Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 13:27:14
Üzenet elküldve: 2025-08-11 13:27:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Micarthara séta közben fogyasztja el tegnap abba maradt vacsoráját, ami így reggelivé vált. A szántókon sok ember megleste az oldalán lógó ork fejet, ezért Norennar tegnap esti javaslatát követve, a fejet el akarja rejteni. Ebben a helyzetben nehéz a dolga, mert egy teljesen jó ruhadarabját kell feláldoznia. Egy fehér ingbe csomagolja be a büdös és oszladozó fejet. Amennyiben lesz rá ideje és már a fejre sem lesz szüksége, akkor majd egy koponya trófeát csinál belőle. Már alig várja. De addig is ilyen ocsmány állapotban marad. Mintha életében szép lett volna.
~Hátha ork szemmel jóképű volt.~
Csendben gyalogolnak. Senkinek sincs kedve beszélni. Ezek után, hogy is lenne. Nem mintha a mélységiek amúgy is szószátyárok lettek volna, de a többiek tegnap többet beszéltek. Ennek a gondolatnak hirtelen nagy súlya lett.
Az aranyló szántókat felváltja az az erdőség, mely körbeveszi a tisztást. Lassan megérkeznek a céljukhoz.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Micarthara séta közben fogyasztja el tegnap abba maradt vacsoráját, ami így reggelivé vált. A szántókon sok ember megleste az oldalán lógó ork fejet, ezért Norennar tegnap esti javaslatát követve, a fejet el akarja rejteni. Ebben a helyzetben nehéz a dolga, mert egy teljesen jó ruhadarabját kell feláldoznia. Egy fehér ingbe csomagolja be a büdös és oszladozó fejet. Amennyiben lesz rá ideje és már a fejre sem lesz szüksége, akkor majd egy koponya trófeát csinál belőle. Már alig várja. De addig is ilyen ocsmány állapotban marad. Mintha életében szép lett volna.
~Hátha ork szemmel jóképű volt.~
Csendben gyalogolnak. Senkinek sincs kedve beszélni. Ezek után, hogy is lenne. Nem mintha a mélységiek amúgy is szószátyárok lettek volna, de a többiek tegnap többet beszéltek. Ennek a gondolatnak hirtelen nagy súlya lett.
Az aranyló szántókat felváltja az az erdőség, mely körbeveszi a tisztást. Lassan megérkeznek a céljukhoz.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 13:10:59
Üzenet elküldve: 2025-08-11 13:10:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
– Ó, igazán köszönöm! * Elfogadja Ennától az ételt. Ő sem eszik sokat, de örül, hogy a lány gondolt rá. Így már nem éhgyomorral kell megtennie az utat a városig. Szerencséjükre az út innentől sokkal könnyedebb: miután tegnap végigvágtak a füves puszta, azután ez már csak egy egyszerű séta. Pmirsh a maga részéről egész jól kipihente magát fizikailag, de csaknem ugyanolyan fáradtnak érzi magát, mint tegnap este. Nincs kedve beszélgetni, és ahogy észreveszi, másoknak sincs. Mindenki elvan a maga gondolataival, és várja, hogy odaérjenek a Tanácsházára.
Az erdőszéli tisztás Arthenior határa is egyben – mikor odaérnek, megkönnyebbülten sóhajt. Ha követték is őket, innentől biztonságban vannak. Egyelőre legalábbis. Az orkok csak nem olyan meggondolatlanok, hogy a város határain belül támadjanak rájuk. A harmatos fű, a fák lombjai között csiripelő madarak, az itt-ott felbukkanó gombakörök mind szépek és jók, de Pmirsh nem áldozza arra az értékes időt, hogy megálljon csodálkozni bennük. Sok szép dolgot látott már élete során, de ork erődöt a füves pusztán még csak egyet. Úgyhogy most az a fontos, hogy minél előbb eljussanak az úti céljukhoz. Az öreg elf egy pillanatra sem áll meg, úgy vág át a tisztáson, mint akinek semmit nem jelent ez a hely. Talán így is van. A piactér ideszűrődő zaja, a mozgolódó emberi alakok mind-mind hidegen hagyják. Persze bizonyos értelemben ő is hazaért, csakhogy neki az "otthon" szintén nem jelent sokat. Szótlanul, különösebb érzelmi reakciók nélkül halad tovább. *
//Szedett-vedett kompánia//
– Ó, igazán köszönöm! * Elfogadja Ennától az ételt. Ő sem eszik sokat, de örül, hogy a lány gondolt rá. Így már nem éhgyomorral kell megtennie az utat a városig. Szerencséjükre az út innentől sokkal könnyedebb: miután tegnap végigvágtak a füves puszta, azután ez már csak egy egyszerű séta. Pmirsh a maga részéről egész jól kipihente magát fizikailag, de csaknem ugyanolyan fáradtnak érzi magát, mint tegnap este. Nincs kedve beszélgetni, és ahogy észreveszi, másoknak sincs. Mindenki elvan a maga gondolataival, és várja, hogy odaérjenek a Tanácsházára.
Az erdőszéli tisztás Arthenior határa is egyben – mikor odaérnek, megkönnyebbülten sóhajt. Ha követték is őket, innentől biztonságban vannak. Egyelőre legalábbis. Az orkok csak nem olyan meggondolatlanok, hogy a város határain belül támadjanak rájuk. A harmatos fű, a fák lombjai között csiripelő madarak, az itt-ott felbukkanó gombakörök mind szépek és jók, de Pmirsh nem áldozza arra az értékes időt, hogy megálljon csodálkozni bennük. Sok szép dolgot látott már élete során, de ork erődöt a füves pusztán még csak egyet. Úgyhogy most az a fontos, hogy minél előbb eljussanak az úti céljukhoz. Az öreg elf egy pillanatra sem áll meg, úgy vág át a tisztáson, mint akinek semmit nem jelent ez a hely. Talán így is van. A piactér ideszűrődő zaja, a mozgolódó emberi alakok mind-mind hidegen hagyják. Persze bizonyos értelemben ő is hazaért, csakhogy neki az "otthon" szintén nem jelent sokat. Szótlanul, különösebb érzelmi reakciók nélkül halad tovább. *
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 12:32:52
Üzenet elküldve: 2025-08-11 12:32:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Békebírói szerepe hatásosnak mutatkozik. Jelenleg senki sem akar egymásnak esni. Pedig lelke mélyén szívesen megnézte volna a bunyót. De ezzel betöltötte szerepét, újra csendbe burkolódzik. Akaaruush szavai felkeltik érdeklődését.
~Tehát ezért vagy itt?~
Zzul éppen a Kikötőben volt, mikor a kürtszó érte, de a pletykákat már itt a városban hallotta. Még egy nap sem kellett és máris mindenki az orkokat hibáztatta. Ha vajon ezt megkérdezné a mélységitől, hogy hogy is lehet ez, vajon mit válaszolna? Mert sötételfekről egy szót sem hallott. Bugát Zzul világosítja fel, már amennyire a saját ismeretei pontosak.*
-Nem tudni. Ezek mind csak mende mondák. Lehet valami történt és elhagyták az otthonukat. Végül is nomádok, mi mást csinálnának, mint hogy vándorolnak?
*Teszi fel a költői kérdést. Akaaruusht figyeli ahogy öltözik. Csalódottan nézi, ahogy a sodronying a férfi felsőtestét elrejti, ami viszont eszébe juttatja, hogy neki sem ártana összekészülődnie. A saját dolgaihoz lép és ő is felöltözik. Neki ez egy hosszabb folyamat, míg teljes páncélzatát magára ölti. De pár perc múlva ő is készen áll az útra. Étel nincs nála, viszont két, nagyjából fél literes kulacs igen. Még indulás előtt azokat is megtölti, jót iszik is és csatlakozik az orkokhoz, elől Akaaruush mellett.*
*Békebírói szerepe hatásosnak mutatkozik. Jelenleg senki sem akar egymásnak esni. Pedig lelke mélyén szívesen megnézte volna a bunyót. De ezzel betöltötte szerepét, újra csendbe burkolódzik. Akaaruush szavai felkeltik érdeklődését.
~Tehát ezért vagy itt?~
Zzul éppen a Kikötőben volt, mikor a kürtszó érte, de a pletykákat már itt a városban hallotta. Még egy nap sem kellett és máris mindenki az orkokat hibáztatta. Ha vajon ezt megkérdezné a mélységitől, hogy hogy is lehet ez, vajon mit válaszolna? Mert sötételfekről egy szót sem hallott. Bugát Zzul világosítja fel, már amennyire a saját ismeretei pontosak.*
-Nem tudni. Ezek mind csak mende mondák. Lehet valami történt és elhagyták az otthonukat. Végül is nomádok, mi mást csinálnának, mint hogy vándorolnak?
*Teszi fel a költői kérdést. Akaaruusht figyeli ahogy öltözik. Csalódottan nézi, ahogy a sodronying a férfi felsőtestét elrejti, ami viszont eszébe juttatja, hogy neki sem ártana összekészülődnie. A saját dolgaihoz lép és ő is felöltözik. Neki ez egy hosszabb folyamat, míg teljes páncélzatát magára ölti. De pár perc múlva ő is készen áll az útra. Étel nincs nála, viszont két, nagyjából fél literes kulacs igen. Még indulás előtt azokat is megtölti, jót iszik is és csatlakozik az orkokhoz, elől Akaaruush mellett.*
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 11:50:14
Üzenet elküldve: 2025-08-11 11:50:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nos. Valóban kezd kicsit eldurvulni a helyzet. Valahogy úgy alakulnak a dolgok, hogy mindenki félreérti a másikat. Legalább is Buga szemszögéből így áll a négyes között húzódó vonal. Zzul pedig csak dob egy lapáttal a tűzre, amikor megpróbál békebírót játszani. Buga nem is érti igazán.
Először szinte már bocsánatot kér a kormosképűtől, aztán meg olyasmit mond a nősténynek melytől az fenyegetően felhorgad. *
-Buga nem fél senkitől.
*Jegyzi meg még mindig ökölbe szorított kézzel. Úgy látszik, helyre kell itt tennie mindenkit. Úgy gondolja fajtársai félreértik, a nőstény koránt sem félelemből utasítaná vissza a harcot a mélységi ellen, hanem mert nem tartja méltó ellenfélnek. A tiszteletet ugye, mindenkinek ki kell vívnia. Persze, igaz ez Bugára is.
Aztán meg a mélységi kezd szóáradatba, aminek a nőstény jó részét nem is igazán érti. Barátságosság? Hát az meg mi fán terem? Hörren még néhányat, ám hirtelen haragját végül Akaaruush szavai hűtik le véglegesen. Mondjuk úgy, a düh kíváncsiságba vált át. Így a hímmel szembe állva nézi végig, ahogy amaz magára szedi a cuccait. Vélhetően Zzul is így tesz közben. *
-Mi az... csökkent? Megölték őket?
*Buga nem hallotta a pletykákat, és mivel útiránya nem a Füves pusztán át vezetett, nem is igazán tudja, hogy mekkora ork populáció élt, vagy él arra. De, ha tényleg valami baj éri az ott élő fajtársakat, és a nőstény tud rajtuk segíteni, hát megteszi. *
-Buga is megy.
*Nyilvánítja ki szándékát, és csatlakozik a menet végére amikor elindulnak. Mindenképpen a végére. Ha a mélységi, Akaaruush hívásának engedve hozzájuk csatlakozik, akkor a nyeszlett, fekete seggét ott fogja riszálni a nőstény előtt. Erről Buga gondoskodni fog. *
*Nos. Valóban kezd kicsit eldurvulni a helyzet. Valahogy úgy alakulnak a dolgok, hogy mindenki félreérti a másikat. Legalább is Buga szemszögéből így áll a négyes között húzódó vonal. Zzul pedig csak dob egy lapáttal a tűzre, amikor megpróbál békebírót játszani. Buga nem is érti igazán.
Először szinte már bocsánatot kér a kormosképűtől, aztán meg olyasmit mond a nősténynek melytől az fenyegetően felhorgad. *
-Buga nem fél senkitől.
*Jegyzi meg még mindig ökölbe szorított kézzel. Úgy látszik, helyre kell itt tennie mindenkit. Úgy gondolja fajtársai félreértik, a nőstény koránt sem félelemből utasítaná vissza a harcot a mélységi ellen, hanem mert nem tartja méltó ellenfélnek. A tiszteletet ugye, mindenkinek ki kell vívnia. Persze, igaz ez Bugára is.
Aztán meg a mélységi kezd szóáradatba, aminek a nőstény jó részét nem is igazán érti. Barátságosság? Hát az meg mi fán terem? Hörren még néhányat, ám hirtelen haragját végül Akaaruush szavai hűtik le véglegesen. Mondjuk úgy, a düh kíváncsiságba vált át. Így a hímmel szembe állva nézi végig, ahogy amaz magára szedi a cuccait. Vélhetően Zzul is így tesz közben. *
-Mi az... csökkent? Megölték őket?
*Buga nem hallotta a pletykákat, és mivel útiránya nem a Füves pusztán át vezetett, nem is igazán tudja, hogy mekkora ork populáció élt, vagy él arra. De, ha tényleg valami baj éri az ott élő fajtársakat, és a nőstény tud rajtuk segíteni, hát megteszi. *
-Buga is megy.
*Nyilvánítja ki szándékát, és csatlakozik a menet végére amikor elindulnak. Mindenképpen a végére. Ha a mélységi, Akaaruush hívásának engedve hozzájuk csatlakozik, akkor a nyeszlett, fekete seggét ott fogja riszálni a nőstény előtt. Erről Buga gondoskodni fog. *
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 11:33:31
Üzenet elküldve: 2025-08-11 11:33:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Az orkok oldaláról kezd a helyzet elmérgesedni. Főleg mert Buga nem nézte jól Akaaruush megszólalását. Nem akarta megsérteni a nőt, csak a sötételfnek akarta megtartani a lehetőséget, hogy az ork nőstényt is választhatja ellenfélnek. Utólag, főleg a nő reakciója miatt, látja hogy nem volt egészen pontos a megfogalmazása, de ez már csak így megy. A nőhöz fordulna, hogy elmagyarázza neki, mit is értet, de Zzul előbb mozdul. Nem érti, hogy a férfi miért is csinálta ezt. Egyedül azért ért vele egyet, hogy így legalább a nőt is sikerülhet lecsillapítani. Míg Zzul beszél, idegesen néz fel az égre. Sok idő nem telt el amióta találkozott Zzullal. Talán egy óra. Bonternos szavaira csak forgatja a szemét. Szép szavaknak szép szavak.*
-Akkor nagyon bátor vagy.
*Mondja cinikus hangnemben. Még véletlenül sem gondolt rá, hogy megdicsérje a sötételfet. Azzal, hogy még Bonternos bocsánatot kér, Akaaruush hangos morgást hallat. Az hogy azt miért, azt mindenki döntse el magában. Akaaruush nem akar több időt pazarolni, úgyhogy úgy dönt elindul egy olyan útra amelyet csak pletykák szintjén hallott. Öltözködés közben beavatja a jelenlévőket is.*
-A Kikötőben is hallani furcsa pletykákat orkokról. Az egyetlen amit említenek ezek a pletykák, hogy a Füves puszta nomádjainak létszáma csökkent. Úgy gondoltam, hogy mi utána nézhetnénk a dolgoknak.
*A többes szám érezhetően Bugának és Zzulnak szólt.*
-Csatlakozzatok és együtt kiderítjük miről is van szó.
