Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 70 (1381. - 1400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-18 08:35:31
Üzenet elküldve: 2022-01-18 08:35:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Soreyl//
*A férfi részéről érkező kedves mosoly üdítően hat a kedvére, ahogy egyre oldódik a kettejük között kavargó, érzelmekkel megspékelt hangulatra is. A saját részéről csak akkor szűnik meg az aggodalma, mikor a férfi közelebb hajol és óvatos csókot lehet az ajkaira. Nyilván akkor nem tenne ilyet, ha van valaki, aki elől rejtegetni akarná a kettejük között lévő kapcsolatot. Sőt, a nyílt színen a fél város előtt sem rest az ilyesfajta érzelemnyilvánításra. Ő ugyanis attól tartott, hogy fél, hogy azok, akikkel együtt dolgozik egy ilyen kétes, esetlegesen ismeretlen nővel hozzák egy fedél alá. Az meg, hogy a férfi egyértelműen kijelenti, hogy nincsen szolgálatban, csak tesz rá még egy lapáttal.*
- Jajj te drága, ha ilyeneket mondasz nem fogom tudni visszafogni magam és a végén még a nyakadba ugrok. *Húzódik szélesre a szája vigyorgásra, mert hát ennyi boldogságot nehéz ám benntartani, hamar megrepeszti a burkot.*
- Oh jajj nekem… *Motyogja halkan, majd, bár talán a férfi távolodni akar tőle, ő azonban a nyakába akasztja a két karját, hogy visszahúzza magához és egy felkészültebb, szenvedélyesebb csókot váltsanak végre. Kit zavar ilyenkor a szakáll? Az egyik kezével nem átall még Soreyl hajába is túrni, hogy végül, mikor ez a hirtelen felindulás a tömeg visszatérő zsivajára elcsitul, lágy simításban végződjön, a nyakán keresztül a mellkasáig.*
-Valóban, jó lenne kettesben beszélgetni, itt olyan nagy a zsivaj, a hidegről már nem is beszélve. *Húzza be a nyakát, bizony nincs túlöltözve.*
-Bár ha este már más dolgod akad, akkor talán ez is megfelel. *Menti a helyzetet, mert ő nem tudhatja, hogy a lovagot szólítja e már a kötelesség. Ha pedig így van, akkor ezért az elcsípett időért is hálás lehet.*
-A Pegazusban vettem ki szobát, ma éjszaka még ott leszek. *Arról nem beszél, hogy miért jött fel a városba, elég, ha a férfi ennyiről tud. Azt a valamit pedig délután lerendezik, így az estét ott tölti, ahol kedve szottyan. Azt egyelőre nem hozza fel lehetőségként, hogy szívesen megnézné a helyet, ahol a napjait tölti Soreyl.*
//Téli vásár//
//Soreyl//
*A férfi részéről érkező kedves mosoly üdítően hat a kedvére, ahogy egyre oldódik a kettejük között kavargó, érzelmekkel megspékelt hangulatra is. A saját részéről csak akkor szűnik meg az aggodalma, mikor a férfi közelebb hajol és óvatos csókot lehet az ajkaira. Nyilván akkor nem tenne ilyet, ha van valaki, aki elől rejtegetni akarná a kettejük között lévő kapcsolatot. Sőt, a nyílt színen a fél város előtt sem rest az ilyesfajta érzelemnyilvánításra. Ő ugyanis attól tartott, hogy fél, hogy azok, akikkel együtt dolgozik egy ilyen kétes, esetlegesen ismeretlen nővel hozzák egy fedél alá. Az meg, hogy a férfi egyértelműen kijelenti, hogy nincsen szolgálatban, csak tesz rá még egy lapáttal.*
- Jajj te drága, ha ilyeneket mondasz nem fogom tudni visszafogni magam és a végén még a nyakadba ugrok. *Húzódik szélesre a szája vigyorgásra, mert hát ennyi boldogságot nehéz ám benntartani, hamar megrepeszti a burkot.*
- Oh jajj nekem… *Motyogja halkan, majd, bár talán a férfi távolodni akar tőle, ő azonban a nyakába akasztja a két karját, hogy visszahúzza magához és egy felkészültebb, szenvedélyesebb csókot váltsanak végre. Kit zavar ilyenkor a szakáll? Az egyik kezével nem átall még Soreyl hajába is túrni, hogy végül, mikor ez a hirtelen felindulás a tömeg visszatérő zsivajára elcsitul, lágy simításban végződjön, a nyakán keresztül a mellkasáig.*
-Valóban, jó lenne kettesben beszélgetni, itt olyan nagy a zsivaj, a hidegről már nem is beszélve. *Húzza be a nyakát, bizony nincs túlöltözve.*
-Bár ha este már más dolgod akad, akkor talán ez is megfelel. *Menti a helyzetet, mert ő nem tudhatja, hogy a lovagot szólítja e már a kötelesség. Ha pedig így van, akkor ezért az elcsípett időért is hálás lehet.*
-A Pegazusban vettem ki szobát, ma éjszaka még ott leszek. *Arról nem beszél, hogy miért jött fel a városba, elég, ha a férfi ennyiről tud. Azt a valamit pedig délután lerendezik, így az estét ott tölti, ahol kedve szottyan. Azt egyelőre nem hozza fel lehetőségként, hogy szívesen megnézné a helyet, ahol a napjait tölti Soreyl.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-17 20:10:15
Üzenet elküldve: 2022-01-17 20:10:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Nawanthiri, Kóczy//
* A fák közül kilépve, megpillantja két kolléganőjét, ahogyan lelkesen ügyeskednek a jégen. A mélységinek mosolyra húzódik az arca. ~ Ritka, hogy ilyen stressz mentesek, mint a gyerekek. ~ Nem mintha Lillyss annyira ismerné a két félt, de a látottakból, sokkal inkább üzletasszonyokként látja őket, mint bármi másnak. *
- Sziasztok!
* Köszön oda, az egyik fának dőlve. Az arca inkább tükröz nyugalmat, mint bármi mást. Pontosan ezek azok a békés idők, amik a hideg ellenére bárkinek megmelengeti a szívét. *
- Én biztosan pofára esnék ha megpróbálnám. * Kacag fel a hosszú fülű. * - De nektek egészen jól megy.
* Eközben próbálja inkább kényelembe helyezni magát. ~ Még a végén behívnak a jégre. Az aztán szép esés sorozat lenne. ~Képzeli el a szituációt, ahogyan a jégen siklás közepette a lába helyett az arca folytatja tovább az utat. Ki is rázza a hideg a mélységit. ~ Limmen egész életemben ezzel szívná a vérem. ~ Több okot is feltudna maga előtt sorakoztatni, hogy miért ne kísérletezzen. Az egyik ágat elérve a havat eltávolítja, hogy azt érdeklődve gyúrogassa. Ha pedig bárki hozzá szólna, határozott mosollyal tekint vissza rájuk. *
//Téli vásár//
//Nawanthiri, Kóczy//
* A fák közül kilépve, megpillantja két kolléganőjét, ahogyan lelkesen ügyeskednek a jégen. A mélységinek mosolyra húzódik az arca. ~ Ritka, hogy ilyen stressz mentesek, mint a gyerekek. ~ Nem mintha Lillyss annyira ismerné a két félt, de a látottakból, sokkal inkább üzletasszonyokként látja őket, mint bármi másnak. *
- Sziasztok!
* Köszön oda, az egyik fának dőlve. Az arca inkább tükröz nyugalmat, mint bármi mást. Pontosan ezek azok a békés idők, amik a hideg ellenére bárkinek megmelengeti a szívét. *
- Én biztosan pofára esnék ha megpróbálnám. * Kacag fel a hosszú fülű. * - De nektek egészen jól megy.
* Eközben próbálja inkább kényelembe helyezni magát. ~ Még a végén behívnak a jégre. Az aztán szép esés sorozat lenne. ~Képzeli el a szituációt, ahogyan a jégen siklás közepette a lába helyett az arca folytatja tovább az utat. Ki is rázza a hideg a mélységit. ~ Limmen egész életemben ezzel szívná a vérem. ~ Több okot is feltudna maga előtt sorakoztatni, hogy miért ne kísérletezzen. Az egyik ágat elérve a havat eltávolítja, hogy azt érdeklődve gyúrogassa. Ha pedig bárki hozzá szólna, határozott mosollyal tekint vissza rájuk. *
1398. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-17 14:49:34
Üzenet elküldve: 2022-01-17 14:49:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Az Artheniorból való távozás óta nem csekély idő telt el. Most pedig itt van újra, s egyenesen a várost célozza. A maga mögött hagyott kapitányság emléke a legkevésbé sem keseríti. Nincs szándékában felkeresni a városőrséget. Nem húzogatná szívesen a macska bajszát, még akkor sem, ha a Bredocnak címzett levele válasz nélkül maradt.
