//Urakh//
*Egy kis csevej azért nem lehet túl káros, így nem ugrik fel rögtön, sőt elszaladni sem áll szándékában a furcsa férfi mellől.
Elsőnek úgy tűnik, hogy a végén ténylegesen kialakul közöttük valami beszélgetésféle, Urakh még magáról is tesz egy érdekes hangzatú tényt, de innentől alig hagyja szóhoz jutni a lányt. Nem mintha sokat beszélne, csupán szavait egymásba fonja, s egy jó adag kérdést zúdít Mayran fejére.
Az elején még megpróbál rá válaszolni, de a második felesleges levegővétel után inkább felvont szemöldökkel várja hol is lesz ennek a vége.
A záró kérdés azonban megdöbbenti. *
~Mégis hogy merészel így beszélni? Arcátlan fatuskó!~
*A tegezés egyáltalán nem zavarja, de ez a hirtelen stílus váltás! Na meg a hangnem! Már-már felfortyanna, s indulatos, ám de frappáns válaszaival kikérné a magáét, mégsem ezt teszi.
Nem is érti miért. Nem tudja hogyan maradhat most ennyire nyugodt, mikor valaki, vagyis egy idegen ennyire képes felbosszantania. Akárha kívülről látná magát.
Minden indulat ellenére csak csendesen elmosolyodik. Arcára nem ülnek ki lelkében hullámzó érzései. A feje tiszta marad.*
- Akkor kezdjük az elején. Mit is kérdeztél legelsőnek? Ja igen. A hivatásom érdekelt. Nem tudom mint és hogyan vélekedik rólam, de már most el kell keserítenem, ugyanis a hivatás… számomra túlságosan is komplikált kifejezést jelent, amit még nem találtam meg. Te viszont *A Te-t finoman megnyomja* mintha nagyon is tisztában lennél a tiéddel nem de?
*Érti ahogyan érti, a nyugodt, kedves hang mellett ekkor átsuhan az arcán egy cinikusnak ható mosoly. Csak egy pillanat az egész. Ha Urakh nem figyel rá eléggé vagy csak nem elég szemfüles, észre sem veheti.*
- A második már egy kicsit nehezebb, bár a következő kérdések után majdnem, hogy lényegtelen. Talán egyszer erre is válaszolni fogok, most viszont térjünk a végére.
*Határozottan megkeresi a másik tekintetét, s ha elkapja, nem ereszti. Utolsó szavait a szemébe szegezve akarja kimondani.*
- Véleményem szerint nem léteznek lélekidomárok. Minden ember hatással lehet egy másik lelkére, egy harmadikéra viszont egyáltalán nem. Az viszont, hogy én miért jöttem ide vagy hogy milyen problémáim vannak és én azokat hogyan kezelem, nem hinném, hogy hasonló keretek között és hasonló hangsúllyal fognak kiderülni.
*Utolsó mondatával ugyan egy kicsit leleplezte magát, de önmagát is meglepő higgadtsága ezzel most nem törődik.*
- Most nekem lenne egy kérdésem. Van valami problémája Kedves Urakh?
Ha gondolja, szívesen meghallgatom valamikor, de most dolgom van. Ha mégis szükségét érezné a további beszélgetésünknek, megtalál majd a Holdudvaron.
Most viszont, nagyon örültem ennek a Kellemes kis beszélgetésnek!
*Mosolyog szenvtelenül a másik arcába, majd ráérősen feltápászkodik a földről, összeszedi magát és könnyed léptekkel elsétál a férfi mellett. Igen. Most már megnyugodott.*