Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-12 19:14:00
Üzenet elküldve: 2014-05-12 19:14:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr//
*Eidan halk nevetése enyhe pírt hoz az arcára, és duzzogva várja, hogy a fiú abbahagyja. Fogalma sincs, igazából miért nevethette ki, de ez valószínűleg örök rejtély marad.*
- Ehhez kétség sem fér.
*Küld végül egy mosolyt a fiúnak, elvégre ha amaz bocsánatot kért, nincs miért haragudnia. Amúgy sem szeret hosszantartóan haragudni, az csak fárasztja az embert. Meril mindig is inkább az egyszerű eszméket támogatta.*
- Egyszer majd biztos fény derül azokra is.
*Bólint sokatmondóan Eidannak, de aztán pimasz mosoly kúszik arcára, előbbi gyanúit félretéve koncentrál inkább a következő ajánlatra, ami viszont meglehetősen kecsegtető, a világért sem utasítaná vissza.*
- Vigyázz, mert szavadon foglak!
*Kacsint Eidanra, miközben elterülve a fűben kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, majd felpattan, és leporolja ruháit. Ha a fiú is összepakolt, akkor elindul abba az irányba, amerről korábban jöttek, remélve, hogy nem nagyon térnek el számításai a valóságtól, és valóban erre van a legrövidebb út. Biztos ami biztos, inkább előreengedi a fiút, elvégre ő már jó ideje otthonosan mozog Artheniorban. Mégegyszer visszatekint a tisztásra, és magában eldönti, hogy nem felejt el majd visszatérni, ha egy kis kikapcsolódásra lesz szüksége.*
*Eidan halk nevetése enyhe pírt hoz az arcára, és duzzogva várja, hogy a fiú abbahagyja. Fogalma sincs, igazából miért nevethette ki, de ez valószínűleg örök rejtély marad.*
- Ehhez kétség sem fér.
*Küld végül egy mosolyt a fiúnak, elvégre ha amaz bocsánatot kért, nincs miért haragudnia. Amúgy sem szeret hosszantartóan haragudni, az csak fárasztja az embert. Meril mindig is inkább az egyszerű eszméket támogatta.*
- Egyszer majd biztos fény derül azokra is.
*Bólint sokatmondóan Eidannak, de aztán pimasz mosoly kúszik arcára, előbbi gyanúit félretéve koncentrál inkább a következő ajánlatra, ami viszont meglehetősen kecsegtető, a világért sem utasítaná vissza.*
- Vigyázz, mert szavadon foglak!
*Kacsint Eidanra, miközben elterülve a fűben kinyújtóztatja elgémberedett tagjait, majd felpattan, és leporolja ruháit. Ha a fiú is összepakolt, akkor elindul abba az irányba, amerről korábban jöttek, remélve, hogy nem nagyon térnek el számításai a valóságtól, és valóban erre van a legrövidebb út. Biztos ami biztos, inkább előreengedi a fiút, elvégre ő már jó ideje otthonosan mozog Artheniorban. Mégegyszer visszatekint a tisztásra, és magában eldönti, hogy nem felejt el majd visszatérni, ha egy kis kikapcsolódásra lesz szüksége.*
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-12 00:21:01
Üzenet elküldve: 2014-05-12 00:21:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
*Meril kérdésére eddig még nem hallott, halk kacaj hagyja el az íves formákba boruló ajkakat, persze nem kinevetni óhajtja a lányt, pusztán szórakoztatja a tény, hogy bizonyos mértékben kétségek közé taszította, netán még meg is ijesztette pontos meglátásaival. Azonban hiába szépíteni, ez így is rendkívül gonosz dolog tőle, egyedül annyi a szerencséje, hogy gondolatait nem láthatja Meril, s tűnhet egy zavarba esett fiúcska elterelést szolgáló kuncogásának is.
Persze utána egyből szégyenérzete támad, ám megmagyarázhatatlan módon élvezi, ha nem tudnak kiigazodni rajta. Meglehet, hogy a titokzatosság érzete pátyolgatja a lelkét, vagy éppen az okoz neki örömöt, hogy másokban félelmet kelthet, mindenesetre ez is egy újabb defektje, ami vélhetően leplezetlen marad, hacsak nem kívánja mások orrára kötni.*
- Ne haragudj, csak aranyos voltál... Mit mondhatnék, azt hiszem van valami érzékem ahhoz, hogy meglássam az embereket *Nem hiába fogalmazott így, ez sokkalta szebbnek hangzik, mintha azt mondta volna; könnyedén átlát az embereken. Az utóbbi valami negatívumot is hordozna magában, már pedig Eidan számára mások valójának megismerésében semmi rossz nincsen. Lehet romlott az illető lelke, lehet tiszta, mint a hegyek közt csordogáló patak, ő gyermeteg élvezettel fogadja, ha elemezgethet valakit, pláne, ha még ki is kérik a véleményét.*
- Ha van lehetőséged megismerni más városokat is, nem ajánlom az itt maradást *Mosolyogva viszonozza Meril tekintetét, persze nem vette komolyan a lány szavait. Ami pedig a naivitását illeti, tényleg vannak dolgok, amik még leplezetlenek a fiú számára, érthető, hogy a táncossal ellentétben ő még nem láthatja olyan mélységekben a világ sötét oldalát, azonban nem hiszi, hogy fenékig tejfel lenne itt az élet.*
- Amúgy minden közösségnek megvannak a maga hátrányai, Arthenior sem kivétel ez alól, de legalább rabszolgák nagyon nincsenek *Teszi még hozzá, majd lassacskán végez a rajzzal, elvégre a színezéssel most nem kell bajlódnia.*
- Nem tudom hogyan vagy vele, de én kezdek megéhezni... Ha már úgyis a Pegazusban szálltál meg, elmehetnénk ebédelni, a vendégem vagy *Ajánlkozik fel, na nem mintha Meril nyakán óhajtana csüngeni, azonban nem lenne ellenére, ha társaságban tölthetné az ebédjét.*
*Meril kérdésére eddig még nem hallott, halk kacaj hagyja el az íves formákba boruló ajkakat, persze nem kinevetni óhajtja a lányt, pusztán szórakoztatja a tény, hogy bizonyos mértékben kétségek közé taszította, netán még meg is ijesztette pontos meglátásaival. Azonban hiába szépíteni, ez így is rendkívül gonosz dolog tőle, egyedül annyi a szerencséje, hogy gondolatait nem láthatja Meril, s tűnhet egy zavarba esett fiúcska elterelést szolgáló kuncogásának is.
Persze utána egyből szégyenérzete támad, ám megmagyarázhatatlan módon élvezi, ha nem tudnak kiigazodni rajta. Meglehet, hogy a titokzatosság érzete pátyolgatja a lelkét, vagy éppen az okoz neki örömöt, hogy másokban félelmet kelthet, mindenesetre ez is egy újabb defektje, ami vélhetően leplezetlen marad, hacsak nem kívánja mások orrára kötni.*
- Ne haragudj, csak aranyos voltál... Mit mondhatnék, azt hiszem van valami érzékem ahhoz, hogy meglássam az embereket *Nem hiába fogalmazott így, ez sokkalta szebbnek hangzik, mintha azt mondta volna; könnyedén átlát az embereken. Az utóbbi valami negatívumot is hordozna magában, már pedig Eidan számára mások valójának megismerésében semmi rossz nincsen. Lehet romlott az illető lelke, lehet tiszta, mint a hegyek közt csordogáló patak, ő gyermeteg élvezettel fogadja, ha elemezgethet valakit, pláne, ha még ki is kérik a véleményét.*
- Ha van lehetőséged megismerni más városokat is, nem ajánlom az itt maradást *Mosolyogva viszonozza Meril tekintetét, persze nem vette komolyan a lány szavait. Ami pedig a naivitását illeti, tényleg vannak dolgok, amik még leplezetlenek a fiú számára, érthető, hogy a táncossal ellentétben ő még nem láthatja olyan mélységekben a világ sötét oldalát, azonban nem hiszi, hogy fenékig tejfel lenne itt az élet.*
- Amúgy minden közösségnek megvannak a maga hátrányai, Arthenior sem kivétel ez alól, de legalább rabszolgák nagyon nincsenek *Teszi még hozzá, majd lassacskán végez a rajzzal, elvégre a színezéssel most nem kell bajlódnia.*
- Nem tudom hogyan vagy vele, de én kezdek megéhezni... Ha már úgyis a Pegazusban szálltál meg, elmehetnénk ebédelni, a vendégem vagy *Ajánlkozik fel, na nem mintha Meril nyakán óhajtana csüngeni, azonban nem lenne ellenére, ha társaságban tölthetné az ebédjét.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 22:46:34
Üzenet elküldve: 2014-05-11 22:46:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr//
*Érzi Eidan válaszából a finom kerülgetést, de nem feltételezi, hogy hazudna, inkább mintha csak szépítő keretben adná elő mondandóját. Meril kissé fölöslegesnek tartja az óvatoskodást, elvégre nem egy sértődékeny típus, ugyanakkor van valami elbűvölő abban, ahogy Eidan szavakkal bánik.*
- Nem hinném, hogy tévedsz, biztosan parádéznék a magam módján, és talan hozzád hasonlóan keresném az alkalmat, hogy lázadozhassak.
*Kissé megijeszti, hogy a fiú ilyen rövid idő alatt így kiismerte őt, de végül nem talál semmi kivetnivalót a dologban, önmagában ez még nem jelent veszélyt.*
- Hallottam már, hogy olyan vagyok, mint egy nyitott könyv, de azért így sem semmi, hogy ennyi idő után így kiismertél. Vagy csak véletlen tippelgetés volna?
*A kérdést hagyja egy darabig a levegőben lógni, hadd eméssze a fiú, mielőtt válaszolna a művészére.*
- Ha tényleg így van, még megfontolom a letelepedést is.
*Kacsint Eidanra, bár nem egészen hisz a szavaiban. A fiú tárgyilagosságához képest gondolkodásmódja mindenképpen naívnak mondható, ugyanakkor egyes dolgokban mégiscsak tapasztaltabb, így sötétebben is látja őket, gyermekkora árnya egész életére kísérti. Utóbbi megjegyzését inkább csak viccnek szánja, elvégre az, hogy egyelőre nem ismeri a város sötét oldalát, talán csak még ijesztőbbé és kiismerhetetlenebbé teszi Artheniort, Wegtorenben legalább tudta, mire számíthat, és aszerint is élt. A látszólagos szépség mögötti ismeretlen rothadás lehetősége azonban apró kalitkába zárja szívét a város elől, melynek kulcsát talán épp úgy csak az idő hozhatja el.*
*Érzi Eidan válaszából a finom kerülgetést, de nem feltételezi, hogy hazudna, inkább mintha csak szépítő keretben adná elő mondandóját. Meril kissé fölöslegesnek tartja az óvatoskodást, elvégre nem egy sértődékeny típus, ugyanakkor van valami elbűvölő abban, ahogy Eidan szavakkal bánik.*
- Nem hinném, hogy tévedsz, biztosan parádéznék a magam módján, és talan hozzád hasonlóan keresném az alkalmat, hogy lázadozhassak.
*Kissé megijeszti, hogy a fiú ilyen rövid idő alatt így kiismerte őt, de végül nem talál semmi kivetnivalót a dologban, önmagában ez még nem jelent veszélyt.*
- Hallottam már, hogy olyan vagyok, mint egy nyitott könyv, de azért így sem semmi, hogy ennyi idő után így kiismertél. Vagy csak véletlen tippelgetés volna?
*A kérdést hagyja egy darabig a levegőben lógni, hadd eméssze a fiú, mielőtt válaszolna a művészére.*
- Ha tényleg így van, még megfontolom a letelepedést is.
*Kacsint Eidanra, bár nem egészen hisz a szavaiban. A fiú tárgyilagosságához képest gondolkodásmódja mindenképpen naívnak mondható, ugyanakkor egyes dolgokban mégiscsak tapasztaltabb, így sötétebben is látja őket, gyermekkora árnya egész életére kísérti. Utóbbi megjegyzését inkább csak viccnek szánja, elvégre az, hogy egyelőre nem ismeri a város sötét oldalát, talán csak még ijesztőbbé és kiismerhetetlenebbé teszi Artheniort, Wegtorenben legalább tudta, mire számíthat, és aszerint is élt. A látszólagos szépség mögötti ismeretlen rothadás lehetősége azonban apró kalitkába zárja szívét a város elől, melynek kulcsát talán épp úgy csak az idő hozhatja el.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 21:10:39
Üzenet elküldve: 2014-05-11 21:10:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
- Hogy milyen volnál, ha gazdag családba születtél volna? Hmm... *Eltűnődik a kérdésen, elvégre igen csak elgondolkodtató, hogy mit is válaszoljon. Nem szeretné megsérteni a lány érzéseit, esetleg olyan fényben feltüntetni, mintha nálánál kevesebb volna, azonban az tény és való, hogy eddigi megjegyzései alapján el tudná képzelni, hogy ő is nyugodtan élvezné a nemesek kiváltságos életét, és ha nem is nézné le a szegényebbeket, akkor is szemet hunyna nyomoruk felett. Végül is eddig őszintén beszélt, tehát most sem fogja köntörfalazni mondanivalóját, inkább csak finoman adja elő, ahogy szokása minden mást is.*
- Nos, valahogy úgy tudnálak elképzelni, mint egy királynőt. Pompában, igazi vezetőalkathoz illő fényűzésben, aki hatalmánál fogva nem féli kimondani a valódi gondolatait, s talán éppúgy támogatnád a szegényebbeket, mint most. Rabszolgákat például biztosan nem tartanál, azonban a nemes ficsúrokat, ahogy csak kell, kihasználnád, megmutatva, ki is vagy te. Nem hagynád, hogy bárki elnyomjon, a vagyonodat és lehetőségeidet pedig nem szégyellnéd arra használni, amire csak akarod. Valami ilyesmit tudnék elképzelni, persze javíts ki, ha tévedek, elvégre olyan régóta nem ismerjük még egymást *Arcán könnyed mosollyal finomítja szavainak keménységét, melyek az ő szájából mégsem hatnak sértegetésnek, inkább a lehetséges valóság lecsupaszított formáit körvonalazza, a színezést azonban Merilre bízza, elvégre ő tudhatja igazán, miként is viseltetne egy ilyen helyzetben.
