Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-28 08:09:20
Üzenet elküldve: 2026-02-28 08:09:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok. A másnap //
* A lándzsa végül elkészül és nem is kellett pár óránál többet várnia. Valójában szerencséje volt, éppen előre gyártottak, hogy a bolti kínálatot frissítsék új fegyverekkel, így amikor lerakta a foglalót már némi beszélgetés, meg várakozás után ki is tudta fizetni a teljes árat a lándzsáért. Ami még nagyobb nála, de ez pont jó lesz, ha lovas harcmodorban szeretne majd később jeleskedni. Ezzel a mai napja szinte a végére is ér.
Másnap hajnalban el is indul a megbeszélt indulási helyszínre. A város jórészt még alszik, ilyenkor csak járőrökkel és korán kelő piaci árusokkal lehet találkozni.
Mark az új lándzsáját sétabotként használva kényelmes tempóban jut el az Erdőszéli tisztásra. Ahol egyelőre még nincs ott a várt útitársa, Zrammi. Mivel még hosszú út vár rá, nem álldogál inkább keres egy kényelmes ülőhelyet, amit meg is talál egy kivágott fa tuskóján. és innen nézi bambán a tájat meg azt a pár utazót, akik éppen olyan korán indultak útjukra, mint ő is. *
* A lándzsa végül elkészül és nem is kellett pár óránál többet várnia. Valójában szerencséje volt, éppen előre gyártottak, hogy a bolti kínálatot frissítsék új fegyverekkel, így amikor lerakta a foglalót már némi beszélgetés, meg várakozás után ki is tudta fizetni a teljes árat a lándzsáért. Ami még nagyobb nála, de ez pont jó lesz, ha lovas harcmodorban szeretne majd később jeleskedni. Ezzel a mai napja szinte a végére is ér.
Másnap hajnalban el is indul a megbeszélt indulási helyszínre. A város jórészt még alszik, ilyenkor csak járőrökkel és korán kelő piaci árusokkal lehet találkozni.
Mark az új lándzsáját sétabotként használva kényelmes tempóban jut el az Erdőszéli tisztásra. Ahol egyelőre még nincs ott a várt útitársa, Zrammi. Mivel még hosszú út vár rá, nem álldogál inkább keres egy kényelmes ülőhelyet, amit meg is talál egy kivágott fa tuskóján. és innen nézi bambán a tájat meg azt a pár utazót, akik éppen olyan korán indultak útjukra, mint ő is. *
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-09 08:42:47
Üzenet elküldve: 2026-02-09 08:42:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
* Fogalma sincs miben reménykedett, mikor megszólította az idősebbet. Látszik rajta, hogy bármin is megy keresztül, most az neki a legrosszabb az egész életében, bár ez nem mentesíti attól a rossz modorától. *
- Mihaszna? Talán hosszú életet éltél, de van valaki, aki az ellenkezőjét állítaná rólad? Arról meg nem is beszélve, hogy ki vagy te?
* Továbbra sem csap át egy valamivel nyugodtabb hangvételbe a beszélgetés, bár a kedélyek lenyugodni látszanak, mikor az öreg megfordul és elsétál. Derk minden erejét bevetve sem tudná megmondani, hogy mégis mi a fene volt ez. Látszólag nem is kell, az öreg egyre messzebb és messzebb kerül. Még mielőtt teljesen elnyelné a rengeteg, még motyog valamit valami legendás tündérről, aminek talán csak felét hallaná, ha figyelne az öregre. Márpedig már rég feladata, hogy értelmet keressen a zavaros beszédében. Derk nem érez magában annyi kötődést az öreg iránt, hogy visszafordítsa, de még annyit sem, hogy kövesse. Talán így lesz a legjobb, hozzon bármit is a jövő. Így hát maga is megfordul és elindul a város irányába. Úgyis ide akart jönni, mielőtt megjelent az öreg. Legalább nem vesztett ezzel sok időt, nem mintha olyan fontos dolga lenne. A világ megmentése várhat, előbb bendőjét kéne valamivel megtöltenie. *
A hozzászólás írója (Derk Derrallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.09 08:43:10
* Fogalma sincs miben reménykedett, mikor megszólította az idősebbet. Látszik rajta, hogy bármin is megy keresztül, most az neki a legrosszabb az egész életében, bár ez nem mentesíti attól a rossz modorától. *
- Mihaszna? Talán hosszú életet éltél, de van valaki, aki az ellenkezőjét állítaná rólad? Arról meg nem is beszélve, hogy ki vagy te?
* Továbbra sem csap át egy valamivel nyugodtabb hangvételbe a beszélgetés, bár a kedélyek lenyugodni látszanak, mikor az öreg megfordul és elsétál. Derk minden erejét bevetve sem tudná megmondani, hogy mégis mi a fene volt ez. Látszólag nem is kell, az öreg egyre messzebb és messzebb kerül. Még mielőtt teljesen elnyelné a rengeteg, még motyog valamit valami legendás tündérről, aminek talán csak felét hallaná, ha figyelne az öregre. Márpedig már rég feladata, hogy értelmet keressen a zavaros beszédében. Derk nem érez magában annyi kötődést az öreg iránt, hogy visszafordítsa, de még annyit sem, hogy kövesse. Talán így lesz a legjobb, hozzon bármit is a jövő. Így hát maga is megfordul és elindul a város irányába. Úgyis ide akart jönni, mielőtt megjelent az öreg. Legalább nem vesztett ezzel sok időt, nem mintha olyan fontos dolga lenne. A világ megmentése várhat, előbb bendőjét kéne valamivel megtöltenie. *
A hozzászólás írója (Derk Derrallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.02.09 08:43:10
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-07 14:03:55
Üzenet elküldve: 2026-02-07 14:03:55
ÚJ
![>Pmirsh Pmirshorn [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12740_1756324897_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
– Hová tart ez a világ?! Hogy a fiatal mihaszna emberkölykök így kiabálhatnak az idős elffel és semmibe veszik a szavát! Én mondom, hogy itt a világ vége, tehát itt a világ vége! Pont! * Kiabálja, és megy is az erdő felé. Csak akkor fordul vissza, amikor a másik Strat úrfi legendás hőstetteiről kérdezi. *
– Strat úrfi a legendás tündér, aki életét áldozta azért, hogy ma itt lehessek! Ezért legalább legyél hálás, te jöttment! Aztán hess, menj utadra, hirdesd az igét, mondd el másoknak is, hogy mi történt a pusztában! Vidd hírül Strat úrfi hőstetteit! Indul már, menj, menj! * Már rég nem figyel Derkre, ha az mond is valamit, Pmirsh már messze a fák között van, és csak előre néz, ahogy mondja a magáét. Hacsak erővel nem fordítják vissza, akkor hamarosan elég távol lesznek egymástól, hogy ne is hallják egymást, s a tisztásra újra csend ülepszik. *
– Hová tart ez a világ?! Hogy a fiatal mihaszna emberkölykök így kiabálhatnak az idős elffel és semmibe veszik a szavát! Én mondom, hogy itt a világ vége, tehát itt a világ vége! Pont! * Kiabálja, és megy is az erdő felé. Csak akkor fordul vissza, amikor a másik Strat úrfi legendás hőstetteiről kérdezi. *
– Strat úrfi a legendás tündér, aki életét áldozta azért, hogy ma itt lehessek! Ezért legalább legyél hálás, te jöttment! Aztán hess, menj utadra, hirdesd az igét, mondd el másoknak is, hogy mi történt a pusztában! Vidd hírül Strat úrfi hőstetteit! Indul már, menj, menj! * Már rég nem figyel Derkre, ha az mond is valamit, Pmirsh már messze a fák között van, és csak előre néz, ahogy mondja a magáét. Hacsak erővel nem fordítják vissza, akkor hamarosan elég távol lesznek egymástól, hogy ne is hallják egymást, s a tisztásra újra csend ülepszik. *
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-06 18:00:03
Üzenet elküldve: 2026-02-06 18:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* A szántóföldeket hosszú menetelés után ismét fás terület követi. Ez az erdő is téli álmát aludja. Ugyanúgy némán és lombtalanul. De, valahogy mégis más, Mintha ezeken az utakon többen járnának. Sűrűbben jönnek a szekerek és több lovas tart a városba, vagy éppen el onnan.
Ha hinni lehet az utazóknak, akiktől útba igazítást kért a város már nem lehet messze. Ez a tudat pedig új erőt ad a vidéki zsoldosnak. Ez is egy olyan érzés benne, hogy bár nehéz út van mögötte, de ha minden jól megy, akkor közelebb jár már a céljaihoz. Ahol pedig sokan vannak, ott több lehet a gazdag is, akinek szüksége lehet fegyverforgatóra. *
Ha hinni lehet az utazóknak, akiktől útba igazítást kért a város már nem lehet messze. Ez a tudat pedig új erőt ad a vidéki zsoldosnak. Ez is egy olyan érzés benne, hogy bár nehéz út van mögötte, de ha minden jól megy, akkor közelebb jár már a céljaihoz. Ahol pedig sokan vannak, ott több lehet a gazdag is, akinek szüksége lehet fegyverforgatóra. *
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-06 10:16:45
Üzenet elküldve: 2026-02-06 10:16:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
* Nem feszélyezteti magát a férfi jelenlétére, legyen a másik bármennyire is örült, vagy részeg. Ám mikor csendre utasítja, mint valami gyereket az iskolában, valahogy kellemetlen érzés fogja el. Nem éppen erre számított, mikor reggel kinyitotta a szemét és nem is tervezte sose összeakasztani a bajszát egy alkoholban úszó személlyel, de nagyon meg kell emberelnie magát, hogy ne szóljon vissza hasonlókat, mint a másik. *
- Most már elég legyen!
