~Az első fivér, akit Északnak hívtak sürgős elintéznivalóval az elméjében indult el a Teremtőhöz, annak távollétében a második fivér vette át az első fivér helyét egy rövid időre, akit pedig a gonosz lelkű Délnek hívtak. Rajtuk kívül még volt két, náluk már jóval fiatalabb fivér: Kelet és Nyugat. Dél mindig is féltékeny volt Észak jóságára és hatalmára, mert ő volt az első, akit a Teremtő megteremtetett. Észak távollétében a gonosz lelkű Dél elhatározta, hogy átveszi fivére helyét és innentől kezdve ő viseli majd az Észak nevet: ezzel elhitetvén mindenkivel, hogy ő az első, akit a teremtő megteremtett. A Teremtő természetesen nem nézte jó szemmel a gonosz lelkű Dél cselekedeteit és parancsba adta szolgáinak, hogy most azonnal hozzák a szeme eléje őt: és a szolgák így is tettek. A teremtő mérgesen kérdőre vonta gonosz lelkű Délt, hogy-hogy tehetett ilyent a fivérével szemben. A válasza csak annyi volt, hogy mert én ilyen vagyok. A Teremtő megakarta büntetni őt azzal, hogy elveszi tőle amit a legjobban szeret, az Észak nevet és hatalmát, amit ellopott első fivérétől. Illetve kibővítette még azzal, hogy a Dél nevet sem kaphatja már vissza, majd ezután annyit mondott, hogy a legnagyobb büntetésed csak most következik: Lanawinra száműzlek téged, mint egyszerű halandót, mert többé már nem vagy az én fiam, de Észak közbeszólt fivérének védelmében, mert annyira szerette Délt, hogy még az apja ellen is felszólalt... még akkor is, ha gonosz volt a lelke és hátba szúrta őt az első adandó alkalommal: NEM! *Ordibál rá a Teremtőre, mint egy anya farkas, aki a kölykei védelmében szólal fel az állattanácsban.* Ha vele ezt megteszed, akkor velem is meg kell tenned. A Teremtő végtelen szeretettel szerette mind a négy gyermekét, viszont Északot valamiért jobban és rá minden alkalommal hallgatott is. Na meg persze félt, hogy elveszíti őt... mert Észak volt a négy közül a legigazabb, legbecsesebb és legszeretetreméltóbb. Észak könyörgött is egyben a Teremtőnek, hogy ne büntesse meg Délt és inkább elvállalja ő a büntetését, mint első fivér, felveszi a gonosz lelkű Dél nevet: csak ne bántsa, büntesse meg Délt. Így hát a Teremtő, Északra hallgatván engedte, hogy gonosz lelkű Dél átvegye első fivére nevét és hatalmát. A Teremtő búslakodva, de felcserélte a két fivér közötti nevet és hatalmat... száműztetni első fiát már nem volt ereje, így is majdhogynem a szíve szakadt ketté. Elég nagy büntetés volt az is, hogy ő viselje a gonosz lelkű Dél nevet és ezáltal ő vezesse a gonosz lelkekből álló birodalmat. Így lett Északból gonosz lelkű Dél és gonosz lelkű Délből pedig Észak. Mondják Lanawin történelmét varázserővel, mágusok írták... de senki se mesélte még el gonosz lelkű Dél szemszögéből, mostanáig. Hogy aztán ez az Észak tényleg az akinek mondja magát, azt nektek kell tudnotok.~ *Az utolsó oldalt is elolvasván becsukja a könyvet, majd úgy mászik ki a bokrosból, mint egy szurikáta a gödréből: mindenre felkészülten. Reggel van. A nap nemrég kelt fel szunnyadó álmából, a csillagok már rég eltűntek az égboltról: a felhők se mutatkoznak. A madarak csicsergése gyönyörű hangzást ad ehhez a gyönyörű reggeli látványhoz az erdő rengetegében. Azt tervezi, hogy reggelizik valamit.*
- Éhes vagyok. Menjek el vadászni? Várjunk csak... Kell, hogy legyen még abból az ételből, amit a Pegazus fogadóban csomagoltattam. *Belenéz az övön található, bőrzsineggel ráerősített kis bőrtarisznyájára, amiben az életben maradásához szükséges dolgokat tartja: Egy közepes méretű kenyér, néhány darab gyümölcs, amit az erdőben szedett össze, egy kevés gyógyfű vagy valamilyen növényszerű valami, amit első ránézésre nem lehet kitalálni, hogy milyenfajta. Egy nagyobb húsdarab, ami lehetséges, hogy nyers és a csontüvegében tárolt ízletes bor, amit a fogadós jó ízűen ajánlott neki pityizálásra.*
~Maradjunk az erdei gyümölcsöknél, meg pár korty bornál, így reggelre. Majd ebédre jöhet a hús és a kenyér.~ *Jóízűen elfalatozgat a gyümölcsökből, amit a fogadós borjával öblöget le. Készenléti állapotba hozza magát így reggelre... nem mintha nem lenne képes üres hassal is egy kiadós harcra vagy futásra, de azért még is csak egy megtöltött has valamelyest megtölti az agyunk egy részét is és így elméletileg könnyebben tudunk odafigyelni egy adott feladatra, mert a koncentrációképességünk ezáltal megerősödik.*
