Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 475 (9481. - 9500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-26 16:57:37
Üzenet elküldve: 2023-09-26 16:57:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A félvér rohan. Illetve csak rohanna, ha a hátán lévő szúrás nem fájna annyira iszonyatosan. Ennek ellenére szedi a lábait. Csupán olykor-olykor kénytelen megállni néhány nyekkenésre és, hogy szusszanjon egyet. Lelki szemei előtt az a pillanat játszódik le újra és újra, mikor az Álomfűzhöz ér, de már nem talál ott senkit. Csak azért, mert nem volt képes időben felébredni. Ahogy jól cserben hagyja Nawanthirit és nem utolsó sorban Ukromot. Jelen pillanatban azon kevés barátait, akiket nem nyelt el az ismeretlen, vagy nem kényszerítik olyan tettekre, amiket nagyon nem szívesen csinálna. A hatalmas szerencséje abban nyilvánul meg, hogy különösen jó memóriával áldották meg az istenek. Vagy a sors. Vagy talán mindkettő. Így aztán hamar megtalálja útját a különleges fa felé. Pedig tegnap este sötétedés után mentek arra. Amint a fűz közelébe ér, lábai megtorpanásra késztetik. Ugyan a lombkoronán kívül semmit sem lát, de hangokat sem hall az ágakon túlról. Árvánk félelme beigazolódni látszik. Veszettül kalapáló szívvel és egy méretes gombóccal a torkában tárja szét a fa ágait. Amit viszont a lombok alatt találhat, már a többiek türelmén múlik.*
*A félvér rohan. Illetve csak rohanna, ha a hátán lévő szúrás nem fájna annyira iszonyatosan. Ennek ellenére szedi a lábait. Csupán olykor-olykor kénytelen megállni néhány nyekkenésre és, hogy szusszanjon egyet. Lelki szemei előtt az a pillanat játszódik le újra és újra, mikor az Álomfűzhöz ér, de már nem talál ott senkit. Csak azért, mert nem volt képes időben felébredni. Ahogy jól cserben hagyja Nawanthirit és nem utolsó sorban Ukromot. Jelen pillanatban azon kevés barátait, akiket nem nyelt el az ismeretlen, vagy nem kényszerítik olyan tettekre, amiket nagyon nem szívesen csinálna. A hatalmas szerencséje abban nyilvánul meg, hogy különösen jó memóriával áldották meg az istenek. Vagy a sors. Vagy talán mindkettő. Így aztán hamar megtalálja útját a különleges fa felé. Pedig tegnap este sötétedés után mentek arra. Amint a fűz közelébe ér, lábai megtorpanásra késztetik. Ugyan a lombkoronán kívül semmit sem lát, de hangokat sem hall az ágakon túlról. Árvánk félelme beigazolódni látszik. Veszettül kalapáló szívvel és egy méretes gombóccal a torkában tárja szét a fa ágait. Amit viszont a lombok alatt találhat, már a többiek türelmén múlik.*
9499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-25 18:39:32
Üzenet elküldve: 2023-09-25 18:39:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Miután Lily és Ukrom távoztak, a szerzetes elvackolja magát a medvebundába. Rettenetesen fáradt, mégsem tud aludni, csak forgolódik egyik oldaláról a másikra. Belehallgat a csendbe. Az Álomfűz lombja minden külső zajt kizár, és pont ez a zavaró. Mintha meghallhatná a lehetetlenül kecses lépteket, pedig az eszével tudja, hogy esélye sincs. Ha a rém úgy dönt, hangtalanul folyik át a sötétségen.*
~Csak Ukromot hagyja békén…~
*Egyszer, egyetlen egyszer a szürkebőrű látta a tündérrózsákat, amiket Nawanthiri képzelete álmodott a folyóra. Egyet suttyomban még az ork hajába is tett, Ukrom pedig annak rendje és módja szerint lekapta a fejéről, mikor észrevette. A szerzetes úgy őrzi magában az emlékét, mint valami kincset. Ukrom az egyetlen halandó széles e világon, aki osztozott vele az álmában. Ami azt jelenti, hogy a démon befészkelheti magát az ő lelkébe is. Van ott mit enni bőven.
A lány úgy pattan ki a medveprémből, mintha kígyó marta volna meg. A fagyöngyök derengenek körülötte halvány-titokzatosan. Szemét lehunyva próbál az elméjével körbetapogatni Nawanthirishardipandra jelenléte után. Semmi. Semmi.*
~Nem érdekelsz!~
*Fölnyalábolja a bundát, és dühösen kicsörtet vele a lombsátor alól. Körbefogja az éjjeli tisztás ezer apró zaja. Kiroppantja a nyakát.*
~Nem lesz ebből alvás…~
*Legalábbis még vagy két óráig, amíg ki nem formagyakorlatozza magából az idegességet. Ez nem kis reggeli átmozgatós, hanem a kilencedik pokol mélyéből előrángatott daráló, tele taposásokkal, fatörzsekbe kalapált ütés- és rúgáskombinációkkal, meg rengeteg eséssel. Mire elege lesz belőle, a füle tövén is fájnak az izmok. Visszamegy a szökőkúthoz lemosdani, aztán bevágja a szunyát.
Hajnalban úgy ébred, mint akit előző este agyonvertek. Mind a két ökléről lenyúzta a bőrt, a lábszárai ezen felül még tele vannak bordó zúzódásokkal. Meghúzza a kulacsát, kétszer meghengergőzik a harmatban, aztán irány a reggeli formagyakorlat. Nem megy valami jól, de legalább nem gondol közben semmire.*
*Miután Lily és Ukrom távoztak, a szerzetes elvackolja magát a medvebundába. Rettenetesen fáradt, mégsem tud aludni, csak forgolódik egyik oldaláról a másikra. Belehallgat a csendbe. Az Álomfűz lombja minden külső zajt kizár, és pont ez a zavaró. Mintha meghallhatná a lehetetlenül kecses lépteket, pedig az eszével tudja, hogy esélye sincs. Ha a rém úgy dönt, hangtalanul folyik át a sötétségen.*
~Csak Ukromot hagyja békén…~
*Egyszer, egyetlen egyszer a szürkebőrű látta a tündérrózsákat, amiket Nawanthiri képzelete álmodott a folyóra. Egyet suttyomban még az ork hajába is tett, Ukrom pedig annak rendje és módja szerint lekapta a fejéről, mikor észrevette. A szerzetes úgy őrzi magában az emlékét, mint valami kincset. Ukrom az egyetlen halandó széles e világon, aki osztozott vele az álmában. Ami azt jelenti, hogy a démon befészkelheti magát az ő lelkébe is. Van ott mit enni bőven.
A lány úgy pattan ki a medveprémből, mintha kígyó marta volna meg. A fagyöngyök derengenek körülötte halvány-titokzatosan. Szemét lehunyva próbál az elméjével körbetapogatni Nawanthirishardipandra jelenléte után. Semmi. Semmi.*
~Nem érdekelsz!~
*Fölnyalábolja a bundát, és dühösen kicsörtet vele a lombsátor alól. Körbefogja az éjjeli tisztás ezer apró zaja. Kiroppantja a nyakát.*
~Nem lesz ebből alvás…~
*Legalábbis még vagy két óráig, amíg ki nem formagyakorlatozza magából az idegességet. Ez nem kis reggeli átmozgatós, hanem a kilencedik pokol mélyéből előrángatott daráló, tele taposásokkal, fatörzsekbe kalapált ütés- és rúgáskombinációkkal, meg rengeteg eséssel. Mire elege lesz belőle, a füle tövén is fájnak az izmok. Visszamegy a szökőkúthoz lemosdani, aztán bevágja a szunyát.
Hajnalban úgy ébred, mint akit előző este agyonvertek. Mind a két ökléről lenyúzta a bőrt, a lábszárai ezen felül még tele vannak bordó zúzódásokkal. Meghúzza a kulacsát, kétszer meghengergőzik a harmatban, aztán irány a reggeli formagyakorlat. Nem megy valami jól, de legalább nem gondol közben semmire.*
9498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-23 17:05:25
Üzenet elküldve: 2023-09-23 17:05:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nyakát vakarja, kissé kínosan érezve magát a jogos kérdéstől:* - Nem néztem szét... *Való igaz, egy-két település keresztezte útjukat a Kikötő felé, s még egy párat is lehetett látni a távolból, de oly gyorsan keresztülmentek azokon a pár kunyhókon, amilyen gyorsan feltűntek. Nem volt gondolatai közt gyorsan elhaladó kis táblákon megnézni a faluk és helységek neveit, lovon tartva a tempót, amúgy sem tudta volna oly' gyorsan leolvasni őket. Pedig most jól jött volna. Mázlijára Lilyenn ismét többet tud mondani, mint ő. Zsákos ember? elsőre valami hullarablónak hangzik. Nem lehet veszélyes rájuk az éjszakára, már ha tényleg ott töltenék az estét. Kiderül majd; bár az istálló helyett neki akár a hideg föld is jobban esne. Kissé érzékenyebb az orra, mint ahogy elsőre kinéz.*
- Rendben, akkor visszatérünk hozzád, miután vásároltunk. *Egyezik bele.
Fesztelenül fogadja a szerzetes szorítását, s egy lassú bólintással próbálja meg Nawanthirinek tudatni, hogy minden rendben lesz. Több, mint amit szavakkal el tudna mondani. Az egy bónusz, hogy mindeközben a fél-elfnek is tudnak segíteni, és társaságot adni. Valószínűleg kelleni fog az mindhármuknak. *
- Akkor holnap. *Köszön el saját stílusával, egyben megadva Lilyennek is a jelzést, hogy mehetnek. Nyugodt, de határozott bakancslépésekkel hagyja el az Álomfűz lombsátrát, hogy a Pegazusban ifjabb társával együtt eltegyék magukat holnapra.*
*Nyakát vakarja, kissé kínosan érezve magát a jogos kérdéstől:* - Nem néztem szét... *Való igaz, egy-két település keresztezte útjukat a Kikötő felé, s még egy párat is lehetett látni a távolból, de oly gyorsan keresztülmentek azokon a pár kunyhókon, amilyen gyorsan feltűntek. Nem volt gondolatai közt gyorsan elhaladó kis táblákon megnézni a faluk és helységek neveit, lovon tartva a tempót, amúgy sem tudta volna oly' gyorsan leolvasni őket. Pedig most jól jött volna. Mázlijára Lilyenn ismét többet tud mondani, mint ő. Zsákos ember? elsőre valami hullarablónak hangzik. Nem lehet veszélyes rájuk az éjszakára, már ha tényleg ott töltenék az estét. Kiderül majd; bár az istálló helyett neki akár a hideg föld is jobban esne. Kissé érzékenyebb az orra, mint ahogy elsőre kinéz.*
- Rendben, akkor visszatérünk hozzád, miután vásároltunk. *Egyezik bele.