* Förmed rá az öregre olyan hangnemben, ami elsőnek még magát is meglepi. Nem könnyen kapja fel a vizet, de a lekezelő hangnemet, főleg egy olyan alaktól, aki ránézésre többet látta a pohár fenekét, mint saját családját, nem tűri. *
- Ki a fene az a Straf úrfi? És mégis mi a halál faszát keres ő a pusztákon? Ez eddig pont úgy hangzik, mintha direkt akart volna meghalni, nem valami világvége előli menekülés.
* Kezeit összefonja a mellkasánál, majd összeráncolt szemöldökkel figyeli az öreget. Biztos volt benne, hogy nem fog tudni mondani semmi, használhatót, de erre még ő sem számított. Akkora hülyeségeket hall, hogyha ezeket a mondatokat papírra vésné, azt hinnék neki is elment az esze. Vagy megszabadítanák szenvedéseitől, vagy útnak engednék, hogy ne zavarjon másokat. *
- Most meg orkok? Jó lenne, ha összeszednéd magad, mert egyre kevesebb értelme van annak amit mondasz. Mégis hol láttál te orkot? A pegazusban? Ne nevettess.
* Nevet fel a végén. Már szinte sajnálja szegény vén öreget. Nem szeretné így végezni, mint ez az öreg. Vén, alkoholista, képzelődik bárhova menjen, bárhova nézzen. Lehet e így élni? *
* Nem feszélyezteti magát a férfi jelenlétére, legyen a másik bármennyire is örült, vagy részeg. Ám mikor csendre utasítja, mint valami gyereket az iskolában, valahogy kellemetlen érzés fogja el. Nem éppen erre számított, mikor reggel kinyitotta a szemét és nem is tervezte sose összeakasztani a bajszát egy alkoholban úszó személlyel, de nagyon meg kell emberelnie magát, hogy ne szóljon vissza hasonlókat, mint a másik. *
- Most már elég legyen!
* Förmed rá az öregre olyan hangnemben, ami elsőnek még magát is meglepi. Nem könnyen kapja fel a vizet, de a lekezelő hangnemet, főleg egy olyan alaktól, aki ránézésre többet látta a pohár fenekét, mint saját családját, nem tűri. *
- Ki a fene az a Straf úrfi? És mégis mi a halál faszát keres ő a pusztákon? Ez eddig pont úgy hangzik, mintha direkt akart volna meghalni, nem valami világvége előli menekülés.
* Kezeit összefonja a mellkasánál, majd összeráncolt szemöldökkel figyeli az öreget. Biztos volt benne, hogy nem fog tudni mondani semmi, használhatót, de erre még ő sem számított. Akkora hülyeségeket hall, hogyha ezeket a mondatokat papírra vésné, azt hinnék neki is elment az esze. Vagy megszabadítanák szenvedéseitől, vagy útnak engednék, hogy ne zavarjon másokat. *
- Most meg orkok? Jó lenne, ha összeszednéd magad, mert egyre kevesebb értelme van annak amit mondasz. Mégis hol láttál te orkot? A pegazusban? Ne nevettess.
* Nevet fel a végén. Már szinte sajnálja szegény vén öreget. Nem szeretné így végezni, mint ez az öreg. Vén, alkoholista, képzelődik bárhova menjen, bárhova nézzen. Lehet e így élni? *
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-05 19:16:18
Üzenet elküldve: 2026-02-05 19:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Ahogy mondja mondanivalóját, egy pimasz férfi szólítja meg. *
– Szádat befogod! * Förmed rá az öreg. *
– Igenis eljött a világvége! Ha nem hiszed, nézd meg magad! Ott a füves pusztában, ott van Strat úrfi holtteste, de mostanra húsát biztosan megették a húsát a keselyűk, a csontját meg széthordták a vadkutyák. De megmondom én teneked, fiacskám, hogy nem sokáig élvezheted már a boldogságodat! Jönnek az orkok és karóra tűzik a fejed és mindenkiét! Halál fiai és lányai, akik ebben a városban maradnak. Ég a világ! * Kiáltja, és karjait széttárja. *
– Ez a világ vége! * Fejezi be mondanivalóját, és indul tovább befelé az erdőbe. Talán utolsó útjára, hacsak meg nem állítják célja elérésében. *
* Ahogy mondja mondanivalóját, egy pimasz férfi szólítja meg. *
– Szádat befogod! * Förmed rá az öreg. *
– Igenis eljött a világvége! Ha nem hiszed, nézd meg magad! Ott a füves pusztában, ott van Strat úrfi holtteste, de mostanra húsát biztosan megették a húsát a keselyűk, a csontját meg széthordták a vadkutyák. De megmondom én teneked, fiacskám, hogy nem sokáig élvezheted már a boldogságodat! Jönnek az orkok és karóra tűzik a fejed és mindenkiét! Halál fiai és lányai, akik ebben a városban maradnak. Ég a világ! * Kiáltja, és karjait széttárja. *
– Ez a világ vége! * Fejezi be mondanivalóját, és indul tovább befelé az erdőbe. Talán utolsó útjára, hacsak meg nem állítják célja elérésében. *
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-05 12:50:04
Üzenet elküldve: 2026-02-05 12:50:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
* Az egyre erősödő szél sem lenne képes megállítani a tisztáson átvágó férfit. Ám még mielőtt beérhetne a városba, hogy házak között dacolhasson az széllel, egy igen fura alak ragadja meg a tekintetét. Eleinte azt hiszi nem lát jól, vagy maga dülöngél egy picit, de nem. Az illető az, aki képtelen az egyenes járásra. Egy darabig némán figyeli, ám mikor az sárkányokról kezd beszélni, homlokra ráncosodni kezd, majd értetlenül néz az alakra. Pont úgy néz ki, mint aki épp most kell valami erős hallucinációból. *
- Kicsit sok volt a pia öreg.
* Szól oda az öregnek, mert hát arcáról könnyen leolvassa, hogy nem egy mai darab. Fajából kiindulva pedig az is hozzájárul, hogy nem egy dolgot látott a világon, szóval nem nehéz elképzelni, hogy az őrület kerülgeti a férfit. Talán már rég késő, s már rég megette az agyát a fene és már sok-sok éve hordja összevissza a hülyeségeit. *
- Nagyon erős a képzelőerőd. Milyen világvégéről beszélsz? Semmi jele annak, hogy vége lesz a világnak.
* Derk nem hisz az öregnek, s ő ezt könnyen leolvashatja az arcáról, ha a szavakból nem ért, bár kétli, hogy ellát egyenes a férfiig, ha csatakrészeg. Talán jobb is így. Ki tudja, milyen veszélyes lehet egy örült alkoholista. *
* Az egyre erősödő szél sem lenne képes megállítani a tisztáson átvágó férfit. Ám még mielőtt beérhetne a városba, hogy házak között dacolhasson az széllel, egy igen fura alak ragadja meg a tekintetét. Eleinte azt hiszi nem lát jól, vagy maga dülöngél egy picit, de nem. Az illető az, aki képtelen az egyenes járásra. Egy darabig némán figyeli, ám mikor az sárkányokról kezd beszélni, homlokra ráncosodni kezd, majd értetlenül néz az alakra. Pont úgy néz ki, mint aki épp most kell valami erős hallucinációból. *
- Kicsit sok volt a pia öreg.
* Szól oda az öregnek, mert hát arcáról könnyen leolvassa, hogy nem egy mai darab. Fajából kiindulva pedig az is hozzájárul, hogy nem egy dolgot látott a világon, szóval nem nehéz elképzelni, hogy az őrület kerülgeti a férfit. Talán már rég késő, s már rég megette az agyát a fene és már sok-sok éve hordja összevissza a hülyeségeit. *
- Nagyon erős a képzelőerőd. Milyen világvégéről beszélsz? Semmi jele annak, hogy vége lesz a világnak.
* Derk nem hisz az öregnek, s ő ezt könnyen leolvashatja az arcáról, ha a szavakból nem ért, bár kétli, hogy ellát egyenes a férfiig, ha csatakrészeg. Talán jobb is így. Ki tudja, milyen veszélyes lehet egy örült alkoholista. *
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-04 16:00:14
Üzenet elküldve: 2026-02-04 16:00:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* A sótlan-lótlan sz-sze-szerzetes végül az elmúlt hatokban rendkívül gazdagnak érezte magát. Jámbortól megválása óta mindenre gondja volt rá, hogy minden este eleget igyon ahhoz, hogy ne emlékezzen semmire. Most is egy ilyen tivornya után van, szédelegve sétál a tisztásra, pedig még csak kora délután van. *
– Sárkányok voltak, ha- * Csuklik egyet. *
– Hiszitek, ha- * Majd még egyet. *
– Nem. Ott a kukoricásban futottunk, nehogy utolérjenek a wargok! Strat úrfi dicsősége örökkévaló! * Kiáltja el magát végül, és megkapaszkodik egy vékony fa törzsében. Természetesen nincs vele senki, akinek magyarázhatna, ezért most ehhez a kis fához kezd beszélni. *
– Neked is mondom, testvérem! Pmirsh Pmirshorn sosem hazudik! Eljő a világvész, és én majd csak annyit mondok nektek, hogy én megmondtam! Én előre megmondtam! Ki nem hisz nekem, ha?! * Elengedi a fát, és széttárt karokkal indul a tisztás közepe felé, közben hitetleneket keres. *
* A sótlan-lótlan sz-sze-szerzetes végül az elmúlt hatokban rendkívül gazdagnak érezte magát. Jámbortól megválása óta mindenre gondja volt rá, hogy minden este eleget igyon ahhoz, hogy ne emlékezzen semmire. Most is egy ilyen tivornya után van, szédelegve sétál a tisztásra, pedig még csak kora délután van. *
– Sárkányok voltak, ha- * Csuklik egyet. *
– Hiszitek, ha- * Majd még egyet. *
– Nem. Ott a kukoricásban futottunk, nehogy utolérjenek a wargok! Strat úrfi dicsősége örökkévaló! * Kiáltja el magát végül, és megkapaszkodik egy vékony fa törzsében. Természetesen nincs vele senki, akinek magyarázhatna, ezért most ehhez a kis fához kezd beszélni. *
– Neked is mondom, testvérem! Pmirsh Pmirshorn sosem hazudik! Eljő a világvész, és én majd csak annyit mondok nektek, hogy én megmondtam! Én előre megmondtam! Ki nem hisz nekem, ha?! * Elengedi a fát, és széttárt karokkal indul a tisztás közepe felé, közben hitetleneket keres. *
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-04 14:05:04
Üzenet elküldve: 2026-02-04 14:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Szemei lassan nyílnak ki az álomfűz lombjai között. Az oltalmazó fának köszönhetően a közelmúlt egyik legjobb pihenését élvezhette, de mint mindig, minden jónak véget kell érnie. Kezével beletúr hullámos, barna hajába, majd feje búbját kezdi vakarni. Ahogy tekintete az őt körbeölelő lombokra kerül, úgy próbál rájönni, hogy, egyrészt mit is keres itt, másrészt miért tért nyugovóra egy ilyen helyen. Éles elméje általában nem hagyja cserben, ám most valamiért minden egyes gondolata zavaros, és könnyen elveszti a fonalat. A gondolat, ami egy buborék formájában készül egyre nagyobb és nagyobb lenni, egy idő után kipukkad, s ugyanoda kerül, ahol az imént kezdte. *
- Hol vagyok? Mit keresek itt?
