Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-09 19:17:22
Üzenet elküldve: 2024-09-09 19:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő nem ismeri a férfi teljes történetét, sem az apjával való viszonyát, sem azt, hogy a lány hogyan került az életükbe, és azt sem, hogy miképp haltak meg azok, akik már távoztak az élők sorából. Nem tudja azt sem, hogy kinek, milyen oka volt rögeszmésen szorongatni a kettejük közt lebegő csatabárdot ahelyett, hogy együtt ásták volna azt el. Sőt, ami azt illeti, neki arról sincs fikarcnyi fogalma sem, hogy milyen az, amikor az embernek van családja, mert neki soha nem volt, nincs és nem is lesz. Ebbe már beletörődött. Így pedig, hogy neki nem jutott ki a jóból, teljesen vakon tapogatózik az egy vérből születettek között kirobbanó viszályok kérdésében is. Nem tud segíteni.*
- Az igyekezet nem elég. Gondolkozz és cselekedj! Tedd meg, amit meg kell tenned, és vedd el másoktól, amire szükséged van. Erről szól az élet. Ha tényleg szükségem lenne a véredre, nem kérdeznélek, csak elvenném, de épp nincs rá szükségem, mert ilyen állapotban nem vagy elég ahhoz, hogy a te véred feláldozva megjelenhessen nekem Sa'Tereth.
*Mondja a szavakat rezzenéstelenül, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy milyen mélyen mar ezzel Lazz lelkébe. Ha valaki hinni akar a sötétség istenében, akkor nem sértődhet meg azon, hogy gyenge. Az egyetlen dolog, amit tehet, az az, hogy erősebbé válik. Clion nem csinálta jól mindezt, és lám, most nincs sehol. Üldözte az istenét, hogy elpusztítsa, hogy őt megmentse tőle, mint a jó testvér, még ha csak fogadott testvér is. Próbálkozott, de mindhiába. Mindhiába, mert őt nem kell megmenteni tőle. Jó helyen van Sa'Tereth oltalmazó karjai között.*
- Lil. Itt van *bólint.* Ő mondta, hogy csináljunk belőled vérszökőkutat a temetőben, de én lebeszéltem róla. Mondtam neki, hogy nem fogsz bántani engem, és akkor lenyugodott. *Kuncog magas hangján, lábait felhúzza maga elé és átkarolja őket, úgy ücsörög tovább.*
- Ha készen állsz… mmm… igen, nem árt készen állni rá. Én voltam ott, és elszúrtam a varázslatot, amit csinálni akartam. Akkor még én sem álltam készen, szóval jól mondod. Előbb válj erőssé!
*Ami pedig a húgica dolgát illeti, valóban kíváncsi lett rá. Milyen lehet egy lány, aki egy családba befurakodva azonnal kivívja a nem vérszerinti apja kegyét? Pont olyasvalakinek tűnik, mint aki helyesen alkalmazza Sa'Tereth tanait. Nem törődve Lazz érzéseivel elvette azt, amire neki szüksége van. Egy apát.*
- Mit gondolsz, fogsz még vele találkozni? *Billenti oldalra a fejét kérdően.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ő nem ismeri a férfi teljes történetét, sem az apjával való viszonyát, sem azt, hogy a lány hogyan került az életükbe, és azt sem, hogy miképp haltak meg azok, akik már távoztak az élők sorából. Nem tudja azt sem, hogy kinek, milyen oka volt rögeszmésen szorongatni a kettejük közt lebegő csatabárdot ahelyett, hogy együtt ásták volna azt el. Sőt, ami azt illeti, neki arról sincs fikarcnyi fogalma sem, hogy milyen az, amikor az embernek van családja, mert neki soha nem volt, nincs és nem is lesz. Ebbe már beletörődött. Így pedig, hogy neki nem jutott ki a jóból, teljesen vakon tapogatózik az egy vérből születettek között kirobbanó viszályok kérdésében is. Nem tud segíteni.*
- Az igyekezet nem elég. Gondolkozz és cselekedj! Tedd meg, amit meg kell tenned, és vedd el másoktól, amire szükséged van. Erről szól az élet. Ha tényleg szükségem lenne a véredre, nem kérdeznélek, csak elvenném, de épp nincs rá szükségem, mert ilyen állapotban nem vagy elég ahhoz, hogy a te véred feláldozva megjelenhessen nekem Sa'Tereth.
*Mondja a szavakat rezzenéstelenül, kicsit sem foglalkozva azzal, hogy milyen mélyen mar ezzel Lazz lelkébe. Ha valaki hinni akar a sötétség istenében, akkor nem sértődhet meg azon, hogy gyenge. Az egyetlen dolog, amit tehet, az az, hogy erősebbé válik. Clion nem csinálta jól mindezt, és lám, most nincs sehol. Üldözte az istenét, hogy elpusztítsa, hogy őt megmentse tőle, mint a jó testvér, még ha csak fogadott testvér is. Próbálkozott, de mindhiába. Mindhiába, mert őt nem kell megmenteni tőle. Jó helyen van Sa'Tereth oltalmazó karjai között.*
- Lil. Itt van *bólint.* Ő mondta, hogy csináljunk belőled vérszökőkutat a temetőben, de én lebeszéltem róla. Mondtam neki, hogy nem fogsz bántani engem, és akkor lenyugodott. *Kuncog magas hangján, lábait felhúzza maga elé és átkarolja őket, úgy ücsörög tovább.*
- Ha készen állsz… mmm… igen, nem árt készen állni rá. Én voltam ott, és elszúrtam a varázslatot, amit csinálni akartam. Akkor még én sem álltam készen, szóval jól mondod. Előbb válj erőssé!
*Ami pedig a húgica dolgát illeti, valóban kíváncsi lett rá. Milyen lehet egy lány, aki egy családba befurakodva azonnal kivívja a nem vérszerinti apja kegyét? Pont olyasvalakinek tűnik, mint aki helyesen alkalmazza Sa'Tereth tanait. Nem törődve Lazz érzéseivel elvette azt, amire neki szüksége van. Egy apát.*
- Mit gondolsz, fogsz még vele találkozni? *Billenti oldalra a fejét kérdően.*
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-09 15:00:53
Üzenet elküldve: 2024-09-09 15:00:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Snamtör Gudinziss//
* Hobbija a horgászat, amit hosszabb útján többé kevésbé sajátított el. Bár nem űzné nap, mint nap de néha napján szerencséje van és kifog egy két nagyobbat ebédre. Egy valami biztos, amikor leül és nyugalomba tud horgászni, mintha megszűnne minden problémája. *
- Akkor kicsit hasonlóan állunk a dolgokhoz. Amíg nem próbáljuk, addig honnét tudnánk, hogy rossz?
* Meglepődik a másik szavaira. Meg nem mondta volna, hogy az illető varázsló. Ez tisztán leolvasható az arcáról. *
- Akkor talán a sors hozott össze minket. Talán ha kiderül, hogy tehetséges vagyok, akkor taníthatsz is nekem valamit.
* Kacsint a gnóm irányába, majd elindul kifelé az erdő szélétől vissza a tisztás közepe felé. *
- Van itt egy folyó nem messze. No, azt nem mondom, hogy sok a kapás, de néha el elcsípek egy két gyors halat. Tegnap sok szerencsém nemigen volt. Muszáj volt vadásznom magamnak egy nyulat. Na, azzal is meggyűlt a bajom akkor. Itt legalább csak ülni kell és figyelni. Igazán pihentető feladat, amit még talán álmomban is tudnék csinálni. Megmutatnám, csak már egy ideje nem láttam halat.
* mutat a nem túl messzi folyó irányába*
- De ha időd engedi, akkor megpróbálhatjuk feljebb a földek felé. Hátha ott találunk valamit. Bár… *Felnéz az égre * Kérdéses, hogy mennyi időt fog ez megemészteni. De ha elég gyorsak vagyunk, akkor szerintem sima ügy lesz.
* Hobbija a horgászat, amit hosszabb útján többé kevésbé sajátított el. Bár nem űzné nap, mint nap de néha napján szerencséje van és kifog egy két nagyobbat ebédre. Egy valami biztos, amikor leül és nyugalomba tud horgászni, mintha megszűnne minden problémája. *
- Akkor kicsit hasonlóan állunk a dolgokhoz. Amíg nem próbáljuk, addig honnét tudnánk, hogy rossz?
* Meglepődik a másik szavaira. Meg nem mondta volna, hogy az illető varázsló. Ez tisztán leolvasható az arcáról. *
- Akkor talán a sors hozott össze minket. Talán ha kiderül, hogy tehetséges vagyok, akkor taníthatsz is nekem valamit.
* Kacsint a gnóm irányába, majd elindul kifelé az erdő szélétől vissza a tisztás közepe felé. *
- Van itt egy folyó nem messze. No, azt nem mondom, hogy sok a kapás, de néha el elcsípek egy két gyors halat. Tegnap sok szerencsém nemigen volt. Muszáj volt vadásznom magamnak egy nyulat. Na, azzal is meggyűlt a bajom akkor. Itt legalább csak ülni kell és figyelni. Igazán pihentető feladat, amit még talán álmomban is tudnék csinálni. Megmutatnám, csak már egy ideje nem láttam halat.
* mutat a nem túl messzi folyó irányába*
- De ha időd engedi, akkor megpróbálhatjuk feljebb a földek felé. Hátha ott találunk valamit. Bár… *Felnéz az égre * Kérdéses, hogy mennyi időt fog ez megemészteni. De ha elég gyorsak vagyunk, akkor szerintem sima ügy lesz.
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-09 14:00:46
Üzenet elküldve: 2024-09-09 14:00:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
*Ő neki is csak egy hirtelen ötlet volt a rovarles. Nem biztos, hogy élvezni fogja, de legalább eltölti az idejét vele.*
-Még az sem biztos, hogy nekem is tetszeni fog. De jobb mintha csak egy helyben ülnék, nem?
*Teszi fel költői kérdését. Figyelmesen hallgatja a férfit. Úgy tűnik nagyon kellene neki egy jó iránymutatás. Ezt sajnos ő nem feltétlenül tudja megadni, bár kitudja? Még lehet mind a ketten sokat tanulhatnak majd egymástól a jövőben.*
-Figyelj. Nem ismerlek túl régóta. Nem mondhatok rólad semmit, de ha keresgélsz akkor biztos, hogy megtalálod amit keresel.
*Kis szünetet tart, míg a férfi a kis táborhelyére vezeti. Közben folytatja.*
-Én már kis gyerek korom óta mutattam mágikus tehetséget, de nekem is sokat kell még tanulnom. Sok mellékutat kell majd mind a kettőnknek járnia, mire mind a ketten megtudjuk mit rejt nekünk a sorsunk.
