Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-19 18:19:09
Üzenet elküldve: 2015-09-19 18:19:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrr//
*Végül csak magába tömi az első néhány falatot a madárból, és a cipóból, miután túl jut az emlékek okozta leblokkoláson. Mi tagadás, az ízesítése remekül sikerült, ám ez most csupán mellékes dolog. A széles mosoly nem kerüli el a figyelmét, habár latható reakciót nem szül. Arra eddig is mérget mert volna venni, hogy eme játék felvetése valami terv, vagy csel része, még ha ezen gyanúját elméje egy távolabbi szegletébe is űzte a fájdalmas mélabú. A mosoly azonban felért két kijózanító pofonnal. Ha odahaza látott volna hasonlót, nem lenne semmibaj. Itt azonban, távol az otthontól a megfertőzött világban ez a legnagyobb hazugság, amivel csak találkozni tud. Félvér mélységi tervez valamit.
De miért is ne tenné, hiszen mindkét szülőjére jellemzőek az alattomos praktikák. Most kellene felállnia, és elmennie. Most, amíg megteheti, amíg nem történt semmi, amíg nem sérül megint. Belsejében mégis egy cinikus hang szólal meg mosolyogva. ~Hadd tegye. Lássuk, ő mivel próbálkozik.~*
- Nem talált. *Közli röviden. A szabály arról nem szól, hogy pontosítást is kellene adnia, így hát nem teszi. A vadonban leélt évekkel nem lehet nehéz dolga senkinek, lerí a lányról, és ezzel tisztában van. Ám nem egyedül, jó néhány elf család döntött sok-sok generációval ezelőtt úgy, hogy a vadon legmélyére vonul remete törzsként, s éli életét a világ többi részétől távol, az ő mételyüktől biztonságban.
Mielőtt a maga kijelentését meghozná, némán méregeti Ryrrt. A látvány mellet persze eddigi beszélgetésüket is alapul veszi, és a viselkedéséből is próbál kihámozni valamit. Végül mégis valami pofonegyszerűvel kezd. Ha nem is gyakoriak, de egy-egy félvér elvétve náluk is előfordul, és bár nem ellenségesek velük, sosem zökkenő mentes az életük.*
- Akadtak problémáid a kevert véred miatt.
*Végül csak magába tömi az első néhány falatot a madárból, és a cipóból, miután túl jut az emlékek okozta leblokkoláson. Mi tagadás, az ízesítése remekül sikerült, ám ez most csupán mellékes dolog. A széles mosoly nem kerüli el a figyelmét, habár latható reakciót nem szül. Arra eddig is mérget mert volna venni, hogy eme játék felvetése valami terv, vagy csel része, még ha ezen gyanúját elméje egy távolabbi szegletébe is űzte a fájdalmas mélabú. A mosoly azonban felért két kijózanító pofonnal. Ha odahaza látott volna hasonlót, nem lenne semmibaj. Itt azonban, távol az otthontól a megfertőzött világban ez a legnagyobb hazugság, amivel csak találkozni tud. Félvér mélységi tervez valamit.
De miért is ne tenné, hiszen mindkét szülőjére jellemzőek az alattomos praktikák. Most kellene felállnia, és elmennie. Most, amíg megteheti, amíg nem történt semmi, amíg nem sérül megint. Belsejében mégis egy cinikus hang szólal meg mosolyogva. ~Hadd tegye. Lássuk, ő mivel próbálkozik.~*
- Nem talált. *Közli röviden. A szabály arról nem szól, hogy pontosítást is kellene adnia, így hát nem teszi. A vadonban leélt évekkel nem lehet nehéz dolga senkinek, lerí a lányról, és ezzel tisztában van. Ám nem egyedül, jó néhány elf család döntött sok-sok generációval ezelőtt úgy, hogy a vadon legmélyére vonul remete törzsként, s éli életét a világ többi részétől távol, az ő mételyüktől biztonságban.
Mielőtt a maga kijelentését meghozná, némán méregeti Ryrrt. A látvány mellet persze eddigi beszélgetésüket is alapul veszi, és a viselkedéséből is próbál kihámozni valamit. Végül mégis valami pofonegyszerűvel kezd. Ha nem is gyakoriak, de egy-egy félvér elvétve náluk is előfordul, és bár nem ellenségesek velük, sosem zökkenő mentes az életük.*
- Akadtak problémáid a kevert véred miatt.
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-19 17:12:55
Üzenet elküldve: 2015-09-19 17:12:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Amint kiejti a száján azt a mondatot, hogy a nő kedvese bizonyosan kedvtelve suttogja a lány nevét, megkapja a válaszát az egyik fel nem tett kérdésére.
Már kezdettől fogva gyanakodott, hogy férfi van a mélabú mögött. Elfeknél nem szokványos ez a fajta pesszimista hozzáállás a hétköznapokban, csak, ha nem történt valami eget rengető dolog az életükben. Ha halál volna az, egy szerette elvesztése, akkor Ydriss alighanem dühöngene, és talán, ha olyan az eset bosszúért vágtázna, és nem csak lovagolgatna csüggedten, s legfőképpen nem állna le beszélgetni egy idegennel.*
~Nem, itt másról van szó. Egy férfiről, aki nem halt meg, aki csak átverte, vagy kegyetlen volt vele. Ráadásul elég friss lehet a dolog, hiszen minden rezdülésében kiül a fájdalom. Roppantul könnyű préda vagy kicsikém. A sebzett szív a leghalálosabb ellenség.~
*A játékba való beleegyezés nyomban széles mosolyt csal az arcára. De bármennyire is erős a vágy benne, hogy nyomban a közepébe vágjon, még vár vele. Jobb, ha úgy forgatja a lapokat, hogy számára a legjobb eredmény jöjjön ki a végére. És ki tudja, talán Ydriss sem lesz elégedetlen vele.
Bekap még egy falat húst, aztán már fel is emeli a bort.*
- Egyél hölgyem, nehogy ideje korán kiess a játékból. *kacsint egyet, aztán máris elgondolkodó ábrázatot öltve pillant fel az égre, melynek sarka már sötétbe fordult, s már kinyitották mindent látó szemeiket az első csillagok.*
- Kezdem a játékot. *mondja végül, lassan visszanézve a nőre.*
- Egyedül nőttél fel a vadonban, és ezért vagy ilyen keserű a városok és a nagy tömeg iránt. *kezdi el, s magában felkészül az ivásra, mert ha van is igazság a szavaiban, tisztában van azzal, hogy ez így valószínűleg nem lesz igaz.*
- Most elmondod igazam van e vagy sem, aztán Te mondasz rólam valamit. *teszi még hozzá, csak, hogy ez is tisztázva legyen.*
- Ha tévedtem, akkor iszok.
*Amint kiejti a száján azt a mondatot, hogy a nő kedvese bizonyosan kedvtelve suttogja a lány nevét, megkapja a válaszát az egyik fel nem tett kérdésére.
Már kezdettől fogva gyanakodott, hogy férfi van a mélabú mögött. Elfeknél nem szokványos ez a fajta pesszimista hozzáállás a hétköznapokban, csak, ha nem történt valami eget rengető dolog az életükben. Ha halál volna az, egy szerette elvesztése, akkor Ydriss alighanem dühöngene, és talán, ha olyan az eset bosszúért vágtázna, és nem csak lovagolgatna csüggedten, s legfőképpen nem állna le beszélgetni egy idegennel.*
~Nem, itt másról van szó. Egy férfiről, aki nem halt meg, aki csak átverte, vagy kegyetlen volt vele. Ráadásul elég friss lehet a dolog, hiszen minden rezdülésében kiül a fájdalom. Roppantul könnyű préda vagy kicsikém. A sebzett szív a leghalálosabb ellenség.~
*A játékba való beleegyezés nyomban széles mosolyt csal az arcára. De bármennyire is erős a vágy benne, hogy nyomban a közepébe vágjon, még vár vele. Jobb, ha úgy forgatja a lapokat, hogy számára a legjobb eredmény jöjjön ki a végére. És ki tudja, talán Ydriss sem lesz elégedetlen vele.
Bekap még egy falat húst, aztán már fel is emeli a bort.*
- Egyél hölgyem, nehogy ideje korán kiess a játékból. *kacsint egyet, aztán máris elgondolkodó ábrázatot öltve pillant fel az égre, melynek sarka már sötétbe fordult, s már kinyitották mindent látó szemeiket az első csillagok.*
- Kezdem a játékot. *mondja végül, lassan visszanézve a nőre.*
- Egyedül nőttél fel a vadonban, és ezért vagy ilyen keserű a városok és a nagy tömeg iránt. *kezdi el, s magában felkészül az ivásra, mert ha van is igazság a szavaiban, tisztában van azzal, hogy ez így valószínűleg nem lesz igaz.*
- Most elmondod igazam van e vagy sem, aztán Te mondasz rólam valamit. *teszi még hozzá, csak, hogy ez is tisztázva legyen.*
- Ha tévedtem, akkor iszok.
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-19 16:42:43
Üzenet elküldve: 2015-09-19 16:42:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrr//
*Bizony, nem éppen azt a képet festi, amit általában az elfekről alkotnak. Se nem kedélyes, se nem komoly, se nem nyugodt. Komor, megtépázott, óvatosság és gyanakvás viaskodik a fásult nemtörődömséggel. hiába sikerül egy-egy pillanatra kizökkenteni ebből, hamar visszarántják ebbe az állapotba belső démonai.
Hősök... meglehetősen távol áll tőlük, mondhatni a másik véglet. Nem, nem a gonosztevőket sorolja oda, ők lehetnek a bajnokok mások oldalbeli megfelelői, hiszen őket is dicsőíti valaki. Nem. Elég volt ebből a gondolatmenetből. Sehova nem vezet. Igen, igaz, semmit nem ér, egy igazi semmire kellő, de ebből kell kimozdítania magát. Valahogy.
Neve ízlelgetésére azonban kissé furcsállva néz újdonsült ismerősére. Nem tudja eldönteni, most ugratja-e őt, vagy komolyan gondolja.
A következő elejtett mondat azonban felér egy kegyelemdöféssel. Fejét lehajtva hunyja be szemeit a rátörő emlékek özönétől. Rőt tincsei így azonnal előre is buknak, vörös függönyként rejtve el vonásait, míg rendezi azokat. Hangot nem hallani felőle, könnyet sem fog ejteni, a belső vívódás egyetlen további jele a görcsösen ökölbe szoruló kezek látványa.
A játékszabályok módosítása úgy jut el hozzá, mintha valami távoli visszhang lenne, ennek ellenére szinte azonnal rábólint.*
- Rendben, játszunk akkor eszerint. *Néz fel végre ismét, barna szemében a tűz fénye különös izzással fest meg az egymást hajszoló megannyi feszült érzelmet.
Bármit, csak ne az elmúlt napok kísértsék. Annál még az is jobb, ha szégyen szemre a megannyi rossz találat miatt végül a bor bódítja el. Ennél az állapotnál minden jobb. Különben is, mi rossz történhetne vele, ami még nem esett meg, vagy egyáltalán megbánná.*
*Bizony, nem éppen azt a képet festi, amit általában az elfekről alkotnak. Se nem kedélyes, se nem komoly, se nem nyugodt. Komor, megtépázott, óvatosság és gyanakvás viaskodik a fásult nemtörődömséggel. hiába sikerül egy-egy pillanatra kizökkenteni ebből, hamar visszarántják ebbe az állapotba belső démonai.
