Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:26:44
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:26:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Ziana és bárki//
*Bizony, erről jó sokáig el lehet elmélkedni, az ő nagy szerencséjére. Mert addig lehet csűrni, csavarni, amíg ki nem hozza, hogy nem az ő hibája, ha mégsem az vagy úgy történik, ahogy mondta. Ez azért nem hátrány.
Az összegre rábólint, kezet is nyújt.*
- Áll az alku, kezet rá.
*Babona, megszokás, akármi, de szereti ezt a kis hagyományt. Meg a kézfogásból is lehet olvasni, ha figyel rá az ember. Nincs nagy erős, lapát keze, de a kézfogása határozottan határozott.*
- Ritka az olyan jós, aki minden részletet hibátlanul lát.
*Ő azért nem becsüli alá azokat a hógolyókat, keményre lehet gyúrni őket, és azért ott van egy óriás is.
Már mélyülne is el megint gondolataiban az újabb kérdésre kutatni a választ, de hamar meg is szakítják.*
- Az idő olyan, mint egy folyó. Az irányán nem lehet változtatni, és bár lehet benne zavart, kavarodást kelteni, azért akadnak benne biztos pontok.
*Ad megint egy talán nem is annyira talányos magyarázatot.*
- De valahogy így van. Ha már tudsz valamiről, vagy sejted a történések menetét, már megpróbálhatsz tenni ellene, módosíthatod, ha akarod. Viszont néha vannak dolgok, amiknek meg kell történniük.
*A rögtönzött kiselőadást ezzel be is fejezi, és az újonnan feltett kérdésre keres választ. Ezúttal a tömeget fürkészi fátyolos tekintettel, mintha valami mást látna, mint egy átlagos halandó. Ha a jóslás mégse lenne olyan jövedelmező, komédiásnak még beállhat.
Tekintete végig siklik az embereken, és bár eljátszik a gondolattal, hogy tréfából bika helyett nőt mond, mégis inkább a férfiakra koncentrál. Az átlagos, unalmas figurákkal nem bajlódik sokáig, ezzel rostál egy szép adagot, de még így is akad épp elég, akivel nem lehetne kizárni egy esti hancúrt. Tekintete végül mégis egy átlagos fickón akad meg, aki mégis elér a tömegtől remek kalpagja miatt.*
- Érdekes lehet ő is. *Mutat nem túl feltűnően Svir irányába.* És a társa is, de aki igazán elszórakoztatna az éjjel, még nem került képbe.
*Gondosan ügyel rá, hogy a megfogalmazással, azért egy minimális kiskaput hagyjon, habár sejti, azért Zia nem evett meszet, és nem olyan babonás hívő, mint a falusi asszonyok.*
//Egészségügyi szolgálat - Ziana és bárki//
*Bizony, erről jó sokáig el lehet elmélkedni, az ő nagy szerencséjére. Mert addig lehet csűrni, csavarni, amíg ki nem hozza, hogy nem az ő hibája, ha mégsem az vagy úgy történik, ahogy mondta. Ez azért nem hátrány.
Az összegre rábólint, kezet is nyújt.*
- Áll az alku, kezet rá.
*Babona, megszokás, akármi, de szereti ezt a kis hagyományt. Meg a kézfogásból is lehet olvasni, ha figyel rá az ember. Nincs nagy erős, lapát keze, de a kézfogása határozottan határozott.*
- Ritka az olyan jós, aki minden részletet hibátlanul lát.
*Ő azért nem becsüli alá azokat a hógolyókat, keményre lehet gyúrni őket, és azért ott van egy óriás is.
Már mélyülne is el megint gondolataiban az újabb kérdésre kutatni a választ, de hamar meg is szakítják.*
- Az idő olyan, mint egy folyó. Az irányán nem lehet változtatni, és bár lehet benne zavart, kavarodást kelteni, azért akadnak benne biztos pontok.
*Ad megint egy talán nem is annyira talányos magyarázatot.*
- De valahogy így van. Ha már tudsz valamiről, vagy sejted a történések menetét, már megpróbálhatsz tenni ellene, módosíthatod, ha akarod. Viszont néha vannak dolgok, amiknek meg kell történniük.
*A rögtönzött kiselőadást ezzel be is fejezi, és az újonnan feltett kérdésre keres választ. Ezúttal a tömeget fürkészi fátyolos tekintettel, mintha valami mást látna, mint egy átlagos halandó. Ha a jóslás mégse lenne olyan jövedelmező, komédiásnak még beállhat.
Tekintete végig siklik az embereken, és bár eljátszik a gondolattal, hogy tréfából bika helyett nőt mond, mégis inkább a férfiakra koncentrál. Az átlagos, unalmas figurákkal nem bajlódik sokáig, ezzel rostál egy szép adagot, de még így is akad épp elég, akivel nem lehetne kizárni egy esti hancúrt. Tekintete végül mégis egy átlagos fickón akad meg, aki mégis elér a tömegtől remek kalpagja miatt.*
- Érdekes lehet ő is. *Mutat nem túl feltűnően Svir irányába.* És a társa is, de aki igazán elszórakoztatna az éjjel, még nem került képbe.
*Gondosan ügyel rá, hogy a megfogalmazással, azért egy minimális kiskaput hagyjon, habár sejti, azért Zia nem evett meszet, és nem olyan babonás hívő, mint a falusi asszonyok.*
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:04:53
Üzenet elküldve: 2014-12-28 21:04:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Viaka, és bárki//
*Büszkén fogadja a dicséretet, bár nem volt kérdéses, ha túl sok mindenhez nem is, szakmájához ért. Röviden elgondolkodva ad belenyugvó bólintást a lány kitérésére az önmagára vonatkozó jóslatok terén. Mondjuk még ráncolja a zöld sapka alatt homlokát, komoly kérdéskör ez, lehet rajta agyalni a végtelenségig.
Flaskát fogad, újból az ismerős dilemma, majd újból a bevált megoldás, egy jóleső kortyot követően, melengeti mindkét kezét bögréjén.
Az elhangzó árra bólint nagy komolyan, majd vigyorogva toldja meg.*
-Minden bevétel negyede, amit te közvetítesz?
*Véleménye szerint jutányos ár, mindketten járnak valami mód, talán még jól is. A másik mindenképp, Zia meg majd kalkulálhat bőszen, hogy a ráfektetett tudás, kötszer, alapanyagok kihozzák a bevételt.
Szemöldök felvonva figyelni a transzot. Majd csalódottan fújja ki a levegőt.*
-Vagyis ráérek, még te sem tudod meddig.
*Összegzi a tényeket, mert a hógolyók okozta sérülést nem tekinti komoly pénzszerzési lehetőségnek, a piás kocsmabunyóhoz, meg idő kell. Többek között. Mondjuk nem bánja a dolgok ilyetén alakulását. Legalább szórakozhat kissé.*
-Új kérdés. Még fedezi a pénzem. Melyik jelenlévő bika a ma esti győztesem?
*Tekint fel kérdőn, de válaszra időt, jó szokása szerint nem is hagy.*
-Állj! Állj! Ha formálható, és formálhatod, akkor én is változtathatok rajta, nem? Vagy bárki. És akkor nem is tudod a pontos választ, csak a pillanatnyi eshetőséget, melyeket sérülések terén én is, még tőled jobban is, sőt azok a szerencsétlenek, ott a hógolyókkal, hát vagy negyven módot kapásból felsorolok, mellyel súlyos sérülést szerezhetnek.
*Vigyorog győztesen, de cseppet sem vádlón.*
-Akkor inkább csak azt mond meg.
*Kortyol egyet a borból.*
-Melyik bika a legígéretesebb pillanatnyilag?
*Valahol szórakoztatja a lány, és amúgy sincs jobb dolga. Ez elég biztos, szövegelés közben kékjei folyamatosan a tömeget lesik, vér után kutatva.*
//Egészségügyi szolgálat - Viaka, és bárki//
*Büszkén fogadja a dicséretet, bár nem volt kérdéses, ha túl sok mindenhez nem is, szakmájához ért. Röviden elgondolkodva ad belenyugvó bólintást a lány kitérésére az önmagára vonatkozó jóslatok terén. Mondjuk még ráncolja a zöld sapka alatt homlokát, komoly kérdéskör ez, lehet rajta agyalni a végtelenségig.
Flaskát fogad, újból az ismerős dilemma, majd újból a bevált megoldás, egy jóleső kortyot követően, melengeti mindkét kezét bögréjén.
Az elhangzó árra bólint nagy komolyan, majd vigyorogva toldja meg.*
-Minden bevétel negyede, amit te közvetítesz?
*Véleménye szerint jutányos ár, mindketten járnak valami mód, talán még jól is. A másik mindenképp, Zia meg majd kalkulálhat bőszen, hogy a ráfektetett tudás, kötszer, alapanyagok kihozzák a bevételt.
Szemöldök felvonva figyelni a transzot. Majd csalódottan fújja ki a levegőt.*
-Vagyis ráérek, még te sem tudod meddig.
*Összegzi a tényeket, mert a hógolyók okozta sérülést nem tekinti komoly pénzszerzési lehetőségnek, a piás kocsmabunyóhoz, meg idő kell. Többek között. Mondjuk nem bánja a dolgok ilyetén alakulását. Legalább szórakozhat kissé.*
-Új kérdés. Még fedezi a pénzem. Melyik jelenlévő bika a ma esti győztesem?
*Tekint fel kérdőn, de válaszra időt, jó szokása szerint nem is hagy.*
-Állj! Állj! Ha formálható, és formálhatod, akkor én is változtathatok rajta, nem? Vagy bárki. És akkor nem is tudod a pontos választ, csak a pillanatnyi eshetőséget, melyeket sérülések terén én is, még tőled jobban is, sőt azok a szerencsétlenek, ott a hógolyókkal, hát vagy negyven módot kapásból felsorolok, mellyel súlyos sérülést szerezhetnek.
*Vigyorog győztesen, de cseppet sem vádlón.*
-Akkor inkább csak azt mond meg.
*Kortyol egyet a borból.*
-Melyik bika a legígéretesebb pillanatnyilag?
*Valahol szórakoztatja a lány, és amúgy sincs jobb dolga. Ez elég biztos, szövegelés közben kékjei folyamatosan a tömeget lesik, vér után kutatva.*
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 20:44:23
Üzenet elküldve: 2014-12-28 20:44:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Ziana és bárki//
*Ha már így kínálják, nem rest, és belekóstol szépen a rá bízott pálinkába. Kecskére ne bízz káposztát, vörösre meg itókát.*
- Jól sikerült kis párlat ez. *Fut át rajta a borzongás, eddig se nagyon fagyoskodott, vagy legalábbis nem zavarta a csípős idő, most már végképp nem fogja érdekelni a hideg.*
- Ahogy akarod. *Hagyja a másikra a dolgot, akkor nem ereszti bő lére. Egyéne válogatja, kinek milyen körítés kell, ha nem kell a sok duma hozzá, akkor levedli ezt a stílust, sokkal kellemesebb is, ha nem kell csavaros szóvirágokon törnie a buksiját.*
- Nem vagyok mindenható. *Von vállat.* Plusz ha látnám is, így vagy úgy megváltoztatnám, akkor meg már nem is igazán azt láttam.
*Kedve pedig tovább javul, hogy a kóstoló mellé még néhány csillogó aranyat is kap. Nem mellékesen a pálinkás üveget visszaadja a jogos tulajdonosának, és nem játszik a hopp, erről megfeledkeztünk és nálam maradt szituációra.
A kérdés viszont már jobban érdekli, főleg, hogy még meg is lepte. A másik vörösben, nagyon úgy fest, valami rokonlélek féleségre talált. Lesni kell az alkalmat, és annak jöttére kicsit még rá is segítünk, annyival jobb.*
- Öt arany, tíz arany, amennyit a hír érni fog. *Lehet, hogy így kicsit alul fizetteti magát, de nagyobb eséllyel kerüli el rossz hír esetén, hogy a hírhozón verjék azt le. Közben szépen lassan becsukja szemeit, de nem teljesen, így úgy fest, mint aki némán, de annál elmélyültebben kommunikál valami felsőbb hatalommal, aki megsúghatja neki, mi az, ami még nem történt meg, de meg fog.
