Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-28 09:15:46
Üzenet elküldve: 2020-10-28 09:15:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy kiér a kanyargós utcák forgatagából a szeme elé tárul a tisztás látványa. Már egészen otthonosan mozog a városban, így tudja melyik utcákat érdemes választania ahhoz, hogy ne sodorják el, érje kellemetlen meglepetés egy szekér okán vagy ne találkozzon közvetlenül senkinek a patájával. Sokan megnézik még a szárnya miatt, bár már egyre kevesebb az, aki csodálkozik is ezen, inkább furcsán méregetik, ami aggodalmat okoz számára. A tisztás különleges bája azonban elhessegeti az érzést, egészen más hangulat járja át, mint a gyakran koszos városi utcákat. A csend is itt honol, így nem csoda, hogy mindig akad olyan, aki ilyen – olyan oknál fogva, de ellátogat erre a nyugodt helyre. Két elf az egyik sziklán ücsörög, nagyon úgy fest, hogy találkára jöttek, a másik oldalt pedig egy gnóm, talán nő kotorászik a bokorban, fene tudja mit keresve. Ám akadnak itt olyanok is, akik csupán meditálni érkeznek, hogy hosszasan elgondolkodjanak az élet dolgairól vagy rájöjjenek valami nagyobb igazságra. ~Én biztos nem tudnék napokat a fűben ücsörögni és sóhajtozni. ~ Mosolyodik el, miközben négy férfi mellett halad el, akik látszólag valami ilyesmin tevékenykednek éppen. Tovább nem sétál, csak addig, ahonnan még látni az utcát amerről érkezett. Nem akar elveszni, azt meg végképp nem szeretné, ha valaki csak úgy a hóna alá kapná és elszaladna vele, be a sűrű erdőségbe. Ott aztán kiabálhatna, biztosan senki nem hallaná meg. Ettől az aggodalomtól eltelve, inkább visszasétál a nyílt területre és leül egy sziklára. Addig időzik itt, míg a hideg szellő át nem kúszik a ruháján, akkor feláll és inkább visszasétál, hogy felmelegítse magát egy jó levessel az egyik kevésbé forgalmas fogadóban.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-27 07:41:52
Üzenet elküldve: 2020-10-27 07:41:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Kényelmesen elhelyezkedik, s a fogózkodás mellett a kilátásban is gyönyörködik. Teljesen más a világ innen fentről, Csóka hátáról. Nem hinné, hogy a hatalmas csataménnek megterhelő lenne a gnómnyi kis súlya. Talán meg sem érzi a lovag mögött ücsörgő ifjút. Arelow elmagyarázza neki, hogy a küldetésük és közös feladatuk közben Csóka lesz majd, aki szállítja őket. Ennek hallatán széles mosolyra húznak ajkai a lovag mögött.*
- Nem bánom. Nagyon jó érzés itt fent! *Megnyugtatja a lovagot, hogy egyáltalán nem gond neki Csókán utazni, sőt nagyon kellemesnek találja már most is. Nagyon kíváncsi, hogy vágtában milyen lesz rajta ülni, de az biztos, hogy félni nem fél a hatalmas állaton. Ennél az érzésnél kíváncsisága és érdeklődése nagyságrendekkel jobban érvényesül.*
*Kényelmesen elhelyezkedik, s a fogózkodás mellett a kilátásban is gyönyörködik. Teljesen más a világ innen fentről, Csóka hátáról. Nem hinné, hogy a hatalmas csataménnek megterhelő lenne a gnómnyi kis súlya. Talán meg sem érzi a lovag mögött ücsörgő ifjút. Arelow elmagyarázza neki, hogy a küldetésük és közös feladatuk közben Csóka lesz majd, aki szállítja őket. Ennek hallatán széles mosolyra húznak ajkai a lovag mögött.*
- Nem bánom. Nagyon jó érzés itt fent! *Megnyugtatja a lovagot, hogy egyáltalán nem gond neki Csókán utazni, sőt nagyon kellemesnek találja már most is. Nagyon kíváncsi, hogy vágtában milyen lesz rajta ülni, de az biztos, hogy félni nem fél a hatalmas állaton. Ennél az érzésnél kíváncsisága és érdeklődése nagyságrendekkel jobban érvényesül.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-26 19:32:59
Üzenet elküldve: 2020-10-26 19:32:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* Megegyeznek, hogy a könyvtárba mennek elsőnek keresgélni. Ezt diktálja a logika, mivel közelebb van. Csókának lesz egy rövid útja, ráadásul két személyt is kell vinnie, de ez neki nem lesz kihívás, mert a kis gnóm súlya jelentéktelen. Ha fel lenne páncélozva még úgy is el kéne bírnia mind a kettejüket. Ő felül és aztán felhúzza Morzdent is, mivel elfogadja a segítő kezet. Mondjuk az lenne a furcsa, ha nem tette volna. A fiú nagyon lelkes és ezt Arelow teljes mértékben meg is érti.*
- Szokd meg ezt, mert ha velem utazol, akkor sűrűn fogsz Csókán ülni.* Arelow nem is számolja már, hogy hány alkalommal lovagolt ilyen lovon. Biztosan van az már vagy 450-500 alkalom is. Jóval több alkalom, mint amennyi Morzden Rathinosnak jutott eddig
.*
* Megegyeznek, hogy a könyvtárba mennek elsőnek keresgélni. Ezt diktálja a logika, mivel közelebb van. Csókának lesz egy rövid útja, ráadásul két személyt is kell vinnie, de ez neki nem lesz kihívás, mert a kis gnóm súlya jelentéktelen. Ha fel lenne páncélozva még úgy is el kéne bírnia mind a kettejüket. Ő felül és aztán felhúzza Morzdent is, mivel elfogadja a segítő kezet. Mondjuk az lenne a furcsa, ha nem tette volna. A fiú nagyon lelkes és ezt Arelow teljes mértékben meg is érti.*
- Szokd meg ezt, mert ha velem utazol, akkor sűrűn fogsz Csókán ülni.* Arelow nem is számolja már, hogy hány alkalommal lovagolt ilyen lovon. Biztosan van az már vagy 450-500 alkalom is. Jóval több alkalom, mint amennyi Morzden Rathinosnak jutott eddig
.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-26 11:10:39
Üzenet elküldve: 2020-10-26 11:10:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Arelow elismeri az abban rejlő igazságot, hogy a gnómok ösztönösen jó képességekkel rendelkeznek a tudományos erők terén. Az ereje még nem olyan nagy fizikálisan, de Morz nagyon szeretne segíteni a lovagnak, aki apródjává fogadta. Ha egyszer született tehetsége van valamihez, akkor azt fel fogja használni a küldetésük sikeressége érdekében. Apjától hallotta, hogy a családjában voltak többen is, akik fogékonyak voltak az efféle tudományokra, csak sajnos Pirtianes-ben a fizikai képességeket többre becsülik. Jogos, amit mond a másik, a lebegő torony tényleg messze van. Nem tudja pontosan merre, de valahol a városon kívül. Azt hallotta, hogy valamilyen mocsár közepén van. Reméli, hogy egyszer meglátja majd azt a tornyot. A könyvtár jobb ötletnek tűnik. Igaza van a lovagnak. Ha már úgy is a városban vannak, akkor hamar odaérhetnek a könyvtárhoz.*
- A könyvtár jó lesz. Tényleg közel van. Egyszer elmentem mellette. *Helyeslően támogatja Arelow tervét, hogy menjenek oda. A lovag a csatamént hívja elő, amire ügyesen felszáll. A hatalmas állatra felkapaszkodna valahogy Morz is, de a bizonytalan feljutás helyett elfogadja a felé tartott kezet. Hálásan biccent, amint a másik felhúzza a hatalmas ló nyergébe. Gyorsan meg is kapaszkodik a másik páncéljában. Talál rajta fogást és el nem ereszti.*
- Ez nagyon izgalmas. Még sosem ültem ilyen nagy lovon. Innen mindenki olyan picinek tűnik. Nagyon jó! *Lelkesen osztja meg pillanatnyi érzéseit a lovaggal, miközben válaszol a kérdésre, ami az indulást illeti.*
- Megkapaszkodtam. Mehetünk. *A páncélban jól megkapaszkodik, oda is lapul kissé a lovaghoz, nehogy a végén leessen a lóról, mert, akkor nagyot esne ilyen magasról.*
*Arelow elismeri az abban rejlő igazságot, hogy a gnómok ösztönösen jó képességekkel rendelkeznek a tudományos erők terén. Az ereje még nem olyan nagy fizikálisan, de Morz nagyon szeretne segíteni a lovagnak, aki apródjává fogadta. Ha egyszer született tehetsége van valamihez, akkor azt fel fogja használni a küldetésük sikeressége érdekében. Apjától hallotta, hogy a családjában voltak többen is, akik fogékonyak voltak az efféle tudományokra, csak sajnos Pirtianes-ben a fizikai képességeket többre becsülik. Jogos, amit mond a másik, a lebegő torony tényleg messze van. Nem tudja pontosan merre, de valahol a városon kívül. Azt hallotta, hogy valamilyen mocsár közepén van. Reméli, hogy egyszer meglátja majd azt a tornyot. A könyvtár jobb ötletnek tűnik. Igaza van a lovagnak. Ha már úgy is a városban vannak, akkor hamar odaérhetnek a könyvtárhoz.*
- A könyvtár jó lesz. Tényleg közel van. Egyszer elmentem mellette. *Helyeslően támogatja Arelow tervét, hogy menjenek oda. A lovag a csatamént hívja elő, amire ügyesen felszáll. A hatalmas állatra felkapaszkodna valahogy Morz is, de a bizonytalan feljutás helyett elfogadja a felé tartott kezet. Hálásan biccent, amint a másik felhúzza a hatalmas ló nyergébe. Gyorsan meg is kapaszkodik a másik páncéljában. Talál rajta fogást és el nem ereszti.*
- Ez nagyon izgalmas. Még sosem ültem ilyen nagy lovon. Innen mindenki olyan picinek tűnik. Nagyon jó! *Lelkesen osztja meg pillanatnyi érzéseit a lovaggal, miközben válaszol a kérdésre, ami az indulást illeti.*
- Megkapaszkodtam. Mehetünk. *A páncélban jól megkapaszkodik, oda is lapul kissé a lovaghoz, nehogy a végén leessen a lóról, mert, akkor nagyot esne ilyen magasról.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-25 21:38:32
Üzenet elküldve: 2020-10-25 21:38:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* Végül is igaz, ami igaz, hogy a páncélos hallotta nem is egyszer, hogy a gnómok között sok a tehetséges mágiahasználó. Ez azért egy elég lényeges dolog, ami talán nagyon is a hasznára válhat.*