Eztán a városaikat illető különbségekre térnek vissza, és az Arthenior árnyoldalait illető tanakodás hatására Eidan is gondolkodóba esik. Ha nincsenek rabszolgák, akkor vajon mi lehet azzal egyenértékű rossz, ami a Levegő Fellegvárát ködösíti? A túlnépesedés, vagy a temérdek átutazóban lévő idegen, akik rendesen megnehezítik a városőrség dolgát? Nem hinné, bizonyosan a többi városba is rengetegen özönlenek különböző vidékekről, így ez nem lenne megfelelő az "árnyoldal" címre, ráadásul – amiképpen ő tudja – éppen az ő városuk büszkélkedhet a legkevesebb lélekszámmal az állandó lakosokat illetően.*
- Akárhogy is töröm a fejem, semmi nem jut eszembe. Nyugodt ez a város, bár rá is fér, régebben egy ork támadás során igen csak lepusztult, sokan meghaltak... Azt hiszem az élet itt olyan könnyed, mint a levegő maga. Rengeteg nehézségbe ütközik, de találékonyan tovaillan, és az előrehaladásért küzd... Persze nem kizárt, hogy csak én látom így, szóval ha átfogóbb képet kívánsz kapni, jobban jársz, ha mást is megkérdezel *Magyarázza csöndesen, egészen elmélázva kimondott gondolatain. Még a grafit is megáll egy pillanatra a kezében, ám hamarost felocsúdik, és folytatja Meril szépségének megközelítőleges megörökítését.*
A hozzászólás írója (Eidan Loawyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.11 23:19:54
- Hogy milyen volnál, ha gazdag családba születtél volna? Hmm... *Eltűnődik a kérdésen, elvégre igen csak elgondolkodtató, hogy mit is válaszoljon. Nem szeretné megsérteni a lány érzéseit, esetleg olyan fényben feltüntetni, mintha nálánál kevesebb volna, azonban az tény és való, hogy eddigi megjegyzései alapján el tudná képzelni, hogy ő is nyugodtan élvezné a nemesek kiváltságos életét, és ha nem is nézné le a szegényebbeket, akkor is szemet hunyna nyomoruk felett. Végül is eddig őszintén beszélt, tehát most sem fogja köntörfalazni mondanivalóját, inkább csak finoman adja elő, ahogy szokása minden mást is.*
- Nos, valahogy úgy tudnálak elképzelni, mint egy királynőt. Pompában, igazi vezetőalkathoz illő fényűzésben, aki hatalmánál fogva nem féli kimondani a valódi gondolatait, s talán éppúgy támogatnád a szegényebbeket, mint most. Rabszolgákat például biztosan nem tartanál, azonban a nemes ficsúrokat, ahogy csak kell, kihasználnád, megmutatva, ki is vagy te. Nem hagynád, hogy bárki elnyomjon, a vagyonodat és lehetőségeidet pedig nem szégyellnéd arra használni, amire csak akarod. Valami ilyesmit tudnék elképzelni, persze javíts ki, ha tévedek, elvégre olyan régóta nem ismerjük még egymást *Arcán könnyed mosollyal finomítja szavainak keménységét, melyek az ő szájából mégsem hatnak sértegetésnek, inkább a lehetséges valóság lecsupaszított formáit körvonalazza, a színezést azonban Merilre bízza, elvégre ő tudhatja igazán, miként is viseltetne egy ilyen helyzetben.
Eztán a városaikat illető különbségekre térnek vissza, és az Arthenior árnyoldalait illető tanakodás hatására Eidan is gondolkodóba esik. Ha nincsenek rabszolgák, akkor vajon mi lehet azzal egyenértékű rossz, ami a Levegő Fellegvárát ködösíti? A túlnépesedés, vagy a temérdek átutazóban lévő idegen, akik rendesen megnehezítik a városőrség dolgát? Nem hinné, bizonyosan a többi városba is rengetegen özönlenek különböző vidékekről, így ez nem lenne megfelelő az "árnyoldal" címre, ráadásul – amiképpen ő tudja – éppen az ő városuk büszkélkedhet a legkevesebb lélekszámmal az állandó lakosokat illetően.*
- Akárhogy is töröm a fejem, semmi nem jut eszembe. Nyugodt ez a város, bár rá is fér, régebben egy ork támadás során igen csak lepusztult, sokan meghaltak... Azt hiszem az élet itt olyan könnyed, mint a levegő maga. Rengeteg nehézségbe ütközik, de találékonyan tovaillan, és az előrehaladásért küzd... Persze nem kizárt, hogy csak én látom így, szóval ha átfogóbb képet kívánsz kapni, jobban jársz, ha mást is megkérdezel *Magyarázza csöndesen, egészen elmélázva kimondott gondolatain. Még a grafit is megáll egy pillanatra a kezében, ám hamarost felocsúdik, és folytatja Meril szépségének megközelítőleges megörökítését.*
A hozzászólás írója (Eidan Loawyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.11 23:19:54
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 20:35:42
Üzenet elküldve: 2014-05-11 20:35:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr//
- Én is így gondolom.
*Bólint a fiúnak, miután véggiggondolta a hallottakat. Eidan talán csak eleve erős jellemmel született, amit a sors vagy az élet képtelen igába hajtani, megrögzötten a maga útját járja.*
- Szerinted én vajon milyen volnék, ha hasonló családba születtem volna?
*Meril mindig is tudta, hogy nem a pénz az egyetlen dolog, ami számít, ugyanakkor meglehetősen hasznos tud lenni. Elgondolkodtató kérdés, hogy szabadsága és csalafintasága, no meg bizalmatlansága vele született dolog-e, avagy talán ő is hasonló kisleánykává lett volna, aki ékesebbnél ékesebb ruhákban illegeti magát egy csilivili bálon, nemes férfiakra kacsintgat, míg a szegényebbeket lenézi. Meril sosem nézett rossz szemmel az efféle lányokra, féltékenységet ugyan érzett néha, de haragnak nem volt helye. Elvégre az végképp pazarlás volna, ha nem élveznék ki helyzeti előnyüket, világképükről pedig nem igen tehetnek, elvégre azt beléjük nevelték, némelyikük még csak nem is tudja, milyen volna, ha másképp élne.*
- Valóban?
*Most rajta van a meglepett pillogás sora, elvégre nem gondolta volna, hogy létezik olyan város, ahol nem tartanak rabszolgákat. Egy pillanatra felcsillan benne a remény, hogy Eidan nem az egyetlen kivételes, józanésszel, kedvességgel rendelkező nemes, és Artheniorban valóban nem megszokott a számára már jól ismert bokára kovácsolt bilincsek kegyetlen csörgése, a fakó arcok bosszúért éhező homályos tekintete, vagy a vérbemenő viadalok látványa.*
- Úgy hallottam minden városnak megvan a maga árnyoldala. Kíváncsi lennék, Arthenioré miben rejlik.
*Meril rengeteg rémtörténetet hallott a városról, de többségének hamisságáról már meggyőződött az itt töltött idő során. Persze képlékeny a fantáziája a wegtorenieknek is, lehet, hogy csak bemocskolni akarták a város hírét, hogy lakóikat megtartsák, illetve éltessék a hitet, hogy a világ mindenol ennyire kegyetlen.*
- Én is így gondolom.
*Bólint a fiúnak, miután véggiggondolta a hallottakat. Eidan talán csak eleve erős jellemmel született, amit a sors vagy az élet képtelen igába hajtani, megrögzötten a maga útját járja.*
- Szerinted én vajon milyen volnék, ha hasonló családba születtem volna?
*Meril mindig is tudta, hogy nem a pénz az egyetlen dolog, ami számít, ugyanakkor meglehetősen hasznos tud lenni. Elgondolkodtató kérdés, hogy szabadsága és csalafintasága, no meg bizalmatlansága vele született dolog-e, avagy talán ő is hasonló kisleánykává lett volna, aki ékesebbnél ékesebb ruhákban illegeti magát egy csilivili bálon, nemes férfiakra kacsintgat, míg a szegényebbeket lenézi. Meril sosem nézett rossz szemmel az efféle lányokra, féltékenységet ugyan érzett néha, de haragnak nem volt helye. Elvégre az végképp pazarlás volna, ha nem élveznék ki helyzeti előnyüket, világképükről pedig nem igen tehetnek, elvégre azt beléjük nevelték, némelyikük még csak nem is tudja, milyen volna, ha másképp élne.*
- Valóban?
*Most rajta van a meglepett pillogás sora, elvégre nem gondolta volna, hogy létezik olyan város, ahol nem tartanak rabszolgákat. Egy pillanatra felcsillan benne a remény, hogy Eidan nem az egyetlen kivételes, józanésszel, kedvességgel rendelkező nemes, és Artheniorban valóban nem megszokott a számára már jól ismert bokára kovácsolt bilincsek kegyetlen csörgése, a fakó arcok bosszúért éhező homályos tekintete, vagy a vérbemenő viadalok látványa.*
- Úgy hallottam minden városnak megvan a maga árnyoldala. Kíváncsi lennék, Arthenioré miben rejlik.
*Meril rengeteg rémtörténetet hallott a városról, de többségének hamisságáról már meggyőződött az itt töltött idő során. Persze képlékeny a fantáziája a wegtorenieknek is, lehet, hogy csak bemocskolni akarták a város hírét, hogy lakóikat megtartsák, illetve éltessék a hitet, hogy a világ mindenol ennyire kegyetlen.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 20:08:21
Üzenet elküldve: 2014-05-11 20:08:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
- Hm? *Kissé talán hirtelen éri a kérdés, melyre még maga sem tudja igazán a választ. Vannak emberek, akik egyszerűen csak mások, mint a többiek, akik túllátnak a láthatón, de hogy milyen okból, az rejtve marad. Ilyennek bizonyosan születni kell, nem tanítják sehol, és nem lehet elsajátítani akárhol.*
- Akkor is ilyen volnék, ha máshova születtem volna *Jegyzi meg végül, elvégre a kezdetektől próbálja szavai nyomán bizonygatni, hogy a társadalmi helyzet nem befolyásolhatja a lélek igazi valóját. A szegény is lehet nemes, éppúgy velejéig romlott, a pénznek ehhez semmi köze. Nem úgy, mint a neveltetésnek, ami a kezdetek kezdetén még tud faragni az ember jellemén, s valószínűleg Eidan szülei sem pénzéhes, szűklátókörű zsarnokok, hanem nyitottak a világra, csak éppen tisztában vannak azzal, miként lehet érvényesülni és túlélni. Márpedig az ő pozíciójukban a Párduc szenvedélyei semmiképpen sem jöhetnek szóba.
Viszont ami azt illeti, neki is akad megkérdőjelezni való a lány szavaiban, már ami a homályos fogalmazását illeti, majd az arra adott magyarázatát. Komolyan el kell tűnődnie, vajon csak ő igazodik ki ilyen jól másokon, vagy valóban annyira tárgyilagos, hogy nem lehet kiismerni? Az éjszakai produkciója után nem hinné, hogy oka lenne Merilnek fátyolosan fogalmaznia az ideiglenes foglalkozását illetően, elvégre Eidan végig abban a hitben volt, hogy egy kurtizánnal hált, ennek ellenére is megtisztelte a normális beszéddel, emberként kezelte s nem úgy, mintha egy piacon boltolt árú lenne.
Végtére is azonban nem sértette meg a lány, hogy szóvá kelljen tennie újabb meglátását, inkább elmosolyodik a megélhetési problémáira vonatkozólagos megjegyzésen. Tisztában van adottságaival, férfiként azonban nem kell illegetnie magát, hogy elérje a kellő hatást. Sőt, ahogy megfigyelte, a hölgyeket igen csak vonzza, ha közönnyel tekint rájuk, vélhetően felcsigázza bennük a bizonyítási vágyat, onnét pedig nyert ügye van. Férfi részről még nem tudna nyilatkozni, azonban nagyon is kíváncsi, hogyan szerepelne egy ilyen felállásban. Náluk is sikerrel zárulna egy semmitmondó, unott pillantás, vagy annál több kell a megkapásukhoz...? Ki tudja...*
- Ez egészen izgalmasan hangzik. Mármint Arthenior akkor teljesen különbözik tőle, amibe furcsa belegondolni, révén, hogy eddig kizárólagosan itt éltem az életemet *Jegyzi meg elmosolyodva, miközben hol a lányt, hol a papírt figyelve rajzolgat, azonban a rabszolgák említésére felkapja a fejét.*
- Eléggé furcsa... Itt is vannak szolgálók, de megfizetjük őket, nem hallottam még nagyon olyasmiről, hogy valakit teljesen ingyen tartana szolgát, akit úgy vásárolt a piacon *Pillog a lányra megilletődötten, mert ha valóban ekkora különbség van a két város között, akkor bizony Wegtorenben cudar az élet.*
- Hm? *Kissé talán hirtelen éri a kérdés, melyre még maga sem tudja igazán a választ. Vannak emberek, akik egyszerűen csak mások, mint a többiek, akik túllátnak a láthatón, de hogy milyen okból, az rejtve marad. Ilyennek bizonyosan születni kell, nem tanítják sehol, és nem lehet elsajátítani akárhol.*
- Akkor is ilyen volnék, ha máshova születtem volna *Jegyzi meg végül, elvégre a kezdetektől próbálja szavai nyomán bizonygatni, hogy a társadalmi helyzet nem befolyásolhatja a lélek igazi valóját. A szegény is lehet nemes, éppúgy velejéig romlott, a pénznek ehhez semmi köze. Nem úgy, mint a neveltetésnek, ami a kezdetek kezdetén még tud faragni az ember jellemén, s valószínűleg Eidan szülei sem pénzéhes, szűklátókörű zsarnokok, hanem nyitottak a világra, csak éppen tisztában vannak azzal, miként lehet érvényesülni és túlélni. Márpedig az ő pozíciójukban a Párduc szenvedélyei semmiképpen sem jöhetnek szóba.
Viszont ami azt illeti, neki is akad megkérdőjelezni való a lány szavaiban, már ami a homályos fogalmazását illeti, majd az arra adott magyarázatát. Komolyan el kell tűnődnie, vajon csak ő igazodik ki ilyen jól másokon, vagy valóban annyira tárgyilagos, hogy nem lehet kiismerni? Az éjszakai produkciója után nem hinné, hogy oka lenne Merilnek fátyolosan fogalmaznia az ideiglenes foglalkozását illetően, elvégre Eidan végig abban a hitben volt, hogy egy kurtizánnal hált, ennek ellenére is megtisztelte a normális beszéddel, emberként kezelte s nem úgy, mintha egy piacon boltolt árú lenne.
Végtére is azonban nem sértette meg a lány, hogy szóvá kelljen tennie újabb meglátását, inkább elmosolyodik a megélhetési problémáira vonatkozólagos megjegyzésen. Tisztában van adottságaival, férfiként azonban nem kell illegetnie magát, hogy elérje a kellő hatást. Sőt, ahogy megfigyelte, a hölgyeket igen csak vonzza, ha közönnyel tekint rájuk, vélhetően felcsigázza bennük a bizonyítási vágyat, onnét pedig nyert ügye van. Férfi részről még nem tudna nyilatkozni, azonban nagyon is kíváncsi, hogyan szerepelne egy ilyen felállásban. Náluk is sikerrel zárulna egy semmitmondó, unott pillantás, vagy annál több kell a megkapásukhoz...? Ki tudja...*
- Ez egészen izgalmasan hangzik. Mármint Arthenior akkor teljesen különbözik tőle, amibe furcsa belegondolni, révén, hogy eddig kizárólagosan itt éltem az életemet *Jegyzi meg elmosolyodva, miközben hol a lányt, hol a papírt figyelve rajzolgat, azonban a rabszolgák említésére felkapja a fejét.*
- Eléggé furcsa... Itt is vannak szolgálók, de megfizetjük őket, nem hallottam még nagyon olyasmiről, hogy valakit teljesen ingyen tartana szolgát, akit úgy vásárolt a piacon *Pillog a lányra megilletődötten, mert ha valóban ekkora különbség van a két város között, akkor bizony Wegtorenben cudar az élet.*
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 18:51:59
Üzenet elküldve: 2014-05-11 18:51:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr//
*Eidan megjegyzésére halványan elmosolyodik, viszonozza tekintetét, íriszeit a fiú smaragzöldjébe meríti. Ez a szempár valóban megunhatatlan, Eidan mintha részévé válna a látképnek, tökéletes darabja az őt körülvevő szépséges helynek.*
- Hogy lehet, hogy gazdagon születtél, jó adottságokkal, teli lehetőségekkel, de mégsem lettél olyan, mint a többiek?