*Ez a mondat is az orkoknak szólt, látványosan kihagyva a mélységit. Nem is néz rá, tekintete csak átsuhan rajta. Felöltözve és felfegyverkezve áll. Meghallgatja a válaszokat, de azoktól függetlenül ő elindul a puszta irányába.*
-Ha akarsz csatlakozhatsz.
*Ezt már a mélységi felé mondja, széles, vigyorral az arcán.*
*Az orkok oldaláról kezd a helyzet elmérgesedni. Főleg mert Buga nem nézte jól Akaaruush megszólalását. Nem akarta megsérteni a nőt, csak a sötételfnek akarta megtartani a lehetőséget, hogy az ork nőstényt is választhatja ellenfélnek. Utólag, főleg a nő reakciója miatt, látja hogy nem volt egészen pontos a megfogalmazása, de ez már csak így megy. A nőhöz fordulna, hogy elmagyarázza neki, mit is értet, de Zzul előbb mozdul. Nem érti, hogy a férfi miért is csinálta ezt. Egyedül azért ért vele egyet, hogy így legalább a nőt is sikerülhet lecsillapítani. Míg Zzul beszél, idegesen néz fel az égre. Sok idő nem telt el amióta találkozott Zzullal. Talán egy óra. Bonternos szavaira csak forgatja a szemét. Szép szavaknak szép szavak.*
-Akkor nagyon bátor vagy.
*Mondja cinikus hangnemben. Még véletlenül sem gondolt rá, hogy megdicsérje a sötételfet. Azzal, hogy még Bonternos bocsánatot kér, Akaaruush hangos morgást hallat. Az hogy azt miért, azt mindenki döntse el magában. Akaaruush nem akar több időt pazarolni, úgyhogy úgy dönt elindul egy olyan útra amelyet csak pletykák szintjén hallott. Öltözködés közben beavatja a jelenlévőket is.*
-A Kikötőben is hallani furcsa pletykákat orkokról. Az egyetlen amit említenek ezek a pletykák, hogy a Füves puszta nomádjainak létszáma csökkent. Úgy gondoltam, hogy mi utána nézhetnénk a dolgoknak.
*A többes szám érezhetően Bugának és Zzulnak szólt.*
-Csatlakozzatok és együtt kiderítjük miről is van szó.
*Ez a mondat is az orkoknak szólt, látványosan kihagyva a mélységit. Nem is néz rá, tekintete csak átsuhan rajta. Felöltözve és felfegyverkezve áll. Meghallgatja a válaszokat, de azoktól függetlenül ő elindul a puszta irányába.*
-Ha akarsz csatlakozhatsz.
*Ezt már a mélységi felé mondja, széles, vigyorral az arcán.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 10:20:51
Üzenet elküldve: 2025-08-11 10:20:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Mindenki hamar felébred, így szerencsére nem kell sokat várni a többiekre. Norennar vigasztalását álmosan, hálásan mosolyogva fogadja, néma, bajtársias pillantással. Nemsoká indulásra kész a társaság.
Menet közben eszébe jut, Pmirshnek valószínűleg nincs mit ennie. Egyáltalán első körben eszébe jut, hogy létezik az öreg. Nagyon lassan mászik elő ugyanis álmai közül a való világba. Rövid séta után odakeveredik a vén elf mellé.*
- Nem láttam semmit, csak a csillagokat. Na de... *Nagyon nehéz nem úgy szólítania, "öreg". Inkább lehagyja a megszólítást.* Nem kérsz egy pufókát? Én is azt ettem. Legalább gyorsan levan róla a gond.
*Ha elfogadják az ajánlatát, nagyon óvatosan hagyja, hogy az öreg vegyen egyet a többi közül, és figyelmezteti, gyorsan kell lenyelni. Remélhetőleg semmi gond nem lesz belőle. Ha nem fogadja el, csupán vállat von - ő dolga.
Az utat csendben teszi meg. Szemeivel a hajnal derengésében gyönyörködik, ahogy előbb a szántók, majd a közeledő tisztás növényei fölött fénylik.
Mikor végre megérkeznek a tisztásra, nagyot sóhajt. Soha nem gondolta volna, egy világ állhat a tegnap és a holnap között. Most pedig így van. Olyan, mintha még egy előző életben indultak volna ugyaninnen. Csak immár eggyel kevesebben vannak. Szemével megpróbálja felkutatni, melyik fa tövében pihent Pmirsh, honnan integetve várta ő a többieket, és hol látta utoljára egy darabban a bárdot. Most már egy életre ez fog eszébe jutni a tisztásról, ez az ártatlan kép, mikor mit sem sejtve, igencsak optimistán indultak neki a nagyvilágnak. Talán egy nap majd kifakul az emlék, vagy talán csak túl friss most a seb, azért érzi így, de egy biztos: ettől sem lett vidámabb, az biztos.
Lábán a seb úgy látszik, egész szépen gyógyul. Már nem okoz gondot a haladás, de a heg megmarad, hogy emlékeztesse - mindenre. Ezúttal már nem sír. A halottat meggyászolta; már akadt, aki könnyet hullajt érte. Most viszont nem ennek van itt az ideje. Még egy nagy levegő, kihúzza magát, és Arthenior felé néz, céltudatosan. ~ Na, basszuk meg azokat a tanácsosokat! ~ ad magának egy löketet. Szívesen kimondaná ezt a gondolatát hangosan is, de még nem biztos benne, hogyan fogadnák a többiek. A harc hevében cifrábbakat is mondott ugyan, de most nincs rá ilyen nyomós kifogása. Lehet, ízléstelennek találnák. Pedig ha tudnák, milyen motiváló!*
- Menjünk!
*Toldja meg kurtán, az eredetinél jóval finomabban Norennar szavait.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Mindenki hamar felébred, így szerencsére nem kell sokat várni a többiekre. Norennar vigasztalását álmosan, hálásan mosolyogva fogadja, néma, bajtársias pillantással. Nemsoká indulásra kész a társaság.
Menet közben eszébe jut, Pmirshnek valószínűleg nincs mit ennie. Egyáltalán első körben eszébe jut, hogy létezik az öreg. Nagyon lassan mászik elő ugyanis álmai közül a való világba. Rövid séta után odakeveredik a vén elf mellé.*
- Nem láttam semmit, csak a csillagokat. Na de... *Nagyon nehéz nem úgy szólítania, "öreg". Inkább lehagyja a megszólítást.* Nem kérsz egy pufókát? Én is azt ettem. Legalább gyorsan levan róla a gond.
*Ha elfogadják az ajánlatát, nagyon óvatosan hagyja, hogy az öreg vegyen egyet a többi közül, és figyelmezteti, gyorsan kell lenyelni. Remélhetőleg semmi gond nem lesz belőle. Ha nem fogadja el, csupán vállat von - ő dolga.
Az utat csendben teszi meg. Szemeivel a hajnal derengésében gyönyörködik, ahogy előbb a szántók, majd a közeledő tisztás növényei fölött fénylik.
Mikor végre megérkeznek a tisztásra, nagyot sóhajt. Soha nem gondolta volna, egy világ állhat a tegnap és a holnap között. Most pedig így van. Olyan, mintha még egy előző életben indultak volna ugyaninnen. Csak immár eggyel kevesebben vannak. Szemével megpróbálja felkutatni, melyik fa tövében pihent Pmirsh, honnan integetve várta ő a többieket, és hol látta utoljára egy darabban a bárdot. Most már egy életre ez fog eszébe jutni a tisztásról, ez az ártatlan kép, mikor mit sem sejtve, igencsak optimistán indultak neki a nagyvilágnak. Talán egy nap majd kifakul az emlék, vagy talán csak túl friss most a seb, azért érzi így, de egy biztos: ettől sem lett vidámabb, az biztos.
Lábán a seb úgy látszik, egész szépen gyógyul. Már nem okoz gondot a haladás, de a heg megmarad, hogy emlékeztesse - mindenre. Ezúttal már nem sír. A halottat meggyászolta; már akadt, aki könnyet hullajt érte. Most viszont nem ennek van itt az ideje. Még egy nagy levegő, kihúzza magát, és Arthenior felé néz, céltudatosan. ~ Na, basszuk meg azokat a tanácsosokat! ~ ad magának egy löketet. Szívesen kimondaná ezt a gondolatát hangosan is, de még nem biztos benne, hogyan fogadnák a többiek. A harc hevében cifrábbakat is mondott ugyan, de most nincs rá ilyen nyomós kifogása. Lehet, ízléstelennek találnák. Pedig ha tudnák, milyen motiváló!*
- Menjünk!
*Toldja meg kurtán, az eredetinél jóval finomabban Norennar szavait.*
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-11 10:02:11
Üzenet elküldve: 2025-08-11 10:02:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szürke Légió - I. fejezet//
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar Enna kiáltására azonnal felriad. Szeme felpattan, és ösztönösen nyúl a kard markolata után. Egyetlen mozdulattal magához rántja a fegyvert, lendületből ül fel. Jobb keze a markolatot szorítja, balja a hüvelyt fogja, készen rántani, ha kell. Tekintete gyorsan végigpásztázza a környéket, se rabló, se zöldbőrű, se szárnyas szörnyeteg. Az izmok lassan elengednek, egy mély, fáradt sóhaj kíséretében. Kardját visszahelyezi maga mellé a földre, majd nyújtózik, roppanó ízületekkel.
Ennára pillant. Ha a lány hagyja, közelebb lép, és óvatosan megveregeti a vállát, mintha ezzel akarna némán megnyugtatni valamit benne. Az arca ilyenkor keserédes mosolyba rendeződik, nem egészen derű, nem is puszta udvariasság, inkább csak finom jele annak, hogy megérti a lányt. Ha viszont a lány nem díjazza hősünk baráti közeledését, az csak visszahúzódik, és nekiáll készülődni.
A reggeli egyszerű, de laktató. Nem eszi magát degeszre, de talán arra elég lesz, hogy akár estig is kibírja. Közben összeszedi a holmiját: a kard a helyére kerül, a számszeríj vállpántja feszesen simul rá, a táska csatokkal rögzül. Néhány perc, és már készen áll. Egy pillanatra a horizont felé sandít, a nap még alacsonyan jár, így indulásra bőven ideális az idő.
Az út a szántóföldekről az Erdei Tisztásra nem hosszú, de minden lépéssel érezni lehet, ahogy a poros földek után a zöld nyitott térsége fellélegzést hoz. A mezsgyéről lelépve, amikor a fák közül előbukkan a tisztás, Norennar is megáll. Olyan hirtelen, mintha valami a lábát húzta volna meg.
A fák közül kilépve a fény is más lesz. A hajnal szűrt aranya megtörik a leveleken, és foltokban hullik a fűre. Az apró harmatcseppek megcsillannak a szárakon, ahogy a szél épp csak megmozdítja őket. A levegő friss, tele a nedves föld és a zöld illatával, amit a szántóföldek pora után szinte idegenként szív be. Hallani a város távoli zaját, tompa, szórványos hangfoszlányokat, mintha valaki kalapálna, egy kocsi nyikordulását, majd elhaló beszédfoszlányokat.
Lép egyet előre, de nem siet. Tekintete lassan bejárja a teret: az út kanyargós csíkja a fák között, a piactér szélén mozgó néhány alak, a még félig üres standok, ahogy lassan megtelnek portékával. Oldalra pillantva látja társai arcán a változó kifejezéseket, van, aki feszülten figyel, van, aki csak vállat von, mintha a város képe semmit nem jelentene neki.
Norennar megigazítja a vállán a számszeríj szíját, és egy pillanatra leengedi a tekintetét, mintha a fű mozdulásában keresne valami megfoghatót. Lassan ereszti ki a levegőt, amit eddig szinte észrevétlenül tartott bent.
A nyugalom érzése váratlanul éri. Nem harsány, nem megkönnyebbült sóhajjal tör rá, inkább lassan, belülről tölti meg. Talán először érzi ilyennek mióta útnak indultak. Keze végigsimít az arcán, lassan, mint aki lemosni próbálja a hosszú út porát és fáradtságát. Mély levegőt vesz, majd még egyet. A mellkasában a feszültség nem tűnik el, de mintha engedne.*
- Végre...
*Szólal meg halkan, inkább magának, mint bárki másnak, miközben tekintete a tisztás széléről az egyelőre gyér forgalmú piacteret figyeli. Arthenior látványa régóta nem volt ennyire ismerős és idegen egyszerre. Sosem gondolta volna, hogy hiányozni fog, most mégis így van. Végül a többiek felé fordul, pillantásával egyenként mérve végig őket.*
- Akkor irány a tanácsháza...
*Mondja, hangjában inkább céltudatossággal, mint lelkesedéssel, majd elindul, jelezve az út végét a mezőkről a város felé.*
//Szedett-vedett kompánia//
*Norennar Enna kiáltására azonnal felriad. Szeme felpattan, és ösztönösen nyúl a kard markolata után. Egyetlen mozdulattal magához rántja a fegyvert, lendületből ül fel. Jobb keze a markolatot szorítja, balja a hüvelyt fogja, készen rántani, ha kell. Tekintete gyorsan végigpásztázza a környéket, se rabló, se zöldbőrű, se szárnyas szörnyeteg. Az izmok lassan elengednek, egy mély, fáradt sóhaj kíséretében. Kardját visszahelyezi maga mellé a földre, majd nyújtózik, roppanó ízületekkel.
Ennára pillant. Ha a lány hagyja, közelebb lép, és óvatosan megveregeti a vállát, mintha ezzel akarna némán megnyugtatni valamit benne. Az arca ilyenkor keserédes mosolyba rendeződik, nem egészen derű, nem is puszta udvariasság, inkább csak finom jele annak, hogy megérti a lányt. Ha viszont a lány nem díjazza hősünk baráti közeledését, az csak visszahúzódik, és nekiáll készülődni.
A reggeli egyszerű, de laktató. Nem eszi magát degeszre, de talán arra elég lesz, hogy akár estig is kibírja. Közben összeszedi a holmiját: a kard a helyére kerül, a számszeríj vállpántja feszesen simul rá, a táska csatokkal rögzül. Néhány perc, és már készen áll. Egy pillanatra a horizont felé sandít, a nap még alacsonyan jár, így indulásra bőven ideális az idő.
Az út a szántóföldekről az Erdei Tisztásra nem hosszú, de minden lépéssel érezni lehet, ahogy a poros földek után a zöld nyitott térsége fellélegzést hoz. A mezsgyéről lelépve, amikor a fák közül előbukkan a tisztás, Norennar is megáll. Olyan hirtelen, mintha valami a lábát húzta volna meg.
A fák közül kilépve a fény is más lesz. A hajnal szűrt aranya megtörik a leveleken, és foltokban hullik a fűre. Az apró harmatcseppek megcsillannak a szárakon, ahogy a szél épp csak megmozdítja őket. A levegő friss, tele a nedves föld és a zöld illatával, amit a szántóföldek pora után szinte idegenként szív be. Hallani a város távoli zaját, tompa, szórványos hangfoszlányokat, mintha valaki kalapálna, egy kocsi nyikordulását, majd elhaló beszédfoszlányokat.
Lép egyet előre, de nem siet. Tekintete lassan bejárja a teret: az út kanyargós csíkja a fák között, a piactér szélén mozgó néhány alak, a még félig üres standok, ahogy lassan megtelnek portékával. Oldalra pillantva látja társai arcán a változó kifejezéseket, van, aki feszülten figyel, van, aki csak vállat von, mintha a város képe semmit nem jelentene neki.