A Kovácsműhelyt veszi célba. A Kikötőben történtek felrázták. Pontosan tudja már, mi az, ami élteti, s szívesen átnyúl érte a múlt homályán. Ködbe vész mindaz, amit kitűzött maga elé az elmúlt esztendőkben. Azt szánta számára az élet, hogy a küzdőverem homokján lehellje ki lelkét, nincs kétsége. Van még ideje azonban addig, míg eléri a végzete. Addig csillogni fog. Ismét.*
A Kovácsműhelyt veszi célba. A Kikötőben történtek felrázták. Pontosan tudja már, mi az, ami élteti, s szívesen átnyúl érte a múlt homályán. Ködbe vész mindaz, amit kitűzött maga elé az elmúlt esztendőkben. Azt szánta számára az élet, hogy a küzdőverem homokján lehellje ki lelkét, nincs kétsége. Van még ideje azonban addig, míg eléri a végzete. Addig csillogni fog. Ismét.*
1397. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-17 10:10:08
Üzenet elküldve: 2022-01-17 10:10:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Holdfényburok 2. kör//
//Mana: 19//
*Neki is csak az jár a fejében, hogy bizony Luni kapott tőle néhány igen használható tűz varázslatot és a sárkány, mármint a papírféle meglehetősen gyúlékony. Ám nem igazán szeretne sokáig a levegőben időzni, ki tudja mi lehet még a lány tarsolyában. Úgy dönt, hogy azon lesz, hogy minél hamarabb hálót érjen, hogy aztán majd a másik lány helyzetéhez tudjon majd igazodni. Szerencsétlenség, hogy ezen az említett terepen nem igazán van olyan tárgy, ami védelmet nyújthatna, ami mögé el lehetne bújni. Ezért az a döntés születik, hogy a sárkány hátán fog leérkezni a hálóra, próbál előre dőlni, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen, ám próbál rá ügyelni, hogy a kezével a kapcsolat ne szakadjon meg. Ha minden jól megy, némi egyensúlyozás és dülöngélést követően, a kezével, amivel eddig a sárkányt fogta, odaigazgatja maga elé és továbbra is tartja, mint valami pajzsot, bár valódi erőt nem igényel, hiszen a sárkány az oldalán fekszik. Közben kémlel ki mögüle, hogy lássa Luni hol ér földet.*
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Holdfényburok 2. kör//
//Mana: 19//
*Neki is csak az jár a fejében, hogy bizony Luni kapott tőle néhány igen használható tűz varázslatot és a sárkány, mármint a papírféle meglehetősen gyúlékony. Ám nem igazán szeretne sokáig a levegőben időzni, ki tudja mi lehet még a lány tarsolyában. Úgy dönt, hogy azon lesz, hogy minél hamarabb hálót érjen, hogy aztán majd a másik lány helyzetéhez tudjon majd igazodni. Szerencsétlenség, hogy ezen az említett terepen nem igazán van olyan tárgy, ami védelmet nyújthatna, ami mögé el lehetne bújni. Ezért az a döntés születik, hogy a sárkány hátán fog leérkezni a hálóra, próbál előre dőlni, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen, ám próbál rá ügyelni, hogy a kezével a kapcsolat ne szakadjon meg. Ha minden jól megy, némi egyensúlyozás és dülöngélést követően, a kezével, amivel eddig a sárkányt fogta, odaigazgatja maga elé és továbbra is tartja, mint valami pajzsot, bár valódi erőt nem igényel, hiszen a sárkány az oldalán fekszik. Közben kémlel ki mögüle, hogy lássa Luni hol ér földet.*
1396. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-17 08:05:15
Üzenet elküldve: 2022-01-17 08:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Nawanthiri//
*Ahogy látja, hogy az iránymutatása nyomán a nőnek sikerül kétlábon jeget érni, nagy elégedettséggel bólogat, mert hát bizony így kell azt csinálni. Azt már a többiek esetlenségének és hozzá nem értésének tudja be, hogy körülötte elég sokan úgy döntenek megkóstolják a jeget, amin eddig olyan magabiztosan siklottak. Aztán egyre csak azaz érzése támad, hogy Nawanthiri túlságosan is gyorsan közeledik éppen felé. Eleinte csak rémült tekintettel kezd kalimpálni a karjaival, hogy forduljon el az ő irányából, majd úgy dönt, hogy nem bízhatja a véletlenre, hogy össze lesz- e lapítva vagy sem. Jobbnak látja, ha elvetődik a jobb oldalra, hiszen még az is jobb, ha a segge csúszik még egy kicsit a jégen annál, hogy a termetes teremtés télibe trafálja. Mikor látja, hogy nehezen, de sikerült a nőnek megállnia, kicsit megkönnyebbül.*
-Nah, hát megy ez nem? Bár ma azt hiszem nem igazán jó a jég… látod… sose jó, ha ilyen barázdák vannak benne. *Mutatja torok köszörülve, mert hát kinek másnak is lenne a hibája, hogy ő ilyen szépen eltaknyolt, mint a jégnek. Nyilván már elhasznált.*
-Igazán ügyesen csináltad, a többiek is, hogy csodálkoztak, hogy milyen szépen siklasz, mindet elvarázsoltad. *Hízeleg egy kicsit, széles vigyorral, mert azért ő is elugrott a korcsolyán érkező krumplis zsákkupac elől.*
-Azt hiszem nekem ennyi elég is volt. *Mászik kifelé háttal, a két karját arra használva, hogy kihúzza magát a jégről a hóra. Kicsit nyekereg is, mert hát a jég az bizony kemény volt neki, kétségtelen, hogy nem tömte ki eléggé a ruháját.*
//Téli vásár//
//Nawanthiri//
*Ahogy látja, hogy az iránymutatása nyomán a nőnek sikerül kétlábon jeget érni, nagy elégedettséggel bólogat, mert hát bizony így kell azt csinálni. Azt már a többiek esetlenségének és hozzá nem értésének tudja be, hogy körülötte elég sokan úgy döntenek megkóstolják a jeget, amin eddig olyan magabiztosan siklottak. Aztán egyre csak azaz érzése támad, hogy Nawanthiri túlságosan is gyorsan közeledik éppen felé. Eleinte csak rémült tekintettel kezd kalimpálni a karjaival, hogy forduljon el az ő irányából, majd úgy dönt, hogy nem bízhatja a véletlenre, hogy össze lesz- e lapítva vagy sem. Jobbnak látja, ha elvetődik a jobb oldalra, hiszen még az is jobb, ha a segge csúszik még egy kicsit a jégen annál, hogy a termetes teremtés télibe trafálja. Mikor látja, hogy nehezen, de sikerült a nőnek megállnia, kicsit megkönnyebbül.*
-Nah, hát megy ez nem? Bár ma azt hiszem nem igazán jó a jég… látod… sose jó, ha ilyen barázdák vannak benne. *Mutatja torok köszörülve, mert hát kinek másnak is lenne a hibája, hogy ő ilyen szépen eltaknyolt, mint a jégnek. Nyilván már elhasznált.*
-Igazán ügyesen csináltad, a többiek is, hogy csodálkoztak, hogy milyen szépen siklasz, mindet elvarázsoltad. *Hízeleg egy kicsit, széles vigyorral, mert azért ő is elugrott a korcsolyán érkező krumplis zsákkupac elől.*
-Azt hiszem nekem ennyi elég is volt. *Mászik kifelé háttal, a két karját arra használva, hogy kihúzza magát a jégről a hóra. Kicsit nyekereg is, mert hát a jég az bizony kemény volt neki, kétségtelen, hogy nem tömte ki eléggé a ruháját.*
1395. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-16 09:46:03
Üzenet elküldve: 2022-01-16 09:46:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//May//
*Érzelmei elnyomják Perchipfell hangját a beszélgetésben. Maydeleine Zavartan néz körbe, és olyan okokat keres, és olyan tényeket melyek sosem voltak. A lovag természetesen egy soha meg-nem érkezett viszontválaszra még nem gondolná, hogy a nő elhunyt volna. Perchi ellenben igen. Az elmúlt hatok alatt, jól telebeszélte a fejét, és ugyan elkustitotta minden alkalommal, kicsit mintha a folytonos suttogás megtette volna hatását. May sajnálatát vejezi ki a félreértésre, mire a lovag egy meleg mosolyt húz sármos arcára.*
-Én nem.
*Mondja, és a felmelegedett arcvonásokon látszik mire gondol. Egyáltalán nem bánja, hogy ennek ellenére él és virul a másik, szóval félregondolt helyzeteket nem kell sajnálni. A másik édes látványban részesíti a másikat, ahogy körbeperdülve biztosítja róla a lovagot, hogy él. Sőt. Jól is van. Ránézésre megvan keze lába, és mindene. Megint kihagy némi kérdést, és ujjra a másik arcához nyúl, finom lassúsággal a végén.*
-Nem vagyok szolgálatban.
*Mondja halkan, és boldogan. Ha a másikon úgy érzi szabad ilyet tennie, akkor közel hajol, és a finom ajkakra lehel egy csókot, majd ott maradva, közelről suttogva válaszol a tömegben.*
-Veled a világ végére is elmennék, ha ott nyugodtan beszélhetünk.
*Mondja boldogan, és láthatóan kicsit összeszedte magát. Segített May bolondos igazolása jóllétéről, és ha csipkelődés nem is lesz, de ha érezheti a nő illatát, ő már boldog lesz. Felegyenesedik, és megfogja a lány kezét, hogy vezesse ki a tömegből, megmutatva melyik fogadóra gondolt. Persze az is lehet, hogy most a másik nem ér rá, szóval ha nem indulnak meg kettecskén, akkor a lovag kérdő tekintettel várja, mikor, és hol.*
//Téli vásár//
//May//
*Érzelmei elnyomják Perchipfell hangját a beszélgetésben. Maydeleine Zavartan néz körbe, és olyan okokat keres, és olyan tényeket melyek sosem voltak. A lovag természetesen egy soha meg-nem érkezett viszontválaszra még nem gondolná, hogy a nő elhunyt volna. Perchi ellenben igen. Az elmúlt hatok alatt, jól telebeszélte a fejét, és ugyan elkustitotta minden alkalommal, kicsit mintha a folytonos suttogás megtette volna hatását. May sajnálatát vejezi ki a félreértésre, mire a lovag egy meleg mosolyt húz sármos arcára.*
-Én nem.
*Mondja, és a felmelegedett arcvonásokon látszik mire gondol. Egyáltalán nem bánja, hogy ennek ellenére él és virul a másik, szóval félregondolt helyzeteket nem kell sajnálni. A másik édes látványban részesíti a másikat, ahogy körbeperdülve biztosítja róla a lovagot, hogy él. Sőt. Jól is van. Ránézésre megvan keze lába, és mindene. Megint kihagy némi kérdést, és ujjra a másik arcához nyúl, finom lassúsággal a végén.*
-Nem vagyok szolgálatban.
*Mondja halkan, és boldogan. Ha a másikon úgy érzi szabad ilyet tennie, akkor közel hajol, és a finom ajkakra lehel egy csókot, majd ott maradva, közelről suttogva válaszol a tömegben.*
-Veled a világ végére is elmennék, ha ott nyugodtan beszélhetünk.
*Mondja boldogan, és láthatóan kicsit összeszedte magát. Segített May bolondos igazolása jóllétéről, és ha csipkelődés nem is lesz, de ha érezheti a nő illatát, ő már boldog lesz. Felegyenesedik, és megfogja a lány kezét, hogy vezesse ki a tömegből, megmutatva melyik fogadóra gondolt. Persze az is lehet, hogy most a másik nem ér rá, szóval ha nem indulnak meg kettecskén, akkor a lovag kérdő tekintettel várja, mikor, és hol.*
1394. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:19:35
Üzenet elküldve: 2022-01-14 12:19:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Kóczy//
- GYÍiiÍÍ...!!! *vinnyog fel, mikor elhajlik alatta a gnóm, és kis híján elesnek mind a ketten* Jól van, jól van, nem akartam, de hát te vagy az én támaszom... *nem valami ragyogó mentegetőzés, de legalább mosolyog hozzá.
Aztán a mester rálépéssel megvizsgálja, kellően csúszik-e a jég. Vagy a korcsolya? Elvégre a haladáshoz az is kell. Mennyi titok, mennyi talány... mindenesetre Xavy ráérősségében is váratlanul lendületet vesz a karjaival, hogy páros lábbal ugorjon a jégre. Nawanthiriban egy pillanatra megáll az ütő.*
~Ezt utána kell csinálnom...?~
*Kollégagnőm azonban látványosan talpon marad, és siklik előre. Mint a profik. Mandulaszem legalábbis semmiféle kételyt vagy megbicsaklást nem vesz észre rajta, pedig senki más nem tempózik békamód a karjaival!*
~Tud ez valamit...~
*A következő pillanatban viszont Kóczi akkorát esik, mint az ólajtó, és gyakorlatát hason csúszva - de töretlen magabiztossággal! - fejezi be. Nawanthiri nem látta pontosan, mi történt, mert egy deli ork műkorcsolya-bajnok éppen eltakarta előle, mikor a csaposlány elvágódott, így feltételezi, hogy nem a mestere tudásával volt a gond, hanem a körülmények esküdtek össze Xavy ellen. Nincs más hátra tehát, mint előre!
Térdet berogyaszt, lendületet vesz, elrugaszkodik... és amikor jeget ér, szerte futnak alatta a rianások, de nincs ideje csodálkozni, mert csúszik előre. Elzúg előtte egy, három, még egy, még kettő másik korcsolyázó, mögötte meg a fene se tudja mennyi! Szerencséjére mindnek sikerül kikerülni, pedig olyan vitézül kalimpál a karjaival, hogy kétannyi helyet foglal, mint mások. Valahogyan aztán megtalálja az egyensúlyát. Újra berogyasztja a térdét, és megpróbál haladni. Amikor rájön, hogy ha egyszer elindult, már csak a bokáját kell mereven tartani, meg a súlyával hintázva hajtani magát, egészen belesimul a tömegbe.
Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem akar megállni, pedig azért csak illene felsegíteni a kolléganőjét! Megpróbálkozik azzal, hogy nem hajtja magát, de nem lassul eléggé. Ha nem csinál valamit, el fog húzni Xavy mellett. Kapaszkodnia nincs mibe. Mit tesz ilyenkor egy rutinos birkózó? Leviszi a súlypontját! Attól jobban a jégbe nyomódik, és lefékeződik! Nawanthiri tehát kilép kétvállnyi széles terpeszbe, lemegy lovaglóállásba, hogy a combjai majdnem vízszintesek lesznek... aztán kis híján hanyatt vágódik, mert a lábai szertecsúsznak alóla. Csak az menti meg, hogy még idejében meg tud hátul támaszkodni a kezein. Ekkor azonban már ott van Xavy mellett, lefékeződve.*
- Megjöttem... *jelenti be roppant bölcsen, aztán megpróbál álló helyzetbe kecmeregni. A kezén támaszkodva finoman maga alá csúsztatja a lábait. Bizonytalanul elkezdi kiegyenesíteni őket. Aztán majdnem megint elzuhan, mert túl gyors volt a mozdulat.*
- Jó lesz, megoldom...!
//sikeres ügyességpróba//
//Téli vásár//
//Kóczy//
- GYÍiiÍÍ...!!! *vinnyog fel, mikor elhajlik alatta a gnóm, és kis híján elesnek mind a ketten* Jól van, jól van, nem akartam, de hát te vagy az én támaszom... *nem valami ragyogó mentegetőzés, de legalább mosolyog hozzá.
