Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 364 (7261. - 7280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-24 10:46:23
Üzenet elküldve: 2019-08-24 10:46:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Az Artheniorba vezető úton//
*Mondjuk, az megfordul a fejében, hogy egy kis krém felvitele a kritikus területre nem olyan nagy ördöngösség és valószínű a gyakorlás miatt nem is fog olyan gyorsan elfáradni a nő keze, mint egy gizda kislánynak. Nem igazán érzi, hogy egyes témák a másik félben kényes húrokat pendítenek meg, hiszen neki éppen a hátát mutatja csak és most van egyéb baja is. Éppen erősen koncentrál, hogy a ló okozta verés miatt ne tűnjön nyafogásnak az, ahogy a kérdésekre válaszol. Mert már kezd fájni neki a nemrég még csak emlegetett terület.*
-Igen, nyilván anyagilag is jobban kijövünk majd, ne félj, nem vagyok túl kényes szobatárs. *Böki ki gyorsan, arra gondolt, esetleg ez az egy oka lehet, amiért a mélységi két szobához ragaszkodhatna, hogy nem akarja hallgatni a kényeskedését. Azt viszont még ő se tagadhatja le, hogy lesz. Járt már a városban, megszállt már fogadóban is ott, ismeri az állapotokat. Viszont, mikor felidézi azt a néhány éjszakát, amelyet az erdőben kellett töltenie, mindjárt sokkal szebb megvilágításba kerülnek a zárt, falevéltől és négyzetméteren öt rovarnál kevesebbet tartalmazó létesítmények. Ággyal. ~Ha már van ágy, és nem roppan a csizmám alatt valami borzadván mikor belépek, már nyugodt leszek. ~ Mantrázza magának, hiszen erről még meg is kell győznie magát, a félelem még ott motoszkál a fejében a dologtól. Aztán a mélységi, hogy gondolatai csapongásának elejét vegye, részletesen beszámol a szerzeteshez fűződő szálairól.*
-Tehát, csupán ennyi tart vissza? Mármint, hogy csak egy napja ismered? Nem ítéllek el, nekem nyugodtan elmondhatod. *Mosolyog maga elé, bár elhisz mindent, amit a nő mond, csak szeretne még tisztázni néhány dolgot vele, hiszen ő lenne a legképmutatóbb egyén a lovon, ha ilyen dolgok miatt ítélkezne.*
-Jajj! Ne haragudj meg érte, nem ítélnélek akkor se el, ha „úgy” történt volna. Általában engem se ismernek régebb óta azok, akikkel összefekszem. De mindenkinek vannak szükségletei. *Mosolya szélesedik, érződik a hangján, hogy a Vérkert leírása után, immár összeszedte magát és sikerült az örvénylő hányingeren is úrrá lennie.*
-De ha ez vigasztal, mikor este felkísért a szobámba megkért, hogy hiányos öltözékben ne mutatkozzak előtte. *Ez a gondolat most már inkább szórakoztatja a kezdeti felháborodás után, valahogy csak sikerül túltennie magát a dolgon, persze akkor se vállal felelősséget érte, mindig becsúszhatnak véletlenek.* -Lehet, hogy a szerzetesek mind ilyenek? *Teszi fel a költői kérdést, hiszen a másnap reggeli férfi se igazán érdeklődött irányában, viszont kétségtelen, hogy a főnökasszony nem kis benyomást tett rá. ~Ott talán még van remény. ~ Mikor a nő megemlíti, hogy szeret táncolni, néha még csak magában is, azért elkerekednek a szemei, ezt a dolgot nem nézte volna ki belőle. A sütés témakörét is jól elraktározza a fejében, de mindjárt be is ugrik neki, hogy talán nem kéne mindenféle jóval tömnie magát, így betolja a fiókot, amibe elhelyezte az információdobozkát. ~Talán majd egyszer. ~ Közben az úton megpillant egy a többiektől fikarcnyit elütő férfit, aki tollal ékesített fejdíszét feléjük tekintve kanyarítja meg a levegőben. Szívesen el is engedné a mélységit, hogy kezével intsen a kedves gesztus láttán, de amint enged a szorításon, mindjárt megbillen a nyeregben, így csak jobban ráfog ismét. Szemét viszont addig rajta tartja, míg az egyik elhajló kanyarban el nem tűnik a színről. Mikor Dreyia megállítja Csillagot, egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait, az volt a mottó, hogy nem nyafog, de már istenesen törte a hátsóját az a szerencsétlen állat. Hálát ad az égnek, hogy a mélységi lesegíti a lóról, mert már most érzi, hogy az izmai lázonganak, minden apró mozdulatot megtorolva.*
-Köszönöm. *Ejt meg egy erőltetett mosolyt a nő felé és, minthogy más nincs a közelben, kezével próbál a befeszült területre nyomkodással hatni. ~Ez nem volt egy kellemes érzés. ~ Miután megszokta a behatárolt mozgásterét, odasétál, hogy segédkezzen a terítésnél, közben helyet is foglal a pokrócon és nekilát.*
-Láttam, de nem tűnt ismerősnek. *Állapítja meg, bár a névmemóriája nem a legjobb, de arcokat meg szokott jegyezni.* -Bár nem emlékezhetek minden vendégre, de lehet csak tetszettél neki. *Mosolyodik el, miközben egy almát tüntet el néhány pillanat leforgása alatt. Ezt követően előveszi a másik pokrócot és a feje alá gyűrve hason fekszik, hogy kímélje szeretett testtáját. ~Nem fogok panaszkodni. ~ Reménykedik benne, hogy még legalább egy óra belefér, és nem sietnek annyira.*
*Mondjuk, az megfordul a fejében, hogy egy kis krém felvitele a kritikus területre nem olyan nagy ördöngösség és valószínű a gyakorlás miatt nem is fog olyan gyorsan elfáradni a nő keze, mint egy gizda kislánynak. Nem igazán érzi, hogy egyes témák a másik félben kényes húrokat pendítenek meg, hiszen neki éppen a hátát mutatja csak és most van egyéb baja is. Éppen erősen koncentrál, hogy a ló okozta verés miatt ne tűnjön nyafogásnak az, ahogy a kérdésekre válaszol. Mert már kezd fájni neki a nemrég még csak emlegetett terület.*
-Igen, nyilván anyagilag is jobban kijövünk majd, ne félj, nem vagyok túl kényes szobatárs. *Böki ki gyorsan, arra gondolt, esetleg ez az egy oka lehet, amiért a mélységi két szobához ragaszkodhatna, hogy nem akarja hallgatni a kényeskedését. Azt viszont még ő se tagadhatja le, hogy lesz. Járt már a városban, megszállt már fogadóban is ott, ismeri az állapotokat. Viszont, mikor felidézi azt a néhány éjszakát, amelyet az erdőben kellett töltenie, mindjárt sokkal szebb megvilágításba kerülnek a zárt, falevéltől és négyzetméteren öt rovarnál kevesebbet tartalmazó létesítmények. Ággyal. ~Ha már van ágy, és nem roppan a csizmám alatt valami borzadván mikor belépek, már nyugodt leszek. ~ Mantrázza magának, hiszen erről még meg is kell győznie magát, a félelem még ott motoszkál a fejében a dologtól. Aztán a mélységi, hogy gondolatai csapongásának elejét vegye, részletesen beszámol a szerzeteshez fűződő szálairól.*
-Tehát, csupán ennyi tart vissza? Mármint, hogy csak egy napja ismered? Nem ítéllek el, nekem nyugodtan elmondhatod. *Mosolyog maga elé, bár elhisz mindent, amit a nő mond, csak szeretne még tisztázni néhány dolgot vele, hiszen ő lenne a legképmutatóbb egyén a lovon, ha ilyen dolgok miatt ítélkezne.*
-Jajj! Ne haragudj meg érte, nem ítélnélek akkor se el, ha „úgy” történt volna. Általában engem se ismernek régebb óta azok, akikkel összefekszem. De mindenkinek vannak szükségletei. *Mosolya szélesedik, érződik a hangján, hogy a Vérkert leírása után, immár összeszedte magát és sikerült az örvénylő hányingeren is úrrá lennie.*
-De ha ez vigasztal, mikor este felkísért a szobámba megkért, hogy hiányos öltözékben ne mutatkozzak előtte. *Ez a gondolat most már inkább szórakoztatja a kezdeti felháborodás után, valahogy csak sikerül túltennie magát a dolgon, persze akkor se vállal felelősséget érte, mindig becsúszhatnak véletlenek.* -Lehet, hogy a szerzetesek mind ilyenek? *Teszi fel a költői kérdést, hiszen a másnap reggeli férfi se igazán érdeklődött irányában, viszont kétségtelen, hogy a főnökasszony nem kis benyomást tett rá. ~Ott talán még van remény. ~ Mikor a nő megemlíti, hogy szeret táncolni, néha még csak magában is, azért elkerekednek a szemei, ezt a dolgot nem nézte volna ki belőle. A sütés témakörét is jól elraktározza a fejében, de mindjárt be is ugrik neki, hogy talán nem kéne mindenféle jóval tömnie magát, így betolja a fiókot, amibe elhelyezte az információdobozkát. ~Talán majd egyszer. ~ Közben az úton megpillant egy a többiektől fikarcnyit elütő férfit, aki tollal ékesített fejdíszét feléjük tekintve kanyarítja meg a levegőben. Szívesen el is engedné a mélységit, hogy kezével intsen a kedves gesztus láttán, de amint enged a szorításon, mindjárt megbillen a nyeregben, így csak jobban ráfog ismét. Szemét viszont addig rajta tartja, míg az egyik elhajló kanyarban el nem tűnik a színről. Mikor Dreyia megállítja Csillagot, egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait, az volt a mottó, hogy nem nyafog, de már istenesen törte a hátsóját az a szerencsétlen állat. Hálát ad az égnek, hogy a mélységi lesegíti a lóról, mert már most érzi, hogy az izmai lázonganak, minden apró mozdulatot megtorolva.*
-Köszönöm. *Ejt meg egy erőltetett mosolyt a nő felé és, minthogy más nincs a közelben, kezével próbál a befeszült területre nyomkodással hatni. ~Ez nem volt egy kellemes érzés. ~ Miután megszokta a behatárolt mozgásterét, odasétál, hogy segédkezzen a terítésnél, közben helyet is foglal a pokrócon és nekilát.*
-Láttam, de nem tűnt ismerősnek. *Állapítja meg, bár a névmemóriája nem a legjobb, de arcokat meg szokott jegyezni.* -Bár nem emlékezhetek minden vendégre, de lehet csak tetszettél neki. *Mosolyodik el, miközben egy almát tüntet el néhány pillanat leforgása alatt. Ezt követően előveszi a másik pokrócot és a feje alá gyűrve hason fekszik, hogy kímélje szeretett testtáját. ~Nem fogok panaszkodni. ~ Reménykedik benne, hogy még legalább egy óra belefér, és nem sietnek annyira.*
7279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-24 07:16:24
Üzenet elküldve: 2019-08-24 07:16:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkälne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megfeszülnek a vonásai, mikor Käli oly sürgetőn húzza maga felé. Vágyná ő is hevesebb pillanatba gyűrni egyesülésük nyitányát, de a lány teste túl kéjes paradicsom hozzá, hogy egy ilyen bevezető után csak úgy berontson az önuralmat szaggató gyönyörbe. Korahalálba taszítani ezt a légyottot pedig nem akarja. A nőstények nem érzik át ezt az édes kínt. Ők akár többször is megfürödhetnek a megsemmisülésben míg egy különösen mámoros ölelkezés izzásban tartja a vágyukat. De hosszú még a nap, és most, hogy ez az ínyencség is felkerült az étlapra, biztos nem hagy majd sok pihenőt. Mint az első időkben, amikor először élt a kiváltsággal. Kälival nehéz betelni. Ha a közelében van, a vágy máris borzolja a bőrét. A nyár pedig különösen ilyen.*
- Böjtre? *kérdez vissza gúnyos gazemberséggel. Aztán megszakítja az ütemet és csupán a folytatás ígéretével cirógat, míg a kékekbe fúrja tekintetét.* - Tudod, hogy kikényszerítem az engedelmességet *játszik aljas kéjelgéssel.* - A sarokba szorítva, a simításommal a combjaid között... egy apró szócska a fekete nyelven *súg Käli fülébe.* - És máris tudod hogy fordulj, hogy a következő pillanatban elsóhajthasd, elnyöszörögd a szolgálat alázatos parancsolatait a gazdádnak. Úgy érzem én, ha hazaértünk, újra fel kell mondatnom veled. Ugye?