- Hmmm. Van benne valami.* Mondja, bár nem az lesz az első dolga, hogy frissen szerzet apródját kihasználja, de azért a gondolatot nem veti el, hogy talán később, ha a helyzet úgy adja, akkor ne tegyenek egy próbát. Mert bizony az már eldőlt, hogy lesz apródja, mégpedig Morzden személyében. A formaságokon átesnek, így aztán jöhet a nagy kérdés, hogy merre tovább. A lehetőségek adottak és a könyvtár közel is lenne, így aztán a páncélos inkább arra tenné le a voksát.*
- A lebegő torony messze van ide, de a könyvtár az nem. Talán körbenézhetnénk ott. Az információ nagy kincs. Az a hely meg tele van információval, csak meg kell keresni.* Fel is áll a kidőlt fáról, hogy elindulhassanak, csakhogy ugye az apródnak nincsen mása, mint a két lába, de ez annyira nem nagy probléma.*
- Gyere!* Biccent a csatamén felé, mert lóval fognak menni. Arelownak nem esik nehezére, hogy felhágjon az állat hátára, de ezt nem várhatja el nálánál jóval kisebb fiúnál. Ezért hát a kezét nyújtja neki, hogy felhúzza a nyeregbe.*
- A páncélomba vagy a nyeregbe kapaszkodhatsz is.* Direkt nem mondja, hogy ölelje át, mert az lehet elég gyerekes lenne. Ha akarja megteheti a fiú, de valószínűleg nem fogja. Mondjuk a páncéljának akad annyi kiszögellése, hogy találjon rajta kényelmes fogást.*
- Elhelyezkedtél rendesen?* Kérdezi, ha már fent van a másik is. Persze, csak ha fel mer ülni mögé, mert ha akar, akkor gyalogolhat is.*
* Végül is igaz, ami igaz, hogy a páncélos hallotta nem is egyszer, hogy a gnómok között sok a tehetséges mágiahasználó. Ez azért egy elég lényeges dolog, ami talán nagyon is a hasznára válhat.*
- Hmmm. Van benne valami.* Mondja, bár nem az lesz az első dolga, hogy frissen szerzet apródját kihasználja, de azért a gondolatot nem veti el, hogy talán később, ha a helyzet úgy adja, akkor ne tegyenek egy próbát. Mert bizony az már eldőlt, hogy lesz apródja, mégpedig Morzden személyében. A formaságokon átesnek, így aztán jöhet a nagy kérdés, hogy merre tovább. A lehetőségek adottak és a könyvtár közel is lenne, így aztán a páncélos inkább arra tenné le a voksát.*
- A lebegő torony messze van ide, de a könyvtár az nem. Talán körbenézhetnénk ott. Az információ nagy kincs. Az a hely meg tele van információval, csak meg kell keresni.* Fel is áll a kidőlt fáról, hogy elindulhassanak, csakhogy ugye az apródnak nincsen mása, mint a két lába, de ez annyira nem nagy probléma.*
- Gyere!* Biccent a csatamén felé, mert lóval fognak menni. Arelownak nem esik nehezére, hogy felhágjon az állat hátára, de ezt nem várhatja el nálánál jóval kisebb fiúnál. Ezért hát a kezét nyújtja neki, hogy felhúzza a nyeregbe.*
- A páncélomba vagy a nyeregbe kapaszkodhatsz is.* Direkt nem mondja, hogy ölelje át, mert az lehet elég gyerekes lenne. Ha akarja megteheti a fiú, de valószínűleg nem fogja. Mondjuk a páncéljának akad annyi kiszögellése, hogy találjon rajta kényelmes fogást.*
- Elhelyezkedtél rendesen?* Kérdezi, ha már fent van a másik is. Persze, csak ha fel mer ülni mögé, mert ha akar, akkor gyalogolhat is.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-25 16:35:01
Üzenet elküldve: 2020-10-25 16:35:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni...//
* Visszatérve a tisztásra Vlendort keresi a találkozási ponton. Ha még nem ért ide, akkor vár, ha meg már ott van, akkor egyből bele is vág.*
- Na találtál megfelelő helyet? Nekem sikerült elintézni mindent, amiért mentem. Egy óra múlva kell visszamenni azért, amit rendeltem. Szóval elviszem a szamarat a hússal együtt és beteszem a részed a raktárba, mivel én még ma vagy holnap feldolgozom a sajátomat. Ha akarsz jössz, ha nem nem. Illetve meg is van, hogy mennyit kell fizetned nekem. Tehát, az asztalos szerszámok háromszázharmincöt aranyat kóstálnak, a fenőkő tizenhét, a tű és cérna huszonnyolc, a bőrműves ár tizenhét arany. Az összesen háromszázkilencvenhét, vagyis kerekítve négyszáz arany. A raktárat egy hatra lehet bérelni ötven aranyért. Azt én állom, de nem hiszem, hogy ki is fogom használni, szóval használd, ha akarod. Valamilyen Kalmárban lesz, amit korábban Kósza Pintynek neveztek.* Fejezi be a mondandóját, de már kezd is bele a következőbe.*
- Akkor, amíg telik az az óra mutasd meg, hogy mit találtál. Én a saját hús részemet ott le is raknám, mert nekem ott fog kelleni.
* Visszatérve a tisztásra Vlendort keresi a találkozási ponton. Ha még nem ért ide, akkor vár, ha meg már ott van, akkor egyből bele is vág.*
- Na találtál megfelelő helyet? Nekem sikerült elintézni mindent, amiért mentem. Egy óra múlva kell visszamenni azért, amit rendeltem. Szóval elviszem a szamarat a hússal együtt és beteszem a részed a raktárba, mivel én még ma vagy holnap feldolgozom a sajátomat. Ha akarsz jössz, ha nem nem. Illetve meg is van, hogy mennyit kell fizetned nekem. Tehát, az asztalos szerszámok háromszázharmincöt aranyat kóstálnak, a fenőkő tizenhét, a tű és cérna huszonnyolc, a bőrműves ár tizenhét arany. Az összesen háromszázkilencvenhét, vagyis kerekítve négyszáz arany. A raktárat egy hatra lehet bérelni ötven aranyért. Azt én állom, de nem hiszem, hogy ki is fogom használni, szóval használd, ha akarod. Valamilyen Kalmárban lesz, amit korábban Kósza Pintynek neveztek.* Fejezi be a mondandóját, de már kezd is bele a következőbe.*
- Akkor, amíg telik az az óra mutasd meg, hogy mit találtál. Én a saját hús részemet ott le is raknám, mert nekem ott fog kelleni.
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-25 15:34:10
Üzenet elküldve: 2020-10-25 15:34:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Valuryen//
*Ó, ha azt kéne elregélnie, hogy mi a vágya minden bizonnyal annyi idő telne el, hogy az ő haja is magára öltené azt a színt, mellyel a férfié tündököl. A forróvízben megejtett fürdő csak a jéghegy csúcsa lenne, az aljáig még rengeteg mindent sorolhatna mellé. De azért ezt a szemtelen megjegyzést sem hagyja tétlenül eloldalogni. Kékjeit összeszűkítve fújja fel kissé arcát, majd egy mély sóhajjal megingatva a fejét csípőre is vágja a kezeit.*
- A meleg víz az elkényeztetett fajankóknak való. Az igazán bátrak a hidegben mártóznak meg, már, ha kedvük úgy tartja. Az én kedvem most nem tartja úgy, de ha akarnám megtenném.
*Vág is vissza, de a hangjából nem hallatszódik neheztelés a férfira, hisz az ő szája szélében is megjelenik az a kis gödröcske, ami egy mosoly eljövetelét harsogja be.*
- A nap az teljesen más tészta.
*jegyzi meg félvárról, majd már kissé kétkedő pillantásokkal méregeti a férfit, ahogy amaz tovább invitálja. Na nem mintha nem bízna az emberekben. ~Pedig ez teljes mértékig így van amúgy.~ De épp elégszer csapták már be, okoztak neki csalódást és kapott annyi elutasítást, hogy a bizalmát nem adja olyan könnyedén oda ismeretlennek.*
- Három emberöltő.
*Csípi is el a mellékesnek tűnő információt, így szemei azonnal aprólékosabban kezdenek is kutakodni. Amikor észreveszi a hegyesedő füleket már teljesen megvilágosodva bólogat is, inkább magának, hogy így már érti honnan ez a sok témában szerzett szakértelem.*
- te igen okos elfnek tűnsz.
*Jegyzi meg színtelen hangon, így elképzelhető fejtörést okozva Valuryennek. Hisz kissé talán kérdéses lehet a dolog, hogy most bóknak szánta e a megjegyzést vagy épp ellenkezőleg.*
- Köszönöm szépen.
*Mosolyodik el már bátrabban a dicséretre, de hamar le is konyulnak ajkai mikor már a ruháiról esik szó.*
- Mi baj van ezekkel?
*Pislog le magára értetlenül, de közben a tétovázást el is hagyva indul kifelé a tisztásról egyenest a piacot célozva meg. Az mondjuk igaz, hogy sok aranya nincs, így a ruhavásárlásból nem igen lesz semmi, viszont nézelődni azért még szabad. Aztán meg legalább nem egyedül teszi majd meg. Persze azért alaposan odafigyel, nehogy pórul járjon a férfival is. De, ha gyanús lesz a helyzet, majd a piaci tömegben elkeveredik tőle, s ügyesen köddé válik.*
- Igazából a Valuryen is szépen hangzik. *Tűnődik el kissé, hogy a hirtelen lehetőséget az ismerkedésre hogyan is indítsa be igazán.* Szóval... Mivel foglalkozol?
*Ha a férfi is megindul vele úgy mellette ballagva pillant fel kíváncsian annak arcára. Szívesen elhallgatja a férfit, amíg a nyüzsgésbe érnek, ő magáról úgy sem sok izgalmas dologgal szolgálhat.*
*Ó, ha azt kéne elregélnie, hogy mi a vágya minden bizonnyal annyi idő telne el, hogy az ő haja is magára öltené azt a színt, mellyel a férfié tündököl. A forróvízben megejtett fürdő csak a jéghegy csúcsa lenne, az aljáig még rengeteg mindent sorolhatna mellé. De azért ezt a szemtelen megjegyzést sem hagyja tétlenül eloldalogni. Kékjeit összeszűkítve fújja fel kissé arcát, majd egy mély sóhajjal megingatva a fejét csípőre is vágja a kezeit.*
- A meleg víz az elkényeztetett fajankóknak való. Az igazán bátrak a hidegben mártóznak meg, már, ha kedvük úgy tartja. Az én kedvem most nem tartja úgy, de ha akarnám megtenném.
*Vág is vissza, de a hangjából nem hallatszódik neheztelés a férfira, hisz az ő szája szélében is megjelenik az a kis gödröcske, ami egy mosoly eljövetelét harsogja be.*
- A nap az teljesen más tészta.