Fesztelenül fogadja a szerzetes szorítását, s egy lassú bólintással próbálja meg Nawanthirinek tudatni, hogy minden rendben lesz. Több, mint amit szavakkal el tudna mondani. Az egy bónusz, hogy mindeközben a fél-elfnek is tudnak segíteni, és társaságot adni. Valószínűleg kelleni fog az mindhármuknak. *
- Akkor holnap. *Köszön el saját stílusával, egyben megadva Lilyennek is a jelzést, hogy mehetnek. Nyugodt, de határozott bakancslépésekkel hagyja el az Álomfűz lombsátrát, hogy a Pegazusban ifjabb társával együtt eltegyék magukat holnapra.*
9497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-23 11:36:05
Üzenet elküldve: 2023-09-23 11:36:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Szerencsére Nawanthiri megérti, hogy társai még nem készültek fel egy ekkora útra. Vagy ha nem is értette meg, Ukrom szavai hatottak rá. Árvánk viszont teljes mértékben érti, miért ilyen sietős a szerzetes dolga. Ha ő lenne ilyen helyzetben, minden bizonnyal még pirkadatig sem várna az indulással. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Lily valószínűleg fele annyira sem összeszedett, mint a másik kettő egyike. Bár a találkozó helye jobbra-balra változik, megszületni látszik a reggeli terv. Ukrom még fel is ajánlja, hogy fizeti a lány szobáját is éjszakára. Amin ő igencsak meglepődik. Hiszen eddigi rövid élete során Illidary volt az egyetlen, aki mindenfélét megvett neki. Néha még kérnie sem kellett. De még ez alatt sem sikerült megszoknia a jóltartást. Ellenben bolond lenne nem élni a lehetőséggel.*
- Mivel ki tudja, mikor fogunk újra ágyban aludni, elfogadom. Ám csak azzal a feltétellel, ha legközelebb én állom.
*Válaszolja határozottan, mégis egy hálás mosoly keretein belül. Majd Sziritánra terelődik a szó. Az ork kíváncsiskodik egy kört, ami nem hátrány. Árvánk is csupán átutazóban látta a falut. Egy történetet viszont hallott az ottani dolgokról.*
- Nekem meséltek valamit a helyről.
*Jelenti ki felcsillanó kékekkel, örömében, amiért kinyithatja a száját. Ám hamar le is csillapodnak a kedélyei, amint eszébe jut, hogy ez már eléggé régen történt.*
- Bár nem tegnap, de egyszer a szántóföldeknél kóboroltam. Ott találkoztam egy thargföldi nővel, aki lerajzolt. Ő mesélte, hogy Sziritánban valami zsákos ember tesz-vesz. És bármit is csinál, az jó nem lehet, ha az éj leple alatt kell csinálni.
*Meséli mintha valami friss pletykát hozott volna. Aztán indulna Ukrommal vissza a fogadóba, azonban a szerzetes mindkettejüket megállítja. Meglepetésként hat az ölelés a félvérre. Még a lélegzete is elakad. Mióta Rokion eltűnt, Lily elszokott az efféle közvetlenségtől. Mégis jóleső érzéssel tölti el a nagyra nőtt lány hálája. Ez pedig kölcsönös.*
- Én köszönöm a bizalmat. Meg azt is, hogy segítetek leszakadni arról a bandáról.
*Ha pedig nincs más, amit át kéne beszélni, kérdőn a szürke orkra pillant. Remélve, hogy elindulnak végre. Már így sem sokat lustálkodhat napkeltéig.*
*Szerencsére Nawanthiri megérti, hogy társai még nem készültek fel egy ekkora útra. Vagy ha nem is értette meg, Ukrom szavai hatottak rá. Árvánk viszont teljes mértékben érti, miért ilyen sietős a szerzetes dolga. Ha ő lenne ilyen helyzetben, minden bizonnyal még pirkadatig sem várna az indulással. Azt azért hozzá kell tenni, hogy Lily valószínűleg fele annyira sem összeszedett, mint a másik kettő egyike. Bár a találkozó helye jobbra-balra változik, megszületni látszik a reggeli terv. Ukrom még fel is ajánlja, hogy fizeti a lány szobáját is éjszakára. Amin ő igencsak meglepődik. Hiszen eddigi rövid élete során Illidary volt az egyetlen, aki mindenfélét megvett neki. Néha még kérnie sem kellett. De még ez alatt sem sikerült megszoknia a jóltartást. Ellenben bolond lenne nem élni a lehetőséggel.*
- Mivel ki tudja, mikor fogunk újra ágyban aludni, elfogadom. Ám csak azzal a feltétellel, ha legközelebb én állom.
*Válaszolja határozottan, mégis egy hálás mosoly keretein belül. Majd Sziritánra terelődik a szó. Az ork kíváncsiskodik egy kört, ami nem hátrány. Árvánk is csupán átutazóban látta a falut. Egy történetet viszont hallott az ottani dolgokról.*
- Nekem meséltek valamit a helyről.
*Jelenti ki felcsillanó kékekkel, örömében, amiért kinyithatja a száját. Ám hamar le is csillapodnak a kedélyei, amint eszébe jut, hogy ez már eléggé régen történt.*
- Bár nem tegnap, de egyszer a szántóföldeknél kóboroltam. Ott találkoztam egy thargföldi nővel, aki lerajzolt. Ő mesélte, hogy Sziritánban valami zsákos ember tesz-vesz. És bármit is csinál, az jó nem lehet, ha az éj leple alatt kell csinálni.
*Meséli mintha valami friss pletykát hozott volna. Aztán indulna Ukrommal vissza a fogadóba, azonban a szerzetes mindkettejüket megállítja. Meglepetésként hat az ölelés a félvérre. Még a lélegzete is elakad. Mióta Rokion eltűnt, Lily elszokott az efféle közvetlenségtől. Mégis jóleső érzéssel tölti el a nagyra nőtt lány hálája. Ez pedig kölcsönös.*
- Én köszönöm a bizalmat. Meg azt is, hogy segítetek leszakadni arról a bandáról.
*Ha pedig nincs más, amit át kéne beszélni, kérdőn a szürke orkra pillant. Remélve, hogy elindulnak végre. Már így sem sokat lustálkodhat napkeltéig.*
9496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-23 06:46:23
Üzenet elküldve: 2023-09-23 06:46:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes rábólint: amit a barátainak még meg kell venni, vegyék meg nyugodtan. A kora reggeli indulás is jó lesz. Viszont:*
- Itt találkozzunk, piac után. A Kikötő felé úgyis csak itt lehet átkelni a folyón.
*Az Arthenioron valamiért nem sok híd vezet át, igazából az Álomfűztől nyíllövésnyire van az egyetlen, amit Nawanthiri ismer.*
- Sziritán egy nagy falu, félúton a Kikötő meg a város között. Nincs neki fogadója, de a barakk istállójában meg lehet aludni. Ti… nem mentetek át rajta?
*Mármint most, amikor fejvadászni voltak. Persze el lehet jutni a tengerhez Thargföld felé is, de az kerülő. Ha mindent megbeszéltek, a szerzetes elköszön Ukromtól és Lilytől. Mielőtt azonban elvackolná magát, megejt még egy fontos dolgot. Magához öleli mindkét barátját.*
- Köszönöm, hogy eljöttök velem.
*Nagy ajándék ez, főleg a félelftől, akivel csak most ismerték meg egymást. Nawanthiri eredetileg csak egy levelet és néhány apróságot szeretett volna hagyni a Pegazusban, hogy egyszer majd eljussanak a szürkebőrűhöz. El fognak így is. Ha ennek vége.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.23 06:47:21
*A szerzetes rábólint: amit a barátainak még meg kell venni, vegyék meg nyugodtan. A kora reggeli indulás is jó lesz. Viszont:*
- Itt találkozzunk, piac után. A Kikötő felé úgyis csak itt lehet átkelni a folyón.
*Az Arthenioron valamiért nem sok híd vezet át, igazából az Álomfűztől nyíllövésnyire van az egyetlen, amit Nawanthiri ismer.*
- Sziritán egy nagy falu, félúton a Kikötő meg a város között. Nincs neki fogadója, de a barakk istállójában meg lehet aludni. Ti… nem mentetek át rajta?
*Mármint most, amikor fejvadászni voltak. Persze el lehet jutni a tengerhez Thargföld felé is, de az kerülő. Ha mindent megbeszéltek, a szerzetes elköszön Ukromtól és Lilytől. Mielőtt azonban elvackolná magát, megejt még egy fontos dolgot. Magához öleli mindkét barátját.*
- Köszönöm, hogy eljöttök velem.
*Nagy ajándék ez, főleg a félelftől, akivel csak most ismerték meg egymást. Nawanthiri eredetileg csak egy levelet és néhány apróságot szeretett volna hagyni a Pegazusban, hogy egyszer majd eljussanak a szürkebőrűhöz. El fognak így is. Ha ennek vége.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.23 06:47:21
9495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-21 16:25:25
Üzenet elküldve: 2023-09-21 16:25:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Humoristának legalább még elmehet, hallva a leány reagálását. Az ő arcára is ráfaragódik egy mosoly. De van megbeszélnivalójuk most a szerzetessel, úgyhogy nem terelődnek gondolatai túl messzire. És ahogy az említett szerzetes vissza is tér, Ukrom, mivel arra számított, hogy előbb lépéseit, mint hangját fogja hallani, meglepetten is pillant rá, de aztán megtoldja Lilyenn mondanivalóját.*
- Sejtem hogy felkészültél, de mi ketten még nem. Ha hosszú út lesz ez, *és ez minden bizonnyal hosszúnak ígérkezik* - akkor pirkadatkor még el kell mennünk a piacra. *Tekintve hogy korábban még nincsenek, és mára már el vannak késve, ez a leghamarabbi választásuk. Ukrom feláll, most már véglegesen.* -Egy fél óra legalább fog kelleni, bocsáss meg. De utána indulhatunk. *Elkezd sétálni a szerzetes, pontosan a be-kijárat felé, ahonnan ő előbukkant. Megáll társa előtt, szemre veszi amaz kissé nedves arcát.* -...Elteszem magam a Pegazusban, és a főtéren találkozunk világosodáskor. Korábban felesleges. *Egy hirtelen gondolattól az ex-orvgyilkosnövendék felé néz.* - Kiveszek neked egy szobát, ha te is úgy döntesz. *Szól nagyhangon őfelé, majd az invitálás végezteképp vaskosabb barátja felé beszél megint.* - Milyen hely Sziritán? Mire számítsak? *Jön elő a kíváncsiskodó kérdés. Habár holnap lesz idejük bőven kérdezősködni, ezt inkább még ma letudná.*
*Humoristának legalább még elmehet, hallva a leány reagálását. Az ő arcára is ráfaragódik egy mosoly. De van megbeszélnivalójuk most a szerzetessel, úgyhogy nem terelődnek gondolatai túl messzire. És ahogy az említett szerzetes vissza is tér, Ukrom, mivel arra számított, hogy előbb lépéseit, mint hangját fogja hallani, meglepetten is pillant rá, de aztán megtoldja Lilyenn mondanivalóját.*
- Sejtem hogy felkészültél, de mi ketten még nem. Ha hosszú út lesz ez, *és ez minden bizonnyal hosszúnak ígérkezik* - akkor pirkadatkor még el kell mennünk a piacra. *Tekintve hogy korábban még nincsenek, és mára már el vannak késve, ez a leghamarabbi választásuk. Ukrom feláll, most már véglegesen.* -Egy fél óra legalább fog kelleni, bocsáss meg. De utána indulhatunk. *Elkezd sétálni a szerzetes, pontosan a be-kijárat felé, ahonnan ő előbukkant. Megáll társa előtt, szemre veszi amaz kissé nedves arcát.* -...Elteszem magam a Pegazusban, és a főtéren találkozunk világosodáskor. Korábban felesleges. *Egy hirtelen gondolattól az ex-orvgyilkosnövendék felé néz.* - Kiveszek neked egy szobát, ha te is úgy döntesz. *Szól nagyhangon őfelé, majd az invitálás végezteképp vaskosabb barátja felé beszél megint.* - Milyen hely Sziritán? Mire számítsak? *Jön elő a kíváncsiskodó kérdés. Habár holnap lesz idejük bőven kérdezősködni, ezt inkább még ma letudná.*
9494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-21 11:09:33
Üzenet elküldve: 2023-09-21 11:09:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ukrom sem tud többet úti céljukról, mint az árva. Így aztán nem kerülnek közelebb a megoldáshoz. Ez az árnyék megbújik az ismeretlen sötétségének sűrűjében. De remélhetőleg csak kettejük számára.*
- Bízzunk benne, hogy Nawanthiri többet tud nálunk és nem ilyen vakon kell majd elindulnunk!
