*A városban megtett úthoz képest ez már igazán semmiségnek bizonyul. Persze a folyóparttól ideáig végig ott motoszkált benne a kétség, hogy véletlenül eltévedt, és nem ide fog jutni, azonban most végre megláthatja a tisztást teljes pompájában. Fel is sétál az apró domb tetejére, majd kényelmesen elhelyezkedik.*
- Köszönöm, ó nagy Szellem, hogy idevezettél! Most sem hagytál cserben *nyögi, hiszen biztos benne, hogy ezt is a Szellemnek köszönheti, ahogy mindent* Látod-e, ó nagy Szellem, itt vagyok a tisztáson, ahogyan terveztem, csakhogy eztán még bosszantó kötelességek várnak rám *azzal hanyatt dől, és elkezd száradni. Főleg a haja, mivel az még hosszúságából adódóan most is vizes. Igyekszik nem elaludni, bár a hely és az idő is adott lenne egy kis délutáni szunyókáláshoz, azonban valahogy mégsem viszi rá a lélek. Még fogalma sincs, hogy hol fog megszállni majd este. Jó eséllyel a szegénynegyed egyik utcáján alszik, ez az egyetlen olyan hely, ahol szeret lenni az erdőn és a barlangon kívül. Persze az erdőben nem biztonságos az alvás, hacsak nem talál egy megfelelő helyet. Egy apróbb barlang, vagy egy lyuk már tökéletesen megteszi, a fő, hogy ne egyék meg a farkasok. Próbálkozott már olyasmivel is, hogy egy fán tölti az éjszakát, viszont ez eléggé érdekes vállalkozás, tekintve, hogy olyan ágakat kell találni, amik rendesen körülfogják, és nem hagyják leesni, ez pedig eléggé időigényes feladat. A barlangok a legjobbak, a pici barlangok, eltorlaszolja a bejáratukat, és békésen alhat. Se farkas, se medve nem tud bejutni, nem zavarják az álmát, reggel pedig kimászik, és kezdheti a napot. Viszont erre ma aligha lesz lehetősége, ezt pedig csak egy bús nyögéssel nyugtázza.*