Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-08 15:21:11
Üzenet elküldve: 2020-09-08 15:21:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*A mester megnyugtatja. Nem olyan tanítás ahol megbukhat. Ez megnyugtatja a harcost. Ha másnak sem sikerül, akkor nem aggódik tovább.*
- Külön vonzódás van az elemekhez? *kérdezi a gnómot. Kíváncsi rá, hogy ezt jól értette. A szélhez sosem volt sok köze. Nem baj, hogy nem ez lesz az erőssége. A mestere szerencsére türelmes. Így ez nem feszélyezi a harcost.*
- A földet azt kedvelem. *magyarázza. Ez az elem közel áll a szívéhez. Fiatalon földet művelt a szüleivel. Ez azelőtt volt, hogy harcosnak állt. Beletenyerel a földbe és teszi, amit mondanak neki. Érzi a föld rezdüléseit.*
- Most érzek valamit. *közli a mesterével. Nem tudja teljesen csak a földet érezni. De most akkor is jobb érzése van. A föld nagyon közel áll hozzá.*
- A szüleim földművelők voltak. Ezért lehet a föld elemet tanulnám ki először. *terveit elmondja. Ha lehet ilyet, akkor a földdel kezdene. Nem tudja, hogy ez lehetséges.*
- Választhatok elemet? Van sorrend? *kérdezi szaporán a gnómot. Ezeket még nem érti teljesen.*
*A mester megnyugtatja. Nem olyan tanítás ahol megbukhat. Ez megnyugtatja a harcost. Ha másnak sem sikerül, akkor nem aggódik tovább.*
- Külön vonzódás van az elemekhez? *kérdezi a gnómot. Kíváncsi rá, hogy ezt jól értette. A szélhez sosem volt sok köze. Nem baj, hogy nem ez lesz az erőssége. A mestere szerencsére türelmes. Így ez nem feszélyezi a harcost.*
- A földet azt kedvelem. *magyarázza. Ez az elem közel áll a szívéhez. Fiatalon földet művelt a szüleivel. Ez azelőtt volt, hogy harcosnak állt. Beletenyerel a földbe és teszi, amit mondanak neki. Érzi a föld rezdüléseit.*
- Most érzek valamit. *közli a mesterével. Nem tudja teljesen csak a földet érezni. De most akkor is jobb érzése van. A föld nagyon közel áll hozzá.*
- A szüleim földművelők voltak. Ezért lehet a föld elemet tanulnám ki először. *terveit elmondja. Ha lehet ilyet, akkor a földdel kezdene. Nem tudja, hogy ez lehetséges.*
- Választhatok elemet? Van sorrend? *kérdezi szaporán a gnómot. Ezeket még nem érti teljesen.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-08 09:25:10
Üzenet elküldve: 2020-09-08 09:25:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Tekihiro szépen, engedelmesen hajtja végre az utasításokat. Harcos kinézetét megerősíti fegyelmezett jelleme. Képes követni az instrukciókat, s érzékeli a szelet, de még egyelőre nem tudja a szél elemet tisztán érezni. Az érzésbe belevegyülnek gondolatok és sok más dolog is bizonyára. Arra, hogy megbukott volna tanítványa a gyakorlaton, kedvesen és mosolyogva megrázza a fejét.*
- Ne aggódj, itt nem tudsz megbukni. Először senkinek sem sikerül tökéletesen teljesíteni a gyakorlatokat. Ehhez is időre van szükség. Az is lehet, hogy nem a szél elem lesz, majd amit leghamarabb képes leszel elsajátítani. *Reméli, hogy ez a pár nyugtató gondolat visszaadja a férfi lelkesedését és nem keseredik el végképp a gyakorlat sikertelenségén. Most úgy gondolja, hogy egy másik elemmel fognak próbálkozni. Hátha azzal nagyobb sikere lesz tanítványának. Nyugodt és türelmes hangnemben folytatja.*
- Nézzünk egy másik elemet. Most tedd kérlek a tenyered a földre. Nyugodtan túrj bele egy kicsit, hogy érezd. Koncentrálj a földre, a földre melyen minden élő halad és minden élő megpihen egy kis időre. Koncentrálj a földre, mely növényeket ad nekünk, mely elnyeli az égből hulló esőt és megöntözi a tikkadt földeket. Próbáld meg ismét a többi érzésed kizárni. Csak a földre koncentrálj, arra, hogy mit jelképez, mit ad nekünk. Érezd a rezdüléseit. *Behunyt szemmel magyaráz tanítványának, s végig vezeti az érzékelés ösvényén mely végül a föld elem tisztább megértéséhez vezeti majd tanítványát.*
*Tekihiro szépen, engedelmesen hajtja végre az utasításokat. Harcos kinézetét megerősíti fegyelmezett jelleme. Képes követni az instrukciókat, s érzékeli a szelet, de még egyelőre nem tudja a szél elemet tisztán érezni. Az érzésbe belevegyülnek gondolatok és sok más dolog is bizonyára. Arra, hogy megbukott volna tanítványa a gyakorlaton, kedvesen és mosolyogva megrázza a fejét.*
- Ne aggódj, itt nem tudsz megbukni. Először senkinek sem sikerül tökéletesen teljesíteni a gyakorlatokat. Ehhez is időre van szükség. Az is lehet, hogy nem a szél elem lesz, majd amit leghamarabb képes leszel elsajátítani. *Reméli, hogy ez a pár nyugtató gondolat visszaadja a férfi lelkesedését és nem keseredik el végképp a gyakorlat sikertelenségén. Most úgy gondolja, hogy egy másik elemmel fognak próbálkozni. Hátha azzal nagyobb sikere lesz tanítványának. Nyugodt és türelmes hangnemben folytatja.*
- Nézzünk egy másik elemet. Most tedd kérlek a tenyered a földre. Nyugodtan túrj bele egy kicsit, hogy érezd. Koncentrálj a földre, a földre melyen minden élő halad és minden élő megpihen egy kis időre. Koncentrálj a földre, mely növényeket ad nekünk, mely elnyeli az égből hulló esőt és megöntözi a tikkadt földeket. Próbáld meg ismét a többi érzésed kizárni. Csak a földre koncentrálj, arra, hogy mit jelképez, mit ad nekünk. Érezd a rezdüléseit. *Behunyt szemmel magyaráz tanítványának, s végig vezeti az érzékelés ösvényén mely végül a föld elem tisztább megértéséhez vezeti majd tanítványát.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-08 07:54:53
Üzenet elküldve: 2020-09-08 07:54:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Becsukja szemét, ahogy a mester kéri. Nehéz teljesíteni, amit kérnek tőle. Sok minden jár a fejében. Hol fog dolgozni, vagy hol fog lakni? Ezekre még nem tudja a választ. Elképzeli az erdei házukat, amiben lakott a szüleivel. Az békés volt és nyugodt. Odaképzeli magát. A szelet érzi, ahogy gyengén süvít, de mellette minden mást is érez. A fákat is hallja, hogy a szél fújja.*
- Igen, érzem a szelet, de mást is. *magyarázza mesterének. Nem tud kizárni minden mást. Talán majd később.*
- Ha becsukom a szemem elkezdek gondolkodni a jövőmről. Nehéz másra figyelnem. *megvallja a gnómnak hiányosságát. Ezt most nem sikerül teljesítenie.*
- Most megbuktam a gyakorlaton? *kérdezget a gnómot. Még nem tudja, hogy lehetne belőle elementalista. Nem érzi a képességet még.*
*Becsukja szemét, ahogy a mester kéri. Nehéz teljesíteni, amit kérnek tőle. Sok minden jár a fejében. Hol fog dolgozni, vagy hol fog lakni? Ezekre még nem tudja a választ. Elképzeli az erdei házukat, amiben lakott a szüleivel. Az békés volt és nyugodt. Odaképzeli magát. A szelet érzi, ahogy gyengén süvít, de mellette minden mást is érez. A fákat is hallja, hogy a szél fújja.*
- Igen, érzem a szelet, de mást is. *magyarázza mesterének. Nem tud kizárni minden mást. Talán majd később.*
- Ha becsukom a szemem elkezdek gondolkodni a jövőmről. Nehéz másra figyelnem. *megvallja a gnómnak hiányosságát. Ezt most nem sikerül teljesítenie.*
- Most megbuktam a gyakorlaton? *kérdezget a gnómot. Még nem tudja, hogy lehetne belőle elementalista. Nem érzi a képességet még.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-07 15:32:53
Üzenet elküldve: 2020-09-07 15:32:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Az ifjú mélységi lánynak fogalma sincs, hogy pontosan mi okozhatja Max jókedvét, de az egyszer biztos, hogy rá is ragad némi ebből a vidámságból. Ugyan ez nem kuncogás formájában mutatkozik meg, csak egy kis mosoly húzódik arcán. De teljesen őszinte, akárcsak gesztenye tekintetének csillogása is. Megkönnyebbülést jelent számára, hogy immáron nem kell a hivatalosabb beszélgetési formulához ragaszkodnia. A tegeződés mégiscsak közvetlenebb beszélgetést eredményez. Márpedig Wherä mélyen úgy sejti, hogy emlékezetes beszélgetés fog kialakulni közöttük. Természetesen a szó legpozitívabb értelmében.
Elhangzik a férfi neve, először rövidebb, majd hosszabb formájában. De amikor a tiszteletről esik szó, nem kicsi csodálkozás ül ki arcára. Még ilyet sem mondtak neki sosem, s talán éppen ezért kifejezetten jól is esik magányos jellemének és lelkének ez a kifejezés. A kis csodálkozás után tekintete máris köszönetet fejez ki. Kuncognia kell a Max homlokába lógó rakoncátlan hajfürtökön. Olyan kedves látványt nyújt. Reméli, társa nem érti félre a helyzetet, hiszen egyáltalán nincs szándékában megbántani őt.