* Suttogja egy értetlen arckifejezéssel kísérve, miközben fejével körbenéz a védett helyen. Ha legalább arra emlékezne, hogy mi célból vándorolt a tisztás egy ismert pontjára. Talán várt valakit, talán csak időhúzás volt a terv. Mostanra azonban kellően felszívódott minden indoka, hogy tovább húzza az idejét. A mellette lévő fa törzsébe megkapaszkodva húzza fel magát, majd miután megszokta a hirtelen felállást, leporolja nadrágját és a felsőjétől is megvál egy pillanatra, hogy kirázhassa azt. Reméli nem mászott bele semmi csúszómászó, de inkább kabátja legyen a soklábúak melegágya, mintsem hajkoronája. Amint végzett, a levélfüggönyt két kezével tolja félre, hogy kiszabadulhasson az őt körülölelő fa szorításából, majd kilép a résen. Kint körbenéz, hátha a táj keltette érzelmek eszébe juttatnak valamit, akármit. Azonban bármerre néz, bármelyik domb, bármelyik arcra tekint, elméje továbbra is homályosan cseng a néma csendben. Egyetlen hang, ami időnként kiszakítja a már szinte transzba merült férfit, az a hideg levegő susogása, ami időnként épp úgy zúg el a füle mellett, mintha vezetni szeretné. Kezével tölcsért formál, majd abba lehel, majd össze is dörzsöli. Bármennyire is szeretné tudni, hogy mit tervezett az elkövetkezendő napokra, immáron semmisnek mondható mind. Ha az elme nem tartja a versenyt, ki mondja meg, hogy a testnek továbbra is harcolnia kell. Sálát orráig húzza, majd kezeit elrejti köpenyének zsebeiben. Ekkor éri csak el a felismerés, hogy ő bizony éhes. Fogalma sincs, hogy mennyi ideg volt kiütve, de nem is tartja fontosnak a részleteket. Felszerelése a hátán, ahogy a maradék aranya is hiánytalanul megtalálható zsebeiben. Nem rabolták ki, így nincs is miért aggódnia. Derk amúgy sem olyan ember, aki azon aggódna, ami történhetett volna, ő inkább azon aggódik, ami épp történik, vagy ami már megtörtént. Így hát hősünknek nem marad más hátra, minthogy visszasétáljon a városba, ahol lehetőségei szerint egy jóízűét falatozhat. A Wegtoreni kalmárban még nem járt, bár a pletykák szerint egy ideje már a kutya sem jár arra. Kár, pedig megnézte volna magának, elvileg előkelőbb hely, de ki tudja. Sok választása nincs, így hát elindul a pegazus irányába. *
- Hol vagyok? Mit keresek itt?
* Suttogja egy értetlen arckifejezéssel kísérve, miközben fejével körbenéz a védett helyen. Ha legalább arra emlékezne, hogy mi célból vándorolt a tisztás egy ismert pontjára. Talán várt valakit, talán csak időhúzás volt a terv. Mostanra azonban kellően felszívódott minden indoka, hogy tovább húzza az idejét. A mellette lévő fa törzsébe megkapaszkodva húzza fel magát, majd miután megszokta a hirtelen felállást, leporolja nadrágját és a felsőjétől is megvál egy pillanatra, hogy kirázhassa azt. Reméli nem mászott bele semmi csúszómászó, de inkább kabátja legyen a soklábúak melegágya, mintsem hajkoronája. Amint végzett, a levélfüggönyt két kezével tolja félre, hogy kiszabadulhasson az őt körülölelő fa szorításából, majd kilép a résen. Kint körbenéz, hátha a táj keltette érzelmek eszébe juttatnak valamit, akármit. Azonban bármerre néz, bármelyik domb, bármelyik arcra tekint, elméje továbbra is homályosan cseng a néma csendben. Egyetlen hang, ami időnként kiszakítja a már szinte transzba merült férfit, az a hideg levegő susogása, ami időnként épp úgy zúg el a füle mellett, mintha vezetni szeretné. Kezével tölcsért formál, majd abba lehel, majd össze is dörzsöli. Bármennyire is szeretné tudni, hogy mit tervezett az elkövetkezendő napokra, immáron semmisnek mondható mind. Ha az elme nem tartja a versenyt, ki mondja meg, hogy a testnek továbbra is harcolnia kell. Sálát orráig húzza, majd kezeit elrejti köpenyének zsebeiben. Ekkor éri csak el a felismerés, hogy ő bizony éhes. Fogalma sincs, hogy mennyi ideg volt kiütve, de nem is tartja fontosnak a részleteket. Felszerelése a hátán, ahogy a maradék aranya is hiánytalanul megtalálható zsebeiben. Nem rabolták ki, így nincs is miért aggódnia. Derk amúgy sem olyan ember, aki azon aggódna, ami történhetett volna, ő inkább azon aggódik, ami épp történik, vagy ami már megtörtént. Így hát hősünknek nem marad más hátra, minthogy visszasétáljon a városba, ahol lehetőségei szerint egy jóízűét falatozhat. A Wegtoreni kalmárban még nem járt, bár a pletykák szerint egy ideje már a kutya sem jár arra. Kár, pedig megnézte volna magának, elvileg előkelőbb hely, de ki tudja. Sok választása nincs, így hát elindul a pegazus irányába. *
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-03 18:52:39
Üzenet elküldve: 2026-02-03 18:52:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Só és füst //
- Akkor megtisztelve érzem magam *hangjából is jól érezhető a vigyorgás, melyet most nem láthat a hűvös kis fattyú. Talán jobb is így, eléggé úgy tűnt eddig, hogy nem különösebben élvezi Shan egyébként más körökben egészen szórakoztatóként számon tartott személyiségét. Merrin sokáig nem tűrné a zsoldosok közegét, sokan akadnak közöttük, akiknek a nőhöz hasonlóan be nem áll a szája.
Ahogy elindulnak és a ló ügetésre vált, valóban elhallgat egy időre. Ennek oka, hogy gyomrában hullámzik így kicsit a sör maradéka, küzd azzal, hogy el tudjon fojtani néhány öblösnek ígérkező böfögést. Arról nem is beszélve, hogy húgyozás ide vagy oda, ha így fog ugrálni a hólyagja, sokáig ismét nem húzzák pihenő nélkül. Márpedig jobb volna minél előbb a Kikötőben lenni, bármennyire is cimboráskodónak tűnhet a zsoldos kedélye, nem élvezi egyelőre túlzottan a félvér társaságát. Szeretne minél előbb szabadulni tőle, hogy a saját dolgára mehessen.
A nagy éjszakázástól néha le-leragad a szeme, fáradtan előrebicsakló fejét azért tisztes távolban tudja még tartani a férfi hátától, a mozdulattól szinte rögvest fel is riad. Az álmot persze nem veri ki a szeméből, de legalább nem áll fenn a veszélye egy darabig, hogy lefordul a nyeregből. Jól is jön ebben a pillanatban, hogy útitársa felteszi a kérdését, igaz, kell egy kis idő, mire eljut pilledt agyáig, miről is van szó. Lassan, nyikorogva indulnak meg a fogaskerekek a fejében, ahogy próbál visszaemlékezni, hiszen sok-sok éve mát annak, s valamiért olyan homályos neki a sellőházi szolgálat vége.*
- Hát *sóhajt fel némi frissítő hideg levegőt juttatva a fejébe* - Egy napon csak úgy leléptek. *dereng fel neki, közben megvakarja az állát* - Nem emlékszem, hogy lett volna bármi előjele *ásít egy rohadt nagyot* - Biztos tudod, de egy a két tulaj egy pár volt... talán a sok kikötői szar után nyugalmasabb életre vágytak. Vagy tudja a rojtos orkpöcs! *rándítja meg vállát, más elképzelései valóban nem akadnak erről. Nem csodálkozna, ha valóban egyszerűen csak maguk mögött akarták volna hagyni ez az egészet, mindig is úgy érezte, hogy kikötői mércével mérve túlságosan is tisztességesek. Azokat pedig könnyen felemészti a délvidék mocska.*
- Nocsak, talán nem be szeretnél nézni oda is?
