//Második szál//
//Csillaghullás//
//Lyllinor//
*Ilidrion nem kedvelője a nagy tömegnek, épp az olyanoknak, mint amilyen most az erdőszéli tisztáson leledzik, de egy ilyen kiemelkedő esemény még őt is kivonszolta a komfortzónájából.
A tisztásra érve már sokan szorongatnak szilánkokat, így egy darabig megfigyeli, ki-mit csinál vele. A számára legtetszetősebb az, amikor összeolvasztják őket, így maga is elhatározza, hogy keres egy szép szilánkot, majd annak a párját is.
Mivel a hullás idején nem volt itt, ez kicsit több idejébe telik, mint azoknak, akik korábban érkeztek, illetve próbál olyat lelni, amilyet másoknál még nem látott.
Végül, egészen közel az erdőhöz, egy gyönyörű lila színű szilánkra esik a tekintete, ami hamar elbűvöli őt, így miután kicsit megfigyeli, óvatosan fel is emeli, és alaposan kielemzi annak struktúráját - na nem mintha sokat tudna meg így.
Ahogy felegyenesedik, meglát viszont egy vörös fürtöt pillant meg, és eszébe jut a gnóm nő, akivel találkozott nemrég a folyóparton.
Odafordul hát, és amikor a magasság is stimmel, elkezd közelíteni hozzá.*
- Lyllinor... csillagok, vagy ez esetben szilánkok ragyogják be találkozásunk ismételt óráját. - *Hajol meg a lányka felé mosolyogva, a szilánkot említve megmutatva neki a lila kövecskét, amit talált.*
- Pont ma gondoltam rá, hogy ideje lennem felkeresni titeket, ha már olyan kedvesen meghívtál minket. - *Teszi még hozzá, mert valóban kíváncsi, milyen közösséghez tartoznak ők.*
- Neked is van szilánkod? Gondoltam összeérinthetnénk őket, látom, a többiek is ezzel próbálkoznak. - *Veti fel, és kínálja is érintésre a saját, lila színű darabkáját.*