*A férfi rögtönzött táborhelye lenyűgözi. Kezdetleges, ez nem kérdés és nem is a kényelem van a hangsúlyban, de mindenféle képen praktikus. Kivéve talán a horgászbot.*
-Merről jöttél? Csak a horgászbotod miatt kérdem. Itt Arthenior környékén nincs hely horgászásra. Talán a szántók környékén. Ott van a folyó.
*Ő neki is csak egy hirtelen ötlet volt a rovarles. Nem biztos, hogy élvezni fogja, de legalább eltölti az idejét vele.*
-Még az sem biztos, hogy nekem is tetszeni fog. De jobb mintha csak egy helyben ülnék, nem?
*Teszi fel költői kérdését. Figyelmesen hallgatja a férfit. Úgy tűnik nagyon kellene neki egy jó iránymutatás. Ezt sajnos ő nem feltétlenül tudja megadni, bár kitudja? Még lehet mind a ketten sokat tanulhatnak majd egymástól a jövőben.*
-Figyelj. Nem ismerlek túl régóta. Nem mondhatok rólad semmit, de ha keresgélsz akkor biztos, hogy megtalálod amit keresel.
*Kis szünetet tart, míg a férfi a kis táborhelyére vezeti. Közben folytatja.*
-Én már kis gyerek korom óta mutattam mágikus tehetséget, de nekem is sokat kell még tanulnom. Sok mellékutat kell majd mind a kettőnknek járnia, mire mind a ketten megtudjuk mit rejt nekünk a sorsunk.
*A férfi rögtönzött táborhelye lenyűgözi. Kezdetleges, ez nem kérdés és nem is a kényelem van a hangsúlyban, de mindenféle képen praktikus. Kivéve talán a horgászbot.*
-Merről jöttél? Csak a horgászbotod miatt kérdem. Itt Arthenior környékén nincs hely horgászásra. Talán a szántók környékén. Ott van a folyó.
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-09 13:37:55
Üzenet elküldve: 2024-09-09 13:37:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Snamtör Gudinziss//
* Na igen. Termetükből kiindulva biztos meg kell adni a beszélgetésnek azt a kellő hangnemet, hogy megfélően mindenfajta hallgatózások nélkül képesek legyen kommunikálni. De valahogy ez nem fut át Derk fején mikor beszélgetést kezdeményez vele. Át kell verekednie magát néhány emberen. Egy két lökdösés után végre fogyatkozni látszik a tömeg és végre kiérnek abból a kegyetlen helyről, ahol nap, mint nap tömegnyomor van. *
- Ezt nem tagadom. A rovarok eléggé… strapabírók. Bár biztos megvan a maguk szépsége.
* Ezt azért egy kicsit bizonytalanul mondta. Sajnos mindenki szemében más dolgoknak más az értéke. Derket valahogy hidegen hagyják a rovarok, de nem passzolna el egy lehetőséget új dolgok megvizsgálására. Különösen akkor, mikor azt se tudja miben jó, és miben rossz. Mint máskor, most is lehet, hogy abban jó, amit nem akar csinálni. *
- Hát igen. De a remény hal meg utoljára. Vagy mit is mondanak ilyenkor? Legrosszabb esetben kiröhögnek és folytathatom az utamat tovább az ismeretlenbe. Elvégre nincs az az isten, hogy mindenbe béna lennék.
* „Ugye?” Pillantásával néz a gnóm felé. Hátha mond neki valami hasznos tanácsot. *
- Amarra *Mutat a fák irányába* Kicsit beljebb. Hol is? * Tökéletes alkalom lenne egy rajtaütésre. * Á ott van!
* Siet is két nagyobb bokor irányába. Azokat félrehúzva felfedi előző táborhelyét. Snamtör láthat egy farönköt mellette egy bottal, aminek a végén van egy nagyon vékony madzag. Valahol mellette még levelekből összekotort alvásra alkalmas rögtönzött ágy. Na meg persze a táskája. Fel is veszi a hátára a táskáját és botot ráerősíti a táskája oldalára. Nem kérdés sajátépítésű horgászbot lesz az. *
- Akkor szerintem megvan minden! Mennyi lehet az idő?
* Na igen. Termetükből kiindulva biztos meg kell adni a beszélgetésnek azt a kellő hangnemet, hogy megfélően mindenfajta hallgatózások nélkül képesek legyen kommunikálni. De valahogy ez nem fut át Derk fején mikor beszélgetést kezdeményez vele. Át kell verekednie magát néhány emberen. Egy két lökdösés után végre fogyatkozni látszik a tömeg és végre kiérnek abból a kegyetlen helyről, ahol nap, mint nap tömegnyomor van. *
- Ezt nem tagadom. A rovarok eléggé… strapabírók. Bár biztos megvan a maguk szépsége.
* Ezt azért egy kicsit bizonytalanul mondta. Sajnos mindenki szemében más dolgoknak más az értéke. Derket valahogy hidegen hagyják a rovarok, de nem passzolna el egy lehetőséget új dolgok megvizsgálására. Különösen akkor, mikor azt se tudja miben jó, és miben rossz. Mint máskor, most is lehet, hogy abban jó, amit nem akar csinálni. *
- Hát igen. De a remény hal meg utoljára. Vagy mit is mondanak ilyenkor? Legrosszabb esetben kiröhögnek és folytathatom az utamat tovább az ismeretlenbe. Elvégre nincs az az isten, hogy mindenbe béna lennék.
* „Ugye?” Pillantásával néz a gnóm felé. Hátha mond neki valami hasznos tanácsot. *
- Amarra *Mutat a fák irányába* Kicsit beljebb. Hol is? * Tökéletes alkalom lenne egy rajtaütésre. * Á ott van!
* Siet is két nagyobb bokor irányába. Azokat félrehúzva felfedi előző táborhelyét. Snamtör láthat egy farönköt mellette egy bottal, aminek a végén van egy nagyon vékony madzag. Valahol mellette még levelekből összekotort alvásra alkalmas rögtönzött ágy. Na meg persze a táskája. Fel is veszi a hátára a táskáját és botot ráerősíti a táskája oldalára. Nem kérdés sajátépítésű horgászbot lesz az. *
- Akkor szerintem megvan minden! Mennyi lehet az idő?
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-09 13:03:11
Üzenet elküldve: 2024-09-09 13:03:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Derk Derrallo//
-Persze veled tartok. Nekem nincs már itt több dolgom, elnézhetünk a tisztásra.
*Felveszi a férfi tempóját és együtt menetelnek a tisztás felé. Át kell vergődniük magukat persze az embereken, de ha beállnak egy ember áramlatba akkor gyorsan és könnyedén átjuthatnak a piacon. Kezd az embertömeg lecsendesülni. Addig nem beszél míg el nem érik a tisztás határát. Nem azért, mert nem akar csak azért az alacsonyabb termete miatt neki hangosabban kellene beszélnie és nem akar kiabálni, túlkiabálni másokat. Meg nem is akarja, hogy mások hallják, hogy miről beszélnek, annak ellenére, hogy semmi rosszról nem esik szó csak egyszerűen nem szereti ha mások a beszélgetésébe hallgatnak. Mondjuk ő meg szívesen teszi ezt és akár még arcátlanul is képes mások beszélgetését kihallgatni, de akkor ő hallgatózik, így az nem neki rossz, hanem másoknak.*
-Csak egy hirtelen ötlet volt. Sétálgattam a tó partján, aztán eszembe jutott, hogy milyenek lehetnek a rovarok felépítése, fejlődésük. Az utóbbi mondjuk sokkal több időt venne igénybe. De remek kis elfoglaltság lenne számomra.
*A férfi nem rendelkezhet túl sok önbizalommal, hogy így beszél magáról.*
-A mágia több odafigyelést és fegyelmet követel. Nem a legkönnyebben megtanulható dologról beszélünk. Persze ha ki akarod próbálni, nem állok elébe. Sok szerencsét hozzá.
*A válasza során megpróbálja átvenni a vezetést és ő vezetni a férfit a tisztáson, mikor rájön, hogy a Derk táskájáért jöttek. Derk jobban tudja, hogy hova tette le a táskáját.*
-Na, merre van?
*Teszi fel tudálékosan a kérdést.*
-Persze veled tartok. Nekem nincs már itt több dolgom, elnézhetünk a tisztásra.
*Felveszi a férfi tempóját és együtt menetelnek a tisztás felé. Át kell vergődniük magukat persze az embereken, de ha beállnak egy ember áramlatba akkor gyorsan és könnyedén átjuthatnak a piacon. Kezd az embertömeg lecsendesülni. Addig nem beszél míg el nem érik a tisztás határát. Nem azért, mert nem akar csak azért az alacsonyabb termete miatt neki hangosabban kellene beszélnie és nem akar kiabálni, túlkiabálni másokat. Meg nem is akarja, hogy mások hallják, hogy miről beszélnek, annak ellenére, hogy semmi rosszról nem esik szó csak egyszerűen nem szereti ha mások a beszélgetésébe hallgatnak. Mondjuk ő meg szívesen teszi ezt és akár még arcátlanul is képes mások beszélgetését kihallgatni, de akkor ő hallgatózik, így az nem neki rossz, hanem másoknak.*
-Csak egy hirtelen ötlet volt. Sétálgattam a tó partján, aztán eszembe jutott, hogy milyenek lehetnek a rovarok felépítése, fejlődésük. Az utóbbi mondjuk sokkal több időt venne igénybe. De remek kis elfoglaltság lenne számomra.
*A férfi nem rendelkezhet túl sok önbizalommal, hogy így beszél magáról.*
-A mágia több odafigyelést és fegyelmet követel. Nem a legkönnyebben megtanulható dologról beszélünk. Persze ha ki akarod próbálni, nem állok elébe. Sok szerencsét hozzá.
*A válasza során megpróbálja átvenni a vezetést és ő vezetni a férfit a tisztáson, mikor rájön, hogy a Derk táskájáért jöttek. Derk jobban tudja, hogy hova tette le a táskáját.*
-Na, merre van?
*Teszi fel tudálékosan a kérdést.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-09 12:03:36
Üzenet elküldve: 2024-09-09 12:03:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A piac sokasága után kellemes felüdülés a tisztás nyugodtsága és csendje, melyet főleg csak a vad állatok zavarnak meg. Már azok az állatok, melyeket nem zavar a civilizáció túlságos közelsége a természetes lakhelyükhöz. Az ösvényről letér, hogy a fák között keringve járja körbe a tisztást. Nem is olyan régi emlékek jönnek vissza a tisztás látványától. A szülei által végrehajtott rituálék is egy kör alakú tisztáson zajlottak, bár az nem volt ilyen nagy és ennyire szabályos alakú. Kis mosolyt csal arcára az emlékek, melyek hirtelen eszébe jutottak a szüleiről. Nekidől egy fának, egyik kezével arca magasságában végigsimít a fa törzsén, enyhén könnyes szemmel, miközben szeretett és a végén gyűlölt szülei emlékére gondol. Egyszerre szomorú is, de örül ami velük történt, mert megérdemelték, azért ahogy egyedül hagyták őt és inkább az örökbe fogadott kis gnómot választották helyette.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-08 15:14:43
Üzenet elküldve: 2024-09-08 15:14:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Sötétek az utcák, egyedül a léptei verik fel az esti hideggel leült csendet és mozdulatlanságot a környéken. Ha valahol ég is fény, nem mozdul benne sok árnyék a sajátján kívül. Nem is figyel rájuk annyira, mint szokott. Az íja a hátán, ideg nélkül, a bal keze a mozsár hűvös kövére simul, a jobbikkal nem volna annyira ügyes, ha hirtelen a késéért kéne nyúlnia, de nem a Kikötőben van. Nem érzi magát annyira védtelennek. A szeme sem a sarkokat kutatja, hanem a visszafele vezető utat, mintha átlátna a házakon, mintha nem is az előtte lévő utcát, hanem a horizontot figyelné azon túl, ahol összeér az ég a földdel. Minden csak akadály, a falak terelnek, mint egy egeret az útvesztőben. Talán úgy is siet belőle kifele. Semmi dolga köztük.