*Nem ad feloldozást magától, de nem hátrál tovább, ha Käli felé mozdítja a csípőjét. Kivár a kéjes ritmus szünetével, míg a lány vissza nem ügyeskedi magát a kegyeibe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megfeszülnek a vonásai, mikor Käli oly sürgetőn húzza maga felé. Vágyná ő is hevesebb pillanatba gyűrni egyesülésük nyitányát, de a lány teste túl kéjes paradicsom hozzá, hogy egy ilyen bevezető után csak úgy berontson az önuralmat szaggató gyönyörbe. Korahalálba taszítani ezt a légyottot pedig nem akarja. A nőstények nem érzik át ezt az édes kínt. Ők akár többször is megfürödhetnek a megsemmisülésben míg egy különösen mámoros ölelkezés izzásban tartja a vágyukat. De hosszú még a nap, és most, hogy ez az ínyencség is felkerült az étlapra, biztos nem hagy majd sok pihenőt. Mint az első időkben, amikor először élt a kiváltsággal. Kälival nehéz betelni. Ha a közelében van, a vágy máris borzolja a bőrét. A nyár pedig különösen ilyen.*
- Böjtre? *kérdez vissza gúnyos gazemberséggel. Aztán megszakítja az ütemet és csupán a folytatás ígéretével cirógat, míg a kékekbe fúrja tekintetét.* - Tudod, hogy kikényszerítem az engedelmességet *játszik aljas kéjelgéssel.* - A sarokba szorítva, a simításommal a combjaid között... egy apró szócska a fekete nyelven *súg Käli fülébe.* - És máris tudod hogy fordulj, hogy a következő pillanatban elsóhajthasd, elnyöszörögd a szolgálat alázatos parancsolatait a gazdádnak. Úgy érzem én, ha hazaértünk, újra fel kell mondatnom veled. Ugye?
*Nem ad feloldozást magától, de nem hátrál tovább, ha Käli felé mozdítja a csípőjét. Kivár a kéjes ritmus szünetével, míg a lány vissza nem ügyeskedi magát a kegyeibe.*
7278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-23 20:15:04
Üzenet elküldve: 2019-08-23 20:15:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Az Artheniorba vezető úton//
-Sejtettem, hisz elég fontos része a munkának az is. De én is tudok némileg, bár biztos nem olyan biztos kézzel, mint te.
*A beszélgetés elég nyugalmas irányt vett, és a fülét se éri újabb atrocitás, de végre halad az ismerkedéssel. A lány szavai, benne sötét emlékeket ébresztenek, a gyerekkoráról, és nem szívesen emlékszik vissza rájuk. Hisz ott nem sok öröm és barátság akadt. Annál több fájdalom és szenvedés, amit a lángok emésztettek el.*
-Nem tartom rossz ötletnek közös szobát, hisz ki tudja, kik járkálnak a városban a lázadás majd a betegség után.
*A vérkertes téma érezhető undort ébreszt Madyben, de egyben a fantáziája is meglódul. Még hogy ő meg az karót nyelt szabálykövető csendes pöffeszkedő alak, piha. Más se hiányozna neki, egész éjjel igyekezett beszélgetni vele de, semmi se tudott meg róla, azon kívül, hogy közös istent szolgálnak. De nem adja fel, és csak a bizalmába férkőzik, már ha megéli. *
-Hogy? Hogy mi? Ha elkezdted, akkor fontos bökd ki. De jobb, ha én teszem, mielőtt kósza pletykák keringenének arról, hogy a Vérkertbe járok örömködni. Nincs semmi Ernuss és köztem, egyelőre nem is lesz, hisz tegnap este jött ő is közénk.
* A főzős témára elmosolyodik, na meg az ígéretre is.*
-Szoktam, hisz néha van rá lehetőségem, de már rég sütöttem, és főztem. Más sütiket, pitéket, kekszeket. *Majd a táncra térnek ki. *Én is szeretek, néha csak magamban is táncolok, egy-egy régen hallott zenére. Ez a neve, vagyis így neveztem el a homloka miatt.
*Amint megállnak, nem messzire a várostól, leugrik a lóról, és két kézzel nyúl Mady dereka felé. Amennyiben hagyja, leszedi a ló hátáról. A ló elé kitesz pár almát, majd egy pokrócot leterít. És megterít rajta az ebédhez.*
-Akartam is kérdezni te láttad az a férfit aki intett nekünk?
-Sejtettem, hisz elég fontos része a munkának az is. De én is tudok némileg, bár biztos nem olyan biztos kézzel, mint te.
*A beszélgetés elég nyugalmas irányt vett, és a fülét se éri újabb atrocitás, de végre halad az ismerkedéssel. A lány szavai, benne sötét emlékeket ébresztenek, a gyerekkoráról, és nem szívesen emlékszik vissza rájuk. Hisz ott nem sok öröm és barátság akadt. Annál több fájdalom és szenvedés, amit a lángok emésztettek el.*
-Nem tartom rossz ötletnek közös szobát, hisz ki tudja, kik járkálnak a városban a lázadás majd a betegség után.
*A vérkertes téma érezhető undort ébreszt Madyben, de egyben a fantáziája is meglódul. Még hogy ő meg az karót nyelt szabálykövető csendes pöffeszkedő alak, piha. Más se hiányozna neki, egész éjjel igyekezett beszélgetni vele de, semmi se tudott meg róla, azon kívül, hogy közös istent szolgálnak. De nem adja fel, és csak a bizalmába férkőzik, már ha megéli. *
-Hogy? Hogy mi? Ha elkezdted, akkor fontos bökd ki. De jobb, ha én teszem, mielőtt kósza pletykák keringenének arról, hogy a Vérkertbe járok örömködni. Nincs semmi Ernuss és köztem, egyelőre nem is lesz, hisz tegnap este jött ő is közénk.
* A főzős témára elmosolyodik, na meg az ígéretre is.*
-Szoktam, hisz néha van rá lehetőségem, de már rég sütöttem, és főztem. Más sütiket, pitéket, kekszeket. *Majd a táncra térnek ki. *Én is szeretek, néha csak magamban is táncolok, egy-egy régen hallott zenére. Ez a neve, vagyis így neveztem el a homloka miatt.
*Amint megállnak, nem messzire a várostól, leugrik a lóról, és két kézzel nyúl Mady dereka felé. Amennyiben hagyja, leszedi a ló hátáról. A ló elé kitesz pár almát, majd egy pokrócot leterít. És megterít rajta az ebédhez.*
-Akartam is kérdezni te láttad az a férfit aki intett nekünk?
7277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-22 21:39:26
Üzenet elküldve: 2019-08-22 21:39:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Nehézcsontú szürkéje nemesen görbíti a nyakát és magasra szedi a lábait a harmatos fűben. Egyre csípősebbek már a hajnalok, bőven elkél a köpeny.
