérzékenyül, ha szóba kerül a családja halála. Könnyed mozdulattal kitörli a könnyét, s ismét Thea felé fordítja tekintetét:*
- Ők már legalább Sirmy istennővel ünnepelhetik a fény örök dicsőségét.
*De vidámabbra terelődik a téma, s el is tűnik arcáról az iménti szomorúság. Ally pontosan arra számított, hogy Thea megdöbben felvetésén. Teljesen megérti a lány félelmeit. Hogy nehéz lenne a lovaglás, ő nem gondolja. Persze, nem is a legkönnyebb.*
- Egyedül nem is engedném.* Mondja komolyan.*
- Elég veszélyes lenne úgy irányítanod egy lovat, hogy először ülsz a hátán. De arra gondoltam, hogy felülnék mögéd a nyeregbe, Wollyt meg én vezetném. Nem is esnél le, mert fognálak. Már ha nincs ellenedre.
*Huncutul megrebegteti szempilláit, majd folytatja:*
- Persze ha nem szeretnéd, nem gond.
*Ekkor Wolly éles nyerítést hallat. Számít rá, hogy Thea meg fog rémülni ettől. Ally már hozzászokott hátasa ilyesféle megnyilvánulásaihoz. Tudja, hogy ez azt jelenti, hogy valamitől megijedt. Így reflexből nyugtatni kezdi Wollyt, mielőtt az nekiiramodna Theával a hátán.*
- Sss. Nincs semmi baj.
*Wolly idegesen mocorogni kezd. Ally futólag nyugtató pillantást küld Thea felé, majd ismételten hátasához szól.*
- Hé, hé, hé. Nyugalom.
*Az albínó lány hangja teljesen nyugodt, s szeretettel szól Wollyhoz. Még lágy mozdulattal dús sörényébe is beletúr, másik karjával pedig átöleli a ló selymes nyakát. Az pedig gazdája érintésétől és kedves hangjától lecsillapodik.*
- Biztos valami hirtelen előjött egy rejtett helyről. Akkor szokott ilyen hangot kiadni. Elég nagy fáradtság árán sikerült megtanítanom, hogy ne iramodjon neki, ha megijed. Azért a ló ösztön mégis benne van, és ez eléggé megnehezítette a dolgom.
*Ezeket mind Theának magyarázza, s reméli, hogy a lány nem kapott még szívinfarktust.*
8075. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 19:26:16
Üzenet elküldve: 2020-05-23 19:26:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nem üti túl sokáig a fát, mert hát az mégiscsak keményebb az öklénél, de azért tenyérrel odacsap még neki egyet-kettőt. Ám ekkor meg egy szálka áll bele az ujjába. Épphogy csak meghallja az őt megszólító kedves hangocskát, de oda sem fordul, már ripakodik rá.*
- Mi közöd hozzá?! - *Veti oda, az idegenen vezetve le mérgét és fájdalmát. Aztán nézegeti a markát és meg is találja benne a szálkát. Egyből próbálja kiszedni, de nem valami ügyesek az ujjai, meg elég mélyre is fúródott a bőre alá.*
- Au, au... - *Motyogja halkan, mert fáj, ahogy piszkálja. És már potyognak a könnyei, mert nem is tudja, hogy fogja ő onnan azt kiszedni.*
- Majd Rheyra kiszedi, ugye? - *Sírdogálja halkan a kutyának, aki közben a nyüszögést abbahagyta, érzékelve, hogy a fiú már nem dühöng, hanem szomorú. Mintha együttérezne vele, bánatosan néz a kis törpére, az oldalának nyomva az orrát.*
- Ő biztosan ki tudja. - *Bátorítja és nyugtatgatja magát, miközben a szálkás kezét dédelgeti.*
- De mi lesz, ha nem? - *Motyogja tovább, lefelé görbülő szájjal. Attól fél, hogy a kis fadarab most már örökre ott marad és mindig fájni fog a keze.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nem üti túl sokáig a fát, mert hát az mégiscsak keményebb az öklénél, de azért tenyérrel odacsap még neki egyet-kettőt. Ám ekkor meg egy szálka áll bele az ujjába. Épphogy csak meghallja az őt megszólító kedves hangocskát, de oda sem fordul, már ripakodik rá.*
- Mi közöd hozzá?! - *Veti oda, az idegenen vezetve le mérgét és fájdalmát. Aztán nézegeti a markát és meg is találja benne a szálkát. Egyből próbálja kiszedni, de nem valami ügyesek az ujjai, meg elég mélyre is fúródott a bőre alá.*
- Au, au... - *Motyogja halkan, mert fáj, ahogy piszkálja. És már potyognak a könnyei, mert nem is tudja, hogy fogja ő onnan azt kiszedni.*
- Majd Rheyra kiszedi, ugye? - *Sírdogálja halkan a kutyának, aki közben a nyüszögést abbahagyta, érzékelve, hogy a fiú már nem dühöng, hanem szomorú. Mintha együttérezne vele, bánatosan néz a kis törpére, az oldalának nyomva az orrát.*
- Ő biztosan ki tudja. - *Bátorítja és nyugtatgatja magát, miközben a szálkás kezét dédelgeti.*
- De mi lesz, ha nem? - *Motyogja tovább, lefelé görbülő szájjal. Attól fél, hogy a kis fadarab most már örökre ott marad és mindig fájni fog a keze.*
8074. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:34:07
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:34:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hegek kérdésében Aztyan nem kíván versenyezni senkivel, főleg nem Morival. Megegyezhetnek mindketten abban, hogy mindkét heg komoly jelentőséggel bírt a sorsuk és jellemük alakulására. Felesleges volna összehasonlítgatni őket.
Kurtán bólint a hegek arra a kijelentésre, hogy a hegek olykor mélyre nyúlnak. Tisztán érezhető, hogy mindkettőjük hege mélyre nyúlik és a felszín alatt, a lelkükön is nyomot hagyott.
Meglepő valóban, milyen sok mindenben egyet értenek és hasonlóan gondolkodnak, annak ellenére, hogy külön és más-más utat jártak be, míg ide, az erdőszéli tisztásra jutottak.*
- Ez természetes. *Mosolyodik el féloldalasan. A felajánlás a kereskedőház minden tagjának él, ha segíteni tudják őket, akkor megteszik. Hisz a kereskedőház is csak nyerhet vele, ha tagjai széles skálán képzettek.
Mostani hivatása és a választott szakma, amellyel szívesen foglalkozna, valóban nagyon eltérő, amire Mori is rávilágít. A rámutatásra csak egyetértő félmosollyal bólint, jelezve, hogy tisztában van vele, milyen eltérő hobbit választana, ha tehetné. És amire most minden esélye meg is van.*
- Köszönöm, kedves tőled. Úgy lesz. *Reflektál a támogatásra. Bár talán a félvér lány csak szavakkal tudná támogatni, az is sokat segít.
Szerencsére az utóbbi időben Aztyan jócskán megerősödött fizikailag, talán már indokolatlanul is jobban, mint egy kereskedőnek kellene, de ez is csak a magabiztosságát erősíti, ha nem kell attól tartania, hogy baja eshet egy-egy üzletkötés alkalmával.*
- Ha más nem, a konyhai késeket majd jól megélezem, hogy könnyebben tudj vele dolgozni. *Nevet halkan saját tréfáján. Ki tudja, mennyire lesz affinitása a kovács szakmához? Meglehet, csak egy inas szintjére tud fejlődni és az ébenbőrű mester a fújtató közelébe sem engedi.*
*Hegek kérdésében Aztyan nem kíván versenyezni senkivel, főleg nem Morival. Megegyezhetnek mindketten abban, hogy mindkét heg komoly jelentőséggel bírt a sorsuk és jellemük alakulására. Felesleges volna összehasonlítgatni őket.
Kurtán bólint a hegek arra a kijelentésre, hogy a hegek olykor mélyre nyúlnak. Tisztán érezhető, hogy mindkettőjük hege mélyre nyúlik és a felszín alatt, a lelkükön is nyomot hagyott.
Meglepő valóban, milyen sok mindenben egyet értenek és hasonlóan gondolkodnak, annak ellenére, hogy külön és más-más utat jártak be, míg ide, az erdőszéli tisztásra jutottak.*
- Ez természetes. *Mosolyodik el féloldalasan. A felajánlás a kereskedőház minden tagjának él, ha segíteni tudják őket, akkor megteszik. Hisz a kereskedőház is csak nyerhet vele, ha tagjai széles skálán képzettek.
