Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 19:25:34
Üzenet elküldve: 2025-09-08 19:25:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*A helyzet, amiben találta magát, talán nem egy idilli romantikus pillanatsokaság, de ha jól idomítja jelenlegi partnerét, még talán némi sóhajt is elő tud belőle csalni. Persze látott már olyasmit, amihez tényleg nem fűlött a foga, mégis ajkai közé kellett venni, de nem mindig volt pénze lakhatásra, így tette, amihez ért. Persze ezt az örömöt nem adja meg a reá egy szemmel tekintő tagnak, inkább az ujjait fonja rá, s ahelyett, hogy őt vernék bilincsbe, megteszi ezt azzal, aki megóvta e szerencsétlenségtől. Végtére is, nem sokan mondhatják el magukról, hogy ily könnyedén fordult a kocka. Vagy mégis? Elmélkedik egy sort, hogy vajon egyedi-e, amit tesz, de ráeszmél, hogy cseppet sem. Már csak abban reménykedhet, hogy legalább a férfinek egyedi és megismételhetetlen lesz ezen időtöltés. Akkor, ha majd visszatér a városba, vagy netán a nevelt gyermeke rosszalkodik a távollétében, lesz kit könnyedén lekenyerezni. Vagy csak úgy egyszerűen szemet hunynak a kihágásokért. Igen sokat járatja az agyát ahelyett, hogy beleereszkedne a kéjködbe. Talán ez egy jel, hogy nem igazán élvezi, mert nem túl önjáró a férfiú. De énekelni, azt énekelne.*
- Inkább ne! *Szakad ki ajkán a keresetlen rövid mondat, de gyorsan korrigálja.* - Oda akkor a titokzatosságnak. *Bár titok még van elég, hiszen egymás nevét sem tudják.* - Nem azonnal szeretnék tudni mindent, így is túl könnyedén elcsábítottál. Mi marad későbbre? *Semmi. De azért rebegi a szavakat, mintha vágyna minden lopott órára, amit egyszer együtt tölthetnek. Ennek hevében be is segít neki, hogy hamar ráérezzen, mire is vágyik egy nő. Aztán hirtelenjében a ruha is elfogy róla. Büszkélkedik is idomaival, ahogy kihívóan domborít. Aztán gondol egyet, s a ruhakupacra rántja magukat. Kényelmesebb, bár igencsak beütötte a gerincét. Kedve támadt mélyebben érezni az idegent.*
- Azért előbb mutatkozz be. *Vigyorog rá, majd közel hajol a fülhöz, hogy finom nyelvével végigszántsa azt. Nem számít eget rengető légyottra, de ha már elkezdtek valamit, hát fejezzék be rendesen. Aztán mindenki mehet a dolgára.*
*A helyzet, amiben találta magát, talán nem egy idilli romantikus pillanatsokaság, de ha jól idomítja jelenlegi partnerét, még talán némi sóhajt is elő tud belőle csalni. Persze látott már olyasmit, amihez tényleg nem fűlött a foga, mégis ajkai közé kellett venni, de nem mindig volt pénze lakhatásra, így tette, amihez ért. Persze ezt az örömöt nem adja meg a reá egy szemmel tekintő tagnak, inkább az ujjait fonja rá, s ahelyett, hogy őt vernék bilincsbe, megteszi ezt azzal, aki megóvta e szerencsétlenségtől. Végtére is, nem sokan mondhatják el magukról, hogy ily könnyedén fordult a kocka. Vagy mégis? Elmélkedik egy sort, hogy vajon egyedi-e, amit tesz, de ráeszmél, hogy cseppet sem. Már csak abban reménykedhet, hogy legalább a férfinek egyedi és megismételhetetlen lesz ezen időtöltés. Akkor, ha majd visszatér a városba, vagy netán a nevelt gyermeke rosszalkodik a távollétében, lesz kit könnyedén lekenyerezni. Vagy csak úgy egyszerűen szemet hunynak a kihágásokért. Igen sokat járatja az agyát ahelyett, hogy beleereszkedne a kéjködbe. Talán ez egy jel, hogy nem igazán élvezi, mert nem túl önjáró a férfiú. De énekelni, azt énekelne.*
- Inkább ne! *Szakad ki ajkán a keresetlen rövid mondat, de gyorsan korrigálja.* - Oda akkor a titokzatosságnak. *Bár titok még van elég, hiszen egymás nevét sem tudják.* - Nem azonnal szeretnék tudni mindent, így is túl könnyedén elcsábítottál. Mi marad későbbre? *Semmi. De azért rebegi a szavakat, mintha vágyna minden lopott órára, amit egyszer együtt tölthetnek. Ennek hevében be is segít neki, hogy hamar ráérezzen, mire is vágyik egy nő. Aztán hirtelenjében a ruha is elfogy róla. Büszkélkedik is idomaival, ahogy kihívóan domborít. Aztán gondol egyet, s a ruhakupacra rántja magukat. Kényelmesebb, bár igencsak beütötte a gerincét. Kedve támadt mélyebben érezni az idegent.*
- Azért előbb mutatkozz be. *Vigyorog rá, majd közel hajol a fülhöz, hogy finom nyelvével végigszántsa azt. Nem számít eget rengető légyottra, de ha már elkezdtek valamit, hát fejezzék be rendesen. Aztán mindenki mehet a dolgára.*
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:46:29
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:46:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
* Ha látott már valaki szemérmeskedő szemérmetlent, akkor pontosan tudja, hogy a fiatalabb Yoë hogyan néz ki. A férfi egészen a füle hegyéig elvörösödve áll ott, letolt nadrággal, és az eget kémlelő félszemű kígyóval. A feketenyakú köpködőkobra méretét tekintve nem a legnagyobb kígyók egyike, viszont akár méterekre is képes elköpni mérgét, úgyhogy jobb lesz, ha a szőkeség óvatosan rángatja a nyakát. Szerencsére ilyet még nem tesz, csak vizsgálja. Ha tüzetesen szemügyre veszi, akkor olyan információval is gazdagodik, amit rajta kívül még senki nem tud a városban. A férfinak dús, égetett umbra színű szőrzet öleli körbe a koronaékszerét. Érdeklődve pillant a másikra a kérdést hallva, de mielőtt válaszolhatna rá, hirtelen ölelő ujjak szoros bilincsében találja magát. Hüledezik egy sort, de nem kéri ki magának az esetet, láthatóan ezen a ponton már nem tud ellenkezni. Azért egy-két hümmögő hang elhagyja a torkát, de ezekben melódiát keresni merész vállalkozás lenne. Bár ha a nő szeretne, megpróbálhat játszani rajta, de nem biztos, hogy ez lesz a legszebben szóló hangszer. Mégis, ott visszhangzik elméjében a kérés, hogy ez a nő, aki ilyen kedves hozzá, és ennyire segítőkész, valamiféle zenét szeretne hallani. *
- Sze szere szeretnéd, hogy é é é é énekeljek? * Kérdezi szaggatott hangon, ami arról árulkodik, hogy nem ez lenne a legszebb muzsika, amit valaha eldaloltak a tisztáson. Ezek után viszont belé akad a szó, ahogy ujja hegyével a másik nőiességét tapintja ki. Vágytól fűtve indul hát engedelmesen útjára, és próbál hasonló örömet okozni, mint amiben éppen neki van része. Mind a ketten reménykednek benne, hogy az a bizonyos szoknya tiszta marad még egy darabig, és bizony úgy tűnik, hogy ez még várat magára. Helyette Rändoer inkább a tettek mezejére lép, és megpróbálja megszabadítani álmai asszonyát a felesleges ruhadaraboktól, hogy kicsit gyönyörködhessen a látványban is, és ne csak a kétkezi munka gyümölcsét élvezze. *
* Ha látott már valaki szemérmeskedő szemérmetlent, akkor pontosan tudja, hogy a fiatalabb Yoë hogyan néz ki. A férfi egészen a füle hegyéig elvörösödve áll ott, letolt nadrággal, és az eget kémlelő félszemű kígyóval. A feketenyakú köpködőkobra méretét tekintve nem a legnagyobb kígyók egyike, viszont akár méterekre is képes elköpni mérgét, úgyhogy jobb lesz, ha a szőkeség óvatosan rángatja a nyakát. Szerencsére ilyet még nem tesz, csak vizsgálja. Ha tüzetesen szemügyre veszi, akkor olyan információval is gazdagodik, amit rajta kívül még senki nem tud a városban. A férfinak dús, égetett umbra színű szőrzet öleli körbe a koronaékszerét. Érdeklődve pillant a másikra a kérdést hallva, de mielőtt válaszolhatna rá, hirtelen ölelő ujjak szoros bilincsében találja magát. Hüledezik egy sort, de nem kéri ki magának az esetet, láthatóan ezen a ponton már nem tud ellenkezni. Azért egy-két hümmögő hang elhagyja a torkát, de ezekben melódiát keresni merész vállalkozás lenne. Bár ha a nő szeretne, megpróbálhat játszani rajta, de nem biztos, hogy ez lesz a legszebben szóló hangszer. Mégis, ott visszhangzik elméjében a kérés, hogy ez a nő, aki ilyen kedves hozzá, és ennyire segítőkész, valamiféle zenét szeretne hallani. *
- Sze szere szeretnéd, hogy é é é é énekeljek? * Kérdezi szaggatott hangon, ami arról árulkodik, hogy nem ez lenne a legszebb muzsika, amit valaha eldaloltak a tisztáson. Ezek után viszont belé akad a szó, ahogy ujja hegyével a másik nőiességét tapintja ki. Vágytól fűtve indul hát engedelmesen útjára, és próbál hasonló örömet okozni, mint amiben éppen neki van része. Mind a ketten reménykednek benne, hogy az a bizonyos szoknya tiszta marad még egy darabig, és bizony úgy tűnik, hogy ez még várat magára. Helyette Rändoer inkább a tettek mezejére lép, és megpróbálja megszabadítani álmai asszonyát a felesleges ruhadaraboktól, hogy kicsit gyönyörködhessen a látványban is, és ne csak a kétkezi munka gyümölcsét élvezze. *
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:08:58
Üzenet elküldve: 2025-09-08 18:08:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*Leheletnyit elégedettebbé válik, ahogy a kutakodó, motozó ujjak feljebb vándorolnak a kelleténél. Persze ez még semmiség, nem volt még kéz, ami ily közel jutott érzékeny részeihez, s nem akart többet. Ki is kel magából kissé, zaklatja a tudat, hogy egy férfi nem csorgatja azonnal a nyálát érte.
Ügyeskedése végül babérokat terem. Szemmel láthatóan sikerült elérnie a célját, a nadrág bokáig hull, s elé tárul a meredő férfiasság, amit csak amolyan esetlenül látott nemrég. Smaragdzöld szemeibe bele is költözik a vágy. Nem a látvány maga, hiszen látott már hatalmasabbat, sőt még szebbet is. Az tüzeli, hogy nyert. Így hát szakértő szemmel vizslatja az ágaskodást, enyhén kipirult arccal. *
- Ó, ritkán látni ilyen szép farkat. És valóban igen méretes ebben az állapotában. *Mondja, s utána az alsó ajkába harap, majd tesz is egy lépést közelebb. Hogy a másik esetlegesen szerelmet keres, vagy afelé csalja a város, azt kedve volna kihasználni, persze mit sem tud erről. A szavai viszont kezdenek árulkodni, úgy fest a helyzet, hogy lassan ténylegesen megbabonázza a puszta létével. Kell ennél több valakinek, akit újdonsült szeretője nem juttatta az egekbe? Bár nem orrol érte, de öle sűrűn jelzi a hiányt.*
- Tudod én mit szeretek?
*Elmosolyodik, aztán lassan, de ellentmondást nem tűrően érinti meg a férfi-éket.*
- Azt a zenét, amit csak akkor lehet hallani, amikor kedveskedek valakinek. *Azzal meg is próbálkozik merészebb lépéssel, s ütemesen kezdi el kisegíteni a férfit, hátha valóban előcsal némi hangot a torkából.* - És még nem is hallottad, ahogy én dalolok. *Szeretne gonoszul vigyorogni, de helyette ráfog Yoë kezére az ő szabadjával, s a saját érzékenysége felé húzza. Ki hitte volna, hogy ily izgalmakat rejt egy koraesti ejtőzés? Már csak abban reménykedik, hogy nem borítja be magjával csinos szoknyáját a másik idejekorán.*
*Leheletnyit elégedettebbé válik, ahogy a kutakodó, motozó ujjak feljebb vándorolnak a kelleténél. Persze ez még semmiség, nem volt még kéz, ami ily közel jutott érzékeny részeihez, s nem akart többet. Ki is kel magából kissé, zaklatja a tudat, hogy egy férfi nem csorgatja azonnal a nyálát érte.
Ügyeskedése végül babérokat terem. Szemmel láthatóan sikerült elérnie a célját, a nadrág bokáig hull, s elé tárul a meredő férfiasság, amit csak amolyan esetlenül látott nemrég. Smaragdzöld szemeibe bele is költözik a vágy. Nem a látvány maga, hiszen látott már hatalmasabbat, sőt még szebbet is. Az tüzeli, hogy nyert. Így hát szakértő szemmel vizslatja az ágaskodást, enyhén kipirult arccal. *
- Ó, ritkán látni ilyen szép farkat. És valóban igen méretes ebben az állapotában. *Mondja, s utána az alsó ajkába harap, majd tesz is egy lépést közelebb. Hogy a másik esetlegesen szerelmet keres, vagy afelé csalja a város, azt kedve volna kihasználni, persze mit sem tud erről. A szavai viszont kezdenek árulkodni, úgy fest a helyzet, hogy lassan ténylegesen megbabonázza a puszta létével. Kell ennél több valakinek, akit újdonsült szeretője nem juttatta az egekbe? Bár nem orrol érte, de öle sűrűn jelzi a hiányt.*
- Tudod én mit szeretek?