*Bár lenyűgözi, valóban nem érti, mi érhette el a fiúnál ezt az eredményt, elvégre még neveltetésében sem lehet kifogásolni való, ahogy valószínűleg gyerekkorában sem érte mélyebb atrocitás.*
- Köszönöm, bár be kell vallanom, hogy egy kicsit magamért is teszem... Elvégre kiskoromban én is megtapasztaltam, amit ők. Tudom, mennyi szenvedéssel jár.
*Nem hagyja, hogy átvegye az irányítást az a szomorkás melankólia, mely behálózta gyermekkorát, örül, hogy terelődik a szó. Kissé meglepődik, hogy Eidan vonzódik az efféle dolgokhoz, de festményei, na meg az éjszakai tapasztalatok után maga is összerakhatta volna, ha egy kicsivel jobban figyel. Azonban Merilnek - Eidannal ellentétben - nem szokása elemezni a világot, vagy a körülötte lévőket, inkább csak úszik az árral, megérzéseire támaszkodik.*
- Általában így vélekednek róla az emberek, ezért fogalmaztam inkább homályosabban.
*A fiú ugyan szimpatikus neki, megvan az összehang kettőjük közt, szívesen töltene vele több időt is, de ettől függetlenül nem bízik meg benne, lehetséges ugyan, hogy ez csak idő kérdése.*
- Kétségtelen, hogy nem lennének megélhetési problémáid.
*Meril pályája során még egyetlen férfi kurtizánba sem futott bele, de kellően mulattatja a gondolat, így viszonozza a mosolyát, és még rá is kacsint a fiúra. Nem igazán ismeri a mágiaágakat, így csak mosolyogva bólint, Eidanra hagyva kellemes hangzású bókjait.*
- Így van, nem véletlenül nevezik a Tűz városának. Az utcák keskenyebbek, rengeteg a sikátor, ezért a karavánok csak a főúton tudnak közlekedni. A legtöbb áru a tenger felől, hajókon érkezik Artheniorból, és a wegtoreni rabszolgákkal pakoltatják le. Furcsálltam is egy ideje, de még nem akadt alkalmam megkérdezni, hogyhogy nem láttam errefelé egyetlen rabszolgát sem? Wegtorenben hemzsegnek tőlük az utcák, a legtöbb nemest legalább 1-2 szolgája kísérgeti.
*Feltételezhetően evvel még nem rondít bele a festménybe, így kissé megmozgatja elgémberedett tagjait, hogy utána ismét felvegye az előző pózt.*
*Eidan megjegyzésére halványan elmosolyodik, viszonozza tekintetét, íriszeit a fiú smaragzöldjébe meríti. Ez a szempár valóban megunhatatlan, Eidan mintha részévé válna a látképnek, tökéletes darabja az őt körülvevő szépséges helynek.*
- Hogy lehet, hogy gazdagon születtél, jó adottságokkal, teli lehetőségekkel, de mégsem lettél olyan, mint a többiek?
*Bár lenyűgözi, valóban nem érti, mi érhette el a fiúnál ezt az eredményt, elvégre még neveltetésében sem lehet kifogásolni való, ahogy valószínűleg gyerekkorában sem érte mélyebb atrocitás.*
- Köszönöm, bár be kell vallanom, hogy egy kicsit magamért is teszem... Elvégre kiskoromban én is megtapasztaltam, amit ők. Tudom, mennyi szenvedéssel jár.
*Nem hagyja, hogy átvegye az irányítást az a szomorkás melankólia, mely behálózta gyermekkorát, örül, hogy terelődik a szó. Kissé meglepődik, hogy Eidan vonzódik az efféle dolgokhoz, de festményei, na meg az éjszakai tapasztalatok után maga is összerakhatta volna, ha egy kicsivel jobban figyel. Azonban Merilnek - Eidannal ellentétben - nem szokása elemezni a világot, vagy a körülötte lévőket, inkább csak úszik az árral, megérzéseire támaszkodik.*
- Általában így vélekednek róla az emberek, ezért fogalmaztam inkább homályosabban.
*A fiú ugyan szimpatikus neki, megvan az összehang kettőjük közt, szívesen töltene vele több időt is, de ettől függetlenül nem bízik meg benne, lehetséges ugyan, hogy ez csak idő kérdése.*
- Kétségtelen, hogy nem lennének megélhetési problémáid.
*Meril pályája során még egyetlen férfi kurtizánba sem futott bele, de kellően mulattatja a gondolat, így viszonozza a mosolyát, és még rá is kacsint a fiúra. Nem igazán ismeri a mágiaágakat, így csak mosolyogva bólint, Eidanra hagyva kellemes hangzású bókjait.*
- Így van, nem véletlenül nevezik a Tűz városának. Az utcák keskenyebbek, rengeteg a sikátor, ezért a karavánok csak a főúton tudnak közlekedni. A legtöbb áru a tenger felől, hajókon érkezik Artheniorból, és a wegtoreni rabszolgákkal pakoltatják le. Furcsálltam is egy ideje, de még nem akadt alkalmam megkérdezni, hogyhogy nem láttam errefelé egyetlen rabszolgát sem? Wegtorenben hemzsegnek tőlük az utcák, a legtöbb nemest legalább 1-2 szolgája kísérgeti.
*Feltételezhetően evvel még nem rondít bele a festménybe, így kissé megmozgatja elgémberedett tagjait, hogy utána ismét felvegye az előző pózt.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 17:54:47
Üzenet elküldve: 2014-05-11 17:54:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
*Érdeklődve hallgatja Meril világszemléletét, már ami a tolvajlás okát illet. Jól sejtette, valóban nincsen rászorulva a piszkos munkára, célja azonban finom lelkének megfelelően a sanyarúbb helyzetben sínylődő gyermekek segítése.*
- Akkor azt hiszem szerencsém, hogy nem vagyok pökhendi *Smaragdszín tekintetét elemeli a lapról, majd a lányon pihenteti meg, akit megajándékoz egy vidám, azonban visszafogott mosollyal. Természetesen nem is Eidan lenne, ha nem kezdené el ismét darabokra szedni a táncos szavait, és elemezgetni a mögöttes tartalmakat, melyek lehet, hogy nem szándékosak, azonban újabb gondolatokat ébresztenek a fiúban.*
- Ami meg azt illeti, tényleg érdekes, miért lesz valaki gazdag, valaki pedig szegény. A meglátásom viszont az, hogyha a rosszabb helyzetben lévők hatalomhoz jutnának, a legtöbbjéből ugyanolyan pökhendi alak lenne, és fordítva is. A gyenge jellemet nem kíséri sem a gazdagságban, sem pedig a szegénységben önérzet, persze a gyerekek személyisége még igen csak képlékeny, bizonyos szinten formálható *Magyarázza, miközben szemeit ismét a papírosra süllyeszti, s folytatja a munkát.*
- Mindenesetre szép dolog, amit értük teszel. A pökhendieket én sem szívlelem *Teszi hozzá elmosolyodva, mielőtt még valami szívtelen ficsúrnak képzelné őt Meril. Mondjuk már bizonyította, hogy nem jégből van a bensője, azonban a magáról kialakított képet mindenki maga alakíthatja, s könnyeden össze is törheti.
Közben szerencsére arra is fény derül, hogy igazán csúnya dolgokba nem szokott belemenni a lány, viszont, hogy a pénzért történő élvezeteket miért e jelzővel illette, nem éppen világos a Párduc számára. Ahogy észrevette, kedveli a testi gyönyört, valószínűleg azt is megválogatja, kinek adja oda magát, s ha ehhez még pénzt is kap, az semmiképpen sem mondható előnytelen üzletnek.*
- Csak azért kérdeztem, mert számomra nem elítélendő dolog ez. Ha megválogathatod, hogy kinek a pénzét fogadod el, akkor nem hogy csúnya, hanem egy igazán kellemes munka, nem gondolod? Párszor már elgondolkodtam azon, hogyha végre kitörnék otthonról, akkor én is így szerezzek jövedelmet, mert mint észrevehetted, nem épp van ellenemre az effajta szórakozás *Magyarázza, arcán ugyan kisfiús, de pajkos mosollyal, mint aki örül, hogy elhinthette a világban egy titkos gondolatát, ám mégis izgul, mit fog reá felelni az univerzum.
Aztán a varázslásra gördül a beszélgetés fonala, s mint mindenről, erről is meg van a maga véleménye, amit nem fél megosztani Merillel.*
- Hozzád el is tudnám képzelni. Van némi fogalmam a mágiáról, mármint az ágait illetően. Hozzád esetleg a napmágiát, vagy a holdmágiát tudnám elképzelni, mert egyrészről tüzes vagy, másrészről viszont rejtve maradnak a valós erényeid, s éppoly titokzatossá válsz, mint a Hold maga *Furcsa bókok hagyják el néha a fiú ajkait, már amennyiben ezeket annak lehet titulálni, tehát ha nem kell, nem is mond többet a varázslást illetően, helyébe tisztelettel s csöndben meghallgatja a lány legutolsó kérdésére adott válaszát.*
- Komolyan? Még sosem jártam másutt, mint Arthenior, de a vizeket szívesen megnézném. Úgy hírlik Wegtorenben igen nagy a forróság, valóban így van? Mert akkor biztos jól jött néha a tenger hűsítő vize *Ecseteli rajzolás közben, miközben arcán izgatottság ül meg. Nehezen is tudná leplezni, hogy mennyire szeret pancsolni a természetes vizekben.*
*Érdeklődve hallgatja Meril világszemléletét, már ami a tolvajlás okát illet. Jól sejtette, valóban nincsen rászorulva a piszkos munkára, célja azonban finom lelkének megfelelően a sanyarúbb helyzetben sínylődő gyermekek segítése.*
- Akkor azt hiszem szerencsém, hogy nem vagyok pökhendi *Smaragdszín tekintetét elemeli a lapról, majd a lányon pihenteti meg, akit megajándékoz egy vidám, azonban visszafogott mosollyal. Természetesen nem is Eidan lenne, ha nem kezdené el ismét darabokra szedni a táncos szavait, és elemezgetni a mögöttes tartalmakat, melyek lehet, hogy nem szándékosak, azonban újabb gondolatokat ébresztenek a fiúban.*
- Ami meg azt illeti, tényleg érdekes, miért lesz valaki gazdag, valaki pedig szegény. A meglátásom viszont az, hogyha a rosszabb helyzetben lévők hatalomhoz jutnának, a legtöbbjéből ugyanolyan pökhendi alak lenne, és fordítva is. A gyenge jellemet nem kíséri sem a gazdagságban, sem pedig a szegénységben önérzet, persze a gyerekek személyisége még igen csak képlékeny, bizonyos szinten formálható *Magyarázza, miközben szemeit ismét a papírosra süllyeszti, s folytatja a munkát.*
- Mindenesetre szép dolog, amit értük teszel. A pökhendieket én sem szívlelem *Teszi hozzá elmosolyodva, mielőtt még valami szívtelen ficsúrnak képzelné őt Meril. Mondjuk már bizonyította, hogy nem jégből van a bensője, azonban a magáról kialakított képet mindenki maga alakíthatja, s könnyeden össze is törheti.
Közben szerencsére arra is fény derül, hogy igazán csúnya dolgokba nem szokott belemenni a lány, viszont, hogy a pénzért történő élvezeteket miért e jelzővel illette, nem éppen világos a Párduc számára. Ahogy észrevette, kedveli a testi gyönyört, valószínűleg azt is megválogatja, kinek adja oda magát, s ha ehhez még pénzt is kap, az semmiképpen sem mondható előnytelen üzletnek.*
- Csak azért kérdeztem, mert számomra nem elítélendő dolog ez. Ha megválogathatod, hogy kinek a pénzét fogadod el, akkor nem hogy csúnya, hanem egy igazán kellemes munka, nem gondolod? Párszor már elgondolkodtam azon, hogyha végre kitörnék otthonról, akkor én is így szerezzek jövedelmet, mert mint észrevehetted, nem épp van ellenemre az effajta szórakozás *Magyarázza, arcán ugyan kisfiús, de pajkos mosollyal, mint aki örül, hogy elhinthette a világban egy titkos gondolatát, ám mégis izgul, mit fog reá felelni az univerzum.
Aztán a varázslásra gördül a beszélgetés fonala, s mint mindenről, erről is meg van a maga véleménye, amit nem fél megosztani Merillel.*
- Hozzád el is tudnám képzelni. Van némi fogalmam a mágiáról, mármint az ágait illetően. Hozzád esetleg a napmágiát, vagy a holdmágiát tudnám elképzelni, mert egyrészről tüzes vagy, másrészről viszont rejtve maradnak a valós erényeid, s éppoly titokzatossá válsz, mint a Hold maga *Furcsa bókok hagyják el néha a fiú ajkait, már amennyiben ezeket annak lehet titulálni, tehát ha nem kell, nem is mond többet a varázslást illetően, helyébe tisztelettel s csöndben meghallgatja a lány legutolsó kérdésére adott válaszát.*
- Komolyan? Még sosem jártam másutt, mint Arthenior, de a vizeket szívesen megnézném. Úgy hírlik Wegtorenben igen nagy a forróság, valóban így van? Mert akkor biztos jól jött néha a tenger hűsítő vize *Ecseteli rajzolás közben, miközben arcán izgatottság ül meg. Nehezen is tudná leplezni, hogy mennyire szeret pancsolni a természetes vizekben.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 14:07:13
Üzenet elküldve: 2014-05-11 14:07:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr//
*A fiú szavaira halkan felnevet, mintha egy másik világban élne, és valóban kilógna az övéjükből.*
- Ez nem hangzott valami hihetően.
*Mogyoróbarna tekintete a fiúéba fúródik, miközben próbál rájönni igazi valójára, Eidan azonban újra és újra összezavarja. Kétségtelen, hogy tiszta, bátor, és csöppet sem visszafogott jellem, ahogy eleinte gondolta, inkább csak nem tesz fölösleges dolgokat, megvan benne az a finom megfontoltság, amellyel a festés művészetét végzi, és a képesség, hogy aprólékosan megfigyelje és elemezze a világot.
A fiú mellette fekve imét a maga óvatos, körültekintő módján kíváncsiskodik, hogy mégha akarná, sem tudná igazán visszautasítani, s hallgatásba burkólózni.*
- Inkább hobbiból, kicsit talán olyan ez nekem, mint neked a festés... Néha, mikor egy nagyravágyó, pökhendi alakot meglátok, nem tudom visszafogni magam. Fogalmam sincs, mi alapján dől el, hogy ezekből lesznek gazdagok, a szegénynegyedi gyermekekből pedig földönfutók. Persze azok sem mind aranylelkűek, de a szememben sokkal inkább érdemelnék meg, így néha hozzájutattom őket az efféle javakhoz.
*Meril ugyan sosem volt gazdag, de nem is szorul alamizsnára, könnyen talál magának munkát, így saját előnyére szinte soha sem lop. A fiú újabb kérdése azonban meglepi, leginkább a feltételezés, hogy hasonlókra forgatja szigonyát.*
- Természetesen nem, ilyesmikbe sohasem folynék bele.
