Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 291 (5801. - 5820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5820. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-25 08:03:45
Üzenet elküldve: 2017-11-25 08:03:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharassi, Rilkäline, (Hamrein)//
*Csak egészen apró a változás, ami testtartásában beáll, mikor a fakó pillantás hátrasandít, amint az az eltöprengő "bár..." elhangzik.
Nem fordul a tekintete után, így továbbra se láthatja a lányt, de az érzékei érezhetően rá fókuszálnak. Ösztönösen átfuttatja a fejében a lehetőséget, hogy mégis maradhatott a nősténykénél egy rejtett penge. A lány mögötte van, az ő nyaka pedig szabadon, így nem csoda, ha nagyon figyeli, hogy mind a két kezecske a rá kiszabott feladaton ügyködik-e. A kérdésére adott válasz egyelőre amúgy is szörnyen untatja. Egyáltalán nem erre lett volna kíváncsi. A kérdés nem ilyen távlatokra szólt, de ami jobban bosszantja, az az, hogy szerinte a nőstény pontosan tisztában van ezzel. Ám mielőtt hangot adna ez irányú meglátásának, egy halk sóhaj türelemre inti, s meglebegteti előtte egy valódi válasz érkezését. És lőn. De ahogy kimondatik, Kharasshi izmai megfeszülnek. Tekintete a neszezés felé villan, de a lányhoz hasonlóan ő se mozdul a cserjés szélénél neszező idegen felé. Ez a találkozás szerencsére bonyodalmak nélkül zárul, és a lovas tovább halad. Kharasshi bizalmatlansága azért készenlétben tartja a mélységit, míg az idegen távolodó neszezése végképp elül.*
- Mi a büdös rosseb van itt? *pattan fel aztán szinte parazsat prüszkölve a dühtől.* - Talán valami francos ösvény kellős közepére táboroztunk?! *Belerúg a tábortűz gúlájának egyik támjába, amitől az pernyét köpve dől össze. Ingerülten vizslatja körbe a tűz fénykörén kívül megülő sötétséget. Sóhajtva simítja hátra fehér fonatait. Dönt.
Visszaöltözik felsőruházatába, míg a lepakolt málhához ér. Magához füttyenti a hátast és bár egyikük se boldog a dologtól, nekiáll felszerszámozni.*
- Szentségit! *szisszeni a fejét csóválva, míg visszapakolja a málhát. Csak mikor ez kész megy vissza a lányhoz. Felmarja a levetett csizmát a kapcával és a kezébe nyomja, aztán már kapja is fel a nősténykét. Ezúttal a nyeregbe ülteti.*
- Fogd *nyomja a kezébe a kantárt* - mert ha belelép ez az istenverése és eltépi, az biztos, hogy a bőréből vágok rá újat! *morogja.
Összeszedi a pokrócot is, lerázza róla a leveleket és hevenyészve összehajtja. Bár a lány nem igazán láthatja, hiszen a mélységi háttal van neki, de sejthető, hogy Kharasshi közben tovább zsolozsmázza a néma szitkokat. Szétdönti a maradék tábortüzet is és csizmájával földet rugdos rá, hogy szürke füstpamacsban lehelje ki a lelkét.*
*Csak egészen apró a változás, ami testtartásában beáll, mikor a fakó pillantás hátrasandít, amint az az eltöprengő "bár..." elhangzik.
Nem fordul a tekintete után, így továbbra se láthatja a lányt, de az érzékei érezhetően rá fókuszálnak. Ösztönösen átfuttatja a fejében a lehetőséget, hogy mégis maradhatott a nősténykénél egy rejtett penge. A lány mögötte van, az ő nyaka pedig szabadon, így nem csoda, ha nagyon figyeli, hogy mind a két kezecske a rá kiszabott feladaton ügyködik-e. A kérdésére adott válasz egyelőre amúgy is szörnyen untatja. Egyáltalán nem erre lett volna kíváncsi. A kérdés nem ilyen távlatokra szólt, de ami jobban bosszantja, az az, hogy szerinte a nőstény pontosan tisztában van ezzel. Ám mielőtt hangot adna ez irányú meglátásának, egy halk sóhaj türelemre inti, s meglebegteti előtte egy valódi válasz érkezését. És lőn. De ahogy kimondatik, Kharasshi izmai megfeszülnek. Tekintete a neszezés felé villan, de a lányhoz hasonlóan ő se mozdul a cserjés szélénél neszező idegen felé. Ez a találkozás szerencsére bonyodalmak nélkül zárul, és a lovas tovább halad. Kharasshi bizalmatlansága azért készenlétben tartja a mélységit, míg az idegen távolodó neszezése végképp elül.*
- Mi a büdös rosseb van itt? *pattan fel aztán szinte parazsat prüszkölve a dühtől.* - Talán valami francos ösvény kellős közepére táboroztunk?! *Belerúg a tábortűz gúlájának egyik támjába, amitől az pernyét köpve dől össze. Ingerülten vizslatja körbe a tűz fénykörén kívül megülő sötétséget. Sóhajtva simítja hátra fehér fonatait. Dönt.
Visszaöltözik felsőruházatába, míg a lepakolt málhához ér. Magához füttyenti a hátast és bár egyikük se boldog a dologtól, nekiáll felszerszámozni.*
- Szentségit! *szisszeni a fejét csóválva, míg visszapakolja a málhát. Csak mikor ez kész megy vissza a lányhoz. Felmarja a levetett csizmát a kapcával és a kezébe nyomja, aztán már kapja is fel a nősténykét. Ezúttal a nyeregbe ülteti.*
- Fogd *nyomja a kezébe a kantárt* - mert ha belelép ez az istenverése és eltépi, az biztos, hogy a bőréből vágok rá újat! *morogja.
Összeszedi a pokrócot is, lerázza róla a leveleket és hevenyészve összehajtja. Bár a lány nem igazán láthatja, hiszen a mélységi háttal van neki, de sejthető, hogy Kharasshi közben tovább zsolozsmázza a néma szitkokat. Szétdönti a maradék tábortüzet is és csizmájával földet rugdos rá, hogy szürke füstpamacsban lehelje ki a lelkét.*
5819. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-24 22:27:36
Üzenet elküldve: 2017-11-24 22:27:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Hamrein//
* Nemigen szokott férfiakat masszírozni, így főleg a kért területre összpontosít, s meglepődve hallja, hogy ügyesnek találtatott. Ennek köszönhetően egy tarkóval gazdagodott a masszírozandó területek listája. Picit elhúzza a száját, de végül is a próba bejött, nem kell többet erről beszélnie. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, ezért ha nem kell azonnal kiteregetnie, hát máris kicsit jobban áll a dologhoz. Félresöpri a férfi haját, és nekilát egyre feljebb gyurmázni az ujjaival. Csak abból indul ki, hogy neki nagyjából hol szokott elgémberedni, és ehhez mérten vezeti ujjait a cakkokon, régi hegeken át, egészen a nyakszirtig, mikor újabb kérdés hagyja el a férfi száját.
~Ennek listája van kínos kérdésekből…~ Bár valójában az lehet a baj, ami persze nem jut eszébe, hogy aki főleg egyedül jön-megy a világban, attól nemigen kérdeznek ilyesmit. Na meg mást sem, ami hasonló mélységekbe mutat. Nem is szeretne olyan mélyre süllyedni, ezért leginkább a legutóbbi terveibe avatja be a férfit.*
- Nincsenek nagyratörő terveim. *Válaszol végül* Bármennyire hihetetlen, nem kívánom a halálodat, bár… *Mosolyogva folytatja, mert összességében, mégiscsak van valami abban, amit a férfi mond.* a szabadság gondolata, mindennél csábítóbb. *Hüvelykujjaival körkörösen halad lefele a marcona nyakán, majd vissza.*
- Néhány órája, leginkább, egy forró fürdőre vágytam, amiben addig üldögélek, amíg ki nem hűl. Meg egy hajmosásra. Aztán pedig, egy puha meleg ágyra, amiben addig alszom, amíg a kakas nem kukorékol. Ez azért gondolom, elég lehetetlen. *Aztán eszébe jut, hogy régebben mire vágyott volna, miért nem leli helyét a világban, de már annyi idő eltelt, hogy nem biztos, hogy a jelenlegi Rilkäline tudna a régivel mit kezdeni. Nagyon úgy tűnik, hogy mindig ugyan oda jut vissza ma este. Egy halvány sóhaj hagyja el száját, mielőtt rászánja magát, a csendesebb, álmodozóbb folytatásra.*
- Viszont, ha tényleg bármi lehetséges volna, de bármi a világon, akkor… azt hiszem, visszaforgatnám az időt.
*Halk csörgésre lesz figyelmes, meg is merevedik keze a marcona vállain, ahonnan éppen újra felfelé vezetett volna az út. Beharapott ajkakkal vár, vajon, a tüzük vonzott-e ide valakit, vagy csak átutazó. Hátha most megússza mindenféle kellemetlen szituáció nélkül.
Nem látja túl jól, vakítja a tűz fénye, de hunyorítva egy lovas dereng fel neki, aki végül tovább halad. Hatalmas kő esik le a szívéről. Bennakadt levegője megkönnyebbülten hagyja el tüdejét.*
- Megfelelt a válasz?
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.24 22:32:13
* Nemigen szokott férfiakat masszírozni, így főleg a kért területre összpontosít, s meglepődve hallja, hogy ügyesnek találtatott. Ennek köszönhetően egy tarkóval gazdagodott a masszírozandó területek listája. Picit elhúzza a száját, de végül is a próba bejött, nem kell többet erről beszélnie. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, ezért ha nem kell azonnal kiteregetnie, hát máris kicsit jobban áll a dologhoz. Félresöpri a férfi haját, és nekilát egyre feljebb gyurmázni az ujjaival. Csak abból indul ki, hogy neki nagyjából hol szokott elgémberedni, és ehhez mérten vezeti ujjait a cakkokon, régi hegeken át, egészen a nyakszirtig, mikor újabb kérdés hagyja el a férfi száját.