A táskájába nyúláskor a félvér arcára kiülő értetlenséget inkább annak tulajdonítja, hogy furcsállja, miként is kötődhet mozdulata a társalgáshoz. Wherä számolt ezzel a kockázattal, de mivel bevállalós lány - és igen különleges is jó értelemben - ezért elő meri venni a kockákat, hogy mutasson valamit. Nyilvánvaló persze, hogy sokat gyakorolt különféle mutatványokat, de azt nem lehet egyértelműen állítani, hogy ez épp egy gyakran használt műsorszáma. Gyakorlatilag improvizálás révén születik meg a produkció. Igen jól esik neki a Max arcáról leolvasható csodálat, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy meglehetősen távol áll tőle a dicsekvés. Szerény mosollyal köszöni meg. Még rájátszania sem kell, amúgy is egy szerény leány. Az bizony látszik társa vonásaiban, hogy az elragadtatás uralmába kerítette. Ennek ellenére nem csinál abból problémát, hogy kocsmai stílusban díjazza műsorát.*
- Ugyaaan. Nem csinálok ebből problémát.* Legyint könnyedén. Kezdi valahogyan megkedvelni új társaságát. Aztán a folytatás valamiképpen megerősíti korábbi sejtését. Legfeljebb csak az emlékezetes módosul különlegessé. Vagy ki tudja, hogy milyen lesz ez a beszélgetés. Nem igazán érti, hogy mi okból dől hanyatt a félvér, s igazából azt sem érti, amit mond. Fürkészőn néz Max szemébe, s komolyan elgondolkodtatja a kérdés, amit kap. Első sorban azon töpreng, hogy mit akar ez a kérdés jelenteni, s a másodlagos ez esetben a válasza. Sokáig azonban nem akarja váratni a férfit, ezért csak úgy egyszerűen és kedvesen azt feleli:*
- Igazából nem tudom, mit feleljek erre. Még most nem nagyon értem, mit szeretnél pontosan kifejezni. Költői nyelvezetben nem igazán vagyok jó. Ha ez költői volt egyáltalán.
*Ez a megszólalása kifejezetten hosszúra sikeredett az eddigiekhez képest. Viszont egyértelmű jelzője annak, hogy nem reménytelen eset, hogy megnyílik. Még kell némi idő ehhez, de már kezd feloldódni.*
*Az ifjú mélységi lánynak fogalma sincs, hogy pontosan mi okozhatja Max jókedvét, de az egyszer biztos, hogy rá is ragad némi ebből a vidámságból. Ugyan ez nem kuncogás formájában mutatkozik meg, csak egy kis mosoly húzódik arcán. De teljesen őszinte, akárcsak gesztenye tekintetének csillogása is. Megkönnyebbülést jelent számára, hogy immáron nem kell a hivatalosabb beszélgetési formulához ragaszkodnia. A tegeződés mégiscsak közvetlenebb beszélgetést eredményez. Márpedig Wherä mélyen úgy sejti, hogy emlékezetes beszélgetés fog kialakulni közöttük. Természetesen a szó legpozitívabb értelmében.
Elhangzik a férfi neve, először rövidebb, majd hosszabb formájában. De amikor a tiszteletről esik szó, nem kicsi csodálkozás ül ki arcára. Még ilyet sem mondtak neki sosem, s talán éppen ezért kifejezetten jól is esik magányos jellemének és lelkének ez a kifejezés. A kis csodálkozás után tekintete máris köszönetet fejez ki. Kuncognia kell a Max homlokába lógó rakoncátlan hajfürtökön. Olyan kedves látványt nyújt. Reméli, társa nem érti félre a helyzetet, hiszen egyáltalán nincs szándékában megbántani őt.
A táskájába nyúláskor a félvér arcára kiülő értetlenséget inkább annak tulajdonítja, hogy furcsállja, miként is kötődhet mozdulata a társalgáshoz. Wherä számolt ezzel a kockázattal, de mivel bevállalós lány - és igen különleges is jó értelemben - ezért elő meri venni a kockákat, hogy mutasson valamit. Nyilvánvaló persze, hogy sokat gyakorolt különféle mutatványokat, de azt nem lehet egyértelműen állítani, hogy ez épp egy gyakran használt műsorszáma. Gyakorlatilag improvizálás révén születik meg a produkció. Igen jól esik neki a Max arcáról leolvasható csodálat, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy meglehetősen távol áll tőle a dicsekvés. Szerény mosollyal köszöni meg. Még rájátszania sem kell, amúgy is egy szerény leány. Az bizony látszik társa vonásaiban, hogy az elragadtatás uralmába kerítette. Ennek ellenére nem csinál abból problémát, hogy kocsmai stílusban díjazza műsorát.*
- Ugyaaan. Nem csinálok ebből problémát.* Legyint könnyedén. Kezdi valahogyan megkedvelni új társaságát. Aztán a folytatás valamiképpen megerősíti korábbi sejtését. Legfeljebb csak az emlékezetes módosul különlegessé. Vagy ki tudja, hogy milyen lesz ez a beszélgetés. Nem igazán érti, hogy mi okból dől hanyatt a félvér, s igazából azt sem érti, amit mond. Fürkészőn néz Max szemébe, s komolyan elgondolkodtatja a kérdés, amit kap. Első sorban azon töpreng, hogy mit akar ez a kérdés jelenteni, s a másodlagos ez esetben a válasza. Sokáig azonban nem akarja váratni a férfit, ezért csak úgy egyszerűen és kedvesen azt feleli:*
- Igazából nem tudom, mit feleljek erre. Még most nem nagyon értem, mit szeretnél pontosan kifejezni. Költői nyelvezetben nem igazán vagyok jó. Ha ez költői volt egyáltalán.
*Ez a megszólalása kifejezetten hosszúra sikeredett az eddigiekhez képest. Viszont egyértelmű jelzője annak, hogy nem reménytelen eset, hogy megnyílik. Még kell némi idő ehhez, de már kezd feloldódni.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-07 13:52:03
Üzenet elküldve: 2020-09-07 13:52:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló meg a papus//
*Miután újra ketten maradnak, nyugodt mederben folyhat tovább az oktatás. Tanítványa tisztelettudó és egyszerű embernek tűnik. Kevés esély van rá, hogy a tudás megrontsa őt. Kifejezi, hogy türelmes próbál lenni, ami a szájából egy komoly elhatározásnak hangzik. Elsőre úgy tűnik, hogy az elméletet megértette, vagy egyszerűen úgy van vele, hogy a hiányzó részleteket idővel megérti. Ganer, miután látja tanítványát, hogy az kész a folytatásra, elkezdi a gyakorlati oktatást.*
- Kérlek, hunyd be a szemed. Próbáld kizárni a mindennapi gondolataidat. Képzeld el, hogy egy csendes és nyugodt helyen van, ahol biztonságban vagy és nem kell aggódnod semmitől sem. Ebben az állapotban nem aggaszt, és nem nyomaszt semmilyen probléma. *A hangja nyugtató és halk, de elég hangos, hogy a másik halhassa.*
- Próbáld érzékelni először a szelet, ami körbe ölel. Érezd amint a fák levelein átsuhan a lágy, nyári szellő. Koncentrálj rá, hogy csak a szelet érezd, és minden mást zárj ki az elmédből. *Szavai nyomán ugyanúgy tesz, mint tanítványa és az instrukciókat is behunyt szemmel adja át. Az idő kellően szeles, de nem viharos, így a gyakorlathoz pont ideális.*
- Érzed a szelet? *Hangja kíváncsi, ugyanakkor nem számon kérő. Nagyon érdekli, hogy tanítványának milyen az érzékelőképessége az egyes elemekre. Szemét még ekkor sem nyitja ki, nem szakítja meg vele a gyakorlatot.*
*Miután újra ketten maradnak, nyugodt mederben folyhat tovább az oktatás. Tanítványa tisztelettudó és egyszerű embernek tűnik. Kevés esély van rá, hogy a tudás megrontsa őt. Kifejezi, hogy türelmes próbál lenni, ami a szájából egy komoly elhatározásnak hangzik. Elsőre úgy tűnik, hogy az elméletet megértette, vagy egyszerűen úgy van vele, hogy a hiányzó részleteket idővel megérti. Ganer, miután látja tanítványát, hogy az kész a folytatásra, elkezdi a gyakorlati oktatást.*
- Kérlek, hunyd be a szemed. Próbáld kizárni a mindennapi gondolataidat. Képzeld el, hogy egy csendes és nyugodt helyen van, ahol biztonságban vagy és nem kell aggódnod semmitől sem. Ebben az állapotban nem aggaszt, és nem nyomaszt semmilyen probléma. *A hangja nyugtató és halk, de elég hangos, hogy a másik halhassa.*
- Próbáld érzékelni először a szelet, ami körbe ölel. Érezd amint a fák levelein átsuhan a lágy, nyári szellő. Koncentrálj rá, hogy csak a szelet érezd, és minden mást zárj ki az elmédből. *Szavai nyomán ugyanúgy tesz, mint tanítványa és az instrukciókat is behunyt szemmel adja át. Az idő kellően szeles, de nem viharos, így a gyakorlathoz pont ideális.*
- Érzed a szelet? *Hangja kíváncsi, ugyanakkor nem számon kérő. Nagyon érdekli, hogy tanítványának milyen az érzékelőképessége az egyes elemekre. Szemét még ekkor sem nyitja ki, nem szakítja meg vele a gyakorlatot.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-07 12:16:44