Aztán a mester rálépéssel megvizsgálja, kellően csúszik-e a jég. Vagy a korcsolya? Elvégre a haladáshoz az is kell. Mennyi titok, mennyi talány... mindenesetre Xavy ráérősségében is váratlanul lendületet vesz a karjaival, hogy páros lábbal ugorjon a jégre. Nawanthiriban egy pillanatra megáll az ütő.*
~Ezt utána kell csinálnom...?~
*Kollégagnőm azonban látványosan talpon marad, és siklik előre. Mint a profik. Mandulaszem legalábbis semmiféle kételyt vagy megbicsaklást nem vesz észre rajta, pedig senki más nem tempózik békamód a karjaival!*
~Tud ez valamit...~
*A következő pillanatban viszont Kóczi akkorát esik, mint az ólajtó, és gyakorlatát hason csúszva - de töretlen magabiztossággal! - fejezi be. Nawanthiri nem látta pontosan, mi történt, mert egy deli ork műkorcsolya-bajnok éppen eltakarta előle, mikor a csaposlány elvágódott, így feltételezi, hogy nem a mestere tudásával volt a gond, hanem a körülmények esküdtek össze Xavy ellen. Nincs más hátra tehát, mint előre!
Térdet berogyaszt, lendületet vesz, elrugaszkodik... és amikor jeget ér, szerte futnak alatta a rianások, de nincs ideje csodálkozni, mert csúszik előre. Elzúg előtte egy, három, még egy, még kettő másik korcsolyázó, mögötte meg a fene se tudja mennyi! Szerencséjére mindnek sikerül kikerülni, pedig olyan vitézül kalimpál a karjaival, hogy kétannyi helyet foglal, mint mások. Valahogyan aztán megtalálja az egyensúlyát. Újra berogyasztja a térdét, és megpróbál haladni. Amikor rájön, hogy ha egyszer elindult, már csak a bokáját kell mereven tartani, meg a súlyával hintázva hajtani magát, egészen belesimul a tömegbe.
Nincs is ezzel semmi baj, amíg nem akar megállni, pedig azért csak illene felsegíteni a kolléganőjét! Megpróbálkozik azzal, hogy nem hajtja magát, de nem lassul eléggé. Ha nem csinál valamit, el fog húzni Xavy mellett. Kapaszkodnia nincs mibe. Mit tesz ilyenkor egy rutinos birkózó? Leviszi a súlypontját! Attól jobban a jégbe nyomódik, és lefékeződik! Nawanthiri tehát kilép kétvállnyi széles terpeszbe, lemegy lovaglóállásba, hogy a combjai majdnem vízszintesek lesznek... aztán kis híján hanyatt vágódik, mert a lábai szertecsúsznak alóla. Csak az menti meg, hogy még idejében meg tud hátul támaszkodni a kezein. Ekkor azonban már ott van Xavy mellett, lefékeződve.*
- Megjöttem... *jelenti be roppant bölcsen, aztán megpróbál álló helyzetbe kecmeregni. A kezén támaszkodva finoman maga alá csúsztatja a lábait. Bizonytalanul elkezdi kiegyenesíteni őket. Aztán majdnem megint elzuhan, mert túl gyors volt a mozdulat.*
- Jó lesz, megoldom...!
//sikeres ügyességpróba//
1393. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-14 11:48:26
Üzenet elküldve: 2022-01-14 11:48:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Visszaúton//
*Azért kelt ilyen korán, mert a városban talán még nincs akkora tömeg, aztán aztán a tisztás is elég rizikós, mint az számára kiderült idefelé úton. Jobb inkább vigyáznia. Kiérve, sétálás közben még szemügyre veszi a szépen faragott jégszobrokat és a bódékat, amelyek mellett elhalad meglehetősen céltudatosan, de sehol sem időzik sokat. Hiszen még csak az út elején jár, nagyobb kihívást már csak a szekérfogás jelenthet. Meg az, hogy mennyit kell ácsorognia, míg egyáltalán érkezik majd egy. Ezért is szedi a lábait, mert, hogy, lehet csupán annyin fog múlni, hogy éppen elszaladt egyet, ami talán aznap az egyetlen lesz. Az kéne még neki, meg a fázós kacsóinak.*
*Azért kelt ilyen korán, mert a városban talán még nincs akkora tömeg, aztán aztán a tisztás is elég rizikós, mint az számára kiderült idefelé úton. Jobb inkább vigyáznia. Kiérve, sétálás közben még szemügyre veszi a szépen faragott jégszobrokat és a bódékat, amelyek mellett elhalad meglehetősen céltudatosan, de sehol sem időzik sokat. Hiszen még csak az út elején jár, nagyobb kihívást már csak a szekérfogás jelenthet. Meg az, hogy mennyit kell ácsorognia, míg egyáltalán érkezik majd egy. Ezért is szedi a lábait, mert, hogy, lehet csupán annyin fog múlni, hogy éppen elszaladt egyet, ami talán aznap az egyetlen lesz. Az kéne még neki, meg a fázós kacsóinak.*
1392. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-14 07:50:38
Üzenet elküldve: 2022-01-14 07:50:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Nawanthiri//
*Mikor a nő a vállára támaszkodik és így azon az oldalon jelentős súlygyarapodást szenved el, némiképpen elhajlik a behatással megáldott irányba hanghatás kíséretében.*
-HééHÉHÉHÉHÉ! *Csak ennyit tud kinyögni, míg a saját egyensúlya megtartásáért küzd. Majd a leírtak alapján Nawanthiri inkább úgy dönt, hogy a mester induljon meg előbb, majd ő addig megnézi hogyan is kell azt. Nincs más választása, mint, hogy szemforgatva, de megmozdul, egy fél lépést előre. Majd még egy felet és még egyet és így tovább, míg a jég széléhez nem ér. Látszik rajta, hogy a hóban ő se mozog valami magabiztosan, na de majd most! Nyel egy nagyot, majd rálép a jégre az egyik korcsolyával, meglehetősen csúszósnak találja, így vissza is húzza a lábát.*
-Nah… ezt aztán pazar, pont megfelelően csúszós. *Nyugtázza, mert hát nyilván csak ellenőrizte a dolgot egy lábbal. Ezt követően úgy dönt, hogy mindkét lábával egyszerre kell a jégre érkezzen, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. Mint egy komótos béka, nekirugaszkodik és tang! Ráesik a jégre két lábbal, ahogy azt elképzelte, ám mivel a lendület még megvan így kicsit csúszkál ide meg oda, míg sikerül egy helybe kényszerítenie magát, két karját is szét teszi a levegőben. ~Megy ez… ~ Majd ahogy mondta korábban, lendületet vesz és, ahogy azt a többiektől látja megpróbál siklani egy lábon, közben pedig karjaival úszó mozdulatokat tesz. Ám nem sokáig, mert amint csak egy korcsolya éri a jeget, a lendület ugyan viszi, mintha minden rendben lenne, ám az egyensúly nincs meg, így kicsúszik alóla a lába és úgy dönt, hogy hassal folytatja tovább. Még csúszik egy kicsit, ám ekkor már a többi jelenlévőnek erősen kerülgetnie kell, mert szépen lassan kicsúszik a pálya szélére. Ekkor felül, mintha ez így rendben volna, elégedetten és magabiztosan majd integet Nawának is.*
-Látod hogy kell csinálni, ne félj, neked is menni fog! *Integet a seggén ülve.*
//Téli vásár//
//Nawanthiri//
*Mikor a nő a vállára támaszkodik és így azon az oldalon jelentős súlygyarapodást szenved el, némiképpen elhajlik a behatással megáldott irányba hanghatás kíséretében.*
-HééHÉHÉHÉHÉ! *Csak ennyit tud kinyögni, míg a saját egyensúlya megtartásáért küzd. Majd a leírtak alapján Nawanthiri inkább úgy dönt, hogy a mester induljon meg előbb, majd ő addig megnézi hogyan is kell azt. Nincs más választása, mint, hogy szemforgatva, de megmozdul, egy fél lépést előre. Majd még egy felet és még egyet és így tovább, míg a jég széléhez nem ér. Látszik rajta, hogy a hóban ő se mozog valami magabiztosan, na de majd most! Nyel egy nagyot, majd rálép a jégre az egyik korcsolyával, meglehetősen csúszósnak találja, így vissza is húzza a lábát.*
-Nah… ezt aztán pazar, pont megfelelően csúszós. *Nyugtázza, mert hát nyilván csak ellenőrizte a dolgot egy lábbal. Ezt követően úgy dönt, hogy mindkét lábával egyszerre kell a jégre érkezzen, hogy meg tudja tartani az egyensúlyát. Mint egy komótos béka, nekirugaszkodik és tang! Ráesik a jégre két lábbal, ahogy azt elképzelte, ám mivel a lendület még megvan így kicsit csúszkál ide meg oda, míg sikerül egy helybe kényszerítenie magát, két karját is szét teszi a levegőben. ~Megy ez… ~ Majd ahogy mondta korábban, lendületet vesz és, ahogy azt a többiektől látja megpróbál siklani egy lábon, közben pedig karjaival úszó mozdulatokat tesz. Ám nem sokáig, mert amint csak egy korcsolya éri a jeget, a lendület ugyan viszi, mintha minden rendben lenne, ám az egyensúly nincs meg, így kicsúszik alóla a lába és úgy dönt, hogy hassal folytatja tovább. Még csúszik egy kicsit, ám ekkor már a többi jelenlévőnek erősen kerülgetnie kell, mert szépen lassan kicsúszik a pálya szélére. Ekkor felül, mintha ez így rendben volna, elégedetten és magabiztosan majd integet Nawának is.*
-Látod hogy kell csinálni, ne félj, neked is menni fog! *Integet a seggén ülve.*
1391. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-13 17:48:24
Üzenet elküldve: 2022-01-13 17:48:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Mana: 19//
*A földet, vagyis ezúttal az alatta lévő egyetlen jégtáblát megrengető holdvarázslat ismét nem úgy valósul meg, ahogyan elképzelte, mivel nyomában valóban ő lesz az, aki ellen végül fordul, szerencsére azonban komolyabb baj nem történik. Még csak különösebb kellemetlenség sem éri, mert a víz hőmérséklete sokkal kellemesebb, mint eredetileg várná, a kerubi pedig bár ezúttal nem segíthet, elég gyorsan vissza tud mászni a rácsra támogatása nélkül is, ahol végül elneveti magát saját butaságán, de inkább a megkönnyebbülés szakad fel ilyen formában belőle.
Most, hogy Aborath kiesett, és ketten maradtak Madyvel eldönteni azt, hogy ki legyen az első, úgy érzi, hogy már tényleg nincsen különösebb szégyenkezni és vesztenivalója, így aztán igazán komikusnak találja, ahogyan, mintha kívülről látná, elképzeli magát, rácson lógva, vizesen, amint arra vár, hogy Maydeleine mellé evezzen és rámondjon valamilyen hatásos varázslatot.
Ekkor azonban újabb meglepetés éri, az, hogy új küzdőtér vár rájuk, immár csak kettőjükre, ennek pedig mérhetetlenül örül.
Így legalább nem marad benne kielégítetlen kíváncsiság, hogy milyen lett volna az utolsó helyszín, ahová nem jutottak el. Ráadásul kipihenten, szemtől-szemben, csak egymással foglalkozva, biztosan sokkal izgalmasabb lesz maga a harc nem csak a nézőknek, hanem számukra is. Nem utolsó sorban pedig így kap egy esélyt győzni, mert, ha minden ezen az immár szétszedett pályán folytatódik, ahol ő kiszorított helyzetben van, akkor bizony már nem sok jóra számíthat.
Persze továbbra sem érzi magát esélyesnek a másik lány ellen, akitől talán a legerősebb varázslatait tanulta, viszont, ha már eljutott idáig, akkor semmiképpen sem az esélytelenek beletörődésével fog harcba szállni ellene az utolsó párbaj alkalmával, hanem el fog követni mindent annak érdekében, hogy ne ő távozzon belőle vesztesként. Ennek egyetlen hátránya, hogy az öröm mellett valamennyire szomorú is lesz majd, ha sikerül, előnye viszont, hogyha veszít, akkor sokkal szívesebben veszít majd Maydeleine ellen, mint bárki más ellen veszített volna.
Most azonban igyekszik minél kevesebbet gondolni erre. Nagyon boldog már attól is, hogy egyáltalán sikerült eljutnia idáig, viszont mindez nem száll a fejébe, főleg az után nem, hogy egyszer már tulajdonképpen feladta a harcot. Igaz, hogy utána gyakorlatilag a menthetetlent sikerült mentenie, viszont ezzel kapcsolatban emlékezteti magát arra, hogy ehhez szerencse is kellett, nem is kevés, nem csak egy jól megválasztott és sikeresen kivitelezett varázslat.
Bárhogy is, tisztában van vele, hogy bármi történt is eddig a versenyen, még csak most vár rá a legkeményebb ellenfél és a legnehezebb küzdelem, ezért igyekszik a lehető leggyorsabban összeszedni magát és a gondolatait is.