~Ennek listája van kínos kérdésekből…~ Bár valójában az lehet a baj, ami persze nem jut eszébe, hogy aki főleg egyedül jön-megy a világban, attól nemigen kérdeznek ilyesmit. Na meg mást sem, ami hasonló mélységekbe mutat. Nem is szeretne olyan mélyre süllyedni, ezért leginkább a legutóbbi terveibe avatja be a férfit.*
- Nincsenek nagyratörő terveim. *Válaszol végül* Bármennyire hihetetlen, nem kívánom a halálodat, bár… *Mosolyogva folytatja, mert összességében, mégiscsak van valami abban, amit a férfi mond.* a szabadság gondolata, mindennél csábítóbb. *Hüvelykujjaival körkörösen halad lefele a marcona nyakán, majd vissza.*
- Néhány órája, leginkább, egy forró fürdőre vágytam, amiben addig üldögélek, amíg ki nem hűl. Meg egy hajmosásra. Aztán pedig, egy puha meleg ágyra, amiben addig alszom, amíg a kakas nem kukorékol. Ez azért gondolom, elég lehetetlen. *Aztán eszébe jut, hogy régebben mire vágyott volna, miért nem leli helyét a világban, de már annyi idő eltelt, hogy nem biztos, hogy a jelenlegi Rilkäline tudna a régivel mit kezdeni. Nagyon úgy tűnik, hogy mindig ugyan oda jut vissza ma este. Egy halvány sóhaj hagyja el száját, mielőtt rászánja magát, a csendesebb, álmodozóbb folytatásra.*
- Viszont, ha tényleg bármi lehetséges volna, de bármi a világon, akkor… azt hiszem, visszaforgatnám az időt.
*Halk csörgésre lesz figyelmes, meg is merevedik keze a marcona vállain, ahonnan éppen újra felfelé vezetett volna az út. Beharapott ajkakkal vár, vajon, a tüzük vonzott-e ide valakit, vagy csak átutazó. Hátha most megússza mindenféle kellemetlen szituáció nélkül.
Nem látja túl jól, vakítja a tűz fénye, de hunyorítva egy lovas dereng fel neki, aki végül tovább halad. Hatalmas kő esik le a szívéről. Bennakadt levegője megkönnyebbülten hagyja el tüdejét.*
- Megfelelt a válasz?
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.24 22:32:13
5818. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-24 19:54:17
Üzenet elküldve: 2017-11-24 19:54:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kharassi, Rilkäline//
*Járt már ezen a tisztáson. Szeretett itt időzni fiatalon, most sem fog másképp tenni. A nem e világi erő emelte paradicsomban, amelyre a város bűze után igen csak vágyott. Nem véletlenül jött erre, mindenképp útba akarta ejteni e elhagyatott varázslatot.
Azonban most nem is oly elhagyatott, mint remélte. Biccent a furcsa párosnak a fűben, tekintete hosszan időzik el rajtuk. Amint közelebbről meglátja, hogy talán egy érzéki pillanatot zavarhat meg, elkapja tekintetét és egy félmosoly jelenik meg arcán. Véletlenül sem akarja zavarni a szerelmeseket, lassan tovább biceg lován, derekán csörömpölő kardját megfogva, hogy annak zaja se zavarhassa őket. A pihenőnek ugyan lőttek, tovább kell mennie, de kicsit sem bánja.* ~Lám, van még jóság és szépség ezen az őrült és gonosz világon.~ *Mosolyodik el fikarcnyi gyanú nélkül, mit sem sejtve arról a sötéten groteszk utazásról, melyben a két ismeretlen hajózik.*
*Járt már ezen a tisztáson. Szeretett itt időzni fiatalon, most sem fog másképp tenni. A nem e világi erő emelte paradicsomban, amelyre a város bűze után igen csak vágyott. Nem véletlenül jött erre, mindenképp útba akarta ejteni e elhagyatott varázslatot.
Azonban most nem is oly elhagyatott, mint remélte. Biccent a furcsa párosnak a fűben, tekintete hosszan időzik el rajtuk. Amint közelebbről meglátja, hogy talán egy érzéki pillanatot zavarhat meg, elkapja tekintetét és egy félmosoly jelenik meg arcán. Véletlenül sem akarja zavarni a szerelmeseket, lassan tovább biceg lován, derekán csörömpölő kardját megfogva, hogy annak zaja se zavarhassa őket. A pihenőnek ugyan lőttek, tovább kell mennie, de kicsit sem bánja.* ~Lám, van még jóság és szépség ezen az őrült és gonosz világon.~ *Mosolyodik el fikarcnyi gyanú nélkül, mit sem sejtve arról a sötéten groteszk utazásról, melyben a két ismeretlen hajózik.*
5817. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-24 17:43:53
Üzenet elküldve: 2017-11-24 17:43:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
- Aligha *nyögi, miközben kicsit jobban a kellemes masszírozásba váltó kenegetés alá fordul.* - Az a szerencséd, hogy meglepően ügyes kezed van, úgyhogy ma nem firtatom tovább a témát. *Lehajtja a fejét, hogy jelezze a tarkójára is igényli a jótéteményt, ami valószínűleg inkább terelésképp jött, de részéről ezúttal kiegyezik vele.
Csak most érzi igazán, mennyire elcsigázott, hogy mennyire megviselték azok a hónapok a szigeten. Húzódnak a sebhelyek, érzékenyebbek az ízületei, melyeket néhány küzdelem kegyetlenül megroppantott. Hosszú idő lesz, mire újra a régi lesz, ha lesz egyáltalán. Agyarak, karmok, pengék, fémtüskék, nyilak, dárdák, korbácsszíjak... Felsorolni is sok volna mi minden kóstolt már Kharasshi húsába és bőrébe. Atyja is sok heget őrzött a testén. Egy részüket a fakóvérűekkel vívott háborúban szerezte, de többségüket az Óhaza poklából.
Így a tűz mellett ücsörögve szörnyű honvágy kezdi mardosni. Felderengenek a régi idők, annak a néhány békében töltött nyárnak az emléke, amikor a fivérekkel a tábortűz körül szórakoztatták egymást a történeteikkel. Az apró húgocskák meg rendre kiszökdöstek hozzájuk Kharasshi haját fonni. Csendben, kerek szemmel hallgatták a bolond meséket, amiket az ifjak kitaláltak. Persze csak addig, amíg a szüleik engedékenysége a végére ért és aludni parancsolták őket.*
- Mit akarsz az élettől, fakóvérű *kérdi egy kissé ábrándosan.* - Persze azon kívül, hogy pusztuljak el álmomban, és a reggel már ismét szabadon érjen *teszi hozzá cinikusan.* - Mit szeretnél úgy igazán, ha egy pillanatra nem figyelnél oda az olyan apróságokra, mint a lehetetlen?
- Aligha *nyögi, miközben kicsit jobban a kellemes masszírozásba váltó kenegetés alá fordul.* - Az a szerencséd, hogy meglepően ügyes kezed van, úgyhogy ma nem firtatom tovább a témát. *Lehajtja a fejét, hogy jelezze a tarkójára is igényli a jótéteményt, ami valószínűleg inkább terelésképp jött, de részéről ezúttal kiegyezik vele.
Csak most érzi igazán, mennyire elcsigázott, hogy mennyire megviselték azok a hónapok a szigeten. Húzódnak a sebhelyek, érzékenyebbek az ízületei, melyeket néhány küzdelem kegyetlenül megroppantott. Hosszú idő lesz, mire újra a régi lesz, ha lesz egyáltalán. Agyarak, karmok, pengék, fémtüskék, nyilak, dárdák, korbácsszíjak... Felsorolni is sok volna mi minden kóstolt már Kharasshi húsába és bőrébe. Atyja is sok heget őrzött a testén. Egy részüket a fakóvérűekkel vívott háborúban szerezte, de többségüket az Óhaza poklából.
Így a tűz mellett ücsörögve szörnyű honvágy kezdi mardosni. Felderengenek a régi idők, annak a néhány békében töltött nyárnak az emléke, amikor a fivérekkel a tábortűz körül szórakoztatták egymást a történeteikkel. Az apró húgocskák meg rendre kiszökdöstek hozzájuk Kharasshi haját fonni. Csendben, kerek szemmel hallgatták a bolond meséket, amiket az ifjak kitaláltak. Persze csak addig, amíg a szüleik engedékenysége a végére ért és aludni parancsolták őket.*
- Mit akarsz az élettől, fakóvérű *kérdi egy kissé ábrándosan.* - Persze azon kívül, hogy pusztuljak el álmomban, és a reggel már ismét szabadon érjen *teszi hozzá cinikusan.* - Mit szeretnél úgy igazán, ha egy pillanatra nem figyelnél oda az olyan apróságokra, mint a lehetetlen?
5816. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-23 22:32:42
Üzenet elküldve: 2017-11-23 22:32:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Kérdése után türelmesen vár, hátha a szóáradat folytatódik. Bár, túl szép volna, valóban. A férfi mondatára, emiatt egy lemondó szusszanással reagál.*
- Ó hát persze… csak hát, ingre kenve nem túl hatékony. *Jegyzi meg, miközben a férfi mögé térdel újfent, míg az mogorva vetkőzése végéhez ér.*Istenek mentsenek a pocséklástól.
*Sóhaj kíséretében meríti az ujjait a tégelybe.
Hozzálát a kencézéshez újra. Éppen felviszi az első adagot a férfi hátára, amikor annak már megint a legjobb kérdést sikerül feltennie. Keze megáll egy pillanatra, majd tétován folytatja, de még mindig nem mond semmit. Valójában nem is akar. Mégis jó volna kinyögni valamit, mert ha megérzése nem csal, morcos lesz a marcona, ha ő kiöntötte a lelke egy részét, már ha igazat szólt egyáltalán, s cserébe egy árva szót sem kap vissza. Határoz, majd szóra nyitja a száját.*
- Csak annyi, hogy nincsenek. Volt, de már nincs. *Kicsit tétován kezd neki, de belelendül. Bár lazasága nem teljesen őszinte, összességében nem hazudik.* ~Az óta~ tudod, nem bírom a kötöttségeket… jönnek és mennek. Nem marasztalok senkit, s legjobb, ha engem sem marasztalnak. *Vonja meg a vállát, inkább csak magának, mert a férfi ezt nem láthatja. Kenegetés közben újra gondolataiba merül, de amint észbe kap, elhessenti a dolgot. Nyomban erősebben is kezd járni a keze, s inkább másik kezével is csatlakozik. Inkább arra fordítja figyelmét, hogy alaposan belemasszírozza a kenőcsöt a férfi bőrébe, s ha annak ezáltal kellemes élménye támad, ennyiben is maradhatnak, s nem kell vitába bonyolódnia megint.*
- Kielégítő volt a válasz? *Kérdez vissza könnyeden.* Esetleg meséljek másról?
*Kérdése után türelmesen vár, hátha a szóáradat folytatódik. Bár, túl szép volna, valóban. A férfi mondatára, emiatt egy lemondó szusszanással reagál.*
- Ó hát persze… csak hát, ingre kenve nem túl hatékony. *Jegyzi meg, miközben a férfi mögé térdel újfent, míg az mogorva vetkőzése végéhez ér.*Istenek mentsenek a pocséklástól.
*Sóhaj kíséretében meríti az ujjait a tégelybe.