Hősök... meglehetősen távol áll tőlük, mondhatni a másik véglet. Nem, nem a gonosztevőket sorolja oda, ők lehetnek a bajnokok mások oldalbeli megfelelői, hiszen őket is dicsőíti valaki. Nem. Elég volt ebből a gondolatmenetből. Sehova nem vezet. Igen, igaz, semmit nem ér, egy igazi semmire kellő, de ebből kell kimozdítania magát. Valahogy.
Neve ízlelgetésére azonban kissé furcsállva néz újdonsült ismerősére. Nem tudja eldönteni, most ugratja-e őt, vagy komolyan gondolja.
A következő elejtett mondat azonban felér egy kegyelemdöféssel. Fejét lehajtva hunyja be szemeit a rátörő emlékek özönétől. Rőt tincsei így azonnal előre is buknak, vörös függönyként rejtve el vonásait, míg rendezi azokat. Hangot nem hallani felőle, könnyet sem fog ejteni, a belső vívódás egyetlen további jele a görcsösen ökölbe szoruló kezek látványa.
A játékszabályok módosítása úgy jut el hozzá, mintha valami távoli visszhang lenne, ennek ellenére szinte azonnal rábólint.*
- Rendben, játszunk akkor eszerint. *Néz fel végre ismét, barna szemében a tűz fénye különös izzással fest meg az egymást hajszoló megannyi feszült érzelmet.
Bármit, csak ne az elmúlt napok kísértsék. Annál még az is jobb, ha szégyen szemre a megannyi rossz találat miatt végül a bor bódítja el. Ennél az állapotnál minden jobb. Különben is, mi rossz történhetne vele, ami még nem esett meg, vagy egyáltalán megbánná.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-19 15:53:24
Üzenet elküldve: 2015-09-19 15:53:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Különös ez a lány.
Be kell vallania ezt magának.
Elég mélabús elfhez képest, s habár már látott szomorkás elfeket, azok többnyire mind az idő múlásán, és a világ meg nem értett dolgain rágódtak, s akkor is mind kaphatóak voltak egy jó beszélgetésre, vagy egy izgalmas játékra. Viszont olybá tűnik, mintha ez az elf leányzó valami nagy gondból keveredett volna éppen errefelé. Talán ez jó lehetőség arra, hogy mindjobban szót értsen vele a végére.*
- Ó, kedvesem... jöhet tomboló orkán, vagy fájdalmas veszteségek tömkelege... ha csak a remény bujkálna a szívünkben, nem folytatnánk sokszor. A hősök is mind azért váltak hősökké, mert tovább küzdöttek még akkor is, amikor már minden fény elhomályosult. *duruzsolja, szinte már már végtelenül megértő hangon.*
- Az akarat nem csak, hogy elég. Az akarat: minden.
*Elrendezi az ételt a lány előtt, s felé nyújtja a borostömlőt, miután ivott belőle. S közben, amit a nevéről mond, azzal egyáltalán nem mond hazugságot. És ennek örömére megérkezik a lány bemutatkozása is.*
- Ydriss. *ejti ki lágyan a nő nevét, s közben még sötét pillájú szemeit is lehunyja egy pillanatra.*
- Varázslatos a neved, hölgyem. Olyan, mintha a szellő susogása simítaná végig a fák lombjait, s a mezőn megbújva megrezdülne bele minden csepp hajnali harmat. *veti fel sötét tekintetét a lányra.*
- Bizonyára kedvtelve suttogja füledbe kedvesed éjjelente. *mondja aztán, s valami különös kifejezés suhan át az arcán egy egészen apró, szinte meg sem történt pillanatra.
A madarak felé is fordul, s amíg a lány megadja válaszát, lecsíp egy falat húst, s a cipóval együtt a szájába teszi. Igazán jó ötlet volt, ahogy a mézet borsfűvel és mustármaggal keverte. Épp az az ízvilág, amit olyannyira szeret. Kellőképpen édes és csípős, fűszeres és omlós. Akárcsak a nők, akiket a legnagyobb örömmel ölel magához.
A kérdést hallva aztán visszafordul a lány -Ydriss - felé, s miután alaposan megrágta és lenyelte a falatot, széles, fogvillantós mosolyt küld felé. Még a szemöldöke is felszalad a homloka közepére közben.*
- Nagyon óvatos vagy hölgyem! *mondja aztán, félig nevetve.*
- De hát nem ismerjük egymást, így valóban nagy a kockázat, hogy nem találunk el szinte semmit a másikról. De szánt szándékkal még e mellé? *vigyorog.*
- De rendben van, akkor nehezítsünk rajta. Ha nem találok el valamit rólad, akkor én iszok, és nem Te. És ha Te nem találsz el valamit rólam, akkor pedig Te. Legyen akkor afféle "büntetés" ez a jó bor. Így már jobban tetszik? *somolyog, s közben még egy falat húst és cipót bedob a szájába.*
- Ami pedig a hazugságot illeti... ugyan, mi okom volna rá? Ha eltalálsz valamit, hát eltalálsz. A játék lényege a szórakozás. Nem pedig a csalás. *kacsint Ydrissre.*
*Különös ez a lány.
Be kell vallania ezt magának.
Elég mélabús elfhez képest, s habár már látott szomorkás elfeket, azok többnyire mind az idő múlásán, és a világ meg nem értett dolgain rágódtak, s akkor is mind kaphatóak voltak egy jó beszélgetésre, vagy egy izgalmas játékra. Viszont olybá tűnik, mintha ez az elf leányzó valami nagy gondból keveredett volna éppen errefelé. Talán ez jó lehetőség arra, hogy mindjobban szót értsen vele a végére.*
- Ó, kedvesem... jöhet tomboló orkán, vagy fájdalmas veszteségek tömkelege... ha csak a remény bujkálna a szívünkben, nem folytatnánk sokszor. A hősök is mind azért váltak hősökké, mert tovább küzdöttek még akkor is, amikor már minden fény elhomályosult. *duruzsolja, szinte már már végtelenül megértő hangon.*
- Az akarat nem csak, hogy elég. Az akarat: minden.
*Elrendezi az ételt a lány előtt, s felé nyújtja a borostömlőt, miután ivott belőle. S közben, amit a nevéről mond, azzal egyáltalán nem mond hazugságot. És ennek örömére megérkezik a lány bemutatkozása is.*
- Ydriss. *ejti ki lágyan a nő nevét, s közben még sötét pillájú szemeit is lehunyja egy pillanatra.*
- Varázslatos a neved, hölgyem. Olyan, mintha a szellő susogása simítaná végig a fák lombjait, s a mezőn megbújva megrezdülne bele minden csepp hajnali harmat. *veti fel sötét tekintetét a lányra.*
- Bizonyára kedvtelve suttogja füledbe kedvesed éjjelente. *mondja aztán, s valami különös kifejezés suhan át az arcán egy egészen apró, szinte meg sem történt pillanatra.
A madarak felé is fordul, s amíg a lány megadja válaszát, lecsíp egy falat húst, s a cipóval együtt a szájába teszi. Igazán jó ötlet volt, ahogy a mézet borsfűvel és mustármaggal keverte. Épp az az ízvilág, amit olyannyira szeret. Kellőképpen édes és csípős, fűszeres és omlós. Akárcsak a nők, akiket a legnagyobb örömmel ölel magához.
A kérdést hallva aztán visszafordul a lány -Ydriss - felé, s miután alaposan megrágta és lenyelte a falatot, széles, fogvillantós mosolyt küld felé. Még a szemöldöke is felszalad a homloka közepére közben.*
- Nagyon óvatos vagy hölgyem! *mondja aztán, félig nevetve.*
- De hát nem ismerjük egymást, így valóban nagy a kockázat, hogy nem találunk el szinte semmit a másikról. De szánt szándékkal még e mellé? *vigyorog.*
- De rendben van, akkor nehezítsünk rajta. Ha nem találok el valamit rólad, akkor én iszok, és nem Te. És ha Te nem találsz el valamit rólam, akkor pedig Te. Legyen akkor afféle "büntetés" ez a jó bor. Így már jobban tetszik? *somolyog, s közben még egy falat húst és cipót bedob a szájába.*
- Ami pedig a hazugságot illeti... ugyan, mi okom volna rá? Ha eltalálsz valamit, hát eltalálsz. A játék lényege a szórakozás. Nem pedig a csalás. *kacsint Ydrissre.*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-19 14:38:20
Üzenet elküldve: 2015-09-19 14:38:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Jaj, cica//
* Gyönyörködik a kilátásban, amit a lány szolgáltat neki. Valójában így, ahogy a vízben csatangol, olyan, mint egy Vízi tündér, bár azokat mintha kevesebb ruhában ábrázolnák, azok, akik megálmodták őket. Még sincs ilyen téren hiány érzete. A barna hajzuhatagon megcsillanó fény néhol aranyszínbe vonja a tincseket. A víz felszínére szikrázó apró gyémántokat varázsol az ég királynője, mely így szivárványt von alakja köré. Akár egy látomás, s hogy így káprázik a szeme, az köszönhető a tegnap elfogyasztott bornak is, nem csak a szikrákat vető sugaraknak. *
- Észak.
* Akár a lány válaszának ismétlése is lehetne, vagy akár válasz is. Akár melyiknek is gondolja a lány, igaz mindkettőre. Gyökerei északon vannak, sok éve hagyta maga mögött szülővárosát, így joggal nevezhetné magát hontalanak is. Bár a feltételezését a lánynak nem teljesen érti. Miért ne nőhetett volna fel itt, hisz Elyne sem idevaló, így nem is kell egymást feltétlenül ismerniük. S gyerekkorában elég sok időt töltött itt, a dédnagyanyja házában. *
- Pár év…
* Hallgat el egy pillanatra. Akarja-e egyáltalán, hogy a lány megtudja, hogy már évek óta itt lakik. Valahogy nem biztos, hogy összepasszolna a zsoldos mesével. Nem akar felesleges kérdéseket, mivel még fogalma sincs, hova is fog fajulni az ismeretségük. *
- … évszakkal ezelőtt. Egy nemes családnál zsoldosodtam, velük érkeztem.
* Vallja a hazugságot, teljes közönyösséggel. *
- Hova tartok? Hmm… ki tudja? Amerre szükség lesz a szolgálatomra. Nincs célom. De ha már itt tartunk, te mióta vagy a városban? És mi a célod? Vagy megtaláltad az utad a tanításban?
* Valahogy nehezen tudja elképzelni, hogy ez a lány a fiatalságát s a tudását arra akarja elpazarolni, hogy neveletlen kölyköket tanítson írni és olvasni. Valahogy, túlságosan sokat beszélt a mágiáról s annak következményeiről, ha esetleg bántani találná. A kettő nem teljesen passzol össze, vagy csak nagy álmodozó a kislány. *
- Azt mondtad Worf vagy?
* Villámcsapásként éri a felismerés, legalábbis, hogy már hallotta ezt a nevet. *
- Az a Worf család sarja vagy, akik valamiféle harcos iskolát vezetnek fent északon, a hegyekben?
