Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-30 18:39:58
Üzenet elküldve: 2020-06-30 18:39:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Kalandozásra való verbuválás//
* Újra itt van a tisztáson, de most szakértő szemmel vizsgálja meg a terepet, hogy van-e olyan valaki a közelben akivel ellehetne kalandozni messzebbi helyekre. Nem talál kinézetre harcosra emlékeztető alakot. Leül egy kicsit és gondolataiba mélyed. *
~Hát ezen a helyen csak ficsúrok meg szajhák élnek, egy jó kiállású legény vagy egy harcias nő személyt nem látni az egész területen.~
* Brudo hangosan felszólal! *
- Van itt olyan tökös legény vagy esetleg harcias lány ahhoz, hogy el kísérjen engem felfedező utamon?
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.30 18:41:00
* Újra itt van a tisztáson, de most szakértő szemmel vizsgálja meg a terepet, hogy van-e olyan valaki a közelben akivel ellehetne kalandozni messzebbi helyekre. Nem talál kinézetre harcosra emlékeztető alakot. Leül egy kicsit és gondolataiba mélyed. *
~Hát ezen a helyen csak ficsúrok meg szajhák élnek, egy jó kiállású legény vagy egy harcias nő személyt nem látni az egész területen.~
* Brudo hangosan felszólal! *
- Van itt olyan tökös legény vagy esetleg harcias lány ahhoz, hogy el kísérjen engem felfedező utamon?
A hozzászólás írója (Dakon Brudo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.30 18:41:00
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-30 18:03:18
Üzenet elküldve: 2020-06-30 18:03:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Odenravia ámulva nézi, ahogy a férfi ügyes ujjaival kibontja ingének gombjait. A nőt, még soha életében nem vetkőztette férfi, sőt minden ami jelenleg kettejük között történik a számára új és varázslatos. Noha a szőke sok mindent nem csinált még életében régóta várt, már dolgokat és az könnyen kijelenthető ezt a részt a leginkább. A másik inge hamar lekerül ezzel esélyt adva a lánynak, hogy megleshesse a férfi testét, melynek látványára pusztán megnyalja ajkait hiszen a vágy pont eleget beszél helyettük tetteikben és a nő csókjaiban. A másik szavaira várakozóan beharapja rózsaszínes alsó ajkát várva mit tesz vele Wilhorp. Noha az ing lekerül testéről ezzel felfedve méretes kebleit, rajtuk két halvány rózsaszín befelé forduló bimbóval, melyek érintésre készen keményednek meg, a finom felfedező simogatás és köszöntő csók egyelőre elmarad. Ettől Ode kissé csalódottá válik, mégis esze ágában sincs meghátrálni. A nadrágja két szélét megfogja tolja le ezt alsóbb combjáig, majd finoman kilépked a két szárból, immáron pusztán egy hó fehér csipkében állva a fél- elf előtt. A másikhoz lépdel, és ha teheti átkarolja a másik nyakát, amíg levezeti kezeit a sima férfi háton és lágy csókba hívja a másikat, amolyan emlékeztetőként, hogy: „Hé! Akarom ezt, de szükségem van az érintésed lágyságára a gyors tempó mellett”*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Odenravia ámulva nézi, ahogy a férfi ügyes ujjaival kibontja ingének gombjait. A nőt, még soha életében nem vetkőztette férfi, sőt minden ami jelenleg kettejük között történik a számára új és varázslatos. Noha a szőke sok mindent nem csinált még életében régóta várt, már dolgokat és az könnyen kijelenthető ezt a részt a leginkább. A másik inge hamar lekerül ezzel esélyt adva a lánynak, hogy megleshesse a férfi testét, melynek látványára pusztán megnyalja ajkait hiszen a vágy pont eleget beszél helyettük tetteikben és a nő csókjaiban. A másik szavaira várakozóan beharapja rózsaszínes alsó ajkát várva mit tesz vele Wilhorp. Noha az ing lekerül testéről ezzel felfedve méretes kebleit, rajtuk két halvány rózsaszín befelé forduló bimbóval, melyek érintésre készen keményednek meg, a finom felfedező simogatás és köszöntő csók egyelőre elmarad. Ettől Ode kissé csalódottá válik, mégis esze ágában sincs meghátrálni. A nadrágja két szélét megfogja tolja le ezt alsóbb combjáig, majd finoman kilépked a két szárból, immáron pusztán egy hó fehér csipkében állva a fél- elf előtt. A másikhoz lépdel, és ha teheti átkarolja a másik nyakát, amíg levezeti kezeit a sima férfi háton és lágy csókba hívja a másikat, amolyan emlékeztetőként, hogy: „Hé! Akarom ezt, de szükségem van az érintésed lágyságára a gyors tempó mellett”*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-29 13:40:24
Üzenet elküldve: 2020-06-29 13:40:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* Brudo újra kedvenc helyén van. Itt eltudja felejteni gondjait. Lassan ellazítja a testét és mély alváshoz hasonló állapotba kerül. Próbálja kizárni a körülötte lévő világot, és csak a madarak hangját és a természet hangjait engedi be a tudatába. Pár percig meg tud maradni ebben az állapotban. Mire fel ébred a transzból jobban érzi magát mint bármikor máskor. A beszerzett díszes inget magára ölti, és így indul el útjára.*
~talán lesz aki meg dicséri a ruhámat.~
* Legszívesebben most itt hagyna mindent és világot látna, de egyedül nem mer, társat akar magának találni. *
~talán lesz aki meg dicséri a ruhámat.~
* Legszívesebben most itt hagyna mindent és világot látna, de egyedül nem mer, társat akar magának találni. *
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-29 13:19:04
Üzenet elküldve: 2020-06-29 13:19:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keresve valamit...//
*Anettzét sohasem zavarta a magassága, a kék haja vagy a rakoncátlan, árulkodó szárnyak a hátán mégis valamiért kicsinek érzi magát az élete szinte összes percében és kívülállónak aki sehová sem tartozik ezen őrült világban. A tündér szárnyai hirtelen megrezegnek egy leheletnyi bökés hatására, melyet kék szemű állatkája produkált. A különleges jószág mindig megérzi, ha a gazdája éppen az egéritatás határán áll. Mosolyogva megsimítja Vanília pikkelyes fejét, mire a kígyó lehunyja szemeit, mely kettejük számára egy dorombolással ér fel. *
- Fogunk egy egeret Vanília? *Mosolyog állatára a kék hajú aki azonban meg sem moccant kitekert pózából a tünci vállán. *
- Lustább vagy, mint én! *A kígyó sértetten sziszeg egyet, mire a sárga szemű nő jó ízű kacagásban tör ki és folytatja útját egy lehetséges otthon felé.*
