Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-27 08:00:53
Üzenet elküldve: 2015-10-27 08:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Ismét felkacag Lorewen. Ki gondolta volna, hogy ilyen jól fogja érezni magát annyi idő után? És nem csak ez miatt, mert a férdi valóban szórakoztató.
Mutatóujja mellé betársítja a középsőt is, majd mikor már eleged nyomta, mozgatta a sebben, akkor nekilát feszíteni azt, hogy minél jobban táguljon. *
- Tudod, szeretnék kipróbálni valamit. Makd elmondhatod, hogy mennyire kellemetlen a dolog, oké?
* Úgy pillant le áldozatára, mint egy kísérleti nyuszira.
S mindkét kezét a seb felett egy gömbbé formálja.
Ha terve sikerül, akkor a kitágított sebbe hatol be a sűrített levegő, ami kellemetlen pillanatokat ígér az alatta fekvő férfinak.
Közben pedig magán a férfin gondolkozik. *
- Azt az árnyat üldözted, igaz?
* Ha igen a válasz, felteszi a következőt is, ami egy "Miért?" kérdés. Amíg beszélgetnek persze nem kínozza, hiszen a férfi nem éppen fájdalomtűrő egyén, ráadásul sokkos állapotban is van valószínűleg, mert a legkevesebb ellenállást sem tanúsítja. Pedig aztán nem nagy kunszt egy kis tündért lefegyverezni. Vagyis nem tűnik annak. *
- Ki vagy te?
* Kezd arra gyanakodni, hogy a másik nincs is itt, csupán képzeletének szülötte és úgy reagál a kínzásra, mint ahogyan azt a lány szeretné. Annyira nem életszerű az eset, hogy meg kell győződjön a férfi valódiságáról. *
- Valódi vagy vajon? Vagy csak én képzellek ide?
* Húzza össze szemöldökét, majd "miért is ne?" alapon pofon vágja a férfit. *
- Ha rájövünk, hogy valami nem valódi nem kéne eltűnnie?
* Elkezd magában merengeni, s egy kis időre tudomást sem vesz a férfiról. *
- Hmm... fura egy illúzió vagy, árnyékvadász.
* Aztán hirtelen ráeszmél valamire, amitől eddig nem látott gonoszság ül ki az arcára. *
- Viszont akkor nyugodtan kínozhatlak.
~ Bár nem lesz olyan jó, mint egy valódi, hús-vér emberrel. ~
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.
* Ismét felkacag Lorewen. Ki gondolta volna, hogy ilyen jól fogja érezni magát annyi idő után? És nem csak ez miatt, mert a férdi valóban szórakoztató.
Mutatóujja mellé betársítja a középsőt is, majd mikor már eleged nyomta, mozgatta a sebben, akkor nekilát feszíteni azt, hogy minél jobban táguljon. *
- Tudod, szeretnék kipróbálni valamit. Makd elmondhatod, hogy mennyire kellemetlen a dolog, oké?
* Úgy pillant le áldozatára, mint egy kísérleti nyuszira.
S mindkét kezét a seb felett egy gömbbé formálja.
Ha terve sikerül, akkor a kitágított sebbe hatol be a sűrített levegő, ami kellemetlen pillanatokat ígér az alatta fekvő férfinak.
Közben pedig magán a férfin gondolkozik. *
- Azt az árnyat üldözted, igaz?
* Ha igen a válasz, felteszi a következőt is, ami egy "Miért?" kérdés. Amíg beszélgetnek persze nem kínozza, hiszen a férfi nem éppen fájdalomtűrő egyén, ráadásul sokkos állapotban is van valószínűleg, mert a legkevesebb ellenállást sem tanúsítja. Pedig aztán nem nagy kunszt egy kis tündért lefegyverezni. Vagyis nem tűnik annak. *
- Ki vagy te?
* Kezd arra gyanakodni, hogy a másik nincs is itt, csupán képzeletének szülötte és úgy reagál a kínzásra, mint ahogyan azt a lány szeretné. Annyira nem életszerű az eset, hogy meg kell győződjön a férfi valódiságáról. *
- Valódi vagy vajon? Vagy csak én képzellek ide?
* Húzza össze szemöldökét, majd "miért is ne?" alapon pofon vágja a férfit. *
- Ha rájövünk, hogy valami nem valódi nem kéne eltűnnie?
* Elkezd magában merengeni, s egy kis időre tudomást sem vesz a férfiról. *
- Hmm... fura egy illúzió vagy, árnyékvadász.
* Aztán hirtelen ráeszmél valamire, amitől eddig nem látott gonoszság ül ki az arcára. *
- Viszont akkor nyugodtan kínozhatlak.
~ Bár nem lesz olyan jó, mint egy valódi, hús-vér emberrel. ~
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 23:03:38
Üzenet elküldve: 2015-10-26 23:03:38
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Valójában a helyzet azon része persze teljesen nyilvánvaló, hogy ami jön, az nem lesz kellemes, sőt, fájni fog. Habár Lorew általános reménye az ilyen helyzetben, hogyha nem tanúsít ellenállást, akkor viszonylag könnyen megúszhatja. Ha más nem, legalább az életét megtarthatja, ami hát a legbecsesebb kincse. Persze a helyzet komolyságával nagyjából azóta tisztában van, hogy fojtogatásra került a sor, de hogy pontosan mibe csöppent, azt még nem tudhatja. Az előkóstolásról először az jut eszébe, hogy talán a tündér meg fogja enni. Illetve persze, ez hülyeség, de úgy értve hogy... enni fog belőle. Hallott már ilyenről, és a lehető legkevésbé sem szeretne díszvacsora részeként szolgálni. Amikor a tündér felkínálja neki, hogy kóstolja meg a saját vérét, akkor szinte azonnal rávágja:*
- Dehogyis! *talán egy "Nem, köszönöm" illendőbb lett volna, de hát abban a helyzetben tényleg nem várható el Lorewtől, hogy mindent az illemszabályok szerint csináljon. Főleg mivel máskor se szokott az ilyen szabályok szerint eljárni. Megkérdezné, hogy milyen előkóstolásra gondol, vagy hogy mi történik, ha finom a vére, viszont mivel a tündér azt mondja, hogy mindent meg fog érteni idejében... ez nagyjából egy másodpercig megnyugtatja, aztán rájön, hogy nem biztos hogy meg akarja érteni. Olyan lehet ez, mint mikor azt kérdezte, hogy egy tündér vajon megfojthat-e egy embert. Lehet ha nemmel válaszol, szemléletes bemutatóban lett volna része, és pont ilyen kereteken belül fog megismerkedni a további... dolgokkal is.*
- Esetleg... elmagyarázhatnád *próbálkozik, habár valószínűleg úgyis szemléltetés lesz a vége* Elmesélhetnéd... Szóban. Úgy hogy... senkinek nem fog fájni.
*A lehető legegyértelműbben fogalmaz, hiszen szeretné elkerülni a jövőben a mindennemű fizikai fájdalmakat. Ugyanakkor már az is megijeszti, amikor a tündér a sebe felé nyúl, mikor pedig elkezd ott matatni, akkor talán véglegesen felhagy a korábbi reményével.*
- Nos, ha... nem muszáj, akkor ne csináld kérlek, nem kellemes *persze nem igazán fájdalmas, a sebe még nem igazán érte el azt a fázist, hogy ténylegesen fájjon, viszont nem kéne erőltetni. Egy pillanatig lenne esélye azt hinni, hogy a kérése nem talált süket fülekre, aztán hirtelenjében megérzi a vállába hasító fájdalmat. Rosszabb, mint legutóbb, sokkal rosszabb, korábban csak a bőrébe vájta bele a körmét a tündér, most viszont jóval mélyebbre nyomja az ujját. Lorew szinte látja maga előtt, ahogy a mutatóujj teljesen eltűnik a húsában, jóllehet ennyire azért nem rossz a helyzet, a fájdalom ellenére sem. Ugyanakkor fájdalmas sziszegése és nyöszörgése arról árulkodik, hogy ő ebben nem igazán hisz. Görcsösen markolja a keze ügyébe kerülő fűszálakat, miközben egyre ismételgeti az "Elég!" és a "Hagyd abba!" mondatokat, néha egy-egy kérlekkel bővítve. Nos, az az egy biztos, hogy épen és egészségesen ezt meg már nem úszhatja, esetleg reménykedhet benne, hogy a tündérnek nem lesz több ehhez hasonló ötlete.*
*Valójában a helyzet azon része persze teljesen nyilvánvaló, hogy ami jön, az nem lesz kellemes, sőt, fájni fog. Habár Lorew általános reménye az ilyen helyzetben, hogyha nem tanúsít ellenállást, akkor viszonylag könnyen megúszhatja. Ha más nem, legalább az életét megtarthatja, ami hát a legbecsesebb kincse. Persze a helyzet komolyságával nagyjából azóta tisztában van, hogy fojtogatásra került a sor, de hogy pontosan mibe csöppent, azt még nem tudhatja. Az előkóstolásról először az jut eszébe, hogy talán a tündér meg fogja enni. Illetve persze, ez hülyeség, de úgy értve hogy... enni fog belőle. Hallott már ilyenről, és a lehető legkevésbé sem szeretne díszvacsora részeként szolgálni. Amikor a tündér felkínálja neki, hogy kóstolja meg a saját vérét, akkor szinte azonnal rávágja:*
- Dehogyis! *talán egy "Nem, köszönöm" illendőbb lett volna, de hát abban a helyzetben tényleg nem várható el Lorewtől, hogy mindent az illemszabályok szerint csináljon. Főleg mivel máskor se szokott az ilyen szabályok szerint eljárni. Megkérdezné, hogy milyen előkóstolásra gondol, vagy hogy mi történik, ha finom a vére, viszont mivel a tündér azt mondja, hogy mindent meg fog érteni idejében... ez nagyjából egy másodpercig megnyugtatja, aztán rájön, hogy nem biztos hogy meg akarja érteni. Olyan lehet ez, mint mikor azt kérdezte, hogy egy tündér vajon megfojthat-e egy embert. Lehet ha nemmel válaszol, szemléletes bemutatóban lett volna része, és pont ilyen kereteken belül fog megismerkedni a további... dolgokkal is.*
- Esetleg... elmagyarázhatnád *próbálkozik, habár valószínűleg úgyis szemléltetés lesz a vége* Elmesélhetnéd... Szóban. Úgy hogy... senkinek nem fog fájni.
*A lehető legegyértelműbben fogalmaz, hiszen szeretné elkerülni a jövőben a mindennemű fizikai fájdalmakat. Ugyanakkor már az is megijeszti, amikor a tündér a sebe felé nyúl, mikor pedig elkezd ott matatni, akkor talán véglegesen felhagy a korábbi reményével.*
- Nos, ha... nem muszáj, akkor ne csináld kérlek, nem kellemes *persze nem igazán fájdalmas, a sebe még nem igazán érte el azt a fázist, hogy ténylegesen fájjon, viszont nem kéne erőltetni. Egy pillanatig lenne esélye azt hinni, hogy a kérése nem talált süket fülekre, aztán hirtelenjében megérzi a vállába hasító fájdalmat. Rosszabb, mint legutóbb, sokkal rosszabb, korábban csak a bőrébe vájta bele a körmét a tündér, most viszont jóval mélyebbre nyomja az ujját. Lorew szinte látja maga előtt, ahogy a mutatóujj teljesen eltűnik a húsában, jóllehet ennyire azért nem rossz a helyzet, a fájdalom ellenére sem. Ugyanakkor fájdalmas sziszegése és nyöszörgése arról árulkodik, hogy ő ebben nem igazán hisz. Görcsösen markolja a keze ügyébe kerülő fűszálakat, miközben egyre ismételgeti az "Elég!" és a "Hagyd abba!" mondatokat, néha egy-egy kérlekkel bővítve. Nos, az az egy biztos, hogy épen és egészségesen ezt meg már nem úszhatja, esetleg reménykedhet benne, hogy a tündérnek nem lesz több ehhez hasonló ötlete.*
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:45:53
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:45:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gabrien//
*A halálra fagyás valóban nem kellemes. Látott már olyan embert utazása során, akinek nem voltak lábujjai és kezén is voltak ujjpercek, amiket lemart a hideg. Janey hamar levonta a tanulságot: Nem szabad hidegre menni.*
-Roppantul.