Hozzálát a kencézéshez újra. Éppen felviszi az első adagot a férfi hátára, amikor annak már megint a legjobb kérdést sikerül feltennie. Keze megáll egy pillanatra, majd tétován folytatja, de még mindig nem mond semmit. Valójában nem is akar. Mégis jó volna kinyögni valamit, mert ha megérzése nem csal, morcos lesz a marcona, ha ő kiöntötte a lelke egy részét, már ha igazat szólt egyáltalán, s cserébe egy árva szót sem kap vissza. Határoz, majd szóra nyitja a száját.*
- Csak annyi, hogy nincsenek. Volt, de már nincs. *Kicsit tétován kezd neki, de belelendül. Bár lazasága nem teljesen őszinte, összességében nem hazudik.* ~Az óta~ tudod, nem bírom a kötöttségeket… jönnek és mennek. Nem marasztalok senkit, s legjobb, ha engem sem marasztalnak. *Vonja meg a vállát, inkább csak magának, mert a férfi ezt nem láthatja. Kenegetés közben újra gondolataiba merül, de amint észbe kap, elhessenti a dolgot. Nyomban erősebben is kezd járni a keze, s inkább másik kezével is csatlakozik. Inkább arra fordítja figyelmét, hogy alaposan belemasszírozza a kenőcsöt a férfi bőrébe, s ha annak ezáltal kellemes élménye támad, ennyiben is maradhatnak, s nem kell vitába bonyolódnia megint.*
- Kielégítő volt a válasz? *Kérdez vissza könnyeden.* Esetleg meséljek másról?
5815. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-23 13:56:23
Üzenet elküldve: 2017-11-23 13:56:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
*A kérdésre lassan a fakóvérűe kúszik Kharasshi pillantása, de nem válaszol azonnal, csak a tűz pattogását hallani.*
- Hogy nehogy halálra unjam magam, míg végre rászánod magad erre az egyszerű dologra, amit kértem tőled *szólal végül a mélységi karcos hangja, ahogy a lány által még mindig csak szorongatott tégely felé bök az állával.
Kelletlen mogorvasággal bontja ki magát ismét az ingből, és húzza ki belőle fájós karját egymaga.
A mélységiek nem kifejezetten olyan fajták, akik szívesen tárulkoznak ki másoknak. Épp elég volt neki, hogy elmondta, amit mondott. Az a miért már jócskán túlmutatott a határon, amit ez a meglehetősen firss ismeretség el tud vinni a hátán. És amúgy is... elmondott már mindent, ami a megválaszolásához kell, és ilyesmit egy mélységinek épp elég egyszer elmondania. Minden további fejtegetés mintha csak őrajta vihogna.*
- Láss hozzá végre *mordul.* - És halljam, mi a helyzet a lovagjaiddal, akikhez semmi közöm! *Valahol itt hagyták félbe a diskurzust, amikor az elf fruska érkezése közbevágott.*
*A kérdésre lassan a fakóvérűe kúszik Kharasshi pillantása, de nem válaszol azonnal, csak a tűz pattogását hallani.*
- Hogy nehogy halálra unjam magam, míg végre rászánod magad erre az egyszerű dologra, amit kértem tőled *szólal végül a mélységi karcos hangja, ahogy a lány által még mindig csak szorongatott tégely felé bök az állával.
Kelletlen mogorvasággal bontja ki magát ismét az ingből, és húzza ki belőle fájós karját egymaga.
A mélységiek nem kifejezetten olyan fajták, akik szívesen tárulkoznak ki másoknak. Épp elég volt neki, hogy elmondta, amit mondott. Az a miért már jócskán túlmutatott a határon, amit ez a meglehetősen firss ismeretség el tud vinni a hátán. És amúgy is... elmondott már mindent, ami a megválaszolásához kell, és ilyesmit egy mélységinek épp elég egyszer elmondania. Minden további fejtegetés mintha csak őrajta vihogna.*
- Láss hozzá végre *mordul.* - És halljam, mi a helyzet a lovagjaiddal, akikhez semmi közöm! *Valahol itt hagyták félbe a diskurzust, amikor az elf fruska érkezése közbevágott.*
5814. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-22 07:06:41
Üzenet elküldve: 2017-11-22 07:06:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Amint az erdőnek tűnő területre érkezik, azonnal kivirul az ábrázata, hiszen tudja, hogy nemsokára megérkezik a hegyekhez, vagyis a hegyhez, hiszen Lanawinon csak egy nagy hegység található a világ közepén. Ennek értelmében ezt eltéveszteni, vagy összekeverni nem is lehet. A törpe viszont még is eltéved és így az öröm ábrázata hamar lelohad az arcáról.
Valami nem stimmel. Valami nem olyan, mint ahogyan leírták. Ennek értelmében egy kis tisztásra érkezik, ahol a városiak meditálnak, vagy éppen piknikeznek, habár az időjárás erre már nem ad sok lehetőséget.
Halkan morogni kezd szépen befont fekete szakálla alatt, mivel rájön, hogy csúnyán eltévedt. Megáll, hogy átgondolja mi tévő legye és merre induljon, majd úgy dönt inkább visszafele gyalogol, az jobb megoldás lesz. Talán majd a szántón újra gondolja melyik volt az a kanyar, amelyet elvétett.
Tömzsi lábai így ismét útra kelnek és hamar elhagyják a kos tisztást.*
Valami nem stimmel. Valami nem olyan, mint ahogyan leírták. Ennek értelmében egy kis tisztásra érkezik, ahol a városiak meditálnak, vagy éppen piknikeznek, habár az időjárás erre már nem ad sok lehetőséget.
Halkan morogni kezd szépen befont fekete szakálla alatt, mivel rájön, hogy csúnyán eltévedt. Megáll, hogy átgondolja mi tévő legye és merre induljon, majd úgy dönt inkább visszafele gyalogol, az jobb megoldás lesz. Talán majd a szántón újra gondolja melyik volt az a kanyar, amelyet elvétett.
Tömzsi lábai így ismét útra kelnek és hamar elhagyják a kos tisztást.*
5813. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-21 23:08:14
Üzenet elküldve: 2017-11-21 23:08:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Valamilyen furcsaság folytán, egészen normális mederbe terelődött az este. Ezen néhány perce legalábbis. Bár ezt kijelenteni azért nem merné, mert amilyen gyorsan jött eddig egy tűrhető pillanat, olyan gyorsan is repült tova. Annak viszont örül, hogy végre hall valamit, ami kapaszkodó lehet, szorult helyzetéből való kilábalásához. *
- Megóvni…? *Kérdezi halkan, bár nem vár választ. Ha nem látná, hogy a férfi teljesen komolyan beszél, nem hinné el. Most is nehezen. Nem lassú felfogású, csak hát a helyzet ahelyett, hogy tisztulna, csak egyre kuszább.
Mikor Kharasshi belekezd a történetbe, csak egy pillantást vet a férfira. Ahogy mesél, Riläline felveszi a korábban leejtett tégelyt, és ölében forgatva azt, hallgatja a történetet. Jól esik picit kapaszkodni valamibe, de tekintetét többnyire a tűzre szegezi. Kicsit bele is merül, a dörmögő folyamba.
Ha csak úgy találkoztak volna egy padon, vagy a fogadóban, vagy bárhol, ami nem ez a helyzet, mint amiben most vannak, akkor valószínűleg együttérzése jeléül megérintette volna a kezét, vagy vállát. Ha pedig egy barátja mesélte volna el régen őrizgetett titkát, még talán meg is öleli, homlokára csókot hint. Bár ezt maga sem tudná biztosan, mert barátai már régóta nincsenek.
Alapvetően nem csodálkozik azon, amit a férfi mesél, a mélységi nép egészen máshogy működik az övénél, bármennyire is egy tőről fakadnak. A tűzbe feledkezve figyeli, ahogy az ágacska lángot fog. Sajnálja az elesetteket, sajnálja a veszteséget, de egyúttal dühös is, hiszen közvetve emiatt van most itt. Valahol mégis szánni kezdi a férfit, mert mégiscsak volt abban valami, amit korábban a fejéhez vágott a kegyetlen mélységi nőkről, elég csak a nővérére gondolni, aki száműzte saját fivérét.
Az jár a fejében, hogy egy naiv kislánynak még hízelegne is az, hogy a mélységi miért ragadta magával, de Rilkäline nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy ez a kapaszkodó valójában mégiscsak egy pokróc, akin megtorolhatja fájdalmait. Főleg, mivel az elfeknek tulajdonítja a föld fölötti csatározást. Ezt ugyan korábban mondta még, hogy Ril népe sajnál egy talpalatnyi földet is tőlük. Ebből kiindulva jut erre a szomorú következtetésre. Korábbi kósza szánalma a férfi iránt, ezzel a lendülettel el s párolgott.
A történet végén, csak egyetlen kérdés motoszkál benne, s ezt csak akkor teszi fel, mikor biztos benne, hogy a hím nem mesél tovább. Pillantását Kharasshira emeli.*
-Miért mesélted el? *Hangjában sem sajnálat, sem megvetés nem tükröződik, csak úgy, ahogy tekintetében sem. Valóban kíváncsi, s próbálja a vitorlában tartani szelet, ha már egyszer sikerült befogni.*
*Valamilyen furcsaság folytán, egészen normális mederbe terelődött az este. Ezen néhány perce legalábbis. Bár ezt kijelenteni azért nem merné, mert amilyen gyorsan jött eddig egy tűrhető pillanat, olyan gyorsan is repült tova. Annak viszont örül, hogy végre hall valamit, ami kapaszkodó lehet, szorult helyzetéből való kilábalásához. *
- Megóvni…? *Kérdezi halkan, bár nem vár választ. Ha nem látná, hogy a férfi teljesen komolyan beszél, nem hinné el. Most is nehezen. Nem lassú felfogású, csak hát a helyzet ahelyett, hogy tisztulna, csak egyre kuszább.
Mikor Kharasshi belekezd a történetbe, csak egy pillantást vet a férfira. Ahogy mesél, Riläline felveszi a korábban leejtett tégelyt, és ölében forgatva azt, hallgatja a történetet. Jól esik picit kapaszkodni valamibe, de tekintetét többnyire a tűzre szegezi. Kicsit bele is merül, a dörmögő folyamba.
Ha csak úgy találkoztak volna egy padon, vagy a fogadóban, vagy bárhol, ami nem ez a helyzet, mint amiben most vannak, akkor valószínűleg együttérzése jeléül megérintette volna a kezét, vagy vállát. Ha pedig egy barátja mesélte volna el régen őrizgetett titkát, még talán meg is öleli, homlokára csókot hint. Bár ezt maga sem tudná biztosan, mert barátai már régóta nincsenek.