*Anettzét sohasem zavarta a magassága, a kék haja vagy a rakoncátlan, árulkodó szárnyak a hátán mégis valamiért kicsinek érzi magát az élete szinte összes percében és kívülállónak aki sehová sem tartozik ezen őrült világban. A tündér szárnyai hirtelen megrezegnek egy leheletnyi bökés hatására, melyet kék szemű állatkája produkált. A különleges jószág mindig megérzi, ha a gazdája éppen az egéritatás határán áll. Mosolyogva megsimítja Vanília pikkelyes fejét, mire a kígyó lehunyja szemeit, mely kettejük számára egy dorombolással ér fel. *
- Fogunk egy egeret Vanília? *Mosolyog állatára a kék hajú aki azonban meg sem moccant kitekert pózából a tünci vállán. *
- Lustább vagy, mint én! *A kígyó sértetten sziszeg egyet, mire a sárga szemű nő jó ízű kacagásban tör ki és folytatja útját egy lehetséges otthon felé.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-29 12:04:41
Üzenet elküldve: 2020-06-29 12:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lif//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A lépteik alatt lassan új utak üdvözölik a két Arthenior felé tartó fiatal nőt. Körülöttük Else kedcenc helyének körvonalai rajzolódnak ki egy gyöngéd mosolyt varázsolva ezzel a nő arcára. Zöldellő fű és eufórikus csend veszi őket körbe. A két nő noha egymás mellé állítva ők ketten ég és föld, mégis Else kezdi, úgy érezni még soha az életben nem találkozott senkivel akivel ennyire hasonlítana, mint a rátámaszkodó Liffel. A másik fájdalmai nem igazán engedik hosszabb mondatfoszlányokat kiejteni a két bíbor színű ajkán, mégis egy pillanatig mintha ugyanazt az elnyomást és színjátszást látná az a gyönge „igyekszem” alatt, mint amit ő maga mutat egész élete során. Az inges megjegyzésre felkuncog és jó kedvűen megrázza a fejét, mire pár rakoncátlan tincse a szemei elé téved a többi pedig az ég felé kuszálódik tovább. Azonban ez a legkevésbé sem érdekli a nemest, igazából lehet soha nem is akar, majd jól kinézni nem véletlenül. A másik kérdésére azonban megdermed és egy pillanatig még a haladást is felfüggeszti az érzelmei gyomorszájon való támadása végett. *
- Kurvára nem vagyok finom hölgy. Az apám egy gazdag szatír, de ennek semmi köze hozzám. Véletlenül anyám nemeskisasszony volt, finom hölgy, ahogy te fogalmaztál a húgom is az, de én nem. Jelenleg épp azon vagyok, hogy kikerüljek a nemesi körökből és férfi ruhában magam mögött hagyjam a mocskos örökségem. Nem értem miért hiszi mindenki, hogy egy gazdagnak annyira marha jó. Az én köreim szemetebbek, mint azt hinnéd. Alávaló korcsok. A szomszéd a saját lányait ejti teherbe! Én meg levágattam a hajam és férfinak öltözök, hogy az apám ne másszon rám inkább korbácsoljon meg minden áldott este. Körülbelül egy órája hagyott faképnél egy fizetett kérő és annak a sztorinak nem is tudom mi a legszánalmasabb része. Nem, mintha annyira férjhez akarnék menni. Az egyetlen szórakozásom ellentmondani másoknak és felidegesíteni az atyám. Legtöbbször sáros vagyok és a fűben hentergek miközben végig káromlom az egész világot. Ezt éppenséggel pont ezen a tisztáson szoktam. Egyébként a kérdésedre válaszolva, ha engem ütnek meg apám még meg is jutalmazza bármelyik faszt. Ha egy jól nevelt jegyben járó szőkét ütnek meg az egész lakosság előtt kínozzák halálra meztelenül. Ne félj, ha annyira idegesítelek megüthetsz, senkinek nem számít! Mellesleg azt hiszem egyre többet mesélem el ezt mindenkinek. Megérdemlik az ottaniak a hír szégyenét és többet is adnék nekik a fájdalomból. *Vigyorog a megvert teremtésre a világ legüresebb tekintetét bújtatva szemeibe és igazából mostanra, úgy van vele tényleg semmi nem számít. Élni akar a húgáért, de mindegy hogyan. *
- Már nincs messze a város. A szökőkútban, majd jobban megtudsz mosakodni.
A hozzászólás írója (Elsek'belinna, az engedetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 12:07:47
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A lépteik alatt lassan új utak üdvözölik a két Arthenior felé tartó fiatal nőt. Körülöttük Else kedcenc helyének körvonalai rajzolódnak ki egy gyöngéd mosolyt varázsolva ezzel a nő arcára. Zöldellő fű és eufórikus csend veszi őket körbe. A két nő noha egymás mellé állítva ők ketten ég és föld, mégis Else kezdi, úgy érezni még soha az életben nem találkozott senkivel akivel ennyire hasonlítana, mint a rátámaszkodó Liffel. A másik fájdalmai nem igazán engedik hosszabb mondatfoszlányokat kiejteni a két bíbor színű ajkán, mégis egy pillanatig mintha ugyanazt az elnyomást és színjátszást látná az a gyönge „igyekszem” alatt, mint amit ő maga mutat egész élete során. Az inges megjegyzésre felkuncog és jó kedvűen megrázza a fejét, mire pár rakoncátlan tincse a szemei elé téved a többi pedig az ég felé kuszálódik tovább. Azonban ez a legkevésbé sem érdekli a nemest, igazából lehet soha nem is akar, majd jól kinézni nem véletlenül. A másik kérdésére azonban megdermed és egy pillanatig még a haladást is felfüggeszti az érzelmei gyomorszájon való támadása végett. *
- Kurvára nem vagyok finom hölgy. Az apám egy gazdag szatír, de ennek semmi köze hozzám. Véletlenül anyám nemeskisasszony volt, finom hölgy, ahogy te fogalmaztál a húgom is az, de én nem. Jelenleg épp azon vagyok, hogy kikerüljek a nemesi körökből és férfi ruhában magam mögött hagyjam a mocskos örökségem. Nem értem miért hiszi mindenki, hogy egy gazdagnak annyira marha jó. Az én köreim szemetebbek, mint azt hinnéd. Alávaló korcsok. A szomszéd a saját lányait ejti teherbe! Én meg levágattam a hajam és férfinak öltözök, hogy az apám ne másszon rám inkább korbácsoljon meg minden áldott este. Körülbelül egy órája hagyott faképnél egy fizetett kérő és annak a sztorinak nem is tudom mi a legszánalmasabb része. Nem, mintha annyira férjhez akarnék menni. Az egyetlen szórakozásom ellentmondani másoknak és felidegesíteni az atyám. Legtöbbször sáros vagyok és a fűben hentergek miközben végig káromlom az egész világot. Ezt éppenséggel pont ezen a tisztáson szoktam. Egyébként a kérdésedre válaszolva, ha engem ütnek meg apám még meg is jutalmazza bármelyik faszt. Ha egy jól nevelt jegyben járó szőkét ütnek meg az egész lakosság előtt kínozzák halálra meztelenül. Ne félj, ha annyira idegesítelek megüthetsz, senkinek nem számít! Mellesleg azt hiszem egyre többet mesélem el ezt mindenkinek. Megérdemlik az ottaniak a hír szégyenét és többet is adnék nekik a fájdalomból. *Vigyorog a megvert teremtésre a világ legüresebb tekintetét bújtatva szemeibe és igazából mostanra, úgy van vele tényleg semmi nem számít. Élni akar a húgáért, de mindegy hogyan. *
- Már nincs messze a város. A szökőkútban, majd jobban megtudsz mosakodni.
