Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-16 17:41:51
Üzenet elküldve: 2020-02-16 17:41:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az énekszó//
*Zinov már régóta úton van a piactérre, hátha szerezhet magának ott valami értékes tárgyat vagy információt. Már nincs messze, azonban érzi, hogy pihennie kell, vagy lehet már soha nem ér nemhogy a piactérre, de sehova máshova sem, ezért leül a tisztás zöldellő füvére. Érzi, hogy valami nem az igazi. Már régen hallott jó zenét, hiányzik a fülének. Sokat gondolkozik, hogy mi lenne erre a megoldás, majd úgy dönt, hogy ha már más nem teszi, majd szórakoztatja ő magát. Elkezd ezért énekelni, miközben titokban azt reméli, hogy valaki más is hallja azt, és odavonzza a dallam a hozzá.*
*Zinov már régóta úton van a piactérre, hátha szerezhet magának ott valami értékes tárgyat vagy információt. Már nincs messze, azonban érzi, hogy pihennie kell, vagy lehet már soha nem ér nemhogy a piactérre, de sehova máshova sem, ezért leül a tisztás zöldellő füvére. Érzi, hogy valami nem az igazi. Már régen hallott jó zenét, hiányzik a fülének. Sokat gondolkozik, hogy mi lenne erre a megoldás, majd úgy dönt, hogy ha már más nem teszi, majd szórakoztatja ő magát. Elkezd ezért énekelni, miközben titokban azt reméli, hogy valaki más is hallja azt, és odavonzza a dallam a hozzá.*
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-16 15:13:40
Üzenet elküldve: 2020-02-16 15:13:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felkészülés//
*Rony útjai elválnak ideiglenesen Aerwenétől, ő pedig Zsálya hátán igyekszik a tisztásra. Kissé szétnéz, jeleket, vagy akármit keresve. Régi otthonát fürkészi a távolban, a nagy családi ház legtöbbször látszódik, amikor tiszta idő van. Fúj a szél, de már nagyon estefelé jár az idő, Ronynak pedig muszáj lesz lepihennie. Nem szándékozott eleve sokáig maradni, de mivel az egyetlen dolgot sem látja, ami itt tartaná, újra megböki a gyapjasteve oldalát, majd elindul a Kalmárba, hátha visszaért már a virágbólszületett lány is.*
*Rony útjai elválnak ideiglenesen Aerwenétől, ő pedig Zsálya hátán igyekszik a tisztásra. Kissé szétnéz, jeleket, vagy akármit keresve. Régi otthonát fürkészi a távolban, a nagy családi ház legtöbbször látszódik, amikor tiszta idő van. Fúj a szél, de már nagyon estefelé jár az idő, Ronynak pedig muszáj lesz lepihennie. Nem szándékozott eleve sokáig maradni, de mivel az egyetlen dolgot sem látja, ami itt tartaná, újra megböki a gyapjasteve oldalát, majd elindul a Kalmárba, hátha visszaért már a virágbólszületett lány is.*
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:35:50
Üzenet elküldve: 2020-02-16 14:35:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
*Arthenior. Emlékei szerint nem volt ennyire szeles legutóbb a levegő városa. Persze, az más évszak volt még. Erősen kapaszkodik kalapjába, fejét lehajtva morózusan ballag. Bekúszik gondolatai közé egy kényelmetlen sejtelem. Nem tudni, merre szökött a Mélységek Ura, de ha tudja, merre kell mennie, akkor egyenesen idejött volna valószínűleg. Hiszen itt kémkedhet a legkönnyebben, és itt juthat le a föld mélyére, ahogyan ők is tették. Tán még a kötelek is ott vannak a szakadékban. Hosszú út áll mögötte, de nem itt ér véget, a tisztáson. Szeretné látni a helyet, ahonnan elindultak egykor.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:36:38
Üzenet elküldve: 2020-02-16 13:36:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Olybá tűnik, ő maga sikeresen végez kötelei elvágásával. Nava esetében ez már nem így megy; óbégatást hall hátulról. Kissé korábban lelepleződtek, mint azt várta.*
- Siess!
*Szól Navának, valamelyest még mindig suttogva. A következő pillanat történése meglepetésként éri, hisz Dak olyat tesz, amit Effi szerint a férfi még sohasem tett - embert öl. Még a szeme is elkerekedik, na de itt már nincs mire várni.*
- Picsába.
*Azzal olyan tempóra bírja lovát, amilyen csak szerencsétlen állatból kitelik. Letér hát jobbra, amerre Dak mondja, vagy inkább üvölti. Belovagolnak ezennel a fák és susnyások végtelennek tetsző tengerébe, minek szépségében aligha tud gyönyörködni, több okból is. Szemébe, arcába gallyak csapódnak; hajába is olykor belekap egy-egy ág; és még a nyaka is kezd begörcsölni. De mindegy egyébiránt, hisz most az életéért menekül, ha úgy tetszik, követve Dak utasításait.
Vágta közben nyilak sokasága suhan el hol fejük felett, hol mellettük, ámbáron igyekszik nem foglalkozni a ténnyel, hogy akármelyik óvatlan pillanatban az ő hátába is érkezhet egy. S ha érkezik is átfutni agyán bármiféle kósza gondolat, akkor biztosan arra gondol most, hogy ezek az események is a hülye családja miatt alakultak így. Csak nekik lehetett ilyen sültbolond üzlettársa, aki egy hölgy kegyeiért csalinak képes annak barátnőjét, magát a Vashegyi Teveúrnőt és a Tevesógornőt üldözőbe venni. Ezért otthon biztos megüti Tiziót, akár tehet róla, akár nem. Csak érjen haza épségben.*
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Olybá tűnik, ő maga sikeresen végez kötelei elvágásával. Nava esetében ez már nem így megy; óbégatást hall hátulról. Kissé korábban lelepleződtek, mint azt várta.*
- Siess!
*Szól Navának, valamelyest még mindig suttogva. A következő pillanat történése meglepetésként éri, hisz Dak olyat tesz, amit Effi szerint a férfi még sohasem tett - embert öl. Még a szeme is elkerekedik, na de itt már nincs mire várni.*
- Picsába.
*Azzal olyan tempóra bírja lovát, amilyen csak szerencsétlen állatból kitelik. Letér hát jobbra, amerre Dak mondja, vagy inkább üvölti. Belovagolnak ezennel a fák és susnyások végtelennek tetsző tengerébe, minek szépségében aligha tud gyönyörködni, több okból is. Szemébe, arcába gallyak csapódnak; hajába is olykor belekap egy-egy ág; és még a nyaka is kezd begörcsölni. De mindegy egyébiránt, hisz most az életéért menekül, ha úgy tetszik, követve Dak utasításait.
Vágta közben nyilak sokasága suhan el hol fejük felett, hol mellettük, ámbáron igyekszik nem foglalkozni a ténnyel, hogy akármelyik óvatlan pillanatban az ő hátába is érkezhet egy. S ha érkezik is átfutni agyán bármiféle kósza gondolat, akkor biztosan arra gondol most, hogy ezek az események is a hülye családja miatt alakultak így. Csak nekik lehetett ilyen sültbolond üzlettársa, aki egy hölgy kegyeiért csalinak képes annak barátnőjét, magát a Vashegyi Teveúrnőt és a Tevesógornőt üldözőbe venni. Ezért otthon biztos megüti Tiziót, akár tehet róla, akár nem. Csak érjen haza épségben.*
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-15 14:30:08
Üzenet elküldve: 2020-02-15 14:30:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dak felhőtlen beszélgetése, s a csapat hangos, ordenáré röhögése hallik, miközben Ephemia és Navarentine homlokán vélhetően erőltejes gyöngyözésnek indulnak az izzadságcseppek. Hatalmas a tét. Ha lebuknak, vélhetően sokkal inkább gúzsba kötik őket, s talán nem lesz olyan erőteljes, az "épségben hozzátok őket" utalás, mit a csuklyás kapott, bár kétségkívül eddig udvariasnak tűnt. Dakon látszik, hogy kissé kényszeredett a röhögése, s bár a két lány nem ismeri annyira, ezt hangjából kihallhatják, ahogyan azt is, hogy fél. Igazság szerint, talán ez életének első igazi hőstette, mit valaha is megkockáztatott. Világéletében egyszerű volt, parancsokat követett, bármik is legyenek azok, valójában azonban bántani, talán soha sem bántott senkit, azt mindig elkerülte. Ártatlan szívű, miképp sorsa mostoha volt hozzá, ő úgy erősödött meg ebben. Magyarázatot most sem tudna adni arra, hogy miért csatlakozott, de igaz, azt már megválaszolta, hogy miért nem tud kiszakadni ebből. Talán most sikerül, talán most van remény! Hisz ígéretet kapott, s már látja maga előtt, amint Ephemiának kedveskedve egy mezei virágcsokorral, kilovagolnak mindketten a birtokokon, hogy megnézzék a gyümölcsös idei termését. Navarentinet is meglátogatná, hogy friss barackot szedjen neki, aztán szégyenlősen hajtsa meg magát távoztakor. Mindezt persze borzasztóan távoli még... nagyon távoli. Köhögés kapja el, s igyekszik nem hátratekinteni.*
- Fránya por... de majd este leöblítjük! *Hallik ismét egy tódítás, kezd kifogyni a szavakból, de hátranézni nem mer.