*Gabrien szavaira tehát rábólint igazat adva a férfinek. Ő se fázni, se fagyni nem szeret, de szerencsére nem is kell neki tűrni a hideget, hiszen egész közel lobog a kis tábortüzük és ha aludni térnek, a kolosszus nem hagyja majd kihűlni a félvér kicsi testét.
Szinte meghatottan pillant kedvesére lángok által megszínezett kékjeivel. Elhatározza hát, hogy amint végez a főzéssel, él kihasználási jogával és befészkeli magát a férfi mellé. Beledobált már mindent a bográcsba, amit kellett, csak a sóból nem szórt még. Majd akkor, ha a gomba már levet engedett. Felteszi a tűz felé, és néha-néha megrázogatja, hogy ne égjen oda. Amíg beszélgetnek, szépen lassan elkészül a gombaragúszerűség, ami épp annyira színvonalas, mint egy sült patkány a Szegénynegyed konyháján. Mindezt félretéve, a szárított zöldségektől és a hústól egész jó íze lett.
A félvérben már régebben realizálódott, hogy milyen hihetetlenül különbözőek a lovaggal: eltérő születés, neveltetés, életút, személyiség... És hogy talán az egyetlen közös dolguk az egymás iránti szeretetük, ami elég hosszú ideje összetartja őket. Úgy néz ki, többre talán nincs is szükség.
Azóta viszont rájöhettek arra is, hogy elég jól kiegészítik egymást, hiszen amíg Gabrien közelharcol, Janey leszedegeti az ellenfeleket a biztosabb távolból, valamint új közös pontként felfedezték a kalandvágyat.
Dolga végeztével a kócos félvér az emberóriás keserű mosolyát nézve otthagyja még a tűzhöz közel a bográcsot, és letelepszik kedvese mellé, hátát a fatörzsnek támasztva, hozzábújva a kolosszushoz.*
-Érdekes, igen...
*Az életfonalas gondolaton elmereng és picit meg is riad. Talán ha ilyen könnyen összefutnak a szálak, ugyanilyen hirtelen, kiszámíthatatlan módon el is válhatnak.*
-Remélem a mi szálaink nem távolodnak el egymástól, bármilyen nagyhatalmú szövőnő szórakozik is velünk.
*A sorson még sohasem gondolkodott, így a kérdés halk hümmögést csal elő a lányból. Még szemöldökét is összeráncolja, miközben végiggondolja, hogy valóban hisz-e a sorsban. A jelek szerint érdemes lenne igent mondania, ugyanis olyannak tűnik a kis élete így visszatekintve, mintha tényleg minden azért történt volna, hogy most itt üljenek a csillagos ég alatt összebújva.*
-Azt hiszem igen.
*Kicsit arrébb megy, hogy Gabriennek legyen helye elkényelmesedni, majd ráhasal a férfi mellkasára és alkarjával picit megtámasztva magát fürkészi a naparany tekintetet, amely most a csillagos eget pásztázza. Rendesen rájuk esteledett.*
-Mit gondolsz, mit szán még nekünk a sors?
//Gabrien//
*A halálra fagyás valóban nem kellemes. Látott már olyan embert utazása során, akinek nem voltak lábujjai és kezén is voltak ujjpercek, amiket lemart a hideg. Janey hamar levonta a tanulságot: Nem szabad hidegre menni.*
-Roppantul.
*Gabrien szavaira tehát rábólint igazat adva a férfinek. Ő se fázni, se fagyni nem szeret, de szerencsére nem is kell neki tűrni a hideget, hiszen egész közel lobog a kis tábortüzük és ha aludni térnek, a kolosszus nem hagyja majd kihűlni a félvér kicsi testét.
Szinte meghatottan pillant kedvesére lángok által megszínezett kékjeivel. Elhatározza hát, hogy amint végez a főzéssel, él kihasználási jogával és befészkeli magát a férfi mellé. Beledobált már mindent a bográcsba, amit kellett, csak a sóból nem szórt még. Majd akkor, ha a gomba már levet engedett. Felteszi a tűz felé, és néha-néha megrázogatja, hogy ne égjen oda. Amíg beszélgetnek, szépen lassan elkészül a gombaragúszerűség, ami épp annyira színvonalas, mint egy sült patkány a Szegénynegyed konyháján. Mindezt félretéve, a szárított zöldségektől és a hústól egész jó íze lett.
A félvérben már régebben realizálódott, hogy milyen hihetetlenül különbözőek a lovaggal: eltérő születés, neveltetés, életút, személyiség... És hogy talán az egyetlen közös dolguk az egymás iránti szeretetük, ami elég hosszú ideje összetartja őket. Úgy néz ki, többre talán nincs is szükség.
Azóta viszont rájöhettek arra is, hogy elég jól kiegészítik egymást, hiszen amíg Gabrien közelharcol, Janey leszedegeti az ellenfeleket a biztosabb távolból, valamint új közös pontként felfedezték a kalandvágyat.
Dolga végeztével a kócos félvér az emberóriás keserű mosolyát nézve otthagyja még a tűzhöz közel a bográcsot, és letelepszik kedvese mellé, hátát a fatörzsnek támasztva, hozzábújva a kolosszushoz.*
-Érdekes, igen...
*Az életfonalas gondolaton elmereng és picit meg is riad. Talán ha ilyen könnyen összefutnak a szálak, ugyanilyen hirtelen, kiszámíthatatlan módon el is válhatnak.*
-Remélem a mi szálaink nem távolodnak el egymástól, bármilyen nagyhatalmú szövőnő szórakozik is velünk.
*A sorson még sohasem gondolkodott, így a kérdés halk hümmögést csal elő a lányból. Még szemöldökét is összeráncolja, miközben végiggondolja, hogy valóban hisz-e a sorsban. A jelek szerint érdemes lenne igent mondania, ugyanis olyannak tűnik a kis élete így visszatekintve, mintha tényleg minden azért történt volna, hogy most itt üljenek a csillagos ég alatt összebújva.*
-Azt hiszem igen.
*Kicsit arrébb megy, hogy Gabriennek legyen helye elkényelmesedni, majd ráhasal a férfi mellkasára és alkarjával picit megtámasztva magát fürkészi a naparany tekintetet, amely most a csillagos eget pásztázza. Rendesen rájuk esteledett.*
-Mit gondolsz, mit szán még nekünk a sors?
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:39:27
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:39:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
// Myna //
*Semmi kedve futni ha már lefürdött, pedig energiája lenne. Csak sétál Myna után, van úgyis bőven amin gondolkodhat. Leginkább az irracionális gátlásossága és szégyenlőssége, miből is fakad és miért butaság, észérvekkel próbálja kitörölni az egészet magából. Sikerülni egyhamar úgysem fog, hiába tudja hogy semmi értelme, az érzelmek már csak ilyenek. Még ki sem ér a tisztásra de már szembe is jön vele az ember, nem is megy tovább amikor meglátja, megvárja hogy Myna érjen oda hozzá.*
- Na, kifutottad magad? Mehetünk haza, vagy még sétálgatnál?
*Széles mosoly ül az arcán barátja viszontlátására, szemei pedig nem csak a holdfény hanem az alkohol miatt is csillognak. Mozgásán mondjuk nem látszik hogy bármi baja lenne, esetleg néha találhat egy hozzáértő tekintet árulkodó jeleket, de kifejezetten figyel a gnóm hogy normálisnak tűnjön. Nincsen könnyű dolga, három emberre méretezett pohár bor igencsak túlmegy azon a határon amíg még ne lenne rá befolyással. A válasz után együtt indulnak vissza a város felé, de részéről sétálgathatnak még egy darabig.*
*Semmi kedve futni ha már lefürdött, pedig energiája lenne. Csak sétál Myna után, van úgyis bőven amin gondolkodhat. Leginkább az irracionális gátlásossága és szégyenlőssége, miből is fakad és miért butaság, észérvekkel próbálja kitörölni az egészet magából. Sikerülni egyhamar úgysem fog, hiába tudja hogy semmi értelme, az érzelmek már csak ilyenek. Még ki sem ér a tisztásra de már szembe is jön vele az ember, nem is megy tovább amikor meglátja, megvárja hogy Myna érjen oda hozzá.*
- Na, kifutottad magad? Mehetünk haza, vagy még sétálgatnál?
*Széles mosoly ül az arcán barátja viszontlátására, szemei pedig nem csak a holdfény hanem az alkohol miatt is csillognak. Mozgásán mondjuk nem látszik hogy bármi baja lenne, esetleg néha találhat egy hozzáértő tekintet árulkodó jeleket, de kifejezetten figyel a gnóm hogy normálisnak tűnjön. Nincsen könnyű dolga, három emberre méretezett pohár bor igencsak túlmegy azon a határon amíg még ne lenne rá befolyással. A válasz után együtt indulnak vissza a város felé, de részéről sétálgathatnak még egy darabig.*
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:17:56
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:17:56
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Tolvajlás után Jezabielre várva//
*Mikor messzebb ér számolja át a szerzeményét, ami harminc arany, épp elég egy bőséges étkezésre a Pegazusban. Az éj leple alatt elég könnyű dolga volt, legfőképpen azért, mert a tündérlány elvonta a figyelmét az áldozatának, így mint egy esti árny tehette pár arannyal szegényebbé.
Lehajtja fejéről a csuklyáját és a kezében szorongatott virágot is félredobja. Igaz lehetett volna ügyesebb is, de kezdetnek bemelegítéshez nem rossz. Pár napig még tolvajkodhatna egy kicsit, nem kell annyira elsietni azt a jó útra térést.
Kicsit előre sétál a tisztáson, hogy Jezabiel elé érhessen, hamarosan már biztos megérkezik és sétálhatnak együtt vissza a kúriába, ahol talán megpróbálhat ismét aludni. Legalább addig is körvonalazódik számára, hogy mit is fog tenni másnap. Itt a megfelelő alkalom, hogy ismét tolvajkodjon kicsit és ha belejön és össze szed egy kisebb vagyon, majd akkor áll neki rendes munkát keresni.*
*Mikor messzebb ér számolja át a szerzeményét, ami harminc arany, épp elég egy bőséges étkezésre a Pegazusban. Az éj leple alatt elég könnyű dolga volt, legfőképpen azért, mert a tündérlány elvonta a figyelmét az áldozatának, így mint egy esti árny tehette pár arannyal szegényebbé.
Lehajtja fejéről a csuklyáját és a kezében szorongatott virágot is félredobja. Igaz lehetett volna ügyesebb is, de kezdetnek bemelegítéshez nem rossz. Pár napig még tolvajkodhatna egy kicsit, nem kell annyira elsietni azt a jó útra térést.