Norennar megigazítja a vállán a számszeríj szíját, és egy pillanatra leengedi a tekintetét, mintha a fű mozdulásában keresne valami megfoghatót. Lassan ereszti ki a levegőt, amit eddig szinte észrevétlenül tartott bent.
A nyugalom érzése váratlanul éri. Nem harsány, nem megkönnyebbült sóhajjal tör rá, inkább lassan, belülről tölti meg. Talán először érzi ilyennek mióta útnak indultak. Keze végigsimít az arcán, lassan, mint aki lemosni próbálja a hosszú út porát és fáradtságát. Mély levegőt vesz, majd még egyet. A mellkasában a feszültség nem tűnik el, de mintha engedne.*
- Végre...
*Szólal meg halkan, inkább magának, mint bárki másnak, miközben tekintete a tisztás széléről az egyelőre gyér forgalmú piacteret figyeli. Arthenior látványa régóta nem volt ennyire ismerős és idegen egyszerre. Sosem gondolta volna, hogy hiányozni fog, most mégis így van. Végül a többiek felé fordul, pillantásával egyenként mérve végig őket.*
- Akkor irány a tanácsháza...
*Mondja, hangjában inkább céltudatossággal, mint lelkesedéssel, majd elindul, jelezve az út végét a mezőkről a város felé.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-10 22:50:21
Üzenet elküldve: 2025-08-10 22:50:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Hihetetlen dolognak számít, hogy mennyi minden történhet csupán pár perc leforgása alatt. Lehet, hogy a fajok eleve különböznek, a külön-külön személyek pedig annál is inkább mindenki mástól, de egy dolog mégis közös az összes lényben. Az érzelmeik áradata, amit képesek megélni ez a csupán emlegetett pár perc leforgása alatt. Van, akin jobban látszik, van olyan, aki inkább beszél róla, mások csendben magukba temetik, de az érzelmek és a gondolatok szüntelen körforgása mindenki élőben ott van. Szerencsére Bonternos történetesen egy nagyon empatikus személy még akkor is, ha alapvetően nem éppen a legjobb emberismerő, így érti az efféle körforgás elkerülhetetlenségét. Annyira is képes, hogy felismerje ugyanazokat az érzéseket mások szemében, amit ő maga is a legjobban ismer. Ez pedig mindig hevesen beindítja igazságérzetét*
- Én pont ezt próbáltam mondani az imént... Ha mindannyian tudjuk milyen érzés csupán csak a fajunk miatt lenézve lenni, akkor minek csináljuk egymással is ugyanezt? *A sötételf már éppen belekezdene mélyebben a témába, de az érzelmek heves forgatában szavai jobb, ha annyival megússzák, hogy nem vesznek teljesen oda. Hiszen a többi sorára közel sem reagál nyugodtan a legtöbbet beszélő ork. Kis híján ott helyben neki támad Bonternosnak. Még az orrából is szinte füst pöfög mérgében, ahogy ott áll a másik előtt. Bár ebben nincs semmi újdonság a sötétség teremtményének. Ter noha kerüli a konfrontálódást, párbajozni rendszeresen hívják ki azok akiknek mélyen megsértette valahogy becsületét, azzal hogy hozzájuk szólt. Nem szokása az ilyesmiből meghátrálni, a tapasztalatai azt mutatják valójában egy verekedés legtöbbször pontosan az, ami segít neki elnyerni mások tiszteletét. Ami viszont őrült újdonságként csapja meg füleit, hogy felajánlják neki válasszon harci partnert. Egy ilyen szituáció pedig igencsak veszélyes terep. ~Ha azt válaszolom a fajomnak nem szokása bántani a nőstényeket, akkor az úgy fog tűnni, mintha alábecsülnék egy orkot. Végzetes hiba volna. Ugyanakkor nem vagyok hajlandó egy nővel harcolni, ez nem opció, mindegy milyen erős. Főleg, hogy még mindig nem tudom ennek a három személynek a dinamikáját. A nő valamelyikük párja? Vagy mindannyian összetartoznak? Ha igen, akkor a hangos orkkal is végzetes lehet kiállnom és nincs jó választás. Bármilyen kapcsolatról is van szó, mindig a csendesebb őrködik az felett, aki hajlamosabb bajba kerülni. Ha a két férfi együtt van, a csendesebb elvágja a torkomat, amint azt hiszi megsértettem a szeretőjét. Theáért én is mindent megtettem volna. Hagytam volna, hogy bárkivel kiálljon magáért, de amint ráemelték volna a kezüket... Már nem csak kívülről figyeltem volna. Viszont, ha tévedek és nem ő közöttük a felelős és esetleg megpróbálom őt kihívni, akkor ismét holtan végezhetem. Nincs arra sok esélyem, hogy rájöjjek ki védi a legjobban a társát. Viszont nem hátrálhatok meg a kihívástól... Azonnal elküldenének~*
*Hirtelen azonban az orkok között belső mormogás bontakozik ki. Ter agyán éppen hogy csak végig futottak a gondolatok, amikor a zajra visszakapcsol ébersége és meglepődve tapasztalja, hogy a három előtte álló alak, mintha nem értene egyet. ~Talán még sincsenek párban. Legalábbis még. Nem ismerik egymást eléggé, ha megtennék lenne egy rendszerük már az efféle szituációkra~ Amint ezt magában megállapítja, a harmadik, a csendes ork közéje és a másik két harcos közé áll. Talán ez lepi meg a sötételfet a leginkább, vagy talán az, hogy miért is állnak közéjük. Sötétben is jól látó szemeivel egy pillanatig úgy néz a másikra, mintha csak most látna először életében és annyira furcsa volna minden látvány. ~Azta~ gondolja magában, halványan lenyűgöződve az ork tetteitől és szavaitól. Jó konfliktuskezelő. Ter szereti saját magát is annak hinni, de másban látni hasonlót, igazán szimpatikus vonás. Elmondhatatlanul. A szinte már naivan jóhiszemű férfi valahol már azt is hiszi, hogy talán lelkitársra talált gondolkodásmódjának. Hálás mosoly rajzolódik ki az arcára. Tudja, hogy nagy szó, hogy valaki a sajátjaival szemben kiálljon egy idegenért, tényleg, el van képedve. Ha ezek után el is verik, az hogy így jót látott most valakiben, már jóvá fogja tenni, a napját is.*
- Köszönöm! *Mondja a férfinek, felnézve szemeibe, rövid, de hálás szó ez a köszönöm. Viszont tudja, hogy ennyivel még nem oldották meg a helyzetet. Így hát a másik két ork felé fordul, ismét. Nekik még tiszteletét kell tegye*
- Biztos vagyok benne, hogy minden előttem álló személy egyformán remek harcos. És nem riadok vissza egy kihívás elől, ha ahhoz bárki valójában ragaszkodik, de én magam nem teszem. Nem a konfliktusért jöttem ide. Hanem, mert úgy hiszem a faji különbségeink nem kéne, hogy gyűlöletet szítsanak köztünk. Tudom, hogy furcsaság, de én aszerint élek, hogy ha látok valamit, ami barátságosságra késztetne a fajom esetében, akkor mindenképpen oda megyek, mindegy hogy éppen nem sötételf az illető azon a helyen. Tudom, hogy ilyenkor mit vállalok magamra, nem ez lenne az első harcom, mégis minden alkalommal megteszem. Ez az én módom arra, hogy kifejezzem a tiszteletemet. És talán másokban is növeljem azt a különböző fajok iránt. Úgyhogy, kérem, próbálják meg nekem elhinni, hogy örülök, hogy megismerhetem magukat. Egy ideje nem beszélgettem már orkokkal, de mindig jó látni mennyire bátrak. És kiállnak önmagukért. Sajnálom, ha bármivel megsértettem itt bármelyik jelenlévőt.
*Hihetetlen dolognak számít, hogy mennyi minden történhet csupán pár perc leforgása alatt. Lehet, hogy a fajok eleve különböznek, a külön-külön személyek pedig annál is inkább mindenki mástól, de egy dolog mégis közös az összes lényben. Az érzelmeik áradata, amit képesek megélni ez a csupán emlegetett pár perc leforgása alatt. Van, akin jobban látszik, van olyan, aki inkább beszél róla, mások csendben magukba temetik, de az érzelmek és a gondolatok szüntelen körforgása mindenki élőben ott van. Szerencsére Bonternos történetesen egy nagyon empatikus személy még akkor is, ha alapvetően nem éppen a legjobb emberismerő, így érti az efféle körforgás elkerülhetetlenségét. Annyira is képes, hogy felismerje ugyanazokat az érzéseket mások szemében, amit ő maga is a legjobban ismer. Ez pedig mindig hevesen beindítja igazságérzetét*
- Én pont ezt próbáltam mondani az imént... Ha mindannyian tudjuk milyen érzés csupán csak a fajunk miatt lenézve lenni, akkor minek csináljuk egymással is ugyanezt? *A sötételf már éppen belekezdene mélyebben a témába, de az érzelmek heves forgatában szavai jobb, ha annyival megússzák, hogy nem vesznek teljesen oda. Hiszen a többi sorára közel sem reagál nyugodtan a legtöbbet beszélő ork. Kis híján ott helyben neki támad Bonternosnak. Még az orrából is szinte füst pöfög mérgében, ahogy ott áll a másik előtt. Bár ebben nincs semmi újdonság a sötétség teremtményének. Ter noha kerüli a konfrontálódást, párbajozni rendszeresen hívják ki azok akiknek mélyen megsértette valahogy becsületét, azzal hogy hozzájuk szólt. Nem szokása az ilyesmiből meghátrálni, a tapasztalatai azt mutatják valójában egy verekedés legtöbbször pontosan az, ami segít neki elnyerni mások tiszteletét. Ami viszont őrült újdonságként csapja meg füleit, hogy felajánlják neki válasszon harci partnert. Egy ilyen szituáció pedig igencsak veszélyes terep. ~Ha azt válaszolom a fajomnak nem szokása bántani a nőstényeket, akkor az úgy fog tűnni, mintha alábecsülnék egy orkot. Végzetes hiba volna. Ugyanakkor nem vagyok hajlandó egy nővel harcolni, ez nem opció, mindegy milyen erős. Főleg, hogy még mindig nem tudom ennek a három személynek a dinamikáját. A nő valamelyikük párja? Vagy mindannyian összetartoznak? Ha igen, akkor a hangos orkkal is végzetes lehet kiállnom és nincs jó választás. Bármilyen kapcsolatról is van szó, mindig a csendesebb őrködik az felett, aki hajlamosabb bajba kerülni. Ha a két férfi együtt van, a csendesebb elvágja a torkomat, amint azt hiszi megsértettem a szeretőjét. Theáért én is mindent megtettem volna. Hagytam volna, hogy bárkivel kiálljon magáért, de amint ráemelték volna a kezüket... Már nem csak kívülről figyeltem volna. Viszont, ha tévedek és nem ő közöttük a felelős és esetleg megpróbálom őt kihívni, akkor ismét holtan végezhetem. Nincs arra sok esélyem, hogy rájöjjek ki védi a legjobban a társát. Viszont nem hátrálhatok meg a kihívástól... Azonnal elküldenének~*
*Hirtelen azonban az orkok között belső mormogás bontakozik ki. Ter agyán éppen hogy csak végig futottak a gondolatok, amikor a zajra visszakapcsol ébersége és meglepődve tapasztalja, hogy a három előtte álló alak, mintha nem értene egyet. ~Talán még sincsenek párban. Legalábbis még. Nem ismerik egymást eléggé, ha megtennék lenne egy rendszerük már az efféle szituációkra~ Amint ezt magában megállapítja, a harmadik, a csendes ork közéje és a másik két harcos közé áll. Talán ez lepi meg a sötételfet a leginkább, vagy talán az, hogy miért is állnak közéjük. Sötétben is jól látó szemeivel egy pillanatig úgy néz a másikra, mintha csak most látna először életében és annyira furcsa volna minden látvány. ~Azta~ gondolja magában, halványan lenyűgöződve az ork tetteitől és szavaitól. Jó konfliktuskezelő. Ter szereti saját magát is annak hinni, de másban látni hasonlót, igazán szimpatikus vonás. Elmondhatatlanul. A szinte már naivan jóhiszemű férfi valahol már azt is hiszi, hogy talán lelkitársra talált gondolkodásmódjának. Hálás mosoly rajzolódik ki az arcára. Tudja, hogy nagy szó, hogy valaki a sajátjaival szemben kiálljon egy idegenért, tényleg, el van képedve. Ha ezek után el is verik, az hogy így jót látott most valakiben, már jóvá fogja tenni, a napját is.*
- Köszönöm! *Mondja a férfinek, felnézve szemeibe, rövid, de hálás szó ez a köszönöm. Viszont tudja, hogy ennyivel még nem oldották meg a helyzetet. Így hát a másik két ork felé fordul, ismét. Nekik még tiszteletét kell tegye*
- Biztos vagyok benne, hogy minden előttem álló személy egyformán remek harcos. És nem riadok vissza egy kihívás elől, ha ahhoz bárki valójában ragaszkodik, de én magam nem teszem. Nem a konfliktusért jöttem ide. Hanem, mert úgy hiszem a faji különbségeink nem kéne, hogy gyűlöletet szítsanak köztünk. Tudom, hogy furcsaság, de én aszerint élek, hogy ha látok valamit, ami barátságosságra késztetne a fajom esetében, akkor mindenképpen oda megyek, mindegy hogy éppen nem sötételf az illető azon a helyen. Tudom, hogy ilyenkor mit vállalok magamra, nem ez lenne az első harcom, mégis minden alkalommal megteszem. Ez az én módom arra, hogy kifejezzem a tiszteletemet. És talán másokban is növeljem azt a különböző fajok iránt. Úgyhogy, kérem, próbálják meg nekem elhinni, hogy örülök, hogy megismerhetem magukat. Egy ideje nem beszélgettem már orkokkal, de mindig jó látni mennyire bátrak. És kiállnak önmagukért. Sajnálom, ha bármivel megsértettem itt bármelyik jelenlévőt.
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-10 20:48:05
Üzenet elküldve: 2025-08-10 20:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Ha a diagnózis épp tökéletes is volt, a gyógymód sajnos hagyott némi kételyt maga mögött. Sebaj, a beteg néhány köhintés után szerencsére jobban is érzi magát.
Majd bizony ő kerül fel úgy mond terítékre. Enna kérdése mélyebbre merült el fejében, mint azt ő maga is hitte volna. Ezzel elmerítve a lányt saját gondterhelt gondolataiban. Bár lehet éppen pont erre van szüksége, hogy ezeket a foszlányokat, végre valakivel kibogozza. Igaz Mait is bármikor megkérhetné erre, de makacs módon azt hitte erre egyedül is képes lesz. Erre tessék, most épp másnak adja elő a lelkét nyomó gondjait.
Bár ezek után kezdi úgy hinni, ennek úgy kellett történnie, ahogy. Egy sorstársa lelni ott, ahol ő virágokat gondolt találni. Eeyr valóban furcsán szővi életének fonatát.
Enna rákérdez életkorát illető megjegyzésére, amiben magára reflektál. Cilia képtelen nem büszkén bólogatni rá.*
- Valóban, Eeyr keze lehet ebben is. Ezért is szeretnék segíteni neked. Ha gondolod az árvaházban bármikor megtalálsz. Talán tudok találni az állapotodra valami gyógymódot. Bár amit javasolni tudok, az csak az idő, és az ismeretség. Azok akik ismernek az elfelejtett életedben.