*Elmosolyodik, aztán lassan, de ellentmondást nem tűrően érinti meg a férfi-éket.*
- Azt a zenét, amit csak akkor lehet hallani, amikor kedveskedek valakinek. *Azzal meg is próbálkozik merészebb lépéssel, s ütemesen kezdi el kisegíteni a férfit, hátha valóban előcsal némi hangot a torkából.* - És még nem is hallottad, ahogy én dalolok. *Szeretne gonoszul vigyorogni, de helyette ráfog Yoë kezére az ő szabadjával, s a saját érzékenysége felé húzza. Ki hitte volna, hogy ily izgalmakat rejt egy koraesti ejtőzés? Már csak abban reménykedik, hogy nem borítja be magjával csinos szoknyáját a másik idejekorán.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:48:07
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1211
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek + a Mai//
*Szeretné, ha meg tudná győzni húgát. Nem volna jó arra kényszerülni, hogy egyszerűen csak elveszi azt a tárgyat, noha játszi könnyedséggel menne számára ez is. Még mindig bízik abban, hogy egyszer képes lesz a feketeség az összetett gondolkodásra, na meg a jó döntések meghozatalára. Olyasmi ez, amit talán sosem ad fel, pedig mindig bebizonyítja az élet, hogy van, ami lehetetlen. A szavai, némileg manipulálóak, épp ezért hatnak. Persze gondoskodás is szorult bele nem kevés. Nincs felcsattanás, nincs igazi ellánállás. Pont olyanok, amiket ki akart csikarni, persze igen sok energiát képes felemészteni, hogy folyton győzködni kell a másikat egyértelmű helyzetekről. Annak a gyémánttömbnek a helye a Mágustoronyban van. Messze innen, a legjobb kezekben. S ha azok a kezek mégsem olyan jók, legalább megszabadítják a féltestvérét a halál lehetőségétől.
A mélységi nem ébreszt akkora ellenszenvet, mint bárki más - persze önmagán kívül -, akit Norileina a szívébe zárt. Talán még nem eszmélt rá, hogy mivégre is a tenyéren a vágás, de legalább olyan mellett van, akinek látszólag van esze. Persze később még bebizonyíthatja, hogy nincs.*
- Szívem, nem kifejezetten előled zárják le azokat a részeket. Egyszerűen csak nem engedhetik meg, hogy hatalmasabb mágusok szaladgáljanak a nagyvilágban, mint ők. Hová lenne akkor a biztonságuk? Csupán annyit tesznek, mint mindenki más. Megvédik magukat és a sajátjaikat.
*Norennarra vetül ismét a tekintete. Szűkszavú, de éppen eleget mond. Nem is kommentálja, épp ezért. Ha túl sok kérdést tesz fel, az már tudvalevő, hogy elemez és mélyebbre akar ásni.*
- Nem kell neked besétálnod vele, főleg nem kell mindenről számot adj. Majd én megteszem helyetted. Nem kell aggódnod, csak tarts… tartsatok velem és a végére járunk annak, aminek a végére lehet. Nem fogom tétlenül nézni, hogy odavesszenek a szeretteim és tudom, hogy te sem akarod ezt. Szóval, mennyi idő kell, míg felkészültök az útra? *Jelentőségteljesen néz Borsra, aki jól fel van szerelve, így bizonyos, hogy Mai már nem várna sokáig. S minél többet beszél, annál könnyebben meginghat a vére. Most nyeregben érzi magát, nem volna jó ezt veszni hagyni.*
*Szeretné, ha meg tudná győzni húgát. Nem volna jó arra kényszerülni, hogy egyszerűen csak elveszi azt a tárgyat, noha játszi könnyedséggel menne számára ez is. Még mindig bízik abban, hogy egyszer képes lesz a feketeség az összetett gondolkodásra, na meg a jó döntések meghozatalára. Olyasmi ez, amit talán sosem ad fel, pedig mindig bebizonyítja az élet, hogy van, ami lehetetlen. A szavai, némileg manipulálóak, épp ezért hatnak. Persze gondoskodás is szorult bele nem kevés. Nincs felcsattanás, nincs igazi ellánállás. Pont olyanok, amiket ki akart csikarni, persze igen sok energiát képes felemészteni, hogy folyton győzködni kell a másikat egyértelmű helyzetekről. Annak a gyémánttömbnek a helye a Mágustoronyban van. Messze innen, a legjobb kezekben. S ha azok a kezek mégsem olyan jók, legalább megszabadítják a féltestvérét a halál lehetőségétől.
A mélységi nem ébreszt akkora ellenszenvet, mint bárki más - persze önmagán kívül -, akit Norileina a szívébe zárt. Talán még nem eszmélt rá, hogy mivégre is a tenyéren a vágás, de legalább olyan mellett van, akinek látszólag van esze. Persze később még bebizonyíthatja, hogy nincs.*
- Szívem, nem kifejezetten előled zárják le azokat a részeket. Egyszerűen csak nem engedhetik meg, hogy hatalmasabb mágusok szaladgáljanak a nagyvilágban, mint ők. Hová lenne akkor a biztonságuk? Csupán annyit tesznek, mint mindenki más. Megvédik magukat és a sajátjaikat.
*Norennarra vetül ismét a tekintete. Szűkszavú, de éppen eleget mond. Nem is kommentálja, épp ezért. Ha túl sok kérdést tesz fel, az már tudvalevő, hogy elemez és mélyebbre akar ásni.*
- Nem kell neked besétálnod vele, főleg nem kell mindenről számot adj. Majd én megteszem helyetted. Nem kell aggódnod, csak tarts… tartsatok velem és a végére járunk annak, aminek a végére lehet. Nem fogom tétlenül nézni, hogy odavesszenek a szeretteim és tudom, hogy te sem akarod ezt. Szóval, mennyi idő kell, míg felkészültök az útra? *Jelentőségteljesen néz Borsra, aki jól fel van szerelve, így bizonyos, hogy Mai már nem várna sokáig. S minél többet beszél, annál könnyebben meginghat a vére. Most nyeregben érzi magát, nem volna jó ezt veszni hagyni.*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:08:58
Üzenet elküldve: 2025-09-08 17:08:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
*A fiú akarhat bármit, Deres ő már régen egy kalap alá vette a többiekkel. Ebbe jobb ha inkább előbb mint utóbb beletörődik. Az a második nyalás pedig lehet csak használ a fiúnak, annyival tisztább lesz az arca. Meg így aztán arra se panaszkodjon Deres nem mutatja ki neki a szeretetét, már amennyire a kutya képes. Sőt talán még Cilitől is kaphatott volna már egy két kedves ölelést, ha nem lett volna vele sokszor olyan pukkancs.
Cilia megnevezést néha még ő maga is szokja. Mert a Szikra azóta ráragadt amióta megérkezett az árvaházba.
Csúnya szavakkal nem illette a fiút soha sem. Inkább a passzív-agresszív módon hajította őt nyakon egy adag szalmával. Vagy locsolta le egy nagy kanál vízzel növényei öntözése közben. De a kedvence az amikor a csalánnal ami a kertben nő tudja bokán "csípni" őket ha épp túl vicces kedvükben vannak a fiúk. Meg vannak már a módszerei arra, hogy megleckéztesse őket, miközben ez csak balesetnek tűnik.
Nem tágít egy tapodtat sem. Mert Trylnorra is tartozik Luu kétséges állapota. Mert ha Luu nem boldog Trylnor sem az. És ő nem szeretné kis hercegét szomorúan látni. Főleg mivel tudja ő maga nagyon elhanyagolta mostanság őt. A túl sok tanulás, a templomba járások és persze a ház körüli munka. Már idejét sem tudja mikor mentek el közösen egy sétára. Ki tudja egy aprócska gonosz hang belülről még azt is súgja neki, lehet már nem is állnak annyira közel egymáshoz mint azelőtt. Viszont most ezzel talán képes lesz ez a csorbát elsimítani, hogy Luut helyre pofozza.*
- Legyen úgy. Majd rád fogom, ha Mai számon kér minket.
*Kuncog fel gonoszan. Majd tesz rá még egy lapáttal.*
- Olyan ami csak akkor kerül elő, ha szépen kéred.
*Ő meghagyja a gúnyolódó hangnemet. Hiába a másik megtört hangja. Tudja jól a fiú él hal a csipkelődésért. Hátha visszatér belé a lélek ha eléggé felcsigázza. Szemmel tartja a fiú dobási kisérletét ami elsőre bizony eléggé cudarul jön össze. Amiért jár is a kötelező kuncogás.*
- Szép volt.
*Ismét meglöki a fiút gyengéden vállával, úgy ahogy mellette guggol. De ezzel is mintha csak bátorítaná akarná, hogy a második jobban sikerüljön. És lássanak csodát be is válik. Talán. Már ha emiatt nem fogja a másikat így a fejéhez vágni.*
- Na megy ez, már csak olyan száz talicskányi van hátra. Mire megőszülsz talán összejön.
*Kuncog fel ismét. Persze ezzel is csak jobb kedvre akarja deríteni a másikat. Játékos piszkálódás ez nem több. Nem úgy tűnik mint aki megakarna neki nyílni arról ami a lelkét nyomja. Így nem is erőlködik. Ha beszélni akar róla majd beszél. Addig pedig marad a játékos szórakozás.*
- Rellan sírt volna sokat ha eltűnik. De tudod milyen Rellan, egy nagy huncut baba. Alig nagyobb Arnál.
*Vonja meg mosolyogva a vállát. Az a fiúcska is, hogy elmerült az árvaházi életben.
Ekkor néz a fiúra, és összeszalad a tekintetük. És ilyen közelről másképp hat az a sokszor cinkos és gúnyos tekintet. Trylnoré emlékezteti. Neki is szép bogárbarna szeme van. És ami olyan kellemes meleg színnel ragyogna. Most mégis olyan bánatosnak tűnik.
Valóban a pillanat mintha jobban elnyúlna amíg egymás szemét pásztázzák. És ő sem bírja sokáig, enyhe pírral az arcán fordul a másik irányba, amint a fiú is elfordul. Amíg Luu más irányba néz, Cilia még meg is rázza a fejét, nehogy valami kósza gondolat kezdjen elmerülni benne.*
- Oh értem. Igen, meglett.
*Szólal fel, kissé félénkebben még. Meg aztán meg is lepődik. Luu nem igazán szokta felvállalni a rossz cselekedeteit. Most viszont ez felér egy kisebb vallómással. Ez is csak jobban megerősíti benne a gondolatot a fiút valami mélységesen bántja. Na de mi? Talán majd elmondja neki. Viszont ekkor az események egy érdekes fordulatot vesznek.*
- Enyveskéz?
*Kérdez vissza értetlenül. Hangjában is érződik a meglepettség. A pergament elveszi és szépen kihajtogatja.
A sokk hamar kiül arcára. Hatra hőköl annyira, hogy a fenekére esik a guggolásban. Kezét szájához emeli rögtön, hogy magába fojtsa a szót. Mintha megdermedt volna, nem is tudja mit mondjon vagy gondoljon. Másodpercekig marad így. Amíg végül felpattan a földről. Görcsösen fogva a papirost, fel alá kezd el járkálni.*
- Nenenenenene! De miért? Miért most? Már rég nem tettem ilyet. Akkor is.
*Ekkor rémülten a fiúra tekint.*
- Hol találtad ezt? Mikor?
*Faggatja a másikat, majd ismét a papírra nézve folytatja pánikolását.*
- Mai megfog ölni. AAjh ezért biztos bezár a pincébe.
*Még jó pár lépést tesz fel és alá, még végül lába megadja magát és leroskad ismét guggolásba. Fejéhez szorítva a pergament. Szemét is behunja, ahogy fejét töri miképp oldja meg ezt.*
*A fiú akarhat bármit, Deres ő már régen egy kalap alá vette a többiekkel. Ebbe jobb ha inkább előbb mint utóbb beletörődik. Az a második nyalás pedig lehet csak használ a fiúnak, annyival tisztább lesz az arca. Meg így aztán arra se panaszkodjon Deres nem mutatja ki neki a szeretetét, már amennyire a kutya képes. Sőt talán még Cilitől is kaphatott volna már egy két kedves ölelést, ha nem lett volna vele sokszor olyan pukkancs.
Cilia megnevezést néha még ő maga is szokja. Mert a Szikra azóta ráragadt amióta megérkezett az árvaházba.
Csúnya szavakkal nem illette a fiút soha sem. Inkább a passzív-agresszív módon hajította őt nyakon egy adag szalmával. Vagy locsolta le egy nagy kanál vízzel növényei öntözése közben. De a kedvence az amikor a csalánnal ami a kertben nő tudja bokán "csípni" őket ha épp túl vicces kedvükben vannak a fiúk. Meg vannak már a módszerei arra, hogy megleckéztesse őket, miközben ez csak balesetnek tűnik.
Nem tágít egy tapodtat sem. Mert Trylnorra is tartozik Luu kétséges állapota. Mert ha Luu nem boldog Trylnor sem az. És ő nem szeretné kis hercegét szomorúan látni. Főleg mivel tudja ő maga nagyon elhanyagolta mostanság őt. A túl sok tanulás, a templomba járások és persze a ház körüli munka. Már idejét sem tudja mikor mentek el közösen egy sétára. Ki tudja egy aprócska gonosz hang belülről még azt is súgja neki, lehet már nem is állnak annyira közel egymáshoz mint azelőtt. Viszont most ezzel talán képes lesz ez a csorbát elsimítani, hogy Luut helyre pofozza.*
- Legyen úgy. Majd rád fogom, ha Mai számon kér minket.
*Kuncog fel gonoszan. Majd tesz rá még egy lapáttal.*
- Olyan ami csak akkor kerül elő, ha szépen kéred.
*Ő meghagyja a gúnyolódó hangnemet. Hiába a másik megtört hangja. Tudja jól a fiú él hal a csipkelődésért. Hátha visszatér belé a lélek ha eléggé felcsigázza. Szemmel tartja a fiú dobási kisérletét ami elsőre bizony eléggé cudarul jön össze. Amiért jár is a kötelező kuncogás.*
- Szép volt.