Mostani hivatása és a választott szakma, amellyel szívesen foglalkozna, valóban nagyon eltérő, amire Mori is rávilágít. A rámutatásra csak egyetértő félmosollyal bólint, jelezve, hogy tisztában van vele, milyen eltérő hobbit választana, ha tehetné. És amire most minden esélye meg is van.*
- Köszönöm, kedves tőled. Úgy lesz. *Reflektál a támogatásra. Bár talán a félvér lány csak szavakkal tudná támogatni, az is sokat segít.
Szerencsére az utóbbi időben Aztyan jócskán megerősödött fizikailag, talán már indokolatlanul is jobban, mint egy kereskedőnek kellene, de ez is csak a magabiztosságát erősíti, ha nem kell attól tartania, hogy baja eshet egy-egy üzletkötés alkalmával.*
- Ha más nem, a konyhai késeket majd jól megélezem, hogy könnyebben tudj vele dolgozni. *Nevet halkan saját tréfáján. Ki tudja, mennyire lesz affinitása a kovács szakmához? Meglehet, csak egy inas szintjére tud fejlődni és az ébenbőrű mester a fújtató közelébe sem engedi.*
8073. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:09:29
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:09:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A végtelen békességet egy kutya nyüszítése töri meg. Valahonnan távolról érkezik a hang, mintha kilométerekről jönne. S hirtelen a madár eltűnik, Titthy pedig ismét a tisztáson találja magát. Kell néhány másodperc, mire sikerül felfognia, ez a valóság, s az imént csak álmodott. Hogy mennyit aludt, azt nem tudja. De a kutya félős szűkölése határozottan erősebbé válik. Halk nyögést hallat, amit talán Ruuno is meghall. Ez az apró hang mindössze azt igyekszik kifejezni, hogy Titthy vissza akar menni arra a békés helyre, ott akar ülni a madár puha tollai között az idők végezetéig. Ugyan már teljesen ébren van már, de elméjével mégis kicsit nehezen tud elszakadni a mesebeli álomtól. Talán ez érthető dolog is, de muszáj megtennie, mert a közelében valaki elég nagy zajt csap. Nyújtózkodva ül fel. Kezét erős bizsergés lepi el, amint a vér újból áramlani kezd a végtagjaiban. Kicsit hátrébb és csúszik, hogy hátát nekivethesse a mögötte lévő fának. Örülne, ha a kutya végre abbahagyná a szűkölést. Nehezen bírja elviselni, amikor egy állat szenved. Csak miután kényelembe helyezte magát, néz oldalra a hang irányába. Egy törpe valami miatt egy közeli fán áll bosszút.*
- Hé, miért bántod a fát?* Szólítja meg kedvesen a törpét. Ha már így kirángatták álmából, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Amíg a törpe választ ad, szemügyre veszi a tündérke az aprócska fickót. Első pillantásra megállapítja, hogy még gyerek. Külsejét kicsit vadnak találja. Mindeközben pedig Titthy apró kezeit a füvön húzgálja ide-oda.*
//Egy koranyári késődélután//
*A végtelen békességet egy kutya nyüszítése töri meg. Valahonnan távolról érkezik a hang, mintha kilométerekről jönne. S hirtelen a madár eltűnik, Titthy pedig ismét a tisztáson találja magát. Kell néhány másodperc, mire sikerül felfognia, ez a valóság, s az imént csak álmodott. Hogy mennyit aludt, azt nem tudja. De a kutya félős szűkölése határozottan erősebbé válik. Halk nyögést hallat, amit talán Ruuno is meghall. Ez az apró hang mindössze azt igyekszik kifejezni, hogy Titthy vissza akar menni arra a békés helyre, ott akar ülni a madár puha tollai között az idők végezetéig. Ugyan már teljesen ébren van már, de elméjével mégis kicsit nehezen tud elszakadni a mesebeli álomtól. Talán ez érthető dolog is, de muszáj megtennie, mert a közelében valaki elég nagy zajt csap. Nyújtózkodva ül fel. Kezét erős bizsergés lepi el, amint a vér újból áramlani kezd a végtagjaiban. Kicsit hátrébb és csúszik, hogy hátát nekivethesse a mögötte lévő fának. Örülne, ha a kutya végre abbahagyná a szűkölést. Nehezen bírja elviselni, amikor egy állat szenved. Csak miután kényelembe helyezte magát, néz oldalra a hang irányába. Egy törpe valami miatt egy közeli fán áll bosszút.*
- Hé, miért bántod a fát?* Szólítja meg kedvesen a törpét. Ha már így kirángatták álmából, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Amíg a törpe választ ad, szemügyre veszi a tündérke az aprócska fickót. Első pillantásra megállapítja, hogy még gyerek. Külsejét kicsit vadnak találja. Mindeközben pedig Titthy apró kezeit a füvön húzgálja ide-oda.*
8072. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 10:50:45
Üzenet elküldve: 2020-05-23 10:50:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A kis tündér, ha el nem aludt a nagy álmodozásban - de talán még akkor is -, hamarosan a szerelmesek helyett zsörtölődést hallhat és némi nyüszögést.*
- Erh... erh! - *Nyög a kis törpe, ahogy rövid karjaival és lábaival próbálja átérni egy Titthyhez közeli fa törzsét és fölkapaszkodni rajta. Egészen kicsi gyermek még a törpe fiú, alig nőtt ki a földből. Vöröses árnyalatú, rövid, bozontos haja van. Arcát már most pelyhek borítják, mint a kamaszodó emberekét, s ahogy a nagy serénykedésben végtagjai kivillannak a piszkos kis ing és nadrág alól, látható, hogy karjai és lábai is szőrösek, ahogy az egy törpéhez való, jóllehet, ez még csak a "kölyökbundája". Zömök kis legény, a hozzáértő szem egyből megállapíthatja, hogy törpe gyermek ő.*
- Majd meglátják, Felhő, hogy tudok én fára mászni! Meg fogják látni! - *Panaszkodik a kosztól szürke, de egyébként fehér bundás, nagy testű kutyának. Aztán a következő pillanatban egy rövid megkapaszkodás után lecsúszik a törzsről és fenékre ül. Az eb erre kezd nyüszíteni riadalmában, igaz, egyébként is látszik rajta, hogy nem kell neki sok, hogy megijedjen, ugyanis állandó jelleggel szűköl, fülét-farkát behúzva jár. Alig van hús a csontjain, első pillantásra látszik rajta, hogy kóbor kutya, akit sokat bántottak már.
A kis törpe szemeit elfutja a könny a fájdalomtól, de dühösen föláll és újra próbálkozna, csakhogy úgy fáj a farcsontja, hogy elmegy a kedve és ehelyett inkább a fát rugdossa és veri meg, amitől a kutya megint nyüszögni kezd és eltávolodik.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 10:52:58
//Egy koranyári késődélután//
*A kis tündér, ha el nem aludt a nagy álmodozásban - de talán még akkor is -, hamarosan a szerelmesek helyett zsörtölődést hallhat és némi nyüszögést.*
- Erh... erh! - *Nyög a kis törpe, ahogy rövid karjaival és lábaival próbálja átérni egy Titthyhez közeli fa törzsét és fölkapaszkodni rajta. Egészen kicsi gyermek még a törpe fiú, alig nőtt ki a földből. Vöröses árnyalatú, rövid, bozontos haja van. Arcát már most pelyhek borítják, mint a kamaszodó emberekét, s ahogy a nagy serénykedésben végtagjai kivillannak a piszkos kis ing és nadrág alól, látható, hogy karjai és lábai is szőrösek, ahogy az egy törpéhez való, jóllehet, ez még csak a "kölyökbundája". Zömök kis legény, a hozzáértő szem egyből megállapíthatja, hogy törpe gyermek ő.*
- Majd meglátják, Felhő, hogy tudok én fára mászni! Meg fogják látni! - *Panaszkodik a kosztól szürke, de egyébként fehér bundás, nagy testű kutyának. Aztán a következő pillanatban egy rövid megkapaszkodás után lecsúszik a törzsről és fenékre ül. Az eb erre kezd nyüszíteni riadalmában, igaz, egyébként is látszik rajta, hogy nem kell neki sok, hogy megijedjen, ugyanis állandó jelleggel szűköl, fülét-farkát behúzva jár. Alig van hús a csontjain, első pillantásra látszik rajta, hogy kóbor kutya, akit sokat bántottak már.