Ki fog előbb sérülni... na erre mit szüljön. Lassan emeli kezét, és mutat a csatához készülődőkre.*
- Lesz ott ne mulass, és neked is lesz dolgod. De ahol elszabadul majd az ital, ott az indulatok is tombolni fognak. Még ma. *Teszi hozzá, igyekezvén megőrizni a jósok homályos fogalmazás módját. Plusz, ha esetleg rá kell egy kicsit segíteni a mókára. És minél homályosabb az a jóslat, annál könnyebb megkreálni, már ha szükséges. Végül is, kirobbantani egy jó kis verekedést, mibe telik? Megtörtént már egyszer-kétszer.*
//Egészségügyi szolgálat - Ziana és bárki//
*Ha már így kínálják, nem rest, és belekóstol szépen a rá bízott pálinkába. Kecskére ne bízz káposztát, vörösre meg itókát.*
- Jól sikerült kis párlat ez. *Fut át rajta a borzongás, eddig se nagyon fagyoskodott, vagy legalábbis nem zavarta a csípős idő, most már végképp nem fogja érdekelni a hideg.*
- Ahogy akarod. *Hagyja a másikra a dolgot, akkor nem ereszti bő lére. Egyéne válogatja, kinek milyen körítés kell, ha nem kell a sok duma hozzá, akkor levedli ezt a stílust, sokkal kellemesebb is, ha nem kell csavaros szóvirágokon törnie a buksiját.*
- Nem vagyok mindenható. *Von vállat.* Plusz ha látnám is, így vagy úgy megváltoztatnám, akkor meg már nem is igazán azt láttam.
*Kedve pedig tovább javul, hogy a kóstoló mellé még néhány csillogó aranyat is kap. Nem mellékesen a pálinkás üveget visszaadja a jogos tulajdonosának, és nem játszik a hopp, erről megfeledkeztünk és nálam maradt szituációra.
A kérdés viszont már jobban érdekli, főleg, hogy még meg is lepte. A másik vörösben, nagyon úgy fest, valami rokonlélek féleségre talált. Lesni kell az alkalmat, és annak jöttére kicsit még rá is segítünk, annyival jobb.*
- Öt arany, tíz arany, amennyit a hír érni fog. *Lehet, hogy így kicsit alul fizetteti magát, de nagyobb eséllyel kerüli el rossz hír esetén, hogy a hírhozón verjék azt le. Közben szépen lassan becsukja szemeit, de nem teljesen, így úgy fest, mint aki némán, de annál elmélyültebben kommunikál valami felsőbb hatalommal, aki megsúghatja neki, mi az, ami még nem történt meg, de meg fog.
Ki fog előbb sérülni... na erre mit szüljön. Lassan emeli kezét, és mutat a csatához készülődőkre.*
- Lesz ott ne mulass, és neked is lesz dolgod. De ahol elszabadul majd az ital, ott az indulatok is tombolni fognak. Még ma. *Teszi hozzá, igyekezvén megőrizni a jósok homályos fogalmazás módját. Plusz, ha esetleg rá kell egy kicsit segíteni a mókára. És minél homályosabb az a jóslat, annál könnyebb megkreálni, már ha szükséges. Végül is, kirobbantani egy jó kis verekedést, mibe telik? Megtörtént már egyszer-kétszer.*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 20:23:04
Üzenet elküldve: 2014-12-28 20:23:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Viaka, és bárki//
*A segítség érkezik hamar, hiába, a hangerő sok problémán segít. Ahogy a barátságos invitálás is. Üdvözlés. Vagy olyasmi. Számára teljesen felesleges.*
-Húzd meg bátran, magam főztem.
*Viszonozza a köszöntést nem kevés büszkeséggel.*
-Kellemetlen.
*Hangzik unottan, és vigyorog a vöröskére, annak hallatán, hogy a jövendőmondó képesség sem határtalan. Na milyen meglepő. Megenged magánbak egy szívdobbanásnyi néma vizslatást, melynek keretében felfelé tekint Viakára, alacsonyabb az átlagnál, hát ez van. Hamar hoz döntést, mint általában. És ítéli használhatónak a másik nőt.*
-Hagyjuk a süketelést.
*Vet véget az értelmetlen szócséplésnek, mivel a felsorolt lehetőségek nem ragadták meg túlzottan érdeklődését.*
-Azt mond mennyibe kerülsz, és ki sérül meg legelőbb.
*Praktikum Ziana módra. Fúj, és kortyol aprócskát borából. Helyezi végül baljába bögréjét, hogy ismét kabátzsebébe süllyessze ujjait, a ahonnan előkotorva véletlenszerűen, és számolatlan mód 7 aranyat, szórja Viaka Nellon kezébe.
Borzasztóan vigyori, már hogy ne lenne az? Simán megérős egy előhírnök, aki elmondja hol, mikor, ki milyen sebet szerez, Zia pedig máris, a szükséges eszközökkel léphet fel segíteni, és persze jutányos árat behajtani az ellátásért. Hogy ez eddig nem jutott eszébe! Nagy örömében az sem érdekli milyen árat mond a másik. Eddigi segítségét ennyire testálta, a továbbiak meg véleménye szerint mindenképp alkuképesek. elvégre valahol kolléga.*
//Egészségügyi szolgálat - Viaka, és bárki//
*A segítség érkezik hamar, hiába, a hangerő sok problémán segít. Ahogy a barátságos invitálás is. Üdvözlés. Vagy olyasmi. Számára teljesen felesleges.*
-Húzd meg bátran, magam főztem.
*Viszonozza a köszöntést nem kevés büszkeséggel.*
-Kellemetlen.
*Hangzik unottan, és vigyorog a vöröskére, annak hallatán, hogy a jövendőmondó képesség sem határtalan. Na milyen meglepő. Megenged magánbak egy szívdobbanásnyi néma vizslatást, melynek keretében felfelé tekint Viakára, alacsonyabb az átlagnál, hát ez van. Hamar hoz döntést, mint általában. És ítéli használhatónak a másik nőt.*
-Hagyjuk a süketelést.
*Vet véget az értelmetlen szócséplésnek, mivel a felsorolt lehetőségek nem ragadták meg túlzottan érdeklődését.*
-Azt mond mennyibe kerülsz, és ki sérül meg legelőbb.
*Praktikum Ziana módra. Fúj, és kortyol aprócskát borából. Helyezi végül baljába bögréjét, hogy ismét kabátzsebébe süllyessze ujjait, a ahonnan előkotorva véletlenszerűen, és számolatlan mód 7 aranyat, szórja Viaka Nellon kezébe.
Borzasztóan vigyori, már hogy ne lenne az? Simán megérős egy előhírnök, aki elmondja hol, mikor, ki milyen sebet szerez, Zia pedig máris, a szükséges eszközökkel léphet fel segíteni, és persze jutányos árat behajtani az ellátásért. Hogy ez eddig nem jutott eszébe! Nagy örömében az sem érdekli milyen árat mond a másik. Eddigi segítségét ennyire testálta, a továbbiak meg véleménye szerint mindenképp alkuképesek. elvégre valahol kolléga.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 20:07:08
Üzenet elküldve: 2014-12-28 20:07:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat meg a mobil jósda - Ziana, bárki//
*Ismerős megszólítások ütik meg a fülét. Jellegzetes kiáltások ezek, miket már jól ismer, és ekkora zsivajban is meghall, és majdnem tökéletes bizonyossággal állíthatja, hogy neki szólnak. Konkurencia persze akadhat mindenhol, de ezt kétli. Boszorka, ha tágan értelmezi, még akár lehet is. Vajákos, na itt már kicsit félresiklik a dolog, de nem tetováltatta a homlokára, minek is vallja magát, és jobban belegondolna, nem is szándékozik. Hova tűnne az izgalmas titokzatosság?
Hamar meg is találja, ki lehet a lehetséges kuncsaft, az italokkal jól ellátott leányzó, úgyhogy el is indul Ziana felé, megejteni a vörösek találkozóját.*
- Mondanám, hogy szép napot, de ilyen társaságban már elkéstem vele. *Néz előbb a borra, majd a pálinkára.*
- A jós a saját jövőjét nem látja... *Viszont máris nyúl, hogy megfogja a pálinkát, amíg Zia a bort fogyasztja. Talán túlságosan is lelkesen segédkezik.* ... a jószerencséért mindent megtesz az ember. Mire lennél kíváncsi? Kedvez-e a sors, meggazdagodsz, vagy a szegények között kötsz ki? Esetleg arra vagy kíváncsi, hány férfit csavarsz még az ujjad köré? *Sorolja fel a leginkább népszerűnek tartott kérdéseket. Azt se bánja, ha másnak kellene utána néznie, legalább lenne egy kis változatosság is. Jó, persze, nem mindenki rendelkezik ugyan azzal a sorssal, nem regélheti minden jövevénynek ugyan azt a mesét, de ha kicsit más vizekre evez, hát annyi baj legyen, a szórakozás a lényeg.*
//Egészségügyi szolgálat meg a mobil jósda - Ziana, bárki//
*Ismerős megszólítások ütik meg a fülét. Jellegzetes kiáltások ezek, miket már jól ismer, és ekkora zsivajban is meghall, és majdnem tökéletes bizonyossággal állíthatja, hogy neki szólnak. Konkurencia persze akadhat mindenhol, de ezt kétli. Boszorka, ha tágan értelmezi, még akár lehet is. Vajákos, na itt már kicsit félresiklik a dolog, de nem tetováltatta a homlokára, minek is vallja magát, és jobban belegondolna, nem is szándékozik. Hova tűnne az izgalmas titokzatosság?
Hamar meg is találja, ki lehet a lehetséges kuncsaft, az italokkal jól ellátott leányzó, úgyhogy el is indul Ziana felé, megejteni a vörösek találkozóját.*
- Mondanám, hogy szép napot, de ilyen társaságban már elkéstem vele. *Néz előbb a borra, majd a pálinkára.*
- A jós a saját jövőjét nem látja... *Viszont máris nyúl, hogy megfogja a pálinkát, amíg Zia a bort fogyasztja. Talán túlságosan is lelkesen segédkezik.* ... a jószerencséért mindent megtesz az ember. Mire lennél kíváncsi? Kedvez-e a sors, meggazdagodsz, vagy a szegények között kötsz ki? Esetleg arra vagy kíváncsi, hány férfit csavarsz még az ujjad köré? *Sorolja fel a leginkább népszerűnek tartott kérdéseket. Azt se bánja, ha másnak kellene utána néznie, legalább lenne egy kis változatosság is. Jó, persze, nem mindenki rendelkezik ugyan azzal a sorssal, nem regélheti minden jövevénynek ugyan azt a mesét, de ha kicsit más vizekre evez, hát annyi baj legyen, a szórakozás a lényeg.*
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 19:51:28
Üzenet elküldve: 2014-12-28 19:51:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat - Viaka, és bárki//
*Na csak sikerül. Vagyis eléri, hogy mindkét alkohol tartalmú ibrik egy időben legyen keze ügyében. Bárgyú vigyorral elégedik meg saját teljesítményével. Egy rövid időre legalább is, sokáig nem tarthat a dolog, mert kortyolva a borból, fenn áll a lehetősége, hogy magára borítja, vagy földre ejti a pálinkát. azt meg ugye épeszű felcser nem kockáztatná.
Kék pillantását fürkészve hordozva végig a tömegen, szúrja ki sorstársát (na nem a piálásban, csak az önreklámban) integetne felé, de nincs mivel, így inkább erőteljes hangját használva inti közelebb Viakát.*
-Hé! Boszorkány! Te! Te nyavalyatörős vajákos némber!
*Mindehhez kedves mosoly társul, valóban csalogató.*
-Gyere már közelebb, na! Jósoltatni akarok.
*Röhög fel röviden. És ha sikerrel járt, lényegesen halkabban folytatva szegezi a kérdést a jövendőmondónak, pontos próféciát várva.*
-Szóval szerinted álmatag galambom, kiveszed a következő pillanatban a pálinkát a karom alól, és tudok végre inni egy kortyot a borból, vagy fizetés nélkül távozol?
*Elbájolóan kedves, barátságos mosoly. Pofátlanul nyers, mint, mindig.*
//Egészségügyi szolgálat - Viaka, és bárki//
*Na csak sikerül. Vagyis eléri, hogy mindkét alkohol tartalmú ibrik egy időben legyen keze ügyében. Bárgyú vigyorral elégedik meg saját teljesítményével. Egy rövid időre legalább is, sokáig nem tarthat a dolog, mert kortyolva a borból, fenn áll a lehetősége, hogy magára borítja, vagy földre ejti a pálinkát. azt meg ugye épeszű felcser nem kockáztatná.
Kék pillantását fürkészve hordozva végig a tömegen, szúrja ki sorstársát (na nem a piálásban, csak az önreklámban) integetne felé, de nincs mivel, így inkább erőteljes hangját használva inti közelebb Viakát.*
-Hé! Boszorkány! Te! Te nyavalyatörős vajákos némber!
*Mindehhez kedves mosoly társul, valóban csalogató.*
-Gyere már közelebb, na! Jósoltatni akarok.
*Röhög fel röviden. És ha sikerrel járt, lényegesen halkabban folytatva szegezi a kérdést a jövendőmondónak, pontos próféciát várva.*
-Szóval szerinted álmatag galambom, kiveszed a következő pillanatban a pálinkát a karom alól, és tudok végre inni egy kortyot a borból, vagy fizetés nélkül távozol?