Üzenet elküldve: 2020-09-07 12:16:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Max rózsaszín ajkai a kuncogás vonalába simulnak egy pillanat alatt, ahogy a csöndes mélységi végül megszólal és egyre biztosabb benne, még nem találkozott, csak hasonló nővel sem. Mostanában pedig sok személlyel sodorta egy légtérbe a sors, mégis mintha a különlegesség megtestesítője ülne vele szemben a tölgyesnek támaszkodva. *
- Persze! *Feleli a végén továbbra is mosolyogva és egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy netalán megbántsa a másikat azzal, hogy ennyire jó kedve lett a kérdése miatt. Nem rajta nevet, csak valahogy boldoggá tette a számára oly furcsa aura. Pillanatokkal később pedig amikor a társasága tudatja vele, hogy bizony ő nem emlékszik a férfi nevére, az szinte megsem lepődik inkább, csak igazat ad magának azon megállapításában, hogy Wherä egy igazi álmodozó. Ez pedig továbbra is különösen szimpatikus neki. *
- Max, Maxrecoll Suwers tiszteletedre ismét. *hajol meg tréfálkozva a másik előtt, hogy aztán mostanra kissé megnőtt haját kiigazítsa arcából, mely előre bukott a mozdulat során. Aztán lassan a nő kockákat kezd elővenni maga mellett heverő táskájából, Max szemei pedig értetlenül merednek a másik karja felé, és csak némán imádkozik, hogy a másik ne akarjon kockázni, mert ha valamit akkor kockázni nagyon nem tud. Alig egy perc elteltével viszont a másik ismét felborítja a karamell barna bőrű férfi egész mivoltát, és már furcsálló tekintetét régen felváltotta a meglepett csodálás óriási, széles mosollyal az arcán. Amint a másik abbahagyja a kis mutatványt, mintha csak valamiféle kocsmában lenne önfeledten tapsolni kezd és ahogy minderre rá is ébred rögvest elszégyelli magát és szabadkozásba kezd. *
- Elnézést, elragadtattam magam, ez illetlen volt. *Zavartan piszkálgatni kezdi saját tenyerét, tekintetét pedig az ég felé vezeti, mintha csak onnan könnyebbnek tűnne az egész világ. *
- Én nem tudok efféle trükköket. De... *A tekintetét a másik felé vezeti és zavartan felnevet, miközben inkább eldől a finom fűben, hátha a kényelmesebb pozíció jobban megtudja benne teremteni az őszinteséget. *
- Könnyen keverem magam efféle kínos helyzetekbe, sőt mi több szerintem gyakran is rajongok dolgokért, de nem tudnám megmondani pontosan melyik rajongás volt eddig igaz. Te kinek tartod magad? *Pillant hold színű szemeivel a másik arca felé, fél oldalasan fekve és az ő ajkai közül elhangzó kérdés válaszán igyekszik gondolkodni. *
*Max rózsaszín ajkai a kuncogás vonalába simulnak egy pillanat alatt, ahogy a csöndes mélységi végül megszólal és egyre biztosabb benne, még nem találkozott, csak hasonló nővel sem. Mostanában pedig sok személlyel sodorta egy légtérbe a sors, mégis mintha a különlegesség megtestesítője ülne vele szemben a tölgyesnek támaszkodva. *
- Persze! *Feleli a végén továbbra is mosolyogva és egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy netalán megbántsa a másikat azzal, hogy ennyire jó kedve lett a kérdése miatt. Nem rajta nevet, csak valahogy boldoggá tette a számára oly furcsa aura. Pillanatokkal később pedig amikor a társasága tudatja vele, hogy bizony ő nem emlékszik a férfi nevére, az szinte megsem lepődik inkább, csak igazat ad magának azon megállapításában, hogy Wherä egy igazi álmodozó. Ez pedig továbbra is különösen szimpatikus neki. *
- Max, Maxrecoll Suwers tiszteletedre ismét. *hajol meg tréfálkozva a másik előtt, hogy aztán mostanra kissé megnőtt haját kiigazítsa arcából, mely előre bukott a mozdulat során. Aztán lassan a nő kockákat kezd elővenni maga mellett heverő táskájából, Max szemei pedig értetlenül merednek a másik karja felé, és csak némán imádkozik, hogy a másik ne akarjon kockázni, mert ha valamit akkor kockázni nagyon nem tud. Alig egy perc elteltével viszont a másik ismét felborítja a karamell barna bőrű férfi egész mivoltát, és már furcsálló tekintetét régen felváltotta a meglepett csodálás óriási, széles mosollyal az arcán. Amint a másik abbahagyja a kis mutatványt, mintha csak valamiféle kocsmában lenne önfeledten tapsolni kezd és ahogy minderre rá is ébred rögvest elszégyelli magát és szabadkozásba kezd. *
- Elnézést, elragadtattam magam, ez illetlen volt. *Zavartan piszkálgatni kezdi saját tenyerét, tekintetét pedig az ég felé vezeti, mintha csak onnan könnyebbnek tűnne az egész világ. *
- Én nem tudok efféle trükköket. De... *A tekintetét a másik felé vezeti és zavartan felnevet, miközben inkább eldől a finom fűben, hátha a kényelmesebb pozíció jobban megtudja benne teremteni az őszinteséget. *
- Könnyen keverem magam efféle kínos helyzetekbe, sőt mi több szerintem gyakran is rajongok dolgokért, de nem tudnám megmondani pontosan melyik rajongás volt eddig igaz. Te kinek tartod magad? *Pillant hold színű szemeivel a másik arca felé, fél oldalasan fekve és az ő ajkai közül elhangzó kérdés válaszán igyekszik gondolkodni. *
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:32:46
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:32:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Wherának tulajdonképpen fogalma sincs, mire számíthat a férfitól. Ránézésre egyáltalán nem olyannak tűnik, aki ártó szándékkal áll vele szóba. Ettől függetlenül persze lehetnek hátsó szándékai, ám az ifjú mélységi mégsem hajlik arra, hogy ilyesmit feltételezzen. Változatlanul türelmesen vár, és szemeivel a férfi arcát figyeli. Úgy tűnik, árnyalatbeli változás történik. Mintha rosszabb lenne a hangulata. De másabb, az egyszer biztos. Nem tudja, mi lehet ennek az oka. Pedig nem is mondott semmi olyat. Igaz, eleddig beszélni sem túl sokat beszélt, de ahhoz, hogy értékelhető mennyiségben képes legyen megszólalni, még kellene egy kis idő. Ismeretlen okokból odatévedt társasága azonban kérdést intéz hozzá, s valahogyan úgy érzi, hogy ez afféle sürgetésféleség lenne. Noha nem is olyan hangnemben mondja, és egyértelműen nem is fejezi ki, de mindenképpen szeretné, ha ő maga kérdezne. Egyáltalán nem áll szándékában elüldözni zárkózott társaságával a férfit, s reméli, hogy nem is fogja. Már ennek is örül, hogy van olyan lény még, aki igazán jó szívvel akar vele beszélgetni. Ámde meglehetősen nagy fejtörést okoz neki, hogy mit is kérdezzen.*
- Tegeződhetnénk?* Szól végül barátságosan. Tudja jól, hogy ez bizony elég esetlenre sikeredett, de már kezd kínossá válni ez a hallgatás. Bugyutának hangzó kérdése miatt bocsánatkérőn is néz Maxra, mert azt belül érzi, hogy nem egészen ilyen kérdésre számítottak tőle. De ha már itt járnak, akkor időszerűnek érzi, hogy a jövevény neve után érdeklődjön:*
- Ne haragudj, hogy is hívnak téged?* Kicsi szünet után még bocsánatkérőn hozzáteszi:*
- Nem emlékszem, hogy... mondtad-e már.
*Többet egyelőre nem kérdez, de hirtelen ötlete támad. Amint megkapja a választ, táskájába nyúlva előveszi a kockáit. Mindegyiket bal tenyerébe fogja - egy kivételével. Ezt az egyet hüvelyk- és mutatóujja között kezdi forgatni. Eleinte csak úgy lassacskán, mintegy bemelegítésképpen. Aztán kis idő múltán gyorsít a pörgetésen, sőt, anélkül, hogy jobb kezével besegítene, bal kezén ugyanezen ujjai közé fog egy másikat, és azt is pörgetni kezdi. A másik három kocka pedig ott pihen egyelőre tenyerében, maradék három ujja takarásában. Majd kis idő után ideiglenesen beszünteti a pörgetést, s az eddig pihenő három kockát jobb kezével a bal kézfejére helyezi. Mindezt anélkül, hogy hüvelyk- vagy mtatóujját használná, mert ugye azzal az első kockát fogja. Kizárólag a megmaradt három ujját használja. Ha ezzel pedig végez, ismét nekilát a kockák pörgetésének, ám ezúttal egy kis aprósággal bővül a mutatvány. Miközben ujjai a kockát forgatják, bal kezével jobb kezére dobja az előkerült három kockát. Majd vissza. És ezt még jó néhányszor megismétli. Anélkül, hogy a pörgetést abbahagyná vagy hogy bármelyik kocka is leesne. A tempó még most nem olyan gyors, de nehezítésképpen rövid időn belül segít a helyzeten. Immáron gyorsabban repkednek a kockák, valósággal pattognak a lány két kézfeje között. Olykor-olykor egymáshoz ütődnek, de ez elkerülhetetlen. Le azonban egyetlen alkalommal sem esnek. Ráadásul az egész mutatványt a legelejétől úgy csinálja, hogy legfeljebb csak szeme sarkából nézi saját mozdulatait. Egyébként javarészt Max arcát figyeli. Nagyon kíváncsi, miként fog erre reagálni.