Bár hallja maga mögött a másik lépteit, nem lassít a sajátjain, amiket a szótlan indulat vezet előre. Nem, amíg ki nem ér a városból, amíg meg nem érzi a tisztáson a vízpartok mentén annyira jellegzetes illatú levegőt az arcán. Akkor sem lassítana, még a légzése sem mélyülne el igazán, de a karjára fonódó ujjak megállítják. Nem a neve, az most önmagában kevés volna, hogy hozzászóltak. Lehet, hogy fel sem tűnt volna. Nem figyelt rá, mert nem akar figyelni. Az érintés mégis elég ahhoz, hogy megálljon az ahhoz kapcsolt, ki nem mondott kérésre.
Érdektelen az arc, amivel a szavakat hallgatja. Nem fordul szembe, csupán a fejét fordítja a nő felé. A kéz szinte nyomot hagy a ruháján, de nem szól érte, hamar kapja el anélkül is a másik. A szavakat hallgatja, de nem tudja, mit csináljon velük. Ezért állították meg? S hogy mire gondol a nő, mit rontott el pontosan.. Nem kérdez rá. Közönybe fulladt a tudat. Mit csináljon szavakkal. Sosem tudta. Nem akar, csak csendet. Lenne talán mit mondania, de nem most fog beszélni. Bármit is gondol, ha tűnődik is a töredéknyi időre beállt csendben; hűvös a tekintet, egykedvű a mozdulat, amivel a hosszúéletű felé nyújtja végül annak a mozsarát. Nem az övé. A fejével int csupán előre futólag, mielőtt tovább indulna a szántókra vezető úton. Ezért állították meg, de végre csak annyi távolságot akar tenni maga és a város közé, amennyit csak bír. Mintha így a napot is itt hagyhatná, maga mögött, az egész rémálmot. Hogy az elf jön vagy megy, majd eldönti. El sosem küldte, és a Kikötőbe is csak errefelé visz az út.*
*Sötétek az utcák, egyedül a léptei verik fel az esti hideggel leült csendet és mozdulatlanságot a környéken. Ha valahol ég is fény, nem mozdul benne sok árnyék a sajátján kívül. Nem is figyel rájuk annyira, mint szokott. Az íja a hátán, ideg nélkül, a bal keze a mozsár hűvös kövére simul, a jobbikkal nem volna annyira ügyes, ha hirtelen a késéért kéne nyúlnia, de nem a Kikötőben van. Nem érzi magát annyira védtelennek. A szeme sem a sarkokat kutatja, hanem a visszafele vezető utat, mintha átlátna a házakon, mintha nem is az előtte lévő utcát, hanem a horizontot figyelné azon túl, ahol összeér az ég a földdel. Minden csak akadály, a falak terelnek, mint egy egeret az útvesztőben. Talán úgy is siet belőle kifele. Semmi dolga köztük.
Bár hallja maga mögött a másik lépteit, nem lassít a sajátjain, amiket a szótlan indulat vezet előre. Nem, amíg ki nem ér a városból, amíg meg nem érzi a tisztáson a vízpartok mentén annyira jellegzetes illatú levegőt az arcán. Akkor sem lassítana, még a légzése sem mélyülne el igazán, de a karjára fonódó ujjak megállítják. Nem a neve, az most önmagában kevés volna, hogy hozzászóltak. Lehet, hogy fel sem tűnt volna. Nem figyelt rá, mert nem akar figyelni. Az érintés mégis elég ahhoz, hogy megálljon az ahhoz kapcsolt, ki nem mondott kérésre.
Érdektelen az arc, amivel a szavakat hallgatja. Nem fordul szembe, csupán a fejét fordítja a nő felé. A kéz szinte nyomot hagy a ruháján, de nem szól érte, hamar kapja el anélkül is a másik. A szavakat hallgatja, de nem tudja, mit csináljon velük. Ezért állították meg? S hogy mire gondol a nő, mit rontott el pontosan.. Nem kérdez rá. Közönybe fulladt a tudat. Mit csináljon szavakkal. Sosem tudta. Nem akar, csak csendet. Lenne talán mit mondania, de nem most fog beszélni. Bármit is gondol, ha tűnődik is a töredéknyi időre beállt csendben; hűvös a tekintet, egykedvű a mozdulat, amivel a hosszúéletű felé nyújtja végül annak a mozsarát. Nem az övé. A fejével int csupán előre futólag, mielőtt tovább indulna a szántókra vezető úton. Ezért állították meg, de végre csak annyi távolságot akar tenni maga és a város közé, amennyit csak bír. Mintha így a napot is itt hagyhatná, maga mögött, az egész rémálmot. Hogy az elf jön vagy megy, majd eldönti. El sosem küldte, és a Kikötőbe is csak errefelé visz az út.*
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-08 13:28:59
Üzenet elküldve: 2024-09-08 13:28:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony nem herceg, talán nemesnek mondhatná magát, ha apja azóta kifizette a díjat a nemesi címért. Akkor talán kijárna neki valami név, de azt is letagadná. Mindig is megvetette az ilyen ficsúrokat, a bálokat, és a díszes ruhákat. Bár tény, a finom ételeket és a borokat és a bor fűtött hölgyeket na azokat nem vetette meg.*
-Talán igazad van, de a lány előtt is "kiélvezhettem" apám szeretetét.
*Emeli fel karjait egy macskakörmöt rajzolva a levegőbe a szó kiejtésének pillanatában, arcán pedig egy unott, mégis megvetésekkel teli képet vág amit apja iránt érez. Tény volt amit már megérdemelt, de az már csupán egy elvesztette csata, dühből való harcai voltak csupán. Amit apja anno elkezdett indok nélkül, ő folytatta, és az rossz örökös korforgást senki sem volt képes megtörni. Az egy örök darabja lett a családi idillnek, hogy édesapja napjában ötször kiabálta dühösen a nevét.
Kicsit aggódva figyeli azokat a hegyes fekete körmöket, ahogy szívéhez közelít. Majd a gyenge bökés után kezét oda emeli, mintha gondolkodna a nő szavain.*
-Igyekszem majd.
*Lehet az egész számára egy színjátékként kezdődött, hogy lefoglalja a nőt, hogy amaz ne áldozza fel őt a temetőben. De most, hogy egyre jobban belegondol, hogy van remény számára, hogy érezhet, lehet boldog és még ezt az előnyére is válthatja ad számára némi reményt arra, hogy életét újra kézbe vegye, hogy ismét ő irányítson.*
-Lil? Itt van?
*Néz körbe, mi a fenéről beszélhet a másik, hiszen kettőjük közül mást nem lát, visszagondolva a temetőben történtekre, már lassacskán kezd összeállni a kép, ahogy a nő ott is üvöltött torka szakadtából fogja be, de ő akkor egy szót sem szólt. Lehet tényleg van a lánnyal valami. De még nem mondaná meg biztosra. Gyanakvóan tekint végig a másikon, és elmélyülve hallgatja végig annak mondanivalóját.*
-Talán majd egyszer, ha készen állok.
*Válaszolja a vérkertre vonatkozóan. Egy stabil lábakon álló kapcsolata sem volt még életében, nem hogy dedikálja azt egy sötét istenségnek. Annak biztos nem lenne jó vége.*
-Na ha majd valaha is találkozom vele, van egy olyan érzésem, hogy az a kis cafka Wegtorenben kötött ki, ha csak valami ork bandita csapat nem tépte még szét.
*Kuncog fel a látványt elképzelve, milyen szép is volna, ha apja elé kerülne a lány és a maradék remény is kihunyna szeméből annak a félkegyelműnek. Micsoda látvány lenne.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bizony nem herceg, talán nemesnek mondhatná magát, ha apja azóta kifizette a díjat a nemesi címért. Akkor talán kijárna neki valami név, de azt is letagadná. Mindig is megvetette az ilyen ficsúrokat, a bálokat, és a díszes ruhákat. Bár tény, a finom ételeket és a borokat és a bor fűtött hölgyeket na azokat nem vetette meg.*
-Talán igazad van, de a lány előtt is "kiélvezhettem" apám szeretetét.
*Emeli fel karjait egy macskakörmöt rajzolva a levegőbe a szó kiejtésének pillanatában, arcán pedig egy unott, mégis megvetésekkel teli képet vág amit apja iránt érez. Tény volt amit már megérdemelt, de az már csupán egy elvesztette csata, dühből való harcai voltak csupán. Amit apja anno elkezdett indok nélkül, ő folytatta, és az rossz örökös korforgást senki sem volt képes megtörni. Az egy örök darabja lett a családi idillnek, hogy édesapja napjában ötször kiabálta dühösen a nevét.
Kicsit aggódva figyeli azokat a hegyes fekete körmöket, ahogy szívéhez közelít. Majd a gyenge bökés után kezét oda emeli, mintha gondolkodna a nő szavain.*
-Igyekszem majd.
*Lehet az egész számára egy színjátékként kezdődött, hogy lefoglalja a nőt, hogy amaz ne áldozza fel őt a temetőben. De most, hogy egyre jobban belegondol, hogy van remény számára, hogy érezhet, lehet boldog és még ezt az előnyére is válthatja ad számára némi reményt arra, hogy életét újra kézbe vegye, hogy ismét ő irányítson.*
-Lil? Itt van?
*Néz körbe, mi a fenéről beszélhet a másik, hiszen kettőjük közül mást nem lát, visszagondolva a temetőben történtekre, már lassacskán kezd összeállni a kép, ahogy a nő ott is üvöltött torka szakadtából fogja be, de ő akkor egy szót sem szólt. Lehet tényleg van a lánnyal valami. De még nem mondaná meg biztosra. Gyanakvóan tekint végig a másikon, és elmélyülve hallgatja végig annak mondanivalóját.*
-Talán majd egyszer, ha készen állok.