Alapvetően nem csodálkozik azon, amit a férfi mesél, a mélységi nép egészen máshogy működik az övénél, bármennyire is egy tőről fakadnak. A tűzbe feledkezve figyeli, ahogy az ágacska lángot fog. Sajnálja az elesetteket, sajnálja a veszteséget, de egyúttal dühös is, hiszen közvetve emiatt van most itt. Valahol mégis szánni kezdi a férfit, mert mégiscsak volt abban valami, amit korábban a fejéhez vágott a kegyetlen mélységi nőkről, elég csak a nővérére gondolni, aki száműzte saját fivérét.
Az jár a fejében, hogy egy naiv kislánynak még hízelegne is az, hogy a mélységi miért ragadta magával, de Rilkäline nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy ez a kapaszkodó valójában mégiscsak egy pokróc, akin megtorolhatja fájdalmait. Főleg, mivel az elfeknek tulajdonítja a föld fölötti csatározást. Ezt ugyan korábban mondta még, hogy Ril népe sajnál egy talpalatnyi földet is tőlük. Ebből kiindulva jut erre a szomorú következtetésre. Korábbi kósza szánalma a férfi iránt, ezzel a lendülettel el s párolgott.
A történet végén, csak egyetlen kérdés motoszkál benne, s ezt csak akkor teszi fel, mikor biztos benne, hogy a hím nem mesél tovább. Pillantását Kharasshira emeli.*
-Miért mesélted el? *Hangjában sem sajnálat, sem megvetés nem tükröződik, csak úgy, ahogy tekintetében sem. Valóban kíváncsi, s próbálja a vitorlában tartani szelet, ha már egyszer sikerült befogni.*
5812. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-21 21:46:54
Üzenet elküldve: 2017-11-21 21:46:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Habrertus//
*Azt Kalntazynak is el kell ismernie, hogy Habertus úriember. Ha nem lenne az, akkor még csak szóba sem állt volna vele, akárkinek azért mégsem adja oda magát. Nem örömlány, aki pénzért bárkinek meg tesz bármit.*
- Elég messze van a Vashegy. Gondolom a népetek nem gyakran jár Artheniorba.
~Akkor nagyon nagy szerencsém lehet.~
*A lova rakoncátlankodik egy kicsit, hiszen nem szokott még hozzá új gazdájához, de a lánynak sikerül visszafognia és irányítania, mielőtt még nagyobb baj lenne.*
- A Reliq tökéletes lesz.
*Bólint el is dőlt a név. Ismeri a jelentését, ami ritka. Nem nagyon beszéli a régi nyelvet, csak pár szót, pár mondatot, többet nem, és annyi pont elég is. Eddig még soha nem volt rá szüksége, talán majd egyszer lesz, és akkor megtanulja.
Nem vitatkozik a névválasztást illetően, eldöntötte, hogy Habrertus által fogja elnevezni a derest, és ha valamit a fejébe vesz, annak úgy is kell lennie.*
*Azt Kalntazynak is el kell ismernie, hogy Habertus úriember. Ha nem lenne az, akkor még csak szóba sem állt volna vele, akárkinek azért mégsem adja oda magát. Nem örömlány, aki pénzért bárkinek meg tesz bármit.*
- Elég messze van a Vashegy. Gondolom a népetek nem gyakran jár Artheniorba.
~Akkor nagyon nagy szerencsém lehet.~
*A lova rakoncátlankodik egy kicsit, hiszen nem szokott még hozzá új gazdájához, de a lánynak sikerül visszafognia és irányítania, mielőtt még nagyobb baj lenne.*
- A Reliq tökéletes lesz.
*Bólint el is dőlt a név. Ismeri a jelentését, ami ritka. Nem nagyon beszéli a régi nyelvet, csak pár szót, pár mondatot, többet nem, és annyi pont elég is. Eddig még soha nem volt rá szüksége, talán majd egyszer lesz, és akkor megtanulja.
Nem vitatkozik a névválasztást illetően, eldöntötte, hogy Habrertus által fogja elnevezni a derest, és ha valamit a fejébe vesz, annak úgy is kell lennie.*
5811. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-21 21:10:31
Üzenet elküldve: 2017-11-21 21:10:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Klantazy//
*Habrertus úriember. Ebben kevesen kételkednek akik csak felületesen ismerik, hiszen választékos modorú, udvarias és tekintélytisztelő. Azt pedig miért kéne nagydobra vernie, hogy a nemesi külső egy öregedő kéjencet takar, akinek némely szokását egyesek több-kevesebb joggal tarthatnák különösnek. Ennek megfelelően amikor Klantazy-t felsegítette lovára a piacon, nem az egyébként igencsak formás fenekét támasztotta meg a tenyerével, csupán bakot tartott. Annyira pedig nem perverz, hogy a lány csizmájának talpát is izgalmasnak találja.*
- Mindjárt elérjük a város határát. *mosolyog még mindig, mert az a puszi azért csak jólesett neki* Innen tovább a szántók felé megyünk. Néhány kisebb falu és Kalácsfalva után beérjük a Vaserdőt, onnan pedig már nincs messze Amon Ruadh. Jó napi járóföld, még lóháton is.
*Egy kedves pillantást vet a mélységi leányra és mindent egybevetve határozottan rokonszenvesnek találja. Természetesen nem támadnak szentimentális gondolatai. Pontosan tisztában van vele, hogy épp olyan üzlet ez, mint az amit nemrég nyélbe ütöttek a piacon, de mégis kellemesebb ha hatonta nemcsak egy-két röpke órát töltene szívesen a társaságában.*
- Drokk. *böki ki az első szót ami eszébe jut a mélységiek nyelvén, mikor a lány rábízza az almásderes elnevezését.
A jó kancellár élete nagy részét Pirtianes-ben élte, és ha némi akcentussal is, de jól beszéli az ottaniak nyelvét. Elsőre nem is érti, hogy miért pont az ököl szó jutott eszébe. Másodikra már van némi sejtése, el is mosolyodik, de nem fogja részletezni. Most biztosan nem.*
- Vagy Reliq. Ennek olyan szép csengése van, nem gondolja?
*Persze ha Klantazy Artheniorban született és élt, nem biztos, hogy ismeri a szavak jelentését és akkor azon sem töpreng, hogy Habrertus második ötlete miért a vad kifejezés volt. Ezt ő maga sem tudja. Egyszerűen csak tetszik neki ez a szó.*
- Ne értse félre, nem akarom visszautasítani a kedvességét. Értékelem, hogy átengedte a névadás gesztusát. De ez a ló az öné, és az is marad akkor is, ha útjaink egyszer elválnak. És nem venném a lelkemre, ha olyan nevet kapna ami nem nyerte el a tetszését.
*Habrertus úriember. Ebben kevesen kételkednek akik csak felületesen ismerik, hiszen választékos modorú, udvarias és tekintélytisztelő. Azt pedig miért kéne nagydobra vernie, hogy a nemesi külső egy öregedő kéjencet takar, akinek némely szokását egyesek több-kevesebb joggal tarthatnák különösnek. Ennek megfelelően amikor Klantazy-t felsegítette lovára a piacon, nem az egyébként igencsak formás fenekét támasztotta meg a tenyerével, csupán bakot tartott. Annyira pedig nem perverz, hogy a lány csizmájának talpát is izgalmasnak találja.*
- Mindjárt elérjük a város határát. *mosolyog még mindig, mert az a puszi azért csak jólesett neki* Innen tovább a szántók felé megyünk. Néhány kisebb falu és Kalácsfalva után beérjük a Vaserdőt, onnan pedig már nincs messze Amon Ruadh. Jó napi járóföld, még lóháton is.
*Egy kedves pillantást vet a mélységi leányra és mindent egybevetve határozottan rokonszenvesnek találja. Természetesen nem támadnak szentimentális gondolatai. Pontosan tisztában van vele, hogy épp olyan üzlet ez, mint az amit nemrég nyélbe ütöttek a piacon, de mégis kellemesebb ha hatonta nemcsak egy-két röpke órát töltene szívesen a társaságában.*
- Drokk. *böki ki az első szót ami eszébe jut a mélységiek nyelvén, mikor a lány rábízza az almásderes elnevezését.
A jó kancellár élete nagy részét Pirtianes-ben élte, és ha némi akcentussal is, de jól beszéli az ottaniak nyelvét. Elsőre nem is érti, hogy miért pont az ököl szó jutott eszébe. Másodikra már van némi sejtése, el is mosolyodik, de nem fogja részletezni. Most biztosan nem.*
- Vagy Reliq. Ennek olyan szép csengése van, nem gondolja?
*Persze ha Klantazy Artheniorban született és élt, nem biztos, hogy ismeri a szavak jelentését és akkor azon sem töpreng, hogy Habrertus második ötlete miért a vad kifejezés volt. Ezt ő maga sem tudja. Egyszerűen csak tetszik neki ez a szó.*
- Ne értse félre, nem akarom visszautasítani a kedvességét. Értékelem, hogy átengedte a névadás gesztusát. De ez a ló az öné, és az is marad akkor is, ha útjaink egyszer elválnak. És nem venném a lelkemre, ha olyan nevet kapna ami nem nyerte el a tetszését.
5810. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-21 07:46:02
Üzenet elküldve: 2017-11-21 07:46:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
- Mert kellesz nekem *csikorogja. De amikor már úgy tűnik, ez a válasz is csupán a birtoklás és a tudván tudott hatalom nyelvén szól, a mondat folytatódik. Csendesebben. Fájdalmasabban.* - Kellesz, hogy megóvj önmagamtól.
*Legalább arról megbizonyosodott, hogy az események sodra nem mosta el végleg azt az önérzetes hangocskát. Talán működhet. Talán sikerülhet nem összetörnie ezt a védtelen kis lelket.
Az ő fajtája meg a fakóvérűé régen rokon volt. Mostanra viszont oly messze sodródtak, hogy nem is igazodnak el egymáson. De abban, hogy átvészeljék ezt a telet, a lánynak is segítenie kell.*
- Vadász voltam *szólal meg újra.* - Népem elöljáró kardja. Rangban a második. A legmagasabb pozíció, amit betölthettem. Nem is vágytam többre.
*A halk szavú elbeszélésen hallani, hogy nem szívesen tárja ki a múltját. Főleg nem olyan mélységekben, amire most elszánta magát.*
- Azért jöttem a városba, hogy kiélvezzem a szabadságom utolsó morzsáit. *Nem néz a lányra, míg beszél. Ha most meglátna valamit a szemében, ami sérti, bizonyosan végezne vele.* - A föld, ahol letelepedtünk, már nem tudott eltartani bennünket és szűkössé vált. Atyám pedig egy egyezségben talált megoldást. Egy mélységi matróna tisztelte meg a családomat azzal, hogy kiválasztott. Nem a legnagyobbak közül való, de régi, patinás nevű família feje. Az óhaza rendjén nevelkedett, tekintélyes nőstény. Friss, tágas területekre tehettünk volna szert anélkül, hogy felélesszük a háborút a fakóvérűekkel.