Fontos megjegyeznünk, hogy ez a mutatvány Wherä részéről nem dicsekvésnek tudható be, egyszerűen csak ezzel próbálja valamiképpen érdekessé tenni a találkozást. Igazából várja, hogy a férfi kezdeményezzen bármit. Ő nyitottan fogad mindent, még ha egyelőre keveset is beszél.*
*Wherának tulajdonképpen fogalma sincs, mire számíthat a férfitól. Ránézésre egyáltalán nem olyannak tűnik, aki ártó szándékkal áll vele szóba. Ettől függetlenül persze lehetnek hátsó szándékai, ám az ifjú mélységi mégsem hajlik arra, hogy ilyesmit feltételezzen. Változatlanul türelmesen vár, és szemeivel a férfi arcát figyeli. Úgy tűnik, árnyalatbeli változás történik. Mintha rosszabb lenne a hangulata. De másabb, az egyszer biztos. Nem tudja, mi lehet ennek az oka. Pedig nem is mondott semmi olyat. Igaz, eleddig beszélni sem túl sokat beszélt, de ahhoz, hogy értékelhető mennyiségben képes legyen megszólalni, még kellene egy kis idő. Ismeretlen okokból odatévedt társasága azonban kérdést intéz hozzá, s valahogyan úgy érzi, hogy ez afféle sürgetésféleség lenne. Noha nem is olyan hangnemben mondja, és egyértelműen nem is fejezi ki, de mindenképpen szeretné, ha ő maga kérdezne. Egyáltalán nem áll szándékában elüldözni zárkózott társaságával a férfit, s reméli, hogy nem is fogja. Már ennek is örül, hogy van olyan lény még, aki igazán jó szívvel akar vele beszélgetni. Ámde meglehetősen nagy fejtörést okoz neki, hogy mit is kérdezzen.*
- Tegeződhetnénk?* Szól végül barátságosan. Tudja jól, hogy ez bizony elég esetlenre sikeredett, de már kezd kínossá válni ez a hallgatás. Bugyutának hangzó kérdése miatt bocsánatkérőn is néz Maxra, mert azt belül érzi, hogy nem egészen ilyen kérdésre számítottak tőle. De ha már itt járnak, akkor időszerűnek érzi, hogy a jövevény neve után érdeklődjön:*
- Ne haragudj, hogy is hívnak téged?* Kicsi szünet után még bocsánatkérőn hozzáteszi:*
- Nem emlékszem, hogy... mondtad-e már.
*Többet egyelőre nem kérdez, de hirtelen ötlete támad. Amint megkapja a választ, táskájába nyúlva előveszi a kockáit. Mindegyiket bal tenyerébe fogja - egy kivételével. Ezt az egyet hüvelyk- és mutatóujja között kezdi forgatni. Eleinte csak úgy lassacskán, mintegy bemelegítésképpen. Aztán kis idő múltán gyorsít a pörgetésen, sőt, anélkül, hogy jobb kezével besegítene, bal kezén ugyanezen ujjai közé fog egy másikat, és azt is pörgetni kezdi. A másik három kocka pedig ott pihen egyelőre tenyerében, maradék három ujja takarásában. Majd kis idő után ideiglenesen beszünteti a pörgetést, s az eddig pihenő három kockát jobb kezével a bal kézfejére helyezi. Mindezt anélkül, hogy hüvelyk- vagy mtatóujját használná, mert ugye azzal az első kockát fogja. Kizárólag a megmaradt három ujját használja. Ha ezzel pedig végez, ismét nekilát a kockák pörgetésének, ám ezúttal egy kis aprósággal bővül a mutatvány. Miközben ujjai a kockát forgatják, bal kezével jobb kezére dobja az előkerült három kockát. Majd vissza. És ezt még jó néhányszor megismétli. Anélkül, hogy a pörgetést abbahagyná vagy hogy bármelyik kocka is leesne. A tempó még most nem olyan gyors, de nehezítésképpen rövid időn belül segít a helyzeten. Immáron gyorsabban repkednek a kockák, valósággal pattognak a lány két kézfeje között. Olykor-olykor egymáshoz ütődnek, de ez elkerülhetetlen. Le azonban egyetlen alkalommal sem esnek. Ráadásul az egész mutatványt a legelejétől úgy csinálja, hogy legfeljebb csak szeme sarkából nézi saját mozdulatait. Egyébként javarészt Max arcát figyeli. Nagyon kíváncsi, miként fog erre reagálni.
Fontos megjegyeznünk, hogy ez a mutatvány Wherä részéről nem dicsekvésnek tudható be, egyszerűen csak ezzel próbálja valamiképpen érdekessé tenni a találkozást. Igazából várja, hogy a férfi kezdeményezzen bármit. Ő nyitottan fogad mindent, még ha egyelőre keveset is beszél.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:16:53
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:16:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztáson //
//Zárás//
*A másik férfi szavai rendkívül jól esnek Ter számára, és ezúttal még a gonosz kis démon is megszűnik a fejében, aki sokszor hajtogatja nem elég jó ehhez az egészhez, mintha csak a túlvilágról is kísértené az atyja. *
- Szerintem a pénz átok, én magam is ismerem a nemeseket, a nagyapám sokáig dolgozott közöttük inasként és inkább éheznék, mintsem minden másról lemondjak az aranyért, hogy aztán csak a vagyonom jellemezhessen. Most viszont mennem kell, Dakon. Örülök, hogy megismerhettelek! Remélem még találkozunk! *A sötételf egy rövides szedelőzködés után barátságosan nyújtja a másik felé a kezét egy búcsúul szolgáló kézfogás erejére, ami végeztével a tisztáson, már csak a távoli léptei hangja marad utána és a nyomai a finom, harmatos fűben. *
//Zárás//
*A másik férfi szavai rendkívül jól esnek Ter számára, és ezúttal még a gonosz kis démon is megszűnik a fejében, aki sokszor hajtogatja nem elég jó ehhez az egészhez, mintha csak a túlvilágról is kísértené az atyja. *
- Szerintem a pénz átok, én magam is ismerem a nemeseket, a nagyapám sokáig dolgozott közöttük inasként és inkább éheznék, mintsem minden másról lemondjak az aranyért, hogy aztán csak a vagyonom jellemezhessen. Most viszont mennem kell, Dakon. Örülök, hogy megismerhettelek! Remélem még találkozunk! *A sötételf egy rövides szedelőzködés után barátságosan nyújtja a másik felé a kezét egy búcsúul szolgáló kézfogás erejére, ami végeztével a tisztáson, már csak a távoli léptei hangja marad utána és a nyomai a finom, harmatos fűben. *
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:08:44
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:08:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*A férfinak egy pillanatig sem suhan át az agyán az, hogy netalán gyűlölnie kéne Wherät. Tagadhatná, de mit sem érne vele, élőket és holtakat is vetett, már meg teljes lételemüknél fogva, de erre soha, de soha nem a fajtájuk volt az oka és oka pedig mindig volt, mert okok nélkül nem lenne az aki. A másik rövides válasza hamar megcsonkítja kissé kedvét, mintha nem is érezné benne az a különös aurát amit ont magából a nő most inkább, csak egy falat kapott maga elé, és ez nem jelent neki mindenesetre jót, mert akinek falai vannak vagy hazug vagy őszinte. Hazugból pedig, már nagyon sok megsebezte, mégis talán a szép hölgyek különös képessége lehet, de úgy érzi feltétel nélkül bízhat a cicomás ékszereket viselő sötételfben. *
-Nem szeret társalogni? Tudja engem nem zavar, ha kérdez, sőt rendkívüli módon örülnék is neki. *igyekszik a másikat szavakra bírni a sajátjaival, hátha a hátha alapon és reméli ezúttal a csillagok megsegitik azt a háthát.*
*A férfinak egy pillanatig sem suhan át az agyán az, hogy netalán gyűlölnie kéne Wherät. Tagadhatná, de mit sem érne vele, élőket és holtakat is vetett, már meg teljes lételemüknél fogva, de erre soha, de soha nem a fajtájuk volt az oka és oka pedig mindig volt, mert okok nélkül nem lenne az aki. A másik rövides válasza hamar megcsonkítja kissé kedvét, mintha nem is érezné benne az a különös aurát amit ont magából a nő most inkább, csak egy falat kapott maga elé, és ez nem jelent neki mindenesetre jót, mert akinek falai vannak vagy hazug vagy őszinte. Hazugból pedig, már nagyon sok megsebezte, mégis talán a szép hölgyek különös képessége lehet, de úgy érzi feltétel nélkül bízhat a cicomás ékszereket viselő sötételfben. *
-Nem szeret társalogni? Tudja engem nem zavar, ha kérdez, sőt rendkívüli módon örülnék is neki. *igyekszik a másikat szavakra bírni a sajátjaival, hátha a hátha alapon és reméli ezúttal a csillagok megsegitik azt a háthát.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-05 19:01:17
Üzenet elküldve: 2020-09-05 19:01:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt ismét//
* A zsibogó piaci forgatott maguk mögött hagyják végre. Az eső utáni tisztás csendje szinte üdítő az eddigi hangzavar után. A nedves fű susog csak a lábuk alatt, meg a fákról lehulló vízcseppek földet érése az ami megtöri ezt a csendet. Bár inkább csak a részévé válik, ha lehet ilyet mondani. Aztán a folyó mellett különös dologra lesz figyelmes Isqhea. Az öreg kicsit meg is ijed a hirtelen lökésre meg a hangos felszólalásra.*
-Hhh. Mit? Mi az?* Néz rá értetlenül, mert kell egy kis idő mire sikerül felfognia, hogy mégis mi az amit a másik akar tőle.*
- A hajóra? Hmmm. Nem is rossz ötlet. Menjünk!* Követi a füvészt szorosan, aki rendezi mind a kettőjük ügyét. Előkeríti az amúgy elsőre nem túl barátságos kapitányt. Na persze egy kis aranytól mindjárt barátságosabbá válik. Kapnak egy kis kabint is, amibe aztán szépen berendezkedhetnek. Xung apó le is ül az egyik székre. Nem telik bele pár perc a feje hirtelen lehanyatlik előre. Máris elaludt az apóka. Így aztán ő biztosan nem fog Isqheával tartani, hogy megszemlélje az indulást. Látott már eleget életében, így aztán annyira nem is fogja sajnálni, hogy lemarad róla.*
* A zsibogó piaci forgatott maguk mögött hagyják végre. Az eső utáni tisztás csendje szinte üdítő az eddigi hangzavar után. A nedves fű susog csak a lábuk alatt, meg a fákról lehulló vízcseppek földet érése az ami megtöri ezt a csendet. Bár inkább csak a részévé válik, ha lehet ilyet mondani. Aztán a folyó mellett különös dologra lesz figyelmes Isqhea. Az öreg kicsit meg is ijed a hirtelen lökésre meg a hangos felszólalásra.*
-Hhh. Mit? Mi az?* Néz rá értetlenül, mert kell egy kis idő mire sikerül felfognia, hogy mégis mi az amit a másik akar tőle.*
- A hajóra? Hmmm. Nem is rossz ötlet. Menjünk!* Követi a füvészt szorosan, aki rendezi mind a kettőjük ügyét. Előkeríti az amúgy elsőre nem túl barátságos kapitányt. Na persze egy kis aranytól mindjárt barátságosabbá válik. Kapnak egy kis kabint is, amibe aztán szépen berendezkedhetnek. Xung apó le is ül az egyik székre. Nem telik bele pár perc a feje hirtelen lehanyatlik előre. Máris elaludt az apóka. Így aztán ő biztosan nem fog Isqheával tartani, hogy megszemlélje az indulást. Látott már eleget életében, így aztán annyira nem is fogja sajnálni, hogy lemarad róla.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-05 17:24:17
Üzenet elküldve: 2020-09-05 17:24:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt ismét//
*A piacról hamar elérnek a tisztásig. Isqeha kicsit kényszeredetten gondol bele az előttük álló hosszú útra. ~Lehet, hogy rossz ötlet volt beleegyezni ebbe a kikötői útba? Caplassunk megint napokon keresztül, most le délnek? Megér az a dellion annyit?~ tűnődik, de aztán felderül az arca, amikor meglátja a folyón a hajót, amiről épp kifelé pakolnak, nagy szekerekre, hosszú pallókról.*
- Nézd csak, apó! *löki meg az öreget, talán a kelleténél egy kicsit jobban is oldalba taszajtva izgalmában.*
- Erre felkéredzkedhetnénk! Nem hinném, hogy itt éjszakáznak! Biztosan indulnak vissza, amint végeztek! *bizakodik előre, azzal meg is indul, hogy előkerítse a hajó kapitányát, ha tudja. Szerencsére sikerrel jár, egy köpcös, de szívósnak kinéző férfi kerül elő hamarosan.*
- Mit akar tőlem? *kérdezi szúrós tekintettel Isqet, de a szúrós tekintet hamar megenyhül, amikor Isqeha felajánl némi aranyat azért cserébe, ha elviszi kettejüket le a folyón, egészen a kikötőig.