A kis törpe szemeit elfutja a könny a fájdalomtól, de dühösen föláll és újra próbálkozna, csakhogy úgy fáj a farcsontja, hogy elmegy a kedve és ehelyett inkább a fát rugdossa és veri meg, amitől a kutya megint nyüszögni kezd és eltávolodik.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 10:52:58
8071. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 09:57:53
Üzenet elküldve: 2020-05-23 09:57:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
- Ó! Igen, azt hiszem nem ez a legalkalmasabb öltözet ehhez.* mondja derűsen. Igyekszik kicsit illendőbben elrendezni szoknyája ráncait, de nem vesződik sokáig a lehetetlen feladattal.*
- Nem, dehogy!* szabadkozik, amint rájön, hogy pontosan hol rejtőzik a dob, ami az útjában lehet. A hangszer említésére számos kérdés öltik eszébe, de a nyeregben maradási szándék most mindent felülír.
Revirthea nem veszi rossz néven az érkező utasításokat. Mindig is jó tanuló volt, odafigyel és megfogadja a bölcsebbek szavát. Jelen esetben ez nem olyan egyszerű, mert a feladat Revi testi képességeit teszi próbára és nem ez a lányka erős oldala.*
- Rendben.* megfeszíti hátizmait, lapockái így közelebb kerülnek egymáshoz, egyenesebb tartást biztosítva. Újabb mély levegő, vállakat lejjebb ereszteni.
Allly megjegyzésére futólag elmosolyodik, a nagy koncentrálás most többet nem enged.*
- Így jó lesz?* táncoltatja meg ujjait a kápán, lazábbra véve a szorítást. Várja a visszajelzést és aszerint igyekszik módosítani testhelyzetén. Sokat segít az ellazulásban, amikor beszélgetésbe elegyednek.*
- Nagyszerű családod lehet.* szégyelli magát, amiért egy kevés irigység is kihallatszik szavai közül. Épp elmélázik azon, hogy az ő családi életük miért nem ilyen idilli, mikor Ally újfent megállítja Wellyt.*
- Ügetni? Én?* láthatóan megdöbben a kérdésen.* Nem hiszem, hogy készen állok rá. Persze, nagyon szeretném! Viszont a lovaglás sokkal nehezebb, mint amilyennek első ránézésre tűnik.* látja be, és bár nagyon vágyik rá, hogy kipróbálhassa a gyorsabb tempót egyedül nem merne még belevágni.*
//Első találkozás//
- Ó! Igen, azt hiszem nem ez a legalkalmasabb öltözet ehhez.* mondja derűsen. Igyekszik kicsit illendőbben elrendezni szoknyája ráncait, de nem vesződik sokáig a lehetetlen feladattal.*
- Nem, dehogy!* szabadkozik, amint rájön, hogy pontosan hol rejtőzik a dob, ami az útjában lehet. A hangszer említésére számos kérdés öltik eszébe, de a nyeregben maradási szándék most mindent felülír.
Revirthea nem veszi rossz néven az érkező utasításokat. Mindig is jó tanuló volt, odafigyel és megfogadja a bölcsebbek szavát. Jelen esetben ez nem olyan egyszerű, mert a feladat Revi testi képességeit teszi próbára és nem ez a lányka erős oldala.*
- Rendben.* megfeszíti hátizmait, lapockái így közelebb kerülnek egymáshoz, egyenesebb tartást biztosítva. Újabb mély levegő, vállakat lejjebb ereszteni.
Allly megjegyzésére futólag elmosolyodik, a nagy koncentrálás most többet nem enged.*
- Így jó lesz?* táncoltatja meg ujjait a kápán, lazábbra véve a szorítást. Várja a visszajelzést és aszerint igyekszik módosítani testhelyzetén. Sokat segít az ellazulásban, amikor beszélgetésbe elegyednek.*
- Nagyszerű családod lehet.* szégyelli magát, amiért egy kevés irigység is kihallatszik szavai közül. Épp elmélázik azon, hogy az ő családi életük miért nem ilyen idilli, mikor Ally újfent megállítja Wellyt.*
- Ügetni? Én?* láthatóan megdöbben a kérdésen.* Nem hiszem, hogy készen állok rá. Persze, nagyon szeretném! Viszont a lovaglás sokkal nehezebb, mint amilyennek első ránézésre tűnik.* látja be, és bár nagyon vágyik rá, hogy kipróbálhassa a gyorsabb tempót egyedül nem merne még belevágni.*
8070. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:32:22
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A friss, csípős, éjszakai levegő kitisztítja pálinkától enyhén kótyagos fejét, s kezdi visszanyerni a világ pontos érzékelésének képességét. Jól esik teleszívnia a tüdejét a hideggel, s érzi, hogy reflexei és kezdik visszanyerni eredeti érzékenységüket és ösztönösségüket. Egyáltalán nem bánja, hogy maga mögött hagyta a hangos fogadót, s benne minden izgalmas lehetőséget. Eleinte akadtak kétségei, mikor kilépett a taszítóan természetellenes térre, erős kísértést érzett arra, hogy visszatérjen a kéjtől fülledt szobába, s másnap reggelig semmi mással, csak magával foglalkozzon. De túlzott makacssága és büszkesége nem engedte elkövetni ezt a baklövést. Most már látja, hogy jól is tette, még a Pegazus csábító ígéretei sem szállhatnak szembe a természet térhódításával s az erdő kitisztult, erőt adó leheletével. Még az a kósza gondolat is megfogalmazódik benne, hogy egyszerűen itt letelepszik, összegömbölyödik, s hagyja, hogy itt érje a hajnal. De még túl közel a város, s ezzel együtt a gonosz, rossz emberek és tolvajok is. Így elvetve a gyermekien naiv ötletet, csak rövid, szusszanásnyi időre huppan le a földre. Még nincs is túl késő, ha szedi a lábait, esetleg felkéredzkedik egy szekérre, akár valami takarosabb kocsmába is eljuthat.*
8069. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:31:50
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:31:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Az első megbízatás hirdetése//
*Egy picit csalódott lesz, mivel a férfi nem ismeri ezt a céht. Nem tudja mihez kezdjen, mivel szerinte ez lesz a számára megfelelő hely.*
-Ezt sajnálattal hallom. Pedig számomra lehetséges, hogy ez lenne az ideális hely. Még csak egy kicsit sem hallottál róluk?
*Reménykedve bámul az idegenre, hátha mégis hallott valamit róluk. Már régóta keres egy hasonló céht, de még sosem találta meg a tökéletes helyet számára. Talán most itt az ő ideje. Egy kicsit még agyal, hátha láthatta már ezt a kiírást máshol is, de a végén nem jut semmire sem.*
//Az első megbízatás hirdetése//
*Egy picit csalódott lesz, mivel a férfi nem ismeri ezt a céht. Nem tudja mihez kezdjen, mivel szerinte ez lesz a számára megfelelő hely.*
-Ezt sajnálattal hallom. Pedig számomra lehetséges, hogy ez lenne az ideális hely. Még csak egy kicsit sem hallottál róluk?