- Az alku úgy szólt, ha lánygyermeket nemzek neki, első hímjévé emel.
*Címek és rangok. A hatalom sekélyes útvesztője, ami szolgává tesz, kötelezettségeket aggat a lélekre és nyaklót vet a szabad akaratra.*
- Egy fia volt már az első párjától, aki odaveszett néhány éve egy küldetésen, de a fiúgyermeket az óhaza szellemisége nem sokra becsüli. A matróna akkori hímje pedig kudarcot vallani látszott a feladattal. Nem ritka az ilyesmi. Egyesek szerint azért ég ekkora étvággyal a fajtám szenvedélye, hogy ki ne kopjunk a szaporább fajok mellől *jegyzi meg cinikusan. Aztán csak sóhajt egyet.*
- Házam öröklési rendjében csak második vagyok. Hogy a matróna kiválasztott, nagy megtiszteltetés volt, bár valószínűleg köszönhető a kecsegtető vérvonalnak, elvégre atyám öt lánygyermeket nemzett. *mondja.*
- A megállapodás ragaszkodott a leány utódokhoz, de azt megengedte, hogy a fiaimat a nővérem nevelhesse fel az enyéim között, hogy majdan harcosainkat erősítsék. A matrónát csak az örökösök érdekelték.
*Elhallgat egy kicsit. Rávet egy kósza ágacskát a tűzre.*
- Nem voltam boldog ettől az alkutól, de nem bújhattam ki a kötelesség alól. Ezért is jöttem el, hogy még utoljára egy kicsit a magam ura lehessek. De túl soká odáztam a visszatérést. A fivérem közben elárulta a népemet. Saját egyezséget kötött a matrónával és lerohanták a mieinket. Atyám odaveszett, és még nagyon sokan. Én pedig nem voltam ott, hogy az oldalukon harcoljak. De mégse mi maradtunk alul. Végül a nővérem foglalta el atyánk helyét. Engem és a fivéremet pedig száműzött. Sosem térhetünk vissza.
*Bár épp eleget mondott, az valahogy érezhető, hogy ez az egész történetnek csupán a töredéke. Ennél sokkal több dolog sújtotta a mélységit, ami végül odáig sodorta, hogy egy fakóvérű nősténykébe kelljen megkapaszkodnia.*
- Mert kellesz nekem *csikorogja. De amikor már úgy tűnik, ez a válasz is csupán a birtoklás és a tudván tudott hatalom nyelvén szól, a mondat folytatódik. Csendesebben. Fájdalmasabban.* - Kellesz, hogy megóvj önmagamtól.
*Legalább arról megbizonyosodott, hogy az események sodra nem mosta el végleg azt az önérzetes hangocskát. Talán működhet. Talán sikerülhet nem összetörnie ezt a védtelen kis lelket.
Az ő fajtája meg a fakóvérűé régen rokon volt. Mostanra viszont oly messze sodródtak, hogy nem is igazodnak el egymáson. De abban, hogy átvészeljék ezt a telet, a lánynak is segítenie kell.*
- Vadász voltam *szólal meg újra.* - Népem elöljáró kardja. Rangban a második. A legmagasabb pozíció, amit betölthettem. Nem is vágytam többre.
*A halk szavú elbeszélésen hallani, hogy nem szívesen tárja ki a múltját. Főleg nem olyan mélységekben, amire most elszánta magát.*
- Azért jöttem a városba, hogy kiélvezzem a szabadságom utolsó morzsáit. *Nem néz a lányra, míg beszél. Ha most meglátna valamit a szemében, ami sérti, bizonyosan végezne vele.* - A föld, ahol letelepedtünk, már nem tudott eltartani bennünket és szűkössé vált. Atyám pedig egy egyezségben talált megoldást. Egy mélységi matróna tisztelte meg a családomat azzal, hogy kiválasztott. Nem a legnagyobbak közül való, de régi, patinás nevű família feje. Az óhaza rendjén nevelkedett, tekintélyes nőstény. Friss, tágas területekre tehettünk volna szert anélkül, hogy felélesszük a háborút a fakóvérűekkel.
- Az alku úgy szólt, ha lánygyermeket nemzek neki, első hímjévé emel.
*Címek és rangok. A hatalom sekélyes útvesztője, ami szolgává tesz, kötelezettségeket aggat a lélekre és nyaklót vet a szabad akaratra.*
- Egy fia volt már az első párjától, aki odaveszett néhány éve egy küldetésen, de a fiúgyermeket az óhaza szellemisége nem sokra becsüli. A matróna akkori hímje pedig kudarcot vallani látszott a feladattal. Nem ritka az ilyesmi. Egyesek szerint azért ég ekkora étvággyal a fajtám szenvedélye, hogy ki ne kopjunk a szaporább fajok mellől *jegyzi meg cinikusan. Aztán csak sóhajt egyet.*
- Házam öröklési rendjében csak második vagyok. Hogy a matróna kiválasztott, nagy megtiszteltetés volt, bár valószínűleg köszönhető a kecsegtető vérvonalnak, elvégre atyám öt lánygyermeket nemzett. *mondja.*
- A megállapodás ragaszkodott a leány utódokhoz, de azt megengedte, hogy a fiaimat a nővérem nevelhesse fel az enyéim között, hogy majdan harcosainkat erősítsék. A matrónát csak az örökösök érdekelték.
*Elhallgat egy kicsit. Rávet egy kósza ágacskát a tűzre.*
- Nem voltam boldog ettől az alkutól, de nem bújhattam ki a kötelesség alól. Ezért is jöttem el, hogy még utoljára egy kicsit a magam ura lehessek. De túl soká odáztam a visszatérést. A fivérem közben elárulta a népemet. Saját egyezséget kötött a matrónával és lerohanták a mieinket. Atyám odaveszett, és még nagyon sokan. Én pedig nem voltam ott, hogy az oldalukon harcoljak. De mégse mi maradtunk alul. Végül a nővérem foglalta el atyánk helyét. Engem és a fivéremet pedig száműzött. Sosem térhetünk vissza.
*Bár épp eleget mondott, az valahogy érezhető, hogy ez az egész történetnek csupán a töredéke. Ennél sokkal több dolog sújtotta a mélységit, ami végül odáig sodorta, hogy egy fakóvérű nősténykébe kelljen megkapaszkodnia.*
5809. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-20 21:04:20
Üzenet elküldve: 2017-11-20 21:04:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Az utóbbi pár órában már igazán hozzászokhatott volna, hogy egy kifordított világ ragadta el.
Ahogy bocsánatkérő szavai csak olajat öntenek a tűzre, már végképp nem tudja, mit rontott el. Az nem lehet, hogy valaki elismeri a másik fölényét, és majdnem megtorolják azt is. Eszébe vési a szavakat, mert a meghunyászkodás amúgy sem volt eddig jellemző rá, de nagyon úgy néz ki, hogy nem is lesz járható út, ha élni akar. Valóban elgyengült egy pillanatra, ugyan kinek az idegeit ne kezdené ki ez az egész. Lehunyt szemekkel kínlódik lelkiekben, mert nem járható út az sem, hogy lehűtse a másikat, mikor az örömtáncot jár szintén az idegein. Azt nem nagyon tudja, hogyan fog uralkodni magán, ha újra próbára teszik. Mert abban viszont biztos, hogy váratlanul, bármikor megtörténhet újra.
Megkönnyebbül ugyan, amikor Kharasshi elengedi, sőt mi több elfordul tőle. Eddig talán ezt is lehetne az est fénypontjának nevezni, de mégsem örül felhőtlenül. A hangsúlyból egyértelműen kitűnik, hogy indulatát erővel folytja el. Arra nem szívesen gondol, hogy ez mennyire balul is elsülhetett volna, de határozottan bosszantja, hogy a hibák megtorlásáról papol.
~És a te hibáidat, ki a franckarika hozza rendbe?~
Kharasshi egy olyan télről beszél, melyet Rilka a városban, vagy annak környékén tervezett eltölteni. Már végre jobbra fordult a sora, hogy szállást fizessen, legalább a víz hónapjaiban főzzenek rá, puha ágyban aludjon, és nyakig merülhessen egy jó nagy dézsa forró vízben, s ha kedve szottyan, akár addig lubickoljon benne, míg az ki nem hűl. Többször kell emlékeztetnie magát erre, mert határozottan hasznosan tudja visszaszítani magába a parazsat. Visszatérni látszik belé az élet, bár még mindig csak zavart halvány önmaga, mert a kudarcot sosem fogadta el.
A férfi hangja olyan hideg, akárcsak a közelgő tél, s pillantása sem marad messze tőle, s Rilkäline legalább olyan jegesen viszonozza azt.*
- Az erősebb jogán, de miért? Milyen céllal? Rabszolgának? Pokrócnak, amit el kell néha porolni, hogy tudja hol a helye?
~Aztán ha tudni véli, hol a helye, akkor azért porolják el?~
*Tudni szeretné milyen szándék sodorta ide, talán úgy jobban megbirkózna vele, bár eltökélte, hogy csendben kivár, ezt mégsem tudja megtenni. Ha a férfi okot keres, azt abban is talál, ha csendben van, és abban is ha beszél, így hát inkább kérdez, hátha mégis választ kap.*
*Az utóbbi pár órában már igazán hozzászokhatott volna, hogy egy kifordított világ ragadta el.
Ahogy bocsánatkérő szavai csak olajat öntenek a tűzre, már végképp nem tudja, mit rontott el. Az nem lehet, hogy valaki elismeri a másik fölényét, és majdnem megtorolják azt is. Eszébe vési a szavakat, mert a meghunyászkodás amúgy sem volt eddig jellemző rá, de nagyon úgy néz ki, hogy nem is lesz járható út, ha élni akar. Valóban elgyengült egy pillanatra, ugyan kinek az idegeit ne kezdené ki ez az egész. Lehunyt szemekkel kínlódik lelkiekben, mert nem járható út az sem, hogy lehűtse a másikat, mikor az örömtáncot jár szintén az idegein. Azt nem nagyon tudja, hogyan fog uralkodni magán, ha újra próbára teszik. Mert abban viszont biztos, hogy váratlanul, bármikor megtörténhet újra.