Amint elhagyja a pályát, új varázslatokat választ, majd rögtön az öltöző felé veszi az irányt. Ugyan nyár lévén szép az idő, csuromvizesen azért még sem túl kellemes, és nem szeretné kockáztatni azt, hogy megfázzon, ezért kér a tündértől, akinek jelenlétét továbbra is szerencsés előjelnek tartja, egy pont ugyanolyan ruhát és pár csizmát, mint ami eddig rajta volt. Bár az a célja, hogy egy nap az összes elem összes varázslatát megtanulja, elsősorban akkor is holdmágusnak tartja magát, ezért nem változtat semmit sem ruháján, ami a maga szerény módján ezt próbálja kifejezni.
Haját is igyekszik megszárítani és kicsit pihenni is, hogy biztosan visszatérjen testébe a mana éppen a végső küzdelem előtt, amikor majd a legnagyobb szüksége lesz rá.
Viszont mindezek ellenére nem is húzza az időt. Már nem fél, mint a verseny kezdetén, csak izgatott és kíváncsi, hogy mi vár még rá. Így is éppen időben ér oda, ahová kell, hogy aztán a hídon állva kicsit újra félni kezdjen, amikor lenéz, de ez már tényleg nem az a pillanat, hogy megfutamodjon, a tudat pedig amúgy is megnyugtatja, hogy az egész ismert világ talán legtapasztaltabb mágusai vigyáznak rájuk, így bármennyire is félelmetes mélység is van alattuk, nem eshet komoly bajuk.*
- Én sem, de örülök, hogy így alakult. A tőled tanult varázslatok nélkül talán elindulni sem mertem volna, így mindenképpen köszönettel tartozom neked. *viszonozza Maydeleine kedves mosolyát és természetesen elfogadja a kezét is, mi több, reményei szerint kedvesen és barátságosan szorítja meg azt. Mondana még valami olyasmit is, hogy megtiszteltetés lesz ellene harcolni, de fél tőle, hogy túlságosan üresnek, giccsesnek és közhelyesnek hangzana az, amit ő teljesen komolyan gondol. Talán majd a legvégén.*
- Úgy legyen! *mond ezért csak ennyit a másik lány utolsó mondatára, majd elfoglalja saját sárkányát.*
- Sose gondoltam volna, hogy valaha repülni fogok. *mondja aztán már csak úgy magának, mielőtt elrugaszkodik. Ha lehetnének valaha unokái akkor már biztos, hogy lenne nekik mit mesélnie elalvás előtt. Persze ez másfajta repülés, mint amire a madarak képesek, mégis sokkal több annál, mint lebegni a talaj felett.
~ A hold sokkal magasabban van, mint most te, mégsem fél. ~ nyugtatja aztán magában magát, bár tudja, hogy mindez hamis érv, olyannyira, hogy talán egy gyermek is képes lenne átlátni rajta, azért legbelül mégis mosolyog rajta, főleg, hogy használ. Egészen addig a pillanatig ameddig el nem rugaszkodik ő is, mert amikor sárkányával együtt követi Maydeleinet és elkezd ereszkedni, igazán ritkán szokása, de majdnem hangosan sikít, igaz csak félig félelemből, mert bármennyire is tudja, hogy vigyáznak rájuk, azért maga a sebesen lefelé való siklás mégis ősi ösztöneire hat racionális tudata helyett és igazi félelmet kelt benne, más részről ugyanakkor eközben arra is rájön, hogy tulajdonképpen élvezi, ami történik, magát a sebességet, a szárnyalást, a madarak szabadságnak illúzióját, de még azt is, hogy olyasmit élhet át éppen, amire sohasem számított korábban, valamint amit azért nem élhet át bárki és bármikor.
Közben távolról figyeli a másik lányt, és eljátszik a gondolattal, hogy akár megpróbálhatná fent tartani őt egy varázslattal a levegőben, hátha valami előnye származna belőle, de végül elég gyorsan úgy dönt, hogy inkább nem. Ha nem is veszélyeztetné ezzel az életét, azért így is olyan helyzetbe hozná vele, amit ő sem kívánna magának, továbbá nem bánná, ha minél gyorsabban újra szilárd talaj lenne a lába alatt, még akkor is, ha az csak rugalmas háló. Egyébként is tisztább lesz úgy a kép, ha mind a ketten visszatérnek oda, ahová a kétlábú, szárnyakkal nem rendelkező halandók valók. Érjenek csak minél hamarabb "földet"!
Még sem marad teljesen tétlen. Arra gondol, hogy Maydeleine nyilván tűzvarázslatot fog majd használni ellene, amint leérnek, márpedig az ellen egy holdfényburok majdnem tökéletes lenne. Ha tollát nem is tudja megvédeni, legalább ő maga nem lesz kitéve a tűz számára kellemetlen hatásainak így talán jobban tud majd koncentrálni az ellentámadásra, végszükség esetén pedig tollának visszaszerzésére, ha már az elején kedvezőtlenül alakulnak számára az események. Persze az is kérdés, hogy milyen távolságban érnek le egymáshoz képest, ahogy sok minden más is.
Egyelőre próbál arra koncentrálni a varázslata után, hogy minél gyorsabban elérje a hálót, és újra két lábra álljon. Minden más úgy is csak ez után következhet majd.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.13 18:06:49
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Mana: 19//
*A földet, vagyis ezúttal az alatta lévő egyetlen jégtáblát megrengető holdvarázslat ismét nem úgy valósul meg, ahogyan elképzelte, mivel nyomában valóban ő lesz az, aki ellen végül fordul, szerencsére azonban komolyabb baj nem történik. Még csak különösebb kellemetlenség sem éri, mert a víz hőmérséklete sokkal kellemesebb, mint eredetileg várná, a kerubi pedig bár ezúttal nem segíthet, elég gyorsan vissza tud mászni a rácsra támogatása nélkül is, ahol végül elneveti magát saját butaságán, de inkább a megkönnyebbülés szakad fel ilyen formában belőle.
Most, hogy Aborath kiesett, és ketten maradtak Madyvel eldönteni azt, hogy ki legyen az első, úgy érzi, hogy már tényleg nincsen különösebb szégyenkezni és vesztenivalója, így aztán igazán komikusnak találja, ahogyan, mintha kívülről látná, elképzeli magát, rácson lógva, vizesen, amint arra vár, hogy Maydeleine mellé evezzen és rámondjon valamilyen hatásos varázslatot.
Ekkor azonban újabb meglepetés éri, az, hogy új küzdőtér vár rájuk, immár csak kettőjükre, ennek pedig mérhetetlenül örül.
Így legalább nem marad benne kielégítetlen kíváncsiság, hogy milyen lett volna az utolsó helyszín, ahová nem jutottak el. Ráadásul kipihenten, szemtől-szemben, csak egymással foglalkozva, biztosan sokkal izgalmasabb lesz maga a harc nem csak a nézőknek, hanem számukra is. Nem utolsó sorban pedig így kap egy esélyt győzni, mert, ha minden ezen az immár szétszedett pályán folytatódik, ahol ő kiszorított helyzetben van, akkor bizony már nem sok jóra számíthat.
Persze továbbra sem érzi magát esélyesnek a másik lány ellen, akitől talán a legerősebb varázslatait tanulta, viszont, ha már eljutott idáig, akkor semmiképpen sem az esélytelenek beletörődésével fog harcba szállni ellene az utolsó párbaj alkalmával, hanem el fog követni mindent annak érdekében, hogy ne ő távozzon belőle vesztesként. Ennek egyetlen hátránya, hogy az öröm mellett valamennyire szomorú is lesz majd, ha sikerül, előnye viszont, hogyha veszít, akkor sokkal szívesebben veszít majd Maydeleine ellen, mint bárki más ellen veszített volna.
Most azonban igyekszik minél kevesebbet gondolni erre. Nagyon boldog már attól is, hogy egyáltalán sikerült eljutnia idáig, viszont mindez nem száll a fejébe, főleg az után nem, hogy egyszer már tulajdonképpen feladta a harcot. Igaz, hogy utána gyakorlatilag a menthetetlent sikerült mentenie, viszont ezzel kapcsolatban emlékezteti magát arra, hogy ehhez szerencse is kellett, nem is kevés, nem csak egy jól megválasztott és sikeresen kivitelezett varázslat.
Bárhogy is, tisztában van vele, hogy bármi történt is eddig a versenyen, még csak most vár rá a legkeményebb ellenfél és a legnehezebb küzdelem, ezért igyekszik a lehető leggyorsabban összeszedni magát és a gondolatait is.
Amint elhagyja a pályát, új varázslatokat választ, majd rögtön az öltöző felé veszi az irányt. Ugyan nyár lévén szép az idő, csuromvizesen azért még sem túl kellemes, és nem szeretné kockáztatni azt, hogy megfázzon, ezért kér a tündértől, akinek jelenlétét továbbra is szerencsés előjelnek tartja, egy pont ugyanolyan ruhát és pár csizmát, mint ami eddig rajta volt. Bár az a célja, hogy egy nap az összes elem összes varázslatát megtanulja, elsősorban akkor is holdmágusnak tartja magát, ezért nem változtat semmit sem ruháján, ami a maga szerény módján ezt próbálja kifejezni.
Haját is igyekszik megszárítani és kicsit pihenni is, hogy biztosan visszatérjen testébe a mana éppen a végső küzdelem előtt, amikor majd a legnagyobb szüksége lesz rá.
Viszont mindezek ellenére nem is húzza az időt. Már nem fél, mint a verseny kezdetén, csak izgatott és kíváncsi, hogy mi vár még rá. Így is éppen időben ér oda, ahová kell, hogy aztán a hídon állva kicsit újra félni kezdjen, amikor lenéz, de ez már tényleg nem az a pillanat, hogy megfutamodjon, a tudat pedig amúgy is megnyugtatja, hogy az egész ismert világ talán legtapasztaltabb mágusai vigyáznak rájuk, így bármennyire is félelmetes mélység is van alattuk, nem eshet komoly bajuk.*
- Én sem, de örülök, hogy így alakult. A tőled tanult varázslatok nélkül talán elindulni sem mertem volna, így mindenképpen köszönettel tartozom neked. *viszonozza Maydeleine kedves mosolyát és természetesen elfogadja a kezét is, mi több, reményei szerint kedvesen és barátságosan szorítja meg azt. Mondana még valami olyasmit is, hogy megtiszteltetés lesz ellene harcolni, de fél tőle, hogy túlságosan üresnek, giccsesnek és közhelyesnek hangzana az, amit ő teljesen komolyan gondol. Talán majd a legvégén.*
- Úgy legyen! *mond ezért csak ennyit a másik lány utolsó mondatára, majd elfoglalja saját sárkányát.*
- Sose gondoltam volna, hogy valaha repülni fogok. *mondja aztán már csak úgy magának, mielőtt elrugaszkodik. Ha lehetnének valaha unokái akkor már biztos, hogy lenne nekik mit mesélnie elalvás előtt. Persze ez másfajta repülés, mint amire a madarak képesek, mégis sokkal több annál, mint lebegni a talaj felett.
~ A hold sokkal magasabban van, mint most te, mégsem fél. ~ nyugtatja aztán magában magát, bár tudja, hogy mindez hamis érv, olyannyira, hogy talán egy gyermek is képes lenne átlátni rajta, azért legbelül mégis mosolyog rajta, főleg, hogy használ. Egészen addig a pillanatig ameddig el nem rugaszkodik ő is, mert amikor sárkányával együtt követi Maydeleinet és elkezd ereszkedni, igazán ritkán szokása, de majdnem hangosan sikít, igaz csak félig félelemből, mert bármennyire is tudja, hogy vigyáznak rájuk, azért maga a sebesen lefelé való siklás mégis ősi ösztöneire hat racionális tudata helyett és igazi félelmet kelt benne, más részről ugyanakkor eközben arra is rájön, hogy tulajdonképpen élvezi, ami történik, magát a sebességet, a szárnyalást, a madarak szabadságnak illúzióját, de még azt is, hogy olyasmit élhet át éppen, amire sohasem számított korábban, valamint amit azért nem élhet át bárki és bármikor.
