Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-07 18:44:16
Üzenet elküldve: 2020-02-07 18:44:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem zavarja a komor hangvétel, s a mosolytalan pofi, láthatóan Garrikh, ettől függetlenül kiválóan érzi magát, ugyanis vigyora csak egyre szélesebb, mennél több szóvirággal halmozza el a bájos érkezőt.*
- Nem fasz... bár az utóbbi időben néhány alkalommal hívtak már így is, *tettet mélázást, majd ismét a lányra szegezi tekintetét* de elég a Garrikh.
*Ismét teli vigyor, s csípőre vágott kéz, leplezetlenül vetkőztető tekintet. Az őt végigkísérő pillantásokat állja, s nem mozdul, olykor még mintha fordulna is egyet, hogy jobban lássák, csak fejével fordul, miközben Latamie körbejárja.*
- Ó, itt van az még, csak nem annyira látszik. *Ismét haját söpri, aztán legyint.* Maradjunk annyiban, hogy nem egyszerű az élet az utcán, szokatlanul sok ember vágyik arra, hogy az egyedül mászkálókat megtámadják. *Vakarja meg állát elgondolkodva.* Szóval... a szag is ennek köszönhető, ebben a kurva hidegben a francnak van kedve megmártózni a szökőkútban. Meg hát... próbáltam, de sokan megbotránkoztak, bár nem értem miért. Inkább fizetniük kellett volna e csodás test látványáért. *Hajtja meg magát, csupán magában kuncogva, s szemtelen vigyorral engedi, hogy állát fogják.*
- Csókod helyett, inkább némi ételt, s italt kérnék, szépségem... egy jó fürdő, aztán tőlem rám csücsöríthetsz. *Vonja meg a vállát, teljes mértékben szándékosan félreértve az elhangzottakat.*
- De semmi romantika, a világért sem akarom, hogy belém szeress... abban is volt részem az utóbbi időben, hát nem volt benne köszönet, de talán... egy ital mellett, vagy egy dézsában el is mesélhetném. Feltéve persze, ha nem bánod, hogy egy hajléktalan, züllött alakkal töltöd társaságod.
*Rezegteti meg szempilláját, s, ha Latamie elengedi, hát fordul is Reeno után.*
- Honnan, s hová tartasz? Régen jártam a Kalmárban... nem akartam a báró elé kerülni, miután eltűntem. *Tán először sötétlik arca, s fordul komorba.*
- Cserben hagytam. *Pillant a földre, megfeszülő állkapoccsal.* De eltűnt az asszony... mennem kellett, vagyis... úgy hiszem ez lehetett a fő oka távozásomnak. *Sétál lassan, amerre kell.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem zavarja a komor hangvétel, s a mosolytalan pofi, láthatóan Garrikh, ettől függetlenül kiválóan érzi magát, ugyanis vigyora csak egyre szélesebb, mennél több szóvirággal halmozza el a bájos érkezőt.*
- Nem fasz... bár az utóbbi időben néhány alkalommal hívtak már így is, *tettet mélázást, majd ismét a lányra szegezi tekintetét* de elég a Garrikh.
*Ismét teli vigyor, s csípőre vágott kéz, leplezetlenül vetkőztető tekintet. Az őt végigkísérő pillantásokat állja, s nem mozdul, olykor még mintha fordulna is egyet, hogy jobban lássák, csak fejével fordul, miközben Latamie körbejárja.*
- Ó, itt van az még, csak nem annyira látszik. *Ismét haját söpri, aztán legyint.* Maradjunk annyiban, hogy nem egyszerű az élet az utcán, szokatlanul sok ember vágyik arra, hogy az egyedül mászkálókat megtámadják. *Vakarja meg állát elgondolkodva.* Szóval... a szag is ennek köszönhető, ebben a kurva hidegben a francnak van kedve megmártózni a szökőkútban. Meg hát... próbáltam, de sokan megbotránkoztak, bár nem értem miért. Inkább fizetniük kellett volna e csodás test látványáért. *Hajtja meg magát, csupán magában kuncogva, s szemtelen vigyorral engedi, hogy állát fogják.*
- Csókod helyett, inkább némi ételt, s italt kérnék, szépségem... egy jó fürdő, aztán tőlem rám csücsöríthetsz. *Vonja meg a vállát, teljes mértékben szándékosan félreértve az elhangzottakat.*
- De semmi romantika, a világért sem akarom, hogy belém szeress... abban is volt részem az utóbbi időben, hát nem volt benne köszönet, de talán... egy ital mellett, vagy egy dézsában el is mesélhetném. Feltéve persze, ha nem bánod, hogy egy hajléktalan, züllött alakkal töltöd társaságod.
*Rezegteti meg szempilláját, s, ha Latamie elengedi, hát fordul is Reeno után.*
- Honnan, s hová tartasz? Régen jártam a Kalmárban... nem akartam a báró elé kerülni, miután eltűntem. *Tán először sötétlik arca, s fordul komorba.*
- Cserben hagytam. *Pillant a földre, megfeszülő állkapoccsal.* De eltűnt az asszony... mennem kellett, vagyis... úgy hiszem ez lehetett a fő oka távozásomnak. *Sétál lassan, amerre kell.*
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-06 16:08:22
Üzenet elküldve: 2020-02-06 16:08:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem tulajdonítana nagy figyelmet az őket leszólító férfinak, de a megjegyzés annyira nyitogatja a bicskát a zsebében, hogy kénytelen megtorpanni. Ami azt illeti, csak a hangja zavaró a vörös szirénnek, mert ismerősen cseng.*
~Jahj, még egy kéjenc.~ *Sóhajt magában.*
- Nem félek én attól. *Kuncogna fel, ha csinálna olyat, de Latamie sosem kuncog. Az a kevéske vidor rekedtes jókedv is a csodálkozás gyönyörű fintorát húzza Latamie arcára, mikor félresöpri az idegen a haját.*
- Miafasz *Szalad ki a száján az őszinte meglepetés.*
- Garrikh, te kis... *Hát a vörös szirénnek azért akad szókincse, vagy ilyen, vagy olyan, de azért most meglehetősen elakadt a dolog. Van ideje az ízes piaci monológra, ami amúgy Latamiet felettébb szórakoztatja, s közben alaposan meg is szemléli, szemtelenül ahol csak lehet.*
- Hová lett a bájos pofi? *Lép közelebb, miközben visszaengedi kabátjának szegélyét, melyet a felismerésben úgy felejtett, félrehúzva.*
- Hát ez nagyon jó *el van bűvölve, s csípőre tett kézzel méregetve indul körbe a férfi körül, ha a hely engedi.*
- Te Rheeno! Látod ezt? *Rheeno viszont már lépésben halad tovább, nem is érdekli Latamie felfedezése, az újonnan köttetett régi ismeretség. Valószínűleg kimerült, és unja a banánt, csak a vízszintes pózra vágyik. Nem is várja meg a vöröst, ha nincs veszély, ő tovább is áll. Latamie csak fintorog egyet a dolgon, de nem érinti mélyen.*
- Hát a szöveg nem változott, de végre valami ami hasznodra vált, Garrikhom. *Megáll a lecsúszott kereskedő előtt, majd ha akadálya nincs, állára fog, hogy közelebbről is megszemlélje minkét oldalról az arcát. Őszintén mondja, hogy jól áll ez a feslettség, bár kissé bűzlik.* Csak fürödnöd kellene, mert bűzlesz. *Nem annyira mint a kikötőben néhányan, de azért Latamie orra néha jobb a kelleténél, vagy a szája nagyobb. Vitathatatlan.* Hogyne ismernélek meg.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem tulajdonítana nagy figyelmet az őket leszólító férfinak, de a megjegyzés annyira nyitogatja a bicskát a zsebében, hogy kénytelen megtorpanni. Ami azt illeti, csak a hangja zavaró a vörös szirénnek, mert ismerősen cseng.*
~Jahj, még egy kéjenc.~ *Sóhajt magában.*
- Nem félek én attól. *Kuncogna fel, ha csinálna olyat, de Latamie sosem kuncog. Az a kevéske vidor rekedtes jókedv is a csodálkozás gyönyörű fintorát húzza Latamie arcára, mikor félresöpri az idegen a haját.*
- Miafasz *Szalad ki a száján az őszinte meglepetés.*
- Garrikh, te kis... *Hát a vörös szirénnek azért akad szókincse, vagy ilyen, vagy olyan, de azért most meglehetősen elakadt a dolog. Van ideje az ízes piaci monológra, ami amúgy Latamiet felettébb szórakoztatja, s közben alaposan meg is szemléli, szemtelenül ahol csak lehet.*
- Hová lett a bájos pofi? *Lép közelebb, miközben visszaengedi kabátjának szegélyét, melyet a felismerésben úgy felejtett, félrehúzva.*
- Hát ez nagyon jó *el van bűvölve, s csípőre tett kézzel méregetve indul körbe a férfi körül, ha a hely engedi.*
- Te Rheeno! Látod ezt? *Rheeno viszont már lépésben halad tovább, nem is érdekli Latamie felfedezése, az újonnan köttetett régi ismeretség. Valószínűleg kimerült, és unja a banánt, csak a vízszintes pózra vágyik. Nem is várja meg a vöröst, ha nincs veszély, ő tovább is áll. Latamie csak fintorog egyet a dolgon, de nem érinti mélyen.*
- Hát a szöveg nem változott, de végre valami ami hasznodra vált, Garrikhom. *Megáll a lecsúszott kereskedő előtt, majd ha akadálya nincs, állára fog, hogy közelebbről is megszemlélje minkét oldalról az arcát. Őszintén mondja, hogy jól áll ez a feslettség, bár kissé bűzlik.* Csak fürödnöd kellene, mert bűzlesz. *Nem annyira mint a kikötőben néhányan, de azért Latamie orra néha jobb a kelleténél, vagy a szája nagyobb. Vitathatatlan.* Hogyne ismernélek meg.