*Válaszolja a vérkertre vonatkozóan. Egy stabil lábakon álló kapcsolata sem volt még életében, nem hogy dedikálja azt egy sötét istenségnek. Annak biztos nem lenne jó vége.*
-Na ha majd valaha is találkozom vele, van egy olyan érzésem, hogy az a kis cafka Wegtorenben kötött ki, ha csak valami ork bandita csapat nem tépte még szét.
*Kuncog fel a látványt elképzelve, milyen szép is volna, ha apja elé kerülne a lány és a maradék remény is kihunyna szeméből annak a félkegyelműnek. Micsoda látvány lenne.*
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-08 11:41:18
Üzenet elküldve: 2024-09-08 11:41:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Ha az a fegyelmezettség, az a hidegvér uralkodhatna benne a nap további részében, akkor minden mondhatni tökéletes lenne. Akkor maradnának a képek, uralkodni tudna magán és nem okozna benne a világon semmit mások frusztrációja, cselekedete, hangja. A nő nem érdekli. Majd visszajön és lerendezi. Újabb eldöntött tény, feltéve a polcra, leveszi majd onnan, ha kell. Most nem számít. Azt még szilárdan tudja, hogy nem most van itt az ideje bántani, nem most kell teret engedni arra, hogy elvegye tőle a szavait örökre. Nem létezik addig a számára, nem esedékes.
A félvér gyors léptei, az, hogy mellette halad el, rá sem nézve, szóval sem méltatva az eseményeket húzza vissza a valóságba, abba, amit nem akar látni. Mennyivel egyszerűbb lenne elengedni és tárolás helyett azonnal rárontani Merlaná-ra. De nem tud elsőbbséget élvezni. A kabát anyaga, ahogy végigsiklik az ő ruháján, mintha penge lett volna, ami átvágja a bőrt. Nem érti. Hogyan tudja egyetlen mozdulatával tönkretenni azt, amiben jó, amiben nincsen semmilyen érzés, csak a ridegség.
Nem adja meg a nőnek, hogy visszanéz rá. Kyr van. Akit úgy tűnik elüldözött. Persze, hogy el. Ezt hozza magával, pusztít mindent, ami a közelében van. Hagynia kellene. Hadd menjen, siessen el és vissza se nézzen rá lehetőleg, mert mindenkinek az lenne a legjobb, mégsem tudja megállítani a saját lépteit, amik egyre csak gyorsulnak elfeledve a fáradtságot. Ott hagyta a főtéren, hogy meddig, nem érdekli.
Siet, de még szótlan. Arcán úgy feszül a bőr, hogy szinte érzi, ahogy helyenként felreped. Nem tudja mi ez. Nem is érdekli. Zakatol az ismeretlen, amit el akar ejteni, mint az álmosságot, kopjon el, hulljon ki valahol félúton. Mióta érdekli őt bárki és annak gondolatai? Más feszültsége... hogy ő maga mit okoz másnak. Nem látja az utat, csak a léptek nyomát követi. Hogy hogyan ért vissza a tisztásra és hagyják el szinte talány. Magával kellene valamit kezdenie, nem lehet ennyire figyelmetlen, de mégis mi nagyobb baj érhetné annál, hogy most tényleg megy. Nem csak azért iramodik így előre, mert haza akar menni, vagy a szántókra, hanem miatta. Sok volt. Túl sok az impulzus. El kellene engedni. Most kivételesen pontosan tudja, mégsem teszi. Nem tudja mi neki az a két szürke és azt végképp nem tudja, hogy miért érdekli, hogy hogyan néz rá. Jelen esetben hogyan nem. *
- Kyr!
*Hangja nélkülözi, ami bent van. Nem is igazán tudja, hogy mit mondjon. Nincs benne szín, azt már nem tudná rátenni. Nem magyarázkodni akar. Kérdez, ha akar. Ahogy megszólal és nyúl utána a kezével, annak mozsarat fogójához hátulról, hogy megállítsa lassul csak le minden. *
- Elbasztam.
*A reggeli indulást, a gyereket, a napot, hogy nem tud mit kezdeni olyan közelséggel, hogy ha valaki csak úgy ott van érdek nélkül, hogy végig kellett hallgatnia azt az átkozott nőt, mindent. A kezeit el is kapja. Megrázza a fejét. Sosem mondta még ki ezt a szót talán.*
- Sajnálom.
*Nem vár rá semmit, a mozsárért sem nyúl. Nem akar tovább rombolni. Nem tud ettől többet. Adhatná a csöndet, de az most feszültebb a szokottnál.*
*Ha az a fegyelmezettség, az a hidegvér uralkodhatna benne a nap további részében, akkor minden mondhatni tökéletes lenne. Akkor maradnának a képek, uralkodni tudna magán és nem okozna benne a világon semmit mások frusztrációja, cselekedete, hangja. A nő nem érdekli. Majd visszajön és lerendezi. Újabb eldöntött tény, feltéve a polcra, leveszi majd onnan, ha kell. Most nem számít. Azt még szilárdan tudja, hogy nem most van itt az ideje bántani, nem most kell teret engedni arra, hogy elvegye tőle a szavait örökre. Nem létezik addig a számára, nem esedékes.
A félvér gyors léptei, az, hogy mellette halad el, rá sem nézve, szóval sem méltatva az eseményeket húzza vissza a valóságba, abba, amit nem akar látni. Mennyivel egyszerűbb lenne elengedni és tárolás helyett azonnal rárontani Merlaná-ra. De nem tud elsőbbséget élvezni. A kabát anyaga, ahogy végigsiklik az ő ruháján, mintha penge lett volna, ami átvágja a bőrt. Nem érti. Hogyan tudja egyetlen mozdulatával tönkretenni azt, amiben jó, amiben nincsen semmilyen érzés, csak a ridegség.
Nem adja meg a nőnek, hogy visszanéz rá. Kyr van. Akit úgy tűnik elüldözött. Persze, hogy el. Ezt hozza magával, pusztít mindent, ami a közelében van. Hagynia kellene. Hadd menjen, siessen el és vissza se nézzen rá lehetőleg, mert mindenkinek az lenne a legjobb, mégsem tudja megállítani a saját lépteit, amik egyre csak gyorsulnak elfeledve a fáradtságot. Ott hagyta a főtéren, hogy meddig, nem érdekli.
Siet, de még szótlan. Arcán úgy feszül a bőr, hogy szinte érzi, ahogy helyenként felreped. Nem tudja mi ez. Nem is érdekli. Zakatol az ismeretlen, amit el akar ejteni, mint az álmosságot, kopjon el, hulljon ki valahol félúton. Mióta érdekli őt bárki és annak gondolatai? Más feszültsége... hogy ő maga mit okoz másnak. Nem látja az utat, csak a léptek nyomát követi. Hogy hogyan ért vissza a tisztásra és hagyják el szinte talány. Magával kellene valamit kezdenie, nem lehet ennyire figyelmetlen, de mégis mi nagyobb baj érhetné annál, hogy most tényleg megy. Nem csak azért iramodik így előre, mert haza akar menni, vagy a szántókra, hanem miatta. Sok volt. Túl sok az impulzus. El kellene engedni. Most kivételesen pontosan tudja, mégsem teszi. Nem tudja mi neki az a két szürke és azt végképp nem tudja, hogy miért érdekli, hogy hogyan néz rá. Jelen esetben hogyan nem. *
- Kyr!
*Hangja nélkülözi, ami bent van. Nem is igazán tudja, hogy mit mondjon. Nincs benne szín, azt már nem tudná rátenni. Nem magyarázkodni akar. Kérdez, ha akar. Ahogy megszólal és nyúl utána a kezével, annak mozsarat fogójához hátulról, hogy megállítsa lassul csak le minden. *
- Elbasztam.
*A reggeli indulást, a gyereket, a napot, hogy nem tud mit kezdeni olyan közelséggel, hogy ha valaki csak úgy ott van érdek nélkül, hogy végig kellett hallgatnia azt az átkozott nőt, mindent. A kezeit el is kapja. Megrázza a fejét. Sosem mondta még ki ezt a szót talán.*
- Sajnálom.
*Nem vár rá semmit, a mozsárért sem nyúl. Nem akar tovább rombolni. Nem tud ettől többet. Adhatná a csöndet, de az most feszültebb a szokottnál.*
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-07 09:03:08
Üzenet elküldve: 2024-09-07 09:03:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit lebiggyeszti az ajkait, mikor kiderül, hogy Lazz-nek tényleg nincs igazi trónja, és még csak nem is herceg. Pedig minden kislány álma, hogy találkozzon eggyel, és neki most lehetett volna saját hercege. Ő találta a temetőben. De hát, sajnos Lazz még erre sem jó. Szomorú.*
- Nem lehet, hogy azért kaptad, mert tényleg rossz voltál, a lány meg… nem?
*Visszatér egy kicsit a gyermeki logika is a herceg után sóvárgás közben, az pedig, mint tudjuk, továbbra is egyszerű, logikus, őszinte és kíméletlen. Szerinte nem elképzelhetetlen, hogy a férfi egyszerűen csak megérdemelte, amit kapott az apjától, persze ettől függetlenül megérti a haragját. Ő már mindkét kezét levágta volna az apjának, ha így bánt volna vele, még akkor is, ha jogosan tette volna.*
- Igen, hinni benne, hogy ott van veled. *Hegyes, feketére festett körmével megböki a másik mellkasát ott, ahol a saját elképzelése szerint a lélek ül a bordák mögött a szív helyén.
A következő kérdést hallva ismét kicsit oldalra billenti a fejét, újra hátra dől, megtámasztja magát, és mereng egy kicsit, mielőtt válaszolna.*
- Azt hiszem, hogy mindig is velem volt. Mióta az eszemet tudom. Azért élek még, mert ő megvédett. Nekem mindig azt mondja, hogy szólítsam Lil-nek, de tudom, hogy ő igazából Sa'Tereth démona, aki rám vigyáz. Szóval Lil mindig velem volt. Most is itt van, és figyel. Viszont vele vigyázz, mert tényleg képes feláldozni téged egy oltáron!
*Lazz számára valószínűleg úgy tűnhet, hogy a feketeség ismét meghülyült, és össze-vissza beszél, pedig bizony van értelem a szavai mögött, még akkor is, ha a valódi magyarázat nem pont az, amit Rien igazságnak vél.*
- Aztán amúgy volt egy fekete tündér, aki sokat segített abban, hogy megértsem Sa'Tereth-et. Ő vitt engem először a Vérkertbe, mikor már szerinte is megérdemeltem. Ismered a Vérkertet? Ott a legkönnyebb kapcsolatba lépni vele. Nekünk is sikerült. Egy démon meg is jelent ott nekünk, Yillith volt a neve. Tőle kaptam ezt.