Közben távolról figyeli a másik lányt, és eljátszik a gondolattal, hogy akár megpróbálhatná fent tartani őt egy varázslattal a levegőben, hátha valami előnye származna belőle, de végül elég gyorsan úgy dönt, hogy inkább nem. Ha nem is veszélyeztetné ezzel az életét, azért így is olyan helyzetbe hozná vele, amit ő sem kívánna magának, továbbá nem bánná, ha minél gyorsabban újra szilárd talaj lenne a lába alatt, még akkor is, ha az csak rugalmas háló. Egyébként is tisztább lesz úgy a kép, ha mind a ketten visszatérnek oda, ahová a kétlábú, szárnyakkal nem rendelkező halandók valók. Érjenek csak minél hamarabb "földet"!
Még sem marad teljesen tétlen. Arra gondol, hogy Maydeleine nyilván tűzvarázslatot fog majd használni ellene, amint leérnek, márpedig az ellen egy holdfényburok majdnem tökéletes lenne. Ha tollát nem is tudja megvédeni, legalább ő maga nem lesz kitéve a tűz számára kellemetlen hatásainak így talán jobban tud majd koncentrálni az ellentámadásra, végszükség esetén pedig tollának visszaszerzésére, ha már az elején kedvezőtlenül alakulnak számára az események. Persze az is kérdés, hogy milyen távolságban érnek le egymáshoz képest, ahogy sok minden más is.
Egyelőre próbál arra koncentrálni a varázslata után, hogy minél gyorsabban elérje a hálót, és újra két lábra álljon. Minden más úgy is csak ez után következhet majd.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.13 18:06:49
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
1390. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-13 14:16:16
Üzenet elküldve: 2022-01-13 14:16:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a városba//
//Téli vásár//
*Mikor a tisztás környékére érnek leugrik a szekérről, itt válik ketté az útjuk. Nagy léptekkel igyekezik, hogy valóban minél hamarabb meg tudja járni, ám furcsa dolog szemtanúja lesz. A tisztást hó borítja, jégszobrokkal és bódékkal tarkított az egész, a hatalmas jégpályáról nem is beszélve. Valószínű ezért olyan népszerű is, hiszen szinte egy lépést nem tud megtenni, hogy valaki ne legyen rálépésnyi távolságra. Óvatosan, de viszonylag gyorsan közlekedik egyik szobortól a másik bódéig, mert a tömegben bizony hamar összeszedhet egy- egy lábtaposást vagy fellökést, ami a hóra való tekintettel felettébb kellemetlen lenne számára.*
//Téli vásár//
*Mikor a tisztás környékére érnek leugrik a szekérről, itt válik ketté az útjuk. Nagy léptekkel igyekezik, hogy valóban minél hamarabb meg tudja járni, ám furcsa dolog szemtanúja lesz. A tisztást hó borítja, jégszobrokkal és bódékkal tarkított az egész, a hatalmas jégpályáról nem is beszélve. Valószínű ezért olyan népszerű is, hiszen szinte egy lépést nem tud megtenni, hogy valaki ne legyen rálépésnyi távolságra. Óvatosan, de viszonylag gyorsan közlekedik egyik szobortól a másik bódéig, mert a tömegben bizony hamar összeszedhet egy- egy lábtaposást vagy fellökést, ami a hóra való tekintettel felettébb kellemetlen lenne számára.*
1389. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-13 13:28:12
Üzenet elküldve: 2022-01-13 13:28:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Soreyl//
*Bár a legnagyobb aggodalma abban állt, hogy a lovag nem örül a jelenlétének, vagy haragszik rá, ez az első két szóval el is hessent. Ettől függetlenül, belőle csak úgy tódulnak kifelé a szavak, viszont a másik eléggé passzívnak mutatkozik. Miután a kérdések elhangoztak meg is áll, tekintete aggódóvá válik és fürkésző tekintete pásztázza végig a másik arcát. ~Mi lehet a baj? Talán már van valakije… biztosan… itt van a tömegben. ~ Körbe tekint, hátha van olyan hölgyemény, aki céltudatosan feléjük töri a tömeget, ám ekkor a férfi az arcához emeli az egyik kezét és megcirógatja az orcáját. Látszik rajta, hogy valami nagyon kínozza belül, aminek hangot is ad, May nem kis meglepetésére. ~Biztos azért, mert nem írtam vissza. ~ Még mintha könnyes is lenne a férfi szeme, bár azt ő sem tudja megmondani, hogy a hűvös szellő miatt vagy a sokktól, hogy mégis előkerült. Lesüti a tekintetét, mert bizony, ha ő hinné azt, hogy a lovag már nem él, meglehetősen elszomorítaná, sőt, minden bizonnyal bizonyítékot is követelne. Elég furcsa hangulat alakult ki körülöttük valahogy ezt nem így képzelte el, ám, mivel még nem igazán válaszolt a férfi egyetlen feltett kérdésére sem, még mindig fenntartja, hogy esetleg az érzéseit itt nem tudja kimutatni teljesen. Legyen ennek az oka akár az, hogy szolgálatban van, akár az, hogy valakivel jött, aki bármelyik pillanatban ott teremhet mellette.*
-Annyira sajnálom. *Nyilván azért volt a férfi ebben a hitben, mert nem írt neki vissza az utolsó levelére, ami egyértelműen az ő hibája, ám ennyi elég is volt neki a szégyenkezésből. Most, hogy sikerült meglelnie, végre örülhetnének is a szerencséjüknek és kihasználhatnák ezt a kis időt.*
-Minden rendben. Én jól vagyok, látod? *Mert bizonygathatná azt is, hogy a férfi nagyobb veszélyben volt a küldetésen, míg ő a Sellőben ücsörgött egy kupac intézni való papír mögött, de nem teszi, azzal nem segítene a helyzeten. Leemeli a férfi kezét óvatosan az arcáról, majd körbe fordul ott helyben.*
-Megengedem… bárhol megcsíphetsz. *Bár szívesebben csipkedné ő maga a lovagot, azonban a páncélja túlságosan is jól fedi ahhoz, hogy csiklandós pontot tudjon eltrafálni, így inkább ő ajánlja fel a lehetőséget. Kacéran forgatja oda és vissza a szoknyát, ahogy a csípőjét billegteti, tekintettel arra várva, hogy a másik él-e a lehetőséggel.*
-Bárcsak magamhoz ölelhetnélek, olyan… b..ta vagy… el se jöttél meglátogatni… *Motyogja maga elé kicsit bosszúsan, kétségtelen, a lovag jól bevédte magát ölelés ellen és most is csak alig tud kinyögni valamit meglepetésében. ~Talán nem is akar látni többet. Milyen fura… általában a férfiak az után váltanak le, hogy megfektettek, nem előtte.~*
-Ha vége a szolgálatnak, esetleg meglátogathatnál később… a fogadóban… ott meg tudnánk beszélni. *Veti fel.*
//Téli vásár//
//Soreyl//
*Bár a legnagyobb aggodalma abban állt, hogy a lovag nem örül a jelenlétének, vagy haragszik rá, ez az első két szóval el is hessent. Ettől függetlenül, belőle csak úgy tódulnak kifelé a szavak, viszont a másik eléggé passzívnak mutatkozik. Miután a kérdések elhangoztak meg is áll, tekintete aggódóvá válik és fürkésző tekintete pásztázza végig a másik arcát. ~Mi lehet a baj? Talán már van valakije… biztosan… itt van a tömegben. ~ Körbe tekint, hátha van olyan hölgyemény, aki céltudatosan feléjük töri a tömeget, ám ekkor a férfi az arcához emeli az egyik kezét és megcirógatja az orcáját. Látszik rajta, hogy valami nagyon kínozza belül, aminek hangot is ad, May nem kis meglepetésére. ~Biztos azért, mert nem írtam vissza. ~ Még mintha könnyes is lenne a férfi szeme, bár azt ő sem tudja megmondani, hogy a hűvös szellő miatt vagy a sokktól, hogy mégis előkerült. Lesüti a tekintetét, mert bizony, ha ő hinné azt, hogy a lovag már nem él, meglehetősen elszomorítaná, sőt, minden bizonnyal bizonyítékot is követelne. Elég furcsa hangulat alakult ki körülöttük valahogy ezt nem így képzelte el, ám, mivel még nem igazán válaszolt a férfi egyetlen feltett kérdésére sem, még mindig fenntartja, hogy esetleg az érzéseit itt nem tudja kimutatni teljesen. Legyen ennek az oka akár az, hogy szolgálatban van, akár az, hogy valakivel jött, aki bármelyik pillanatban ott teremhet mellette.*
-Annyira sajnálom. *Nyilván azért volt a férfi ebben a hitben, mert nem írt neki vissza az utolsó levelére, ami egyértelműen az ő hibája, ám ennyi elég is volt neki a szégyenkezésből. Most, hogy sikerült meglelnie, végre örülhetnének is a szerencséjüknek és kihasználhatnák ezt a kis időt.*
-Minden rendben. Én jól vagyok, látod? *Mert bizonygathatná azt is, hogy a férfi nagyobb veszélyben volt a küldetésen, míg ő a Sellőben ücsörgött egy kupac intézni való papír mögött, de nem teszi, azzal nem segítene a helyzeten. Leemeli a férfi kezét óvatosan az arcáról, majd körbe fordul ott helyben.*
-Megengedem… bárhol megcsíphetsz. *Bár szívesebben csipkedné ő maga a lovagot, azonban a páncélja túlságosan is jól fedi ahhoz, hogy csiklandós pontot tudjon eltrafálni, így inkább ő ajánlja fel a lehetőséget. Kacéran forgatja oda és vissza a szoknyát, ahogy a csípőjét billegteti, tekintettel arra várva, hogy a másik él-e a lehetőséggel.*
-Bárcsak magamhoz ölelhetnélek, olyan… b..ta vagy… el se jöttél meglátogatni… *Motyogja maga elé kicsit bosszúsan, kétségtelen, a lovag jól bevédte magát ölelés ellen és most is csak alig tud kinyögni valamit meglepetésében. ~Talán nem is akar látni többet. Milyen fura… általában a férfiak az után váltanak le, hogy megfektettek, nem előtte.~*
-Ha vége a szolgálatnak, esetleg meglátogathatnál később… a fogadóban… ott meg tudnánk beszélni. *Veti fel.*
1388. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-13 11:52:18
Üzenet elküldve: 2022-01-13 11:52:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Kóczy//
*Ha a szívére tenné a kezét, be kéne ismernie, hogy valójában kétsége sem volt a kollégagnőm koritudománya felől. Kóczy többször bizonyította, hogy mindent tud. Sulim hullája is megszökött, Yezáról is kiderült, hogy ha nem is hivatásos mosónő, de foglalkozik ruhák megfelelő pillanatban történő kimosatásával, és még sorolhatnánk. Inkább az volt a kérdés, hajlandó-e a tudását megosztani, és ha igen, mennyiben.
A szerzetesben motoszkál némi gyanakvás, de Xavy olyan nyugodt önbizalommal bólint rá mindenre, hogy nem tesz föl keresztkérdéseket - milyen lenne az már! A mesékben se megtanulni nehéz a mester titkos harcművész fogásait, hanem rávenni a mestert az oktatásra! Nawanthirishardipandra tehát 20 petákért korcsolyát bérel [Mesélő (Mimóza)]
, és mivel órák óta figyeli a jégpályát, komolyabb szerencsétlenkedés nélkül felcsatolja őket a csizmáira. A lábai összevissza nyeklenek, mikor megpróbál rájuk állni, elsőre nem is sikerül felegyenesednie. A hógnóm nincs a keze ügyében, ezért kénytelen Kóczi vállára támaszkodni. Na nem mind a száz kilójával, de azért a csapos érezni fogja a nyomást. Főleg egy-egy újabb nyeklésnél.*
- Ez a jégen is ilyen lesz...? *kérdi egy kényszeredett mosollyal, mikor végül rendesen álló helyzetbe kerül.
Nem mer rákérdezni, hogy azt a jégre úszást miként kell kivitelezni, inkább udvariasan maga elé engedi Xavyt, mutassa meg. A többi korizónál nem látott ilyet, de ők nem is olyan tájékozottak, mint a csapos. Nyilván rosszul csinálják.*
//Téli vásár//
//Kóczy//
*Ha a szívére tenné a kezét, be kéne ismernie, hogy valójában kétsége sem volt a kollégagnőm koritudománya felől. Kóczy többször bizonyította, hogy mindent tud. Sulim hullája is megszökött, Yezáról is kiderült, hogy ha nem is hivatásos mosónő, de foglalkozik ruhák megfelelő pillanatban történő kimosatásával, és még sorolhatnánk. Inkább az volt a kérdés, hajlandó-e a tudását megosztani, és ha igen, mennyiben.