*Elbájolóan kedves, barátságos mosoly. Pofátlanul nyers, mint, mindig.*
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 19:21:31
Üzenet elküldve: 2014-12-28 19:21:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Argus csapata - 10/10//
//Elyne Vrynn Worf, Bersean J’ales Casthar, Rahna Vrynn Worf//
*Úgy néz ki, hogy a köpcös mágus figyelmét eltereli valami, ami a többiek nem is láthatnak, vagy érthetetlen. Most jelenleg Kagan szavai, kötik le a gondolatát. Áldottak, akik születésüktől fogva birtokolják a mágia képességét. Ez a mondat valamiért nem csak az elméjét éri el a mágusnak, hanem a szívét is.*
~Áldottak, akik a hatalommal születnek. Akkor átkozottak, akik vágynak rá? Minden mágus átkozott lenne, és csak a misztikus lények, azok, akik áldottak? Lehet benne igazság, hiszen a tündéreket soha nem kísérti meg a hatalomvágy. Míg minden mágusnak meg kell küzdeni a hatalomvággyal, s mindig eljön a pillanat, amikor döntenie kell, hogy a lelkét őrzi meg, vagy a hatalmát gyarapítsa.~
*Miközben elmélkedik lassú léptekkel ellépdel a többiektől. Rossz szokása, hogy ha gondolkodik, akkor járkál, mivel a gondolatok megragadnak, ha ő is megáll. Cél nélkül sétál a tömegben, néha meg meg lök egy - egy fesztiválozót, ilyenkor sűrű kér elnézést, s halad tovább.*
~De ha így van, akkor mi van, ha a születésénél fertőzi meg a csecsemőt? Mágiával születik, de mégis a gonosz szolgálja.~
"Óvakodj, azoktól, akik a jeggyel születnek."
*Emlékszik vissza az egyik könyvben olvasottakra, amit sokan csak Kryan lapoknak neveznek. A rövidke könyv alig lehet harminc oldal, mégis az egyik az egyik legjelentősebb mű, amit olvashat az ember a démoni lelkekről. Egyesek szerint létezik egy bővebb részletesebb könyv is, de az ha létezik, akkor is a helye szigorú titok.*
~Több végtag, különleges anyajegy, különleges hajszín. Mind olyan jel, amely a csecsemő megrontásának a jele. Ezek a gyermekek idővel mágikus adományokkal rendelkeznek, amelyek idővel a halált szolgálja.~
*A figyelmetlen mágus egy gondolattal gyorsan megpördül, és visszafelé indulna meg, de balszerencséjére Elyne-be ütközik. Gyorsan végigméri az alakot, akibe bele ütközött. Elsőre széles mosollyal adózik a lány keskeny szép alakjának, ha bátrabb a nőkkel, szinte biztos, hogy szóba elegyedne a lánnyal. Valamiért a lány olyan hatással van a férfira, amire nem sokan képesek kizökkentik az elmélkedéséből. Már éppen köszöntené, amikor megakad a szeme a lány medálján. Egy pillanat alatt számtalan kép suhan át a mágus agyán, hogy be tudja azonosítani a lányt.*
-Elyne Úrnő! *hajol meg mélyen, ahogyan az etikett előírja.*
~Milyen szép hölgy lett belőle. Tizenöt vagy hat lehetett talán, amikor eljöttem, de most egy gyönyörű nő.~
*A gondolatba villámgyorsan belepirul. Amint felemelkedik a hosszú meghajlásból, gyorsan körbe pillant. Örömmel látja, hogy Elyne nincs egyedül, hiszen vele van a nővére, és egy testőr.*
-Rahna Úrnő! *köszönti a másik hölgyet is, de a meghajlás közben egy másik hang is megüti a fülét. A Thargodarok vezére harcba hívja a csapatát.*
-Thargorymek harcba indulnak. *motyogja az orra alatt.* Hócsata! *kiáltja fel, amikor összeállnak a dolgok a fejében. Gyorsan megragadja Elyne kezét, hogy kezet csókoljon neki.*
-Elnézést Úrnőm! Harcba kell szállnom a Thargorymekkel, akarom mondani a Thargodarok vezérével Kagan nagyúrral.
*Gyorsan forgolódik jobbra balra, hogy megállapítsa, merre is van a pálya. Amikor végre sikerül beazonosítania, akkor gyors rohanásba kezd, hogy oda érjen a kezdésre.
A pálya szélén lihegve megáll, hogy össze szedje magát, majd oda kiállt az ellenséges csapatnak.*
-Kagan vezér! Felajánlom a teljes vagyonomat *emeli meg az erszényét.* a győztes csapatnak.
*Nem vár választ, hanem óvatosan bemegy az épített erődjükbe, majd bent elkezdi megszámolni, hogy mennyi pénzt is ajánlott fel.*
-Háromszáz huszonegy arany. *mondja csak úgy magának, majd vissza akasztja az övére az erszényét, s egy széles mosollyal néz a társaira.*
-Harcra fel! *neveti el magát. Elengedi a botját, s egy hógolyót vesz a kezébe.*
//Hógolyócsata//
//Argus csapata - 10/10//
//Elyne Vrynn Worf, Bersean J’ales Casthar, Rahna Vrynn Worf//
*Úgy néz ki, hogy a köpcös mágus figyelmét eltereli valami, ami a többiek nem is láthatnak, vagy érthetetlen. Most jelenleg Kagan szavai, kötik le a gondolatát. Áldottak, akik születésüktől fogva birtokolják a mágia képességét. Ez a mondat valamiért nem csak az elméjét éri el a mágusnak, hanem a szívét is.*
~Áldottak, akik a hatalommal születnek. Akkor átkozottak, akik vágynak rá? Minden mágus átkozott lenne, és csak a misztikus lények, azok, akik áldottak? Lehet benne igazság, hiszen a tündéreket soha nem kísérti meg a hatalomvágy. Míg minden mágusnak meg kell küzdeni a hatalomvággyal, s mindig eljön a pillanat, amikor döntenie kell, hogy a lelkét őrzi meg, vagy a hatalmát gyarapítsa.~
*Miközben elmélkedik lassú léptekkel ellépdel a többiektől. Rossz szokása, hogy ha gondolkodik, akkor járkál, mivel a gondolatok megragadnak, ha ő is megáll. Cél nélkül sétál a tömegben, néha meg meg lök egy - egy fesztiválozót, ilyenkor sűrű kér elnézést, s halad tovább.*
~De ha így van, akkor mi van, ha a születésénél fertőzi meg a csecsemőt? Mágiával születik, de mégis a gonosz szolgálja.~
"Óvakodj, azoktól, akik a jeggyel születnek."
*Emlékszik vissza az egyik könyvben olvasottakra, amit sokan csak Kryan lapoknak neveznek. A rövidke könyv alig lehet harminc oldal, mégis az egyik az egyik legjelentősebb mű, amit olvashat az ember a démoni lelkekről. Egyesek szerint létezik egy bővebb részletesebb könyv is, de az ha létezik, akkor is a helye szigorú titok.*
~Több végtag, különleges anyajegy, különleges hajszín. Mind olyan jel, amely a csecsemő megrontásának a jele. Ezek a gyermekek idővel mágikus adományokkal rendelkeznek, amelyek idővel a halált szolgálja.~
*A figyelmetlen mágus egy gondolattal gyorsan megpördül, és visszafelé indulna meg, de balszerencséjére Elyne-be ütközik. Gyorsan végigméri az alakot, akibe bele ütközött. Elsőre széles mosollyal adózik a lány keskeny szép alakjának, ha bátrabb a nőkkel, szinte biztos, hogy szóba elegyedne a lánnyal. Valamiért a lány olyan hatással van a férfira, amire nem sokan képesek kizökkentik az elmélkedéséből. Már éppen köszöntené, amikor megakad a szeme a lány medálján. Egy pillanat alatt számtalan kép suhan át a mágus agyán, hogy be tudja azonosítani a lányt.*
-Elyne Úrnő! *hajol meg mélyen, ahogyan az etikett előírja.*
~Milyen szép hölgy lett belőle. Tizenöt vagy hat lehetett talán, amikor eljöttem, de most egy gyönyörű nő.~
*A gondolatba villámgyorsan belepirul. Amint felemelkedik a hosszú meghajlásból, gyorsan körbe pillant. Örömmel látja, hogy Elyne nincs egyedül, hiszen vele van a nővére, és egy testőr.*
-Rahna Úrnő! *köszönti a másik hölgyet is, de a meghajlás közben egy másik hang is megüti a fülét. A Thargodarok vezére harcba hívja a csapatát.*
-Thargorymek harcba indulnak. *motyogja az orra alatt.* Hócsata! *kiáltja fel, amikor összeállnak a dolgok a fejében. Gyorsan megragadja Elyne kezét, hogy kezet csókoljon neki.*
-Elnézést Úrnőm! Harcba kell szállnom a Thargorymekkel, akarom mondani a Thargodarok vezérével Kagan nagyúrral.
*Gyorsan forgolódik jobbra balra, hogy megállapítsa, merre is van a pálya. Amikor végre sikerül beazonosítania, akkor gyors rohanásba kezd, hogy oda érjen a kezdésre.
A pálya szélén lihegve megáll, hogy össze szedje magát, majd oda kiállt az ellenséges csapatnak.*
-Kagan vezér! Felajánlom a teljes vagyonomat *emeli meg az erszényét.* a győztes csapatnak.
*Nem vár választ, hanem óvatosan bemegy az épített erődjükbe, majd bent elkezdi megszámolni, hogy mennyi pénzt is ajánlott fel.*
-Háromszáz huszonegy arany. *mondja csak úgy magának, majd vissza akasztja az övére az erszényét, s egy széles mosollyal néz a társaira.*
-Harcra fel! *neveti el magát. Elengedi a botját, s egy hógolyót vesz a kezébe.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 17:38:42
Üzenet elküldve: 2014-12-28 17:38:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
*A haragja úgy izzik fel, mint a parázs, ha a fújtatóból friss levegőt fújnak rá, ám olyan gyorsan illan el, mint amikor a parázsban felizzított kardot az olajos vízbe mártják. Mindig ilyen hirtelen haragú fajta volt, legtöbbször ez sodorta bajba, mind apja, mind mások előtt.
Utána bánta már forró fejjel kiejtett szavait, de a legtöbbször már késő volt, vagy büszkeségből nem vonta vissza őket.
Ezúttal is valahogy így van, minden gondját, bánatát és keserűségét rá zúdította, pedig ő nem is tehet semmiről. Sem arról, hogy az apja kitagadta, sem arról, hogy ide száműzte ebbe az ismeretlen, ijesztő és idegen világba.
Nem megy messzire, csak a hátát mutatja Kaiyko-nak, hogy ne kelljen a szemeibe néznie. Felemás tekintetével a széttaposott havat fürkészi, hegyes elf fülei nem is hallják a hócsatába kezdő városiak derűs zsivaját.
Érintést érez a vállán, majd a kéz, mely a vállát érintettem, lesiklik egészen a kesztyűbe bujtatott tenyeréig és kézen fogja.
Kaiyko félrevezeti, el a városiak szeme elől, a fák közé és elé lép, de a könnyűléptű nem tud a szemébe nézni, viszont szavait kristálytisztán hallja. Érti is, amit mond, de tudja, hogy a szavak nem igazak. Azaz, igazak, de nem érdemli meg őket, nem ezeket a szavakat érdemelné. Valahol, legbelül érzi, hogy amiket mondott, nem teljesen igazak, hogy nem lehet valaki úgy vezető, hogy nincs benne alázat.*
- Kaiyko, én... - *mondaná, ám ekkor robban a lány váratlan és meglepetésszerű támadása.
A csontos térd éppen az ágyékát találja el, a fájdalom úgy robban a testébe, hogy ösztönösen összerántja izmait, kétrét görnyedve zuhan a hóba, jobbjával a megsebzett testrészt markolva, baljával a hóban támaszkodva meg.*
- Te, szuka! - *sziszegi, mert megszólalni képtelen még, csak pillanatra elhomályosuló tekintete peremén látja az elszaladó lány árnyékát.
Vicsorogva veszi át az irányítást a teste felett, s nem törődve a lassan enyhülő fájdalommal, villámgyorsan vesszőért nyúl, miközben áthúzza feje felett a felajzott íjat, melyet eddig a hátán hordott.
Célba veszi Kaiyko-t, de már késő, a lány belevetette magát a hócsatába kezdő alakok közé, félő, hogy valamelyiküket találja el helyette.
Szerencse, mert rájön, hogy egy térdelésért bűnös oktalanság lett volna nyilat ereszteni a hátába, sokkal jobban fájnak neki a szavak, amiket hallott, mint az a térdelés.
Elrúgja magát a földtől, sima mozdulattal csúsztatja vissza a vesszőt a tegezbe és újra átveti feje felett az íj fáját.