- Akkor megtisztelve érzem magam *hangjából is jól érezhető a vigyorgás, melyet most nem láthat a hűvös kis fattyú. Talán jobb is így, eléggé úgy tűnt eddig, hogy nem különösebben élvezi Shan egyébként más körökben egészen szórakoztatóként számon tartott személyiségét. Merrin sokáig nem tűrné a zsoldosok közegét, sokan akadnak közöttük, akiknek a nőhöz hasonlóan be nem áll a szája.
Ahogy elindulnak és a ló ügetésre vált, valóban elhallgat egy időre. Ennek oka, hogy gyomrában hullámzik így kicsit a sör maradéka, küzd azzal, hogy el tudjon fojtani néhány öblösnek ígérkező böfögést. Arról nem is beszélve, hogy húgyozás ide vagy oda, ha így fog ugrálni a hólyagja, sokáig ismét nem húzzák pihenő nélkül. Márpedig jobb volna minél előbb a Kikötőben lenni, bármennyire is cimboráskodónak tűnhet a zsoldos kedélye, nem élvezi egyelőre túlzottan a félvér társaságát. Szeretne minél előbb szabadulni tőle, hogy a saját dolgára mehessen.
A nagy éjszakázástól néha le-leragad a szeme, fáradtan előrebicsakló fejét azért tisztes távolban tudja még tartani a férfi hátától, a mozdulattól szinte rögvest fel is riad. Az álmot persze nem veri ki a szeméből, de legalább nem áll fenn a veszélye egy darabig, hogy lefordul a nyeregből. Jól is jön ebben a pillanatban, hogy útitársa felteszi a kérdését, igaz, kell egy kis idő, mire eljut pilledt agyáig, miről is van szó. Lassan, nyikorogva indulnak meg a fogaskerekek a fejében, ahogy próbál visszaemlékezni, hiszen sok-sok éve mát annak, s valamiért olyan homályos neki a sellőházi szolgálat vége.*
- Hát *sóhajt fel némi frissítő hideg levegőt juttatva a fejébe* - Egy napon csak úgy leléptek. *dereng fel neki, közben megvakarja az állát* - Nem emlékszem, hogy lett volna bármi előjele *ásít egy rohadt nagyot* - Biztos tudod, de egy a két tulaj egy pár volt... talán a sok kikötői szar után nyugalmasabb életre vágytak. Vagy tudja a rojtos orkpöcs! *rándítja meg vállát, más elképzelései valóban nem akadnak erről. Nem csodálkozna, ha valóban egyszerűen csak maguk mögött akarták volna hagyni ez az egészet, mindig is úgy érezte, hogy kikötői mércével mérve túlságosan is tisztességesek. Azokat pedig könnyen felemészti a délvidék mocska.*
- Nocsak, talán nem be szeretnél nézni oda is?
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-03 17:46:56
Üzenet elküldve: 2026-02-03 17:46:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Tudat alatt csupán, de rájött arra, hogy amikor a kedve jó, akkor a hideg sem zavarja annyira. Márpedig most nem fázik, hála Yvonnak, de nem ám csupán a testéből áradó melegségnek, hanem annak is, ami a szívéből jön. Még ha nem is tudatosul benne, de szeretve érzi magát, életében talán először igazán. Habár nem hibáztatná az édesanyját emiatt, mert egy börtönben, ahol mindketten rabok voltak, nehéz szeretni egymást.
Hamarosan a kellemes ölelésnek azonban vége szakad, lassan, de biztosan, aminek annyira nem örül, de hát nem csak a pénzről dönt Yvon, hanem arról is, hogy mikor, hová mennek, hisz bár a várost valamelyest ismeri ő is, mégis, egyedül rettentően elveszettnek érezné magát. Így hát, mikor Yvon feláll, ő is rögtön felpattan az egyébként meglehetősen hideg fatörzsről.*
- Még szerencse, hogy összekötve nincsenek egymással. Úgy még nehezebb volna… *Halvány mosoly kúszik az arcára, ahogy a bilincseivel viccelődik. Talán jó jel, hogy képes rá, mert ezek szerint annyira nem érzi sem reménytelennek, sem kétségbeejtőnek a helyzetét még akkor sem, ha ma este is úgy kell nyugovóra térnie, hogy még mindig rajta vannak.
A felé nyújtott kézre pislog, néhány pillanatig tétovázik, majd kicsike ujjait Yvon nagyobbacska, fazekasmunkától edzett ujjai közé fonja.*
- Milyen lesz majd ott? Kedves bácsi a kovács? Fog velem kiabálni? Ugye nem fog ő is ijesztgetni, mint Borda bácsi? *Ha elindulnak közben, ha nem, belőle most csak úgy áradnak a kérdések. Eddig is volt egy csomó, csak nem merte őket feltenni, ám Yvon társaságában már kezdi egészen felszabadultnak érezni magát.*
*Tudat alatt csupán, de rájött arra, hogy amikor a kedve jó, akkor a hideg sem zavarja annyira. Márpedig most nem fázik, hála Yvonnak, de nem ám csupán a testéből áradó melegségnek, hanem annak is, ami a szívéből jön. Még ha nem is tudatosul benne, de szeretve érzi magát, életében talán először igazán. Habár nem hibáztatná az édesanyját emiatt, mert egy börtönben, ahol mindketten rabok voltak, nehéz szeretni egymást.
Hamarosan a kellemes ölelésnek azonban vége szakad, lassan, de biztosan, aminek annyira nem örül, de hát nem csak a pénzről dönt Yvon, hanem arról is, hogy mikor, hová mennek, hisz bár a várost valamelyest ismeri ő is, mégis, egyedül rettentően elveszettnek érezné magát. Így hát, mikor Yvon feláll, ő is rögtön felpattan az egyébként meglehetősen hideg fatörzsről.*
- Még szerencse, hogy összekötve nincsenek egymással. Úgy még nehezebb volna… *Halvány mosoly kúszik az arcára, ahogy a bilincseivel viccelődik. Talán jó jel, hogy képes rá, mert ezek szerint annyira nem érzi sem reménytelennek, sem kétségbeejtőnek a helyzetét még akkor sem, ha ma este is úgy kell nyugovóra térnie, hogy még mindig rajta vannak.
A felé nyújtott kézre pislog, néhány pillanatig tétovázik, majd kicsike ujjait Yvon nagyobbacska, fazekasmunkától edzett ujjai közé fonja.*
- Milyen lesz majd ott? Kedves bácsi a kovács? Fog velem kiabálni? Ugye nem fog ő is ijesztgetni, mint Borda bácsi? *Ha elindulnak közben, ha nem, belőle most csak úgy áradnak a kérdések. Eddig is volt egy csomó, csak nem merte őket feltenni, ám Yvon társaságában már kezdi egészen felszabadultnak érezni magát.*
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-03 13:11:41
Üzenet elküldve: 2026-02-03 13:11:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
* Békésen üldögélnek a farönkön, és bár jó lenne örökké itt maradni, de még Maavie melegsége ellenére is kezdi érezni a téli hideget. Ráadásul fontos dolguk van a kovácsműhelyben, ezért úgy érzi, lassan ideje indulni.
Az nem zavarja, hogy Maavie szerint nem fontos a ruha és a cipő. Nem neki kell arról döntenie, hogy mi fontos és mi nem, hiszen Yvonnál van a pénz. Ő tudja, hogy sokáig nem maradhat így a lány, cipő nélkül. Azt az előbbiek miatt már nem is mondja, hogy miért nem. Bár nem ismeri ezt a Borda bácsit, de jó véleménnyel van róla, mert nélküle talán még annyi se lenne Maavie lábán, mint most. *
– Nos… * Kezd bele, és kicsit megemelkedik, hogy finoman utaljon rá, hogy elég volt a pihenőből. Kezét is olyan nehezen emeli el a lány derekáról, mintha odaragasztották volna. De muszáj. Ha Maavie nem ragaszkodik mindenáron a maradáshoz, akkor feláll. Még gondolkodik, hogy mit mondhatna a másiknak erre. Végül csak megszólal. *
– Amiatt ne aggódj. Most az a fontos, hogy a bilincseket leszedjük. Nehéz is lenne bármit megtanulnod úgy, hogy rajtad vannak azok a vasak. Utána majd visszatérhetünk erre is. * Nem mondja, hogy továbbra se szívesen engedné ki a nagyvilágba a lányt. *
– Gyere, menjünk a kovácshoz! * Kezét nyújtja Maavienak. *
* Békésen üldögélnek a farönkön, és bár jó lenne örökké itt maradni, de még Maavie melegsége ellenére is kezdi érezni a téli hideget. Ráadásul fontos dolguk van a kovácsműhelyben, ezért úgy érzi, lassan ideje indulni.