Kicsit előre sétál a tisztáson, hogy Jezabiel elé érhessen, hamarosan már biztos megérkezik és sétálhatnak együtt vissza a kúriába, ahol talán megpróbálhat ismét aludni. Legalább addig is körvonalazódik számára, hogy mit is fog tenni másnap. Itt a megfelelő alkalom, hogy ismét tolvajkodjon kicsit és ha belejön és össze szed egy kisebb vagyon, majd akkor áll neki rendes munkát keresni.*
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:04:58
Üzenet elküldve: 2015-10-26 22:04:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Tudni az áldozat fájdalomküszöbét igazán előnyös. Főleg, ha egy kicsit "elszórakoznak" vele. Mert hát, hogyha elájul, akkor unalmassá válik az egész. A férfinak pedig igazán alacsony lehet. *
- Hogy mit csinálok? Hát előkóstolok, te kis buta!
* Kacag fel őszintén, szinte már kedvesen, miközben a fakasztott vért nyalja le. Persze ez lehet, hogy egy kicsit hátborzongató, de legalább a férfi tudatáig is eljutott, hogy mi is folyik itt. Legalábbis a tündérnek ez jön le. *
- Azon ne aggódj, hogy nem finom.
* Mosolyog barátságosan az emberre, majd megkínálja őt annak saját véréből. *
- Nem kóstolod meg?
* Ha igen, akkor hagyja, hogy lenyalja az ujját, ha nem akkor hát nem, lenyalja majd ő.
A tudatlanság olykor jó, máskor nem, viszont előbb-utóbb ígyis-úgyis megtudja, nem? *
- Ne aggódj! Úgyis mindent megértesz, hogyha még nem esett le.
* Egy megnyugtató pillantást csatol még hozzá, de ki tudja, hogy sikerül e vagy sem.
Mindenesetre a tündér tervei szerint Lorew nem fogja megúszni ép bőrrel.
Ujjaival simogatni kezdi a felhasított bőrt, míg arcát szinte hozzáérinti a férfiéhez. Talán ha néhány centi a távolság. *
- Ez nem kellemes, árnyékvadász?
* A nevet arról az árnyékról kapja, aki közvetlenül a férfi érkezése előtt tűnt itt el.
~ Bizonyára azt üldözte. ~
Ha a férfi eddig nem ellenkezett a testével, akkor a simogatás megszűnik, s mutatóujját erősen belenyomja a sebbe, fájdalmas reakciót várva. Arca pedig mindeközben teljes lelki nyugalomról árulkodik. Nehéz elhinni, hogy egy kedves, barátságos tündér ilyesmikre is képes éjszaka. Szinte beteges.
Addig nyomja a sebbe ujját, amíg kielégítő reakciót nem kap.
És hosszú még az éj... *
* Tudni az áldozat fájdalomküszöbét igazán előnyös. Főleg, ha egy kicsit "elszórakoznak" vele. Mert hát, hogyha elájul, akkor unalmassá válik az egész. A férfinak pedig igazán alacsony lehet. *
- Hogy mit csinálok? Hát előkóstolok, te kis buta!
* Kacag fel őszintén, szinte már kedvesen, miközben a fakasztott vért nyalja le. Persze ez lehet, hogy egy kicsit hátborzongató, de legalább a férfi tudatáig is eljutott, hogy mi is folyik itt. Legalábbis a tündérnek ez jön le. *
- Azon ne aggódj, hogy nem finom.
* Mosolyog barátságosan az emberre, majd megkínálja őt annak saját véréből. *
- Nem kóstolod meg?
* Ha igen, akkor hagyja, hogy lenyalja az ujját, ha nem akkor hát nem, lenyalja majd ő.
A tudatlanság olykor jó, máskor nem, viszont előbb-utóbb ígyis-úgyis megtudja, nem? *
- Ne aggódj! Úgyis mindent megértesz, hogyha még nem esett le.
* Egy megnyugtató pillantást csatol még hozzá, de ki tudja, hogy sikerül e vagy sem.
Mindenesetre a tündér tervei szerint Lorew nem fogja megúszni ép bőrrel.
Ujjaival simogatni kezdi a felhasított bőrt, míg arcát szinte hozzáérinti a férfiéhez. Talán ha néhány centi a távolság. *
- Ez nem kellemes, árnyékvadász?
* A nevet arról az árnyékról kapja, aki közvetlenül a férfi érkezése előtt tűnt itt el.
~ Bizonyára azt üldözte. ~
Ha a férfi eddig nem ellenkezett a testével, akkor a simogatás megszűnik, s mutatóujját erősen belenyomja a sebbe, fájdalmas reakciót várva. Arca pedig mindeközben teljes lelki nyugalomról árulkodik. Nehéz elhinni, hogy egy kedves, barátságos tündér ilyesmikre is képes éjszaka. Szinte beteges.
Addig nyomja a sebbe ujját, amíg kielégítő reakciót nem kap.
És hosszú még az éj... *
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 21:50:05
Üzenet elküldve: 2015-10-26 21:50:05
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztáson ül, kissé még émelyegve a piától amit úgy tűnik egy ideje megállás nélkül fogyaszt. Persze főzi is még ha van rá alkalma, de rég vége azoknak az úgymond boldog időknek amikor a nagy fémhordóval és a koszos üvegeivel változtathatta folyékony gyémánttá az egyszerű hullott gyümölcsöt. Artheniorban az alkalmi munkákból kell mindennapi italát fedeznie, már nem is reménykedve abban, hogy valaha is visszaszerezheti szeretett csordáját, vagy legalább helyettesíthetné egy másikkal. Ám most nem ez a probléma piszkálja alkoholtól bepállott, és összeaszott agyvelejét, egészen más dolog piszkálja őt odabentről.* ~Mióta is?~
*Nem tudná megmondani. Biztos, hogy annak idején ő élt egy kényelmes kis lyukban, ahová most megélhetés híján nem térhet vissza, de mikor is volt az?
Ül. Néha meg megmordul, megmoccan, avagy egy gyenge "Höh" tör fel agyarai közül, miközben továbbra sem tudja hová tenni az emlékeinek sorát. Amit látott az nem a valóság, ami a valóság az ellentétes azzal amit tapasztalt. Egy ember nyilván hosszú és fennkölt ideákat találna ki mindezen események jellemzésére, filozófiai magasságokba emelkedne és mély depresszióba süllyedne időről időre miközben gondolkozik az elmúlt egy két, vagy három év eseményein, nem tudván hol is a valóság és hol a képzelet ám ő mint ork megragadt a "höh"-nél. Mint a számára elérhető legbonyolultabb ideák összegzésénél.
Lassan kinyitja csipás szemeit majd mindkettőt a kezében szorongatott törött szobrocskára szegezi, elvégre valahol ehhez van köze az egésznek. Emiatt tévedt el az időben, ezért keveredett rá olyan utakra amiket nem lett volna szabad megjárnia és ezért nem tud a maga részéről semmiben dűlőre jutni.* ~Elég volt.~
*Feltápászkodik. Így is épp elég régóta vár már az indulásra, most el kell indulnia. Kell keresnie valami sámánt, vagy szellemjárót aki kigyógyítja ebből az egészből.*
*Nem tudná megmondani. Biztos, hogy annak idején ő élt egy kényelmes kis lyukban, ahová most megélhetés híján nem térhet vissza, de mikor is volt az?
Ül. Néha meg megmordul, megmoccan, avagy egy gyenge "Höh" tör fel agyarai közül, miközben továbbra sem tudja hová tenni az emlékeinek sorát. Amit látott az nem a valóság, ami a valóság az ellentétes azzal amit tapasztalt. Egy ember nyilván hosszú és fennkölt ideákat találna ki mindezen események jellemzésére, filozófiai magasságokba emelkedne és mély depresszióba süllyedne időről időre miközben gondolkozik az elmúlt egy két, vagy három év eseményein, nem tudván hol is a valóság és hol a képzelet ám ő mint ork megragadt a "höh"-nél. Mint a számára elérhető legbonyolultabb ideák összegzésénél.
Lassan kinyitja csipás szemeit majd mindkettőt a kezében szorongatott törött szobrocskára szegezi, elvégre valahol ehhez van köze az egésznek. Emiatt tévedt el az időben, ezért keveredett rá olyan utakra amiket nem lett volna szabad megjárnia és ezért nem tud a maga részéről semmiben dűlőre jutni.* ~Elég volt.~
*Feltápászkodik. Így is épp elég régóta vár már az indulásra, most el kell indulnia. Kell keresnie valami sámánt, vagy szellemjárót aki kigyógyítja ebből az egészből.*
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 21:34:34
Üzenet elküldve: 2015-10-26 21:34:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Igen, vannak, akik bosszantóan sokat tudnak gondolkodni olyasmiken, ami egyébként nem az ő dolguk. Az ilyen emberek, vagy emberhez hasonlító lények reakcióideje hamarosan lecsökken, és már egy lépést sem tudnak megtenni anélkül, hogy komolyan fontolóra ne vegyenek minden lehetséges opciót. Persze Lorewnél nem erről van szó, ő egyszerűen csak kicsit sokkos állapotban van, ilyenkor pedig az önálló cselekvés nála ki van zárva. Persze honnan tudná ezt bárki? Már szinte ő is elfelejtette. Éppen ezért a tündérnek bőven van ideje kényelmesen elhelyezkedni rajta. A szerzetest ebben legjobban a kezeire nehezedő lábak zavarják, ugyanis szereti, ha van némi mozgástere, sőt, enélkül rettenetesen kényelmetlenül érzi magát. Nem igazán akar ficánkolni, viszont kénytelen elmérni, hogy mennyire tudja mozgatni a kezeit. Igyekszik finoman, hogy ne tűnjön ellenkezésnek, ugyanis még mindig a szokásos sokkhatás alatt áll (ami lássuk be, nem is fog elmúlni mostanában). A szívverése viszont egyre jobban gyorsul, ahogy szépen lassan eljut a helyzete egészen az elméjének azon pontjáig, ahol felfog dolgokat. Sajnos a következő pillanatban már ez a legkisebb gondja, helyette inkább a vállába hasító fájdalommal kell foglalkoznia. Hiába, ha volt valami, amiben világ életében rettenetesen rossz volt, az a fájdalom elviselése. Ez persze előnyös lehet, mert talán egy hasát átszúró nyílvessző hatására legalább elájulna, de egy ilyen apró fájdalom éppen csak kellemetlen. Ennek ellenére enyhén felszisszen, érzi, ahogy a tündér körme felhasítja a bőrét. Nem okoz túl nagy sebet, de valószínűleg vér jut bőven az ujjára.*
- Mit művelsz? *teszi fel a kérdést szinte azonnal, amint kicsit tompul a hirtelen jött (és oly hirtelen távozó) szúró fájdalom, aztán belegondol, hogy talán ez megint nem volt a legjobb ötlet. Persze a tündér valószínűleg magától is elmondta volna, de talán sürgetni sem kéne feltétlen. Annak olyan rossz vége lehet, mint torkok átvágása, vagy ilyenek.*
- És... *először kicsit jobban átgondolja ezt a kérdést, mint az előzőeket, aztán folytatja* Hogy érted azt, hogy foglalkozni velem? Mi történik ha nem finom a vérem? És ha finom?