Mindeközben Ephemia lábaival már végez, s ahogy laposan körbetekint, azt láthatja, hogy senki sem figyel feléjük. A sor eleje kissé előrébb haladt már, nem sietnek, de nem is néznek hátra, hisz gyakran fordul elő, hogy valakinek meg kell állnia, hogy dolgát végezze, talán ezt gyanítják most is. Ahogy Navarentine a késért nyúl, némi bizonytalanság lesz úrrá mindkét lányon, s nem sok híja van, hogy azt elejtsék, kudarcra ítélve ezzel az akciót, s magát Dakot is vélhetően. Mikor Navarentine, a lábait fogva tartó kötelet kezdi vágni nagy sebességgel, hirtelen:*
- Hé! Hát azok meg?! *Hátulról hangzik fel a kiáltás.*
- Semmi, semmi, hová megyünk este? *Dak hangja, hallhatóan rémült és ideges.*
- Kussolj és húzz arrébb, ezek megszöknek!!! Hééé!! Mit csi... *Aztán tompa puffanás és csend. Az üvöltöző férfi mellkasából, egy kard áll ki, mi mélyen beleszaladt közvetlen közelről, s másik végét pedig Dak fogja, kimeredt szemekkel, hangosan lihegve. Beáll a csend, mit hirtelen egy másik, leszúrt férfi mellett lovagló tör meg.*
- A kurva anyád... ÁLLJATOK MEEG! *Kiált előre, s kezd vágtába a lányok felé. Dak ekkor ébred, s torka szakadtából kezd üvölteni, már úgy is mindegy.*
- MOOOOOST! MOOOOOST! JOBBRA BE AZ ERDŐBE!! *Azonnal fordul lovával, s, ha a lányok nem sarkallták még vágtára lovukat, hát az előreágtató lovának farát taszítja meg sajátjával, majd, ha kell, a lányok lovának farára is rápaskol.*
- GYÍÍÍÍÍ! INDULJATOOK! Megyek én is! *Megvárja, míg megindulnak, aztán hatalmas patadobogás és nyihogás közepette vágtat utánuk. A sor elejének még eltart egy darabig mire feleszmélnek, bár a csuklyás rettentő gyorsan reagál, s íjat kap le a hátáról.*
- Utánuk! *Kiáltja el magát, s maga is megindul. Az erdős rész sűrű, de nem annyira, hogy lóval ne lehessen közlekedni, bár így is nehéz dola van Ephinek és Navának. Arcukba ágak csapódnak, lovaik minduntalan, egy-egy nagyobb fatönknél automatikusan ugranak, s kapaszkodniuk kell. Dak nem sokkal lemaradva mögöttük, folyamatosan irányít:*
- Tovább, tovább! Ne nézzetek hátra!!! Most kanyar jobbra! Most kanyar balra! Egyenesen tovább! Maradjatok az erdőben! *Nyilak kezdenek fejük mellett elhúzni, s sorban az elhagyott fatörzsekbe csapódnak, vagy érintetlen hullanak le lovaik mellett.*
//Ephemia, Navarentine//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dak felhőtlen beszélgetése, s a csapat hangos, ordenáré röhögése hallik, miközben Ephemia és Navarentine homlokán vélhetően erőltejes gyöngyözésnek indulnak az izzadságcseppek. Hatalmas a tét. Ha lebuknak, vélhetően sokkal inkább gúzsba kötik őket, s talán nem lesz olyan erőteljes, az "épségben hozzátok őket" utalás, mit a csuklyás kapott, bár kétségkívül eddig udvariasnak tűnt. Dakon látszik, hogy kissé kényszeredett a röhögése, s bár a két lány nem ismeri annyira, ezt hangjából kihallhatják, ahogyan azt is, hogy fél. Igazság szerint, talán ez életének első igazi hőstette, mit valaha is megkockáztatott. Világéletében egyszerű volt, parancsokat követett, bármik is legyenek azok, valójában azonban bántani, talán soha sem bántott senkit, azt mindig elkerülte. Ártatlan szívű, miképp sorsa mostoha volt hozzá, ő úgy erősödött meg ebben. Magyarázatot most sem tudna adni arra, hogy miért csatlakozott, de igaz, azt már megválaszolta, hogy miért nem tud kiszakadni ebből. Talán most sikerül, talán most van remény! Hisz ígéretet kapott, s már látja maga előtt, amint Ephemiának kedveskedve egy mezei virágcsokorral, kilovagolnak mindketten a birtokokon, hogy megnézzék a gyümölcsös idei termését. Navarentinet is meglátogatná, hogy friss barackot szedjen neki, aztán szégyenlősen hajtsa meg magát távoztakor. Mindezt persze borzasztóan távoli még... nagyon távoli. Köhögés kapja el, s igyekszik nem hátratekinteni.*
- Fránya por... de majd este leöblítjük! *Hallik ismét egy tódítás, kezd kifogyni a szavakból, de hátranézni nem mer.
Mindeközben Ephemia lábaival már végez, s ahogy laposan körbetekint, azt láthatja, hogy senki sem figyel feléjük. A sor eleje kissé előrébb haladt már, nem sietnek, de nem is néznek hátra, hisz gyakran fordul elő, hogy valakinek meg kell állnia, hogy dolgát végezze, talán ezt gyanítják most is. Ahogy Navarentine a késért nyúl, némi bizonytalanság lesz úrrá mindkét lányon, s nem sok híja van, hogy azt elejtsék, kudarcra ítélve ezzel az akciót, s magát Dakot is vélhetően. Mikor Navarentine, a lábait fogva tartó kötelet kezdi vágni nagy sebességgel, hirtelen:*
- Hé! Hát azok meg?! *Hátulról hangzik fel a kiáltás.*
- Semmi, semmi, hová megyünk este? *Dak hangja, hallhatóan rémült és ideges.*
- Kussolj és húzz arrébb, ezek megszöknek!!! Hééé!! Mit csi... *Aztán tompa puffanás és csend. Az üvöltöző férfi mellkasából, egy kard áll ki, mi mélyen beleszaladt közvetlen közelről, s másik végét pedig Dak fogja, kimeredt szemekkel, hangosan lihegve. Beáll a csend, mit hirtelen egy másik, leszúrt férfi mellett lovagló tör meg.*
- A kurva anyád... ÁLLJATOK MEEG! *Kiált előre, s kezd vágtába a lányok felé. Dak ekkor ébred, s torka szakadtából kezd üvölteni, már úgy is mindegy.*
- MOOOOOST! MOOOOOST! JOBBRA BE AZ ERDŐBE!! *Azonnal fordul lovával, s, ha a lányok nem sarkallták még vágtára lovukat, hát az előreágtató lovának farát taszítja meg sajátjával, majd, ha kell, a lányok lovának farára is rápaskol.*
- GYÍÍÍÍÍ! INDULJATOOK! Megyek én is! *Megvárja, míg megindulnak, aztán hatalmas patadobogás és nyihogás közepette vágtat utánuk. A sor elejének még eltart egy darabig mire feleszmélnek, bár a csuklyás rettentő gyorsan reagál, s íjat kap le a hátáról.*
- Utánuk! *Kiáltja el magát, s maga is megindul. Az erdős rész sűrű, de nem annyira, hogy lóval ne lehessen közlekedni, bár így is nehéz dola van Ephinek és Navának. Arcukba ágak csapódnak, lovaik minduntalan, egy-egy nagyobb fatönknél automatikusan ugranak, s kapaszkodniuk kell. Dak nem sokkal lemaradva mögöttük, folyamatosan irányít:*
- Tovább, tovább! Ne nézzetek hátra!!! Most kanyar jobbra! Most kanyar balra! Egyenesen tovább! Maradjatok az erdőben! *Nyilak kezdenek fejük mellett elhúzni, s sorban az elhagyott fatörzsekbe csapódnak, vagy érintetlen hullanak le lovaik mellett.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-15 08:33:22
Üzenet elküldve: 2020-02-15 08:33:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandrilt valóban nagyon érdekli az, amiről most Karheia beszél, teljességgel belevész a nő szavaiba. Tiszteli az olyanokat, akik a természetet is képesek megbecsülni, minden erős, szilárd és mozdíthatatlan törvényével együtt, márpedig a barbárnő is ilyennek tűnik. Az emlegetett füves könyv kapcsán pedig felcsillannak szemei, s heves magyarázásba is kezd.*
- Ez borzasztóan érdekes! Gondolom nagyanyád elismert gyógyító volt. Csak emberekkel foglalkozott, vagy állatokat is kúrált? *Természetesen ez nagyon fontos pont számára, enélkül nem igazán tudna a jövőben azzal mit kezdeni, amit elmondtak neki, hiszen nem hiszi, hogy humanoidokat gyógyítana valaha, hiszen azok makacsok és nem figyelnek rá, azonban ha állatgyógyászattal is foglalkozik a könyv, akkor nyert ügye van.*
- Ha szeretnéd, szívesen segítenék neked ebben a munkában is. *Mosolyodik el halványan, majd hallgatja sendben a családi történetet, s a Rheia által kedvelt főbb mágia ágakat. Gwaandril csak bólint egyet, ezzel adja tudtára a másiknak, hogy egyet tud érteni vele, s tisztelete továbbra sem lankad.*
- Nekem is kell majd tanulnom valamikor. Hasznossá kell válnom, s segítenem kell majd megakadályozni az erdőmélyiek támadását, amennyiben újra megesik. Elsősorban földet szeretnék majd tanulni, aztán meg holdat. Esetleg, ha addigra odakerülsz, földnél taníthatnál is engem. Persze ki fogom fizetni, arra mérget vehetsz. Mit szólsz hozzá? *Lelkesen beszél, valóban tetszik saját magának is az ötlet, s ha már ennyi mindenben ígérgettek egymásnak közös együttműködést, ez miért legyen kivétel?*
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandrilt valóban nagyon érdekli az, amiről most Karheia beszél, teljességgel belevész a nő szavaiba. Tiszteli az olyanokat, akik a természetet is képesek megbecsülni, minden erős, szilárd és mozdíthatatlan törvényével együtt, márpedig a barbárnő is ilyennek tűnik. Az emlegetett füves könyv kapcsán pedig felcsillannak szemei, s heves magyarázásba is kezd.*