*Ismét meglöki a fiút gyengéden vállával, úgy ahogy mellette guggol. De ezzel is mintha csak bátorítaná akarná, hogy a második jobban sikerüljön. És lássanak csodát be is válik. Talán. Már ha emiatt nem fogja a másikat így a fejéhez vágni.*
- Na megy ez, már csak olyan száz talicskányi van hátra. Mire megőszülsz talán összejön.
*Kuncog fel ismét. Persze ezzel is csak jobb kedvre akarja deríteni a másikat. Játékos piszkálódás ez nem több. Nem úgy tűnik mint aki megakarna neki nyílni arról ami a lelkét nyomja. Így nem is erőlködik. Ha beszélni akar róla majd beszél. Addig pedig marad a játékos szórakozás.*
- Rellan sírt volna sokat ha eltűnik. De tudod milyen Rellan, egy nagy huncut baba. Alig nagyobb Arnál.
*Vonja meg mosolyogva a vállát. Az a fiúcska is, hogy elmerült az árvaházi életben.
Ekkor néz a fiúra, és összeszalad a tekintetük. És ilyen közelről másképp hat az a sokszor cinkos és gúnyos tekintet. Trylnoré emlékezteti. Neki is szép bogárbarna szeme van. És ami olyan kellemes meleg színnel ragyogna. Most mégis olyan bánatosnak tűnik.
Valóban a pillanat mintha jobban elnyúlna amíg egymás szemét pásztázzák. És ő sem bírja sokáig, enyhe pírral az arcán fordul a másik irányba, amint a fiú is elfordul. Amíg Luu más irányba néz, Cilia még meg is rázza a fejét, nehogy valami kósza gondolat kezdjen elmerülni benne.*
- Oh értem. Igen, meglett.
*Szólal fel, kissé félénkebben még. Meg aztán meg is lepődik. Luu nem igazán szokta felvállalni a rossz cselekedeteit. Most viszont ez felér egy kisebb vallómással. Ez is csak jobban megerősíti benne a gondolatot a fiút valami mélységesen bántja. Na de mi? Talán majd elmondja neki. Viszont ekkor az események egy érdekes fordulatot vesznek.*
- Enyveskéz?
*Kérdez vissza értetlenül. Hangjában is érződik a meglepettség. A pergament elveszi és szépen kihajtogatja.
A sokk hamar kiül arcára. Hatra hőköl annyira, hogy a fenekére esik a guggolásban. Kezét szájához emeli rögtön, hogy magába fojtsa a szót. Mintha megdermedt volna, nem is tudja mit mondjon vagy gondoljon. Másodpercekig marad így. Amíg végül felpattan a földről. Görcsösen fogva a papirost, fel alá kezd el járkálni.*
- Nenenenenene! De miért? Miért most? Már rég nem tettem ilyet. Akkor is.
*Ekkor rémülten a fiúra tekint.*
- Hol találtad ezt? Mikor?
*Faggatja a másikat, majd ismét a papírra nézve folytatja pánikolását.*
- Mai megfog ölni. AAjh ezért biztos bezár a pincébe.
*Még jó pár lépést tesz fel és alá, még végül lába megadja magát és leroskad ismét guggolásba. Fejéhez szorítva a pergament. Szemét is behunja, ahogy fejét töri miképp oldja meg ezt.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 15:46:47
Üzenet elküldve: 2025-09-08 15:46:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* A tolvaj úgy adja a pénzt, mint akinek a fogát húzzák, és a mélységi ezért nem ítéli el. Ő is nehezen válna meg egy ekkora összegtől, sot, ahogy hozzá kerül az erszény, egy pillanatra el is játszik a gondolattal, hogy felpattan, és sebesen elrohan. Persze nem teszi, hiszen akkor nem tölthetné együtt az éjszakát Ysaneevel. Meg amúgy sem tervezi itt hagyni, ezt már tisztázták korábban. *
- Hiszen nem voltam mindig is az? * Teszi fel a kérdést, és tekintete egy pillanatra megváltozik, ahogy visszagondol a Vaskorsóra, és a Senkiknél töltött rövid időre. Egész este engedelmes kormosként tűrte, hogy pofozózsáknak használják, olyan dolgokat nyelt le, amiket sose tett volna, ha nem a tolvaj kéri rá. De szerencsére hamar úrrá lesz a múlt okozta indulatokon, és arcára visszakúszik a kedves mosoly. Ysaneere amúgy sem haragszik, csak Relaellel van problémája. Meg azzal a Learonnal. Emlékszik, hogy volt ott még egy tündér is, de ő annyira semleges volt, hogy még a nevét se jegyezte meg. Bár neki legalább volt humorérzéke.
Ezek a baljós, bosszantó gondolatok persze rögtön tovaszállnak, ahogy ajkaival megtalálja a másik ajkait. Érzi, hogy végre újra otthon van. *
- A legügyesebb kis gyűjtögető leszek. * Súgja vissza amikor megtörik a pillanatot, és felpillantva tekintetét a gyönyörű kékekbe fúrja. * És ha rólad levettük az átkot, akkor az enyémmel is megpróbálkozhatnánk. Már ha van kedved segíteni benne. Nem bánnám, ha nem így kellene leélnem az életem. Mindig szorongok, amikor előveszem, hogy könnyítsek magamon.
* A tolvaj úgy adja a pénzt, mint akinek a fogát húzzák, és a mélységi ezért nem ítéli el. Ő is nehezen válna meg egy ekkora összegtől, sot, ahogy hozzá kerül az erszény, egy pillanatra el is játszik a gondolattal, hogy felpattan, és sebesen elrohan. Persze nem teszi, hiszen akkor nem tölthetné együtt az éjszakát Ysaneevel. Meg amúgy sem tervezi itt hagyni, ezt már tisztázták korábban. *
- Hiszen nem voltam mindig is az? * Teszi fel a kérdést, és tekintete egy pillanatra megváltozik, ahogy visszagondol a Vaskorsóra, és a Senkiknél töltött rövid időre. Egész este engedelmes kormosként tűrte, hogy pofozózsáknak használják, olyan dolgokat nyelt le, amiket sose tett volna, ha nem a tolvaj kéri rá. De szerencsére hamar úrrá lesz a múlt okozta indulatokon, és arcára visszakúszik a kedves mosoly. Ysaneere amúgy sem haragszik, csak Relaellel van problémája. Meg azzal a Learonnal. Emlékszik, hogy volt ott még egy tündér is, de ő annyira semleges volt, hogy még a nevét se jegyezte meg. Bár neki legalább volt humorérzéke.
Ezek a baljós, bosszantó gondolatok persze rögtön tovaszállnak, ahogy ajkaival megtalálja a másik ajkait. Érzi, hogy végre újra otthon van. *
- A legügyesebb kis gyűjtögető leszek. * Súgja vissza amikor megtörik a pillanatot, és felpillantva tekintetét a gyönyörű kékekbe fúrja. * És ha rólad levettük az átkot, akkor az enyémmel is megpróbálkozhatnánk. Már ha van kedved segíteni benne. Nem bánnám, ha nem így kellene leélnem az életem. Mindig szorongok, amikor előveszem, hogy könnyítsek magamon.
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 07:07:54
Üzenet elküldve: 2025-09-08 07:07:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1143
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek + a Mai//
*Ha Mai tudná, hogy Norennar egész biztosan sem elhagyni, sem pedig feláldozni nem fogja őt, bizonyára rettentő mérges lenne a feketeségre. Ugyanis Sa'Tereth maga, az ő közbenjárásával gondoskodott rajta, hogy így legyen. Ennek bizonyítéka ott ékeskedik a tenyerén, ám úgy tűnik, hogy Mait ezúttal tévútra viszi az elméjében csak számára kibogozható gondolatmennyiség, de Nori ebből csupán annyit fog fel, hogy ő is elfogadja végre újdonsült, mélységi barátját.
Mai közelebb invitálja Norennart, majd újra beszélni kezd, végre nem Maisan, hanem úgy, ahogy azt már ő is képes felfogni és értelmezni is.*
- A tanács szarik az egészre. *Nyilván, nem bírja ki, hogy csendben végighallgassa a másikat, és ne szúrjon közbe néhány félmondatot. Azt nem fűzi hozzá, hogy ezt is Norennar mondta neki, de talán nem is kell, hisz a tanács ötletét maga Mai is elvetette már.
Barátnője lágy hangja, kedves megszólítása és a szavai aztán egyre jobban, tégláról téglára építik le a falat, melyet Nori azért épített fel, hogy senki se tudja meggyőzni arról, hogy Sa'Tereth vagy a démonjain kívül bárkire is hallgasson az átkozott gyémánttal kapcsolatban. Velar dühében morog, mert ugyan ádáz elmetrükköktől meg tudná óvni a lány elméjét, de a puszta kedvességgel és szeretettel ő sem tud mit kezdeni. Mai mondandója végül az érte való aggódással és egy jókor kimondott mondattal éri el igazán a feketeséget. Lelki szemei előtt ismét felvillan a kép, ahogy a hatalmas lándzsa megállíthatatlanul felé tart. Fájdalmat nem, csak egy erős ütést érez a mellkasán, majd azt látja, ahogy vére vörösre festi a ruháját, aztán elsötétül minden. Annyira beleéli magát, hogy még szemeit is lehunyja, melynek következtében megszédül, megbillen, majd hirtelen kapkodva próbál talpon maradni, míg végül Norennar karjában talál kapaszkodót. Nem mozdul, úgy marad, most meglehetősen közel a férfihez.
Felpillant rá is, ahogy megszólal, és hallgatja, ahogy ő is arról beszél, mekkora veszélyben van az élete. Így, hogy megtapasztalta a halált, most már látványosan fél is tőle. Elmúlt vipera adta halhatatlanság okán megszokott vakmerősége.*
- A mágusok engem nem szeretnek a toronyban. *Barnái ide-oda járnak, hol Mait, hol Norennart figyeli, nem is tudja, hogy melyiküknek szánja inkább a szavait.*
- Mai, te is tudod, hogy az ajtók nagy részét zárják előttem, mert féltik tőlem a hatalmukat. Szerinted mit fognak szólni, ha besétálok hozzá valamivel, amiért az orkok képesek bárkit megölni? *Persze, továbbra sem számol azzal a lehetőséggel, hogy oda is adhatná a szívet Mainak, akit családja és tehetsége miatt tisztelnek is a mágusok. Továbbra is Yillith szavai szólnak újra és újra a fejében: nem hagyhatja el a gyémántot, ám egy valamiről megfeledkezett. A vérrel kötött üzlet őt is köti.*
- De… Norennar is megoldást keres. Eddig nem tudta megmondani, mit akar kezdeni a fegyverrel… *Pillant a férfire, hisz nem tudja mit kell mondani, eddig sokat ő sem tudott meg a sötételf céljairól.*
*Ha Mai tudná, hogy Norennar egész biztosan sem elhagyni, sem pedig feláldozni nem fogja őt, bizonyára rettentő mérges lenne a feketeségre. Ugyanis Sa'Tereth maga, az ő közbenjárásával gondoskodott rajta, hogy így legyen. Ennek bizonyítéka ott ékeskedik a tenyerén, ám úgy tűnik, hogy Mait ezúttal tévútra viszi az elméjében csak számára kibogozható gondolatmennyiség, de Nori ebből csupán annyit fog fel, hogy ő is elfogadja végre újdonsült, mélységi barátját.
Mai közelebb invitálja Norennart, majd újra beszélni kezd, végre nem Maisan, hanem úgy, ahogy azt már ő is képes felfogni és értelmezni is.*
- A tanács szarik az egészre. *Nyilván, nem bírja ki, hogy csendben végighallgassa a másikat, és ne szúrjon közbe néhány félmondatot. Azt nem fűzi hozzá, hogy ezt is Norennar mondta neki, de talán nem is kell, hisz a tanács ötletét maga Mai is elvetette már.
Barátnője lágy hangja, kedves megszólítása és a szavai aztán egyre jobban, tégláról téglára építik le a falat, melyet Nori azért épített fel, hogy senki se tudja meggyőzni arról, hogy Sa'Tereth vagy a démonjain kívül bárkire is hallgasson az átkozott gyémánttal kapcsolatban. Velar dühében morog, mert ugyan ádáz elmetrükköktől meg tudná óvni a lány elméjét, de a puszta kedvességgel és szeretettel ő sem tud mit kezdeni. Mai mondandója végül az érte való aggódással és egy jókor kimondott mondattal éri el igazán a feketeséget. Lelki szemei előtt ismét felvillan a kép, ahogy a hatalmas lándzsa megállíthatatlanul felé tart. Fájdalmat nem, csak egy erős ütést érez a mellkasán, majd azt látja, ahogy vére vörösre festi a ruháját, aztán elsötétül minden. Annyira beleéli magát, hogy még szemeit is lehunyja, melynek következtében megszédül, megbillen, majd hirtelen kapkodva próbál talpon maradni, míg végül Norennar karjában talál kapaszkodót. Nem mozdul, úgy marad, most meglehetősen közel a férfihez.