Ambroggio nem hajtja meg a lovat. Könnyed ügetésben vagy lépésben halad, de azért olykor-olykor nekiengedi egy-egy rövidebb vágtának. Nem olyan rövid az út, viszont nem is sietős, úgyhogy kiélvezi a korai lovaglás és a táj szépségeit. Még egy kis kitérőt is tesz, hátha meg tudja nézni magának a báró hajóját, ami valahol erre horgonyozhat a folyón. Épp csak összeköti a kellemest a hasznossal, nem áll meg külön emiatt. Ha minden igaz, még úgyis lesz alkalma alaposabban szemügyre venni. Legalábbis szeretné úgy intézni a dolgokat. Bár a szája szegletére húzódó apró rókavigyor e pillanatban inkább szól a formás vörösnek, aki ama hajó becses kapitánya. Őt is nagy kedvvel venné jobban szemügyre, amire az üzletkötést megpecsételő gáláns ajándék, ha garanciát nem is nyújt, de kínálkozó lehetőséget mindenképp.*
Ambroggio nem hajtja meg a lovat. Könnyed ügetésben vagy lépésben halad, de azért olykor-olykor nekiengedi egy-egy rövidebb vágtának. Nem olyan rövid az út, viszont nem is sietős, úgyhogy kiélvezi a korai lovaglás és a táj szépségeit. Még egy kis kitérőt is tesz, hátha meg tudja nézni magának a báró hajóját, ami valahol erre horgonyozhat a folyón. Épp csak összeköti a kellemest a hasznossal, nem áll meg külön emiatt. Ha minden igaz, még úgyis lesz alkalma alaposabban szemügyre venni. Legalábbis szeretné úgy intézni a dolgokat. Bár a szája szegletére húzódó apró rókavigyor e pillanatban inkább szól a formás vörösnek, aki ama hajó becses kapitánya. Őt is nagy kedvvel venné jobban szemügyre, amire az üzletkötést megpecsételő gáláns ajándék, ha garanciát nem is nyújt, de kínálkozó lehetőséget mindenképp.*
7276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-20 15:54:26
Üzenet elküldve: 2019-08-20 15:54:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda//
*Mivel egy kapzsi kis fickóról van szó így a veszteségek említése rontja Dren kedvét, de jobb ötlete nincs. A másiknak pedig igaza van. Így is jut elég. Neki nincs semmije amivel felvághatná. Közben kiérnek a városból és a vörös megszólítja. A mutatott irányba néz és bólint a fák láttán. A másiknál még Gyertyák is vannak szóval nem kell se lopni se fáklyát készíteni talált vagy lopott rongyokból. Tényleg alaposan fel vannak készülve. Mikor futni kell akkor a másik nyomában van. Valószínűleg nem ők az első férfi és nő akik együtt szaladgálnak ezen a virágos tisztáson, de valószínűleg Dren talán az első lehet akinek közben a dinnyék járnak a fejében. És olyan ami a földön nő és nem olyan, ami a lányok ruhája alatt.*
*Mivel egy kapzsi kis fickóról van szó így a veszteségek említése rontja Dren kedvét, de jobb ötlete nincs. A másiknak pedig igaza van. Így is jut elég. Neki nincs semmije amivel felvághatná. Közben kiérnek a városból és a vörös megszólítja. A mutatott irányba néz és bólint a fák láttán. A másiknál még Gyertyák is vannak szóval nem kell se lopni se fáklyát készíteni talált vagy lopott rongyokból. Tényleg alaposan fel vannak készülve. Mikor futni kell akkor a másik nyomában van. Valószínűleg nem ők az első férfi és nő akik együtt szaladgálnak ezen a virágos tisztáson, de valószínűleg Dren talán az első lehet akinek közben a dinnyék járnak a fejében. És olyan ami a földön nő és nem olyan, ami a lányok ruhája alatt.*
7275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-20 15:34:16
Üzenet elküldve: 2019-08-20 15:34:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Dren//
*Út közben a férfi felveti, a feldobás majd összetörés módszerét, amely valóban egy igen bevált módja a kemény és masszív dolgok ketté illetve ripityára hasításának. Egy kevés hümmögést azért elhasznál, csak hogy látszatát adja a gondolkozásnak, majd válaszol az okfejtésre.*
-Valóban. Viszont félő, ha ezt a módszert választod, akkor a gyümölcs egy része kárba vész majd a földön szétkenődve. De mivel egy egészen nagy gyümölcsről beszélünk, biztos vagyok benne, hogy marad még benne annyi, amivel jóllaksz. *Az ismét felvetülő fáklyás dologra már nem is szól, csak legyint, közben egy kicsit megáll az egyik utcasarkon, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy a szekeret követik, majd mikor az ráfordul a városból kivezető útra, odaszól az elfnek.*
-Akkor most gyors léptekkel besétálunk azokhoz a fákhoz. *Mutat el az út szélén masszívak ékeskedő, igazán jó takarást biztosító darabok felé.*
-Innen már könnyebb lesz, szinte az egész járóút fákkal van szegélyezve. Így észrevétlenek tudunk maradni. A gyertya dolga miatt meg ne aggódj, van a táskámban. *Nem említi, hogy az imént vette őket, azt a pénzt ugyanis akár a fiúnak is fel tudta volna ajánlani az információért cserébe, de a lopást most főleg az izgalom és a rutin miatt vállalta be. A szántóföldekről lopni meg nem tűnik olyan rizikós vállalásnak, de mégiscsak valami. Mikor a szekér már elég távol jár, de még látóhatáron belül, int az elfnek és nagy léptekkel, szinte szaladva nekiiramodik a fákig. Onnan pedig már csak a bokrok suhogását lehet hallani, ahogy a szaladó nő táskájába vagy nadrágjába néha bele- belekapva csapódnak vissza a helyükre. Mikor pedig már egészen jól beérték a szekerek a fák és bokrok takarásában ismételten megpihen és ellenőrzi, hogy Drent nem vesztette-e el a nagy rohanásban.*
*Út közben a férfi felveti, a feldobás majd összetörés módszerét, amely valóban egy igen bevált módja a kemény és masszív dolgok ketté illetve ripityára hasításának. Egy kevés hümmögést azért elhasznál, csak hogy látszatát adja a gondolkozásnak, majd válaszol az okfejtésre.*
-Valóban. Viszont félő, ha ezt a módszert választod, akkor a gyümölcs egy része kárba vész majd a földön szétkenődve. De mivel egy egészen nagy gyümölcsről beszélünk, biztos vagyok benne, hogy marad még benne annyi, amivel jóllaksz. *Az ismét felvetülő fáklyás dologra már nem is szól, csak legyint, közben egy kicsit megáll az egyik utcasarkon, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy a szekeret követik, majd mikor az ráfordul a városból kivezető útra, odaszól az elfnek.*
-Akkor most gyors léptekkel besétálunk azokhoz a fákhoz. *Mutat el az út szélén masszívak ékeskedő, igazán jó takarást biztosító darabok felé.*
-Innen már könnyebb lesz, szinte az egész járóút fákkal van szegélyezve. Így észrevétlenek tudunk maradni. A gyertya dolga miatt meg ne aggódj, van a táskámban. *Nem említi, hogy az imént vette őket, azt a pénzt ugyanis akár a fiúnak is fel tudta volna ajánlani az információért cserébe, de a lopást most főleg az izgalom és a rutin miatt vállalta be. A szántóföldekről lopni meg nem tűnik olyan rizikós vállalásnak, de mégiscsak valami. Mikor a szekér már elég távol jár, de még látóhatáron belül, int az elfnek és nagy léptekkel, szinte szaladva nekiiramodik a fákig. Onnan pedig már csak a bokrok suhogását lehet hallani, ahogy a szaladó nő táskájába vagy nadrágjába néha bele- belekapva csapódnak vissza a helyükre. Mikor pedig már egészen jól beérték a szekerek a fák és bokrok takarásában ismételten megpihen és ellenőrzi, hogy Drent nem vesztette-e el a nagy rohanásban.*
7274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-20 14:43:22
Üzenet elküldve: 2019-08-20 14:43:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//YIlanda//
*Elgondolkozik a hallottakon. Tényleg magyarázatot nyújthat azokra a dolgokra ami számára bizonytalan, de egy újabb kérdést felvet. Mégpedig, hogy akkor ő miképp fogja akkor megenni. Még kése sincs. Majd megoldja valószínűleg. Azért még okoskodik ő is.*
-Azok a fekete madarak le szokták dobálni a dolgokat magasból, hogy eltörjenek. A diót meg ilyeneket. Nem csinálhatja ezt több állat is. Feldobják jó magasra többször és aztán összetörik és megeszik a belét.
*Azért ő is tud nagy dolgokat. Mesélni is tudna. Hihetetlen dolgokat. De nem teszi mert okos és tudja, hogy aki sokat járatja a száját az nagy bajba kerülhet. A zseniális ötlete le lesz hurrogva mire vállat ránt.*
-Pedig könnyebb fáklyát csinálni mint gyertyát lopni.
*Állapítja meg. Ezek után közösen várnak. Dren figyeli a tömeget, a kereskedőt, néha az utcakölykök játékát is míg el nem kergetik őket majd akció lesz. A kereskedők elindulnak. Ő is lepattan arról a gyanús szagokat árasztó lyukas zsákról amin addig ücsörgött és elindul ő is követve a szekeret. Néha helyenként megáll egy-egy árusnál mintha nézelődne, hogy ne legyen feltűnő majd megy tovább. Arra azért figyel, hogy olyan távot tartson, hogy ne legyen feltűnő, hogy követi a szekeret és hogy ne veszítse szem elől. Ki is érnek a városból is a tisztásra. Ott Dren a fák takarásában próbál haladni. Bár az a virágillat erősen csavarja az orrát, de visszafogja a tüsszentési ingert.*
*Elgondolkozik a hallottakon. Tényleg magyarázatot nyújthat azokra a dolgokra ami számára bizonytalan, de egy újabb kérdést felvet. Mégpedig, hogy akkor ő miképp fogja akkor megenni. Még kése sincs. Majd megoldja valószínűleg. Azért még okoskodik ő is.*
-Azok a fekete madarak le szokták dobálni a dolgokat magasból, hogy eltörjenek. A diót meg ilyeneket. Nem csinálhatja ezt több állat is. Feldobják jó magasra többször és aztán összetörik és megeszik a belét.