*Mondja a feszültséget igyekezve oldani. Vagy legalább higítani. Legyen bármennyire is remete az a mester, a tenger mélyén ő sem lehet képes lélegezni. Tehát az a valószínűbb, hogy egy sziget felé fogják venni az irányt. Az ork szavain azonban akkorát kacag a félvér, hogy kénytelen felülni. Hasát, azon is a vágást, fogva apró szusszanások közepette veszi fel vele ismét a szemkontaktust.*
- Azt elhiszem. Ám előtte kössük hátra a kezeit! Aki a tenger szívében él, nyilván valóan kiváló úszó. Nehezítsük meg a dolgát egy picit!
*Teszi hozzá hecc margójára. De hamar komorabbra vált a tekintete.*
- Engem nem az aggaszt, hogy segít-e. Inkább, hogy milyen áron teszi majd.
*Mondja egy mély sóhaj előtt. Ekkor viszont neszelést hall a fűz ágai felől. Hamar a hang irányába is pillant, majd megnyugodva veszi tudomásul, hogy csupán a szerzetes tért vissza.*
- Üdv újra! Hamar megfordultál.
*Jelenti ki a félvér úgy, mintha nem veszítette volna el az időérzékét amióta csak az Álomfűz lombja alatt tartózkodik.*
- Mennyire korán gondoltad?
*Kérdezi némi aggodalommal a hangjában.*
- Csak mert azt beszéltük épp Ukrommal, hogy indulás előtt be kéne nézni a piacra. Tudod, hogy vegyünk néhány hasznos holmit az útra.
*Ukrom sem tud többet úti céljukról, mint az árva. Így aztán nem kerülnek közelebb a megoldáshoz. Ez az árnyék megbújik az ismeretlen sötétségének sűrűjében. De remélhetőleg csak kettejük számára.*
- Bízzunk benne, hogy Nawanthiri többet tud nálunk és nem ilyen vakon kell majd elindulnunk!
*Mondja a feszültséget igyekezve oldani. Vagy legalább higítani. Legyen bármennyire is remete az a mester, a tenger mélyén ő sem lehet képes lélegezni. Tehát az a valószínűbb, hogy egy sziget felé fogják venni az irányt. Az ork szavain azonban akkorát kacag a félvér, hogy kénytelen felülni. Hasát, azon is a vágást, fogva apró szusszanások közepette veszi fel vele ismét a szemkontaktust.*
- Azt elhiszem. Ám előtte kössük hátra a kezeit! Aki a tenger szívében él, nyilván valóan kiváló úszó. Nehezítsük meg a dolgát egy picit!
*Teszi hozzá hecc margójára. De hamar komorabbra vált a tekintete.*
- Engem nem az aggaszt, hogy segít-e. Inkább, hogy milyen áron teszi majd.
*Mondja egy mély sóhaj előtt. Ekkor viszont neszelést hall a fűz ágai felől. Hamar a hang irányába is pillant, majd megnyugodva veszi tudomásul, hogy csupán a szerzetes tért vissza.*
- Üdv újra! Hamar megfordultál.
*Jelenti ki a félvér úgy, mintha nem veszítette volna el az időérzékét amióta csak az Álomfűz lombja alatt tartózkodik.*
- Mennyire korán gondoltad?
*Kérdezi némi aggodalommal a hangjában.*
- Csak mert azt beszéltük épp Ukrommal, hogy indulás előtt be kéne nézni a piacra. Tudod, hogy vegyünk néhány hasznos holmit az útra.
9493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-21 09:21:52
Üzenet elküldve: 2023-09-21 09:21:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes magára hagyja a barátait, és a várost megkerülve a fák között sétál el a főtérig. Könnyű, nyáresti záporként ereszkedik rá a béke. Körülötte ciripelnek a tücskök. Léptei halkan surrognak a fűben. A teste egyszerre van és nincs: jelen van a pillanatban, de fel is oldódik benne. Eggyé válik az éjszakával, mint egy szálfa termetű árnyék. Míg a főtér fényei rá nem vetülnek, nincsen arca sem. És ahogy a szökőkútnál a kulacsát tölti, megtalálja magában a feneketlen tavat, amelynek jéghideg vize a fuldokló tüdejébe tolul. Ha tudna írni, így írná le a démont. Most valamiért mégsem tölti el tőle iszonyat. Egyszerűen elfogadja, mint az öregséget vagy a halált.*
~Vajon Feledés Félelmetes Istene is megbékélt a nevével?~
*Amikor visszatér az Álomfűzhöz, semmilyen hang nem hallatszik ki a lombsátor alól. Ha a fagyöngyök nem vonnák derengésbe Lily és Ukrom alakját, az erre tévedő azt hinné, senki nincs itt. A szerzetes félrehajtja az ágakat.*
- Na sziasztok!
*Fáradtan mosolyog, ahogy belép. A kulacsáról még csöpög a víz. Látszik, hogy az arcát is megmosta.*
- Holnap elindulunk korán? Sziritánig jó lenne eljutni…
*A szerzetes magára hagyja a barátait, és a várost megkerülve a fák között sétál el a főtérig. Könnyű, nyáresti záporként ereszkedik rá a béke. Körülötte ciripelnek a tücskök. Léptei halkan surrognak a fűben. A teste egyszerre van és nincs: jelen van a pillanatban, de fel is oldódik benne. Eggyé válik az éjszakával, mint egy szálfa termetű árnyék. Míg a főtér fényei rá nem vetülnek, nincsen arca sem. És ahogy a szökőkútnál a kulacsát tölti, megtalálja magában a feneketlen tavat, amelynek jéghideg vize a fuldokló tüdejébe tolul. Ha tudna írni, így írná le a démont. Most valamiért mégsem tölti el tőle iszonyat. Egyszerűen elfogadja, mint az öregséget vagy a halált.*
~Vajon Feledés Félelmetes Istene is megbékélt a nevével?~
*Amikor visszatér az Álomfűzhöz, semmilyen hang nem hallatszik ki a lombsátor alól. Ha a fagyöngyök nem vonnák derengésbe Lily és Ukrom alakját, az erre tévedő azt hinné, senki nincs itt. A szerzetes félrehajtja az ágakat.*
- Na sziasztok!
*Fáradtan mosolyog, ahogy belép. A kulacsáról még csöpög a víz. Látszik, hogy az arcát is megmosta.*
- Holnap elindulunk korán? Sziritánig jó lenne eljutni…
9492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-20 15:34:51
Üzenet elküldve: 2023-09-20 15:34:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Filo-pszichológiai felvetések egy lehet hogy létező ellenféllel szemben ide vagy oda, Ukrom nem igazán örül annak, hogy a levegőbe kapkodnak.* - Csak tudnánk többet... *Pontosan azért nem rajong a mágiáért, mert még gyakorlóik számára sem teljesen érthető; és ha ezt valami mágikus jelenséghez akarja közelebb vinni, hogy legalább meg tudja nevezni, akkor se lesz attól okosabb. Szinte haját tépné, hogy ennyire kell törniük a fejüket. A sámánizmust meg elő sem meri venni. Átkozott egy problémát vállaltak fel maguknak.
A várakozás közben bár érez rá késztetést, nem fekszik le, ültében marad kissé meggörbedt háttal, mintha egy képzeletbeli tűz előtt melegítené magát. Rácsap saját combjára, hogy elindítson további gondolatfolyásokat. Így magára nézve rájön, igazán illene neki valami új kosztüm, mintha nem is váltott volna azóta, mióta ide utazott.*
- Nem tudok többet nálad. *Feleli őszintén, de bosszantan a sötétben vándorlástól.* - Ha nem a déli partok felé indulunk, akkor csak Nawanthiri tudja. De, ez a "tenger szíve"... valami vízréteg alatt lévő alagút lehet. Vagy örvény. *Töpreng az ork. Lehet akár valami világvégi sziget is, amilyen szerencséjük van. Nem örül a szerzetes halovány fogalmazásának, de azzal kell dolgozniuk, amivel van.* - És ha hasonlít arra a helyre, amit láttunk, észre fogjuk venni. De ha az a remete nem segít, kidobom a tengerbe.
*Filo-pszichológiai felvetések egy lehet hogy létező ellenféllel szemben ide vagy oda, Ukrom nem igazán örül annak, hogy a levegőbe kapkodnak.* - Csak tudnánk többet... *Pontosan azért nem rajong a mágiáért, mert még gyakorlóik számára sem teljesen érthető; és ha ezt valami mágikus jelenséghez akarja közelebb vinni, hogy legalább meg tudja nevezni, akkor se lesz attól okosabb. Szinte haját tépné, hogy ennyire kell törniük a fejüket. A sámánizmust meg elő sem meri venni. Átkozott egy problémát vállaltak fel maguknak.