Felpillant rá is, ahogy megszólal, és hallgatja, ahogy ő is arról beszél, mekkora veszélyben van az élete. Így, hogy megtapasztalta a halált, most már látványosan fél is tőle. Elmúlt vipera adta halhatatlanság okán megszokott vakmerősége.*
- A mágusok engem nem szeretnek a toronyban. *Barnái ide-oda járnak, hol Mait, hol Norennart figyeli, nem is tudja, hogy melyiküknek szánja inkább a szavait.*
- Mai, te is tudod, hogy az ajtók nagy részét zárják előttem, mert féltik tőlem a hatalmukat. Szerinted mit fognak szólni, ha besétálok hozzá valamivel, amiért az orkok képesek bárkit megölni? *Persze, továbbra sem számol azzal a lehetőséggel, hogy oda is adhatná a szívet Mainak, akit családja és tehetsége miatt tisztelnek is a mágusok. Továbbra is Yillith szavai szólnak újra és újra a fejében: nem hagyhatja el a gyémántot, ám egy valamiről megfeledkezett. A vérrel kötött üzlet őt is köti.*
- De… Norennar is megoldást keres. Eddig nem tudta megmondani, mit akar kezdeni a fegyverrel… *Pillant a férfire, hisz nem tudja mit kell mondani, eddig sokat ő sem tudott meg a sötételf céljairól.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 23:06:34
Üzenet elküldve: 2025-09-07 23:06:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
* Yoë számára még mindig komoly nehézséget okoz, hogy hivatalát tiszteletben tartsa, és ne engedjen a fehérnép csábításának. Pedig el kell ismerje, hogy a nő jól csinálja, amit csinál. Majdnem be is adja a derekát, hogy vessen rá egy pillantást, ha annyira szeretne. A motozás közben is jókor hangzik el az az elejtett mondat, pár centit feljebb is csúsznak ujjai, mielőtt megállnának. Végül is, az is lehet, hogy Arthenior direkt szeretné, hogy a férfi végre szerelemre leljen. Talán épp azért találkoztak itt a tisztáson. Egyre inkább elgondolkodik azon, hogy beadja a derekát, és hagyja a nőnek, hogy szemügyre vegye azt, amit ennyire szemügyre szeretne venni. Főleg, mert bűntadata kezd lenni, hogy ennyire elhanyagolja szegény lányt, akinek ez az utolsó napja a városban. Végül is, ha tényleg nem tett semmi rosszat, csak rosszkor volt rossz helyen, az még önmagában nem bűn. Aztán végül is úgy dönt, hogy azzal, ha megnézik, még nem okoznak semmi bajt. *
- Na jó, ha ennyire szeretné, nézze csak meg. * Mordul fel, és azzal a mozdulattal kioldja övét, és hagyja, hogy a nadrág újra bokájára hulljon. Ismét ott áll, hasonlóan, mint alig pár pillanattal korábban, viszont valóban méretbeli különbséget mutatkoznak. Bár Teysus a tanúja, hogy nem ez a legnagyobb fegyver, amit a városban bárki magánál hord, azért szégyenkezésre se adna okot. Ha tudná a férfi, hogy kinek mekkora, persze, de nincsen ebben túlzott tapasztalata. Úgyhogy ha Nelira szeretné, könnyen visszaélhet ezzel a helyzettel. *
- Egyébként * köszörüli meg halkan a torkát, ahogy pironkodni kezd, mert bizony még nem állt így nő előtt korábban * szeretem a zenét. Korábban kérdezte. Kérdezted.
* Yoë számára még mindig komoly nehézséget okoz, hogy hivatalát tiszteletben tartsa, és ne engedjen a fehérnép csábításának. Pedig el kell ismerje, hogy a nő jól csinálja, amit csinál. Majdnem be is adja a derekát, hogy vessen rá egy pillantást, ha annyira szeretne. A motozás közben is jókor hangzik el az az elejtett mondat, pár centit feljebb is csúsznak ujjai, mielőtt megállnának. Végül is, az is lehet, hogy Arthenior direkt szeretné, hogy a férfi végre szerelemre leljen. Talán épp azért találkoztak itt a tisztáson. Egyre inkább elgondolkodik azon, hogy beadja a derekát, és hagyja a nőnek, hogy szemügyre vegye azt, amit ennyire szemügyre szeretne venni. Főleg, mert bűntadata kezd lenni, hogy ennyire elhanyagolja szegény lányt, akinek ez az utolsó napja a városban. Végül is, ha tényleg nem tett semmi rosszat, csak rosszkor volt rossz helyen, az még önmagában nem bűn. Aztán végül is úgy dönt, hogy azzal, ha megnézik, még nem okoznak semmi bajt. *
- Na jó, ha ennyire szeretné, nézze csak meg. * Mordul fel, és azzal a mozdulattal kioldja övét, és hagyja, hogy a nadrág újra bokájára hulljon. Ismét ott áll, hasonlóan, mint alig pár pillanattal korábban, viszont valóban méretbeli különbséget mutatkoznak. Bár Teysus a tanúja, hogy nem ez a legnagyobb fegyver, amit a városban bárki magánál hord, azért szégyenkezésre se adna okot. Ha tudná a férfi, hogy kinek mekkora, persze, de nincsen ebben túlzott tapasztalata. Úgyhogy ha Nelira szeretné, könnyen visszaélhet ezzel a helyzettel. *
- Egyébként * köszörüli meg halkan a torkát, ahogy pironkodni kezd, mert bizony még nem állt így nő előtt korábban * szeretem a zenét. Korábban kérdezte. Kérdezted.
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 22:32:58
Üzenet elküldve: 2025-09-07 22:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*Igen bosszantó egy alak ez a férfi. Egy jót nevetni sem hagyja, aztán pedig be sem száll a kis játékába. Nem hagyja magát elcsábítani, ami minden bizonnyal csak egyet jelenthet. Az a szerszám nem működik. Le még nem néz a nadrág azon részére, ahol ez bebizonyosodhatna, de szentül meg van győződve arról, hogy aki nem veti rá magát rögvest, azzal valami baj lehet. Hogyan kerüli el így majd a nem is méltó büntetését? Folytatja hát a cicázást.*
- Ahogy korábban már megbeszéltük, szívesen megvizsgálom. Amolyan bizonyítékként.
*Nem pont ezt beszélték meg ugyan, de a helyzet megkívánja, hogy eltussolja a bűntettet, amit csak ráaggattak.*
- És egyébként is, csak annyit mondtam, hogy miről fogok pletykálni, ha pletykálok.
*Mondja miközben már éppen a matató ujjaktól várja, hogy elkóboroljon olyan helyekre, amiért sokaknak levágná a kezét, de valahogy a mókázás átváltott valami furcsa izgalommá. Régen volt már, hogy nem érte el azt, amit akar, így sértésnek veszi, hogy még csak egy lepkeszárnynyi érintést sem kap egyetlen kellemes kerek idoma sem. Nem azért adatott meg neki a jó test, hogy figyelmen kívül hagyják. Épp ezért tettetve sóhajt fel, mikor a combját érinti a kéz. Talán felbátorodik a másik.*
- Bár nem volna visszaélés, ha valaki beleegyezik, ugye?
*Elvigyorodik, de azért kezd dühös lenni egy kissé. A hiány bizonyítéka dolgán kissé füstölésnek indul az agya, nem buta ő, de ezt jelen helyzetben nem tudja értelmezni. Tán csak kapiskálja, hogy miről is beszél a férfi, kinek nevét nem is tudja.*
- Szamár kutya? *Ismétli meg, amit értett a névből.* - Sosem hallottam ezt a nevet, és megnyugodhatsz, semmilyen szervezetnek nem vagyok a tagja. Ártatlanul ücsörögtem a fán, aztán pedig megvádoltál azzal, hogy leselkedek. Én voltam ott előbb! Szóval, neked kellene kiengesztelned a rágalmazásért. És az a minimum, hogy hiszel nekem! Ez az utolsó estém talán a városban és egy ilyen szép férfi, így megbánt… el sem hiszem. Pedig én még ki is segítettelek volna.
*Igen bosszantó egy alak ez a férfi. Egy jót nevetni sem hagyja, aztán pedig be sem száll a kis játékába. Nem hagyja magát elcsábítani, ami minden bizonnyal csak egyet jelenthet. Az a szerszám nem működik. Le még nem néz a nadrág azon részére, ahol ez bebizonyosodhatna, de szentül meg van győződve arról, hogy aki nem veti rá magát rögvest, azzal valami baj lehet. Hogyan kerüli el így majd a nem is méltó büntetését? Folytatja hát a cicázást.*
- Ahogy korábban már megbeszéltük, szívesen megvizsgálom. Amolyan bizonyítékként.
*Nem pont ezt beszélték meg ugyan, de a helyzet megkívánja, hogy eltussolja a bűntettet, amit csak ráaggattak.*
- És egyébként is, csak annyit mondtam, hogy miről fogok pletykálni, ha pletykálok.
*Mondja miközben már éppen a matató ujjaktól várja, hogy elkóboroljon olyan helyekre, amiért sokaknak levágná a kezét, de valahogy a mókázás átváltott valami furcsa izgalommá. Régen volt már, hogy nem érte el azt, amit akar, így sértésnek veszi, hogy még csak egy lepkeszárnynyi érintést sem kap egyetlen kellemes kerek idoma sem. Nem azért adatott meg neki a jó test, hogy figyelmen kívül hagyják. Épp ezért tettetve sóhajt fel, mikor a combját érinti a kéz. Talán felbátorodik a másik.*
- Bár nem volna visszaélés, ha valaki beleegyezik, ugye?
*Elvigyorodik, de azért kezd dühös lenni egy kissé. A hiány bizonyítéka dolgán kissé füstölésnek indul az agya, nem buta ő, de ezt jelen helyzetben nem tudja értelmezni. Tán csak kapiskálja, hogy miről is beszél a férfi, kinek nevét nem is tudja.*
- Szamár kutya? *Ismétli meg, amit értett a névből.* - Sosem hallottam ezt a nevet, és megnyugodhatsz, semmilyen szervezetnek nem vagyok a tagja. Ártatlanul ücsörögtem a fán, aztán pedig megvádoltál azzal, hogy leselkedek. Én voltam ott előbb! Szóval, neked kellene kiengesztelned a rágalmazásért. És az a minimum, hogy hiszel nekem! Ez az utolsó estém talán a városban és egy ilyen szép férfi, így megbánt… el sem hiszem. Pedig én még ki is segítettelek volna.
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 22:21:44
Üzenet elküldve: 2025-09-07 22:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*A pofátlansággal az istenek nem fukarkodtak, mikor Calet alkották. Az orcátlanságból ugyan a tolvajnak is bőven kijutott, de néha kezdi azt érezni, a mélységi akár még rajta is képes túltenni. Szemöldöke finoman emelkedik a szemtelen replika hallatán, nyelvével végigsimít fogain lassan felkészülve, mégis mekkora összeget fog kibökni a férfi. Ysanee egyébként meglepő módon egy ideje nem igazán nélkülözik, sőt, kis ügyeskedéseiből volt alkalma bőszen félretenni, csak az a kérdés, mennyire szeretné ezt az összeget épp arra fordítani, hogy egykori szeretője légből kapott kis álmai megvalósuljanak. Ha összeharácsolt aranyát az utolsó érméig el tudná használni az átka levételére, valószínűleg egy pillanatig nem habozna. Most azonban akármennyije is van, végtelenül haszontalannak látszik, hiszen nem kerülheti el vele azt a nyamvadt adománygyűjtögetés.
Ysanee elnéző félmosollyal figyeli a férfit, szemeiben az a megszokott pimasz csillogás játszik. A bók, a könnyed hencegés, a kicsit túlzásba vitt szerepjáték… mind-mind annyira jellemző Calere, hogy egyszerre szórakoztatja és bosszantja. Hiányzott neki, kár is volna tagadni.
Mielőtt azonban magával ragadná az édes nosztalgia az a bizonyos összeg kibukik, a tolvaj szája pedig széles mosolyra húzódik, mintha végig valami ilyesmire számított volna. Vesz egy mély sóhajt, még látszik, hogy gondolkodik, de végül átad egy erszényt 1500 arannyal Salwar Caleihaisannak.
*
- De ezért prémium szolgáltatást várok. Úgy fogsz táncolni, ahogy én fütyülök, engedelmes Kormoska leszel. *fűzi hozzá még a kitételét, bár nincs róla teljességgel meggyőződve, hogy ez a másiknak menni fog. Túl önérzetes.
A férfi közeledésére pillanatra megfeszül, de nem húzódik el. Az arcáról lehervad az incselkedő mosoly, szürkéskékjei szinte óvatosan kutatják a mélységi rezdüléseit, s emlékeztetve magát arra, mit is fogadott meg, keze ökölbe szorul.
És mégis. Ajkai engedelmesen simulnak a másikéra, először tétován, majd egyre szenvedélyesebben, ahogy borgőzös elméjét magával sodorja a vágy. A keze, mely eddig csak játszadozott a hajjal és az áll vonalával, most finom erővel kapaszkodik a tarkóba, mintha nem akarná elengedni. Egy sóhaj szakad ki belőle, olyan fajta, amely arról árulkodik, elég régóta vágyott erre, persze sohasem vallaná be. Ujjai hamarosan a férfi felsőjén táncolnak, mint aki újabb lépésre készül, hogy végleg megadja magát az óhajnak, de valahogy egy kijózanodó pillanatra sikerül leheletnyi távolságba húzódni a csókból. Ajkain játékos mosoly bujkál, mintha mi sem történt volna, tekintetében azonban ott dereng, hogy szíve szerint folytatná.*
- Egy ágyban? *suttogja a szürke ajkakra* - Meglátjuk... Talán, ha elég ügyesen segíted a kis adománygyűjtést.
*A pofátlansággal az istenek nem fukarkodtak, mikor Calet alkották. Az orcátlanságból ugyan a tolvajnak is bőven kijutott, de néha kezdi azt érezni, a mélységi akár még rajta is képes túltenni. Szemöldöke finoman emelkedik a szemtelen replika hallatán, nyelvével végigsimít fogain lassan felkészülve, mégis mekkora összeget fog kibökni a férfi. Ysanee egyébként meglepő módon egy ideje nem igazán nélkülözik, sőt, kis ügyeskedéseiből volt alkalma bőszen félretenni, csak az a kérdés, mennyire szeretné ezt az összeget épp arra fordítani, hogy egykori szeretője légből kapott kis álmai megvalósuljanak. Ha összeharácsolt aranyát az utolsó érméig el tudná használni az átka levételére, valószínűleg egy pillanatig nem habozna. Most azonban akármennyije is van, végtelenül haszontalannak látszik, hiszen nem kerülheti el vele azt a nyamvadt adománygyűjtögetés.