A kín az ágyékában egyre kevésbé ostromolja idegeit, ahogy futásnak indul. Újra ugyanott vannak, ahonnan elindultak, Kaiyko a vad és a könnyűléptű a vadász.
Beveti magát a hócsatázók közé, kintről úgy tűnhet, mintha ők maguk is a csatát vívók közé tartoznának és derűs jókedvvel üldöznék egymást, hogy megfürdessék a másikat a hóban.*
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
*A haragja úgy izzik fel, mint a parázs, ha a fújtatóból friss levegőt fújnak rá, ám olyan gyorsan illan el, mint amikor a parázsban felizzított kardot az olajos vízbe mártják. Mindig ilyen hirtelen haragú fajta volt, legtöbbször ez sodorta bajba, mind apja, mind mások előtt.
Utána bánta már forró fejjel kiejtett szavait, de a legtöbbször már késő volt, vagy büszkeségből nem vonta vissza őket.
Ezúttal is valahogy így van, minden gondját, bánatát és keserűségét rá zúdította, pedig ő nem is tehet semmiről. Sem arról, hogy az apja kitagadta, sem arról, hogy ide száműzte ebbe az ismeretlen, ijesztő és idegen világba.
Nem megy messzire, csak a hátát mutatja Kaiyko-nak, hogy ne kelljen a szemeibe néznie. Felemás tekintetével a széttaposott havat fürkészi, hegyes elf fülei nem is hallják a hócsatába kezdő városiak derűs zsivaját.
Érintést érez a vállán, majd a kéz, mely a vállát érintettem, lesiklik egészen a kesztyűbe bujtatott tenyeréig és kézen fogja.
Kaiyko félrevezeti, el a városiak szeme elől, a fák közé és elé lép, de a könnyűléptű nem tud a szemébe nézni, viszont szavait kristálytisztán hallja. Érti is, amit mond, de tudja, hogy a szavak nem igazak. Azaz, igazak, de nem érdemli meg őket, nem ezeket a szavakat érdemelné. Valahol, legbelül érzi, hogy amiket mondott, nem teljesen igazak, hogy nem lehet valaki úgy vezető, hogy nincs benne alázat.*
- Kaiyko, én... - *mondaná, ám ekkor robban a lány váratlan és meglepetésszerű támadása.
A csontos térd éppen az ágyékát találja el, a fájdalom úgy robban a testébe, hogy ösztönösen összerántja izmait, kétrét görnyedve zuhan a hóba, jobbjával a megsebzett testrészt markolva, baljával a hóban támaszkodva meg.*
- Te, szuka! - *sziszegi, mert megszólalni képtelen még, csak pillanatra elhomályosuló tekintete peremén látja az elszaladó lány árnyékát.
Vicsorogva veszi át az irányítást a teste felett, s nem törődve a lassan enyhülő fájdalommal, villámgyorsan vesszőért nyúl, miközben áthúzza feje felett a felajzott íjat, melyet eddig a hátán hordott.
Célba veszi Kaiyko-t, de már késő, a lány belevetette magát a hócsatába kezdő alakok közé, félő, hogy valamelyiküket találja el helyette.
Szerencse, mert rájön, hogy egy térdelésért bűnös oktalanság lett volna nyilat ereszteni a hátába, sokkal jobban fájnak neki a szavak, amiket hallott, mint az a térdelés.
Elrúgja magát a földtől, sima mozdulattal csúsztatja vissza a vesszőt a tegezbe és újra átveti feje felett az íj fáját.
A kín az ágyékában egyre kevésbé ostromolja idegeit, ahogy futásnak indul. Újra ugyanott vannak, ahonnan elindultak, Kaiyko a vad és a könnyűléptű a vadász.
Beveti magát a hócsatázók közé, kintről úgy tűnhet, mintha ők maguk is a csatát vívók közé tartoznának és derűs jókedvvel üldöznék egymást, hogy megfürdessék a másikat a hóban.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 17:33:10
Üzenet elküldve: 2014-12-28 17:33:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Egészségügyi szolgálat//
*Alacsony, feltehetően vékony alak érkezik a hófödte tisztásra. Alaposan beöltözve, fekete csizmái alatt bőségesen pihen kapca lábain, ahogy szürke nadrágja alá is felkapott egy kötött harisnyát, fehér ing, vörös mellény, tök mindegy úgysem látszik a majd térdig érő vastagon bélelt éjszín kabát alatt. Nem az ő mérete, jócskán rálóg kézfejére a kabát ujja, sebaj, így legalább nem fáznak sajátjai, mert hát kesztyűt, na azt nem talált. Öltözékét még kiegészíti egy beláthatatlan hosszúságú zöld kötött sál, mit több rétegben tekert nyaka köré, egy hozzá (mármint a sálhoz, és semmi egyébhez) illő ótvar, ócska sapka, mely alól kuszán bukkannak ki, kócos lángszín fürtjei, és persze viharvert, hatalmas, tömött tarisznyája, mely jobb oldalán csüng, és minden egyes lépésnél halkan csilingel.
És ami végképp öltöztet: arcán az elmaradhatatlan széles vigyor. Mert ő elégedett, nagyjából mindennel. Első útja a forralt boros sátorhoz vezet, röviden elgondolkodik, majd határozottan biccentve, csak úgy magának, túr bele zsákjába, és kotorja elő a kis lapost, egy nagy korty, fintor semmi, és máris adja le rendelését egy adag Forralt borra, melyért kabátzsebből csengeti ki szabad kezével a 11 aranyat.
Na itt kezdődnek a komoly dilemmák, mert jó lenne ám két kézzel szorongatni a meleg bögrét, és jó lenne nem megválni, nem, egy pillanatra sem a pálinkától. Egyelőre marad a hanyag váll vonás, mit egy éles sikoly követ.*
-Gyógyító!
*Nyilván jöttének céljáról sem illik megfeledkezni, bármekkora is legyen a morális vész. A propaganda köröket letudva, növekvő haraggal szemléli gőzölgő italát a pulton. Mondjuk erre is tud megfelelő szert, egy újabb korty pálinka, majd a flaskát bal karjával mellkasához szorítva igyekszik két kézzel felemelni, és tartani a forralt bort. Nagyon koncentrál! Jobb szemét lehunyva, nyelve hegyét kissé kidugva igyekszik. Vagy szerencsétlenkedik. Minden csak szesz kérdése.*
//Egészségügyi szolgálat//
*Alacsony, feltehetően vékony alak érkezik a hófödte tisztásra. Alaposan beöltözve, fekete csizmái alatt bőségesen pihen kapca lábain, ahogy szürke nadrágja alá is felkapott egy kötött harisnyát, fehér ing, vörös mellény, tök mindegy úgysem látszik a majd térdig érő vastagon bélelt éjszín kabát alatt. Nem az ő mérete, jócskán rálóg kézfejére a kabát ujja, sebaj, így legalább nem fáznak sajátjai, mert hát kesztyűt, na azt nem talált. Öltözékét még kiegészíti egy beláthatatlan hosszúságú zöld kötött sál, mit több rétegben tekert nyaka köré, egy hozzá (mármint a sálhoz, és semmi egyébhez) illő ótvar, ócska sapka, mely alól kuszán bukkannak ki, kócos lángszín fürtjei, és persze viharvert, hatalmas, tömött tarisznyája, mely jobb oldalán csüng, és minden egyes lépésnél halkan csilingel.
És ami végképp öltöztet: arcán az elmaradhatatlan széles vigyor. Mert ő elégedett, nagyjából mindennel. Első útja a forralt boros sátorhoz vezet, röviden elgondolkodik, majd határozottan biccentve, csak úgy magának, túr bele zsákjába, és kotorja elő a kis lapost, egy nagy korty, fintor semmi, és máris adja le rendelését egy adag Forralt borra, melyért kabátzsebből csengeti ki szabad kezével a 11 aranyat.
Na itt kezdődnek a komoly dilemmák, mert jó lenne ám két kézzel szorongatni a meleg bögrét, és jó lenne nem megválni, nem, egy pillanatra sem a pálinkától. Egyelőre marad a hanyag váll vonás, mit egy éles sikoly követ.*
-Gyógyító!
*Nyilván jöttének céljáról sem illik megfeledkezni, bármekkora is legyen a morális vész. A propaganda köröket letudva, növekvő haraggal szemléli gőzölgő italát a pulton. Mondjuk erre is tud megfelelő szert, egy újabb korty pálinka, majd a flaskát bal karjával mellkasához szorítva igyekszik két kézzel felemelni, és tartani a forralt bort. Nagyon koncentrál! Jobb szemét lehunyva, nyelve hegyét kissé kidugva igyekszik. Vagy szerencsétlenkedik. Minden csak szesz kérdése.*
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 15:18:20
Üzenet elküldve: 2014-12-28 15:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Argus csapata - 10/10//
* Mivel a hadúr arrább lépett így a boros kupák vesztettek. Nem is maradt állva talán csak kettő amit a hátul maradtak ha gondolják még megmenthetnek a kiborulástól. A forralt bor árus morog valamit az orra alá de csak halkan hisz mégis csak majd félszáz kupa bort adott el Kagannak, nem illene, hogy hangosan méltatlankodjon azon, hogy a drága nedű végigfolyik az asztalon vörösre festve a havat is mögötte.
Moon meglepve torpant meg amikor a hímre rákiáltottak de nem sokáig teketóriázott, ahogy az elmúlt hat évben megvolt, életben maradt ugyan úgy bízik benne, hogy ezt a napot is túléli Xiltyn.
Elsőnek ért a véd mű mögé de ő sem húzódott be a belső falakon túlra inkább csak az előretolt három állás közül foglalja el egyiknek a jobb oldalát. Ha jól belegondolunk legalább tíz embert el tudnának takarni ezek a hófalak vagy még többet is erre meg csak hárman tértek eddig vissza és talán ha ketten ki sem jöttek mögülük borozni.
Albun szavaira rábólint.*
- Egyelőre én is. *mondja majd fog egyet a hógolyók közül amiket a fal tövében hagyott és még egyszer meggyömöszöli aztán kikukucskál a fal oldalánál hogy felmérje a másik csapatból ki merre szaladt. Mivel Argust még nem látta így Albun szavaira bólint rá majd megpróbálja megkeresi Morwon helyét. Ha akár csak egy árnyékot is megpillant a földön vagy néhány hajszálat a magas fal tetejében ami az óriásé lehet akkor oda küldi szépen magasan ívelve gyors egymásutánban két hógolyóját.*
//Hógolyócsata//
//Argus csapata - 10/10//
* Mivel a hadúr arrább lépett így a boros kupák vesztettek. Nem is maradt állva talán csak kettő amit a hátul maradtak ha gondolják még megmenthetnek a kiborulástól. A forralt bor árus morog valamit az orra alá de csak halkan hisz mégis csak majd félszáz kupa bort adott el Kagannak, nem illene, hogy hangosan méltatlankodjon azon, hogy a drága nedű végigfolyik az asztalon vörösre festve a havat is mögötte.
Moon meglepve torpant meg amikor a hímre rákiáltottak de nem sokáig teketóriázott, ahogy az elmúlt hat évben megvolt, életben maradt ugyan úgy bízik benne, hogy ezt a napot is túléli Xiltyn.
Elsőnek ért a véd mű mögé de ő sem húzódott be a belső falakon túlra inkább csak az előretolt három állás közül foglalja el egyiknek a jobb oldalát. Ha jól belegondolunk legalább tíz embert el tudnának takarni ezek a hófalak vagy még többet is erre meg csak hárman tértek eddig vissza és talán ha ketten ki sem jöttek mögülük borozni.
Albun szavaira rábólint.*
- Egyelőre én is. *mondja majd fog egyet a hógolyók közül amiket a fal tövében hagyott és még egyszer meggyömöszöli aztán kikukucskál a fal oldalánál hogy felmérje a másik csapatból ki merre szaladt. Mivel Argust még nem látta így Albun szavaira bólint rá majd megpróbálja megkeresi Morwon helyét. Ha akár csak egy árnyékot is megpillant a földön vagy néhány hajszálat a magas fal tetejében ami az óriásé lehet akkor oda küldi szépen magasan ívelve gyors egymásutánban két hógolyóját.*
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 12:11:07
Üzenet elküldve: 2014-12-28 12:11:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
*Ha eddig csak parázslott a felszín alatt az a vihar, ami miatt Amrod kiűzetett atyja földjéről, hát most kibontakozott az olykor eddig is szűkös nyugalomgúnyából.
Alattomosan csendes, veszedelmes vihar ez, melyet Kaiyko felébresztett. Azonnal le is szegi tekintetét. Elég volt egyetlen pillantás is abból a feldúlt förgetegből, mely most ott kavarog a felemás tekintetben.