Még egy aprócska kabint is kapnak, bár mindez fejenként 30 aranyába kerül Isqnek. De úgy véli, nem kötöttek rossz üzletet, így a 60 arany hamar a kapitány kabátjának (Mesélő (Hádész) zsebébe vándorol.
El is helyezkedhetnek hamar, azután Isq mindenképp felballag a fedélzetre. El nem mulasztaná az indulást semmi pénzért. Ami nem is késik sokáig. Az utolsó szekér is befordul a város felé, a horgonyt felhúzzák, és a hajó lassan elindul lefelé a folyón, délnek, a Kikötő felé.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.05 17:47:11
*A piacról hamar elérnek a tisztásig. Isqeha kicsit kényszeredetten gondol bele az előttük álló hosszú útra. ~Lehet, hogy rossz ötlet volt beleegyezni ebbe a kikötői útba? Caplassunk megint napokon keresztül, most le délnek? Megér az a dellion annyit?~ tűnődik, de aztán felderül az arca, amikor meglátja a folyón a hajót, amiről épp kifelé pakolnak, nagy szekerekre, hosszú pallókról.*
- Nézd csak, apó! *löki meg az öreget, talán a kelleténél egy kicsit jobban is oldalba taszajtva izgalmában.*
- Erre felkéredzkedhetnénk! Nem hinném, hogy itt éjszakáznak! Biztosan indulnak vissza, amint végeztek! *bizakodik előre, azzal meg is indul, hogy előkerítse a hajó kapitányát, ha tudja. Szerencsére sikerrel jár, egy köpcös, de szívósnak kinéző férfi kerül elő hamarosan.*
- Mit akar tőlem? *kérdezi szúrós tekintettel Isqet, de a szúrós tekintet hamar megenyhül, amikor Isqeha felajánl némi aranyat azért cserébe, ha elviszi kettejüket le a folyón, egészen a kikötőig.
Még egy aprócska kabint is kapnak, bár mindez fejenként 30 aranyába kerül Isqnek. De úgy véli, nem kötöttek rossz üzletet, így a 60 arany hamar a kapitány kabátjának (Mesélő (Hádész) zsebébe vándorol.
El is helyezkedhetnek hamar, azután Isq mindenképp felballag a fedélzetre. El nem mulasztaná az indulást semmi pénzért. Ami nem is késik sokáig. Az utolsó szekér is befordul a város felé, a horgonyt felhúzzák, és a hajó lassan elindul lefelé a folyón, délnek, a Kikötő felé.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.05 17:47:11
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-04 13:19:58
Üzenet elküldve: 2020-09-04 13:19:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló meg a papus//
*Az erdő felől a tündér bácsi látogatja meg őket. Örül, hogy a bácsi is itt van. Lehet, hogy tanulni szeretne. Valamilyen csomagot hoz a gnómnak. Tekihiro nem tudja mi lehet. Az idősödő tündér hamar elmegy.*
- Jó utat Arraele bácsi! *a tündérnek kíván szerencsés utat. Mestere elteszi a csomagot, amit kapott és tanítani kezdi. Hallgatja, amit a gnóm magyaráz neki a képességekről. Rájön, hogy még sokat kell fejlődnie. Eddig semmit sem tudott ezekről a fogalmakról. A tudás nagy kincs.*
- Türelmes próbálok lennie. *feleli a gnómnak. Ha ez sokáig tart, akkor is türelmes tanuló lesz. Érdekes, hogy ez az Abogr mester tanít ezen a vidéken. Ha a tudást tovább lehet adni, akkor megérheti elementalistának lenni. Szeretne támogatásáról biztosítani a gnóm mesterét, hogy mielőbb átadhassa tudását. *
- Most nincsen kérdésem. Kezdhetjük. *válaszolja a gnómnak. Készen áll az első leckére.*
A hozzászólás írója (Tekihiro Nitakon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.04 13:20:26
*Az erdő felől a tündér bácsi látogatja meg őket. Örül, hogy a bácsi is itt van. Lehet, hogy tanulni szeretne. Valamilyen csomagot hoz a gnómnak. Tekihiro nem tudja mi lehet. Az idősödő tündér hamar elmegy.*
- Jó utat Arraele bácsi! *a tündérnek kíván szerencsés utat. Mestere elteszi a csomagot, amit kapott és tanítani kezdi. Hallgatja, amit a gnóm magyaráz neki a képességekről. Rájön, hogy még sokat kell fejlődnie. Eddig semmit sem tudott ezekről a fogalmakról. A tudás nagy kincs.*
- Türelmes próbálok lennie. *feleli a gnómnak. Ha ez sokáig tart, akkor is türelmes tanuló lesz. Érdekes, hogy ez az Abogr mester tanít ezen a vidéken. Ha a tudást tovább lehet adni, akkor megérheti elementalistának lenni. Szeretne támogatásáról biztosítani a gnóm mesterét, hogy mielőbb átadhassa tudását.