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-06 02:00:54
Üzenet elküldve: 2020-02-06 02:00:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 497
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
- Köszönöm.
*Elismerést érez Gwaandril szavaiból, főleg azért, mert Karheia tudja igazán, hogy nem mindig volt egyszerű hűnek lennie elveihez, és kultúrájához. Különösen hiszen ha távoli rokon is, de tharg vér csordogál ereiben, és saját véreiből származóknak köszönheti azt, hogy élete olyan mértékig felfordult. Még most is haraggal, gyűlölettel és főleg megvetéssel gondol arra a névre, hiába próbál megbocsátást gyakorolni.*
- Borzasztóak ezek a szavak.
*Csattan fel fájdalmasan, arcára is egy ezt tükröző grimasz ül ki. Jellemzően nagyon figyel reakcióira, most mégis úgy érzi, hogy ki kell mondania azt, amit érez.*
- Nincs olyan, hogy nem teheted. Kit érdekel mit engedtek meg?
*Persze saját közegében is léteznek szigorú szokások, Karheia viszont nem kedveli ezeket a megkötéseket, talán azért sem, mert túl sokáig volt szabadsága korlátozva.*
- Azt teszel amit akarsz, és ami jó neked. Nyilván a közre nézve nem veszélyes dolgokra gondolok éppen. A többibe pedig senkinek semmi beleszólása.
*Persze Gwaandril korábban említette, hogy nem volt neki jó régi közösségében, és csupán jót akarnak neki a jelenlegiben, ugyanakkor a korlátozó gondolatoktól viszketni kezd koponyája hátsó része, és csak kis híján állja meg, hogy ne forgassa szemeit, amit kifejezetten utálatos szokásnak tart.*
- Druida? De érdekes.
*Hirtelen fel is lelkesedik, hiszen ő is közel érzi magához a természetet, és talán egy druida igen nagy segítség lehetne számára, több szempontból is.*
- Örülnék ha lenne alkalmunk még találkozni. Érdekelne az állatok szokásainak megfigyelése, illetve a növények. Ezekről szeretnék feljegyzéseket készíteni. Majd segítenél nekem benne? Persze csak akkor, ha kedved is lenne hozzá.
*A végső kérdés meglepi, ez kiül arcára, és egy röpke pillanatra a szót is beléfojtja.*
- Synmirán minden baráti szándékú tanulni vágyót szívesen látnak, azt leszámítva, hogy herceg létedre is magad kellene mosnod a ruháidat.
*Mosolyával igyekszik jelezni, hogy csak viccelt. Feltételezi az elf közösségben is ugyanúgy részt kell vennie Gwaandrilnak a közös munkában.*
- Azt nem tudom megmondani mennyire menne neked, nem ismerlek eléggé. Azt tudom mondani, hogy egy próbát megérhet. Ha más nem, akkor tapasztalatot szerzel belőle, abból pedig levonhatod a tanulságot.
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
- Köszönöm.
*Elismerést érez Gwaandril szavaiból, főleg azért, mert Karheia tudja igazán, hogy nem mindig volt egyszerű hűnek lennie elveihez, és kultúrájához. Különösen hiszen ha távoli rokon is, de tharg vér csordogál ereiben, és saját véreiből származóknak köszönheti azt, hogy élete olyan mértékig felfordult. Még most is haraggal, gyűlölettel és főleg megvetéssel gondol arra a névre, hiába próbál megbocsátást gyakorolni.*
- Borzasztóak ezek a szavak.
*Csattan fel fájdalmasan, arcára is egy ezt tükröző grimasz ül ki. Jellemzően nagyon figyel reakcióira, most mégis úgy érzi, hogy ki kell mondania azt, amit érez.*
- Nincs olyan, hogy nem teheted. Kit érdekel mit engedtek meg?
*Persze saját közegében is léteznek szigorú szokások, Karheia viszont nem kedveli ezeket a megkötéseket, talán azért sem, mert túl sokáig volt szabadsága korlátozva.*
- Azt teszel amit akarsz, és ami jó neked. Nyilván a közre nézve nem veszélyes dolgokra gondolok éppen. A többibe pedig senkinek semmi beleszólása.
*Persze Gwaandril korábban említette, hogy nem volt neki jó régi közösségében, és csupán jót akarnak neki a jelenlegiben, ugyanakkor a korlátozó gondolatoktól viszketni kezd koponyája hátsó része, és csak kis híján állja meg, hogy ne forgassa szemeit, amit kifejezetten utálatos szokásnak tart.*
- Druida? De érdekes.
*Hirtelen fel is lelkesedik, hiszen ő is közel érzi magához a természetet, és talán egy druida igen nagy segítség lehetne számára, több szempontból is.*
- Örülnék ha lenne alkalmunk még találkozni. Érdekelne az állatok szokásainak megfigyelése, illetve a növények. Ezekről szeretnék feljegyzéseket készíteni. Majd segítenél nekem benne? Persze csak akkor, ha kedved is lenne hozzá.
*A végső kérdés meglepi, ez kiül arcára, és egy röpke pillanatra a szót is beléfojtja.*
- Synmirán minden baráti szándékú tanulni vágyót szívesen látnak, azt leszámítva, hogy herceg létedre is magad kellene mosnod a ruháidat.
*Mosolyával igyekszik jelezni, hogy csak viccelt. Feltételezi az elf közösségben is ugyanúgy részt kell vennie Gwaandrilnak a közös munkában.*
- Azt nem tudom megmondani mennyire menne neked, nem ismerlek eléggé. Azt tudom mondani, hogy egy próbát megérhet. Ha más nem, akkor tapasztalatot szerzel belőle, abból pedig levonhatod a tanulságot.
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-05 18:27:53
Üzenet elküldve: 2020-02-05 18:27:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Végzett a piacon, most jöhet az utazás. Természetesen most nem egyedül teszi ezt, hiszen macskája úgy döntött, elkíséri őt, így a cirádás cirmos léptei kísérik a sötéthajú elfet. Mire kikeveredik a tömegből, elérkezik a délután, vöröslő foltokat festve fel az égre. Ez megint csak hidegen hagyja Paranvyrt, csupán annyi jut neki róla eszébe, hogy még kevesebb ideje maradt arra, hogy időben kunyhójába érjen. A legkevésbé sem szeretné, ha éjszaka valamiféle orgyilkos, vagy bandita elvágja a torkát, miközben majd a kikötői erdőségben sétálgat a dokkok felé.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-04 21:16:09
Üzenet elküldve: 2020-02-04 21:16:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Valuryen //
*Jó talán ezt nem vitatná, hogy kedves. Mert mindig is az volt mindenkivel, sosem bántott senkit. Csendessége, és segítőkészségét odahaza is erényként emlegették. Valuryern a szemébe néz, és egészen mélyen, Sea mosolyogva merül el a tekintetében, és hát mi tagadás tetszetős számára az amit ott talál. Közben azért próbálja is figyelmesen hallgatni az elfet, a kuncogásba itt most nem követi a másikat, csak figyeli. Kicsit talán rajongva, Seánál minden így kezdődik.*
- Óh hogy mennyi mindenhez hasonlítasz. *lepődik szelíden. Közben nem esik zavarba, ha tovább kell néznie Valuryent. Fény derül, hogy igencsak sok közös kedvenc helyeik vannak. A megállapításra azonnal őszintén tud felelni.*
- Haza látogattam. *csak ennyit mond, ebből az elf is ki fogja találni, hogy az nem a szomszédban van. Sőt ha úgy tetszik messze fent északon a nagy tó után. Igen a felsőbb hatalmat Sea szótárában szülőknek nevezik. Eldöntötte többet nem enged nekik, és nem fog csak úgy haza ugrani, ha érkezik egy levél vagy egy csomag. *
- De akkor is ültettél fát, és óó úgy szeretnék én is! *kezd bele szavaival elárasztani Valuryent. Követi az elfet szemével, s utána is lépked lassan. Megnézi az általa ültetett fát. Fura hogy az elf a nyomról beszél, amit a világban hagyna maga után. Emléket állítva önnön magának. Ilyesmi Seának sose jutott eddig eszébe. Mélázik is ezen egy sort. Ráébred, hogy a verseivel lehet nyomot hagy majd ő is. Még ha most kizárt, hogy bárki is megnézhesse őket, vagy elolvassa egyáltalán.*
- Egy nyom, ami emléket állít, ha már nem leszel? *kérdezi, és megsimítja Valuryen fáját. *
- Igazán szép tőled, hogy szebbé varázsolod a kedvenc tisztásomat. Nagyon köszönöm. *mondja játszva még egy kicsit. Amit követ a piactéri ruhaelvarázslás ténye. Ezen felnevet az elf is. Seának is vele kell kacagnia. *
- Mond, hogy nem lenne vicces. Mert nagyon is az lenne, én megpusztulnék, a nevetéstől azt hiszem. *mondja jó kedvűen, talán nem kell már addig várni, elég a puszta gondolat is. Azonban Seawil hamar úrrá lesz a nevetésén, és inkább csendesen megnézi megint Valuryen ezüstös haját. Valahogy kiderül a férfi kora, nagyjából. Ez semmit nem jelent neki, nagyon is jól érzi magát az elf mellett.*
- Ez egy nagyon szép családi örökség. Kár hogy én nem örököltem ilyesmit. *mondja, aztán eszébe jut.*
- Látod? Ha tudnék varázsolni más külsőt magamnak biztos ezüstös, lenne a hajam, mint neked. *magyarázza, mire használná. Sosem tagadja, hogy nem elégedett a hajszínével, ha megkérdezik. Csak módfelett kevesen kérdezik ezt meg.*