Megkönnyebbül ugyan, amikor Kharasshi elengedi, sőt mi több elfordul tőle. Eddig talán ezt is lehetne az est fénypontjának nevezni, de mégsem örül felhőtlenül. A hangsúlyból egyértelműen kitűnik, hogy indulatát erővel folytja el. Arra nem szívesen gondol, hogy ez mennyire balul is elsülhetett volna, de határozottan bosszantja, hogy a hibák megtorlásáról papol.
~És a te hibáidat, ki a franckarika hozza rendbe?~
Kharasshi egy olyan télről beszél, melyet Rilka a városban, vagy annak környékén tervezett eltölteni. Már végre jobbra fordult a sora, hogy szállást fizessen, legalább a víz hónapjaiban főzzenek rá, puha ágyban aludjon, és nyakig merülhessen egy jó nagy dézsa forró vízben, s ha kedve szottyan, akár addig lubickoljon benne, míg az ki nem hűl. Többször kell emlékeztetnie magát erre, mert határozottan hasznosan tudja visszaszítani magába a parazsat. Visszatérni látszik belé az élet, bár még mindig csak zavart halvány önmaga, mert a kudarcot sosem fogadta el.
A férfi hangja olyan hideg, akárcsak a közelgő tél, s pillantása sem marad messze tőle, s Rilkäline legalább olyan jegesen viszonozza azt.*
- Az erősebb jogán, de miért? Milyen céllal? Rabszolgának? Pokrócnak, amit el kell néha porolni, hogy tudja hol a helye?
~Aztán ha tudni véli, hol a helye, akkor azért porolják el?~
*Tudni szeretné milyen szándék sodorta ide, talán úgy jobban megbirkózna vele, bár eltökélte, hogy csendben kivár, ezt mégsem tudja megtenni. Ha a férfi okot keres, azt abban is talál, ha csendben van, és abban is ha beszél, így hát inkább kérdez, hátha mégis választ kap.*
5808. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-20 16:32:15
Üzenet elküldve: 2017-11-20 16:32:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
- Az lehet. De egy csomó másik meg nagyon is ártalmas. És ki tudja, hogyan gyógyítanak! Nem bízom meg az olyan dolgokban, amikről nem tudni, hogyan működnek. A varázslatok pedig ilyenek. Csak működnek vagy nem, de ki tudja, hogyan. *Luninari biztosan tud majd csomó olyan dolgot mondani, amit Wilhorp nagyon is szeret, mégsem tudja, hogyan működik, de erre most nem gondol a fél-elf.*
- Jól van. De azért nem vagyok betoji, csak elővigyázatos, ezt is tudd. *Ezt kiköti, nehogy azt gondolja Luninari, hogy nem a város legnagyobb vagányai közé tartozik. Telhetetlen, persze, ezt is akarja, meg azt is. Később majd kinövi.*
- Ühüm. Na mondtam én, hogy fázol. *Itt már a tudálékos anyák stílusára vált. Ő azt csak jobban tudja, mikor fázik és mikor van melege a védencének, az ne találja ki magától.*
- Jól van, menjünk. Csak félek, hogy a szolgálók majd nem akarnak nekem vizet melegíteni, mert Aleniára meg Aleimordra tartogatják az összeset. Én meg csak egy kísérő vagyok. *Sajnáltatja magát menet közben.*
- De legfeljebb majd megnézzük a városi fürdőt, ha üzemel éppen egyáltalán. Volt, hogy egy csúnya fertőzés terjedt onnan, úgyhogy bezárták. Meg ez a csatornás mizéria is itt van. Szóval majd megnézzük.
- Jól van. De azért nem vagyok betoji, csak elővigyázatos, ezt is tudd. *Ezt kiköti, nehogy azt gondolja Luninari, hogy nem a város legnagyobb vagányai közé tartozik. Telhetetlen, persze, ezt is akarja, meg azt is. Később majd kinövi.*
- Ühüm. Na mondtam én, hogy fázol. *Itt már a tudálékos anyák stílusára vált. Ő azt csak jobban tudja, mikor fázik és mikor van melege a védencének, az ne találja ki magától.*
- Jól van, menjünk. Csak félek, hogy a szolgálók majd nem akarnak nekem vizet melegíteni, mert Aleniára meg Aleimordra tartogatják az összeset. Én meg csak egy kísérő vagyok. *Sajnáltatja magát menet közben.*
- De legfeljebb majd megnézzük a városi fürdőt, ha üzemel éppen egyáltalán. Volt, hogy egy csúnya fertőzés terjedt onnan, úgyhogy bezárták. Meg ez a csatornás mizéria is itt van. Szóval majd megnézzük.
5807. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-20 08:45:51
Üzenet elküldve: 2017-11-20 08:45:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rilkäline Mejnk'ha//
*Ez a két szó... A harag forrongó üstjébe cseppentve szelídebb oldattá kéne azt csillapítaniuk. Ám a mélységi tekintete szinte lobot kap, ahogy a lány elvékonyodó hangján elé kerülnek. Ínye villan, ahogy a fogai megcsikordulnak egymáson. Az indulat szorította lélegzet végül mégis feloldozást hoz. Fújtatva szakad ki a mélységi tüdejéből, s elereszti a lányt. Elfordítja róla a tekintetét, hogy hamarabb vissza tudja nyerni az önuralmát.*
- Jegyezd meg, fakóvérű *morogja még mindig félrenézve* -, nálunk nincs bocsánat. Nálunk így vagy úgy, kiköszörülik a csorbát. *A hibákat helyre kell hozni vagy megtorlás állítja helyre a rendet. Ezt a kőbe vésett szabályt már a legfiatalabbak is tudják az övéi között.*
- Ne mutasd magad többé gyengének előttem *szólal meg újra. A hangjából már elpárolgott a harag, s helyét hűvösség vette át.* - Ha leszeged is a pillantásod, ha reszketsz is, mint a nyárfalevél... Az erősebb jogán ragadtalak magamhoz. De egy darázs is megkergethet egy oroszlánt. Az erő sokkal több, mint izmok és inak királysága. Meg kell találnod a tiédet, vagy ez lesz a leghosszabb tél ami valaha előtted állt. Talán eztán nem is lesz más a számodra *pillant a lányra* - csak tél.
*Gondolatai lassan maguk alá temetik. Visszaköszön bennük a múlt, de a jövőt erővel sötétben és hallgatásban tartja. Nem akarja hallani rosszmájú suttogásukat a fakóvérű nőstényke sorsáról.*
*Ez a két szó... A harag forrongó üstjébe cseppentve szelídebb oldattá kéne azt csillapítaniuk. Ám a mélységi tekintete szinte lobot kap, ahogy a lány elvékonyodó hangján elé kerülnek. Ínye villan, ahogy a fogai megcsikordulnak egymáson. Az indulat szorította lélegzet végül mégis feloldozást hoz. Fújtatva szakad ki a mélységi tüdejéből, s elereszti a lányt. Elfordítja róla a tekintetét, hogy hamarabb vissza tudja nyerni az önuralmát.*
- Jegyezd meg, fakóvérű *morogja még mindig félrenézve* -, nálunk nincs bocsánat. Nálunk így vagy úgy, kiköszörülik a csorbát. *A hibákat helyre kell hozni vagy megtorlás állítja helyre a rendet. Ezt a kőbe vésett szabályt már a legfiatalabbak is tudják az övéi között.*
- Ne mutasd magad többé gyengének előttem *szólal meg újra. A hangjából már elpárolgott a harag, s helyét hűvösség vette át.* - Ha leszeged is a pillantásod, ha reszketsz is, mint a nyárfalevél... Az erősebb jogán ragadtalak magamhoz. De egy darázs is megkergethet egy oroszlánt. Az erő sokkal több, mint izmok és inak királysága. Meg kell találnod a tiédet, vagy ez lesz a leghosszabb tél ami valaha előtted állt. Talán eztán nem is lesz más a számodra *pillant a lányra* - csak tél.
*Gondolatai lassan maguk alá temetik. Visszaköszön bennük a múlt, de a jövőt erővel sötétben és hallgatásban tartja. Nem akarja hallani rosszmájú suttogásukat a fakóvérű nőstényke sorsáról.*
5806. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-20 01:02:35
Üzenet elküldve: 2017-11-20 01:02:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldek felől érkezik, szinte pontosan úgy, ahogy nem is olyan rég elhagyta a tisztást. A bakancsa még mindig a lábán van, a bőrnadrágja szintén. Utána ugye öv, páncél, felső, meg más miegyebek következnek. A végére meg ott az a randa ork feje, sisakban.*
~Csak nehogy itt is egy vén flepnis várjon. Azokból mára bőven elegem van. A tündérek sokkal rendesebben viselkednek rablás közben, ezt a javukra kell írni.~
*A tökéletes áldozaton morfondírozik miközben megérkezik, majd áthalad a tisztáson. Mert Harga nem áll meg virágot szedni, hanem megy tovább a városba. Neki szabad, nincs vérdíj a fejét, mint bizonyos pancsereknek.*
~Csak nehogy itt is egy vén flepnis várjon. Azokból mára bőven elegem van. A tündérek sokkal rendesebben viselkednek rablás közben, ezt a javukra kell írni.~
*A tökéletes áldozaton morfondírozik miközben megérkezik, majd áthalad a tisztáson. Mert Harga nem áll meg virágot szedni, hanem megy tovább a városba. Neki szabad, nincs vérdíj a fejét, mint bizonyos pancsereknek.*
5805. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-19 21:48:52
Üzenet elküldve: 2017-11-19 21:48:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi D'Rake//
*Úgy érzi, tehetetlenül vergődik, és ahelyett, hogy kibogozná a lába köré tekeredett gubancot, csak még jobban belegabalyodik. Hiába próbált kikerülni a kínos helyzetből, csak ront a helyzeten. Mindenképpen rosszul jár, de azt, hogy a két rossz közül a rosszabbikba sikerült beletrafálnia, arra csak akkor jön rá, kimért hűvösséggel válaszol neki a férfi. Persze hogy megpróbálta lehűteni, de arra nem számított, hogy ennyire zokon veszi. Mi több, éppen megtorolni készül. Ölébe ejti a kenőcsös tégelyt, amikor ösztönösen megpróbál ellen tartani kezeivel a férfi mellkasán, hiába nem tud hátrálni a tarkójára szorító maroktól. Ha nem volna nagyobb baja, most valószínűleg azon dühöngene, hogy most jóformán a férfi mászott őrá. Attól viszont, amit a fakó szemekben lát, úgy szorul össze a torka, mint mikor a lány felbukkant mellettük, s a férfi észrevette. A mélységi szavai csak megerősítik balsejtelmét. Érzi, ahogy a félelem éppen a tarkójából indul ki, végigszántva a gerince mentén, s hátán égő érzésként a rég elhalványult tigriscsíkokon bizsereg tovább. Próbál higgadtan gondolkodni, éppen ahogy próbál higgadtan levegőt is venni, de sajnos egyik sem megy valami jól.
