//Zrekil Losef és Mort//
*Elbűvölik a fénygömbök, most először történik olyan, hogy nem félelem tölti el az entitás játékát látva, hanem csodálat. Szinte élvezi, ahogy felvillannak a fények, majd eltűnnek, bár szeme kezd kicsit fájni, de nem csodálja, mindig is érzékeny volt a nagyon erős fényre. Viszont most nem bírja ki, hogy ne nézze, azt a "csodát", ami előtte hátszódik le. S ez az érzés nem múlik el egészen addig, amíg a csodálat fel nem emeli kezét, s nem modja azt agyának, hogy meg kell fognia a gömböt. Viszont a csodálat abban a pillanatban haraggá és dühhé változik, s hangos veszekedésbe kezd Thary-val, majd megint a gnómhoz fordul, akit megint kiszúrt az entitás altatásra. Majd pedig ő következik, s az ijesztő fényjátékok és a nagy puffanás után elalszik. Mélyen alszik, de álmával viszont magát is meglepi. Egy ugyan olyan lánnyal találkozik, mint ő, s azt is felismeri ki az a lány, ezt a viselkedést nem lehet utánozni, de az lehetetlen, hiszen ott van a fejében. Mikor is észre veszi, hogy az a lány, aki előtte áll eddig a belső hangja volt, s most itt áll előtte. Ez nagyon megijeszti, körbe néz van-e ott valaki, de csak egy halvány alakot lát a földön heverni, a lány pedig előtte mosolyog, ugyanazzal a gonosz mosollyal, amit Thary szokott használni, ha uralomra kerül. Viszont még mielőtt megszólalna, s megkérdezné, hogy ez meg hogy történhetett meg, a Nap felkelti álmából. Ijedten szedi a levegőt, s az eget bámulja.*
~Mi lett Allyn? Mit láttál, ami ennyire megijesztett?~
~Azt álmodtam, hogy az ikertestvérem vagy és nem egy hang a fejemben.~
*Mondja zavartan Allyn, s közben a fejét nyomkodja; fáj biztos beverte, mikor leesett a dombról.*
~Ez ijesztő. Én is ezt álmodtam. Egyebek közt.~
*Feleli Thary elgondolkodva, de nem sok idejük van ezeken az álmokon gondolkodni, hiszen megjelenik a gnóm. Köszönnek neki, majd pedig Allyn válaszol a kérdésre.*
- Körbe vettek a fények, én leguggoltam. Thary elaludt, én megpróbáltam felállni, majd ugyanaz történt velem, mint veled! Thary viszont mondott még valami olyat, mielőtt elaludt, hogy "Túl közel vagyunk a földhöz!" Ezt nem értettem, viszont az világos, hogy velünk több dolga van, mint veled, biztos ezért vagyunk mindig mi a másodikak, akiket elaltat. És te hogy érezted magad? Erre nem válaszoltál, bár abban a helyzetben nem is nagyon lehett.
*Mosolyog Allyn ahogy elmeséli mi történt és kikérdezi a gnómot.*