- Igazán szép a tisztásról a naplemente nem? *érdeklődik halkam, tán igencsak fülelnie kell Valuryennek ha hallania akarja.*
- Szabadna látnom a hajad ezüstös csillogását a hold fényében is? *kérdezi kedvesen, és ehhez bizony nap lebukását követően is itt kellene lenniük, kérdés az elf férfi hajlandó lenne-e ilyesmire a fura szemszínű elf lányért.*
// Valuryen //
*Jó talán ezt nem vitatná, hogy kedves. Mert mindig is az volt mindenkivel, sosem bántott senkit. Csendessége, és segítőkészségét odahaza is erényként emlegették. Valuryern a szemébe néz, és egészen mélyen, Sea mosolyogva merül el a tekintetében, és hát mi tagadás tetszetős számára az amit ott talál. Közben azért próbálja is figyelmesen hallgatni az elfet, a kuncogásba itt most nem követi a másikat, csak figyeli. Kicsit talán rajongva, Seánál minden így kezdődik.*
- Óh hogy mennyi mindenhez hasonlítasz. *lepődik szelíden. Közben nem esik zavarba, ha tovább kell néznie Valuryent. Fény derül, hogy igencsak sok közös kedvenc helyeik vannak. A megállapításra azonnal őszintén tud felelni.*
- Haza látogattam. *csak ennyit mond, ebből az elf is ki fogja találni, hogy az nem a szomszédban van. Sőt ha úgy tetszik messze fent északon a nagy tó után. Igen a felsőbb hatalmat Sea szótárában szülőknek nevezik. Eldöntötte többet nem enged nekik, és nem fog csak úgy haza ugrani, ha érkezik egy levél vagy egy csomag. *
- De akkor is ültettél fát, és óó úgy szeretnék én is! *kezd bele szavaival elárasztani Valuryent. Követi az elfet szemével, s utána is lépked lassan. Megnézi az általa ültetett fát. Fura hogy az elf a nyomról beszél, amit a világban hagyna maga után. Emléket állítva önnön magának. Ilyesmi Seának sose jutott eddig eszébe. Mélázik is ezen egy sort. Ráébred, hogy a verseivel lehet nyomot hagy majd ő is. Még ha most kizárt, hogy bárki is megnézhesse őket, vagy elolvassa egyáltalán.*
- Egy nyom, ami emléket állít, ha már nem leszel? *kérdezi, és megsimítja Valuryen fáját. *
- Igazán szép tőled, hogy szebbé varázsolod a kedvenc tisztásomat. Nagyon köszönöm. *mondja játszva még egy kicsit. Amit követ a piactéri ruhaelvarázslás ténye. Ezen felnevet az elf is. Seának is vele kell kacagnia. *
- Mond, hogy nem lenne vicces. Mert nagyon is az lenne, én megpusztulnék, a nevetéstől azt hiszem. *mondja jó kedvűen, talán nem kell már addig várni, elég a puszta gondolat is. Azonban Seawil hamar úrrá lesz a nevetésén, és inkább csendesen megnézi megint Valuryen ezüstös haját. Valahogy kiderül a férfi kora, nagyjából. Ez semmit nem jelent neki, nagyon is jól érzi magát az elf mellett.*
- Ez egy nagyon szép családi örökség. Kár hogy én nem örököltem ilyesmit. *mondja, aztán eszébe jut.*
- Látod? Ha tudnék varázsolni más külsőt magamnak biztos ezüstös, lenne a hajam, mint neked. *magyarázza, mire használná. Sosem tagadja, hogy nem elégedett a hajszínével, ha megkérdezik. Csak módfelett kevesen kérdezik ezt meg.*
- Igazán szép a tisztásról a naplemente nem? *érdeklődik halkam, tán igencsak fülelnie kell Valuryennek ha hallania akarja.*
- Szabadna látnom a hajad ezüstös csillogását a hold fényében is? *kérdezi kedvesen, és ehhez bizony nap lebukását követően is itt kellene lenniük, kérdés az elf férfi hajlandó lenne-e ilyesmire a fura szemszínű elf lányért.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-04 18:44:29
Üzenet elküldve: 2020-02-04 18:44:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
//Zárás//
* Elkorcsolyáznak egy darabig, de aztán Rony, úgy dönt, hogy elérkezett az idő a távozásra. Kicsúszik hát a pálya szélére és nekiáll megszabadulni a korcsolyától, mivel Wrexan nem akadályozza meg ebben.*
- Persze csak nyugodtan. Lassan nekem is mennem kéne.* Amíg a tündér öltözködik ő csap még egy pár kört a jégen. Mikor Rony távozik, akkor integet neki és jókívánságokkal is megszórja.*
- Legyen szép napod! De a kikötőbe ha mész vigyázz, mert veszélyes hely!* Inti óva a csöppséget. Aztán ő maga is lekecmereg a jégről, hogy hazatérjen.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.04 18:55:18
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
//Zárás//
* Elkorcsolyáznak egy darabig, de aztán Rony, úgy dönt, hogy elérkezett az idő a távozásra. Kicsúszik hát a pálya szélére és nekiáll megszabadulni a korcsolyától, mivel Wrexan nem akadályozza meg ebben.*
- Persze csak nyugodtan. Lassan nekem is mennem kéne.* Amíg a tündér öltözködik ő csap még egy pár kört a jégen. Mikor Rony távozik, akkor integet neki és jókívánságokkal is megszórja.*
- Legyen szép napod! De a kikötőbe ha mész vigyázz, mert veszélyes hely!* Inti óva a csöppséget. Aztán ő maga is lekecmereg a jégről, hogy hazatérjen.*
A hozzászólás írója (Wrexan Glunsz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.04 18:55:18
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-04 18:15:50
Üzenet elküldve: 2020-02-04 18:15:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Éjszakai kirándulás//
*Lassan haladnak előre és végül az erdő szélére érnek. Már látható a tisztás is.*
-Nincsenek sokan, csak néhányan. Bár, hogy más kis településeken mennyi tündér van azt nem tudom. Innen délre van a Szántóföldek, utána egy újabb erdőség, majd a Kikötő.
*Mondja el dióhéjban a délebbre fekvő területeket.*
-Ilyen messze élsz?
*Lepődik meg.*
-Akkor jó kikapcsolódás lehet egy kicsit a városban lenni.
*A tisztást a két hold szépen megvilágítja és még a csillagok is fényesebbek mint eddig. Vagyis legalább ő így látja.*
*Lassan haladnak előre és végül az erdő szélére érnek. Már látható a tisztás is.*
-Nincsenek sokan, csak néhányan. Bár, hogy más kis településeken mennyi tündér van azt nem tudom. Innen délre van a Szántóföldek, utána egy újabb erdőség, majd a Kikötő.
*Mondja el dióhéjban a délebbre fekvő területeket.*
-Ilyen messze élsz?
*Lepődik meg.*
-Akkor jó kikapcsolódás lehet egy kicsit a városban lenni.
*A tisztást a két hold szépen megvilágítja és még a csillagok is fényesebbek mint eddig. Vagyis legalább ő így látja.*
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-04 17:35:48
Üzenet elküldve: 2020-02-04 17:35:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Bármennyire is elszánt valaki egy idő után azért elkezdenek sajogni a lábai, jelen esetben pont ezt éli át Eooghan is. ~Persze ha fogtam volna valami kerek fenekűt, biztos elhozott volna a lován. ~ Dobja le magát egy nagyobb sziklára, ahogy kiér a tisztásra. Már egy ideje elfogyott az énekelni való energiája, így csak csöndben viseli a rá kiszabott sorsot, a bandukolást. ~Ez így tarthatatlan. ~ Simítja gondterhelten hátra a haját. Előkaparja a táskájából azt a cipót, amit még az utolsó kocsmában tett zsebre, majd óvatosan helyezi le maga mellé, hiszen az ajándékba kapott pia még benne lapul, nagy szégyen lenne eltörni, mielőtt belekóstolt volna. Egyelőre csak Yeza jár a fejében, meg azaz ijedős hátsója, hiszen csak reménykedni tud benne, hogy indokolatlan volt a félelme. ~Jobb nem a legrosszabbakra gondolni mindjárt. ~ Úgy tapasztalta, nem igazán kell félteni a vöröst sem, már régen hagyták őt is csak úgy ott az útmentén. De megtörtént, túl van rajta, meg a lázon is, ami vele járt.*
-Talán a péknél még van üresedés, ott mindig kihullik a korpa. *Vigyorog csak úgy magában, felidézve a régi emlékeket.*
-Talán a péknél még van üresedés, ott mindig kihullik a korpa. *Vigyorog csak úgy magában, felidézve a régi emlékeket.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-03 20:41:44
Üzenet elküldve: 2020-02-03 20:41:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Seawil//
*Kedvesen mosolyog Seawil szavain, s inkább csak úgy sejtelmesen, rejtélyesen néz el a levegőbe, oldalra egy kicsit.*
-Hogyne lennél, kedves...
*Mondja, ahogy ismét ránéz, egyenes a szemébe, bele a gyönyörű íriszekbe, s egy pár pillanatra, mintha Valuryen nyitott könyv lenne, egész a lelkébe láthat a másik, persze, ha egyáltalán akarja.*
-Ugyan, ezek ostoba kölkök lehettek. Bárki akinek van egy csöpp esze is, legalább annyi, mint egy marék szárított lepkének, ami valljuk be, azért nem sok.
*Kuncogni kezd, s kezét a szája elé emeli, majd köhög egy párat, hogy folytathassa.*
-Az olyasmiken gondolkozik, hogy mihez hasonlítson vajon. A hold tündöklő fényéhez? A nap éltető, kedves és meleg sugaraihoz? A kolibri kecsességéhez, vagy netán mind egyszerre? Látod, ez itt a jó kérdés.