*Ezen a ponton ismét megálljt parancsol magának, mert ez így már lassan olyan, mintha számon kérne valamit a tündéren, talán az enyhén kétségbeesett hangja teszi.*
- Csak... kíváncsiságból *teszi hozzá, hátha így több felvilágosítást kap. Sokaknak mondta már korábban, nem baj, ha meg akarják ölni, csak legalább mondják el, hogy tudja, hogy meg fog halni. Semmit nem utálna jobban, mint a váratlan halált. Az akkor szép és jó volt, viszont most ebben a helyzetben már nem is annyira biztos benne, hogy tudni akarja, mi jön. Persze rákérdez, de... az áldott tudatlansággal is ki tudna békülni. Abban az egyben bízik, hogy valamelyik esetben (ha finom a vére, vagy ha nem finom) a dolog további része úgy fog kinézni, hogy egyszerűen távozhat, és senkinek nem esik bántódása.*
*Igen, vannak, akik bosszantóan sokat tudnak gondolkodni olyasmiken, ami egyébként nem az ő dolguk. Az ilyen emberek, vagy emberhez hasonlító lények reakcióideje hamarosan lecsökken, és már egy lépést sem tudnak megtenni anélkül, hogy komolyan fontolóra ne vegyenek minden lehetséges opciót. Persze Lorewnél nem erről van szó, ő egyszerűen csak kicsit sokkos állapotban van, ilyenkor pedig az önálló cselekvés nála ki van zárva. Persze honnan tudná ezt bárki? Már szinte ő is elfelejtette. Éppen ezért a tündérnek bőven van ideje kényelmesen elhelyezkedni rajta. A szerzetest ebben legjobban a kezeire nehezedő lábak zavarják, ugyanis szereti, ha van némi mozgástere, sőt, enélkül rettenetesen kényelmetlenül érzi magát. Nem igazán akar ficánkolni, viszont kénytelen elmérni, hogy mennyire tudja mozgatni a kezeit. Igyekszik finoman, hogy ne tűnjön ellenkezésnek, ugyanis még mindig a szokásos sokkhatás alatt áll (ami lássuk be, nem is fog elmúlni mostanában). A szívverése viszont egyre jobban gyorsul, ahogy szépen lassan eljut a helyzete egészen az elméjének azon pontjáig, ahol felfog dolgokat. Sajnos a következő pillanatban már ez a legkisebb gondja, helyette inkább a vállába hasító fájdalommal kell foglalkoznia. Hiába, ha volt valami, amiben világ életében rettenetesen rossz volt, az a fájdalom elviselése. Ez persze előnyös lehet, mert talán egy hasát átszúró nyílvessző hatására legalább elájulna, de egy ilyen apró fájdalom éppen csak kellemetlen. Ennek ellenére enyhén felszisszen, érzi, ahogy a tündér körme felhasítja a bőrét. Nem okoz túl nagy sebet, de valószínűleg vér jut bőven az ujjára.*
- Mit művelsz? *teszi fel a kérdést szinte azonnal, amint kicsit tompul a hirtelen jött (és oly hirtelen távozó) szúró fájdalom, aztán belegondol, hogy talán ez megint nem volt a legjobb ötlet. Persze a tündér valószínűleg magától is elmondta volna, de talán sürgetni sem kéne feltétlen. Annak olyan rossz vége lehet, mint torkok átvágása, vagy ilyenek.*
- És... *először kicsit jobban átgondolja ezt a kérdést, mint az előzőeket, aztán folytatja* Hogy érted azt, hogy foglalkozni velem? Mi történik ha nem finom a vérem? És ha finom?
*Ezen a ponton ismét megálljt parancsol magának, mert ez így már lassan olyan, mintha számon kérne valamit a tündéren, talán az enyhén kétségbeesett hangja teszi.*
- Csak... kíváncsiságból *teszi hozzá, hátha így több felvilágosítást kap. Sokaknak mondta már korábban, nem baj, ha meg akarják ölni, csak legalább mondják el, hogy tudja, hogy meg fog halni. Semmit nem utálna jobban, mint a váratlan halált. Az akkor szép és jó volt, viszont most ebben a helyzetben már nem is annyira biztos benne, hogy tudni akarja, mi jön. Persze rákérdez, de... az áldott tudatlansággal is ki tudna békülni. Abban az egyben bízik, hogy valamelyik esetben (ha finom a vére, vagy ha nem finom) a dolog további része úgy fog kinézni, hogy egyszerűen távozhat, és senkinek nem esik bántódása.*
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 19:51:23
Üzenet elküldve: 2015-10-26 19:51:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Az emberek olyan gyengék. Vagyis a legtöbb, persze vannak kivételek, mert ott vannak azok, akik szembenéznek az éjszakával és annak sötét teremtményeivel. De ott vannak azok is, a többség, aki színleli a harcot, s közben azért imádkozik, hogy ne essen baja. Az ilyenek általában még sosem tapasztalták meg az igazi félelmet.
Syss számára pedig nyilvánvalóvá vált, hogy az előtte fekvő férfi is ezek közé tartozik. Hiszen, hogyha erős lenne, nyilván nem hagyná magát átadni a félelemnek, átadni a lánynak.
Most hogy elengedi, Lorew kap körülbelül három másodpercet, hogy valami menekülésszerű dolgot produkáljon. Ugyanis ennyi idő kell a tündérnek, hogy lendületet vegyen és a mellkasára üljön, lábaival rátaposva a férfi kezeire. *
- Így kényelmesebb.
* Kaján vigyor terül el arcán, egyik kezét közvetlen maga elé, a férfi szegycsontjára helyezi, s megpróbálja éreztetni körmeit Lorew ruháján keresztül. Egyáltalán nem fogja vissza magát, de egy tündér nem képes akkora erőt kifejteni, hogy ruhán keresztül karmolhasson.
Mivel körmei sikoltanak az alanyért, így kénytelen lesz a kulcscsont környékén felsérteni Lorew bőrét, hogy egy icipici vért fakaszthasson.
Ha sikerül neki, akkor a körmén pihenő cseppeket lenyalja, s kiértékeli ezáltal a férfit. Ekkor derül ki, hogy érdemes e vele játszadozni, vagy csak egyszerűen végezzen vele.
Ha viszont nem jön össze valami oknál fogva, akkor bosszúsan áldozata állkapcsához kap, hogy ott egy erőteljes nyomot hagyjon. *
- Remélem finom a véred. Tudod, ez sok mindent elmond az emberről. Például, hogy megéri e vele foglalkoznom, vagy sem.
* Azt, hogy mit takar a "vele foglalkozás", vagy hogy mi történhet, ha nem alkalmas rá, egy sötét, lassan szétterülő gonosz, perverz mosoly mögé rejti. *
* Az emberek olyan gyengék. Vagyis a legtöbb, persze vannak kivételek, mert ott vannak azok, akik szembenéznek az éjszakával és annak sötét teremtményeivel. De ott vannak azok is, a többség, aki színleli a harcot, s közben azért imádkozik, hogy ne essen baja. Az ilyenek általában még sosem tapasztalták meg az igazi félelmet.
Syss számára pedig nyilvánvalóvá vált, hogy az előtte fekvő férfi is ezek közé tartozik. Hiszen, hogyha erős lenne, nyilván nem hagyná magát átadni a félelemnek, átadni a lánynak.
Most hogy elengedi, Lorew kap körülbelül három másodpercet, hogy valami menekülésszerű dolgot produkáljon. Ugyanis ennyi idő kell a tündérnek, hogy lendületet vegyen és a mellkasára üljön, lábaival rátaposva a férfi kezeire. *
- Így kényelmesebb.
* Kaján vigyor terül el arcán, egyik kezét közvetlen maga elé, a férfi szegycsontjára helyezi, s megpróbálja éreztetni körmeit Lorew ruháján keresztül. Egyáltalán nem fogja vissza magát, de egy tündér nem képes akkora erőt kifejteni, hogy ruhán keresztül karmolhasson.
Mivel körmei sikoltanak az alanyért, így kénytelen lesz a kulcscsont környékén felsérteni Lorew bőrét, hogy egy icipici vért fakaszthasson.
Ha sikerül neki, akkor a körmén pihenő cseppeket lenyalja, s kiértékeli ezáltal a férfit. Ekkor derül ki, hogy érdemes e vele játszadozni, vagy csak egyszerűen végezzen vele.
Ha viszont nem jön össze valami oknál fogva, akkor bosszúsan áldozata állkapcsához kap, hogy ott egy erőteljes nyomot hagyjon. *
- Remélem finom a véred. Tudod, ez sok mindent elmond az emberről. Például, hogy megéri e vele foglalkoznom, vagy sem.
* Azt, hogy mit takar a "vele foglalkozás", vagy hogy mi történhet, ha nem alkalmas rá, egy sötét, lassan szétterülő gonosz, perverz mosoly mögé rejti. *
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 19:00:07
Üzenet elküldve: 2015-10-26 19:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Nos igen, minden nézőpont kérdése, Lorew szemszögéből a dolgok egyre csak rossz irányba mennek, függetlenül attól, hogy a tündér élvezi dolgot. Vagy legalábbis részben élvezi, de az egyértelmű a szerzetes számára, hogyha nem élvezné, akkor nem csinálná. Ugyanakkor részben megnyugtató, hogy legalább nem csinált semmi rosszat. Legalábbis a másik állítása szerint nem azért kapta a bilincset, mert erőltette a kérdést, ettől függetlenül a jövőben ha elsőre nem kap választ, akkor biztosan nem kérdezi meg kétszer. Sőt, kérdést se nagyon tenne már fel szíve szerint, de ez az egész helyzet egy nagy kérdőjel az elméjében jelenleg. Eleinte azt hiszi, hogy a "többet érek élve" rész megteszi a hatását, legalábbis a pozitív visszajelzés erre utal, de a vége az egésznek cseppet sem biztató. Persze, az élet egy szenvedés, de a tündér valószínűleg nem erre célzott. Egyelőre nem mer megmozdulni, vagy megszólalni, csak reménykedik, hogy ez a dolog itt és most befejeződik. Ezzel ellentétben a szorítás erősödik, és hamarosan már levegőt sem kap. Ez persze nem lenne olyan borzasztó, hiszen azt mondjuk, egy ember akár percekig is képes lehet visszatartani a lélegzetét, csak ha az az ember éppen rémülten szuszogott, mikor elvágták s légcsövét a külvilágtól, akkor ez az idő minden képzeletet felülmúlóan le tud csökkenni. Persze talán még egy perc múlva is lenne benne élet, de ebben a pillanatban biztosra veszi, hogy csak másodpercei vannak hátra.*
- Kérlek *nyögi* Kérlek... kérlek...