- Ez borzasztóan érdekes! Gondolom nagyanyád elismert gyógyító volt. Csak emberekkel foglalkozott, vagy állatokat is kúrált? *Természetesen ez nagyon fontos pont számára, enélkül nem igazán tudna a jövőben azzal mit kezdeni, amit elmondtak neki, hiszen nem hiszi, hogy humanoidokat gyógyítana valaha, hiszen azok makacsok és nem figyelnek rá, azonban ha állatgyógyászattal is foglalkozik a könyv, akkor nyert ügye van.*
- Ha szeretnéd, szívesen segítenék neked ebben a munkában is. *Mosolyodik el halványan, majd hallgatja sendben a családi történetet, s a Rheia által kedvelt főbb mágia ágakat. Gwaandril csak bólint egyet, ezzel adja tudtára a másiknak, hogy egyet tud érteni vele, s tisztelete továbbra sem lankad.*
- Nekem is kell majd tanulnom valamikor. Hasznossá kell válnom, s segítenem kell majd megakadályozni az erdőmélyiek támadását, amennyiben újra megesik. Elsősorban földet szeretnék majd tanulni, aztán meg holdat. Esetleg, ha addigra odakerülsz, földnél taníthatnál is engem. Persze ki fogom fizetni, arra mérget vehetsz. Mit szólsz hozzá? *Lelkesen beszél, valóban tetszik saját magának is az ötlet, s ha már ennyi mindenben ígérgettek egymásnak közös együttműködést, ez miért legyen kivétel?*
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-14 21:32:41
Üzenet elküldve: 2020-02-14 21:32:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Ahogy a férfi magyarázatát hallja Arthenior különböző részeivel kapcsolatban, szinte érzi, ahogy kezd bekúszni a félelem és a rettegés a bőre alá. Az az érzése támad, valami sokkal nagyobb dologba keveredtek bele, mint aminek első látásra tűnt, és ennek megfelelően kimászniuk se lesz olyan könnyű belőle. Amikor azonban Dak belemegy, hogy velük tart, egy pillanatra átjárja a remény, hogy talán nem is olyan kilátástalan a helyzetük, mint amilyennek tűnik, és hős védelmezőjükkel együtt sikerülhet meglépniük innen. ~Híd... balra... jobbra... negyedik ház... fekete ajtó~ ismétli magában a legfontosabb útjelzőket, mint valami mondókát, nehogy egyet is kifelejtsen, miközben apró fejbiccentésekkel jelzi, mindent megjegyzett abból, amit Dak mondott. Kicsit tart tőle, mi lesz, ha nemcsak beszélni fognak a szökésről, de tényleg meg is valósítják az ötletet, ennek ellenére szemében elszántság tükröződik, hogy ha törik, ha szakad, végrehajtsák a tervet. ~Menni fog!~ igyekszik nyugtatni magát, és kicsit összeszedni a gondolatait, hogy összpontosítani tudjon a rájuk váró feladatra*
- Köszönjük! *suttogja halkan, míg a férfi Ephemia köteleinek elvágásán ügyködik, attól tartva, később talán nem lesz lehetőségük rá, hogy kifejezzék a hálájukat. Míg a lány a további kötelekkel bíbelődik, a szeme sarkából a többi lovast nézi, vajon feltűnik-e valamelyiknek, min is ügyködnek, bár a háta mögül felcsendülő hangok alapján úgy ítéli meg, Dak igencsak ügyes abban, hogy elterelje őrzőik figyelmét. Mikor rákerül a sor, kissé közelebb araszol Ephemiához, hogy a lány el tudja vágni a kezeit szorító kötelet, majd, ha lehetősége van rá, megpróbálja lábait is kiszabadítani a béklyókból*
- Mehetünk. *suttogja Ephemiának, ha kész mindennel, egyik kezével továbbra a kést fogva, úgy igazítva szoknyáját, hogy takarja azt, hogyha mégsem alakulna minden a terveik szerint, akkor könnyen elérhető legyen. Csak Ephemia jelzésére vár, hogy indulhassanak, magában azért fohászkodva, Dak eléggé magára vonja a többiek figyelmét ahhoz, hogy ne vegyék észre, mire is készülnek éppen.*
//Ephemia, Navarentine//
*Ahogy a férfi magyarázatát hallja Arthenior különböző részeivel kapcsolatban, szinte érzi, ahogy kezd bekúszni a félelem és a rettegés a bőre alá. Az az érzése támad, valami sokkal nagyobb dologba keveredtek bele, mint aminek első látásra tűnt, és ennek megfelelően kimászniuk se lesz olyan könnyű belőle. Amikor azonban Dak belemegy, hogy velük tart, egy pillanatra átjárja a remény, hogy talán nem is olyan kilátástalan a helyzetük, mint amilyennek tűnik, és hős védelmezőjükkel együtt sikerülhet meglépniük innen. ~Híd... balra... jobbra... negyedik ház... fekete ajtó~ ismétli magában a legfontosabb útjelzőket, mint valami mondókát, nehogy egyet is kifelejtsen, miközben apró fejbiccentésekkel jelzi, mindent megjegyzett abból, amit Dak mondott. Kicsit tart tőle, mi lesz, ha nemcsak beszélni fognak a szökésről, de tényleg meg is valósítják az ötletet, ennek ellenére szemében elszántság tükröződik, hogy ha törik, ha szakad, végrehajtsák a tervet. ~Menni fog!~ igyekszik nyugtatni magát, és kicsit összeszedni a gondolatait, hogy összpontosítani tudjon a rájuk váró feladatra*
- Köszönjük! *suttogja halkan, míg a férfi Ephemia köteleinek elvágásán ügyködik, attól tartva, később talán nem lesz lehetőségük rá, hogy kifejezzék a hálájukat. Míg a lány a további kötelekkel bíbelődik, a szeme sarkából a többi lovast nézi, vajon feltűnik-e valamelyiknek, min is ügyködnek, bár a háta mögül felcsendülő hangok alapján úgy ítéli meg, Dak igencsak ügyes abban, hogy elterelje őrzőik figyelmét. Mikor rákerül a sor, kissé közelebb araszol Ephemiához, hogy a lány el tudja vágni a kezeit szorító kötelet, majd, ha lehetősége van rá, megpróbálja lábait is kiszabadítani a béklyókból*
- Mehetünk. *suttogja Ephemiának, ha kész mindennel, egyik kezével továbbra a kést fogva, úgy igazítva szoknyáját, hogy takarja azt, hogyha mégsem alakulna minden a terveik szerint, akkor könnyen elérhető legyen. Csak Ephemia jelzésére vár, hogy indulhassanak, magában azért fohászkodva, Dak eléggé magára vonja a többiek figyelmét ahhoz, hogy ne vegyék észre, mire is készülnek éppen.*
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-14 11:25:08
Üzenet elküldve: 2020-02-14 11:25:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
- Velünk, igen.
*Ismétli meg Dak szavait, akiben láthatóan euforikus érzéseket keltett a szabadulás ötlete. Nem kevésbé persze benne is. A következő pillanatban kézhez kap harminc aranyat, aminek miértjét először ugyan nem érti, de a magyarázat után megvilágosodik.*
- Ööö…
*Próbálja eszébe vésni az instrukciókat, annál is inkább, mert az élete múlhat rajta.*
- Azt hiszem, meglesz.
*Annyira nem kérdéses immár neki, hogy Dak vajon mit akarhat a kivillanó pengével. Miután a férfi a kezeit szabadon engedi, a kést kézhez kapja. Amikor az elterelő hadművelet megindul, óvatosan úgy tesz, ahogy mondták neki az imént. Körbenéz, s mikor úgy véli, biztonságos megmozdulnia, lábain elvágja a köteleket. Amennyiben már ez a rizikós művelet is sikerrel járt, csak azután fordul Navához.*
- Most te jössz.
*Azzal kivár egy újabb pillanatot, amit érdemesnek tart, s közelebb húzódva elvágja a Nava kezeit összetartó csomót. A kést immáron az ő kezébe adja, s alig hallhatón odasúg neki.*
- Oldozd el a lábaid. Ha megvagy, szólj, és háromra indulunk.
*S közben csak a remény marad neki, hogy egyáltalán észrevétlenül meg tudják oldani a kötelek szétcincálását.*
//Ephemia, Navarentine//
- Velünk, igen.
*Ismétli meg Dak szavait, akiben láthatóan euforikus érzéseket keltett a szabadulás ötlete. Nem kevésbé persze benne is. A következő pillanatban kézhez kap harminc aranyat, aminek miértjét először ugyan nem érti, de a magyarázat után megvilágosodik.*
- Ööö…
*Próbálja eszébe vésni az instrukciókat, annál is inkább, mert az élete múlhat rajta.*
- Azt hiszem, meglesz.
*Annyira nem kérdéses immár neki, hogy Dak vajon mit akarhat a kivillanó pengével. Miután a férfi a kezeit szabadon engedi, a kést kézhez kapja. Amikor az elterelő hadművelet megindul, óvatosan úgy tesz, ahogy mondták neki az imént. Körbenéz, s mikor úgy véli, biztonságos megmozdulnia, lábain elvágja a köteleket. Amennyiben már ez a rizikós művelet is sikerrel járt, csak azután fordul Navához.*
- Most te jössz.
*Azzal kivár egy újabb pillanatot, amit érdemesnek tart, s közelebb húzódva elvágja a Nava kezeit összetartó csomót. A kést immáron az ő kezébe adja, s alig hallhatón odasúg neki.*
- Oldozd el a lábaid. Ha megvagy, szólj, és háromra indulunk.