Ysanee elnéző félmosollyal figyeli a férfit, szemeiben az a megszokott pimasz csillogás játszik. A bók, a könnyed hencegés, a kicsit túlzásba vitt szerepjáték… mind-mind annyira jellemző Calere, hogy egyszerre szórakoztatja és bosszantja. Hiányzott neki, kár is volna tagadni.
Mielőtt azonban magával ragadná az édes nosztalgia az a bizonyos összeg kibukik, a tolvaj szája pedig széles mosolyra húzódik, mintha végig valami ilyesmire számított volna. Vesz egy mély sóhajt, még látszik, hogy gondolkodik, de végül átad egy erszényt 1500 arannyal Salwar Caleihaisannak.
*- De ezért prémium szolgáltatást várok. Úgy fogsz táncolni, ahogy én fütyülök, engedelmes Kormoska leszel. *fűzi hozzá még a kitételét, bár nincs róla teljességgel meggyőződve, hogy ez a másiknak menni fog. Túl önérzetes.
A férfi közeledésére pillanatra megfeszül, de nem húzódik el. Az arcáról lehervad az incselkedő mosoly, szürkéskékjei szinte óvatosan kutatják a mélységi rezdüléseit, s emlékeztetve magát arra, mit is fogadott meg, keze ökölbe szorul.
És mégis. Ajkai engedelmesen simulnak a másikéra, először tétován, majd egyre szenvedélyesebben, ahogy borgőzös elméjét magával sodorja a vágy. A keze, mely eddig csak játszadozott a hajjal és az áll vonalával, most finom erővel kapaszkodik a tarkóba, mintha nem akarná elengedni. Egy sóhaj szakad ki belőle, olyan fajta, amely arról árulkodik, elég régóta vágyott erre, persze sohasem vallaná be. Ujjai hamarosan a férfi felsőjén táncolnak, mint aki újabb lépésre készül, hogy végleg megadja magát az óhajnak, de valahogy egy kijózanodó pillanatra sikerül leheletnyi távolságba húzódni a csókból. Ajkain játékos mosoly bujkál, mintha mi sem történt volna, tekintetében azonban ott dereng, hogy szíve szerint folytatná.*
- Egy ágyban? *suttogja a szürke ajkakra* - Meglátjuk... Talán, ha elég ügyesen segíted a kis adománygyűjtést.
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 22:03:10
Üzenet elküldve: 2025-09-07 22:03:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
* Vannak dolgok, amikben szegény Rändoernek még sosem volt része. Ilyen a pálinkafőzés, a disznóvágás, és az, hogy valaki a tisztás közepén próbálja elcsábítani. Hirtelen nem is tudja, hogy hogyan reagáljon a dologra, legalábbis az agya össze van zavarodva, a teste elég egyértelmű jeleket mutat. A köröm nyomán bizsereg a bőre, az arca továbbra is piros pírral teli, és már a tekintete is inkább meglepett, mint dühös. Persze ő sem gyerek, hallott már arról, hogy vannak olyanok, akik bizony bármit megtennének azért, hogy elkerüljék a törvény szigorú vasöklét. Eddig a pillanatig a fiatal Yoë biztos is volt benne, hogy ha ilyesmivel találkozik, akkor sziklaszilárd erkölcse, és a város iránt táplált szeretete páncélként fogják óvni. Most már ennyire nem biztos a dolgában, de azért szerencsére még képes hideg fejjel gondolkodni. *
- Nos ez * megköszörüli a torkát * igazán hízelgő, de nem kenyerem a hazudozás. Egyébként sem tudja, hogy valóban mekkora, ahogy már korábban megbeszéltük.
* Azt pedig a világért se vallaná be, hogy már most is nagyobb, mint amikor kezdték a dolgot. Inkább lenyúl, és az övet megfogva igazít kicsit a nadrágján, hogy kényelmesebb legyen. *
- Jó ötlet! Azonnal meg is motozom, méghozzá alaposan. * Bólint inkább, és nagyot nyel. Végül sikerül precíz, és rettentően gondos mozdulatokkal csak ott fogdosni Nelira testét, ahol azt a motozás hosszas és alapos folyamata megkívánja. A comboknál ügyel, hogy véletlenül se kerüljön illetlen helyre virsli ujjaival. A fegyverek láttán csak hümmög, de nem szól semmit, hiszen önmagában a tőr és a rövid kard nem tiltott eszközök. *
- Úgy látszik, hogy minden rendben van, legalábbis nem találtam semmilyen tiltott eszközt. De a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka, igaz? Még mindig nem tagadta, hogy valamiféle bűnbanda tagja lenne kérem. Bizonyosan ugyan annak a szervezetnek a tagja, mint Samaar Khutja! * Dobja be régi álnevét, amivel egyszer már megpróbált beépülni az alvilágba. Talán egy ilyen csalira kapni fognak a halak. *
* Vannak dolgok, amikben szegény Rändoernek még sosem volt része. Ilyen a pálinkafőzés, a disznóvágás, és az, hogy valaki a tisztás közepén próbálja elcsábítani. Hirtelen nem is tudja, hogy hogyan reagáljon a dologra, legalábbis az agya össze van zavarodva, a teste elég egyértelmű jeleket mutat. A köröm nyomán bizsereg a bőre, az arca továbbra is piros pírral teli, és már a tekintete is inkább meglepett, mint dühös. Persze ő sem gyerek, hallott már arról, hogy vannak olyanok, akik bizony bármit megtennének azért, hogy elkerüljék a törvény szigorú vasöklét. Eddig a pillanatig a fiatal Yoë biztos is volt benne, hogy ha ilyesmivel találkozik, akkor sziklaszilárd erkölcse, és a város iránt táplált szeretete páncélként fogják óvni. Most már ennyire nem biztos a dolgában, de azért szerencsére még képes hideg fejjel gondolkodni. *
- Nos ez * megköszörüli a torkát * igazán hízelgő, de nem kenyerem a hazudozás. Egyébként sem tudja, hogy valóban mekkora, ahogy már korábban megbeszéltük.
* Azt pedig a világért se vallaná be, hogy már most is nagyobb, mint amikor kezdték a dolgot. Inkább lenyúl, és az övet megfogva igazít kicsit a nadrágján, hogy kényelmesebb legyen. *
- Jó ötlet! Azonnal meg is motozom, méghozzá alaposan. * Bólint inkább, és nagyot nyel. Végül sikerül precíz, és rettentően gondos mozdulatokkal csak ott fogdosni Nelira testét, ahol azt a motozás hosszas és alapos folyamata megkívánja. A comboknál ügyel, hogy véletlenül se kerüljön illetlen helyre virsli ujjaival. A fegyverek láttán csak hümmög, de nem szól semmit, hiszen önmagában a tőr és a rövid kard nem tiltott eszközök. *
- Úgy látszik, hogy minden rendben van, legalábbis nem találtam semmilyen tiltott eszközt. De a bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka, igaz? Még mindig nem tagadta, hogy valamiféle bűnbanda tagja lenne kérem. Bizonyosan ugyan annak a szervezetnek a tagja, mint Samaar Khutja! * Dobja be régi álnevét, amivel egyszer már megpróbált beépülni az alvilágba. Talán egy ilyen csalira kapni fognak a halak. *
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:58:00
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
*Hiába akar ő bármit, az istenek vagy bárkik nem adják meg neki ezt a kegyet. Deres nem elég, hogy megnyalja, megteszi másodszor is, de arra már csak magában vállat von. ~Ha ennyire akarod nyalogass, te dög!~ Ő nem tudja annyira átérezni ezt a szeretetet, mert bár többektől megkapja az árvaházban, annyira elhidegült már az ilyen érzelmes dolgoktól, hogy nem hat rá annyira, mint kellene. Talán ha lenne valaki, akitől vágyik az ölelésre... persze van ilyen, csak már nem tart igényt rá. Legutóbb pedig a tetőn lévő cirógatás esett neki jól akasztáskor, bármennyire is morbidnak hangzik. A két tündér vigasztalón cirógatták a fürtjeit, ami akkor nagyon jól esett neki, talán ezért maradt eszénél, vagy éppen nem hányta el magát, esetleg mindkettő.
Megérkezik Szikra is, akit rendszeresen így hív. Szokta Ciliának is hívni, de inkább az előbbi megszólítás ragad az ajkaira, hacsak nem valaminek nevezi, mint mondjuk az ezüstfej és ilyesmik. Attól függ, mennyire hozza ki az elf leányzó a türelméből. Már-már azt hiszi, hogy megszabadul a párostól, de Szikra nem tágít mellőle, inkább odaül mellé, még meg is löki kicsit. Máskor talán visszalökne, de most nem igazán érdekli az egész, mégsem küldi el egyből a lányt. Talán, hogy egy ismerős ül mellette nem annyira rossz, persze Trylnornak nyilván jobban örülne, de ő sokkal megértőbb annál, hogy utána koslasson.*
- Akkor még itt leszel pár hatig Szikra. Milyen kajád is van, ha már van képed itt maradni? *Pillant rá, de most nem a szokásos gúnyos megjegyzéssel, inkább beletörődő sóhajjal. Ha pedig már Szikra ennyire szeretné látni azt a gátat, dob egy újabbat, de az kicsúszik a kezéből és a suta mozdulatnak hála, saját maguk elé dobja le éppen annyira, hogy nem lesznek vizesek a csobbanásnak hála. Elfintorodik és újabbat dob, ami most már "jó helyre" esik. Nem mintha ez sokkal nagyobb örömet okozna neki, mert újból feltűnik Agin arca, ő pedig összepréseli az ajkait és benntartja kicsit a levegőt, úgy bámul előre a semmibe.*
- Az jó, sokan szeretik, faja, hogy meg lett. *Pillant a lányra, és meg is akad a szemein a tekintete. Végre nem Agint látja, ahogy fuldokolva vergődik a kötélen, hanem egy szép elf kislányt. Valójában egy csúf orkpofát is szívesebben nézne most, mint a haláltusát, de azért Szikra szemei nagyságrendekkel kellemesebbek. Fürkészi őket talán túl sokáig, majd eszébe jut Trylnor és az irigykedés és visszafordítja a fejét a vízre.*
- Lehet, hogy én voltam, útban volt. Csak nem tudtam, hogy nyitva van a kapu. De legalább meg lett. *Ezért sem fog kikapni úgy igazán, ez azért könnyít a lelkén. Hirtelen eszébe jut valami, kutakodni kezd a zsebeiben, majd előhúz egy igen gyűrött pergament.*
- Azt hiszem ez a tiéd, Enyveskéz. *Pillant a lányra, ahogy felé nyújtja a körözési plakátot - amit az akasztás napján tépett le - egyelőre összehajtva és meggyűrve. Némi perecmorzsa is akad rajta, láthatóan nem váltott ruhát azóta, csoda hogy nem szaglik. Persze az ülésben mitől izzadna meg?*
*Hiába akar ő bármit, az istenek vagy bárkik nem adják meg neki ezt a kegyet. Deres nem elég, hogy megnyalja, megteszi másodszor is, de arra már csak magában vállat von. ~Ha ennyire akarod nyalogass, te dög!~ Ő nem tudja annyira átérezni ezt a szeretetet, mert bár többektől megkapja az árvaházban, annyira elhidegült már az ilyen érzelmes dolgoktól, hogy nem hat rá annyira, mint kellene. Talán ha lenne valaki, akitől vágyik az ölelésre... persze van ilyen, csak már nem tart igényt rá. Legutóbb pedig a tetőn lévő cirógatás esett neki jól akasztáskor, bármennyire is morbidnak hangzik. A két tündér vigasztalón cirógatták a fürtjeit, ami akkor nagyon jól esett neki, talán ezért maradt eszénél, vagy éppen nem hányta el magát, esetleg mindkettő.
Megérkezik Szikra is, akit rendszeresen így hív. Szokta Ciliának is hívni, de inkább az előbbi megszólítás ragad az ajkaira, hacsak nem valaminek nevezi, mint mondjuk az ezüstfej és ilyesmik. Attól függ, mennyire hozza ki az elf leányzó a türelméből. Már-már azt hiszi, hogy megszabadul a párostól, de Szikra nem tágít mellőle, inkább odaül mellé, még meg is löki kicsit. Máskor talán visszalökne, de most nem igazán érdekli az egész, mégsem küldi el egyből a lányt. Talán, hogy egy ismerős ül mellette nem annyira rossz, persze Trylnornak nyilván jobban örülne, de ő sokkal megértőbb annál, hogy utána koslasson.*
- Akkor még itt leszel pár hatig Szikra. Milyen kajád is van, ha már van képed itt maradni? *Pillant rá, de most nem a szokásos gúnyos megjegyzéssel, inkább beletörődő sóhajjal. Ha pedig már Szikra ennyire szeretné látni azt a gátat, dob egy újabbat, de az kicsúszik a kezéből és a suta mozdulatnak hála, saját maguk elé dobja le éppen annyira, hogy nem lesznek vizesek a csobbanásnak hála. Elfintorodik és újabbat dob, ami most már "jó helyre" esik. Nem mintha ez sokkal nagyobb örömet okozna neki, mert újból feltűnik Agin arca, ő pedig összepréseli az ajkait és benntartja kicsit a levegőt, úgy bámul előre a semmibe.*
- Az jó, sokan szeretik, faja, hogy meg lett. *Pillant a lányra, és meg is akad a szemein a tekintete. Végre nem Agint látja, ahogy fuldokolva vergődik a kötélen, hanem egy szép elf kislányt. Valójában egy csúf orkpofát is szívesebben nézne most, mint a haláltusát, de azért Szikra szemei nagyságrendekkel kellemesebbek. Fürkészi őket talán túl sokáig, majd eszébe jut Trylnor és az irigykedés és visszafordítja a fejét a vízre.*
- Lehet, hogy én voltam, útban volt. Csak nem tudtam, hogy nyitva van a kapu. De legalább meg lett. *Ezért sem fog kikapni úgy igazán, ez azért könnyít a lelkén. Hirtelen eszébe jut valami, kutakodni kezd a zsebeiben, majd előhúz egy igen gyűrött pergament.*
- Azt hiszem ez a tiéd, Enyveskéz. *Pillant a lányra, ahogy felé nyújtja a körözési plakátot - amit az akasztás napján tépett le - egyelőre összehajtva és meggyűrve. Némi perecmorzsa is akad rajta, láthatóan nem váltott ruhát azóta, csoda hogy nem szaglik. Persze az ülésben mitől izzadna meg?*
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:48:33
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:48:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*A nevetés démona ugyan megszállta, de kezdi elhagyni a testét. Legalábbis nagyon elcsendesedik, mert bármilyen komikus is a helyzet, kezdi érezni, hogy valaki olyannal talált tréfálkozni, aki az utolsó estéi egyikén úgy lehet bevarrhatja, aztán töltheti a Kaszárnyában az idejét ahelyett, hogy Rívtől búcsúzna el. Kissé meg is szeppen még ő maga is, de aztán figyeli a jeleket. A magyarázkodást, na meg a vörösödő arcbőrt, amire kár volna nem azonnal lecsapni, s tovább fokozni annak mélységét. Tesz egy bátor lépést közelebb, s ha nem csapják el azonnal a kezét, akkor vékony mutatóujjának körmével a férfi borostás álla alá karcol finoman, mintha csak hívogatón simogatná. *
- Ugyan kérlek, hát azonnal így kell bánni valakivel, aki csak a szemét gyönyörködteti egy csodás férfin? *Ha nő lenne a másik, talán nagyobb lenne a beleélés, de még megjöhet az is. Egyet tud. Ma nem kerülhet börtönbe. *
- Sosem árulnám el, amit láttam. *Megpróbál közelebb hajolni, hogy belesúghasson annak fülébe.*
- Ha pletykálkodnék bizonyosan azt harsognám, hogy hirtelen azt hittem amikor vizeltél, hogy három lábad van.