*Néhány pillanat alatt elfogy a hangja, talán a levegővel együtt, de a szája továbbra is mozog, ezt az egy szót ismételgetvén. Egy örökkévalóságnak tűnik, mire a tündér elengedi, így amikor ez megtörténik, egy darabig fel sem fogja. Először csak rövid köhögésroham tör rá, aztán érzékeli, hogy újból kap levegőt, ráadásul a torkáról is eltűnt a korábban ráfeszülő kéz.*
- Köszönöm *préseli ki az első szót, amint képes újra beszélni. Megint szeretné abba a hitbe ringatni magát, hogy vége, és hogy most már a tündér csak úgy felszívódik, ő pedig elmehet szabadon, de erre egyre kevesebb esélyt lát. A kérdést először fel sem fogja, és utána is kell néhány másodperc, hogy kitaláljon valami részben értelmes választ.*
- Árnyakat hajszolnak *jegyzi meg lassan, csak mert vele pontosan ez történt* Reménykednek, hogy épp bőrrel megússzák. Hogy nem találkoznak senkivel, aki... aki a vérüket akarja. Hogy semmi rossz nem fog történni velük. Valószínűleg ez járhat a fejükben, vagy... egyszerűen csak nincsenek tisztában a veszélyekkel... *ez inkább Lorew, ő már inkább tartozik ez utóbbi halmazba, hiszen vele még semmi rossz nem történt rengeteg éjszakázása során, így egyáltalán bele sem gondolt már az utóbbi időben, hogy kockázatot vállal.*
- De ha... *nem biztos benne, hogy mondhat ilyet, viszont ha már elkezdte...* Aki felkészült a halálra, az sem szenved már... úgy értem, annyira... *persze senki nem örülne neki, ha levágnák egy lábát, de egy harcosnak, aki nap mint nap a halállal kacérkodik, talán a szeme se rezdülne, míg Lorew sokkal kisebb dolgokra is sokkal látványosabban reagál.*
*Nos igen, minden nézőpont kérdése, Lorew szemszögéből a dolgok egyre csak rossz irányba mennek, függetlenül attól, hogy a tündér élvezi dolgot. Vagy legalábbis részben élvezi, de az egyértelmű a szerzetes számára, hogyha nem élvezné, akkor nem csinálná. Ugyanakkor részben megnyugtató, hogy legalább nem csinált semmi rosszat. Legalábbis a másik állítása szerint nem azért kapta a bilincset, mert erőltette a kérdést, ettől függetlenül a jövőben ha elsőre nem kap választ, akkor biztosan nem kérdezi meg kétszer. Sőt, kérdést se nagyon tenne már fel szíve szerint, de ez az egész helyzet egy nagy kérdőjel az elméjében jelenleg. Eleinte azt hiszi, hogy a "többet érek élve" rész megteszi a hatását, legalábbis a pozitív visszajelzés erre utal, de a vége az egésznek cseppet sem biztató. Persze, az élet egy szenvedés, de a tündér valószínűleg nem erre célzott. Egyelőre nem mer megmozdulni, vagy megszólalni, csak reménykedik, hogy ez a dolog itt és most befejeződik. Ezzel ellentétben a szorítás erősödik, és hamarosan már levegőt sem kap. Ez persze nem lenne olyan borzasztó, hiszen azt mondjuk, egy ember akár percekig is képes lehet visszatartani a lélegzetét, csak ha az az ember éppen rémülten szuszogott, mikor elvágták s légcsövét a külvilágtól, akkor ez az idő minden képzeletet felülmúlóan le tud csökkenni. Persze talán még egy perc múlva is lenne benne élet, de ebben a pillanatban biztosra veszi, hogy csak másodpercei vannak hátra.*
- Kérlek *nyögi* Kérlek... kérlek...
*Néhány pillanat alatt elfogy a hangja, talán a levegővel együtt, de a szája továbbra is mozog, ezt az egy szót ismételgetvén. Egy örökkévalóságnak tűnik, mire a tündér elengedi, így amikor ez megtörténik, egy darabig fel sem fogja. Először csak rövid köhögésroham tör rá, aztán érzékeli, hogy újból kap levegőt, ráadásul a torkáról is eltűnt a korábban ráfeszülő kéz.*
- Köszönöm *préseli ki az első szót, amint képes újra beszélni. Megint szeretné abba a hitbe ringatni magát, hogy vége, és hogy most már a tündér csak úgy felszívódik, ő pedig elmehet szabadon, de erre egyre kevesebb esélyt lát. A kérdést először fel sem fogja, és utána is kell néhány másodperc, hogy kitaláljon valami részben értelmes választ.*
- Árnyakat hajszolnak *jegyzi meg lassan, csak mert vele pontosan ez történt* Reménykednek, hogy épp bőrrel megússzák. Hogy nem találkoznak senkivel, aki... aki a vérüket akarja. Hogy semmi rossz nem fog történni velük. Valószínűleg ez járhat a fejükben, vagy... egyszerűen csak nincsenek tisztában a veszélyekkel... *ez inkább Lorew, ő már inkább tartozik ez utóbbi halmazba, hiszen vele még semmi rossz nem történt rengeteg éjszakázása során, így egyáltalán bele sem gondolt már az utóbbi időben, hogy kockázatot vállal.*
- De ha... *nem biztos benne, hogy mondhat ilyet, viszont ha már elkezdte...* Aki felkészült a halálra, az sem szenved már... úgy értem, annyira... *persze senki nem örülne neki, ha levágnák egy lábát, de egy harcosnak, aki nap mint nap a halállal kacérkodik, talán a szeme se rezdülne, míg Lorew sokkal kisebb dolgokra is sokkal látványosabban reagál.*
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 16:28:58
Üzenet elküldve: 2015-10-26 16:28:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* A félelem jó. Megmutatja, hogy ki gyenge s ki nem. A földön elterült férfi eddig az erősek alsóhatárát súrolta, de most, hogy az életéért könyörög, megmutatja, hogy egyáltalán nem erős.
~ Akkor mégis mit akar az éjtől? ~
Valahol bosszantónak találja a rimánkodást, de a félelem, amit az ember sugároz legyűr mindent.
~ Annyira jó. ~
Megnyalja ismételten ajkait. *
- Ugyan-ugyan! Semmi rosszat nem kérdeztél vagy tettél.
* Vesz egy mély levegőt, magyarázattal tartozna neki, elvégre az ő életére tör, de valahogy nem tudja, hogyan is értethetné meg az emberrel a dolgot. *
- Ó! Igen! Többet érsz nekem élve, hiszen a holtak nem szenvednek!
* Helyesel a lány heves bólogatással. Ha nem egy ilyen helyen lennének, nem egy ilyen szituációban, akkor még aranyosnak is lehetne mondani.
Erősít a szorításon, hogy csak éppenhogy ne kapjon levegőt az illető. Nagyjából tíz másodpercnél nem is szorítja tovább, elengedi, abban a reményben, hogy ennél sokkalta nagyobb félelmet képes kicsikarni Lorewből. *
- Mondd csak, azok az emberek, akik féltik az életüket miért mászkálnak az éjszakában? A veszélyben?
* A félelem jó. Megmutatja, hogy ki gyenge s ki nem. A földön elterült férfi eddig az erősek alsóhatárát súrolta, de most, hogy az életéért könyörög, megmutatja, hogy egyáltalán nem erős.
~ Akkor mégis mit akar az éjtől? ~
Valahol bosszantónak találja a rimánkodást, de a félelem, amit az ember sugároz legyűr mindent.
~ Annyira jó. ~
Megnyalja ismételten ajkait. *
- Ugyan-ugyan! Semmi rosszat nem kérdeztél vagy tettél.
* Vesz egy mély levegőt, magyarázattal tartozna neki, elvégre az ő életére tör, de valahogy nem tudja, hogyan is értethetné meg az emberrel a dolgot. *
- Ó! Igen! Többet érsz nekem élve, hiszen a holtak nem szenvednek!
* Helyesel a lány heves bólogatással. Ha nem egy ilyen helyen lennének, nem egy ilyen szituációban, akkor még aranyosnak is lehetne mondani.
Erősít a szorításon, hogy csak éppenhogy ne kapjon levegőt az illető. Nagyjából tíz másodpercnél nem is szorítja tovább, elengedi, abban a reményben, hogy ennél sokkalta nagyobb félelmet képes kicsikarni Lorewből. *
- Mondd csak, azok az emberek, akik féltik az életüket miért mászkálnak az éjszakában? A veszélyben?
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 14:28:44
Üzenet elküldve: 2015-10-26 14:28:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Syessiss Opsyscalla//
*Erszénye immáron könnyebb, még annál is könnyebb, amilyen eddig volt, de ez aligha fog neki mostanában feltűnni. Oly ritkán nyúl hozzá, hogy valószínűleg legközelebbi alkalommal sem fog feltűnni neki, hiszen már régen elfelejtette, mennyinek is kéne benne lennie. Ugyanakkor a helyzete egyre komolyabbra fordul, és (talán az előadásmód miatt, de) valóban megfogan valamennyi félelem a szívében. A tündér által felvázolt dolog nem mondható annyira átlagosnak, de valamiért Lorew abban is biztos, hogy nem most találta ki csettintésre. Magára gondolt volna? Ez tűnik a leglogikusabbnak, csak mégis nehezen hihető.*
- Ilyen... *kis szünetet tart, majd vesz egy nagy levegőt, és folytatja* Ilyen halandóval még nem találkoztam. És talán nem is szeretnék.
*Mondjuk van rá esély, nem is kevés, hogy ezzel már igencsak elkésett. Ha valóban saját magát írta le ilyen szépen a tündér, akkor már igencsak elkésett. Ugyanakkor bármennyire is ijesztően hangzik, hogy az utolsó leheletéig szenvedjen, Lorew még mindig elég komoly esélyt tulajdonít annak, hogy a lány csak szórakozik vele. Ez csak egy ostoba tréfa, és ő pedig éppen most veszi komolyan... Lényének talán csak egy egészen apró része ismételgeti szüntelenül, hogy valódi veszélyben van, de egyelőre kénytelen lepisszegni a veszélyösztönt. A következő szavak sem nyugtatják meg túlzottan a lelkét, így ismét kell egy nagy levegőt vegyen, mielőtt válaszol.*
- Köszönöm, én... *nem igazán biztos benne, hogyan fogalmazhatná meg a lehető legfinomabban* Én is nagyon szeretem ezért... szeretném, ha bennem is maradhatna.
*Őszintén reménykedik benne, hogy nem valami ezzel ellentétes tervet forral magában a tündér, és hogy egy karcolás nélkül hagyhatja majd el a tisztást. Talán nem kellene, talán hiba, de nyomatékosít korábbi kérdésén, rossz szokása elfelejteni, ha nem ő irányítja az eseményeket. A válasz viszont arra engedi következtetni, hogy a helyzet sajnos véresen komoly, illetve nem is a szavak, sokkal a kéz, amely újra megérinti a torkát.*
- Kérlek ne *nyögi szinte reflexszerűen, amint a kéz szorosabbra fonódik a torkán. Nem is igazán tudja, hogy mit kéne most mondania* Igen, képes lenne rá. Biztos vagyok benne *habár ez nem teljesen igaz, de nem meri kockáztatni, hogy esetleg a tündér bemutatót tartson a dologból.*
- Sajnálom, nem kellett volna újra megkérdeznem *persze valószínűleg valami hasonló történt volna idővel akkor is, ha nem teszi, de igyekszik minden szalmaszálba belekapaszkodni* Nem kell elmondanod, hogy ki vagy, csak kérlek... kérlek ne ölj meg.
*Meg sem moccan, persze nem engedelmességből, csak félelemből nem tanúsít ellenállást. Attól tart, hogyha egy apró mozdulatot is tenne, amit a tündér esetleg támadásnak vél, akkor abban a pillanatban elbúcsúzhatna az életétől.*
- Én... én biztosra veszem, hogy sokkal többet érek neked élve, mint holtan, ez... ez biztos *nem tudja igazából, hogy mi a célja a tündérnek, de amennyiben bármi más, int Lorew megölése, úgy nem hazudott, valóban többet érhet élve, csak ehhez szükséges, hogy a hölgy ne tegyen semmi meggondolatlant.*
*Erszénye immáron könnyebb, még annál is könnyebb, amilyen eddig volt, de ez aligha fog neki mostanában feltűnni. Oly ritkán nyúl hozzá, hogy valószínűleg legközelebbi alkalommal sem fog feltűnni neki, hiszen már régen elfelejtette, mennyinek is kéne benne lennie. Ugyanakkor a helyzete egyre komolyabbra fordul, és (talán az előadásmód miatt, de) valóban megfogan valamennyi félelem a szívében. A tündér által felvázolt dolog nem mondható annyira átlagosnak, de valamiért Lorew abban is biztos, hogy nem most találta ki csettintésre. Magára gondolt volna? Ez tűnik a leglogikusabbnak, csak mégis nehezen hihető.*
- Ilyen... *kis szünetet tart, majd vesz egy nagy levegőt, és folytatja* Ilyen halandóval még nem találkoztam. És talán nem is szeretnék.