*Eidan ebből már könnyedén rá jöhet, hogy Meril pusztán a kurtizánkodásra gondolt, elvégre még ha ő maga nem is veti meg annyira ezt a fajta munkát, a többség számára így is sötét és gerinctelen dolognak minősül. Pedig bármilyen feladatot végzel is, mindig a tested használod. Meril számára kevés dologban különbözik a tánctól, leszámítva persze, hogy azt mindennél jobban szereti.
A legendák mindig is közel álltak hozzá, így üde mosollyal arcán hallgatja a fiút.*
- Remélem, egyszer alkalmam nyílik részletesebben megismerni azt a világot.
*A természetszeretet valóban benne van a lányban, és a tudat, hogy hasonló dolgokat tudna létrehozni, egészen fellelkesíti. Eidan közben nekiáll a körvonalazásnak, így inkább visszafogja magát, hátha megzavarná művészetében. A fiú azonban ismét beszélgetést kezdeményez, így Meril megkönnyebbülten sóhajt fel.*
- Délről, egy wegtoreni kikötőből, a tengerpartról származom. Gyönyörű hely, de kellemetlen emlékek fűznek hozzá. Egy karavánnal jöttem át Artheniorba, és bár még nem vagyok itt túl régóta, egyelőre otthonosan érzem magam.
*Persze itt is jelen van a hierarchia és nyomor, de Meril tisztában van vele, hogy nem létezik olyan hely, ahol evvel ne találkozna. Arthenior többi része azonban valóban lenyűgöző, és hosszabb idejű itt tartózkodásra ösztönzi a lányt.*
*A fiú szavaira halkan felnevet, mintha egy másik világban élne, és valóban kilógna az övéjükből.*
- Ez nem hangzott valami hihetően.
*Mogyoróbarna tekintete a fiúéba fúródik, miközben próbál rájönni igazi valójára, Eidan azonban újra és újra összezavarja. Kétségtelen, hogy tiszta, bátor, és csöppet sem visszafogott jellem, ahogy eleinte gondolta, inkább csak nem tesz fölösleges dolgokat, megvan benne az a finom megfontoltság, amellyel a festés művészetét végzi, és a képesség, hogy aprólékosan megfigyelje és elemezze a világot.
A fiú mellette fekve imét a maga óvatos, körültekintő módján kíváncsiskodik, hogy mégha akarná, sem tudná igazán visszautasítani, s hallgatásba burkólózni.*
- Inkább hobbiból, kicsit talán olyan ez nekem, mint neked a festés... Néha, mikor egy nagyravágyó, pökhendi alakot meglátok, nem tudom visszafogni magam. Fogalmam sincs, mi alapján dől el, hogy ezekből lesznek gazdagok, a szegénynegyedi gyermekekből pedig földönfutók. Persze azok sem mind aranylelkűek, de a szememben sokkal inkább érdemelnék meg, így néha hozzájutattom őket az efféle javakhoz.
*Meril ugyan sosem volt gazdag, de nem is szorul alamizsnára, könnyen talál magának munkát, így saját előnyére szinte soha sem lop. A fiú újabb kérdése azonban meglepi, leginkább a feltételezés, hogy hasonlókra forgatja szigonyát.*
- Természetesen nem, ilyesmikbe sohasem folynék bele.
*Eidan ebből már könnyedén rá jöhet, hogy Meril pusztán a kurtizánkodásra gondolt, elvégre még ha ő maga nem is veti meg annyira ezt a fajta munkát, a többség számára így is sötét és gerinctelen dolognak minősül. Pedig bármilyen feladatot végzel is, mindig a tested használod. Meril számára kevés dologban különbözik a tánctól, leszámítva persze, hogy azt mindennél jobban szereti.
A legendák mindig is közel álltak hozzá, így üde mosollyal arcán hallgatja a fiút.*
- Remélem, egyszer alkalmam nyílik részletesebben megismerni azt a világot.
*A természetszeretet valóban benne van a lányban, és a tudat, hogy hasonló dolgokat tudna létrehozni, egészen fellelkesíti. Eidan közben nekiáll a körvonalazásnak, így inkább visszafogja magát, hátha megzavarná művészetében. A fiú azonban ismét beszélgetést kezdeményez, így Meril megkönnyebbülten sóhajt fel.*
- Délről, egy wegtoreni kikötőből, a tengerpartról származom. Gyönyörű hely, de kellemetlen emlékek fűznek hozzá. Egy karavánnal jöttem át Artheniorba, és bár még nem vagyok itt túl régóta, egyelőre otthonosan érzem magam.
*Persze itt is jelen van a hierarchia és nyomor, de Meril tisztában van vele, hogy nem létezik olyan hely, ahol evvel ne találkozna. Arthenior többi része azonban valóban lenyűgöző, és hosszabb idejű itt tartózkodásra ösztönzi a lányt.*
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 13:35:52
Üzenet elküldve: 2014-05-11 13:35:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
*Könnyed mosollyal figyeli még a templomkertben, ahogy a lány megszimatolja a különös szépséggel megáldott virágot, addig is eltűnődik, hogy mennyi minden szunnyad elrejtve egy emberben. Példának okáért itt van Meril, aki első látásra egy bájos, ámde csintalan nőszemély, ráadásul szemérmetlenül használja adottságait a férfiak bekerítésére, míg a lelke olyan, mint a növényé, melyet szimatol. Kellemes, finom... A szívén viseli mások sorsát, a természetben meglátja a szépet, amit óvó gyöngédséggel védelmez s tisztel, így nem lehet rá azt mondani, hogy könnyelmű.
Akaratlan közben a lány is rátapint a Párduc legfőbb "erényére" ami a tárgyilagosságban mérhető. Valóban különös, hogy egyrészt egy kedves, melegszívű s barátságos fiatalember, aki bárkivel képes megtalálni a megfelelő hangot, mégis hiányzik belőle az a valódi kötődés mások iránt... Az, hogy a világra ne úgy tekintsen, mintha kívülálló lenne, hanem a részévé váljon. Talán emiatt van, hogy igazán nincsenek barátai, s tán ennek köszönhető, hogy még szerelme sem volt soha.
Ez tökéletesen meg magyarázná mazochista s enyhén szadista hajlamait is, elvégre fájdalmat okozni vagy épp elszenvedni valakitől igen csak bensőséges helyzet, ráadásul olyan erős inger, melyet még az ő közönyével sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nincsenek benne valódi érzelmek, pusztán a cselekvés és a rá adott reakció...
Azonban mindig ott van az a bizonyos "talán", elvégre maga sincsen tisztában az igazi valójával.*
- Igen, a bizalom elég fontos dolog *Kissé talán száraznak hathatnak szavai, ugyanis úgy hangzik, mintha csak könyvből olvasná. Bizalom? Mi is az? Nem tudja eldönteni, hogy vagy ő osztogatja túl könnyelműen, vagy még sosem adta meg senkinek? Tulajdonképpen ebben a lányban sincs oka kételkedni, úgy vélekedik, hogy kellően megismerte ahhoz, hogy tudja, nincsen rá veszéllyel, ezek után pedig mi lehetne még fontos? ~Azt hiszem túl könnyen megbízok másokban.~ Vagy inkább kellően analizálja a helyzetet, az embereket, ami alapján már tud határozni, és nincs szükség további tapasztalásokra. Amibe ha belegondolunk elég nagy könnyelműség, de minekután senki közelebbi barátja nem volt, nem is igazán tudta megismerni milyen is az, ha eljátsszák a bizalmát.
Közben megérkeznek a tisztásra, ahol míg ő előkészül az alkotáshoz, Meril gyermeteg örömmel forog a színes pillangók között, s kacag rájuk. Eidan is egy pillanatra elfelejti, hogy miért is van itt, csupán gyönyörködik az idilli pillanatban, ami olybá tűnik, nem kíván megszakadni. Újfent csak arra tud gondolni, vajon mennyi szem elől marad rejtve a lány életvidám és tündéri természete? Mert, ahogy ott forog a fűben, ahogy hosszú, ében haját lengeti a szél, bizony úgy tetszik, mintha valóban egy nagyra nőtt tagja volna a Szépek népének.
Még akkor sem hagyja el ajkait a derűtől ragyogó mosoly, mikor letelepszik elé, a fűbe, s békésen pihengetve élvezi a természet dallamát, cirógatását.*
- Szóval visszatérve a korábbi témára, tolvaj is vagy? *Halovány meglepődés érződik ki kellemes hangjából, s csakugyan meg van illetődve, elvégre nem hiszi, hogy nagyon rá lenne szorulva Meril az effajta üzelmekre.
Közben, ahogy visszagondol a lány tett már említést a foglalkozásáról, mikor az éhező gyermekek sorsát feszegette, ez a részlet viszont valahogy túladott a fiú emlékezetén.*
- Túlzottan csúnyákba ugye nem? Mármint ami mások életét veszélyezteti *Kíváncsiskodik tovább, mert ha ezt sem hagyja jóvá a lány, kidobhatja az ablakon a nagy emberismeretét, mert agresszív cselekedeteket már végkép nem nézne ki a törékeny szépségből.
Eztán újfent végigpillant a tisztás szabályos formáin.*
- Azt hallottam, hogy egy mágus keze van a dologban, ami nem is lenne meglepő, mert elég sokan vannak itt, Artheniorban. Persze gondolom másutt is *Vonogatja a vállát, mert igazán nem ismeri a világukat, egyszerűen csodálja cselekedeteiket és erejüket. Jómaga igazán még egy karddal se tudna megbirkózni, ezek az alakok pedig a puszta lényüknél fogva idéznek meg különfélébbnél különfélébb dolgokat...
Mindenesetre lassan elkezdi felvázolni Meril vonalait a papírosra, hogy a rajzolással is haladjanak valamerre. Azonban nem szeretné, ha a táncos leány elunná az életét, szóval újabb témát dob fel.*
- Amúgy, ha szabad érdeklődni felőle merről jöttél? Pontosabban honnan származol? A közeli városokból vagy messzebbről?
*Könnyed mosollyal figyeli még a templomkertben, ahogy a lány megszimatolja a különös szépséggel megáldott virágot, addig is eltűnődik, hogy mennyi minden szunnyad elrejtve egy emberben. Példának okáért itt van Meril, aki első látásra egy bájos, ámde csintalan nőszemély, ráadásul szemérmetlenül használja adottságait a férfiak bekerítésére, míg a lelke olyan, mint a növényé, melyet szimatol. Kellemes, finom... A szívén viseli mások sorsát, a természetben meglátja a szépet, amit óvó gyöngédséggel védelmez s tisztel, így nem lehet rá azt mondani, hogy könnyelmű.
Akaratlan közben a lány is rátapint a Párduc legfőbb "erényére" ami a tárgyilagosságban mérhető. Valóban különös, hogy egyrészt egy kedves, melegszívű s barátságos fiatalember, aki bárkivel képes megtalálni a megfelelő hangot, mégis hiányzik belőle az a valódi kötődés mások iránt... Az, hogy a világra ne úgy tekintsen, mintha kívülálló lenne, hanem a részévé váljon. Talán emiatt van, hogy igazán nincsenek barátai, s tán ennek köszönhető, hogy még szerelme sem volt soha.
Ez tökéletesen meg magyarázná mazochista s enyhén szadista hajlamait is, elvégre fájdalmat okozni vagy épp elszenvedni valakitől igen csak bensőséges helyzet, ráadásul olyan erős inger, melyet még az ő közönyével sem lehet figyelmen kívül hagyni. Nincsenek benne valódi érzelmek, pusztán a cselekvés és a rá adott reakció...
Azonban mindig ott van az a bizonyos "talán", elvégre maga sincsen tisztában az igazi valójával.*
- Igen, a bizalom elég fontos dolog *Kissé talán száraznak hathatnak szavai, ugyanis úgy hangzik, mintha csak könyvből olvasná. Bizalom? Mi is az? Nem tudja eldönteni, hogy vagy ő osztogatja túl könnyelműen, vagy még sosem adta meg senkinek? Tulajdonképpen ebben a lányban sincs oka kételkedni, úgy vélekedik, hogy kellően megismerte ahhoz, hogy tudja, nincsen rá veszéllyel, ezek után pedig mi lehetne még fontos? ~Azt hiszem túl könnyen megbízok másokban.~ Vagy inkább kellően analizálja a helyzetet, az embereket, ami alapján már tud határozni, és nincs szükség további tapasztalásokra. Amibe ha belegondolunk elég nagy könnyelműség, de minekután senki közelebbi barátja nem volt, nem is igazán tudta megismerni milyen is az, ha eljátsszák a bizalmát.
Közben megérkeznek a tisztásra, ahol míg ő előkészül az alkotáshoz, Meril gyermeteg örömmel forog a színes pillangók között, s kacag rájuk. Eidan is egy pillanatra elfelejti, hogy miért is van itt, csupán gyönyörködik az idilli pillanatban, ami olybá tűnik, nem kíván megszakadni. Újfent csak arra tud gondolni, vajon mennyi szem elől marad rejtve a lány életvidám és tündéri természete? Mert, ahogy ott forog a fűben, ahogy hosszú, ében haját lengeti a szél, bizony úgy tetszik, mintha valóban egy nagyra nőtt tagja volna a Szépek népének.
Még akkor sem hagyja el ajkait a derűtől ragyogó mosoly, mikor letelepszik elé, a fűbe, s békésen pihengetve élvezi a természet dallamát, cirógatását.*
- Szóval visszatérve a korábbi témára, tolvaj is vagy? *Halovány meglepődés érződik ki kellemes hangjából, s csakugyan meg van illetődve, elvégre nem hiszi, hogy nagyon rá lenne szorulva Meril az effajta üzelmekre.
Közben, ahogy visszagondol a lány tett már említést a foglalkozásáról, mikor az éhező gyermekek sorsát feszegette, ez a részlet viszont valahogy túladott a fiú emlékezetén.*
- Túlzottan csúnyákba ugye nem? Mármint ami mások életét veszélyezteti *Kíváncsiskodik tovább, mert ha ezt sem hagyja jóvá a lány, kidobhatja az ablakon a nagy emberismeretét, mert agresszív cselekedeteket már végkép nem nézne ki a törékeny szépségből.
Eztán újfent végigpillant a tisztás szabályos formáin.*
- Azt hallottam, hogy egy mágus keze van a dologban, ami nem is lenne meglepő, mert elég sokan vannak itt, Artheniorban. Persze gondolom másutt is *Vonogatja a vállát, mert igazán nem ismeri a világukat, egyszerűen csodálja cselekedeteiket és erejüket. Jómaga igazán még egy karddal se tudna megbirkózni, ezek az alakok pedig a puszta lényüknél fogva idéznek meg különfélébbnél különfélébb dolgokat...
Mindenesetre lassan elkezdi felvázolni Meril vonalait a papírosra, hogy a rajzolással is haladjanak valamerre. Azonban nem szeretné, ha a táncos leány elunná az életét, szóval újabb témát dob fel.*
- Amúgy, ha szabad érdeklődni felőle merről jöttél? Pontosabban honnan származol? A közeli városokból vagy messzebbről?