Fülében visszhangoznak a szavak, melyeket nemrég a férfi hányt a szemére, hogy mindenre van egy érve, de majd leszokik róla. Egyre csak ez dübörög a fülében. Végül csak két szó hagyja el a száját.*
- Bocsáss meg…
*Folytatná, de elszorul a torka. Végül tenyereit leereszti, jelzésként, hogy nem dacol tovább, és hogy komolyan mondta, bár ezt, a fakók is kiolvashatták, a centikre lévő kékekből.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 21:54:21
*Úgy érzi, tehetetlenül vergődik, és ahelyett, hogy kibogozná a lába köré tekeredett gubancot, csak még jobban belegabalyodik. Hiába próbált kikerülni a kínos helyzetből, csak ront a helyzeten. Mindenképpen rosszul jár, de azt, hogy a két rossz közül a rosszabbikba sikerült beletrafálnia, arra csak akkor jön rá, kimért hűvösséggel válaszol neki a férfi. Persze hogy megpróbálta lehűteni, de arra nem számított, hogy ennyire zokon veszi. Mi több, éppen megtorolni készül. Ölébe ejti a kenőcsös tégelyt, amikor ösztönösen megpróbál ellen tartani kezeivel a férfi mellkasán, hiába nem tud hátrálni a tarkójára szorító maroktól. Ha nem volna nagyobb baja, most valószínűleg azon dühöngene, hogy most jóformán a férfi mászott őrá. Attól viszont, amit a fakó szemekben lát, úgy szorul össze a torka, mint mikor a lány felbukkant mellettük, s a férfi észrevette. A mélységi szavai csak megerősítik balsejtelmét. Érzi, ahogy a félelem éppen a tarkójából indul ki, végigszántva a gerince mentén, s hátán égő érzésként a rég elhalványult tigriscsíkokon bizsereg tovább. Próbál higgadtan gondolkodni, éppen ahogy próbál higgadtan levegőt is venni, de sajnos egyik sem megy valami jól.
Fülében visszhangoznak a szavak, melyeket nemrég a férfi hányt a szemére, hogy mindenre van egy érve, de majd leszokik róla. Egyre csak ez dübörög a fülében. Végül csak két szó hagyja el a száját.*
- Bocsáss meg…
*Folytatná, de elszorul a torka. Végül tenyereit leereszti, jelzésként, hogy nem dacol tovább, és hogy komolyan mondta, bár ezt, a fakók is kiolvashatták, a centikre lévő kékekből.*
A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 21:54:21
5804. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-19 21:24:59
Üzenet elküldve: 2017-11-19 21:24:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Wilhorpot szerencséjére sokkal jobban lefoglalják saját aggodalmai, vagy azok tagadása, mint hogy az ő aktuális elmeállapotán elmélkedjen. Miközben teljesen nyíltan az értésére adja, hogy nem igazán bízik a képességeiben, vagy a rátermettségében, ő tűnődve babrál sápadt ujjaival játéknyulának selymes fehér szőrében, és ez most is megnyugtatja.
Jobban belegondolva végül is egy szava sem lehet Wilhorpra. Ha csak magára gondol, be kell látnia, hogy tegnap kicsit bután, ma pedig zavartan viselkedett, vagy pont fordítva. Ezen kívül egy napja sem ismerik még egymást, és nem tudnak a másikról szinte semmit. Nem csoda, hogy Wilhorp nem bízik benne. Ettől még szavai határozottan bántják, bár igyekszik ezt nem mutatni, és annyira higgadtan érvelni saját tervei és álmai oldalán, amennyire csak képes rá.*
- Ugyan már! *mondja* Túl komolyan veszed ezt. Annyit még én is tudok, hogy nagyon sok varázslat teljesen ártalmatlan. Rengeteg pont, hogy gyógyító, és nem ártó, elrontani csak úgy lehet, hogy nem sikerül vele meggyógyítani mondjuk egy sebet, de nem úgy, hogy robban, vagy ilyesmi. Az illúziók ugyanez, vagy sikerül, vagy nem. És rengeteg a védelmező varázslat is, ami szintén csak úgy tud elromlani, hogy egyszerűen nem jön létre!
- Persze, ha tényleg ez a kívánságod *válik hirtelen annyira komollyá az arca, ami fiatal korához képest mindenképpen a természetellenesség benyomását kelti* vagy tényleg ennyire félsz, akkor megígérem neked, hogy nem fogok varázsolni a jelenlétedben soha.
- Ha csak Aleimord, Alenia, vagy te magad nem kérsz meg ennek az ellenkezőjére. *teszi hozzá a tisztesség kedvéért pár pillanatnyi gondolkodás után. Őt ugyan nem felfogadták, de befogadták és segítettek rajta, akkor, amikor senkitől nem számított hasonlóra, és ha tudta volna azt, hogy vannak itt távoli rokonai, akkor tőlük sem. Ők még is megtették, így most már a hála és hűség kötelékei fűzik a családhoz. Úgy értékeli az a helyes, ha tényleg nincs nekik nagyon láb alatt, és azt teszi, amit mondanak neki. Akár Wilhorp. A különbség csak annyi, hogy a férfi ezért majd aranyakat is kapni fog.*
- Na persze egy jó darabig nem kell aggódnod emiatt. *mosolyodik el, bár kissé örömtelenül.* Eléggé elkalandoztunk a valóságtól, ami annyi, hogy nagyon távol állok attól, hogy akár egyetlen apró varázslatot is képes legyek összehozni. Ráadásul, most hogy mondod, hogy nincs itt semmi, már én sem érzek a világon semmit. Csak fázom.
- Szóval, akár mehetünk is! Te amúgy is menni készültél már, ha jól emlékszem. *határozza el magát hirtelen, bár még alig evett. Mindenesetre gondosan elcsomagolja a maradékot, ha pedig Wilhorp átadja neki a sajátját, akkor az övét is. Kis kedvence is visszakerül a kosárba, amit megint csak letakar. Nem számít sok tiltakozásra a férfi részéről, ezért határozott léptekkel indul el, természetesen a kosárral a kezében. Visszafelé még akár Aleniával is összefuthatnak, így azért sem aggódik, hogy elkerülnék egymást. Gyanítja, hogy egyetlen út van ide.*
- Megmutatom neked a fürdőt, tényleg fantasztikus. *mondja már kifelé a tisztásról, útközben, vissza a Gazdagnegyed felé.* Úgy értem azt, hogy hol van. Biztos tetszeni fog, ha kipróbálod.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 21:41:58
Jobban belegondolva végül is egy szava sem lehet Wilhorpra. Ha csak magára gondol, be kell látnia, hogy tegnap kicsit bután, ma pedig zavartan viselkedett, vagy pont fordítva. Ezen kívül egy napja sem ismerik még egymást, és nem tudnak a másikról szinte semmit. Nem csoda, hogy Wilhorp nem bízik benne. Ettől még szavai határozottan bántják, bár igyekszik ezt nem mutatni, és annyira higgadtan érvelni saját tervei és álmai oldalán, amennyire csak képes rá.*
- Ugyan már! *mondja* Túl komolyan veszed ezt. Annyit még én is tudok, hogy nagyon sok varázslat teljesen ártalmatlan. Rengeteg pont, hogy gyógyító, és nem ártó, elrontani csak úgy lehet, hogy nem sikerül vele meggyógyítani mondjuk egy sebet, de nem úgy, hogy robban, vagy ilyesmi. Az illúziók ugyanez, vagy sikerül, vagy nem. És rengeteg a védelmező varázslat is, ami szintén csak úgy tud elromlani, hogy egyszerűen nem jön létre!
- Persze, ha tényleg ez a kívánságod *válik hirtelen annyira komollyá az arca, ami fiatal korához képest mindenképpen a természetellenesség benyomását kelti* vagy tényleg ennyire félsz, akkor megígérem neked, hogy nem fogok varázsolni a jelenlétedben soha.
- Ha csak Aleimord, Alenia, vagy te magad nem kérsz meg ennek az ellenkezőjére. *teszi hozzá a tisztesség kedvéért pár pillanatnyi gondolkodás után. Őt ugyan nem felfogadták, de befogadták és segítettek rajta, akkor, amikor senkitől nem számított hasonlóra, és ha tudta volna azt, hogy vannak itt távoli rokonai, akkor tőlük sem. Ők még is megtették, így most már a hála és hűség kötelékei fűzik a családhoz. Úgy értékeli az a helyes, ha tényleg nincs nekik nagyon láb alatt, és azt teszi, amit mondanak neki. Akár Wilhorp. A különbség csak annyi, hogy a férfi ezért majd aranyakat is kapni fog.*
- Na persze egy jó darabig nem kell aggódnod emiatt. *mosolyodik el, bár kissé örömtelenül.* Eléggé elkalandoztunk a valóságtól, ami annyi, hogy nagyon távol állok attól, hogy akár egyetlen apró varázslatot is képes legyek összehozni. Ráadásul, most hogy mondod, hogy nincs itt semmi, már én sem érzek a világon semmit. Csak fázom.