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.19 14:39:20
* Gyönyörködik a kilátásban, amit a lány szolgáltat neki. Valójában így, ahogy a vízben csatangol, olyan, mint egy Vízi tündér, bár azokat mintha kevesebb ruhában ábrázolnák, azok, akik megálmodták őket. Még sincs ilyen téren hiány érzete. A barna hajzuhatagon megcsillanó fény néhol aranyszínbe vonja a tincseket. A víz felszínére szikrázó apró gyémántokat varázsol az ég királynője, mely így szivárványt von alakja köré. Akár egy látomás, s hogy így káprázik a szeme, az köszönhető a tegnap elfogyasztott bornak is, nem csak a szikrákat vető sugaraknak. *
- Észak.
* Akár a lány válaszának ismétlése is lehetne, vagy akár válasz is. Akár melyiknek is gondolja a lány, igaz mindkettőre. Gyökerei északon vannak, sok éve hagyta maga mögött szülővárosát, így joggal nevezhetné magát hontalanak is. Bár a feltételezését a lánynak nem teljesen érti. Miért ne nőhetett volna fel itt, hisz Elyne sem idevaló, így nem is kell egymást feltétlenül ismerniük. S gyerekkorában elég sok időt töltött itt, a dédnagyanyja házában. *
- Pár év…
* Hallgat el egy pillanatra. Akarja-e egyáltalán, hogy a lány megtudja, hogy már évek óta itt lakik. Valahogy nem biztos, hogy összepasszolna a zsoldos mesével. Nem akar felesleges kérdéseket, mivel még fogalma sincs, hova is fog fajulni az ismeretségük. *
- … évszakkal ezelőtt. Egy nemes családnál zsoldosodtam, velük érkeztem.
* Vallja a hazugságot, teljes közönyösséggel. *
- Hova tartok? Hmm… ki tudja? Amerre szükség lesz a szolgálatomra. Nincs célom. De ha már itt tartunk, te mióta vagy a városban? És mi a célod? Vagy megtaláltad az utad a tanításban?
* Valahogy nehezen tudja elképzelni, hogy ez a lány a fiatalságát s a tudását arra akarja elpazarolni, hogy neveletlen kölyköket tanítson írni és olvasni. Valahogy, túlságosan sokat beszélt a mágiáról s annak következményeiről, ha esetleg bántani találná. A kettő nem teljesen passzol össze, vagy csak nagy álmodozó a kislány. *
- Azt mondtad Worf vagy?
* Villámcsapásként éri a felismerés, legalábbis, hogy már hallotta ezt a nevet. *
- Az a Worf család sarja vagy, akik valamiféle harcos iskolát vezetnek fent északon, a hegyekben?
A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.19 14:39:20
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-19 11:06:11
Üzenet elküldve: 2015-09-19 11:06:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrr//
*Felfoghatná bókként is az elhangzottakat, ám végül csak egy keserű mosolyra futja. Akarat. Akart ős sok mindent. Megismerni az erdőn túli világot, bosszút állni a tolvajokon, akik majdnem nővére vesztét okozták, és a hímet is akarta. Mi lett a vége? Felfedezheti azt a másik világot, de még mennyire, csupán otthonába nem térhet vissza. A haramiáknak bottal ütheti a nyomát, s csak remélheti, hogy törzse harcosai sikerrel jártak levadászásukban. Abba pedig inkább bele sem gondol megint, mi lett a vége annak. Káosz és bizonytalanság. Ingerülten rázza meg a fejét, mintha ily módon végleg megszabadulhatna az őt marcangoló katyvasztól. Ez persze csupán hiú ábránd.*
- Az akarat nem elég. *Jobb kedvre deríthetné magát azzal, hogy de igen, számít, hiszen bár letaszították a mélybe, és a földet érés fájdalmas volt, felkelt. Ám ezt inkább tudja be annak, hogy nincs más választása.
Szerencsére a név kérdésére adott félig talányos válasz kizökkenti a kezdődő komor mélabúból. A megfogalmazás körmönfont, ami már némi turpisságot feltételez, ám végül csak kap valami megszólítást, már ami nem valami ragadvány, vagy önkényesen felvett szó.*
- Ízlése válogatja. *Von vállat, saját nevére sosem gondolt úgy, mint szépre, vagy átokra, összességében véve elégedett vele. Rövid, nem törik bele senkinek a nyelve, és bár nem olyan lágy hangzású, sosem irigykedett mások szépen csengő hívására.* - Ydriss vagyok, vagy egyszerűen csak Kóbor. *Viszonozza a bemutatkozást, immár hozzá csapva a becenevet, melyet népe tagjai közül oly sokan használtak rá. Néha talán csipkelődtek vele, de sosem bántásból mondták, hiába volt már akkor is találó. Most pedig mondhatni tökéletes jellemzés.
Az előkészületek után egy apró biccentéssel köszöni meg a fajdot is, és a fél cipót is. A játék ecsetelésére azonban kérdőn húzza fel szemöldökét. Nem játszott még ilyet, ez lerí róla, és vegyes érzéseket kelt benne a leírása.*
- Honnan tudjam, hogy nem szánt szándékkal mondasz olyat, ami biztosan nem igaz, bólintasz rá arra, amit én mondok, és hamis? *Ó igen, hiába nem egy kocsmatöltetlék, a szeszeket azért ismeri, és a hatásukkal is tisztában van. Egy ilyen játéknál pedig hamar túl jó kedve kerekedhetne, főleg, ha egy kis csalással is rásegítenek.
Másrészről viszont ez lenne az ideális gyakorlás. Hát nem ő maga állapította meg, hogyha itt kell élnie, meg kell tanulnia hazudni? Hogy meg kell tanulnia felismerni a hazugságot? Ez még talán nem is lenne annyira mély víz, hiszen nem az élete múlna rajta. Vagy ha igen, ki érdekelne az már.*
*Felfoghatná bókként is az elhangzottakat, ám végül csak egy keserű mosolyra futja. Akarat. Akart ős sok mindent. Megismerni az erdőn túli világot, bosszút állni a tolvajokon, akik majdnem nővére vesztét okozták, és a hímet is akarta. Mi lett a vége? Felfedezheti azt a másik világot, de még mennyire, csupán otthonába nem térhet vissza. A haramiáknak bottal ütheti a nyomát, s csak remélheti, hogy törzse harcosai sikerrel jártak levadászásukban. Abba pedig inkább bele sem gondol megint, mi lett a vége annak. Káosz és bizonytalanság. Ingerülten rázza meg a fejét, mintha ily módon végleg megszabadulhatna az őt marcangoló katyvasztól. Ez persze csupán hiú ábránd.*
- Az akarat nem elég. *Jobb kedvre deríthetné magát azzal, hogy de igen, számít, hiszen bár letaszították a mélybe, és a földet érés fájdalmas volt, felkelt. Ám ezt inkább tudja be annak, hogy nincs más választása.
Szerencsére a név kérdésére adott félig talányos válasz kizökkenti a kezdődő komor mélabúból. A megfogalmazás körmönfont, ami már némi turpisságot feltételez, ám végül csak kap valami megszólítást, már ami nem valami ragadvány, vagy önkényesen felvett szó.*
- Ízlése válogatja. *Von vállat, saját nevére sosem gondolt úgy, mint szépre, vagy átokra, összességében véve elégedett vele. Rövid, nem törik bele senkinek a nyelve, és bár nem olyan lágy hangzású, sosem irigykedett mások szépen csengő hívására.* - Ydriss vagyok, vagy egyszerűen csak Kóbor. *Viszonozza a bemutatkozást, immár hozzá csapva a becenevet, melyet népe tagjai közül oly sokan használtak rá. Néha talán csipkelődtek vele, de sosem bántásból mondták, hiába volt már akkor is találó. Most pedig mondhatni tökéletes jellemzés.
Az előkészületek után egy apró biccentéssel köszöni meg a fajdot is, és a fél cipót is. A játék ecsetelésére azonban kérdőn húzza fel szemöldökét. Nem játszott még ilyet, ez lerí róla, és vegyes érzéseket kelt benne a leírása.*
- Honnan tudjam, hogy nem szánt szándékkal mondasz olyat, ami biztosan nem igaz, bólintasz rá arra, amit én mondok, és hamis? *Ó igen, hiába nem egy kocsmatöltetlék, a szeszeket azért ismeri, és a hatásukkal is tisztában van. Egy ilyen játéknál pedig hamar túl jó kedve kerekedhetne, főleg, ha egy kis csalással is rásegítenek.
Másrészről viszont ez lenne az ideális gyakorlás. Hát nem ő maga állapította meg, hogyha itt kell élnie, meg kell tanulnia hazudni? Hogy meg kell tanulnia felismerni a hazugságot? Ez még talán nem is lenne annyira mély víz, hiszen nem az élete múlna rajta. Vagy ha igen, ki érdekelne az már.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-19 07:09:15
Üzenet elküldve: 2015-09-19 07:09:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
* Belép az erdőszéli tisztásra. Varázslatosnak tartja eme területet, még így az Artheniori erdő után is. Márpedig az sem az utolsók között van. Látja, hogy a tisztáson sokan meditálnak, gondolkozik rajta ugyan, hogy ő is meditálhatna, aztán úgy dönt, hogy nem. Inkább edzeni szeretne, minél előbb. Szemével keresgélni kezd még több gyógynövényt, de nagy sajnálatára nem talál. Persze tudja, hogy ez a terület gyógynövényben gazdag, így még sokat fog errefelé járni. Miközben így elmélkedik, kilép a tisztásról, és a folyópart felé veszi az irányt. *
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-19 01:00:54
Üzenet elküldve: 2015-09-19 01:00:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Úgy tűnik, hogy volt hatása a kézcsóknak.
Ryrros elégedett vigyorral konstatálja a dolgot, és figyeli, ahogy a csöppnyi zavarból lassan kievickél a nő.*
- Pedig annak tűnsz. Ha a festésed nem is az. *mondja, s őszinte ábrázatot varázsol arcára.*
- Olyasvalakinek, aki nem adja fel egykönnyen, és küzd az utolsó vérig. Nem a kard és a pajzs teszi harcossá a harcost. Az akarat. Az az, ami mindig is számított. *nyomatékosítja mondandóját mutató ujja feltartásával. Aztán az étel felé fordul, és úgy tesz, mintha nagyon fontos volna most a madarak forgatása, hogy oda ne égjenek. Pedig már majdnem készen van az étel.*
- Az én nevem nem lényeges. *mondja közben, csak úgy, mellékesen.* - Nem azért, mert nem akarnám elmondani. Sem pedig azért, mert nem lehet. Hanem azért, mert nincs is igazán.
*Ezt mind olyan lágy és dallamos hangon közli, mintha arról beszélne, milyen szép a nyíló virág egy tavaszi reggelen.*
- Hívtak már így... és hívtak úgy is. Kerestem magamnak ilyen és olyan nevet, használtam már ezt és azt. Ha nevezni akarsz valahogy mindenképp, hát nevezz Vándornak, vagy Szürkevérnek. De akár hívhatsz Ryrrnek is. Ahogy tetszik. De a Te neved biztosan ezerszer szebb, mint az enyéim közül bármelyik is volt valaha, amelyen épp szólítottak.
*Belenyúl táskájába, és kiterít két kis kockamintás kendőt. Az egyiket a lány, a másikat maga elé. Majd le is veszi a tűz fölött lévő egyik nyársat, amelyen két szép ropogósra sült fajd van, s leteszi a nő elé a kendőre. Aztán maga elé teszi a másik nyársat, majd egy cipót emel ki a holmijai közül, s ketté törve a felét odanyújtja alkalmi társának.*
- A játék... *fordul aztán a nő felé, és sugárzó mosoly terül szét arcán.*
- A játék az sokféle lehet. De talán... ami a legjobban illene a helyzetünkhöz... az az "Igaz vagy hazug". Ismered?