A hozzászólás írója (Elsek'belinna, az engedetlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.29 12:07:47
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-28 22:18:22
Üzenet elküldve: 2020-06-28 22:18:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lóra(!), Pesti//
- Jajj, szegény, ártatlan kislánnyal csúnyán elbánt az élet... *jegyzi meg affektálva Dora történetét hallva. ~Most meg kellene sajnáljalak, vagy mi?~ fintorog magában, inkább megtartva a további epés megjegyzéseket magának, hisz úgy véli, a lány még hasznára lehet a továbbiakban, hogy mihamarabb teljesítsék a küldetést, amit a kancellár bízott rájuk. ~Vagy legalábbis Habrertus így véli...~ egészíti ki magát gondolatban* Képzeld, jó emberekkel is történnek rossz dolgok, és az élet szinte sose igazságos, senki nem azt kapja, amit megérdemel. Sajnálom, hogy nekem kell felvilágosítsalak. *folytatja nemtörődöm hangnemben, mintha csak azt ecsetelné, milyen szép idejük van ma. Úgy tűnik, mindkettejükkel történtek nem túl kellemes dolgok a múltban, ő azonban megtanulta már, nem érdemes túl sokat rágódni a történteken, hiszen az csak megmérgezi az ember életét. ~El kell engedni minden rosszat, ami történt... szinte mindent~ gondolja magában, hiszen bár sok mindenen túl tudta magát tenni, egyvalami továbbra sem hagyja nyugodni, de az biztos, hogy arról nem fog sem Dorának, sem másnak mesélni, így részéről lezártnak is tekinti ezt a témát, helyeslően bólogatva a lány szavaira*
- Miért vigasztalna ez? *néz azonban nemsokára megvetéssel vegyes meghökkenéssel a lányra, mintha csak egy ork nyilvánította volna éppen a testvérének magát. Igaz, ami igaz, az utóbbi időben sok időt töltöttek együtt, de ennek ellenére kicsit sem bízik Dorában, így ha lenne csapata, se tartaná a tagjának, de világ életében magányos farkas volt, és nem most fog elkezdeni falkát alapítani, főleg nem olyasvalakivel, aki minden pillanatban azt figyeli, mikor döfhetné hátba. Ilyen barátokból már bőven kijutott neki, még ha Dora is az, akinek a legkevésbé irritálja a társasága* Mindenesetre megtisztelő, hogy így gondolod. *teszi hozzá kimérten, ahogy beüt évek úri nevelése és felszínre törnek a régi berögződések*
- Hát, ezennel eldőlt. Örülök, hogy egyet értesz. *vigyorog végül a lányra, ahogy a tisztás széle felé irányítja a lovát. ~Szóval elismered, hogy én vagyok az ész a csapatban. Meg a szépség is, ez vitathatatlan. Az erőben nem vagyok biztos, de annyira mindenképp képes vagyok, mint te. Akkor te tulajdonképpen miért is vagy a csapatban?~ mereng magában, vajon miért is van szüksége a lányra. Egy pillanatra elfogja a vágy, hogy megfordítsa a lovát és csak elvágtázzon a messzeségbe, szomorúan veszi azonban tudomásul, hogy azok az idők már elmúltak, amikor ezt nyugodt szívvel megtehette. A merengésből Dora viccesnek szánt megjegyzése téríti magához*
- Mintha rászorulnék arra, hogy ötleteket lopjak. És majd pont egy nevesincs senkiházitól tenném ezt. *dohog magában, már a felvetést is nevetségesnek tartva, hogy bárki is jobban tudná nála, hogyan kell egy kocsmát vezetni* Számtalan ötletem van, hogyan lehetne még tovább növelni a hely forgalmát. Biztos vagyok benne, ha meghallgatja az ajánlatomat, a kancellár is kapva fog kapni a lehetőségen, hogy hozzájáruljon a fejlesztésekhez. *szúrja oda Dorának, csak hogy bosszantsa a lányt a ténnyel, hogy nem ő az egyetlen, aki ért a kancellár meggyőzéséhez* Bár, ha egy csapat vagyunk, akár te is segíthetnél... *veti fel egy kacsintás kíséretében, mielőtt a lova oldalába vágná a sarkát, hogy gyorsabb tempóra bírja. Bár a városban már nem igazán lehet vágtázni, a viszonylag üres tisztás még lehetőséget ad egy utolsó menetre, mielőtt poroszkálásra lennének kárhoztatva. Míg a tisztáson nyargal át, nem igazán figyel rá, Dora képes-e tartani vele a lépést, vagy sem, a fák közé érve azonban óvatosan hátrapillant, és ha a lány lemaradt volna, akkor megáll egy pillanatra, hogy együtt folytassák útjukat a fogadó felé.*
- Jajj, szegény, ártatlan kislánnyal csúnyán elbánt az élet... *jegyzi meg affektálva Dora történetét hallva. ~Most meg kellene sajnáljalak, vagy mi?~ fintorog magában, inkább megtartva a további epés megjegyzéseket magának, hisz úgy véli, a lány még hasznára lehet a továbbiakban, hogy mihamarabb teljesítsék a küldetést, amit a kancellár bízott rájuk. ~Vagy legalábbis Habrertus így véli...~ egészíti ki magát gondolatban* Képzeld, jó emberekkel is történnek rossz dolgok, és az élet szinte sose igazságos, senki nem azt kapja, amit megérdemel. Sajnálom, hogy nekem kell felvilágosítsalak. *folytatja nemtörődöm hangnemben, mintha csak azt ecsetelné, milyen szép idejük van ma. Úgy tűnik, mindkettejükkel történtek nem túl kellemes dolgok a múltban, ő azonban megtanulta már, nem érdemes túl sokat rágódni a történteken, hiszen az csak megmérgezi az ember életét. ~El kell engedni minden rosszat, ami történt... szinte mindent~ gondolja magában, hiszen bár sok mindenen túl tudta magát tenni, egyvalami továbbra sem hagyja nyugodni, de az biztos, hogy arról nem fog sem Dorának, sem másnak mesélni, így részéről lezártnak is tekinti ezt a témát, helyeslően bólogatva a lány szavaira*
- Miért vigasztalna ez? *néz azonban nemsokára megvetéssel vegyes meghökkenéssel a lányra, mintha csak egy ork nyilvánította volna éppen a testvérének magát. Igaz, ami igaz, az utóbbi időben sok időt töltöttek együtt, de ennek ellenére kicsit sem bízik Dorában, így ha lenne csapata, se tartaná a tagjának, de világ életében magányos farkas volt, és nem most fog elkezdeni falkát alapítani, főleg nem olyasvalakivel, aki minden pillanatban azt figyeli, mikor döfhetné hátba. Ilyen barátokból már bőven kijutott neki, még ha Dora is az, akinek a legkevésbé irritálja a társasága* Mindenesetre megtisztelő, hogy így gondolod. *teszi hozzá kimérten, ahogy beüt évek úri nevelése és felszínre törnek a régi berögződések*
- Hát, ezennel eldőlt. Örülök, hogy egyet értesz. *vigyorog végül a lányra, ahogy a tisztás széle felé irányítja a lovát. ~Szóval elismered, hogy én vagyok az ész a csapatban. Meg a szépség is, ez vitathatatlan. Az erőben nem vagyok biztos, de annyira mindenképp képes vagyok, mint te. Akkor te tulajdonképpen miért is vagy a csapatban?~ mereng magában, vajon miért is van szüksége a lányra. Egy pillanatra elfogja a vágy, hogy megfordítsa a lovát és csak elvágtázzon a messzeségbe, szomorúan veszi azonban tudomásul, hogy azok az idők már elmúltak, amikor ezt nyugodt szívvel megtehette. A merengésből Dora viccesnek szánt megjegyzése téríti magához*
- Mintha rászorulnék arra, hogy ötleteket lopjak. És majd pont egy nevesincs senkiházitól tenném ezt. *dohog magában, már a felvetést is nevetségesnek tartva, hogy bárki is jobban tudná nála, hogyan kell egy kocsmát vezetni* Számtalan ötletem van, hogyan lehetne még tovább növelni a hely forgalmát. Biztos vagyok benne, ha meghallgatja az ajánlatomat, a kancellár is kapva fog kapni a lehetőségen, hogy hozzájáruljon a fejlesztésekhez. *szúrja oda Dorának, csak hogy bosszantsa a lányt a ténnyel, hogy nem ő az egyetlen, aki ért a kancellár meggyőzéséhez* Bár, ha egy csapat vagyunk, akár te is segíthetnél... *veti fel egy kacsintás kíséretében, mielőtt a lova oldalába vágná a sarkát, hogy gyorsabb tempóra bírja. Bár a városban már nem igazán lehet vágtázni, a viszonylag üres tisztás még lehetőséget ad egy utolsó menetre, mielőtt poroszkálásra lennének kárhoztatva. Míg a tisztáson nyargal át, nem igazán figyel rá, Dora képes-e tartani vele a lépést, vagy sem, a fák közé érve azonban óvatosan hátrapillant, és ha a lány lemaradt volna, akkor megáll egy pillanatra, hogy együtt folytassák útjukat a fogadó felé.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-25 19:34:32
Üzenet elküldve: 2020-06-25 19:34:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy érzi, hogy a csodaszép lány kezdi megadni magát a finom ostromnak. Jó is így, nem szeretne semmi olyat tenni, amiben nem partner a másik teljesen. A halk igen által is biztatva Wilhorp ügyes ujjai sorra bontják ki a lány fehér ingének gombjait, egyiket a másik után, amíg el nem fogynak. Közben a másikhoz hasonlóan, szintén igen készségesen tűri a vetkőztetést. Az ő felsőjét sem bonyolultabb kibontani, mint a lányét, de azért rövid időre megáll a lány vetkőztetésében, hogy a saját ingének levételében segítse Odenraviát. Wilhorp inge alól egy átlagos felsőtest bukkan elő, felesleg sehol, izom itt-ott. Szokott mozogni, a munkája is megköveteli, de ritkán erősít direkt. Összességében azért elég tetszetős lehet az izgalomra éhes női szemeknek. Az inget maguk mellé ejti az avarba, majd készségesen hagyja Odenek, hogy felfedezze a terepet.*
– Most én a tiéd. *Előre közli a szándékát, majd nemsokára cselekszik is. Előbb egyik, majd a másik oldalról is elkapja a nő ingét, hogy finom mozdulatokkal lehúzza az anyagot a válláról, majd a hátáról is.*
– Lássuk a nadrágokat is? *Kérdi izgatottan Odenraviától.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-25 18:21:55
Üzenet elküldve: 2020-06-25 18:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aztyan nem harcos alkat, bár mostanában egész jól kikupálta magát fegyverforgatásból és a fizikai tulajdonságai is átlagosnál jobbak. Ami igazából furcsa, mert egy kereskedőnek nem volna fontos, hogy ilyenekben képzett legyen. Ám így jóval több fegyvert ismert meg és jobban helyt tud állni mindenféle helyzetben.