*Ha rákérdezne a másik, szívesen megmondaná mennyinek látja őt. Bár ezt maga is megteheti egy egyszerű tükörrel.*
- Mondjuk ennyiben szerencsésebb vagy félvérként. Nem kezelnek le.
*Kacag fel, mert ő most már, hogy visszanyerte tudatát, és pontosan tudja mennyi idős. Furcsa érzés az, mikor gyermeknek nézik. Mert bizony teste még csak most fogja csak jelét adni korának, míg fejben már megérett (már amennyire) azok közé akik körbeveszik őt.*
- Igen lehet jó ötlet lenne. Már csak az kellene, hogy még is fázzunk.
*Mosolyodik el, majd felkelve a vízből ismét szárítkozásba kezd. Haját csavargatja, sőt mint Deres meg is rázza magát. Ez is egy olyan berögzött reflex amit még az erdőben élés alatt ragadt rá. Ruháit azonban, még nem ölti fel. Átkarolva magát, még ácsorog picit a tűző napon, hogy megszáradjon bőre. Nem szeretné, ha ruhája teljesen átnedvesedjen. Meg aztán, itt a eléggé takarásban vannak. Nem fél attól bárki meglátná Ennán kívül.*
- Lassan szerintem visszaindulok az árvaházba. A virágok nem fogják sokáig bírni a táskában. Ha gondolod velem tarthatsz.
*Ezzel körbe is tekint, hogy megkeresse a közben elcsavargott Derest.*
- DERES! Hozzám!
*Kiálltja el magát az apró lány. Nem is telik pár másodperc, a nádas túlfeléről a nagy jószág futva érkezik is a parton. Bundája csurom vizes, és amikor gazdájához érkezik. Cilia rémült, ijedt tekintettel szólal fel ismét.*
- NE! Deres! Meg ne PRóBÁÁLD!!
*Sikít fel nevetve. Elkésett azzal, hogy rászóljon kutyájára. Amaz gazdája mellé érkezve alaposan megrázza magát. Ha nem is lesz Cilia csurom vizes. Még néhány percet kell állnia félmeztelenül a parton, hogy megszáradjon.*
- Ezt muszáj volt mi te mamlasz?
*Veszi kezei közé a nagy fejet, hogy alaposan meggyömöszölje az öreg kutyát.*
//Emlékek árnyékában//
*Ha a diagnózis épp tökéletes is volt, a gyógymód sajnos hagyott némi kételyt maga mögött. Sebaj, a beteg néhány köhintés után szerencsére jobban is érzi magát.
Majd bizony ő kerül fel úgy mond terítékre. Enna kérdése mélyebbre merült el fejében, mint azt ő maga is hitte volna. Ezzel elmerítve a lányt saját gondterhelt gondolataiban. Bár lehet éppen pont erre van szüksége, hogy ezeket a foszlányokat, végre valakivel kibogozza. Igaz Mait is bármikor megkérhetné erre, de makacs módon azt hitte erre egyedül is képes lesz. Erre tessék, most épp másnak adja elő a lelkét nyomó gondjait.
Bár ezek után kezdi úgy hinni, ennek úgy kellett történnie, ahogy. Egy sorstársa lelni ott, ahol ő virágokat gondolt találni. Eeyr valóban furcsán szővi életének fonatát.
Enna rákérdez életkorát illető megjegyzésére, amiben magára reflektál. Cilia képtelen nem büszkén bólogatni rá.*
- Valóban, Eeyr keze lehet ebben is. Ezért is szeretnék segíteni neked. Ha gondolod az árvaházban bármikor megtalálsz. Talán tudok találni az állapotodra valami gyógymódot. Bár amit javasolni tudok, az csak az idő, és az ismeretség. Azok akik ismernek az elfelejtett életedben.
*Ha rákérdezne a másik, szívesen megmondaná mennyinek látja őt. Bár ezt maga is megteheti egy egyszerű tükörrel.*
- Mondjuk ennyiben szerencsésebb vagy félvérként. Nem kezelnek le.
*Kacag fel, mert ő most már, hogy visszanyerte tudatát, és pontosan tudja mennyi idős. Furcsa érzés az, mikor gyermeknek nézik. Mert bizony teste még csak most fogja csak jelét adni korának, míg fejben már megérett (már amennyire) azok közé akik körbeveszik őt.*
- Igen lehet jó ötlet lenne. Már csak az kellene, hogy még is fázzunk.
*Mosolyodik el, majd felkelve a vízből ismét szárítkozásba kezd. Haját csavargatja, sőt mint Deres meg is rázza magát. Ez is egy olyan berögzött reflex amit még az erdőben élés alatt ragadt rá. Ruháit azonban, még nem ölti fel. Átkarolva magát, még ácsorog picit a tűző napon, hogy megszáradjon bőre. Nem szeretné, ha ruhája teljesen átnedvesedjen. Meg aztán, itt a eléggé takarásban vannak. Nem fél attól bárki meglátná Ennán kívül.*
- Lassan szerintem visszaindulok az árvaházba. A virágok nem fogják sokáig bírni a táskában. Ha gondolod velem tarthatsz.
*Ezzel körbe is tekint, hogy megkeresse a közben elcsavargott Derest.*
- DERES! Hozzám!
*Kiálltja el magát az apró lány. Nem is telik pár másodperc, a nádas túlfeléről a nagy jószág futva érkezik is a parton. Bundája csurom vizes, és amikor gazdájához érkezik. Cilia rémült, ijedt tekintettel szólal fel ismét.*
- NE! Deres! Meg ne PRóBÁÁLD!!
*Sikít fel nevetve. Elkésett azzal, hogy rászóljon kutyájára. Amaz gazdája mellé érkezve alaposan megrázza magát. Ha nem is lesz Cilia csurom vizes. Még néhány percet kell állnia félmeztelenül a parton, hogy megszáradjon.*
- Ezt muszáj volt mi te mamlasz?
*Veszi kezei közé a nagy fejet, hogy alaposan meggyömöszölje az öreg kutyát.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-10 19:56:47
Üzenet elküldve: 2025-08-10 19:56:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Ennának jólesik a másik esés utáni aggodalma és törődése, de igazán nem esett komolyabb baja. Egy vizes orrnál történt már vele nagyobb gond is. Továbbra is inkább mókásnak találja a helyzetet, mint ijesztőnek. Még akkor is, mikor rájön, mi volt a hátsó szándék, inkább csak jót derül az ötleten.*
- Ugyan, semmi gond! Egy próbát megért.
*Míg Enna megmártózik a vízben, Cilia szárítkozásba kezd. Nem is csoda, hiszen mintha libabőrös lenne a bőre. A súlyos kérdést követően azonban ő is csatlakozik a félvérhez a vízben. Enna tudja, komoly kérdést tett most fel, de úgy érzi, fontos volt ezt tennie. Bizonyos dolgokat nem elég eltemetni magukban, muszáj őket megemésztenünk, még ha meg is fekszik a gyomrunkat. Csendben kivár, míg a másik is készen áll, hogy válaszoljon. Addig igyekszik lejjebb gyűrni izgatottságát, és együttérzőbb ábrázatot ölteni magára és a lelkére is. Mikor a hosszúéletű végre belekezd, figyelmesen hallgatja, és addig nem szól közbe, amíg nem úgy érzi, véget érnek a szavak. Fájdalmas látvány, és bizonyára még fájdalmasabb érzés, ahogy a kicsi felidézi a történteket, de Enna mindezt igyekszik félretenni, erőt vesz magán, és nem alacsonyítja le azzal a másikat, hogy tutujgatni kezdi. Megértően bólogat, a kisebb szünetekben pedig biztató pillantásokat küld Cilia felé.
Különös ez a beszámoló. Neki a kezdeti sérülések után mintha eltűnt volna minden múltjára utaló jel. Élénk fejfájás, mikor valami ismerős dolgot lát... nagyon furcsának és kellemetlennek hangzik. Halkan, de megilletődötten vesz egy nagy levegőt, ahogy maga elé képzeli a hintót az ingoványban, és a kis elfet, ahogy összeomlik, a földre rogy... majd törődötten eszméletére ébred, apró darabokban, amiket egyesével, kínkeservesen kell összeragasztania majd. Szívszorító. Teljesen átszellemülve osztozik Szikra fájdalmában, ez pedig arckifejezéséből is látszik.
Hanem, egy gondolat szöget üt a lány fejébe. Amit a másik az életkoráról mondott. Nem szeretné elterelni a témát a komoly és fontos vizekről, de valahogy úgy érzi, enyhítenie kell kicsit ezt a borongós hangulatot, így ebbe kapaszkodik bele.*
- Azt mondtad, "fiatalabb korodban rekedtél"? Különös... Tudod, sokszor én is gondolok arra, hogy valójában sokkal idősebb lehetek, mint ahogyan viselkedem. A testem, azt hiszem, talán erről árulkodik. De igazából fogalmam sincs. Nekem nem adatott meg ez a bizonyosság. Látod, milyen jó Eeyr, hogy odavezetett bennünket egymáshoz? Így láthatjuk az érme két oldalát.
*Próbál pozitív végkicsengést adni csapongó gondolatmenetének. Ahogy ismételten végignéz a hosszúéletűn, elképzeli magában, a kislányos viselkedés nélkül valóban idősebbnek nézne-e ki. Egyelőre nem von le végső következtetést.
Viszont a gondolatok és a lélek egyensúlya mellett bizony a test is fontos. Ismét feltűnik neki, a másik mintha fázna a folyóban.*
- Ha gondolod, kimehetünk a vízből.
*Ajánlja fel, és ha Cilia elindul kifelé, vele tart.*
//Emlékek árnyékában//
*Ennának jólesik a másik esés utáni aggodalma és törődése, de igazán nem esett komolyabb baja. Egy vizes orrnál történt már vele nagyobb gond is. Továbbra is inkább mókásnak találja a helyzetet, mint ijesztőnek. Még akkor is, mikor rájön, mi volt a hátsó szándék, inkább csak jót derül az ötleten.*
- Ugyan, semmi gond! Egy próbát megért.
*Míg Enna megmártózik a vízben, Cilia szárítkozásba kezd. Nem is csoda, hiszen mintha libabőrös lenne a bőre. A súlyos kérdést követően azonban ő is csatlakozik a félvérhez a vízben. Enna tudja, komoly kérdést tett most fel, de úgy érzi, fontos volt ezt tennie. Bizonyos dolgokat nem elég eltemetni magukban, muszáj őket megemésztenünk, még ha meg is fekszik a gyomrunkat. Csendben kivár, míg a másik is készen áll, hogy válaszoljon. Addig igyekszik lejjebb gyűrni izgatottságát, és együttérzőbb ábrázatot ölteni magára és a lelkére is. Mikor a hosszúéletű végre belekezd, figyelmesen hallgatja, és addig nem szól közbe, amíg nem úgy érzi, véget érnek a szavak. Fájdalmas látvány, és bizonyára még fájdalmasabb érzés, ahogy a kicsi felidézi a történteket, de Enna mindezt igyekszik félretenni, erőt vesz magán, és nem alacsonyítja le azzal a másikat, hogy tutujgatni kezdi. Megértően bólogat, a kisebb szünetekben pedig biztató pillantásokat küld Cilia felé.
Különös ez a beszámoló. Neki a kezdeti sérülések után mintha eltűnt volna minden múltjára utaló jel. Élénk fejfájás, mikor valami ismerős dolgot lát... nagyon furcsának és kellemetlennek hangzik. Halkan, de megilletődötten vesz egy nagy levegőt, ahogy maga elé képzeli a hintót az ingoványban, és a kis elfet, ahogy összeomlik, a földre rogy... majd törődötten eszméletére ébred, apró darabokban, amiket egyesével, kínkeservesen kell összeragasztania majd. Szívszorító. Teljesen átszellemülve osztozik Szikra fájdalmában, ez pedig arckifejezéséből is látszik.
Hanem, egy gondolat szöget üt a lány fejébe. Amit a másik az életkoráról mondott. Nem szeretné elterelni a témát a komoly és fontos vizekről, de valahogy úgy érzi, enyhítenie kell kicsit ezt a borongós hangulatot, így ebbe kapaszkodik bele.*
- Azt mondtad, "fiatalabb korodban rekedtél"? Különös... Tudod, sokszor én is gondolok arra, hogy valójában sokkal idősebb lehetek, mint ahogyan viselkedem. A testem, azt hiszem, talán erről árulkodik. De igazából fogalmam sincs. Nekem nem adatott meg ez a bizonyosság. Látod, milyen jó Eeyr, hogy odavezetett bennünket egymáshoz? Így láthatjuk az érme két oldalát.
*Próbál pozitív végkicsengést adni csapongó gondolatmenetének. Ahogy ismételten végignéz a hosszúéletűn, elképzeli magában, a kislányos viselkedés nélkül valóban idősebbnek nézne-e ki. Egyelőre nem von le végső következtetést.
Viszont a gondolatok és a lélek egyensúlya mellett bizony a test is fontos. Ismét feltűnik neki, a másik mintha fázna a folyóban.*
- Ha gondolod, kimehetünk a vízből.
*Ajánlja fel, és ha Cilia elindul kifelé, vele tart.*
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-10 18:50:10
Üzenet elküldve: 2025-08-10 18:50:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*A sötételf kedvessége, barátságossága rosszindulattal találkozik. Hármójuk közül Zzul az egyetlen aki nem esik neki a férfinak. Ellenben a másik kettő. Főleg Akaaruush. Buga sem különösebben kedves, de legalább csendben van. Zzul szemei nagyra kerekednek, ahogy kihívja a mélységit. Rögtön fajtársa felé néz egy, "Ez most komoly?" nézéssel. Akövetkező megszólalása sem segít, inkább ront. Most Bugát sikerült felidegesíteni. Még ha meg is nézte volna, hogy ki nyer, Bonternos vagy Akaaruush, azt már nem fogja megengedni, hogy itt a nő neki ugorjon Akaaruushnak. Még az kellene ide. Egy tömegverekedés. Ha belegondol csak hárman verekednének, tehát nem nagy tömeg, de akkor sem kell ide a felesleges rivalizálás, főleg nem orkok között. Most érzi azt, hogy Zzulnak is közbe kell lépnie. Előrelép, a sötételf és az orkok közé.*
-Mindneki nyugodjon le. Senki nem fog senkivel verekedni.
*Habár Zzul szívesen folytatná ott ahol abbahagyták, ez most nem fog megtörténni. Mint a táj szülöttje, sokkal kulturáltabb, mint két másik társa. Szavaiban nem hallani semmi arra utaló nyomot, hogy valamilyen tőrzsből, vagy nomád életkörülmények közül jött volna. Folyékonyan beszéli a közös nyelvet.*
-Ne haragudj. Tudod a sötételfeknek nincs jó hírük.
*~Akárcsak az orkoknak.~
Fordul a sötételfhez.*
-Amennyiben jól tudom, az ork törzseknél a birkózásnak nagy hagyománya van.
*Most az orkok felé néz. Neki Akaaruush említette nem rég, ezért inkább Buga válaszára kíváncsi.*
-Nem kell félned, nem lesz itt semmi bunyó. Hacsak nem akarod?