A várakozás közben bár érez rá késztetést, nem fekszik le, ültében marad kissé meggörbedt háttal, mintha egy képzeletbeli tűz előtt melegítené magát. Rácsap saját combjára, hogy elindítson további gondolatfolyásokat. Így magára nézve rájön, igazán illene neki valami új kosztüm, mintha nem is váltott volna azóta, mióta ide utazott.*
- Nem tudok többet nálad. *Feleli őszintén, de bosszantan a sötétben vándorlástól.* - Ha nem a déli partok felé indulunk, akkor csak Nawanthiri tudja. De, ez a "tenger szíve"... valami vízréteg alatt lévő alagút lehet. Vagy örvény. *Töpreng az ork. Lehet akár valami világvégi sziget is, amilyen szerencséjük van. Nem örül a szerzetes halovány fogalmazásának, de azzal kell dolgozniuk, amivel van.* - És ha hasonlít arra a helyre, amit láttunk, észre fogjuk venni. De ha az a remete nem segít, kidobom a tengerbe.
9491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-20 11:41:19
Üzenet elküldve: 2023-09-20 11:41:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánk nem örülhet sokáig a sikerének, ugyanis Ukrom gyorsan hozzáfűzi a szerzetes másik nevét a megtanulandók listájához. Annak bevésése sem kisebb fába vágott fejsze, mint az előző volt. Nem is próbálja gyakorolni. Egyrészt mert elsőre minden bizonnyal bele törne a nyelve. Másrészt pedig mert számos más nehézség is akad számára amin a fejét törheti. Az ismeretlen szörnyűség aki, vagy ami ellen indulnak. Hogy milyen módon készülhetnének fel a viszontagságokra, amik addig érhetik őket, míg elérnek ahhoz a mester-remetéhez? Mégis mik a legfontosabbak, amiket mindenképpen be kell szereznie holnap a piacon? Lesz-e rájuk elég aranya? Megannyi kérdés válasz nélkül és ez még nem is az összes, amik a félvér agytekervényei között száguldoznak. Hangot azért nem ad nekik. Épp elég hálával tartozik azért, hogy az állapota ellenére elcipelik magukkal. Nem várhatja el, hogy minden problémáját a páros oldja meg. Amíg lány elméje ezeken kavarog, Ukrom olyan kijelentést tesz, ami alaposan megakasztja a gondolatmenetet.*
- Igazad van.
*Bólint egy falat lenyelése után. Nagyon nem áll szándékában teli szájjal mondani a következőket.*
- Nawanthiri olyasmit mondott, hogy ez a féreg a fájdalmából táplálkozik. Az évek alatt, ami óta gyötri szerencsétlent, rengeteg szenvedést okozhatott. Az pedig felér, ha nem több a hátamba vágott tőrnél.
*Ami még eszébe jut, azt inkább nem mondja ki hangosan. Elég emésztgetnivalója van a meláknak már így is. Ellenben tény, hogy ilyen módon alaposan telezabálhatta magát ez idő alatt. Így az sem csoda, hogy már a valóságban is feltűnik a bestia. Ez pedig azt jelenti, hogy nem sok idejük maradt. Talán még annyi sem. Sietve el is hessegeti ezt a borzalmas gondolatot. Helyette kíváncsian emeli kéklő pislogóit az ork sötét szembogaraira.*
- Mondd csak! Te tudsz valamit erről a tenger szívéről ahová indulni készülünk? Hogyan kell azt elképzelni?
*Kérdez árvánk. Majd amíg a választ hallgatja, visszacsomagol a tatyójába. Aztán párnaként használva rá is heveredik. Természetesen az oldalára fekve, hogy tekintete még mindig Ukromon maradhasson.*
*Árvánk nem örülhet sokáig a sikerének, ugyanis Ukrom gyorsan hozzáfűzi a szerzetes másik nevét a megtanulandók listájához. Annak bevésése sem kisebb fába vágott fejsze, mint az előző volt. Nem is próbálja gyakorolni. Egyrészt mert elsőre minden bizonnyal bele törne a nyelve. Másrészt pedig mert számos más nehézség is akad számára amin a fejét törheti. Az ismeretlen szörnyűség aki, vagy ami ellen indulnak. Hogy milyen módon készülhetnének fel a viszontagságokra, amik addig érhetik őket, míg elérnek ahhoz a mester-remetéhez? Mégis mik a legfontosabbak, amiket mindenképpen be kell szereznie holnap a piacon? Lesz-e rájuk elég aranya? Megannyi kérdés válasz nélkül és ez még nem is az összes, amik a félvér agytekervényei között száguldoznak. Hangot azért nem ad nekik. Épp elég hálával tartozik azért, hogy az állapota ellenére elcipelik magukkal. Nem várhatja el, hogy minden problémáját a páros oldja meg. Amíg lány elméje ezeken kavarog, Ukrom olyan kijelentést tesz, ami alaposan megakasztja a gondolatmenetet.*
- Igazad van.
*Bólint egy falat lenyelése után. Nagyon nem áll szándékában teli szájjal mondani a következőket.*
- Nawanthiri olyasmit mondott, hogy ez a féreg a fájdalmából táplálkozik. Az évek alatt, ami óta gyötri szerencsétlent, rengeteg szenvedést okozhatott. Az pedig felér, ha nem több a hátamba vágott tőrnél.
*Ami még eszébe jut, azt inkább nem mondja ki hangosan. Elég emésztgetnivalója van a meláknak már így is. Ellenben tény, hogy ilyen módon alaposan telezabálhatta magát ez idő alatt. Így az sem csoda, hogy már a valóságban is feltűnik a bestia. Ez pedig azt jelenti, hogy nem sok idejük maradt. Talán még annyi sem. Sietve el is hessegeti ezt a borzalmas gondolatot. Helyette kíváncsian emeli kéklő pislogóit az ork sötét szembogaraira.*
- Mondd csak! Te tudsz valamit erről a tenger szívéről ahová indulni készülünk? Hogyan kell azt elképzelni?
*Kérdez árvánk. Majd amíg a választ hallgatja, visszacsomagol a tatyójába. Aztán párnaként használva rá is heveredik. Természetesen az oldalára fekve, hogy tekintete még mindig Ukromon maradhasson.*
9490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-20 09:39:31
Üzenet elküldve: 2023-09-20 09:39:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Kevésbé eszik az ork azért, hogy bendőjét telítse, mint inkább azért, hogy tegyen a várakozás közben valamit. A kocsmába visszatérve amúgy is fog egy nagyot enni; Lilyenn elhozott kínálata nagyjából fél fogára elég csak a nagy út elkezdéséhez, és nincs szándéka elcsenni előle összes eleségeit. Látja a vak is, neki nagyobb szüksége van rá.
Amaz válasza várható volt, ha nem épp bizalomgerjesztő. Ukrom ezt egy morgással jellemzi. De tekintve, hogy információ terén nagyjából egyforma szinten állnak, nem szólhat ez ellen. A hirtelen kiáltásra megrezzen, gorombán is néz tőle a lányra.* - Shardipandra. *Az lesz a következő része a nyelvtörőnek, talán mire visszaérnek, a kettőt tudni is fogja - fogják - egyszerre mondani.*
- Nem minden seb érinti a testet. *Ha a fél-elf jobban belegondol, tudni fogja, miről beszél az ork. A leány bátor kijelentésére pedig már nemcsak második, hanem harmadik almájával is végez.*
- Rendben. *A rövid és tömör kommentálást persze csak követi valami más is.* - Nawanthiri társaságát élvezni fogod, de nem fogsz lustálkodni. A tengerig nem kell állatokon túlra figyelni. *Hogy utána mi jön, az egy megválaszolatlan kérdés marad addig, míg el nem jutnak odáig.
Egy jó kérdést tesz fel Lilyenn az útravalókról, a szürkebőrű feje a természetes plafonra ered, miközben a válaszon gondolkodik. Való igaz, a bevársálólista.*
- Holnap teszünk egy utat a piacra indulás előtt. Takaró, csali, csapda, elsősegély. Akkor vedd meg, ami kell. Ajánlok kaját is, hacsak nem akarsz az első naptól gyümölcsöket szedni. *És akkor kell igazán az állatok miatt aggódnia.*
*Kevésbé eszik az ork azért, hogy bendőjét telítse, mint inkább azért, hogy tegyen a várakozás közben valamit. A kocsmába visszatérve amúgy is fog egy nagyot enni; Lilyenn elhozott kínálata nagyjából fél fogára elég csak a nagy út elkezdéséhez, és nincs szándéka elcsenni előle összes eleségeit. Látja a vak is, neki nagyobb szüksége van rá.
Amaz válasza várható volt, ha nem épp bizalomgerjesztő. Ukrom ezt egy morgással jellemzi. De tekintve, hogy információ terén nagyjából egyforma szinten állnak, nem szólhat ez ellen. A hirtelen kiáltásra megrezzen, gorombán is néz tőle a lányra.* - Shardipandra. *Az lesz a következő része a nyelvtörőnek, talán mire visszaérnek, a kettőt tudni is fogja - fogják - egyszerre mondani.*
- Nem minden seb érinti a testet. *Ha a fél-elf jobban belegondol, tudni fogja, miről beszél az ork. A leány bátor kijelentésére pedig már nemcsak második, hanem harmadik almájával is végez.*
- Rendben. *A rövid és tömör kommentálást persze csak követi valami más is.* - Nawanthiri társaságát élvezni fogod, de nem fogsz lustálkodni. A tengerig nem kell állatokon túlra figyelni. *Hogy utána mi jön, az egy megválaszolatlan kérdés marad addig, míg el nem jutnak odáig.
Egy jó kérdést tesz fel Lilyenn az útravalókról, a szürkebőrű feje a természetes plafonra ered, miközben a válaszon gondolkodik. Való igaz, a bevársálólista.*
- Holnap teszünk egy utat a piacra indulás előtt. Takaró, csali, csapda, elsősegély. Akkor vedd meg, ami kell. Ajánlok kaját is, hacsak nem akarsz az első naptól gyümölcsöket szedni. *És akkor kell igazán az állatok miatt aggódnia.*
9489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-20 06:31:02
Üzenet elküldve: 2023-09-20 06:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ukrom a gyümölcsöt választja. Habár köztudottan az csupán meghozza az étvágyat, nem pedig csillapítja. Mondjuk a semminél az is több. Árvánk is csatlakozik hozzá, nehogy egyedül érezze magát. Ő a sajtot veszi magához majd előhúzza a tőrét, hogy apró darabokat nyesegethessen vele. Mint aki szalonnázgat. Csak ő sajtozgat. Persze a kenyérből is tépked hozzá időnként. Így hallgatja a szürke melák véleményét az új útitársuk kapcsán.*
- Őszintén szólva nem tudom, mennyire veszélyes kaland elé nézünk.
*Motyogja egy falat sajtot forgatva a szájában.*
- Mármint az az izé biztosan mindent megtenne, hogy ne tudjuk megállítani. De honnan tudnámeg, hogy ezt tervezzük? Hiszen bárhol is tanyázik, nincs itt. Csak Nawanthiri... És kimondtam!
*Kiált fel közben. Diadalmaskodva nyugtázza, hogy mégsem olyan nehezen menorizálható ez a név.*
- Szóval csupán Nawanthiri álmaiban garázdálkodik. Ami már magában elég szörnyű, de mégsem lehet képes így valódi sebeket okozni. Vagy de?