*Mondjuk van rá esély, nem is kevés, hogy ezzel már igencsak elkésett. Ha valóban saját magát írta le ilyen szépen a tündér, akkor már igencsak elkésett. Ugyanakkor bármennyire is ijesztően hangzik, hogy az utolsó leheletéig szenvedjen, Lorew még mindig elég komoly esélyt tulajdonít annak, hogy a lány csak szórakozik vele. Ez csak egy ostoba tréfa, és ő pedig éppen most veszi komolyan... Lényének talán csak egy egészen apró része ismételgeti szüntelenül, hogy valódi veszélyben van, de egyelőre kénytelen lepisszegni a veszélyösztönt. A következő szavak sem nyugtatják meg túlzottan a lelkét, így ismét kell egy nagy levegőt vegyen, mielőtt válaszol.*
- Köszönöm, én... *nem igazán biztos benne, hogyan fogalmazhatná meg a lehető legfinomabban* Én is nagyon szeretem ezért... szeretném, ha bennem is maradhatna.
*Őszintén reménykedik benne, hogy nem valami ezzel ellentétes tervet forral magában a tündér, és hogy egy karcolás nélkül hagyhatja majd el a tisztást. Talán nem kellene, talán hiba, de nyomatékosít korábbi kérdésén, rossz szokása elfelejteni, ha nem ő irányítja az eseményeket. A válasz viszont arra engedi következtetni, hogy a helyzet sajnos véresen komoly, illetve nem is a szavak, sokkal a kéz, amely újra megérinti a torkát.*
- Kérlek ne *nyögi szinte reflexszerűen, amint a kéz szorosabbra fonódik a torkán. Nem is igazán tudja, hogy mit kéne most mondania* Igen, képes lenne rá. Biztos vagyok benne *habár ez nem teljesen igaz, de nem meri kockáztatni, hogy esetleg a tündér bemutatót tartson a dologból.*
- Sajnálom, nem kellett volna újra megkérdeznem *persze valószínűleg valami hasonló történt volna idővel akkor is, ha nem teszi, de igyekszik minden szalmaszálba belekapaszkodni* Nem kell elmondanod, hogy ki vagy, csak kérlek... kérlek ne ölj meg.
*Meg sem moccan, persze nem engedelmességből, csak félelemből nem tanúsít ellenállást. Attól tart, hogyha egy apró mozdulatot is tenne, amit a tündér esetleg támadásnak vél, akkor abban a pillanatban elbúcsúzhatna az életétől.*
- Én... én biztosra veszem, hogy sokkal többet érek neked élve, mint holtan, ez... ez biztos *nem tudja igazából, hogy mi a célja a tündérnek, de amennyiben bármi más, int Lorew megölése, úgy nem hazudott, valóban többet érhet élve, csak ehhez szükséges, hogy a hölgy ne tegyen semmi meggondolatlant.*
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 10:12:22
Üzenet elküldve: 2015-10-26 10:12:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirva//
*Mint a legtöbb utcagyereknek Nawenak sincs állandó lak- és alvóhelye, de mindig talált egy helyet, ahol álomra hajthatta fejét, így tulajdonképpen van is hol aludni, meg nincs is.*
-Hát izé van... vagyis igazából nincs, csak... szóval gondoltam, hogy nagyon késő van, meg sötét, és hideg, és mire odaérünk a Pegazusba... szóval érted, na mindegy!
*De hát Mirva így akarja, akkor ez van, a saját házába több okból sem fogja meghívni, ha meg Nawe nagyon ellenkezik, egyszerűen csak megfogja és odaviszi. Még aludhatnának itt is a tisztáson, de Mirva valószínűleg ebbe sem egyezne bele - gondolkodik Nawe, miközben a törpe lány megpaskolja a vállát.*
-Hát néhányszor voltam, de aludni még sosem aludtam ott.
*Mondja, miközben visszaindulnak. Hanghordozásából látszik, hogy nem igazán örül a dolognak, de hát ez van.*
*Mint a legtöbb utcagyereknek Nawenak sincs állandó lak- és alvóhelye, de mindig talált egy helyet, ahol álomra hajthatta fejét, így tulajdonképpen van is hol aludni, meg nincs is.*
-Hát izé van... vagyis igazából nincs, csak... szóval gondoltam, hogy nagyon késő van, meg sötét, és hideg, és mire odaérünk a Pegazusba... szóval érted, na mindegy!
*De hát Mirva így akarja, akkor ez van, a saját házába több okból sem fogja meghívni, ha meg Nawe nagyon ellenkezik, egyszerűen csak megfogja és odaviszi. Még aludhatnának itt is a tisztáson, de Mirva valószínűleg ebbe sem egyezne bele - gondolkodik Nawe, miközben a törpe lány megpaskolja a vállát.*
-Hát néhányszor voltam, de aludni még sosem aludtam ott.
*Mondja, miközben visszaindulnak. Hanghordozásából látszik, hogy nem igazán örül a dolognak, de hát ez van.*
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:52:44
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:52:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nawe //
*Ó, hát nézzenek oda, csak nem elpityeredik! Még szerencse, hogy rögvest utána felküldte a fára, legalább lesz mivel elfoglalnia magát. A fiú könnyed leszökkenésével ellentétben ő erőteljesen és inkább határozottan mint kecsesen ér földet. Leporolja a kezeit, ezzel futva leellenőrizve, hogy akadt-e belé szálka, majd felkapja imént ledobott táskáját.*
- Hogy hol? *Kérdez vissza meglepetten.* Mármint... *Ezt azért össze kell raknia, kér is néhány másodpercet.* Neked nincs hol aludnod?
*Halkan szusszant és végignéz a tündéren. Elgondolkozva vakarja meg halántékát, majd összeüti a tenyereit.*
- Na gyere csak! Szerzünk egy szobát neked a Pegazusban. Ott fel tudsz melegedni lefekvés előtt, aztán reggelig alhatsz háborítatlanul. *Nem bírja ki, megint meg kell paskolnia a vállát, s ha annak nincs nagyon határozott ellenvetése, hát meg is indul. Két okból sem hívja a házába: egyrészről, még csak egy napja ismeri, s azért az ő jóhiszeműsége sem végtelen; másrészről pedig Nawe még mindig nyirkos-vizes, odahaza pedig nincs még tűzrakóhely sem (az kéne még, milyen könnyen leégnének a környező házak, ha elfeledkezne róla!).*
- Voltál már ott?
*Ó, hát nézzenek oda, csak nem elpityeredik! Még szerencse, hogy rögvest utána felküldte a fára, legalább lesz mivel elfoglalnia magát. A fiú könnyed leszökkenésével ellentétben ő erőteljesen és inkább határozottan mint kecsesen ér földet. Leporolja a kezeit, ezzel futva leellenőrizve, hogy akadt-e belé szálka, majd felkapja imént ledobott táskáját.*
- Hogy hol? *Kérdez vissza meglepetten.* Mármint... *Ezt azért össze kell raknia, kér is néhány másodpercet.* Neked nincs hol aludnod?
*Halkan szusszant és végignéz a tündéren. Elgondolkozva vakarja meg halántékát, majd összeüti a tenyereit.*
- Na gyere csak! Szerzünk egy szobát neked a Pegazusban. Ott fel tudsz melegedni lefekvés előtt, aztán reggelig alhatsz háborítatlanul. *Nem bírja ki, megint meg kell paskolnia a vállát, s ha annak nincs nagyon határozott ellenvetése, hát meg is indul. Két okból sem hívja a házába: egyrészről, még csak egy napja ismeri, s azért az ő jóhiszeműsége sem végtelen; másrészről pedig Nawe még mindig nyirkos-vizes, odahaza pedig nincs még tűzrakóhely sem (az kéne még, milyen könnyen leégnének a környező házak, ha elfeledkezne róla!).*
- Voltál már ott?
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:30:42
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:30:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirva//
*Mirvát igencsak meglepi a fiú hirtelen vallomása - nem is csoda. Azért ő is megöleli a fiút és megsimogatja annak vizes haját - ez Nawénak nagyon jól esik. Amit utána mond, az viszont már kevésbé.*
-Ahaaa... értem.
*Mondja szipogva, miközben érzi, hogy apró könnycseppek gördülnek le az arcán. Mirva azért azt mondja, törődni fog vele, és tudnak majd találkozni.*
-Értem.. kö-kö-köszi!
*Mondja könnyeivel küszködve. Megint megölelné a lányt legszívesebben, de nem akarja újra kellemetlen helyzetbe hozni magát vagy Mirvát, úgyhogy inkább visszafogja magát. Viszont közben fára kell mászni! Mirva megfogja a tündér fiút a csípőjénél, és erős karjaival könnyedén fölemeli annyira, hogy el tudja érni az első ágat. Innentől már könnyen megy a dolog. Pár perc alatt felér, és kiteregeti száradni vizes ruháit. Közben látja, hogy Mirva egy másik fán teszi ugyanezt. Amint végzett, lemászik, majd egy kis ugrással lehuppan a földre. Megvárja, amíg Mirva is végez, vagy ha már a lány is kész van, akkor megkérdezi:*
-Kezd nagyon sötét és hideg lenni, van ötleted hol töltjük az éjszakát? Itt kinn? Nincs bajom vele, csak nem tudom, te hogy szeretnéd.
*Mirvát igencsak meglepi a fiú hirtelen vallomása - nem is csoda. Azért ő is megöleli a fiút és megsimogatja annak vizes haját - ez Nawénak nagyon jól esik. Amit utána mond, az viszont már kevésbé.*
-Ahaaa... értem.
*Mondja szipogva, miközben érzi, hogy apró könnycseppek gördülnek le az arcán. Mirva azért azt mondja, törődni fog vele, és tudnak majd találkozni.*
-Értem.. kö-kö-köszi!
*Mondja könnyeivel küszködve. Megint megölelné a lányt legszívesebben, de nem akarja újra kellemetlen helyzetbe hozni magát vagy Mirvát, úgyhogy inkább visszafogja magát. Viszont közben fára kell mászni! Mirva megfogja a tündér fiút a csípőjénél, és erős karjaival könnyedén fölemeli annyira, hogy el tudja érni az első ágat. Innentől már könnyen megy a dolog. Pár perc alatt felér, és kiteregeti száradni vizes ruháit. Közben látja, hogy Mirva egy másik fán teszi ugyanezt. Amint végzett, lemászik, majd egy kis ugrással lehuppan a földre. Megvárja, amíg Mirva is végez, vagy ha már a lány is kész van, akkor megkérdezi:*
-Kezd nagyon sötét és hideg lenni, van ötleted hol töltjük az éjszakát? Itt kinn? Nincs bajom vele, csak nem tudom, te hogy szeretnéd.
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 08:50:06
Üzenet elküldve: 2015-10-26 08:50:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nawe //
*Na ragadjuk csak meg azt a gyeplőt, hogy mi a fene történik? Ő azt hitte, mindössze kedveli a fiú és ezt akarta kifejezni az iménti öleléssel, hiszen egy ölelés egy ilyen... apróságtól... egészen kedves lehet, de hogy amaz ennél többet érez? ~ Szerelem első látásra vagy mifene! Nahát! ~ *
- Én öö... *Válaszolna, de nagyon nem tud mit, hát inkább csak megöleli a fiút és kicsit megsimogatja annak vizes haját.* Nos, igen *Torkot köszörül.* nagyon kedvellek, Nawe, de nem... ennyire.