*Felemeli a borostömlőt közülük és megemeli a lány felé, mielőtt beleiszik, aztán folytatja.*
- Mondok valamit rólad... és ha nincs igazam... innod kell. Te is mondasz valamit rólam... és ha tévedsz... én iszom. Így ismerkedhetünk és szórakozhatunk is. Persze előtte megtölthetjük a hasunkat hússal és kenyérrel is. *hunyorog.
Kissé oldalra dönti a fejét, miközben várja a választ, s közben ismét a nő felé tartja az iszákot.*
*Úgy tűnik, hogy volt hatása a kézcsóknak.
Ryrros elégedett vigyorral konstatálja a dolgot, és figyeli, ahogy a csöppnyi zavarból lassan kievickél a nő.*
- Pedig annak tűnsz. Ha a festésed nem is az. *mondja, s őszinte ábrázatot varázsol arcára.*
- Olyasvalakinek, aki nem adja fel egykönnyen, és küzd az utolsó vérig. Nem a kard és a pajzs teszi harcossá a harcost. Az akarat. Az az, ami mindig is számított. *nyomatékosítja mondandóját mutató ujja feltartásával. Aztán az étel felé fordul, és úgy tesz, mintha nagyon fontos volna most a madarak forgatása, hogy oda ne égjenek. Pedig már majdnem készen van az étel.*
- Az én nevem nem lényeges. *mondja közben, csak úgy, mellékesen.* - Nem azért, mert nem akarnám elmondani. Sem pedig azért, mert nem lehet. Hanem azért, mert nincs is igazán.
*Ezt mind olyan lágy és dallamos hangon közli, mintha arról beszélne, milyen szép a nyíló virág egy tavaszi reggelen.*
- Hívtak már így... és hívtak úgy is. Kerestem magamnak ilyen és olyan nevet, használtam már ezt és azt. Ha nevezni akarsz valahogy mindenképp, hát nevezz Vándornak, vagy Szürkevérnek. De akár hívhatsz Ryrrnek is. Ahogy tetszik. De a Te neved biztosan ezerszer szebb, mint az enyéim közül bármelyik is volt valaha, amelyen épp szólítottak.
*Belenyúl táskájába, és kiterít két kis kockamintás kendőt. Az egyiket a lány, a másikat maga elé. Majd le is veszi a tűz fölött lévő egyik nyársat, amelyen két szép ropogósra sült fajd van, s leteszi a nő elé a kendőre. Aztán maga elé teszi a másik nyársat, majd egy cipót emel ki a holmijai közül, s ketté törve a felét odanyújtja alkalmi társának.*
- A játék... *fordul aztán a nő felé, és sugárzó mosoly terül szét arcán.*
- A játék az sokféle lehet. De talán... ami a legjobban illene a helyzetünkhöz... az az "Igaz vagy hazug". Ismered?
*Felemeli a borostömlőt közülük és megemeli a lány felé, mielőtt beleiszik, aztán folytatja.*
- Mondok valamit rólad... és ha nincs igazam... innod kell. Te is mondasz valamit rólam... és ha tévedsz... én iszom. Így ismerkedhetünk és szórakozhatunk is. Persze előtte megtölthetjük a hasunkat hússal és kenyérrel is. *hunyorog.
Kissé oldalra dönti a fejét, miközben várja a választ, s közben ismét a nő felé tartja az iszákot.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 22:49:50
Üzenet elküldve: 2015-09-18 22:49:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrr//
*Nem kicsit lepi meg, hogy kézfogás helyett kézcsókkal illeti a férfi. Ilyesmivel ritkán találkozik, hiszen ha jól tudja, inkább a magasabb ranggal bíró nők kapnak ilyet. Bár elkísérte jó néhányszor népe azon tagjait, akik elmenve az erdő külsőbb részére kereskedtek a vadonon kívüli népekkel, így azért akadnak ismereti szokásaikról. Persze akit ilyesféleképpen köszöntöttek, ritkább volt, mint a fehér holló.*
- Nem vagyok harcos. *Válaszol iménti kis zavarán túllépve. Harcosaik minden bizonnyal módosítanának az arcukra festett mintán, ha komoly csatába indulnának, vagy a vadászokkal együtt a törzsre komoly fenyegetést jelentő vad lenne a préda, ő azonban egyik kasztba se tartozik. Igaz, most már sehova sem tartozik.*
- Áruld el a neved, és én is elárulom az enyémet. *Ajánlj egy alkut. Ugyan egy névvel nem sokat tud kezdeni, mégis nyugodtabb lenne, ha ennyit megtudna a másikról. Azt, hogy nem egy álnevet kap, nem garantálja semmi, ezzel tisztában van, de legalább az illúzió meglenne. Megint.*
- Az attól függ, miféle játékról van szó. *Gyanakvás. Az a fránya gyanakvás megint felüti a fejét. Nem bólint rá még egyikre se, hiszen nem tudja, melyikkel húzná a rövidebbet. Magáról mesélni nem lenne szerencsés, népét pedig nem akarja azzal bajba sodorni, hogy túl sokat fecseg. A játék meg... túl sokféle lehet, így amíg nem tudja, pontosan mi is a célja és mik a szabályok, nem mond igent.*
*Nem kicsit lepi meg, hogy kézfogás helyett kézcsókkal illeti a férfi. Ilyesmivel ritkán találkozik, hiszen ha jól tudja, inkább a magasabb ranggal bíró nők kapnak ilyet. Bár elkísérte jó néhányszor népe azon tagjait, akik elmenve az erdő külsőbb részére kereskedtek a vadonon kívüli népekkel, így azért akadnak ismereti szokásaikról. Persze akit ilyesféleképpen köszöntöttek, ritkább volt, mint a fehér holló.*
- Nem vagyok harcos. *Válaszol iménti kis zavarán túllépve. Harcosaik minden bizonnyal módosítanának az arcukra festett mintán, ha komoly csatába indulnának, vagy a vadászokkal együtt a törzsre komoly fenyegetést jelentő vad lenne a préda, ő azonban egyik kasztba se tartozik. Igaz, most már sehova sem tartozik.*
- Áruld el a neved, és én is elárulom az enyémet. *Ajánlj egy alkut. Ugyan egy névvel nem sokat tud kezdeni, mégis nyugodtabb lenne, ha ennyit megtudna a másikról. Azt, hogy nem egy álnevet kap, nem garantálja semmi, ezzel tisztában van, de legalább az illúzió meglenne. Megint.*
- Az attól függ, miféle játékról van szó. *Gyanakvás. Az a fránya gyanakvás megint felüti a fejét. Nem bólint rá még egyikre se, hiszen nem tudja, melyikkel húzná a rövidebbet. Magáról mesélni nem lenne szerencsés, népét pedig nem akarja azzal bajba sodorni, hogy túl sokat fecseg. A játék meg... túl sokféle lehet, így amíg nem tudja, pontosan mi is a célja és mik a szabályok, nem mond igent.*
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 22:32:42
Üzenet elküldve: 2015-09-18 22:32:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*A nő visszakérdez, de Ryrros figyelmét inkább az arca köti le, mint a szavai. Lát rajta valami különöset, amit többnyire az embernők arcán szokott látni nap mint nap. Elfekén, ha olykor belefut egybe, ilyet aligha.
Ez annál inkább arra ösztönzi, hogy amint kezet fog a lánnyal, ajkaihoz húzza ujjait, és lágy csókot lehelve kézfejére engedje azt el. Habár tisztában van vele, hogy nem mindenki szereti az érintést, főképp nem a ilyesfajtát. De most ezt helyénvalónak érezte. Semmi több.*
- Nem gondoltam, hogy harci festés volna. Az durvább és erőteljesebb lenne. Bár talán az is illene hozzád, hölgyem. *ágál tovább.*
- Ami pedig a mesét illeti... kezdetnek talán erről is beszélhetnél nekem. Mindig is érdekeltek a különböző népek szokásai. És úgy vélem, Te egy igazán érdekes helyről származhatsz.
*Elveszi a bort a nő, és beleiszik. Ez tetszik neki. Valamilyen módon a bizalmat jelképezi. És szereti, ha bíznak benne. Ő is iszik belőle, majd leteszi közéjük a tömlőt, ezzel is arra biztatva, hogy bármikor igyon csak belőle ha akar. Van elég.*
- Elárulod a nevedet hölgyem? Vagy szólítsalak, ahogyan akarlak? *kérdezi aztán.* - Te hívhatsz engem, ahogy tetszik. Sok nevet megszoktam már tovaröppenő éveim alatt. *mosolyog s közben forgat egyet a madarakon.*
- De ha nincs kedved elárulni, és magadról se mesélnél... akár játszhatnánk is valamit. Csak, hogy ne teljen eseménytelenül az este. Volna hozzá kedved? *nézi a parázsló fadarabokat a tűz bokáján. Úgy látja nem valami vidám a vörös elf hölgyemény. Talán mindkettejüket feldobná egy kis játék. Főleg Ryrrost, annyi szent. Világ életében élt halt az ilyenekért.*
*A nő visszakérdez, de Ryrros figyelmét inkább az arca köti le, mint a szavai. Lát rajta valami különöset, amit többnyire az embernők arcán szokott látni nap mint nap. Elfekén, ha olykor belefut egybe, ilyet aligha.
Ez annál inkább arra ösztönzi, hogy amint kezet fog a lánnyal, ajkaihoz húzza ujjait, és lágy csókot lehelve kézfejére engedje azt el. Habár tisztában van vele, hogy nem mindenki szereti az érintést, főképp nem a ilyesfajtát. De most ezt helyénvalónak érezte. Semmi több.*
- Nem gondoltam, hogy harci festés volna. Az durvább és erőteljesebb lenne. Bár talán az is illene hozzád, hölgyem. *ágál tovább.*
- Ami pedig a mesét illeti... kezdetnek talán erről is beszélhetnél nekem. Mindig is érdekeltek a különböző népek szokásai. És úgy vélem, Te egy igazán érdekes helyről származhatsz.
*Elveszi a bort a nő, és beleiszik. Ez tetszik neki. Valamilyen módon a bizalmat jelképezi. És szereti, ha bíznak benne. Ő is iszik belőle, majd leteszi közéjük a tömlőt, ezzel is arra biztatva, hogy bármikor igyon csak belőle ha akar. Van elég.*
- Elárulod a nevedet hölgyem? Vagy szólítsalak, ahogyan akarlak? *kérdezi aztán.* - Te hívhatsz engem, ahogy tetszik. Sok nevet megszoktam már tovaröppenő éveim alatt. *mosolyog s közben forgat egyet a madarakon.*
- De ha nincs kedved elárulni, és magadról se mesélnél... akár játszhatnánk is valamit. Csak, hogy ne teljen eseménytelenül az este. Volna hozzá kedved? *nézi a parázsló fadarabokat a tűz bokáján. Úgy látja nem valami vidám a vörös elf hölgyemény. Talán mindkettejüket feldobná egy kis játék. Főleg Ryrrost, annyi szent. Világ életében élt halt az ilyenekért.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 22:14:34
Üzenet elküldve: 2015-09-18 22:14:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrr//
*Bizonyára, aki a városban nőtt fel, az meglátja annak báját is, ő azonban még attól is messze van, hogy higgye, van ilyen. No de nem azért jött, hogy kötekedjen, így ezt a témát nem feszegeti. Különben is, azért jött, hogy levegőzzön, hogy megszabaduljon egy kis időre a várostól, legalább éjszakára, nem pedig azért, hogy arról csevegjen, mit gondol Artheniorról.