*Majd mielőtt bármit is mondhatna, vagy tehetne a nő, Val elindul egy irányba, persze csak lassan, inkább csak egy pár lépés, hogy szándékosan megtörje azt a kósza pillanatot.*
-Ennek örülök, ezeket a helyeket magam is kedvelem, mi tagadás. Furcsa, hogy korábban nem futottunk össze. Talán egy felsőbb hatalom akarta így, ki tudja.
*Megsimít pár falevelet, bár egyre kevésbé látja őket, ahogy megy le lassan a nap, s örökös játszótársa, az éjszaka újra erőt vesz a másikon, hogy aztán reggel majd ismét elveszítse a küzdelmet.*
-Jajj dehogyis. Bár én ültettem volna!
*Jelenti ki egyértelműen.*
-Csak egy párat közölük, épp azt ott.
*Mutat az egyikre.*
-Nemrég jártam erre, és itt hagytam, hogy ha más nem is, én tudjam, hogy az én kezem munkája is itt pihen valahol. Hogy hagytam valamit a világra.
*Seawil ruhaváltoztatós varázslat elképzelésén nem tud nem nevetni, de olyan igaziból, jóízüen kezd nevetni.*
-És mindenkire egyszerre használni a piacon, aztán milyen kavalkád lenne belőle.
*Meleg kacaja betölti az egész tisztást is talán, míg nem fogja vissza magát.*
-Bocsánat. Ó, hogy a hajam?
*Néz kérdőn rá, majd a hajára is. Még sosem jegyezte meg senki neki ezt.*
-Most hogy mondod. Nem így jöttem a világra. Tudod ez egy családi örökség. Mindenki, aki megélte már a 100 évet, ilyen hajjal büszkélkedhet.
//Seawil//
*Kedvesen mosolyog Seawil szavain, s inkább csak úgy sejtelmesen, rejtélyesen néz el a levegőbe, oldalra egy kicsit.*
-Hogyne lennél, kedves...
*Mondja, ahogy ismét ránéz, egyenes a szemébe, bele a gyönyörű íriszekbe, s egy pár pillanatra, mintha Valuryen nyitott könyv lenne, egész a lelkébe láthat a másik, persze, ha egyáltalán akarja.*
-Ugyan, ezek ostoba kölkök lehettek. Bárki akinek van egy csöpp esze is, legalább annyi, mint egy marék szárított lepkének, ami valljuk be, azért nem sok.
*Kuncogni kezd, s kezét a szája elé emeli, majd köhög egy párat, hogy folytathassa.*
-Az olyasmiken gondolkozik, hogy mihez hasonlítson vajon. A hold tündöklő fényéhez? A nap éltető, kedves és meleg sugaraihoz? A kolibri kecsességéhez, vagy netán mind egyszerre? Látod, ez itt a jó kérdés.
*Majd mielőtt bármit is mondhatna, vagy tehetne a nő, Val elindul egy irányba, persze csak lassan, inkább csak egy pár lépés, hogy szándékosan megtörje azt a kósza pillanatot.*
-Ennek örülök, ezeket a helyeket magam is kedvelem, mi tagadás. Furcsa, hogy korábban nem futottunk össze. Talán egy felsőbb hatalom akarta így, ki tudja.
*Megsimít pár falevelet, bár egyre kevésbé látja őket, ahogy megy le lassan a nap, s örökös játszótársa, az éjszaka újra erőt vesz a másikon, hogy aztán reggel majd ismét elveszítse a küzdelmet.*
-Jajj dehogyis. Bár én ültettem volna!
*Jelenti ki egyértelműen.*
-Csak egy párat közölük, épp azt ott.
*Mutat az egyikre.*
-Nemrég jártam erre, és itt hagytam, hogy ha más nem is, én tudjam, hogy az én kezem munkája is itt pihen valahol. Hogy hagytam valamit a világra.
*Seawil ruhaváltoztatós varázslat elképzelésén nem tud nem nevetni, de olyan igaziból, jóízüen kezd nevetni.*
-És mindenkire egyszerre használni a piacon, aztán milyen kavalkád lenne belőle.
*Meleg kacaja betölti az egész tisztást is talán, míg nem fogja vissza magát.*
-Bocsánat. Ó, hogy a hajam?
*Néz kérdőn rá, majd a hajára is. Még sosem jegyezte meg senki neki ezt.*
-Most hogy mondod. Nem így jöttem a világra. Tudod ez egy családi örökség. Mindenki, aki megélte már a 100 évet, ilyen hajjal büszkélkedhet.
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-02 22:31:17
Üzenet elküldve: 2020-02-02 22:31:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
//Zárás//
*Jó a korcsolyázás, hagyja is, hogy Wrexan vezesse, de tagjai már elgémberedtek, részben a földön fekvés miatt, részben meg azért, mert több, mint két órája ült már le, ami Ronyra nézve hatalmas idővallum. Persze, hogy az első adandó alkalommal kikúszik a pálya szélére, majd legőszintébb mosolyával, mondja a fiúnak.*
-Bocsáss meg, de szerintem én lassan hazatérek mára. Nekem ez egyszerre sok volt. Viszont nem felejtettem el, Wrexan, hol laksz! Meglátogatlak ám, úgy vigyázz magadra! Sellőház. *Kacsint egyet társára, s ha az hagyja, akkor integet neki, lekócmorog a pályáról, egyenesen Zsálya és dudva mellé, elindulva a Kalmár felé, beleveszve a tömegbe. Szavai mind igazak, s már tervezi is, vajon mikor tudja meglátogatni a fiút.*
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
//Zárás//
*Jó a korcsolyázás, hagyja is, hogy Wrexan vezesse, de tagjai már elgémberedtek, részben a földön fekvés miatt, részben meg azért, mert több, mint két órája ült már le, ami Ronyra nézve hatalmas idővallum. Persze, hogy az első adandó alkalommal kikúszik a pálya szélére, majd legőszintébb mosolyával, mondja a fiúnak.*
-Bocsáss meg, de szerintem én lassan hazatérek mára. Nekem ez egyszerre sok volt. Viszont nem felejtettem el, Wrexan, hol laksz! Meglátogatlak ám, úgy vigyázz magadra! Sellőház. *Kacsint egyet társára, s ha az hagyja, akkor integet neki, lekócmorog a pályáról, egyenesen Zsálya és dudva mellé, elindulva a Kalmár felé, beleveszve a tömegbe. Szavai mind igazak, s már tervezi is, vajon mikor tudja meglátogatni a fiút.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-01 20:03:22
Üzenet elküldve: 2020-02-01 20:03:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
* Végül csak beadja a derekát a kis tündér. Ezt jól is tette, mert mikor a fiú megfogja, akkor kezdi el érezni, hogy bizony már rendesen elkezdett meghűlni. Majd a mozgás újból fel fogja melegíteni talán. Ronyt kézen fogja és úgy korcsolyáznak együtt. Ha nem is egyből, de lassan csak ráérez a kis tündér is a dologra.*
- Na látom kezdesz belejönni.* Dicséri meg és aztán még csap vagy kér kört.*
- Na ha gondolod most már mehetünk vissza megmelegedni, ha szeretnéd.* Ajánlja fel neki a lehetőséget.*
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
* Végül csak beadja a derekát a kis tündér. Ezt jól is tette, mert mikor a fiú megfogja, akkor kezdi el érezni, hogy bizony már rendesen elkezdett meghűlni. Majd a mozgás újból fel fogja melegíteni talán. Ronyt kézen fogja és úgy korcsolyáznak együtt. Ha nem is egyből, de lassan csak ráérez a kis tündér is a dologra.*
- Na látom kezdesz belejönni.* Dicséri meg és aztán még csap vagy kér kört.*
- Na ha gondolod most már mehetünk vissza megmelegedni, ha szeretnéd.* Ajánlja fel neki a lehetőséget.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-01 17:42:31
Üzenet elküldve: 2020-02-01 17:42:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril valójában nem olyan válaszra számított, mint amilyet Karheia szolgáltatott neki. Valójában a Viltheriel figyelve hallgatja a szavakat, mindet, melyet a barbárnő kiejt a száján, s ha teheti, felfigyel a beszéd elkezdése előtt megfeszülő izmokra is. Valójában érti, mire gondol a másik, hiszen az érkezésekor ő is ezt érezte. Érzi magában közben, hogy gyűlik a kifakadásra való hajlama, mint mikor a száraz, elfásult termés kipattan tokjából, mert nem bír már tovább ott maradni, ugyanakkor megpróbálja visszafogni magát, s csak a végén beszélni.*
-Én nem ítéllek el, ugyanolyan maradtam volna, mint te, ha az otthonom nem pusztul el. Herceg lehetnék, fennt, északon, wargot tartanék, mint minden férfi a családomban tette, sőt, talán többre is vihettem volna... de a sors nem ezt szánta nekem, én pedig megpróbálok alkalmazkodni. Annak viszont nagyon örülök, hogy te képes voltál megtartani a saját kultúrádat. *Halvány mosoly is kúszik az arcára, hiszen ez valóban dicséretes számára. Valójában azonban Rheia olyan gondolatokat kezd ébreszteni benne, melyeket nem feltétlenül tart most helyesnek, hiszen a vezetője megtiltotta neki, hogy otthonával foglalkozzon, legalábbis Gwaandril így értelmezte.*
-Nem tehetem, nem engedték meg. Ki kell szakadnom, ha... *Most kimondja? Vajon megéri? Inkább magában tartja, s csak gondolni meri. ~ ha nem is megy. ~ Sóhaj, megint, aztán pedig inkább áttér a nevére is.*