*Felemeli a bal kezét, hogy újra megmutassa Lazz-nek a kígyó mintázatú karkötőt.*
- Ha akarod, egyszer majd elviszlek téged oda. Hozhatnád a húgodat is. Az oltár előtt lenne szép, ha megkötnétek a vérköteléket. Ha már igazi úgy sincs közöttetek *kuncog ártatlanul.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit lebiggyeszti az ajkait, mikor kiderül, hogy Lazz-nek tényleg nincs igazi trónja, és még csak nem is herceg. Pedig minden kislány álma, hogy találkozzon eggyel, és neki most lehetett volna saját hercege. Ő találta a temetőben. De hát, sajnos Lazz még erre sem jó. Szomorú.*
- Nem lehet, hogy azért kaptad, mert tényleg rossz voltál, a lány meg… nem?
*Visszatér egy kicsit a gyermeki logika is a herceg után sóvárgás közben, az pedig, mint tudjuk, továbbra is egyszerű, logikus, őszinte és kíméletlen. Szerinte nem elképzelhetetlen, hogy a férfi egyszerűen csak megérdemelte, amit kapott az apjától, persze ettől függetlenül megérti a haragját. Ő már mindkét kezét levágta volna az apjának, ha így bánt volna vele, még akkor is, ha jogosan tette volna.*
- Igen, hinni benne, hogy ott van veled. *Hegyes, feketére festett körmével megböki a másik mellkasát ott, ahol a saját elképzelése szerint a lélek ül a bordák mögött a szív helyén.
A következő kérdést hallva ismét kicsit oldalra billenti a fejét, újra hátra dől, megtámasztja magát, és mereng egy kicsit, mielőtt válaszolna.*
- Azt hiszem, hogy mindig is velem volt. Mióta az eszemet tudom. Azért élek még, mert ő megvédett. Nekem mindig azt mondja, hogy szólítsam Lil-nek, de tudom, hogy ő igazából Sa'Tereth démona, aki rám vigyáz. Szóval Lil mindig velem volt. Most is itt van, és figyel. Viszont vele vigyázz, mert tényleg képes feláldozni téged egy oltáron!
*Lazz számára valószínűleg úgy tűnhet, hogy a feketeség ismét meghülyült, és össze-vissza beszél, pedig bizony van értelem a szavai mögött, még akkor is, ha a valódi magyarázat nem pont az, amit Rien igazságnak vél.*
- Aztán amúgy volt egy fekete tündér, aki sokat segített abban, hogy megértsem Sa'Tereth-et. Ő vitt engem először a Vérkertbe, mikor már szerinte is megérdemeltem. Ismered a Vérkertet? Ott a legkönnyebb kapcsolatba lépni vele. Nekünk is sikerült. Egy démon meg is jelent ott nekünk, Yillith volt a neve. Tőle kaptam ezt.
*Felemeli a bal kezét, hogy újra megmutassa Lazz-nek a kígyó mintázatú karkötőt.*
- Ha akarod, egyszer majd elviszlek téged oda. Hozhatnád a húgodat is. Az oltár előtt lenne szép, ha megkötnétek a vérköteléket. Ha már igazi úgy sincs közöttetek *kuncog ártatlanul.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-04 18:48:09
Üzenet elküldve: 2024-09-04 18:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
*Nem hiába kap főszerepet, a lány egy igazi céltábla volt Lazziar számára gyerekkorában. Mert hát az a lány mindent megkapott amit ő nem. Szeretetet, törődést, gondoskodást. Neki pedig maradtak a megdorgáló, dühös, és erőszakos szavak. Hogyne irigyelte volna, minden porcikája üvöltött azért, hogy valahogy elüldözze az újonnan érkezőket, és apja talán ráeszmél arra, hogy mit művelt fiával. De ennek pont ellenkezője történt azzal mikor az új feleség végleg nyugovóra tért, és a lány pedig olajra lépett. Lazz sorsa akkor még rosszabbra fordult.*
-Nem igazi persze, nem vagyok én herceg. Bhááá. Még csak az kéne. Amúgy az a lány, egy megdorgálás nem sok annyit se kapott apámtól. Szinte tejben vajban fürdött egy rossz szava nem lehetett... Csak rám.
*Kuncog gonoszan orra alatt, élvezettel gondol végig azokra a gyerekes csínytevésekre amit elkövetett hugicájával, és amiért apja annyira megdorgálta. Szép emlékek.
Az ölelés azonban eddig tartott, és ugyan annyira érez megkönnyebbülést, hogy az eszeveszett végre nincs a torkához túl közel, de az ölelés melege és meghitt érzete az viszont borzasztó nagy hiányt ébreszt benne. Csak egy félrehúzott mosollyal jegyzi meg ezt inkább magának. Jobb ha a másik ezt nem látja a végén sosem engedi el a markaiból és akkor mi lesz vele?
Nem is kell sokat kérleli, az mint egy jó pap... Papnő. Már ontja is az igét és az tudni valókat az istenségről, amit Lazz a nő meglepetésére figyelmesen hallgat, tény szemei álmosan pislognak rá laposan, de figyel amennyire erejéből kitelik.*
-Hinni benne? Hm...
*Ismétli el az utolsó szavait Riennek, és nem csak azért, hogy elhitesse a másikkal mintha figyelt volna. Mert biza ő figyelt és érdekesnek tűnik számára. Ennek majd feltétlen utána kell néznie, de nem most, nem félrészegen. Majd ha aludt rá egyet, újra leitta magát és úgy hoz majd döntést, mert akkor a józan elméje és a részeg elméje is mondhat erről véleményt. A félrészeg valója sajnos erre képtelen.*
-Minden világos, már csak egy dolgot szeretnék tudni. Hogy találtál rá? Vagy Ő talált rád? Túlzottan lelkesnek tűnsz nekem egy sima hívőhöz.
*Néz gyanakvóan de inkább kíváncsian a nőre. Mert biza a válasz valahol benne rejlik, vagy valamelyik másik énjében amit Lazz lehet majdcsak egy rossz helyzetben fog csak realizálni.*
//Világok határán//
*Nem hiába kap főszerepet, a lány egy igazi céltábla volt Lazziar számára gyerekkorában. Mert hát az a lány mindent megkapott amit ő nem. Szeretetet, törődést, gondoskodást. Neki pedig maradtak a megdorgáló, dühös, és erőszakos szavak. Hogyne irigyelte volna, minden porcikája üvöltött azért, hogy valahogy elüldözze az újonnan érkezőket, és apja talán ráeszmél arra, hogy mit művelt fiával. De ennek pont ellenkezője történt azzal mikor az új feleség végleg nyugovóra tért, és a lány pedig olajra lépett. Lazz sorsa akkor még rosszabbra fordult.*
-Nem igazi persze, nem vagyok én herceg. Bhááá. Még csak az kéne. Amúgy az a lány, egy megdorgálás nem sok annyit se kapott apámtól. Szinte tejben vajban fürdött egy rossz szava nem lehetett... Csak rám.
*Kuncog gonoszan orra alatt, élvezettel gondol végig azokra a gyerekes csínytevésekre amit elkövetett hugicájával, és amiért apja annyira megdorgálta. Szép emlékek.
Az ölelés azonban eddig tartott, és ugyan annyira érez megkönnyebbülést, hogy az eszeveszett végre nincs a torkához túl közel, de az ölelés melege és meghitt érzete az viszont borzasztó nagy hiányt ébreszt benne. Csak egy félrehúzott mosollyal jegyzi meg ezt inkább magának. Jobb ha a másik ezt nem látja a végén sosem engedi el a markaiból és akkor mi lesz vele?
Nem is kell sokat kérleli, az mint egy jó pap... Papnő. Már ontja is az igét és az tudni valókat az istenségről, amit Lazz a nő meglepetésére figyelmesen hallgat, tény szemei álmosan pislognak rá laposan, de figyel amennyire erejéből kitelik.*
-Hinni benne? Hm...
*Ismétli el az utolsó szavait Riennek, és nem csak azért, hogy elhitesse a másikkal mintha figyelt volna. Mert biza ő figyelt és érdekesnek tűnik számára. Ennek majd feltétlen utána kell néznie, de nem most, nem félrészegen. Majd ha aludt rá egyet, újra leitta magát és úgy hoz majd döntést, mert akkor a józan elméje és a részeg elméje is mondhat erről véleményt. A félrészeg valója sajnos erre képtelen.*
-Minden világos, már csak egy dolgot szeretnék tudni. Hogy találtál rá? Vagy Ő talált rád? Túlzottan lelkesnek tűnsz nekem egy sima hívőhöz.
*Néz gyanakvóan de inkább kíváncsian a nőre. Mert biza a válasz valahol benne rejlik, vagy valamelyik másik énjében amit Lazz lehet majdcsak egy rossz helyzetben fog csak realizálni.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-04 11:58:49
Üzenet elküldve: 2024-09-04 11:58:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
- Azt mondják elindulni nehéz, na de ennyire? *Szökik egy mosoly az arcára, ahogy nagy sóhajjal ismét ugyan arra az ösvényre lépnek. Ezúttal úgy dönt, bár az út egy része így lassabb lesz, de nem szeretné megkockáztatni, hogy valaki a ló patája alá kerüljön figyelmetlenségében.*
- Még nevet sem adtam neked. *Ötlik fel benne a dolog, már egy ideje az éjparipa társaságában utazik, akit még a Sellőházból hozott el, miután Zammira is távozott a helyről.*
- Biztos jó kezekben vannak a lányok. *Nyugtatja magát ezzel a gondolattal, ám nem úgy ismerte meg őket, mint akik ne tudnának vigyázni magukra. Közben haladnak az ösvényen, a ló pedig továbbra is igen türelmetlenül rángatja, de ezzel most nincs mit tenni.*
- Még nevet sem adtam neked. *Ötlik fel benne a dolog, már egy ideje az éjparipa társaságában utazik, akit még a Sellőházból hozott el, miután Zammira is távozott a helyről.*
- Biztos jó kezekben vannak a lányok. *Nyugtatja magát ezzel a gondolattal, ám nem úgy ismerte meg őket, mint akik ne tudnának vigyázni magukra. Közben haladnak az ösvényen, a ló pedig továbbra is igen türelmetlenül rángatja, de ezzel most nincs mit tenni.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-04 11:23:13
Üzenet elküldve: 2024-09-04 11:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
//Zárás//
*Pedig ő csupán egyet tesz, Norileinát azonosítja az összes pont ugyan annyira elborult elméjű követővel, akik Sa'Tereth tanait magukénak vallják, és követik az iránymutatását. Valóban, ő már nem válaszol egyetlen kérdésre sem, itt hiábavaló a beszéd, úgy érzi, és hogy ettől a beszivárgó gonosztól meg kell védenie a gyanútlan várost és lakóit. Ahogy hátrál, felé közelít, mikor pedig elviharzik a fák közé, leereszti a kezeit és befejezi a kántálást. Nagy, megkönnyebbült sóhajt hallat, ám eszébe jut az üvegcséről, hogy talán nem ártana magánál tartania a gyógyító italból, hiszen ez rosszabbul is elsülhetett volna, vérrel fizethetett volna a kiállásáért. Ez akkor meg sem fordult a fejében nagy felháborodásában természetesen. Így a lovat kikötve, maga mellett vezetve elindul a piac irányába, hogy egy röpke kitérő erejéig még a városban maradjon.*
//Zárás//
*Pedig ő csupán egyet tesz, Norileinát azonosítja az összes pont ugyan annyira elborult elméjű követővel, akik Sa'Tereth tanait magukénak vallják, és követik az iránymutatását. Valóban, ő már nem válaszol egyetlen kérdésre sem, itt hiábavaló a beszéd, úgy érzi, és hogy ettől a beszivárgó gonosztól meg kell védenie a gyanútlan várost és lakóit. Ahogy hátrál, felé közelít, mikor pedig elviharzik a fák közé, leereszti a kezeit és befejezi a kántálást. Nagy, megkönnyebbült sóhajt hallat, ám eszébe jut az üvegcséről, hogy talán nem ártana magánál tartania a gyógyító italból, hiszen ez rosszabbul is elsülhetett volna, vérrel fizethetett volna a kiállásáért. Ez akkor meg sem fordult a fejében nagy felháborodásában természetesen. Így a lovat kikötve, maga mellett vezetve elindul a piac irányába, hogy egy röpke kitérő erejéig még a városban maradjon.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 18:08:54
Üzenet elküldve: 2024-09-03 18:08:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
*Ismét kíváncsisága jut főszerephez, mikor a mostohaanyja gyilkosságát ugyan letagadja Lazz, melyet a feketeség nem is akar kétségbe vonni, de ismét főszerepbe kerül annak a lánya, aki ezek szerint, ha nem is vér szerint, de a férfi testvére. Persze, a hallottakat most is sikerül a sajátos módján értelmeznie, bár kezd tisztulni az a gyerekes ösztön, ami eddig uralta a személyiségét.*
- Trón? Van egy olyan érzésem, hogy nem igazi trónról van szó, csak arról, hogy melyikőtök kapja a pofont apátoktól a másik helyett, igaz?