*Kérdezi az oldalán ejtett vágásra fektetve tenyerét. Abba még nem sikerült belegondolnia, hogy az árnyéknak a szerzetes elméjébe is bele kellett másznia ahhoz, hogy élrje az álmait. Úgy meg aztán könnyedén kifürkészheti annak terveit.*
- Bármit is történjen és legyen bárhol is a tenger szíve, én veletek tartok. Ahol pedig tudok segítek.
*Jelenti ki legtöbb elszántságát préselve a hangjába.*
- Hacsak nincs ellenvetésed.
*Fűzi hozzá már cseppet bizonytalanabb hangnemben.*
- Tudod, inkább szállok szembe valami ismeretlen teremtménnyel, aki ellen leginkább az eszemet kell használnom, mint párbajozzak test a test ellen sötét sikátorokban. Aztyannal akkor is beszélhetünk, amikor már senkit sem fenyeget veszély.
*Teljesen biztos a döntésében. Még így sebekkel cicomázva is szívesen vág neki a messzeségnek. Azért is mert ezzel távol maradhat Illidarytól és véres tetteitől. Nem említve a tervét, amiben árvaházat nyitna, hogy ott magához hasonló gyilkosokat képezzen a szerencsétlen gyerekekből. A félvér egyetlen sejtje sem akar ebben részt venni. De legfőképpen azért akar velük menni, hogy bármekkora mértékben is, de segítsen azoknak, akik nem a piszkos fattyút látják benne.*
- Szerinted lesz alkalmunk felkészülni az útra indulás előtt?
*Kérdezi töretlen elszántságát bizonyítva.*
- Értem ez alatt, hogy tudunk-e majd vásárolni ezt-azt, ami hasznos lehet? Mondjuk egy kulacs nekem is jól jönne.
*Ukrom a gyümölcsöt választja. Habár köztudottan az csupán meghozza az étvágyat, nem pedig csillapítja. Mondjuk a semminél az is több. Árvánk is csatlakozik hozzá, nehogy egyedül érezze magát. Ő a sajtot veszi magához majd előhúzza a tőrét, hogy apró darabokat nyesegethessen vele. Mint aki szalonnázgat. Csak ő sajtozgat. Persze a kenyérből is tépked hozzá időnként. Így hallgatja a szürke melák véleményét az új útitársuk kapcsán.*
- Őszintén szólva nem tudom, mennyire veszélyes kaland elé nézünk.
*Motyogja egy falat sajtot forgatva a szájában.*
- Mármint az az izé biztosan mindent megtenne, hogy ne tudjuk megállítani. De honnan tudnámeg, hogy ezt tervezzük? Hiszen bárhol is tanyázik, nincs itt. Csak Nawanthiri... És kimondtam!
*Kiált fel közben. Diadalmaskodva nyugtázza, hogy mégsem olyan nehezen menorizálható ez a név.*
- Szóval csupán Nawanthiri álmaiban garázdálkodik. Ami már magában elég szörnyű, de mégsem lehet képes így valódi sebeket okozni. Vagy de?
*Kérdezi az oldalán ejtett vágásra fektetve tenyerét. Abba még nem sikerült belegondolnia, hogy az árnyéknak a szerzetes elméjébe is bele kellett másznia ahhoz, hogy élrje az álmait. Úgy meg aztán könnyedén kifürkészheti annak terveit.*
- Bármit is történjen és legyen bárhol is a tenger szíve, én veletek tartok. Ahol pedig tudok segítek.
*Jelenti ki legtöbb elszántságát préselve a hangjába.*
- Hacsak nincs ellenvetésed.
*Fűzi hozzá már cseppet bizonytalanabb hangnemben.*
- Tudod, inkább szállok szembe valami ismeretlen teremtménnyel, aki ellen leginkább az eszemet kell használnom, mint párbajozzak test a test ellen sötét sikátorokban. Aztyannal akkor is beszélhetünk, amikor már senkit sem fenyeget veszély.
*Teljesen biztos a döntésében. Még így sebekkel cicomázva is szívesen vág neki a messzeségnek. Azért is mert ezzel távol maradhat Illidarytól és véres tetteitől. Nem említve a tervét, amiben árvaházat nyitna, hogy ott magához hasonló gyilkosokat képezzen a szerencsétlen gyerekekből. A félvér egyetlen sejtje sem akar ebben részt venni. De legfőképpen azért akar velük menni, hogy bármekkora mértékben is, de segítsen azoknak, akik nem a piszkos fattyút látják benne.*
- Szerinted lesz alkalmunk felkészülni az útra indulás előtt?
*Kérdezi töretlen elszántságát bizonyítva.*
- Értem ez alatt, hogy tudunk-e majd vásárolni ezt-azt, ami hasznos lehet? Mondjuk egy kulacs nekem is jól jönne.
9488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-19 23:00:27
Üzenet elküldve: 2023-09-19 23:00:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* A pusztásra érve a fél elf megkönnyebbülten tekint előre a falak látványa biztonságot és reményt sugároz felé *
~ Végre ide értem ~ * Mély levegőt vett és elkezdte felmérni az előtte levő terepet hosszú idő után először fog újra városon belül járni. A félelem átjárja a testét hacsak arra gondol menyire megvettették, és lekezelték az előzö településen fél elf mivoltjából még most is felkavarja a gyomrát inkább nem kockáztat fel veszi csuklyáját és szépen lassan elindul a kapuk felé. Miközben lassan lépdel megfigyeli a távolban beszélgető embereket. Mikor közelebb ért a társalgókhoz nyilvánvalóvá vált hogy a társalgók közül nem mindenki ember amint meglátja hogy egy ember beszélget egy törpével és elfel egyből megkönnyebbül érezve talán hogy a lehető legjobb helyre jött. Mikor hallótávolságba ért beszélgetés abba marad és az ember és társai mosolyogva integetnek szokatlan bánásmód volt ez de erőt vett magán és a fél elf felemeli jobb kezét és vissza integet egy mosollyal *
~ Nem is rossz első fogadtatásra ~
* Kicsit növelve az önbizalmán magabiztosabban szedi a lépteit, sietve az új életébe amit izgatottan vár nem tudván hogy mit takar a jövő*
~ Végre ide értem ~ * Mély levegőt vett és elkezdte felmérni az előtte levő terepet hosszú idő után először fog újra városon belül járni. A félelem átjárja a testét hacsak arra gondol menyire megvettették, és lekezelték az előzö településen fél elf mivoltjából még most is felkavarja a gyomrát inkább nem kockáztat fel veszi csuklyáját és szépen lassan elindul a kapuk felé. Miközben lassan lépdel megfigyeli a távolban beszélgető embereket. Mikor közelebb ért a társalgókhoz nyilvánvalóvá vált hogy a társalgók közül nem mindenki ember amint meglátja hogy egy ember beszélget egy törpével és elfel egyből megkönnyebbül érezve talán hogy a lehető legjobb helyre jött. Mikor hallótávolságba ért beszélgetés abba marad és az ember és társai mosolyogva integetnek szokatlan bánásmód volt ez de erőt vett magán és a fél elf felemeli jobb kezét és vissza integet egy mosollyal *
~ Nem is rossz első fogadtatásra ~
* Kicsit növelve az önbizalmán magabiztosabban szedi a lépteit, sietve az új életébe amit izgatottan vár nem tudván hogy mit takar a jövő*
9487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-19 18:09:18
Üzenet elküldve: 2023-09-19 18:09:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ahogy az ork is lassan feláll, és kezdi leporolni magát, hogy a Pegazusba visszatérve ne nézzék ördögszekérnek, továbbra is megterhelve az történésektől, hallja ő is a Lillyennek tett ajánlatot. A lányhoz hasonlóan ő is szemmel láthatólag fejezi ki meglepődését: Jól hallotta? Az úthoz hívta? Főleg ezek után? Úgyhogy mikor tekintete egy rövid időre szembekerül a fél-elfel, zavarodottság az van, de, amitől aggódhatott volna, ellenkezés, az nincs, hanem az említett zavarodottság átalakul beletörődésbe.*
~ Meg sem kérdeztek... ~ *Véglegesítődik az új útitárs, még ha picúrnyi sértődöttség keletkezik is tőle az orkban. És bár a leány hasznavehetőségéről sincsen teljesen megbizonyosodva a hosszú utat nézve, főleg a sebe miatt, abban egyet kell értenie, hogy a friss levegő, távol a nyomortól és sötét sikátoroktól, az jól eshet a fiatal vitéznek. Valamint ha jól sokáig nem akarja láttatni magát az orvgyilkosokkal, akkor valóban ez a lehetőség a legjobb.
Nawanthiri felé fordul, összeszedetten és elszántan.* - Akkor hárman a tenger aljára. Az a remete legyen olyan hatalmas, mint a sivatagi harcmestered. *Nem biztos, hogy bármi kevesebb segíteni fog. Biztatóan bólint egyet a kérdésre, és amint Lilyennel kettesben maradnak, kezdene is köröket tenni a fűzfa sátrában. Csak amaz kínálata megállásra készteti.*
- Hm. De. Köszönöm. *Nem kerüli el a felismerés, hogy hasonlóképp az orvgyilkosok kínálták meg így, egy napszakváltás után ahogy kikerültek a Kikötőből. Leül a lány mellé, elvéve egy almát, amit gyorsan enni is kezd. Nem harapdálja körbe, hanem egy irányból eljut a közepéig, gyakorlottan kiköpi a magokat, és folytatja. Közben elvesz egy másikat.*
- Remélem, tudod milyen nehéz útra vállalkozol, Lilyenn. *Szólal meg hirtelen.* - Nem lesz könnyebb a kikötőinél. Vagy veszélytelenebb. *Vet egy sokatmondó pillantást a fél-elf azon testrészeire, ami ruhák alatt a sérülések nyugszanak. Attól hogy nem torokmetszők torokmetszésére erednek a tengernyi másik torokmetszők között, nem jelent többet annál, minthogy most már számára nem ismert fenyegetések leselkedhetnek rajtuk a túra során. És ez többszörösen igaz, ha bármi ami Nawanthiri álmából (álom volt ez?) történt, útjukat állná. És ha még el is érik úti céljukat, sincs eldőlve semmi. Így nem meglepő, hogy Ukrom nyugtalan volt.* - Még elmehetsz holnap Aztyanhoz, ha másképp döntesz.
*Ahogy az ork is lassan feláll, és kezdi leporolni magát, hogy a Pegazusba visszatérve ne nézzék ördögszekérnek, továbbra is megterhelve az történésektől, hallja ő is a Lillyennek tett ajánlatot. A lányhoz hasonlóan ő is szemmel láthatólag fejezi ki meglepődését: Jól hallotta? Az úthoz hívta? Főleg ezek után? Úgyhogy mikor tekintete egy rövid időre szembekerül a fél-elfel, zavarodottság az van, de, amitől aggódhatott volna, ellenkezés, az nincs, hanem az említett zavarodottság átalakul beletörődésbe.*
~ Meg sem kérdeztek... ~ *Véglegesítődik az új útitárs, még ha picúrnyi sértődöttség keletkezik is tőle az orkban. És bár a leány hasznavehetőségéről sincsen teljesen megbizonyosodva a hosszú utat nézve, főleg a sebe miatt, abban egyet kell értenie, hogy a friss levegő, távol a nyomortól és sötét sikátoroktól, az jól eshet a fiatal vitéznek. Valamint ha jól sokáig nem akarja láttatni magát az orvgyilkosokkal, akkor valóban ez a lehetőség a legjobb.