-Az Ezüstszín kötelezően viselendő volt, házunk neve. Visszavezethetőleg hat generáció óta, a szépapám vette fel. Ha elf életöltőkkel számolsz, ez körülbelül ezer év. A Gida meg nem véletlenül ilyen szelíd. Druida vagyok, az állatoknak szenteltem fel az életemet. A vadon törvényei szerint élek, emiatt nem vagyok különleges. *Megint nagyon komolyan beszél, semmi önirónia nincsen a szavaiban. Rheia, ha rendelkezik egy kis sütnivalóval, megint rájöhet, hogy itt újfent az Ezer Levél Honának tagjai sulykolhatták ezt az elfbe. Gwaandril pedig nem bír magával, a lelkesedést látva, félve kérdezi meg, a bűnös gondolatainak szavakba foglalásával.*
-Szerinted... egy druidát is szívesen látnának Synmirában? Egy elfet. Lenne esélyem... varázsolni tanulni? *Gyermeki félelem ül ki az arcára, de őszinte választ vár.*
A hozzászólás írója (Gwaandril Viltheriel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.01 17:44:03
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Gwaandril valójában nem olyan válaszra számított, mint amilyet Karheia szolgáltatott neki. Valójában a Viltheriel figyelve hallgatja a szavakat, mindet, melyet a barbárnő kiejt a száján, s ha teheti, felfigyel a beszéd elkezdése előtt megfeszülő izmokra is. Valójában érti, mire gondol a másik, hiszen az érkezésekor ő is ezt érezte. Érzi magában közben, hogy gyűlik a kifakadásra való hajlama, mint mikor a száraz, elfásult termés kipattan tokjából, mert nem bír már tovább ott maradni, ugyanakkor megpróbálja visszafogni magát, s csak a végén beszélni.*
-Én nem ítéllek el, ugyanolyan maradtam volna, mint te, ha az otthonom nem pusztul el. Herceg lehetnék, fennt, északon, wargot tartanék, mint minden férfi a családomban tette, sőt, talán többre is vihettem volna... de a sors nem ezt szánta nekem, én pedig megpróbálok alkalmazkodni. Annak viszont nagyon örülök, hogy te képes voltál megtartani a saját kultúrádat. *Halvány mosoly is kúszik az arcára, hiszen ez valóban dicséretes számára. Valójában azonban Rheia olyan gondolatokat kezd ébreszteni benne, melyeket nem feltétlenül tart most helyesnek, hiszen a vezetője megtiltotta neki, hogy otthonával foglalkozzon, legalábbis Gwaandril így értelmezte.*
-Nem tehetem, nem engedték meg. Ki kell szakadnom, ha... *Most kimondja? Vajon megéri? Inkább magában tartja, s csak gondolni meri. ~ ha nem is megy. ~ Sóhaj, megint, aztán pedig inkább áttér a nevére is.*
-Az Ezüstszín kötelezően viselendő volt, házunk neve. Visszavezethetőleg hat generáció óta, a szépapám vette fel. Ha elf életöltőkkel számolsz, ez körülbelül ezer év. A Gida meg nem véletlenül ilyen szelíd. Druida vagyok, az állatoknak szenteltem fel az életemet. A vadon törvényei szerint élek, emiatt nem vagyok különleges. *Megint nagyon komolyan beszél, semmi önirónia nincsen a szavaiban. Rheia, ha rendelkezik egy kis sütnivalóval, megint rájöhet, hogy itt újfent az Ezer Levél Honának tagjai sulykolhatták ezt az elfbe. Gwaandril pedig nem bír magával, a lelkesedést látva, félve kérdezi meg, a bűnös gondolatainak szavakba foglalásával.*
-Szerinted... egy druidát is szívesen látnának Synmirában? Egy elfet. Lenne esélyem... varázsolni tanulni? *Gyermeki félelem ül ki az arcára, de őszinte választ vár.*
A hozzászólás írója (Gwaandril Viltheriel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.01 17:44:03
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-01 12:07:35
Üzenet elküldve: 2020-02-01 12:07:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
*Rövid lábait nem tudta elég gyorsan szedni ahhoz, hogy beérje, akit látni vélt. A futásban hamar elfáradt, így mostanra már csak ballagássá lassult haladása. A tisztás békéje megállítja, csüggedő szívére balzsamot ken a napsütés.*
- Milyen szép itt... majdnem annyira, mint...
*Szomorú mosolyban hallgat el, és leül az egyik fa gyökereire.*
- Hát ti hoztatok ide?
*Egy ideig csendben gondol fájdalmasan hiányolt szeretteire, a lichanechi csodásan gondozott parkokra, melyekre egy kicsit emlékezteti ez a tisztás. Velük telnek meg egészen gondolatai, s valahogy vigaszt merít belőlük, szelíd mosollyá formálódik arcán a szomorúság, megdörgöli szemeit.*
- Tudom, mit akarok tenni. És tudjátok, miért. Nem adhatom fel az álmom.
*Elszántan feláll.*
- Ti is megtettétek, amit kellett. Most rajtam a sor!
*Kihúzza magát büszkén, mintha csak egy apró hős születne éppen ebben a pillanatban. Nemes célok vezetik, nem bukhat el semmiképp!*
- Hopp...
*A gyökérben, melyen eddig ült, megbotlik és elesik. De kirázza az arcából a haját, feláll, majd lesöpri magáról a leveleket és a port, s végre elindul elszántan a város szíve felé.*.
- Milyen szép itt... majdnem annyira, mint...
*Szomorú mosolyban hallgat el, és leül az egyik fa gyökereire.*
- Hát ti hoztatok ide?
*Egy ideig csendben gondol fájdalmasan hiányolt szeretteire, a lichanechi csodásan gondozott parkokra, melyekre egy kicsit emlékezteti ez a tisztás. Velük telnek meg egészen gondolatai, s valahogy vigaszt merít belőlük, szelíd mosollyá formálódik arcán a szomorúság, megdörgöli szemeit.*
- Tudom, mit akarok tenni. És tudjátok, miért. Nem adhatom fel az álmom.
*Elszántan feláll.*
- Ti is megtettétek, amit kellett. Most rajtam a sor!
*Kihúzza magát büszkén, mintha csak egy apró hős születne éppen ebben a pillanatban. Nemes célok vezetik, nem bukhat el semmiképp!*
- Hopp...
*A gyökérben, melyen eddig ült, megbotlik és elesik. De kirázza az arcából a haját, feláll, majd lesöpri magáról a leveleket és a port, s végre elindul elszántan a város szíve felé.*.
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-31 21:49:43
Üzenet elküldve: 2020-01-31 21:49:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Valuryen //
*Bizony letekinthet Valuryen Seára, van ugyanis némi magasságkülönbség közöttük. Megkönnyebbülten hallja a lány, hogy a férfi szíve még egyben van. Nos ha Seawilen múlik így is marad.*
- Akkor jó, örülök neki. *mondja mosolyogva. Lopva felpillant az elfre, az ezüstös haját most is nagyon megnézi. Nem akarja bevallani, de tetszik neki, a hajszíne és a gazdája is. A jelzőre bólint.*
- Óh azért ennyire bonyolult csak nem vagyok. *kezd bele, mosolyogva egyértelműen a férfit néz már.*
- Segítek picit, neveztek már kétszínű fruskának, és nyakigláb felemás szeműnek is. Aztán mondtak olyant is, hogy a hajam biztos a fűevéstől zöld. *ezen most is felkacag. *
- Annyira nem bírtam megállni, hogy ne nevessem ki őket. Ennyi sok sületlenséget összehordani. *persze szép jelzővel még nem illették csak otthon anyácskája, az apukája. Na, igen e két személlyel ki is merült a repertoár. Vállat von.*
- Az emberek szörnyen egyszerűek. *jelenti ki végül. Utalva arra, hogy kik mondták rá ezeket a „kedves” szavakat. *
- De ha találna, jobbat szóljon, kíváncsi vagyok, miféle jelzők illenek rám. *nem teszi hozzá, hogy van egy kis könyve, amibe minden ilyent feljegyez a versei mellé. Aztán amit Valuryen mond, hogy ha eltűnne, innen kereshetné Seát.*
- Keresni engem? *kissé megdöbben, de nem azon hogy keresné, hanem hogy átváltott az elf férfi egy közvetlenebb megszólításra. Persze jobb szereti Sea is ezt, de eddig nem merte férfit így szólítani. Ugyanis ha magasabb biztosan pár tíz évvel idősebb is.*
- Nem nehéz megtalálni engem. Általában a templom, a tisztás és artheniori közeli erdőben szoktam gyakran megfordulni. Nagy ritkán valamelyik fogadóban, vagy még a piacon. *jutnak eszébe az újabb lehetőségek. Aztán úgy dönt, ennyit mond, ennyi jut eszébe. Talán nem is kell több, talán pont ennyi elég. Míg a tisztás felé haladnak, sejtelme sincs, mi megy végbe a férfiben, ahogy megnézi hátulról. Sea ilyen dolgokba nem szokott bele gondolni, nem volt szerencséje, hogy megismerje a férfi gondolkodás rejtelmeit.*
*Aztán unalmas meséket hadar el az elf, ezek nem tetszenek neki. Túl átlagosak, túl egyszerűek. A világ és az abban zajló élet sosem olyan. Nem szól közbe csak követi Valuryent az egyik fához, és figyeli, hogy tenyerét odatéve csendesebben és sokkal meghittebb hangnemben folytatja.*
- Te ültetted a fákat az erdőszéli tisztáson? *kérdezi hangja halkan csendül és inkább elismerő, mintsem meglepett lenne. Tudta, hogy elf volt, de nem gondolta sosem, hogy találkozhat vele egyszer. Valuryennel szemben áll meg vállát a fának támasztva.*
- Értem, szóval a találkozásunk is egy történet lehet. *összegzi a hallottakat.*