*Reménykedve bámul az idegenre, hátha mégis hallott valamit róluk. Már régóta keres egy hasonló céht, de még sosem találta meg a tökéletes helyet számára. Talán most itt az ő ideje. Egy kicsit még agyal, hátha láthatta már ezt a kiírást máshol is, de a végén nem jut semmire sem.*
8068. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:41:32
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:41:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy a tisztás egyik vaskos törzsű fája felé igyekszik. Gyakorta szokott ide kijönni. A hely valósággal megnyugtatja. Az a békesség, ami a tisztás minden egyes szegletéből árad, képes feledtetni vele minden gondot, már ha éppen van. Most épp nincs semmi, ami miatt aggódnia kéne. Amint a fához odaér, leheveredik a puha fűbe, s kényelmesen a feje alá rakja tenyerét. A nap éppen oda süt, de nincs már akkora ereje, mint egy-két órája. A tündér jól eső sóhaj kíséretében adja át magát az édes semmittevésnek. A nap kedvesen melegíti arcát, a langyos szellő lágyan cirógatja egész lényét. Fentről, a tiszta kék égről felhők százai mosolyognak rá. Majd e végtelen kék tengerben lassan, bágyadtan úsznak tova, hogy helyükbe újabb felhők érkezzenek. Titthy - anélkül, hogy észrevenné - mélyeket lélegez és nyugodtan, egyenletesen. Könnyedén lehetne azt hinni, hogy meditál, de nem. Ő nem szokott ilyesmit, legalábbis ő nem meditálásnak véli a semmittevés édes pillanatait. A szellő valahonnan édeskés illatot hoz felé. Talán egy virág illata lehet. A közelben halk nevetés hallatszik, s egy fiú szép szavakat mond valakinek. Bizonyára egy lánynak. A fán, ami alatt épp heverészik, egy madár kezd hangos csivitelésbe. Majd tovarebben, mintha megzavarná valaki énekét. S röptében még tovább dalol. Aztán eltűnik a tisztás, s Titthy a levegőben találja magát. Egy aranytollú madár hátán ül, mely suhogó szárnycsapásokkal szeli az eget. Apró falvak suhannak el, majd egy széles folyó fölött szállnak. A látóhatár közelében mintha egy csónak homályos sziluettje lenne látható. De ők csak repülnek tovább rendíthetetlenül. Hajlongó fák, kopár síkságok tűnnek fel, majd vesznek el a hátuk mögött. Titthy a madár selymes nyakára dől, onnét figyeli a tájat, mely mintha mozogna, ők pedig csak egy helyben lebegnének. A távolban hósipkás hegyek látszódnak. Olyanok, mint megannyi apró csúcsos sütemény porcukorral a tetejükön. De aztán a madár emelkedni kezd, s a táj egyre távolabb kerül. A körvonalak egyre felismerhetetlenebbé válnak, végül felhők takarják el. De ők csak emelkednek tovább szüntelen. Titthy nem fél. Biztonságban érzi magát a madár hátán. Lassan a föld egy apró ponttá zsugorodik, végül teljesen eltűnik. Körös-körül a kék ég, mint egy végtelen tenger, mely minden irányban kiterjed. A madár már nem verdes a szárnyaival, csak egy helyben lebeg hátán a pehely könnyű tündérleánnyal.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy a tisztás egyik vaskos törzsű fája felé igyekszik. Gyakorta szokott ide kijönni. A hely valósággal megnyugtatja. Az a békesség, ami a tisztás minden egyes szegletéből árad, képes feledtetni vele minden gondot, már ha éppen van. Most épp nincs semmi, ami miatt aggódnia kéne. Amint a fához odaér, leheveredik a puha fűbe, s kényelmesen a feje alá rakja tenyerét. A nap éppen oda süt, de nincs már akkora ereje, mint egy-két órája. A tündér jól eső sóhaj kíséretében adja át magát az édes semmittevésnek. A nap kedvesen melegíti arcát, a langyos szellő lágyan cirógatja egész lényét. Fentről, a tiszta kék égről felhők százai mosolyognak rá. Majd e végtelen kék tengerben lassan, bágyadtan úsznak tova, hogy helyükbe újabb felhők érkezzenek. Titthy - anélkül, hogy észrevenné - mélyeket lélegez és nyugodtan, egyenletesen. Könnyedén lehetne azt hinni, hogy meditál, de nem. Ő nem szokott ilyesmit, legalábbis ő nem meditálásnak véli a semmittevés édes pillanatait. A szellő valahonnan édeskés illatot hoz felé. Talán egy virág illata lehet. A közelben halk nevetés hallatszik, s egy fiú szép szavakat mond valakinek. Bizonyára egy lánynak. A fán, ami alatt épp heverészik, egy madár kezd hangos csivitelésbe. Majd tovarebben, mintha megzavarná valaki énekét. S röptében még tovább dalol. Aztán eltűnik a tisztás, s Titthy a levegőben találja magát. Egy aranytollú madár hátán ül, mely suhogó szárnycsapásokkal szeli az eget. Apró falvak suhannak el, majd egy széles folyó fölött szállnak. A látóhatár közelében mintha egy csónak homályos sziluettje lenne látható. De ők csak repülnek tovább rendíthetetlenül. Hajlongó fák, kopár síkságok tűnnek fel, majd vesznek el a hátuk mögött. Titthy a madár selymes nyakára dől, onnét figyeli a tájat, mely mintha mozogna, ők pedig csak egy helyben lebegnének. A távolban hósipkás hegyek látszódnak. Olyanok, mint megannyi apró csúcsos sütemény porcukorral a tetejükön. De aztán a madár emelkedni kezd, s a táj egyre távolabb kerül. A körvonalak egyre felismerhetetlenebbé válnak, végül felhők takarják el. De ők csak emelkednek tovább szüntelen. Titthy nem fél. Biztonságban érzi magát a madár hátán. Lassan a föld egy apró ponttá zsugorodik, végül teljesen eltűnik. Körös-körül a kék ég, mint egy végtelen tenger, mely minden irányban kiterjed. A madár már nem verdes a szárnyaival, csak egy helyben lebeg hátán a pehely könnyű tündérleánnyal.*
8067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 15:24:46
Üzenet elküldve: 2020-05-22 15:24:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*Kezdetleges keserűség bontogatja szirmait a férfi torkában a nő szavait hallva, de végül csak a másikhoz hasonló mosoly ül ki az arcára, mintha csak egymás tükörképei volnának. A mondandójába teljesen belefeledkezik, csak ömlenek belőle a szavak amik mind a nő megtartása felé próbálják vezetni kettejüket, de mégiscsak újból viszonozza az ezúttal sokkal boldogabb mosolyt. Látja, hogy amikor más nőket emleget Thea arcára fájdalom ül ki és ezt tökéletesen átérzi a férfi. Ő maga el sem tudja képzelni mennyire darabjaira szaggatná, ha a kedvese másnak adta volna magát. *
- Veled szeretkezni fogok, nem pusztán hálni. *teszi hozzá valamiféle vigasztalás gyanánt és a lehető legszorosabban öleli a mellkasán pihenő fiatal nőt, aki annyi boldogságot varázsol az arcára pusztán egy ölelés kezdeményezése miatt. Revirthea ezt követő szavait hallva megáll számára az idő is és feszült idegekkel várja a végső vallomást. ~Könyörgöm, csak ne hazudjon ő is nekem mindeddig a nevéről! Nem bírnám ki~ fohászkodik magában, majd a folytatást meghallva minden gondterhességet lesöpörve a válláról nevetni kezd, és ha teheti finoman a hátára fekteti a nőt a zöldellő fűben és egy gyengéd csókkal borítja be annak a homlokát. Belesimul az őt érő finom simogatásba, és ösztönből igyekszik újabb csókkal üdvözölni kedvesét, de ezúttal a tenyere finom bőrére hintve azt. *
- Nem mondtam egy szóval sem, hogy pillanatokon belül neki tervezlek támasztani a legközelebbi fának és teherbe ejteni. Van egy csomó időnk, én sem állok készen még egy gyermekre bármennyire is lennék elégedett a kerek pocakodat látva. Nem sietünk sehová, rád érdemes várni bármiben. *Feleli lágyan és összekulcsolja ujjaikat, ha nem ütközik sehonnan ellenvetésbe. *
8066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 13:09:44
Üzenet elküldve: 2020-05-22 13:09:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Revirthea nem állítja meg a férfit, nem szab semmilyen módon gátat mozdulatainak. Sőt egy hosszú másodpercig lehunyja pillái erdejét, hogy kiélvezze a sötételf meleg érintését. A férfi szavai hitetlenkedő mosolyt váltanak ki belőle.*
- Kétlem, hogy halandó képes lenne megmenteni ettől.* Bonternos talán nem érezte, vagy nem olyan intenzíven, mint ahogy Thea megélte az iméntit.*
* Revirthea figyelmesen hallgatja a szavak özönét. Minden érzelem kiül az arcára. Boldogság, aggodalom, megilletődöttség váltogatják egymást. A férfi nem téved, barátnője figyelmeztetése ellenére Revi az első pillanattól kitárta a szívét a férfi számára, arra persze nem számított ugyan, hogy a sötételf ilyen könnyedén befészkeli magát oda. Az első csókjuk felemlegetésére Revirthea arca ismét lángra lobban. Amikor a mélységi egy prédáját leső vadállathoz hasonlítja magát nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon. Bocsánat kérőn pillog aztán a férfire, eszében sincs félbeszakítani, egészen addig, míg a tapasztaltabb nőkre nem terelődik a szó. Tudja, hogy butaság, hiszen Revirthea racionális elme, de mégis elnehezül a szíve a gondolatra, vonásai megkeményednek. A tudat, hogy a mélységi mást is érintett úgy, mint őt, már önmagában is elég kínzó, hát még, ha a férfi szájából hallja. Igyekszik csírájában elfojtani az érzést. A legdöbbenetesebb számára, amikor Bonternos szóba hozza a családalapítást. Tudja, hogy erre később ki kell térnie, de nem most.