*jegyzi meg félvárról, majd már kissé kétkedő pillantásokkal méregeti a férfit, ahogy amaz tovább invitálja. Na nem mintha nem bízna az emberekben. ~Pedig ez teljes mértékig így van amúgy.~ De épp elégszer csapták már be, okoztak neki csalódást és kapott annyi elutasítást, hogy a bizalmát nem adja olyan könnyedén oda ismeretlennek.*
- Három emberöltő.
*Csípi is el a mellékesnek tűnő információt, így szemei azonnal aprólékosabban kezdenek is kutakodni. Amikor észreveszi a hegyesedő füleket már teljesen megvilágosodva bólogat is, inkább magának, hogy így már érti honnan ez a sok témában szerzett szakértelem.*
- te igen okos elfnek tűnsz.
*Jegyzi meg színtelen hangon, így elképzelhető fejtörést okozva Valuryennek. Hisz kissé talán kérdéses lehet a dolog, hogy most bóknak szánta e a megjegyzést vagy épp ellenkezőleg.*
- Köszönöm szépen.
*Mosolyodik el már bátrabban a dicséretre, de hamar le is konyulnak ajkai mikor már a ruháiról esik szó.*
- Mi baj van ezekkel?
*Pislog le magára értetlenül, de közben a tétovázást el is hagyva indul kifelé a tisztásról egyenest a piacot célozva meg. Az mondjuk igaz, hogy sok aranya nincs, így a ruhavásárlásból nem igen lesz semmi, viszont nézelődni azért még szabad. Aztán meg legalább nem egyedül teszi majd meg. Persze azért alaposan odafigyel, nehogy pórul járjon a férfival is. De, ha gyanús lesz a helyzet, majd a piaci tömegben elkeveredik tőle, s ügyesen köddé válik.*
- Igazából a Valuryen is szépen hangzik. *Tűnődik el kissé, hogy a hirtelen lehetőséget az ismerkedésre hogyan is indítsa be igazán.* Szóval... Mivel foglalkozol?
*Ha a férfi is megindul vele úgy mellette ballagva pillant fel kíváncsian annak arcára. Szívesen elhallgatja a férfit, amíg a nyüzsgésbe érnek, ő magáról úgy sem sok izgalmas dologgal szolgálhat.*
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-25 09:11:56
Üzenet elküldve: 2020-10-25 09:11:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Bobbir hosszú út után, egyedül érkezik vissza a tisztásra az erdei ösvényen át. Világot látni volt a város határain túl, és látott belőle eleget, talán még sokat is. Megbánásnak azért nyoma sincs a szívében, sőt inkább még mindig dédelgeti a nemrég szerzett kedves és izgalmas emlékeket. Arca derűs, tekintete fürkésző, kíváncsi, hogy változott-e bármi az ismerős környéken amíg távol volt. Tapasztalt már egyet s mást az elmúlt években, így alig lepné meg, ha már semmi sem a régi helyén lenne. Persze reménykedik, hogy azért maradt kő a kövön és fej a nyakon.
Az ösvényről letér a rétre, ahol elidőzik egy kicsit. Kora reggel lévén a környék még kihalt, viszont ő így is szereti. Megkeres egy-egy ismerős fát, olyanokat, ahol sokat ült hajdanán. Meglapogatja a fák törzsét, hogy érezze, újra itt van, és nem a végeláthatatlan és lapos szántóföldön. Ugyanezt éppenséggel megtehette volna akkor is, amikor az erdő fái közé vezette az ösvény, de ugye mégiscsak itt az igazi.*
~Legjobb lesz, ha bemegyek a városba és megreggelizem. Ki kell pótolni azt az utolsó néhány falatot a tarisznyámból.~
*Ezzel az elhatározással Bobbir a város felé veszi az irányt. Kétli, hogy otthon várná bárki is, úgyhogy ismét csak egy fogadó szolgáltatásait kell majd igénybe vennie. Annyi baj legyen, már elég gyakorlott benne.*
Az ösvényről letér a rétre, ahol elidőzik egy kicsit. Kora reggel lévén a környék még kihalt, viszont ő így is szereti. Megkeres egy-egy ismerős fát, olyanokat, ahol sokat ült hajdanán. Meglapogatja a fák törzsét, hogy érezze, újra itt van, és nem a végeláthatatlan és lapos szántóföldön. Ugyanezt éppenséggel megtehette volna akkor is, amikor az erdő fái közé vezette az ösvény, de ugye mégiscsak itt az igazi.*
~Legjobb lesz, ha bemegyek a városba és megreggelizem. Ki kell pótolni azt az utolsó néhány falatot a tarisznyámból.~
*Ezzel az elhatározással Bobbir a város felé veszi az irányt. Kétli, hogy otthon várná bárki is, úgyhogy ismét csak egy fogadó szolgáltatásait kell majd igénybe vennie. Annyi baj legyen, már elég gyakorlott benne.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-25 06:48:30
Üzenet elküldve: 2020-10-25 06:48:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*A részletes beszámolónak nagyon örül, főként annak, hogy a gondolatait és érzéseit is megosztja Arelow a történettel kapcsolatban. Így jobban megismeri a lovag gondolkodását és azt, hogy milyen célok, érzések hajtják a küldetésében. Örömmel fogadja, hogy a lovag nemes szívűnek tartja, ugyanakkor fiatalnak is, amit Morz is jól tud, de mégis kénytelen koránál idősebben viselkedni, hiszen a családja nélkül hamar kell felnőnie az élethez. Arelow közben egyetérteni látszik azzal, hogy a mágia útján kell folytatniuk a keresést. Ehhez Morz-nak is van egy gondolata.*
- Én sem foglalkoztam vele eddig, de azt tudom, hogy a népem nagyon fogékony az ilyesmire. *A gnómok közül köztudottan sokaknak van affinitása a tudományos dolgok felé, így nincs ez másképp a jelen helyzettel is. Amint ezen gondolkodik a fiú, a lovag rövid némaságba burkolózása után megszólal. Morz meglepetten kapja fel a fejét, persze fülig érő szájjal.*
- Nem fogod megbánni, meglásd. *Fel is pattan a tönkről örömében, hiszen nem maradhatna itt a végtelenségig. Küldetésük van, ami immár Morz küldetése is, így minden erejével és tudásával támogatni fogja Arelow törekvéseit.*
- Először vagy a mágustoronyban vagy a templom könyvtárában kellene keresgélnünk. Ott hátha találunk valakit, vagy valami leírást, ami segít. *Persze ez csak javaslat, hiszen a lovag dönt merre mennek, de ötletét nem rest megosztani a másikkal. Lehet, hogy Arelow-nak jobb ötlete támad, s akkor a lovagot abban az ötletben fogja támogatni. Közben az jut eszébe, hogy hogyan fognak közlekedni. Csataménen még nem ült egyáltalán, de az is lehet, hogy nem ülhet majd fel. Fiatalos, cikázó gondolatai mindenesetre áramlanak.*
*A részletes beszámolónak nagyon örül, főként annak, hogy a gondolatait és érzéseit is megosztja Arelow a történettel kapcsolatban. Így jobban megismeri a lovag gondolkodását és azt, hogy milyen célok, érzések hajtják a küldetésében. Örömmel fogadja, hogy a lovag nemes szívűnek tartja, ugyanakkor fiatalnak is, amit Morz is jól tud, de mégis kénytelen koránál idősebben viselkedni, hiszen a családja nélkül hamar kell felnőnie az élethez. Arelow közben egyetérteni látszik azzal, hogy a mágia útján kell folytatniuk a keresést. Ehhez Morz-nak is van egy gondolata.*
- Én sem foglalkoztam vele eddig, de azt tudom, hogy a népem nagyon fogékony az ilyesmire. *A gnómok közül köztudottan sokaknak van affinitása a tudományos dolgok felé, így nincs ez másképp a jelen helyzettel is. Amint ezen gondolkodik a fiú, a lovag rövid némaságba burkolózása után megszólal. Morz meglepetten kapja fel a fejét, persze fülig érő szájjal.*
- Nem fogod megbánni, meglásd. *Fel is pattan a tönkről örömében, hiszen nem maradhatna itt a végtelenségig. Küldetésük van, ami immár Morz küldetése is, így minden erejével és tudásával támogatni fogja Arelow törekvéseit.*
- Először vagy a mágustoronyban vagy a templom könyvtárában kellene keresgélnünk. Ott hátha találunk valakit, vagy valami leírást, ami segít. *Persze ez csak javaslat, hiszen a lovag dönt merre mennek, de ötletét nem rest megosztani a másikkal. Lehet, hogy Arelow-nak jobb ötlete támad, s akkor a lovagot abban az ötletben fogja támogatni. Közben az jut eszébe, hogy hogyan fognak közlekedni. Csataménen még nem ült egyáltalán, de az is lehet, hogy nem ülhet majd fel. Fiatalos, cikázó gondolatai mindenesetre áramlanak.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-24 21:23:34
Üzenet elküldve: 2020-10-24 21:23:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* A páncélos csak mesél és mesél és mesél. Szinte mindent elmond, ami csak megtörtént vele a hárpia ügyében. Elég részletesen, hogy bárki megértse. Naná, hogy figyeli közben a másik arcjátékát, ami árulkodik az érzelmeiről. Értékeli azt is, hogy nem szólnak bele a mesélésébe, bár őszintén szólva nagyon lehetőséget sem hagy erre a páncélos. Amikor aztán végül befejezi a történetet Morzden rögtön kifejezi, hogy mennyire együtt érez a férfival.*
- Szíved nemes, bár még fiatal.* Dicséri, de azt már nem teszi hozzá, hogy ez vezet a gyors halálhoz is. Ötletet is ad neki, ami eddig még csak motoszkált a fejében.*
- Én is ezen gondolkodtam, bár a mágia nem áll túl közel a szívemhez.* Muszáj lesz nyitnia ebben az irányban, mert ha nem küzdi le az ellenszenvét, akkor soha nem találja meg azt a boszorkányt. Márpedig annak a fertelemnek pusztulnia kell! Talán lehet mégis meg kéne fontolnia, hogy igénybe vegye a kicsi segítségét. Egy darabig némán hallgat, de aztán megszólal fáradtan.*