Hallgat. Tudja jól, most egyetlen szóval is csak még több tápot adna ennek a felindultságnak, mely méregtől csöpögő karmaival ennek az ifjúnak a lelkébe kapaszkodik.*
~Királyi vér...~
*A gondolat jeges borzongást szalaszt végig a gerince mentén. Nem múlik el, inkább csak újabb hullámokban támadja meg a borzongás, ahogy az elfojtott dolgok mind-mind utat találnak maguknak, hogy szavak által harapják át a világ torkát. A Vadász még sosem tűnt ennyire félelmetesen emberinek, ez pedig túltesz borzalomban az összes kimondott szón.
Két-három szívdobbanást hagy még a csendnek, miután a férfi elhallgat, aztán finoman megérinti a vállát. Pillantása csak bizonytalanul rebben a könnyűléptűére, nyíltan egyelőre kerüli a tekintetét. Apró tenyere lesiklik a férfi karján és kézen fogja őt. Ha hagyja, odébb vonja, el a nyüzsgéstől, egy csendesebb helyre a fák gyűrűjében. Ott aztán szembe fordul vele és felpillant a férfira.*
- Nem akartalak megsérteni *szólal meg csendesen.* - Oktalan gyermeke vagyok csupán Természet Anyánknak. Keveset tudok a világról *mondja és közelebb lép. Hűvös tenyere megsimítja a feldúlt férfiarcot* - Még kevesebbet az uralkodásról.
- A bácsikám viszont bölcs ember volt. *Tekintete szelíden csitítja a viharos türkizeket.* - Tudod mit mondott, mit kell egy királynak először megtanulni?
*Gyors, erőteljes mozdulat. Váratlanul és alattomban lendülő támadás, a legalattomosabb, mely egy férfiember legkényesebb pontját érheti (az ágyékát... és a büszkeségét).*
- Térdelni!
*Nagy eséllyel az ifjú hercegnek most megrogynak a lábai. Kaiyko hátrébb is rebben azonnal, nehogy egy görcsbe ránduló kéz utána kaphasson. Ő sem emeli fel a hangját. Szavai csendességükben hordozzák súlyukat.*
- Tanulj alázatot, fák fia, mert ez az, ami vezetővé tesz: az alázat azok iránt, akikért feleltsz!
*Kaiyko elrejtette e jelenetet az avatatlan szemek elől azzal, hogy e nyugodalmasabb helyre vonta a férfit. Talán így is túl messzire ment. Épp ezért, jobbnak látja a távozás mezejére lépni.*
- Önzés hercege, te! Trónusod a gőg, becsvágy palástját hordod és dac a te koronád.
*Azzal hátat fordít és szaladva veszi be magát a fesztiválozók tömegébe.*
//Amrod Galabrien - Kaiyko Di'Arie//
*Ha eddig csak parázslott a felszín alatt az a vihar, ami miatt Amrod kiűzetett atyja földjéről, hát most kibontakozott az olykor eddig is szűkös nyugalomgúnyából.
Alattomosan csendes, veszedelmes vihar ez, melyet Kaiyko felébresztett. Azonnal le is szegi tekintetét. Elég volt egyetlen pillantás is abból a feldúlt förgetegből, mely most ott kavarog a felemás tekintetben.
Hallgat. Tudja jól, most egyetlen szóval is csak még több tápot adna ennek a felindultságnak, mely méregtől csöpögő karmaival ennek az ifjúnak a lelkébe kapaszkodik.*
~Királyi vér...~
*A gondolat jeges borzongást szalaszt végig a gerince mentén. Nem múlik el, inkább csak újabb hullámokban támadja meg a borzongás, ahogy az elfojtott dolgok mind-mind utat találnak maguknak, hogy szavak által harapják át a világ torkát. A Vadász még sosem tűnt ennyire félelmetesen emberinek, ez pedig túltesz borzalomban az összes kimondott szón.
Két-három szívdobbanást hagy még a csendnek, miután a férfi elhallgat, aztán finoman megérinti a vállát. Pillantása csak bizonytalanul rebben a könnyűléptűére, nyíltan egyelőre kerüli a tekintetét. Apró tenyere lesiklik a férfi karján és kézen fogja őt. Ha hagyja, odébb vonja, el a nyüzsgéstől, egy csendesebb helyre a fák gyűrűjében. Ott aztán szembe fordul vele és felpillant a férfira.*
- Nem akartalak megsérteni *szólal meg csendesen.* - Oktalan gyermeke vagyok csupán Természet Anyánknak. Keveset tudok a világról *mondja és közelebb lép. Hűvös tenyere megsimítja a feldúlt férfiarcot* - Még kevesebbet az uralkodásról.
- A bácsikám viszont bölcs ember volt. *Tekintete szelíden csitítja a viharos türkizeket.* - Tudod mit mondott, mit kell egy királynak először megtanulni?
*Gyors, erőteljes mozdulat. Váratlanul és alattomban lendülő támadás, a legalattomosabb, mely egy férfiember legkényesebb pontját érheti (az ágyékát... és a büszkeségét).*
- Térdelni!
*Nagy eséllyel az ifjú hercegnek most megrogynak a lábai. Kaiyko hátrébb is rebben azonnal, nehogy egy görcsbe ránduló kéz utána kaphasson. Ő sem emeli fel a hangját. Szavai csendességükben hordozzák súlyukat.*
- Tanulj alázatot, fák fia, mert ez az, ami vezetővé tesz: az alázat azok iránt, akikért feleltsz!
*Kaiyko elrejtette e jelenetet az avatatlan szemek elől azzal, hogy e nyugodalmasabb helyre vonta a férfit. Talán így is túl messzire ment. Épp ezért, jobbnak látja a távozás mezejére lépni.*
- Önzés hercege, te! Trónusod a gőg, becsvágy palástját hordod és dac a te koronád.
*Azzal hátat fordít és szaladva veszi be magát a fesztiválozók tömegébe.*
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 10:58:52
Üzenet elküldve: 2014-12-28 10:58:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Mindenkinek//
*Teketóriázásával talán túl sokáig húzta az időt, mert nagyon úgy tűnik, hogy a csapat elindult a hóerődök felé. De remélhetőleg, ami késik, nem múlik, és ha kidobálták magukat meg egymást, akkor majd visszatérnek a lányhoz, hogy megnézzék portékáját.
Apropó árusítás, pénzkeresés meg egyebek, ő is kihasználhatná valahogy, hogy ekkora tömeg van itt, akik ráadásul hajlandóak is aranyat kiadni a markukból. Az ünnep már csak ilyen, költekezőbbé teszi az embereket, aki pedig leleményes, az ilyenkor vág valami jó üzletbe. De mivel is tudna néhány plusz pénzhez jutni? Főzni például tud, de árulnak épp elég ételt és italt, hogy ne ez legyen az év ötlete. Semmit nem hozott magával, amit eladhatna, magát meg nem fogja árulni. Nem marad más hátra, mint a jó öreg trükk, amit anyuskája tanított neki. Csalafinta mosoly kúszik ajkára néhány röpke pillanatra, igen, ez lesz a jó terv. Babonás meg kíváncsi alakok mindig vannak a tömegben, de persze neki az is jó, ha valaki pusztán a szórakozás kedvéért áll be a sorba.*
- Kíváncsi, mit tartogat a sors? Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy bepillantson a jövőbe! *Rikkantja el magát a tömegben járva, arcára bátorító, kedves mosolyt ültet, elvégre megnyerőnek kell látszódnia, ha szeretne néhány jelentkezőt.*
//Mindenkinek//
*Teketóriázásával talán túl sokáig húzta az időt, mert nagyon úgy tűnik, hogy a csapat elindult a hóerődök felé. De remélhetőleg, ami késik, nem múlik, és ha kidobálták magukat meg egymást, akkor majd visszatérnek a lányhoz, hogy megnézzék portékáját.
Apropó árusítás, pénzkeresés meg egyebek, ő is kihasználhatná valahogy, hogy ekkora tömeg van itt, akik ráadásul hajlandóak is aranyat kiadni a markukból. Az ünnep már csak ilyen, költekezőbbé teszi az embereket, aki pedig leleményes, az ilyenkor vág valami jó üzletbe. De mivel is tudna néhány plusz pénzhez jutni? Főzni például tud, de árulnak épp elég ételt és italt, hogy ne ez legyen az év ötlete. Semmit nem hozott magával, amit eladhatna, magát meg nem fogja árulni. Nem marad más hátra, mint a jó öreg trükk, amit anyuskája tanított neki. Csalafinta mosoly kúszik ajkára néhány röpke pillanatra, igen, ez lesz a jó terv. Babonás meg kíváncsi alakok mindig vannak a tömegben, de persze neki az is jó, ha valaki pusztán a szórakozás kedvéért áll be a sorba.*
- Kíváncsi, mit tartogat a sors? Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy bepillantson a jövőbe! *Rikkantja el magát a tömegben járva, arcára bátorító, kedves mosolyt ültet, elvégre megnyerőnek kell látszódnia, ha szeretne néhány jelentkezőt.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-28 08:58:15
Üzenet elküldve: 2014-12-28 08:58:15
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Argus csapata//
*Éppen visszatér az erődön belülre, amikor maga mögött hógolyó jellegzetes suhanását hallja. Nem túl erős darab, de arra elég hogy gyönge löketként a lábát elérje. Röpke visszapillantás, hogy ki lehetett az. Kaganról nem feltételez hátbatámadós trükköt így kezdés előtt; ha az óriás dobta volna, lehet, hogy elterül. Valamelyik fruskára gyanakszik. No nem baj, majd őket hagyja utoljára, hadd ismerjék meg a rettegés egy új fokát.*
- Elöl leszek *adja le a drótot a csapattársaknak.* Lehetőleg látótávban és szögben legyetek, hogy összehangolt akciókat tudjunk indítani. Az óriás pedig kiemelt célpont. *Őt bizony gyorsan ki kell majd iktatniuk, ha jót akarnak. Elfoglalja a helyét az első védmű egyik fala mögött, megelőzendő az esetleges betöréseket. Egyelőre csak felvesz egy hógolyót a fedezék mögött, várja a nyugtázást, hogy mindenki megérkezett mindkét csapatból, és indulhat az összecsapás. Ő az éber szem, az előörs, a settenkedők veszedelme.*
//Hógolyócsata//
//Argus csapata//
*Éppen visszatér az erődön belülre, amikor maga mögött hógolyó jellegzetes suhanását hallja. Nem túl erős darab, de arra elég hogy gyönge löketként a lábát elérje. Röpke visszapillantás, hogy ki lehetett az. Kaganról nem feltételez hátbatámadós trükköt így kezdés előtt; ha az óriás dobta volna, lehet, hogy elterül. Valamelyik fruskára gyanakszik. No nem baj, majd őket hagyja utoljára, hadd ismerjék meg a rettegés egy új fokát.*
- Elöl leszek *adja le a drótot a csapattársaknak.* Lehetőleg látótávban és szögben legyetek, hogy összehangolt akciókat tudjunk indítani. Az óriás pedig kiemelt célpont. *Őt bizony gyorsan ki kell majd iktatniuk, ha jót akarnak. Elfoglalja a helyét az első védmű egyik fala mögött, megelőzendő az esetleges betöréseket. Egyelőre csak felvesz egy hógolyót a fedezék mögött, várja a nyugtázást, hogy mindenki megérkezett mindkét csapatból, és indulhat az összecsapás. Ő az éber szem, az előörs, a settenkedők veszedelme.*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-27 18:59:00
Üzenet elküldve: 2014-12-27 18:59:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Hó- és jégszobrászat//