Neki csak egy hege van, ezért egyaránt tekinthető tapasztalt vagy tapasztalatlan fegyverforgatónak bizonyos szempontokból. Abban pedig mindketten egyetértenek, hogy új területeken kipróbálni magukat mindenképpen előnyös dolog. Ami a heges arcúnak a kovácsmesterség, az Morinak a bájitalkeverés. És a tapasztalatszerzésben Aztyan szívesen segít a félvér lánynak. A kereskedőház kapcsolatain keresztül pedig a bájitalok beszerzése is jutányosabb és gyorsabb lehet. Ha pedig Mori kiképzi magát, akkor még a tudását is hasznosítani tudná házon belül.*
- Én őszintén örülnék ennek az általad lefestett eshetőségnek, mert az azt jelenti, hogy jól megy az üzlet. *Tárja szét ültében a karjait megadva magát a jövőképnek. Ha az üzlet jól megy, akkor a kereskedőház égisze is tovább ragyoghat.*
- Ha van ilyen, akkor én megtalálom. *Mosolyodik el féloldalasan. Nem olyan ritka dolog, hogy a tapasztalatokat lapra róják, hogy a későbbi generációk tanulhassanak belőle. Alkímiából is kell lennie egy ilyen könyvnek.*
- Igen, ha van valaki, aki segít a fejlődésben, akkor az gyorsabban megy. *Ért egyet Mori meglátásaival.*
- Szerencsére nekem ott a kovácsmester, de egyelőre még nem zargatom, amíg az alapokat nem sajátítottam el. *Mosolyog, hisz bagatell kérdésekkel biztosan nem zavarna egy olyan mestert, aki mesterkardot is képes kovácsolni.
A szerénykedő kijelentésre, miszerint nem szeretné a félvér lány terhelni a könyv keresésével Aztyant, csak legyint.*
- Ne aggódj, ha létezik olyan könyv, tényleg felkutatom és megszerzem neked. Vegyük ezt szakmai elhivatottságnak. *Magyarázza meg felajánlását. Szívesen segít Morinak, már csak azért is, mert eléggé hasonlóak lelkileg.*
*Aztyan nem harcos alkat, bár mostanában egész jól kikupálta magát fegyverforgatásból és a fizikai tulajdonságai is átlagosnál jobbak. Ami igazából furcsa, mert egy kereskedőnek nem volna fontos, hogy ilyenekben képzett legyen. Ám így jóval több fegyvert ismert meg és jobban helyt tud állni mindenféle helyzetben.
Neki csak egy hege van, ezért egyaránt tekinthető tapasztalt vagy tapasztalatlan fegyverforgatónak bizonyos szempontokból. Abban pedig mindketten egyetértenek, hogy új területeken kipróbálni magukat mindenképpen előnyös dolog. Ami a heges arcúnak a kovácsmesterség, az Morinak a bájitalkeverés. És a tapasztalatszerzésben Aztyan szívesen segít a félvér lánynak. A kereskedőház kapcsolatain keresztül pedig a bájitalok beszerzése is jutányosabb és gyorsabb lehet. Ha pedig Mori kiképzi magát, akkor még a tudását is hasznosítani tudná házon belül.*
- Én őszintén örülnék ennek az általad lefestett eshetőségnek, mert az azt jelenti, hogy jól megy az üzlet. *Tárja szét ültében a karjait megadva magát a jövőképnek. Ha az üzlet jól megy, akkor a kereskedőház égisze is tovább ragyoghat.*
- Ha van ilyen, akkor én megtalálom. *Mosolyodik el féloldalasan. Nem olyan ritka dolog, hogy a tapasztalatokat lapra róják, hogy a későbbi generációk tanulhassanak belőle. Alkímiából is kell lennie egy ilyen könyvnek.*
- Igen, ha van valaki, aki segít a fejlődésben, akkor az gyorsabban megy. *Ért egyet Mori meglátásaival.*
- Szerencsére nekem ott a kovácsmester, de egyelőre még nem zargatom, amíg az alapokat nem sajátítottam el. *Mosolyog, hisz bagatell kérdésekkel biztosan nem zavarna egy olyan mestert, aki mesterkardot is képes kovácsolni.
A szerénykedő kijelentésre, miszerint nem szeretné a félvér lány terhelni a könyv keresésével Aztyant, csak legyint.*
- Ne aggódj, ha létezik olyan könyv, tényleg felkutatom és megszerzem neked. Vegyük ezt szakmai elhivatottságnak. *Magyarázza meg felajánlását. Szívesen segít Morinak, már csak azért is, mert eléggé hasonlóak lelkileg.*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-24 11:40:38
Üzenet elküldve: 2020-06-24 11:40:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A Pegazus fogadót elhagyva ide az Erdőszéli tisztásra téved. Nagyon jól érzi magát itt. Kinyújtóztatja végtagjait, és eldől a fűben. A hátán fekve az eget bámulja, és azon gondolkozik mit vegyen a piacon, majd ha kipihente magát. Háza már van a Polgárnegyedben.*
~Talán venni kéne egy házőrzőt, vagy valami más haszon állatot.~
*Brudo nem igazán szeret mozogni, de most úgy érzi megdolgoztatja kicsit elgémberedett tagjait. Csinál egy két torna gyakorlatot, amik persze nagyon egyszerűek, mert ugye a hordóhasú harcosnak elég nehezére esne a komoly gimnasztika. Mikor befejezte elindul a piacra.*
~Talán venni kéne egy házőrzőt, vagy valami más haszon állatot.~
*Brudo nem igazán szeret mozogni, de most úgy érzi megdolgoztatja kicsit elgémberedett tagjait. Csinál egy két torna gyakorlatot, amik persze nagyon egyszerűek, mert ugye a hordóhasú harcosnak elég nehezére esne a komoly gimnasztika. Mikor befejezte elindul a piacra.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-24 01:28:08
Üzenet elküldve: 2020-06-24 01:28:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Lóra(!), Pesti//
*Dora eleve rosszkedvű a mellméretét ért számtalan megjegyzés miatt, de mikor a nemesi életre kerül sor, hangosan felnevet, persze kínjában, lekicsinylően. Tény, hogy fogalma sincs arról, milyen a nemesi élet, hiszen ő maga soha nem volt nemes, és ki tudja? Lehet, hogy őt ugyanúgy megviselné a rá háruló felelősség, ahogy Estit teszi. Ettől függetlenül az elf lányban már hosszú évek óta annyi irigység munkál, hogy felülírja mindezt. A büszkesége, hiúsága az, aminek hangot ad éppen, nem pedig a józan ész.*
- Csak úgy megtörténik az emberrel? Az is csak úgy megtörténik, hogy egy putriban kell aludnia, aminek a betört ablakát ősszel ponyvával fedik be, hogy…? *Fakad ki kissé hangosabban és keserűbben, mint ahogy a helyzet megköveteli, de egy pillanatra rá már észre is veszi, hogy túlságosan kiöntötte a lelkét. Elharapja a mondatot, és nagy levegőt vesz, majd mérgesen kifújja. Látszik, hogy nem hajlandó erről tovább beszélni, nem szereti, ha a megannyi indulat felülkerekedik jól megszabott, alaposan eltervezett gondolatain.* Mindenki a maga sorsa kovácsa. *Zárja rövidre a témát szigorúan, mintha csak azt sugallná vele, hogy „ha nem tetszett, akkor megérdemelted a szenvedést”.