- Hm, mindenesetre ez *itt maguk között a levegőre mutat egy kisebb kört leírva.*
- izgalmasabb lesz, mint a hercegnős megmentős mesék az biztos. *ajkára mosoly húzódik, majd felel az utolsó kérdésre.*
- Óh, semmi lényegeset, nem lenne szembetűnő. De milyen vicces lenne, ha mindenki mást látványosan megváltoztatnék, és amazok otthon a tükör előtt jönnének rá a tréfára. * mosolyodik el ezen. Igen akad egy jó adagnyi ironikus gunyoros humor az elf lányban. *
- Persze ideiglenesen tenném, vagy visszacsinálnám, nem tudom, hogyan működik az ilyesmi. *ismét vállat von, hogy minek foglalkozzon vele, ha nem is képes rá. Álmodozni sosem szeretett.*
- Talán jobban kéne igyekeznem és akkor már tudnék ilyesmit. *Közben Valuryen szemét figyeli.*
- Mondjuk a ruházat megváltoztatása sem rossz, az is vicces lehet a piactér közepén. *elneveti magát, és el se hiszi, hogy ilyen kis bosszantó rosszaságokon jár az esze. *
~Kinövöm ezt valaha…?~
*Aztán picit közelebb mozdul, nem annyira tolakodón, mint a templomban, de közelebb az biztos. Az elf haja nagyon szép.*
- Ilyen ezüstös hajjal láttad meg a napvilágot vagy életed közben lett ilyen? *kérdezi, közben fel se tűnik, hogy Sea már magázásból átváltott tegezésbe. Talán nem veszi zokon ezt Valuryen. Közben azon gondolkodik, hogy talán a hajszínét változtatná gyakrabban ezüstté, ha képes lenne olyan varázslatra, ami a külsejét képes megváltoztatni.*
// Valuryen //
*Bizony letekinthet Valuryen Seára, van ugyanis némi magasságkülönbség közöttük. Megkönnyebbülten hallja a lány, hogy a férfi szíve még egyben van. Nos ha Seawilen múlik így is marad.*
- Akkor jó, örülök neki. *mondja mosolyogva. Lopva felpillant az elfre, az ezüstös haját most is nagyon megnézi. Nem akarja bevallani, de tetszik neki, a hajszíne és a gazdája is. A jelzőre bólint.*
- Óh azért ennyire bonyolult csak nem vagyok. *kezd bele, mosolyogva egyértelműen a férfit néz már.*
- Segítek picit, neveztek már kétszínű fruskának, és nyakigláb felemás szeműnek is. Aztán mondtak olyant is, hogy a hajam biztos a fűevéstől zöld. *ezen most is felkacag. *
- Annyira nem bírtam megállni, hogy ne nevessem ki őket. Ennyi sok sületlenséget összehordani. *persze szép jelzővel még nem illették csak otthon anyácskája, az apukája. Na, igen e két személlyel ki is merült a repertoár. Vállat von.*
- Az emberek szörnyen egyszerűek. *jelenti ki végül. Utalva arra, hogy kik mondták rá ezeket a „kedves” szavakat. *
- De ha találna, jobbat szóljon, kíváncsi vagyok, miféle jelzők illenek rám. *nem teszi hozzá, hogy van egy kis könyve, amibe minden ilyent feljegyez a versei mellé. Aztán amit Valuryen mond, hogy ha eltűnne, innen kereshetné Seát.*
- Keresni engem? *kissé megdöbben, de nem azon hogy keresné, hanem hogy átváltott az elf férfi egy közvetlenebb megszólításra. Persze jobb szereti Sea is ezt, de eddig nem merte férfit így szólítani. Ugyanis ha magasabb biztosan pár tíz évvel idősebb is.*
- Nem nehéz megtalálni engem. Általában a templom, a tisztás és artheniori közeli erdőben szoktam gyakran megfordulni. Nagy ritkán valamelyik fogadóban, vagy még a piacon. *jutnak eszébe az újabb lehetőségek. Aztán úgy dönt, ennyit mond, ennyi jut eszébe. Talán nem is kell több, talán pont ennyi elég. Míg a tisztás felé haladnak, sejtelme sincs, mi megy végbe a férfiben, ahogy megnézi hátulról. Sea ilyen dolgokba nem szokott bele gondolni, nem volt szerencséje, hogy megismerje a férfi gondolkodás rejtelmeit.*
*Aztán unalmas meséket hadar el az elf, ezek nem tetszenek neki. Túl átlagosak, túl egyszerűek. A világ és az abban zajló élet sosem olyan. Nem szól közbe csak követi Valuryent az egyik fához, és figyeli, hogy tenyerét odatéve csendesebben és sokkal meghittebb hangnemben folytatja.*
- Te ültetted a fákat az erdőszéli tisztáson? *kérdezi hangja halkan csendül és inkább elismerő, mintsem meglepett lenne. Tudta, hogy elf volt, de nem gondolta sosem, hogy találkozhat vele egyszer. Valuryennel szemben áll meg vállát a fának támasztva.*
- Értem, szóval a találkozásunk is egy történet lehet. *összegzi a hallottakat.*
- Hm, mindenesetre ez *itt maguk között a levegőre mutat egy kisebb kört leírva.*
- izgalmasabb lesz, mint a hercegnős megmentős mesék az biztos. *ajkára mosoly húzódik, majd felel az utolsó kérdésre.*
- Óh, semmi lényegeset, nem lenne szembetűnő. De milyen vicces lenne, ha mindenki mást látványosan megváltoztatnék, és amazok otthon a tükör előtt jönnének rá a tréfára. * mosolyodik el ezen. Igen akad egy jó adagnyi ironikus gunyoros humor az elf lányban. *
- Persze ideiglenesen tenném, vagy visszacsinálnám, nem tudom, hogyan működik az ilyesmi. *ismét vállat von, hogy minek foglalkozzon vele, ha nem is képes rá. Álmodozni sosem szeretett.*
- Talán jobban kéne igyekeznem és akkor már tudnék ilyesmit. *Közben Valuryen szemét figyeli.*
- Mondjuk a ruházat megváltoztatása sem rossz, az is vicces lehet a piactér közepén. *elneveti magát, és el se hiszi, hogy ilyen kis bosszantó rosszaságokon jár az esze. *
~Kinövöm ezt valaha…?~
*Aztán picit közelebb mozdul, nem annyira tolakodón, mint a templomban, de közelebb az biztos. Az elf haja nagyon szép.*
- Ilyen ezüstös hajjal láttad meg a napvilágot vagy életed közben lett ilyen? *kérdezi, közben fel se tűnik, hogy Sea már magázásból átváltott tegezésbe. Talán nem veszi zokon ezt Valuryen. Közben azon gondolkodik, hogy talán a hajszínét változtatná gyakrabban ezüstté, ha képes lenne olyan varázslatra, ami a külsejét képes megváltoztatni.*
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-31 20:14:49
Üzenet elküldve: 2020-01-31 20:14:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszakai kirándulás//
*A piactér az elf szemében is úgy van meg, hogy nyüzsgő, zajos és zsúfolt. Most nagyon különös így látni este a piacot.
~Mint egy kísértetjárta hely…~
Gondolja magában. Aztán Ziz-re figyel.*
- A szántóföldek fele élnek tündérek? *kérdezi nem is tudta, hogy arra van egy kisebb populáció.*
*Közben az Erdőszéli tisztásban gyönyörködik. Ez a kis fákkal körül vett mező mindig megnyugtatta. Még ha a közepén az a kis domb mesterségesnek tűnik, még akkor is van valami varázslatos benne.*
- A szántóföldek felé még sosem jártam, mindig csak észak felé az erdő fel. Artheniortól délebbre meg sosem mentem. Mi van arra fele? Érdemes lenne egyszer megnéznem? *érdeklődik a férfi. Aztán a kérdésen gondolkodik, mennyire lehet messze a kunyhója az erdőben.*
- Nagyjából két és fél három napnyi járásra * elgondolkodik. *
- Mondjuk, számolhatjuk innen, a Tisztástól. Annyira beljebb az erdőben. *magyarázza, közben léptein igyekszik lassabb tempót tartani, hogy Ziz ne maradjon el mögötte nagyon.*
*A piactér az elf szemében is úgy van meg, hogy nyüzsgő, zajos és zsúfolt. Most nagyon különös így látni este a piacot.
~Mint egy kísértetjárta hely…~
Gondolja magában. Aztán Ziz-re figyel.*
- A szántóföldek fele élnek tündérek? *kérdezi nem is tudta, hogy arra van egy kisebb populáció.*
*Közben az Erdőszéli tisztásban gyönyörködik. Ez a kis fákkal körül vett mező mindig megnyugtatta. Még ha a közepén az a kis domb mesterségesnek tűnik, még akkor is van valami varázslatos benne.*
- A szántóföldek felé még sosem jártam, mindig csak észak felé az erdő fel. Artheniortól délebbre meg sosem mentem. Mi van arra fele? Érdemes lenne egyszer megnéznem? *érdeklődik a férfi. Aztán a kérdésen gondolkodik, mennyire lehet messze a kunyhója az erdőben.*
- Nagyjából két és fél három napnyi járásra * elgondolkodik. *
- Mondjuk, számolhatjuk innen, a Tisztástól. Annyira beljebb az erdőben. *magyarázza, közben léptein igyekszik lassabb tempót tartani, hogy Ziz ne maradjon el mögötte nagyon.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-31 18:05:08
Üzenet elküldve: 2020-01-31 18:05:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Seawil//
-Nem, még éppen nem.
*Mondja, s kedvesen mosolyog a nőre, kire, ha minden igaz magasságából adódóan kicsit lefelé tekint.*
-Hogy jó jelzőt? Neem. Nem hinném.
*Néz el a képzeletbeli messzi távolba elgondolkodva.*
-Nem vagyok benne biztos, hogy ismerem a megfelelő szavakat, amik illenének önre. Vagy, hogy léteznek egyáltalán...