*A sötételf kedvessége, barátságossága rosszindulattal találkozik. Hármójuk közül Zzul az egyetlen aki nem esik neki a férfinak. Ellenben a másik kettő. Főleg Akaaruush. Buga sem különösebben kedves, de legalább csendben van. Zzul szemei nagyra kerekednek, ahogy kihívja a mélységit. Rögtön fajtársa felé néz egy, "Ez most komoly?" nézéssel. Akövetkező megszólalása sem segít, inkább ront. Most Bugát sikerült felidegesíteni. Még ha meg is nézte volna, hogy ki nyer, Bonternos vagy Akaaruush, azt már nem fogja megengedni, hogy itt a nő neki ugorjon Akaaruushnak. Még az kellene ide. Egy tömegverekedés. Ha belegondol csak hárman verekednének, tehát nem nagy tömeg, de akkor sem kell ide a felesleges rivalizálás, főleg nem orkok között. Most érzi azt, hogy Zzulnak is közbe kell lépnie. Előrelép, a sötételf és az orkok közé.*
-Mindneki nyugodjon le. Senki nem fog senkivel verekedni.
*Habár Zzul szívesen folytatná ott ahol abbahagyták, ez most nem fog megtörténni. Mint a táj szülöttje, sokkal kulturáltabb, mint két másik társa. Szavaiban nem hallani semmi arra utaló nyomot, hogy valamilyen tőrzsből, vagy nomád életkörülmények közül jött volna. Folyékonyan beszéli a közös nyelvet.*
-Ne haragudj. Tudod a sötételfeknek nincs jó hírük.
*~Akárcsak az orkoknak.~
Fordul a sötételfhez.*
-Amennyiben jól tudom, az ork törzseknél a birkózásnak nagy hagyománya van.
*Most az orkok felé néz. Neki Akaaruush említette nem rég, ezért inkább Buga válaszára kíváncsi.*
-Nem kell félned, nem lesz itt semmi bunyó. Hacsak nem akarod?
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:27:55
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:27:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* A forgalmas város zajai lassan elhalnak mögötte. Megérkezik a tisztásra. A nap már bőven túl jár a delelőn, a fák hosszú árnyakat vetnek, de még jók a látási viszonyok – nem csak azért, mert sötételf.
~ Micsoda őrült nap. Jól kipihenem magam, aztán este meglátom, hova tovább. ~ Leül egy fa tövébe és arcát tenyerébe temetve pihenteti a szemeit. Közben lelki szemei előtt végigjátssza a mai nap eseményeit. Látja a vak tündérlányt, aki majdnem vele jött a polgárnegyed mélyére. Igazán jó kapás lett volna, még ha nem is tudja, pontosan mit kezdett volna. Látja a muzsikust, aki a főtéri játékával tönkretette tervét. Látja a csinos, bár lélektelen tekintetű lányt, aki megérintette a homlokát. Látja a hatalmas orkot, aki meghívta ebédre – a felsoroltak közül ő volt a második kedvence, természetesen csak a vak lány után. Látja a furcsa fickót, aki szintén el akarta vinni vacsorázni, méghozzá a Sellőházba. Illetve alighanem más céljai is voltak vele. Látja az agybajos városőr-szerű fickót.
~ Nem, egész biztosan nem városőr volt. ~ Mindenesetre a rengeteg eseményt valahogy fel kell dolgozni, és már amúgy is fáradt. Egy ideig még küzd a fáradtság ellen, aztán viszont érzi, hogy már ha akarná sem tudná kinyitni szemit. Elnyomja az álom… Vagyis elnyomná, de ekkor hirtelen felpattannak a szemei. Hirtelen nem tudja, hol van. Egy sötét pincében találja magát, megkötözve. A korábban látott alakok mindenféle éles szerszámokat tartanak a kezükben és nevetve állnak körülötte. Egyedül Stratot nem látja a nevetők között – de aztán őt is meglátja, már ami maradt belőle. A szoba egyik sarkában fekszik holtan, testéből leírhatatlan, nem e világi szörnyek lakmároznak. Az egyik szemébe néz. Lángokat lát a démoni lény szemeiben – lángokat, amelyek lassan az egész szobára kiterjednek. Nem lát már mást, csak a lángokat maga körül. Valahonnan egy hatalmas buzogány csapódik a gyomrába. Ordítana a fájdalomtól, de ekkor veszi csak észre, hogy szájába egy rongyot gyömöszöltek. A nevetés távolodik, majd teljesen elhallgat. A lángok viszont gyorsan elérik. Izzad, remeg, torka szakadtából próbál ordítani; ám mindhiába. Ekkor már tudja, hogy ez nem lehet a valóság, mert az egésznek nincs értelme.
~ Ez egy álom! De akkor miért nem ér véget?! ~ Merthogy nem ér véget. Annottah kénytelen megtapasztalni az élve elégés kellemetlen folyamatát. Kemény nőnek gondolja magát, de bőgve, állatiasan ordítva tér magához. Újra a tisztáson. Egész teste sajog, különösképpen a hasi tájékon – mintha csakugyan egy buzogánnyal verték volna gyomron.
~ Mi ez a boszorkányság?! ~ Levegőért kapkod, próbálja rendbe szedni magát, végül egy hatalmasat rókázik a fűbe. Gyakorlatilag az egész ebédje ott végzi. Az izzadtságtól csurom vizesen, meggyötörve, erőtlenül áll fel a mellette lévő fába kapaszkodva. Ki sem tud egészen egyenesedni, annyira gyengének érzi magát. Nincs nála víz, de érzi, hogy ha nem jut folyadékhoz, teljesen kiszárad. Úgyhogy nincs mást tenni, visszaindul a város felé és bízik a legjobbakban. Az árnyékokból ítélve az egész rémálom nem tarthatott tovább pár percnél tovább, ugyanis még mindig egész világos van, és a város is él. Bár már nem sokáig. *
~ Micsoda őrült nap. Jól kipihenem magam, aztán este meglátom, hova tovább. ~ Leül egy fa tövébe és arcát tenyerébe temetve pihenteti a szemeit. Közben lelki szemei előtt végigjátssza a mai nap eseményeit. Látja a vak tündérlányt, aki majdnem vele jött a polgárnegyed mélyére. Igazán jó kapás lett volna, még ha nem is tudja, pontosan mit kezdett volna. Látja a muzsikust, aki a főtéri játékával tönkretette tervét. Látja a csinos, bár lélektelen tekintetű lányt, aki megérintette a homlokát. Látja a hatalmas orkot, aki meghívta ebédre – a felsoroltak közül ő volt a második kedvence, természetesen csak a vak lány után. Látja a furcsa fickót, aki szintén el akarta vinni vacsorázni, méghozzá a Sellőházba. Illetve alighanem más céljai is voltak vele. Látja az agybajos városőr-szerű fickót.
~ Nem, egész biztosan nem városőr volt. ~ Mindenesetre a rengeteg eseményt valahogy fel kell dolgozni, és már amúgy is fáradt. Egy ideig még küzd a fáradtság ellen, aztán viszont érzi, hogy már ha akarná sem tudná kinyitni szemit. Elnyomja az álom… Vagyis elnyomná, de ekkor hirtelen felpattannak a szemei. Hirtelen nem tudja, hol van. Egy sötét pincében találja magát, megkötözve. A korábban látott alakok mindenféle éles szerszámokat tartanak a kezükben és nevetve állnak körülötte. Egyedül Stratot nem látja a nevetők között – de aztán őt is meglátja, már ami maradt belőle. A szoba egyik sarkában fekszik holtan, testéből leírhatatlan, nem e világi szörnyek lakmároznak. Az egyik szemébe néz. Lángokat lát a démoni lény szemeiben – lángokat, amelyek lassan az egész szobára kiterjednek. Nem lát már mást, csak a lángokat maga körül. Valahonnan egy hatalmas buzogány csapódik a gyomrába. Ordítana a fájdalomtól, de ekkor veszi csak észre, hogy szájába egy rongyot gyömöszöltek. A nevetés távolodik, majd teljesen elhallgat. A lángok viszont gyorsan elérik. Izzad, remeg, torka szakadtából próbál ordítani; ám mindhiába. Ekkor már tudja, hogy ez nem lehet a valóság, mert az egésznek nincs értelme.
~ Ez egy álom! De akkor miért nem ér véget?! ~ Merthogy nem ér véget. Annottah kénytelen megtapasztalni az élve elégés kellemetlen folyamatát. Kemény nőnek gondolja magát, de bőgve, állatiasan ordítva tér magához. Újra a tisztáson. Egész teste sajog, különösképpen a hasi tájékon – mintha csakugyan egy buzogánnyal verték volna gyomron.
~ Mi ez a boszorkányság?! ~ Levegőért kapkod, próbálja rendbe szedni magát, végül egy hatalmasat rókázik a fűbe. Gyakorlatilag az egész ebédje ott végzi. Az izzadtságtól csurom vizesen, meggyötörve, erőtlenül áll fel a mellette lévő fába kapaszkodva. Ki sem tud egészen egyenesedni, annyira gyengének érzi magát. Nincs nála víz, de érzi, hogy ha nem jut folyadékhoz, teljesen kiszárad. Úgyhogy nincs mást tenni, visszaindul a város felé és bízik a legjobbakban. Az árnyékokból ítélve az egész rémálom nem tarthatott tovább pár percnél tovább, ugyanis még mindig egész világos van, és a város is él. Bár már nem sokáig. *
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:27:28
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:27:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Valahol Pirtianestől nyugatra-délnyugatra, ahová benyúlik a hegyek lába, de a táj már nem füves, puszta vagy sivatag, sokkal inkább sziklatenger, melynek komorságát néhol megszakítja egy-egy kisebb facsoport, liget, és a kövek alól, a mélyből feltörő vékony vízerek, behúzódva a kősivatag mélyére, él egy ork klán. Sátraikat úgy verik fel, hogy kevésbé mély gödröt ásnak, azt kirakják kövekkel, és az állatbőrökből készült ponyvát vastagabb botokra erősítik rá, melyek felső végét szíjakkal fogják össze. A sátortakaró bőrök fent nem érnek teljesen össze, ezzel biztosítják a bent rakott kis tűz füstjének távozását. A sátrak mérete a család méretétől, a klánban elfoglalt helytől is függhet. Ez a Tűzszikla klán, vagy ismerik még őket Tűzkéznek is, hiszen ők őrzik a hegyen azt a helyet, ahol kiváló minőségű alapanyag található a tűzszerszámokhoz, a tűzgyújtáshoz. Persze, biztosan található ez a ritka kavics más felé is szerte az ismert területen, de azon a környéken csak ott, és a Tűzsziklák látják el az egész törzset. No meg az ismert és baráti viszonyban lévő más törzseket. Ennek a klánnak egyik harcosa az apja Bugának, és innen indult útnak jó néhány hónapja, talán években is mérhető már, hogy most itt legyen Arthenior mellett a tisztáson, és megismerkedhessen fajának másik tagjaival.
Az ismerkedést persze megzavarja egy kis kitérő a sötételf hím személyében. Buga elfordul, és se szóra, se pillantásra nem méltatja a másikat, de alkalmazkodni fog, ha új társai másként döntenek. Bár lehet ezen még gondolkodni fog. Amikor Akaaruush megszólal azért csak odafordul, mert kíváncsi arra, miként is reagál a mélységi. Abban egyet ért Akaaruush-sal, hogy nem illenek ide, és bizonyára lesznek majd olyanok is, akik ezt az értésükre is fogják adni. Amikor a hím kihívja az elfvérűt, Buga gúnyosan elmosolyodik, némi elégedettség fut végig benne. Érdekes lesz végig nézni, miként döngöli bele a hím a másikat a földbe, mert afelől kétsége nincs, hogy az ork hím győzedelmeskedne. Látta az imént erejét. Ám a folytatás…
Felhördül, a torokhangban méltatlankodás, és felháborodás van. *
-Buga…
*Kezdene bele a tiltakozásba, hiszen lealacsonyítónak érzi a dolgot Akaaruushtól. Hogyan is gondolja azt a hím, hogy egyenlő esélyei lennének a mélységinek Buga ellen, jobban, mint az ork hím ellen? Haragja, mely épp oly hirtelen lobban fel, mint korábban az izgalom a birkózás láttán, most sötét felhőt von homlokára, és íriszei mélyén veszélyes láng lobban. Ujjai ökölbe szorulnak. Ha nagyon tovább feszegetik ezt, képes lesz még Akaaruushnak is nekiugrani. *
*Valahol Pirtianestől nyugatra-délnyugatra, ahová benyúlik a hegyek lába, de a táj már nem füves, puszta vagy sivatag, sokkal inkább sziklatenger, melynek komorságát néhol megszakítja egy-egy kisebb facsoport, liget, és a kövek alól, a mélyből feltörő vékony vízerek, behúzódva a kősivatag mélyére, él egy ork klán. Sátraikat úgy verik fel, hogy kevésbé mély gödröt ásnak, azt kirakják kövekkel, és az állatbőrökből készült ponyvát vastagabb botokra erősítik rá, melyek felső végét szíjakkal fogják össze. A sátortakaró bőrök fent nem érnek teljesen össze, ezzel biztosítják a bent rakott kis tűz füstjének távozását. A sátrak mérete a család méretétől, a klánban elfoglalt helytől is függhet. Ez a Tűzszikla klán, vagy ismerik még őket Tűzkéznek is, hiszen ők őrzik a hegyen azt a helyet, ahol kiváló minőségű alapanyag található a tűzszerszámokhoz, a tűzgyújtáshoz. Persze, biztosan található ez a ritka kavics más felé is szerte az ismert területen, de azon a környéken csak ott, és a Tűzsziklák látják el az egész törzset. No meg az ismert és baráti viszonyban lévő más törzseket. Ennek a klánnak egyik harcosa az apja Bugának, és innen indult útnak jó néhány hónapja, talán években is mérhető már, hogy most itt legyen Arthenior mellett a tisztáson, és megismerkedhessen fajának másik tagjaival.
Az ismerkedést persze megzavarja egy kis kitérő a sötételf hím személyében. Buga elfordul, és se szóra, se pillantásra nem méltatja a másikat, de alkalmazkodni fog, ha új társai másként döntenek. Bár lehet ezen még gondolkodni fog. Amikor Akaaruush megszólal azért csak odafordul, mert kíváncsi arra, miként is reagál a mélységi. Abban egyet ért Akaaruush-sal, hogy nem illenek ide, és bizonyára lesznek majd olyanok is, akik ezt az értésükre is fogják adni. Amikor a hím kihívja az elfvérűt, Buga gúnyosan elmosolyodik, némi elégedettség fut végig benne. Érdekes lesz végig nézni, miként döngöli bele a hím a másikat a földbe, mert afelől kétsége nincs, hogy az ork hím győzedelmeskedne. Látta az imént erejét. Ám a folytatás…
Felhördül, a torokhangban méltatlankodás, és felháborodás van. *
-Buga…
*Kezdene bele a tiltakozásba, hiszen lealacsonyítónak érzi a dolgot Akaaruushtól. Hogyan is gondolja azt a hím, hogy egyenlő esélyei lennének a mélységinek Buga ellen, jobban, mint az ork hím ellen? Haragja, mely épp oly hirtelen lobban fel, mint korábban az izgalom a birkózás láttán, most sötét felhőt von homlokára, és íriszei mélyén veszélyes láng lobban. Ujjai ökölbe szorulnak. Ha nagyon tovább feszegetik ezt, képes lesz még Akaaruushnak is nekiugrani. *
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:20:38
Üzenet elküldve: 2025-08-10 10:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*"Gonosz" terve jobban sikerült mint az ő gondolta. Hamarosan őt is teljesen átjárja a víz hideg érzete. Annyi szerencséje van csupán, hogy Deresnek köszönhetően ő már jobban megtapasztalhatta annak hűvös érzetét. Így kevésbé éri őt meglepetésnek. Nem úgy mint szegény Ennat. Aki egy hangos levegővétellel bukik vele együtt a víz alá. Cili picit hamarabb tudott feltápászkodni annak köszönhetően, ő maga volt az aki a vízbe borította saját magukat.
