//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy csupán egy gyermeki tréfa volna az egész? Egy kitalált barát, aki valójában nem is létezik, csak azt a célt szolgálja, hogy szerencsétlen, árva lélek jobban érezze magát? Ő maga is többször jutott már majdnem arra a következtetésre, hogy ennyiről szól az egész, de az élet, a sors mindig megcáfolták. Igenis vannak vele mások is. Nem is egy valaki, hanem több, és ez biztos. Olyan biztos, hogy annál biztosabb nem is lehetne semmi.*
- Igen, ott. *Nem mozdul. Úgy tartja a fejét Lazz ujja végénél, mintha amaz egy tőr hegyét tartaná felé. Ezzel is csak játszadozik, azt akarja vele kifejezni, hogy ő egyáltalán nem fél a férfitől. De nem ám, egy kicsit sem.*
- A fejemben szoktam hallani őket. Van, mikor távolról, halkan, máskor pedig hangosan, egészen közelről. Az nagyon rossz, mert olyankor tényleg megfájdul tőle a fejem.
*De nem is ezek a furcsa hangok azok, melyek meggyőzték őt a többiek létezéséről, hanem a cselekedeteik. Azok a cselekedetek, melyekről már tett is említést Lazz-nek. Ő még soha nem ölt meg senkit, legalábbis így gondolja, és ezt is vallja, de az előtte vérbefagyott holttestek másról meséltek, a vértől vörösre festett kezei másról árulkodtak. Arról, hogy ő tette. Hiába nem emlékszik rá, de ő tette, és ez mi más lehetne, mint bizonyíték arra, hogy a testét olykor mások is irányítják? Ők azok, a fejében zengő hangok tulajdonosai.*
- Sokszor nehéz velük, és azt kívánom, bár ne léteznének, de mikor magányos vagyok, örülök, hogy vannak. *Teszi még hozzá az előzőekhez, de szavaival már nincs igazán célja. Már nem akar mondani semmit, csak kiengedi a száján a szavakat, melyek ki akarnak jönni onnan. Igazából a mai napra már bőven elég volt mindenből és mindenkiből. A temetőből, a démonokból, az istenekből, Lazz-ből és saját magából is. Csak pihenni akar végre. Csendben és nyugalomban.
Kíváncsisága azonban még hajtja, éppen ezért érdeklődik afelől a bizonyos mostohahúg felől. A kapott válaszra lágy mosoly húzódik az arcára.*
- Tudod, szerintem akarj vele találkozni! Még ha nem is igazi, de testvér. Nagyon jó, ha van olyanod. Abban pedig biztos vagyok, hogy ő is vágyik arra, hogy melletted biztonságban érezhesse magát.
*Szánja ezeket zárszónak, s újra eldől a puha fűben. Felpillant a még mindig ücsörgő férfire, és nemes egyszerűséggel kirántja mögüle az egyik karját, hogy ő is felboruljon.*
- Úgy. Aludj! Reggelre már nem leszel részeg. Tudnék neked adni lila löttyöt, amitől azonnal jól lennél, de azok nincsenek most nálam. otthon maradtak. Szóval kénytelen leszel kialudni a mérget.
*Magyarázza, de ő már közben lehunyta a szemeit, és félig el is aludt. Ha Lazz nem szól hozzá többet, és nem piszkálja, akkor valószínűleg perceken belül már valódi, mély álomba fog zuhanni.*