*S közben csak a remény marad neki, hogy egyáltalán észrevétlenül meg tudják oldani a kötelek szétcincálását.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:45:15
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:45:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Tökéletes megkönnyebbülés fut végig az arcán, Ephemia szavaira. Talán azért, mert látta már társait harc közben, vagy más túszokkal, akikkel nem voltak ilyen kegyesek. Persze, az is lehet, hogy a hölgyekkel is csak egyelőre ilyenek. Aztán a folytatásra, már a lassan kiülő kedves mosoly is lehorgad, hogy sötétlő kifejezésbe csapjon át arca, most meg aggodalmat tükrözve. Reménykedve pillant át Navarentinere is, hátha a lány otthonosabban mozog az új Arthenior lepusztult részeiben. Halkan felsóhajt, majd körbenéz, aztán suttogva folytatja.*
- A szegénynegyed közelébe se menjetek... ott vannak a legtöbben, elvegyülnek és várnak... csak a jelre várnak... *Rémülten borzong meg.* Számos szörnyűség... *Pillanatra elcsuklik hangja, aztán megrázva összeszedi magát és kihúzza hátát a nyeregben. Ismét daliásnak próbál játszani, s erőt mutatni. Ábrándos mosoly ül ki arcára.*
- Veletek? *Szélesedik kissé, majd határozottan bólint.* Veletek! *Néz Navarentinere és Ephemiára is acélos tekintettel, majd körbefuttatja tekintetét a csapaton. Nem sokkal előttük két katona legalább, előtte még kettő, majd a vezér. Mögöttük a négyes, meg még, vagy négy, de nincs idő, hamarosan kibukkannak a tisztásra és elérik romváros határát, ott már nem lesz annyi lehetőség. Megfeszül a nyeregben, s az oldaláról egy apró kést vesz le, de előbb Ephemia d'Aquista kezébe nyom 30 aranyat
Ismét hadarni kezd.*
- A sárvárosi hídra, ha katonák vámot szednek, ha banditák, akkor pedig vesztegető pénzt. A szegénynegyed nem jó, más sem jó. Átvezetlek benneteket a hídon, de nektek kell előre lovagolni! Nem néztek hátra, nem kiáltotok, csak vágtáztok kifulladásig. Sárvárosban van egy rozoga viskó, nem messze a hídtól, balra az első leágazás, aztán jobbra, s abban az utcában a negyedik ház, megjegyeztétek? *Ugrál tekintete egyik lányról a másikra.* Híd után balra, aztán jobbra és a negyedik ház. Fekete ajtó. *Szusszan egyet, s közben villan a kés, de még mielőtt Ephemia megijedne, pillanatok alatt átvágja a kezét fogva tartó kötelet, majd kezébe nyomja a kést.*
- Gyerünk! A lábadat is, aztán a másik kisasszonyt! gyorsan, addig elterelem a hátsók figyelmét! Ha megindultok, akkor jobbra be az erdőbe és egyenesen tovább! *mondja, s már fordítja is a lovat, kezét széttárva, szélesen vigyorogva a mögöttük jövők felé.*
- Este buli lesz a kocsmában! Én fizetek mindent! *Mondja harsányan, öblösen röhögve.*
- Teee? Hisz még sohasem fizettél! *Röhög fel társára nézve az első lovas, majd lassan megállnak, s beszélgetés veszi kezdetét, mi ki tudja meddig tart.*
//Ephemia, Navarentine//
*Tökéletes megkönnyebbülés fut végig az arcán, Ephemia szavaira. Talán azért, mert látta már társait harc közben, vagy más túszokkal, akikkel nem voltak ilyen kegyesek. Persze, az is lehet, hogy a hölgyekkel is csak egyelőre ilyenek. Aztán a folytatásra, már a lassan kiülő kedves mosoly is lehorgad, hogy sötétlő kifejezésbe csapjon át arca, most meg aggodalmat tükrözve. Reménykedve pillant át Navarentinere is, hátha a lány otthonosabban mozog az új Arthenior lepusztult részeiben. Halkan felsóhajt, majd körbenéz, aztán suttogva folytatja.*
- A szegénynegyed közelébe se menjetek... ott vannak a legtöbben, elvegyülnek és várnak... csak a jelre várnak... *Rémülten borzong meg.* Számos szörnyűség... *Pillanatra elcsuklik hangja, aztán megrázva összeszedi magát és kihúzza hátát a nyeregben. Ismét daliásnak próbál játszani, s erőt mutatni. Ábrándos mosoly ül ki arcára.*
- Veletek? *Szélesedik kissé, majd határozottan bólint.* Veletek! *Néz Navarentinere és Ephemiára is acélos tekintettel, majd körbefuttatja tekintetét a csapaton. Nem sokkal előttük két katona legalább, előtte még kettő, majd a vezér. Mögöttük a négyes, meg még, vagy négy, de nincs idő, hamarosan kibukkannak a tisztásra és elérik romváros határát, ott már nem lesz annyi lehetőség. Megfeszül a nyeregben, s az oldaláról egy apró kést vesz le, de előbb Ephemia d'Aquista kezébe nyom 30 aranyat
Ismét hadarni kezd.*- A sárvárosi hídra, ha katonák vámot szednek, ha banditák, akkor pedig vesztegető pénzt. A szegénynegyed nem jó, más sem jó. Átvezetlek benneteket a hídon, de nektek kell előre lovagolni! Nem néztek hátra, nem kiáltotok, csak vágtáztok kifulladásig. Sárvárosban van egy rozoga viskó, nem messze a hídtól, balra az első leágazás, aztán jobbra, s abban az utcában a negyedik ház, megjegyeztétek? *Ugrál tekintete egyik lányról a másikra.* Híd után balra, aztán jobbra és a negyedik ház. Fekete ajtó. *Szusszan egyet, s közben villan a kés, de még mielőtt Ephemia megijedne, pillanatok alatt átvágja a kezét fogva tartó kötelet, majd kezébe nyomja a kést.*
- Gyerünk! A lábadat is, aztán a másik kisasszonyt! gyorsan, addig elterelem a hátsók figyelmét! Ha megindultok, akkor jobbra be az erdőbe és egyenesen tovább! *mondja, s már fordítja is a lovat, kezét széttárva, szélesen vigyorogva a mögöttük jövők felé.*
- Este buli lesz a kocsmában! Én fizetek mindent! *Mondja harsányan, öblösen röhögve.*
- Teee? Hisz még sohasem fizettél! *Röhög fel társára nézve az első lovas, majd lassan megállnak, s beszélgetés veszi kezdetét, mi ki tudja meddig tart.*
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-13 19:38:48
Üzenet elküldve: 2020-02-13 19:38:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Szomorúan veszi tudomásul, hogy Ephemia se érti jobban elrablóik tervét, mint ő, bár nem éri váratlanul a dolog. Mivel úgy tűnik, egyhamar nem is tudnak meg erről többet, így inkább a tájat és a szembejövőket fürkészi, egy idő után már inkább csak azért, hogy elfoglalja magát valamivel, hiszen szinte le merné fogadni, hogy egyikük se fog a segítségükre sietni. Ahogy azonban közelednek a város felé, gondolatai egyre inkább a múlt felé terelődnek, mikor legutóbb itt járt. Nem volt kellemes a látogatása, az akkor megtudott hírek pedig igencsak felkavarták és ez most sincs másként, ahogy újból eszébe jut, miért is tartotta magát eddig távol Artheniortól, valahogy mégsem tud másra gondolni. Maga elé meredve, emlékeibe mélyedve ül a lován, némán haladva úti céljuk felé, mikor ismét csak meghallja oldalról segítőjük hangját. Egy pillanatra összerezzen a váratlan megszólítástól, szívverése pedig a korábbi tempójának kétszeresére gyorsul, de hamar sikerül visszanyernie lélekjelenlétét, amikor tudatosul benne, csak Dak csatlakozott hozzájuk újra, és nem valami rossz fog történni velük. ~Vagy legalábbis nem most azonnal~ teszi hozzá magában, míg a férfit hallgatja*
- Azt én se ismerem, de a Szegénynegyedet igen. *válaszol kissé kitérően a kérdésre, hisz annak ellenére, hogy a városban nőtt fel, ezelőtt még nem hallott az említett részről, bár igaz, nem sokkal a lázadás után járt utoljára Artheniorban. A név alapján azonban úgy véli, bizonyára a Szegénynegyedben vagy annak környékén lehet az a bizonyos Sárváros, ha pedig tényleg így van, akkor talán tud pár hasznos tanáccsal szolgálni menekülésüket illetően, bár így is az az érzése, hármuk közül Dak mozoghat leginkább otthonosan az említett városrészben. Úgy véli, Ephemia is hasonlóan gondolkodhat, mikor a férfiba helyezi a bizalmát, így a lány szavaira csak egy bólintással felel. Kizártnak tartja, hogy Dak ártani akarna nekik, és a pillantás, amit a férfi Ephemiára vet, csak még inkább megerősíti abban, hogy hihetnek neki és rábízhatják az életüket*
- Örülnénk neki, ha velünk jönnél. *teszi hozzá Ephemia ígéretéhez egy halvány mosoly kíséretében, feszült figyelemmel várva, hogy kiderüljön, mit is tervez Dak a továbbiakat illetően.*
//Ephemia, Navarentine//
*Szomorúan veszi tudomásul, hogy Ephemia se érti jobban elrablóik tervét, mint ő, bár nem éri váratlanul a dolog. Mivel úgy tűnik, egyhamar nem is tudnak meg erről többet, így inkább a tájat és a szembejövőket fürkészi, egy idő után már inkább csak azért, hogy elfoglalja magát valamivel, hiszen szinte le merné fogadni, hogy egyikük se fog a segítségükre sietni. Ahogy azonban közelednek a város felé, gondolatai egyre inkább a múlt felé terelődnek, mikor legutóbb itt járt. Nem volt kellemes a látogatása, az akkor megtudott hírek pedig igencsak felkavarták és ez most sincs másként, ahogy újból eszébe jut, miért is tartotta magát eddig távol Artheniortól, valahogy mégsem tud másra gondolni. Maga elé meredve, emlékeibe mélyedve ül a lován, némán haladva úti céljuk felé, mikor ismét csak meghallja oldalról segítőjük hangját. Egy pillanatra összerezzen a váratlan megszólítástól, szívverése pedig a korábbi tempójának kétszeresére gyorsul, de hamar sikerül visszanyernie lélekjelenlétét, amikor tudatosul benne, csak Dak csatlakozott hozzájuk újra, és nem valami rossz fog történni velük. ~Vagy legalábbis nem most azonnal~ teszi hozzá magában, míg a férfit hallgatja*
- Azt én se ismerem, de a Szegénynegyedet igen. *válaszol kissé kitérően a kérdésre, hisz annak ellenére, hogy a városban nőtt fel, ezelőtt még nem hallott az említett részről, bár igaz, nem sokkal a lázadás után járt utoljára Artheniorban. A név alapján azonban úgy véli, bizonyára a Szegénynegyedben vagy annak környékén lehet az a bizonyos Sárváros, ha pedig tényleg így van, akkor talán tud pár hasznos tanáccsal szolgálni menekülésüket illetően, bár így is az az érzése, hármuk közül Dak mozoghat leginkább otthonosan az említett városrészben. Úgy véli, Ephemia is hasonlóan gondolkodhat, mikor a férfiba helyezi a bizalmát, így a lány szavaira csak egy bólintással felel. Kizártnak tartja, hogy Dak ártani akarna nekik, és a pillantás, amit a férfi Ephemiára vet, csak még inkább megerősíti abban, hogy hihetnek neki és rábízhatják az életüket*
- Örülnénk neki, ha velünk jönnél. *teszi hozzá Ephemia ígéretéhez egy halvány mosoly kíséretében, feszült figyelemmel várva, hogy kiderüljön, mit is tervez Dak a továbbiakat illetően.*
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-12 21:23:12
Üzenet elküldve: 2020-02-12 21:23:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A piac felé tartott, de úgy tűnik, hogy a Pegazus fogadónál rossz felé fordult. Egy csendes kis tisztáshoz érkezik valahol a város szélén. A hűvös idő ellenére mégis varázslatos érzést kelt a hely. Körbejárja egy kicsit a tisztást, a fák között sétál és elképzeli, hogy milyen pompázatos lehet a hely nyáron. Egy kis időre megáll és egy padra ül le, hogy némi időt eltöltsön itt. Kiváló hely arra, hogy kitisztítsa a gondolatait és tudjon egy kicsit összpontosítani a céljaira, jelenére és jövőjére. Miután eltölt itt egy kis időt úgy érzi, hogy elérkezett az indulás ideje. Ezt a helyet is látta és meg kell állapítsa, hogy biztosan sokszor fog még itt megfordulni. Most remélhetőleg jó irányba indul el, mivel feltett szándéka, hogy a helyi piacra ellátogasson.*
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-12 20:21:33
Üzenet elküldve: 2020-02-12 20:21:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Nava tekintetére válasz gyanánt pusztán megrántja vállait. Ki tudja, miben sántikálnak ezek a pernahajderek! Ül hát tovább, csendben, tudatlanul. Nem beszél most, kedve sincsen hozzá. Ahogy a festői, deres szántók világa időközben átvált fasorok s ligetek sokaságába, úgy sejti ő is, hogy már közel vannak a városhoz. ~De rég voltam ott. Már hiányzott.~
A négy kísérő lovas lazábban halad közelükben, már nem fogják őket annyira. Így, ezen körülmények között, ahogy sorsába beletörődve halad tovább végzete felé, pisszenést hall. Engedelmesen nem néz oda a hang gazdájára, csak miután az már megkerülte őket.*
- Nem bántottak.