Nawanthiri felé fordul, összeszedetten és elszántan.* - Akkor hárman a tenger aljára. Az a remete legyen olyan hatalmas, mint a sivatagi harcmestered. *Nem biztos, hogy bármi kevesebb segíteni fog. Biztatóan bólint egyet a kérdésre, és amint Lilyennel kettesben maradnak, kezdene is köröket tenni a fűzfa sátrában. Csak amaz kínálata megállásra készteti.*
- Hm. De. Köszönöm. *Nem kerüli el a felismerés, hogy hasonlóképp az orvgyilkosok kínálták meg így, egy napszakváltás után ahogy kikerültek a Kikötőből. Leül a lány mellé, elvéve egy almát, amit gyorsan enni is kezd. Nem harapdálja körbe, hanem egy irányból eljut a közepéig, gyakorlottan kiköpi a magokat, és folytatja. Közben elvesz egy másikat.*
- Remélem, tudod milyen nehéz útra vállalkozol, Lilyenn. *Szólal meg hirtelen.* - Nem lesz könnyebb a kikötőinél. Vagy veszélytelenebb. *Vet egy sokatmondó pillantást a fél-elf azon testrészeire, ami ruhák alatt a sérülések nyugszanak. Attól hogy nem torokmetszők torokmetszésére erednek a tengernyi másik torokmetszők között, nem jelent többet annál, minthogy most már számára nem ismert fenyegetések leselkedhetnek rajtuk a túra során. És ez többszörösen igaz, ha bármi ami Nawanthiri álmából (álom volt ez?) történt, útjukat állná. És ha még el is érik úti céljukat, sincs eldőlve semmi. Így nem meglepő, hogy Ukrom nyugtalan volt.* - Még elmehetsz holnap Aztyanhoz, ha másképp döntesz.
9486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-19 16:58:59
Üzenet elküldve: 2023-09-19 16:58:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A nagyra nőtt lány válaszán Lily igencsak elcsodálkozik. Kékjei hatalmasra kerekednek, még a száját is eltátja. Lelke mélyén remélte, hogy a párossal tarthat. Leginkább az említett okból. Azt viszont semmiképp sem hitte volna, hogy kettejük egyike fogja felajánlani a lehetőséget. Eleinte szóhoz sem jut. Ami az árva esetében igen ritka esemény. Olyan gondolatok szaladnak át a buksián, mint: Mi másért menne velük, ha nem azért, hogy segítsen? Testi erő és szaktudás híján viszont, csupán a hallottakból és a látottakból szemezgethet. Azonban nem kizárt az sem, hogy teljesen téves úton jár. A szerzetes pedig úgy próbálja elvetni az ötleteit, hogy ne gázoljon a lányka lelki világába. Mielőtt viszont meghozná a döntést egy gyors pillantást vet Ukromra. Szürke barátja ábrázatából igyekszik kibogarászni annak véleményét az ajánlattal kapcsolatban. Vajon most egyszerűen morcos, vagy okkal az? Bár oka több is leledzik éppen a morgásra. Így aztán a félvér sem tudja leolvasni róla a keresett választ. Végül hálás mosollyal felszerelés fordítja vissza tekintetét Nawanthiri mandula szemei felé.*
- Ha már ilyen szépen kéred, veletek megyek.
*Jelenti ki kuncogva, majd hamar komolyra váltja a hangnemet.*
- És persze köszönöm a lehetőséget. Nélkületek talán sosem lenne okom otthagyni a maszkos bandát.
*Azt azonban nem teszi hozzá, hogy azok a gyilkosok is hajón érkeztek. Ami felveti a lehetőségét annak, hogy sajátjuk van. Mondjuk a lány sem tudja, merre indulnak holnap. Így az ő fülükbe is nehezen juthat el, hogy merre keressék az eltűnt csemetéjüket. Ezek után a szerzetes be is rendezkedik magának éjszakára. Egy óriási medvebundával kezdve kényelmesebbé tenni a körülményeket. Ekkor enyhe irigység kúszik árvánk bőre alá. No meg ismét eszébe jut a takarója, amit a kikötői sikátorban hagyott. Fel is vési a teendői közé, hogy amint teheti, beújit egyet. Aztán Mandulaszem elmegy, hogy újratöltse a kulacsát. Árvánk pedig Ukrom társaságában marad egy időre. Kimerülten méri végig a szürke melákot. Közben pedig beugrik neki, hogy a Pegazusban csak ő tömte meg a pocakját. Gyorsan a tatyójáért kap és megkérdezi ork barátját.*
- Te nem vagy éhes? Nem túl sok, de van még nálam néhány alma, egy kevés szárított hús, a sajthoz még nem nyúltam és némi kenyér.
*Sorolja míg egyesével előhalássza őket táskája mélyéről.*
*A nagyra nőtt lány válaszán Lily igencsak elcsodálkozik. Kékjei hatalmasra kerekednek, még a száját is eltátja. Lelke mélyén remélte, hogy a párossal tarthat. Leginkább az említett okból. Azt viszont semmiképp sem hitte volna, hogy kettejük egyike fogja felajánlani a lehetőséget. Eleinte szóhoz sem jut. Ami az árva esetében igen ritka esemény. Olyan gondolatok szaladnak át a buksián, mint: Mi másért menne velük, ha nem azért, hogy segítsen? Testi erő és szaktudás híján viszont, csupán a hallottakból és a látottakból szemezgethet. Azonban nem kizárt az sem, hogy teljesen téves úton jár. A szerzetes pedig úgy próbálja elvetni az ötleteit, hogy ne gázoljon a lányka lelki világába. Mielőtt viszont meghozná a döntést egy gyors pillantást vet Ukromra. Szürke barátja ábrázatából igyekszik kibogarászni annak véleményét az ajánlattal kapcsolatban. Vajon most egyszerűen morcos, vagy okkal az? Bár oka több is leledzik éppen a morgásra. Így aztán a félvér sem tudja leolvasni róla a keresett választ. Végül hálás mosollyal felszerelés fordítja vissza tekintetét Nawanthiri mandula szemei felé.*
- Ha már ilyen szépen kéred, veletek megyek.
*Jelenti ki kuncogva, majd hamar komolyra váltja a hangnemet.*
- És persze köszönöm a lehetőséget. Nélkületek talán sosem lenne okom otthagyni a maszkos bandát.
*Azt azonban nem teszi hozzá, hogy azok a gyilkosok is hajón érkeztek. Ami felveti a lehetőségét annak, hogy sajátjuk van. Mondjuk a lány sem tudja, merre indulnak holnap. Így az ő fülükbe is nehezen juthat el, hogy merre keressék az eltűnt csemetéjüket. Ezek után a szerzetes be is rendezkedik magának éjszakára. Egy óriási medvebundával kezdve kényelmesebbé tenni a körülményeket. Ekkor enyhe irigység kúszik árvánk bőre alá. No meg ismét eszébe jut a takarója, amit a kikötői sikátorban hagyott. Fel is vési a teendői közé, hogy amint teheti, beújit egyet. Aztán Mandulaszem elmegy, hogy újratöltse a kulacsát. Árvánk pedig Ukrom társaságában marad egy időre. Kimerülten méri végig a szürke melákot. Közben pedig beugrik neki, hogy a Pegazusban csak ő tömte meg a pocakját. Gyorsan a tatyójáért kap és megkérdezi ork barátját.*
- Te nem vagy éhes? Nem túl sok, de van még nálam néhány alma, egy kevés szárított hús, a sajthoz még nem nyúltam és némi kenyér.
*Sorolja míg egyesével előhalássza őket táskája mélyéről.*
9485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-19 13:56:35
Üzenet elküldve: 2023-09-19 13:56:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Megint Puccos//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A hatok óta tartó aszály miatt a gázlónál olyan szinten nincs víz az Artheniorban, hogy a Puccost csak egy külön erre épített vályún keresztül lehet átvontatni rajta. A tengeren tanult orknak borsódzik a háta a borzasztó karistolástól, amivel jár ez a munka, pedig a vályút még kocsikenőccsel is besimogatták, mielőtt a hajót ráengedték volna. Baj nem történt, de azért mindenki föllélegzett, mikor a gálya nagy zökkenéssel átcsúszott a gázló másik oldalára.
Az út innentől már sima volt, főleg Wruzto szempontjából, aki úgy kerülte a napfényt, mint a pestist. Szóvá nem tették neki, mert amíg az utas nincs láb alatt, azt csinál, amit akar. Néhány matróz váltott egymással sokatmondó pillantásokat. Az orknak legutóbb is minden baja volt világosban, most meg már a függőágyból se akar kikászálódni. Vagy bűnöző lett, vagy vámpír. A gyanakvás csak akkor hagy alább, amikor délben megkínálják fokhagymás hússal, Wruzto meg simán elnyammogja anélkül, hogy baja lenne tőle. Így, hogy megvan, melyik skatulyába tartozik, már nem is félelmetes. Meg a maga módján végül is nem rossz fej. Kicsit karcosak a poénjai, de az ebben a közegben nem kirívó.
Bő egy órával napnyugta után érik el Artheniort. Az ég alja még veres, de már feljöttek az első csillagok. Az agyaras továbbra sem akar útban lenni. Elköszön a tisztektől, meg amelyik matrózzal épp szembe találja magát, aztán leballag a partra. Rágyújt, pisál egyet a legközelebbi fánál, aztán elindul a város felé.
Közben azon morfondírozik, mit fog csinálni a következő néhány éjszaka. Hiába Lanawin legnagyobb városa, Artheniorban közel sincs akkor élet éjjelente, mint a Kikötőben. Talán csak a Sárvárosban.*
~Nézzek rá őfelségére? Áh…~
*Köp egyet a gondolatra. Egy akkora meláknak nyilván hasznát venné, de a Király nem olyan embernek tűnt, aki másra is hajlandó az ölésen meg a zabráláson kívül.*
~…de amúgy…~
*Lassút, mélyet szív a pipájából, és az orrán engedi ki a füstöt.*
~...ha itt hesszel, nyilván a Patkányok se bírják. A Vihar Fiait nem t'om.~
*Nagy, fehér füstpamacsokat ereget a szájából, míg lassan eléri a piacteret. Kezd a fejében körvonalazódni egy terv.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A hatok óta tartó aszály miatt a gázlónál olyan szinten nincs víz az Artheniorban, hogy a Puccost csak egy külön erre épített vályún keresztül lehet átvontatni rajta. A tengeren tanult orknak borsódzik a háta a borzasztó karistolástól, amivel jár ez a munka, pedig a vályút még kocsikenőccsel is besimogatták, mielőtt a hajót ráengedték volna. Baj nem történt, de azért mindenki föllélegzett, mikor a gálya nagy zökkenéssel átcsúszott a gázló másik oldalára.