*- Most nincsen kérdésem. Kezdhetjük. *válaszolja a gnómnak. Készen áll az első leckére.*
A hozzászólás írója (Tekihiro Nitakon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.04 13:20:26
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-04 12:16:54
Üzenet elküldve: 2020-09-04 12:16:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló meg a papus//
*Tanítványa, követve példáját helyet foglal a fűben. A kíváncsiság és tudásvágy csillan meg szemei között, ugyanaz a lelkesedés, amely benne is megvolt, amikor erre az útra lépett. Lelkesedése ma már inkább türelmes várakozásba váltott. Tudatosan és kisebb célokat kitűzve halad terve megvalósítása felé. Tanítványának teljesen jogos és érthető kérdései támadnak, melyekre igyekszik kielégítő választ adni.*
- Hosszadalmas azért, mert a megfelelő előképzettség, tulajdonságok kifejlesztése időbe telik. Ezek hiányában minden mágustoronyban elköltött arany teljesen felesleges. Én maga is még csak most fogom megközelíteni az előképzettség megfelelő fokát. *A tanulási folyamat hosszadalmasságáról talán elég is lesz ennyi. A másik kérdés az árakat érinti, melyek a tanulás költségeként értelmezhetők. Ezt is jogos kérdésnek találja.*
- Míg egy harcosnak elég megvenni a megfelelő fegyvereket, páncélzatot, s ezeket karban tartania, illetve fejleszteni harci tudását, addig nekünk Abogr mester tudásáért fizetnünk kell. Itt említeném meg az esetleges támogatásodat. Ha nekem sikerülne elérni a megfelelő előképzettséget és a mágustoronyban megvásárolni a mestertől a tudást, akkor azt könnyedén átadhatnám neked is, cserébe a segítségedért. Így neked nem kell drágán megvenned a tudást, hanem én átadom neked. *Igyekszik érthető lenni és világos, hogyan is működik a tanulási folyamat. Ha akadna kérdése Tekihiro-nak, arra szívesen válaszol. Harmadik kérdés is akad, amire szintén felelnie kell.*
- Most még légy türelmes, ahogyan az előbb kértelek. Megtanítalak olyan gyakorlatokra, amikkel előbb-utóbb érzékelni fogod a mindent átható erőt, s minél többet gyakorolsz, annál erősebben és biztosabban érzed majd. *Sajnos elméletben erről többet nem tud mondani, de igyekszik kedvesen és nyugodt tempóban átadni tudását. Ez idő tájt érkezhet meg Arra papa, akinek váratlan látogatása meglepi a gnómot. Fel is áll, hogy fogadhassa Arrapust.*
- Arrapus? Minek köszönhetjük, hogy meglátogattál minket? *kedvesen és kíváncsian kérdezi a tündért, s a kérdésére a papus nyomban válaszol is. A papustól kapott csomagot hálásan átveszi.*
- Köszönöm szépen Arrapus, hogy elhoztad! Mi is lenne velem nélküled! *Köszönetét kifejezve enyhén meghajtja magát a tündér felé, majd hagyja, hogy nyugodtan folytassa útját. Miután elköszön a papustól visszaül tanítványával szemben a fűre.*
- Van esetleg még kérdésed, vagy mutathatok pár fejlesztő gyakorlatot? *Lelkesen és barátságos hangnemben kérdezi a másikat, s készen áll a további segítségnyújtásra tanítványa minden kérdésére.*
*Tanítványa, követve példáját helyet foglal a fűben. A kíváncsiság és tudásvágy csillan meg szemei között, ugyanaz a lelkesedés, amely benne is megvolt, amikor erre az útra lépett. Lelkesedése ma már inkább türelmes várakozásba váltott. Tudatosan és kisebb célokat kitűzve halad terve megvalósítása felé. Tanítványának teljesen jogos és érthető kérdései támadnak, melyekre igyekszik kielégítő választ adni.*
- Hosszadalmas azért, mert a megfelelő előképzettség, tulajdonságok kifejlesztése időbe telik. Ezek hiányában minden mágustoronyban elköltött arany teljesen felesleges. Én maga is még csak most fogom megközelíteni az előképzettség megfelelő fokát. *A tanulási folyamat hosszadalmasságáról talán elég is lesz ennyi. A másik kérdés az árakat érinti, melyek a tanulás költségeként értelmezhetők. Ezt is jogos kérdésnek találja.*
- Míg egy harcosnak elég megvenni a megfelelő fegyvereket, páncélzatot, s ezeket karban tartania, illetve fejleszteni harci tudását, addig nekünk Abogr mester tudásáért fizetnünk kell. Itt említeném meg az esetleges támogatásodat. Ha nekem sikerülne elérni a megfelelő előképzettséget és a mágustoronyban megvásárolni a mestertől a tudást, akkor azt könnyedén átadhatnám neked is, cserébe a segítségedért. Így neked nem kell drágán megvenned a tudást, hanem én átadom neked. *Igyekszik érthető lenni és világos, hogyan is működik a tanulási folyamat. Ha akadna kérdése Tekihiro-nak, arra szívesen válaszol. Harmadik kérdés is akad, amire szintén felelnie kell.*
- Most még légy türelmes, ahogyan az előbb kértelek. Megtanítalak olyan gyakorlatokra, amikkel előbb-utóbb érzékelni fogod a mindent átható erőt, s minél többet gyakorolsz, annál erősebben és biztosabban érzed majd. *Sajnos elméletben erről többet nem tud mondani, de igyekszik kedvesen és nyugodt tempóban átadni tudását. Ez idő tájt érkezhet meg Arra papa, akinek váratlan látogatása meglepi a gnómot. Fel is áll, hogy fogadhassa Arrapust.*
- Arrapus? Minek köszönhetjük, hogy meglátogattál minket? *kedvesen és kíváncsian kérdezi a tündért, s a kérdésére a papus nyomban válaszol is. A papustól kapott csomagot hálásan átveszi.*
- Köszönöm szépen Arrapus, hogy elhoztad! Mi is lenne velem nélküled! *Köszönetét kifejezve enyhén meghajtja magát a tündér felé, majd hagyja, hogy nyugodtan folytassa útját. Miután elköszön a papustól visszaül tanítványával szemben a fűre.*
- Van esetleg még kérdésed, vagy mutathatok pár fejlesztő gyakorlatot? *Lelkesen és barátságos hangnemben kérdezi a másikat, s készen áll a további segítségnyújtásra tanítványa minden kérdésére.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-04 10:24:40
Üzenet elküldve: 2020-09-04 10:24:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló meg a papus//
*Már megint erdőn bocsánkázik át a vén tündérünk. Lassan olyan tapasztalt lesz az erdők járásában mint az erdei szarvasok persze agancs nélkül. A bot jó támasz papusnak nehogy félre lépjen. Nagy valahára fény serdül fel a sötét erdőben. A tisztás széle csillog a sziporkázó napfénybe. Végre valahára itt van. Egy kicsit a szélén azért megáll kifújni a szuszt. Meg is látja a nebulókat ahogy a fűben ücsörögnek.*
- No há tik meg mit csinnátok?
*Biztos lóherét keresnek. Azt a négylevelűt. Egyszer talált a papus egy öt levelűt is. Valahol még ki is préselte meg eltette emlékbe hátha jó lesz valamikor. De ez vagy ötven éve volt. Azóta már régen elszáradt.*
- Osztán azí tanújatok is. Nesze fijjam itt van a batyud amit megin otthagytá.
*Figyelmetlen egy lurkó. Hozzá dobja a batyut, hogy nála legyen. Mindig elhagyja a dolgait és a papusnak kell utána vinnie. Nosza a kitérő után azon morfondál, hogy el kéne menni már templomba.*
- Megyek beszílek Eírrel egyet. Otthun tanákozunk.
*Hagyja a fiatalokat szöcskézni a fűbe. A papus a botjával meglódul a templom fele, hogy beszéljen Eyrrel egy sort.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.04 10:25:23
*Már megint erdőn bocsánkázik át a vén tündérünk. Lassan olyan tapasztalt lesz az erdők járásában mint az erdei szarvasok persze agancs nélkül. A bot jó támasz papusnak nehogy félre lépjen. Nagy valahára fény serdül fel a sötét erdőben. A tisztás széle csillog a sziporkázó napfénybe. Végre valahára itt van. Egy kicsit a szélén azért megáll kifújni a szuszt. Meg is látja a nebulókat ahogy a fűben ücsörögnek.*
- No há tik meg mit csinnátok?
*Biztos lóherét keresnek. Azt a négylevelűt. Egyszer talált a papus egy öt levelűt is. Valahol még ki is préselte meg eltette emlékbe hátha jó lesz valamikor. De ez vagy ötven éve volt. Azóta már régen elszáradt.*
- Osztán azí tanújatok is. Nesze fijjam itt van a batyud amit megin otthagytá.
*Figyelmetlen egy lurkó. Hozzá dobja a batyut, hogy nála legyen.
Mindig elhagyja a dolgait és a papusnak kell utána vinnie. Nosza a kitérő után azon morfondál, hogy el kéne menni már templomba.*- Megyek beszílek Eírrel egyet. Otthun tanákozunk.
*Hagyja a fiatalokat szöcskézni a fűbe. A papus a botjával meglódul a templom fele, hogy beszéljen Eyrrel egy sort.*
A hozzászólás írója (Arraele Lytarane) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.04 10:25:23
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-03 09:06:28
Üzenet elküldve: 2020-09-03 09:06:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Gnóm mestere a fűben kezdi meg az oktatását. Lekuporodik úgy, mint a mestere. Várja, hogy most mi következik. Elmélet. Erre alaposan odafigyel. Fontos részek hangzanak el. Kérdése is akad.*
- Miért nevezhető hosszadalmasnak? *kérdi a gnómot. Szeretné megtudni, hogy miért sok idő a tanulás. Másik kérdése is van.*
- Mennyire kerül sokba? *második kérdése a gnómhoz. Beszéltek már árakról, de ez valami más költség lehet. A magyarázó részt érdekesnek találja. Nem teljesen ért mindent, de érdekes.*
- Értem, azt hiszem. Nem látom, de ez létező erő. Hogyan tudom elkezdeni érzékelni? *A lényeget megérti. Amit nem ért arra rákérdez.*
*Gnóm mestere a fűben kezdi meg az oktatását. Lekuporodik úgy, mint a mestere. Várja, hogy most mi következik. Elmélet. Erre alaposan odafigyel. Fontos részek hangzanak el. Kérdése is akad.*
- Miért nevezhető hosszadalmasnak? *kérdi a gnómot. Szeretné megtudni, hogy miért sok idő a tanulás. Másik kérdése is van.*