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 11:29:22
Üzenet elküldve: 2014-05-11 11:29:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Úgy döntenek,hogy visszafordulnak. A Pegazus fogadó melegére számítanak amikor megérkeznek.*
-Ne károgj már annyit!
*Szól rá fekete barátjára, miután kikárogta magát.
Lassan lépked a füvön.Odaérve az erdő széléhez eszükbe jut a nemrégiben megtörtént kalandra.*
~Nem biztos, hogy olyan jó ötlet ez.~
*Gondolja, majd belép az erdőbe.*
-Ne károgj már annyit!
*Szól rá fekete barátjára, miután kikárogta magát.
Lassan lépked a füvön.Odaérve az erdő széléhez eszükbe jut a nemrégiben megtörtént kalandra.*
~Nem biztos, hogy olyan jó ötlet ez.~
*Gondolja, majd belép az erdőbe.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-11 00:00:59
Üzenet elküldve: 2014-05-11 00:00:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr//
*Egészen murisnak találja, ahogy Eidan lopakodik a lépcsőn, mintha nem is az ő házában lennének.*
- Egyáltalán nem zavar, ilyesmit még sosem csináltam.
*Halkan kuncog, majd kikerüli a fiút, elvégre kitalál ő magától is, ráadásul Eidan is előre engedi. Meril elgondolkozik, vajon látni fogja-e valaha a ház többi szobáját is, de végül inkább nem rontja tovább hangulatát, elszakítja tekintetét, hogy az útra koncentrálhasson. Eidan egészen részletes kis ismertetőt ad útvonalukról, no nem mintha ez sokat mondana a lánynak. Halk sóhaj hagyja el ajkait, miközben reménykedik, hogy nincs olyan messze a tisztás, mint ahogy a fiú beszámolója alapján elképzelte.
Az idő közben egészen kellemesre fordult, már vékonyka köpenyegében sem fázik, ahogy elhaladnak a folyó mentén, vagy egy gyönyörű templomkerten.*
- Ez nagyon szép.
*Meril boldog mosollyal szemléli a virágba borított kertet, egy különösen szép növényhez még le is guggol, és bár letépéséhez nem volna szíve, közelebb hajolva megszagolja, majd elégedetten követi a fiút. Eidan nem tévedett, Meril valóban azok közé a hölgyek közé tartozik, akik nem szívlelik a holtak társaságát, vagy a ködös, nyirkos helyeket. A lány észrevétlenül közelebb húzódik Eidanhoz, miközben áthaladnak a temetőn, hálásan pillant rá, mikor a fiú beszélgetést kezdeményez, evvel elvonva a figyelmét a baljós sírkövek sokaságáról. Valahogy meglepi, Eidan mennyire tárgyilagosan szemléli a környezetét, mégha igaza is van a fiúnak. A művész valóban kitűnik minden társaságból, ennek ellenére mindenhol szívesen látják.*
- Van benne valami. Nehezen megszerezhető, de könnyen elveszíthető a bizalmam, nem vagyok igazán barátkozós típus.
*Haját füle mögé simítja, ahogy végre kiérnek a holtak birodalmából, és egy lépcső kerül útjukba.*
- Nem mondom, meg kell szenvedni azért a tisztásért.
*Mosolyog a fiúra, mert bár élvezi Eidan társaságát, nem szeret túlzottan gyalogosan közlekedni. Utazásai során is mindig inkább jó pénzért csatlakozott egy karavánhoz, esetleg felült egy szekérre, csakhogy ne kelljen sétálnia. Nem mintha a mozgás maga volna ellenére, egyszerűen unalmasnak találja.
Eidan óvatos kis kérdésére elneveti magát, ezek szerint jól gondolta, hogy a fiú félreértette őt.*
- Gyakran megesik, hogy félreértenek, ne aggódj miatta. Egyébként vándor táncos vagyok, na meg alkalmi tolvaj... Bár akkorát nem tévedtél, mert ha nagyon pénzszűkében vagyok, néha csúnyább dolgokban is részt veszek.
*Kacsint a fiúra, és a beszélgetés folyamán hamarosan meg is érkeznek a tisztásra. Szemet gyönyörködtető látvány tárul tekintetük elé, smaragzöld, dús fű borítja a kör alakú mezőt, melyet égbenyúló vékonyka fák környékeznek. Meril meglepetten pillant Eidanra, először észre sem vette, hogy a tisztás teljesen szabályos, jobban megnézve azonban igazat ad a fiúnak.*
- Érdekes... de tényleg lélegzetellálító ez a hely.
*Eidan már meg is találja helyét a füvezetben, Meril azonban még nem hagyja el talpát, és bár kissé gyerekesnek tűnhet, meztelen talpán forogni kezd a réten. A tisztás gyerekkori emlékeit idézi fel benne, gyakran fogócskázott a közelben élő gyerkőcökkel. A lepkék társasága egészen feldobja, egy pillanatra még Eidanról is megfeledkezik, és csilingelő hangján nevet a pillangókra. Végül a fiú hangjára felfigyelve letelepedik a fűben, kényelmesen helyezkedve fekszik el a virágok közt.*
- Csak a nagyoktól.
*Vidám mosoly küld a fiúnak, és ha megfelel neki a póz, akkor igyekszik egy helyben maradni, a madarak dalain gyönyörködve pihen a napsütésben.*
*Egészen murisnak találja, ahogy Eidan lopakodik a lépcsőn, mintha nem is az ő házában lennének.*
- Egyáltalán nem zavar, ilyesmit még sosem csináltam.
*Halkan kuncog, majd kikerüli a fiút, elvégre kitalál ő magától is, ráadásul Eidan is előre engedi. Meril elgondolkozik, vajon látni fogja-e valaha a ház többi szobáját is, de végül inkább nem rontja tovább hangulatát, elszakítja tekintetét, hogy az útra koncentrálhasson. Eidan egészen részletes kis ismertetőt ad útvonalukról, no nem mintha ez sokat mondana a lánynak. Halk sóhaj hagyja el ajkait, miközben reménykedik, hogy nincs olyan messze a tisztás, mint ahogy a fiú beszámolója alapján elképzelte.
Az idő közben egészen kellemesre fordult, már vékonyka köpenyegében sem fázik, ahogy elhaladnak a folyó mentén, vagy egy gyönyörű templomkerten.*
- Ez nagyon szép.
*Meril boldog mosollyal szemléli a virágba borított kertet, egy különösen szép növényhez még le is guggol, és bár letépéséhez nem volna szíve, közelebb hajolva megszagolja, majd elégedetten követi a fiút. Eidan nem tévedett, Meril valóban azok közé a hölgyek közé tartozik, akik nem szívlelik a holtak társaságát, vagy a ködös, nyirkos helyeket. A lány észrevétlenül közelebb húzódik Eidanhoz, miközben áthaladnak a temetőn, hálásan pillant rá, mikor a fiú beszélgetést kezdeményez, evvel elvonva a figyelmét a baljós sírkövek sokaságáról. Valahogy meglepi, Eidan mennyire tárgyilagosan szemléli a környezetét, mégha igaza is van a fiúnak. A művész valóban kitűnik minden társaságból, ennek ellenére mindenhol szívesen látják.*
- Van benne valami. Nehezen megszerezhető, de könnyen elveszíthető a bizalmam, nem vagyok igazán barátkozós típus.
*Haját füle mögé simítja, ahogy végre kiérnek a holtak birodalmából, és egy lépcső kerül útjukba.*
- Nem mondom, meg kell szenvedni azért a tisztásért.
*Mosolyog a fiúra, mert bár élvezi Eidan társaságát, nem szeret túlzottan gyalogosan közlekedni. Utazásai során is mindig inkább jó pénzért csatlakozott egy karavánhoz, esetleg felült egy szekérre, csakhogy ne kelljen sétálnia. Nem mintha a mozgás maga volna ellenére, egyszerűen unalmasnak találja.
Eidan óvatos kis kérdésére elneveti magát, ezek szerint jól gondolta, hogy a fiú félreértette őt.*
- Gyakran megesik, hogy félreértenek, ne aggódj miatta. Egyébként vándor táncos vagyok, na meg alkalmi tolvaj... Bár akkorát nem tévedtél, mert ha nagyon pénzszűkében vagyok, néha csúnyább dolgokban is részt veszek.
*Kacsint a fiúra, és a beszélgetés folyamán hamarosan meg is érkeznek a tisztásra. Szemet gyönyörködtető látvány tárul tekintetük elé, smaragzöld, dús fű borítja a kör alakú mezőt, melyet égbenyúló vékonyka fák környékeznek. Meril meglepetten pillant Eidanra, először észre sem vette, hogy a tisztás teljesen szabályos, jobban megnézve azonban igazat ad a fiúnak.*
- Érdekes... de tényleg lélegzetellálító ez a hely.
*Eidan már meg is találja helyét a füvezetben, Meril azonban még nem hagyja el talpát, és bár kissé gyerekesnek tűnhet, meztelen talpán forogni kezd a réten. A tisztás gyerekkori emlékeit idézi fel benne, gyakran fogócskázott a közelben élő gyerkőcökkel. A lepkék társasága egészen feldobja, egy pillanatra még Eidanról is megfeledkezik, és csilingelő hangján nevet a pillangókra. Végül a fiú hangjára felfigyelve letelepedik a fűben, kényelmesen helyezkedve fekszik el a virágok közt.*
- Csak a nagyoktól.
*Vidám mosoly küld a fiúnak, és ha megfelel neki a póz, akkor igyekszik egy helyben maradni, a madarak dalain gyönyörködve pihen a napsütésben.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-10 22:16:23
Üzenet elküldve: 2014-05-10 22:16:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
~Pegazus fogadó. Megjegyzem...~
*Alaposan elraktározza fejében a helyet, na nem mintha túlzottan sok fogadóval rendelkezne Arthenior gyönyörű városa.
Utána ugyebár lefürdik, majd a lány elé járul kissé hiányos öltözékében, már ha a derekára csavart királykék törülközőt lehet annak nevezni. A fiú szobájában amúgy eléggé domináns ez a szín, nem is hiába, elvégre a kedvence az uralkodók fenséges pompáját idéző árnyalat, mely tökéletes harmóniában egyesül a barnás falakkal, fabútorokkal.
A vigyorral fűszerezett bókra szintén csak mosollyal válaszol, majd a szekrényéhez lépdel, miközben vizes talpai a fapadlón sötét foltokkal jelzik a fiú útvonalát.
Sokat nem variál, mit vegyen fel, felsőjeként egy magasított, ám lekerített nyakú ing szolgál, elején barna bőrből készült fűzővel. Ujjai kissé puffosak, főként, hogy csuklójánál beszűkített az anyag. Lentebb egy sötétbarna nadrágra esik a választása, mely finoman követi az árnyaltan izmos lábak vonalát, végezetül pedig a szokásos fekete, térdig érő csizma következik, mely szintén csak a fűzők révén garantál biztos tartást a viselőjének.
Miután az öltözködéssel végez, s a szabadtéri rajzoláshoz szükségeltetett holmikat is elpakolja, kisétál a lánnyal a szobából, majd óvatoskodó léptekkel közelíti meg a lépcsőt, mert hogy szülei távollétében nem teljesen bizonyos. Végül a cselédlány jön szembe velük lefelé menet, aki megnyugtatja a lelkét, hogy anyja és édesapja már a dolgukat járják.*
- Ne haragudj, hogy titkolgatni akarlak, de tényleg nem szeretnél szembetalálkozni az anyámmal *Szavait kedves mosollyal kíséri, majd odalent éppúgy előreengedi Merilt, mint az éjjel ideérkeztükkor. S ezzel el is hagyják a Loawyr kúriát, ami a derengő nap fényeiben sárgás színben tetszeleg, oldalain magasra futó borostyánnal körülölelve. Kedves kis épület, a falak tövében rendezetten még piros kis virágok is el vannak ültetve, hogy még igényesebb külsővel büszkélkedjék a negyed belsejéhez képest szerény hajlék.*
- A tisztáshoz kijutni legegyszerűbben a temetőn keresztül lehet, ott húzódik az artheniori folyó, onnan pedig már nagyon közel esik a tisztás *Úgy tartja, az legjobb, ha előre ismerteti az útvonalat, mielőtt még meglepődne a lány, hogy az állandó ködben úszó temetőbe vezényelte Eidan. A helyében nem is lennének derűs gondolatai, így viszont semmitől sem kell megijednie, csak egy pár percig kényszerül majd elviselni a holtak birodalmának nyomasztó légkörét.
Szóval, ahogy említette, áthaladnak a templom szépen gondozott, virágba boruló kertjén, majd megkerülve a Levegő Templomát betérnek a cseppet sem szívderítő temetőbe. Nem egy rokona nyugszik itt, szerencséjére azonban egyiket sem ismerte személyesen, tehát nincs is miért bánkódnia.*
- Ami azt illeti, nem szeretnék faragatlanul megválaszolatlanul hagyni egy kérdést. Ami a barátaimat illeti *Teszi hozzá rögtön, mert így önmagában nem biztos, hogy emlékszik Meril az ominózus kérdésre, mely korábban hagyta el a lány kívánatos ajkait. Ráadásul jobb időpontot nem is választhatna a csevejre, így legalább elterelheti a táncos gondolatait, már amennyiben a többi hölgyhöz hasonlatosan ódzkodik a sírkövekkel tömött helyszínektől.*
- Szóval közeli barátaim nem nagyon vannak, és azokból sincsen sok, akik nem túlzottan jelentősek az életemben. Tudod, a tehetősebbek nagyja pökhendi ficsúr, a hölgyekkel pedig vigyázni kell, mert bár mind azt kívánja, amit az egyszerű nép, a végén még a nyakamba akasztanának pár házasságot. Mondjuk az efféle üzelmek nem igazán a barátság fogalomkörébe tartoznak, de a legtöbbjük igen csak... kmm... buta, hogy komolyabb beszélgetéseket lehessen folytatni velük. A hozzám hasonlatos középosztálybeliek meg szintén csak törekednek felfelé, ami engem hidegen hagy, szóval az ő gondolataikkal sem tudok igazán közösködni.
Ami az úgy mond szegényebb réteget illeti, onnét van pár hölgy ismerősöm, akiknek helyén van az esze meg a szíve is, ám a legtöbb ott is vagy a pénzemért hajt, vagy pedig kitagad, mondván, hogy nem érthetem meg őket, és nincs miről beszélnünk. Tehát így állok a barátokkal, de egy korábbi megjegyzésedre emlékezve te sem büszkélkedhetsz többel *Utal itt a társaságot illető kritikájára a lánynak, persze nem gúnyolódásból. Szája szegletében lappangó finom mosolya biztosíthatja Merilt, hogy rossz szava nem igen lesz hozzá a Párducnak, hacsak nem vívja ki maga ellen a sorsot, ám ahhoz, hogy igazán ki lehessen hozni a sodrából, nem elég akármi.
Beszélgetésük közben ki is jutnak a temetőből, ahol egy kisebb lejtős rész következik a folyó partjához, szerencsére azonban segítségükre van egy lépcső, ami biztosítja a sikeres s balesetmentes lejutást.*
- Innét valamivel hosszabb a séta *Jegyzi meg, hogy szintén csak ne érje meglepetésként a lányt, addig is próbál valami témát felhozni, mert bár a csöndessége nagy erénye tud lenni, ilyenkor viszont nem árt, ha van miről beszélgetni, és nem csak a madarak csicsergését, illetve a folyó morajlását hallgatják.*
- Voltaképpen amúgy... Mi is a foglalkozásod? Mert úgy érzem mellélőttem a tippeléssel mikor azt sejtettem... hogy... kurtizán vagy *Egy pöppet nehézkesen jönnek az ajkaira a szavak, mert nem célja megsérteni Merilt, azonban már kíváncsi lenne, hogy ténylegesen mivel foglalatoskodik a csábos mosolyú leányzó.