*Ilyen egyenesen se vallottak még neki szerelmet, főleg nem ilyen váratlanul, így hát igazán nem tudja, mit mondjon. Nem nemeskisasszony ő, hogy szépen, körülírva elmagyarázza, hogy az érzés nem kölcsönös, így hát marad a suta őszinteségnél.
Azért némi pírt csal az arcára, hogy egy tündér számára is szépnek tűnik, de még idejében rendbeszedi a mimikáját, nehogy csalóka reményt adjon neki.*
- Nagyon köszönöm. *Miután amaz elereszti, megfogja két oldalról a vállait és rámosolyog.* Ha ebben nem is, de minden másban tudok és fogok is segíteni, jó? Nem járja, hogy valaki ilyen pocsék körülmények között éljen, ilyen fiatalon. ~ Hirtelen úgy beszélek, mint édesanya... ~ Bármikor, ha látod oda kirakva a ruháimat, azért sötétedéskor értejövök, akkor tudunk találkozni.
*Érdekes találkozási pont, annyi szent, de amilyen véletlenszerűen alakulnak a napjai, ez az egyetlen biztos esemény az életében. Mert hát mégse hagyhatja kint az éjjeli fagyokra a jó kis ingjeit!
Ezután viszont útjára engedi, s már ő is mászna a másik fára, mikor a tündérnek gondja támad. ~ Oh, nem is gondoltam erre... ~ Ő sem egy égimeszelő, de valóban túl messze van számára az első ág.*
- Még szép, hogy föl tudlak emelni, egy törp ne bírna el? *Nevet fel vidáman, s ha a fiú kész, úgy megfogja a csípőinél, jó magasra emeli, majd kicsit hátra húzza, jelezve, hogy álljon a vállaira.
Ha amaz sikeresen elindult felfelé, úgy maga is elkezdi megmászni a kötél túloldalán lévő fát. A kettő nincs messze egymástól, hiszen valahogy fel is kell dobálni a szárítóra a ruhákat, s ezt általában csak egy személy használja - legfeljebb hat-hét ruhanemű fér el rajta - de így is óvatosnak kell lenni, hogy a felrakás-igazgatás során ne csússzon le az ember. Mirva, fajával ellentétben egy mókus ügyességével tevékenykedik fent, s alig néhány perc alatt végez is.
Na nem mintha ő lenne a következő törpekövet elfhonba, nem kifejezetten szeret ágasbogas helyekre felkúszni, de ebben a mozdulatsorban már az oldalán áll az évek rutinja.*
*Na ragadjuk csak meg azt a gyeplőt, hogy mi a fene történik? Ő azt hitte, mindössze kedveli a fiú és ezt akarta kifejezni az iménti öleléssel, hiszen egy ölelés egy ilyen... apróságtól... egészen kedves lehet, de hogy amaz ennél többet érez? ~ Szerelem első látásra vagy mifene! Nahát! ~ *
- Én öö... *Válaszolna, de nagyon nem tud mit, hát inkább csak megöleli a fiút és kicsit megsimogatja annak vizes haját.* Nos, igen *Torkot köszörül.* nagyon kedvellek, Nawe, de nem... ennyire.
*Ilyen egyenesen se vallottak még neki szerelmet, főleg nem ilyen váratlanul, így hát igazán nem tudja, mit mondjon. Nem nemeskisasszony ő, hogy szépen, körülírva elmagyarázza, hogy az érzés nem kölcsönös, így hát marad a suta őszinteségnél.
Azért némi pírt csal az arcára, hogy egy tündér számára is szépnek tűnik, de még idejében rendbeszedi a mimikáját, nehogy csalóka reményt adjon neki.*
- Nagyon köszönöm. *Miután amaz elereszti, megfogja két oldalról a vállait és rámosolyog.* Ha ebben nem is, de minden másban tudok és fogok is segíteni, jó? Nem járja, hogy valaki ilyen pocsék körülmények között éljen, ilyen fiatalon. ~ Hirtelen úgy beszélek, mint édesanya... ~ Bármikor, ha látod oda kirakva a ruháimat, azért sötétedéskor értejövök, akkor tudunk találkozni.
*Érdekes találkozási pont, annyi szent, de amilyen véletlenszerűen alakulnak a napjai, ez az egyetlen biztos esemény az életében. Mert hát mégse hagyhatja kint az éjjeli fagyokra a jó kis ingjeit!
Ezután viszont útjára engedi, s már ő is mászna a másik fára, mikor a tündérnek gondja támad. ~ Oh, nem is gondoltam erre... ~ Ő sem egy égimeszelő, de valóban túl messze van számára az első ág.*
- Még szép, hogy föl tudlak emelni, egy törp ne bírna el? *Nevet fel vidáman, s ha a fiú kész, úgy megfogja a csípőinél, jó magasra emeli, majd kicsit hátra húzza, jelezve, hogy álljon a vállaira.
Ha amaz sikeresen elindult felfelé, úgy maga is elkezdi megmászni a kötél túloldalán lévő fát. A kettő nincs messze egymástól, hiszen valahogy fel is kell dobálni a szárítóra a ruhákat, s ezt általában csak egy személy használja - legfeljebb hat-hét ruhanemű fér el rajta - de így is óvatosnak kell lenni, hogy a felrakás-igazgatás során ne csússzon le az ember. Mirva, fajával ellentétben egy mókus ügyességével tevékenykedik fent, s alig néhány perc alatt végez is.
Na nem mintha ő lenne a következő törpekövet elfhonba, nem kifejezetten szeret ágasbogas helyekre felkúszni, de ebben a mozdulatsorban már az oldalán áll az évek rutinja.*
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 08:20:29
Üzenet elküldve: 2015-10-26 08:20:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
* Lorew jól sejti, hogy a lány élvez minden egyes pillanatot. Igen, élveznie kell, hiszen a nap majd úgyis eltörli az emlékeket, s csak a hold tudja visszahozni azokat. Lehet, hogy betegség miatt ilyen, vagy esetleg átok, vagy talán a mágus által hajszolt démonok műve. Ezekre csak tippelni lehet, de az is felesleges.
Egy darabig csak némán hallgatja a férfit. *
- Igazad van. A sötétben bujkáló halandók, akik megkörnyékeznek és kiélvezik a rettegésed, majd mint egy megunt rongyot félrehajítanak... vagyis, megölnek.
* A rongyos példát kissé bizonytalanul mondja, de miután kijavítja magát, már sokkal magabiztosabban folytatja. *
- Hagyják, hogy életed utolsó pillanatáig szenvedj, s az utolsó csepp vért is kívánják tőled.
* Itt abbahagyja a beszédet, majd gonosz vigyor terül szét arcán. *
- Tudtad, hogy csodálatos véred van?
* Halkan felkacag, mintha csak egy bálban valaki viccetmondotttl volna neki, a nemes hölgyikének.
Szemében semmi gonoszság nem található. Vagyis ő nem titulálja annak, hiszen az ő viselkedése normális, nem? Most csupán boldog, hogy talált valakit, akivel eltölthet egy szép, nem utolsó sorban halálos, estét.
A kérdést korábban kikerülte, most viszont már burkoltan (nem túlzottan burkolt), de válaszol rá. *
- Szerinted egy tündér képes lenne embert ölni? A puszta kezét rákulcsolni egy megtermett emberférfi légcsövére és egy erőteljes szorítás után eltörni azt?
* Miközben ezeket mondja, keze megindul Lorew nyaka felé, s ha az nem ellenkezik még, enyhén megszorítja a kérdéses területet, de (még) nem mozdítja el semerre. *
* Lorew jól sejti, hogy a lány élvez minden egyes pillanatot. Igen, élveznie kell, hiszen a nap majd úgyis eltörli az emlékeket, s csak a hold tudja visszahozni azokat. Lehet, hogy betegség miatt ilyen, vagy esetleg átok, vagy talán a mágus által hajszolt démonok műve. Ezekre csak tippelni lehet, de az is felesleges.
Egy darabig csak némán hallgatja a férfit. *
- Igazad van. A sötétben bujkáló halandók, akik megkörnyékeznek és kiélvezik a rettegésed, majd mint egy megunt rongyot félrehajítanak... vagyis, megölnek.
* A rongyos példát kissé bizonytalanul mondja, de miután kijavítja magát, már sokkal magabiztosabban folytatja. *
- Hagyják, hogy életed utolsó pillanatáig szenvedj, s az utolsó csepp vért is kívánják tőled.
* Itt abbahagyja a beszédet, majd gonosz vigyor terül szét arcán. *
- Tudtad, hogy csodálatos véred van?
* Halkan felkacag, mintha csak egy bálban valaki viccetmondotttl volna neki, a nemes hölgyikének.
Szemében semmi gonoszság nem található. Vagyis ő nem titulálja annak, hiszen az ő viselkedése normális, nem? Most csupán boldog, hogy talált valakit, akivel eltölthet egy szép, nem utolsó sorban halálos, estét.
A kérdést korábban kikerülte, most viszont már burkoltan (nem túlzottan burkolt), de válaszol rá. *
- Szerinted egy tündér képes lenne embert ölni? A puszta kezét rákulcsolni egy megtermett emberférfi légcsövére és egy erőteljes szorítás után eltörni azt?
* Miközben ezeket mondja, keze megindul Lorew nyaka felé, s ha az nem ellenkezik még, enyhén megszorítja a kérdéses területet, de (még) nem mozdítja el semerre. *
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 06:19:33
Üzenet elküldve: 2015-10-26 06:19:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mirva//
*Tovább beszélgetnek, közben szépen lassan elindulnak a tisztás felé. Már eléggé félhomály van, lassan beesteledik, aminek a tündér fiú eléggé örül, hisz arcán nagyon látszik, hogy zavarban van, de az egyre sűrűsödő sötétség ezt talán elrejti.*
-Óhh, szóval... ennyire nyilvánvaló?
*Kérdez vissza hebegve-habogva a lány szavaira.*
-Meg akartam neked mondani, csak úgy éreztem, hogy te nem érzel ugyanígy irántam.
*Mondja, miközben újra szemben áll a lánnyal.*
-De akkor igen, kimondom. Mirva, én azt hiszem... szerelmes vagyok beléd!
*Amint kimondja elönti az arcát a pír, ami talán még a félhomályban is látszik. Nem bírja visszafogni magát, újra megöleli a lányt, ezúttal tényleg jó szorosan és hosszan, és nagyon örülne neki, ha az is ugyanígy tenne vele. Ismét csodálatos érzéssel tölti el a lány ereje, izmai, apró, puha zsírpárnácskái, illata, kebleinek mérete és puhasága és érezhető szívverése miatt. Amíg a lányhoz szorítja magát, azt motyogja magában, úgy, hogy a lány is épphogy hallja:*
-Nagyon.
*Miután eleresztették egymást, pedig azt mondja:*
-Nem csak, hogy vidám, kedves, segítőkész, mosolygós, aranyos vagy, de még gyönyörű is!
*Nagyon zavarban van és kínosan érzi magát, úgyhogy figyelmét inkább a fa felé fordítja, amit a törpe lány mutatott.*
-Igen, tudok fára mászni, nem is rosszul.
