//Hófesztivál//
//Délutáni iszogatás//
*Az ital jellemzésétől, csak egy apró fintor ül ki arcára, de érzi, ahogy gyomra is kavarog. Bizony jól esne már számára egy kis étel. Még csak nem is sejti, hogy néhány percen belül nem csak ételt fog kapni…*
- Attól még ami szar, az szar.
*Összegzi véleményét az itallal kapcsolatban. Biztosíthatja bármilyen szavakkal, hogy máshol nem jobb a helyzet. Ő maga van annyira önző, hogy ez ne érdekelje. Az ő gyomrába, csak minősig ital való, s ebből nem is tervez leadni. Csak ma, mert vészesen fogynak készletei. S bizony még hosszú út áll előtte, mielőtt még visszakerülne a barlangba.
Felhúzott szemöldökkel figyeli a férfi, pipázási tevékenységét. Ha valamire számított egy harcostól, akkor az nem épp a pipázás iránti tisztelet. Bizony, ezután a művelet után tiszteletet kell tanúsítani, ezt hamar megtanulta egy kedves társa mellett. Emlékeibe lassan úszik be egy-egy kósza kép, ahogy a hajón, a nyári szél borzongatta fedélzeten Gretom előveszi a pipáját, s szép lassan komótosan, szertartás szerűen ücsörgött ott. S persze egy alkalommal sem felejtett el, hogy ne okítsa ki őket, hogyan is kell eme művészetet folytatni.
Fejét enyhén megrázza, hogy gondolatait törölje, s figyelmét a férfira fordítsa.*
- A friss tengeri levegőt, csak egy darabig képes azok tüdeje elviselni, akik nincsenek hozzászokva a nehéz sós párához.
*Magyarázza továbbra is, lelkesen, miért is ne menjen a Kikötő közelébe. Valamiért rossz sejtelem kúszik végig rajta, ahogy belegondol, hogy ezzel a fickóval ott még találkozhat.*
- Ellenben! Hallottam egy táborról, ahol számos remek, hozzád hasonló férfi van. *Bólint egy nagyot, hogy szavainak ezzel hitelt adjon.* - Biztos hamar megtalálnátok a közös hangot ott, és még talán munkát is adnának nektek!
*Neveti el magát, majd a férfi már el is tűnt mellőle. Nem sokáig keseredhet utána, hiszen hamar új beszélgető partnerrel hozza össze, az a fránya sors…
A bódé mögött, kicsit sem leplezi, hogy Zarát idiótának tartja.*
- Ha jól emlékszem egy percig sem kellett könyörögni neked, hogy igyál. Ha meg nem bírod, ne engem hibáztass, ember!
*Sértődik meg, álnokul, majd gyorsan összekapva magát, indul is vissza, hogy saját szervezetében szinten tartsa az alkohol mértékét. Ki bírja ezt ki józanul?
A csellel elvett térképet, gondosan teszi el, majd egy pajkos vállrándítással még egyszer hátranéz a férfira.*
- Gondolom te.
*Nyújtja ki a nyelvét jelezvén, hogy bizony igényt tart a másik italmeghívására. Főleg, hogy aranykészletéből igen csak kezd kifogyni. És mert ő maga, bizony nem fog abból a förtelemből venni.
Legnagyobb meglepetésére a nemrég még üres helyen látja régi jó, néhány perce megismert cimboráját. A keserű ital marja torkát, amikor is hirtelen hideget érez tarkójában. Persze a förmedvény rögtön cigányútra téved, s heves köhögésbe is kezd miatta. Az aljas fattya támadt ma, s nem kevés dolog miatt…*
~A térkép!~ *Kap a nemrég szerzett kincsének hűlt helyére. Szúrós tekintettel figyeli a szőkeséget, s már épp állna is fel az asztaltól, ha Ceriger kérdése nem tartaná ott. Szemöldökét széles ívben vonja fel.*
- Miért ez nem elég indok, hogy visszajöjjek? *Kérdi hitetlenkedéssel a szemeiben.* - Viszont az a suta képű *Mutat Zara felé.* - Épp azt tervezte, hogy meglop téged. *Vonja meg a vállát, remélve, hogy a férfinak ez épp elég indok lesz ahhoz, hogyha nem is megölje, de legalább jól péppé verje.* -Jah, s persze megöletni is kíván téged, csak nem mer szemtől szembe kihívni.
*Könyököl az asztalra, jelezvén Zaranir felé, hogy bizony, most haragban vannak. Érzi, ahogy hátán vékony csíkban folydogál le a megolvadt hó. S azt is, hogy ebből bizony komoly megfázás lesz, amin csak az alkohol segíthet. Ezért ha már Ceriger volt oly kedves, s szerzett egy egész üveggel, kihasználva az alkalmat megcsapolja. De nem tékozolja drága idejét olyanokra, hogy pohárba öntve igya meg. Inkább csak egyszerűen ajkaihoz emeli az üveget, s abból iszik.*