- Mennyire kerül sokba? *második kérdése a gnómhoz. Beszéltek már árakról, de ez valami más költség lehet. A magyarázó részt érdekesnek találja. Nem teljesen ért mindent, de érdekes.*
- Értem, azt hiszem. Nem látom, de ez létező erő. Hogyan tudom elkezdeni érzékelni? *A lényeget megérti. Amit nem ért arra rákérdez.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-02 15:28:24
Üzenet elküldve: 2020-09-02 15:28:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 323
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*A szántók után a sűrű erdőséget átszelve elérkeznek a tisztáshoz, mely csendes és békés képét mutatja, mint mindig. Itt lelassítja lovát, mivel utastársa leszállni készül. A férfi gyakorlottan leszáll a lóról, amit nem sokkal Ganer is követ. Nincs szükség Éjtépő megkötéséhez, mivel okos telivér, s bármikor visszatér a legelésből, ha a gazdája fütyül neki. Miután Éjtépő egy kissé eltávolodik és legelészni kezd, neki is láthatnak a nyugodt oktatás alapjainak. Tekihiro láthatóan szeretne minél hamarabb belekezdeni a tanulásba. Örömmel veszi a lelkesedését és azt kifejező kérdését.*
- Kérlek, foglalj helyet a fűben. *Kedvesen invitálja a férfit, s lábait keresztbe téve leül a fűbe, hogy láthassa a másik, hogy pontosan mire gondol. Ha tanítványa leül, akkor folytatja.*
- A tanulás hosszú és fárasztó. Nagyon sok türelem kell hozzá, és nem kevés anyagi forrás. *Mielőtt az egészet elkezdi Tekihiro, jó, ha tudja, hogy pontosan mibe kezd bele. Szavai nyugodtak, s nem eltántorítani szeretné tanítványát, csupán őszinte akar vele lenni, hogy mire számíthat a jövőben. Ha ezt elfogadja a másik, akkor folytatja.*
- Az első lépés elméleti lesz. Nem kell csinálnod semmit sem, csupán figyelned arra a mit mondok. *Ha megkapja ezt a figyelmet, akkor belekezd.*
- Az elementalisták érzékelnek egy láthatatlan erőt. A mindent átható energiát, ami pókháló módjára sző be minden élőt. Úgy érzékeljük, mint ahogy a bőröd a hideget vagy meleget. Nehéz megmagyarázni, mert ez egy érzékelés, mint a tapintás, vagy ízérzékelés. Kezdetben talán semmit sem fogsz érezni, de később, gyakorlással egyre élesebben, egyre tisztábban fogod ezt az erőt érezni. Eddig érthető? *Lassan és tagoltan beszél, úgy hogy az esetleges kérdésekre nyugodtan tudjon felelni. Kérdése után figyeli Tekihiro-t, hogy tudja-e követni az elhangzottakat.*
*A szántók után a sűrű erdőséget átszelve elérkeznek a tisztáshoz, mely csendes és békés képét mutatja, mint mindig. Itt lelassítja lovát, mivel utastársa leszállni készül. A férfi gyakorlottan leszáll a lóról, amit nem sokkal Ganer is követ. Nincs szükség Éjtépő megkötéséhez, mivel okos telivér, s bármikor visszatér a legelésből, ha a gazdája fütyül neki. Miután Éjtépő egy kissé eltávolodik és legelészni kezd, neki is láthatnak a nyugodt oktatás alapjainak. Tekihiro láthatóan szeretne minél hamarabb belekezdeni a tanulásba. Örömmel veszi a lelkesedését és azt kifejező kérdését.*
- Kérlek, foglalj helyet a fűben. *Kedvesen invitálja a férfit, s lábait keresztbe téve leül a fűbe, hogy láthassa a másik, hogy pontosan mire gondol. Ha tanítványa leül, akkor folytatja.*
- A tanulás hosszú és fárasztó. Nagyon sok türelem kell hozzá, és nem kevés anyagi forrás. *Mielőtt az egészet elkezdi Tekihiro, jó, ha tudja, hogy pontosan mibe kezd bele. Szavai nyugodtak, s nem eltántorítani szeretné tanítványát, csupán őszinte akar vele lenni, hogy mire számíthat a jövőben. Ha ezt elfogadja a másik, akkor folytatja.*
- Az első lépés elméleti lesz. Nem kell csinálnod semmit sem, csupán figyelned arra a mit mondok. *Ha megkapja ezt a figyelmet, akkor belekezd.*
- Az elementalisták érzékelnek egy láthatatlan erőt. A mindent átható energiát, ami pókháló módjára sző be minden élőt. Úgy érzékeljük, mint ahogy a bőröd a hideget vagy meleget. Nehéz megmagyarázni, mert ez egy érzékelés, mint a tapintás, vagy ízérzékelés. Kezdetben talán semmit sem fogsz érezni, de később, gyakorlással egyre élesebben, egyre tisztábban fogod ezt az erőt érezni. Eddig érthető? *Lassan és tagoltan beszél, úgy hogy az esetleges kérdésekre nyugodtan tudjon felelni. Kérdése után figyeli Tekihiro-t, hogy tudja-e követni az elhangzottakat.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-02 11:07:33
Üzenet elküldve: 2020-09-02 11:07:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*A paripa jó szolgálatot tesz. Gyorsan mennek vele. Megjön a kedve a gyakorlatokhoz.*
- Kezdjük, akkor. *tömören válaszolj a gnómnak. Nehezen képzeli el magát elementalistaként. Most szokja ezt a választását. A harcos élet is csábítja. Ebben több lehetőséget lát. Érdekesebb. A város határán megállnak. A fal nélküli Artheniort egy tisztáson tudják megközelíteni. Ez a tisztás az lehet amit Ganer javasolt. Tekihiro nem bánja, ha itt belekezdenek a tanulásba. Jobban el tudja majd képzelni, hogy mire vállalkozott. Megálláskor leszáll a paripáról.*
- Mit kell csináljak? *kérdi a gnómot. Várja az utasításokat a tanítójától. Izgul, de legyőzi idegességét.*
*A paripa jó szolgálatot tesz. Gyorsan mennek vele. Megjön a kedve a gyakorlatokhoz.*
- Kezdjük, akkor. *tömören válaszolj a gnómnak. Nehezen képzeli el magát elementalistaként. Most szokja ezt a választását. A harcos élet is csábítja. Ebben több lehetőséget lát. Érdekesebb. A város határán megállnak. A fal nélküli Artheniort egy tisztáson tudják megközelíteni. Ez a tisztás az lehet amit Ganer javasolt. Tekihiro nem bánja, ha itt belekezdenek a tanulásba. Jobban el tudja majd képzelni, hogy mire vállalkozott. Megálláskor leszáll a paripáról.*
- Mit kell csináljak? *kérdi a gnómot. Várja az utasításokat a tanítójától. Izgul, de legyőzi idegességét.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-08-29 22:04:04
Üzenet elküldve: 2020-08-29 22:04:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*A mélységi felül, mégsem illendő, hogy fekve beszélgessen. Bár még mindig a legnagyobb képtelenségnek tartja, hogy valaki szóbaáll vele csak úgy, minden ok nélkül. Mert ha vásárlásnál vagy akármilyen ügynél hozzászólnak, az teljesen más. Csak úgy, minden ok nélkül egyáltalán nem beszélnek vele. Ha mégis, akkor is csak azt fejezik ki, hogy mennyire utálják a fajtáját. Csak azért, mert mélységi. Wherä sosem értette ezt a megkülönböztetést, sőt, a lehető legigazságtalanabb dolognak tartja. Attól, mert mélységi, lehet más, mint a többi fajtársa. Márpedig Wherä nagyon más lány.
Ültő helyében nekiveti hátát a fának, melynek a törzsénél hevert eddig. Hogy kényelmesen üljön, kardját lecsatolja oldaláról, s a fűben magányosan ücsörgő táskája mellé fekteti. Fél szemmel még ekkor is figyeli az ismeretlen férfi arcát, akinek a nevére sem emlékszik. Vagy arra, hogy egyáltalán említette-e. Kicsit később esetleg rákérdez. A megjegyzésre nem reagál. Ez persze nem jelenti, hogy ő nem örül, de idegenekkel szemben zárkózott. Ennek egyértelmű megnyilvánulása, hogy keveset beszél. De idővel ez megszűnik nála, csak előbb kicsit jobban meg kell ismernie új társaságát. Mindazonáltal neki is meglehetősen furcsa a magázódó hangnem, de egyelőre nem szól érte. Ám a következő kérdésre nem tudja, mit feleljen. A világért sem vallaná be, hogy saját magának mesélt egy történetet, majd idővel talán elmondja. Hosszasan töpreng, mit is felelhetne, de végül csak egyszerűen annyit mond:*
- Csak elmerültem a csillagok nézésében.
*Hallgatag stílusával nem szándéka elüldözni a férfit, ha már odajött hozzá. Hogy mi fog kisülni a dologból, nem tudja, de kezd kíváncsi lenni rá. Kezdeti zárkózottsága miatt egyelőre ő nem kérdez semmit sem, tehát könnyen hiheti azt a férfi, hogy Wherát nem különösebben izgatja, hogy kivel is beszél. Ellenkezőjéről mindössze barátságos gesztenyebarna szemei tanúskodnak, s hamarosan eljön majd az az idő, amikor a leány is kérdezni fog.*
*A mélységi felül, mégsem illendő, hogy fekve beszélgessen. Bár még mindig a legnagyobb képtelenségnek tartja, hogy valaki szóbaáll vele csak úgy, minden ok nélkül. Mert ha vásárlásnál vagy akármilyen ügynél hozzászólnak, az teljesen más. Csak úgy, minden ok nélkül egyáltalán nem beszélnek vele. Ha mégis, akkor is csak azt fejezik ki, hogy mennyire utálják a fajtáját. Csak azért, mert mélységi. Wherä sosem értette ezt a megkülönböztetést, sőt, a lehető legigazságtalanabb dolognak tartja. Attól, mert mélységi, lehet más, mint a többi fajtársa. Márpedig Wherä nagyon más lány.
Ültő helyében nekiveti hátát a fának, melynek a törzsénél hevert eddig. Hogy kényelmesen üljön, kardját lecsatolja oldaláról, s a fűben magányosan ücsörgő táskája mellé fekteti. Fél szemmel még ekkor is figyeli az ismeretlen férfi arcát, akinek a nevére sem emlékszik. Vagy arra, hogy egyáltalán említette-e. Kicsit később esetleg rákérdez. A megjegyzésre nem reagál. Ez persze nem jelenti, hogy ő nem örül, de idegenekkel szemben zárkózott. Ennek egyértelmű megnyilvánulása, hogy keveset beszél. De idővel ez megszűnik nála, csak előbb kicsit jobban meg kell ismernie új társaságát. Mindazonáltal neki is meglehetősen furcsa a magázódó hangnem, de egyelőre nem szól érte. Ám a következő kérdésre nem tudja, mit feleljen. A világért sem vallaná be, hogy saját magának mesélt egy történetet, majd idővel talán elmondja. Hosszasan töpreng, mit is felelhetne, de végül csak egyszerűen annyit mond:*
- Csak elmerültem a csillagok nézésében.