*A fejét csóválja, mert kezdi átérezni Lazz helyzetét. Ismeri ezt, bár ő az apjától soha nem kapott pofont, csak egyetlen egyszer, de azt is csak közvetetten akkor, mikor felfogta, hogy nem fogja megismerni őt, mert meghalt. Helyette az élet szereti osztogatni a pofonokat számára, még azokat is, amiket nem is neki kellett volna elszenvednie. Ő ez elől menekült Sa'Tereth kegyeibe.
Az ölelésből kimászik, már csak azért is, mert úgy, hogy a férfi nyakában csüng, elég kényelmetlen bármit is magyarázni. Látni akarja a tekintetét, a rezzenéseit, de nem azért, hogy bármire is következtessen belőlük, hanem pusztán kedvtelésből. Azért, hogy ő is jól szórakozzon.*
- A vért a legegyszerűbben mágiával. Ha már a húgodról beszélsz, ahhoz, hogy véget vethess a köztetek lévő… ellentétnek, egy vérkötelék tökéletes lenne. Megszeghetetlen eskü. Sa'Tereth hatalmának segítségével biztosíthatod, hogy ha megegyeztek valamiben, azt nem fogjátok tudni megszegni. Kényszeríthetnéd, hogy abban egyezzetek meg, hogy tied a trón.
Addig meg, ha nem a mágiáról beszélünk, Sa'Tereth segít elnyomni a rossz érzéseket. Nem fog többé fájni semmi, nem fogsz félni sem. Tudtad például azt, hogy a fizikai fájdalom megszünteti a lelki kínokat? Szerintem számodra az is hasznos lenne.
Mit mondjak még? Sa'Tereth utat mutat azokhoz, akiket felhasználhatsz arra, hogy a saját életed jobbá tedd. Ezt nehéz szavakba önteni, tapasztalni kell, át kell élni, és hinni benne…
*Persze, hogy nehezen beszél az egészről, mert a saját hitének alapja is egy megfoghatatlan dolog. A kulcs a széttört elméje mélyén van, de ő sem érti még mindig, hogy mi történik vele valójában.*
//Világok határán//
*Ismét kíváncsisága jut főszerephez, mikor a mostohaanyja gyilkosságát ugyan letagadja Lazz, melyet a feketeség nem is akar kétségbe vonni, de ismét főszerepbe kerül annak a lánya, aki ezek szerint, ha nem is vér szerint, de a férfi testvére. Persze, a hallottakat most is sikerül a sajátos módján értelmeznie, bár kezd tisztulni az a gyerekes ösztön, ami eddig uralta a személyiségét.*
- Trón? Van egy olyan érzésem, hogy nem igazi trónról van szó, csak arról, hogy melyikőtök kapja a pofont apátoktól a másik helyett, igaz?
*A fejét csóválja, mert kezdi átérezni Lazz helyzetét. Ismeri ezt, bár ő az apjától soha nem kapott pofont, csak egyetlen egyszer, de azt is csak közvetetten akkor, mikor felfogta, hogy nem fogja megismerni őt, mert meghalt. Helyette az élet szereti osztogatni a pofonokat számára, még azokat is, amiket nem is neki kellett volna elszenvednie. Ő ez elől menekült Sa'Tereth kegyeibe.
Az ölelésből kimászik, már csak azért is, mert úgy, hogy a férfi nyakában csüng, elég kényelmetlen bármit is magyarázni. Látni akarja a tekintetét, a rezzenéseit, de nem azért, hogy bármire is következtessen belőlük, hanem pusztán kedvtelésből. Azért, hogy ő is jól szórakozzon.*
- A vért a legegyszerűbben mágiával. Ha már a húgodról beszélsz, ahhoz, hogy véget vethess a köztetek lévő… ellentétnek, egy vérkötelék tökéletes lenne. Megszeghetetlen eskü. Sa'Tereth hatalmának segítségével biztosíthatod, hogy ha megegyeztek valamiben, azt nem fogjátok tudni megszegni. Kényszeríthetnéd, hogy abban egyezzetek meg, hogy tied a trón.
Addig meg, ha nem a mágiáról beszélünk, Sa'Tereth segít elnyomni a rossz érzéseket. Nem fog többé fájni semmi, nem fogsz félni sem. Tudtad például azt, hogy a fizikai fájdalom megszünteti a lelki kínokat? Szerintem számodra az is hasznos lenne.
Mit mondjak még? Sa'Tereth utat mutat azokhoz, akiket felhasználhatsz arra, hogy a saját életed jobbá tedd. Ezt nehéz szavakba önteni, tapasztalni kell, át kell élni, és hinni benne…
*Persze, hogy nehezen beszél az egészről, mert a saját hitének alapja is egy megfoghatatlan dolog. A kulcs a széttört elméje mélyén van, de ő sem érti még mindig, hogy mi történik vele valójában.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 17:46:25
Üzenet elküldve: 2024-09-03 17:46:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Kevesen kapnak második esélyt az életben. Ő most megkapta, de képtelen élni vele. Egyszerűen nem teheti meg, hogy az elméjében táncoló őrületet félretéve, melyet ő Sa'Tereth jótékony mesterkedéseként azonosít, elfogadja az, hogy valaki valóban jót akar neki. Az a karkötő a csuklóján nem is egy karkötő, hanem egy bilincs, ami örökre a sötétség istenéhez láncolja. Persze szerencsétlen lány erről semmit sem tud, csak a saját igazához ragaszkodva hajtogat újra és újra megkérdőjelezhető tényeket.
Már megint a többesszám. Nori gyanakodva bámulja a másikat, még mindig nem érti, honnan tudja a titkát.*
- Honnan tudod, hogy mi többen vagyunk? *Rá is kérdez végül egyszerűen figyelmen kívül hagyni minden mást, amit mondanak neki, de választ valószínűleg már nem fog kapni a kérdésére.
A szinte semmiből felbukkanó jégkék pengéktől megijedve ő is hátralép egyet, és védekezően emeli fel a még mindig lángoló fegyverét. Még nem tudja, hogy nem is azoktól kell igazán félnie.*
- Mi a fészkes fenét művelsz…? *Sziszegi, mikor meghallja a furcsa kántálást, amitől szinte azonnal megfájdul a feje. Ugyan a lány nem volt olyan balga, hogy a lelkét bármelyik sötétség oltárhoz önként hozzáláncolja, de megint csak a testében élő vipera lesz a veszte. Érzi, ahogy az entitás kontrollálatlanul bombázza az elméjét a féktelen ijedtségének hullámaival, Nori pedig képtelen kezelni a nyomást, és lassan rajta is eluralkodik a rettegés.*
- Ne, ne! Hagyd abba! HAGYD ABBA! *Visítja könyörögve, de hiába. Nem tud másra gondolni, mint arra, hogy menekülni kell. Menekülni, minél messzebb. Egyre gyorsabb léptekkel hátrál a nőtől, majd egy ponton hirtelen hátat fordít, és rohanni kezd. Rohan, és hamarosan el is tűnik a fák között. Nem tervez egyhamar megállni, nem addig, míg nem érzi magát újra biztonságban.
Majd csak később lesz ideje gondolkodni, hogy mekkora bajba kerülhet amiatt, hogy Eeyr egy papnője felfedezte a jelenlétét a városban.*
*Kevesen kapnak második esélyt az életben. Ő most megkapta, de képtelen élni vele. Egyszerűen nem teheti meg, hogy az elméjében táncoló őrületet félretéve, melyet ő Sa'Tereth jótékony mesterkedéseként azonosít, elfogadja az, hogy valaki valóban jót akar neki. Az a karkötő a csuklóján nem is egy karkötő, hanem egy bilincs, ami örökre a sötétség istenéhez láncolja. Persze szerencsétlen lány erről semmit sem tud, csak a saját igazához ragaszkodva hajtogat újra és újra megkérdőjelezhető tényeket.
Már megint a többesszám. Nori gyanakodva bámulja a másikat, még mindig nem érti, honnan tudja a titkát.*
- Honnan tudod, hogy mi többen vagyunk? *Rá is kérdez végül egyszerűen figyelmen kívül hagyni minden mást, amit mondanak neki, de választ valószínűleg már nem fog kapni a kérdésére.
A szinte semmiből felbukkanó jégkék pengéktől megijedve ő is hátralép egyet, és védekezően emeli fel a még mindig lángoló fegyverét. Még nem tudja, hogy nem is azoktól kell igazán félnie.*
- Mi a fészkes fenét művelsz…? *Sziszegi, mikor meghallja a furcsa kántálást, amitől szinte azonnal megfájdul a feje. Ugyan a lány nem volt olyan balga, hogy a lelkét bármelyik sötétség oltárhoz önként hozzáláncolja, de megint csak a testében élő vipera lesz a veszte. Érzi, ahogy az entitás kontrollálatlanul bombázza az elméjét a féktelen ijedtségének hullámaival, Nori pedig képtelen kezelni a nyomást, és lassan rajta is eluralkodik a rettegés.*
- Ne, ne! Hagyd abba! HAGYD ABBA! *Visítja könyörögve, de hiába. Nem tud másra gondolni, mint arra, hogy menekülni kell. Menekülni, minél messzebb. Egyre gyorsabb léptekkel hátrál a nőtől, majd egy ponton hirtelen hátat fordít, és rohanni kezd. Rohan, és hamarosan el is tűnik a fák között. Nem tervez egyhamar megállni, nem addig, míg nem érzi magát újra biztonságban.