A legelésző kanca igen jól nevelt állatnak tűnik, ugyanis bár nem ácsorog egy helyben, nem távolodik el az elf közeléből. Nyugodtan, olykor-olykor halkan horkantva falja a sárguló füvet. A lány olykor-olykor elnéz a jószág felé, s a tekintetében ülő komorság olyankor mintha kicsit enyhülne.*
- Valóban megtanulunk? *Mered ezúttal a tűzbe elmélázva, de lassan rendezi vonásait, hogy megint ne tükrözzék érzéseit.
Habozva szorít kezet a félvérrel. Tudja, hogy a városiaknál így szokás köszönni, de ódzkodik most kicsit mindenféle érintéstől. Ha nem is határozott a kézfogás, de gyengének sem mondható, ujjai bár vékonyak, érezhetően munkához és fegyverforgatáshoz szokott keze van.*
- Üdv. *Mormogja, nevét egyelőre ő sem teszi közkincsé.*
- Meséljek? És mégis milyen történetet? *Pillant kérdőn felhúzott szemöldökkel a féle-lfre. Hogy magáról meséljen? Ó nem, azt nem. Sem a hangulat, sem a pillanat nem megfelelő rá.*
- Népem szokása, de nem harci festés, mielőtt félreértenéd. *Teszi hozzá még. A bővebb magyarázat egyelőre elmarad, talán kicsit oldódnia kell, hogy beszédesebb legyen. Eleinte némi gyanakvással méregeti a tömlőt, ám végül csak elfogadja, és iszik belőle néhány apró kortyot. Visszanyújtva azt azért előveszi a jó modort, jobbik fele még nem halt meg teljesen.*
- Köszönöm.
*Bizonyára, aki a városban nőtt fel, az meglátja annak báját is, ő azonban még attól is messze van, hogy higgye, van ilyen. No de nem azért jött, hogy kötekedjen, így ezt a témát nem feszegeti. Különben is, azért jött, hogy levegőzzön, hogy megszabaduljon egy kis időre a várostól, legalább éjszakára, nem pedig azért, hogy arról csevegjen, mit gondol Artheniorról.
A legelésző kanca igen jól nevelt állatnak tűnik, ugyanis bár nem ácsorog egy helyben, nem távolodik el az elf közeléből. Nyugodtan, olykor-olykor halkan horkantva falja a sárguló füvet. A lány olykor-olykor elnéz a jószág felé, s a tekintetében ülő komorság olyankor mintha kicsit enyhülne.*
- Valóban megtanulunk? *Mered ezúttal a tűzbe elmélázva, de lassan rendezi vonásait, hogy megint ne tükrözzék érzéseit.
Habozva szorít kezet a félvérrel. Tudja, hogy a városiaknál így szokás köszönni, de ódzkodik most kicsit mindenféle érintéstől. Ha nem is határozott a kézfogás, de gyengének sem mondható, ujjai bár vékonyak, érezhetően munkához és fegyverforgatáshoz szokott keze van.*
- Üdv. *Mormogja, nevét egyelőre ő sem teszi közkincsé.*
- Meséljek? És mégis milyen történetet? *Pillant kérdőn felhúzott szemöldökkel a féle-lfre. Hogy magáról meséljen? Ó nem, azt nem. Sem a hangulat, sem a pillanat nem megfelelő rá.*
- Népem szokása, de nem harci festés, mielőtt félreértenéd. *Teszi hozzá még. A bővebb magyarázat egyelőre elmarad, talán kicsit oldódnia kell, hogy beszédesebb legyen. Eleinte némi gyanakvással méregeti a tömlőt, ám végül csak elfogadja, és iszik belőle néhány apró kortyot. Visszanyújtva azt azért előveszi a jó modort, jobbik fele még nem halt meg teljesen.*
- Köszönöm.
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 21:55:41
Üzenet elküldve: 2015-09-18 21:55:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Hallja a hitetlenkedést a nő hangjában, és nem érzi, hogy győzködnie kellene bármiről is, de azért mégis csak megszólal.*
- Valóban. Bár nem mondom, hogy nincs meg a városok sajátos... hm... varázsa. *válaszol derűsen.*
- A vadonban nőttél fel. Jól gondolom? Miért jöttél Artheniorba?
*Nem gondolkodik egy pillanatig se azon, hogy valóban ott járt e a nő, hiszen a legelső kérdésére adott válasszal már bizonyossá vált számára a dolog. És egyébként is arról érkezett, így ha ezt nem tudná, akkor sem volna nehéz kitalálni, hogy onnan jött.
A lány aztán odamegy hozzá, és leül mellé a tűzhöz. Egy felvillanó, különös vigyorral nyugtázza ezt.*
~Nocsak. Úgy tűnik valóban nem fogok egyedül vacsorázni.~
*A nap időközben egyre inkább lejjebb kúszik az égen, arannyal szórva be a megsárgult fűszálakat. Azzu eltűnt a magas fűben már akkor, amikor a nő megérkezett. Így csak kettesben vannak, a jóízűen legelésző paripával.*
- Így igaz. *nyugtázza leendő vacsorapartnere szavait.* - De igazán sosem növünk fel, csak megtanulunk viselkedni. *hunyorog a nőre, majd felé nyújtja hosszú ujjú, szürke kezét.*
- Örvendek a szerencsének! Szereted a fajdot? Aprócskák ugyan, de van belőlük négy. Azt hiszem nekem amúgy is sok lett volna.
*Szemléli egy ideig a nő arcát, aztán folytatja, miután egy apró csókot lehel a kézfejére - feltéve, ha odaadja azt neki.*
- Szívesen megosztom veled a vacsorámat. Cserébe viszont mesélhetnél egy kicsit nekem. Szeretem a történeteket. És igazán érdekesek ezek az ábrák az arcodon. Meg kell mondanom... különös hatású, hogy ezek a nagy szürke csíkok csak még bájosabbá tesznek. Nem áll jól mindenkinek. *mondja meglehetősen lágy hangon. Aztán benyúl a táskájába, és kiveszi a boros tömlőt, majd a lány felé nyújtja azt.*
- Tessék. Oltsd a szomjadat, ha szeretnéd.
*Hallja a hitetlenkedést a nő hangjában, és nem érzi, hogy győzködnie kellene bármiről is, de azért mégis csak megszólal.*
- Valóban. Bár nem mondom, hogy nincs meg a városok sajátos... hm... varázsa. *válaszol derűsen.*
- A vadonban nőttél fel. Jól gondolom? Miért jöttél Artheniorba?
*Nem gondolkodik egy pillanatig se azon, hogy valóban ott járt e a nő, hiszen a legelső kérdésére adott válasszal már bizonyossá vált számára a dolog. És egyébként is arról érkezett, így ha ezt nem tudná, akkor sem volna nehéz kitalálni, hogy onnan jött.
A lány aztán odamegy hozzá, és leül mellé a tűzhöz. Egy felvillanó, különös vigyorral nyugtázza ezt.*
~Nocsak. Úgy tűnik valóban nem fogok egyedül vacsorázni.~
*A nap időközben egyre inkább lejjebb kúszik az égen, arannyal szórva be a megsárgult fűszálakat. Azzu eltűnt a magas fűben már akkor, amikor a nő megérkezett. Így csak kettesben vannak, a jóízűen legelésző paripával.*
- Így igaz. *nyugtázza leendő vacsorapartnere szavait.* - De igazán sosem növünk fel, csak megtanulunk viselkedni. *hunyorog a nőre, majd felé nyújtja hosszú ujjú, szürke kezét.*
- Örvendek a szerencsének! Szereted a fajdot? Aprócskák ugyan, de van belőlük négy. Azt hiszem nekem amúgy is sok lett volna.
*Szemléli egy ideig a nő arcát, aztán folytatja, miután egy apró csókot lehel a kézfejére - feltéve, ha odaadja azt neki.*
- Szívesen megosztom veled a vacsorámat. Cserébe viszont mesélhetnél egy kicsit nekem. Szeretem a történeteket. És igazán érdekesek ezek az ábrák az arcodon. Meg kell mondanom... különös hatású, hogy ezek a nagy szürke csíkok csak még bájosabbá tesznek. Nem áll jól mindenkinek. *mondja meglehetősen lágy hangon. Aztán benyúl a táskájába, és kiveszi a boros tömlőt, majd a lány felé nyújtja azt.*
- Tessék. Oltsd a szomjadat, ha szeretnéd.
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 21:21:42
Üzenet elküldve: 2015-09-18 21:21:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrr//
*A megállapítást nem kommentálja, hiszen tisztában van vele, mennyire lerí lóra származása, és hogy miféle helyen nőtt fel. Az idegen azonban nem olyannak tűnik, aki idejét inkább az erdő mélyén, a vadon érintetlen, egyszerre csodás és halálos mélyén tölti.*
- Valóban? *A kérdésbe vegyülő kis hitetlenséget nem palástolja. De legalább végre akad valami más, amiben kételkedhet, amin elméje csámcsoghat egy kicsit.
Kijózanított fele azonban így is szinte sikítva üvölt benne, hogy menjen, ne keresse a bajt, ugyanúgy lehet ez is egy trükk, csalogatás. De miért is lenne az? Ezúttal a kishitű része önt némi józanságot az elkínzott tudat már-már paranoiává fajult félelme ellen. ~Így igaz, ha nem vigyázol, kihasználnak, mert a vadonon kívüli népek ilyenek. De nem mindenki pazarolja az idejét egy olyan mihaszna lényre, mint te.~
Habár a mérgezést képletesen értette, jelen állapotában könnyedén el tudná képzelni azt is, hogy valaki megmérgezi saját magát is, és később az ellenszerrel menti életét és testi épségét, de túl fáradt, és túl fásult, hogy ezen lovagoljon.
Lovát eddig a kantárnál fogva tartotta, de most elereszti, hadd legelésszen kicsit kedvére, úgysem fog messzire kóborolni. Fegyvereit is leteszi, no nem túl messzire, legalábbis a lándzsa karnyújtásnyi távolságban marad, miután leül a felkínált helyre.*
- Előbb-utóbb mindenkinek benő a feje lágya. Ahogy te is mondtad, mindenkiben ott a romlottság.
*Hogy ki hol keverne bajt, az neki édes mindegy. Inkább azon elmélkedik, miért is maradt itt az idegennel. A válasz meglepően gyorsan érkezik. Mert még megkockáztatni egy félvér mélységi társaságát is jobb, ezerszer jobb, mint egyedül maradni még mindig viharosan kavargó gondolataival.*
*A megállapítást nem kommentálja, hiszen tisztában van vele, mennyire lerí lóra származása, és hogy miféle helyen nőtt fel. Az idegen azonban nem olyannak tűnik, aki idejét inkább az erdő mélyén, a vadon érintetlen, egyszerre csodás és halálos mélyén tölti.*
- Valóban? *A kérdésbe vegyülő kis hitetlenséget nem palástolja. De legalább végre akad valami más, amiben kételkedhet, amin elméje csámcsoghat egy kicsit.