Az nem zavarja, hogy Maavie szerint nem fontos a ruha és a cipő. Nem neki kell arról döntenie, hogy mi fontos és mi nem, hiszen Yvonnál van a pénz. Ő tudja, hogy sokáig nem maradhat így a lány, cipő nélkül. Azt az előbbiek miatt már nem is mondja, hogy miért nem. Bár nem ismeri ezt a Borda bácsit, de jó véleménnyel van róla, mert nélküle talán még annyi se lenne Maavie lábán, mint most. *
– Nos… * Kezd bele, és kicsit megemelkedik, hogy finoman utaljon rá, hogy elég volt a pihenőből. Kezét is olyan nehezen emeli el a lány derekáról, mintha odaragasztották volna. De muszáj. Ha Maavie nem ragaszkodik mindenáron a maradáshoz, akkor feláll. Még gondolkodik, hogy mit mondhatna a másiknak erre. Végül csak megszólal. *
– Amiatt ne aggódj. Most az a fontos, hogy a bilincseket leszedjük. Nehéz is lenne bármit megtanulnod úgy, hogy rajtad vannak azok a vasak. Utána majd visszatérhetünk erre is. * Nem mondja, hogy továbbra se szívesen engedné ki a nagyvilágba a lányt. *
– Gyere, menjünk a kovácshoz! * Kezét nyújtja Maavienak. *
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-02 23:04:05
Üzenet elküldve: 2026-02-02 23:04:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Néhány ártatlan pislogással törődik bele abba, amit kimondott. Nem fog lopni. Hogy tartja-e is magát ehhez az ígérethez? Azt döntse majd el a sors, a szükség és persze a jövő. Egyelőre most nincs rá szüksége, hogy e keresztjéhez vetemedjen, tökéletesen érzi magát Yvon karjai között. Igen, részben amiatt, mert olyan jó meleg a fiú teste, de érez valami mást is: biztonságot. Olyan érzés, mintha a karok elrejtenék a világ elől, megvédenék a viharoktól és elbújtatnák azok elől, kik bántani akarják. Jó így.*
- Ühüm… *Nagyon jó így, mert még álmodozni is lehet közben hajókról, kalózsapkáról és még arról is, hogy egy szép napon, melyen remélhetőleg ismét felkel majd a nap, ő is szép lehet. Szép lesz, és annak a napnak a fényében mindenkinek meg is fogja mutatni, hogy belőle is lehet gyönyörű nő, de… ez sem ma fog megtörténni. Vagy mégis? Yvon szavaira felkapja a fejét, felocsúdva a merengésből, majd először értetlenül fürkészi társa barna tekintetét, majd lassan elmosolyodik.*
- Köszönöm… Neked elhiszem, jó? *Azért meggyőzve nem lett róla, hogy tényleg szép volna, sőt, egyelőre még a lehetőségét sem látja, hogy miként válhatna azzá.*
- Nem fontos. *Mondja a ruhákat illetően, hisz hosszú ideje viseli már ezeket a rongyos vackokat, és még jó sokáig megteszi majd. Főleg, ha a tél után végre újra nyár lesz, akkor még fázni sem szokott bennük.
A szó közben Yvon mesterségére terelődik, s fény is derül arra, mihez érte a jövőbeni hajótulajdonos.*
- Hümm. Hát… Azt hiszem, ez tényleg nem hangzik izgalmasnak. Bár, az edénybe lehet ételt rakni… Mmm, és én még ehhez sem értek. Tényleg semmihez sem értek, csak a lopáshoz. *Kuncogja el magát, de, hogy ez a kacaj játékos vagy keserédes, azt talán még ő sem tudja.*
*Néhány ártatlan pislogással törődik bele abba, amit kimondott. Nem fog lopni. Hogy tartja-e is magát ehhez az ígérethez? Azt döntse majd el a sors, a szükség és persze a jövő. Egyelőre most nincs rá szüksége, hogy e keresztjéhez vetemedjen, tökéletesen érzi magát Yvon karjai között. Igen, részben amiatt, mert olyan jó meleg a fiú teste, de érez valami mást is: biztonságot. Olyan érzés, mintha a karok elrejtenék a világ elől, megvédenék a viharoktól és elbújtatnák azok elől, kik bántani akarják. Jó így.*
- Ühüm… *Nagyon jó így, mert még álmodozni is lehet közben hajókról, kalózsapkáról és még arról is, hogy egy szép napon, melyen remélhetőleg ismét felkel majd a nap, ő is szép lehet. Szép lesz, és annak a napnak a fényében mindenkinek meg is fogja mutatni, hogy belőle is lehet gyönyörű nő, de… ez sem ma fog megtörténni. Vagy mégis? Yvon szavaira felkapja a fejét, felocsúdva a merengésből, majd először értetlenül fürkészi társa barna tekintetét, majd lassan elmosolyodik.*
- Köszönöm… Neked elhiszem, jó? *Azért meggyőzve nem lett róla, hogy tényleg szép volna, sőt, egyelőre még a lehetőségét sem látja, hogy miként válhatna azzá.*
- Nem fontos. *Mondja a ruhákat illetően, hisz hosszú ideje viseli már ezeket a rongyos vackokat, és még jó sokáig megteszi majd. Főleg, ha a tél után végre újra nyár lesz, akkor még fázni sem szokott bennük.
A szó közben Yvon mesterségére terelődik, s fény is derül arra, mihez érte a jövőbeni hajótulajdonos.*
- Hümm. Hát… Azt hiszem, ez tényleg nem hangzik izgalmasnak. Bár, az edénybe lehet ételt rakni… Mmm, és én még ehhez sem értek. Tényleg semmihez sem értek, csak a lopáshoz. *Kuncogja el magát, de, hogy ez a kacaj játékos vagy keserédes, azt talán még ő sem tudja.*
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:39:05
Üzenet elküldve: 2026-02-02 10:39:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
– Mhh. * Nyögi válaszul a lánynak. Ő csak védeni akarja, jó tanácsokkal ellátni, de úgy érzi, nehéz lesz meggyőzni Maaviet erről. Azonban a következő kérdésére adott gyors felelet ad némi reményt.
Maavie nem távolodik el az ölelésétől, sőt! Kicsit bátrabban, szorosabban karolja át, amíg beszélnek. Az igazság az, hogy ilyen hideg időben, egy helyben ülve kevés dolog esne jobban, mint egy másik emberrel osztozni egymás melegségén. Meg aztán örül is, hogy azért néhány dologban egyet tudnak érteni. *
– Ugye? * Mondja a hajót illetően. A kalózsapka ötlete már kevésbé illik bele az elképzeléseibe. Nem is tudja, melyik a rosszabb: ha Maavie kisértékű holmikat csen el a piacon vagy, ha a déli tenger hírhedt kalóza válik belőle, és egész flottákat süllyeszt el, hogy meggazdagodjon. Habár, ha az ilyen könnyen menne, Yvon se bánná. Őt inkább a következmények aggasztják, mintsem az erkölcsi része a dolognak. Ám a következő mondattal, mondatokkal olyan magas labdát kap, hogy a kalózkodás gondolatáról meg is feledkezik egy ideig. *
– De hiszen te már most is szép lány vagy! * Mondja őszinte meggyőződéssel. *
– Persze, a ruha és a cipők nem ártanának.* Teszi hozzá aztán.
Ezután rövid csendszünet után Maavie a szakmájáról érdeklődik. Nem titok, bár nem is nagy büszkeség számára. Közönyös hangon, szűkszavúan válaszol. *
– Fazekasságot. Tudod, agyagból edényeket csináltam. De nem túl izgalmas ám…
– Mhh. * Nyögi válaszul a lánynak. Ő csak védeni akarja, jó tanácsokkal ellátni, de úgy érzi, nehéz lesz meggyőzni Maaviet erről. Azonban a következő kérdésére adott gyors felelet ad némi reményt.
Maavie nem távolodik el az ölelésétől, sőt! Kicsit bátrabban, szorosabban karolja át, amíg beszélnek. Az igazság az, hogy ilyen hideg időben, egy helyben ülve kevés dolog esne jobban, mint egy másik emberrel osztozni egymás melegségén. Meg aztán örül is, hogy azért néhány dologban egyet tudnak érteni. *
– Ugye? * Mondja a hajót illetően. A kalózsapka ötlete már kevésbé illik bele az elképzeléseibe. Nem is tudja, melyik a rosszabb: ha Maavie kisértékű holmikat csen el a piacon vagy, ha a déli tenger hírhedt kalóza válik belőle, és egész flottákat süllyeszt el, hogy meggazdagodjon. Habár, ha az ilyen könnyen menne, Yvon se bánná. Őt inkább a következmények aggasztják, mintsem az erkölcsi része a dolognak. Ám a következő mondattal, mondatokkal olyan magas labdát kap, hogy a kalózkodás gondolatáról meg is feledkezik egy ideig. *
– De hiszen te már most is szép lány vagy! * Mondja őszinte meggyőződéssel. *
– Persze, a ruha és a cipők nem ártanának.* Teszi hozzá aztán.