Öröm az ürömben, hogy Esti alaposan elköpi magát. Talán ez is a nemesi élet velejárója lehet, Dora a mellméretén és a lovaglástól való félelmén kívül semmi mással nem tud szégyenbe kerülni – az, hogy a kancellár ágyát melengette, valószínűleg már azelőtt mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy megtörtént volna –, Estinek pedig ehhez elég csak annyit sugallania, hogy nem érett meg a rárótt feladatra. Legalább is Dora így értelmezi. Kínos. Kicsit sajnálja is érte, de még nem nagyon akadt olyan helyzet, aminél a sajnálat az elf lányt más útra vezette volna, mint amin amúgy is lépegetett volna. Inkább azon igyekszik, hogy a magyarázat közben megpróbálja elképzelni, milyen is lehet a sötételfek világa. Ki tudná kevésbé nála? Első hallásra nem tűnik éppen vidámnak.*
~ Még jó, hogy nekem nincs családom. Már. ~ *Keserű gondolat, de tényleg jó érzéssel tölti el Dorát. A mérges Esti képébe mosolyog bájosan.*
- Esti, ha ez vigasztal, mi egy csapat vagyunk. *Biztos benne, hogy nem vigasztalja. A Pinty gondolatára viszont halványan elmosolyodik, érzi ő, mi készül itt, Esti kíváncsi rá, ki is ez a báró úr, és szeretné személyesen megismerni. A lány megpróbálja elhitetni magával, hogy ha Esti a dinnyéivel elcsábítaná, ő a kis narancsaival nem lenne savanyú az irigységtől, de talán egy ekkora áldozatot még vállalna annak fényében, hogyha ezért információhoz jutnak. Először az jut eszébe, hogy szétválást javasol, de ezzel el is hessegeti a dolgot.*
- Nekem jó. Menjünk először a Pintybe, legalább azt is megtudakolhatjuk, merre találjuk a kaszárnyát. Már semmi sem olyan itt, mint régen. *Tekintetét végighordozza a furcsa terepen, a város alaposan megsínylette a felkelést. Pedig Dora a lelke mélyén érzi, hogy a hely lehetne otthonosabb is, mint azelőtt volt. Lehet, hogy csak fiatal fejjel képzelt bele valami bájosat, de most olyan, mintha valami kárba veszett volna. A lovát a Pinty felé kormányozza, ha Esti is így tesz.*
- Valld be, hogy csak ötleteket akarsz lopni a Vaskorsóhoz. *Vigyorodik el, ezzel okosan elterelve a témát a báró uras romantikus-tragikus történetről, amely az elf szép kalapja alatt kezd önkéntelenül is kibontakozni. Álmodozásait időnként tudatosan visszaterelgeti a ravasz kancellárja felé.*
*Dora eleve rosszkedvű a mellméretét ért számtalan megjegyzés miatt, de mikor a nemesi életre kerül sor, hangosan felnevet, persze kínjában, lekicsinylően. Tény, hogy fogalma sincs arról, milyen a nemesi élet, hiszen ő maga soha nem volt nemes, és ki tudja? Lehet, hogy őt ugyanúgy megviselné a rá háruló felelősség, ahogy Estit teszi. Ettől függetlenül az elf lányban már hosszú évek óta annyi irigység munkál, hogy felülírja mindezt. A büszkesége, hiúsága az, aminek hangot ad éppen, nem pedig a józan ész.*
- Csak úgy megtörténik az emberrel? Az is csak úgy megtörténik, hogy egy putriban kell aludnia, aminek a betört ablakát ősszel ponyvával fedik be, hogy…? *Fakad ki kissé hangosabban és keserűbben, mint ahogy a helyzet megköveteli, de egy pillanatra rá már észre is veszi, hogy túlságosan kiöntötte a lelkét. Elharapja a mondatot, és nagy levegőt vesz, majd mérgesen kifújja. Látszik, hogy nem hajlandó erről tovább beszélni, nem szereti, ha a megannyi indulat felülkerekedik jól megszabott, alaposan eltervezett gondolatain.* Mindenki a maga sorsa kovácsa. *Zárja rövidre a témát szigorúan, mintha csak azt sugallná vele, hogy „ha nem tetszett, akkor megérdemelted a szenvedést”.
Öröm az ürömben, hogy Esti alaposan elköpi magát. Talán ez is a nemesi élet velejárója lehet, Dora a mellméretén és a lovaglástól való félelmén kívül semmi mással nem tud szégyenbe kerülni – az, hogy a kancellár ágyát melengette, valószínűleg már azelőtt mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy megtörtént volna –, Estinek pedig ehhez elég csak annyit sugallania, hogy nem érett meg a rárótt feladatra. Legalább is Dora így értelmezi. Kínos. Kicsit sajnálja is érte, de még nem nagyon akadt olyan helyzet, aminél a sajnálat az elf lányt más útra vezette volna, mint amin amúgy is lépegetett volna. Inkább azon igyekszik, hogy a magyarázat közben megpróbálja elképzelni, milyen is lehet a sötételfek világa. Ki tudná kevésbé nála? Első hallásra nem tűnik éppen vidámnak.*
~ Még jó, hogy nekem nincs családom. Már. ~ *Keserű gondolat, de tényleg jó érzéssel tölti el Dorát. A mérges Esti képébe mosolyog bájosan.*
- Esti, ha ez vigasztal, mi egy csapat vagyunk. *Biztos benne, hogy nem vigasztalja. A Pinty gondolatára viszont halványan elmosolyodik, érzi ő, mi készül itt, Esti kíváncsi rá, ki is ez a báró úr, és szeretné személyesen megismerni. A lány megpróbálja elhitetni magával, hogy ha Esti a dinnyéivel elcsábítaná, ő a kis narancsaival nem lenne savanyú az irigységtől, de talán egy ekkora áldozatot még vállalna annak fényében, hogyha ezért információhoz jutnak. Először az jut eszébe, hogy szétválást javasol, de ezzel el is hessegeti a dolgot.*
- Nekem jó. Menjünk először a Pintybe, legalább azt is megtudakolhatjuk, merre találjuk a kaszárnyát. Már semmi sem olyan itt, mint régen. *Tekintetét végighordozza a furcsa terepen, a város alaposan megsínylette a felkelést. Pedig Dora a lelke mélyén érzi, hogy a hely lehetne otthonosabb is, mint azelőtt volt. Lehet, hogy csak fiatal fejjel képzelt bele valami bájosat, de most olyan, mintha valami kárba veszett volna. A lovát a Pinty felé kormányozza, ha Esti is így tesz.*
- Valld be, hogy csak ötleteket akarsz lopni a Vaskorsóhoz. *Vigyorodik el, ezzel okosan elterelve a témát a báró uras romantikus-tragikus történetről, amely az elf szép kalapja alatt kezd önkéntelenül is kibontakozni. Álmodozásait időnként tudatosan visszaterelgeti a ravasz kancellárja felé.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-20 14:38:37
Üzenet elküldve: 2020-06-20 14:38:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*Max számára üdítő érzés egy, olyan nővel beszélgetni akiből sugárzik a természetes jóság, melyet olyan rég tapasztalt, már bárkitől. Ezen pedig a hófehér arcon megjelenő pír, csak még inkább fellobbantja a szimpátiáját. Az egymás íriszeit kémlelő szemek, különleges bensőséges pillanatot teremt kettőjük között és egy kellemesen bizsergető légkört, melyből Maxrecoll semmiképp nem akar szabadulni.*
- Szerintem bájos *szólal fel a másik szavai után, melyek saját maga keveseléséről szóltak. Lassan mondandójuk a vörös bátyja felé terelődik és Arsena minden szava ezúttal a búval átitatott. Ez a férfi legnagyobb gyenge pontja, nem bírja elviselni a bánatos szempárokat, így ha teheti finoman végig simít a másik felkarján a gyöngéd mosollyal karamell arcán. *