Thea mély levegőt vesz, hogy visszafojtsa kitörni készülő érzelmeit, odabújik Bonternoshoz és szorosan magához öleli. Az erős karok között úgy érzi magát, mint aki hazatért. Igazán haza.*
- A harmincnégy jó.* motyogja a férfi mellkasának.* Többre számítottam.* húzódik kicsit távolabb, így már a férfi is láthatja az arcára kiülő pimasz vigyort.*
- Bonternos.* néz fel rá komolynak szánt szemekkel.* Be kell vallanom valamit.* igyekszik úgy felvezetni a dolgot, mintha valami nagy horderejűt készülne a másik tudomására hozni.* Nem tudok főzni.* incselkedve dől a férfi oldalának, majd komolyabbra fordítja a szót.*
- Fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni. * Simít végig kedvesen a másik arcán.* Boldoggá teszel, de még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy megtudom neked adni, amire vágysz. Legalábbis egyelőre nem. Nem vágyom még a család alapításra, előbb élni szeretnék, elérni dolgokat. Te voltál az egyik aki erre ráébresztett. Nem akarok az anyám sorsára jutni.* minden szavát komolyan gondolja. Nem akarja áltatni a férfit, megérdemli az őszinteséget, s csak reméli, hogy Ter ennek ellenére is kitart mellette.*
* Revirthea nem állítja meg a férfit, nem szab semmilyen módon gátat mozdulatainak. Sőt egy hosszú másodpercig lehunyja pillái erdejét, hogy kiélvezze a sötételf meleg érintését. A férfi szavai hitetlenkedő mosolyt váltanak ki belőle.*
- Kétlem, hogy halandó képes lenne megmenteni ettől.* Bonternos talán nem érezte, vagy nem olyan intenzíven, mint ahogy Thea megélte az iméntit.*
* Revirthea figyelmesen hallgatja a szavak özönét. Minden érzelem kiül az arcára. Boldogság, aggodalom, megilletődöttség váltogatják egymást. A férfi nem téved, barátnője figyelmeztetése ellenére Revi az első pillanattól kitárta a szívét a férfi számára, arra persze nem számított ugyan, hogy a sötételf ilyen könnyedén befészkeli magát oda. Az első csókjuk felemlegetésére Revirthea arca ismét lángra lobban. Amikor a mélységi egy prédáját leső vadállathoz hasonlítja magát nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon. Bocsánat kérőn pillog aztán a férfire, eszében sincs félbeszakítani, egészen addig, míg a tapasztaltabb nőkre nem terelődik a szó. Tudja, hogy butaság, hiszen Revirthea racionális elme, de mégis elnehezül a szíve a gondolatra, vonásai megkeményednek. A tudat, hogy a mélységi mást is érintett úgy, mint őt, már önmagában is elég kínzó, hát még, ha a férfi szájából hallja. Igyekszik csírájában elfojtani az érzést. A legdöbbenetesebb számára, amikor Bonternos szóba hozza a családalapítást. Tudja, hogy erre később ki kell térnie, de nem most.
Thea mély levegőt vesz, hogy visszafojtsa kitörni készülő érzelmeit, odabújik Bonternoshoz és szorosan magához öleli. Az erős karok között úgy érzi magát, mint aki hazatért. Igazán haza.*
- A harmincnégy jó.* motyogja a férfi mellkasának.* Többre számítottam.* húzódik kicsit távolabb, így már a férfi is láthatja az arcára kiülő pimasz vigyort.*
- Bonternos.* néz fel rá komolynak szánt szemekkel.* Be kell vallanom valamit.* igyekszik úgy felvezetni a dolgot, mintha valami nagy horderejűt készülne a másik tudomására hozni.* Nem tudok főzni.* incselkedve dől a férfi oldalának, majd komolyabbra fordítja a szót.*
- Fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni. * Simít végig kedvesen a másik arcán.* Boldoggá teszel, de még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy megtudom neked adni, amire vágysz. Legalábbis egyelőre nem. Nem vágyom még a család alapításra, előbb élni szeretnék, elérni dolgokat. Te voltál az egyik aki erre ráébresztett. Nem akarok az anyám sorsára jutni.* minden szavát komolyan gondolja. Nem akarja áltatni a férfit, megérdemli az őszinteséget, s csak reméli, hogy Ter ennek ellenére is kitart mellette.*
8065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 09:59:56
Üzenet elküldve: 2020-05-22 09:59:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*Élvezi a tudatot, hogy a másik is hozzá hasonlóan forrósodott bele a csókjukba, ha netalán jobban, mint maga a férfi. Amikor a kecses ujjak a tenyerében cikáznak fel és alá egy apró némán biztató mosoly ül ki az arcára, mintha csak azt mondaná „fedezz fel bátran” a gyönyörű smaragd szemekbe. Az ajkai értetlenül nyílnak ketté az első szavak hallatán, hiszen mindenre számított a nő anyjától kezdve a szomszéd faluig, de hogy pont Thea legyen aki falakat épít maga elé enyhén szólva letaglózza a sötételfet. Ahogy a keze a lány hasára simul, valamelyest valóra válik a nő kívánsága hiszen minden lélegzetvételt érez és az összes remegő kis belső sóhajt, finoman körözget a blúz anyagán keresztül a szépséges hasfalon, ha nem állítja meg benne a bizonytalan kedvese és közben mindvégig figyelmesen hallgat, mintha csak valamely istennő beszélne hozzá ragyogva, szemtől- szembe a számára. *
- Nem hagyom, hogy elvessz! *Feleli rekedtes hangon, mégis a leglágyabb ígérettel amit valaha is hallatott. Revirthea ismételten a szavaknak lát, de ezúttal Bonternos sokkal kevésbé képes csöndes hallgatóság lenni, ugyanis minden kiejtett szó amiről azt hiszi a legfényesebb szempár gazdája, hogy hátrány az Ter számára pont az ami, úgy megfogta a hószín hajúban. *
- Thea! *Simítja az arcán pihenő két apró tenyérre saját mancsait és finoman cirógatni kezdi azokat, ha ezt nem találja túl soknak az őt rabul ejtő angyal. *
- Most nagyon figyelj rám, mert ezt nem fogom kétszer mondani! *Kezd bele határozottan szavaiba még inkább nyomatékosítva ezzel az egy mondattal az ezt követők igazát. *
- Soha, de soha nem fogom hagyni, hogy becsméreld magadat és főképp nem a legcsodálatosabb tulajdonságaidat. Az első pillanatban lenyűgözött mennyire jóságos vagy pont azért, mert nem bántott a világ. Amikor először közel vontalak magamhoz a hintó mögött bujkálva emlékszem az elején egy icipicit elhúzódtál aztán még szorosabban bújtál hozzám, mint ahogy hívtalak. Imádom az, ilyen pillanatokat, mert úgy érzem kiharcoltam a bizalmadat, a közelségedet amit nem kaphat meg bárki. Féltékeny vagyok a rokonaidon kívül minden férfira, aki valaha is megérintett, így hidd el a tudat, hogy az első csókodat én ajándékoztam neked szinte dorombolásra készteti az ösztöneimet. Ha, már minden férfi valami nevetséges indoknál fogva szeret mindent amihez köze van kizárólag a sajátjának tudni és védeni minden más hím szeme elől. Úgyhogy hidd el nekem ahányszor a közeledbe kerülök az ártatlanságod, úgy vonz, mint molylepkét a fény. Az élet bocsássa meg nekem Thea, de az összes porcikám utánad vágyakozik, hogy legyél az enyém és soha el ne eresszelek. Mellesleg, ilyenkor úgy érzem magam, mint valami vadászó fenevad és utálom magam érte, mert te nem holmi préda vagy, esetleg zsákmány, esetleg tulajdon. Te vagy a legelbűvölőbb nő, akivel valaha is találkoztam és hidd el nekem amikor azt mondod nem tudsz sokat a szenvedélyről, akkor az nem, hogy eltántorít inkább én akarok az a férfi lenni akivel mindent átélhetsz a legjobbként. Soha, nem tudnék amiatt csalódni benned, mert nincs a fejedben egy szajhának a könyvtára, amit nem is akarom, hogy legyen. Sohasem vágytam, olyan nőre aki mindent, már sablon szerűen tesz. Hidd el nekem felfedezni egymást, hogy mit fogsz szeretni nem lesz unalmas vagy csalódással teli az élet egyetlen területén sem. Illetve remélem észrevetted már, hogy mindig sokat beszélek és szeretek is társalogni, okosnak tűnni meg még inkább, úgyhogy majd tanítalak, mutatok neked rengeteg mindent és hidd el te is fogsz tudni mutatni nekem. Megtaníthatnál rajzolni, én meg valami másba vezetlek, majd bele. Szerintem egy művész mellett leszek, olyan kreatív, hogy ne unatkozzunk sosem. Ha nagyon kétségbe esek, majd egész nap csókolgatlak vagy leöntelek főzéskor liszttel. Téged akarlak Thea, csakis téged. Nem egy szajhát, a molnár lányát vagy egy vándort. Téged és nem véletlenül. A korra pedig nem is tudnék jó válasszal kedveskedni hiszen vagy azt mondod túl öreg vagyok és biztosan, már a gyerekekre vágyom vagy azt, hogy túl fiatal, és amíg te meghalsz és megöregszel én fiatal maradok és magányos. Mellesleg, ha ezt meghallom a szádból lefektetlek a fűre és összekenem azt a szép ruhádat! 34 éves vagyok Thea, ami pontosan elég idő ahhoz, hogy tudjam milyen párt szeretnék magam mellé.