- Szóval, akár mehetünk is! Te amúgy is menni készültél már, ha jól emlékszem. *határozza el magát hirtelen, bár még alig evett. Mindenesetre gondosan elcsomagolja a maradékot, ha pedig Wilhorp átadja neki a sajátját, akkor az övét is. Kis kedvence is visszakerül a kosárba, amit megint csak letakar. Nem számít sok tiltakozásra a férfi részéről, ezért határozott léptekkel indul el, természetesen a kosárral a kezében. Visszafelé még akár Aleniával is összefuthatnak, így azért sem aggódik, hogy elkerülnék egymást. Gyanítja, hogy egyetlen út van ide.*
- Megmutatom neked a fürdőt, tényleg fantasztikus. *mondja már kifelé a tisztásról, útközben, vissza a Gazdagnegyed felé.* Úgy értem azt, hogy hol van. Biztos tetszeni fog, ha kipróbálod.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 21:41:58
5803. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-19 16:53:46
Üzenet elküldve: 2017-11-19 16:53:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
- Nem aggódom érte. *Kikéri magának, hogy ő az alakjáért aggódna. Az a lányok dolga. Először is az, hogy a saját alakjukért aggódjanak, másodszor pedig Wilhorpéért. Elvégre ha ő maga nem teszi, valakinek meg kell tennie. A kezét azért lopva a hasára teszi, hogy ellenőrizze, nem nőtt-e meg máris a reggelitől. Miután Luninari leül a fűbe ő még áll egy kicsit előtte, aztán észreveszi magát és ő maga is leül a földre. Egy kicsit maradhatnak így, de nem sokat, mivel lassacskán már megy az ősz és itt van a tél. Még megfáznának.*
- Tudom róla, hogy baromi veszélyes. Fel is robbanthatod magad. Vagy másokat. Úgyhogy a közelemben majd legyél szíves nem varázsolni. Tudod még sokáig szeretnék élni. *Mivel tényleg nem próbálta még a varázslást érthető, hogy ilyen elképzelései vannak róla. De talán majd Alenia kiokosítja erről is az egyik könyvéből. Sőt akár Luninari is, ha ő is mágusnak készül. Persze csak szigorúan tartott távolságból, mert tanulás közben sem szeretne meggyulladni.*
- Még saját fürdőjük is van! *Hitetlenkedik. Tényleg gazdag házba keveredett, ha ez igaz.*
- Másoknak csak a fürdőház jutott, meg a folyó vagy egy dézsa. *Eltervezi, hogy ki fogja próbálni a ház fürdőjét. Egy nagyon hosszú, forró fürdőt tervez.*
- Én nem érzek ilyesmit. Lehet csak az éhségtől szédülsz vagy kezdesz kihűlni. *Mondja aggódva.*
- Ha meg elalszol itt nekem, nem cipellek vissza a házba, akármilyen könnyű is vagy. *Kicsikét már így is bosszús a dajka szerepe miatt.*
- Tudom róla, hogy baromi veszélyes. Fel is robbanthatod magad. Vagy másokat. Úgyhogy a közelemben majd legyél szíves nem varázsolni. Tudod még sokáig szeretnék élni. *Mivel tényleg nem próbálta még a varázslást érthető, hogy ilyen elképzelései vannak róla. De talán majd Alenia kiokosítja erről is az egyik könyvéből. Sőt akár Luninari is, ha ő is mágusnak készül. Persze csak szigorúan tartott távolságból, mert tanulás közben sem szeretne meggyulladni.*
- Még saját fürdőjük is van! *Hitetlenkedik. Tényleg gazdag házba keveredett, ha ez igaz.*
- Másoknak csak a fürdőház jutott, meg a folyó vagy egy dézsa. *Eltervezi, hogy ki fogja próbálni a ház fürdőjét. Egy nagyon hosszú, forró fürdőt tervez.*
- Én nem érzek ilyesmit. Lehet csak az éhségtől szédülsz vagy kezdesz kihűlni. *Mondja aggódva.*
- Ha meg elalszol itt nekem, nem cipellek vissza a házba, akármilyen könnyű is vagy. *Kicsikét már így is bosszús a dajka szerepe miatt.*
5802. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-19 15:14:16
Üzenet elküldve: 2017-11-19 15:14:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
- Ha én megszoktam, talán majd neked is menni fog. *jegyzi meg halvány félmosollyal, talán még kacsintana is hozzá, ha képes lenne rá.* Ha az alakodért aggódsz, jobb, ha nem nagyon mászkálsz velem semerre. Én tényleg nem eszem valami sokat.
*Ezek után nem messze a virágoktól ül le, lábait egyszerűen maga alá húzva, miközben egyik kezével szokás szerint kis kedvencét szorítja gyengéden magához, másikkal pedig lerakja a kosarat maguk közé. Csak ezek után harap bele a sajtos kenyerébe, és rágja össze az így nyert falatot, miközben Wilhorp szavain gondolkodik.*
- Veszélyes? *kérdez vissza kicsit értetlenül.* Rengetegen használják, és sokan pont arra, hogy még veszélyesebbé tegyenek mindent. Veszélyesebb nem tudni róla semmit, mint megpróbálni használni... szerintem.
*Bár a legelején nagyon magabiztosan beszél, a végén az utolsó szót még ő maga is nagyon bizonytalannak érzi, amint kimondja. Kezdi azért sejteni, hogy mindaz, amit odahaza a "külvilágról" megtudhatott, főleg, ami annak a romlottságát illeti, errefelé nem feltétlenül használható tudás.*
- Maradnék még itt egy ideig, ha nem bánod. Nem tudom hova lehetne menni. És amúgy is Alenia mondta, hogy lehet jön ő is, még reggel beszéltük a fürdőben. Vagy is... este. *eszmél rá hirtelen.* Mindegy, amennyit aludtam, a tegnap este, amikor találkoztunk, reggel volt még nekem...
*Elhallgat és csak lassan fogja fel, miközben mintha valami különös erő kezdené kitisztítani még mindig zavaros gondolatait, hogy a reggeli beszélgetése a szőke lánnyal valószínűleg csak egy szokatlanul élethű álom volt. Így pedig valószínűleg az is, hogy visszafekszik lustálkodni utána kicsit az ágyba, így kis híján azt álmodta, hogy alszik. Pedig valójában csak ezek után tért magához.
~ Tényleg nagyon sok volt az elmúlt két hat... ~ fojt el egy fáradt sóhajtást.
Ennek ellenére az továbbra is tény marad, hogy a lány tudja, hogy ide fog jönni, és talán utána jön, így egy darabig mindenképpen várniuk kellene.*
- Azért is szívesen maradnék, mert úgy érzem, mintha különös erő és nyugalom töltene el itt, csak be kell hunynom a szemem, és próbálni nem gondolni semmire. *próbálja szemeit lehunyva elterelni a figyelmet arról, hogy az imént kissé össze-vissza beszélt. Aztán még is csak kinyitja őket hamarosan, mert valahogy még sem működik ez az egész nyugalom, elme kitisztítása dolog ennyire egyszerűen és mechanikusan, mint ahogyan lefestette az imént.*
- Kérlek mondd, hogy nem csak bebeszélem ezt magamnak, és te is érzel itt valami hasonlót. *kéri, és nagyon reméli, hogy nem derül ki még erről is, hogy megint csak saját elméje játszott vele, a tényleges valóság érzékelése helyett.*
*Ezek után nem messze a virágoktól ül le, lábait egyszerűen maga alá húzva, miközben egyik kezével szokás szerint kis kedvencét szorítja gyengéden magához, másikkal pedig lerakja a kosarat maguk közé. Csak ezek után harap bele a sajtos kenyerébe, és rágja össze az így nyert falatot, miközben Wilhorp szavain gondolkodik.*
- Veszélyes? *kérdez vissza kicsit értetlenül.* Rengetegen használják, és sokan pont arra, hogy még veszélyesebbé tegyenek mindent. Veszélyesebb nem tudni róla semmit, mint megpróbálni használni... szerintem.
*Bár a legelején nagyon magabiztosan beszél, a végén az utolsó szót még ő maga is nagyon bizonytalannak érzi, amint kimondja. Kezdi azért sejteni, hogy mindaz, amit odahaza a "külvilágról" megtudhatott, főleg, ami annak a romlottságát illeti, errefelé nem feltétlenül használható tudás.*
- Maradnék még itt egy ideig, ha nem bánod. Nem tudom hova lehetne menni. És amúgy is Alenia mondta, hogy lehet jön ő is, még reggel beszéltük a fürdőben. Vagy is... este. *eszmél rá hirtelen.* Mindegy, amennyit aludtam, a tegnap este, amikor találkoztunk, reggel volt még nekem...
*Elhallgat és csak lassan fogja fel, miközben mintha valami különös erő kezdené kitisztítani még mindig zavaros gondolatait, hogy a reggeli beszélgetése a szőke lánnyal valószínűleg csak egy szokatlanul élethű álom volt. Így pedig valószínűleg az is, hogy visszafekszik lustálkodni utána kicsit az ágyba, így kis híján azt álmodta, hogy alszik. Pedig valójában csak ezek után tért magához.
~ Tényleg nagyon sok volt az elmúlt két hat... ~ fojt el egy fáradt sóhajtást.
Ennek ellenére az továbbra is tény marad, hogy a lány tudja, hogy ide fog jönni, és talán utána jön, így egy darabig mindenképpen várniuk kellene.*
- Azért is szívesen maradnék, mert úgy érzem, mintha különös erő és nyugalom töltene el itt, csak be kell hunynom a szemem, és próbálni nem gondolni semmire. *próbálja szemeit lehunyva elterelni a figyelmet arról, hogy az imént kissé össze-vissza beszélt. Aztán még is csak kinyitja őket hamarosan, mert valahogy még sem működik ez az egész nyugalom, elme kitisztítása dolog ennyire egyszerűen és mechanikusan, mint ahogyan lefestette az imént.*
- Kérlek mondd, hogy nem csak bebeszélem ezt magamnak, és te is érzel itt valami hasonlót. *kéri, és nagyon reméli, hogy nem derül ki még erről is, hogy megint csak saját elméje játszott vele, a tényleges valóság érzékelése helyett.*
5801. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-19 12:35:32
Üzenet elküldve: 2017-11-19 12:35:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
- Hát nem. *Csak ennyit válaszol, mert nincs kedve többet beszélni a szolgákról vagy szolgálókról. Eközben Luninari mellett a tisztás közepére sétál, hogy ott folytassák tovább a tízórait. Ilyen rövid távon pedig még nem zavarja, hogy a lány az amúgy is rövid lépteit lassú tempóban teszi meg.*
- Nekem is elég. De úgy tukmálod rám, mintha fel akarnál hizlalni. *Szinte lerí Luninariról, hogy Wilhorp pocakosítása élete egyetlen célja, hogy ő még kisebbnek tűnhessen mellette.*
- Akkor majd megszokom, hogy ekkora vagy. *A vállát vonogatja. Nem lesz nehéz dolga ezzel, Luninari magassága azért elég könnyen szokható.*
- Ühüm. És hoztál hozzá könyvet ide? Amúgy inkább a templomba vagy a könyvtárba kell menni érte. De a fene tudja, én még sosem próbáltam a mágiát. Baromira nehéz és veszélyes. Na és innen merre mennél? *Kérdi, mivel itt már unatkozik egy kicsit.*
- Nekem is elég. De úgy tukmálod rám, mintha fel akarnál hizlalni. *Szinte lerí Luninariról, hogy Wilhorp pocakosítása élete egyetlen célja, hogy ő még kisebbnek tűnhessen mellette.*
- Akkor majd megszokom, hogy ekkora vagy. *A vállát vonogatja. Nem lesz nehéz dolga ezzel, Luninari magassága azért elég könnyen szokható.*
- Ühüm. És hoztál hozzá könyvet ide? Amúgy inkább a templomba vagy a könyvtárba kell menni érte. De a fene tudja, én még sosem próbáltam a mágiát. Baromira nehéz és veszélyes. Na és innen merre mennél? *Kérdi, mivel itt már unatkozik egy kicsit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585