- A férfiúi becsület visszafoghatatlan, makacs kis vonása a férfiaknak. *kacsint vidáman a hálálkodóra, majd figyelmesen hallgatja további szavait, melyek amint elcsendesülnek az ő baritonja újból felcsendül. *
- Akkor irány a piac, onnan nincs messze egy kellemes fogadó. Azonban igazán a kertje lenyűgöző, éjjel s nappal látható a hold fénye, a növények pedig bármely tisztás kínálatával vetélkednek. Ha van kedved miután rendeltünk leülhetnénk oda, már csak azért is mert sokkalta kevésbé zajos. *Festi fel a jégszeműnek lehetőségeik, majd a fejével mosolyogva biccent, hogy kövesse a bájos teremtés. *
*Max számára üdítő érzés egy, olyan nővel beszélgetni akiből sugárzik a természetes jóság, melyet olyan rég tapasztalt, már bárkitől. Ezen pedig a hófehér arcon megjelenő pír, csak még inkább fellobbantja a szimpátiáját. Az egymás íriszeit kémlelő szemek, különleges bensőséges pillanatot teremt kettőjük között és egy kellemesen bizsergető légkört, melyből Maxrecoll semmiképp nem akar szabadulni.*
- Szerintem bájos *szólal fel a másik szavai után, melyek saját maga keveseléséről szóltak. Lassan mondandójuk a vörös bátyja felé terelődik és Arsena minden szava ezúttal a búval átitatott. Ez a férfi legnagyobb gyenge pontja, nem bírja elviselni a bánatos szempárokat, így ha teheti finoman végig simít a másik felkarján a gyöngéd mosollyal karamell arcán. *
- A férfiúi becsület visszafoghatatlan, makacs kis vonása a férfiaknak. *kacsint vidáman a hálálkodóra, majd figyelmesen hallgatja további szavait, melyek amint elcsendesülnek az ő baritonja újból felcsendül. *
- Akkor irány a piac, onnan nincs messze egy kellemes fogadó. Azonban igazán a kertje lenyűgöző, éjjel s nappal látható a hold fénye, a növények pedig bármely tisztás kínálatával vetélkednek. Ha van kedved miután rendeltünk leülhetnénk oda, már csak azért is mert sokkalta kevésbé zajos. *Festi fel a jégszeműnek lehetőségeik, majd a fejével mosolyogva biccent, hogy kövesse a bájos teremtés. *
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-20 12:14:50
Üzenet elküldve: 2020-06-20 12:14:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Nille//
*A lány nem teljesen érti, hogy mire célzott. A beszédében lévő kis ellenszenvet is észreveszi. Csak mosolyog az egészen. Nem értheti, hogy mire célzott, de majd ha a főtérre érnek, akkor majd megérti, hisz akkor fogja elmondani neki, hogy mit kell csinálnia, így természetesen megfogja tudni érteni a dolgot.*
-A zene egy csodálatos dolog. Nem csak hallgatni lehet hanem hallatni. A hallgatás pedig sok ember figyelmét köti le és teszi őket boldoggá.
*A válaszában van egy kis utalás, hogy miért kérdezett rá, hogy szereti e a zenét.*
//Arl, Nille//
*A lány nem teljesen érti, hogy mire célzott. A beszédében lévő kis ellenszenvet is észreveszi. Csak mosolyog az egészen. Nem értheti, hogy mire célzott, de majd ha a főtérre érnek, akkor majd megérti, hisz akkor fogja elmondani neki, hogy mit kell csinálnia, így természetesen megfogja tudni érteni a dolgot.*
-A zene egy csodálatos dolog. Nem csak hallgatni lehet hanem hallatni. A hallgatás pedig sok ember figyelmét köti le és teszi őket boldoggá.
*A válaszában van egy kis utalás, hogy miért kérdezett rá, hogy szereti e a zenét.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-19 20:20:38
Üzenet elküldve: 2020-06-19 20:20:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik kalandozó kezei megadják Odenravia számára a rég áhított forróságot és az édes borzongás érzését szerte teste minden szegletén, ott is amit igazán ő maga sem ismer még. Egy halk hümmögés szökik ki ajkai közül, amikor az aranyló tincsek közé a fürge ujjak lassan befutnak és egy csöppel megint elgyengítik a férfi tettei. Az érzéki csókot, még forróbb jelenet követi és már az elf egy fának passzírozva sóhajtozik Wil vetkőztető kezei alatt, melyeknek pusztán egy reszketek igen ad engedélyt, bár úgy fest a fél- elf eltökéltsége ezúttal engedély nélkül is végbe menne közöttük, nem mintha egy pillanatig is ellenkezni lenne kedve a szőkeségnek. A másik arcán kiülő heves vágy őt is egyre inkább megzabolázza és megremegő kezei sem állíthatják meg a sietős tettében, mely a másik ingének levétele igyekezik lenni. Amennyiben eljuthat arra a pontra, ahol Wilhorp már félmeztelen bőrét csodálhatja, a leglágyabb csókokkal és kínzóan lassú ujjbegyei cirógatásával igyekszik üdvözölni azt végig a másik szemébe nézve, kiélvezve az új tapasztalatokat és elraktározva becses emlékei között ezen pillanatokat. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik kalandozó kezei megadják Odenravia számára a rég áhított forróságot és az édes borzongás érzését szerte teste minden szegletén, ott is amit igazán ő maga sem ismer még. Egy halk hümmögés szökik ki ajkai közül, amikor az aranyló tincsek közé a fürge ujjak lassan befutnak és egy csöppel megint elgyengítik a férfi tettei. Az érzéki csókot, még forróbb jelenet követi és már az elf egy fának passzírozva sóhajtozik Wil vetkőztető kezei alatt, melyeknek pusztán egy reszketek igen ad engedélyt, bár úgy fest a fél- elf eltökéltsége ezúttal engedély nélkül is végbe menne közöttük, nem mintha egy pillanatig is ellenkezni lenne kedve a szőkeségnek. A másik arcán kiülő heves vágy őt is egyre inkább megzabolázza és megremegő kezei sem állíthatják meg a sietős tettében, mely a másik ingének levétele igyekezik lenni. Amennyiben eljuthat arra a pontra, ahol Wilhorp már félmeztelen bőrét csodálhatja, a leglágyabb csókokkal és kínzóan lassú ujjbegyei cirógatásával igyekszik üdvözölni azt végig a másik szemébe nézve, kiélvezve az új tapasztalatokat és elraktározva becses emlékei között ezen pillanatokat. *
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-19 13:09:25
Üzenet elküldve: 2020-06-19 13:09:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az első megbízatás//
//Arl, Nille//
*Nille cseppet sem érti a helyzetet. ~Mégis mi a fene köze van a zenének ehhez az egészhez? A zene az csak zajok egymás után. Nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet takarózni vele. Persze vannak gazdagok, akiknek lehetnek ilyen felesleges kis hobbijaik, de miért gondolja rólam, hogy valaha is volt időm ilyesmivel törődni? Nagyon fura. Nem értem.~ Egyáltalán nem tetszik neki a titokzatoskodó fölényesség, kezd durcás lenni a férfi viselkedése miatt. Utálja, ha nem ért valamit. Nemtetszésének természetesen nem mer határozottan hangot adni, de azért szavai közt ott motoszkálnak negatív érzelmei is, szándékosan nem rejti őket véka alá.*
- Hogyhogy miért? Szerinted ha ilyen fiatalon dolgok elcsenéséből élek, magányosan, akkor pont zenével töltöm a szabadidőmet, teát szürcsölgetve? Nincs bajom vele, nem zavar, ha szól, de ennyi.