*Még reményteli, hogy nem esik bántódása a szemtelensége okán, persze tovább fűzi.*
- Ha azt hiszed, hogy valami aljas bűnszervezeti tag vagyok, hát tessék! Motozz csak meg! Mert mi van akkor, hogyha rejtegetek valamit? Az ilyenek, mint te ettől sokkal, de sokkal alaposabbak. Szóval nem szereted a zenét. *Vesz egy mély levegőt, majd továbbra is csak a szemeket bámulja. Egy kis ideig nem szól többet, hiszen ki tudja mi várható? *
*A nevetés démona ugyan megszállta, de kezdi elhagyni a testét. Legalábbis nagyon elcsendesedik, mert bármilyen komikus is a helyzet, kezdi érezni, hogy valaki olyannal talált tréfálkozni, aki az utolsó estéi egyikén úgy lehet bevarrhatja, aztán töltheti a Kaszárnyában az idejét ahelyett, hogy Rívtől búcsúzna el. Kissé meg is szeppen még ő maga is, de aztán figyeli a jeleket. A magyarázkodást, na meg a vörösödő arcbőrt, amire kár volna nem azonnal lecsapni, s tovább fokozni annak mélységét. Tesz egy bátor lépést közelebb, s ha nem csapják el azonnal a kezét, akkor vékony mutatóujjának körmével a férfi borostás álla alá karcol finoman, mintha csak hívogatón simogatná. *
- Ugyan kérlek, hát azonnal így kell bánni valakivel, aki csak a szemét gyönyörködteti egy csodás férfin? *Ha nő lenne a másik, talán nagyobb lenne a beleélés, de még megjöhet az is. Egyet tud. Ma nem kerülhet börtönbe. *
- Sosem árulnám el, amit láttam. *Megpróbál közelebb hajolni, hogy belesúghasson annak fülébe.*
- Ha pletykálkodnék bizonyosan azt harsognám, hogy hirtelen azt hittem amikor vizeltél, hogy három lábad van.
*Még reményteli, hogy nem esik bántódása a szemtelensége okán, persze tovább fűzi.*
- Ha azt hiszed, hogy valami aljas bűnszervezeti tag vagyok, hát tessék! Motozz csak meg! Mert mi van akkor, hogyha rejtegetek valamit? Az ilyenek, mint te ettől sokkal, de sokkal alaposabbak. Szóval nem szereted a zenét. *Vesz egy mély levegőt, majd továbbra is csak a szemeket bámulja. Egy kis ideig nem szól többet, hiszen ki tudja mi várható? *
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:31:21
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:31:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
* A város hős védelmezője új meglepődik, hogy még megszeppenni is majdnem elfelejt. Az egy dolog, hogy letegezik, de az, hogy férfiasságának méretét így számonkérik rajta, az már több a soknál. Egészen belesápad az ilyesfajta illetlenségbe. *
- Skandalum! Hogy merészeli... hiszen.... hogy jön maga ahhoz.. hát persze hogy nagyobb! * Szakad ki belőle, mert mégis ez a legfontosabb, amit először is tisztázni kell. * Szeretném ha tudná, hogy igen is megnő. Tudom, hogy vannak olyanok, akiknek amúgy is nagy, de az enyém ilyen fajta.
* Elhallgat néhány pillanatra, ahogy rájön, hogy épp a micsodájának a méretéről beszél, amitől még a korábbinál is jobban elvörösödik az arca. Szaporábban veszi a levegőt, és a szívdobogása olyan hangosan visszhangzik a fülében, hogy attól tart, még a városban is hallani. *
- Na de kérem, az ilyesfajta megvesztegetéssel nálam semmire sem megy! * Szakad ki belőle végül, bár meg kell vallja, hogy igen szemrevaló egy menyecske. De még ő sem szeretheti el Arthenior egyetlen igaz szeretőjét. *
- Bizonyosan a bűnszervezet tagja, akiket már majdnem nyakon csíptem! Azért küldték, hogy kémkedjen utánam? Hogy... lejárató kampányba kezdjenek? Ez a tervük, azzal akarnak megzsarolni, hogy a micsodám méretén fog kacagni az egész város? Hát jobb ha tudja, hogy felőlem aztán bármilyen pletykát terjeszthetnek, akkor is felszámolom magukat! Ki vele, hol bujkálnak? Hányan vannak?
* A város hős védelmezője új meglepődik, hogy még megszeppenni is majdnem elfelejt. Az egy dolog, hogy letegezik, de az, hogy férfiasságának méretét így számonkérik rajta, az már több a soknál. Egészen belesápad az ilyesfajta illetlenségbe. *
- Skandalum! Hogy merészeli... hiszen.... hogy jön maga ahhoz.. hát persze hogy nagyobb! * Szakad ki belőle, mert mégis ez a legfontosabb, amit először is tisztázni kell. * Szeretném ha tudná, hogy igen is megnő. Tudom, hogy vannak olyanok, akiknek amúgy is nagy, de az enyém ilyen fajta.
* Elhallgat néhány pillanatra, ahogy rájön, hogy épp a micsodájának a méretéről beszél, amitől még a korábbinál is jobban elvörösödik az arca. Szaporábban veszi a levegőt, és a szívdobogása olyan hangosan visszhangzik a fülében, hogy attól tart, még a városban is hallani. *
- Na de kérem, az ilyesfajta megvesztegetéssel nálam semmire sem megy! * Szakad ki belőle végül, bár meg kell vallja, hogy igen szemrevaló egy menyecske. De még ő sem szeretheti el Arthenior egyetlen igaz szeretőjét. *
- Bizonyosan a bűnszervezet tagja, akiket már majdnem nyakon csíptem! Azért küldték, hogy kémkedjen utánam? Hogy... lejárató kampányba kezdjenek? Ez a tervük, azzal akarnak megzsarolni, hogy a micsodám méretén fog kacagni az egész város? Hát jobb ha tudja, hogy felőlem aztán bármilyen pletykát terjeszthetnek, akkor is felszámolom magukat! Ki vele, hol bujkálnak? Hányan vannak?
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:19:49
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:19:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*A kacagása elegyedik a természet kellemes kis nótájával, s úgy kell kapaszkodnia, hogy ne zuttyanjon le egyenest abba a kézbe, ami nemrég még önnön férfiasságát szorongatta. Nagy bajban lenne, ugyanis biztosan nem tartaná meg, főleg, mert olyan morcos félének tűnik. Na de mit van mit tenni, ha a toporzékolást megelőzte egy nyikkanás, ami miatt a könnye is kicsordul. Nem tudja abbahagyni, pedig hallja ám a további szavakat, s fel is fogja. Komolyan venni viszont aligha tudná, de azért leügyeskedi magát, s le is porolja az ágtól kissé mohás és koszos anyagot a fenekénél.*
- Jaj ne szégyenlősködj már úgy jóuram, biztos nagyobb az, ha többet huzigálod.
*Beharapja az ajkát, s próbálja a lélegzetét is visszafojtani, hátha elmúlik az inger.*
- Netán segítség kell? Végül is lehet, hogy ez az utolsó éjjelem a városban, egy ital és akár… megpróbálhatjuk.
*Nem gondolja komolyan, de azt is jól tudja, hogy képes és tényleg igazzá válik, amit kiejt a száján. De tervei azok nincsenek, a toporzékolás pedig igen libidógyilkos, főleg, ha annak tüze fel sem lobbant. Szórakozni viszont felettébb szeret. Csak áll és smaragdzöld szemeivel bámul bele a férfiéba, lassan múlik a görcs is, ami csak úgy húzza a hasát, hogy nevethessen tovább.*
- Bevallom, rég hallottam ilyen kellemes szólamot. Szereted a zenét, ugye?
*A kacagása elegyedik a természet kellemes kis nótájával, s úgy kell kapaszkodnia, hogy ne zuttyanjon le egyenest abba a kézbe, ami nemrég még önnön férfiasságát szorongatta. Nagy bajban lenne, ugyanis biztosan nem tartaná meg, főleg, mert olyan morcos félének tűnik. Na de mit van mit tenni, ha a toporzékolást megelőzte egy nyikkanás, ami miatt a könnye is kicsordul. Nem tudja abbahagyni, pedig hallja ám a további szavakat, s fel is fogja. Komolyan venni viszont aligha tudná, de azért leügyeskedi magát, s le is porolja az ágtól kissé mohás és koszos anyagot a fenekénél.*
- Jaj ne szégyenlősködj már úgy jóuram, biztos nagyobb az, ha többet huzigálod.
*Beharapja az ajkát, s próbálja a lélegzetét is visszafojtani, hátha elmúlik az inger.*
- Netán segítség kell? Végül is lehet, hogy ez az utolsó éjjelem a városban, egy ital és akár… megpróbálhatjuk.
*Nem gondolja komolyan, de azt is jól tudja, hogy képes és tényleg igazzá válik, amit kiejt a száján. De tervei azok nincsenek, a toporzékolás pedig igen libidógyilkos, főleg, ha annak tüze fel sem lobbant. Szórakozni viszont felettébb szeret. Csak áll és smaragdzöld szemeivel bámul bele a férfiéba, lassan múlik a görcs is, ami csak úgy húzza a hasát, hogy nevethessen tovább.*
- Bevallom, rég hallottam ilyen kellemes szólamot. Szereted a zenét, ugye?
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:13:31
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:13:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Egy mélységi, egy elf, és egy ork találkoznak a tisztáson. A mélységi futkározik, az ork utána hajít egy jókora kardot, az elf meg csak áll és néz. Mint egy rossz vicc eleje. Tényleg igaz a mondás, hogy a legjobb vicceket a valóság írja.
A repülő pallost csak egy röpke pillantással nyugtázza, igyekszik a legnagyobb közönnyel közelíteni a szituáció felé, noha idegpályáin jelenleg óriási kérdőjelek cikáznak.*
- Ej, ej, rendben, nem kell leharapni a fejem. *Teszi föl megadóan két kezét.* - Nem akarok egy kormos meg egy repülő kard közé állni, sőt, inkább hagynám hogy a kard tegye a dolgát.
*Szól az elfnek, majd soron következő kijelentésére azért kicsit elsavanyodik a tekintete. Bicskanyitogató a stílus, és nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki vagy sem.*
- Bocsánatkérés elfogadva, nemes ifjúasszony. *Ha a szituáció engedi, kezével még körköröz is kicsit mellkasa előtt, majd mélyen meghajol.* - Ellenben zöld udvarhölgyének lába úgy néz ki, mint egy...
*Erősen affektálva beszél, látszik, hogy a tapsifüles stílusát igyekszik ezerszeresen visszaadni.*
- Nos, nem hiszem, hogy nemes, hosszú füleinek való a hasonlat.
*Csupán ekkor egyenesedik csak ki, és megköszörüli torkát. Mondani akarna még valamit, de az ork a vérveszteség miatt valószínűleg azt hiszi, hogy Nashirad a fegyverhordozója, vagy a kutyája, akinek eldobta a botot. Meglepetten néz a zöldebbik nőstényre, íves szemöldökeit jó magasra felvonja, aztán ugyanez a tekintet az elfre vándorol. Tekintete egyetlen dolgot sugároz:
~ Emmeg mit akar? ~
Kisvártatva visszatér a közöny az arcára, de közben azért élvezi az előadást is, a hosszúéletű rögtönzött elsősegélynyújtása közben igencsak sokat sejttető látványban részesülhet. Talán még pici pír is kiül az arcára, de lehet, csak a meleg miatt.
Mély sóhaj. Inkább megindul a smaragdzöld fűben, és felnyalábolja az ork pallosát, amíg feltehetőleg az elf elszorítja annak lábát. Legalább egy minimális haszna van annak, hogy idejött.
Ha semmi nem zavarja meg a kard visszahozatalában, úgy markolattal az ork felé nyújtja a markolatot.*
- Azt hiszem elejtettél valamit, Rózsa.
*Vörös haj, zöld test, szúrós hang. Egy igazi, vulgáris Rózsa.
Közben az elf felé fordul, értetlenül vakargatja a fejét.*
- Segítsek elcipelni Rózsát egy felcserhez, vagy még mindig egyedül szeretnéd megoldani?