- Jól van, legyen hát! Légy az apródom és segíts nekem az utam során! Cserébe én meg átadom a tudásom és tapasztalatom neked.* Komolyan veszi a másikat, így aztán fedetlen jobbját nyújtja, hogy megpecsételjék ezt az egyességet. Végül is úgy hallotta, hogy a gnómok nagy tudású népségek. Na meg erősek is, mint a bivaly. Két nagyon is jól kihasználható erény ez.*
* A páncélos csak mesél és mesél és mesél. Szinte mindent elmond, ami csak megtörtént vele a hárpia ügyében. Elég részletesen, hogy bárki megértse. Naná, hogy figyeli közben a másik arcjátékát, ami árulkodik az érzelmeiről. Értékeli azt is, hogy nem szólnak bele a mesélésébe, bár őszintén szólva nagyon lehetőséget sem hagy erre a páncélos. Amikor aztán végül befejezi a történetet Morzden rögtön kifejezi, hogy mennyire együtt érez a férfival.*
- Szíved nemes, bár még fiatal.* Dicséri, de azt már nem teszi hozzá, hogy ez vezet a gyors halálhoz is. Ötletet is ad neki, ami eddig még csak motoszkált a fejében.*
- Én is ezen gondolkodtam, bár a mágia nem áll túl közel a szívemhez.* Muszáj lesz nyitnia ebben az irányban, mert ha nem küzdi le az ellenszenvét, akkor soha nem találja meg azt a boszorkányt. Márpedig annak a fertelemnek pusztulnia kell! Talán lehet mégis meg kéne fontolnia, hogy igénybe vegye a kicsi segítségét. Egy darabig némán hallgat, de aztán megszólal fáradtan.*
- Jól van, legyen hát! Légy az apródom és segíts nekem az utam során! Cserébe én meg átadom a tudásom és tapasztalatom neked.* Komolyan veszi a másikat, így aztán fedetlen jobbját nyújtja, hogy megpecsételjék ezt az egyességet. Végül is úgy hallotta, hogy a gnómok nagy tudású népségek. Na meg erősek is, mint a bivaly. Két nagyon is jól kihasználható erény ez.*
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-23 19:31:31
Üzenet elküldve: 2020-10-23 19:31:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Biztosan nem tudja a lovagot átverni a korát illetően, de ennyi titkot megenged a másikkal szemben. Érdeklődve hallgatja, ahogy Arelow a kovácsnál készítteti a fegyverzetét, majd a történet ebből bontakozik ki. Osztatlan figyelmet szentel a lovag történetének, hogy teljesen meg tudja érteni a helyzetet, amiben a harcos van. Történet közben elismerően tekint fel a másikra, annak bátorságát méltatva, hogy a tűzbe vetette magát egy rászorulóért. Nem akarja félbeszakítani Arelow-ot, de a hárpiánál kigubbad a szeme. Nem hallott még a hárpiákról, de azt biztosan megérti, hogy valami veszélyes, női alakú szörnyeteg lehet. Részletesebben is megtudja, hogy az a hárpia tényleg egy emberi nőre hasonlít, csak szárnya van, meg ezek szerint tyúk lába, meg szürke bőre. A két kicsiny hallatán újra nagyot néz a lovagra. Elszörnyülködik, amikor meghallja, hogy a hárpiát milyen mocskos módon használták ki. Szinte kezd mérges lenni arra az öregasszonyra, aki meg akarna ölni egy kihasználható teremtményt. Már kezdi sejteni, hogy nem a hárpia volt a szörny a történetben, hanem az öreg elf nő, aki ilyen gonosz lelkű volt vele. Újra elcsodálkozik, hogy a banya milyen egyszerűen eltűnt, megfoghatatlanul. Számtalan kérdése lenne közben, de tudja, hogy tiszteletlenség mindig közbe szólni. Arelow-ot komolyan felzaklatja a történet, amit teljesen jogosnak tart egy nemes lelkű lovag esetében. A történet végén egy darabig szótlanul emészti a hallottakat, majd elszántan szólal meg.*
- Ezért szeretnék az apródod lenni. Nem szeretem, ha bántanak másokat, és utálom az ilyen gonosz lényeket. Nem félek harcolni ellenük! *Őt is felzaklatja a történet, de csak pont annyira, hogy elszántsága még erősebb legyen. Az egyetlen nyomon elgondolkodik.*
- Biztosan valami mód, hogy az ékszer elvezessen a banyához, csak nem tudom mi. Itt már nem erő kell, hanem valami több. *Gondolkodóba esik, de egyelőre még nincs ötlete, inkább csak kimondja amit gondol.*
- Sajnálom szegény hárpiát. Attól még, hogy nem ember, nem szabad állatként bánni vele. Senkivel sem szabad ilyen csúnyán bánni! *Nagyon bántja az igazságérzetét, s egyáltalán nem ítéli el a lovagot amiért kiállt a hárpia mellett.*
- Talán egy mágus segíthetne, vagy valami varázs. *A banya ellen nem jut eszébe ennél jobb, de ezt már bizonyára jól tudja a lovag is. Már csak a módot kell megkeresniük.*
- Segíteni szeretnék benne. Engedd meg kérlek! *Fiatalos arca nagyon határozott, ugyanakkor kérlelő is. Szeretné a lovagok nemes életútját követni, és Arelow pont olyan lovag akire fel tud nézni az erényeiért.*
*Biztosan nem tudja a lovagot átverni a korát illetően, de ennyi titkot megenged a másikkal szemben. Érdeklődve hallgatja, ahogy Arelow a kovácsnál készítteti a fegyverzetét, majd a történet ebből bontakozik ki. Osztatlan figyelmet szentel a lovag történetének, hogy teljesen meg tudja érteni a helyzetet, amiben a harcos van. Történet közben elismerően tekint fel a másikra, annak bátorságát méltatva, hogy a tűzbe vetette magát egy rászorulóért. Nem akarja félbeszakítani Arelow-ot, de a hárpiánál kigubbad a szeme. Nem hallott még a hárpiákról, de azt biztosan megérti, hogy valami veszélyes, női alakú szörnyeteg lehet. Részletesebben is megtudja, hogy az a hárpia tényleg egy emberi nőre hasonlít, csak szárnya van, meg ezek szerint tyúk lába, meg szürke bőre. A két kicsiny hallatán újra nagyot néz a lovagra. Elszörnyülködik, amikor meghallja, hogy a hárpiát milyen mocskos módon használták ki. Szinte kezd mérges lenni arra az öregasszonyra, aki meg akarna ölni egy kihasználható teremtményt. Már kezdi sejteni, hogy nem a hárpia volt a szörny a történetben, hanem az öreg elf nő, aki ilyen gonosz lelkű volt vele. Újra elcsodálkozik, hogy a banya milyen egyszerűen eltűnt, megfoghatatlanul. Számtalan kérdése lenne közben, de tudja, hogy tiszteletlenség mindig közbe szólni. Arelow-ot komolyan felzaklatja a történet, amit teljesen jogosnak tart egy nemes lelkű lovag esetében. A történet végén egy darabig szótlanul emészti a hallottakat, majd elszántan szólal meg.*
- Ezért szeretnék az apródod lenni. Nem szeretem, ha bántanak másokat, és utálom az ilyen gonosz lényeket. Nem félek harcolni ellenük! *Őt is felzaklatja a történet, de csak pont annyira, hogy elszántsága még erősebb legyen. Az egyetlen nyomon elgondolkodik.*
- Biztosan valami mód, hogy az ékszer elvezessen a banyához, csak nem tudom mi. Itt már nem erő kell, hanem valami több. *Gondolkodóba esik, de egyelőre még nincs ötlete, inkább csak kimondja amit gondol.*
- Sajnálom szegény hárpiát. Attól még, hogy nem ember, nem szabad állatként bánni vele. Senkivel sem szabad ilyen csúnyán bánni! *Nagyon bántja az igazságérzetét, s egyáltalán nem ítéli el a lovagot amiért kiállt a hárpia mellett.*
- Talán egy mágus segíthetne, vagy valami varázs. *A banya ellen nem jut eszébe ennél jobb, de ezt már bizonyára jól tudja a lovag is. Már csak a módot kell megkeresniük.*
- Segíteni szeretnék benne. Engedd meg kérlek! *Fiatalos arca nagyon határozott, ugyanakkor kérlelő is. Szeretné a lovagok nemes életútját követni, és Arelow pont olyan lovag akire fel tud nézni az erényeiért.*
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-22 22:25:10
Üzenet elküldve: 2020-10-22 22:25:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* A kölyök titkolózik, ami annyit jelenthet, hogy fiatal. Talán túlságosan is. Jó emberismerő a lovag, szóval nagyjából elboldogul az ilyen dolgokkal. Mindegy egyelőre ezt nem firtatja. Talán később jobban kikérdezi. Meg majd attól is függ ez az egész, hogy miképpen szolgál, mert hát az is igaz, hogy az ilyesmit fiatalon kezdik, csak ő nem éppen veszélytelen küldetésre indul. Nem mellesleg elég kíváncsi is a természete. Na, de nem esik bele abba a hibába, mint legutóbb, így aztán pihenés közben elmondja neki a többi részletet is.*