*Azért ő is tud nagy dolgokat. Mesélni is tudna. Hihetetlen dolgokat. De nem teszi mert okos és tudja, hogy aki sokat járatja a száját az nagy bajba kerülhet. A zseniális ötlete le lesz hurrogva mire vállat ránt.*
-Pedig könnyebb fáklyát csinálni mint gyertyát lopni.
*Állapítja meg. Ezek után közösen várnak. Dren figyeli a tömeget, a kereskedőt, néha az utcakölykök játékát is míg el nem kergetik őket majd akció lesz. A kereskedők elindulnak. Ő is lepattan arról a gyanús szagokat árasztó lyukas zsákról amin addig ücsörgött és elindul ő is követve a szekeret. Néha helyenként megáll egy-egy árusnál mintha nézelődne, hogy ne legyen feltűnő majd megy tovább. Arra azért figyel, hogy olyan távot tartson, hogy ne legyen feltűnő, hogy követi a szekeret és hogy ne veszítse szem elől. Ki is érnek a városból is a tisztásra. Ott Dren a fák takarásában próbál haladni. Bár az a virágillat erősen csavarja az orrát, de visszafogja a tüsszentési ingert.*
7273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-19 16:20:11
Üzenet elküldve: 2019-08-19 16:20:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gabrael Äron Yn'Char//
*Nem szeretné részletezni kitagadásának körülményeit, így egy mondatban válaszol.*
-Nem tetszett neki a viselkedésem, bizonyos okok miatt. Ennyi. *Azonban a továbbiakban meglepődik. ~ Csak puhatolózik... fura. ~ Aztán hihetetlen kacaj tör ki belőle, miközben a tyúkjait szedi össze, amikor a páncélos kijelenti, hogy munka kéne neki.*
-Jaj, itt nem találsz munkát, hacsak nem hajazol az alvilágiakra. Téged látva csatlakozz valamelyik nemeshez, de azokat nem találod meg a városban. ~ Legalábbis ahogyan én hallottam. ~ Állítólag volt itt valami lázadás, ami miatt kitelepültek Artheniorból. Remélem nem erre építetted fel az itteni tartózkodásodat. *Mondja, mikor a második szárnyast is hóna alatt tudja. Valóban furcsának találja a férfit: idejön... honnan is? Inkább megkérdezi.*
-Bocsáss meg, de nem emlékszem arra, hogy mobdtad volna előő lakhelyedet. Hol is volt az? *Finomkodik. Reméli igaz válaszra talál, bár az ellenkezője, netán egy kirohanás sem lepné meg.*
*Nem szeretné részletezni kitagadásának körülményeit, így egy mondatban válaszol.*
-Nem tetszett neki a viselkedésem, bizonyos okok miatt. Ennyi. *Azonban a továbbiakban meglepődik. ~ Csak puhatolózik... fura. ~ Aztán hihetetlen kacaj tör ki belőle, miközben a tyúkjait szedi össze, amikor a páncélos kijelenti, hogy munka kéne neki.*
-Jaj, itt nem találsz munkát, hacsak nem hajazol az alvilágiakra. Téged látva csatlakozz valamelyik nemeshez, de azokat nem találod meg a városban. ~ Legalábbis ahogyan én hallottam. ~ Állítólag volt itt valami lázadás, ami miatt kitelepültek Artheniorból. Remélem nem erre építetted fel az itteni tartózkodásodat. *Mondja, mikor a második szárnyast is hóna alatt tudja. Valóban furcsának találja a férfit: idejön... honnan is? Inkább megkérdezi.*
-Bocsáss meg, de nem emlékszem arra, hogy mobdtad volna előő lakhelyedet. Hol is volt az? *Finomkodik. Reméli igaz válaszra talál, bár az ellenkezője, netán egy kirohanás sem lepné meg.*
7272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:49:32
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:49:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loecbert Laeventher//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tréfa egyáltalán nem sül el rosszul, legalábbis a páncélos részéről. Elégedetten nézi az elf arcára kiülő érzelmeket, ahogy fegyvert ragad, bizonyosan így eldobva a másik tyúkot és nyilat fog rá. Elég közel vannak, lehet, hogy a nyíl megsebzi vagy felfogja a vért, de egy íjjal a kézben védeni a láncos buzogány csapását, elég nehézkes volna.
Ám a hosszúfülű veszi a lapot végül és elteszi a nyilat, senkinek sem kell megdöglenie az erdőszélen. A sok ostoba dumát figyelmen kívül hagyja, nem törődik vele, hisz ő maga is csak viccelt az elffel. De legalább már tudja, hogy mire számítson tőle hasonló helyzetben. Pedig az elfekről azt mondják, türelmes jószágok, ez meg egy szóra az íjához kapott.*
- Fasza. *Konstatálja a száműzetés tényét.*
- Szar az élet. Legalább kifordítottad a bőréből? *Kérdi, mintha ez természetes elintézési módja volna annak, ha valakit az őse száműz.*
- Vagy rászolgáltál? *Csapja hozzá a kérdést. Nem törődik vele, hogy milyen sebeket tép fel, vagy mennyire van joga ilyesmit kérdezni, egy valójában ismeretlentől, akivel pár perce találkozott először.*
- Eltévedtem, hallod. *Vallja be szétnézve újra az erdőszélen. Úgy gondolja, egy kis őszinteség nem árt, ha nem akar tényleg faragatlannak tűnni a személyeskedő kérdéseivel. De az is eszébe jut, hogy nem pontosan a helyre kérdezett rá az elf, hanem az egész artheniori tartózkodására.*
- Amúgy meg csak puhatolózom. *Mondja összefonva karjait hordószerű mellkasa előtt. Alkarvédőinek acélja halkan koppan a mellvért vasán.*
- Lassan valami meló is kellene, de egyelőre még nem találtam megfelelőt. *Vallja be morgó hangján. A városőrséget nem találta meg, a Romváros mocskába nem vágyik és még egyetlen nemest sem talált, hogy a zászlaja alá állhatott volna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tréfa egyáltalán nem sül el rosszul, legalábbis a páncélos részéről. Elégedetten nézi az elf arcára kiülő érzelmeket, ahogy fegyvert ragad, bizonyosan így eldobva a másik tyúkot és nyilat fog rá. Elég közel vannak, lehet, hogy a nyíl megsebzi vagy felfogja a vért, de egy íjjal a kézben védeni a láncos buzogány csapását, elég nehézkes volna.
Ám a hosszúfülű veszi a lapot végül és elteszi a nyilat, senkinek sem kell megdöglenie az erdőszélen. A sok ostoba dumát figyelmen kívül hagyja, nem törődik vele, hisz ő maga is csak viccelt az elffel. De legalább már tudja, hogy mire számítson tőle hasonló helyzetben. Pedig az elfekről azt mondják, türelmes jószágok, ez meg egy szóra az íjához kapott.*
- Fasza. *Konstatálja a száműzetés tényét.*
- Szar az élet. Legalább kifordítottad a bőréből? *Kérdi, mintha ez természetes elintézési módja volna annak, ha valakit az őse száműz.*
- Vagy rászolgáltál? *Csapja hozzá a kérdést. Nem törődik vele, hogy milyen sebeket tép fel, vagy mennyire van joga ilyesmit kérdezni, egy valójában ismeretlentől, akivel pár perce találkozott először.*
- Eltévedtem, hallod. *Vallja be szétnézve újra az erdőszélen. Úgy gondolja, egy kis őszinteség nem árt, ha nem akar tényleg faragatlannak tűnni a személyeskedő kérdéseivel. De az is eszébe jut, hogy nem pontosan a helyre kérdezett rá az elf, hanem az egész artheniori tartózkodására.*
- Amúgy meg csak puhatolózom. *Mondja összefonva karjait hordószerű mellkasa előtt. Alkarvédőinek acélja halkan koppan a mellvért vasán.*
- Lassan valami meló is kellene, de egyelőre még nem találtam megfelelőt. *Vallja be morgó hangján. A városőrséget nem találta meg, a Romváros mocskába nem vágyik és még egyetlen nemest sem talált, hogy a zászlaja alá állhatott volna.*
7271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:02:22
Üzenet elküldve: 2019-08-19 13:02:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gabrael Äron Yn'Char//
*A tréfa rosszul sült el a páncélos részéről, ugyanis Loecbert felpaprikázta magát. ~Micsoda? Hogy ez ebben hisz?~ Azután jön a totális értetlenség részéről, mikor a medvetermetű közli vele a tyúkos dumát. Kihúzza íját és egy nyilat a tegezéből, majd a másikra fogja azokat. Úgy dönt, megpróbál ráijeszteni egy ilyen "Fekete Úr" imádóra.*
-Rossz helyen jársz, romlott! Azonnal elhagyod ezt a várost, vagy minden erőkre esküszöm, tűpárnát csinálok belőled. *Ekkor azonban kifakad a nevetés a páncélosból, könnyeit törölve hahotázik. Bert rájön, hogy tréfa áldozata lett. Visszafugja a fegyvert megalázottan a helyére, majd elnézést kér (bár nem érti, miért). A kérdésre készségesen válaszol.*
-Apám száműzött otthonról, s egy erdei kunyhóban élek azóta, az artheniori erdőben. *Ekkor kérdés fogalmazódik meg benne.* Te mi ügyben vagy itt, ha szabad kérdeznem?