Valahol szégyelli is magát a feltételezésért, viszont a maguk mögött tudott, igen csak túlfűtött éjszaka után nem hiszi, hogy lenne miért vezekelnie. Bizonyosan nem esik távol a lány foglalkozása a legősibb hivatástól, vagy csupán sok partnerrel volt már dolga az évek folytán, ugyanis szakértelme nem egy szűzies hölgyeményre enged következtetni.
Valószínűleg, míg ezt megtárgyalják, le is tudják a sétát a Nagy Arthenior Folyó partján, és megérkeznek a precízen megrendezett tisztásra, miről úgy hírlik, mágus alkotta a természet kedvelőinek gyönyörködtetésére.*
- Megérkeztünk... Mit szólsz? Állítólag a kör teljesen szabályos, és amit látunk, nem a természet kreálmánya, de hogy ebből mi az igazság... *Vállvonogatva sétál a mező közepére, amit már a Nap is elért, szóval Merilnek sem kell majd fagyoskodnia a pózolás közben.
Leheveredik a színes virágok tarkította fűbe, és elkezdi előpakolni a szükséges holmikat. Addig is a lányra bízza, hogyan helyezkedik el a levegőben röpködő pillangók között, amik tökéletes díszítéséül fognak szolgálni a táncosnak. Legalábbis Eidan fejében így kezd körvonalazódni a rajz, amit valószínűleg megint csak utólagosan fog megszínezni, befejezni.*
- Remélem nem ódzkodsz a bogaraktól, szerencsére egyik sem mérgező vagy csipkedős fajta, már ahogy megtapasztaltam. Helyezkedj, ahogy kívánsz *Smaragdszín szemeit a lányra emeli, amennyiben az még nem foglalt helyet a fűben, ajkain közben megszokott, finom mosolya ül, melyet bár nehezen lehet behatárolni, mégis lágy derűt kölcsönöz a nap barnította arcnak.*
~Pegazus fogadó. Megjegyzem...~
*Alaposan elraktározza fejében a helyet, na nem mintha túlzottan sok fogadóval rendelkezne Arthenior gyönyörű városa.
Utána ugyebár lefürdik, majd a lány elé járul kissé hiányos öltözékében, már ha a derekára csavart királykék törülközőt lehet annak nevezni. A fiú szobájában amúgy eléggé domináns ez a szín, nem is hiába, elvégre a kedvence az uralkodók fenséges pompáját idéző árnyalat, mely tökéletes harmóniában egyesül a barnás falakkal, fabútorokkal.
A vigyorral fűszerezett bókra szintén csak mosollyal válaszol, majd a szekrényéhez lépdel, miközben vizes talpai a fapadlón sötét foltokkal jelzik a fiú útvonalát.
Sokat nem variál, mit vegyen fel, felsőjeként egy magasított, ám lekerített nyakú ing szolgál, elején barna bőrből készült fűzővel. Ujjai kissé puffosak, főként, hogy csuklójánál beszűkített az anyag. Lentebb egy sötétbarna nadrágra esik a választása, mely finoman követi az árnyaltan izmos lábak vonalát, végezetül pedig a szokásos fekete, térdig érő csizma következik, mely szintén csak a fűzők révén garantál biztos tartást a viselőjének.
Miután az öltözködéssel végez, s a szabadtéri rajzoláshoz szükségeltetett holmikat is elpakolja, kisétál a lánnyal a szobából, majd óvatoskodó léptekkel közelíti meg a lépcsőt, mert hogy szülei távollétében nem teljesen bizonyos. Végül a cselédlány jön szembe velük lefelé menet, aki megnyugtatja a lelkét, hogy anyja és édesapja már a dolgukat járják.*
- Ne haragudj, hogy titkolgatni akarlak, de tényleg nem szeretnél szembetalálkozni az anyámmal *Szavait kedves mosollyal kíséri, majd odalent éppúgy előreengedi Merilt, mint az éjjel ideérkeztükkor. S ezzel el is hagyják a Loawyr kúriát, ami a derengő nap fényeiben sárgás színben tetszeleg, oldalain magasra futó borostyánnal körülölelve. Kedves kis épület, a falak tövében rendezetten még piros kis virágok is el vannak ültetve, hogy még igényesebb külsővel büszkélkedjék a negyed belsejéhez képest szerény hajlék.*
- A tisztáshoz kijutni legegyszerűbben a temetőn keresztül lehet, ott húzódik az artheniori folyó, onnan pedig már nagyon közel esik a tisztás *Úgy tartja, az legjobb, ha előre ismerteti az útvonalat, mielőtt még meglepődne a lány, hogy az állandó ködben úszó temetőbe vezényelte Eidan. A helyében nem is lennének derűs gondolatai, így viszont semmitől sem kell megijednie, csak egy pár percig kényszerül majd elviselni a holtak birodalmának nyomasztó légkörét.
Szóval, ahogy említette, áthaladnak a templom szépen gondozott, virágba boruló kertjén, majd megkerülve a Levegő Templomát betérnek a cseppet sem szívderítő temetőbe. Nem egy rokona nyugszik itt, szerencséjére azonban egyiket sem ismerte személyesen, tehát nincs is miért bánkódnia.*
- Ami azt illeti, nem szeretnék faragatlanul megválaszolatlanul hagyni egy kérdést. Ami a barátaimat illeti *Teszi hozzá rögtön, mert így önmagában nem biztos, hogy emlékszik Meril az ominózus kérdésre, mely korábban hagyta el a lány kívánatos ajkait. Ráadásul jobb időpontot nem is választhatna a csevejre, így legalább elterelheti a táncos gondolatait, már amennyiben a többi hölgyhöz hasonlatosan ódzkodik a sírkövekkel tömött helyszínektől.*
- Szóval közeli barátaim nem nagyon vannak, és azokból sincsen sok, akik nem túlzottan jelentősek az életemben. Tudod, a tehetősebbek nagyja pökhendi ficsúr, a hölgyekkel pedig vigyázni kell, mert bár mind azt kívánja, amit az egyszerű nép, a végén még a nyakamba akasztanának pár házasságot. Mondjuk az efféle üzelmek nem igazán a barátság fogalomkörébe tartoznak, de a legtöbbjük igen csak... kmm... buta, hogy komolyabb beszélgetéseket lehessen folytatni velük. A hozzám hasonlatos középosztálybeliek meg szintén csak törekednek felfelé, ami engem hidegen hagy, szóval az ő gondolataikkal sem tudok igazán közösködni.
Ami az úgy mond szegényebb réteget illeti, onnét van pár hölgy ismerősöm, akiknek helyén van az esze meg a szíve is, ám a legtöbb ott is vagy a pénzemért hajt, vagy pedig kitagad, mondván, hogy nem érthetem meg őket, és nincs miről beszélnünk. Tehát így állok a barátokkal, de egy korábbi megjegyzésedre emlékezve te sem büszkélkedhetsz többel *Utal itt a társaságot illető kritikájára a lánynak, persze nem gúnyolódásból. Szája szegletében lappangó finom mosolya biztosíthatja Merilt, hogy rossz szava nem igen lesz hozzá a Párducnak, hacsak nem vívja ki maga ellen a sorsot, ám ahhoz, hogy igazán ki lehessen hozni a sodrából, nem elég akármi.
Beszélgetésük közben ki is jutnak a temetőből, ahol egy kisebb lejtős rész következik a folyó partjához, szerencsére azonban segítségükre van egy lépcső, ami biztosítja a sikeres s balesetmentes lejutást.*
- Innét valamivel hosszabb a séta *Jegyzi meg, hogy szintén csak ne érje meglepetésként a lányt, addig is próbál valami témát felhozni, mert bár a csöndessége nagy erénye tud lenni, ilyenkor viszont nem árt, ha van miről beszélgetni, és nem csak a madarak csicsergését, illetve a folyó morajlását hallgatják.*
- Voltaképpen amúgy... Mi is a foglalkozásod? Mert úgy érzem mellélőttem a tippeléssel mikor azt sejtettem... hogy... kurtizán vagy *Egy pöppet nehézkesen jönnek az ajkaira a szavak, mert nem célja megsérteni Merilt, azonban már kíváncsi lenne, hogy ténylegesen mivel foglalatoskodik a csábos mosolyú leányzó.
Valahol szégyelli is magát a feltételezésért, viszont a maguk mögött tudott, igen csak túlfűtött éjszaka után nem hiszi, hogy lenne miért vezekelnie. Bizonyosan nem esik távol a lány foglalkozása a legősibb hivatástól, vagy csupán sok partnerrel volt már dolga az évek folytán, ugyanis szakértelme nem egy szűzies hölgyeményre enged következtetni.
Valószínűleg, míg ezt megtárgyalják, le is tudják a sétát a Nagy Arthenior Folyó partján, és megérkeznek a precízen megrendezett tisztásra, miről úgy hírlik, mágus alkotta a természet kedvelőinek gyönyörködtetésére.*
- Megérkeztünk... Mit szólsz? Állítólag a kör teljesen szabályos, és amit látunk, nem a természet kreálmánya, de hogy ebből mi az igazság... *Vállvonogatva sétál a mező közepére, amit már a Nap is elért, szóval Merilnek sem kell majd fagyoskodnia a pózolás közben.
Leheveredik a színes virágok tarkította fűbe, és elkezdi előpakolni a szükséges holmikat. Addig is a lányra bízza, hogyan helyezkedik el a levegőben röpködő pillangók között, amik tökéletes díszítéséül fognak szolgálni a táncosnak. Legalábbis Eidan fejében így kezd körvonalazódni a rajz, amit valószínűleg megint csak utólagosan fog megszínezni, befejezni.*
- Remélem nem ódzkodsz a bogaraktól, szerencsére egyik sem mérgező vagy csipkedős fajta, már ahogy megtapasztaltam. Helyezkedj, ahogy kívánsz *Smaragdszín szemeit a lányra emeli, amennyiben az még nem foglalt helyet a fűben, ajkain közben megszokott, finom mosolya ül, melyet bár nehezen lehet behatárolni, mégis lágy derűt kölcsönöz a nap barnította arcnak.*
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-09 18:40:04
Üzenet elküldve: 2014-05-09 18:40:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*A fiú kérdése hallatán, csak a fejét rázza meg, miközben kezeit összekulcsolva mellkasához emeli. Tekintetével a férfi jég kék szemeit keresi.*
- Ötletem lehetne is, de neked kell nevet adni neki. A Te paripád innentől kezdve, így a te jogod, és jussod, hogy elnevezd. Ezzel is csak kapcsolatotok erősödik. Vagyis ez az alapja. Köteléketek ott fog megkezdődni, hogy Te adod meg neki a nevet. Amelyet remélhetőleg el is fogad, igaz?
*Néz rá gyönyörű fekete hátasra. Közben orrnyergén még egyszer végigsimít, mielőtt elindulnának. Organthela még egy kicsit egyhelyben állva marad, ahogy a férfi tömör kérdésén, majd javaslatán elgondolkozik. Tény, hogy most nem is nagyon ismer olyan helyet, ahol meghúzódhatna, elázni meg nem nagyon szeretne. De még mindig aggasztja a fogadóban történt események. Amint észbe kap gondolataiból, hogy azoknak hangot adjon, a fiú már jócskán előrébb jár, mint ő. Lábait kapkodva fut utána, majd ahogy mögé ér, lépteit lelassítja az esőtől megsüppedt talajban. Csizmáikra hamar sárral összeragadt falevelesek lesznek az avarnak köszönhetően. Aggodalmának továbbra is hangot adnak.*
- De mi lesz ha a fogadós felismer? És hívja a hatóságokat? Még mindig nem tudom bizonyítani, hogy semmi közünk sincs annak a nőnek a halálához, vagyis felzabálásához, amit azt hiszik, hogy mi tüntettük el. Amit nem is értek, mert a ruhái ott maradtak, szóval nem tudom, hogy gondolták, hogy levetkőzött és elillant a ruhái nélkül. *Gondolkodik hangosan.* - De mi van ha ezek nem érdekli őket? És elfognak? És tényleg bezárnak valami sötét kis helyre?
*Aggodalmaskodik tovább, ahogy a férfinak szegezi kérdéseit. Ahogy egyre jobban érnek ki az erdőből, úgy kezd el még jobban csak esni az eső. Aggodalmait az eső hatására hamar elfelejti, mintha ahogy egyre jobban ázik el, úgy ázna le róla kezdeti, eddig oly ritkán érzett félelme. Ahogy visszaérnek a tisztásra, és elindulnak a város felé, az ég egy hatalmas dörgést követően megadja magát. Hirtelen engedi ki magából, az eddig bent tartott folyadék mennyiségét. Hatalmas esőfüggöny áll köztük és a város közé, akárha dézsából öntenék a vizet. Emellé még párosul a viharos szél is. Így csak néhány pillanat kell, hogy végképp bőrig ázzanak el. Haja, ruhája egy pislantás alatt bőréhez tapad. Csizmája is hamar átázik. Azzal nem is töpreng sokáig. Egy fél pillanatra megáll, míg leveszi cuppogó hangokat kiadó lábbelijét, majd mezítláb folytatja útját.
Élvezi, ahogy mezítlen talpa alatt érzi a vízzel keveredett fű selymességét. Az elmúlt napok hősége után, jót tesz ez a felfrissülő eső. Úgy tűnik, hogy vidámságán és életkedvén, még a vihar sem tud túltenni rajta. Menetük közben gyönyörködik az villámok égi játékában. Lassan zárkózik a fiú mellé, kezében tartva a csizmáját.*
- Északon szokott lenni vihar? *Teszi fel hirtelen a kérdést. Még sosem járt azon a vidéken, így nem tudja, hogy ott milyen körülmények zajlanak.* - Egyáltalán van ott eső? Vagy csak hó? Mit csináltok ott fent egész télen?
*Kérdései hirtelenek lehetnek, a vihar talán mégsem a legmegfelelőbb időpont a társalgásra. Hangjából mégis kíváncsiság hallatszik ki.*
*A fiú kérdése hallatán, csak a fejét rázza meg, miközben kezeit összekulcsolva mellkasához emeli. Tekintetével a férfi jég kék szemeit keresi.*
- Ötletem lehetne is, de neked kell nevet adni neki. A Te paripád innentől kezdve, így a te jogod, és jussod, hogy elnevezd. Ezzel is csak kapcsolatotok erősödik. Vagyis ez az alapja. Köteléketek ott fog megkezdődni, hogy Te adod meg neki a nevet. Amelyet remélhetőleg el is fogad, igaz?