- Ma is voltam a kovácsnál rendelést leadni. Éppen az egyik fogadó irányába tartottam, hogy egy pohár bort megigyak, amikor füstöt pillantottam meg. Nemsokára már kiáltozni is kezdtek a jó népek. Tűz ütött ki az egyik házban. Egy idős elf öregasszony házáról volt szó. Ez még hagyján, mert az is kiderült, hogy egy Rhinda nevezetű asszonyság meg bent ragadt a padláson. Már maga a tény elég gyanús volt, hogy a padláson van, de hallatszott is, hogy sikoltozik. A birka népség meg csak állt és nézet. Ha nem vagyok ott előttük ég porrá az egész kóceráj. Megszerveztem az oltást és aztán behatoltam az égő házba. Felrohantam a padlásra és ott a sötétben megtaláltam Rhinda asszonyságot. Tudod ki volt ez a Rhinda? Ne is találgass, mert soha nem jönnél rá. Egy teljesen meztelen hárpia nő volt. Érted? Egy hárpiát tartott a padláson az a vénasszony. Gondolhatod, hogy mekkorát néztem, de hát mit tehettem volna? Nem hagyhattam, hogy bent égjen, mert ahhoz túlságosan is emberi volt. Nem valami szörnyetegről volt szó. Nem! Egy szép asszonyról, akinek szárnyai is voltak, meg karmos tyúklábai. Na meg szürke bőre, mint egy halottnak. Megbontottam hát a tetőt, hogy ki tudjon szállni, de az a tyúkeszű nem akart. Az ingemet a fejére dobtam és úgy ugrottam rá, mint ahogyan azt a madaraknál is szokás. Csakhogy ez nem volt madár, így nem még, hogy megnyugodott volna, de inkább rugdosni kezdett. Úgy megrúgott, hogy majd felbuktam, pedig én nem vagyok egy kisember. Tudod miért nem akart kirepülni? Megmondom én neked. Mert volt két kicsinye fent egy fészekben. Úgy másztam fel értük. Az egyiket vitte ő a kezében, de a másik az nálam volt. Amint a kezembe vetem rögtön el is repült. Én meg kimásztam egy létrán, de úgy, hogy a kicsit a pólóm alá rejtettem el, mert félő volt, hogy a tudatlan csőcselék megöli. Egy gyermeket. Nem egy szörny volt, csak egy pihés gyermek. Aztán félrevonultam a nővel, hogy a kicsit a gondjaira bízzam. Erre kiderül, hogy az anyját jó pénzért örömlányként használta. Tudni kell, hogy ezek a lények eléggé könnyen elcsábíthatóak. Szóval valaki megtermékenyítette jó pénzért. Azt is elárulta, hogy bizony a kölyköket eladja, vagy levágja. Levágja. Érted? Nekem is felajánlotta, hogy fizet amiért segítettem, vagy megfőzi levesnek. Na ez aztán több, mint elég volt. Elhatároztam, hogy megölöm azt a nőt. Bementünk egy házba, de nem tudtam megölni. Amikor a felkínált aranyért nyúltam inkább a torkát ragadtam meg. Vagyis csak akartam, mert úgy arrébb táncolt, mintha ott sem lett volna előttem. Aztán hús! eltűnt, mintha ott sem lett volna. Se villanás, se fényjáték, semmi. Vele együtt a kicsi hárpia is eltűnt, de a földre eset arany meg ott lapult a zsebemben. Hát ez történt. Azt még hozzátenném, hogy a házát meg gyújtogatók gyújtották fel a hárpia miatt. A lovagi erkölcsök megkövetelik, hogy védjük az elesetteket és a szükséget szenvedőket. Az én szememben az a kicsi fióka is az volt. Az asszony pedig a szörnyeteg. Addig nem nyugszom, amíg az a négyszáz arany nem kerül a torkára.* Fejezi be a történetet a lovag, de hallatszik a hangján, hogy erősen feldúlt állapotban van.*
- Az egyetlen nyomom ez a ritka és egyedi készítésű ékszer, amit a fészekben találtam. Az is meglehet, hogy ez téves, de muszáj ezen a nyomon elindulnom. Szóval most már te is tudod.* Arelow nem ítélné el a kölyköt, ha az megszólná, amiért egy szörnyet védelmez, mert ez neki mást jelent, mint a többségnek. A szörnyek gyakorta köztünk járnak, csak kedves arcot öltenek.*
* A kölyök titkolózik, ami annyit jelenthet, hogy fiatal. Talán túlságosan is. Jó emberismerő a lovag, szóval nagyjából elboldogul az ilyen dolgokkal. Mindegy egyelőre ezt nem firtatja. Talán később jobban kikérdezi. Meg majd attól is függ ez az egész, hogy miképpen szolgál, mert hát az is igaz, hogy az ilyesmit fiatalon kezdik, csak ő nem éppen veszélytelen küldetésre indul. Nem mellesleg elég kíváncsi is a természete. Na, de nem esik bele abba a hibába, mint legutóbb, így aztán pihenés közben elmondja neki a többi részletet is.*
- Ma is voltam a kovácsnál rendelést leadni. Éppen az egyik fogadó irányába tartottam, hogy egy pohár bort megigyak, amikor füstöt pillantottam meg. Nemsokára már kiáltozni is kezdtek a jó népek. Tűz ütött ki az egyik házban. Egy idős elf öregasszony házáról volt szó. Ez még hagyján, mert az is kiderült, hogy egy Rhinda nevezetű asszonyság meg bent ragadt a padláson. Már maga a tény elég gyanús volt, hogy a padláson van, de hallatszott is, hogy sikoltozik. A birka népség meg csak állt és nézet. Ha nem vagyok ott előttük ég porrá az egész kóceráj. Megszerveztem az oltást és aztán behatoltam az égő házba. Felrohantam a padlásra és ott a sötétben megtaláltam Rhinda asszonyságot. Tudod ki volt ez a Rhinda? Ne is találgass, mert soha nem jönnél rá. Egy teljesen meztelen hárpia nő volt. Érted? Egy hárpiát tartott a padláson az a vénasszony. Gondolhatod, hogy mekkorát néztem, de hát mit tehettem volna? Nem hagyhattam, hogy bent égjen, mert ahhoz túlságosan is emberi volt. Nem valami szörnyetegről volt szó. Nem! Egy szép asszonyról, akinek szárnyai is voltak, meg karmos tyúklábai. Na meg szürke bőre, mint egy halottnak. Megbontottam hát a tetőt, hogy ki tudjon szállni, de az a tyúkeszű nem akart. Az ingemet a fejére dobtam és úgy ugrottam rá, mint ahogyan azt a madaraknál is szokás. Csakhogy ez nem volt madár, így nem még, hogy megnyugodott volna, de inkább rugdosni kezdett. Úgy megrúgott, hogy majd felbuktam, pedig én nem vagyok egy kisember. Tudod miért nem akart kirepülni? Megmondom én neked. Mert volt két kicsinye fent egy fészekben. Úgy másztam fel értük. Az egyiket vitte ő a kezében, de a másik az nálam volt. Amint a kezembe vetem rögtön el is repült. Én meg kimásztam egy létrán, de úgy, hogy a kicsit a pólóm alá rejtettem el, mert félő volt, hogy a tudatlan csőcselék megöli. Egy gyermeket. Nem egy szörny volt, csak egy pihés gyermek. Aztán félrevonultam a nővel, hogy a kicsit a gondjaira bízzam. Erre kiderül, hogy az anyját jó pénzért örömlányként használta. Tudni kell, hogy ezek a lények eléggé könnyen elcsábíthatóak. Szóval valaki megtermékenyítette jó pénzért. Azt is elárulta, hogy bizony a kölyköket eladja, vagy levágja. Levágja. Érted? Nekem is felajánlotta, hogy fizet amiért segítettem, vagy megfőzi levesnek. Na ez aztán több, mint elég volt. Elhatároztam, hogy megölöm azt a nőt. Bementünk egy házba, de nem tudtam megölni. Amikor a felkínált aranyért nyúltam inkább a torkát ragadtam meg. Vagyis csak akartam, mert úgy arrébb táncolt, mintha ott sem lett volna előttem. Aztán hús! eltűnt, mintha ott sem lett volna. Se villanás, se fényjáték, semmi. Vele együtt a kicsi hárpia is eltűnt, de a földre eset arany meg ott lapult a zsebemben. Hát ez történt. Azt még hozzátenném, hogy a házát meg gyújtogatók gyújtották fel a hárpia miatt. A lovagi erkölcsök megkövetelik, hogy védjük az elesetteket és a szükséget szenvedőket. Az én szememben az a kicsi fióka is az volt. Az asszony pedig a szörnyeteg. Addig nem nyugszom, amíg az a négyszáz arany nem kerül a torkára.* Fejezi be a történetet a lovag, de hallatszik a hangján, hogy erősen feldúlt állapotban van.*
- Az egyetlen nyomom ez a ritka és egyedi készítésű ékszer, amit a fészekben találtam. Az is meglehet, hogy ez téves, de muszáj ezen a nyomon elindulnom. Szóval most már te is tudod.* Arelow nem ítélné el a kölyköt, ha az megszólná, amiért egy szörnyet védelmez, mert ez neki mást jelent, mint a többségnek. A szörnyek gyakorta köztünk járnak, csak kedves arcot öltenek.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-22 10:28:33
Üzenet elküldve: 2020-10-22 10:28:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*A próba és bemutatkozások után némi beszélgetésbe kezdenek. A lovag azt szeretné tudni, hogy hány éves Morz. Némi hezitálás után kitérő választ ad.*
- Fiatal, de pont elég idős, hogy apród legyek. Elbántam a pallosoddal is. *Bizonygatja továbbra is rátermettségét, úgy, hogy nem szeretné elárulni a korát. Fiatal, de az erő megvan benne, ahogy azt láthatta Arelow is. A lovag hangjában és szavaiban van elismerés, lát kurázsit a fiúban. Ennek ellenére röviden elmondja, hogy milyen lehetetlennek tűnő küldetésben van. Morz érdeklődve hallgatja és a szemöldökei is kíváncsian kúsznak fel, amint a sejtelmes történetet hallgatja. A történetről sok kérdése van, amire nagyon kíváncsi.*
- Mi az a boszorka, és miért segítettél neki, ha el akartad pusztítani? *Egy mondatban foglalja össze a kérdését és nagyfokú kíváncsisággal várja a választ. Nagyon érdekelné az egész történet, ez ki is ül egyre kerekedő szemgolyóira. Szereti a nem hétköznapi történeteket, főleg ha az élet úgy hozza, talán még részese is lehet a lovag kalandjának. Bár, egy ilyen ellenség, akit meg se lehetett sebezni az egyáltalán nem a könnyű ellenfelek közé tartozik. Nem hallott még az ilyen boszorkányokról ezért azt sem tudja nagyon, hogy mire képesek. Arelow erős lovag, jól felszerelt, és talán Morz leleményességével és gnómi képességeivel, ketten, együtt sikerülhet legyőzni azt a boszorkát, ami egyedül nem ment a lovagnak. Akárhogyan is nézzük, ketten sokkal többre mennének, mint egyedül. Morz kapott harci alapkiképzést, mint minden Pirtianesi, hiszen ez kötelező ott a gyerekeknek is. Ilyen furcsa dolgokban amit Arelow mesélt még nem volt dolga. Lehet, hogy itt nem a harci tudásával fogja tudni leghatékonyabban segíteni a lovag harcát. Mindenesetre nem tántorodik el. Továbbra is elszánt, hogy a lovag apródja legyen.*