Így elsőkézből szenvedhet saját lelkiismeretének nyomására, amint meghallja a köhögő, levegőért kapkodó lány hangjait. Riadtan lép hozzá, hogy segítse azt ismét levegőhöz jutni. Gyengéden kezdi el paskolni hátát, miközben segít kissé előrébb hajolni a másiknak. Hogy a víz könnyebben távozzon belőle. Izgatottsága ettől függetlenül nem lankad. És várja annak válaszát, hátha sikerült akár egy szösszenetre elegendő emléket is visszacsalogatnia.
Ám a lány válasza hamar lekanyarítja az ő szájára ki ült mosolyt. Legalább annak viccelődése segít ezen. Így vele együtt képes felnevetni.*
-Sajnálom. Ne haragudj, azt hittem beválik ha rád ijesztek. Vagy.. az a csuklásra jó csak? Hm.
*Gondolkodik el hirtelen, majd ő maga is felnevet saját bolond ötletén. Meglehet, picit összekeverte a két "gyógymódot". Mert hát a két sokk hatás körülménye meglehetősen különböző, amit ő most nem vett számításba.
Amint megbizonyosodott arról, Enna orrán és száján nem jön ki több víz. Magára tereli figyelmét. Ismét fonataiból kezdi kicsavarni a vizet. Most már végleg. Nem tervez továbbá fürdőzést. Bőrén így is látható a libabőr ami végig szaladt rajta, ahogy egy kis szellő érte őt. Még szerencse, hogy a napsugarak hamar átmelegítik őt ismét.
Enna mindeközben neki szegezi a kérdést. A zöld tekinteteket a másikra szegeződnek. A lágy tekintetet először meglepettségbe, majd komorabbá válik. Cilia arcán pedig szája egy keserű félmosoly húzódik. Látható már a kérdés maga keserédes íz okozott szájában. Látvány a lány kényelembe helyezi magát a hűvös vízben, hamar meggondolja magát és inkább csatlakozik. Egy pillanatra ha megborzong ismét a hideg érzettől, de gyorsan kellemesebben hat amint kezével megtámasztja magát a homokos folyó fenekén. Ezzel egy jókora hatásszünetet hagyva a másiknak. De addig is ideje van gondolkodni a válaszon.*
- Nem is tudom. Örülök, hogy végre tudom ki vagyok. Mire tanítottak a szüleim. De fáj, hogy már nem.
*Itt egy pillanatra megakad, szemeit behunja, nagy levegőt vesz, és inkább elengedi a fájó gondolatokat. Majd a zöld szempárok ismét megvillannak, enyhén fátyolosan.* - Na de. Ami furcsa volt, amíg nem emlékeztem a valómra. Megrekedtem egy fiatalabb koromban. *Ekkor a másikra néz kuncogva.* Tudom, ennél is fiatalabbra.
*Ezt maga is furcsának érzi és véli, mert ez a megrekedés a mai napig belengi viselkedését. Ami nem feltétlen érez bajnak. Mert így újra átélheti Mai mellett a boldog gyermekkort. Na nem mintha elfként ebből nem jutna neki bőven.*
- A visszaemlékezések pedig fájdalmasak voltak. A seb a fejemen nyilallt, ha láttam valamit amire nem emlékeztem. Étel, növény, állat, tárgy bármi. Aztán. Amikor Maival, a nevelőmmel jártunk az ingoványban. Láttam meg a hintónkat.
*Az eddigi lelkesedés ismét komorabbá válik a magyarázatban. Viszont most már erőt vesz magán, és visszafogja a sírást.* - Egy olyan erős fájdalmat éreztem mint még soha. Nem is emlékszem pontosan mi történt akkor, Mai kezében ébredtem fel ismét. Egy álomban voltam talán, amiben újra éltem azt a napot. És mire felébredtem. Mindenre emlékeztem. A nevemre, a szüleimre, a házunkra mindenre.
*Történetét itt fejezi be. Tekintetét ritkán vetette a másikra, annyira elmerült saját meséjében.*
//Emlékek árnyékában//
*"Gonosz" terve jobban sikerült mint az ő gondolta. Hamarosan őt is teljesen átjárja a víz hideg érzete. Annyi szerencséje van csupán, hogy Deresnek köszönhetően ő már jobban megtapasztalhatta annak hűvös érzetét. Így kevésbé éri őt meglepetésnek. Nem úgy mint szegény Ennat. Aki egy hangos levegővétellel bukik vele együtt a víz alá. Cili picit hamarabb tudott feltápászkodni annak köszönhetően, ő maga volt az aki a vízbe borította saját magukat.
Így elsőkézből szenvedhet saját lelkiismeretének nyomására, amint meghallja a köhögő, levegőért kapkodó lány hangjait. Riadtan lép hozzá, hogy segítse azt ismét levegőhöz jutni. Gyengéden kezdi el paskolni hátát, miközben segít kissé előrébb hajolni a másiknak. Hogy a víz könnyebben távozzon belőle. Izgatottsága ettől függetlenül nem lankad. És várja annak válaszát, hátha sikerült akár egy szösszenetre elegendő emléket is visszacsalogatnia.
Ám a lány válasza hamar lekanyarítja az ő szájára ki ült mosolyt. Legalább annak viccelődése segít ezen. Így vele együtt képes felnevetni.*
-Sajnálom. Ne haragudj, azt hittem beválik ha rád ijesztek. Vagy.. az a csuklásra jó csak? Hm.
*Gondolkodik el hirtelen, majd ő maga is felnevet saját bolond ötletén. Meglehet, picit összekeverte a két "gyógymódot". Mert hát a két sokk hatás körülménye meglehetősen különböző, amit ő most nem vett számításba.
Amint megbizonyosodott arról, Enna orrán és száján nem jön ki több víz. Magára tereli figyelmét. Ismét fonataiból kezdi kicsavarni a vizet. Most már végleg. Nem tervez továbbá fürdőzést. Bőrén így is látható a libabőr ami végig szaladt rajta, ahogy egy kis szellő érte őt. Még szerencse, hogy a napsugarak hamar átmelegítik őt ismét.
Enna mindeközben neki szegezi a kérdést. A zöld tekinteteket a másikra szegeződnek. A lágy tekintetet először meglepettségbe, majd komorabbá válik. Cilia arcán pedig szája egy keserű félmosoly húzódik. Látható már a kérdés maga keserédes íz okozott szájában. Látvány a lány kényelembe helyezi magát a hűvös vízben, hamar meggondolja magát és inkább csatlakozik. Egy pillanatra ha megborzong ismét a hideg érzettől, de gyorsan kellemesebben hat amint kezével megtámasztja magát a homokos folyó fenekén. Ezzel egy jókora hatásszünetet hagyva a másiknak. De addig is ideje van gondolkodni a válaszon.*
- Nem is tudom. Örülök, hogy végre tudom ki vagyok. Mire tanítottak a szüleim. De fáj, hogy már nem.
*Itt egy pillanatra megakad, szemeit behunja, nagy levegőt vesz, és inkább elengedi a fájó gondolatokat. Majd a zöld szempárok ismét megvillannak, enyhén fátyolosan.* - Na de. Ami furcsa volt, amíg nem emlékeztem a valómra. Megrekedtem egy fiatalabb koromban. *Ekkor a másikra néz kuncogva.* Tudom, ennél is fiatalabbra.
*Ezt maga is furcsának érzi és véli, mert ez a megrekedés a mai napig belengi viselkedését. Ami nem feltétlen érez bajnak. Mert így újra átélheti Mai mellett a boldog gyermekkort. Na nem mintha elfként ebből nem jutna neki bőven.*
- A visszaemlékezések pedig fájdalmasak voltak. A seb a fejemen nyilallt, ha láttam valamit amire nem emlékeztem. Étel, növény, állat, tárgy bármi. Aztán. Amikor Maival, a nevelőmmel jártunk az ingoványban. Láttam meg a hintónkat.
*Az eddigi lelkesedés ismét komorabbá válik a magyarázatban. Viszont most már erőt vesz magán, és visszafogja a sírást.* - Egy olyan erős fájdalmat éreztem mint még soha. Nem is emlékszem pontosan mi történt akkor, Mai kezében ébredtem fel ismét. Egy álomban voltam talán, amiben újra éltem azt a napot. És mire felébredtem. Mindenre emlékeztem. A nevemre, a szüleimre, a házunkra mindenre.
*Történetét itt fejezi be. Tekintetét ritkán vetette a másikra, annyira elmerült saját meséjében.*
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-09 00:38:00
Üzenet elküldve: 2025-08-09 00:38:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Úgy látszik, a kicsi is ugyanúgy elcsodálkozik, mint Enna - valóban, furcsa fordulat lenne, ha nem a saját nevét használta volna mind ez idáig. Még különösebb lenne, ha szembe jönne vele az utcán a név jogos tulajdonosa. De erre vajmi kevés esély van. Már megtörtént volna, ha így lenne. Bár - ki tudja? Nagy ez a világ. Nem biztos, hogy a félvér Arthenior környékéről származik eredetileg. Míg Enna jót mulat a gondolaton, Cilia komolyabban fogadja az ötletet. Ezen nem akad fenn különösebben, hiszen nyilvánvaló, a kislánynak közel áll a szívéhez ez a témakör.
A nyomozásnak úgy látszik, még mindig nincs vége, mivel Szikra továbbra is körülötte mászkál, ki tudja mi után kutakodva. A lány engedelmesen tűri, hogy úgy vizsgálják, mintha valamilyen különös nyavalya bujkálna benne. Mondjuk egy idő után kezd feléledni benne a gyanú, mintha már egy kicsit túl sok ideje időzne a háta mögött a másik. De mire ez körvonalazódik benne, addigra már túl késő.*
- Haaa!
*Vesz hirtelen egy hangos, nagy levegőt, és megugrik picit ijedtében. Ahhoz azonban túlságosan nagy meglepetés éri, hogy ellen tudjon tartani a kis sózsáknak a nyakában, így mindketten a vízbe borulnak. Annyi lélekjelenléte akad csak, hogy zuhanás közben kitegye maga elé a két kezét, így nem arccal kínálja meg a folyómedret. Próbál úgy fordulni, hogy Cilia ne üsse meg túlságosan magát, de a zuhanás és a víz sodrása miatt ez az erőfeszítés kárba vész, és valószínűleg kívülről inkább csak gyenge vergődésnek tűnik.
Épp időben csukja be a száját ahhoz, hogy megállítsa a beömlő víztömeget. Azt viszont nem tudja megakadályozni, hogy az orra telemenjen. Tenyerei landolását a folyóvíz kevéssé tompítja, de szerencsére egy inkább homokos mint kavicsos szakaszt talál meg. Bár nem fejeli le a meder alját, de rendesen beledől a vízbe, az biztos. Az eddigi kellemes hűs hirtelen mindenhol elborítja, így pedig már jóval kellemetlenebb, jeges élmény a merülés. A hidegtől kapkodná a levegőt, ha ösztönei nem az ellenkezőjét súgnák.
Nem tölt túl sok időt odalent. Amint megtalálja, merre van a felfelé, már bukik is elő, prüszkölve, krahácsolva, hogy minél hamarabb megszabaduljon a tüdejébe és orrába jutott víztől. Talán nevetne is a csínyen, ha nem lenne erősebb az ijedelem és a hideg sokkhatás. Mire újra rendesen kap levegőt, megérkezik Szikra kérdése. Láthatóan izgatott a kislány. A szavak és a viselkedés kombinációjából jön rá, ezek szerint nem egyszerű mókázás volt a cél.*
- Mármint emlék? Nem, semmi. *Kacag felszabadultan egyet.* Nagyon kedves tőled, de szerintem már vissza kellett volna korábban térniük, ha az ilyesmi beválna. De tudod, mindig azt mondják, "ha fontos, majd eszedbe jut". Lehet, velem nem történt semmi fontos ezelőtt.
*Viccelődve mondja, de kissé pironkodik. Valóban, már kezd valami hasonlóra jutni magában. Még maga előtt is mindig elüti ezt a témát egy tréfával, de néha felmerül benne ez a kellemetlen sejtés. Mi van, ha vele sosem történt semmi? Vagy csupa olyan dologban volt része, amire a teste nem is akarja, hogy emlékezzen?*
- Viszont te! Neked már sikerült visszanyerni az emlékeidet. Milyen érzés?
*Kérdezi őszinte csodálattal. Nyilvánvalóan borzalmas érzés volt emlékezni szülei halálára, de az emlékek visszanyerése még így is varázslatosnak tűnik Enna számára. Arról persze lehetne vitatkozni, mi a jobb egy gyereknek: visszanyerni az emlékeit halott szüleiről, de emlékezni rájuk és a szeretetükre, vagy örök bizonytalanságban és homályban élni. Talán ő az előbbi táborhoz csatlakozna inkább.
A félelf közben fokozatosan visszaengedi magát a vízbe, és vállig merül benne. Saját tempójában már jóval kellemesebb élmény.*
//Emlékek árnyékában//
*Úgy látszik, a kicsi is ugyanúgy elcsodálkozik, mint Enna - valóban, furcsa fordulat lenne, ha nem a saját nevét használta volna mind ez idáig. Még különösebb lenne, ha szembe jönne vele az utcán a név jogos tulajdonosa. De erre vajmi kevés esély van. Már megtörtént volna, ha így lenne. Bár - ki tudja? Nagy ez a világ. Nem biztos, hogy a félvér Arthenior környékéről származik eredetileg. Míg Enna jót mulat a gondolaton, Cilia komolyabban fogadja az ötletet. Ezen nem akad fenn különösebben, hiszen nyilvánvaló, a kislánynak közel áll a szívéhez ez a témakör.
A nyomozásnak úgy látszik, még mindig nincs vége, mivel Szikra továbbra is körülötte mászkál, ki tudja mi után kutakodva. A lány engedelmesen tűri, hogy úgy vizsgálják, mintha valamilyen különös nyavalya bujkálna benne. Mondjuk egy idő után kezd feléledni benne a gyanú, mintha már egy kicsit túl sok ideje időzne a háta mögött a másik. De mire ez körvonalazódik benne, addigra már túl késő.*
- Haaa!
*Vesz hirtelen egy hangos, nagy levegőt, és megugrik picit ijedtében. Ahhoz azonban túlságosan nagy meglepetés éri, hogy ellen tudjon tartani a kis sózsáknak a nyakában, így mindketten a vízbe borulnak. Annyi lélekjelenléte akad csak, hogy zuhanás közben kitegye maga elé a két kezét, így nem arccal kínálja meg a folyómedret. Próbál úgy fordulni, hogy Cilia ne üsse meg túlságosan magát, de a zuhanás és a víz sodrása miatt ez az erőfeszítés kárba vész, és valószínűleg kívülről inkább csak gyenge vergődésnek tűnik.