*A meleg tea hatása már nem érződik újfent jeges kezében, de a célegyenesben már nem akar fékezni. Néha elválasztja bőrét a fagytól és belelehel, majd összedörzsöli. Nem sokat számít, hisz a hó ismételt megérintése gyorsan eltünteti teste melegét. Gondolatait a kép részleteire összpontosítja. Az indák virágainak minden szirmára és színére emlékszik. Ám a fiatal lány kinézete gondot okoz. Milyen lábbeli is volt rajta? Volt rajta egyáltalán? No és a ruha kérdése. Szerencsére Ahmesa nem azok közé tartozik, akik nem rendelkeznek kellő sajátos gondolkodással. Amiben emlékezőképessége nem segíti ki, majd fantáziájához fordul vele. Úgy dönt a lábát szabadon hagyja, valahogy természetesebbnek hat. Továbbá egyszerűbb is kidolgozni, ha nem kell feltartania magát az apróbb részletekkel. A testet körülölelő indákat a szoborral együtt építi, nagyobb önbizalommal, mint a testet. Emlékeiben a ruha a fák leveleire hasonlít, de az apróbb minták ismét csak a saját feladatává válnak. Két rétegből alakítja ki a szoknya részét. Az alsó réteg hosszú és vékony levelek sorba fűtött szövetéből áll, mi az ifjú maga alá húzott lábainál szétválva kissé félrecsúszik. Néhány inda körülvéve, spirálként fonódik rá, mi a súly megtartásában nagy segítséget jelent. Az indák valahol itt végződnek, tehát mostantól óvatosabban kell építkeznie. A szoknya szélétől nagyobb virágmintákat kezd formálni, felfelé haladva. Elérve a mellkast szűkíteni kezdi a mintát, a két vállat ezzel szabadon hagyja. A nyaka felétől csak a jobb oldalán folytatja a mintát, majd abbahagyja, mivel a fej még kidolgozatlan. Elsőnek a hosszú haját kezdi el kidolgozni. Mivel a háta közepéig ér, eddigi munkájának egy részét el kell tüntetnie. Egy apró sóhajjal vesz búcsút attól a néhány virágtól, mit a hátán felfutó indák tartanak. A kész mű, viszont egyáltalán nem hasonlít a selymes haj képére. Hirtelen eszébe jut a megoldás. A földről felveszi az eltört gallyat és a vékonyabb végével kezdi el kialakítani a hajszálakat. Aztán kezdődhet az arc formája. Kicsit hosszúkás, de lány vonalakkal, a szeme csukva és az ajka lágy mosolyra húzódik, a fülét a haja elrejti. Kevés vonal, mégis ezt a kifejezést tán a legnehezebb megcsinálni. Szinte nem is mer levegőt venni a leheletnyi finom vonalak megalkotása közben, még egy csipetnyi hóból a szempillákat is kialakítja, amennyire lehetséges. Az elégedettség gyorsan tovaszáll a kész mű fölött, mivel észreveszi, hogy egy részlet még várat magára. Pontosabban kettő, azaz a két kar. Tulajdonképpen csak az eddigi órák szenvedését készül feltenni egy kártyalapra. Szinte esélytelen, hogy ki tudja alakítani a két végtagot balesetek nélkül. Az esélyek ellenére nekilát. Rétegenként illeszti fel a havat. Alig épít fel egy nagyjából tenyérnyi részt, mikor összeszűkített szemmel visszaemlékezik a rajzra. Ha e szerint épít tovább, nem fogja tudni magát megtartani a kar, tehát változtatni kell. A megmaradt botokat óvatosan a szoborhoz illeszti, azokkal imitálva a készülő karok állását. Ha az indák felé vezeti, azok megfoghatják és a hó súlya már alátámasztva, megáll. Az előbbi réteges módszerrel újrakezdi a munkát, a már kitalált formát tartva. A jobb kéz lassan el is készül, még az ujjak is egész gyorsan és élethűre sikerülnek, ahogy az egyik indát gyengéden átölelik. A bal kéz jön, ami egyben a nehezebb is. Itt csak egy indához képes elvezetni, és ahhoz is csak hozzáérinteni tudja. Tudja jól, hogy ez már tényleg esélytelen. A haj formázására használt fatöredék vékonyabbik végét letöri és nagyon óvatosan az indába nyomja. Így már talán jó lesz. Egyik kezével megtámasztja a nyúlványt és csak a másikkal építgeti tovább, míg el nem éri a támasztékként szánt pöcköt. Mikor odaér megpróbálja olyan masszívra gyúrni a havat, hogy az ne szakadjon le. Már kezdené az utolsó részt, mikor bevillan neki egy újabb kép, mivel jóformán a hóhér baltája alá is dobhatná a szobra bal kezét. Viszont annyira a magáévá teszi a gondolatot, hogy nem tud lemondani róla. Megpróbálja az eddig bevált módszert. A tartaléknak hozott fát átlósan a tartóindába nyomja és amennyire a fa engedi, meghajlítja, szinte derékszögnyire. A hó elég lesz hosszá, hogy ne engedje visszacsapódni, de a lehető legkeményebbre kell gyúrnia a havat, hogy a hókristályok között ne tudjon kicsúszni a fa. Mivel még most is csak egy kézzel tud dolgozni, lassan halad, de a kezei már a végét járják. A remegésen már nem tud uralkodni, de ebben a pillanatban nem engedheti el a csonka kezet, mert akkor darabokra hullik. Közelebb hajol a kezéhez és a leheletével próbálja a célig kitartó meleget biztosítani magának. Aztán a legnehezebb részhez ér. Itt már el kell engednie a csuklóig nyúló, csonka kart. A kezet és az apróbb részletekbe menő ujjakat külön formázza meg és aztán külön akarja a kikandikáló favégre rászúrni. Az enyhén behajló ujjak szépen szegélyezik az aprócska, felfelé néző tenyeret. Ahmesa nagy levegőt vesz, és ráilleszti a végtag utolsó részletét. Ahogy óvatosan mozgatva beleszúrja az ágat, a csukló mögül leválik egy hódarab. Egy pillanatra bent szorul a levegője, amint látja lehullni műve egy darabját, de erőt vesz magán és befejezi a felillesztést. Behunyja a szemét, mikor rendkívül óvatosan elveszi a kezét és maga mellé ejti. Lassan felnyitja a szemét, mikor nem hall lezuhanó darabokat. A kéz a helyén van. Gyorsan felkap egy kis havat a földről és visszatapasztja a hiányzó darabot. Valahogy mégsem érzi hogy kész lenne. Felkap még egy kis havat és a tenyerébe véve formázgatni kezdi. Mikor kész, a szobra nyitott tenyerébe ejti a kis, félig nyílt virágot. Ekkor hátralép. Végre egészében láthatja az eddig csak a fejében élő képet. Elégedett és megkönnyebbült mosollyal szemléli alkotását, mikor megkocogtatják a vállát. Hátrafordul. A nézők egyike egy gőzölgő poharat tart elé. Mikor lenéz remegő kezeire, megérti a kedves szándékot. Egy mosollyal elfogadja a lélekfrissítőt. Még egyszer körbejárja a művét, majd a tömeg közé lép. Onnan figyeli sorstársai további munkáit.*
//Hó- és jégszobrászat//
*A meleg tea hatása már nem érződik újfent jeges kezében, de a célegyenesben már nem akar fékezni. Néha elválasztja bőrét a fagytól és belelehel, majd összedörzsöli. Nem sokat számít, hisz a hó ismételt megérintése gyorsan eltünteti teste melegét. Gondolatait a kép részleteire összpontosítja. Az indák virágainak minden szirmára és színére emlékszik. Ám a fiatal lány kinézete gondot okoz. Milyen lábbeli is volt rajta? Volt rajta egyáltalán? No és a ruha kérdése. Szerencsére Ahmesa nem azok közé tartozik, akik nem rendelkeznek kellő sajátos gondolkodással. Amiben emlékezőképessége nem segíti ki, majd fantáziájához fordul vele. Úgy dönt a lábát szabadon hagyja, valahogy természetesebbnek hat. Továbbá egyszerűbb is kidolgozni, ha nem kell feltartania magát az apróbb részletekkel. A testet körülölelő indákat a szoborral együtt építi, nagyobb önbizalommal, mint a testet. Emlékeiben a ruha a fák leveleire hasonlít, de az apróbb minták ismét csak a saját feladatává válnak. Két rétegből alakítja ki a szoknya részét. Az alsó réteg hosszú és vékony levelek sorba fűtött szövetéből áll, mi az ifjú maga alá húzott lábainál szétválva kissé félrecsúszik. Néhány inda körülvéve, spirálként fonódik rá, mi a súly megtartásában nagy segítséget jelent. Az indák valahol itt végződnek, tehát mostantól óvatosabban kell építkeznie. A szoknya szélétől nagyobb virágmintákat kezd formálni, felfelé haladva. Elérve a mellkast szűkíteni kezdi a mintát, a két vállat ezzel szabadon hagyja. A nyaka felétől csak a jobb oldalán folytatja a mintát, majd abbahagyja, mivel a fej még kidolgozatlan. Elsőnek a hosszú haját kezdi el kidolgozni. Mivel a háta közepéig ér, eddigi munkájának egy részét el kell tüntetnie. Egy apró sóhajjal vesz búcsút attól a néhány virágtól, mit a hátán felfutó indák tartanak. A kész mű, viszont egyáltalán nem hasonlít a selymes haj képére. Hirtelen eszébe jut a megoldás. A földről felveszi az eltört gallyat és a vékonyabb végével kezdi el kialakítani a hajszálakat. Aztán kezdődhet az arc formája. Kicsit hosszúkás, de lány vonalakkal, a szeme csukva és az ajka lágy mosolyra húzódik, a fülét a haja elrejti. Kevés vonal, mégis ezt a kifejezést tán a legnehezebb megcsinálni. Szinte nem is mer levegőt venni a leheletnyi finom vonalak megalkotása közben, még egy csipetnyi hóból a szempillákat is kialakítja, amennyire lehetséges. Az elégedettség gyorsan tovaszáll a kész mű fölött, mivel észreveszi, hogy egy részlet még várat magára. Pontosabban kettő, azaz a két kar. Tulajdonképpen csak az eddigi órák szenvedését készül feltenni egy kártyalapra. Szinte esélytelen, hogy ki tudja alakítani a két végtagot balesetek nélkül. Az esélyek ellenére nekilát. Rétegenként illeszti fel a havat. Alig épít fel egy nagyjából tenyérnyi részt, mikor összeszűkített szemmel visszaemlékezik a rajzra. Ha e szerint épít tovább, nem fogja tudni magát megtartani a kar, tehát változtatni kell. A megmaradt botokat óvatosan a szoborhoz illeszti, azokkal imitálva a készülő karok állását. Ha az indák felé vezeti, azok megfoghatják és a hó súlya már alátámasztva, megáll. Az előbbi réteges módszerrel újrakezdi a munkát, a már kitalált formát tartva. A jobb kéz lassan el is készül, még az ujjak is egész gyorsan és élethűre sikerülnek, ahogy az egyik indát gyengéden átölelik. A bal kéz jön, ami egyben a nehezebb is. Itt csak egy indához képes elvezetni, és ahhoz is csak hozzáérinteni tudja. Tudja jól, hogy ez már tényleg esélytelen. A haj formázására használt fatöredék vékonyabbik végét letöri és nagyon óvatosan az indába nyomja. Így már talán jó lesz. Egyik kezével megtámasztja a nyúlványt és csak a másikkal építgeti tovább, míg el nem éri a támasztékként szánt pöcköt. Mikor odaér megpróbálja olyan masszívra gyúrni a havat, hogy az ne szakadjon le. Már kezdené az utolsó részt, mikor bevillan neki egy újabb kép, mivel jóformán a hóhér baltája alá is dobhatná a szobra bal kezét. Viszont annyira a magáévá teszi a gondolatot, hogy nem tud lemondani róla. Megpróbálja az eddig bevált módszert. A tartaléknak hozott fát átlósan a tartóindába nyomja és amennyire a fa engedi, meghajlítja, szinte derékszögnyire. A hó elég lesz hosszá, hogy ne engedje visszacsapódni, de a lehető legkeményebbre kell gyúrnia a havat, hogy a hókristályok között ne tudjon kicsúszni a fa. Mivel még most is csak egy kézzel tud dolgozni, lassan halad, de a kezei már a végét járják. A remegésen már nem tud uralkodni, de ebben a pillanatban nem engedheti el a csonka kezet, mert akkor darabokra hullik. Közelebb hajol a kezéhez és a leheletével próbálja a célig kitartó meleget biztosítani magának. Aztán a legnehezebb részhez ér. Itt már el kell engednie a csuklóig nyúló, csonka kart. A kezet és az apróbb részletekbe menő ujjakat külön formázza meg és aztán külön akarja a kikandikáló favégre rászúrni. Az enyhén behajló ujjak szépen szegélyezik az aprócska, felfelé néző tenyeret. Ahmesa nagy levegőt vesz, és ráilleszti a végtag utolsó részletét. Ahogy óvatosan mozgatva beleszúrja az ágat, a csukló mögül leválik egy hódarab. Egy pillanatra bent szorul a levegője, amint látja lehullni műve egy darabját, de erőt vesz magán és befejezi a felillesztést. Behunyja a szemét, mikor rendkívül óvatosan elveszi a kezét és maga mellé ejti. Lassan felnyitja a szemét, mikor nem hall lezuhanó darabokat. A kéz a helyén van. Gyorsan felkap egy kis havat a földről és visszatapasztja a hiányzó darabot. Valahogy mégsem érzi hogy kész lenne. Felkap még egy kis havat és a tenyerébe véve formázgatni kezdi. Mikor kész, a szobra nyitott tenyerébe ejti a kis, félig nyílt virágot. Ekkor hátralép. Végre egészében láthatja az eddig csak a fejében élő képet. Elégedett és megkönnyebbült mosollyal szemléli alkotását, mikor megkocogtatják a vállát. Hátrafordul. A nézők egyike egy gőzölgő poharat tart elé. Mikor lenéz remegő kezeire, megérti a kedves szándékot. Egy mosollyal elfogadja a lélekfrissítőt. Még egyszer körbejárja a művét, majd a tömeg közé lép. Onnan figyeli sorstársai további munkáit.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-27 18:45:03
Üzenet elküldve: 2014-12-27 18:45:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
// Hófesztivál //
// Hógolyó csata - italozás, majd Kagan csapat //
*Hamar másra terelődik a figyelem, úgyhogy nyugodtabban folytatja a falatozást, és így már csak a kupa feléig jut, mármint fogyasztásilag. A hozzájuk keveredett sötételf férfi mintha gondban lenne, na nem mintha ez őt meghatná. Egyfelől nem szívleli a fajtáját, másfelől nem az ő dolga.