*A próba és bemutatkozások után némi beszélgetésbe kezdenek. A lovag azt szeretné tudni, hogy hány éves Morz. Némi hezitálás után kitérő választ ad.*
- Fiatal, de pont elég idős, hogy apród legyek. Elbántam a pallosoddal is. *Bizonygatja továbbra is rátermettségét, úgy, hogy nem szeretné elárulni a korát. Fiatal, de az erő megvan benne, ahogy azt láthatta Arelow is. A lovag hangjában és szavaiban van elismerés, lát kurázsit a fiúban. Ennek ellenére röviden elmondja, hogy milyen lehetetlennek tűnő küldetésben van. Morz érdeklődve hallgatja és a szemöldökei is kíváncsian kúsznak fel, amint a sejtelmes történetet hallgatja. A történetről sok kérdése van, amire nagyon kíváncsi.*
- Mi az a boszorka, és miért segítettél neki, ha el akartad pusztítani? *Egy mondatban foglalja össze a kérdését és nagyfokú kíváncsisággal várja a választ. Nagyon érdekelné az egész történet, ez ki is ül egyre kerekedő szemgolyóira. Szereti a nem hétköznapi történeteket, főleg ha az élet úgy hozza, talán még részese is lehet a lovag kalandjának. Bár, egy ilyen ellenség, akit meg se lehetett sebezni az egyáltalán nem a könnyű ellenfelek közé tartozik. Nem hallott még az ilyen boszorkányokról ezért azt sem tudja nagyon, hogy mire képesek. Arelow erős lovag, jól felszerelt, és talán Morz leleményességével és gnómi képességeivel, ketten, együtt sikerülhet legyőzni azt a boszorkát, ami egyedül nem ment a lovagnak. Akárhogyan is nézzük, ketten sokkal többre mennének, mint egyedül. Morz kapott harci alapkiképzést, mint minden Pirtianesi, hiszen ez kötelező ott a gyerekeknek is. Ilyen furcsa dolgokban amit Arelow mesélt még nem volt dolga. Lehet, hogy itt nem a harci tudásával fogja tudni leghatékonyabban segíteni a lovag harcát. Mindenesetre nem tántorodik el. Továbbra is elszánt, hogy a lovag apródja legyen.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-21 21:34:20
Üzenet elküldve: 2020-10-21 21:34:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* Arelow is hasonlóan kosra vagy gwufra gondolna, ha már páncélozott harci állatról van szó. Viszont mivel ez csak feltételezés ki egyik fél sem mondja. A próba már annál inkább érdekes, mivel kiállja a gnóm. A bemutatkozást is megejtik, így aztán most már nem ismeretlenek egymásnak. A fiú elég illedelmes , meglátszik, hogy volt része valamilyen oktatásban.*
- Aztán az esztendőkkel hogy állsz? Hányszor vészelted már át a víz hideg hónapjait?* Tudja jól, hogy a gnómoknál másképpen telik az idő és ezért is olyan kíváncsi.*
- Azt látom, hogy megvan benned a kurázsi, szó se róla. Tudod én ám nem egy mindennapi esküt tettem le a mai napon. Ugyanis egy elvetemült boszorkába botlottam és meg kell, hogy mondjam nem tudta még csak hozzá se érni. Sőt még segítettem is neki. Megesküdtem rá, hogy elpusztítom a férget, de ahhoz meg is kéne találni. Kemény és rögös út áll előttem, de akad nyomom, de így se lesz egyszerű.* Sóhajtja fáradtan, mert a mai nap sok energiáját fel is emésztett. Azért, ha átgondolja a dolgot Morzden talán feltudja fogni, hogy miféle ereje lehet annak a boszorkánynak, ha még ez a megtermett férfi megfogni sem bírta. A másik reakcióitól függően talán még el is meséli a történteket részletesebben.*
* Arelow is hasonlóan kosra vagy gwufra gondolna, ha már páncélozott harci állatról van szó. Viszont mivel ez csak feltételezés ki egyik fél sem mondja. A próba már annál inkább érdekes, mivel kiállja a gnóm. A bemutatkozást is megejtik, így aztán most már nem ismeretlenek egymásnak. A fiú elég illedelmes , meglátszik, hogy volt része valamilyen oktatásban.*
- Aztán az esztendőkkel hogy állsz? Hányszor vészelted már át a víz hideg hónapjait?* Tudja jól, hogy a gnómoknál másképpen telik az idő és ezért is olyan kíváncsi.*
- Azt látom, hogy megvan benned a kurázsi, szó se róla. Tudod én ám nem egy mindennapi esküt tettem le a mai napon. Ugyanis egy elvetemült boszorkába botlottam és meg kell, hogy mondjam nem tudta még csak hozzá se érni. Sőt még segítettem is neki. Megesküdtem rá, hogy elpusztítom a férget, de ahhoz meg is kéne találni. Kemény és rögös út áll előttem, de akad nyomom, de így se lesz egyszerű.* Sóhajtja fáradtan, mert a mai nap sok energiáját fel is emésztett. Azért, ha átgondolja a dolgot Morzden talán feltudja fogni, hogy miféle ereje lehet annak a boszorkánynak, ha még ez a megtermett férfi megfogni sem bírta. A másik reakcióitól függően talán még el is meséli a történteket részletesebben.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:03:43
Üzenet elküldve: 2020-10-21 10:03:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Rixriel//
*Nem kell sokat latolgatnia magában, hogy vajon hogyan és miként fog reagálni a másik, mert egész hamar megkapja rá a választ, amit ugyan nem mondd ki hangosan, de előre számított rá. Ez máris egy aprócska győzelem a számára, s az ilyen aprócska győzelmekkel lehet legyűrni a szürke hétköznapokat, legalábbis Valuryen szerint. A lány szavaira csak bólogat komótosan és hümmög néha egyet-egyet. Bár elég ramaty állapotban van, az orra, az arca finom vonalai és a dús ajkak, valamint a haja némileg árulkodó, hogy mégsem egy nagyon finom, nemes fiúcskát talált meg a tisztáson. Persze biztos sosem lehet az ember. A védekező felhorkanásra pedig kedves mosoly húzódik arcára, s hagyja, hogy kiadja magából, nem is akar nagyon ellenkezni.*
-Én jobb szeretem a forró fürdőket, de te tudod, hogy mi a vágyad.
*Csíp oda, ahol talán a legjobban fájhat a másiknak egy aprócska, pimasz gödröcskével a szája szélén.*
-Tán a napot meg szoktad kérni, hogy keljen fel reggelente? Na látod. Néhány dolog csak úgy megtörténik magától, nem kell mögé látni dolgokat. Az elménk eleget tekereg eleve, nem szorul rá, hogy külön rátegyünk egy lapáttal, hidd el.
*Kuncog fel, ahogy orrából dől a füst. Kétes érzései a lánnyal kapcsolatban hamar billennek a mérlegen az egyik oldalra, amikor meghallja, hogy kipenderítették a fogadóból. ~Állítólag.~ Talán az első 50 évében még meg sem kérdőjelezte volna, a másodikban talán, de túl régóta él ezeken a földeken, hogy könnyű legyen kifogni rajta.*
-Hát persze, még megfázol ha beleugrasz itt a vízbe. Jer.
*Int kedvesen kezével a magas férfi, ahogy igyekszik kicsit közelebb férkőzni a lány falain belül.*
-Tudod arra jöttem rá közel három emberöltő alatt, hogy ha senkinek nem adok esélyt, úgy senki sem tudja azt kihasználni, viszont bizonyítani sem tud senki.
*Hallgat el egy pillanatra, mielőtt folytatná.*
-Tudod nagyon szép neved van, Rixriel.
*Mosolyodik el kedvesen, ahogy egy pillanatra igyekszik elkapni a másik szempárját.*
-Jer, a piac felé úgyis rövidebb, nézünk neked valami rendes ruhát.
*Nem kell sokat latolgatnia magában, hogy vajon hogyan és miként fog reagálni a másik, mert egész hamar megkapja rá a választ, amit ugyan nem mondd ki hangosan, de előre számított rá. Ez máris egy aprócska győzelem a számára, s az ilyen aprócska győzelmekkel lehet legyűrni a szürke hétköznapokat, legalábbis Valuryen szerint. A lány szavaira csak bólogat komótosan és hümmög néha egyet-egyet. Bár elég ramaty állapotban van, az orra, az arca finom vonalai és a dús ajkak, valamint a haja némileg árulkodó, hogy mégsem egy nagyon finom, nemes fiúcskát talált meg a tisztáson. Persze biztos sosem lehet az ember. A védekező felhorkanásra pedig kedves mosoly húzódik arcára, s hagyja, hogy kiadja magából, nem is akar nagyon ellenkezni.*
-Én jobb szeretem a forró fürdőket, de te tudod, hogy mi a vágyad.
*Csíp oda, ahol talán a legjobban fájhat a másiknak egy aprócska, pimasz gödröcskével a szája szélén.*
-Tán a napot meg szoktad kérni, hogy keljen fel reggelente? Na látod. Néhány dolog csak úgy megtörténik magától, nem kell mögé látni dolgokat. Az elménk eleget tekereg eleve, nem szorul rá, hogy külön rátegyünk egy lapáttal, hidd el.
*Kuncog fel, ahogy orrából dől a füst. Kétes érzései a lánnyal kapcsolatban hamar billennek a mérlegen az egyik oldalra, amikor meghallja, hogy kipenderítették a fogadóból. ~Állítólag.~ Talán az első 50 évében még meg sem kérdőjelezte volna, a másodikban talán, de túl régóta él ezeken a földeken, hogy könnyű legyen kifogni rajta.*
-Hát persze, még megfázol ha beleugrasz itt a vízbe. Jer.
*Int kedvesen kezével a magas férfi, ahogy igyekszik kicsit közelebb férkőzni a lány falain belül.*
-Tudod arra jöttem rá közel három emberöltő alatt, hogy ha senkinek nem adok esélyt, úgy senki sem tudja azt kihasználni, viszont bizonyítani sem tud senki.
*Hallgat el egy pillanatra, mielőtt folytatná.*
-Tudod nagyon szép neved van, Rixriel.
*Mosolyodik el kedvesen, ahogy egy pillanatra igyekszik elkapni a másik szempárját.*
-Jer, a piac felé úgyis rövidebb, nézünk neked valami rendes ruhát.