Az út innentől már sima volt, főleg Wruzto szempontjából, aki úgy kerülte a napfényt, mint a pestist. Szóvá nem tették neki, mert amíg az utas nincs láb alatt, azt csinál, amit akar. Néhány matróz váltott egymással sokatmondó pillantásokat. Az orknak legutóbb is minden baja volt világosban, most meg már a függőágyból se akar kikászálódni. Vagy bűnöző lett, vagy vámpír. A gyanakvás csak akkor hagy alább, amikor délben megkínálják fokhagymás hússal, Wruzto meg simán elnyammogja anélkül, hogy baja lenne tőle. Így, hogy megvan, melyik skatulyába tartozik, már nem is félelmetes. Meg a maga módján végül is nem rossz fej. Kicsit karcosak a poénjai, de az ebben a közegben nem kirívó.
Bő egy órával napnyugta után érik el Artheniort. Az ég alja még veres, de már feljöttek az első csillagok. Az agyaras továbbra sem akar útban lenni. Elköszön a tisztektől, meg amelyik matrózzal épp szembe találja magát, aztán leballag a partra. Rágyújt, pisál egyet a legközelebbi fánál, aztán elindul a város felé.
Közben azon morfondírozik, mit fog csinálni a következő néhány éjszaka. Hiába Lanawin legnagyobb városa, Artheniorban közel sincs akkor élet éjjelente, mint a Kikötőben. Talán csak a Sárvárosban.*
~Nézzek rá őfelségére? Áh…~
*Köp egyet a gondolatra. Egy akkora meláknak nyilván hasznát venné, de a Király nem olyan embernek tűnt, aki másra is hajlandó az ölésen meg a zabráláson kívül.*
~…de amúgy…~
*Lassút, mélyet szív a pipájából, és az orrán engedi ki a füstöt.*
~...ha itt hesszel, nyilván a Patkányok se bírják. A Vihar Fiait nem t'om.~
*Nagy, fehér füstpamacsokat ereget a szájából, míg lassan eléri a piacteret. Kezd a fejében körvonalazódni egy terv.*
9484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-19 08:45:37
Üzenet elküldve: 2023-09-19 08:45:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes lassan megrázza a fejét Lily ötletein.*
- Nem ezért mutattam meg. Hanem hogy ha szeretnél eltűnni a hollók elől, velünk jöhess.
*A fogadóban hallottak alapján úgy érezte, föl kell ajánlania a lehetőséget. A lánykán múlik, él-e vele, hiszen súlyos érvek szólnak a részvétele ellen. Egy seb a hátán, egy seb a hasán, az út minden bizonnyal viszontagságos lesz, és a nem mindennapi élményen kívül nem kecsegtet más jutalommal. Egyetlen előnye van: olyan helyre mennek, bizonytalan időre, ahová az orgyilkosok nem fogják követni őket. Mire visszajönnek, talán eltűnnek Artheniorból.
Nawanthiri hagyja beivódni a hallottakat: a démonnal kapcsolatosakat és a fenti ajánlatot is. Visszaveszi Ukromtól az üres kulacsot, aztán a nagyobbik zsákját két térde közé kapva egy nagy medvebundát cibál ki belőle.*
- Én itt fogok aludni. *mondja, miközben kiteríti a fa tövébe* Még elmegyek vízért a szökőkúthoz. Megvárjátok, míg visszajövök?
*Úgy érzi, minden elhangzott, aminek kellett. Most már csak útra kell kelni. A szürkebőrűt ismerve holnap korán felkerekednek majd, és jól is van ez így. Bár próbálja nem mutatni, a szerzetesnek elege van a városból. Minden titkából, trükkjéből, hátsó szándékából, félreértéséből, belemagyarázásából, képmutatásából, csőlátásából és okoskodásából. Hívja a tenger. Talán nem is tér vissza soha többé.*
*A szerzetes lassan megrázza a fejét Lily ötletein.*
- Nem ezért mutattam meg. Hanem hogy ha szeretnél eltűnni a hollók elől, velünk jöhess.
*A fogadóban hallottak alapján úgy érezte, föl kell ajánlania a lehetőséget. A lánykán múlik, él-e vele, hiszen súlyos érvek szólnak a részvétele ellen. Egy seb a hátán, egy seb a hasán, az út minden bizonnyal viszontagságos lesz, és a nem mindennapi élményen kívül nem kecsegtet más jutalommal. Egyetlen előnye van: olyan helyre mennek, bizonytalan időre, ahová az orgyilkosok nem fogják követni őket. Mire visszajönnek, talán eltűnnek Artheniorból.
Nawanthiri hagyja beivódni a hallottakat: a démonnal kapcsolatosakat és a fenti ajánlatot is. Visszaveszi Ukromtól az üres kulacsot, aztán a nagyobbik zsákját két térde közé kapva egy nagy medvebundát cibál ki belőle.*
- Én itt fogok aludni. *mondja, miközben kiteríti a fa tövébe* Még elmegyek vízért a szökőkúthoz. Megvárjátok, míg visszajövök?
*Úgy érzi, minden elhangzott, aminek kellett. Most már csak útra kell kelni. A szürkebőrűt ismerve holnap korán felkerekednek majd, és jól is van ez így. Bár próbálja nem mutatni, a szerzetesnek elege van a városból. Minden titkából, trükkjéből, hátsó szándékából, félreértéséből, belemagyarázásából, képmutatásából, csőlátásából és okoskodásából. Hívja a tenger. Talán nem is tér vissza soha többé.*
9483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-17 21:42:59
Üzenet elküldve: 2023-09-17 21:42:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Még úgy is, hogy ismételten halotti csend áldja meg Ukrom füleit, az ork nem képes megnyugodni; az emlék utolsó pillanatai belevésődtek az agyába, és kezdi úgy látni őket, mintha saját magával történtek volna meg ezek az események, és nem a szerzetessel. Nawanthiri válasza keveset segített szorongó állapotán, a levegőt továbbra is nagyhangon, nagy tüdővel szedi, még így is, már orrán keresztül. De a maga logikájával, az orknak van is oka rémültnek lenni.
Egy olyan ellenséget, egy olyan rémet látott, amit semmilyen más módon nem tudott volna leírni, mint egy szörny, de még ez a leírás sem felel meg; egy szörny üvölt, nyáladzik, négyen vagy hason jár, és acéllal le lehet gyűrni. Egyik feltétel sem felel meg ennek az... izének. Hallott olyan emberekről, kik testet, lelket és hitet áldozva természetellenes fizikai alakra, és borzalmas mágikus képességekre tettek szert, miközben intelligenciájukat vagy megtartották, vagy teljes szándékkal száműzve leíratlan terrort okoztak a világ egyes részein. És emberinek, fogcsikorgatva is, de józan esze annak nevezné ezt a teremtményt, nem pedig a hagyományos bestiák egyikének, úgy is, ha tisztán érződött rajta, hogy nem az. De még ha túl is teszi magát ezen lelketlen lélek megállapításának dilemmáján, akkor sem lesz fogalma, mit kezdjen ezzel a démonnal. Nem csak az ijeszti meg őt, hogy egy "ilyen" lihegett nyugodt barátjának a nyakán egész végig, hanem leginkább az, hogy az ő helyében hasonlóképp elveszett lenne. Sőt, talán előbb venné el a saját életét, minthogy hagyná, hogy ez a förtelem évekig terrorizálja, vagy ne adják az istenségek, testét lopná. Ukrom konokul materialista, még az istenségekről szóló témákat is sűrű szemöldökkel hallgatja végig, de ez a reveláció megremegtette hitét.
Így ül hát tovább, némán hallgatva Nawanthiri magyarázatát és Lilyenn teóriáját, amíg a friss víz ki nem csábítja állapotából. Hevesen elveszi a kulacsot a fiatal fél-elf kezéből a kínálás válaszaként, és kapzsin kiissza a megmaradt vizet az utolsó cseppig. A hűvös folyadék áthalad belsejében és sikeresen megadja a szürkebőrűnek a tisztaságot ami ahhoz kell, hogy nyugodtan visszanyújtsa vaskosabb társának a bőrflaskát. Nem siet beszéddel, de a szokásosnál lassabb, kíméletes mozdulatból megértheti a nő, hogy sok emésztgetnivaló alkotódott meg előbb az orkban.
Viszont már elég éber ahhoz, hogy csendesen ne találja bolondságnak Lilyenn ötletét. Több, mint amivel ő tud most szolgálni. És hogy tisztázza Nawanthri úti céljukat vele, az most több jót, mint rosszat tessz; ezek után az ifjonc megérdemli a tisztább képet*
~ Ő ne legyen a sivataghoz közeli tengerben... ~ *Még frissen ül benne a Kikötői munka, de Nawanthiri kedvéért egymaga hozza vissza akár azt a harmadik, elveszett orkot is. De ha mázlija van, talán a hegység alatt lévő, vagy a félszigeten lévő partra igyekeznek.*
*Még úgy is, hogy ismételten halotti csend áldja meg Ukrom füleit, az ork nem képes megnyugodni; az emlék utolsó pillanatai belevésődtek az agyába, és kezdi úgy látni őket, mintha saját magával történtek volna meg ezek az események, és nem a szerzetessel. Nawanthiri válasza keveset segített szorongó állapotán, a levegőt továbbra is nagyhangon, nagy tüdővel szedi, még így is, már orrán keresztül. De a maga logikájával, az orknak van is oka rémültnek lenni.
Egy olyan ellenséget, egy olyan rémet látott, amit semmilyen más módon nem tudott volna leírni, mint egy szörny, de még ez a leírás sem felel meg; egy szörny üvölt, nyáladzik, négyen vagy hason jár, és acéllal le lehet gyűrni. Egyik feltétel sem felel meg ennek az... izének. Hallott olyan emberekről, kik testet, lelket és hitet áldozva természetellenes fizikai alakra, és borzalmas mágikus képességekre tettek szert, miközben intelligenciájukat vagy megtartották, vagy teljes szándékkal száműzve leíratlan terrort okoztak a világ egyes részein. És emberinek, fogcsikorgatva is, de józan esze annak nevezné ezt a teremtményt, nem pedig a hagyományos bestiák egyikének, úgy is, ha tisztán érződött rajta, hogy nem az. De még ha túl is teszi magát ezen lelketlen lélek megállapításának dilemmáján, akkor sem lesz fogalma, mit kezdjen ezzel a démonnal. Nem csak az ijeszti meg őt, hogy egy "ilyen" lihegett nyugodt barátjának a nyakán egész végig, hanem leginkább az, hogy az ő helyében hasonlóképp elveszett lenne. Sőt, talán előbb venné el a saját életét, minthogy hagyná, hogy ez a förtelem évekig terrorizálja, vagy ne adják az istenségek, testét lopná. Ukrom konokul materialista, még az istenségekről szóló témákat is sűrű szemöldökkel hallgatja végig, de ez a reveláció megremegtette hitét.