A szerzetesben motoszkál némi gyanakvás, de Xavy olyan nyugodt önbizalommal bólint rá mindenre, hogy nem tesz föl keresztkérdéseket - milyen lenne az már! A mesékben se megtanulni nehéz a mester titkos harcművész fogásait, hanem rávenni a mestert az oktatásra! Nawanthirishardipandra tehát 20 petákért korcsolyát bérel [Mesélő (Mimóza)]
, és mivel órák óta figyeli a jégpályát, komolyabb szerencsétlenkedés nélkül felcsatolja őket a csizmáira. A lábai összevissza nyeklenek, mikor megpróbál rájuk állni, elsőre nem is sikerül felegyenesednie. A hógnóm nincs a keze ügyében, ezért kénytelen Kóczi vállára támaszkodni. Na nem mind a száz kilójával, de azért a csapos érezni fogja a nyomást. Főleg egy-egy újabb nyeklésnél.*- Ez a jégen is ilyen lesz...? *kérdi egy kényszeredett mosollyal, mikor végül rendesen álló helyzetbe kerül.
Nem mer rákérdezni, hogy azt a jégre úszást miként kell kivitelezni, inkább udvariasan maga elé engedi Xavyt, mutassa meg. A többi korizónál nem látott ilyet, de ők nem is olyan tájékozottak, mint a csapos. Nyilván rosszul csinálják.*
1387. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-13 11:02:50
Üzenet elküldve: 2022-01-13 11:02:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Soreyl//
*A lovag valóban sokat változott az évek alatt mióta utoljára, azaz egyszer, találkoztak. Erősebb, tapasztaltabb, és keményebb lett az igazán megpróbáló hatok alatt, olykor kissé ridegebb is, de erre most nem kerül sor. Hideg, rezzenéstelen közönyös arca pusztán az érzelmek sodrát próbálja visszafogni, mert mégiscsak tartania kell magát ilyen helyzetben. Ahogy a másik felel a bemutatkozásra még nem tudja, hogy kit rejt a köpeny, így csak tetézi a búgó hang a kezdeti meglepettségét. Nem sokra rá tisztul kicsit a helyzet. Az egyetlen tőmondat amit ki tudott mondani úgy látszik egyelőre elég, hogy megnyugtassa a másikat, és önmagát is, hogy nem szellemet lát.*
~Eeyr, Teysus, vagy akármelyik istennek is legyen hála... Köszönöm.~
*Mondja magában, miközben még egyet szorít a puha finom kezeken, miközben a másik megszólal. A lovagnak a szavaiból csupán három dolog szűrődik le. Az első, hogy ő is hiányzott a másiknak. A másik, hogy aggódott az épségéért, és végül azt, hogy olvasta a levelet, amit irt. Továbbra sem válaszol, vagy reagál semmire amit a másik csinál. Még a Perchipfellre feltett kérdésre sem válaszol, és ugyan bármikor máskor szaladna, hogy letörölje a könnyet a másik arcáról, most azt sem teszi. Szoborszerűen áll, és ha hallja is a másik szavait, mintha elkerülnék a fülét. Holott minden egyes szó telibe talál. Hogy aggódott érte a másik, és hogy még a mesterkard szellemére is emlékszik, ráadásul ő, és csakis ő az egyetlen lény a földön, aki tudja a létezését a lovagon kívül. Bredoc, és még Garsin sem jutottak addig a több éves ismeretségük alatt a lovag bizalmában mint May, egyetlen éjszaka alatt. Sok gondolat, kevés emlék, a férfi mégis képes lenne még a zajokat is felidézni arról az estéről. Egy kis csend után a másik arcára teszi finoman a kezét, és hüvelykujjával megsimogatja a nő orcáját. Remeg a hangja, és látni, hogy a világ összes érzését folytja vissza jelenleg.*
-Azt hittem meghaltál.
*Mire kimondja mély hangján, ne igazán tudja fékezni magát. Ő is elejt egy könnycseppet, ahogy végiggurul markáns vonásain, hogy fent akadjon a szakállán. Nem mer jobban közeledni. Csak várja, hogy May megbiztosítsa arról, hogy valóban nem él, és virul, mert a lovag egyelőre még nem hiszi el teljesen.*
//Téli vásár//
//Soreyl//
*A lovag valóban sokat változott az évek alatt mióta utoljára, azaz egyszer, találkoztak. Erősebb, tapasztaltabb, és keményebb lett az igazán megpróbáló hatok alatt, olykor kissé ridegebb is, de erre most nem kerül sor. Hideg, rezzenéstelen közönyös arca pusztán az érzelmek sodrát próbálja visszafogni, mert mégiscsak tartania kell magát ilyen helyzetben. Ahogy a másik felel a bemutatkozásra még nem tudja, hogy kit rejt a köpeny, így csak tetézi a búgó hang a kezdeti meglepettségét. Nem sokra rá tisztul kicsit a helyzet. Az egyetlen tőmondat amit ki tudott mondani úgy látszik egyelőre elég, hogy megnyugtassa a másikat, és önmagát is, hogy nem szellemet lát.*
~Eeyr, Teysus, vagy akármelyik istennek is legyen hála... Köszönöm.~
*Mondja magában, miközben még egyet szorít a puha finom kezeken, miközben a másik megszólal. A lovagnak a szavaiból csupán három dolog szűrődik le. Az első, hogy ő is hiányzott a másiknak. A másik, hogy aggódott az épségéért, és végül azt, hogy olvasta a levelet, amit irt. Továbbra sem válaszol, vagy reagál semmire amit a másik csinál. Még a Perchipfellre feltett kérdésre sem válaszol, és ugyan bármikor máskor szaladna, hogy letörölje a könnyet a másik arcáról, most azt sem teszi. Szoborszerűen áll, és ha hallja is a másik szavait, mintha elkerülnék a fülét. Holott minden egyes szó telibe talál. Hogy aggódott érte a másik, és hogy még a mesterkard szellemére is emlékszik, ráadásul ő, és csakis ő az egyetlen lény a földön, aki tudja a létezését a lovagon kívül. Bredoc, és még Garsin sem jutottak addig a több éves ismeretségük alatt a lovag bizalmában mint May, egyetlen éjszaka alatt. Sok gondolat, kevés emlék, a férfi mégis képes lenne még a zajokat is felidézni arról az estéről. Egy kis csend után a másik arcára teszi finoman a kezét, és hüvelykujjával megsimogatja a nő orcáját. Remeg a hangja, és látni, hogy a világ összes érzését folytja vissza jelenleg.*
-Azt hittem meghaltál.
*Mire kimondja mély hangján, ne igazán tudja fékezni magát. Ő is elejt egy könnycseppet, ahogy végiggurul markáns vonásain, hogy fent akadjon a szakállán. Nem mer jobban közeledni. Csak várja, hogy May megbiztosítsa arról, hogy valóban nem él, és virul, mert a lovag egyelőre még nem hiszi el teljesen.*
1386. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-13 09:14:35
Üzenet elküldve: 2022-01-13 09:14:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Soreyl//
*Mikor közelebb ér és a férfi felé fordul egyenest, már minden kétséget kizáróan felismeri a változások ellenére. ~Mindig ilyen hatalmas volt? ~ Nézi miközben lekerül róla a csuklya, bár lehet vállasabb is lett idővel, viszont a páncél is rak rá némi takarást, az viszont bizonyos, ha így találkozott volna vele először is, nem biztos, hogy most ott tartanának, ahol. Mert néha nehéz elhinni, hogy egy ilyen kemény (jelenleg még hideg is) páncélzat alatt egy érző és kedves férfit talál az, aki veszi a fáradságot, hogy lehámozza róla. A bemutatkozásra egy apró mosoly kúszik a szája szélére, kinevezni mégsem szeretné a határozott és illedelmes modoráért.*
-oh… tudom én azt… *Mondja búgó hangon, ám mikor látja, hogy a férfi arca zavarttá válik a felismerésétől, kicsit megretten maga is. Félt ettől, hogy talán a viszontlátás nem pont azt a hatást fogja eredményezni, ami szeretne. Kétségtelen, eléggé elhanyagolt ábrázatot mutat, neki meg aztán talán még fontosabb a kinézete, mint egy átlagos városi nőnek. Azt pedig, hogy az orcáit a szégyen vagy a hűvös szellő színezte halványpirosra, egyelőre a lovagnak magának kell eldöntenie. Ám minden zavar és meglepetés után a férfi mégiscsak a kezéért nyúl és óvatosan közelebb lép hozzá. Bár nem mond sokat, de abban a feszült pillanatban nagy megkönnyebbülésre ad számára okot, ami elhangzik. Még egy apró könny is kicsordul az egyik szeméből, amit talán csak a zimankó csípős érzete sajtol ki, gyorsan le is törli. Hiszen elhangozhatott volna az is, hogy „meglep, hogy itt találkozunk” vagy hogy „nem számítottam rád ilyen hamar”. Még a fizikai érintést sem tagadják meg tőle, ez pedig mélyen megnyugtatja.*
-Nekem is hiányoztál. Nem is reméltem, hogy itt elcsíplek, ezek szerint visszaértetek a küldetésről igaz? Látszólag egy darabban, ami igazán megnyugtató. *Kopogtatja meg a másik kezével a páncélt. Valahogy olyan érzése van, hogy szeretné minél többször megérinteni a másikat, ám a merev ruházat igen csak akadályozza a dologban, kénytelen beérni a viszonylag még szabad kezekkel.*
-Kicsit megijedtem, mikor olvastam arról, hogy fogságban voltál. *Terelődik kényesebb témára a szó, ám mindenképpen szerette volna ezt elmondani, ha egyszer találkoznak, azonban gyorsan túl is lép rajta, miután körbe tekint, hiszen ez nem az a hely, ahol ilyenről egy ember szívesen mesél. Sőt, talán egy férfi erről sehol sem mesél szívesen. Nyel egyet, majd inkább csak felszegi a fejét egy melengető mosoly kíséretében.*
-Egyedül vagy? Szolgálatban? Perchipfell? *Néz lefelé, hogy tekintetével megkeresse az említett, még emlékezete szerint „beszédes” egyedet.*
//Téli vásár//
//Soreyl//
*Mikor közelebb ér és a férfi felé fordul egyenest, már minden kétséget kizáróan felismeri a változások ellenére. ~Mindig ilyen hatalmas volt? ~ Nézi miközben lekerül róla a csuklya, bár lehet vállasabb is lett idővel, viszont a páncél is rak rá némi takarást, az viszont bizonyos, ha így találkozott volna vele először is, nem biztos, hogy most ott tartanának, ahol. Mert néha nehéz elhinni, hogy egy ilyen kemény (jelenleg még hideg is) páncélzat alatt egy érző és kedves férfit talál az, aki veszi a fáradságot, hogy lehámozza róla. A bemutatkozásra egy apró mosoly kúszik a szája szélére, kinevezni mégsem szeretné a határozott és illedelmes modoráért.*
-oh… tudom én azt… *Mondja búgó hangon, ám mikor látja, hogy a férfi arca zavarttá válik a felismerésétől, kicsit megretten maga is. Félt ettől, hogy talán a viszontlátás nem pont azt a hatást fogja eredményezni, ami szeretne. Kétségtelen, eléggé elhanyagolt ábrázatot mutat, neki meg aztán talán még fontosabb a kinézete, mint egy átlagos városi nőnek. Azt pedig, hogy az orcáit a szégyen vagy a hűvös szellő színezte halványpirosra, egyelőre a lovagnak magának kell eldöntenie. Ám minden zavar és meglepetés után a férfi mégiscsak a kezéért nyúl és óvatosan közelebb lép hozzá. Bár nem mond sokat, de abban a feszült pillanatban nagy megkönnyebbülésre ad számára okot, ami elhangzik. Még egy apró könny is kicsordul az egyik szeméből, amit talán csak a zimankó csípős érzete sajtol ki, gyorsan le is törli. Hiszen elhangozhatott volna az is, hogy „meglep, hogy itt találkozunk” vagy hogy „nem számítottam rád ilyen hamar”. Még a fizikai érintést sem tagadják meg tőle, ez pedig mélyen megnyugtatja.*
-Nekem is hiányoztál. Nem is reméltem, hogy itt elcsíplek, ezek szerint visszaértetek a küldetésről igaz? Látszólag egy darabban, ami igazán megnyugtató. *Kopogtatja meg a másik kezével a páncélt. Valahogy olyan érzése van, hogy szeretné minél többször megérinteni a másikat, ám a merev ruházat igen csak akadályozza a dologban, kénytelen beérni a viszonylag még szabad kezekkel.*