Ezután rövid csendszünet után Maavie a szakmájáról érdeklődik. Nem titok, bár nem is nagy büszkeség számára. Közönyös hangon, szűkszavúan válaszol. *
– Fazekasságot. Tudod, agyagból edényeket csináltam. De nem túl izgalmas ám…
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-31 18:13:41
Üzenet elküldve: 2026-01-31 18:13:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
- Ne mondj ilyet többször! *Kérlelő, kék szemekkel pislog Yvonra, merthogy mostanra, a megannyi emlegetés miatt tényleg nagyon fél attól, hogy elveszíti valamelyik végtagját. Ha többen is ezt mondják neki, ráadásul többször, az nem lehet sem véletlen, sem egyszerű aggódás, de még csak egy rossz vicc sem. Nem akarja ezt többet hallani. A következő kérdésre aztán megszeppen, rögtön félre is néz.*
- N-nem… *Gyorsan érkezik a válasz, minden átgondolás nélkül, de talán pont emiatt őszinte. Lehet, hogy a büntetéstől való félelem az oka, de legbelül most ő is úgy érzi, hogy nem szabad többet lopnia, különben sokkal rosszabbul is járhat a láncoknál. Dolgozni szeretne helyette, melyről meg is kérdezi Yvon véleményét, aki viszont, meglepő módon, nem teljesen támogatja az ötletét.*
- De hát… *Kezdene bele a válaszába, ám a váratlan ölelés megszakítja a gondolatmenetében. Boldogan bújik a karok közé, és inkább nem beszél, csak élvezi, hogy valaki végre szereti őt. Meghallgatja társa érveit, a hajó említésekor még el is mosolyodik, halkan felkuncog.*
- Nagyon jól hangzik! Nekem pedig majd lesz olyan kalózsapkám, és szép lány leszek a hajódon. Jó? *Néz fel újra Yvon barnáit keresve.*
- De addig dolgozni akarok, hogy én is tudjak reggelit venni. Csak előtte a bilincsek… És gondolom nem ártana valami rendes ruha sem… *Húzza félre kissé az ajkait, de most inkább igyekszik nem a jövőn merengeni, hanem élvezni a jelent az erődszéli kis tisztás, kellemes nyugalmában.*
- Mit tanultál? *Töri meg végül kisvártatva újra a csendet. Kíváncsi rá, hogy Yvon milyen munkát végezhetett, amit elmondása szerint nem is volt jó csinálni.*
- Ne mondj ilyet többször! *Kérlelő, kék szemekkel pislog Yvonra, merthogy mostanra, a megannyi emlegetés miatt tényleg nagyon fél attól, hogy elveszíti valamelyik végtagját. Ha többen is ezt mondják neki, ráadásul többször, az nem lehet sem véletlen, sem egyszerű aggódás, de még csak egy rossz vicc sem. Nem akarja ezt többet hallani. A következő kérdésre aztán megszeppen, rögtön félre is néz.*
- N-nem… *Gyorsan érkezik a válasz, minden átgondolás nélkül, de talán pont emiatt őszinte. Lehet, hogy a büntetéstől való félelem az oka, de legbelül most ő is úgy érzi, hogy nem szabad többet lopnia, különben sokkal rosszabbul is járhat a láncoknál. Dolgozni szeretne helyette, melyről meg is kérdezi Yvon véleményét, aki viszont, meglepő módon, nem teljesen támogatja az ötletét.*
- De hát… *Kezdene bele a válaszába, ám a váratlan ölelés megszakítja a gondolatmenetében. Boldogan bújik a karok közé, és inkább nem beszél, csak élvezi, hogy valaki végre szereti őt. Meghallgatja társa érveit, a hajó említésekor még el is mosolyodik, halkan felkuncog.*
- Nagyon jól hangzik! Nekem pedig majd lesz olyan kalózsapkám, és szép lány leszek a hajódon. Jó? *Néz fel újra Yvon barnáit keresve.*
- De addig dolgozni akarok, hogy én is tudjak reggelit venni. Csak előtte a bilincsek… És gondolom nem ártana valami rendes ruha sem… *Húzza félre kissé az ajkait, de most inkább igyekszik nem a jövőn merengeni, hanem élvezni a jelent az erődszéli kis tisztás, kellemes nyugalmában.*
- Mit tanultál? *Töri meg végül kisvártatva újra a csendet. Kíváncsi rá, hogy Yvon milyen munkát végezhetett, amit elmondása szerint nem is volt jó csinálni.*
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-31 12:12:09
Üzenet elküldve: 2026-01-31 12:12:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
* Maavie páratlan értetlenkedésére kénytelen elmosolyodni. Nem azért, mert annyira humorosnak tartja azt, hogy levágják valakinek a végtagjait, hanem mert mindezt személyes sértésnek veszi a lány. Azért mielőtt válaszolni, megköszörüli torkát és egy komolyabb arcot erőltet magára. *
– Ez nem riogatás, csak… Aggódás. Senki nem fogja levágni a kezedet csak úgy. Sőt, senki nem fogja levágni a kezedet, egyáltalán. Nem hagyom nekik. * Tesz újabb nehezen betartható ígéretet, hogy kicsit megnyugtassa a lányt. *
– És amúgy is azt mondtad, hogy nem fogsz lopni, nem? * Emlékszik vissza kissé fragmentáltan tegnapi beszélgetésükre.
Miután leülnek, nem kell sok időnek eltelnie, hogy a lány feje már a vállán legyen. Yvon persze cseppet se bánja ezt. Az azonnali válaszadás helyett kicsit hosszabban elgondolkodik, így Maavienak van ideje további kételyeit, félelmeit is megosztani vele. Végül a férfi csak megszólal. *
– Hát, csak így, ahogy mondod. * Válaszolja. Ugyan nem mindig sikerül ilyen egyszerűen munkát találni, de ez is egy lehetőség, többek között Yvon is így talált munkát a Kikötőben. *
– Jobban örülnék, ha nem dolgoznál Kezdetben legalábbis… Öhm… * Megint elhallgat pár másodpercre, majd kezével átöleli a lányt, úgy ahogy korábban a piactéren tette. *
– Félek tőle, hogy átvernének vagy kihasználnának. * Vallja be végül aggodalmának fő okát. Van még más is, amitől tart, de azt most inkább nem említi meg. *
– Persze nem tartalak vissza, ha ez minden vágyad… * Teszi hozzá. *
– De dolgozni nem olyan jó ám. Én gyerekkorom óta tanultam apám, meg aztán a Mesterem mellett, de amint tehettem, abbahagytam. Ha elég pénzem lesz, veszek egy hajót, és abból fogok meggazdagodni, hogy a Kikötő és Wegtoren között szállítom majd az árukat! Na, abból te is és én is úgy meggazdagodunk majd, hogy életünk végéig nem is kell majd a munkára gondolnunk! Hát nem hangzik jól?
* Maavie páratlan értetlenkedésére kénytelen elmosolyodni. Nem azért, mert annyira humorosnak tartja azt, hogy levágják valakinek a végtagjait, hanem mert mindezt személyes sértésnek veszi a lány. Azért mielőtt válaszolni, megköszörüli torkát és egy komolyabb arcot erőltet magára. *
– Ez nem riogatás, csak… Aggódás. Senki nem fogja levágni a kezedet csak úgy. Sőt, senki nem fogja levágni a kezedet, egyáltalán. Nem hagyom nekik. * Tesz újabb nehezen betartható ígéretet, hogy kicsit megnyugtassa a lányt. *
– És amúgy is azt mondtad, hogy nem fogsz lopni, nem? * Emlékszik vissza kissé fragmentáltan tegnapi beszélgetésükre.
Miután leülnek, nem kell sok időnek eltelnie, hogy a lány feje már a vállán legyen. Yvon persze cseppet se bánja ezt. Az azonnali válaszadás helyett kicsit hosszabban elgondolkodik, így Maavienak van ideje további kételyeit, félelmeit is megosztani vele. Végül a férfi csak megszólal. *
– Hát, csak így, ahogy mondod. * Válaszolja. Ugyan nem mindig sikerül ilyen egyszerűen munkát találni, de ez is egy lehetőség, többek között Yvon is így talált munkát a Kikötőben. *
– Jobban örülnék, ha nem dolgoznál Kezdetben legalábbis… Öhm… * Megint elhallgat pár másodpercre, majd kezével átöleli a lányt, úgy ahogy korábban a piactéren tette. *
– Félek tőle, hogy átvernének vagy kihasználnának. * Vallja be végül aggodalmának fő okát. Van még más is, amitől tart, de azt most inkább nem említi meg. *
– Persze nem tartalak vissza, ha ez minden vágyad… * Teszi hozzá. *
– De dolgozni nem olyan jó ám. Én gyerekkorom óta tanultam apám, meg aztán a Mesterem mellett, de amint tehettem, abbahagytam. Ha elég pénzem lesz, veszek egy hajót, és abból fogok meggazdagodni, hogy a Kikötő és Wegtoren között szállítom majd az árukat! Na, abból te is és én is úgy meggazdagodunk majd, hogy életünk végéig nem is kell majd a munkára gondolnunk! Hát nem hangzik jól?
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-31 08:39:00
Üzenet elküldve: 2026-01-31 08:39:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Só és füst //
*Ó, Merrin lelkébe egyáltalán nem gázol bele, ha fattyúnak hívják. Az. Nincs ezen mit szépíteni, se eltagadni. Ezt a vitát már rég lerendezte azokkal, akikkel szemben még szükségét érezte. És amióta azt lerendezte, már nem pendít meg benne semmiféle húrt, ha a kevert vérét felemlegetik.
Ami őt zavarja, az a becézgetés. Olyan érzése van tőle, mintha vásári komédiásnak akarnák öltöztetni szóváltás közben. Ha valaki nincs kibékülve a nevével, akkor egy "hé, te" neki bőven megteszi.
~Öltánc...~ horkan egy egész aprót, ami már-már feltételezhetővé tenné a külvilág számára is, hogy gyászos alaknak van humorérzéke. Ám ez a kis momentum kivárja, míg a lány megindul a bokros felé. Egyszer iramodva, majd a térdeit egymásnak szorítva, abban a komikusan rogyasztó tyúklépéses performanszban, aztán megint sietős galoppra váltva.
Merrin a szökőkút mellé farol a hátasával, hogy a kikötői a kávára fellépve kényelmesen fel tudjon szállni. A ló lejjebb lógatja kicsit busa fejét a plusz teherre, s a csípő határozott, előre nógató mozdulására megindul. Komótosan, az élet nem túl fényes kilátásaiba belefásultan, mint az igáslovak.*
-Nem. *Mondja kurtán és szárazon. Iskolai példájaként a bármilyen téma egyetlen szócskával való lebunkózásának. Aztán a véknyába vágja a csizmáját, s a hátas kedvetlen, lassú ügetésbe kezd. Az egész természete tiltakozik a lépésnél gyorsabb jármódok ellen, így folyamatosan kell neki adni a csizmát, hogy tartsa az amúgy meglepően sima, kényelmes ügetését. Merrin nem is erőlteti soká. Mintha az egész csak egy amolyan kötelező elem lenne, hogy meglegyen az elindulás megkérdőjelezhetetlen élménye. És hogy kirázódjon a mögötte kapaszkodó plusz teherből az indokolatlan jópofáskodás. Nem akar átvágni újra a városon, de a Piacteret nem igazán lehet kikerülni. (Milyen véletlen.) Még épp csak szállingóznak az árusok. Rutinszerű, gyűrött standállítás, kipakolás a kordékról és szekerekről. A vásárlóknak szóló széles, elhivatott mosolygás majd csak jóval később kerül elő. A város legnagyobb része még alszik. S könnyen lehet, hogy ilyen ótvaros időben délig ki se mászik az ágyból, aki megteheti.