*Egyenesen a szemébe néz, majd gyorsan pislog kettőt.*
-Az biztos, hogy nagy bajban lennénk. Eltűnnék innen, aztán kereshetnélek égre-földre, hogy merre is vagy.
*Vakarja meg a fejét, majd elindul a lány után a tisztás felé. Átvágnak a városon, s Seawil talán nem is tudja, de a férfiak agya a legkomolyabb műszer, ha egy nőt kell megnêzni, s elképzelni akár ruhák nélkül. Elég egy fél másodperc, és még ha nyakig vastag ruhákba van is bugyolálva elég egy pillantás, hogy az agy kiegészïtse a többi részletet. Nincs ezzel másképpen Valuryen sem, mire az erődszéli tisztásra érnek, egész kielemzi a nőt, és ha akarná hogy tagadhatná, hogy borzasztóan tetszik neki.*
-Ami a meséket illeti, igen. A harcolós hercegnőmegmentős királynekiadjaafélkirályságát-féle történetek is érdekelnek.
*Válaszolja hasonló stílusban, s csak eldarálja a szavakat, majd megáll egy pillanatra az egyik fa mellett, ráteszi a kezét a törzsére, vár egy másodpercet, majd folytatja sokkal lassabban.*
-Vagy, hogy hogy ültetett egy ezüst hajú elf fákat ide, mert nem akart többet rombolni, inkább teremteni. Vagy, hogy hogyan találkozott egy Seawil nevű szépséges teremtéssel a templomban teljesen véletlenül.
*Mosolyog, s válaszol a nő kérdésére is.*
-Hüm, jó kérdés. Talán igen. Olyan ismerek, mi megváltoztatja a viselt ruhákat, de hogy magàt s viselőjét... Mit szeretnél megváltoztatni magadon, kedves?
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.31 18:06:24
//Seawil//
-Nem, még éppen nem.
*Mondja, s kedvesen mosolyog a nőre, kire, ha minden igaz magasságából adódóan kicsit lefelé tekint.*
-Hogy jó jelzőt? Neem. Nem hinném.
*Néz el a képzeletbeli messzi távolba elgondolkodva.*
-Nem vagyok benne biztos, hogy ismerem a megfelelő szavakat, amik illenének önre. Vagy, hogy léteznek egyáltalán...
*Egyenesen a szemébe néz, majd gyorsan pislog kettőt.*
-Az biztos, hogy nagy bajban lennénk. Eltűnnék innen, aztán kereshetnélek égre-földre, hogy merre is vagy.
*Vakarja meg a fejét, majd elindul a lány után a tisztás felé. Átvágnak a városon, s Seawil talán nem is tudja, de a férfiak agya a legkomolyabb műszer, ha egy nőt kell megnêzni, s elképzelni akár ruhák nélkül. Elég egy fél másodperc, és még ha nyakig vastag ruhákba van is bugyolálva elég egy pillantás, hogy az agy kiegészïtse a többi részletet. Nincs ezzel másképpen Valuryen sem, mire az erődszéli tisztásra érnek, egész kielemzi a nőt, és ha akarná hogy tagadhatná, hogy borzasztóan tetszik neki.*
-Ami a meséket illeti, igen. A harcolós hercegnőmegmentős királynekiadjaafélkirályságát-féle történetek is érdekelnek.
*Válaszolja hasonló stílusban, s csak eldarálja a szavakat, majd megáll egy pillanatra az egyik fa mellett, ráteszi a kezét a törzsére, vár egy másodpercet, majd folytatja sokkal lassabban.*
-Vagy, hogy hogy ültetett egy ezüst hajú elf fákat ide, mert nem akart többet rombolni, inkább teremteni. Vagy, hogy hogyan találkozott egy Seawil nevű szépséges teremtéssel a templomban teljesen véletlenül.
*Mosolyog, s válaszol a nő kérdésére is.*
-Hüm, jó kérdés. Talán igen. Olyan ismerek, mi megváltoztatja a viselt ruhákat, de hogy magàt s viselőjét... Mit szeretnél megváltoztatni magadon, kedves?
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.31 18:06:24
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-31 13:16:17
Üzenet elküldve: 2020-01-31 13:16:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tanítás//
- MilOchass jó lesz níkem. Befűtünk a kandallóba oszt a melegbe el lehet mediátációzni.
*Ez már tetszik az öregnek. Több értelme van mint a fagyos földbe szaglászni a szelet.*
- Na lúra osztán uccú nekije!
*Nem sokat kertel az öreg és már túrja is fel magát a fekete bestia hátára. Ganer feltaszítja az öreg meg jól megkapaszkodik amibe tud.*
- Elíggí átfagytam. Indítsad a lút a Pegzusba. Hadd melegedjen át a rossz lábam mielűtt a fagytúl le kíne vágni.
*Látott már nem egy ilyen szitut, hogy valaki végtagot vesztett a fagy miatt. Nem szép látvány az hótzihez. A fekete bestia száguld mint ahogy elő van írva de mostan jobb lenne egy kicsit kocsmározni.*
- Fijjam lehet ez níkem nem való. Mi vóna ha tíged taníttatnálak oszt ín csak ebbűl állník ki? Öreg vagyok ín mán ehhez. Nem fog mán a kobakom se úgy mint hajdan vót.
*Ganer nyúzza az öreget de Arra papa nem akar újat tanulni. Elég ha kitaníttatja a gnómot és az majd csinálja amit kell.*
//Tanítás//
- MilOchass jó lesz níkem. Befűtünk a kandallóba oszt a melegbe el lehet mediátációzni.
*Ez már tetszik az öregnek. Több értelme van mint a fagyos földbe szaglászni a szelet.*
- Na lúra osztán uccú nekije!
*Nem sokat kertel az öreg és már túrja is fel magát a fekete bestia hátára. Ganer feltaszítja az öreg meg jól megkapaszkodik amibe tud.*
- Elíggí átfagytam. Indítsad a lút a Pegzusba. Hadd melegedjen át a rossz lábam mielűtt a fagytúl le kíne vágni.
*Látott már nem egy ilyen szitut, hogy valaki végtagot vesztett a fagy miatt. Nem szép látvány az hótzihez. A fekete bestia száguld mint ahogy elő van írva de mostan jobb lenne egy kicsit kocsmározni.*
- Fijjam lehet ez níkem nem való. Mi vóna ha tíged taníttatnálak oszt ín csak ebbűl állník ki? Öreg vagyok ín mán ehhez. Nem fog mán a kobakom se úgy mint hajdan vót.
*Ganer nyúzza az öreget de Arra papa nem akar újat tanulni. Elég ha kitaníttatja a gnómot és az majd csinálja amit kell.*
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-31 05:54:41
Üzenet elküldve: 2020-01-31 05:54:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
*Wrexan nem hagyja szegény Ronyt, pedig ő többször be is vallotta, hogy köszöni, de nem kívánja a jeget a jelenlegi helyzetének megváltoztatásával elhagyni, bár, ha már így kérik, természetesen beadja a derekát, hagyja magát felsegíttetni.*
-Rendben. *Sóhajt egyet, mintha a világ legizgalmasabb dolgáról kéne lemondania, ugyanakkor ha Wrexan a földfelöli karját is megfogja a virágbólszületettnek, érezheti, hogy át van fagyva már a töpszli.*
-Megpróbálom akkor ezt *Mondja, majd próbálja lábait megfelelően vezetni a jégen, ami először nem igazán sikerül rózsásan, másodjára sem, de lassan kezd tűrhető állapotúvá válni.*
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
*Wrexan nem hagyja szegény Ronyt, pedig ő többször be is vallotta, hogy köszöni, de nem kívánja a jeget a jelenlegi helyzetének megváltoztatásával elhagyni, bár, ha már így kérik, természetesen beadja a derekát, hagyja magát felsegíttetni.*
-Rendben. *Sóhajt egyet, mintha a világ legizgalmasabb dolgáról kéne lemondania, ugyanakkor ha Wrexan a földfelöli karját is megfogja a virágbólszületettnek, érezheti, hogy át van fagyva már a töpszli.*
-Megpróbálom akkor ezt *Mondja, majd próbálja lábait megfelelően vezetni a jégen, ami először nem igazán sikerül rózsásan, másodjára sem, de lassan kezd tűrhető állapotúvá válni.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:11:20
Üzenet elküldve: 2020-01-30 23:11:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Valuryen //
*Nem sejti hogyan érezheti magát Valuryen, pedig ha sejtené, biztosan tenne pár célzatos megjegyzést. Ha érezhetné valahogy mások gondolatait, vagy érzéseit. Nyilván van az a pillanat, amikor jobb lett volna ha inkább kitartóan akarta volna megtanulni a különféle mágikus tanokat. Egyéb varázslatokat, hogy magát vagy mást elszórakoztassa, vagy valami hasonló. Ám Sea ilyesmire még csak nem is gondol. Valahogy nagyon is a bizalmába férkőzik az elf férfi. Némi bizalmatlanság kel életre benne, hogy lehet mágiát használ, és azért vagy mert éppen eléggé sok ideje volt saját maga társasága és ennyire vágyik valakire aki szépen szól hozzá. Pont ahogy Valuryen is teszi éppen. Az elnevezés kérdésére igazán örömmel vetné bele magát, és lenne ötlete is erre. Csak hogy nem kerül elő ez, helyette jön más.