*Élvezi a tudatot, hogy a másik is hozzá hasonlóan forrósodott bele a csókjukba, ha netalán jobban, mint maga a férfi. Amikor a kecses ujjak a tenyerében cikáznak fel és alá egy apró némán biztató mosoly ül ki az arcára, mintha csak azt mondaná „fedezz fel bátran” a gyönyörű smaragd szemekbe. Az ajkai értetlenül nyílnak ketté az első szavak hallatán, hiszen mindenre számított a nő anyjától kezdve a szomszéd faluig, de hogy pont Thea legyen aki falakat épít maga elé enyhén szólva letaglózza a sötételfet. Ahogy a keze a lány hasára simul, valamelyest valóra válik a nő kívánsága hiszen minden lélegzetvételt érez és az összes remegő kis belső sóhajt, finoman körözget a blúz anyagán keresztül a szépséges hasfalon, ha nem állítja meg benne a bizonytalan kedvese és közben mindvégig figyelmesen hallgat, mintha csak valamely istennő beszélne hozzá ragyogva, szemtől- szembe a számára. *
- Nem hagyom, hogy elvessz! *Feleli rekedtes hangon, mégis a leglágyabb ígérettel amit valaha is hallatott. Revirthea ismételten a szavaknak lát, de ezúttal Bonternos sokkal kevésbé képes csöndes hallgatóság lenni, ugyanis minden kiejtett szó amiről azt hiszi a legfényesebb szempár gazdája, hogy hátrány az Ter számára pont az ami, úgy megfogta a hószín hajúban. *
- Thea! *Simítja az arcán pihenő két apró tenyérre saját mancsait és finoman cirógatni kezdi azokat, ha ezt nem találja túl soknak az őt rabul ejtő angyal. *
- Most nagyon figyelj rám, mert ezt nem fogom kétszer mondani! *Kezd bele határozottan szavaiba még inkább nyomatékosítva ezzel az egy mondattal az ezt követők igazát. *
- Soha, de soha nem fogom hagyni, hogy becsméreld magadat és főképp nem a legcsodálatosabb tulajdonságaidat. Az első pillanatban lenyűgözött mennyire jóságos vagy pont azért, mert nem bántott a világ. Amikor először közel vontalak magamhoz a hintó mögött bujkálva emlékszem az elején egy icipicit elhúzódtál aztán még szorosabban bújtál hozzám, mint ahogy hívtalak. Imádom az, ilyen pillanatokat, mert úgy érzem kiharcoltam a bizalmadat, a közelségedet amit nem kaphat meg bárki. Féltékeny vagyok a rokonaidon kívül minden férfira, aki valaha is megérintett, így hidd el a tudat, hogy az első csókodat én ajándékoztam neked szinte dorombolásra készteti az ösztöneimet. Ha, már minden férfi valami nevetséges indoknál fogva szeret mindent amihez köze van kizárólag a sajátjának tudni és védeni minden más hím szeme elől. Úgyhogy hidd el nekem ahányszor a közeledbe kerülök az ártatlanságod, úgy vonz, mint molylepkét a fény. Az élet bocsássa meg nekem Thea, de az összes porcikám utánad vágyakozik, hogy legyél az enyém és soha el ne eresszelek. Mellesleg, ilyenkor úgy érzem magam, mint valami vadászó fenevad és utálom magam érte, mert te nem holmi préda vagy, esetleg zsákmány, esetleg tulajdon. Te vagy a legelbűvölőbb nő, akivel valaha is találkoztam és hidd el nekem amikor azt mondod nem tudsz sokat a szenvedélyről, akkor az nem, hogy eltántorít inkább én akarok az a férfi lenni akivel mindent átélhetsz a legjobbként. Soha, nem tudnék amiatt csalódni benned, mert nincs a fejedben egy szajhának a könyvtára, amit nem is akarom, hogy legyen. Sohasem vágytam, olyan nőre aki mindent, már sablon szerűen tesz. Hidd el nekem felfedezni egymást, hogy mit fogsz szeretni nem lesz unalmas vagy csalódással teli az élet egyetlen területén sem. Illetve remélem észrevetted már, hogy mindig sokat beszélek és szeretek is társalogni, okosnak tűnni meg még inkább, úgyhogy majd tanítalak, mutatok neked rengeteg mindent és hidd el te is fogsz tudni mutatni nekem. Megtaníthatnál rajzolni, én meg valami másba vezetlek, majd bele. Szerintem egy művész mellett leszek, olyan kreatív, hogy ne unatkozzunk sosem. Ha nagyon kétségbe esek, majd egész nap csókolgatlak vagy leöntelek főzéskor liszttel. Téged akarlak Thea, csakis téged. Nem egy szajhát, a molnár lányát vagy egy vándort. Téged és nem véletlenül. A korra pedig nem is tudnék jó válasszal kedveskedni hiszen vagy azt mondod túl öreg vagyok és biztosan, már a gyerekekre vágyom vagy azt, hogy túl fiatal, és amíg te meghalsz és megöregszel én fiatal maradok és magányos. Mellesleg, ha ezt meghallom a szádból lefektetlek a fűre és összekenem azt a szép ruhádat! 34 éves vagyok Thea, ami pontosan elég idő ahhoz, hogy tudjam milyen párt szeretnék magam mellé.
8064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:18:52
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:18:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
*Észleli Thea megszeppenését, s éppen elmosolyodna, amikor már megteszi ő. Miközben a nyeregbe segíti fel az ifjú lányt, a szoknyája eléggé felcsúszik. ~Egy férfi most jól megnézné azokat a lábakat. Bár mi tagadás, csinosak.~ El is mosolyodik a látványra, de különösebben nem zavarja.*
- Formás lábak.* Jegyzi meg, majd diszkréten elfordul, nehogy zavarba jöjjön Thea és esetleg félreértés származzon belőle.*
- Ha zavar a dob, szólj nyugodtan.* Mondja utalva a nyereghez kötött selyemzsákban lapuló hangszerre. A kérdésre hátrapillant, majd jóindulatúan azt mondja:*
- Ülj egy kicsit egyenesebben. Csak lazán.
*Észreveszi, hogy Thea elég mereven kapaszkodik a nyeregbe. Megállítja a lovat egy pillanatra, s megint jóindulatúan mondja:*
- Annyira azért nem kell kapaszkodni. Nem egy száguldó fogaton ülsz.
*El is mosolyodik, nehogy rosszul érintse a lányt a kijelentése. Ezután továbbindul hatalmas kört téve a tisztáson. Thea érdekes kérdést tesz fel. Ha most csak a fűben egymás mellett ülnének, akkor Thea egy büszke arcot látna, így azonban csak a hangját hallja, de abból is egyértelműen érződik a büszkeség. De ez nem amolyan lenéző büszkeség. Igazi, tiszta szívből jövő.*
- Édesanyám tanított meg rá. Wollyt a tizedik születésnapomra kaptam ajándékba. Azóta elég jól összeszoktunk, igaz Wolly?