A napfelkelte piszkosszürke letargiájában gázolva poroszkálnak. A köd megül a tisztást övező fák gyűrűje mentén. Délceg szarvas sziluettje bontakozik ki belőle. Egy pillanatra átszakadnak a felhők, és a hajnal arany fénye fátyolként ömlik végig a láthatáron, aztán a nap újra elrejti az arcát és szürke, komor hangulatba savanyodva hagyja a vidéket.
Itt kanyarodnak el délnek, hogy a szántóföldek mentén a az erdő felé vegyék az irányt.
Nagyjából egy átlag felnőtt gyorsabb sétatempóját tartják. Így haladva nagyjából alkonyatra oda is érhetnek a Kikötőbe.*
- A Sellőház régi tulajai *szólal meg, miután a bámész szarvas is eliramodott vissza, be a fák közé.* - Miért léptek le?
*Ó, Merrin lelkébe egyáltalán nem gázol bele, ha fattyúnak hívják. Az. Nincs ezen mit szépíteni, se eltagadni. Ezt a vitát már rég lerendezte azokkal, akikkel szemben még szükségét érezte. És amióta azt lerendezte, már nem pendít meg benne semmiféle húrt, ha a kevert vérét felemlegetik.
Ami őt zavarja, az a becézgetés. Olyan érzése van tőle, mintha vásári komédiásnak akarnák öltöztetni szóváltás közben. Ha valaki nincs kibékülve a nevével, akkor egy "hé, te" neki bőven megteszi.
~Öltánc...~ horkan egy egész aprót, ami már-már feltételezhetővé tenné a külvilág számára is, hogy gyászos alaknak van humorérzéke. Ám ez a kis momentum kivárja, míg a lány megindul a bokros felé. Egyszer iramodva, majd a térdeit egymásnak szorítva, abban a komikusan rogyasztó tyúklépéses performanszban, aztán megint sietős galoppra váltva.
Merrin a szökőkút mellé farol a hátasával, hogy a kikötői a kávára fellépve kényelmesen fel tudjon szállni. A ló lejjebb lógatja kicsit busa fejét a plusz teherre, s a csípő határozott, előre nógató mozdulására megindul. Komótosan, az élet nem túl fényes kilátásaiba belefásultan, mint az igáslovak.*
-Nem. *Mondja kurtán és szárazon. Iskolai példájaként a bármilyen téma egyetlen szócskával való lebunkózásának. Aztán a véknyába vágja a csizmáját, s a hátas kedvetlen, lassú ügetésbe kezd. Az egész természete tiltakozik a lépésnél gyorsabb jármódok ellen, így folyamatosan kell neki adni a csizmát, hogy tartsa az amúgy meglepően sima, kényelmes ügetését. Merrin nem is erőlteti soká. Mintha az egész csak egy amolyan kötelező elem lenne, hogy meglegyen az elindulás megkérdőjelezhetetlen élménye. És hogy kirázódjon a mögötte kapaszkodó plusz teherből az indokolatlan jópofáskodás. Nem akar átvágni újra a városon, de a Piacteret nem igazán lehet kikerülni. (Milyen véletlen.) Még épp csak szállingóznak az árusok. Rutinszerű, gyűrött standállítás, kipakolás a kordékról és szekerekről. A vásárlóknak szóló széles, elhivatott mosolygás majd csak jóval később kerül elő. A város legnagyobb része még alszik. S könnyen lehet, hogy ilyen ótvaros időben délig ki se mászik az ágyból, aki megteheti.
A napfelkelte piszkosszürke letargiájában gázolva poroszkálnak. A köd megül a tisztást övező fák gyűrűje mentén. Délceg szarvas sziluettje bontakozik ki belőle. Egy pillanatra átszakadnak a felhők, és a hajnal arany fénye fátyolként ömlik végig a láthatáron, aztán a nap újra elrejti az arcát és szürke, komor hangulatba savanyodva hagyja a vidéket.
Itt kanyarodnak el délnek, hogy a szántóföldek mentén a az erdő felé vegyék az irányt.
Nagyjából egy átlag felnőtt gyorsabb sétatempóját tartják. Így haladva nagyjából alkonyatra oda is érhetnek a Kikötőbe.*
- A Sellőház régi tulajai *szólal meg, miután a bámész szarvas is eliramodott vissza, be a fák közé.* - Miért léptek le?
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-31 08:17:13
Üzenet elküldve: 2026-01-31 08:17:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Yvon intelmeire hallgatva kissé fáradt sóhajjal reagál. Kékjeit a fiúra emeli, pislog párat, majd megcsóválja a fejét.*
- Miért riogat engem mindenki azzal, hogy le fogják vágni valamimet? Ez egy rossz vicc, amit nem értek? *Talán úgy hangzik, mintha nem fogná fel a mondandó súlyát, de azok után, hogy Borda bácsitól is hasonlót hallott, csupán más köntösbe öltöztetve, kezdi úgy érezni, hogy ez nem csupán a véletlen műve.
Miután a takarójával kapcsolatban megnyugtatta Yvont, kérdésére bólint, követi őt, és lehuppan mellé a fatörzsre. Egy ideig nem szól semmit, csupán nézelődik, hol a kék égre, hol a télies időben egészen ijesztő, kopasz fákra, még a bilincseit is piszkálja egy keveset azon tűnődve, hogy milyen lesz majd nélkülük, míg végül ismét a mellette ülőre pillant és megszólal.*
- Ha már nem lesznek ezek rajtam, szerinted én is dolgozhatok majd? Megcsinálnék bárkinek bármit, amiért adnak aranyat… vagy reggelit, és akkor nem kell lopnom. Megengeded? *Kérdezi úgy, mintha bármire is engedélyt kellene kérnie társától. Kezdi úgy érezni, hogy ő hozzá tartozik, hiába csak két nap telt el azóta, hogy megismerték egymást. Fejét lassan oldalra dönti, míg meg nem tud pihenni a fiú vállán.*
- Hogyan kell egyáltalán odamenni valakihez, és megkérdezni, hogy mit csinálhatok meg neki pénzért? *Fűzi tovább a kérdést, mert fogalma sincs. Eddigi életében csupán azt tanulta meg, hogyan kell elvenni a pénzt másoktól, azt nem, hogy miképp lehet munkáért cserébe fizetséget kérni.*
*Yvon intelmeire hallgatva kissé fáradt sóhajjal reagál. Kékjeit a fiúra emeli, pislog párat, majd megcsóválja a fejét.*
- Miért riogat engem mindenki azzal, hogy le fogják vágni valamimet? Ez egy rossz vicc, amit nem értek? *Talán úgy hangzik, mintha nem fogná fel a mondandó súlyát, de azok után, hogy Borda bácsitól is hasonlót hallott, csupán más köntösbe öltöztetve, kezdi úgy érezni, hogy ez nem csupán a véletlen műve.
Miután a takarójával kapcsolatban megnyugtatta Yvont, kérdésére bólint, követi őt, és lehuppan mellé a fatörzsre. Egy ideig nem szól semmit, csupán nézelődik, hol a kék égre, hol a télies időben egészen ijesztő, kopasz fákra, még a bilincseit is piszkálja egy keveset azon tűnődve, hogy milyen lesz majd nélkülük, míg végül ismét a mellette ülőre pillant és megszólal.*
- Ha már nem lesznek ezek rajtam, szerinted én is dolgozhatok majd? Megcsinálnék bárkinek bármit, amiért adnak aranyat… vagy reggelit, és akkor nem kell lopnom. Megengeded? *Kérdezi úgy, mintha bármire is engedélyt kellene kérnie társától. Kezdi úgy érezni, hogy ő hozzá tartozik, hiába csak két nap telt el azóta, hogy megismerték egymást. Fejét lassan oldalra dönti, míg meg nem tud pihenni a fiú vállán.*
- Hogyan kell egyáltalán odamenni valakihez, és megkérdezni, hogy mit csinálhatok meg neki pénzért? *Fűzi tovább a kérdést, mert fogalma sincs. Eddigi életében csupán azt tanulta meg, hogyan kell elvenni a pénzt másoktól, azt nem, hogy miképp lehet munkáért cserébe fizetséget kérni.*
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:26:53
Üzenet elküldve: 2026-01-30 13:26:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
– Hm! * Hümment elismerően, bár még inkább meglepetten, amikor a lány „cipőit” mutatja neki. Bizony, ezzel is kéne majd kezdeni valamit, de még talán a cipőnél is fontosabb, hogy ne legyenek bilincsek a végtagjain. A cipők még várhatnak, eddig se sokat panaszkodott miattuk a lány.
A tolvajlás kapcsán valóban nincs nagy tapasztalata, ezért el is engedi füle mellett azt, hogy a másik lebutázza. Azért az elhangzottak fényében már biztosabbra veszi, hogy Maavie vajmi keveset tud az itteni törvényekről, ezért kötelességének érzi némileg beavatni őt a szabályokba. *
– Csak azért kérdeztem, mert tudod, ha elkapnak, nagyon pórul járhatsz. Kisebb csenéseknél megúszod pár botütéssel, de nagyobb értékű lopásnál akár a kezedet is levághatják! Ráadásul, ha nemesektől lopsz, kétszerannyi büntetést szabhatnak rád! Az kétszer annyi botütés… Vagy kétszerannyi kéz! * A részletekbe már bele se megy, úgy gondolja, ez elég hatásos lesz, hogy egy ideig elmenjen a lány kedve az ilyesmitől.