*Néz rá gyönyörű fekete hátasra. Közben orrnyergén még egyszer végigsimít, mielőtt elindulnának. Organthela még egy kicsit egyhelyben állva marad, ahogy a férfi tömör kérdésén, majd javaslatán elgondolkozik. Tény, hogy most nem is nagyon ismer olyan helyet, ahol meghúzódhatna, elázni meg nem nagyon szeretne. De még mindig aggasztja a fogadóban történt események. Amint észbe kap gondolataiból, hogy azoknak hangot adjon, a fiú már jócskán előrébb jár, mint ő. Lábait kapkodva fut utána, majd ahogy mögé ér, lépteit lelassítja az esőtől megsüppedt talajban. Csizmáikra hamar sárral összeragadt falevelesek lesznek az avarnak köszönhetően. Aggodalmának továbbra is hangot adnak.*
- De mi lesz ha a fogadós felismer? És hívja a hatóságokat? Még mindig nem tudom bizonyítani, hogy semmi közünk sincs annak a nőnek a halálához, vagyis felzabálásához, amit azt hiszik, hogy mi tüntettük el. Amit nem is értek, mert a ruhái ott maradtak, szóval nem tudom, hogy gondolták, hogy levetkőzött és elillant a ruhái nélkül. *Gondolkodik hangosan.* - De mi van ha ezek nem érdekli őket? És elfognak? És tényleg bezárnak valami sötét kis helyre?
*Aggodalmaskodik tovább, ahogy a férfinak szegezi kérdéseit. Ahogy egyre jobban érnek ki az erdőből, úgy kezd el még jobban csak esni az eső. Aggodalmait az eső hatására hamar elfelejti, mintha ahogy egyre jobban ázik el, úgy ázna le róla kezdeti, eddig oly ritkán érzett félelme. Ahogy visszaérnek a tisztásra, és elindulnak a város felé, az ég egy hatalmas dörgést követően megadja magát. Hirtelen engedi ki magából, az eddig bent tartott folyadék mennyiségét. Hatalmas esőfüggöny áll köztük és a város közé, akárha dézsából öntenék a vizet. Emellé még párosul a viharos szél is. Így csak néhány pillanat kell, hogy végképp bőrig ázzanak el. Haja, ruhája egy pislantás alatt bőréhez tapad. Csizmája is hamar átázik. Azzal nem is töpreng sokáig. Egy fél pillanatra megáll, míg leveszi cuppogó hangokat kiadó lábbelijét, majd mezítláb folytatja útját.
Élvezi, ahogy mezítlen talpa alatt érzi a vízzel keveredett fű selymességét. Az elmúlt napok hősége után, jót tesz ez a felfrissülő eső. Úgy tűnik, hogy vidámságán és életkedvén, még a vihar sem tud túltenni rajta. Menetük közben gyönyörködik az villámok égi játékában. Lassan zárkózik a fiú mellé, kezében tartva a csizmáját.*
- Északon szokott lenni vihar? *Teszi fel hirtelen a kérdést. Még sosem járt azon a vidéken, így nem tudja, hogy ott milyen körülmények zajlanak.* - Egyáltalán van ott eső? Vagy csak hó? Mit csináltok ott fent egész télen?
*Kérdései hirtelenek lehetnek, a vihar talán mégsem a legmegfelelőbb időpont a társalgásra. Hangjából mégis kíváncsiság hallatszik ki.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-09 16:26:22
Üzenet elküldve: 2014-05-09 16:26:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Echomelarana a két megnyúzott tettemmel, és azoknak a vérétől összekenődve érkezik a tisztásra, ahol már elég komoly rosszullét kerülgeti a gyomrában lévő nyers hústól. Nem tesz többet öt lépésnél a tisztás szélétől, amikor a gyomra görcsös szorítással kipréseli a már részben megemésztett ételt. A belső nedvekkel együtt távozó élelmiszer igencsak kellemetlen szájízt hagy maga után, ezért a tündér két-háromszor kiköp a földre. Arca igencsak csúnya kedvről tesz tanúságot. Még mindig két kezében szorongatja a húsokat, de éhsége ellenére nem sok késztetést az elfogyasztásuk irányába. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ledobja a tetemeket a földre, és otthagyja őket a porban, de egyelőre nem túl sok esélye van bármilyen más élelmiszer beszerzésére, ezért a macskák maradnak, és ő megpróbálja folytatni útját a templom felé, közben érintve a folyót, mert ott legalább inni, és a szájízén javítani tud.*
*Echomelarana a két megnyúzott tettemmel, és azoknak a vérétől összekenődve érkezik a tisztásra, ahol már elég komoly rosszullét kerülgeti a gyomrában lévő nyers hústól. Nem tesz többet öt lépésnél a tisztás szélétől, amikor a gyomra görcsös szorítással kipréseli a már részben megemésztett ételt. A belső nedvekkel együtt távozó élelmiszer igencsak kellemetlen szájízt hagy maga után, ezért a tündér két-háromszor kiköp a földre. Arca igencsak csúnya kedvről tesz tanúságot. Még mindig két kezében szorongatja a húsokat, de éhsége ellenére nem sok késztetést az elfogyasztásuk irányába. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy ledobja a tetemeket a földre, és otthagyja őket a porban, de egyelőre nem túl sok esélye van bármilyen más élelmiszer beszerzésére, ezért a macskák maradnak, és ő megpróbálja folytatni útját a templom felé, közben érintve a folyót, mert ott legalább inni, és a szájízén javítani tud.*
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-09 10:50:28
Üzenet elküldve: 2014-05-09 10:50:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Freyai//
* Az eső szüntelen tartja támadás alatt az erdő lombos fáit melyek némi védelmet nyújtanak a rögtönzött kis csapat számára az elázás elől, legalábbis egyelőre. Freyai okfejtése a ló teherbírásáról érdeklődést kelt benne, ő úgy tudja, hogy a lovak jól bírják az ilyesmit, s miközben a lány beszél, ő végig futtatja szemét az állaton, termetes darab, masszív izomzattal, nem olyanak tűnik, mi nem bírna el egy embert és egy igencsak vékonyka elf leányt. De hát Freyai a természet lány, bizonyára jobban ért az állatokhoz, mint Darel így elfogadja a tanácsot. *
- Hát, majd kiderül, mennyit bír.
* Szól végül, miközben visszanéz a lányra, nyugodt, kedves arccal melyen néhány kóbor esőcsepp már otthagyta a nyomát. Bájos látvány, ahogy a szőkeség közeledik a lóhoz, aki rendre hagyja is magát, beleszimatol a vékony tenyérbe, s mint ki valami érdekes talált ott kutakszik s szimatol tovább. Az alma illat igencsak kedvére való, de sajnos illúzió számára hiszen nem jut neki finom falat bárhogy kutatja az ifjú hölgy. Kedves szavak a természet leányától való igaz az elfek ilyen közel állnak a természethez s már-már a fiú azt is hihetné, hogy amit mond az állatnak Freyai azt a ló teljes mértékig meg is érti. Eddigi tudása alapján az elfekről nem is tartja oly valószínűnek. Csupán kettőt pislog a kis monológ végén ~mogorva~ cseng fülében s, hogy egyre többet mosolyog. Valóban… valami mintha megváltozott volna benne az utóbbi időben. Legalábbis megérintette a változás szele a fiút. Végül egy kérdés rántja vissza a fiatal urat a valóság zivataros jelenébe. *
- Hát, még nem tudom. Van ötleted?
* Hátha a lány tarsolyában akad valami épkézláb ötlet ő neki, eszébe sem jutott még ez a része a történetnek s szemeit egyenes a ló felé irányítja miközben a mondatát befejezi, hátha meglát rajta valami olyat amitől eszébe jut egy értelmes név is… ő ebben nincs annyira otthon mint Nily, neki hamar ment a névadás s az első dolga az volt, hogy ezen morfondírozzon pedig még ki sem jutottak az erdő sűrűjéből…
Szabad ég alatt alvás… a fiút sem különösebben zavarja a dolog de most nem volna túl bölcs döntés s ennek már szót is adott. *
- Egyszer minden elkell kezdeni nemde?
* Mondja a lánynak bíztatón arra, hogy nem hált még fogadóban. Aztán újabb kis történet indul meg a fák között a szőkeség jóvoltából. Érdekes első élmény lehetett, tán a fiú szeme egészen aprót még el is kerekedik az ablakon való távozás hallatán, de hát mit lehet tenni… ha menni kell hát menni kell… *
- Lehetőleg most az ajtón távozunk majd reggel.
* Fűzi még hozzá a kis monológhoz amolyan humorosan. Majd lassan a kis páros és a fekete hátas elindul vissza a város felé lehetőleg kerülve a bőrig ázást hiszen mostanra már igen közel jár az az eső s ha tovább maradnak akkor bizony elkerülhetetlen lesz a végkifejlet. Persze az majd a lányon áll, hogy vele tart e a fogadóba avagy sem. *
* Az eső szüntelen tartja támadás alatt az erdő lombos fáit melyek némi védelmet nyújtanak a rögtönzött kis csapat számára az elázás elől, legalábbis egyelőre. Freyai okfejtése a ló teherbírásáról érdeklődést kelt benne, ő úgy tudja, hogy a lovak jól bírják az ilyesmit, s miközben a lány beszél, ő végig futtatja szemét az állaton, termetes darab, masszív izomzattal, nem olyanak tűnik, mi nem bírna el egy embert és egy igencsak vékonyka elf leányt. De hát Freyai a természet lány, bizonyára jobban ért az állatokhoz, mint Darel így elfogadja a tanácsot. *
- Hát, majd kiderül, mennyit bír.
* Szól végül, miközben visszanéz a lányra, nyugodt, kedves arccal melyen néhány kóbor esőcsepp már otthagyta a nyomát. Bájos látvány, ahogy a szőkeség közeledik a lóhoz, aki rendre hagyja is magát, beleszimatol a vékony tenyérbe, s mint ki valami érdekes talált ott kutakszik s szimatol tovább. Az alma illat igencsak kedvére való, de sajnos illúzió számára hiszen nem jut neki finom falat bárhogy kutatja az ifjú hölgy. Kedves szavak a természet leányától való igaz az elfek ilyen közel állnak a természethez s már-már a fiú azt is hihetné, hogy amit mond az állatnak Freyai azt a ló teljes mértékig meg is érti. Eddigi tudása alapján az elfekről nem is tartja oly valószínűnek. Csupán kettőt pislog a kis monológ végén ~mogorva~ cseng fülében s, hogy egyre többet mosolyog. Valóban… valami mintha megváltozott volna benne az utóbbi időben. Legalábbis megérintette a változás szele a fiút. Végül egy kérdés rántja vissza a fiatal urat a valóság zivataros jelenébe. *
- Hát, még nem tudom. Van ötleted?
* Hátha a lány tarsolyában akad valami épkézláb ötlet ő neki, eszébe sem jutott még ez a része a történetnek s szemeit egyenes a ló felé irányítja miközben a mondatát befejezi, hátha meglát rajta valami olyat amitől eszébe jut egy értelmes név is… ő ebben nincs annyira otthon mint Nily, neki hamar ment a névadás s az első dolga az volt, hogy ezen morfondírozzon pedig még ki sem jutottak az erdő sűrűjéből…
Szabad ég alatt alvás… a fiút sem különösebben zavarja a dolog de most nem volna túl bölcs döntés s ennek már szót is adott. *
- Egyszer minden elkell kezdeni nemde?
* Mondja a lánynak bíztatón arra, hogy nem hált még fogadóban. Aztán újabb kis történet indul meg a fák között a szőkeség jóvoltából. Érdekes első élmény lehetett, tán a fiú szeme egészen aprót még el is kerekedik az ablakon való távozás hallatán, de hát mit lehet tenni… ha menni kell hát menni kell… *
- Lehetőleg most az ajtón távozunk majd reggel.
* Fűzi még hozzá a kis monológhoz amolyan humorosan. Majd lassan a kis páros és a fekete hátas elindul vissza a város felé lehetőleg kerülve a bőrig ázást hiszen mostanra már igen közel jár az az eső s ha tovább maradnak akkor bizony elkerülhetetlen lesz a végkifejlet. Persze az majd a lányon áll, hogy vele tart e a fogadóba avagy sem. *
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:40:34
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:40:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*Félrehajtott fejjel figyeli a lovat, és hallgatja közben a féri szavait. Így már érthetővé válik, hogy miért is hallottak nyüszítést. A férfi egyre sűrűbb mosolygása még furcsa számára, hiszen a forgatagban kevés alkalommal láthatta ezt az arcát. A férfiról ismét a gyönyörű ménesre téved tekintete. Majd a felvetett utazási módszer hallatán, szemeit lehunyva megrázza fejét. Nedves hajtincsei e mozdulat hatására arcához tapadnak. Szemeit kinyitva előbb Darelra, majd a lóra néz.*
- A kikötő túl messze van. És egy lónak is van egy teherbíró képessége. Nem szeretném túlterhelni. Nekem úgy is megfelel, ha majd csak ott találkozunk. Nem kellene megterhelni, úgy hogy még azt sem tudod, hogy mennyit bír el.
*Válaszol a fiúnak, komoly de nyugodt hangon, miközben a lovat nézi. Mikor odavezeti hozzá először is egyik kezét, tenyérrel felfelé a ló szaglószerve elé tartja, amelyen éppen alma illatot érezhet még. A lány eszébe jut, hogy ma tényleg evett egy almát, amit, ott is hagyott. Majd ruháját végigtapogatva keres valami falatot a paripa számára, de csalódottan konstatálja, hogy nincs nála semmi.*
- Sajnálom, most nincs nálam semmi harapni való. *Néz a ló szemeibe, miközben csendes hangon beszél hozzá. Közben óvatosan végigsimít a ló orrnyergén, ha az engedi.* - Ha majd szerzek valahonnan valamilyen finom gyümölcsöt, ígérem veled fogom megosztani. Sőt hamarabb is fogsz belőle kapni, mint ahogy én enni fogok belőle. Ettől függetlenül gyönyörű szép hátas vagy. És egy nagyon jó gazdát találtál magadnak. Élvezzétek majd egymás társaságát. És kérlek, ne bánj vele nagyon rosszul, nem rossz ember. Nyugodtan rá bízhatod magad. Igaz szűkszavú és néha mogorva, de ahogy látom, egyre többet mosolyog. Légy rá te is jó hatással, és taníts neki még több mosolyt.
*Látja el tanácsokkal a táltost. Ha engedi simogatni a ló, akkor aközben felnéz a férfira.*
- Hogy fogod hívni?
*Kérdezi zöld szemeiben kíváncsisággal. Az égi játék hangjaira, csak pislogással reagál. Néhány közelben lecsapó villám hangjára néha-néha összerezzen, ahogy érzékeny fülei felerősítik a hangokat.*
- Oh, én a viharokat mindig szabad ég alatt vészelem át. Valahogy mindig találok valami olyan helyet, ahol nem ér annyira a vihar és az eső, és még annyira bőrig sem ázik. És..*Nagy levegőt vesz a mondat folytatásához, de csak egy sóhajtás lesz belőle.*
- Igazából még sose aludtam fogadóba. *Nézz rá a harcosra félve, egyik vállát felhúzva, kezeivel ujjait morzsolva.* - Nem tudom, hogy..hogyan is működnek az ilyen dolgok. Csak addig voltam ott, amíg épp betértünk egy kis itókára, de hát akkor volt a méhes baleset. És akkor vittek fel minket egy szobába, és hát..Rögtön el is mentünk onnan, az ablakon keresztül. És hát, nem tudom, hogy mennyire emlékeznek rám, és mennyire nem, és lehet, hogy keresnek is minket, hiszen azt mondták, hogy ne menjünk el és mégis elmentünk, és ez még csak néhány napja történt, és hát helyeztek kilátásban valami börtönt is, és, és, de rendben! *Ömlik belőle a szóáradat, és inkább annak félelme, hogy mi fog történni, ha felismerik és számon fogják rajta kérni, hogy hát mégis hova is tűnt el. Végül is ember eltüntetéssel vádolják. Holott ő és társai semmiről sem tehettek, hiszen a darazsak lakmározását nem tudták volna megakadályozni. Őt még így is megcsípte egy bitangja. Ahogy ez eszébe jut, kényszerszerűen megvakarja kézfejét, ahonnan már eltűnt a csípés okozta duzzanat.* -
Holnap indulhatunk a kikötőbe! Ha gondolod megbeszélhetünk egy helyet, ahol találkozunk, mikor indulunk majd.