*Az orkok masszív lények, s bár ez itt elég nyüzüge, egy ifjú elf nem biztos, hogy egyedül kényelmesen el tudja támogatni a városig.*
*Egy mélységi, egy elf, és egy ork találkoznak a tisztáson. A mélységi futkározik, az ork utána hajít egy jókora kardot, az elf meg csak áll és néz. Mint egy rossz vicc eleje. Tényleg igaz a mondás, hogy a legjobb vicceket a valóság írja.
A repülő pallost csak egy röpke pillantással nyugtázza, igyekszik a legnagyobb közönnyel közelíteni a szituáció felé, noha idegpályáin jelenleg óriási kérdőjelek cikáznak.*
- Ej, ej, rendben, nem kell leharapni a fejem. *Teszi föl megadóan két kezét.* - Nem akarok egy kormos meg egy repülő kard közé állni, sőt, inkább hagynám hogy a kard tegye a dolgát.
*Szól az elfnek, majd soron következő kijelentésére azért kicsit elsavanyodik a tekintete. Bicskanyitogató a stílus, és nem tudja eldönteni, hogy tetszik-e neki vagy sem.*
- Bocsánatkérés elfogadva, nemes ifjúasszony. *Ha a szituáció engedi, kezével még körköröz is kicsit mellkasa előtt, majd mélyen meghajol.* - Ellenben zöld udvarhölgyének lába úgy néz ki, mint egy...
*Erősen affektálva beszél, látszik, hogy a tapsifüles stílusát igyekszik ezerszeresen visszaadni.*
- Nos, nem hiszem, hogy nemes, hosszú füleinek való a hasonlat.
*Csupán ekkor egyenesedik csak ki, és megköszörüli torkát. Mondani akarna még valamit, de az ork a vérveszteség miatt valószínűleg azt hiszi, hogy Nashirad a fegyverhordozója, vagy a kutyája, akinek eldobta a botot. Meglepetten néz a zöldebbik nőstényre, íves szemöldökeit jó magasra felvonja, aztán ugyanez a tekintet az elfre vándorol. Tekintete egyetlen dolgot sugároz:
~ Emmeg mit akar? ~
Kisvártatva visszatér a közöny az arcára, de közben azért élvezi az előadást is, a hosszúéletű rögtönzött elsősegélynyújtása közben igencsak sokat sejttető látványban részesülhet. Talán még pici pír is kiül az arcára, de lehet, csak a meleg miatt.
Mély sóhaj. Inkább megindul a smaragdzöld fűben, és felnyalábolja az ork pallosát, amíg feltehetőleg az elf elszorítja annak lábát. Legalább egy minimális haszna van annak, hogy idejött.
Ha semmi nem zavarja meg a kard visszahozatalában, úgy markolattal az ork felé nyújtja a markolatot.*
- Azt hiszem elejtettél valamit, Rózsa.
*Vörös haj, zöld test, szúrós hang. Egy igazi, vulgáris Rózsa.
Közben az elf felé fordul, értetlenül vakargatja a fejét.*
- Segítsek elcipelni Rózsát egy felcserhez, vagy még mindig egyedül szeretnéd megoldani?
*Az orkok masszív lények, s bár ez itt elég nyüzüge, egy ifjú elf nem biztos, hogy egyedül kényelmesen el tudja támogatni a városig.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:03:18
Üzenet elküldve: 2025-09-07 21:03:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
* A táj mintha csak Yoë kedvén szeretne javítani, tökéletesen megkomponált. Éppen befejezi a fütyülést és a csurgatást, amikor a közeli fán egy kabóca veszi át az ének szerepét. Hangjához tücsök ciripelése párosul, és ennek a melódiáját töri meg egyszer csak egy édes hang. A város éber őre természetesen férfiasan reagál, és akkorát ránt éppen felhúzás közepén lévő nadrágján, hogy egy éles hangot is kiprésel vele saját torkán. És amíg arra vár, hogy családi ékszerei újra leszálljanak, amire gyerekkora óta nem volt szüksége, bosszúsan pislog fel a fára, ahonnan kacagás hangját hozza a szél. *
- Leskelődünk, hümm? Alighanem áldozatra várunk? Hát sikerült meglopjon egy emlékkel a férfiasságomról, remélem többet nem kíván tőlem! * Kiabál felfelé a szokásosnál élesebb hangon, és vörösebb fejjel. Hogy a düh, vagy a golyók korábbi igazítása lehet az ok, az kérdéses, de elképzelhető, hogy mindkettő komoly szerepet játszik a férfi hangszínének miértjében. *
- Tolvaj csirkefogó, gyanútlanul... közszemérem sértet! Így igaz, hiszen ha nem lenne itt, akkor nem lenne közszemérem, ami sérülne. Ez bizony komoly vád! Utasítom, hogy jöjjön le. * Követeli, és hogy szavainak nyomatékot szerezzen, még dobbant is egyet. A fűszálak némán sikoltanak fel talpának közeledését látva, az ijedtségtől gyökeret verve. A csizma által keltett huzat sem képes arra, hogy megmentse szerencsétleneket attól, hogy agyon nyomja őket a toporzékoló férfi. A mindig higgadt férfi látszólag nehezen viseli, hogy valaki csak így kifigyelte azt, amit nem szokott senkinek sem mutogatni. *
* A táj mintha csak Yoë kedvén szeretne javítani, tökéletesen megkomponált. Éppen befejezi a fütyülést és a csurgatást, amikor a közeli fán egy kabóca veszi át az ének szerepét. Hangjához tücsök ciripelése párosul, és ennek a melódiáját töri meg egyszer csak egy édes hang. A város éber őre természetesen férfiasan reagál, és akkorát ránt éppen felhúzás közepén lévő nadrágján, hogy egy éles hangot is kiprésel vele saját torkán. És amíg arra vár, hogy családi ékszerei újra leszálljanak, amire gyerekkora óta nem volt szüksége, bosszúsan pislog fel a fára, ahonnan kacagás hangját hozza a szél. *
- Leskelődünk, hümm? Alighanem áldozatra várunk? Hát sikerült meglopjon egy emlékkel a férfiasságomról, remélem többet nem kíván tőlem! * Kiabál felfelé a szokásosnál élesebb hangon, és vörösebb fejjel. Hogy a düh, vagy a golyók korábbi igazítása lehet az ok, az kérdéses, de elképzelhető, hogy mindkettő komoly szerepet játszik a férfi hangszínének miértjében. *
- Tolvaj csirkefogó, gyanútlanul... közszemérem sértet! Így igaz, hiszen ha nem lenne itt, akkor nem lenne közszemérem, ami sérülne. Ez bizony komoly vád! Utasítom, hogy jöjjön le. * Követeli, és hogy szavainak nyomatékot szerezzen, még dobbant is egyet. A fűszálak némán sikoltanak fel talpának közeledését látva, az ijedtségtől gyökeret verve. A csizma által keltett huzat sem képes arra, hogy megmentse szerencsétleneket attól, hogy agyon nyomja őket a toporzékoló férfi. A mindig higgadt férfi látszólag nehezen viseli, hogy valaki csak így kifigyelte azt, amit nem szokott senkinek sem mutogatni. *
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 20:48:35
Üzenet elküldve: 2025-09-07 20:48:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 519
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
*Deres nem tágít. A tolás is csak azért sikerül, mert már elfordult volna a fiú irányából, hogy jelezzen a gazdájának. Megül a fiú mellett, ám az amikor árulónak nevezi nagy pofáját megint felé fordítja. Vakkant egyet, majd ismét megnyalja a fiú arcát. Már csak a mihez tartás véget is. Talán a nem farkas fele valami terelő jószág lehetett. Mert az árvaházbéli gyerekeket néha úgy össze tereli mintha azok fiatal juhok lennének. Luu pedig éppen elkóborolt a nyájtól. Legalább is Deres szemében.
Luu hatalmas örömére, bizony Cilia közelít feléjük. Nem is csodálja, hogy a háta közepére nem kívánja őt néha. Valóban ismeretségük nem igazán kezdődött felhőtlenül. Tán lehet csak Trylnor miatt nem ássák ki a csatabárdot. Mert Luu "készséges" mi voltja néha tényleg kihúzza Cilianal a gyufát. Pedig ha a másik rájönne. Minél hamarabb végzik el a házimunkát az árvaházban, annál több idejük van a játékra. De nem, amaz kóborolna egész nap. Cilia persze megérti, maga is szerette a szabadságot. Azt, hogy akkor megy és jön amikor akar. Viszont a kötelék ami köré és az árvaház tagjai közé fonódott jobban megéri azt ápolni. Mintsem elvágni azokat. Egy nap talán Luu is ráébred arra. Egy kedves kis közösség fenntartása sokkalta többet ér, mintsem magányos farkasként róni az utcákat. Nem gondolva arra mit hoz a jövő, mert képtelen ellátni a jelen gondjaitól az orra végéig. Aztán tényleg úgy jár majd mint Rellan által emlegetett iszákos alakok a Pegazus környékén. Akiknek nincs is más dolga mintsem a nyitás pillanatánál már a napi adagjukat kikérni. Persze korsóban, de minimum kupicában.
Oda lép hát Luu elé, aki kérdésére félvállról válaszol. Ugyan azzal az undok stílussal, ahogy szokott. Cilia már ráncolja is a szemöldökét, és már azon gondolkodik, hogyan szóljon vissza. De valami furcsa Luu. Amaz ha pimaszkodik szereti látni, hogy milyen dühös arcokat vág az éppen megsértett fél. Ám most, rá se hederített. Pontosabban épp csak egy pillanatra. Általában az önelégült pimasz mosoly kíséretében. Ám ez most elmaradt. Helyette egy újabb eldobott kő süllyed lefelé a folyó sodrásában. Elmerülve a mélységbe, hogy soha többé ne lássa azt senki.*
- Hmm.
*Sóhajt némán, végig mérve a fiúcskát.*
- Talán van, de nem tudom szereted e.
*Szólal fel, kissé pimaszul mosolyogva. Ami kissé lekonyul, amikor ismét hallja a fiú hangját. A szokottabbnál is unottabb a hangja.*
- Hmm. Hát jó.
*Ezzel odahuppan a fiú mellé, leguggol és vállával meglöki a másikat gyengéden.*
- Akkor megvárom amíg gátat emelsz kavicsokból a folyóban. Nekem van időm.
*Vonja meg a vállát, megjátszva mintha mit sem törődne a helyzettel. De zöldes szemei a fiú arcát vizslatják.*
- Képzeld, meglett Kira csacsi. Ám senki nem tud arról, hogyan szabadult ki. Te esetleg láttál valamit?
*Fogalma sincs arról, hogy Luu az okozója annak, hogy a csacsi elkóborolt. Meg nem is megdorgálni akarja. Viszont nagyon sok gyermek aggódott a szomorú csacsiért aki azt mondja hogy "IO". Sokan siratták volna, és mindenki kíváncsi vajon, hogy történhetett az eset. Hogy az ilyesmit esetleg megelőzzék. Mondjuk most, hogy jobban belegondol. Lehet félig meddig ő az okozója ennek. Mert nem zárta be teljesen a főbejárat kapuját. Tán ezért tudott kiszökni a csacsi a romvárosba.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.07 21:23:13
*Deres nem tágít. A tolás is csak azért sikerül, mert már elfordult volna a fiú irányából, hogy jelezzen a gazdájának. Megül a fiú mellett, ám az amikor árulónak nevezi nagy pofáját megint felé fordítja. Vakkant egyet, majd ismét megnyalja a fiú arcát. Már csak a mihez tartás véget is. Talán a nem farkas fele valami terelő jószág lehetett. Mert az árvaházbéli gyerekeket néha úgy össze tereli mintha azok fiatal juhok lennének. Luu pedig éppen elkóborolt a nyájtól. Legalább is Deres szemében.
Luu hatalmas örömére, bizony Cilia közelít feléjük. Nem is csodálja, hogy a háta közepére nem kívánja őt néha. Valóban ismeretségük nem igazán kezdődött felhőtlenül. Tán lehet csak Trylnor miatt nem ássák ki a csatabárdot. Mert Luu "készséges" mi voltja néha tényleg kihúzza Cilianal a gyufát. Pedig ha a másik rájönne. Minél hamarabb végzik el a házimunkát az árvaházban, annál több idejük van a játékra. De nem, amaz kóborolna egész nap. Cilia persze megérti, maga is szerette a szabadságot. Azt, hogy akkor megy és jön amikor akar. Viszont a kötelék ami köré és az árvaház tagjai közé fonódott jobban megéri azt ápolni. Mintsem elvágni azokat. Egy nap talán Luu is ráébred arra. Egy kedves kis közösség fenntartása sokkalta többet ér, mintsem magányos farkasként róni az utcákat. Nem gondolva arra mit hoz a jövő, mert képtelen ellátni a jelen gondjaitól az orra végéig. Aztán tényleg úgy jár majd mint Rellan által emlegetett iszákos alakok a Pegazus környékén. Akiknek nincs is más dolga mintsem a nyitás pillanatánál már a napi adagjukat kikérni. Persze korsóban, de minimum kupicában.
Oda lép hát Luu elé, aki kérdésére félvállról válaszol. Ugyan azzal az undok stílussal, ahogy szokott. Cilia már ráncolja is a szemöldökét, és már azon gondolkodik, hogyan szóljon vissza. De valami furcsa Luu. Amaz ha pimaszkodik szereti látni, hogy milyen dühös arcokat vág az éppen megsértett fél. Ám most, rá se hederített. Pontosabban épp csak egy pillanatra. Általában az önelégült pimasz mosoly kíséretében. Ám ez most elmaradt. Helyette egy újabb eldobott kő süllyed lefelé a folyó sodrásában. Elmerülve a mélységbe, hogy soha többé ne lássa azt senki.*
- Hmm.
*Sóhajt némán, végig mérve a fiúcskát.*
- Talán van, de nem tudom szereted e.
*Szólal fel, kissé pimaszul mosolyogva. Ami kissé lekonyul, amikor ismét hallja a fiú hangját. A szokottabbnál is unottabb a hangja.*
- Hmm. Hát jó.