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-21 08:55:58
Üzenet elküldve: 2020-10-21 08:55:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Gnóm méretekben talán egy harci kos lenne a legideálisabb, de ahhoz pedig kellene páncélzat is. Nem tudni, hogy azt egy nagyobb darab kos elbírná-e. Talán farkas jöhetne még szóba, de azokat nem olyan könnyű megszelídíteni, ha egyáltalán lehet. Másrészt lehet, a páncélzatot meg sem tűrnék magukon. Sajnos Morz valószínű sosem fog csataménen lovagolni, de valami hasonlót ki fog találni, ami az ő magasságához is megfelel. A lovag részvétet kíván, amit a fiú egy kúrta biccentéssel fogad. A keserű múlton nem sokáig rágódva már a lovag figyelmét élvezheti, amint a pallosával birkózik. Amikor eséssel végződik a mutatványa, akkor a lovag ezen jót nevet. Morz is nevetni kezd, mivel nem így tervezte a pallos kihúzását, de mivel nagy lendület kellett ezt már visszatartani nem tudta. A lényeg, hogy sikerült kihúznia és még meg is nevetteti a lovagot. A felé nyújtott segítő kezet elfogadja a másiktól, így egykettőre újra két lábon áll a földön. A lovag elismeri, hogy a feladatot teljesítette. Most pedig a neve iránt érdeklődik.*
- Morzden Rathinos, szolgálatodra. *A fejét meghajtja, mert úgy tudja, hogy ilyenkor ezt illik csinálni. A pallos visszakerül eredeti gazdájához, aki szintén bemutatkozik. A sisakot levéve most láthatja is a lovag arcát. A férfi arca elsőre mogorvának tűnik, főleg a heg miatt, ami a bal szeme aljától az állkapcsáig vezet le. Látott már Pirtianesben. A férfinek szakálla is van, ami ápolt. A hangja így is dörmögő, sisak nélkül is, de ez sem zavarja a kíváncsi gnómot. A lovag még egyszer rákérdez, hogy komolyan gondolja-e az apródságot. Azt tudja, hogy apródként sok feladata lesz, és egy lovag élete sokszor veszélyes. Ezekkel tisztában van. A kérdésre mégis határozottan válaszol.*
- Engem sem könnyű eltántorítani. Megbirkózok szinte mindennel. *Ez egy határozott igen felelet a fiatal gnómtól. Ezek után már reméli, hogy nem kétkedik elszántásága felől a lovag.*
*Gnóm méretekben talán egy harci kos lenne a legideálisabb, de ahhoz pedig kellene páncélzat is. Nem tudni, hogy azt egy nagyobb darab kos elbírná-e. Talán farkas jöhetne még szóba, de azokat nem olyan könnyű megszelídíteni, ha egyáltalán lehet. Másrészt lehet, a páncélzatot meg sem tűrnék magukon. Sajnos Morz valószínű sosem fog csataménen lovagolni, de valami hasonlót ki fog találni, ami az ő magasságához is megfelel. A lovag részvétet kíván, amit a fiú egy kúrta biccentéssel fogad. A keserű múlton nem sokáig rágódva már a lovag figyelmét élvezheti, amint a pallosával birkózik. Amikor eséssel végződik a mutatványa, akkor a lovag ezen jót nevet. Morz is nevetni kezd, mivel nem így tervezte a pallos kihúzását, de mivel nagy lendület kellett ezt már visszatartani nem tudta. A lényeg, hogy sikerült kihúznia és még meg is nevetteti a lovagot. A felé nyújtott segítő kezet elfogadja a másiktól, így egykettőre újra két lábon áll a földön. A lovag elismeri, hogy a feladatot teljesítette. Most pedig a neve iránt érdeklődik.*
- Morzden Rathinos, szolgálatodra. *A fejét meghajtja, mert úgy tudja, hogy ilyenkor ezt illik csinálni. A pallos visszakerül eredeti gazdájához, aki szintén bemutatkozik. A sisakot levéve most láthatja is a lovag arcát. A férfi arca elsőre mogorvának tűnik, főleg a heg miatt, ami a bal szeme aljától az állkapcsáig vezet le. Látott már Pirtianesben. A férfinek szakálla is van, ami ápolt. A hangja így is dörmögő, sisak nélkül is, de ez sem zavarja a kíváncsi gnómot. A lovag még egyszer rákérdez, hogy komolyan gondolja-e az apródságot. Azt tudja, hogy apródként sok feladata lesz, és egy lovag élete sokszor veszélyes. Ezekkel tisztában van. A kérdésre mégis határozottan válaszol.*
- Engem sem könnyű eltántorítani. Megbirkózok szinte mindennel. *Ez egy határozott igen felelet a fiatal gnómtól. Ezek után már reméli, hogy nem kétkedik elszántásága felől a lovag.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:10:06
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:10:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* Hát ténynek tény, hogy a csatamént nem a gnómokra méretezték. Nekik inkább valami kisebben érdemes gondolkodniuk. Azonban a téma inkább a fiú apja felé terelődik. Volt egy olyan érzése a páncélosnak, hogy már nincs az élők sorában a férfi és ez most be is igazolódott.*
- Részvétem!* Mondja, bár az életnek ez a rendje, hogy a fiúk temessék el az apjukat. Még jó, hogy nem is ülnek tovább ezen a kényes témán. Apród ajánlás érkezik, amire a lovag egy teszttel válaszol. Morzden nem tétovázik, hanem neki esik a pallosnak íziben. Szemeiből is az elszántság lángol, ami dicséretre méltó. Érdeklődve figyeli az eseményeket, hiszen roppantul kíváncsi, hogy végül hogyan akarja kihúzni azt a kardot. A technikája nem is rossz, mivel igyekszik kihasználni teste adottságait, hogy legyűrje a feladatott. Az egész testével való ráhatás végül meghozza a kívánt hatást. A fegyver az egyik a gnóm meg a másik irányba borul el. Viszont a feladat meg lett oldva. Arelow elneveti magát majd a kezét nyújtja a földön fekvőnek.*
- Kihúztad ez igaz. Mi a neved kölykök?* Kérdezi meg miközben a pallosát újfent magához veszi. Most már komolyabban is fontolóra kell vegye a kapott ajánlatot. Ha Morz bemutatkozik, akkor ő is leveszi a sisakot és megteszi ugyan ezt.*
- Arelow Merlor vagyok!* A sisak le is kerül a földre és ő maga is leteszi magát a fatörzsére.*
- Mondd csak, te biztosan apród akarsz lenni? Veszélyes feladatkör, főleg nálam.* Ez igaz, mivel olyan lényt üldöz, akihez hozzá sem tudott érni. Tiszta küzdelemre még csak sor sem került.*
* Hát ténynek tény, hogy a csatamént nem a gnómokra méretezték. Nekik inkább valami kisebben érdemes gondolkodniuk. Azonban a téma inkább a fiú apja felé terelődik. Volt egy olyan érzése a páncélosnak, hogy már nincs az élők sorában a férfi és ez most be is igazolódott.*
- Részvétem!* Mondja, bár az életnek ez a rendje, hogy a fiúk temessék el az apjukat. Még jó, hogy nem is ülnek tovább ezen a kényes témán. Apród ajánlás érkezik, amire a lovag egy teszttel válaszol. Morzden nem tétovázik, hanem neki esik a pallosnak íziben. Szemeiből is az elszántság lángol, ami dicséretre méltó. Érdeklődve figyeli az eseményeket, hiszen roppantul kíváncsi, hogy végül hogyan akarja kihúzni azt a kardot. A technikája nem is rossz, mivel igyekszik kihasználni teste adottságait, hogy legyűrje a feladatott. Az egész testével való ráhatás végül meghozza a kívánt hatást. A fegyver az egyik a gnóm meg a másik irányba borul el. Viszont a feladat meg lett oldva. Arelow elneveti magát majd a kezét nyújtja a földön fekvőnek.*
- Kihúztad ez igaz. Mi a neved kölykök?* Kérdezi meg miközben a pallosát újfent magához veszi. Most már komolyabban is fontolóra kell vegye a kapott ajánlatot. Ha Morz bemutatkozik, akkor ő is leveszi a sisakot és megteszi ugyan ezt.*
- Arelow Merlor vagyok!* A sisak le is kerül a földre és ő maga is leteszi magát a fatörzsére.*
- Mondd csak, te biztosan apród akarsz lenni? Veszélyes feladatkör, főleg nálam.* Ez igaz, mivel olyan lényt üldöz, akihez hozzá sem tudott érni. Tiszta küzdelemre még csak sor sem került.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-20 13:36:47
Üzenet elküldve: 2020-10-20 13:36:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* A törpe úgy dönt, hogy kipróbálja új fegyverét, meg a fejét is kiszellőzteti egy kicsit. Erre pedig a legalkalmasabb az erdő széli tisztás. Miután odaér, újra kézbe veszi csatabárdját. Kicsit nézegeti, méregeti, feldobja, majd elkapja, forgatja. Gyakorol hadd szokja a keze.
Miután egy órán keresztül a gyakorlással foglalatoskodik kezd megéhezni. Így hát leül egy kidőlt fatörzsre a hátizsákjából pedig előkotor valami maradék ennivalót. Evés közben, pedig azon gondolkodik, hogy hogyan tovább. Jó lenne itt a városban szerencsét próbálni és valami pénzhez jutni, hogy az összes felszerelését pótolni tudja, amit elvesztett… *
Miután egy órán keresztül a gyakorlással foglalatoskodik kezd megéhezni. Így hát leül egy kidőlt fatörzsre a hátizsákjából pedig előkotor valami maradék ennivalót. Evés közben, pedig azon gondolkodik, hogy hogyan tovább. Jó lenne itt a városban szerencsét próbálni és valami pénzhez jutni, hogy az összes felszerelését pótolni tudja, amit elvesztett… *
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:06:45
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:06:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Valuryen//
*Hosszú percek telhetnek el, amíg próbálja magát rávenni a cselekvésre. De a helyzet még mindig ugyan úgy áll: koszos és büdös. Nem olyan egyszerű a helyzete, de sajnos a szükség nagy úr. Ha nem akarja, hogy megint mindenhonnan kipenderítsék akkor muszáj lesz megmosakodnia. Komoly agytornába telik, míg sorolgatja magában a pro és kontra érveket, egyelőre pedig a helyzet az, hogy mindkettő egálban van, így a döntésképtelenség, akár egy szablya a nyakán, még mindig ott ellenségeskedik.
Legalább valaki kizökkenti a monoton, de igen erőteljes gondolkodásból. Még szerencse, mert már nem hiányzik sok, hogy a kis fogaskerekek a fejében füstölögni kezdjenek az igen nagy meghajtástól.*
- Pajtás?
*Hörren is fel halkan, szeme sarkából pedig azonnal az idegen hang irányába pillant. Az őszes hajú férfit megpillantva forgatja meg a szemeit. Biztos megint valami piperkőc, akinek gond a szőkeség jelenléte. Szerencsére a tisztás pont az a hely, ahonnan nem zavarhatja el senki, így ha az idegennek ez lenne a terve, akkor komoly pofára esés lesz érte a jutalma.*
- Volt már jobb is.
*Dörmögi halkan a kis rekedtes hangján. Noha szép csilingelő, dallamos hangja lenne, a sok utcán töltött, hideg esték megtették a hatását egy alapos megfázással. Így a lányos hang most igen kérdéses tónusban szólal meg.*
- Na és, ha igen? Sokan csinálják, ha nem tudnád. A büdös ruhát moshatják itt, de én a hátsómat nem? De igaz is. A főtér szökőkútja tisztább vizű.
*Mosolyodik el bájosan, de abból a mosolyból a szarkazmust is igen komolyan kiolvashatja egy szemfülesebb illető. Majd kiderül, hogy ez az idegen mennyire ügyes ezen a téren. Ahogy közelebb jön és fölé magasodik szinte nyak kitörve mered fel rá. Az egyelőre kéretlen bemutatkozásra pedig hamar fel is szaladnak a szemöldökei.*
- Kérdeztem volna ilyet? *Billenti félre a fejét őszinte kíváncsisággal. Elsőre nem arról híres, hogy olyan barátságos lenne. A bizalma az évek alatt igencsak megcsappant az ismeretlenek felé, főleg, ha nincs érdeke az illetőből. De a morzsányi jó modor, ami még megtalálható benne azért ráveszi arra, hogy viszonozza azt.* Rixriel vagyok és kitaláltad, hogy éppen mosakodni szeretnék.
*Húzza el a száját kelletlenül, ahogy újfent a hideg víz felé sandít. A hirtelen terjengő dohányfüst szagára pedig a grimasz csak erősebbé válik a koszos kis arcon. Sosem értette, hogy mi a jó abban a bűzdémonban. Pedig pöfékelnek vele bőséggel. De büdös és még keserű is, arról nem is beszélve, hogy állítólag a szervezetnek sem tesz jót huzamosabb ideig. De ki ő, hogy lekorholja miatta a férfit.*
- Sajnos el kell, hogy keserítselek. Épp tegnap penderítettek ki onnan.