*Hallgatag stílusával nem szándéka elüldözni a férfit, ha már odajött hozzá. Hogy mi fog kisülni a dologból, nem tudja, de kezd kíváncsi lenni rá. Kezdeti zárkózottsága miatt egyelőre ő nem kérdez semmit sem, tehát könnyen hiheti azt a férfi, hogy Wherát nem különösebben izgatja, hogy kivel is beszél. Ellenkezőjéről mindössze barátságos gesztenyebarna szemei tanúskodnak, s hamarosan eljön majd az az idő, amikor a leány is kérdezni fog.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-08-29 20:09:42
Üzenet elküldve: 2020-08-29 20:09:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Figyeli a nő arcát miközben hozzá beszél és a lágy nőies vonások szinte a férfivel is elmeséltetetti a történet. Egy pillanatig behunyja a szemeit és aztán észleli az éjszakai csönd még mindig körül veszi őket, csak néha a ciripelő rovarok beszélgetnek a fél homály fénye alatt, jó éjszakát kívánva annyi és annyi személynek. ~Furcsa~ állapítja meg magában, de nem is igazán az álmodozó sötételfre gondol ezzel, hanem arra az aurára ami körbe lengi a nőt és valahogy maga felé vonzza az embert. A másik hangja is lassan felcsendül, Max ajkai pedig mosolyra húzódna a különleges hang hallatán és nagyon meg sem lepődik, már a férfi a saját gondolatain. Illik a társaságához minden amit eddig magából mutat, és hiába, csak egy szót szólt eddig felé, már tudja a sebes arcú, hogy egy érdekes személlyel találkozott akitől akár tanulhat is. *
-Örülök, hogy megismerhetem Wheronykä! *Mosolyog a másikra*
-Min elmélkedett ennyire?*tartja magát a magázódáshoz ahogy az illem tartja, de ettől függetlenül furcsa a számára az effajta megszólítás egy fiatal hölgy jelenlétében. *
*Figyeli a nő arcát miközben hozzá beszél és a lágy nőies vonások szinte a férfivel is elmeséltetetti a történet. Egy pillanatig behunyja a szemeit és aztán észleli az éjszakai csönd még mindig körül veszi őket, csak néha a ciripelő rovarok beszélgetnek a fél homály fénye alatt, jó éjszakát kívánva annyi és annyi személynek. ~Furcsa~ állapítja meg magában, de nem is igazán az álmodozó sötételfre gondol ezzel, hanem arra az aurára ami körbe lengi a nőt és valahogy maga felé vonzza az embert. A másik hangja is lassan felcsendül, Max ajkai pedig mosolyra húzódna a különleges hang hallatán és nagyon meg sem lepődik, már a férfi a saját gondolatain. Illik a társaságához minden amit eddig magából mutat, és hiába, csak egy szót szólt eddig felé, már tudja a sebes arcú, hogy egy érdekes személlyel találkozott akitől akár tanulhat is. *
-Örülök, hogy megismerhetem Wheronykä! *Mosolyog a másikra*
-Min elmélkedett ennyire?*tartja magát a magázódáshoz ahogy az illem tartja, de ettől függetlenül furcsa a számára az effajta megszólítás egy fiatal hölgy jelenlétében. *
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-08-29 18:11:17
Üzenet elküldve: 2020-08-29 18:11:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Azon kívül, hogy a mélységi kedveli a csillagokat, van egy másik ok is, ami miatt ki szokott ide járni esténként. Mindenkitől független életet él, nincsen senkije, rettentő magányosnak érzi magát. És bár a csillagok nem nyújtanak kimondottan érdekfeszítő társaságot, mégis itt jól érzi magát. Wegtoren városában nőtt fel, szülők nélkül. Egy családhoz került, ahol ugyan jó sorsa volt, de mégsem érezte jól magát. Mégsem érzett igazi szeretetet, hiába volt befogadó a család. Néhány hete él csak Artheniorban, de magányos életén nem változtatott semmit. Wegtorenben sem talált társaságra, Artheniorban sem. Ez legalább közös mindkét helyen. Gyerekkorában neki soha nem meséltek meséket esténként. Egyszerűen nem volt szokás annál a családnál. Ezért valahányszor ide kijön nézegetni a csillagokat, mindig történeteket talál ki saját maga szórakoztatására. Képzelete ilyenkor szárnyal, s minden apró csillagot egy-egy eleven kockának lát. A milliárdnyi kis kockából pedig egy egész kép áll össze, s bár pusztán elméjében játszódnak le a történetek, szemeivel mégis látni véli az eseményeket. Olyan történetek ezek, melyeket saját hangulatának megfelelően alakíthat. Melyekben nincsenek korlátok, senki nem szab határt, s a képzelet sasmadárként szárnyalhat szabadon, mindentől függetlenül. Ilyenkor magában mesél, s rend szerint bele is éli magát.
Bár tény és való, hogy régóta vágyik valakire, aki szeretetet tud neki nyújtani, de a magányhoz is hozzászokott már.
Közeledő léptek zaját hallja, de tulajdonképpen nem fogja fel, hogy valaki éppen a közelében telepszik le. Most is egy új történet játszódik le a fejében, arcán is látni, hogy nem a földi világban jár. Hallja ugyan a férfi hangját, de ahogy a lépteket nem fogta fel, úgy ezt sem.*
~Ment tovább a vándor, ment a sűrű, sötét rengetegben. Csak a földön minden egyes lépésére kirajzolódó jelek ontottak magukból annyi fényt, hogy a tájékozódás ne váljék lehetetlenné. Valahol a közelben, egy sűrű bozótosban valami apró állat kaparta ütemesen a földet. De a vándor csak ment tovább rendíthetetlenül. Nem tudta, hol jár vagy hogy mennyi van még hátra az elveszett városig. Egyetlen erő hajtotta csak előre: megtörni az évszázados átkot, mielőtt a homokóra végleg lepereg és felhangzik az utolsó harangszó...~
*Idáig jutott a történetben, mert - fogalma sincs, hogyan - eljutott elméjéig, hogy valaki nem is oly rég megszólalt mellette. Nem akar elszakadni a történettől, hiszen még csak most jönne az izgalom. De nincs mit tenni, a vándor, a fekete rengeteg és a fel-felvillanó jelek képe szertefoszlik, Wherä újból csak a csillagos eget látja. Oldalra fordítja fejét, ahonnét a hangot vélte hallani. És valóban, tényleg letelepedett mellé egy férfi. Nem szól semmit, csak alaposan végigméri az illetőt tetőtől talpig. Barátságosnak tűnik, így itt marad a tisztáson. De az viszont igencsak meglepi, hogy valaki éppen az ő társaságát keresi. Ha többen lennének a környéken, azt hinné, valami tévedésről van szó, de jelen helyzetben kétség sincs felőle, hogy őt szólították meg.*
- Üdv.* Szól végül barátságosan lágy alt hangján. Azt nem tudja, a férfi mit mondott neki, de minden esetre ő azért elárulja nevét.*
- Wheronykä vagyok.
*Nem kérdez rá, mit is mondott, egyelőre megvárja, mi fog ezután történni.*
*Azon kívül, hogy a mélységi kedveli a csillagokat, van egy másik ok is, ami miatt ki szokott ide járni esténként. Mindenkitől független életet él, nincsen senkije, rettentő magányosnak érzi magát. És bár a csillagok nem nyújtanak kimondottan érdekfeszítő társaságot, mégis itt jól érzi magát. Wegtoren városában nőtt fel, szülők nélkül. Egy családhoz került, ahol ugyan jó sorsa volt, de mégsem érezte jól magát. Mégsem érzett igazi szeretetet, hiába volt befogadó a család. Néhány hete él csak Artheniorban, de magányos életén nem változtatott semmit. Wegtorenben sem talált társaságra, Artheniorban sem. Ez legalább közös mindkét helyen. Gyerekkorában neki soha nem meséltek meséket esténként. Egyszerűen nem volt szokás annál a családnál. Ezért valahányszor ide kijön nézegetni a csillagokat, mindig történeteket talál ki saját maga szórakoztatására. Képzelete ilyenkor szárnyal, s minden apró csillagot egy-egy eleven kockának lát. A milliárdnyi kis kockából pedig egy egész kép áll össze, s bár pusztán elméjében játszódnak le a történetek, szemeivel mégis látni véli az eseményeket. Olyan történetek ezek, melyeket saját hangulatának megfelelően alakíthat. Melyekben nincsenek korlátok, senki nem szab határt, s a képzelet sasmadárként szárnyalhat szabadon, mindentől függetlenül. Ilyenkor magában mesél, s rend szerint bele is éli magát.
Bár tény és való, hogy régóta vágyik valakire, aki szeretetet tud neki nyújtani, de a magányhoz is hozzászokott már.
Közeledő léptek zaját hallja, de tulajdonképpen nem fogja fel, hogy valaki éppen a közelében telepszik le. Most is egy új történet játszódik le a fejében, arcán is látni, hogy nem a földi világban jár. Hallja ugyan a férfi hangját, de ahogy a lépteket nem fogta fel, úgy ezt sem.*
~Ment tovább a vándor, ment a sűrű, sötét rengetegben. Csak a földön minden egyes lépésére kirajzolódó jelek ontottak magukból annyi fényt, hogy a tájékozódás ne váljék lehetetlenné. Valahol a közelben, egy sűrű bozótosban valami apró állat kaparta ütemesen a földet. De a vándor csak ment tovább rendíthetetlenül. Nem tudta, hol jár vagy hogy mennyi van még hátra az elveszett városig. Egyetlen erő hajtotta csak előre: megtörni az évszázados átkot, mielőtt a homokóra végleg lepereg és felhangzik az utolsó harangszó...~
*Idáig jutott a történetben, mert - fogalma sincs, hogyan - eljutott elméjéig, hogy valaki nem is oly rég megszólalt mellette. Nem akar elszakadni a történettől, hiszen még csak most jönne az izgalom. De nincs mit tenni, a vándor, a fekete rengeteg és a fel-felvillanó jelek képe szertefoszlik, Wherä újból csak a csillagos eget látja. Oldalra fordítja fejét, ahonnét a hangot vélte hallani. És valóban, tényleg letelepedett mellé egy férfi. Nem szól semmit, csak alaposan végigméri az illetőt tetőtől talpig. Barátságosnak tűnik, így itt marad a tisztáson. De az viszont igencsak meglepi, hogy valaki éppen az ő társaságát keresi. Ha többen lennének a környéken, azt hinné, valami tévedésről van szó, de jelen helyzetben kétség sincs felőle, hogy őt szólították meg.*
- Üdv.* Szól végül barátságosan lágy alt hangján. Azt nem tudja, a férfi mit mondott neki, de minden esetre ő azért elárulja nevét.*
- Wheronykä vagyok.
*Nem kérdez rá, mit is mondott, egyelőre megvárja, mi fog ezután történni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179