*Karjait maga előtt szorosan összefonva lépdel, lehajtott fejjel. Lassanként elmaradnak mögöttük a földek határtalannak tetsző terei, s az erdőszéli tisztáson baktatnak már, közeledve a városhoz.*
//Arl, Nille//
*Nille cseppet sem érti a helyzetet. ~Mégis mi a fene köze van a zenének ehhez az egészhez? A zene az csak zajok egymás után. Nem lehet megenni, nem lehet meginni, nem lehet takarózni vele. Persze vannak gazdagok, akiknek lehetnek ilyen felesleges kis hobbijaik, de miért gondolja rólam, hogy valaha is volt időm ilyesmivel törődni? Nagyon fura. Nem értem.~ Egyáltalán nem tetszik neki a titokzatoskodó fölényesség, kezd durcás lenni a férfi viselkedése miatt. Utálja, ha nem ért valamit. Nemtetszésének természetesen nem mer határozottan hangot adni, de azért szavai közt ott motoszkálnak negatív érzelmei is, szándékosan nem rejti őket véka alá.*
- Hogyhogy miért? Szerinted ha ilyen fiatalon dolgok elcsenéséből élek, magányosan, akkor pont zenével töltöm a szabadidőmet, teát szürcsölgetve? Nincs bajom vele, nem zavar, ha szól, de ennyi.
*Karjait maga előtt szorosan összefonva lépdel, lehajtott fejjel. Lassanként elmaradnak mögöttük a földek határtalannak tetsző terei, s az erdőszéli tisztáson baktatnak már, közeledve a városhoz.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-19 11:27:31
Üzenet elküldve: 2020-06-19 11:27:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Sermesterünk egy jó kis pados pihenés után már úgy érzi a vadkan kezd átmenni az emésztésén. Legközelebb le kell öblítse valami töménnyel is mert hiába jó a ser ezt nem emésztette meg a gyomrába. De az is lehet, hogy a vadkan túl nehéz kaja már az öreg törpének. Fiatalkorában egészen jól bírta. Minden nap meg tudott volna enni egy fél vadkant. Igaz akkoriban még fiatal volt és ereje tejében volt. Az anyatej sok erőt adott neki mert azt rendesen nyelte babatörpe korában. Azért lett ilyen hozzáértő sernevelő. A ser lényegében köthető az anyatejhez. Az is nélkülözhetetlen az élethez csak úgy mint a ser. Jótékony hatása nem vitatott mindkét italnak. Ezen mélázik az öreg sermester itt a padon a jó kis kilátásban.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:36:05
Üzenet elküldve: 2020-06-19 08:36:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Átkelve a poros szántóföldi karavánúton végre kilyukad az erdőszéli tisztáson. Hasonló egy kicsit mint a kikötői erdőség. Mondjuk attól azért kicsit gyérebb meg szegényesebb a fafelhozatal. Ezekből nem lehetne jó hajókat építeni. Nem jó a fajtájuk sem a víztűrésük. Hiába ez szakmai ártalom a kapitány lányának. Alig hagyta el a kikötőt máris hiányzik neki a tenger illata. Az erdő olyan különös olyan más. A tisztáson nem áll meg hanem megy tovább. A célja elérni a templomhoz. Ehhez majd a romvárosi szakadék mellett is el kell suhannia de ez nem okoz gondot egy ruganyos matróz lánynak. Egy utolsó pillantás a tisztásra majd maga mögött hagyja.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-18 18:14:53
Üzenet elküldve: 2020-06-18 18:14:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szép, csinos és izgalmas látvány a két szenvedélyesen egymásnak eső fiatal, bár ennek talán csak ők és az ég a tanúi. Sebaj, nagyobb közönségre nem is vágyik, bőven elég neki Odenravia. A dicsérettel talán nagyot mond, de a dicséreteknek nem az a dolguk, hogy színigazak legyenek. Különben is, akár látta már, akár nem, neki már előre tetszik a lány minden porcikája. Kalandozó keze fogást talál az ing alatt a nő mellkasánál, szája pedig megtalálja a másik ajkait és csókot lehel rá. Másik keze ügyesen Odenravia vállainál állapodik meg, majd feljebb vándorol a nő nyaka környékére, hogy a szép, szőke hajjal játsszon. Akkor sem húzódik el, amikor csókszünetet tartanak, szereti érezni a lány közelségét és finom illatát. Végül gondol egy merészet, finoman a közeli fának dönti a lányt, majd az eddig is az ing alatt matató kezével a gombok környékére téved.*
– Szabad? *kérdi, majd a választ meg sem várva, kissé türelmetlenül a gombok kibontásába kezd. Cserébe egyáltalán nem fog ellenkezni, ha a nő is vetkőztetéssel válaszol. Próbál finoman bánni az elffel, nehogy megriadjon vagy felbosszantsa, de ennyi tolakodást most már megenged magának.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szép, csinos és izgalmas látvány a két szenvedélyesen egymásnak eső fiatal, bár ennek talán csak ők és az ég a tanúi. Sebaj, nagyobb közönségre nem is vágyik, bőven elég neki Odenravia. A dicsérettel talán nagyot mond, de a dicséreteknek nem az a dolguk, hogy színigazak legyenek. Különben is, akár látta már, akár nem, neki már előre tetszik a lány minden porcikája. Kalandozó keze fogást talál az ing alatt a nő mellkasánál, szája pedig megtalálja a másik ajkait és csókot lehel rá. Másik keze ügyesen Odenravia vállainál állapodik meg, majd feljebb vándorol a nő nyaka környékére, hogy a szép, szőke hajjal játsszon. Akkor sem húzódik el, amikor csókszünetet tartanak, szereti érezni a lány közelségét és finom illatát. Végül gondol egy merészet, finoman a közeli fának dönti a lányt, majd az eddig is az ing alatt matató kezével a gombok környékére téved.*
– Szabad? *kérdi, majd a választ meg sem várva, kissé türelmetlenül a gombok kibontásába kezd. Cserébe egyáltalán nem fog ellenkezni, ha a nő is vetkőztetéssel válaszol. Próbál finoman bánni az elffel, nehogy megriadjon vagy felbosszantsa, de ennyi tolakodást most már megenged magának.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-18 14:01:56
Üzenet elküldve: 2020-06-18 14:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Rhorherin //
*Szemöldöke ismét felkúszik a hallottakon. A lány az elf fajt valami nyíllal gyilkoló népcsoportnak állítja be. Erre nemlegesen reagál, a fejét csóválva.*
- Mégis miért lőnének hátba, ha az erdőben sétálsz? *Ne érti a mélységi nő gondolatmenetét, s azt is elképzeli, hogy valami paranoia kerítette hatalmába. Sárvárosban azonban egyetértenek mindketten. Hallott pár dolgot Sárvárosról, ami pont elég neki. Többet nem is szeretne tudni arról a koszos helyről. A segítség elfogadására mosolyogni kezd és átveszi a zsákot a másiktól. Lassan elérik a város határát, a tisztás szélét. A levegő tiszta, bár nem annyira, mint az erdőben. Séta partnere mégis valami szagra panaszkodik. Kérdőn tekint le a lányra.*
- Minek nem jó a szaga? *Furcsa kérdés ez, de szeretné tudni mi az ami nem tetszik a másiknak. Közben eszébe jut, hogy neki majd a kovács felé kellene mennie, s ezt szóvá is teszi.*
- Azt hiszem, itt lassan elválnak útjaink. Én a kovácshoz megyek, Sárváros pedig ellentétes irányba. *A zsákot visszanyújtja a lánynak, nehogy azt higgye, hogy el akarja lopni.*
- Örültem a találkozásnak. Talán még összefutunk. *Mosolyra húznak ajkai, s ha a másik nem tartóztatja fel, akkor elköszönés után egyedül indul el a kovácsműhely felé.*
*Szemöldöke ismét felkúszik a hallottakon. A lány az elf fajt valami nyíllal gyilkoló népcsoportnak állítja be. Erre nemlegesen reagál, a fejét csóválva.*