*Kel is fel komótosan, majd Valuryen felé fordulva tárja szét a karjait, hogy amaz jobban szemügyre vehesse az okát. A nadrágja már igencsak szétfoszló, mindkét térdén egy jókora szakadással, máshol pedig az ilyen lyukak elég ügyetlenül vannak befoltozva. A valaha fehér ing már sárga a kosztól, a mellénye is felbolyhosodott és szintén tele van félállású foltozással. Jobb bakancsának orrán is rés tátong, a balból még a fűző is hiányzik. Arról nem is beszélve, hogy a koszfoltok bőségesen tarkítják az arcát és ruháit is. A haja is csimbókos kissé, s szinte szürkének tűnik az utca mocskától. Egy épeszű fogadós sem látná szívesen, ez pedig többé-kevésbé érthető is. Pedig nem egy rossz gondolat, hogy a férfi kísérője legyen. Ha mást nem, legalább egy reggelit talán még ki is tudna kuncsorogni.*
- De elkísérhetlek, ha szeretnéd. Úgy sincs más dolgom.
*Biggyeszti le kissé az ajkait, miközben egyszerűen csak megrándítja vállait, mint akinek valóban teljesen mindegy, hogy mihez kezd a szabadidejével. Legalább ennyi előnye van a hontalanságnak, hogy ha mása nincs is, szabadidőben igencsak bővelkedik.*
*Hosszú percek telhetnek el, amíg próbálja magát rávenni a cselekvésre. De a helyzet még mindig ugyan úgy áll: koszos és büdös. Nem olyan egyszerű a helyzete, de sajnos a szükség nagy úr. Ha nem akarja, hogy megint mindenhonnan kipenderítsék akkor muszáj lesz megmosakodnia. Komoly agytornába telik, míg sorolgatja magában a pro és kontra érveket, egyelőre pedig a helyzet az, hogy mindkettő egálban van, így a döntésképtelenség, akár egy szablya a nyakán, még mindig ott ellenségeskedik.
Legalább valaki kizökkenti a monoton, de igen erőteljes gondolkodásból. Még szerencse, mert már nem hiányzik sok, hogy a kis fogaskerekek a fejében füstölögni kezdjenek az igen nagy meghajtástól.*
- Pajtás?
*Hörren is fel halkan, szeme sarkából pedig azonnal az idegen hang irányába pillant. Az őszes hajú férfit megpillantva forgatja meg a szemeit. Biztos megint valami piperkőc, akinek gond a szőkeség jelenléte. Szerencsére a tisztás pont az a hely, ahonnan nem zavarhatja el senki, így ha az idegennek ez lenne a terve, akkor komoly pofára esés lesz érte a jutalma.*
- Volt már jobb is.
*Dörmögi halkan a kis rekedtes hangján. Noha szép csilingelő, dallamos hangja lenne, a sok utcán töltött, hideg esték megtették a hatását egy alapos megfázással. Így a lányos hang most igen kérdéses tónusban szólal meg.*
- Na és, ha igen? Sokan csinálják, ha nem tudnád. A büdös ruhát moshatják itt, de én a hátsómat nem? De igaz is. A főtér szökőkútja tisztább vizű.
*Mosolyodik el bájosan, de abból a mosolyból a szarkazmust is igen komolyan kiolvashatja egy szemfülesebb illető. Majd kiderül, hogy ez az idegen mennyire ügyes ezen a téren. Ahogy közelebb jön és fölé magasodik szinte nyak kitörve mered fel rá. Az egyelőre kéretlen bemutatkozásra pedig hamar fel is szaladnak a szemöldökei.*
- Kérdeztem volna ilyet? *Billenti félre a fejét őszinte kíváncsisággal. Elsőre nem arról híres, hogy olyan barátságos lenne. A bizalma az évek alatt igencsak megcsappant az ismeretlenek felé, főleg, ha nincs érdeke az illetőből. De a morzsányi jó modor, ami még megtalálható benne azért ráveszi arra, hogy viszonozza azt.* Rixriel vagyok és kitaláltad, hogy éppen mosakodni szeretnék.
*Húzza el a száját kelletlenül, ahogy újfent a hideg víz felé sandít. A hirtelen terjengő dohányfüst szagára pedig a grimasz csak erősebbé válik a koszos kis arcon. Sosem értette, hogy mi a jó abban a bűzdémonban. Pedig pöfékelnek vele bőséggel. De büdös és még keserű is, arról nem is beszélve, hogy állítólag a szervezetnek sem tesz jót huzamosabb ideig. De ki ő, hogy lekorholja miatta a férfit.*
- Sajnos el kell, hogy keserítselek. Épp tegnap penderítettek ki onnan.
*Kel is fel komótosan, majd Valuryen felé fordulva tárja szét a karjait, hogy amaz jobban szemügyre vehesse az okát. A nadrágja már igencsak szétfoszló, mindkét térdén egy jókora szakadással, máshol pedig az ilyen lyukak elég ügyetlenül vannak befoltozva. A valaha fehér ing már sárga a kosztól, a mellénye is felbolyhosodott és szintén tele van félállású foltozással. Jobb bakancsának orrán is rés tátong, a balból még a fűző is hiányzik. Arról nem is beszélve, hogy a koszfoltok bőségesen tarkítják az arcát és ruháit is. A haja is csimbókos kissé, s szinte szürkének tűnik az utca mocskától. Egy épeszű fogadós sem látná szívesen, ez pedig többé-kevésbé érthető is. Pedig nem egy rossz gondolat, hogy a férfi kísérője legyen. Ha mást nem, legalább egy reggelit talán még ki is tudna kuncsorogni.*
- De elkísérhetlek, ha szeretnéd. Úgy sincs más dolgom.
*Biggyeszti le kissé az ajkait, miközben egyszerűen csak megrándítja vállait, mint akinek valóban teljesen mindegy, hogy mihez kezd a szabadidejével. Legalább ennyi előnye van a hontalanságnak, hogy ha mása nincs is, szabadidőben igencsak bővelkedik.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-20 10:59:47
Üzenet elküldve: 2020-10-20 10:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Rixriel//
*Nem sokba telik, hogy a bőséges termést adó földeket elhagyja, s a viseltes csizmája, mivel talán csak szelleme ráncai vetekedhethetnek, fáradhatatlan gazdáját a nyugodt tisztásra segítse. Mély levegőt vesz, s megenged magának egy kis pihenőt. ~Tényleg kellene egy hátas, mintha egyre hosszabbak lennének az utak. Vajon ez lehetséges? Hogy az utak mindig hosszabbak lesznek, s éjszaka, mikor senki nem figyel, gonoszságból mindig kicsit több kanyart építenek bele, hogy ezzel büntessék az utazókat, kik folyton csak tapossák őket? Ennek utána kell járnom... ~ Természetesen az fel sem merül benne, hogy talán az ő lábai fáradtnak egyre el. Még csak az kéne. Ha az ember nem hisz saját magában, akkor minden odavész! Főleg igaz ez az elfekre. A mágusokra meg még inkább! Az elf mágusokról nem is beszélve. Ahogy lassan ismét dallamos tempót dúdolnak lábai, meglát egy alakot. Ha jól veszi ki, éppen a víz közelében ólálkodik, mint aki nem tudja, hogy mitévő legyen. ~Felettébb különös. ~ Csak remélni méri, hogy nem itt akar megmosakodni az illető, itt, ahová mások a nyugalomért járnak.*
-Pajtás, minden rendben?
*Kérdezi még tisztes távolságból, bár egyre közeledik felé. *
-Nem ez a legfényesebb napod, igaz-e?
*Nehéz megmondani, hogy egy soványka fiú az, vagy egy viseltes sorsú nő, sosem volt jó emberismerő. Talán a hangja majd elárulja. *
-Remélem nem ide akarod mosni a lábad.
*Nevet fel halkan, ahogy felé tornyosul, mindenesetre nehezen lehetne fenyegetőnek vélni a jelenlétét, inkább barátságosnak, a hangja sem korholó, vagy szidó. *
-Valuryen vagyok, és éppen a Pegazusba tartok.
*Mondja, miközben a távolba néz, s úgy beszél, mintha bárki kérdezte volna. Komótosan előveszi pipáját, s amint megtömte ujját tartja oda, hogy meggyújthassa azt, már ha sikerül a varázslat. Úgy kövér füstfelhőt eregetve nyújtaná szabad kezét. *
-Nincs kedved velem tartani? Nem szeretek egyedül reggelizni.
*Mosolyog hozzá kedvesen, ahogy felajánla a az közös étket.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Nem sokba telik, hogy a bőséges termést adó földeket elhagyja, s a viseltes csizmája, mivel talán csak szelleme ráncai vetekedhethetnek, fáradhatatlan gazdáját a nyugodt tisztásra segítse. Mély levegőt vesz, s megenged magának egy kis pihenőt. ~Tényleg kellene egy hátas, mintha egyre hosszabbak lennének az utak. Vajon ez lehetséges? Hogy az utak mindig hosszabbak lesznek, s éjszaka, mikor senki nem figyel, gonoszságból mindig kicsit több kanyart építenek bele, hogy ezzel büntessék az utazókat, kik folyton csak tapossák őket? Ennek utána kell járnom... ~ Természetesen az fel sem merül benne, hogy talán az ő lábai fáradtnak egyre el. Még csak az kéne. Ha az ember nem hisz saját magában, akkor minden odavész! Főleg igaz ez az elfekre. A mágusokra meg még inkább! Az elf mágusokról nem is beszélve. Ahogy lassan ismét dallamos tempót dúdolnak lábai, meglát egy alakot. Ha jól veszi ki, éppen a víz közelében ólálkodik, mint aki nem tudja, hogy mitévő legyen. ~Felettébb különös. ~ Csak remélni méri, hogy nem itt akar megmosakodni az illető, itt, ahová mások a nyugalomért járnak.*
-Pajtás, minden rendben?
*Kérdezi még tisztes távolságból, bár egyre közeledik felé. *
-Nem ez a legfényesebb napod, igaz-e?
*Nehéz megmondani, hogy egy soványka fiú az, vagy egy viseltes sorsú nő, sosem volt jó emberismerő. Talán a hangja majd elárulja. *
-Remélem nem ide akarod mosni a lábad.
*Nevet fel halkan, ahogy felé tornyosul, mindenesetre nehezen lehetne fenyegetőnek vélni a jelenlétét, inkább barátságosnak, a hangja sem korholó, vagy szidó. *
-Valuryen vagyok, és éppen a Pegazusba tartok.
*Mondja, miközben a távolba néz, s úgy beszél, mintha bárki kérdezte volna. Komótosan előveszi pipáját, s amint megtömte ujját tartja oda, hogy meggyújthassa azt, már ha sikerül a varázslat. Úgy kövér füstfelhőt eregetve nyújtaná szabad kezét. *
-Nincs kedved velem tartani? Nem szeretek egyedül reggelizni.
*Mosolyog hozzá kedvesen, ahogy felajánla a az közös étket.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3055-3074