//Hytia Nazdyr//
*Messzi tájakon mindenfelé azt beszélik, hogy mi folyik a városban. Néhányan dicsőítik az itt lakókat, mert ki mertek állni magukért, merik hangoztatni, hogy nem tetszik nekik az elnyomás, igazi hősök és mártírok, akik elhozzák az új jövőt. Más szájakból azonabn komoly sértések és káromkodások hangzanak el, szidják az itteni népet, gyilkosnak nevezik őket, és közben a gazdagokat sajnálják, akik úgy hullanak, akár a legyek. Ők az áldozatok, akiken a felhergelt népesség kiélheti haragját.
Wremnard nem foglalt állást, szerinte mindkét félnek igaza van, és egyiknek sem. Nem azért jött, hogy ossza az észt, és nem is azért, hogy mint hős megmentő, leállítsa az embereket, és örök békét hozzon el.
Segíteni szeretne. Elsősorban megkeresi a szüleit, és ha még életben vannak, akkor biztos helyen szeretné tudni őket. Ha sikerrel jár, ha nem utána pedig segíteni akarja azokat, akiknek erre szüksége van. Számára lényegtelen, hogy nemessel, vagy szegénnyel lesz dolga, a fő, hogy ilyen helyzetben is legyen valaki, aki önzetlenül képes másokért tenni.
Leszáll fiatal, barna kancájáról, és száron vezeti tovább a tisztásra. Nemrég ismerkedtek csak meg, és bár a férfinek lehetősége lett volna egy nemesebb vérű, szívósabb állatot választani, neki mégis Avar tetszett meg. Oly nyugalom és harmónia uralkodik a ló szívében, hogy a férfi rögtön beleszeretett. Avar alázatosan követi a parancsokat, mégis van benne egy kis tartás és makacsság - pont tökéletes.
Hagyja, hogy az állat legelésszen a fűből, addig az elf a természetet figyeli. Idáig nem ér a városban uralkodó káosz, az erdőt, a füvet és az állatokat nem érdeklik a harcok. Örök nyugalomban és békében élnek, egyensúlyban önmagukkal és a természettel.
Wremnard mély levegőt vesz, majd lassan, egyenletesen kifújja. Magába szívja a környezet harmóniáját és erejét, a körülötte lévő tiszta életet, mielőtt belép a káoszba. Élvezi a bőrén az őszi szél csípős, reggeli csiklandozását, ahogyan beletúr a hajába, végigsüvít a vérvörös szálak között, majd játékosan tovább száll.
Meditálását egy nő zavarja meg. Kinyitja a szemét, és kíváncsi, de nem túl tolakodó tekintetét a mélységire szegezi. Különös teremtmény, való igaz, de ez nem jogosítja fel a férfit arra, hogy megbámulja, mint egy kiállítási tárgyat.*
- Üdvözlöm! Wremnard Wazophyr!
*Viszonozza a bemutatkozást, majd apró fejbiccentéssel kíséri.*
- Igen, hallottam róluk, és pontosan tudom, hogy merre laknak.
*Az Arthneioriak közül kevesen vannak, akik ne hallottak volna a híres, nemes mélységi családról, a gazdagok között pedig szinte mindenki tudja, hogy merre található a kúriájuk.*
- Azonban sajnos fogalmam sincs, hogy mennyire biztonságos a környék. Jómagam is csak most érkeztem. Mi lenne, ha együtt kiderítenénk? A családomat keresem, tarthatnánk együtt.