*A tréfa rosszul sült el a páncélos részéről, ugyanis Loecbert felpaprikázta magát. ~Micsoda? Hogy ez ebben hisz?~ Azután jön a totális értetlenség részéről, mikor a medvetermetű közli vele a tyúkos dumát. Kihúzza íját és egy nyilat a tegezéből, majd a másikra fogja azokat. Úgy dönt, megpróbál ráijeszteni egy ilyen "Fekete Úr" imádóra.*
-Rossz helyen jársz, romlott! Azonnal elhagyod ezt a várost, vagy minden erőkre esküszöm, tűpárnát csinálok belőled. *Ekkor azonban kifakad a nevetés a páncélosból, könnyeit törölve hahotázik. Bert rájön, hogy tréfa áldozata lett. Visszafugja a fegyvert megalázottan a helyére, majd elnézést kér (bár nem érti, miért). A kérdésre készségesen válaszol.*
-Apám száműzött otthonról, s egy erdei kunyhóban élek azóta, az artheniori erdőben. *Ekkor kérdés fogalmazódik meg benne.* Te mi ügyben vagy itt, ha szabad kérdeznem?
7270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-19 11:07:38
Üzenet elküldve: 2019-08-19 11:07:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loecbert Laeventher//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Civakodni a nők szoktak, meg az elfek. De ki tudja. A medvetermetű, bár mogorva és barátságtalan, a kérdése életszerű. Bár valójában nem tudja, hogyan néz ki egy átlagos artheniori lakos. De biztosan nem páncélban nézelődik egy erdőszéli tisztáson.
A hosszúfülűn látszik, hogy nem arra a válaszra számított, amit kapott. Az élet szar.
A csirkéket és az áldozatot érintő kérdésre kapott válaszra felhúzza a szemöldökét. Érdekes katyvasznak hangzik az elf meghatározása.*
- Az erdőt összekötő miben? *Morogja az orra alatt, mert nem igazán érti, miről beszél a másik. "Nyomokban elementalista"? Meg kell hagyni, hogy ez teljesen értelmetlen a számára. Nem szívleli a mágusokat, alattomos senkiháziaknak tartja őket. A medvetermetű az acélban hisz.*
- Igen. *Vágja rá a kérdésre és közelebb lép a fickóhoz. Jobbja a láncos buzogány markolatára siklik.*
- Ha te nem is, én azért jöttem, hogy áldozati bárányt találjak és a vérével fessem fel Sa'Tereht jelét és szólítsam a Fekete Urat! *Hangját elmélyíti, hogy még ijesztőbb legyen.*
- Szarok a tyúkaidra. *Köpi a szót. Azt nem is érti, miféle házhoz kell tyúk.
Ám mielőtt még a másik rendese betojhatna vagy esetleg agresszívan reagálhatna, hangosan felnevet. Öblös hangjától csak úgy visszhangzik az erdőszél.*
- Tréfálok, kacsacsőrmester. *Törölgeti könnyes szemeit. Ha a másiknak nem is, neki tetszett a tréfa.*
- Milyen vityillóhoz kell neked csirke? *Int a szárnyasok felé, ha az elf nem esett a torkának a kis vicc után.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Civakodni a nők szoktak, meg az elfek. De ki tudja. A medvetermetű, bár mogorva és barátságtalan, a kérdése életszerű. Bár valójában nem tudja, hogyan néz ki egy átlagos artheniori lakos. De biztosan nem páncélban nézelődik egy erdőszéli tisztáson.
A hosszúfülűn látszik, hogy nem arra a válaszra számított, amit kapott. Az élet szar.
A csirkéket és az áldozatot érintő kérdésre kapott válaszra felhúzza a szemöldökét. Érdekes katyvasznak hangzik az elf meghatározása.*
- Az erdőt összekötő miben? *Morogja az orra alatt, mert nem igazán érti, miről beszél a másik. "Nyomokban elementalista"? Meg kell hagyni, hogy ez teljesen értelmetlen a számára. Nem szívleli a mágusokat, alattomos senkiháziaknak tartja őket. A medvetermetű az acélban hisz.*
- Igen. *Vágja rá a kérdésre és közelebb lép a fickóhoz. Jobbja a láncos buzogány markolatára siklik.*
- Ha te nem is, én azért jöttem, hogy áldozati bárányt találjak és a vérével fessem fel Sa'Tereht jelét és szólítsam a Fekete Urat! *Hangját elmélyíti, hogy még ijesztőbb legyen.*
- Szarok a tyúkaidra. *Köpi a szót. Azt nem is érti, miféle házhoz kell tyúk.
Ám mielőtt még a másik rendese betojhatna vagy esetleg agresszívan reagálhatna, hangosan felnevet. Öblös hangjától csak úgy visszhangzik az erdőszél.*
- Tréfálok, kacsacsőrmester. *Törölgeti könnyes szemeit. Ha a másiknak nem is, neki tetszett a tréfa.*
- Milyen vityillóhoz kell neked csirke? *Int a szárnyasok felé, ha az elf nem esett a torkának a kis vicc után.*
7269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-18 10:51:14
Üzenet elküldve: 2019-08-18 10:51:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkälne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elhatározása sziklaszilárd, mostanra érett meg a kapcsolatukban arra, hogy ha belekezdett, végig is vigye. Nem gondolkodik, csak kedve szerint csókol. Saját ízlése szerin mozdul. Abból a sóhajból, mely kharassh szájáról gördül, kiérzi a megkönnyebbülést, hogy ott lebeghetett a korábbi alkalmak emléke, mikor a köldök határvonaláról mindig visszakozott. Az a sóhaj, akár egy feloldozás, s úgy is hat. A félénk óvatos kezdeti mozzanatok ezután bátorodnak, s mikor kellőképp kifigyelte, mi okozza a legédesebb mámort, leckével fűszerezi azt. Nem állja helyét, hogy csak Käli kerüljön kínba, hogy netalán más is meghallja őket. Mikor egy hangosabb nyögés elhagyja a markáns ajkakat, Kali visszakozik, nehogy felverjék a vízi vadvilágot. Szemtelen. És ahogy Kharasshira pillant olykor, kiváltképp nyeregben érzi magát. Ördögi játék ez, hisz az ismétlésekkel nem bánik csínján, amint elegendő szünetet rendelt el hasonlóan folytatja.
Nem tűnik fel neki, hogy Kharasshi mozdulna, hogy ebben is uralni szeretné. Eleinte még talán örülne is, ha nem kellene vakon találgatnia, de így saját ösztönös mozzanataiban is megtalálhatja azt, ami mindkettejük ínyére van. Az egyre megfeszülő test ujjai alatt egészen másképp hat rá, mint korábban hitte. Az, hogy ő irányít, hogy a sóhajok neki szólnak egészen felvillanyozza, bátrabbá teszi. Mikor egészen alámerül, szabad kezével önnön boldogságát sem engedi csillapodni.
Meglepi, mikor állára fog Kharasshi, még a hévvel küszködik, hogy mámorba segítse kedvesét. Mély sóhajai a csókba vesznek, vékony karjai a széles vállra futnak, ahol áhítattal simítanak végig. Vágytól izzó, türelmetlenséget csillogó kékjeit a fakókba fúrja, miközben lassú mozdulatokkal emelkedik trónusára Kharasshi. Egyszerre vágyja így, és sürgetné jobban. A hátán szántó ujjai lefelé haladnak a kemény pőre hátsó felé, hogy eme kívánságot ösztönözze. Ujjai markolva szántják a bőrét, erősödő rózsaszín nyomokat hagyva maguk után, s ahogy a lendület a habzsoló csókkal vetekszik, Käli sóhajai s karmolásai is erősödnek.
Kéjes mosoly húzódik ajkára ahogy a ruhái és a macskák sorsát pecsételi Kharasshi. Nem gondolta, hogy ilyen öröme lesz benne kedvesének, s ez a felismerés, csak még inkább feltüzeli.*
- Inkább csókolj tovább, te mogorva! * s a kebleiről felfelé invitálja nyaka tájékára főleg.*
- Ha bántod a macskákat *sóhajtja a fenyegetés felvezetését * böjtre kárhoztatlak *sikkant a hévvel itatott mozdulatokban, melytől tán hiteltelen is lehetne, de nem állja meg hogy legalább ennyivel védelmébe ne vegye őket, ám a ruhái legkevésbé sem izgatják annyira, hogy akár gondolatot is fecséreljen rájuk. Jó néhány rongy sorba került már, mióta a mélységi a kedvese.
Egészen szédítő magaslatra hajszolja a kedves, de már nem fél elengedni lába alól a talajt, mert erősen fogja, tartja a csodában, melybe a gyönyörök ormairól rugaszkodik. Erős karjai közt csupán hangját igyekszik visszafogni, ajkait a másik nyakába temetve, vagy saját karjával tapasztva be azt, ha éppen nem a csókokba vész a mámor fojtott szűkölése. Remegve feszül a karcsú test az elsöprő ostrom alatt, s hirdeti ki hű fejedelmét.*
- Kharasshi...
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elhatározása sziklaszilárd, mostanra érett meg a kapcsolatukban arra, hogy ha belekezdett, végig is vigye. Nem gondolkodik, csak kedve szerint csókol. Saját ízlése szerin mozdul. Abból a sóhajból, mely kharassh szájáról gördül, kiérzi a megkönnyebbülést, hogy ott lebeghetett a korábbi alkalmak emléke, mikor a köldök határvonaláról mindig visszakozott. Az a sóhaj, akár egy feloldozás, s úgy is hat. A félénk óvatos kezdeti mozzanatok ezután bátorodnak, s mikor kellőképp kifigyelte, mi okozza a legédesebb mámort, leckével fűszerezi azt. Nem állja helyét, hogy csak Käli kerüljön kínba, hogy netalán más is meghallja őket. Mikor egy hangosabb nyögés elhagyja a markáns ajkakat, Kali visszakozik, nehogy felverjék a vízi vadvilágot. Szemtelen. És ahogy Kharasshira pillant olykor, kiváltképp nyeregben érzi magát. Ördögi játék ez, hisz az ismétlésekkel nem bánik csínján, amint elegendő szünetet rendelt el hasonlóan folytatja.