Majd csak később lesz ideje gondolkodni, hogy mekkora bajba kerülhet amiatt, hogy Eeyr egy papnője felfedezte a jelenlétét a városban.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 16:46:05
Üzenet elküldve: 2024-09-03 16:46:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, épp azon van szerencsétlen, hogy megismerje a fekete hajú boszorkányt, ha akarja ha nem. Szóval muszáj próbát tennie. Csak a szerencséjében bízik, hogy amazt sikerül annyira lefoglalnia, hogy nehogy vissza hurcibálja őt a temetőbe és végleg nyugalomra helyezze.*
-Na ezt nem kened rám. Azért nem én vagyok a felelős, de, hogy a lánya miattam ment el abban biztos vagyok. Jobb is, trónkövetelő picsa...
*Köpne egyet, de annyi jó illem szorult belé, az ilyesfajta viselkedést hölgyek mellett, még ha olyanok is amilyenek ne tegyen, szóval csak nyel egy nagyot.
Riennek talán igaz is van, valóban egy szörnyeteg Lazz, még ha nem is a gyilkosabb fajta, de az ami maga körül mindenkit és mindent tönkre tesz. Még önmagát is. Nem hiába állt neki elpusztítani egy nagy üveg rumot egymagában.
Az ölelést pedig ha eddig zavarta is, valami furcsa módon jól is esik neki. Lehetséges, hogy a lány nemrég még a torkát metszette volna el Sa'tereth nevében, de mégis ez az ölelés őszintének hat. És az ilyesmiből ritkán volt része, amit lelke bizony úgy hiányol mint a vizet, az olyan szobanövény amit már hónapok óta elfelejtettek meglocsolni.
Picit talán rosszul is esik neki, hogy az ölelés abba marad. Azonban a tanítás folytatódik, és a szavakra figyel. Feje is lassacskán egyre jobban kitisztul az alkoholtól, így végre képes összeadni az egyet a kettővel.*
-Hmmm... Azt hiszem értem. És mondd csak mi másra ad erőt Sa'teret? Hogy tudnám ezt a hasznomra fordítani?
*Nézi azokat a szemeket kíváncsian. Mert valójában nincs mit vesztenie, és ha akár egy isten is segíti őt azokban az apró de számára fontosnak tűnő célokban már megérte ezt az estét ezzel a félőrülttel eltölteni.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, épp azon van szerencsétlen, hogy megismerje a fekete hajú boszorkányt, ha akarja ha nem. Szóval muszáj próbát tennie. Csak a szerencséjében bízik, hogy amazt sikerül annyira lefoglalnia, hogy nehogy vissza hurcibálja őt a temetőbe és végleg nyugalomra helyezze.*
-Na ezt nem kened rám. Azért nem én vagyok a felelős, de, hogy a lánya miattam ment el abban biztos vagyok. Jobb is, trónkövetelő picsa...
*Köpne egyet, de annyi jó illem szorult belé, az ilyesfajta viselkedést hölgyek mellett, még ha olyanok is amilyenek ne tegyen, szóval csak nyel egy nagyot.
Riennek talán igaz is van, valóban egy szörnyeteg Lazz, még ha nem is a gyilkosabb fajta, de az ami maga körül mindenkit és mindent tönkre tesz. Még önmagát is. Nem hiába állt neki elpusztítani egy nagy üveg rumot egymagában.
Az ölelést pedig ha eddig zavarta is, valami furcsa módon jól is esik neki. Lehetséges, hogy a lány nemrég még a torkát metszette volna el Sa'tereth nevében, de mégis ez az ölelés őszintének hat. És az ilyesmiből ritkán volt része, amit lelke bizony úgy hiányol mint a vizet, az olyan szobanövény amit már hónapok óta elfelejtettek meglocsolni.
Picit talán rosszul is esik neki, hogy az ölelés abba marad. Azonban a tanítás folytatódik, és a szavakra figyel. Feje is lassacskán egyre jobban kitisztul az alkoholtól, így végre képes összeadni az egyet a kettővel.*
-Hmmm... Azt hiszem értem. És mondd csak mi másra ad erőt Sa'teret? Hogy tudnám ezt a hasznomra fordítani?
*Nézi azokat a szemeket kíváncsian. Mert valójában nincs mit vesztenie, és ha akár egy isten is segíti őt azokban az apró de számára fontosnak tűnő célokban már megérte ezt az estét ezzel a félőrülttel eltölteni.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 14:37:35
Üzenet elküldve: 2024-09-03 14:37:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
*Nem ismerik egymást, nem tudja a lány honnan jött, mik voltak a körülményei, de az arca egyre inkább fintorba rándul.*
- A vérontás már önmagában bűn, nincs kibúvó, nincs jobb rossz! Ha pedig öltél már, valóban nevezheted magad szörnyetegnek. *Lesz komoly a tekintete és a kiállása határozottabb, főleg miután a nő elüti a felé kínált segítő kezet. Mikor pedig a lángok és a felégetés kerül felemlítésre, bizony most ő lesz piszok indulatos.*
- Hogy mertek idejönni és a város felégetésével fenyegetőzni?! Azt is elrontanátok, ami jó? Jobb is, ha nem kerülsz ártatlan emberek közelébe. Ha pedig magadtól nem mész… *Lép egyet hátra, a biztonság kedvéért lecsatolja a jégfüggőket a füléből, amelyek pengékké alakulnak a kezében. Az ég felé emeli a kezét és kántálni próbál, remélve, hogy az istennő megsegíti és létrejön ezúttal a varázslat.*
A varázsló az ég felé nyúl, miközben hangosan kántál, melynek hatására minden olyan élőlényben félelmet kelt, melynek lelke egy sötétség oltárhoz van kötve, emellett pedig vagy a varázsló öt lépéses körzetében áll, vagy hallja, vagy látja a varázslót. A félelem hatására a célpont semmi másra nem tud gondolni, mint hogy minél messzebb kerüljön a varázslótól, pánikolva menekül előle, egészen addig, míg látó- és hallótávolságon kívül nem kerül. Ha a varázslat egy sötétség oltár öt lépés környezetében lett elmondva, a sötétség oltár elpusztul, az oltár összes lélekkötése felszakad, és a varázsló az oltár szintjének megfelelő fény pontot kap.
*Nem ismerik egymást, nem tudja a lány honnan jött, mik voltak a körülményei, de az arca egyre inkább fintorba rándul.*
- A vérontás már önmagában bűn, nincs kibúvó, nincs jobb rossz! Ha pedig öltél már, valóban nevezheted magad szörnyetegnek. *Lesz komoly a tekintete és a kiállása határozottabb, főleg miután a nő elüti a felé kínált segítő kezet. Mikor pedig a lángok és a felégetés kerül felemlítésre, bizony most ő lesz piszok indulatos.*
- Hogy mertek idejönni és a város felégetésével fenyegetőzni?! Azt is elrontanátok, ami jó? Jobb is, ha nem kerülsz ártatlan emberek közelébe. Ha pedig magadtól nem mész… *Lép egyet hátra, a biztonság kedvéért lecsatolja a jégfüggőket a füléből, amelyek pengékké alakulnak a kezében. Az ég felé emeli a kezét és kántálni próbál, remélve, hogy az istennő megsegíti és létrejön ezúttal a varázslat.*
A varázsló az ég felé nyúl, miközben hangosan kántál, melynek hatására minden olyan élőlényben félelmet kelt, melynek lelke egy sötétség oltárhoz van kötve, emellett pedig vagy a varázsló öt lépéses körzetében áll, vagy hallja, vagy látja a varázslót. A félelem hatására a célpont semmi másra nem tud gondolni, mint hogy minél messzebb kerüljön a varázslótól, pánikolva menekül előle, egészen addig, míg látó- és hallótávolságon kívül nem kerül. Ha a varázslat egy sötétség oltár öt lépés környezetében lett elmondva, a sötétség oltár elpusztul, az oltár összes lélekkötése felszakad, és a varázsló az oltár szintjének megfelelő fény pontot kap.
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 14:16:14
Üzenet elküldve: 2024-09-03 14:16:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Nem kell ahhoz a kikötőben lenni, hogy az ember lányát utolérje a baj. Talán most is jobban jártak volna mindketten, ha Eeyr neve nem hangzik el. Ugyan Nori generálta a konfliktust, de akkor is az istenség hibája minden. Lám, ő tett tönkre egy pozitívan induló találkozást.*
- Biztos vagyok benne, hogy több helyen jártam, már, mint te. A vér pedig… a vér sokkal több mindenre jó, mint azt hiszed. Nem feleslegesen ontjuk.
*Na meg nem is csak egymásét. Ha Maydeleine elég figyelmes, akkor a feketeség karján felcsúszott ruhaujj miatt észreveheti a csuklója környékén ékeskedő, merőleges vágások nyomait, melyek a Sa'Tereth-nek tett áldozatok, a vérmágia gyakorlásának és a lelki fájdalmak fizikai fájdalommal való enyhítésének együttes eredményei.
Hiába mondja azt a félvér, hogy nem akarja megölni, ő még mindig egyáltalán nem bízik benne, így a lángokban izzó penge egyelőre marad, de lejjebb engedi azt, jelezve, hogy egyelőre ő sem akar vérengzést.*
- Ebben az egyben egyetértünk. Én sem akarlak megölni, öltem már eleget, de nem vagyok szörnyeteg, ahogy mások hiszik. Abban viszont biztos lehetsz, hogy nem megyek veled sehová, főleg abba az átkozott kőhalmazba, melynek ajtaja mögött csak a képmutatás és a hazugság virágzik.
*Azzal el is tolja a neki felajánlott kezet, nincs szüksége Eeyr rabszolgájának segítségére.*
- Beszélgetni… *Ezúttal ő nevet fel még a puszta gondolat nyomán is.* Ugyan, mit tudnál te mondani? Az én lelkemet biztos nem tudod semmitől sem megmenteni. A világból pedig nem akarok mást látni, mint, hogy lángokban áll az egész. A tűzhöz értesz, inkább segíthetnél felégetni mindent.