Elnéz a távozó törpe után, aki a további társasági élet helyett további hógolyókat gyúr. Végül is igaza van, ha már ennyi munka van benne, essenek túl a csatán. Hamarosan Moon is megindul, meg a többiek is, úgyhogy a félig kiürült, vagy épp félig teli - kinek mi - kupát az asztalon hagyva siet az ő erődjük felé. Szerencsére jól helyezkedett, úgyhogy a Moon által korábban dobott hógolyó nem fenyegette, sem az esetlegesen áldozatul esett kupák tartalma sem veszélyeztették, de nem akar további kockázatot vállalni. Sprintelni azért nem fog, de fokozott tempóban közelíti meg az erődöt, és húzódik a fal fedezékébe Hrothgaar mellé. Még gyorsan ő is gyúr pár golyót, sosem lehet tudni, ugyebár, mennyi munícióra lesz szükség.*
- Nem tudom, talán tíz? *Válaszol bizonytalanul Morwonnak. Ha nem öntött volna magába még egy kis bort, akkor se biztos, hogy kapásból eszébe jutna, így viszont pláne nem venne rá mérget, hogy információja helyes. Csak tudjon majd, viszonylag pontosan dobni ezek után.*
// Hógolyó csata - italozás, majd Kagan csapat //
*Hamar másra terelődik a figyelem, úgyhogy nyugodtabban folytatja a falatozást, és így már csak a kupa feléig jut, mármint fogyasztásilag. A hozzájuk keveredett sötételf férfi mintha gondban lenne, na nem mintha ez őt meghatná. Egyfelől nem szívleli a fajtáját, másfelől nem az ő dolga.
Elnéz a távozó törpe után, aki a további társasági élet helyett további hógolyókat gyúr. Végül is igaza van, ha már ennyi munka van benne, essenek túl a csatán. Hamarosan Moon is megindul, meg a többiek is, úgyhogy a félig kiürült, vagy épp félig teli - kinek mi - kupát az asztalon hagyva siet az ő erődjük felé. Szerencsére jól helyezkedett, úgyhogy a Moon által korábban dobott hógolyó nem fenyegette, sem az esetlegesen áldozatul esett kupák tartalma sem veszélyeztették, de nem akar további kockázatot vállalni. Sprintelni azért nem fog, de fokozott tempóban közelíti meg az erődöt, és húzódik a fal fedezékébe Hrothgaar mellé. Még gyorsan ő is gyúr pár golyót, sosem lehet tudni, ugyebár, mennyi munícióra lesz szükség.*
- Nem tudom, talán tíz? *Válaszol bizonytalanul Morwonnak. Ha nem öntött volna magába még egy kis bort, akkor se biztos, hogy kapásból eszébe jutna, így viszont pláne nem venne rá mérget, hogy információja helyes. Csak tudjon majd, viszonylag pontosan dobni ezek után.*
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-27 17:10:29
Üzenet elküldve: 2014-12-27 17:10:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Elyne Vrynn Worf, Rahna Vrynn Worf//
*Való igaz, a Láthatatlant aztán hidegen hagyják más fajok szokásai és pozitívumai, ő embernek született, s önnön szabályai, berögződései mellé igazán nincs szüksége egyébre, meghagyja az effajta tanulást az olyan világi lelkeknek, mint Elyne maga. Ha egy hozzá hasonlatos Légiósnak eszébe jutna kiszélesíteni a látásmódját, és mindenfajta sületlenséget magáénak tudna, akkor bizony nagy bajba kerülne Észak, s annak keménykezű ura, de szerencsére Bersean sosem volt az a fajta, akit a saját elképzelései mellett bármi is érdekelt volna, nem hiába gyűlöli olyannyira az apja.
Ezért is tellett ennyi időbe, mire végre kiegyeztek egymás megszólítását illetően, és bár a Casthar úr megnevezést továbbra is tőle idegennek érzi, meghagyja a leánynak óhaját, s nem kötözködik tovább. Pedig akárhányszor meghallja, bizony undor kucorodik a gyomrába, s mellkasába is düh telepedik, hiszen atyját szokták ekképpen szólítani messze, északon, tehát azon felül, hogy feleslegesnek találja az udvariaskodást, leginkább ez zavarja a hölgy megnevezésben, azonban fárasztaná, ha még ezt is magyaráznia kellene. Így hát egy léha bólintással hagyja jóvá a szépség akaratát, egyúttal le is zárva a téma fonalát, hogy további figyelmét a kevésbé kellemes beszédre összpontosítsa.
Nem örül neki... Egyáltalán nem örül neki, hogy a hölgyeménynek nincs jobb dolga, amin az elméjét törhetné, noha legalább meg van töltve ésszel a feje, csak ne épp rajta és az idősebbik Castharon gyakorolná az éles látását. Mindenesetre egy momentum erejéig sem rendül meg, mindenre akad kielégítő magyarázata, s ha eddig nyugodalommal tudta tűrni a felesleges vitájukat egymás megszólítását illetően, akkor most már igazán nem fog a nehezére esni, hogy közönnyel fogadja a bájos Elyne szavait.*
- Nem kértem én soha. Úgy véled, mindent tudsz rólam és atyámról? Nem tudsz te semmit, hát ne is beszélj úgy. Sosem volt szokásom kérni, főleg nem atyámtól, ezt verd ki a fejedből *Magyarázza, s bár szavai ellenségesek, hanghordozása és tekintete teljes érdektelenségről tanúskodik. Nem kívánja megmagyarázni, miképpen is jutott a táborba, nem érzi szükségét annak, hogy indíttatásait kiteregesse, azonban hogy pont emiatt gyanakodjék a hölgy, valahol talán még mulattatja is, hiszen ha nem pletykálnak annyit odahaza az asszonyok és ő is jobban megőrzi vágyának titkát, akkor eszébe sem jutott volna az öregnek, hogy a táborba küldje. Pusztán a véletlen műve volt, a mihaszna nagy terve a magánhadseregéről csak később öltött formát megátalkodott elméjében, tehát, ami azt illeti, most még csak hazudnia sem kellett.
Közben, ahogy a leány kacagását hallgatja, enyhén megemelkednek a szemöldökei, azonban nem firtatja tovább önnön szavait. Megannyi módja akad a halálnak, főleg egy idősebb gyereknek, aki tapasztalat nélkül keveredett a táborba. Ha nem fordultak volna hozzá némi megértéssel azon tekintetben, hogy ilyen idősen került kiképzés alá, bizony megannyiszor megölhették volna már odahaza is, hát még idekint, amikor a halálnak annyi orcája van...
Persze nem hibáztatja Elyne-t, valószínűleg sejtelme sincs arról, miféle népek, vidékek és borzalmak akadnak a kúria falain kívül, hogy mennyire értéktelen az élet, és mily törékeny... Ő is megannyi sebhellyel őrzi a szerencsés pillanatokat, mikor a fagyos lepelbe bújt végzet nem az ő lelkét csókolta, de ezt nem érzi a leányra tartozónak, szóval nem is fárasztja ajkait semmitmondó bölcseletekkel.*
- Ha elfelejtenéd, a te hazád az enyém is, biztonságát épp rajtam számon kérni balga dolog. Szerinted kik óvják a kúria nyugalmát? Nem teszek neked esküt vagy ígéretet, de meghiheted, nincs veszély, mi Észak szívébe furakodott volna. Ha olyannak gondolsz, mint atyámat, hát nem hibáztatlak érte, de többet nekem ne emlegess ilyesfajta dolgokat *Feleli, s miként Elyne is ridegebbé válik, úgy önnön szavai is a szokottnál fagyottabban hullnak alá az ajkairól. Ki tudja, talán tényleg csak az zavarja, hogy a leány ily közel keveredett az igazsághoz, ám sokkalta inkább érinti lelkét maga a tény, hogy az atyjáról vagyon szó. Ha valamit, hát az iránta érzett keserűséget és mély gyűlöletet egy tiszt se tudta kiölni belőle, mindég ott pislákol benne a lángja, csak valamikor erősebben...
Ennek okán tiszteletet alig, ha tud kisajtolni belőle a mágustanonc hölgyemény, helyette az asztalon maradt gesztenyehéjakra irányítja figyelmét, melyeket ellenben a lánnyal, ő léha módon a földre söpör, érdektelenül a környezet tisztasága iránt. Mielőtt azonban túlzottan elmélyedhetne káoszban örvénylő gondolataiban, furcsa érzés keríti hatalmába. Bizonyosra veszi, hogy valaki épp őt bámulja, így meg is emeli mélybarna lélektükreit, hogy megnézze magának az illetőt, s ezen momentumban keveredik látóterébe a nem is oly rég látott Rahna, Worf uraság mostohalányainak legidősebb gyöngyszeme.
Talán, ha korábban érkezett volna, még némi derűsséget is kisajtolhatott volna a Láthatatlanból, az előbbi téma nyomán viszont lelkének tükrén az utálat rideg fényén kívül semmi más nem csillan. Vonásai fagyottak, akár egy jégből vájt szoboré, s egy árva szóval sem köszönti a leányt, helyette odébb fordítja tekintetét, Cadhas, a hátasa felé - mintegy bemérve céljának irányát -, majd némán megkerülve a hölgyeményeket hátrahagyja őket. Nem hiszi, hogy a továbbiakban szükség lenne a társaságára, Elnye vádaskodásai is kellően felzaklatták - noha ennek különösebb nyoma nem akad a viselkedésén -, s máskülönben örül, amiért végre megszabadulhat a felesleges szócsépléstől, illetve a fesztivál nyomasztó légkörétől. Úgy véli, a leányok jól meglesznek egymás társaságában, egy szürke derengés igazán nem szükségeltetik, hogy örömükbe ékelődjön.*
//Elyne Vrynn Worf, Rahna Vrynn Worf//
*Való igaz, a Láthatatlant aztán hidegen hagyják más fajok szokásai és pozitívumai, ő embernek született, s önnön szabályai, berögződései mellé igazán nincs szüksége egyébre, meghagyja az effajta tanulást az olyan világi lelkeknek, mint Elyne maga. Ha egy hozzá hasonlatos Légiósnak eszébe jutna kiszélesíteni a látásmódját, és mindenfajta sületlenséget magáénak tudna, akkor bizony nagy bajba kerülne Észak, s annak keménykezű ura, de szerencsére Bersean sosem volt az a fajta, akit a saját elképzelései mellett bármi is érdekelt volna, nem hiába gyűlöli olyannyira az apja.
Ezért is tellett ennyi időbe, mire végre kiegyeztek egymás megszólítását illetően, és bár a Casthar úr megnevezést továbbra is tőle idegennek érzi, meghagyja a leánynak óhaját, s nem kötözködik tovább. Pedig akárhányszor meghallja, bizony undor kucorodik a gyomrába, s mellkasába is düh telepedik, hiszen atyját szokták ekképpen szólítani messze, északon, tehát azon felül, hogy feleslegesnek találja az udvariaskodást, leginkább ez zavarja a hölgy megnevezésben, azonban fárasztaná, ha még ezt is magyaráznia kellene. Így hát egy léha bólintással hagyja jóvá a szépség akaratát, egyúttal le is zárva a téma fonalát, hogy további figyelmét a kevésbé kellemes beszédre összpontosítsa.
Nem örül neki... Egyáltalán nem örül neki, hogy a hölgyeménynek nincs jobb dolga, amin az elméjét törhetné, noha legalább meg van töltve ésszel a feje, csak ne épp rajta és az idősebbik Castharon gyakorolná az éles látását. Mindenesetre egy momentum erejéig sem rendül meg, mindenre akad kielégítő magyarázata, s ha eddig nyugodalommal tudta tűrni a felesleges vitájukat egymás megszólítását illetően, akkor most már igazán nem fog a nehezére esni, hogy közönnyel fogadja a bájos Elyne szavait.*
- Nem kértem én soha. Úgy véled, mindent tudsz rólam és atyámról? Nem tudsz te semmit, hát ne is beszélj úgy. Sosem volt szokásom kérni, főleg nem atyámtól, ezt verd ki a fejedből *Magyarázza, s bár szavai ellenségesek, hanghordozása és tekintete teljes érdektelenségről tanúskodik. Nem kívánja megmagyarázni, miképpen is jutott a táborba, nem érzi szükségét annak, hogy indíttatásait kiteregesse, azonban hogy pont emiatt gyanakodjék a hölgy, valahol talán még mulattatja is, hiszen ha nem pletykálnak annyit odahaza az asszonyok és ő is jobban megőrzi vágyának titkát, akkor eszébe sem jutott volna az öregnek, hogy a táborba küldje. Pusztán a véletlen műve volt, a mihaszna nagy terve a magánhadseregéről csak később öltött formát megátalkodott elméjében, tehát, ami azt illeti, most még csak hazudnia sem kellett.