Egy darabig csendben nézi ő is a felhőket, aztán sóhajt, és megvonja vállát. *
– Alighanem. * Mondja a takaró kérdésére. Most már hiába aggódnak miatta, majd amikor visszamennek aludni a fogadóba, újra ugyanazt a szobát kérik, amit tegnap. Kis szerencsével valóban ott lesz még a takaró. Nem szeretné, ha Maavie emiatt is aggódna, úgyhogy gondolatait most inkább megtartja magának.
A felhőket hamar megunja, inkább bámulja a földet, meg a lányt, persze csak úgy, hogy ne legyen annyira feltűnő. Sikerül egészen elcsendesíteni gondolatait, már nem is aggódik amiatt, hogy mi lesz a kovács után, csak a most érdekli. Annyira azért nem is sürgős az a kovács. Kisvártatva rámutat egy régi kidőlt fára a tisztás szélén. *
– Nem ülünk le? * Kissé nyirkos még, de nem annyira, mint a fű. A kérdés feltevése után ő oda is sétál, és leül. Hagy egy kis helyet a lánynak is. *
– Hm! * Hümment elismerően, bár még inkább meglepetten, amikor a lány „cipőit” mutatja neki. Bizony, ezzel is kéne majd kezdeni valamit, de még talán a cipőnél is fontosabb, hogy ne legyenek bilincsek a végtagjain. A cipők még várhatnak, eddig se sokat panaszkodott miattuk a lány.
A tolvajlás kapcsán valóban nincs nagy tapasztalata, ezért el is engedi füle mellett azt, hogy a másik lebutázza. Azért az elhangzottak fényében már biztosabbra veszi, hogy Maavie vajmi keveset tud az itteni törvényekről, ezért kötelességének érzi némileg beavatni őt a szabályokba. *
– Csak azért kérdeztem, mert tudod, ha elkapnak, nagyon pórul járhatsz. Kisebb csenéseknél megúszod pár botütéssel, de nagyobb értékű lopásnál akár a kezedet is levághatják! Ráadásul, ha nemesektől lopsz, kétszerannyi büntetést szabhatnak rád! Az kétszer annyi botütés… Vagy kétszerannyi kéz! * A részletekbe már bele se megy, úgy gondolja, ez elég hatásos lesz, hogy egy ideig elmenjen a lány kedve az ilyesmitől.
Egy darabig csendben nézi ő is a felhőket, aztán sóhajt, és megvonja vállát. *
– Alighanem. * Mondja a takaró kérdésére. Most már hiába aggódnak miatta, majd amikor visszamennek aludni a fogadóba, újra ugyanazt a szobát kérik, amit tegnap. Kis szerencsével valóban ott lesz még a takaró. Nem szeretné, ha Maavie emiatt is aggódna, úgyhogy gondolatait most inkább megtartja magának.
A felhőket hamar megunja, inkább bámulja a földet, meg a lányt, persze csak úgy, hogy ne legyen annyira feltűnő. Sikerül egészen elcsendesíteni gondolatait, már nem is aggódik amiatt, hogy mi lesz a kovács után, csak a most érdekli. Annyira azért nem is sürgős az a kovács. Kisvártatva rámutat egy régi kidőlt fára a tisztás szélén. *
– Nem ülünk le? * Kissé nyirkos még, de nem annyira, mint a fű. A kérdés feltevése után ő oda is sétál, és leül. Hagy egy kis helyet a lánynak is. *
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-27 18:24:30
Üzenet elküldve: 2026-01-27 18:24:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
- Gnómok! *Bólint egy nagyot. Tudja, mik azok a gnómok amúgy, de valamiért ezek a gnómok másmilyennek tűntek, mint például Borda bácsi. Lehet, hogy azért van, mert a fiatalok másmilyenek, de erre azért nem venne mérget.*
- Borda bácsi csak néha mogorva, és ijesztő dolgokat mond, de ő is segített nekem. Tőle kaptam ezt is. *Mutatja a kis lábait, amiken cipőt még mindig nem visel, de mióta az öreg befáslizta neki őket, azóta sokkal kevésbé fáznak, és járni is könnyebb, mert nem sérti fel a talpát minden apró kavics.
Nos, ami a lopást illeti, míg Yvon ilyen készségesen melegíti őt az ölelésével, addig, ha akarna sem tudna mit ellopni, ugyanis el sem tud távolodni a fiútól, de ha őszinte akar lenni magával, akkor ezt most egyáltalán nem bánja. Kapott reggelit, pénzt is, épp nincs oka rá, hogy lopjon… már ha az a fránya késztetés nem volna, például akkor, mikor megpillantja, ahogy egy csillogó zsebóra kandikál ki az egyik kalapos úr zsebéből. Ott kell azonban hagyniuk a könnyű zsákmánynak tűnő tárgyat, mert Yvon vezetésével lassan a Piacteret is maguk mögött hagyják.*
- Nem a ruhájuk számít, buta! Hanem az, hogy mit látsz náluk, ami értékes lehet, és mennyire tűnik könnyűnek megszerezni. *Ösztönösen butázza le Yvont, és nem is úgy értette, meg amúgy is jelentéktelen kötőszónak használta csupán a szót, így nem érzi magát bűnösnek, de hát egyébként egyértelmű, hogy nem az a lényeg, hogyan vannak felöltözve. Az a fontos, hogy ha egy zsákmány nem tűnik értékesnek, vagy túl nagy a kockázat, akkor nem szabad megpróbálni a lopást, mert könnyen pórul lehet járni, vagy épp láncokra verve találja magát az ember.
Az artheniori törvényeket egyáltalán nem ismeri, így a kérdés valódi céljáról mit sem sejt. A tisztáson kíváncsian pillant körbe. Óriás ugyan itt sincs, de attól még szép, ki is ül egy örömteli mosoly Maavie arcára.*
- Nagyon szép így is! Csendesnek tűnik. Valamiért azt érzem, hogy itt nem bánthat senki. *Ösztönösen pillant fel az égre, hogy az említett felhőket keresse. Tekintete aztán újra megtalálja Yvont, mikor kérdőre vonja a takaró miatt.*
- A szobában hagytam, hogy vigyázzak rá. Ott biztonságban lesz, és nem veszik el. Ott vár majd engem, amikor visszamegyünk. *Pislog ártatlanul, hisz ő szentül meg van róla győződve, hogy ma este is ugyanott alszanak. Nem is gondolt bele abba, hogy Yvon csupán egy éjszakára bérelte ki a szobát, mert mint sok minden másról, erről sem tudja, hogy működik.*
- Gnómok! *Bólint egy nagyot. Tudja, mik azok a gnómok amúgy, de valamiért ezek a gnómok másmilyennek tűntek, mint például Borda bácsi. Lehet, hogy azért van, mert a fiatalok másmilyenek, de erre azért nem venne mérget.*
- Borda bácsi csak néha mogorva, és ijesztő dolgokat mond, de ő is segített nekem. Tőle kaptam ezt is. *Mutatja a kis lábait, amiken cipőt még mindig nem visel, de mióta az öreg befáslizta neki őket, azóta sokkal kevésbé fáznak, és járni is könnyebb, mert nem sérti fel a talpát minden apró kavics.
Nos, ami a lopást illeti, míg Yvon ilyen készségesen melegíti őt az ölelésével, addig, ha akarna sem tudna mit ellopni, ugyanis el sem tud távolodni a fiútól, de ha őszinte akar lenni magával, akkor ezt most egyáltalán nem bánja. Kapott reggelit, pénzt is, épp nincs oka rá, hogy lopjon… már ha az a fránya késztetés nem volna, például akkor, mikor megpillantja, ahogy egy csillogó zsebóra kandikál ki az egyik kalapos úr zsebéből. Ott kell azonban hagyniuk a könnyű zsákmánynak tűnő tárgyat, mert Yvon vezetésével lassan a Piacteret is maguk mögött hagyják.*
- Nem a ruhájuk számít, buta! Hanem az, hogy mit látsz náluk, ami értékes lehet, és mennyire tűnik könnyűnek megszerezni. *Ösztönösen butázza le Yvont, és nem is úgy értette, meg amúgy is jelentéktelen kötőszónak használta csupán a szót, így nem érzi magát bűnösnek, de hát egyébként egyértelmű, hogy nem az a lényeg, hogyan vannak felöltözve. Az a fontos, hogy ha egy zsákmány nem tűnik értékesnek, vagy túl nagy a kockázat, akkor nem szabad megpróbálni a lopást, mert könnyen pórul lehet járni, vagy épp láncokra verve találja magát az ember.
Az artheniori törvényeket egyáltalán nem ismeri, így a kérdés valódi céljáról mit sem sejt. A tisztáson kíváncsian pillant körbe. Óriás ugyan itt sincs, de attól még szép, ki is ül egy örömteli mosoly Maavie arcára.*
- Nagyon szép így is! Csendesnek tűnik. Valamiért azt érzem, hogy itt nem bánthat senki. *Ösztönösen pillant fel az égre, hogy az említett felhőket keresse. Tekintete aztán újra megtalálja Yvont, mikor kérdőre vonja a takaró miatt.*
- A szobában hagytam, hogy vigyázzak rá. Ott biztonságban lesz, és nem veszik el. Ott vár majd engem, amikor visszamegyünk. *Pislog ártatlanul, hisz ő szentül meg van róla győződve, hogy ma este is ugyanott alszanak. Nem is gondolt bele abba, hogy Yvon csupán egy éjszakára bérelte ki a szobát, mert mint sok minden másról, erről sem tudja, hogy működik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3215-3234