*Hol Dak matató kezét nézi, hol a tekintetét keresi. Suttogóra veszi hát a hangerőt.*
- Sárvárost nem ismerem. Hát...
*Nem igazán tudja pontosan behatárolni, mit akar Dak, és hogy azt a valamit is hogyan akarja kivitelezni, de tetszik neki az ötlet. Ebben a pillanatban talán okosabbnak tűnik nem is keresnie további válaszokat, hanem inkább vakon rá kellene bíznia magát. Na de mi van, ha nem jól sül el a dolog?*
- Ha meg tudjuk tenni, akkor te vezetsz. Amerre jónak látod.
*Aztán Navára néz, hátha ő is hasonlóképp gondolja, majd visszavándorolnak szemei a hősszerelmesre. Valami furcsát vél felfedezni benne. Talán őszintén segíteni akar rajtuk - vagy ki tudja, esetében talán többet is. Kezét Dak immáron eléri és megszorítja.*
- De volna hová menned. Segítenék, ha te is tudnál most rajtunk.
*Különben ne legyen neve a Vashegyi Gyapjastevék Úrnője.*
//Ephemia, Navarentine//
*Nava tekintetére válasz gyanánt pusztán megrántja vállait. Ki tudja, miben sántikálnak ezek a pernahajderek! Ül hát tovább, csendben, tudatlanul. Nem beszél most, kedve sincsen hozzá. Ahogy a festői, deres szántók világa időközben átvált fasorok s ligetek sokaságába, úgy sejti ő is, hogy már közel vannak a városhoz. ~De rég voltam ott. Már hiányzott.~
A négy kísérő lovas lazábban halad közelükben, már nem fogják őket annyira. Így, ezen körülmények között, ahogy sorsába beletörődve halad tovább végzete felé, pisszenést hall. Engedelmesen nem néz oda a hang gazdájára, csak miután az már megkerülte őket.*
- Nem bántottak.
*Hol Dak matató kezét nézi, hol a tekintetét keresi. Suttogóra veszi hát a hangerőt.*
- Sárvárost nem ismerem. Hát...
*Nem igazán tudja pontosan behatárolni, mit akar Dak, és hogy azt a valamit is hogyan akarja kivitelezni, de tetszik neki az ötlet. Ebben a pillanatban talán okosabbnak tűnik nem is keresnie további válaszokat, hanem inkább vakon rá kellene bíznia magát. Na de mi van, ha nem jól sül el a dolog?*
- Ha meg tudjuk tenni, akkor te vezetsz. Amerre jónak látod.
*Aztán Navára néz, hátha ő is hasonlóképp gondolja, majd visszavándorolnak szemei a hősszerelmesre. Valami furcsát vél felfedezni benne. Talán őszintén segíteni akar rajtuk - vagy ki tudja, esetében talán többet is. Kezét Dak immáron eléri és megszorítja.*
- De volna hová menned. Segítenék, ha te is tudnál most rajtunk.
*Különben ne legyen neve a Vashegyi Gyapjastevék Úrnője.*
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-11 21:39:55
Üzenet elküldve: 2020-02-11 21:39:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*A szántóföldek magasztos távolságai messzire nyúlnak, s a lovas csapat immár néma csendben halad. Ha Ephemiáék jelezni próbálnának bárkinek, az bizonyára elfordítja csak fejét, a fekete csuklya, s a marcona, szokatlan alakok épp elég rosszat sejtetnek mindenkinek. Volt benne részük, nem is olyan rég, mikor még otthonukat dúlták fel, igaz, ide a peremterületekre csupán a hírek jutottak, de azok hatványozottan és eltúlozva, ahogyan csak a mendemondáktól és legendáktól elvárható. Pontosan emiatt Navarentine szándékos figyelme sem jár eredménnyel, sem ismerős, sem pedig esetleges segítő nem jön szembe. Nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre a bolondos és kissé bárgyún romantikus Dak kezében áll, vagy bukik a sorsuk. A komor hallgatagságtól függetlenül, azonban nincs akadálya, hogy a két hölgy, néhány szót váltson egymással, főként, hogy a szántóföldek területe nem sok látvánnyal kínálkozik, igaz, kétségkívül van valami festői szépség, ebben a kopárságban is. Dak eltűnt valahol a sorban, s a többi lovas, azon kívül, hogy szorosan közrefogják őket, egyébként ügyet sem vetnek rájuk. A másik kettő, már réges rég előre lovagolt, már a vágtájukat követő porfelhő is rég leülepedett a láthatáron is. Hamarosan elfogy, az a néhány út mentén sétáló, vállán ásót, s csákányt tartó falusi paraszt is, valamint szekerek sem vágják fel a még néhol fagyott talajt, ismét csak a csapat Ephemia és Navarentine marad. A földek azonban hamarosan lassan el-eltünedeznek, s helyükbe, gondozott és rendezett fasor kerül, előbb csak néhány, aztán egész sor már-már rügyező fákkal. Madarak csicsergése is hallik, az egyik fáról mókus ugrik a másikra, szívet remegtető légtornász mutatvánnyal. Ephemia és Navarentine hamarosan azt veheti észre, hogy a négy lovas is el-elmaradozik. Nem látják már szükségét a szoros közrefogásnak, megelégszenek azzal, hogy szemmel tartják a lányokat, s a vezér sem ad erre más utasítást.*
- Pszt! *Hallik hirtelen most Navarentine oldaláról.* Pszt... ne nézzetek ide, csak én vagyok... *Kissé erőteljesebb suttogással, egyértelműen Dak jelez, aztán még közelebb sorol, s tekintetét előbb Navarentine, aztán Ephemia tekintetébe fúrja, Effiébe kissé hosszabb ideig talán, mint azt illő volna, láthatóan ellágyulva, megkönnyebbülve.*
- Nem bántottak benneteket, ugye? *Kérdezi aggódó tekintettel, majd megkerülve a hölgyeket, kifelé marcona tekintetet mímelve, de a lányok felé kedves mosolygós tekintetet írva, Ephemia oldalára érkezik, aki érezheti, hogy ismét kezét keresi sajátjával.*
- Ez már a tisztás... hamarosan késő lesz... *kezdi nagy levegő után, hadarva, ijedt tekintettel.* Mielőtt a romváros közepébe érünk, döntenünk kell. Két irányba tudlak vinni benneteket, de ebből csak egyben vagyok biztos, annak pedig... nem fogtok örülni. *Hirtelen ijedten felpillant, mert hangot észlel elölről, aztán megnyugodva, hogy csak egy lovas köhögött, lassan visszanéz Ephemiára és Navarentinere.*
- Mennyire vagytok ismerősek Sárvárosban? *Kérdezi.* Gyorsan... már nincs sok időnk! *Ha keze Effiét megtalálta, hát aprót szorít rajta. Mindkét lány láthatja az őszinteséget, s talán az őszinte szerelmet is szemeiben, őszinte aggodalmat, gyötrődést, mit talán a két élete közé szorított valóság okoz. Pihegő ajkai, egyszerre tűnnek bátortalannak, s elszántnak, látszik, hogy már döntött, s felszívta magát, hős akar lenni, hogy bizonyítson, hőse ennek a két hölgynek, kik méltánytalanul kerültek ebbe a megalázó helyzetbe, többek között az ő hibájából.*
- Viszont utána... mármint... ha sikerül... akkor nekem muszáj volna veletek... *Belezavarodik, s lesüti a szemét elvörösödve, majd Navarentinere és Ephemiára pillantva kinyögi.* Szóval, nekem nincsen senkim... nincs hová mennem... de nem! Mindent jóvá teszek, esküszöm az életemre kisasszonyok! *Húzza ki magát haragos tekintettel, bár inkább tűnik egy csenevész fiatal hiú szerelmes hősmeséjének, mint magának a valóságnak.*
//Ephemia, Navarentine//
*A szántóföldek magasztos távolságai messzire nyúlnak, s a lovas csapat immár néma csendben halad. Ha Ephemiáék jelezni próbálnának bárkinek, az bizonyára elfordítja csak fejét, a fekete csuklya, s a marcona, szokatlan alakok épp elég rosszat sejtetnek mindenkinek. Volt benne részük, nem is olyan rég, mikor még otthonukat dúlták fel, igaz, ide a peremterületekre csupán a hírek jutottak, de azok hatványozottan és eltúlozva, ahogyan csak a mendemondáktól és legendáktól elvárható. Pontosan emiatt Navarentine szándékos figyelme sem jár eredménnyel, sem ismerős, sem pedig esetleges segítő nem jön szembe. Nagyon úgy néz ki, hogy egyelőre a bolondos és kissé bárgyún romantikus Dak kezében áll, vagy bukik a sorsuk. A komor hallgatagságtól függetlenül, azonban nincs akadálya, hogy a két hölgy, néhány szót váltson egymással, főként, hogy a szántóföldek területe nem sok látvánnyal kínálkozik, igaz, kétségkívül van valami festői szépség, ebben a kopárságban is. Dak eltűnt valahol a sorban, s a többi lovas, azon kívül, hogy szorosan közrefogják őket, egyébként ügyet sem vetnek rájuk. A másik kettő, már réges rég előre lovagolt, már a vágtájukat követő porfelhő is rég leülepedett a láthatáron is. Hamarosan elfogy, az a néhány út mentén sétáló, vállán ásót, s csákányt tartó falusi paraszt is, valamint szekerek sem vágják fel a még néhol fagyott talajt, ismét csak a csapat Ephemia és Navarentine marad. A földek azonban hamarosan lassan el-eltünedeznek, s helyükbe, gondozott és rendezett fasor kerül, előbb csak néhány, aztán egész sor már-már rügyező fákkal. Madarak csicsergése is hallik, az egyik fáról mókus ugrik a másikra, szívet remegtető légtornász mutatvánnyal. Ephemia és Navarentine hamarosan azt veheti észre, hogy a négy lovas is el-elmaradozik. Nem látják már szükségét a szoros közrefogásnak, megelégszenek azzal, hogy szemmel tartják a lányokat, s a vezér sem ad erre más utasítást.*