Nem tűnik fel neki, hogy Kharasshi mozdulna, hogy ebben is uralni szeretné. Eleinte még talán örülne is, ha nem kellene vakon találgatnia, de így saját ösztönös mozzanataiban is megtalálhatja azt, ami mindkettejük ínyére van. Az egyre megfeszülő test ujjai alatt egészen másképp hat rá, mint korábban hitte. Az, hogy ő irányít, hogy a sóhajok neki szólnak egészen felvillanyozza, bátrabbá teszi. Mikor egészen alámerül, szabad kezével önnön boldogságát sem engedi csillapodni.
Meglepi, mikor állára fog Kharasshi, még a hévvel küszködik, hogy mámorba segítse kedvesét. Mély sóhajai a csókba vesznek, vékony karjai a széles vállra futnak, ahol áhítattal simítanak végig. Vágytól izzó, türelmetlenséget csillogó kékjeit a fakókba fúrja, miközben lassú mozdulatokkal emelkedik trónusára Kharasshi. Egyszerre vágyja így, és sürgetné jobban. A hátán szántó ujjai lefelé haladnak a kemény pőre hátsó felé, hogy eme kívánságot ösztönözze. Ujjai markolva szántják a bőrét, erősödő rózsaszín nyomokat hagyva maguk után, s ahogy a lendület a habzsoló csókkal vetekszik, Käli sóhajai s karmolásai is erősödnek.
Kéjes mosoly húzódik ajkára ahogy a ruhái és a macskák sorsát pecsételi Kharasshi. Nem gondolta, hogy ilyen öröme lesz benne kedvesének, s ez a felismerés, csak még inkább feltüzeli.*
- Inkább csókolj tovább, te mogorva! * s a kebleiről felfelé invitálja nyaka tájékára főleg.*
- Ha bántod a macskákat *sóhajtja a fenyegetés felvezetését * böjtre kárhoztatlak *sikkant a hévvel itatott mozdulatokban, melytől tán hiteltelen is lehetne, de nem állja meg hogy legalább ennyivel védelmébe ne vegye őket, ám a ruhái legkevésbé sem izgatják annyira, hogy akár gondolatot is fecséreljen rájuk. Jó néhány rongy sorba került már, mióta a mélységi a kedvese.
Egészen szédítő magaslatra hajszolja a kedves, de már nem fél elengedni lába alól a talajt, mert erősen fogja, tartja a csodában, melybe a gyönyörök ormairól rugaszkodik. Erős karjai közt csupán hangját igyekszik visszafogni, ajkait a másik nyakába temetve, vagy saját karjával tapasztva be azt, ha éppen nem a csókokba vész a mámor fojtott szűkölése. Remegve feszül a karcsú test az elsöprő ostrom alatt, s hirdeti ki hű fejedelmét.*
- Kharasshi...
7268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-17 18:14:07
Üzenet elküldve: 2019-08-17 18:14:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gabrael Äron Yn'Char//
*A férfi stílusát még mindig nem tudta megszokni, bár nem igazán bánja. ~A sokszínűség nem árthat.~ Gondolja. Ámbár a medvetermetű (az elf számára civakodónak tűnő) kérdése meglepi, láthatóan.*
-Hát, ha artheniori ezek szerint nem is vagy, de utazónak kinézlek. Biztosan jártas vagy a városban. *Mondja. Aztán lesüti szemeit, mikor hallja ennek a teljes cáfolatát. Ezután a baromfikról kérdezi, amire hangosan felnevet.*
-Nem, dehogy, nem is ismerem annak a borzalomnak a hitét. Az erdőt összekötő energiákban hiszek... plusz, nyomokban elementalista vagyok. *Semmi közös nincs bennük első lászatra, ezért megpróbál a vallás irányában elindulni. ~Mert vallásának mindenkinek lennie kell.~ * Miért? Te benne hiszel? A tyúkokat nem adhatom oda, sajnálom, kell a házhoz. *Vallja be cseppet rájátszva a helyzetre.*
*A férfi stílusát még mindig nem tudta megszokni, bár nem igazán bánja. ~A sokszínűség nem árthat.~ Gondolja. Ámbár a medvetermetű (az elf számára civakodónak tűnő) kérdése meglepi, láthatóan.*
-Hát, ha artheniori ezek szerint nem is vagy, de utazónak kinézlek. Biztosan jártas vagy a városban. *Mondja. Aztán lesüti szemeit, mikor hallja ennek a teljes cáfolatát. Ezután a baromfikról kérdezi, amire hangosan felnevet.*
-Nem, dehogy, nem is ismerem annak a borzalomnak a hitét. Az erdőt összekötő energiákban hiszek... plusz, nyomokban elementalista vagyok. *Semmi közös nincs bennük első lászatra, ezért megpróbál a vallás irányában elindulni. ~Mert vallásának mindenkinek lennie kell.~ * Miért? Te benne hiszel? A tyúkokat nem adhatom oda, sajnálom, kell a házhoz. *Vallja be cseppet rájátszva a helyzetre.*
7267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-17 14:06:12
Üzenet elküldve: 2019-08-17 14:06:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loecbert Laeventher//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nyurga elf válasszal él. Érzi, hogy talán túl barátságtalanra sikerültek kérdései, de ez a legritkább esetben szokta zavarni. Úgysem ismeri a másikat, nem kell neki itt paroláznia.*
- Jahogyúgy. *Morogja, ahogy újra szétnéz a tisztáson. A környék inkább látszik erdőnek, mint városnak, mögötte ott magasodik a fal nélküli város, tehát inkább a medvetermetű tévedt el, mint az elf.*
- Úgy nézek ki, mint egy artheniori? *Kérdi félmosollyal, majd nehéz sóhajjal tér át egy barátságosabb hangnemre.*
- Nem, nem vagyok városi. Csak tegnap érkeztem. *Vallja be kelletlenül, majd újra végigtekint a baromfiakkal felszerelkezett lombzabálón.*
- Bár az is erdő, *int az elf mögött húzódó fasor felé.* de a főtéren túl elterülő részt szokták artheninori erdőség néven emlegetni. *Válaszolja. Ezt is csak azért tudja, mert arról jött az út és ő azon az erdőn át lovagolt idáig.
A földet érő szárnyas felpiszkálja kíváncsiságát, hüvelykujjait fegyverövébe akasztva fordul az elf felé, hogy újra végignézzen rajta.*
- Most komolyan, ugye nem valami Sa'Terethi áldozó-baromságra készülsz azokkal a szerencsétlen szárnyasokkal? *Kérdi, de fel kell röffennie a dolog lehetetlenségén. A fickó nem úgy néz ki, mint valami vérhívő.*
- Mer' nagyon úgy nézel ki, még ha nem is. *Foglalja össze az egészet talán kissé érthetetlenül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nyurga elf válasszal él. Érzi, hogy talán túl barátságtalanra sikerültek kérdései, de ez a legritkább esetben szokta zavarni. Úgysem ismeri a másikat, nem kell neki itt paroláznia.*
- Jahogyúgy. *Morogja, ahogy újra szétnéz a tisztáson. A környék inkább látszik erdőnek, mint városnak, mögötte ott magasodik a fal nélküli város, tehát inkább a medvetermetű tévedt el, mint az elf.*
- Úgy nézek ki, mint egy artheniori? *Kérdi félmosollyal, majd nehéz sóhajjal tér át egy barátságosabb hangnemre.*
- Nem, nem vagyok városi. Csak tegnap érkeztem. *Vallja be kelletlenül, majd újra végigtekint a baromfiakkal felszerelkezett lombzabálón.*
- Bár az is erdő, *int az elf mögött húzódó fasor felé.* de a főtéren túl elterülő részt szokták artheninori erdőség néven emlegetni. *Válaszolja. Ezt is csak azért tudja, mert arról jött az út és ő azon az erdőn át lovagolt idáig.