*Itt szabad kezével szeretetteljesen simítja meg az állat selymes nyakát. Az pedig, mintha felelni akarna, halk szuszogást hallat.*
- A családomból mindenki tudott lovagolni. Minden generáció megtanult a lóval bánni, s minden generáció továbbadta ezt a tudást az újaknak. A családomban mindenki tisztelte a lovakat. Sosem úgy tekintettek rájuk, mint haszonállatokra vagy élettelen eszközökre. Megtanultam a szüleimtől tisztelni a lovakat, és az összes élő lelket, akik minduntalan körülvesznek. Itt élnek velünk a természetben.
*Ekkor eszébe jut egy kissé merész gondolat. Mégpedig az, hogy felül Thea mögé a nyeregbe, és maga előtt tartva a lányt kicsit üget Wollyval, hogy még nagyobb élménnyel ajándékozza meg az ifjút. Bár az az érzése, hogy Thea nem igazán fogja díjazni az ötletet. De azért csak megállítja Wollyt, s felveti:*
- Mit szólnál egy kis ügetéshez?
*Különös szempárjával Thea arcát fürkészi.*
//Első találkozás//
*Észleli Thea megszeppenését, s éppen elmosolyodna, amikor már megteszi ő. Miközben a nyeregbe segíti fel az ifjú lányt, a szoknyája eléggé felcsúszik. ~Egy férfi most jól megnézné azokat a lábakat. Bár mi tagadás, csinosak.~ El is mosolyodik a látványra, de különösebben nem zavarja.*
- Formás lábak.* Jegyzi meg, majd diszkréten elfordul, nehogy zavarba jöjjön Thea és esetleg félreértés származzon belőle.*
- Ha zavar a dob, szólj nyugodtan.* Mondja utalva a nyereghez kötött selyemzsákban lapuló hangszerre. A kérdésre hátrapillant, majd jóindulatúan azt mondja:*
- Ülj egy kicsit egyenesebben. Csak lazán.
*Észreveszi, hogy Thea elég mereven kapaszkodik a nyeregbe. Megállítja a lovat egy pillanatra, s megint jóindulatúan mondja:*
- Annyira azért nem kell kapaszkodni. Nem egy száguldó fogaton ülsz.
*El is mosolyodik, nehogy rosszul érintse a lányt a kijelentése. Ezután továbbindul hatalmas kört téve a tisztáson. Thea érdekes kérdést tesz fel. Ha most csak a fűben egymás mellett ülnének, akkor Thea egy büszke arcot látna, így azonban csak a hangját hallja, de abból is egyértelműen érződik a büszkeség. De ez nem amolyan lenéző büszkeség. Igazi, tiszta szívből jövő.*
- Édesanyám tanított meg rá. Wollyt a tizedik születésnapomra kaptam ajándékba. Azóta elég jól összeszoktunk, igaz Wolly?
*Itt szabad kezével szeretetteljesen simítja meg az állat selymes nyakát. Az pedig, mintha felelni akarna, halk szuszogást hallat.*
- A családomból mindenki tudott lovagolni. Minden generáció megtanult a lóval bánni, s minden generáció továbbadta ezt a tudást az újaknak. A családomban mindenki tisztelte a lovakat. Sosem úgy tekintettek rájuk, mint haszonállatokra vagy élettelen eszközökre. Megtanultam a szüleimtől tisztelni a lovakat, és az összes élő lelket, akik minduntalan körülvesznek. Itt élnek velünk a természetben.
*Ekkor eszébe jut egy kissé merész gondolat. Mégpedig az, hogy felül Thea mögé a nyeregbe, és maga előtt tartva a lányt kicsit üget Wollyval, hogy még nagyobb élménnyel ajándékozza meg az ifjút. Bár az az érzése, hogy Thea nem igazán fogja díjazni az ötletet. De azért csak megállítja Wollyt, s felveti:*
- Mit szólnál egy kis ügetéshez?
*Különös szempárjával Thea arcát fürkészi.*
8063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 16:34:52
Üzenet elküldve: 2020-05-21 16:34:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Felcsert ide!//
*Először csak furcsán néz az öreg szavaira, nem is tudja hirtelen, hogy mire vélje a dolgot, mit van mit tenni, nem a legeszesebb barbár a hegyen innen, de talán még azon túl sem. Kell neki néhány másodperc, de azért észreveszi magát.*
-Csak nehogy kést rakj a hátamba, öreg.
*Mondja, s közelebb helyezkedik, talán még le is guggol, vagy térdel, ahogy kényelmesebb, vagy jobbnak látja a helyzetet, hagyja, hogy irányítsa valamelyest a másik. Bár nem orvos, és ilyen képzettsége sosem volt, igyekezett inkább nem megsérülni, vagy a szellemek erejét kérni, ha baj volt, némi fogalma van az erdőről és a növényekről, csak amolyan alapvető szinten.*
-Kamillát törtem össze, meg még valami másikat, mi is a neve...
*Gondolkodik egy darabig, de nem jut eszébe, ha a képébe nyomnák megismerné.*
-Mindegy is, azt tudom, hogy enyhítettek a fájdalmon, és ahol viszketett, ott utána már nem viszketett annyira, és hűsebb lett az égési felület. Lóhuggyal kevertem természetesen.
*Mondja ezt teljes bizonyossággal, hisz erről biztosan tudja, hogy sok mindenre jó, főleg ha sebekről van szó, kiütésekről, stb. Azért megvonja vállát, mert esküdni nem merne.*
-Egy jó hatja, vagy talán kettő.
*Csak azért bízik valamenynire a saját kuruzslásában, mert eddig is túlélte a dolgot, és a hatok alatt igazából csak jobban lett, vagy stagnált, de rosszabbodni nem rosszabbodott az állapota.*
-A zúzódások meg, hát ő. Hogy is mondjam. Láthatatlan levegő...robbanó nyíl? Varázsnyíl? Valami ilyesmi lehetett, egy Teysus követő láthatatlan lövedékekkel harcolt. Nagyon.. idegen ez tőlem, öreg. Azt se tudom ki az a Teysus?
*Itt tényleg elbizonytalanodik, mert ha agyonvernék se tudná megmondani, hogy mi a fene is kapta oldalba, csak azt tudja, hogy akkor ájult el. *
-A nyakamon meg valami borzalmas árnylény, Jalanydi ejtett sebet, egy ilyen viharlény volt, azt hiszem. Legalábbis úgy látszott, mintha villámlásból állna, és még a fegyveren is áthúzott az ereje, éreztem, hogy megcsíp. Még a a hajam is égnek állt.
*Nem tudja, hogy léteznek-e ilyen lények, hogy csak Jalanydi volt ez a borzalmas ellenfél, mindenesetre bizonyos, hogy Rorkir számára roppant új és szinte felfoghatatlan dolgokon esett át, nem egyszerű harcos volt, mint akikhez szokott. Nem veszi rossz néven, ha a feketeséget nem tudja eltüntetni a testéről, de az éggésel csak tud kezdeni valamit, az egyébként is fájdalmasabb és bosszantóbb, hogy nem tudja úgy fordítani a fejét, ahogy akarja nyögdécselés és fogcsikorgatás nélkül.*
*Először csak furcsán néz az öreg szavaira, nem is tudja hirtelen, hogy mire vélje a dolgot, mit van mit tenni, nem a legeszesebb barbár a hegyen innen, de talán még azon túl sem. Kell neki néhány másodperc, de azért észreveszi magát.*
-Csak nehogy kést rakj a hátamba, öreg.
*Mondja, s közelebb helyezkedik, talán még le is guggol, vagy térdel, ahogy kényelmesebb, vagy jobbnak látja a helyzetet, hagyja, hogy irányítsa valamelyest a másik. Bár nem orvos, és ilyen képzettsége sosem volt, igyekezett inkább nem megsérülni, vagy a szellemek erejét kérni, ha baj volt, némi fogalma van az erdőről és a növényekről, csak amolyan alapvető szinten.*
-Kamillát törtem össze, meg még valami másikat, mi is a neve...
*Gondolkodik egy darabig, de nem jut eszébe, ha a képébe nyomnák megismerné.*
-Mindegy is, azt tudom, hogy enyhítettek a fájdalmon, és ahol viszketett, ott utána már nem viszketett annyira, és hűsebb lett az égési felület. Lóhuggyal kevertem természetesen.
*Mondja ezt teljes bizonyossággal, hisz erről biztosan tudja, hogy sok mindenre jó, főleg ha sebekről van szó, kiütésekről, stb. Azért megvonja vállát, mert esküdni nem merne.*
-Egy jó hatja, vagy talán kettő.