Így ül hát tovább, némán hallgatva Nawanthiri magyarázatát és Lilyenn teóriáját, amíg a friss víz ki nem csábítja állapotából. Hevesen elveszi a kulacsot a fiatal fél-elf kezéből a kínálás válaszaként, és kapzsin kiissza a megmaradt vizet az utolsó cseppig. A hűvös folyadék áthalad belsejében és sikeresen megadja a szürkebőrűnek a tisztaságot ami ahhoz kell, hogy nyugodtan visszanyújtsa vaskosabb társának a bőrflaskát. Nem siet beszéddel, de a szokásosnál lassabb, kíméletes mozdulatból megértheti a nő, hogy sok emésztgetnivaló alkotódott meg előbb az orkban.
Viszont már elég éber ahhoz, hogy csendesen ne találja bolondságnak Lilyenn ötletét. Több, mint amivel ő tud most szolgálni. És hogy tisztázza Nawanthri úti céljukat vele, az most több jót, mint rosszat tessz; ezek után az ifjonc megérdemli a tisztább képet*
~ Ő ne legyen a sivataghoz közeli tengerben... ~ *Még frissen ül benne a Kikötői munka, de Nawanthiri kedvéért egymaga hozza vissza akár azt a harmadik, elveszett orkot is. De ha mázlija van, talán a hegység alatt lévő, vagy a félszigeten lévő partra igyekeznek.*
9482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-17 19:54:55
Üzenet elküldve: 2023-09-17 19:54:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánk zihálva ül fel. Néhány pillanat erejéig azt sem tudva, hol is lehet. Emlékei között bogarászva sietősen tapogatja meg az arcát és túr a hajába. Végül cseppet megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy ismét ő írányítja immár a saját testét. Minél több szilánkot sikerül a helyére tennie az elmúlt percek, vagy órák, eseményeiből, annál több kérdés fogalmazódik meg a kobakjában. Szerencsére Ukrom ezek nagy részét felteszi helyette is. Mire a lány légzése visszáll a majdnem megszokott tempóra, tekintete keresztezi a szerzetesét. Aki pedig invitálja őt, hogy üljön közelebb. Árvánk nagyot nyelve bízik abban, hogy ez a kicsinek nem épp mondható bemutató volt az éjszaka legrosszabb része. Ezzel a gondolattal felvértezve szedi össze levetett holmiját és velük körbepakolva magát telepedik le közvetlenül Nawanthiri mellett. Még mindig érezni véli magán annak a rémes lénynek a tekintetét. Talán még az érintését is. Istenek! Ő meg még azt hitte, hogy a lovak a legborzalmasabb teremtmények. Hogy mekkorát tévedett, csak Mandulszem szavai tudják valamelyest felmérni.*
~Szóval az arctalan árnyék. Félelmetes egy alak annyi biztos.~
*Töpreng el a lány. Bár lényegi hozzáfűzni valót még nem sikerült összetákolnia a haja alatt. Először végig gondolja, hogy mit tenne, ha őt zaklatná egy ilyen rém. Első körben biztosan kerülné az alvást. Mondjuk ez hosszú távon nem tartható fenn, így tanácsnak sem túlzottan mondható. Na meg nyilván a szerzetesnek is eszébe jutott már.*
- Ha erővel nem lehet elintézni, az eszedet kell használnod.
*Csúszik ki a száján, amint az először kinyílik.*
- Mármint mindennek kell, hogy legyen gyengepontja. Nem? Nos ez egy árnyék. Talán a fény az.
*Fűzi még hozzá miközben elfogadja a kulacsot, amiből hatalmasakat kortyol.*
- Köszönöm szépen! Ez most nagyon rámfért.
*Mond köszönetet, aztán Ukrom felé nyújtja a vizet. Majd tekintetét ismét Nawanthirire emeli, akiről lerí a helyzet komolysága. A nagyra nőtt szerzetes most nem próbálja erősnek mutatni magát, ahogy találkozásuk óta tette. Az a megtört lélek ül Lily mellett, aki minden fűszálba belekapaszkodna, csakhogy megszabaduljon az őt terroriáló szörnyetegtől. A félvér pedig jól átfésüli az összes agytekervényét, hátha segítségére lehet ebben.*
- Talán a megölése nem megoldás. De lehetséges, hogy csapdába tudod ejteni. Valahogyan...
*Ötletelget hangosan. Mondjuk az a bizonyos mester valószínűleg hasznosabb tervekkel tud majd előállni és nem csupán vakon tapogat témában. Ekkor pedig hirtelen felcsillannak az árva pislogói. Még ő is úgy gondolja, hogy végre valami használható jutott eszébe.*
- Mi a helyzet azzal a napórával? Az a rém azt mondta, hogy az híján van csak neki árnyéka. Ha helyre lehetne hozni, azzal biztosan le lehetne gyengíteni. Vagy nem tudom.
*Árvánk zihálva ül fel. Néhány pillanat erejéig azt sem tudva, hol is lehet. Emlékei között bogarászva sietősen tapogatja meg az arcát és túr a hajába. Végül cseppet megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy ismét ő írányítja immár a saját testét. Minél több szilánkot sikerül a helyére tennie az elmúlt percek, vagy órák, eseményeiből, annál több kérdés fogalmazódik meg a kobakjában. Szerencsére Ukrom ezek nagy részét felteszi helyette is. Mire a lány légzése visszáll a majdnem megszokott tempóra, tekintete keresztezi a szerzetesét. Aki pedig invitálja őt, hogy üljön közelebb. Árvánk nagyot nyelve bízik abban, hogy ez a kicsinek nem épp mondható bemutató volt az éjszaka legrosszabb része. Ezzel a gondolattal felvértezve szedi össze levetett holmiját és velük körbepakolva magát telepedik le közvetlenül Nawanthiri mellett. Még mindig érezni véli magán annak a rémes lénynek a tekintetét. Talán még az érintését is. Istenek! Ő meg még azt hitte, hogy a lovak a legborzalmasabb teremtmények. Hogy mekkorát tévedett, csak Mandulszem szavai tudják valamelyest felmérni.*
~Szóval az arctalan árnyék. Félelmetes egy alak annyi biztos.~
*Töpreng el a lány. Bár lényegi hozzáfűzni valót még nem sikerült összetákolnia a haja alatt. Először végig gondolja, hogy mit tenne, ha őt zaklatná egy ilyen rém. Első körben biztosan kerülné az alvást. Mondjuk ez hosszú távon nem tartható fenn, így tanácsnak sem túlzottan mondható. Na meg nyilván a szerzetesnek is eszébe jutott már.*
- Ha erővel nem lehet elintézni, az eszedet kell használnod.
*Csúszik ki a száján, amint az először kinyílik.*
- Mármint mindennek kell, hogy legyen gyengepontja. Nem? Nos ez egy árnyék. Talán a fény az.
*Fűzi még hozzá miközben elfogadja a kulacsot, amiből hatalmasakat kortyol.*
- Köszönöm szépen! Ez most nagyon rámfért.
*Mond köszönetet, aztán Ukrom felé nyújtja a vizet. Majd tekintetét ismét Nawanthirire emeli, akiről lerí a helyzet komolysága. A nagyra nőtt szerzetes most nem próbálja erősnek mutatni magát, ahogy találkozásuk óta tette. Az a megtört lélek ül Lily mellett, aki minden fűszálba belekapaszkodna, csakhogy megszabaduljon az őt terroriáló szörnyetegtől. A félvér pedig jól átfésüli az összes agytekervényét, hátha segítségére lehet ebben.*
- Talán a megölése nem megoldás. De lehetséges, hogy csapdába tudod ejteni. Valahogyan...
*Ötletelget hangosan. Mondjuk az a bizonyos mester valószínűleg hasznosabb tervekkel tud majd előállni és nem csupán vakon tapogat témában. Ekkor pedig hirtelen felcsillannak az árva pislogói. Még ő is úgy gondolja, hogy végre valami használható jutott eszébe.*
- Mi a helyzet azzal a napórával? Az a rém azt mondta, hogy az híján van csak neki árnyéka. Ha helyre lehetne hozni, azzal biztosan le lehetne gyengíteni. Vagy nem tudom.
9481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-17 18:31:53
Üzenet elküldve: 2023-09-17 18:31:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Amikor Lily felriad, a tekintete összekapcsolódik a szerzetesével. Nawanthiri arca üres, mint a templomi szobroké, de éber. Int a lánykának, hogy üljön oda hozzá, hamarosan választ fog kapni, ha nem is minden, de néhány kérdésére.*
- Láttad a szörnyet, akit le kell győznöm. *feleli csöndesen a haragtól ziháló orknak.* Ez az álom talán a legkönnyebb, amiben megjelent. Volt, amelyikből fel sem tudtam ébredni, míg el nem engedett.
*Lilyre pillant.*
- Az arctalan árnyék a lelkem mélyén lakik, és a fájdalmam táplálja. Kísérti az álmaim, de már gyakran látom ébren is. Három éve küzdök vele. Ha megölöm, feltámad. Lassan elfogy az erőm.
*Nyomasztóan higgadtan beszél, az egyszerű szavak mögött azonban szörnyű traumák emléke érződik. Kibontja az egyik zsákját közben. Egy nagy bőrkulacsot húz ki belőle, amit odakínál a barátainak. Kútvíz van benne.*
- A tenger szívében él egy mester, aki talán tud rajtam segíteni. Holnap hozzá indulunk Ukrommal.
*Amikor Lily felriad, a tekintete összekapcsolódik a szerzetesével. Nawanthiri arca üres, mint a templomi szobroké, de éber. Int a lánykának, hogy üljön oda hozzá, hamarosan választ fog kapni, ha nem is minden, de néhány kérdésére.*
- Láttad a szörnyet, akit le kell győznöm. *feleli csöndesen a haragtól ziháló orknak.* Ez az álom talán a legkönnyebb, amiben megjelent. Volt, amelyikből fel sem tudtam ébredni, míg el nem engedett.
*Lilyre pillant.*
- Az arctalan árnyék a lelkem mélyén lakik, és a fájdalmam táplálja. Kísérti az álmaim, de már gyakran látom ébren is. Három éve küzdök vele. Ha megölöm, feltámad. Lassan elfogy az erőm.
*Nyomasztóan higgadtan beszél, az egyszerű szavak mögött azonban szörnyű traumák emléke érződik. Kibontja az egyik zsákját közben. Egy nagy bőrkulacsot húz ki belőle, amit odakínál a barátainak. Kútvíz van benne.*
- A tenger szívében él egy mester, aki talán tud rajtam segíteni. Holnap hozzá indulunk Ukrommal.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587