//Második szál//
*Aztyan azt gondolja, abban megegyezhetnek, hogy mindenkinek megvannak azok a készségei, amelyekhez ért és jobb, ha azokkal kapcsolatban kamatoztatja a tudását. Mori a szervezéssel volna bajban, a heges arcú a konyhában sülne fel. Ezért mindkettőjüknek a saját területükön kell dolgozniuk.
Jólesik neki, hogy a félvér lány nem gondolja őt kőszívűnek vagy érzéketlennek, mert bár olykor úgy érzi maga is, hogy igazat kell adnia a jellemzésének, mégsem viselkedik érzéketlenül minden alkalommal. Csak, ha szükséges.*
- Köszönöm, ez jól esik. *Mosolyodik el féloldalasan.
A heg említésére megállja, hogy hozzá nyúljon, de égszín tekintetét lesüti, mintha szégyellné, pedig nem így van. Morinak is van sebhelye, bár nem olyan kiterjedt, de mégsem kölcsönöz neki zord külsőt és arcának azon felét sem bénította meg.*
- Olykor áldás, máskor átok ez a heg. *Mondja halkan, szomorú mosollyal. Áldás, mert sokszor segít leplezni valódi érzelmeit, gondolatait, mert csak arcának egyik felét kell kontrollálnia. És átok, mert megesik, hogy félreértik szándékait annak ellenére is, hogy bár ő belül jót szeretne, kívülről ezt nem tudja teljes mértékben megjeleníteni szavak nélkül. Megesik az is, hogy még szavakkal megtoldva is nehéz.
Úgy tűnik, neki is sikerült meglepnie Morit a szavaival, de a heges arcú tényleg ilyennek látja a félvér lányt.
A folytatást érdeklődve hallgatja. Nincs tapasztalata még olyan beszélgetésekben, amikor többen vettek részt. Bár amikor Miket kellett ellátni, ott volt a kovács is és Mik is, de nem tapasztalt negatív reakciót Mori részéről. Bár az is lehet, hogy akkor a gyógyítás feladata lekötötte a figyelmét. A vacsorán való beszélgetés említésére kedvesen elmosolyodik, vagyis próbálja átadni féloldalas mosolyával az érzést.*
- Felesleges olyan miatt aggódni, ami még nem történt meg. Én azt gondolom, nem lesz semmi baj. A kereskedőház minden tagja rendesnek tűnik. *Próbálja nyugtatni a félvér lányt, mert tényleg nem érdemes meg nem történt dolgok miatt idegeskedni.*
- Igazad lehet. *Reflektál az érzelgősség idejének megfelelő megválasztására. Most maga sem nevezné magát érzelgősnek vagy érzelemmentesnek. A mértékletesség mindig előnyös tulajdonság.*
- Mi is nagyon örülünk, hogy itt vagy, hogy megtaláltál minket. *Hajtja meg kissé a fejét köszönetképp Mori előtt, amiért lelkes és hasznos tagja a kereskedőháznak és a fogadónak.
A dicséretre halkan felnevet, örömmel, boldogan, mert ritkán kap ilyen kedves elismerést.*
- Köszönöm, igyekszem inkább bölcs, mint bölcselkedő lenni. Te pedig remek beszélgető partner vagy, bármit is gondolj magadról. *Viszonozza az elismerést. Neki ez éppolyan fontos, mint bölcsnek lenni. Örül, hogy megtalálták a közös hangot a félvér lánnyal és annak is, hogy erdőszéli sétája közben találkoztak.
Rövid időre elhallgat, talán hogy kiélvezze a dicséret jóleső érzését, majd újra Mori felé fordulnak égszín szemei.*
- Úgy gondolom, minden okkal történik. Oka van annak is, hogy viseljük hegeinket és annak is, hogy találkoztunk, a fogadóban vagy akár most itt is. Hiszel a felsőbb hatalmak sorsformáló erejében? *Kérdi érdeklődve, mert nem tűnik a lány hívőnek, de ez lehet nem feltétlen igaz. Sokszor meglepte már, talán most is így lesz.*