A földet érő szárnyas felpiszkálja kíváncsiságát, hüvelykujjait fegyverövébe akasztva fordul az elf felé, hogy újra végignézzen rajta.*
- Most komolyan, ugye nem valami Sa'Terethi áldozó-baromságra készülsz azokkal a szerencsétlen szárnyasokkal? *Kérdi, de fel kell röffennie a dolog lehetetlenségén. A fickó nem úgy néz ki, mint valami vérhívő.*
- Mer' nagyon úgy nézel ki, még ha nem is. *Foglalja össze az egészet talán kissé érthetetlenül.*
7266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-16 14:16:16
Üzenet elküldve: 2019-08-16 14:16:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gabrael Äron Yn'Char//
*A fehérbőrű erdei észreveszi, hogy egy vérbeli zsoldossal van dolga. ~Csodás vagy, atyám, tehát szerinted ezekkel vagyok egy színvonalon?~ Megpróbálja újra feltenni a kérdést, bár már sokkal közönségesebb hangon, megspékelve egy kis előtörténettel.*
-A piacról (vagy miről) tartanék visszafelé, az artheniori erdőségbe, de sajnos új vagyok itt, emiatt eltévedtem. Esetleg tudnál segíteni? *Úgy gondolja, érdemes a legalapvetőbb kérdést is újra megkockáztatnia a hústoronnyal szemben.* Egyáltalán artheniori vagy? *A választ várva közben észreveszi, hogy az egyik tyúk éppen le készül tojni egyik ruhadarabját, emiatt ledobja a földre. A szárnyas dolgát végezve boldogan kapirgál Loecbert előtt, nem nagyon akar eltávolodni az elftől.*
*A fehérbőrű erdei észreveszi, hogy egy vérbeli zsoldossal van dolga. ~Csodás vagy, atyám, tehát szerinted ezekkel vagyok egy színvonalon?~ Megpróbálja újra feltenni a kérdést, bár már sokkal közönségesebb hangon, megspékelve egy kis előtörténettel.*
-A piacról (vagy miről) tartanék visszafelé, az artheniori erdőségbe, de sajnos új vagyok itt, emiatt eltévedtem. Esetleg tudnál segíteni? *Úgy gondolja, érdemes a legalapvetőbb kérdést is újra megkockáztatnia a hústoronnyal szemben.* Egyáltalán artheniori vagy? *A választ várva közben észreveszi, hogy az egyik tyúk éppen le készül tojni egyik ruhadarabját, emiatt ledobja a földre. A szárnyas dolgát végezve boldogan kapirgál Loecbert előtt, nem nagyon akar eltávolodni az elftől.*
7265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-16 12:03:13
Üzenet elküldve: 2019-08-16 12:03:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Loecbert Laeventher//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mi a picsa? *Ocsúdik fel a medvetermetű, ahogy felnéz. Egyáltalán nem ide szeretett volna kilyukadni, de valamiért elnézett egy kanyart vagy fordulót és a Pegazus helyett valami istenek verte tisztáson találja magát. Ennyire nem bambulhatott el. De úgy tűnik, mégis.*
- Miva'? *Valami lombzabáló intéz felé kérdést baromfiakkal a hóna alatt. Elég nevetséges látványt nyújt, de eltévedése okán most nincs kedve derülni a fickón.*
- Jah, ugyanazt beléd is. *Morran vissza, amikor rájön, hogy az elf csak köszönni akart a maga fura módján.
Ezentúl nem igazán tudja, hogy mit tudnának beszélgetni, ég és föld a két férfi, ez első pillantásra is látható. Az elfekhez eddig is semlegesen állt, ha nem kötöttek belé, felőle elparolázhattak mellette.
Nem akar ostobának tűnni, aki eltévedt a városban, beismerni meg túl büszke, pedig már második alkalommal történik meg. A barakkot se találta korábban, bár arra van magyarázata, ugyanis az épület az omláskor eltűnt. De ez a mostani fiaskó dühíti.*
- Szép madarak. *Int páncélkesztyűs kezével a baromfiak felé. Nem is érti, mit akar az erdőszélen egy elf két szárnyassal a hóna alatt a sötétedő város határában, ahol kettőjükön kívül nincs is más. Reméli, hogy nem valami véres rituálé készül éppen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mi a picsa? *Ocsúdik fel a medvetermetű, ahogy felnéz. Egyáltalán nem ide szeretett volna kilyukadni, de valamiért elnézett egy kanyart vagy fordulót és a Pegazus helyett valami istenek verte tisztáson találja magát. Ennyire nem bambulhatott el. De úgy tűnik, mégis.*
- Miva'? *Valami lombzabáló intéz felé kérdést baromfiakkal a hóna alatt. Elég nevetséges látványt nyújt, de eltévedése okán most nincs kedve derülni a fickón.*
- Jah, ugyanazt beléd is. *Morran vissza, amikor rájön, hogy az elf csak köszönni akart a maga fura módján.
Ezentúl nem igazán tudja, hogy mit tudnának beszélgetni, ég és föld a két férfi, ez első pillantásra is látható. Az elfekhez eddig is semlegesen állt, ha nem kötöttek belé, felőle elparolázhattak mellette.
Nem akar ostobának tűnni, aki eltévedt a városban, beismerni meg túl büszke, pedig már második alkalommal történik meg. A barakkot se találta korábban, bár arra van magyarázata, ugyanis az épület az omláskor eltűnt. De ez a mostani fiaskó dühíti.*
- Szép madarak. *Int páncélkesztyűs kezével a baromfiak felé. Nem is érti, mit akar az erdőszélen egy elf két szárnyassal a hóna alatt a sötétedő város határában, ahol kettőjükön kívül nincs is más. Reméli, hogy nem valami véres rituálé készül éppen.*
7264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-15 19:13:41
Üzenet elküldve: 2019-08-15 19:13:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Úton, valami jobb hely felé//
*Ahogy így szeli a koszos utcakövek sorát, hátán a már előre összepakolt batyuval és az enyhe ürülékszaggal az orrában, úgy dönt, hogy nem megy vissza a házba. Ott is csak egyedül lenne mint a kisujja, az oszladozó patkány és egyéb rágcsálótetemekkel. Küzdhetne a csótányinvázióval, ami minden évben ilyenkor tombolni szokott a környéken és sajtolhatná a növényi részeket, hogy kencét készítsen belőlük a környék összes bibircsókos vénasszonyának. ~Ez nekem nem hiányzik. ~ Egy időre szeretné elfelejteni ezt az egészet. Szinte észre se vette, de már el is hagyta régóta lakott városának kőépületeit, amelyek helyét átvette a most olyan szép zöld színben pompázó fűrengeteg. Szeme sarkából észrevesz egy tisztást a szinte mértani pontossággal egymás mellé ültetett fák rengetegében, arra is veszi az útját. Mikor odaér, ötlik fel benne, hogy járt már itt korábban is. Akkor nem igazán tudta értékelni a csendet és a hely varázsát, ez most valahogy másképp alakul, letelepedik és megpihen egy szimpatikus fa törzsének vetve a hátát.*
-Milyen békés. *Talán egy óra telhet el, mikor kipattannak a szemei és mehetnékje támad, valószínű az este az erdőben fogja érni, de minél messzebbre akar jutni addig is. Feltornássza magára a hátizsákot, amely roskadozik a belepakolt holmiktól, aztán nekiiramodik és elnyelik a fák.*
*Ahogy így szeli a koszos utcakövek sorát, hátán a már előre összepakolt batyuval és az enyhe ürülékszaggal az orrában, úgy dönt, hogy nem megy vissza a házba. Ott is csak egyedül lenne mint a kisujja, az oszladozó patkány és egyéb rágcsálótetemekkel. Küzdhetne a csótányinvázióval, ami minden évben ilyenkor tombolni szokott a környéken és sajtolhatná a növényi részeket, hogy kencét készítsen belőlük a környék összes bibircsókos vénasszonyának. ~Ez nekem nem hiányzik. ~ Egy időre szeretné elfelejteni ezt az egészet. Szinte észre se vette, de már el is hagyta régóta lakott városának kőépületeit, amelyek helyét átvette a most olyan szép zöld színben pompázó fűrengeteg. Szeme sarkából észrevesz egy tisztást a szinte mértani pontossággal egymás mellé ültetett fák rengetegében, arra is veszi az útját. Mikor odaér, ötlik fel benne, hogy járt már itt korábban is. Akkor nem igazán tudta értékelni a csendet és a hely varázsát, ez most valahogy másképp alakul, letelepedik és megpihen egy szimpatikus fa törzsének vetve a hátát.*
-Milyen békés. *Talán egy óra telhet el, mikor kipattannak a szemei és mehetnékje támad, valószínű az este az erdőben fogja érni, de minél messzebbre akar jutni addig is. Feltornássza magára a hátizsákot, amely roskadozik a belepakolt holmiktól, aztán nekiiramodik és elnyelik a fák.*
7263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-15 18:14:13
Üzenet elküldve: 2019-08-15 18:14:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
* Miután Sam magához tér, furcsa érzés fogja el. Mintha valami lezáratlan venne, vagy hiányozna. Nem tudja megfogni teljesen, hogy mi ez, és hamar tovább is illan, nyomtalanul, és el is felejti az egészet. A mellette fekvő nőre tekint, aki még nem tért magához. Elgondolkodik rajta, hogy megpróbálja felébreszteni, de abból a kevésből, amit a nőről tud, úgy érzi, hogy ezzel csak rontana a helyzeten. Inkább lelép, nyomtalanul, ahogy egymást ott szokták hagyni. Ezúttal nem történt semmi kettejük között, de már kedve sincs hozzá, hogy bármivel próbálkozzon. Biztos, hogy találkoznak még, és akkor alkalmasabb lesz a helyzet is.
Ahogy a tisztásra ér, leheveredik a fűbe, és a csillagokat nézi egy ideig. Ismét egyfajta hiányérzet uralkodik el rajta, de ez a korábbihoz semmiben sem kötődik. Egyszerűen üresnek, és kevésnek érzi az életet. Nagyon mérges amiatt, hogy nem jutott drogokhoz, és nem tudta megtenni, amiket eltervezett. Tehetetlennek érzi magát ebben az ügyben. *
Ahogy a tisztásra ér, leheveredik a fűbe, és a csillagokat nézi egy ideig. Ismét egyfajta hiányérzet uralkodik el rajta, de ez a korábbihoz semmiben sem kötődik. Egyszerűen üresnek, és kevésnek érzi az életet. Nagyon mérges amiatt, hogy nem jutott drogokhoz, és nem tudta megtenni, amiket eltervezett. Tehetetlennek érzi magát ebben az ügyben. *
7262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-15 18:07:48
Üzenet elküldve: 2019-08-15 18:07:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gabrael Äron Yn'Char//
*Végre ki tudja szabadítani magát a piacról, de a vásárfiákkal (és a két baromfival) megpakkolva még mindig esetlennek tűnhet. Az ember nem gondolná róla, hogy tapasztalt íjász. Elönti a méreg, gyűlöli a várost. Úgy dönt, végső elkeseredettségében megkérdez valakit, hátha útba tudnák igazítani. Egy marcona harcost pillant meg, bőségses vértben csillogva. Sosem félt az ilyen alakoktól, sőt, igazság szerint őket kedvelte a legjobban. Rafinált, de megbízható zsoldosok, akik bármikor kaphatók egy kis kalandra. Jelenleg azonban a kaland fogalma kimerülne egy beszélgetésben, bár ki tudja mit hoz majd a csevej.*
-Bőséget boldogságot! *Üdvözli hangosan, jó kiállással az idegent, mintha csak egy erdei barátjának mondaná.* Idevalósi?