-Kicsit megijedtem, mikor olvastam arról, hogy fogságban voltál. *Terelődik kényesebb témára a szó, ám mindenképpen szerette volna ezt elmondani, ha egyszer találkoznak, azonban gyorsan túl is lép rajta, miután körbe tekint, hiszen ez nem az a hely, ahol ilyenről egy ember szívesen mesél. Sőt, talán egy férfi erről sehol sem mesél szívesen. Nyel egyet, majd inkább csak felszegi a fejét egy melengető mosoly kíséretében.*
-Egyedül vagy? Szolgálatban? Perchipfell? *Néz lefelé, hogy tekintetével megkeresse az említett, még emlékezete szerint „beszédes” egyedet.*
1385. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-13 08:24:05
Üzenet elküldve: 2022-01-13 08:24:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Nawanthiri//
*Bizony, már szerzett korit is magának a lábára, jól oda is kötözte, nehogy kicsússzon alóla míg ő elvágódik. Ekkor lesz arra figyelmes, hogy valaki éppen felé tart, még köszön is. Na persze, miért is ne? ~De legalább nem Aztyán vagy egy ork. ~ Von vállat, hiszen lehetne ennél rosszabb is. Mikor a nő odaér hozzá, már le is vonta magának a következtetést, márpedig, hogy nyilván, mivel már fel is szerelkezett, korizni is tud. Ő meg aztán nem fogja ebben megcáfolni, hiszen aztat sose lehet tudni, amíg a gnóm meg nem próbálja, hogy ért-e a dologhoz vagy sem.*
-Hát persze. *Mondja, mintha ez olyan természetes dolog lenne, hogy egy gnóm a jégen is tud közlekedni. A tanítás az már más dolog, de hát látta ő, hogy hogyan csinálják a többiek, csak el tudja mondani.*
-Persze! *Legyint, miközben feláll, itt még könnyű viszonylag, főleg ha meg is kapaszkodhat valamiben. A valami szerepét jelenleg egy pálya mellé épített, gnóm nagyságú hóember tölti be.*
-Húzd csak fel azt az izét… *Legyintget a még megmaradt bérelhető korcsolyák irányába.*
-Aztán lassan lépkedj ide… *Mutat a jégpálya mellé.*
-Majd amint a jégre lépnél a lábaddal, hajlítsd be mind két térded és rugaszkodj el, a két karoddal meg csinálj úgy, mint aki úszik a levegőben. Ezt követően már csak siklani kell, meg váltogatni a lábadat. Mindig az elindulás a legvészesebb, ha nem úszol elég gyorsan akkor hátraesel. *Most már kicsit örül is, hogy Nawanthiri itt van, hiszen lesz kivel kipróbáltatni a teóriáját erről a furcsa sportról.*
-Csak bátran! Pofon egyszerű az egész. *Legyintget a hóembernek támaszkodva.*
//Téli vásár//
//Nawanthiri//
*Bizony, már szerzett korit is magának a lábára, jól oda is kötözte, nehogy kicsússzon alóla míg ő elvágódik. Ekkor lesz arra figyelmes, hogy valaki éppen felé tart, még köszön is. Na persze, miért is ne? ~De legalább nem Aztyán vagy egy ork. ~ Von vállat, hiszen lehetne ennél rosszabb is. Mikor a nő odaér hozzá, már le is vonta magának a következtetést, márpedig, hogy nyilván, mivel már fel is szerelkezett, korizni is tud. Ő meg aztán nem fogja ebben megcáfolni, hiszen aztat sose lehet tudni, amíg a gnóm meg nem próbálja, hogy ért-e a dologhoz vagy sem.*
-Hát persze. *Mondja, mintha ez olyan természetes dolog lenne, hogy egy gnóm a jégen is tud közlekedni. A tanítás az már más dolog, de hát látta ő, hogy hogyan csinálják a többiek, csak el tudja mondani.*
-Persze! *Legyint, miközben feláll, itt még könnyű viszonylag, főleg ha meg is kapaszkodhat valamiben. A valami szerepét jelenleg egy pálya mellé épített, gnóm nagyságú hóember tölti be.*
-Húzd csak fel azt az izét… *Legyintget a még megmaradt bérelhető korcsolyák irányába.*
-Aztán lassan lépkedj ide… *Mutat a jégpálya mellé.*
-Majd amint a jégre lépnél a lábaddal, hajlítsd be mind két térded és rugaszkodj el, a két karoddal meg csinálj úgy, mint aki úszik a levegőben. Ezt követően már csak siklani kell, meg váltogatni a lábadat. Mindig az elindulás a legvészesebb, ha nem úszol elég gyorsan akkor hátraesel. *Most már kicsit örül is, hogy Nawanthiri itt van, hiszen lesz kivel kipróbáltatni a teóriáját erről a furcsa sportról.*
-Csak bátran! Pofon egyszerű az egész. *Legyintget a hóembernek támaszkodva.*
1384. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-12 22:28:46
Üzenet elküldve: 2022-01-12 22:28:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Soreyl//
*Alapvetően nem túl hadnagyias ahogy idiótát csinál magából egy ekkora tömeg kellős közepén, de végül is eltávja van. Vagy ha más nem, akkor kimenője megteheti, szabad ember. A kis kalamajkát szépen lassan elcsitítja maga körül, mikor is valaki hozzáér. Óvatos ujjak érintik meg finoman a kezét a tömegben. A fél-hátulról közeledő alak, ugyan nem ijeszti meg a lovagot, de igazán meglepődik a dolgon. Megfordul. A csuklyás, utazóköpenyes alak, elsőre nem igazán hatja meg a lovagot, pláne, hogy az idegen valódi kilétére még találgatni se merne. Nem is gondolná, hogy csak úgy összefutnak egy ekkora forgatagba. Az első kapaszkodót az adja, hogy a másik a nevén szólítja. Habár azóta a fényes páncélt, a szakálla formáját, és haját is lecserélte, de a markáns barna szemek, és az aranyozott kardról igazán felismerhető, illetve karakteres mély hangját is hallatta az imént. Elsőre azt gondolná, valaki hivatalos ügyben keresi, de egy ilyen finom érintés igazán ritka a katonai küldöncök között, és nem is tudná mire vélni. Kissé zavartan még az előtt felel, hogy May felfedné magát.*
-Darenn Soreyl.
*Mutatkozik be megerősítőleg hivatalosan. Ezután lekerül a másikról a csuklya és a barna szemek egymásba néznek. Soreyl arca egy érzelmi finomfőzelék. Van abban minden. Elsőre csak zavartan hátra lép, mint aki szellemet lát. Kicsit megrázza a fejét, és a talán aggódónak tűnt szemöldökeit aztán meglepettre emeli. Vesz egy mély levegőt, és ahogy feldolgozza a tényt, és kibogarássza az arcvonásokból azt az oly becsben dédelgetett emlékképet, és össze is rakja a kettőt, egészen vissza áll az arca. Szinte rezzenéstelen, és kifejezéstelen ábrázattal néz a másikra még egy percig. Közelebb lép, és ha még eléri, visszaveszi a másik kezét az övébe. Kissé rászorít.*
-Hiányoztál May.
*Mondja szűkszavúan, és egyáltalán nem vádló hangon. A barna szemek igazán vizenyősek ekkorra, és orgánumán is lehet hallani, hogy egyelőre a világ összes gombóca a torkában van és nem is tud többet mondani. Csak hitetlenül rázza a fejét lassan, ahogy a kezében tartja azt a másik kezét, és egy pillanatra sem néz félre a másik szemeiről.*
//Téli vásár//
//Soreyl//
*Alapvetően nem túl hadnagyias ahogy idiótát csinál magából egy ekkora tömeg kellős közepén, de végül is eltávja van. Vagy ha más nem, akkor kimenője megteheti, szabad ember. A kis kalamajkát szépen lassan elcsitítja maga körül, mikor is valaki hozzáér. Óvatos ujjak érintik meg finoman a kezét a tömegben. A fél-hátulról közeledő alak, ugyan nem ijeszti meg a lovagot, de igazán meglepődik a dolgon. Megfordul. A csuklyás, utazóköpenyes alak, elsőre nem igazán hatja meg a lovagot, pláne, hogy az idegen valódi kilétére még találgatni se merne. Nem is gondolná, hogy csak úgy összefutnak egy ekkora forgatagba. Az első kapaszkodót az adja, hogy a másik a nevén szólítja. Habár azóta a fényes páncélt, a szakálla formáját, és haját is lecserélte, de a markáns barna szemek, és az aranyozott kardról igazán felismerhető, illetve karakteres mély hangját is hallatta az imént. Elsőre azt gondolná, valaki hivatalos ügyben keresi, de egy ilyen finom érintés igazán ritka a katonai küldöncök között, és nem is tudná mire vélni. Kissé zavartan még az előtt felel, hogy May felfedné magát.*
-Darenn Soreyl.
*Mutatkozik be megerősítőleg hivatalosan. Ezután lekerül a másikról a csuklya és a barna szemek egymásba néznek. Soreyl arca egy érzelmi finomfőzelék. Van abban minden. Elsőre csak zavartan hátra lép, mint aki szellemet lát. Kicsit megrázza a fejét, és a talán aggódónak tűnt szemöldökeit aztán meglepettre emeli. Vesz egy mély levegőt, és ahogy feldolgozza a tényt, és kibogarássza az arcvonásokból azt az oly becsben dédelgetett emlékképet, és össze is rakja a kettőt, egészen vissza áll az arca. Szinte rezzenéstelen, és kifejezéstelen ábrázattal néz a másikra még egy percig. Közelebb lép, és ha még eléri, visszaveszi a másik kezét az övébe. Kissé rászorít.*
-Hiányoztál May.
*Mondja szűkszavúan, és egyáltalán nem vádló hangon. A barna szemek igazán vizenyősek ekkorra, és orgánumán is lehet hallani, hogy egyelőre a világ összes gombóca a torkában van és nem is tud többet mondani. Csak hitetlenül rázza a fejét lassan, ahogy a kezében tartja azt a másik kezét, és egy pillanatra sem néz félre a másik szemeiről.*
1383. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-12 19:14:06
Üzenet elküldve: 2022-01-12 19:14:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Keresgélés//
* Éveket töltött távol eme várostól, s az egész környék hogy megváltozott? Ahogy egyre közelebb s közelebb ér a városhoz, úgy látja másabbnak e tájt. Hóban-hidegben, lassacskán halad szekerével, mint mindig, most sem siet. Nem nagyon fázik, hiszen a fehér ing felett egy másikat is visel, meg egy kötött felsőt és egy meleg szarvasbőr kabátot, prémmel szegélyezettet. Nadrágot is kettőt visel, csizmája is megfelelő a didergetős hideg időnek. Furi kivételesen mellette ül a bakon, orrát hegyezi, szimatol. Ehetnékje van neki is. Cél a Pegazus. Ha ugyan meg van még. Szállás kell, legalább egy-két éjszakára. *
* Éveket töltött távol eme várostól, s az egész környék hogy megváltozott? Ahogy egyre közelebb s közelebb ér a városhoz, úgy látja másabbnak e tájt. Hóban-hidegben, lassacskán halad szekerével, mint mindig, most sem siet. Nem nagyon fázik, hiszen a fehér ing felett egy másikat is visel, meg egy kötött felsőt és egy meleg szarvasbőr kabátot, prémmel szegélyezettet. Nadrágot is kettőt visel, csizmája is megfelelő a didergetős hideg időnek. Furi kivételesen mellette ül a bakon, orrát hegyezi, szimatol. Ehetnékje van neki is. Cél a Pegazus. Ha ugyan meg van még. Szállás kell, legalább egy-két éjszakára. *
1382. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-12 18:41:38
Üzenet elküldve: 2022-01-12 18:41:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Kóczy//
*Reggel óta itt van. Ha nem lenne olyan hideg éjszakánként a folyóparton, talán még kint is aludt volna az Álomfűz alatt! Egy hajnal előtti kávéért cserébe Nyikhaj (aki valamiért iszonyúan rákapott a Nawanthiri által főzött feketelevesre) kölcsönadta neki a régi tengerészcsizmáját, egy zöld sálat meg egy pár bélelt kesztyűt, aztán a lánynak már nem is volt maradása. A Wegtoreni-erdőben, ahol felnőtt, talán egyszer esett valami hóféle, és itt Artheniorban is ritkaság. Jégpályáról meg még csak nem is hallott, egész mostanáig! Ráadásul itt, az Erdőszéli Tisztáson! Ahol megannyi ér vezet az idő folyói és tavai, az álom és a valóság között!