*Csak azért bízik valamenynire a saját kuruzslásában, mert eddig is túlélte a dolgot, és a hatok alatt igazából csak jobban lett, vagy stagnált, de rosszabbodni nem rosszabbodott az állapota.*
-A zúzódások meg, hát ő. Hogy is mondjam. Láthatatlan levegő...robbanó nyíl? Varázsnyíl? Valami ilyesmi lehetett, egy Teysus követő láthatatlan lövedékekkel harcolt. Nagyon.. idegen ez tőlem, öreg. Azt se tudom ki az a Teysus?
*Itt tényleg elbizonytalanodik, mert ha agyonvernék se tudná megmondani, hogy mi a fene is kapta oldalba, csak azt tudja, hogy akkor ájult el. *
-A nyakamon meg valami borzalmas árnylény, Jalanydi ejtett sebet, egy ilyen viharlény volt, azt hiszem. Legalábbis úgy látszott, mintha villámlásból állna, és még a fegyveren is áthúzott az ereje, éreztem, hogy megcsíp. Még a a hajam is égnek állt.
*Nem tudja, hogy léteznek-e ilyen lények, hogy csak Jalanydi volt ez a borzalmas ellenfél, mindenesetre bizonyos, hogy Rorkir számára roppant új és szinte felfoghatatlan dolgokon esett át, nem egyszerű harcos volt, mint akikhez szokott. Nem veszi rossz néven, ha a feketeséget nem tudja eltüntetni a testéről, de az éggésel csak tud kezdeni valamit, az egyébként is fájdalmasabb és bosszantóbb, hogy nem tudja úgy fordítani a fejét, ahogy akarja nyögdécselés és fogcsikorgatás nélkül.*
8062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:36:10
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:36:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
*Revirtheát meglepi az éles hang, amit az állat kiad, először megszeppen, majd elmosolyodik, mikor rájön, hogy semmi baj.*
- Rendben. Igyekszem.* mély levegőt vesz, vállán érzi a nő könnyed érintését. Karjait lerázza így próbálva megszabadulni a felesleges feszültségtől. Miután úgy ítéli, hogy ezzel a módszerrel elérte, amit lehetett Allyre néz.*
- Készen állok.* veselkedik neki elszántan a feladatnak, figyelve a félvér lány minden szavára. Mindjárt szembesül is az első akadállyal: fel kell jutnia a ló hátára. A mozdulat nem sikerül éppen kecsesre, de Ally közreműködésének hála viszonylag gyorsan nyeregbe találja magát. Igaz, hogy szoknyája egészen felcsúszott, szabaddá téve hófehér lábszárait, de Revi erről most tudomást sem vesz.*
- Rendben!* bólint nagyot, majd rögvest kapaszkodó után néz. Vékony ujjai a nyereg elülső kápáját szorongatják.*
- Így jó lesz?* kérdezi a mellette lépdelő Allyt. A világos hajú lányka kissé imbolyog odafent.* Hűha! Kicsit olyan, mint a tengeren!* elevenít fel egy régi emléket. Arcán izgatott mosoly ül. A tartása hagy kívánnivalót maga után, vállai előre görnyednek, s túlságosan előre dől.*
- Téged ki tanított meg lovagolni?* kíváncsiskodik a nyeregből.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 13:36:53
//Első találkozás//
*Revirtheát meglepi az éles hang, amit az állat kiad, először megszeppen, majd elmosolyodik, mikor rájön, hogy semmi baj.*
- Rendben. Igyekszem.* mély levegőt vesz, vállán érzi a nő könnyed érintését. Karjait lerázza így próbálva megszabadulni a felesleges feszültségtől. Miután úgy ítéli, hogy ezzel a módszerrel elérte, amit lehetett Allyre néz.*
- Készen állok.* veselkedik neki elszántan a feladatnak, figyelve a félvér lány minden szavára. Mindjárt szembesül is az első akadállyal: fel kell jutnia a ló hátára. A mozdulat nem sikerül éppen kecsesre, de Ally közreműködésének hála viszonylag gyorsan nyeregbe találja magát. Igaz, hogy szoknyája egészen felcsúszott, szabaddá téve hófehér lábszárait, de Revi erről most tudomást sem vesz.*
- Rendben!* bólint nagyot, majd rögvest kapaszkodó után néz. Vékony ujjai a nyereg elülső kápáját szorongatják.*
- Így jó lesz?* kérdezi a mellette lépdelő Allyt. A világos hajú lányka kissé imbolyog odafent.* Hűha! Kicsit olyan, mint a tengeren!* elevenít fel egy régi emléket. Arcán izgatott mosoly ül. A tartása hagy kívánnivalót maga után, vállai előre görnyednek, s túlságosan előre dől.*
- Téged ki tanított meg lovagolni?* kíváncsiskodik a nyeregből.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 13:36:53
8061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:34:45
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:34:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Felcsert ide!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Láthatóan nem eléggé. Na, mondom, hajolj ide egy pofonért most már! * Szól erélyesebben az öreg gnóm, de a dühe egy csapásra elpárolog, amikor kiderül, hogy a fickónak segítségre van szüksége. Morogva bólogat, s ahogy a harcos megfordul, egy erőteljes öklöző mozdulatot mutat be, ami a barbár jobb lábának hajlata felé irányul. *
- Térdelj már le, az anyád kínját, hát szerinted mit látok a nyakadból, hülye gyerek. A szemem se a régi már, még ha a szög jó is lenne, akkor se látok el olyan messzire. * Morog kelletlenül, és ha végre szemmagasságba kerül a nyak, akkor alaposan megvizsgálja. *
- Ha démon vót, akkor nem biztos, hogy tudok rajtad segíteni, kölyök. De azért megtesszük amit tudunk. Na azt mondjad meg nekem, hogy mit kentél rá. Gondolom ötleted sincs mi volt az, úgyhogy írd le inkább, amilyen részletesen csak tudod. Hol találtad, hogy nézett ki, milyen érzés volt miután rákented. A szagát is mondhatod, csak csiripelj, mint a kismadár. Mert lehet, hogy csak rontottál a helyzeten. * Teszi hozzá továbbra is zsémbesen, és megvizsgálja a fekete nyomot is. Nézi, hogy a bőr sérült-e, vagy csak valami átok féleség lehet, de első ránézésre inkább a nyakával tud mit kezdeni. *
- A zúzódásaid is meg kell nézni, ha már ide fújt a szélt, mert nem tudhatod, hogy mennyire súlyosak. Az is lehet, hogy belső sérülésed van, és nem is tudod. Mikor történt mindez? Részletesen meséljed el, olyan részletesen, hogy utána a kocsmában sajátomként adhassam elő a történetet. Minden apró részlet számít.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Láthatóan nem eléggé. Na, mondom, hajolj ide egy pofonért most már! * Szól erélyesebben az öreg gnóm, de a dühe egy csapásra elpárolog, amikor kiderül, hogy a fickónak segítségre van szüksége. Morogva bólogat, s ahogy a harcos megfordul, egy erőteljes öklöző mozdulatot mutat be, ami a barbár jobb lábának hajlata felé irányul. *
- Térdelj már le, az anyád kínját, hát szerinted mit látok a nyakadból, hülye gyerek. A szemem se a régi már, még ha a szög jó is lenne, akkor se látok el olyan messzire. * Morog kelletlenül, és ha végre szemmagasságba kerül a nyak, akkor alaposan megvizsgálja. *
- Ha démon vót, akkor nem biztos, hogy tudok rajtad segíteni, kölyök. De azért megtesszük amit tudunk. Na azt mondjad meg nekem, hogy mit kentél rá. Gondolom ötleted sincs mi volt az, úgyhogy írd le inkább, amilyen részletesen csak tudod. Hol találtad, hogy nézett ki, milyen érzés volt miután rákented. A szagát is mondhatod, csak csiripelj, mint a kismadár. Mert lehet, hogy csak rontottál a helyzeten. * Teszi hozzá továbbra is zsémbesen, és megvizsgálja a fekete nyomot is. Nézi, hogy a bőr sérült-e, vagy csak valami átok féleség lehet, de első ránézésre inkább a nyakával tud mit kezdeni. *
- A zúzódásaid is meg kell nézni, ha már ide fújt a szélt, mert nem tudhatod, hogy mennyire súlyosak. Az is lehet, hogy belső sérülésed van, és nem is tudod. Mikor történt mindez? Részletesen meséljed el, olyan részletesen, hogy utána a kocsmában sajátomként adhassam elő a történetet. Minden apró részlet számít.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586