*Közelebb megy és "felméri a terepet". Az első ág nagyon magasan van, de onnan föl tudna mászni.*
-Menni fog, csak az első ág nagyon magasan van, onnantól viszont könnyű. Fel tudnál esetleg emelni, hogy elérjem az első ágat?
A hozzászólás írója (Nawe Shaliol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.26 06:37:55
*Tovább beszélgetnek, közben szépen lassan elindulnak a tisztás felé. Már eléggé félhomály van, lassan beesteledik, aminek a tündér fiú eléggé örül, hisz arcán nagyon látszik, hogy zavarban van, de az egyre sűrűsödő sötétség ezt talán elrejti.*
-Óhh, szóval... ennyire nyilvánvaló?
*Kérdez vissza hebegve-habogva a lány szavaira.*
-Meg akartam neked mondani, csak úgy éreztem, hogy te nem érzel ugyanígy irántam.
*Mondja, miközben újra szemben áll a lánnyal.*
-De akkor igen, kimondom. Mirva, én azt hiszem... szerelmes vagyok beléd!
*Amint kimondja elönti az arcát a pír, ami talán még a félhomályban is látszik. Nem bírja visszafogni magát, újra megöleli a lányt, ezúttal tényleg jó szorosan és hosszan, és nagyon örülne neki, ha az is ugyanígy tenne vele. Ismét csodálatos érzéssel tölti el a lány ereje, izmai, apró, puha zsírpárnácskái, illata, kebleinek mérete és puhasága és érezhető szívverése miatt. Amíg a lányhoz szorítja magát, azt motyogja magában, úgy, hogy a lány is épphogy hallja:*
-Nagyon.
*Miután eleresztették egymást, pedig azt mondja:*
-Nem csak, hogy vidám, kedves, segítőkész, mosolygós, aranyos vagy, de még gyönyörű is!
*Nagyon zavarban van és kínosan érzi magát, úgyhogy figyelmét inkább a fa felé fordítja, amit a törpe lány mutatott.*
-Igen, tudok fára mászni, nem is rosszul.
*Közelebb megy és "felméri a terepet". Az első ág nagyon magasan van, de onnan föl tudna mászni.*
-Menni fog, csak az első ág nagyon magasan van, onnantól viszont könnyű. Fel tudnál esetleg emelni, hogy elérjem az első ágat?
A hozzászólás írója (Nawe Shaliol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.26 06:37:55
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 00:53:28
Üzenet elküldve: 2015-10-26 00:53:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Tolvajlás második lépés Lorew Felszívódás//
//4+5+2 és sötétség+1//
*Sikeresen zsákmányol valamit, már csak arra kell figyelnie, hogy a távozás közben se csapjon nagy zajt. A biztonság kedvéért kioldja a virág alaku gyűrűjét, hogy használja esetleges támadás esetén. Kis alvás este senkinek sem árthat. Bár kicsit feszélyezve érzi magát a tündérlány miatt, de amíg elbeszélget az áldozatával, addig sem ő rá figyelnek. Később majd ha feltűnik a pénz hiánya akkor lehet a tündért vádolja majd meg, mekkora szerencsétlen szegény lány, de ilyen az élet. Ideje visszahúzódni és halkan félreállni oda, ahová várhatóan érkezik majd Jezabiel is és mehetnek majd tovább innen.*
//4+5+2 és sötétség+1//
*Sikeresen zsákmányol valamit, már csak arra kell figyelnie, hogy a távozás közben se csapjon nagy zajt. A biztonság kedvéért kioldja a virág alaku gyűrűjét, hogy használja esetleges támadás esetén. Kis alvás este senkinek sem árthat. Bár kicsit feszélyezve érzi magát a tündérlány miatt, de amíg elbeszélget az áldozatával, addig sem ő rá figyelnek. Később majd ha feltűnik a pénz hiánya akkor lehet a tündért vádolja majd meg, mekkora szerencsétlen szegény lány, de ilyen az élet. Ideje visszahúzódni és halkan félreállni oda, ahová várhatóan érkezik majd Jezabiel is és mehetnek majd tovább innen.*
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 00:51:34
Üzenet elküldve: 2015-10-26 00:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 130
Játékstílus: Vakmerő
//Myna, Tündér//
*Igen, ami azt illeti, ez a tündér (vagy kislány) meglehetősen furcsa, és talán ez a legfinomabb szó, amivel illetni tudná. Nem csak azért, mert fajtársai nem szoktak feltétlen ilyen sötét estéken furcsa idegenek torka táján matatni, hanem mert Lorew valami apró kis rejtett porcikájában érzi, hogy újdonsült partnere még élvezi is ezt. Persze minden figyelme erre irányul, így még véletlenül sem érzékel semmit abból, hogy közben Myna Foks eltulajdonít tőle 30 aranyat.
Sőt, valószínűleg ha érezne is valamit, akkor sem érdekelné, ez nagyjából olyan, mintha a levágott marha a legyeket hessegetné magáról. Nem csak hülyeség, de még logikátlan is, hiszen azok nem zavarják.*
- Az attól függ *jegyzi meg, bár azt nem teszi hozzá, hogy mitől. Alapvetően valami olyasmit tervezett mondani, hogy "attól függ, mi következik ezután", aztán inkább úgy dönt, hogy jobb, ha van, amiről nem tud.* Azért talán el tudnék viselni ennél szebbet rosszabb napjaimon.
*Ki tudja, hogy mit is rejt egy igazán sötét éjszaka, olyan, mint ez? Ugyanakkor a következő kérdés úgy hat, mintha csak Vivel beszélgetne, habár a helyzetnek itt van egyfajta furcsa komolysága. Ugyanakkor legalább a nyakát elengedi a tündér, ez igencsak megnyugtatóan hat Lorew számára. Mondjuk nem mondhatni, hogy ideges lenne, jelenleg sokkal inkább zavart, és értetlenül áll az egész helyzet előtt. Az is megfordul a fejében, hogy talán csak álmodik, ami egyébként teljesen reális lenne abból a szempontból, hogy szeretett volna elaludni a tisztáson, csak hát... az álmok általában azon a ponton érnek véget, mikor a szerzetes rájön, hogy álmodik. Erről írtak sokkal bonyolultabb tekercseket is, de Lorew a saját tapasztalata alapján bizton állítja, hogyha ez álom lenne, akkor már felébredt volna. A szellemek és démonok említése nem befolyásolja pozitívan a hangulatát, ugyanakkor azért nem érthet mindennel egyet.*
- Nekik nem kell rejtőzködniük *jegyzi meg, habár óvatosan, és enyhén szaggatottan, mintha csak nem akarna rosszat mondani. Óvatosság... rég érzett már utoljára hasonlót. Egyáltalán rég volt szüksége utoljára a természet ilyesfajta mágikus adományára.* A sötétben általában csak a halandók szoktak rejtőzni. Ők elég károsak.
*Elvégre mi baja is volna szellemekkel vagy démonokkal? A felsőbbrendű entitásokkal? Semmi, sőt... A halandókat gyűlöli ugyan, de a halhatatlan lények élete értelmét jelentik. Viszont feltűnt neki még egy apróság, szinte jelentéktelen, pláne ebben a helyzetben, de ha valaki olyan precíz ember, mint Lorew, szereti tudni, hogy mi miért történik. Lehet, hogy simán csak elkerülte a tündér figyelmét a kérdés, de lehet, hogy szándékosan nem válaszolt. Ebben a helyzetben nem feltétlen szeretné erőltetni a dolgokat... illetve dehogyisnem, ha kérdez valamit, arra választ vár.*
- Ki vagy te? Mi vagy te? *az sem utolsó dolog, hogy valóban tündérről van-e szó, főleg mivel az lényegesen több információ, mint egy név. Egy névvel a szomszéd fáig se mehet el, a faj viszont... Nos, kicsivel talán többet ér. A valódi kérdés persze az lenne, minek tartja magát, de hát ez... Ez még várhat.*
*Igen, ami azt illeti, ez a tündér (vagy kislány) meglehetősen furcsa, és talán ez a legfinomabb szó, amivel illetni tudná. Nem csak azért, mert fajtársai nem szoktak feltétlen ilyen sötét estéken furcsa idegenek torka táján matatni, hanem mert Lorew valami apró kis rejtett porcikájában érzi, hogy újdonsült partnere még élvezi is ezt. Persze minden figyelme erre irányul, így még véletlenül sem érzékel semmit abból, hogy közben Myna Foks eltulajdonít tőle 30 aranyat.
Sőt, valószínűleg ha érezne is valamit, akkor sem érdekelné, ez nagyjából olyan, mintha a levágott marha a legyeket hessegetné magáról. Nem csak hülyeség, de még logikátlan is, hiszen azok nem zavarják.*- Az attól függ *jegyzi meg, bár azt nem teszi hozzá, hogy mitől. Alapvetően valami olyasmit tervezett mondani, hogy "attól függ, mi következik ezután", aztán inkább úgy dönt, hogy jobb, ha van, amiről nem tud.* Azért talán el tudnék viselni ennél szebbet rosszabb napjaimon.
*Ki tudja, hogy mit is rejt egy igazán sötét éjszaka, olyan, mint ez? Ugyanakkor a következő kérdés úgy hat, mintha csak Vivel beszélgetne, habár a helyzetnek itt van egyfajta furcsa komolysága. Ugyanakkor legalább a nyakát elengedi a tündér, ez igencsak megnyugtatóan hat Lorew számára. Mondjuk nem mondhatni, hogy ideges lenne, jelenleg sokkal inkább zavart, és értetlenül áll az egész helyzet előtt. Az is megfordul a fejében, hogy talán csak álmodik, ami egyébként teljesen reális lenne abból a szempontból, hogy szeretett volna elaludni a tisztáson, csak hát... az álmok általában azon a ponton érnek véget, mikor a szerzetes rájön, hogy álmodik. Erről írtak sokkal bonyolultabb tekercseket is, de Lorew a saját tapasztalata alapján bizton állítja, hogyha ez álom lenne, akkor már felébredt volna. A szellemek és démonok említése nem befolyásolja pozitívan a hangulatát, ugyanakkor azért nem érthet mindennel egyet.*
- Nekik nem kell rejtőzködniük *jegyzi meg, habár óvatosan, és enyhén szaggatottan, mintha csak nem akarna rosszat mondani. Óvatosság... rég érzett már utoljára hasonlót. Egyáltalán rég volt szüksége utoljára a természet ilyesfajta mágikus adományára.* A sötétben általában csak a halandók szoktak rejtőzni. Ők elég károsak.
*Elvégre mi baja is volna szellemekkel vagy démonokkal? A felsőbbrendű entitásokkal? Semmi, sőt... A halandókat gyűlöli ugyan, de a halhatatlan lények élete értelmét jelentik. Viszont feltűnt neki még egy apróság, szinte jelentéktelen, pláne ebben a helyzetben, de ha valaki olyan precíz ember, mint Lorew, szereti tudni, hogy mi miért történik. Lehet, hogy simán csak elkerülte a tündér figyelmét a kérdés, de lehet, hogy szándékosan nem válaszolt. Ebben a helyzetben nem feltétlen szeretné erőltetni a dolgokat... illetve dehogyisnem, ha kérdez valamit, arra választ vár.*
- Ki vagy te? Mi vagy te? *az sem utolsó dolog, hogy valóban tündérről van-e szó, főleg mivel az lényegesen több információ, mint egy név. Egy névvel a szomszéd fáig se mehet el, a faj viszont... Nos, kicsivel talán többet ér. A valódi kérdés persze az lenne, minek tartja magát, de hát ez... Ez még várhat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585