- Pszt! *Hallik hirtelen most Navarentine oldaláról.* Pszt... ne nézzetek ide, csak én vagyok... *Kissé erőteljesebb suttogással, egyértelműen Dak jelez, aztán még közelebb sorol, s tekintetét előbb Navarentine, aztán Ephemia tekintetébe fúrja, Effiébe kissé hosszabb ideig talán, mint azt illő volna, láthatóan ellágyulva, megkönnyebbülve.*
- Nem bántottak benneteket, ugye? *Kérdezi aggódó tekintettel, majd megkerülve a hölgyeket, kifelé marcona tekintetet mímelve, de a lányok felé kedves mosolygós tekintetet írva, Ephemia oldalára érkezik, aki érezheti, hogy ismét kezét keresi sajátjával.*
- Ez már a tisztás... hamarosan késő lesz... *kezdi nagy levegő után, hadarva, ijedt tekintettel.* Mielőtt a romváros közepébe érünk, döntenünk kell. Két irányba tudlak vinni benneteket, de ebből csak egyben vagyok biztos, annak pedig... nem fogtok örülni. *Hirtelen ijedten felpillant, mert hangot észlel elölről, aztán megnyugodva, hogy csak egy lovas köhögött, lassan visszanéz Ephemiára és Navarentinere.*
- Mennyire vagytok ismerősek Sárvárosban? *Kérdezi.* Gyorsan... már nincs sok időnk! *Ha keze Effiét megtalálta, hát aprót szorít rajta. Mindkét lány láthatja az őszinteséget, s talán az őszinte szerelmet is szemeiben, őszinte aggodalmat, gyötrődést, mit talán a két élete közé szorított valóság okoz. Pihegő ajkai, egyszerre tűnnek bátortalannak, s elszántnak, látszik, hogy már döntött, s felszívta magát, hős akar lenni, hogy bizonyítson, hőse ennek a két hölgynek, kik méltánytalanul kerültek ebbe a megalázó helyzetbe, többek között az ő hibájából.*
- Viszont utána... mármint... ha sikerül... akkor nekem muszáj volna veletek... *Belezavarodik, s lesüti a szemét elvörösödve, majd Navarentinere és Ephemiára pillantva kinyögi.* Szóval, nekem nincsen senkim... nincs hová mennem... de nem! Mindent jóvá teszek, esküszöm az életemre kisasszonyok! *Húzza ki magát haragos tekintettel, bár inkább tűnik egy csenevész fiatal hiú szerelmes hősmeséjének, mint magának a valóságnak.*
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-11 09:18:00
Üzenet elküldve: 2020-02-11 09:18:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Valuryen //
*Kíváncsi is meg nem is. Mihez lehetne hasonlítani a zöldes haját a fura szemszínét, és a jellemét. Ám valahol mégsem akar hallani több hasonlatot, hisz már annyi ilyen volt. Bár igaz elf férfi úgy még nem méricskélte semmihez sem, ahogy most Valuryen teszi. Győz hát a kíváncsiság.*
- Azért nekünk elfeknek igen hosszú évek állnak rendelkezésünkre, hogy mindent megnézzünk, ami szép. *felel erre, hogy ne kedvtelenedjen el. Az óriások, az emberek és a törpök sokkal rosszabb helyzetben vannak e téren.*
*Az elrévedő elfet figyeli, mit mondjon, helyeseljen, vagy inkább hallgasson? *
- Azt nem tudhatom, mi marad utána, de azt igen, ami most van. Én inkább azzal foglalkozom, ami most jár a fejemben. Hogy azután mi lesz *hangját felvonja, mintha kérdezne, és vállat von, jelzi tanácstalanságát* - annyira így lehet nem is érint.
*A faültetés jobban is érdekli. Figyelmesen issza Valuryen szavait.*
- Persze hogy érdekel. Ha nem lenne késő most is megmutathatnád. *mondja mosolyogva. Talán azért érdeklődik az ilyesmi iránt, mert nem az erdőlakó elfek táborába tartozik. Sosem élt erdőben nomád körülmények között, és igazán ezt magáról el se tudja képzelni. Az emlék állítás nüánsznyi különbsége között számára elveszik a lényeg. Számára a kettő egy és ugyanaz. Valamilyen nyomot hagy az elf, amiből emlékeznek majd rá, de ezzel igazán hozzá is tesz a világhoz. A nyomok már csak ilyenek, nem tűnnek el egy könnyen, ott maradnak, és mindenki láthatja, aki nem vak. Nem ossza meg ezt a véleményét most Valuryennel, talán máskor. A naplemente, és a holdfényében ragyogóvá váló ezüstös haj sokkal jobban érdekli annál, mint hogy filozofikus eszmecserébe kezdjen. A kis butus jelzőre az ajkát harapja, hogy úrrá legyen a mosolyán. A különleges szón azonban már fintorog.*
- Hát ebben nem értünk egyet azt hiszem. *sóhajt fel, és a következő szavak azonban már ismét mosolyt varázsolnak ajkaira.*
- Nem, ebből mindenképpen reggeli meghívás lesz, *lép közelebb Valuryenhez, hangja visszafogott suttogóvá válik.*
- Mert a hold csak most kel fel. És azt, nem szeretném elszalasztani. *hangja még mindig halkan szól, de még egy lépést nem tesz egyelőre.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.11 09:20:11
// Valuryen //
*Kíváncsi is meg nem is. Mihez lehetne hasonlítani a zöldes haját a fura szemszínét, és a jellemét. Ám valahol mégsem akar hallani több hasonlatot, hisz már annyi ilyen volt. Bár igaz elf férfi úgy még nem méricskélte semmihez sem, ahogy most Valuryen teszi. Győz hát a kíváncsiság.*
- Azért nekünk elfeknek igen hosszú évek állnak rendelkezésünkre, hogy mindent megnézzünk, ami szép. *felel erre, hogy ne kedvtelenedjen el. Az óriások, az emberek és a törpök sokkal rosszabb helyzetben vannak e téren.*
*Az elrévedő elfet figyeli, mit mondjon, helyeseljen, vagy inkább hallgasson? *
- Azt nem tudhatom, mi marad utána, de azt igen, ami most van. Én inkább azzal foglalkozom, ami most jár a fejemben. Hogy azután mi lesz *hangját felvonja, mintha kérdezne, és vállat von, jelzi tanácstalanságát* - annyira így lehet nem is érint.
*A faültetés jobban is érdekli. Figyelmesen issza Valuryen szavait.*
- Persze hogy érdekel. Ha nem lenne késő most is megmutathatnád. *mondja mosolyogva. Talán azért érdeklődik az ilyesmi iránt, mert nem az erdőlakó elfek táborába tartozik. Sosem élt erdőben nomád körülmények között, és igazán ezt magáról el se tudja képzelni. Az emlék állítás nüánsznyi különbsége között számára elveszik a lényeg. Számára a kettő egy és ugyanaz. Valamilyen nyomot hagy az elf, amiből emlékeznek majd rá, de ezzel igazán hozzá is tesz a világhoz. A nyomok már csak ilyenek, nem tűnnek el egy könnyen, ott maradnak, és mindenki láthatja, aki nem vak. Nem ossza meg ezt a véleményét most Valuryennel, talán máskor. A naplemente, és a holdfényében ragyogóvá váló ezüstös haj sokkal jobban érdekli annál, mint hogy filozofikus eszmecserébe kezdjen. A kis butus jelzőre az ajkát harapja, hogy úrrá legyen a mosolyán. A különleges szón azonban már fintorog.*
- Hát ebben nem értünk egyet azt hiszem. *sóhajt fel, és a következő szavak azonban már ismét mosolyt varázsolnak ajkaira.*
- Nem, ebből mindenképpen reggeli meghívás lesz, *lép közelebb Valuryenhez, hangja visszafogott suttogóvá válik.*
- Mert a hold csak most kel fel. És azt, nem szeretném elszalasztani. *hangja még mindig halkan szól, de még egy lépést nem tesz egyelőre.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.11 09:20:11
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-10 20:18:48
Üzenet elküldve: 2020-02-10 20:18:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Seawil//
*Ha akarná sem tudná tagadni, hogy mennyire kellemesen érzi magát a nő társaságában. Rég elveszettnek hitt érzések törnek elő a lelke legmélyéről.*
-És még mennyi mindenhez lehetne. Gondolj csak bele, mennyi gyönyörű dolog létezik a világon. Talán sosem láthatom mind...
*Réved el a messziben a tekintete, s mintha egy kis szomorúság is kiülne az ábrázatára.*
-Tudod remélem, hogy soha nem is fogom. Hisz mi maradna akkor utána? Nem igaz?
*Ismét mosolyog, ahogy felteszi a kérdést a lánynak. A fa ültetésére némi büszkeség tölti el.*-
-Nem olyan nehéz, tudod? Lehet varázslattal is. Bizony. Meg hát persze varázslat nélkül is. Csak pár magocska kell, meg víz, és egy jó termőtalaj. Talán majd megmutatom egyszer, ha érdekel.
*Szinte még a szemöldöke is mosolyog.*
-Tudod nem így értettem a dolgot. Nem nekem állítson emléket, inkább én szeretnék emléket állítani. Tudod, hogy úgy távozzak el, hogy tudjam, hogy hagytam itt valamit, hogy hozzátettem valamit a világhoz, hogy volt haszna az életemnek, és nem csak úgy eltöltöttem a napokat, egyiket a másik után.