~Az erdei koszt mindent visz... jöhetnek itt nekem a Pegazusban kapható főtt ételeikkel meg az Unikornis megfőzött heréivel is, de ezt itt, amit most a kezemben tartok soha semmi sem fogja legyőzni az én szememben, erre esküszöm.~ *Úgy fogja a gyümölcsöket a kezében, mint ahogyan a hölgyek kebleit szokás. Amint befejezte az erotikus reggelijét el is indul tovább az útjára, hogy most már minél előbb elérjen a hatalmas fához.*
~Amúgy meg mi a törp becsinált volt az a történet Északról meg a gonosz lelkű Délről? Ha most nagyon beleakarnék menni a történetbe... már pedig muszáj lesz, akkor csak arra tudok következtetni, hogy ezzel az oldallal az olvasó tudtára akarnak valamit adni, de még is mit? Ki tudja.~ *Yah sétálás közben gondolkodik az utolsó oldal történetéről, hogy miért Észak és gonosz lelkű Dél névvel szerepeltek a főszereplők és van-e bármi köze az öreg tudós papiruszához. Talán lehet, hogy összefüggés van a kettő között: Yah ezt próbálja kideríteni most.*
~Nézzük csak meg még egyszer azt a papiruszt, hogy mit is írtak rá... hátha beugrik valami a dologgal kapcsolatosan most, hogy így már elolvastam a könyvet vagy lehet, hogy egy fontos kulcsszó mellett viharoztam el? Mint ahogyan a füves pusztákon száguldó vadlovak, úgy én is átszáguldottam a dolog felett. Milyen menő hasonlat már... esküszöm, ha nem lennének ilyen vadállat ösztöneim, akkor nem, hogy jósnőnek mennék el, hanem egy piperkőc bárdnak, aki azt hinné magáról, hogy ő a zenéjével képes arra, hogy megváltoztassa a világot minden mocskától és gonoszságától... Na persze. Az első adandó alkalommal belém kötnének, mert nem tetszene sokaknak, de legfőképp a törpöknek nem, ahogyan éneklek. Na, de ahhoz nekem is lenne egy-két szavam... Gyertek csak megmutatom én nektek, hogy milyen az, ha egy elf a fogorvosod.~ *Imitálja harcmozdulatokkal a monológját, mintha tényleg ott állna előtte valaki és halálos küzdelmet vívnának egymás ellen.*
- Gyere, tedd fel a kezed: védekezz! Megmutatom hogyan kell ezt csinálni. *Ordibál a nagy semmibe, ha valaki látná biztos azt hinné róla, hogy egy őrült.*
~Na de komolyodjunk meg. Akkor a papirusz... hova is tettem.~ *Kiveszi a mellkasán található bőrtokból a papiruszt, amit a hirdetőtábláról szedett le, mint egy majom a fán található banánt. Felolvassa magában, mint ahogyan az igézőpapírokat szokták a papok.*
~Egy vén tudós kérvényezi a segítségedet vándor, ha megsegíted, akkor cserébe bármit kérhetsz tőle, de vigyázz! Nem egy könnyű eset az öreg, ha még így is érdekel a dolog, akkor juss el az erdőszéli tisztás legmagasabb dombjára, majd ott látsz egy hatalmas fát: van az akár 5 embernyi magas is, ha odaértél, akkor a fától számítva északnak indulj el, faházat keress. Egy tanács: szerezd be és mire a hatalmas fához érsz olvasd el a következő könyvet: Északi szél, A négy hazug barát.~ *Újra felolvasván a papiruszt gyanakvóan elkezd spekulálgatni valamiről az erdei remete, de lehet, hogy csak túlgondolja az egészet.*
~Mi van akkor hogyha az öreg a könyv utolsó oldalával akart célozni valamire... például arra, hogy amit a papiruszra írt észak irány igazándiból nem is északot takar, hanem délt? Ha a történet gondolatmenetével indulok el a rejtvényen, akkor az öreg biztosan nem akarta azt, hogy mindenféle csőcselék eljusson hozzá, hanem csak az úgymond arra alkalmas személy... Na várjunk csak ez már így kicsit sok lesz szerintem, túl mesébe illő lenne a befejezése ennek az egész dolognak. De mi van akkor, hogyha ez nem is egy rejtvény... hanem egy bolond, halálán lévő sötételf, aki csak szórakozik most velem és lehet, hogy figyel engem valahonnan a közelből? Na ez meg már szó szerint abszurdum. Gyerünk gondolkodj már... te vagy Yahartael Shanyrria az erdei remete a világ a kezedben van, egy ilyen kisdolog nem foghat ki rajtad.~ *Végül úgy dönt, hogy az első megérzése alapján vezényeli le ezt az egész rejtvényes szituációt, azaz: az észak délt, míg a dél északot jelent. Egyszer az egyik barátja mondott neki egy igén szépen hangzó és nagy jelentőséggel, legalábbis rá nagy jelentőséggel bíró mondatot, ami így szólt: Az első gondolat a legjobb gondolat. Hogy aztán a barátja egy debil volt-e, aki bizonyos tudatmódosító füvek alatt állt, amikor ezt mondotta Yahnak vagy csak szimplán egy lángelme... hát azt már tényleg nektek kell tudnotok.*