Kijózanított fele azonban így is szinte sikítva üvölt benne, hogy menjen, ne keresse a bajt, ugyanúgy lehet ez is egy trükk, csalogatás. De miért is lenne az? Ezúttal a kishitű része önt némi józanságot az elkínzott tudat már-már paranoiává fajult félelme ellen. ~Így igaz, ha nem vigyázol, kihasználnak, mert a vadonon kívüli népek ilyenek. De nem mindenki pazarolja az idejét egy olyan mihaszna lényre, mint te.~
Habár a mérgezést képletesen értette, jelen állapotában könnyedén el tudná képzelni azt is, hogy valaki megmérgezi saját magát is, és később az ellenszerrel menti életét és testi épségét, de túl fáradt, és túl fásult, hogy ezen lovagoljon.
Lovát eddig a kantárnál fogva tartotta, de most elereszti, hadd legelésszen kicsit kedvére, úgysem fog messzire kóborolni. Fegyvereit is leteszi, no nem túl messzire, legalábbis a lándzsa karnyújtásnyi távolságban marad, miután leül a felkínált helyre.*
- Előbb-utóbb mindenkinek benő a feje lágya. Ahogy te is mondtad, mindenkiben ott a romlottság.
*Hogy ki hol keverne bajt, az neki édes mindegy. Inkább azon elmélkedik, miért is maradt itt az idegennel. A válasz meglepően gyorsan érkezik. Mert még megkockáztatni egy félvér mélységi társaságát is jobb, ezerszer jobb, mint egyedül maradni még mindig viharosan kavargó gondolataival.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 21:06:17
Üzenet elküldve: 2015-09-18 21:06:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Nem tudja várjon e választ, de mivel a lány érdeklődőnek tűnt számára, úgy véli benne volna egy kis beszélgetésben. Aztán csakhamar ki is derül, hogy ez valóban így van. Bűbájos mosolyt enged meg felé.*
- Áh! Tehát inkább az erdő híve vagy. *nem kérdés volt, kijelentés. Bár ezt a külsejéből is megmondta volna. És az arcán ékeskedő kusza ábrák is erről árulkodtak.*
- Jómagam is hasonlóképpen vagyok ezzel. Na de kiben nincsen romlottság? *villannak ki szabályos, hófehér fogai vigyorgás közben.
Beszédpartnere közben leszáll lováról, és nem csak, hogy ránéz az ételre, de szóba is hozza. Pedig konkrétan nem ajánlotta fel neki, hogy csatlakozzon, de szemlátomást bejött a néhány apró kis célzása.
Harsányan felnevet. Nincs benne semmi öröm.*
- Még nem ajánlottam, de csatlakozhatsz. *mondja aztán hunyorgó szemekkel.*
- Istenek tudják, talán tudnánk miről beszélgetni. És mivel nem számítottam a társaságodra... *bök fejével a madarak felé.*- Gondolod, hogy megmérgezném saját magam?
*Jelentőségteljesen arrébb csúszik, jelezve, hogy van ott egy hely a nő számára is, ha akarja.*
- Ami pedig az aggódást illeti... látom, hogy óvatos természet vagy. És milyen helyes! Nagyon helyes. Annyi rosszat hallani mostanság. De magad is láthatod, hogy itt ültömben a légynek se tudnék ártani. Ha bajt keverni támadna kedvem, a fogadóban tenném, nem az erdő szívében. *mondja a meglehetősen logikus kifejtést. Most már a nő dönt, hogy csatlakozik e, avagy sem. Ő pedig addig a hamarosan elkészülő vacsorának szenteli tovább figyelmét.*
~Talán nem is lesz olyan rossz most egy kis társaság... különösképp, ha ilyen csinos és egészen eszes.~
*Nem tudja várjon e választ, de mivel a lány érdeklődőnek tűnt számára, úgy véli benne volna egy kis beszélgetésben. Aztán csakhamar ki is derül, hogy ez valóban így van. Bűbájos mosolyt enged meg felé.*
- Áh! Tehát inkább az erdő híve vagy. *nem kérdés volt, kijelentés. Bár ezt a külsejéből is megmondta volna. És az arcán ékeskedő kusza ábrák is erről árulkodtak.*
- Jómagam is hasonlóképpen vagyok ezzel. Na de kiben nincsen romlottság? *villannak ki szabályos, hófehér fogai vigyorgás közben.
Beszédpartnere közben leszáll lováról, és nem csak, hogy ránéz az ételre, de szóba is hozza. Pedig konkrétan nem ajánlotta fel neki, hogy csatlakozzon, de szemlátomást bejött a néhány apró kis célzása.
Harsányan felnevet. Nincs benne semmi öröm.*
- Még nem ajánlottam, de csatlakozhatsz. *mondja aztán hunyorgó szemekkel.*
- Istenek tudják, talán tudnánk miről beszélgetni. És mivel nem számítottam a társaságodra... *bök fejével a madarak felé.*- Gondolod, hogy megmérgezném saját magam?
*Jelentőségteljesen arrébb csúszik, jelezve, hogy van ott egy hely a nő számára is, ha akarja.*
- Ami pedig az aggódást illeti... látom, hogy óvatos természet vagy. És milyen helyes! Nagyon helyes. Annyi rosszat hallani mostanság. De magad is láthatod, hogy itt ültömben a légynek se tudnék ártani. Ha bajt keverni támadna kedvem, a fogadóban tenném, nem az erdő szívében. *mondja a meglehetősen logikus kifejtést. Most már a nő dönt, hogy csatlakozik e, avagy sem. Ő pedig addig a hamarosan elkészülő vacsorának szenteli tovább figyelmét.*
~Talán nem is lesz olyan rossz most egy kis társaság... különösképp, ha ilyen csinos és egészen eszes.~
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 20:53:26
Üzenet elküldve: 2015-09-18 20:53:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*A sok edzés és a jó táplálkozás meg is hozza az eredményét, már azon túl hogy sikerül megtartania fitt alakját. Egyre többet és egyre gyorsabban tud futni, ráadásul az Arthenior körüli erdő ösvényeit is kitűnően megismerte a sok kocogás alatt. Mint az esetek többségében, most is a tisztáson fejezi be a napi programot, rövid pihenőt tartva a fák árnyékában, aztán nekiáll nyújtani is. Persze nem csak erre edz, a barakkba is sokat megfordul és otthon a szobájában is tud gyakorlatokat végezni, elméjét is folyamatosan megdolgoztatják a rá kiszabott feladatok, így a gnóm lány mindenben fejlődik. Nem is nagyon tervez ellustulni, sőt minél több dologba szeretné beleártani magát. Egyre inkább foglalkoztatja valami küzdősport vagy fegyverhasználat kérdése is, nem is feltétlenül önvédelem gyanánt, csak mint hobbi, sport, egy újabb terület ahol ismereteket szerezhet, ügyesedhet. Persze ideje többségét még mindig könyveknek és kísérleteknek, matematikai problémák megoldásának szenteli, de jól esik a sok munka után valami fizikális dologgal foglalkozni. A hosszas nyújtás után célba is veszi a várost, ott pedig a barakkot, ha már úgyis le van izzadva túlesne egy kis íjászkodáson is mielőtt hazamegy és nekiáll egy újabb zárat összeeszkábálni.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 20:43:26
Üzenet elküldve: 2015-09-18 20:43:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrr//
*Úgy tűnik, még a Sors is gúnyt űz belőle, hogy épp egy mélységi félvérrel fut össze. Méghozzá itt. Keze már mozdul is önkéntelenül, hogy megérintse a kötést a vállán, ám még idejében felfigyel a tudatalatti gesztusra, és megálljt parancsol magának.
Nem támadó, nem ellenséges az idegen, ellenben a különös szemek villanása máris árulkodó. Akár egy ragadozó tekintete. A félvér tehát inkább áll közelebb a mélységi felmenőjéhez, nem pedig az emberhez. Habár nem édes mindegy ez? Mind a kettő olyan, aki alattomos, és vigyázni kell velük.
De még a választott szavak is majdnem egy tőrdöféssel érnek fel. Habár azok a tőrök már benne voltak, inkább megforgatták még őket a sebben. A hazugság annyira még nem megy jól neki, hogy mosolyt ültessen arcára, de eleget gyakorolt már ahhoz, legalább valós érzéseit eltüntesse vonásairól.*
- Romlott és nyomasztó, mint a városok általában. *Hangja nem ellenséges, de ezzel el is árulta, nem a természettől elhódított terek híve. Ellenben mégis abból az irányból érkezett.
Némi jó modort azért tanúsít, és leszáll a nyeregből, mielőtt folytatná a beszélgetést. A sülő madarakra vándorol tekintete. Néhány finom falat jól esne, és a terjengő illatok is kellemesek, de a belsejét mardosó üresség is annak az eredménye, hogy elfogadott egy tűzalmát egy sötételftől.*
- Legutóbb, mikor idegen ajánlott nekem ételt, megpróbált megmérgezni. *Közli érzelmektől mentes, száraz hangon, mint ahogy egy jelentést olvasnának fel a napi kiadásokról és bevételekről. ~Próbáltak? Sikerült.~*
- Miért kellene aggódnom? *Néz kérdőn, enyhén oldalra billentett fejjel, némi csodálkozással a kérdésben. Nem aggódik. Valami rosszra számít, emiatt nem aggódik. Hogy történne vele valami, amiatt sem fáj nagyon a feje. Annyira még nem jött rendbe, hogy komolyan törődjön saját sorsával.*
*Úgy tűnik, még a Sors is gúnyt űz belőle, hogy épp egy mélységi félvérrel fut össze. Méghozzá itt. Keze már mozdul is önkéntelenül, hogy megérintse a kötést a vállán, ám még idejében felfigyel a tudatalatti gesztusra, és megálljt parancsol magának.
Nem támadó, nem ellenséges az idegen, ellenben a különös szemek villanása máris árulkodó. Akár egy ragadozó tekintete. A félvér tehát inkább áll közelebb a mélységi felmenőjéhez, nem pedig az emberhez. Habár nem édes mindegy ez? Mind a kettő olyan, aki alattomos, és vigyázni kell velük.
De még a választott szavak is majdnem egy tőrdöféssel érnek fel. Habár azok a tőrök már benne voltak, inkább megforgatták még őket a sebben. A hazugság annyira még nem megy jól neki, hogy mosolyt ültessen arcára, de eleget gyakorolt már ahhoz, legalább valós érzéseit eltüntesse vonásairól.*
- Romlott és nyomasztó, mint a városok általában. *Hangja nem ellenséges, de ezzel el is árulta, nem a természettől elhódított terek híve. Ellenben mégis abból az irányból érkezett.
Némi jó modort azért tanúsít, és leszáll a nyeregből, mielőtt folytatná a beszélgetést. A sülő madarakra vándorol tekintete. Néhány finom falat jól esne, és a terjengő illatok is kellemesek, de a belsejét mardosó üresség is annak az eredménye, hogy elfogadott egy tűzalmát egy sötételftől.*
- Legutóbb, mikor idegen ajánlott nekem ételt, megpróbált megmérgezni. *Közli érzelmektől mentes, száraz hangon, mint ahogy egy jelentést olvasnának fel a napi kiadásokról és bevételekről. ~Próbáltak? Sikerült.~*
- Miért kellene aggódnom? *Néz kérdőn, enyhén oldalra billentett fejjel, némi csodálkozással a kérdésben. Nem aggódik. Valami rosszra számít, emiatt nem aggódik. Hogy történne vele valami, amiatt sem fáj nagyon a feje. Annyira még nem jött rendbe, hogy komolyan törődjön saját sorsával.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 20:28:06
Üzenet elküldve: 2015-09-18 20:28:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Úgy tűnik egy ideig, hogy sikerül megőriznie azt a csöndes békét, amiért ma ideérkezett.