*Pillant le a tőrére. Keserűséget és kilátástalanságot hallani a hangjából. Haragszik a világra, és mindenkire, aki benne él. Ez látszik is, ha a nő tényleg odafigyel rá, és nem csak a fejét akarja elcsavarni a hangzatos szavakkal.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.03 14:24:31
*Nem kell ahhoz a kikötőben lenni, hogy az ember lányát utolérje a baj. Talán most is jobban jártak volna mindketten, ha Eeyr neve nem hangzik el. Ugyan Nori generálta a konfliktust, de akkor is az istenség hibája minden. Lám, ő tett tönkre egy pozitívan induló találkozást.*
- Biztos vagyok benne, hogy több helyen jártam, már, mint te. A vér pedig… a vér sokkal több mindenre jó, mint azt hiszed. Nem feleslegesen ontjuk.
*Na meg nem is csak egymásét. Ha Maydeleine elég figyelmes, akkor a feketeség karján felcsúszott ruhaujj miatt észreveheti a csuklója környékén ékeskedő, merőleges vágások nyomait, melyek a Sa'Tereth-nek tett áldozatok, a vérmágia gyakorlásának és a lelki fájdalmak fizikai fájdalommal való enyhítésének együttes eredményei.
Hiába mondja azt a félvér, hogy nem akarja megölni, ő még mindig egyáltalán nem bízik benne, így a lángokban izzó penge egyelőre marad, de lejjebb engedi azt, jelezve, hogy egyelőre ő sem akar vérengzést.*
- Ebben az egyben egyetértünk. Én sem akarlak megölni, öltem már eleget, de nem vagyok szörnyeteg, ahogy mások hiszik. Abban viszont biztos lehetsz, hogy nem megyek veled sehová, főleg abba az átkozott kőhalmazba, melynek ajtaja mögött csak a képmutatás és a hazugság virágzik.
*Azzal el is tolja a neki felajánlott kezet, nincs szüksége Eeyr rabszolgájának segítségére.*
- Beszélgetni… *Ezúttal ő nevet fel még a puszta gondolat nyomán is.* Ugyan, mit tudnál te mondani? Az én lelkemet biztos nem tudod semmitől sem megmenteni. A világból pedig nem akarok mást látni, mint, hogy lángokban áll az egész. A tűzhöz értesz, inkább segíthetnél felégetni mindent.
*Pillant le a tőrére. Keserűséget és kilátástalanságot hallani a hangjából. Haragszik a világra, és mindenkire, aki benne él. Ez látszik is, ha a nő tényleg odafigyel rá, és nem csak a fejét akarja elcsavarni a hangzatos szavakkal.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.03 14:24:31
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 13:50:30
Üzenet elküldve: 2024-09-03 13:50:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
*Ő sem igazán érti, hogyan fajulhatott a dolog idáig, egy ilyen konfliktust jobban el tudott volna képzelni a kikötőben, persze ott lapult, mint kismacska a bokor alatt. Az kellett volna még, hogy az istenhite miatt a vérkertben kötözzék ki és húzzanak hasznot a halálából. Erre most már itt lézengenek ezek Arthenior utcáin! *
- Romokban?! *Nevet fel hangosan.*
- Te jártál már a kikötőben, ahol olyan buzgón ontjátok a vért nap, mint nap? Az egy lepratelep! Örülhetsz, hogy itt még senki fia nem szúrt ki! De feltételezem, ha erre az útra léptél, hogy nem volt más lehetőséged. Ez idáig! *Hiszen minek választaná valaki Sa'Terethet, ha itt van a kegyelmes és kedves istennő is, aki ennyire segítőkész és megbocsátó.*
- Nem akarlak megölni! Szeretném, ha úgy látnád a világot, ahogy én. Gyere velem! Elviszlek a templomba és ott beszélgethetünk. Nem kell, hogy ez a dolog vérontással végződjön! *El is tűnnek a lángok, amik nemrég még olyan lelkesen ölelték körül.*
- Hagyjuk az italokat, azok nem fontosak, a lelked annál inkább. Mit felelsz? *Nyújtja felé a kezét, azért egy rövid kézmozdulatot tesz, hogy megóvja magát, ha esetleg a másik fél használni óhajtaná azt a fegyvert.*
Maydeleine Rhywayers megpróbált varázsolni egy Kombinált mana aura nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Ő sem igazán érti, hogyan fajulhatott a dolog idáig, egy ilyen konfliktust jobban el tudott volna képzelni a kikötőben, persze ott lapult, mint kismacska a bokor alatt. Az kellett volna még, hogy az istenhite miatt a vérkertben kötözzék ki és húzzanak hasznot a halálából. Erre most már itt lézengenek ezek Arthenior utcáin! *
- Romokban?! *Nevet fel hangosan.*
- Te jártál már a kikötőben, ahol olyan buzgón ontjátok a vért nap, mint nap? Az egy lepratelep! Örülhetsz, hogy itt még senki fia nem szúrt ki! De feltételezem, ha erre az útra léptél, hogy nem volt más lehetőséged. Ez idáig! *Hiszen minek választaná valaki Sa'Terethet, ha itt van a kegyelmes és kedves istennő is, aki ennyire segítőkész és megbocsátó.*
- Nem akarlak megölni! Szeretném, ha úgy látnád a világot, ahogy én. Gyere velem! Elviszlek a templomba és ott beszélgethetünk. Nem kell, hogy ez a dolog vérontással végződjön! *El is tűnnek a lángok, amik nemrég még olyan lelkesen ölelték körül.*
- Hagyjuk az italokat, azok nem fontosak, a lelked annál inkább. Mit felelsz? *Nyújtja felé a kezét, azért egy rövid kézmozdulatot tesz, hogy megóvja magát, ha esetleg a másik fél használni óhajtaná azt a fegyvert.*
Maydeleine Rhywayers megpróbált varázsolni egy Kombinált mana aura nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 12:58:30
Üzenet elküldve: 2024-09-03 12:58:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Pedig milyen szépnek indult. Megkockáztatható, hogy talán még soha senki nem szólt hozzá olyan kedvesen, mint ez a nő, mikor azt hitte, hogy a rakoncátlan ló miatt akaratlanul bántotta őt. Milyen kár, hogy egyetlen név, egyetlen isten ártatlanul kiejtett neve mennyire tönkre tud tenni egy látszólag virágzónak induló kapcsolatot. Virágzó, az… undorító. Ráadásul megint kimondta. Megint.*
- Fogd be! Miféle védelem az, mikor a fél város romokban hever?! Meg ott az a rohadt nagy szakadék is. Mondhatom, marhára megvédte a nyamvadt kis városotokat az a… valami…
*Hiába minden, a korábbi kedves szavak helyett most már csak vészjósló fenyegetéseket kap, miközben lassan elhátrál a másiktól. Hamar kiderül, hogy a fenyegetés mögött nem csak üres szavak vannak, mikor a nő teste körül lángcsóvák kezdenek cikázni. Nori ekkor gyorsabban kezd hátrálni, és az egyik tőrét is előrántja.*
- Ne közelíts! Maradj, ott, ahol vagy! *Tűz ellen tűzzel. Végigsimít a rövid pengén, és ha nem hibázik, akkor hamarosan az ő fegyverét is lángok ölelik majd körbe.*
- Nem félek tőled. Úgysem tudsz megölni. Sa'Tereth engem tényleg megvéd, nem úgy, mint téged a drága Eeyr-ed!
*Dehogynem fél, nagyon is fél, de nem tűnik úgy, hogy az elkövetkezendő másodpercekben valóban támadni akarna. Több okból sem akar. Az egyik, hogy eszébe jut a tündér és az elf esete. Ölt ő már, nem is egyszer. Most azonban vissza kell fognia magát, még egyszer nem hagyhatja, hogy eluralkodjon rajta a lelkében élő sötétség. A másik ok ennél egyszerűbb. Nem hülye ő, pontosan tudja, hogy a kezében lévő tőr túl rövid, az ellenfele körül pörgő lángok pedig túl forróak és erőteljesek ahhoz, hogy biztosan ő húzná a rövidebbet, ha megpróbálna közelebb merészkedni.*
- Mi van? Már nem is kellenek a varázsitalok? *Annyira azért mégsem okos, hogy ne kísértse a sorsot, és ne provokálja tovább a mágust.
A korábban elhangzott „nem látunk szívesen titeket” részletet egyébként teljesen máshogy értelmezte, mint amit valószínűleg a nő értett alatta. Nori saját magára, és az elméjében bolyongó többi lélekre gondol, de azt nem érti, hogy a másik honnan tud róluk. Ez is Eeyr trükkje volna?*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Pedig milyen szépnek indult. Megkockáztatható, hogy talán még soha senki nem szólt hozzá olyan kedvesen, mint ez a nő, mikor azt hitte, hogy a rakoncátlan ló miatt akaratlanul bántotta őt. Milyen kár, hogy egyetlen név, egyetlen isten ártatlanul kiejtett neve mennyire tönkre tud tenni egy látszólag virágzónak induló kapcsolatot. Virágzó, az… undorító. Ráadásul megint kimondta. Megint.*
- Fogd be! Miféle védelem az, mikor a fél város romokban hever?! Meg ott az a rohadt nagy szakadék is. Mondhatom, marhára megvédte a nyamvadt kis városotokat az a… valami…
*Hiába minden, a korábbi kedves szavak helyett most már csak vészjósló fenyegetéseket kap, miközben lassan elhátrál a másiktól. Hamar kiderül, hogy a fenyegetés mögött nem csak üres szavak vannak, mikor a nő teste körül lángcsóvák kezdenek cikázni. Nori ekkor gyorsabban kezd hátrálni, és az egyik tőrét is előrántja.*
- Ne közelíts! Maradj, ott, ahol vagy! *Tűz ellen tűzzel. Végigsimít a rövid pengén, és ha nem hibázik, akkor hamarosan az ő fegyverét is lángok ölelik majd körbe.*
- Nem félek tőled. Úgysem tudsz megölni. Sa'Tereth engem tényleg megvéd, nem úgy, mint téged a drága Eeyr-ed!
*Dehogynem fél, nagyon is fél, de nem tűnik úgy, hogy az elkövetkezendő másodpercekben valóban támadni akarna. Több okból sem akar. Az egyik, hogy eszébe jut a tündér és az elf esete. Ölt ő már, nem is egyszer. Most azonban vissza kell fognia magát, még egyszer nem hagyhatja, hogy eluralkodjon rajta a lelkében élő sötétség. A másik ok ennél egyszerűbb. Nem hülye ő, pontosan tudja, hogy a kezében lévő tőr túl rövid, az ellenfele körül pörgő lángok pedig túl forróak és erőteljesek ahhoz, hogy biztosan ő húzná a rövidebbet, ha megpróbálna közelebb merészkedni.*
- Mi van? Már nem is kellenek a varázsitalok? *Annyira azért mégsem okos, hogy ne kísértse a sorsot, és ne provokálja tovább a mágust.
A korábban elhangzott „nem látunk szívesen titeket” részletet egyébként teljesen máshogy értelmezte, mint amit valószínűleg a nő értett alatta. Nori saját magára, és az elméjében bolyongó többi lélekre gondol, de azt nem érti, hogy a másik honnan tud róluk. Ez is Eeyr trükkje volna?*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096