*Talán nagyon magasröptű lehet ez a gondolatmenet, de igazából ez áll talán a legközelebb Valuryen gondolkodásához, életmódjához.*
-De kis butus vagy.
*Emeli kezét a szájához, s halkan mosolyog.*
-Hisz a te hajad sokkal különlegesebb! El ne merd dobni magadtól ezt az ajándékot.
*Hangja nem korholó, inkább csak kedves, majd Seawil kérdésére megtorpan egy pillanatra, majd széles vigyor ül az arcára, és túljátszott mimikával kérdez vissza.*
-Ezt most vegyem célzásnak? Hisz még egy vacsorára sem hívtál meg.
//Seawil//
*Ha akarná sem tudná tagadni, hogy mennyire kellemesen érzi magát a nő társaságában. Rég elveszettnek hitt érzések törnek elő a lelke legmélyéről.*
-És még mennyi mindenhez lehetne. Gondolj csak bele, mennyi gyönyörű dolog létezik a világon. Talán sosem láthatom mind...
*Réved el a messziben a tekintete, s mintha egy kis szomorúság is kiülne az ábrázatára.*
-Tudod remélem, hogy soha nem is fogom. Hisz mi maradna akkor utána? Nem igaz?
*Ismét mosolyog, ahogy felteszi a kérdést a lánynak. A fa ültetésére némi büszkeség tölti el.*-
-Nem olyan nehéz, tudod? Lehet varázslattal is. Bizony. Meg hát persze varázslat nélkül is. Csak pár magocska kell, meg víz, és egy jó termőtalaj. Talán majd megmutatom egyszer, ha érdekel.
*Szinte még a szemöldöke is mosolyog.*
-Tudod nem így értettem a dolgot. Nem nekem állítson emléket, inkább én szeretnék emléket állítani. Tudod, hogy úgy távozzak el, hogy tudjam, hogy hagytam itt valamit, hogy hozzátettem valamit a világhoz, hogy volt haszna az életemnek, és nem csak úgy eltöltöttem a napokat, egyiket a másik után.
*Talán nagyon magasröptű lehet ez a gondolatmenet, de igazából ez áll talán a legközelebb Valuryen gondolkodásához, életmódjához.*
-De kis butus vagy.
*Emeli kezét a szájához, s halkan mosolyog.*
-Hisz a te hajad sokkal különlegesebb! El ne merd dobni magadtól ezt az ajándékot.
*Hangja nem korholó, inkább csak kedves, majd Seawil kérdésére megtorpan egy pillanatra, majd széles vigyor ül az arcára, és túljátszott mimikával kérdez vissza.*
-Ezt most vegyem célzásnak? Hisz még egy vacsorára sem hívtál meg.
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-08 23:37:52
Üzenet elküldve: 2020-02-08 23:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril felelete segít Karheiának jobban megértenie korábban elhangzott szavai valódi jelentésének megértésében. Tisztelettel biccent, majd megszólal.*
- Igazad van, elismerem.
*Örömmel látja, hogy a növényekről és állatokról szóló kutatásokkal milyen ügyesen beletenyerelt egy kellemesebb témába, ami Gwaandrilt feltüzeli. Egészen másnak látja így az elfet, aki a sok szomorú téma után látványosan kivirul, és kettejük között is szorosabbnak érzi a kapcsolódást.*
- Állatgyógyászat? De izgalmasan hangzik. Én elsősorban nagyanyám elveszett füves könyvét szeretném rekreálni. Részben emlékszem a tartalmára, de nem árt felfrissíteni az emlékezetemet. Meg persze bővíteni a tudást. A könyvekben sajnos igen felületes, szegényes a rendelkezésre álló információk mennyisége, mondhatni igen hanyag munkát végeztek az írók.
*Vagy csak Karheia igen maximalista abban, ami érdekli őt. Szerencsére egészséges módon az, és nem lehetetlenül szigorú önmagával szemben, így viszont képes a legjobbat, és legtöbbet kihozni abból, amibe belekezd.*
- Ez pompás. Biztos nagyon jó lesz majd a közös munka. Addig igyekszem is összegyűjteni mindent, amit tudok.
*Bele fog telni pár könyvtárban töltött napba, de Karheia is álmodozó természet tud lenni, és nem bánja, cserébe ahogy megjelenik előtte a vaskos könyv, megtöltve számtalan tudással.*
- Mágus, igen. Előtte népemnél amolyan szellemi vezető voltam, talán sámánként gyakrabban emlegetik itt. Már jó pár emberöltője öröklődik nálunk ez anyai ágon, ami hatalmas megtiszteltetés, és felelősség is egyben.
*Az átka is megvolt ennek, hiszen részben ez is sodorta őt bajba, amit viszont kicsit sem bán.*
- Tudok egy s mást, főleg a tűz elem érdekel, és elsőként ezen a vonalon indultam el. Ha azt tökéletesítettem, akkor a földdel folytatom, majd a nappal. De odáig még igen hosszú út vezet, sok munkával és türelemmel. Ezen kívül a Szellemek megajándékoztak egy farkas segítőtárssal, aki fantasztikus ételt készít. Gondoltam rá, hogy majd ételosztásba kezdek Arthenior szegényei között időnként.
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril felelete segít Karheiának jobban megértenie korábban elhangzott szavai valódi jelentésének megértésében. Tisztelettel biccent, majd megszólal.*
- Igazad van, elismerem.
*Örömmel látja, hogy a növényekről és állatokról szóló kutatásokkal milyen ügyesen beletenyerelt egy kellemesebb témába, ami Gwaandrilt feltüzeli. Egészen másnak látja így az elfet, aki a sok szomorú téma után látványosan kivirul, és kettejük között is szorosabbnak érzi a kapcsolódást.*
- Állatgyógyászat? De izgalmasan hangzik. Én elsősorban nagyanyám elveszett füves könyvét szeretném rekreálni. Részben emlékszem a tartalmára, de nem árt felfrissíteni az emlékezetemet. Meg persze bővíteni a tudást. A könyvekben sajnos igen felületes, szegényes a rendelkezésre álló információk mennyisége, mondhatni igen hanyag munkát végeztek az írók.
*Vagy csak Karheia igen maximalista abban, ami érdekli őt. Szerencsére egészséges módon az, és nem lehetetlenül szigorú önmagával szemben, így viszont képes a legjobbat, és legtöbbet kihozni abból, amibe belekezd.*
- Ez pompás. Biztos nagyon jó lesz majd a közös munka. Addig igyekszem is összegyűjteni mindent, amit tudok.
*Bele fog telni pár könyvtárban töltött napba, de Karheia is álmodozó természet tud lenni, és nem bánja, cserébe ahogy megjelenik előtte a vaskos könyv, megtöltve számtalan tudással.*
- Mágus, igen. Előtte népemnél amolyan szellemi vezető voltam, talán sámánként gyakrabban emlegetik itt. Már jó pár emberöltője öröklődik nálunk ez anyai ágon, ami hatalmas megtiszteltetés, és felelősség is egyben.
*Az átka is megvolt ennek, hiszen részben ez is sodorta őt bajba, amit viszont kicsit sem bán.*
- Tudok egy s mást, főleg a tűz elem érdekel, és elsőként ezen a vonalon indultam el. Ha azt tökéletesítettem, akkor a földdel folytatom, majd a nappal. De odáig még igen hosszú út vezet, sok munkával és türelemmel. Ezen kívül a Szellemek megajándékoztak egy farkas segítőtárssal, aki fantasztikus ételt készít. Gondoltam rá, hogy majd ételosztásba kezdek Arthenior szegényei között időnként.
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-08 18:41:21
Üzenet elküldve: 2020-02-08 18:41:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy dönt inkább kiszakad a piactér forgatagából, volt belőle éppen elege. Kellőképpen ki is merítette a hideg, és a mozgás ahhoz, hogy lassan azt fontolgassa menjen vissza szállására kiscicáihoz pihenni. Viszont jól esik még kicsit neki a hideg levegő, érzi, hogy megnyugtatja, és kitisztítja elméjét, ezért tesz egy rövidke kitérőt a már ismert tisztás felé, ami eddig egyetlen helyszíne Artheniornak, ami tetszetős a számára, és érdekli. Gondosan összehúzza magán a bársonykabátját, miközben keres magának ülőhelyet, és kellemes csendben, békességben ott marad egy darabig.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-08 17:58:20
Üzenet elküldve: 2020-02-08 17:58:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Garrikh minden korábbi önmagától eltérő megnyilvánulására Latamie mosolya egyre csak szélesedik. Hát létezik még a világon ekkora pálfordulás?
~Bámulatos~
~Mintha már ruha nélkül állnék itt...~ a gondolattal persze párhuzamosan fejében van még a kép, hogy azt sem értette amikor a vén kurtizán meginvitálta magához, véletlenül sem félreérthetőn. Szóval Latamieről elmondható, hogy jól szórakozik.*
- Erre rá kell gyújtani *Lapogatja meg a már jól ismert mozdulatokkal a lehetséges zsebeit.*
- Jap. Bűzlesz, mint egy disznóól. *Bólint helybenhagyólag minden sértő hangnemet mellőzve, pusztán megállapítja, ahogy Garikh azt ecseteli, hogy miként nem tudott mostanában megfürdeni.*
- Tényleg kurva hideg van, de miért a szökőkútban? Nem mintha nem lenne vicces *Vállát vonja, mert amúgy folytatni nem akaródzik neki, de a korábbi Garrikh illedelmes parasztfiú aztán biztosan nem fürdött volna a szökőkútban.*
- Nem tudod miről maradsz le *morran szórakozottan rekedtes hangján, mikor Garrikh elhárítja a vélt csókot, aztán a szerelmét is. Nem mintha ezt megeshetne, szándékai szerint.*
- Ezért a történetért, a dézsámat is kölcsön adom *Mert már csak ilyen nagylelkű ez a vörös leány. Csak senki nem látja feje felett a derengő ezüstkarikát. Ebben a pillanatban aztán sikerül is meggyújtania a dohányt, s szájába is löki.*
- Ami még jól is jöhet, hogy ilyen züllött vagy. A Kalmárban meg sem fognak ismerni. *Kuncogna, ha szokna olyat. Aztán persze, kiderül a komorrá váló tekintet oka is. Hogy cserben hagyta a bárót.*
- Jahogy. *Világosodik meg láthatóan.* A báró a bajod? *Ívelnek felfelé szemöldökei.*
- Minek magyarázkodnál? *Vonja meg a vállát, de már indul is száron vezetve lovát, dohányrúdba olykor beleszippantva fűszeres füstöt eregetve maga körül, hogy még aki percek múlva jár arra, annak is az orrába szökik. Feltételezi, hogy Garrikh követi, s ha nem téríti el valami ész érvvel, akkor a Kalmárig megy.*
- Amúgy sem féltelek. Simán kidumálod magad *Mondja még, ahogy a kalózkabát alatt rigó léptekkel maga mögött hagyja a tisztást.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Garrikh minden korábbi önmagától eltérő megnyilvánulására Latamie mosolya egyre csak szélesedik. Hát létezik még a világon ekkora pálfordulás?