De már megtanulhatta volna, hogy a kis tisztás az erdőben, olykor forgalmasabb, mint Arthenior főtere. Annak idején is itt bukkant a kis Fibiennere, aki azóta már majdhogynem nővé cseperedett, és arra a kotnyeles félvér nőre.
Aztán, emlékei szerint a kis vörös vándor lánytól is itt lopott csókot, aki akkor még nem ismerte a hirtelen lángolást. Most pedig még alig sütögeti a fajdjait, és patadobogásra lesz figyelmes.
Nem vágtat. Csak nyugodt léptekben közeledik. Ezek szerint nem támadás, és nem is menekülés. Csak egy vándor lehet. Azzu is felemeli fejét a távoli lépésekre.
Ryrroshvar lecsatolja vörös, ordító oroszlánfej markolatú ostorát, és maga mellé helyezi, hogyha szükséges, nyomban a kezébe vehesse. Dobótőreit nem piszkálja, jó helyük van most azoknak a csizmájában. Így szemléli tovább a kecses nőalakként táncoló lángnyelveket, s kisvártatva már látja is szeme sarkából a feltűnő alakot.
Lovas, és nem túl nagy termetű. Talán nő, így messziről. Kecses az alakja, ahogy rávetül az alábukó nap fénye, s a haja szinte lángra lobban az égbolt vörösét visszavillantva. Mintha lándzsa volna nála.
És hamarosan, ahogy közelebb ér, ki is derül, hogy valóban így van. Óvatosnak tűnik, hiszen nem megy oda hozzá, de szemlátomást érdeklődik, amikor megállítja lovát.
Nem néz rá rögtön a férfi, csak amikor a másik megtorpan. Akkor feltárja sötét, fekete pillákkal keretezett szemeit, s rápillant a szikrázó fényben áttetszővé és fényessé változó íriszeivel. Kicsit olyan hatása van, mint egy vadászó párduc szemeinek, ha éjjel belevilágít a fáklyafény.
Némán fürkészi a lányt egy ideig. Nem kell sok idő, hogy megállapítsa, elfről van szó, és nem emberről. És ez az, ami döntésre készteti. Régen találkozott már elfekkel, akikkel beszélhetett volna. Az emberek számára mind tudatlanok, akik napról napra élnek, vagy inkább csak tengődnek, és nem értenek a világ igazi dolgaihoz. Az elfek viszont mások az ő szemében. Nem olyan, mintha egy sötételf volna, de azért megközelíti a dolog.
Így hát egyszeriben széles, és kissé talán ijesztő, mégis elbűvölő mosoly jelenik meg a férfi arcán.*
- Légy üdvözölve, kedvesem! Mi hír Artheniorban? *kérdezi úgy, mintha ő nem odavalósi volna jelenleg. Egyébként pedig tényleg nem régen érkezett vissza, és nem gyűjtött még be elég információt. Legalábbis nem annyit, mint amennyinek szükségét érzi.
Megforgatja a madarakat a nyárson, ezzel megpróbálván felhívni a lány figyelmét az ételre. Talán éhes lehet.*
- Miattam nem kell aggódnod, ha esetleg aggódtál volna. Mint látod, épp csak vacsorához készülődtem.
*Úgy tűnik egy ideig, hogy sikerül megőriznie azt a csöndes békét, amiért ma ideérkezett.
De már megtanulhatta volna, hogy a kis tisztás az erdőben, olykor forgalmasabb, mint Arthenior főtere. Annak idején is itt bukkant a kis Fibiennere, aki azóta már majdhogynem nővé cseperedett, és arra a kotnyeles félvér nőre.
Aztán, emlékei szerint a kis vörös vándor lánytól is itt lopott csókot, aki akkor még nem ismerte a hirtelen lángolást. Most pedig még alig sütögeti a fajdjait, és patadobogásra lesz figyelmes.
Nem vágtat. Csak nyugodt léptekben közeledik. Ezek szerint nem támadás, és nem is menekülés. Csak egy vándor lehet. Azzu is felemeli fejét a távoli lépésekre.
Ryrroshvar lecsatolja vörös, ordító oroszlánfej markolatú ostorát, és maga mellé helyezi, hogyha szükséges, nyomban a kezébe vehesse. Dobótőreit nem piszkálja, jó helyük van most azoknak a csizmájában. Így szemléli tovább a kecses nőalakként táncoló lángnyelveket, s kisvártatva már látja is szeme sarkából a feltűnő alakot.
Lovas, és nem túl nagy termetű. Talán nő, így messziről. Kecses az alakja, ahogy rávetül az alábukó nap fénye, s a haja szinte lángra lobban az égbolt vörösét visszavillantva. Mintha lándzsa volna nála.
És hamarosan, ahogy közelebb ér, ki is derül, hogy valóban így van. Óvatosnak tűnik, hiszen nem megy oda hozzá, de szemlátomást érdeklődik, amikor megállítja lovát.
Nem néz rá rögtön a férfi, csak amikor a másik megtorpan. Akkor feltárja sötét, fekete pillákkal keretezett szemeit, s rápillant a szikrázó fényben áttetszővé és fényessé változó íriszeivel. Kicsit olyan hatása van, mint egy vadászó párduc szemeinek, ha éjjel belevilágít a fáklyafény.
Némán fürkészi a lányt egy ideig. Nem kell sok idő, hogy megállapítsa, elfről van szó, és nem emberről. És ez az, ami döntésre készteti. Régen találkozott már elfekkel, akikkel beszélhetett volna. Az emberek számára mind tudatlanok, akik napról napra élnek, vagy inkább csak tengődnek, és nem értenek a világ igazi dolgaihoz. Az elfek viszont mások az ő szemében. Nem olyan, mintha egy sötételf volna, de azért megközelíti a dolog.
Így hát egyszeriben széles, és kissé talán ijesztő, mégis elbűvölő mosoly jelenik meg a férfi arcán.*
- Légy üdvözölve, kedvesem! Mi hír Artheniorban? *kérdezi úgy, mintha ő nem odavalósi volna jelenleg. Egyébként pedig tényleg nem régen érkezett vissza, és nem gyűjtött még be elég információt. Legalábbis nem annyit, mint amennyinek szükségét érzi.
Megforgatja a madarakat a nyárson, ezzel megpróbálván felhívni a lány figyelmét az ételre. Talán éhes lehet.*
- Miattam nem kell aggódnod, ha esetleg aggódtál volna. Mint látod, épp csak vacsorához készülődtem.
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 19:59:33
Üzenet elküldve: 2015-09-18 19:59:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ryrr//
*Az egész napot a városban töltötte, és majd beleőrült. A sok ember és egyéb népek, az itt-ott összeverődő nyomasztó tömeg a megannyi illattal, szaggal és zajjal. A Szegénynegyed sikátorai, a nyomor, a szinte kézzel tapintható veszély. A Gazdagnegyedbe nem ment be, de eleget látott kintről is a fényűzésből. Mi mindent tudnak emelni az elátkozott sárga fémből. Mennyi felesleges dolgot. Egyedül talán a Templom volt az, ami nem keltett benne visszásságot, de azt is csak épphogy megszemlélte magának. Azonban hiába morog, hozzá kell szoknia a városhoz. Ha nem is szerez valahogy házat magának, kénytelen lesz újra és újra a civilizáció rengetegébe merészkednie. De egyszerre ennyi majdnem elsőre sok volt, ezért is akarja egy kis időre megint maga mögött hagyni Artheniort.
Barangolásai pedig előbb az erdőbe, majd a tisztáshoz vezetik. Rossz ötlet.
A nap már majdnem teljesen alábukott a látóhatáron, az ég vörös és arany színekben lobogó máglyaként búcsúztatja. Pont, mint akkor. Az eddig tompa lüktetésként megbújó fájdalom elemi erővel hasít belé. Könny nem szökik a szemébe, de úgy érzi, az a könyörtelen, jeges marok menten kitépi belőle lelke maradékát is.
A tábortűz füstjét és a lángok fényét elsőként a kanca veszi észre, halk horkantással jelezve ezt lovasának. A lány lassan fordul arra, amerre tekintete érzékelt valamit látótere szélén. Szíve egy pillanatra kihagy, félelem és remény kel újabb párviadalra benne. Apró nógatással indítja arra Mogyit. A közeledő lovast már messziről látni, noha a nála lévő íj, és a lándzsa nem feltétlen megnyugtató látvány. Vértet azonban nem visel, és a nomádok meg barbárnak, vadaknak mondott népek egyszerű ruháit viseli. Egyik vállát barna szövetből hasított rögtönzött kötszerből kötött kötés fedi széles sávban. Vörös haja most is kiengedve, további vadságot kölcsönözve a lemenő nap utolsó sugaraiban egészen különös hatást kap a vonásaira festett rövid, határozott és éles, szürke vonalak komor mintája. Nem fedik egész arcát, csupán itt-ott vannak jelen, de épp elég ahhoz, hogy némi távolságot parancsoljanak a szemlélő és a lány közé.
~Nem ő az.~ Megkönnyebbülés és csalódottság keveredik benne. Ugyanakkor némi kíváncsiság is, ahogy közelebb ér a táborozóhoz. Természetesen nem megy oda közvetlenül az ismeretlen mellé, tisztes távolban állítja meg a lovat.
Egy félvérre bukkant, erre hamar rádöbben. Ám amint tudatosul benne, hogy nem népe egy tagja az egyik szülő, hanem egy mélységi, döbbent kifejezés ül arcára. Talán fekete a szeme, és a haja, ám a szürkés bőr árulkodó, még a szürkület csalóka fényeiben is. És ha valamit megjegyzett egy életre, azok a sötételf tulajdonságok.*
*Az egész napot a városban töltötte, és majd beleőrült. A sok ember és egyéb népek, az itt-ott összeverődő nyomasztó tömeg a megannyi illattal, szaggal és zajjal. A Szegénynegyed sikátorai, a nyomor, a szinte kézzel tapintható veszély. A Gazdagnegyedbe nem ment be, de eleget látott kintről is a fényűzésből. Mi mindent tudnak emelni az elátkozott sárga fémből. Mennyi felesleges dolgot. Egyedül talán a Templom volt az, ami nem keltett benne visszásságot, de azt is csak épphogy megszemlélte magának. Azonban hiába morog, hozzá kell szoknia a városhoz. Ha nem is szerez valahogy házat magának, kénytelen lesz újra és újra a civilizáció rengetegébe merészkednie. De egyszerre ennyi majdnem elsőre sok volt, ezért is akarja egy kis időre megint maga mögött hagyni Artheniort.
Barangolásai pedig előbb az erdőbe, majd a tisztáshoz vezetik. Rossz ötlet.
A nap már majdnem teljesen alábukott a látóhatáron, az ég vörös és arany színekben lobogó máglyaként búcsúztatja. Pont, mint akkor. Az eddig tompa lüktetésként megbújó fájdalom elemi erővel hasít belé. Könny nem szökik a szemébe, de úgy érzi, az a könyörtelen, jeges marok menten kitépi belőle lelke maradékát is.
