*Wilhorpot szerencséjére sokkal jobban lefoglalják saját aggodalmai, vagy azok tagadása, mint hogy az ő aktuális elmeállapotán elmélkedjen. Miközben teljesen nyíltan az értésére adja, hogy nem igazán bízik a képességeiben, vagy a rátermettségében, ő tűnődve babrál sápadt ujjaival játéknyulának selymes fehér szőrében, és ez most is megnyugtatja.
Jobban belegondolva végül is egy szava sem lehet Wilhorpra. Ha csak magára gondol, be kell látnia, hogy tegnap kicsit bután, ma pedig zavartan viselkedett, vagy pont fordítva. Ezen kívül egy napja sem ismerik még egymást, és nem tudnak a másikról szinte semmit. Nem csoda, hogy Wilhorp nem bízik benne. Ettől még szavai határozottan bántják, bár igyekszik ezt nem mutatni, és annyira higgadtan érvelni saját tervei és álmai oldalán, amennyire csak képes rá.*
- Ugyan már! *mondja* Túl komolyan veszed ezt. Annyit még én is tudok, hogy nagyon sok varázslat teljesen ártalmatlan. Rengeteg pont, hogy gyógyító, és nem ártó, elrontani csak úgy lehet, hogy nem sikerül vele meggyógyítani mondjuk egy sebet, de nem úgy, hogy robban, vagy ilyesmi. Az illúziók ugyanez, vagy sikerül, vagy nem. És rengeteg a védelmező varázslat is, ami szintén csak úgy tud elromlani, hogy egyszerűen nem jön létre!
- Persze, ha tényleg ez a kívánságod *válik hirtelen annyira komollyá az arca, ami fiatal korához képest mindenképpen a természetellenesség benyomását kelti* vagy tényleg ennyire félsz, akkor megígérem neked, hogy nem fogok varázsolni a jelenlétedben soha.
- Ha csak Aleimord, Alenia, vagy te magad nem kérsz meg ennek az ellenkezőjére. *teszi hozzá a tisztesség kedvéért pár pillanatnyi gondolkodás után. Őt ugyan nem felfogadták, de befogadták és segítettek rajta, akkor, amikor senkitől nem számított hasonlóra, és ha tudta volna azt, hogy vannak itt távoli rokonai, akkor tőlük sem. Ők még is megtették, így most már a hála és hűség kötelékei fűzik a családhoz. Úgy értékeli az a helyes, ha tényleg nincs nekik nagyon láb alatt, és azt teszi, amit mondanak neki. Akár Wilhorp. A különbség csak annyi, hogy a férfi ezért majd aranyakat is kapni fog.*
- Na persze egy jó darabig nem kell aggódnod emiatt. *mosolyodik el, bár kissé örömtelenül.* Eléggé elkalandoztunk a valóságtól, ami annyi, hogy nagyon távol állok attól, hogy akár egyetlen apró varázslatot is képes legyek összehozni. Ráadásul, most hogy mondod, hogy nincs itt semmi, már én sem érzek a világon semmit. Csak fázom.
- Szóval, akár mehetünk is! Te amúgy is menni készültél már, ha jól emlékszem. *határozza el magát hirtelen, bár még alig evett. Mindenesetre gondosan elcsomagolja a maradékot, ha pedig Wilhorp átadja neki a sajátját, akkor az övét is. Kis kedvence is visszakerül a kosárba, amit megint csak letakar. Nem számít sok tiltakozásra a férfi részéről, ezért határozott léptekkel indul el, természetesen a kosárral a kezében. Visszafelé még akár Aleniával is összefuthatnak, így azért sem aggódik, hogy elkerülnék egymást. Gyanítja, hogy egyetlen út van ide.*
- Megmutatom neked a fürdőt, tényleg fantasztikus. *mondja már kifelé a tisztásról, útközben, vissza a Gazdagnegyed felé.* Úgy értem azt, hogy hol van. Biztos tetszeni fog, ha kipróbálod.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.19 21:41:58