~Bámulatos~
~Mintha már ruha nélkül állnék itt...~ a gondolattal persze párhuzamosan fejében van még a kép, hogy azt sem értette amikor a vén kurtizán meginvitálta magához, véletlenül sem félreérthetőn. Szóval Latamieről elmondható, hogy jól szórakozik.*
- Erre rá kell gyújtani *Lapogatja meg a már jól ismert mozdulatokkal a lehetséges zsebeit.*
- Jap. Bűzlesz, mint egy disznóól. *Bólint helybenhagyólag minden sértő hangnemet mellőzve, pusztán megállapítja, ahogy Garikh azt ecseteli, hogy miként nem tudott mostanában megfürdeni.*
- Tényleg kurva hideg van, de miért a szökőkútban? Nem mintha nem lenne vicces *Vállát vonja, mert amúgy folytatni nem akaródzik neki, de a korábbi Garrikh illedelmes parasztfiú aztán biztosan nem fürdött volna a szökőkútban.*
- Nem tudod miről maradsz le *morran szórakozottan rekedtes hangján, mikor Garrikh elhárítja a vélt csókot, aztán a szerelmét is. Nem mintha ezt megeshetne, szándékai szerint.*
- Ezért a történetért, a dézsámat is kölcsön adom *Mert már csak ilyen nagylelkű ez a vörös leány. Csak senki nem látja feje felett a derengő ezüstkarikát. Ebben a pillanatban aztán sikerül is meggyújtania a dohányt, s szájába is löki.*
- Ami még jól is jöhet, hogy ilyen züllött vagy. A Kalmárban meg sem fognak ismerni. *Kuncogna, ha szokna olyat. Aztán persze, kiderül a komorrá váló tekintet oka is. Hogy cserben hagyta a bárót.*
- Jahogy. *Világosodik meg láthatóan.* A báró a bajod? *Ívelnek felfelé szemöldökei.*
- Minek magyarázkodnál? *Vonja meg a vállát, de már indul is száron vezetve lovát, dohányrúdba olykor beleszippantva fűszeres füstöt eregetve maga körül, hogy még aki percek múlva jár arra, annak is az orrába szökik. Feltételezi, hogy Garrikh követi, s ha nem téríti el valami ész érvvel, akkor a Kalmárig megy.*
- Amúgy sem féltelek. Simán kidumálod magad *Mondja még, ahogy a kalózkabát alatt rigó léptekkel maga mögött hagyja a tisztást.*
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:00:31
Üzenet elküldve: 2020-02-07 20:00:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszakai kirándulás//
*Ziz szavaira csak fülel, miközben a lába alatt elterülő füvet megnézi. Rövid ismertetőt kap abból, hogy merre élnek a tündérek a szántóföldeken. Ezt megjegyzi, egyszer lehet, megnéz magának egy ilyen kis tündérfalut.*
- Szóval lejjebb egy kikötő van. És tengeri vagy folyó netán? *érdeklődik tovább, hiszen a Lihanechi tavon is lehet hajózni. A kérdésre bólint. *
- Igen, ám gondolkodom, hogy közelebb költözöm, hosszú idő, míg eljutok a városba, és néha ez hátráltat. *felel ismét hosszabban a tündérnek.*
- Jó kikapcsolódásnak nem mondanám, de üdítő beszélgetni valakivel. *mondja mosolyogva, közben a tündérre pillant, jelezvén a társaságát milyennek jellemzi.*
- Viszont van egy dolog, ami rég érdekelne. Ha nem bánod rákérdezek. *vesz erőt magán, és szembe áll meg a tündérrel. Lainor jó magas így le kell pillantania a lányra.*
- Tényleg virágból születnek a tündérek? *kérdése lehet butaság Ziznek, de nagyon is kíváncsi erre. Örül, hogy alkalma nyílik egytől ezt megkérdezni.*
*Ziz szavaira csak fülel, miközben a lába alatt elterülő füvet megnézi. Rövid ismertetőt kap abból, hogy merre élnek a tündérek a szántóföldeken. Ezt megjegyzi, egyszer lehet, megnéz magának egy ilyen kis tündérfalut.*
- Szóval lejjebb egy kikötő van. És tengeri vagy folyó netán? *érdeklődik tovább, hiszen a Lihanechi tavon is lehet hajózni. A kérdésre bólint. *
- Igen, ám gondolkodom, hogy közelebb költözöm, hosszú idő, míg eljutok a városba, és néha ez hátráltat. *felel ismét hosszabban a tündérnek.*
- Jó kikapcsolódásnak nem mondanám, de üdítő beszélgetni valakivel. *mondja mosolyogva, közben a tündérre pillant, jelezvén a társaságát milyennek jellemzi.*
- Viszont van egy dolog, ami rég érdekelne. Ha nem bánod rákérdezek. *vesz erőt magán, és szembe áll meg a tündérrel. Lainor jó magas így le kell pillantania a lányra.*
- Tényleg virágból születnek a tündérek? *kérdése lehet butaság Ziznek, de nagyon is kíváncsi erre. Örül, hogy alkalma nyílik egytől ezt megkérdezni.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-07 19:30:17
Üzenet elküldve: 2020-02-07 19:30:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril tökéletesen azt gondolja, hogy az az út, melyet választott, az egyetlen járható számára. Ez nem feltétlenül az Ezer Levél Honának lakóinak tudható be, még érkezése előtt határozta el magában, hogy ragaszkodni fog régi, vagyis erdei életmódjához, ha az bizonyos igényeiből való lemondással is járna. Ez be is következett, csak sokkal drasztikusabban és eltérőbben, mint az a Viltheriel gondolta volna, emellett pedig elméjének akart-akaratlan befolyásolása is csak rátett egy lapáttal a tűzre. Ezeket még nem látja az elf, de talán az eljövendőkben máshogyan lesz. Mindenesetre Karheia szavai arra ösztönzik, hogy összeráncolják homlokát, s megvédje álláspontját, ezek alapján.*
-Mikor elmenekültem, választanom kellett, valamiről le kellett mondanom. Én pedig úgy döntöttem, az erdei közösségben való tagság fontosabb és tisztelendőbb emlék elhunyt őseim előtt, mintha egyéni érdekeimmel foglalkoznék. *Akár viccesnek is hathat ez a beszéd, ha belegondolunk, hogy mindene elpusztult az elfnek, s egyéni érdeken kívül már nem maradt más számára, főként most, hogy kutyája is elpusztult. Ezt Gwaandril viszont nem látja be, túlságosan elvakult, valamint az északi elfek kultúrájában mindig is volt valami berögzött kötődés a régiek tiszteléséhez, akárcsak a természet szeretetéhez is. A beszélgetés azonban más vizekre terelődik, amik hallatán az ifjú hosszúéletű is fellelkesül.*
-Ez remek ötlet! Ha elsősorban állatgyógyászattal is foglalkozok, ehhez meghoztad a kedvemet! Természetesen, bármikor benne lennék. *Mosolyodik el, majd arra gondol, vajon mennyi ismeretlen faj is lehet még itt, amiket talán pont, hogy ő fog felfedezni. Az álmodozás általánosan rossz tulajdonsága.*
-Ez a herceg többért is volt már képes bepiszkolni a kezeit. *Hunyorít gunyorosan.*
-Rendben, akkor majd igyekszem meglátogatni titeket, ha odakerülök. Egyébként te is mágus vagy? Van már valamilyen varázslat, amit tanultál?
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril tökéletesen azt gondolja, hogy az az út, melyet választott, az egyetlen járható számára. Ez nem feltétlenül az Ezer Levél Honának lakóinak tudható be, még érkezése előtt határozta el magában, hogy ragaszkodni fog régi, vagyis erdei életmódjához, ha az bizonyos igényeiből való lemondással is járna. Ez be is következett, csak sokkal drasztikusabban és eltérőbben, mint az a Viltheriel gondolta volna, emellett pedig elméjének akart-akaratlan befolyásolása is csak rátett egy lapáttal a tűzre. Ezeket még nem látja az elf, de talán az eljövendőkben máshogyan lesz. Mindenesetre Karheia szavai arra ösztönzik, hogy összeráncolják homlokát, s megvédje álláspontját, ezek alapján.*
-Mikor elmenekültem, választanom kellett, valamiről le kellett mondanom. Én pedig úgy döntöttem, az erdei közösségben való tagság fontosabb és tisztelendőbb emlék elhunyt őseim előtt, mintha egyéni érdekeimmel foglalkoznék. *Akár viccesnek is hathat ez a beszéd, ha belegondolunk, hogy mindene elpusztult az elfnek, s egyéni érdeken kívül már nem maradt más számára, főként most, hogy kutyája is elpusztult. Ezt Gwaandril viszont nem látja be, túlságosan elvakult, valamint az északi elfek kultúrájában mindig is volt valami berögzött kötődés a régiek tiszteléséhez, akárcsak a természet szeretetéhez is. A beszélgetés azonban más vizekre terelődik, amik hallatán az ifjú hosszúéletű is fellelkesül.*
-Ez remek ötlet! Ha elsősorban állatgyógyászattal is foglalkozok, ehhez meghoztad a kedvemet! Természetesen, bármikor benne lennék. *Mosolyodik el, majd arra gondol, vajon mennyi ismeretlen faj is lehet még itt, amiket talán pont, hogy ő fog felfedezni. Az álmodozás általánosan rossz tulajdonsága.*
-Ez a herceg többért is volt már képes bepiszkolni a kezeit. *Hunyorít gunyorosan.*
-Rendben, akkor majd igyekszem meglátogatni titeket, ha odakerülök. Egyébként te is mágus vagy? Van már valamilyen varázslat, amit tanultál?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096