A tábortűz füstjét és a lángok fényét elsőként a kanca veszi észre, halk horkantással jelezve ezt lovasának. A lány lassan fordul arra, amerre tekintete érzékelt valamit látótere szélén. Szíve egy pillanatra kihagy, félelem és remény kel újabb párviadalra benne. Apró nógatással indítja arra Mogyit. A közeledő lovast már messziről látni, noha a nála lévő íj, és a lándzsa nem feltétlen megnyugtató látvány. Vértet azonban nem visel, és a nomádok meg barbárnak, vadaknak mondott népek egyszerű ruháit viseli. Egyik vállát barna szövetből hasított rögtönzött kötszerből kötött kötés fedi széles sávban. Vörös haja most is kiengedve, további vadságot kölcsönözve a lemenő nap utolsó sugaraiban egészen különös hatást kap a vonásaira festett rövid, határozott és éles, szürke vonalak komor mintája. Nem fedik egész arcát, csupán itt-ott vannak jelen, de épp elég ahhoz, hogy némi távolságot parancsoljanak a szemlélő és a lány közé.
~Nem ő az.~ Megkönnyebbülés és csalódottság keveredik benne. Ugyanakkor némi kíváncsiság is, ahogy közelebb ér a táborozóhoz. Természetesen nem megy oda közvetlenül az ismeretlen mellé, tisztes távolban állítja meg a lovat.
Egy félvérre bukkant, erre hamar rádöbben. Ám amint tudatosul benne, hogy nem népe egy tagja az egyik szülő, hanem egy mélységi, döbbent kifejezés ül arcára. Talán fekete a szeme, és a haja, ám a szürkés bőr árulkodó, még a szürkület csalóka fényeiben is. És ha valamit megjegyzett egy életre, azok a sötételf tulajdonságok.*
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 19:46:54
Üzenet elküldve: 2015-09-18 19:46:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a tisztás felé - Ythala//
* Ő még egészen toleráns a legtöbb ember és máj faj felé. Kivéve az orkokat és a mélységieket. Erősen általánosít, főleg az orkoknál, de kivételes esetekben meg lehet őt is győzni arról, hogy némely példányuk hasznos lehet. *
- Learon? Igen, ehhez-ahhoz ért ő is. Nem is tudom már melyik volt, aki Tejmesternek nevezte el. Tudod, jószágokkal foglalkozik, sok kecskéje van és nagyon finom sajtokat készít.
* Ő is kapott tőle nemrég egy nagy gurigát, hálából azért, hogy sokadjára pakolta helyre a férfi egészségét és lelkileg is segített neki néhány apróságban. Vagyis inkább meg tett már pár lépést a férfi afelé, hogy helyre rázódjon. Mióta Akheel "lelépett", jócskán megcsappant a férfi kedélye is. *
- Hát, az egy nagy torony, benne sok szoba és még több könyv, tekercsek. De csak olyasmit tudsz elolvasni ott, amire már fel vagy készülve. Vagyis ha még kezdő vagy a mágiában egy magasabb szintű varázslatról nem tudsz még semmit elolvasni. Amúgy a víz ággal kezdtem el foglalkozni, de még kicsike a tudásom ebből. De sok független mágiát már sikerült megtanulnom, és alkalmaznom is.
* Az ilyen bókolás számára nem jelent sokat, akkor sem, ha férfitól kapja. *
- Hát pedig már elmúltam jócskán 70 éves. A Szilánkokhoz pedig úgy kerültem, hogy a vezetőnk Isurii is Thargodar. Kagan a bátyja és már jó ideje, hogy a törzzsel élek. De mivel Isurii külön utakat akar járni, ezért én vele jöttem ide. Gyógyítóként szeretném megtanulni a víz mágiákat, és minden mást, amivel segíthetek társaimnak. Főleg gyógyító jellegűekre gondolok.
- Na de, meg is érkeztünk. Ez az Erdőszéli tisztás. Lóról le, kössük ki őket ide a szélére az egyik fához, el ne kószáljanak.
* Ő még egészen toleráns a legtöbb ember és máj faj felé. Kivéve az orkokat és a mélységieket. Erősen általánosít, főleg az orkoknál, de kivételes esetekben meg lehet őt is győzni arról, hogy némely példányuk hasznos lehet. *
- Learon? Igen, ehhez-ahhoz ért ő is. Nem is tudom már melyik volt, aki Tejmesternek nevezte el. Tudod, jószágokkal foglalkozik, sok kecskéje van és nagyon finom sajtokat készít.
* Ő is kapott tőle nemrég egy nagy gurigát, hálából azért, hogy sokadjára pakolta helyre a férfi egészségét és lelkileg is segített neki néhány apróságban. Vagyis inkább meg tett már pár lépést a férfi afelé, hogy helyre rázódjon. Mióta Akheel "lelépett", jócskán megcsappant a férfi kedélye is. *
- Hát, az egy nagy torony, benne sok szoba és még több könyv, tekercsek. De csak olyasmit tudsz elolvasni ott, amire már fel vagy készülve. Vagyis ha még kezdő vagy a mágiában egy magasabb szintű varázslatról nem tudsz még semmit elolvasni. Amúgy a víz ággal kezdtem el foglalkozni, de még kicsike a tudásom ebből. De sok független mágiát már sikerült megtanulnom, és alkalmaznom is.
* Az ilyen bókolás számára nem jelent sokat, akkor sem, ha férfitól kapja. *
- Hát pedig már elmúltam jócskán 70 éves. A Szilánkokhoz pedig úgy kerültem, hogy a vezetőnk Isurii is Thargodar. Kagan a bátyja és már jó ideje, hogy a törzzsel élek. De mivel Isurii külön utakat akar járni, ezért én vele jöttem ide. Gyógyítóként szeretném megtanulni a víz mágiákat, és minden mást, amivel segíthetek társaimnak. Főleg gyógyító jellegűekre gondolok.
- Na de, meg is érkeztünk. Ez az Erdőszéli tisztás. Lóról le, kössük ki őket ide a szélére az egyik fához, el ne kószáljanak.
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-18 19:37:40
Üzenet elküldve: 2015-09-18 19:37:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Ydriss//
*Ryrros egy ideig elbolyongott a piactéren.
De igazából inkább azért, hogy Azzu kiélhesse magát, és kissé lefáradjon a munkában - hiszen odabent a házban nem sok mindent tud tenni a virgonc kisállat.
Aztán amint elegendő új erszény foglalt már helyet a táskájában, visszahívta a vadászgörényt a csengő aranyak mellé, és tovább indult. Nem akart tömegben lenni. Pedig annyira visszavágyott Artheniorba, és most, hogy itt van, és úgy tűnik, a város nem egy éjszakás kalandja lesz, már annyira nem is érdekli az egész. Persze megvan a mindennapi betevője, és remekül elszórakozik az ostoba emberekkel.
Van biztos szálláshelye, saját szabad tere, minden nap étel az asztalán, és bor a kupájában... ki akarna jobb életet? De őt mindig is hajtotta a vére, és ez sosem fog változni. Szerencse, hogy olyan társaságba keveredett, ahol néha szinte elvárás, hogy hagyja el a várost - ha csak mágia tanulásért is. Most viszont nem ezért jön el. Nem ezért sétál végig a templomkerten újra, majd a temetőn át, a folyó mentén az erdőbe. Egyszerűen kell neki egy kis magány. És ehhez nem elég a szobája.
Ahogy eléri az erdőszéli tisztást, ahol már számtalanszor megfordult az utóbbi időben, nem megy tovább. A vörös és arany színekben játszó égbolt alatt kiengedi Azzut a táskából, majd fát gyűjt, letelepszik, és tüzet gyújt maga előtt.
Még a piacon vett pár apró fajdot. Jó lesz azokat most itt elfogyasztania, azzal a tömlőnyi arany borral, amit hozzá szerzett. Gondosan megkopasztja, kibelezi, majd nyársra szúrja őket, s miután alaposan megkente mindet mézzel, és megfűszerezte borsfűvel, és megszórta mustármaggal, már sülnek is a vidáman pattogó tűz fölött.
Azzu nem messze tőle boldogan csámcsog a madarak belsőszervein. Teljes a nyugalom, és a csönd. És ez most így pontosan jólesik neki.
Kirázza a hideg egy pillanatra, ahogy a hűvös esti szél megborzolja kissé fekete tincseit. Lassan elmúlik a nyár, és holnap talán már nem járkálhat kint ilyen szabadon, mint most. Hiszen most csak fekete ujjatlan felsője van rajta felül, alatta a bőrvértjével. Na meg az alkarvédői. Hosszú fekete nadrágja, és sötét szarvasbőr csizmái védik csak a közelgő hideg ellen. Ám nem baj, hiszen nem tervezi itt tölteni az éjszakát. Ezt a kis időt pedig már kibírja, ha esik ha fúj közben, akkor is.*
*Ryrros egy ideig elbolyongott a piactéren.
De igazából inkább azért, hogy Azzu kiélhesse magát, és kissé lefáradjon a munkában - hiszen odabent a házban nem sok mindent tud tenni a virgonc kisállat.
Aztán amint elegendő új erszény foglalt már helyet a táskájában, visszahívta a vadászgörényt a csengő aranyak mellé, és tovább indult. Nem akart tömegben lenni. Pedig annyira visszavágyott Artheniorba, és most, hogy itt van, és úgy tűnik, a város nem egy éjszakás kalandja lesz, már annyira nem is érdekli az egész. Persze megvan a mindennapi betevője, és remekül elszórakozik az ostoba emberekkel.
Van biztos szálláshelye, saját szabad tere, minden nap étel az asztalán, és bor a kupájában... ki akarna jobb életet? De őt mindig is hajtotta a vére, és ez sosem fog változni. Szerencse, hogy olyan társaságba keveredett, ahol néha szinte elvárás, hogy hagyja el a várost - ha csak mágia tanulásért is. Most viszont nem ezért jön el. Nem ezért sétál végig a templomkerten újra, majd a temetőn át, a folyó mentén az erdőbe. Egyszerűen kell neki egy kis magány. És ehhez nem elég a szobája.
Ahogy eléri az erdőszéli tisztást, ahol már számtalanszor megfordult az utóbbi időben, nem megy tovább. A vörös és arany színekben játszó égbolt alatt kiengedi Azzut a táskából, majd fát gyűjt, letelepszik, és tüzet gyújt maga előtt.
Még a piacon vett pár apró fajdot. Jó lesz azokat most itt elfogyasztania, azzal a tömlőnyi arany borral, amit hozzá szerzett. Gondosan megkopasztja, kibelezi, majd nyársra szúrja őket, s miután alaposan megkente mindet mézzel, és megfűszerezte borsfűvel, és megszórta mustármaggal, már sülnek is a vidáman pattogó tűz fölött.
Azzu nem messze tőle boldogan csámcsog a madarak belsőszervein. Teljes a nyugalom, és a csönd. És ez most így pontosan jólesik neki.
Kirázza a hideg egy pillanatra, ahogy a hűvös esti szél megborzolja kissé fekete tincseit. Lassan elmúlik a nyár, és holnap talán már nem járkálhat kint ilyen szabadon, mint most. Hiszen most csak fekete ujjatlan felsője van rajta felül, alatta a bőrvértjével. Na meg az alkarvédői. Hosszú fekete nadrágja, és sötét szarvasbőr csizmái védik csak a közelgő hideg ellen. Ám nem baj, hiszen nem tervezi itt tölteni az éjszakát. Ezt a kis időt pedig már kibírja, ha esik ha fúj közben, akkor is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587