Épp időben csukja be a száját ahhoz, hogy megállítsa a beömlő víztömeget. Azt viszont nem tudja megakadályozni, hogy az orra telemenjen. Tenyerei landolását a folyóvíz kevéssé tompítja, de szerencsére egy inkább homokos mint kavicsos szakaszt talál meg. Bár nem fejeli le a meder alját, de rendesen beledől a vízbe, az biztos. Az eddigi kellemes hűs hirtelen mindenhol elborítja, így pedig már jóval kellemetlenebb, jeges élmény a merülés. A hidegtől kapkodná a levegőt, ha ösztönei nem az ellenkezőjét súgnák.
Nem tölt túl sok időt odalent. Amint megtalálja, merre van a felfelé, már bukik is elő, prüszkölve, krahácsolva, hogy minél hamarabb megszabaduljon a tüdejébe és orrába jutott víztől. Talán nevetne is a csínyen, ha nem lenne erősebb az ijedelem és a hideg sokkhatás. Mire újra rendesen kap levegőt, megérkezik Szikra kérdése. Láthatóan izgatott a kislány. A szavak és a viselkedés kombinációjából jön rá, ezek szerint nem egyszerű mókázás volt a cél.*
- Mármint emlék? Nem, semmi. *Kacag felszabadultan egyet.* Nagyon kedves tőled, de szerintem már vissza kellett volna korábban térniük, ha az ilyesmi beválna. De tudod, mindig azt mondják, "ha fontos, majd eszedbe jut". Lehet, velem nem történt semmi fontos ezelőtt.
*Viccelődve mondja, de kissé pironkodik. Valóban, már kezd valami hasonlóra jutni magában. Még maga előtt is mindig elüti ezt a témát egy tréfával, de néha felmerül benne ez a kellemetlen sejtés. Mi van, ha vele sosem történt semmi? Vagy csupa olyan dologban volt része, amire a teste nem is akarja, hogy emlékezzen?*
- Viszont te! Neked már sikerült visszanyerni az emlékeidet. Milyen érzés?
*Kérdezi őszinte csodálattal. Nyilvánvalóan borzalmas érzés volt emlékezni szülei halálára, de az emlékek visszanyerése még így is varázslatosnak tűnik Enna számára. Arról persze lehetne vitatkozni, mi a jobb egy gyereknek: visszanyerni az emlékeit halott szüleiről, de emlékezni rájuk és a szeretetükre, vagy örök bizonytalanságban és homályban élni. Talán ő az előbbi táborhoz csatlakozna inkább.
A félelf közben fokozatosan visszaengedi magát a vízbe, és vállig merül benne. Saját tempójában már jóval kellemesebb élmény.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-08 19:23:25
Üzenet elküldve: 2025-08-08 19:23:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Buga említi neve után, hogy a Tűzszikla klánból való. Arca rövid időre gondolkodóba esik. Addig míg Zzul is bemutatkozik. Mintha derengene neki valami. Nem akar hamar konklúziókat levonni, ezért nem is tesz. Elfogadja Bugát annak, hogy egy nagyobb törzs tagja. Így neki is egyszerűbb lesz. Gondolatmenete gyors, akárcsak a másik kettő fajtárs megismerkedése. Ez a nap egyik fénypontja, a fajtársaival való találkozás. Ellenben bosszúság is éri, egy sötételf jelenlétében. Aki ismeri az orkokat az tudhatja, hogy még talán egymással sem barátságosak. Kivéve (talán) ha ismeretlen földön vannak. Pont orkoknak bemutatni a szegényes bánás módot? Mikor hajóval érkezett, akkor is csak a pénze miatt nem lökték le a fedélzetről. Tisztességesen kifizette az utat, szóval hagyniuk kellet. Még segítségükre is volt a legénységnek, de azok nem fogadták szívesen a társaságát. Tapasztalatból ő sem volt kedves, szóval ez Akaaruushon is múlhatott, de az már csak megszokás. A legjobb helye egy orknak talán a törzse, családja, ahol tárt karokkal fogadhatják. De ha már más törzsből való akkor nehézségek üthetik fel a fejüket. Ez az amit a kultúrájukban megvet. Még egymással sem mindig barátságosak. Pedig ha összefognának nagy dolgokra lennének képesek. Bonternos szavai nem hatják meg. Sok rossz tapasztalat fűzi a mélységiekhez.*
-Mert mi beillünk itt valahova?
*Tárja ki karját, utalva magára Bugára és Zzulra. Kérdése erőt sugároz és valamilyen fájdalmat. Olyat amiről csak Zzulnak lehet sejtése a beszélgetésük folytán, de ennyi. A látvány néha csal mondatra, hangosan mordul.*
-Ez az egyetlen dolog amiben egyet kell értsek veled.
*Morogja, undorral minden szavában, meg egy jó adag fájdalommal annak a sötételfnek az emlékére, aki miatt még nem csapta le a mélységi fejét. Hangosan és mélyen veszi a levegőt. A három ork közül csak Zzul tartja meg hidegvérét, ahogy Akaaruush látja.*
-Jó emlékeket? Gyere velem és elintézem, hogy ez ne legyen jó emlék.
*Hívja ki a mélységit egy mérkőzésre. Nem hisz a békés szándékban, ha más fajtól kell azt várnia. Hiába, hogy a férfi mindent megtesz, hogy ne tűnjön agresszívnak, ezt nem veszi be Akaaruush. Az egyetlen amit Bonternos javára ír, hogy egyedül, három ork elé lépett. Ezt értékeli, bátorság kellett hozzá. Vagy csak elterelés, amíg mások körülveszik őket. Az ötletre hirtelen hegyezi fülét. Körülnéz, hogy nem lát-e senkit. Még mélyen a levegőbe szagol, hogy biztosra menjen. De nem vesz észre senkit.
~Furcsa.~
Nem tud mit mondani rá. A nevetésből meg nem agressziót, hanem gyávaságot vesz ki.*
-Ha! Csak nem megfutamodnál? Ha kihívtalak fogadd is el.
*Hangja erős és magabiztos. Nem lenne nagy dicsőség legyőzni egy nyüzüge, hozzájuk képest, mélységit. Viszont nagy örömét lelné benne.*
-Vagy akár Buga ellen is küzdhetsz. Nem értek én a ti szokásaitokhoz.
*Keveri bele a nőstény orkot, aki a jelek szerint vele ért egyet, ezért is merészelte belevonni.*
*Buga említi neve után, hogy a Tűzszikla klánból való. Arca rövid időre gondolkodóba esik. Addig míg Zzul is bemutatkozik. Mintha derengene neki valami. Nem akar hamar konklúziókat levonni, ezért nem is tesz. Elfogadja Bugát annak, hogy egy nagyobb törzs tagja. Így neki is egyszerűbb lesz. Gondolatmenete gyors, akárcsak a másik kettő fajtárs megismerkedése. Ez a nap egyik fénypontja, a fajtársaival való találkozás. Ellenben bosszúság is éri, egy sötételf jelenlétében. Aki ismeri az orkokat az tudhatja, hogy még talán egymással sem barátságosak. Kivéve (talán) ha ismeretlen földön vannak. Pont orkoknak bemutatni a szegényes bánás módot? Mikor hajóval érkezett, akkor is csak a pénze miatt nem lökték le a fedélzetről. Tisztességesen kifizette az utat, szóval hagyniuk kellet. Még segítségükre is volt a legénységnek, de azok nem fogadták szívesen a társaságát. Tapasztalatból ő sem volt kedves, szóval ez Akaaruushon is múlhatott, de az már csak megszokás. A legjobb helye egy orknak talán a törzse, családja, ahol tárt karokkal fogadhatják. De ha már más törzsből való akkor nehézségek üthetik fel a fejüket. Ez az amit a kultúrájukban megvet. Még egymással sem mindig barátságosak. Pedig ha összefognának nagy dolgokra lennének képesek. Bonternos szavai nem hatják meg. Sok rossz tapasztalat fűzi a mélységiekhez.*
-Mert mi beillünk itt valahova?
*Tárja ki karját, utalva magára Bugára és Zzulra. Kérdése erőt sugároz és valamilyen fájdalmat. Olyat amiről csak Zzulnak lehet sejtése a beszélgetésük folytán, de ennyi. A látvány néha csal mondatra, hangosan mordul.*
-Ez az egyetlen dolog amiben egyet kell értsek veled.
*Morogja, undorral minden szavában, meg egy jó adag fájdalommal annak a sötételfnek az emlékére, aki miatt még nem csapta le a mélységi fejét. Hangosan és mélyen veszi a levegőt. A három ork közül csak Zzul tartja meg hidegvérét, ahogy Akaaruush látja.*
-Jó emlékeket? Gyere velem és elintézem, hogy ez ne legyen jó emlék.
*Hívja ki a mélységit egy mérkőzésre. Nem hisz a békés szándékban, ha más fajtól kell azt várnia. Hiába, hogy a férfi mindent megtesz, hogy ne tűnjön agresszívnak, ezt nem veszi be Akaaruush. Az egyetlen amit Bonternos javára ír, hogy egyedül, három ork elé lépett. Ezt értékeli, bátorság kellett hozzá. Vagy csak elterelés, amíg mások körülveszik őket. Az ötletre hirtelen hegyezi fülét. Körülnéz, hogy nem lát-e senkit. Még mélyen a levegőbe szagol, hogy biztosra menjen. De nem vesz észre senkit.
~Furcsa.~
Nem tud mit mondani rá. A nevetésből meg nem agressziót, hanem gyávaságot vesz ki.*
-Ha! Csak nem megfutamodnál? Ha kihívtalak fogadd is el.
*Hangja erős és magabiztos. Nem lenne nagy dicsőség legyőzni egy nyüzüge, hozzájuk képest, mélységit. Viszont nagy örömét lelné benne.*
-Vagy akár Buga ellen is küzdhetsz. Nem értek én a ti szokásaitokhoz.
*Keveri bele a nőstény orkot, aki a jelek szerint vele ért egyet, ezért is merészelte belevonni.*
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-08 13:45:39
Üzenet elküldve: 2025-08-08 13:45:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*A sötételf nem tudja, hogy legszívesebben inkább nevetne vagy sóhajtana az ismerős szcenárión, ami kibontakozik előtte. Ugyanazok a rosszindulatú megjegyzések, a méregető szemek, valaki , aki majdhogynem eléd köp az úton, az egész, olyan ismerős, mint egy régi átok, amit nem tudsz lerázni. ~Ezt tényleg minden alkalommal el kell játszanom mikor valaki újjal beszélgetnék? Miért pont mindenki a sötételfeket kell, hogy rühellje? Nem tudok fajt váltani, baszki!~ Ter fáradt már ehhez. Talán mégsem volt, olyan rossz ötlet, csak bezárkózni otthonába az utóbbi pár hónapban és nem csinálni semmi mást, csak dolgozni. Talán már nem ugyanaz az izgalom sem, hogy bebizonyítsa több annál, mint a faj, amibe született. Élete során tényleg minden egyes találkozó során eljátssza ezt. Hogy is lenne benne még mindig félelem? Sötételfként rettegnie kéne egész életében, amikor az utcára lép, ezen a ponton már. Azt pedig nem akarja megtenni! Elege van hosszú idők óta már ebből. Még a fáradtság mellett sem hajlandó lemondani egyetlenegy pillanatról sem, csak azért mert először mindenkivel el kell játszania ezeket a kötelező köröket. Végül a sóhajtás vagy a nevetés helyett egy fájdalmas mosoly mellett teszi le a voksát, az ül ki az arcára. Aztán beszélni kezd*
- Nem vagyok, olyan messze én az otthonomtól. A nagyapám mindig is Artheniorban lakott, legalábbis az első emlékeim idején már biztosan. *A férfi inkább nem említi meg, hogy bár való igaz az anyjától messze van, mert elég nevetséges lenne bedobni, hogy hát az anyja már rég halott. Inkább folytatja mondanivalóját, ezen információ nélkül* Lehet első ránézésre nem illek be errefelé sehová, de akkor is helyinek számítok. Meglepődnének mennyi egymástól teljesen különböző sötételf létezik. A látvány néha csal. Mindenkit ítéltek már meg tévesen. *A férfi keze még mindig kitartóan kinyújtva áll*
- Jó emlékeket idézett fel bennem az előbbi játékuk és fair szerettem volna lenni, hogy ide jövök és bemutatkozom, ha már pusztán pár méterre pihentem végig. Nem is igazán tudom mit is jelent az ork trófea, de biztos vagyok benne, hogy arra nem vágyom *A sötételf ezúttal őszintén fel is kuncog, de látszik, hogy zavarban van. Ez amolyan kedves zavar, mint amit egy barát mutatna. Nem gyenge a férfi kisugárzása, de mégis agresszió mentes. Valami köztes, valami őszinte. Egyértelműen, olyan reakció, amit sötételfek nem igen szoktak mutatni. Ez a kemény, sötét külsejű férfi, más. És nem kér miatta bocsánatot, még akkor sem, ha sokszor őrültnek nézik miatta. Egyébként Bonternos nem kuncog sokáig, mielőtt bárki félreértené, egy rövid pillanat az egész, az ork trófea abszurditására adott reakció, aztán ismét csak fürkészi az előtte álló hármast, még mindig kinyújtott kézzel*
- Jó szándékkal vagyok.
*A sötételf nem tudja, hogy legszívesebben inkább nevetne vagy sóhajtana az ismerős szcenárión, ami kibontakozik előtte. Ugyanazok a rosszindulatú megjegyzések, a méregető szemek, valaki , aki majdhogynem eléd köp az úton, az egész, olyan ismerős, mint egy régi átok, amit nem tudsz lerázni. ~Ezt tényleg minden alkalommal el kell játszanom mikor valaki újjal beszélgetnék? Miért pont mindenki a sötételfeket kell, hogy rühellje? Nem tudok fajt váltani, baszki!~ Ter fáradt már ehhez. Talán mégsem volt, olyan rossz ötlet, csak bezárkózni otthonába az utóbbi pár hónapban és nem csinálni semmi mást, csak dolgozni. Talán már nem ugyanaz az izgalom sem, hogy bebizonyítsa több annál, mint a faj, amibe született. Élete során tényleg minden egyes találkozó során eljátssza ezt. Hogy is lenne benne még mindig félelem? Sötételfként rettegnie kéne egész életében, amikor az utcára lép, ezen a ponton már. Azt pedig nem akarja megtenni! Elege van hosszú idők óta már ebből. Még a fáradtság mellett sem hajlandó lemondani egyetlenegy pillanatról sem, csak azért mert először mindenkivel el kell játszania ezeket a kötelező köröket. Végül a sóhajtás vagy a nevetés helyett egy fájdalmas mosoly mellett teszi le a voksát, az ül ki az arcára. Aztán beszélni kezd*
- Nem vagyok, olyan messze én az otthonomtól. A nagyapám mindig is Artheniorban lakott, legalábbis az első emlékeim idején már biztosan. *A férfi inkább nem említi meg, hogy bár való igaz az anyjától messze van, mert elég nevetséges lenne bedobni, hogy hát az anyja már rég halott. Inkább folytatja mondanivalóját, ezen információ nélkül* Lehet első ránézésre nem illek be errefelé sehová, de akkor is helyinek számítok. Meglepődnének mennyi egymástól teljesen különböző sötételf létezik. A látvány néha csal. Mindenkit ítéltek már meg tévesen. *A férfi keze még mindig kitartóan kinyújtva áll*
- Jó emlékeket idézett fel bennem az előbbi játékuk és fair szerettem volna lenni, hogy ide jövök és bemutatkozom, ha már pusztán pár méterre pihentem végig. Nem is igazán tudom mit is jelent az ork trófea, de biztos vagyok benne, hogy arra nem vágyom *A sötételf ezúttal őszintén fel is kuncog, de látszik, hogy zavarban van. Ez amolyan kedves zavar, mint amit egy barát mutatna. Nem gyenge a férfi kisugárzása, de mégis agresszió mentes. Valami köztes, valami őszinte. Egyértelműen, olyan reakció, amit sötételfek nem igen szoktak mutatni. Ez a kemény, sötét külsejű férfi, más. És nem kér miatta bocsánatot, még akkor sem, ha sokszor őrültnek nézik miatta. Egyébként Bonternos nem kuncog sokáig, mielőtt bárki félreértené, egy rövid pillanat az egész, az ork trófea abszurditására adott reakció, aztán ismét csak fürkészi az előtte álló hármast, még mindig kinyújtott kézzel*
- Jó szándékkal vagyok.