*Ezzel odahuppan a fiú mellé, leguggol és vállával meglöki a másikat gyengéden.*
- Akkor megvárom amíg gátat emelsz kavicsokból a folyóban. Nekem van időm.
*Vonja meg a vállát, megjátszva mintha mit sem törődne a helyzettel. De zöldes szemei a fiú arcát vizslatják.*
- Képzeld, meglett Kira csacsi. Ám senki nem tud arról, hogyan szabadult ki. Te esetleg láttál valamit?
*Fogalma sincs arról, hogy Luu az okozója annak, hogy a csacsi elkóborolt. Meg nem is megdorgálni akarja. Viszont nagyon sok gyermek aggódott a szomorú csacsiért aki azt mondja hogy "IO". Sokan siratták volna, és mindenki kíváncsi vajon, hogy történhetett az eset. Hogy az ilyesmit esetleg megelőzzék. Mondjuk most, hogy jobban belegondol. Lehet félig meddig ő az okozója ennek. Mert nem zárta be teljesen a főbejárat kapuját. Tán ezért tudott kiszökni a csacsi a romvárosba.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.07 21:23:13
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 20:46:50
Üzenet elküldve: 2025-09-07 20:46:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*Lassan eljön a nap, hogy búcsút kell vennie a várostól. Nem aggasztja túlontúl a dolog, de azért kissé vegyesek az érzései. Nem szívesen hagyja magára a fiút, aki fenekestül felforgatta az életét, nyugalomra intve folyton háborgó lelkét. De az a zöld szempár, azok a kellemes domborulatok, amikkel majd kedvtelve játszhat a kikötőben azért nagyot nyom a latba, s el is űzi ébredező rosszkedvét.
Egy partmenti fa alacsony ágán ücsörög, s élvezi a nap utolsó sugarait, mert tudja jól, hogy nemsokára jön a borongós, hűvös idő. Szemeit lehunyja, sütkérezik, s még egyensúlyoznia sem kell. A víz csordogál, ő pedig beleszunnyad a tisztás neszébe, elringatja a szellő.
Álmában egy csodás vízesés melletti sziklás szakaszon pihen. Nem faágon, mint most, hanem annak pontosan fenekéhez illeszkedő kövein, ami kényelmesebb, mint a legdrágább baldachinos ágy matraca, amit nem szalmával, hanem mágikus habbal töltöttek ki. A csobogás, mintha az örök élet reményét adná, amit boldogságban tölthet el az újdonsült szeretőjével. Ha kissé tovább tartana az idill, tán egy csinos nyálcsík is kicsordulna tökéletes ívű ajkain, de ez nem történhet meg, mert a világ legszebb képét égzengés dúlja fel. Mennydörgés, ami tovaűz mindent, mint például az álmot a szeméből. Hirtelen ébred meg, onnan fentről nem lát mást, mint egy férfit, aki éppen ékén ránt néhányat.
Két másodperc. Éppen ennyi kell, hogy felfogja, hogy a csodavízesés egy férfi vizelésének hangja volt, a dörgés pedig a hátsójából megszólaló kürtszó. Ha halk is volt, a nőt elérte. Nem tudja, hogy ez mókás-e, vagy sírjon. S, mivel nem tud dönteni, csak édes hangján szólal meg a magaslatból, mintha szellem volna.*
- Láttam ám! Ha hidegebbre fordul az idő, vajon megtalálod azt a csinos kis farkadat?
*Eldöntötte. Felkacag. Majd' leesik a fáról, de megtartja magát. Hogy zokon veszi-e művész, ki oly kellemeset komponált neki nem tudja, de nem is érdekli.*
*Lassan eljön a nap, hogy búcsút kell vennie a várostól. Nem aggasztja túlontúl a dolog, de azért kissé vegyesek az érzései. Nem szívesen hagyja magára a fiút, aki fenekestül felforgatta az életét, nyugalomra intve folyton háborgó lelkét. De az a zöld szempár, azok a kellemes domborulatok, amikkel majd kedvtelve játszhat a kikötőben azért nagyot nyom a latba, s el is űzi ébredező rosszkedvét.
Egy partmenti fa alacsony ágán ücsörög, s élvezi a nap utolsó sugarait, mert tudja jól, hogy nemsokára jön a borongós, hűvös idő. Szemeit lehunyja, sütkérezik, s még egyensúlyoznia sem kell. A víz csordogál, ő pedig beleszunnyad a tisztás neszébe, elringatja a szellő.
Álmában egy csodás vízesés melletti sziklás szakaszon pihen. Nem faágon, mint most, hanem annak pontosan fenekéhez illeszkedő kövein, ami kényelmesebb, mint a legdrágább baldachinos ágy matraca, amit nem szalmával, hanem mágikus habbal töltöttek ki. A csobogás, mintha az örök élet reményét adná, amit boldogságban tölthet el az újdonsült szeretőjével. Ha kissé tovább tartana az idill, tán egy csinos nyálcsík is kicsordulna tökéletes ívű ajkain, de ez nem történhet meg, mert a világ legszebb képét égzengés dúlja fel. Mennydörgés, ami tovaűz mindent, mint például az álmot a szeméből. Hirtelen ébred meg, onnan fentről nem lát mást, mint egy férfit, aki éppen ékén ránt néhányat.
Két másodperc. Éppen ennyi kell, hogy felfogja, hogy a csodavízesés egy férfi vizelésének hangja volt, a dörgés pedig a hátsójából megszólaló kürtszó. Ha halk is volt, a nőt elérte. Nem tudja, hogy ez mókás-e, vagy sírjon. S, mivel nem tud dönteni, csak édes hangján szólal meg a magaslatból, mintha szellem volna.*
- Láttam ám! Ha hidegebbre fordul az idő, vajon megtalálod azt a csinos kis farkadat?
*Eldöntötte. Felkacag. Majd' leesik a fáról, de megtartja magát. Hogy zokon veszi-e művész, ki oly kellemeset komponált neki nem tudja, de nem is érdekli.*
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-07 20:31:30
Üzenet elküldve: 2025-09-07 20:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Csupán pár lépést tud megtenni a város felé a következő közjáték előtt. Már megint jött egy idegen. Egy átlagos napon összesen nem találkozik ennyiféle szerzettel, hála a mindentől távoli, eldugott kis otthonának. Dobótőrét még nem tette vissza alkarvédője nyugalmába, hanem kezében forgatja, mikor meghallja a férfi hangját. Akaratlanul is átsuhan az agyán egy gondolat, mely nem is lehetne jobban magányos farkashoz illő.*
~ Hát ez meg kinek hiányzott…? Mi a fene ez a forgalom? ~
* Tekintetét lassan irányba fordítja, ehhez muszáj testével is az érkező irányába fordulnia. Lassan méri végig a nála egy pár hüvelykkel alacsonyabb férfit. A borostás alak hónaljszaglását látva, majd annak száját elhagyó szavakat érlelve, Nol még mindig dobótőrrel kezében, keresztbe fonja karjait a mellkasán, és rideg tekintettel fogadja a másikat.*
- Túl vagyunk rajta. Mindenki túlélte, de igazán köszönjük a hasznos hozzájárulást.
*Hangja a végén mímelt, kenetteljes árnyalatba hajlik, jelezve, hogy mennyire haszontalannak, és mekkora utánlövésnek érzi, hogy ez a bátor úriember a harc végére megérkezik, és látványosan atyáskodón beledumál mások dolgába.*
- Nem akartuk megzavarni délutáni szunyókálásában, ó jó uram. Meg tud nekünk bocsátani valahogy?
*Még pilláját is megrebegteti Nashirad felé – ez kifejezetten komikus, így, hogy a hosszúéletűnek lefelé kell néznie ehhez a művelethez. Ennyivel el is intézte a kérdést. Bár, átfut az agyán, hogy jó lenne ettől a jöttmenttől is lecsapolni egy kis vért, de el is veti egyből. Emberből aztán bármelyik kőhajításnál talál. Az lesz a legkönnyebb feladat. Most viszont érdemesebb lesz Szénaboglyával foglalkoznia.
Egy pillanatra azért még odapillant, ahol a mélységi féreg eltűnt az erdőben, és most kis híján ő köp maga mellé ahogy az Annottah iránt érzett gyűlölet szétárad testében, de visszafogja magát. Meghagyja ezeket a gusztusos szokásokat az orkoknak. Helyette megtörli dobótőrét a nadrágjában, majd a helyére csúsztatja pihenni.
A rőt orkocska nem rest parancsokat osztogatni az emberférfinek. Nolliro szemöldöke homloka közepéig fut, és végre derűs mosoly terül szét arcán. Ismételten keresztbe font karokkal figyeli, hogy a kotnyeles pasi teljesíti-e Szénaboglya kérését. A kislány nincs olyan állapotban, hogy megtorolja, ha nem tesz eleget neki, és az elf biztos nem lesz senki kiskutyája. Már így is megbánta háromszor, hogy vizet hozott a mélységinek. Bár, egész jó alapot adott ahhoz, hogy a vitában végig a kormos fölé tudjon helyezkedni.*
~ Hah, hogy megéri jótékonykodni! ~
*Jegyzi meg újonnan talált, kárörvendő vidámsággal magában. Alig telt el pár perc amióta Sahhrka elszenvedte az elég mély vágást a lábán, de már így is jó sok vért veszíthetett. Nolliro leveszi csuklyás felsőjét, ami alatt egy fekete ujjatlan, feszülős felsőt visel. Haját összeköti a csuklóján hordott szalaggal, és letérdel az ork mellé. Kérdőn néz rá, kezében a ruhadarabbal. Tekintetével egyértelműen azt kérdezi a másiktól, hogy nem bánja-e, ha rögtönöz egy szorítókötést, hogy legalább esélyük legyen elbotorkálni a piacig varázsitalt venni. Amennyiben az ork felhatalmazza, hogy hozzáérjen, Nol igyekszik minél határozottabb és fájdalommentesebb mozdulatokkal a megfelelő helyre kötni felsőjét, ezzel is időt nyerve a furcsa párosnak.*
*Csupán pár lépést tud megtenni a város felé a következő közjáték előtt. Már megint jött egy idegen. Egy átlagos napon összesen nem találkozik ennyiféle szerzettel, hála a mindentől távoli, eldugott kis otthonának. Dobótőrét még nem tette vissza alkarvédője nyugalmába, hanem kezében forgatja, mikor meghallja a férfi hangját. Akaratlanul is átsuhan az agyán egy gondolat, mely nem is lehetne jobban magányos farkashoz illő.*
~ Hát ez meg kinek hiányzott…? Mi a fene ez a forgalom? ~
* Tekintetét lassan irányba fordítja, ehhez muszáj testével is az érkező irányába fordulnia. Lassan méri végig a nála egy pár hüvelykkel alacsonyabb férfit. A borostás alak hónaljszaglását látva, majd annak száját elhagyó szavakat érlelve, Nol még mindig dobótőrrel kezében, keresztbe fonja karjait a mellkasán, és rideg tekintettel fogadja a másikat.*
- Túl vagyunk rajta. Mindenki túlélte, de igazán köszönjük a hasznos hozzájárulást.
*Hangja a végén mímelt, kenetteljes árnyalatba hajlik, jelezve, hogy mennyire haszontalannak, és mekkora utánlövésnek érzi, hogy ez a bátor úriember a harc végére megérkezik, és látványosan atyáskodón beledumál mások dolgába.*
- Nem akartuk megzavarni délutáni szunyókálásában, ó jó uram. Meg tud nekünk bocsátani valahogy?
*Még pilláját is megrebegteti Nashirad felé – ez kifejezetten komikus, így, hogy a hosszúéletűnek lefelé kell néznie ehhez a művelethez. Ennyivel el is intézte a kérdést. Bár, átfut az agyán, hogy jó lenne ettől a jöttmenttől is lecsapolni egy kis vért, de el is veti egyből. Emberből aztán bármelyik kőhajításnál talál. Az lesz a legkönnyebb feladat. Most viszont érdemesebb lesz Szénaboglyával foglalkoznia.
Egy pillanatra azért még odapillant, ahol a mélységi féreg eltűnt az erdőben, és most kis híján ő köp maga mellé ahogy az Annottah iránt érzett gyűlölet szétárad testében, de visszafogja magát. Meghagyja ezeket a gusztusos szokásokat az orkoknak. Helyette megtörli dobótőrét a nadrágjában, majd a helyére csúsztatja pihenni.
A rőt orkocska nem rest parancsokat osztogatni az emberférfinek. Nolliro szemöldöke homloka közepéig fut, és végre derűs mosoly terül szét arcán. Ismételten keresztbe font karokkal figyeli, hogy a kotnyeles pasi teljesíti-e Szénaboglya kérését. A kislány nincs olyan állapotban, hogy megtorolja, ha nem tesz eleget neki, és az elf biztos nem lesz senki kiskutyája. Már így is megbánta háromszor, hogy vizet hozott a mélységinek. Bár, egész jó alapot adott ahhoz, hogy a vitában végig a kormos fölé tudjon helyezkedni.*
~ Hah, hogy megéri jótékonykodni! ~
*Jegyzi meg újonnan talált, kárörvendő vidámsággal magában. Alig telt el pár perc amióta Sahhrka elszenvedte az elég mély vágást a lábán, de már így is jó sok vért veszíthetett. Nolliro leveszi csuklyás felsőjét, ami alatt egy fekete ujjatlan, feszülős felsőt visel. Haját összeköti a csuklóján hordott szalaggal, és letérdel az ork mellé. Kérdőn néz rá, kezében a ruhadarabbal. Tekintetével egyértelműen azt kérdezi a másiktól, hogy nem bánja-e, ha rögtönöz egy szorítókötést, hogy legalább esélyük legyen elbotorkálni a piacig varázsitalt venni. Amennyiben az ork felhatalmazza, hogy hozzáérjen, Nol igyekszik minél határozottabb és fájdalommentesebb mozdulatokkal a megfelelő helyre kötni felsőjét, ezzel is időt nyerve a furcsa párosnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197