Mikor kiért, segített a korcsolyásoknak felhúzni a bódéjukat. Megbámulta az összes lábravalót, egyet-kettőt kézbe is vett. Természetesen a mágusok ténykedését is végignézte, de azért csak a parázstartó mellől. Mégiscsak egy egész szánkódombot fújtak össze, és hozzá igazi, havashegyi fagyot!*
~Annak a Nodricnak biztos tetszene...~ *jut eszébe az északi vitéz, aki amilyen nagyra megnőtt, úgy ódzkodott Nimeril kis sánta cicájától. Nawanthirinak mosoly kúszik az arcára, mikor a jelenetre gondol, ám kipróbálni továbbra sem mer semmit.*
~Még megvárom, amíg az a két suhanc lemegy a jégről, aztán bérelek korit!~
~Megér ez 20 aranyat? Hmm... mikor érdekelt engem a pénz?~
~Jaj nekem, mekkorát esett szegény!~
*Ez utóbbit egy jó húsban levő lányka követte el, és egy pillanatig úgy tűnt, a hó is lepotyog körülötte a fákról. Viszont mivel e fiatal szervezet mindenhol ki volt párnázva, ahogy elvágódott, már kecmergett is fölfelé, nem lett semmi baja.*
~Én vajon mekkorát taknyolnék...?~
~Nem mindegy? Tudsz esni!~
~De jégen még nem próbáltam.~
~De sziklán már dobtak el!~
~De az "Apámuram" volt, és éppen csak odavágott. Alig nyekkent...~
~De attól még szikla volt. Az rosszabb, mint a jég.~
~De nem csúszik...~
~De...~
*Egy szó, mint száz: a halogatás megy, a korcsolyázás nem. Ki tudja, rászánná-e magát még az idén, ha észre nem venne egy ismerős arcot a sokadalomban: a város mindentudó csaposgnómját, aki alighanem a téli sportok terén is tájékozott lehet, mert már megfelelő cipőt is szerzett magának!*
~No, legalább majd megmutatja, hogy kell. Bánom is én, ha kiröhög...~
*Nawanthiri tehát kiroppantja a nyakát, megigazítja a fején a kalapot, és el is indul a koleganője felé. A pöttöm termetével eléggé kitűnik a tömegből, Kóczi messziről észreveheti - ha ez megtörténik, a szerzetes még integet is neki nagy vidáman.*
- Hát te még korizni is tudsz? *vág a dolgok közepébe csillogó mandulaszemekkel, mikor odaér* Megtanítasz engem is? *aztán észbe kap, hogy előreszaladt kicsinnyég* Öhm... szóval szia Xavy... mi újság?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.12 18:50:18
//Téli vásár//
//Kóczy//
*Reggel óta itt van. Ha nem lenne olyan hideg éjszakánként a folyóparton, talán még kint is aludt volna az Álomfűz alatt! Egy hajnal előtti kávéért cserébe Nyikhaj (aki valamiért iszonyúan rákapott a Nawanthiri által főzött feketelevesre) kölcsönadta neki a régi tengerészcsizmáját, egy zöld sálat meg egy pár bélelt kesztyűt, aztán a lánynak már nem is volt maradása. A Wegtoreni-erdőben, ahol felnőtt, talán egyszer esett valami hóféle, és itt Artheniorban is ritkaság. Jégpályáról meg még csak nem is hallott, egész mostanáig! Ráadásul itt, az Erdőszéli Tisztáson! Ahol megannyi ér vezet az idő folyói és tavai, az álom és a valóság között!
Mikor kiért, segített a korcsolyásoknak felhúzni a bódéjukat. Megbámulta az összes lábravalót, egyet-kettőt kézbe is vett. Természetesen a mágusok ténykedését is végignézte, de azért csak a parázstartó mellől. Mégiscsak egy egész szánkódombot fújtak össze, és hozzá igazi, havashegyi fagyot!*
~Annak a Nodricnak biztos tetszene...~ *jut eszébe az északi vitéz, aki amilyen nagyra megnőtt, úgy ódzkodott Nimeril kis sánta cicájától. Nawanthirinak mosoly kúszik az arcára, mikor a jelenetre gondol, ám kipróbálni továbbra sem mer semmit.*
~Még megvárom, amíg az a két suhanc lemegy a jégről, aztán bérelek korit!~
~Megér ez 20 aranyat? Hmm... mikor érdekelt engem a pénz?~
~Jaj nekem, mekkorát esett szegény!~
*Ez utóbbit egy jó húsban levő lányka követte el, és egy pillanatig úgy tűnt, a hó is lepotyog körülötte a fákról. Viszont mivel e fiatal szervezet mindenhol ki volt párnázva, ahogy elvágódott, már kecmergett is fölfelé, nem lett semmi baja.*
~Én vajon mekkorát taknyolnék...?~
~Nem mindegy? Tudsz esni!~
~De jégen még nem próbáltam.~
~De sziklán már dobtak el!~
~De az "Apámuram" volt, és éppen csak odavágott. Alig nyekkent...~
~De attól még szikla volt. Az rosszabb, mint a jég.~
~De nem csúszik...~
~De...~
*Egy szó, mint száz: a halogatás megy, a korcsolyázás nem. Ki tudja, rászánná-e magát még az idén, ha észre nem venne egy ismerős arcot a sokadalomban: a város mindentudó csaposgnómját, aki alighanem a téli sportok terén is tájékozott lehet, mert már megfelelő cipőt is szerzett magának!*
~No, legalább majd megmutatja, hogy kell. Bánom is én, ha kiröhög...~
*Nawanthiri tehát kiroppantja a nyakát, megigazítja a fején a kalapot, és el is indul a koleganője felé. A pöttöm termetével eléggé kitűnik a tömegből, Kóczi messziről észreveheti - ha ez megtörténik, a szerzetes még integet is neki nagy vidáman.*
- Hát te még korizni is tudsz? *vág a dolgok közepébe csillogó mandulaszemekkel, mikor odaér* Megtanítasz engem is? *aztán észbe kap, hogy előreszaladt kicsinnyég* Öhm... szóval szia Xavy... mi újság?
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.12 18:50:18
1381. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-01-12 13:29:03
Üzenet elküldve: 2022-01-12 13:29:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Soreyl//
*Ő maga csak azért tévedt a tisztásra ilyen idő tájt, hogy megmozgassa a lábait. Nemrég érkezett és a hosszú lovaglás bizony kellemetlen érzéseket hagy benne, mivel ritkán és viszonylag nagy távolságokat tesz meg vele. Ez egyértelműen nem a ló hibája, csodálatos állat, ez az ő gyengesége. Nyilván jöhettek volna a szekérrel is, ám nem akart feltűnést kelteni, pont ezért van ilyen rongyokban. Egy kék csuklyás palást, ami még viszonylag új, egy lila és már kopott, de földig érő szoknya, egy fehér ing, alatta fekete hosszú ujjú alsó ruházattal. A csizmája is piszkos, a haja kiengedve, rakoncátlanul tekereg a csuklya alatt, amerre nem szégyell, tehát egyértelműen hétköznapi módon néz ki. Meglepődve tapasztalja, hogy itt bizony valamiféle vásár van, minden tiszta hó és akad egy sokakat szórakoztató jégpálya is. Őt mégis inkább a jégszobrok nyűgözik le, amelyek csodálatát csak néha szakítja félbe a száján keresztül kifújt levegő fehéres derengése, míg szét nem foszlik. Ezt a pillanatnyi idillt egy kisebb felhorkanás, majd azt követő szóváltások sora szakítja meg. Valami bizony történt, tőle nem is messze. Közelebb sétál, hogy jobban lássa, így szinte az első sorból figyelheti meg, ahogy a páncélos megpróbálja elsimítani a valószínűleg általa okozott helyzetet. ~Bizony a forralt bor ruhára kerülve kellemetlenebb, mint elfogyasztva. Azt az óriást meg jó lesz kerülni.~ Ekkor tűnik fel neki, hogy bizony a lovag hangja és maga az arc is ismerős, talán ezúttal ő is kicsit ápolatlanabb, mint legutolsó és szinte egyetlen érdemleges találkozásuk alkalmával. Ahogy a felismerés léket ver benne eszébe is jut, hogy a levelet meg elfelejtette feladni. ~Ezért bizonyára majd azt fogja hinni, hogy elfelejtettem vagy kidobtam. ~ Harap rá az alsó ajkára, ám ő egyértelműen már felnőtt és egy egész intézményt vezet, nem lehet ilyen alamuszi. Egyre hevesebben ver a szíve, ahogy közeledik, miután sikerült a férfinek elrendeznie minden félreértést és megfogja a kezét óvatosan. ~Vajon így is fel fog ismerni? Lehet, azóta már van másvalaki is az életében… ~*
-Soreyl, ugye te vagy az? *Kérdez rá, leemelve a csuklyát a fejéről, hogy legalább egy kis esély legyen rá, hogy felismeri, ha valóban ő az. A mellkasában egyre hevesebben kezd verni a szíve, miközben pedig a választ várja, az alsó ajkát néha be- beszívja, mint egy szégyenlős kisgyerek, ám tekintete egyértelműen a másikat figyeli, remélve, hogy nem fog kellemetlen szájízt hagyni benne ez a viszontlátás.*
//Téli vásár//
//Soreyl//
*Ő maga csak azért tévedt a tisztásra ilyen idő tájt, hogy megmozgassa a lábait. Nemrég érkezett és a hosszú lovaglás bizony kellemetlen érzéseket hagy benne, mivel ritkán és viszonylag nagy távolságokat tesz meg vele. Ez egyértelműen nem a ló hibája, csodálatos állat, ez az ő gyengesége. Nyilván jöhettek volna a szekérrel is, ám nem akart feltűnést kelteni, pont ezért van ilyen rongyokban. Egy kék csuklyás palást, ami még viszonylag új, egy lila és már kopott, de földig érő szoknya, egy fehér ing, alatta fekete hosszú ujjú alsó ruházattal. A csizmája is piszkos, a haja kiengedve, rakoncátlanul tekereg a csuklya alatt, amerre nem szégyell, tehát egyértelműen hétköznapi módon néz ki. Meglepődve tapasztalja, hogy itt bizony valamiféle vásár van, minden tiszta hó és akad egy sokakat szórakoztató jégpálya is. Őt mégis inkább a jégszobrok nyűgözik le, amelyek csodálatát csak néha szakítja félbe a száján keresztül kifújt levegő fehéres derengése, míg szét nem foszlik. Ezt a pillanatnyi idillt egy kisebb felhorkanás, majd azt követő szóváltások sora szakítja meg. Valami bizony történt, tőle nem is messze. Közelebb sétál, hogy jobban lássa, így szinte az első sorból figyelheti meg, ahogy a páncélos megpróbálja elsimítani a valószínűleg általa okozott helyzetet. ~Bizony a forralt bor ruhára kerülve kellemetlenebb, mint elfogyasztva. Azt az óriást meg jó lesz kerülni.~ Ekkor tűnik fel neki, hogy bizony a lovag hangja és maga az arc is ismerős, talán ezúttal ő is kicsit ápolatlanabb, mint legutolsó és szinte egyetlen érdemleges találkozásuk alkalmával. Ahogy a felismerés léket ver benne eszébe is jut, hogy a levelet meg elfelejtette feladni. ~Ezért bizonyára majd azt fogja hinni, hogy elfelejtettem vagy kidobtam. ~ Harap rá az alsó ajkára, ám ő egyértelműen már felnőtt és egy egész intézményt vezet, nem lehet ilyen alamuszi. Egyre hevesebben ver a szíve, ahogy közeledik, miután sikerült a férfinek elrendeznie minden félreértést és megfogja a kezét óvatosan. ~Vajon így is fel fog ismerni? Lehet, azóta már van másvalaki is az életében… ~*
-Soreyl, ugye te vagy az? *Kérdez rá, leemelve a csuklyát a fejéről, hogy legalább egy kis esély legyen rá, hogy felismeri, ha valóban ő az. A mellkasában egyre hevesebben kezd verni a szíve, miközben pedig a választ várja, az alsó ajkát néha be- beszívja, mint egy szégyenlős kisgyerek, ám tekintete egyértelműen a másikat figyeli, remélve, hogy nem fog kellemetlen szájízt hagyni benne ez a viszontlátás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176