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:22:33
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:22:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Most már lenyugodott Zzul. Újdonsült ismerősük bemutatkozását érdeklődve hallgatja. A nevet megjegyzi, meg a klánt. Nem mond Zzulnak semmit, ezért Akaaruush felé fordul, hátha ő tudna mondani róla valamit. Ha egyáltalán ismeri. Ha jobban belegondol még Akaaruusht sem ismeri. Fogalma sincs, hogy a férfi pontosan hova való. Amennyit tud az az, hogy a Kikötőből érkezett. A pontos helyet nem. Mintha a férfi valami összetűzést is említett volna. Megrázza a fejét. Lényegtelen mit tud vagy mit nem. Tudja, hogy lesz még idejük beszélgetni. Amire számít is. Szeretné jobban és közelebbről megismerni újdonsült ismerősét. Meg persze a nőt is. Kíváncsi, hogy vajon hogyan élhették életüket?
A szél lágyan megrezgeti a fák gyenge ágait, amelyeken a levelek táncot járnak és kellemes dallamot játszanak. Ezt a dallamot töri meg egy új érkező, egy sötételf. Nem Zzul az első aki reagál. Őt valami más foglal le. Az az izmos test, ami épp mellette áll. Nem szerencsés, hogy ennyire eltereli a figyelmét, de nem tehet róla. Nem rég még rajta fetrengett, most meg már nem. Szomorú, de hát ez van. A sötételf barátságosan közelít. Nem tudja, hogy mi üthetett a mélységibe. A legtöbben még egy orkhoz is félnek közeledni, nem hogy háromhoz. Érdekesnek találja ezt Zzul.
~Miért nem fél?~
Akaaruush reagál elsőnek, utána Buga hasonló kedvességgel. Neki is megvan a véleménye a sötételfekről. Az inkább az ami mindenki másnak a városban. Hogy a másik kettőnek vajon van-e bármi tapasztalata velük azt nem tudja. Karba tett kézzel áll. Nem szólal meg csak figyel.
~Vajon hogyan reagál erre a férfi?~
Erre nagyon kíváncsi lesz. Ha Bonternos segítséget kérne Zzultól, talán megfontolja, hogy lecsillapítsa fajtársait. De az is lehet, hogy örömmel nézné végig, ahogy szétmarcangolják. Majd még kiderül, hogy a civilizáltabb énje, vagy a barbár énje fog válaszolni.*
*Most már lenyugodott Zzul. Újdonsült ismerősük bemutatkozását érdeklődve hallgatja. A nevet megjegyzi, meg a klánt. Nem mond Zzulnak semmit, ezért Akaaruush felé fordul, hátha ő tudna mondani róla valamit. Ha egyáltalán ismeri. Ha jobban belegondol még Akaaruusht sem ismeri. Fogalma sincs, hogy a férfi pontosan hova való. Amennyit tud az az, hogy a Kikötőből érkezett. A pontos helyet nem. Mintha a férfi valami összetűzést is említett volna. Megrázza a fejét. Lényegtelen mit tud vagy mit nem. Tudja, hogy lesz még idejük beszélgetni. Amire számít is. Szeretné jobban és közelebbről megismerni újdonsült ismerősét. Meg persze a nőt is. Kíváncsi, hogy vajon hogyan élhették életüket?
A szél lágyan megrezgeti a fák gyenge ágait, amelyeken a levelek táncot járnak és kellemes dallamot játszanak. Ezt a dallamot töri meg egy új érkező, egy sötételf. Nem Zzul az első aki reagál. Őt valami más foglal le. Az az izmos test, ami épp mellette áll. Nem szerencsés, hogy ennyire eltereli a figyelmét, de nem tehet róla. Nem rég még rajta fetrengett, most meg már nem. Szomorú, de hát ez van. A sötételf barátságosan közelít. Nem tudja, hogy mi üthetett a mélységibe. A legtöbben még egy orkhoz is félnek közeledni, nem hogy háromhoz. Érdekesnek találja ezt Zzul.
~Miért nem fél?~
Akaaruush reagál elsőnek, utána Buga hasonló kedvességgel. Neki is megvan a véleménye a sötételfekről. Az inkább az ami mindenki másnak a városban. Hogy a másik kettőnek vajon van-e bármi tapasztalata velük azt nem tudja. Karba tett kézzel áll. Nem szólal meg csak figyel.
~Vajon hogyan reagál erre a férfi?~
Erre nagyon kíváncsi lesz. Ha Bonternos segítséget kérne Zzultól, talán megfontolja, hogy lecsillapítsa fajtársait. De az is lehet, hogy örömmel nézné végig, ahogy szétmarcangolják. Majd még kiderül, hogy a civilizáltabb énje, vagy a barbár énje fog válaszolni.*
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:04:24
Üzenet elküldve: 2025-08-08 10:04:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Nagy utazás//
* Dram fáradtnak tűnik, mintha nem a régi volna. Eltűnt a tűz, el tűnt az a mindig sóvár régi láz, az a régi láz, amivel belépett, és megszerette Artheniort. Nagy utazás, azt gondolja, hogy ez az élet, s nem halhat meg, az elf soha el nem téved, égi láz, az a bizonyos égi láz, amit szerelmétől kapott, majd meghalt, majd elégett benne. Mivé legyen most Wymnter nélkül? Hová megy most nélküle? A kikötőbe. Nagy utazás, a lova újra útnak indul, nagy utazás, most a vágya megint új útra viszi, indul hát megint, megy most az ígéret szerint. Nagy lesz az út, de ő ugye mégse vár. A paci neki lódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz, tőle kapta, majd meg halt, majd elégett ő. *
* Dram fáradtnak tűnik, mintha nem a régi volna. Eltűnt a tűz, el tűnt az a mindig sóvár régi láz, az a régi láz, amivel belépett, és megszerette Artheniort. Nagy utazás, azt gondolja, hogy ez az élet, s nem halhat meg, az elf soha el nem téved, égi láz, az a bizonyos égi láz, amit szerelmétől kapott, majd meghalt, majd elégett benne. Mivé legyen most Wymnter nélkül? Hová megy most nélküle? A kikötőbe. Nagy utazás, a lova újra útnak indul, nagy utazás, most a vágya megint új útra viszi, indul hát megint, megy most az ígéret szerint. Nagy lesz az út, de ő ugye mégse vár. A paci neki lódul, újra száguld, régi láz, hajtja az a régi láz, tőle kapta, majd meg halt, majd elégett ő. *
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-08 09:45:36
Üzenet elküldve: 2025-08-08 09:45:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Cilia nem sajnálkozik igazán. Most már nem. Igaz más gondolat bántja őt mióta az ingoványban járt. De azokhoz pusztán idő kell amíg megemészti azokat. Helyzetén mit sem javítana, ha hagyná, hogy elnyelje őt a bánat. Szülei sem szeretnék azt látni, hogy megreked a múltban, és képtelen arra fokuszálni amire igazán szükséges. A jövőjére, amiért az életüket is adták.
Biztos nem ő az egyedüli akinek sanyarú volt a sorsra. Elvégre Enna is ugyan abban a "kórságban", már ha lehet ennek azt nevezni, szenved.
Hogy lehet ezek után jobban lenni? Azt Enna már meg is válaszolta magának, de ebben sokban hozzájárulnak azok a személyek akik körbe veszik Ciliát. Akik támogatják őt bármin is megy keresztül. Enna számára is kellenének ilyen személyek. Akkor lehetséges az ő emlékei is hamar visszatérnének. Ki tudja, talán még családtagja is akad, aki emlékeztetheti őt múltjára. Mivel a nevét tudja, így könnyebb is a keresés.
A kis kutatását nem hagyja abba egy ideig, még ha azok a mélybarna szemek kedvesen mégis értetlenül pislognak rá. Tény magát az állapotot is fel kell fognia az áldozatnak. Cilia sem tudta, hogy ilyesmiben szenved, amíg rá nem világítottak számára. Olyan kérdésekkel amiket még magának sem mert feltenni, vagy egyszerűen képtelen volt rá.
Enna fejét elengedi végül, nem igazán jut eszébe más vizsgálati lehetőség. Ha csak az egész koponyáját fel nem nyitja valahogy Nimeril segítségével. Bár ezt a gondolatot nagyon hamar el is engedi, drasztikussága miatt. Inkább hagyja, hogy a félelf beszéljen. Az is nagyon sokat segít.
Annak válaszára bőszen bólogat, ahogy hallgatja. Sőt mikor felnevet, vele együtt kacag fel, és a felismerés amin Ennán ül ki, Ciliát is megragadja. A zöld tekintet és nagyra tágul. Szemöldöke felszalad. Száját, ha nem is akkorára mint a másik, de a felismeréstől résre nyílnak. A következő adag kuncogásba már nem száll be. Mert ez az ötlet bizony szöget ütött fejébe. Mert mi van akkor, ha tényleg nem ez a saját neve amire a lány emlékszik. Hanem valaki másé, régebbről. És csak azt hiszi, hogy a sajátja. Valószínűtlen, de nem tartja teljesen kizártnak a szituációt. Ezen a lányka el is mereng egy két pillanatra. Ismételten körbejárva a hűvös vízben a félelfet. Amikor a háta mögött jár, egy érdekes gondolat akad meg lelki szemei előtt. Első sorban, egy csínytevés gondolata, de mi van akkor, ha esetleg ez be is válik. A hideg víz által keltett hirtelen, minek is nevezte Nimeril? Sokk? Talán az, fel tudja serkenteni Ennát, ahogy azokat is akik nehezen ébrednek reggel. Ez egyszerre számít csínytevésnek és akár gyógyításnak is. A felismeréstől ki is ül arcára egy csodálkozó tekintet, amit utána egy gonosz félmosoly követ. Ha Enna ezt észre is veszi, lehet, hogy már késő.
Cilia karját lendítve készül Enna hátára ugrani, hogy ezzel kilendítse őt az egyensúlyából. Majd a mélyebb víz irányába borítsa be kettőjüket.
Ha ez beválik, egy hideg vödör vizes kúrát tud "szimulálni" a félelf számára.
Amint feltápászkodik a vízben, kitörölve szeméből a vízcseppeket. Szíve szerint felnevetne a kis csínytett miatt. De izgatott tekintettel várja, hátha elért valamit a félvérnél. Aprócska kezeit ökölbe szorítva tartja testéhez szorosan, úgy izgul.*
- Na bármi?
*Teszi fel a kérdést szinte tűkön ülve.*
//Emlékek árnyékában//
*Cilia nem sajnálkozik igazán. Most már nem. Igaz más gondolat bántja őt mióta az ingoványban járt. De azokhoz pusztán idő kell amíg megemészti azokat. Helyzetén mit sem javítana, ha hagyná, hogy elnyelje őt a bánat. Szülei sem szeretnék azt látni, hogy megreked a múltban, és képtelen arra fokuszálni amire igazán szükséges. A jövőjére, amiért az életüket is adták.
Biztos nem ő az egyedüli akinek sanyarú volt a sorsra. Elvégre Enna is ugyan abban a "kórságban", már ha lehet ennek azt nevezni, szenved.
Hogy lehet ezek után jobban lenni? Azt Enna már meg is válaszolta magának, de ebben sokban hozzájárulnak azok a személyek akik körbe veszik Ciliát. Akik támogatják őt bármin is megy keresztül. Enna számára is kellenének ilyen személyek. Akkor lehetséges az ő emlékei is hamar visszatérnének. Ki tudja, talán még családtagja is akad, aki emlékeztetheti őt múltjára. Mivel a nevét tudja, így könnyebb is a keresés.
A kis kutatását nem hagyja abba egy ideig, még ha azok a mélybarna szemek kedvesen mégis értetlenül pislognak rá. Tény magát az állapotot is fel kell fognia az áldozatnak. Cilia sem tudta, hogy ilyesmiben szenved, amíg rá nem világítottak számára. Olyan kérdésekkel amiket még magának sem mert feltenni, vagy egyszerűen képtelen volt rá.
Enna fejét elengedi végül, nem igazán jut eszébe más vizsgálati lehetőség. Ha csak az egész koponyáját fel nem nyitja valahogy Nimeril segítségével. Bár ezt a gondolatot nagyon hamar el is engedi, drasztikussága miatt. Inkább hagyja, hogy a félelf beszéljen. Az is nagyon sokat segít.
Annak válaszára bőszen bólogat, ahogy hallgatja. Sőt mikor felnevet, vele együtt kacag fel, és a felismerés amin Ennán ül ki, Ciliát is megragadja. A zöld tekintet és nagyra tágul. Szemöldöke felszalad. Száját, ha nem is akkorára mint a másik, de a felismeréstől résre nyílnak. A következő adag kuncogásba már nem száll be. Mert ez az ötlet bizony szöget ütött fejébe. Mert mi van akkor, ha tényleg nem ez a saját neve amire a lány emlékszik. Hanem valaki másé, régebbről. És csak azt hiszi, hogy a sajátja. Valószínűtlen, de nem tartja teljesen kizártnak a szituációt. Ezen a lányka el is mereng egy két pillanatra. Ismételten körbejárva a hűvös vízben a félelfet. Amikor a háta mögött jár, egy érdekes gondolat akad meg lelki szemei előtt. Első sorban, egy csínytevés gondolata, de mi van akkor, ha esetleg ez be is válik. A hideg víz által keltett hirtelen, minek is nevezte Nimeril? Sokk? Talán az, fel tudja serkenteni Ennát, ahogy azokat is akik nehezen ébrednek reggel. Ez egyszerre számít csínytevésnek és akár gyógyításnak is. A felismeréstől ki is ül arcára egy csodálkozó tekintet, amit utána egy gonosz félmosoly követ. Ha Enna ezt észre is veszi, lehet, hogy már késő.
Cilia karját lendítve készül Enna hátára ugrani, hogy ezzel kilendítse őt az egyensúlyából. Majd a mélyebb víz irányába borítsa be kettőjüket.
Ha ez beválik, egy hideg vödör vizes kúrát tud "szimulálni" a félelf számára.
Amint feltápászkodik a vízben, kitörölve szeméből a vízcseppeket. Szíve szerint felnevetne a kis csínytett miatt. De izgatott tekintettel várja, hátha elért valamit a félvérnél. Aprócska kezeit ökölbe szorítva tartja testéhez szorosan, úgy izgul.*
- Na bármi?
*Teszi fel a kérdést szinte tűkön ülve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3158-3177