*Végre ki tudja szabadítani magát a piacról, de a vásárfiákkal (és a két baromfival) megpakkolva még mindig esetlennek tűnhet. Az ember nem gondolná róla, hogy tapasztalt íjász. Elönti a méreg, gyűlöli a várost. Úgy dönt, végső elkeseredettségében megkérdez valakit, hátha útba tudnák igazítani. Egy marcona harcost pillant meg, bőségses vértben csillogva. Sosem félt az ilyen alakoktól, sőt, igazság szerint őket kedvelte a legjobban. Rafinált, de megbízható zsoldosok, akik bármikor kaphatók egy kis kalandra. Jelenleg azonban a kaland fogalma kimerülne egy beszélgetésben, bár ki tudja mit hoz majd a csevej.*
-Bőséget boldogságot! *Üdvözli hangosan, jó kiállással az idegent, mintha csak egy erdei barátjának mondaná.* Idevalósi?
7261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:07:28
Üzenet elküldve: 2019-08-13 19:07:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkälne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A máris erélytelennek bélyegzett intésre csak elvigyorodik.*
- Ugyan... *morogja, s már lassan mozdulna is, hogy megmutassa a kicsikének, mit is jelent uralkodni, hogy maga alá teperje. De aztán mégis béklyójában marad. Ahogy azok a csókok egyre lejjebb szállingóznak, megakasztják a tettben. Mikor a testecske is lejjebb csusszan, Kharasshi behunyja a szemét, és megfeszülve a simítás alatt beharapja az ajkát. Mikor már a hasánál jár ez a könyörtelen kényeztetés, megemeli a fejét és zihálva pillant az álnokul mosolygó kékekre. De meg se nyikkan, csak nyeli a levegőt, és szinte minden apró érintésre máris sodronyként húzódnak munkára az izmai. Elnyílnak az ajkai, mikor a lány a távolságot szinte már semmivé lopja, s azok a finom ujjacskák értőn korbácsolják tovább vágyait. Karcos, szaggatott sóhaja viszont csak akkor szakad fel, mikor Käli ajkai beteljesítik a csókot, amire már nagyon-nagyon rég ácsingózott. Néma, elcsigázott áhítat feszül a mélységi vonásaira. Ujjai a fűbe markolnak. Kéjek távlatain hitetlenkedő ráncok redőzik a homlokát, míg akadozó lélegzetével birkózik. Tapasztalatlan még a kis beste, de jó érzékkel és egyre bátrabban fedezi fel újdonsült hatalmát. Nedves, meleg kis nyelve, puha ajkai úgy teszik fejére azt a koronát, hogy Kharasshinak esélye sincs vétót emelni. Ugyan már! Előbb harapná le a saját nyelvét. Zihálva hanyatlik a fűbe. Ajkáról fel-felszakad egy-egy nyögés, amikor királynője egyre bátrabban bontogatja szárnyait. Persze, mikor rájön, hogy ha túl hangos, akkor megvonatik tőle a mennybe vivő kegy, inkább csak harapja az ajkát és csendesen birkózik a gyönyörrel. Idővel felkönyököl, hiszen mindig is nagy tetszésére volt a lányt nézni ölelkezésük közben. Ezzel a kivételes látvánnyal pedig tényleg alig tud betelni.
Olykor-olykor mozdulna, hogy kezébe vegye a gyeplőt, hogy saját kívánságára szabja az ütemet, de inkább megálljt parancsol magának és markolja tovább a szerencsétlen gazokat. Nem akarja elrebbenteni a lányt ilyesmivel. Lesz még alkalma felhozni kívánalmait. Nagyon reméli, hogy lesz. De most még hadd tapasztalja ki maga, amit szeretne. Kharasshi aztán nem rejti véka alá, mitől szánt rajta végig a mámor. Nem kell se szavakkal se irányítással terelni a nősténykét, nagyon is figyel rá. Egek, de még hogy! Mintha Kharasshi épp készséggel végigmutogatná a páncélja gyenge pontjait.
Szinte beleszédül a kéjekbe, de egy idő után azért kénytelen megálljt parancsolni, mielőtt túl messzire vinné. Megragadja az állacskát és magához húzza. Bőszen, éhesen csókolja azokat a boszorkányos ajkakat, s már gyűri is maga alá Käli meztelen testét, hogy elégtételt vegyen, hogy visszakapaszkodjon a trónusára. De így is hálát és lenyűgözöttséget zihál minden mohó csókja, míg elmerül királyi kiváltsága kéjes mélységeiben. Ez se kevésbé vadító zsákmány. Még mindig olyan fenséges élmény, mint első alkalommal. Olyan kéjes, hogy csak lassú méltósággal lehet birtokba venni. Szinte végigszántja az érzéki szorítás.
Csípője aztán megtalálja ütemét, élvhajhász étvágya pedig egyre telhetetlenebbül követeli a jussát.*
- Holnap kidobom az összes ruhádat *mondja rekedten. Csókjai a selyembőrű kebleket falják, kezei a formás csípőt markolják, hogy keményen tartsák a vehemens lendület kényére.* - És kivágom az összes macskát a negyedből *ígéri. Ha rongyosra vakarja tőlük a bőrét, ilyen kéjes büntetésért még az is megéri.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A máris erélytelennek bélyegzett intésre csak elvigyorodik.*
- Ugyan... *morogja, s már lassan mozdulna is, hogy megmutassa a kicsikének, mit is jelent uralkodni, hogy maga alá teperje. De aztán mégis béklyójában marad. Ahogy azok a csókok egyre lejjebb szállingóznak, megakasztják a tettben. Mikor a testecske is lejjebb csusszan, Kharasshi behunyja a szemét, és megfeszülve a simítás alatt beharapja az ajkát. Mikor már a hasánál jár ez a könyörtelen kényeztetés, megemeli a fejét és zihálva pillant az álnokul mosolygó kékekre. De meg se nyikkan, csak nyeli a levegőt, és szinte minden apró érintésre máris sodronyként húzódnak munkára az izmai. Elnyílnak az ajkai, mikor a lány a távolságot szinte már semmivé lopja, s azok a finom ujjacskák értőn korbácsolják tovább vágyait. Karcos, szaggatott sóhaja viszont csak akkor szakad fel, mikor Käli ajkai beteljesítik a csókot, amire már nagyon-nagyon rég ácsingózott. Néma, elcsigázott áhítat feszül a mélységi vonásaira. Ujjai a fűbe markolnak. Kéjek távlatain hitetlenkedő ráncok redőzik a homlokát, míg akadozó lélegzetével birkózik. Tapasztalatlan még a kis beste, de jó érzékkel és egyre bátrabban fedezi fel újdonsült hatalmát. Nedves, meleg kis nyelve, puha ajkai úgy teszik fejére azt a koronát, hogy Kharasshinak esélye sincs vétót emelni. Ugyan már! Előbb harapná le a saját nyelvét. Zihálva hanyatlik a fűbe. Ajkáról fel-felszakad egy-egy nyögés, amikor királynője egyre bátrabban bontogatja szárnyait. Persze, mikor rájön, hogy ha túl hangos, akkor megvonatik tőle a mennybe vivő kegy, inkább csak harapja az ajkát és csendesen birkózik a gyönyörrel. Idővel felkönyököl, hiszen mindig is nagy tetszésére volt a lányt nézni ölelkezésük közben. Ezzel a kivételes látvánnyal pedig tényleg alig tud betelni.
Olykor-olykor mozdulna, hogy kezébe vegye a gyeplőt, hogy saját kívánságára szabja az ütemet, de inkább megálljt parancsol magának és markolja tovább a szerencsétlen gazokat. Nem akarja elrebbenteni a lányt ilyesmivel. Lesz még alkalma felhozni kívánalmait. Nagyon reméli, hogy lesz. De most még hadd tapasztalja ki maga, amit szeretne. Kharasshi aztán nem rejti véka alá, mitől szánt rajta végig a mámor. Nem kell se szavakkal se irányítással terelni a nősténykét, nagyon is figyel rá. Egek, de még hogy! Mintha Kharasshi épp készséggel végigmutogatná a páncélja gyenge pontjait.
Szinte beleszédül a kéjekbe, de egy idő után azért kénytelen megálljt parancsolni, mielőtt túl messzire vinné. Megragadja az állacskát és magához húzza. Bőszen, éhesen csókolja azokat a boszorkányos ajkakat, s már gyűri is maga alá Käli meztelen testét, hogy elégtételt vegyen, hogy visszakapaszkodjon a trónusára. De így is hálát és lenyűgözöttséget zihál minden mohó csókja, míg elmerül királyi kiváltsága kéjes mélységeiben. Ez se kevésbé vadító zsákmány. Még mindig olyan fenséges élmény, mint első alkalommal. Olyan kéjes, hogy csak lassú méltósággal lehet birtokba venni. Szinte végigszántja az érzéki szorítás.
Csípője aztán megtalálja ütemét, élvhajhász étvágya pedig egyre telhetetlenebbül követeli a jussát.*
- Holnap kidobom az összes ruhádat *mondja rekedten. Csókjai a selyembőrű kebleket falják, kezei a formás csípőt markolják, hogy keményen tartsák a vehemens lendület kényére.* - És kivágom az összes macskát a negyedből *ígéri. Ha rongyosra vakarja tőlük a bőrét, ilyen kéjes büntetésért még az is megéri.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586