- Mégis miért lőnének hátba, ha az erdőben sétálsz? *Ne érti a mélységi nő gondolatmenetét, s azt is elképzeli, hogy valami paranoia kerítette hatalmába. Sárvárosban azonban egyetértenek mindketten. Hallott pár dolgot Sárvárosról, ami pont elég neki. Többet nem is szeretne tudni arról a koszos helyről. A segítség elfogadására mosolyogni kezd és átveszi a zsákot a másiktól. Lassan elérik a város határát, a tisztás szélét. A levegő tiszta, bár nem annyira, mint az erdőben. Séta partnere mégis valami szagra panaszkodik. Kérdőn tekint le a lányra.*
- Minek nem jó a szaga? *Furcsa kérdés ez, de szeretné tudni mi az ami nem tetszik a másiknak. Közben eszébe jut, hogy neki majd a kovács felé kellene mennie, s ezt szóvá is teszi.*
- Azt hiszem, itt lassan elválnak útjaink. Én a kovácshoz megyek, Sárváros pedig ellentétes irányba. *A zsákot visszanyújtja a lánynak, nehogy azt higgye, hogy el akarja lopni.*
- Örültem a találkozásnak. Talán még összefutunk. *Mosolyra húznak ajkai, s ha a másik nem tartóztatja fel, akkor elköszönés után egyedül indul el a kovácsműhely felé.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-16 21:40:47
Üzenet elküldve: 2020-06-16 21:40:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Weng //
* Fenntartásokkal kezeli a férfi mondandóját, melyekkel fajtája védelmére kel.*
- Hát persze.* ejti a szavakat lassan, gúnyos felhanggal.*
- Azt mondod, ha felbukkannék a fáitok között nem szegeződne egy szempillantás alatt gyilkos nyílvesszők tucatjainak hegye a hátamra?* hangjából hiányzik a düh, és a vádaskodás, csupán hitetlennek tűnik. Nem szívleli a parttalan eszmecseréket, így nem áll szándékában vitatkozni.*
- Megoldom.* hárítja el a segítségnyújtás szándékát. Ügyetlenül bíbelődik inkább még egy ideig a zsákkal.*
- Ez igaz.* ismeri el a Sárvárost ért bíráló szavak igazát.* Viszont így nem is vonzza az idegeneket sem, az ottaniak pedig könnyen kiismerhetőek. Nem okoznak meglepetést. Mindenki a saját dolgával törődik.* mutat rá a környék előnyeire.*
- Igazán?* ritka vendék arcán a mosoly, de a férfi most megidéz egyet.* Legközelebb, ha találkozok azzal a döggel talán még meg is köszönöm neki.* néhány lépéssel később, ha ajkain már nem is látszik, de szemei még mindig derűsen csillognak.*
- Mégis el kellene fogadnom a segítségedet, ha már ilyen cudarul el akartál bánni velem.* nyújtja is a férfi felé a földdel teli zsákot. Terhétől megszabadulva, vagy azt tovább hurcolva halad hát tovább. A látóhatáron már kirajzolódnak a tisztás fái. Bár szereti az erdőt, ezt a helyet sosem szívlelte. Túlságosan művi az egész. A fák alá beérve szoknyájának alja lesöpri a fűszálakon függő harmatcseppeket.*
- A szaga se jó.* mondja fennhangon egy nagy szippantás után. Hiányzik belőle az a nyers, nehéz, ősi varázs, amit a mélységi oly nagyra tart. Megáll egy pillanatra megnézve magának a csinos városi ruhákba bújt alakokat, andalgó párocskákat.*
A hozzászólás írója (Rhorherin Zra'dar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.16 21:42:37
* Fenntartásokkal kezeli a férfi mondandóját, melyekkel fajtája védelmére kel.*
- Hát persze.* ejti a szavakat lassan, gúnyos felhanggal.*
- Azt mondod, ha felbukkannék a fáitok között nem szegeződne egy szempillantás alatt gyilkos nyílvesszők tucatjainak hegye a hátamra?* hangjából hiányzik a düh, és a vádaskodás, csupán hitetlennek tűnik. Nem szívleli a parttalan eszmecseréket, így nem áll szándékában vitatkozni.*
- Megoldom.* hárítja el a segítségnyújtás szándékát. Ügyetlenül bíbelődik inkább még egy ideig a zsákkal.*
- Ez igaz.* ismeri el a Sárvárost ért bíráló szavak igazát.* Viszont így nem is vonzza az idegeneket sem, az ottaniak pedig könnyen kiismerhetőek. Nem okoznak meglepetést. Mindenki a saját dolgával törődik.* mutat rá a környék előnyeire.*
- Igazán?* ritka vendék arcán a mosoly, de a férfi most megidéz egyet.* Legközelebb, ha találkozok azzal a döggel talán még meg is köszönöm neki.* néhány lépéssel később, ha ajkain már nem is látszik, de szemei még mindig derűsen csillognak.*
- Mégis el kellene fogadnom a segítségedet, ha már ilyen cudarul el akartál bánni velem.* nyújtja is a férfi felé a földdel teli zsákot. Terhétől megszabadulva, vagy azt tovább hurcolva halad hát tovább. A látóhatáron már kirajzolódnak a tisztás fái. Bár szereti az erdőt, ezt a helyet sosem szívlelte. Túlságosan művi az egész. A fák alá beérve szoknyájának alja lesöpri a fűszálakon függő harmatcseppeket.*
- A szaga se jó.* mondja fennhangon egy nagy szippantás után. Hiányzik belőle az a nyers, nehéz, ősi varázs, amit a mélységi oly nagyra tart. Megáll egy pillanatra megnézve magának a csinos városi ruhákba bújt alakokat, andalgó párocskákat.*
A hozzászólás írója (Rhorherin Zra'dar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.16 21:42:37
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-06-14 12:13:03
Üzenet elküldve: 2020-06-14 12:13:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A zöldellő fák között a fény sugarai szabadon átszöknek a két összesimuló testet megvilágítva, mintha ők volnának a környezetük legfényesebb csodáit megélő személyek és talán a fiatal szőke tényleg annak is érzi magukat, a pillanat varázsávan. Ode lassan egyre inkább nyeregben érzi magát, főleg ahogy a barna hajú fél- elf boldogan és önként sétál szenvedélyes játéka kezdetébe aminek még ő maga sem tudja igazán a végét vagy lehet nem is akarja, hiszen ebben az egészben, mely köztük izzik az új élmények a legszebbek, melyeket a pillanat teremt minden kötelezettség nélkül. A másik szavai elégedettséggel töltik el, majd ahogy a testük egyre inkább összesimul az eddig mutatott bizsergés még erősebbé válik a leány minden porcikájában. Noha Odenravia a nők naivabb csoportjához tartozik most mégis apró ráncok futnak a homlokára, hiszen az, hogy valakinek mindene tetszőleges legyen lehetetlennek tűnik lassan kitisztuló elméje számára. Mégis a legijesztőbb az, hogy nem akar menekülni a karok fogságából vagy az őt megkörnyékező hívogató ajkaktól, hanem készségesen simul bele a másik minden mozdulatába, mint egy lágy virág a szél heves táncában, mely majd levesz mindenkit ingadozó lábáról. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A zöldellő fák között a fény sugarai szabadon átszöknek a két összesimuló testet megvilágítva, mintha ők volnának a környezetük legfényesebb csodáit megélő személyek és talán a fiatal szőke tényleg annak is érzi magukat, a pillanat varázsávan. Ode lassan egyre inkább nyeregben érzi magát, főleg ahogy a barna hajú fél- elf boldogan és önként sétál szenvedélyes játéka kezdetébe aminek még ő maga sem tudja igazán a végét vagy lehet nem is akarja, hiszen ebben az egészben, mely köztük izzik az új élmények a legszebbek, melyeket a pillanat teremt minden kötelezettség nélkül. A másik szavai elégedettséggel töltik el, majd ahogy a testük egyre inkább összesimul az eddig mutatott bizsergés még erősebbé válik a leány minden porcikájában. Noha Odenravia a nők naivabb csoportjához tartozik most mégis apró ráncok futnak a homlokára, hiszen az, hogy valakinek mindene tetszőleges legyen lehetetlennek tűnik lassan kitisztuló elméje számára. Mégis a legijesztőbb az, hogy nem akar menekülni a karok fogságából vagy az őt megkörnyékező hívogató ajkaktól, hanem készségesen simul bele a másik minden mozdulatába, mint egy lágy virág a szél heves táncában, mely majd levesz mindenkit ingadozó lábáról. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096