A szívmegszakadós szavakra ajka szomorúan biggyed le.*
- De ugye most nem szakadt meg? *kérdezi kicsit reménykedve, csak nem kell egy szívet is összeragasztgatnia, bár ez esetben talán még szívesen is tenné. Arra hogy furfangos lenne, nem tud mit hozzátenni, fogalma sincsen, honnan nézik a ravaszdiságot. Valuryen szerint pedig az, így hát elhiszi neki. Az elf férfi nevetését pedig nagyon jó hallani, még ha visszafojtott is. El is határozza magát, hogy ha a templomon kívül lesznek, akkor mond még valami olyant, amitől nevetnie kell majd.*
- Én? Biztosan jó jelzőt használ rám nézve? *ütközik meg a kijelentésen. S hogy melyiken azt nem pontosítja szándékosan. Szólhat ez a furfangosnak, vagy a hölgyemnek is. Ebben biztosan kétségek között hagyja az elfet, már ha annak vermébe esik e miatt.*
*A következő kijelentő válaszra viszont megdöbben, kikerekednek szemei, és ajka elég kapja egyik kezét.*
- Igen…?*nyögi ki ezt az egy szót. Majd jöhet a megkönnyebbülés, hogy Valuryen bevallja, azt, amit.*
- Még szerencse, különben bajban lennék. * mondja halkan. Azt már murisabbnak tartja, ahogyan Valuryen megcsapkodja a lábait. Erre azért már páran feléjük néznek.*
- Css. *mosolyodik el, csak mutató ujjával jelzi ezt, hogy ajkai elé helyezi keresztbe, mintha elfelezné azt. Ezzel üzeni, hogy csendesebben. Talán jobb is, ha mennek, hiszen perceken belül a jó kedvük zajosabbá varázsolja őket.*
- Tudom, merre van, akkor menjünk oda. *Előre engedik ki felé a templomból, és Sea előre megy. A látvány félig meddig lehet csodálatos, hiszen köpenyt hord az elf lány, ám csak rövidet, a csípőjéig takarja el. A lábai viszont igazán jól láthatóak, s azok bizony formásak. Mind azon által Sea alakja nyúlánk vékony, itt ott ahol kell, domborodik, de nem kifejezetten. Egy deka izom és felesleg sincsen rajta. Kézfejein a bőr selymes akár az arcán is. Mozgása jártában is ruganyos, leginkább tánclépésekhez hasonlít, mintha örökös dallam szólna a fejében, melynek lágy ritmusára tenne meg minden egyes lépést. *
*A templomból kilépve megáll, és bevárja az elfet. Aztán ha csukódik, az ajtó úgy szólal meg már nem fojtott hangon. *
- Igazán kellemes séta lesz ebből, eme kései órán azt hiszem. *mondja, s reméli Valuryen is így látja ezt. Szinte már várja, olyan régen sétáltak vele a városban vagy a környékén. Szinte kedve lenne kirándulni vagy piknikezni valamerre a közelben. Még a hideg sem zavarná.*
*Az Erdőszéli kis tisztásra érve azonban mélyen beszívja a levegőt, és pár másodpercig csendben gyönyörködik a látványban.*
- A külsőt megváltoztató varázslatot esetleg nem ismer? Valami olyasmit szívesen megtanulnék. *mélázik el ezen, és hogy Valuryen mire gondolhat ezzel, azt most ki sem kell találnia. Nyilván a felemás színű szemére, de nem Sea nem azért tanulna meg ilyesmit. Sokkal inkább mást változtatna meg magán.*
// Valuryen //
*Nem sejti hogyan érezheti magát Valuryen, pedig ha sejtené, biztosan tenne pár célzatos megjegyzést. Ha érezhetné valahogy mások gondolatait, vagy érzéseit. Nyilván van az a pillanat, amikor jobb lett volna ha inkább kitartóan akarta volna megtanulni a különféle mágikus tanokat. Egyéb varázslatokat, hogy magát vagy mást elszórakoztassa, vagy valami hasonló. Ám Sea ilyesmire még csak nem is gondol. Valahogy nagyon is a bizalmába férkőzik az elf férfi. Némi bizalmatlanság kel életre benne, hogy lehet mágiát használ, és azért vagy mert éppen eléggé sok ideje volt saját maga társasága és ennyire vágyik valakire aki szépen szól hozzá. Pont ahogy Valuryen is teszi éppen. Az elnevezés kérdésére igazán örömmel vetné bele magát, és lenne ötlete is erre. Csak hogy nem kerül elő ez, helyette jön más.
A szívmegszakadós szavakra ajka szomorúan biggyed le.*
- De ugye most nem szakadt meg? *kérdezi kicsit reménykedve, csak nem kell egy szívet is összeragasztgatnia, bár ez esetben talán még szívesen is tenné. Arra hogy furfangos lenne, nem tud mit hozzátenni, fogalma sincsen, honnan nézik a ravaszdiságot. Valuryen szerint pedig az, így hát elhiszi neki. Az elf férfi nevetését pedig nagyon jó hallani, még ha visszafojtott is. El is határozza magát, hogy ha a templomon kívül lesznek, akkor mond még valami olyant, amitől nevetnie kell majd.*
- Én? Biztosan jó jelzőt használ rám nézve? *ütközik meg a kijelentésen. S hogy melyiken azt nem pontosítja szándékosan. Szólhat ez a furfangosnak, vagy a hölgyemnek is. Ebben biztosan kétségek között hagyja az elfet, már ha annak vermébe esik e miatt.*
*A következő kijelentő válaszra viszont megdöbben, kikerekednek szemei, és ajka elég kapja egyik kezét.*
- Igen…?*nyögi ki ezt az egy szót. Majd jöhet a megkönnyebbülés, hogy Valuryen bevallja, azt, amit.*
- Még szerencse, különben bajban lennék. * mondja halkan. Azt már murisabbnak tartja, ahogyan Valuryen megcsapkodja a lábait. Erre azért már páran feléjük néznek.*
- Css. *mosolyodik el, csak mutató ujjával jelzi ezt, hogy ajkai elé helyezi keresztbe, mintha elfelezné azt. Ezzel üzeni, hogy csendesebben. Talán jobb is, ha mennek, hiszen perceken belül a jó kedvük zajosabbá varázsolja őket.*
- Tudom, merre van, akkor menjünk oda. *Előre engedik ki felé a templomból, és Sea előre megy. A látvány félig meddig lehet csodálatos, hiszen köpenyt hord az elf lány, ám csak rövidet, a csípőjéig takarja el. A lábai viszont igazán jól láthatóak, s azok bizony formásak. Mind azon által Sea alakja nyúlánk vékony, itt ott ahol kell, domborodik, de nem kifejezetten. Egy deka izom és felesleg sincsen rajta. Kézfejein a bőr selymes akár az arcán is. Mozgása jártában is ruganyos, leginkább tánclépésekhez hasonlít, mintha örökös dallam szólna a fejében, melynek lágy ritmusára tenne meg minden egyes lépést. *
*A templomból kilépve megáll, és bevárja az elfet. Aztán ha csukódik, az ajtó úgy szólal meg már nem fojtott hangon. *
- Igazán kellemes séta lesz ebből, eme kései órán azt hiszem. *mondja, s reméli Valuryen is így látja ezt. Szinte már várja, olyan régen sétáltak vele a városban vagy a környékén. Szinte kedve lenne kirándulni vagy piknikezni valamerre a közelben. Még a hideg sem zavarná.*
*Az Erdőszéli kis tisztásra érve azonban mélyen beszívja a levegőt, és pár másodpercig csendben gyönyörködik a látványban.*
- A külsőt megváltoztató varázslatot esetleg nem ismer? Valami olyasmit szívesen megtanulnék. *mélázik el ezen, és hogy Valuryen mire gondolhat ezzel, azt most ki sem kell találnia. Nyilván a felemás színű szemére, de nem Sea nem azért tanulna meg ilyesmit. Sokkal inkább mást változtatna meg magán.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:11:29
Üzenet elküldve: 2020-01-30 20:11:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
* A másik köszöni szépen, de nem kér a segítségéből. Viszont ez ő nem hagyhatja annyiban.*
- Nem foglak itt hagyni a jégen. Veszélyes. A többi korcsolyázóra és rád nézve is. Na meg a ha továbbra is ott fetrengsz a jégen, akkor még a végén felfázol itt nekem. Vagy rosszabb esetben tüdőgyulladást kapsz. Na add a kezed!* Mondja neki egy kicsit dorgáló hangon. Addig nem is tágít, amíg fel nem húzza a jégről.*
- Na lekísérjelek a jégről vagy csúszol velem egy pár kört?* Teszi fel neki a kérdést, mert nem szeretné ha kényelmetlenül érezné a másik magát miatta. Ha leszeretne menni, akkor elkíséri a jég széléig, aztán ő még visszamegy csúszni pár kört. Ez nem fog sokáig tartani. Néhány perc és már jön is le majd a jégről. Ha vele tart, akkor fogja a kezét és együtt siklik vele, amíg meg nem tanulja Rony vagy ameddig úgy nem döntenek, hogy ideje véget vetni ennek.*
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
* A másik köszöni szépen, de nem kér a segítségéből. Viszont ez ő nem hagyhatja annyiban.*
- Nem foglak itt hagyni a jégen. Veszélyes. A többi korcsolyázóra és rád nézve is. Na meg a ha továbbra is ott fetrengsz a jégen, akkor még a végén felfázol itt nekem. Vagy rosszabb esetben tüdőgyulladást kapsz. Na add a kezed!* Mondja neki egy kicsit dorgáló hangon. Addig nem is tágít, amíg fel nem húzza a jégről.*
- Na lekísérjelek a jégről vagy csúszol velem egy pár kört?* Teszi fel neki a kérdést, mert nem szeretné ha kényelmetlenül érezné a másik magát miatta. Ha leszeretne menni, akkor elkíséri a jég széléig, aztán ő még visszamegy csúszni pár kört. Ez nem fog sokáig tartani. Néhány perc és már jön is le majd a jégről. Ha vele tart, akkor fogja a kezét és együtt siklik vele, amíg meg nem tanulja Rony vagy ameddig úgy nem döntenek, hogy ideje véget vetni ennek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3059-3078