Közben, ahogy a leány kacagását hallgatja, enyhén megemelkednek a szemöldökei, azonban nem firtatja tovább önnön szavait. Megannyi módja akad a halálnak, főleg egy idősebb gyereknek, aki tapasztalat nélkül keveredett a táborba. Ha nem fordultak volna hozzá némi megértéssel azon tekintetben, hogy ilyen idősen került kiképzés alá, bizony megannyiszor megölhették volna már odahaza is, hát még idekint, amikor a halálnak annyi orcája van...
Persze nem hibáztatja Elyne-t, valószínűleg sejtelme sincs arról, miféle népek, vidékek és borzalmak akadnak a kúria falain kívül, hogy mennyire értéktelen az élet, és mily törékeny... Ő is megannyi sebhellyel őrzi a szerencsés pillanatokat, mikor a fagyos lepelbe bújt végzet nem az ő lelkét csókolta, de ezt nem érzi a leányra tartozónak, szóval nem is fárasztja ajkait semmitmondó bölcseletekkel.*
- Ha elfelejtenéd, a te hazád az enyém is, biztonságát épp rajtam számon kérni balga dolog. Szerinted kik óvják a kúria nyugalmát? Nem teszek neked esküt vagy ígéretet, de meghiheted, nincs veszély, mi Észak szívébe furakodott volna. Ha olyannak gondolsz, mint atyámat, hát nem hibáztatlak érte, de többet nekem ne emlegess ilyesfajta dolgokat *Feleli, s miként Elyne is ridegebbé válik, úgy önnön szavai is a szokottnál fagyottabban hullnak alá az ajkairól. Ki tudja, talán tényleg csak az zavarja, hogy a leány ily közel keveredett az igazsághoz, ám sokkalta inkább érinti lelkét maga a tény, hogy az atyjáról vagyon szó. Ha valamit, hát az iránta érzett keserűséget és mély gyűlöletet egy tiszt se tudta kiölni belőle, mindég ott pislákol benne a lángja, csak valamikor erősebben...
Ennek okán tiszteletet alig, ha tud kisajtolni belőle a mágustanonc hölgyemény, helyette az asztalon maradt gesztenyehéjakra irányítja figyelmét, melyeket ellenben a lánnyal, ő léha módon a földre söpör, érdektelenül a környezet tisztasága iránt. Mielőtt azonban túlzottan elmélyedhetne káoszban örvénylő gondolataiban, furcsa érzés keríti hatalmába. Bizonyosra veszi, hogy valaki épp őt bámulja, így meg is emeli mélybarna lélektükreit, hogy megnézze magának az illetőt, s ezen momentumban keveredik látóterébe a nem is oly rég látott Rahna, Worf uraság mostohalányainak legidősebb gyöngyszeme.
Talán, ha korábban érkezett volna, még némi derűsséget is kisajtolhatott volna a Láthatatlanból, az előbbi téma nyomán viszont lelkének tükrén az utálat rideg fényén kívül semmi más nem csillan. Vonásai fagyottak, akár egy jégből vájt szoboré, s egy árva szóval sem köszönti a leányt, helyette odébb fordítja tekintetét, Cadhas, a hátasa felé - mintegy bemérve céljának irányát -, majd némán megkerülve a hölgyeményeket hátrahagyja őket. Nem hiszi, hogy a továbbiakban szükség lenne a társaságára, Elnye vádaskodásai is kellően felzaklatták - noha ennek különösebb nyoma nem akad a viselkedésén -, s máskülönben örül, amiért végre megszabadulhat a felesleges szócsépléstől, illetve a fesztivál nyomasztó légkörétől. Úgy véli, a leányok jól meglesznek egymás társaságában, egy szürke derengés igazán nem szükségeltetik, hogy örömükbe ékelődjön.*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-27 16:32:56
Üzenet elküldve: 2014-12-27 16:32:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arten//
* Na, igen a főzés, varrás nemigen megy a lánynak. Ő nem a fakanalat forgatta, hanem a hosszúkardjait.*
- Talán egyszer lesz valaki, aki miatt megtanulok főzni is. Ha más nem magam miatt, hisz azért mégiscsak hasznos dolog. Úgy hallottam egyszer egy asszonytól, hogy aki olvasni tud, az főzni is. Így talán ha lenne egy szakácskönyvekem, még megpróbálkozhatnék a dologgal. Csak nincs konyhám, meg te is gondolhatod, hogy nem egy háziasszony vagyok.
* Von vállat. Ő is iszik egy kortyot az italból.*
- Na, induljunk vissza, hogy itt átvágunk? Vagy maradni akarsz még?
* Kérdezi a lovagot.*
* Na, igen a főzés, varrás nemigen megy a lánynak. Ő nem a fakanalat forgatta, hanem a hosszúkardjait.*
- Talán egyszer lesz valaki, aki miatt megtanulok főzni is. Ha más nem magam miatt, hisz azért mégiscsak hasznos dolog. Úgy hallottam egyszer egy asszonytól, hogy aki olvasni tud, az főzni is. Így talán ha lenne egy szakácskönyvekem, még megpróbálkozhatnék a dologgal. Csak nincs konyhám, meg te is gondolhatod, hogy nem egy háziasszony vagyok.
* Von vállat. Ő is iszik egy kortyot az italból.*
- Na, induljunk vissza, hogy itt átvágunk? Vagy maradni akarsz még?
* Kérdezi a lovagot.*
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-27 16:24:46
Üzenet elküldve: 2014-12-27 16:24:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Bloss//
*Szerencsére nem tévednek el újra. Most a lány jobban figyeli a papírost, és Arten is kevésbé tartja szóval. Kissé elszomorodik a választ hallva, bár pont erre számított. Nem is tudta volna elképzeli Blosst, ahogy az ételek körül sürgölődik. Ezután a visszakérdezésre válaszol.*
-Nos, én sem tudok. Pont ezért is kérdeztem! Hogy jó feleség válna-e belőled! *Kacsint a lányra játékosan, vigyorogva. Elérnek a tisztásra.*
~Egész szép hely. Habár van szebb látnivaló is itt.~ *Pillant Blossra. Igazából nem is tudja mit kéne néznie a tájon, hiszen ugyan olyan, mint a többi tisztás. Szépnek szép, de semmi különlegeset nem lát benne. Újra kortyol kulacsából. Szinte már rá van szokva az alkoholra, de ezt nem vallaná be magának. Meg amúgy sem lenne túl fontos bevallania, akkor sem változna semmi. A kulacsot ezután a lány felé nyújtja. Nem mintha le akarná itatni, de azt tudja, hogy az alkohol jókedvet ad. És nincs szebb látvány egy jókedvű hölgynél.*
*Szerencsére nem tévednek el újra. Most a lány jobban figyeli a papírost, és Arten is kevésbé tartja szóval. Kissé elszomorodik a választ hallva, bár pont erre számított. Nem is tudta volna elképzeli Blosst, ahogy az ételek körül sürgölődik. Ezután a visszakérdezésre válaszol.*
-Nos, én sem tudok. Pont ezért is kérdeztem! Hogy jó feleség válna-e belőled! *Kacsint a lányra játékosan, vigyorogva. Elérnek a tisztásra.*
~Egész szép hely. Habár van szebb látnivaló is itt.~ *Pillant Blossra. Igazából nem is tudja mit kéne néznie a tájon, hiszen ugyan olyan, mint a többi tisztás. Szépnek szép, de semmi különlegeset nem lát benne. Újra kortyol kulacsából. Szinte már rá van szokva az alkoholra, de ezt nem vallaná be magának. Meg amúgy sem lenne túl fontos bevallania, akkor sem változna semmi. A kulacsot ezután a lány felé nyújtja. Nem mintha le akarná itatni, de azt tudja, hogy az alkohol jókedvet ad. És nincs szebb látvány egy jókedvű hölgynél.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-27 16:15:27
Üzenet elküldve: 2014-12-27 16:15:27
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arten//
- No, hát ha ezt megbeszéltük, akkor induljunk.
* S elindul valóban, immár a megfelelő irányba. Jobbra aztán ballra, utána már jó úton haladnak és hamar oda fognak érni.*
- Ja, legalább tartottunk egy kis koncertet.
* Mondja jókedvűen, majd Arten kérdését hallva a fejét csóválja.*
- Hát, tőlem nem lehet többfogásos ebédet várni. Soha nem tanított senki főzni. Sok dolgot magam intéztem, de ezt mindig más megcsinálta helyettem. Esetleg egy húst tűz fölött megsütök, de az nem tudomány. Miután már nem a rendnél voltam, akkor is fogadókban ettem leginkább.
* Von vállat.*
- Na és te, értesz ilyesmihez?
* Kérdezi, hisz soha nem lehet tudni.*
* Időközben kiérnek a tisztásra.*
- No, hát ha ezt megbeszéltük, akkor induljunk.
* S elindul valóban, immár a megfelelő irányba. Jobbra aztán ballra, utána már jó úton haladnak és hamar oda fognak érni.*
- Ja, legalább tartottunk egy kis koncertet.
* Mondja jókedvűen, majd Arten kérdését hallva a fejét csóválja.*
- Hát, tőlem nem lehet többfogásos ebédet várni. Soha nem tanított senki főzni. Sok dolgot magam intéztem, de ezt mindig más megcsinálta helyettem. Esetleg egy húst tűz fölött megsütök, de az nem tudomány. Miután már nem a rendnél voltam, akkor is fogadókban ettem leginkább.
* Von vállat.*
- Na és te, értesz ilyesmihez?
* Kérdezi, hisz soha nem lehet tudni.*
* Időközben kiérnek a tisztásra.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-27 11:19:51
Üzenet elküldve: 2014-12-27 11:19:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata - italozás//
*Érinthetetlen harcos, akit nem fog se kard, se fejsze. Ethea számára ez túl misztikus ahhoz, hogy igaz legyen. A másik magyarázat sokkal elfogadhatóbb. Közelharcos. Igen. S azok közül is, az igen erős fizikumúak. Biccent egyet a törpe szavaira.
Aztán hirtelen felgyorsulnak az események. Még lép párat Hrothgaar után, de aztán kivár. Ám ez csupán addig a pillanatig tart, míg Moon meg nem indul. Valahogy ekkor már az ő lábát is hajtja a hév előre, s szinte két elnyújtott lépéssel, s egy ügyes ugrással, már is a fal mögött terem. Innen már csak egy lépés a hógolyókupac. Nem is teketóriázik. Lehajol, felkap egyet, még rányom erősen a már félig összepréselődött hószemekre, és kihajolva a fal fedezékéből, a másik erőd fala mögé siető Svir, vagy Yerougha felé céloz vele, attól függ melyikőjük látszik jobban. A hógolyó pedig elszáguld az első "áldozat" háta irányába. Talán tényleg eltalálja. Az eredményt nem várja meg, rögtön visszabukik a fal mögé, és máris egy újabb golyóbist kap fel.*
-Hajrá, Thargodar!
*Kiáltja oda még a többieknek, halk nevetéssel kiegészítve.*
//Hógolyócsata - italozás//
*Érinthetetlen harcos, akit nem fog se kard, se fejsze. Ethea számára ez túl misztikus ahhoz, hogy igaz legyen. A másik magyarázat sokkal elfogadhatóbb. Közelharcos. Igen. S azok közül is, az igen erős fizikumúak. Biccent egyet a törpe szavaira.
Aztán hirtelen felgyorsulnak az események. Még lép párat Hrothgaar után, de aztán kivár. Ám ez csupán addig a pillanatig tart, míg Moon meg nem indul. Valahogy ekkor már az ő lábát is hajtja a hév előre, s szinte két elnyújtott lépéssel, s egy ügyes ugrással, már is a fal mögött terem. Innen már csak egy lépés a hógolyókupac. Nem is teketóriázik. Lehajol, felkap egyet, még rányom erősen a már félig összepréselődött hószemekre, és kihajolva a fal fedezékéből, a másik erőd fala mögé siető Svir, vagy Yerougha felé céloz vele, attól függ melyikőjük látszik jobban. A hógolyó pedig elszáguld az első "áldozat" háta irányába. Talán tényleg eltalálja. Az eredményt nem várja meg, rögtön visszabukik a fal mögé, és máris egy újabb golyóbist kap fel.*
-Hajrá, Thargodar!
*Kiáltja oda még a többieknek, halk nevetéssel kiegészítve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586