*Fejezi be végül monológját. Elindul a fiú mellett vissza a város irányába, de elsősorban azért, hogy valami természeti menedéket találjon az egyre jobban rákezdő eső elől.*
*Félrehajtott fejjel figyeli a lovat, és hallgatja közben a féri szavait. Így már érthetővé válik, hogy miért is hallottak nyüszítést. A férfi egyre sűrűbb mosolygása még furcsa számára, hiszen a forgatagban kevés alkalommal láthatta ezt az arcát. A férfiról ismét a gyönyörű ménesre téved tekintete. Majd a felvetett utazási módszer hallatán, szemeit lehunyva megrázza fejét. Nedves hajtincsei e mozdulat hatására arcához tapadnak. Szemeit kinyitva előbb Darelra, majd a lóra néz.*
- A kikötő túl messze van. És egy lónak is van egy teherbíró képessége. Nem szeretném túlterhelni. Nekem úgy is megfelel, ha majd csak ott találkozunk. Nem kellene megterhelni, úgy hogy még azt sem tudod, hogy mennyit bír el.
*Válaszol a fiúnak, komoly de nyugodt hangon, miközben a lovat nézi. Mikor odavezeti hozzá először is egyik kezét, tenyérrel felfelé a ló szaglószerve elé tartja, amelyen éppen alma illatot érezhet még. A lány eszébe jut, hogy ma tényleg evett egy almát, amit, ott is hagyott. Majd ruháját végigtapogatva keres valami falatot a paripa számára, de csalódottan konstatálja, hogy nincs nála semmi.*
- Sajnálom, most nincs nálam semmi harapni való. *Néz a ló szemeibe, miközben csendes hangon beszél hozzá. Közben óvatosan végigsimít a ló orrnyergén, ha az engedi.* - Ha majd szerzek valahonnan valamilyen finom gyümölcsöt, ígérem veled fogom megosztani. Sőt hamarabb is fogsz belőle kapni, mint ahogy én enni fogok belőle. Ettől függetlenül gyönyörű szép hátas vagy. És egy nagyon jó gazdát találtál magadnak. Élvezzétek majd egymás társaságát. És kérlek, ne bánj vele nagyon rosszul, nem rossz ember. Nyugodtan rá bízhatod magad. Igaz szűkszavú és néha mogorva, de ahogy látom, egyre többet mosolyog. Légy rá te is jó hatással, és taníts neki még több mosolyt.
*Látja el tanácsokkal a táltost. Ha engedi simogatni a ló, akkor aközben felnéz a férfira.*
- Hogy fogod hívni?
*Kérdezi zöld szemeiben kíváncsisággal. Az égi játék hangjaira, csak pislogással reagál. Néhány közelben lecsapó villám hangjára néha-néha összerezzen, ahogy érzékeny fülei felerősítik a hangokat.*
- Oh, én a viharokat mindig szabad ég alatt vészelem át. Valahogy mindig találok valami olyan helyet, ahol nem ér annyira a vihar és az eső, és még annyira bőrig sem ázik. És..*Nagy levegőt vesz a mondat folytatásához, de csak egy sóhajtás lesz belőle.*
- Igazából még sose aludtam fogadóba. *Nézz rá a harcosra félve, egyik vállát felhúzva, kezeivel ujjait morzsolva.* - Nem tudom, hogy..hogyan is működnek az ilyen dolgok. Csak addig voltam ott, amíg épp betértünk egy kis itókára, de hát akkor volt a méhes baleset. És akkor vittek fel minket egy szobába, és hát..Rögtön el is mentünk onnan, az ablakon keresztül. És hát, nem tudom, hogy mennyire emlékeznek rám, és mennyire nem, és lehet, hogy keresnek is minket, hiszen azt mondták, hogy ne menjünk el és mégis elmentünk, és ez még csak néhány napja történt, és hát helyeztek kilátásban valami börtönt is, és, és, de rendben! *Ömlik belőle a szóáradat, és inkább annak félelme, hogy mi fog történni, ha felismerik és számon fogják rajta kérni, hogy hát mégis hova is tűnt el. Végül is ember eltüntetéssel vádolják. Holott ő és társai semmiről sem tehettek, hiszen a darazsak lakmározását nem tudták volna megakadályozni. Őt még így is megcsípte egy bitangja. Ahogy ez eszébe jut, kényszerszerűen megvakarja kézfejét, ahonnan már eltűnt a csípés okozta duzzanat.* -
Holnap indulhatunk a kikötőbe! Ha gondolod megbeszélhetünk egy helyet, ahol találkozunk, mikor indulunk majd.
*Fejezi be végül monológját. Elindul a fiú mellett vissza a város irányába, de elsősorban azért, hogy valami természeti menedéket találjon az egyre jobban rákezdő eső elől.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-07 06:33:45
Üzenet elküldve: 2014-05-07 06:33:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Freyai //
* A Fiúcska hamar eltűnik az erdő sűrűjében miután hálálkodott, kezében a pénzes szütyővel. Darel utána tekint egy ideig követve mozgását jeges szemeivel. Tompa dobbantás mellett egy amolyan figyelemfelhívó prüszkölés csalja oda a fiú tekintetét. Sötétlő bogár szemek koromfekete sörény, erős alkat, valóban szép jószág. Közelebb lép hozzá s a kantárért nyúl, melyet meg is fog egy határozott mozdulattal. A ló nem különösebben ellenkezik, csupán figyeli a mozdulatot. Úgy látszik jól idomított példány. Ahogy a kantárt fogja a ló feje irányába nyúl, hogy megsimítsa annak homlokát. Ekkor érkezik Freyai ki mégsem hallgatott az intő szóra… végtére is Nily barátnője, miért is hallgatott volna? *
- Egy fiú volt itt, pénzre volt szüksége, cserébe a ló ért. Azt hiszem neki jobban kellett az arany, mint nekem. * mosolyodik el picit, ahogy Freyai felé fordul, majd ismét vissza a lóra. *
- Cserébe nem kell gyalogszerrel mennünk a kikötőbe!
* Mondja még, miközben megpaskolja a ló nyakát, jó vétel volt úgy gondolja, bár nem ért a lovak árfolyamához, de a pénz csak pénz, a fiúnak valószínű nagyobb szüksége volt rá jelenleg. Ha az elf leány szeretné közelebbről is szemügyre venni az újdonsült hátast akkor megfogja a kantárt és természetesen közelebb engedi.
Néhány kóbor esőcsepp szökik át a lombok közt hogy a fiú arcát / vállát ostromolja. Felnéz az égre melyet épp egy távoli villám fénye világít meg. Néhány pillanat telik némán majd a távolban dübörgő hang jelzi a messzi földön lecsapott égi lándzsát. Tompa kopogás adja tudtukra, hogy a fák lomkoronája felett már tart az ostrom. *
- Jobb, ha valami fedett helyre húzódunk. * Mondja végül még felfelé emelve arcát melyen végig szalad egy hideg esőcsepp. Aztán a lány felé fordul. *
- Van szállásod? Én a fogadóban töltöm az éjszakát.
- Ha neked is megfelel, akkor holnap reggel indulhatunk a kikötőbe. Jó néhány nap lesz az út még lóháton is, úgy tudom.
* Mondja el az instrukciókat, majd megvárja az elf kisasszony reakcióit aztán ha úgy döntenek akkor el is indulhatnak a fogadó felé, hiszen nem volna túl jó bőrig ázni idekinn, bármennyire is kedvelik a természet légy ölét…
A ló rezzenéstelen figyeli a kis beszélgetést, nem különösebben zavartatva magát a néha rá is pottyanó hideg cseppektől. *
* A Fiúcska hamar eltűnik az erdő sűrűjében miután hálálkodott, kezében a pénzes szütyővel. Darel utána tekint egy ideig követve mozgását jeges szemeivel. Tompa dobbantás mellett egy amolyan figyelemfelhívó prüszkölés csalja oda a fiú tekintetét. Sötétlő bogár szemek koromfekete sörény, erős alkat, valóban szép jószág. Közelebb lép hozzá s a kantárért nyúl, melyet meg is fog egy határozott mozdulattal. A ló nem különösebben ellenkezik, csupán figyeli a mozdulatot. Úgy látszik jól idomított példány. Ahogy a kantárt fogja a ló feje irányába nyúl, hogy megsimítsa annak homlokát. Ekkor érkezik Freyai ki mégsem hallgatott az intő szóra… végtére is Nily barátnője, miért is hallgatott volna? *
- Egy fiú volt itt, pénzre volt szüksége, cserébe a ló ért. Azt hiszem neki jobban kellett az arany, mint nekem. * mosolyodik el picit, ahogy Freyai felé fordul, majd ismét vissza a lóra. *
- Cserébe nem kell gyalogszerrel mennünk a kikötőbe!
* Mondja még, miközben megpaskolja a ló nyakát, jó vétel volt úgy gondolja, bár nem ért a lovak árfolyamához, de a pénz csak pénz, a fiúnak valószínű nagyobb szüksége volt rá jelenleg. Ha az elf leány szeretné közelebbről is szemügyre venni az újdonsült hátast akkor megfogja a kantárt és természetesen közelebb engedi.
Néhány kóbor esőcsepp szökik át a lombok közt hogy a fiú arcát / vállát ostromolja. Felnéz az égre melyet épp egy távoli villám fénye világít meg. Néhány pillanat telik némán majd a távolban dübörgő hang jelzi a messzi földön lecsapott égi lándzsát. Tompa kopogás adja tudtukra, hogy a fák lomkoronája felett már tart az ostrom. *
- Jobb, ha valami fedett helyre húzódunk. * Mondja végül még felfelé emelve arcát melyen végig szalad egy hideg esőcsepp. Aztán a lány felé fordul. *
- Van szállásod? Én a fogadóban töltöm az éjszakát.
- Ha neked is megfelel, akkor holnap reggel indulhatunk a kikötőbe. Jó néhány nap lesz az út még lóháton is, úgy tudom.
* Mondja el az instrukciókat, majd megvárja az elf kisasszony reakcióit aztán ha úgy döntenek akkor el is indulhatnak a fogadó felé, hiszen nem volna túl jó bőrig ázni idekinn, bármennyire is kedvelik a természet légy ölét…
A ló rezzenéstelen figyeli a kis beszélgetést, nem különösebben zavartatva magát a néha rá is pottyanó hideg cseppektől. *
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:45:14
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:45:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*Mosolyogva hallgatja a férfi szavait, ahogy tömören megjegyzi, hogy hol is van az igazi hazája. Nem ragozza túl, ahogy ő tenné, de ebben a rövid kis mondatban, minden benne van, amit egy ember érezhet a hazája iránt, ha azt nagyon szereti.*
- Pedig a hideg sem olyan rossz. Én szeretem a telet is. *Vonja meg a vállát.* - A havas táj, a jeges szellők, hóviharok. A csend, a nyugalom, a fehérség. *Ábrándozik el, ahogy a télre gondol. * - Majd a latyak, és ahogy egyre közeledik a jobb idő, zöldell a mező, a rét, a fák rügyezése. Végül is, minden évszaknak megvan a maga csodálni valója. No meg az ellenkezője is.
*Foglalja össze gondolatait.
Pislogva nézi a férfit, ahogy az első ízben mosolyodik el, jó ízűen. Nem ért sok mindent, abból, ami történik, vagy ami történt, de úgy tűnik, hogy nem is kötik az orrára. Csak a leglényegesebb információkat. Amelyek épp elegek, ahhoz, hogy továbbra is csak az őszinteség beszéljen belőle. Úgy érzi, nem mondott, semmi olyat, amivel a férfit mosolyra késztette volna. Ez igazándiból nem is zavarja, hiszen ő is mosolyog szüntelen, ha még nem is kéne, vagy épp nem lenne illendő, vagy csak nem úgy kívánja a helyzet.
Félszegen és kérdőn mosolyog vissza Darelra, amikor is az ismeretlen nyüszítő hang zavarja meg megfagyott társalkodásukat. Ahogy az oda-vissza tekintésből pillantása a férfin állapodik meg, az jégkék szemeivel határozottan kéri meg, hogy maradjon ott, ahol van. Csak bólint és nézi a távolodó harcost.
Ahogy ott áll, a felhők csak még jobban sűrűsödnek, a szél is egyre csak erősödik, a magasba nyúló fák ágait cibálva. A reggeli meleg levegő is csakhamar lehűlt. A sötét fellegek szórványosan kövér cseppeket eresztenek ki magukból. Ahogy múlnak a percek, úgy sűrűsödnek az esőcseppek. Arcát az ég elé emelve, hagyja, hogy az előbb csak ritka, de később is csak gyér esőcseppek mossák arcát. Majd újra az erdő felé néz. Türelmetlenül helyezi testsúlyát egyik lábáról a másikra. Igazán kíváncsi, hogy mégis mit is jelentettek azok a hangok, amelyeket hallott. De hiába fülel az eső és az ég dörgésének zajaitól nem hallja az erdőben történteket. Ajkaiba néhányszor beleharapva végül mégsem tud a férfi kérésének eleget tenni.
Elindul utána az erdőbe. Nemsokára meg is találja a harcost. Egy gyönyörű fekete ló társaságában.*
- Oh. *Fűzi a látottakhoz a véleményét. Megáll a férfi hátától nem messze. Szemét szinte le sem veszi a hátasról.* - Egy ló.
*Állapítja meg, a szembetűnő tényt.*
- Milyen gyönyörű. Hogy került ide?
*Néz a férfira, majd vissza a lóra, az egyre sűrűbben hulló esőcseppek társaságában.*
*Mosolyogva hallgatja a férfi szavait, ahogy tömören megjegyzi, hogy hol is van az igazi hazája. Nem ragozza túl, ahogy ő tenné, de ebben a rövid kis mondatban, minden benne van, amit egy ember érezhet a hazája iránt, ha azt nagyon szereti.*
- Pedig a hideg sem olyan rossz. Én szeretem a telet is. *Vonja meg a vállát.* - A havas táj, a jeges szellők, hóviharok. A csend, a nyugalom, a fehérség. *Ábrándozik el, ahogy a télre gondol. * - Majd a latyak, és ahogy egyre közeledik a jobb idő, zöldell a mező, a rét, a fák rügyezése. Végül is, minden évszaknak megvan a maga csodálni valója. No meg az ellenkezője is.
*Foglalja össze gondolatait.
Pislogva nézi a férfit, ahogy az első ízben mosolyodik el, jó ízűen. Nem ért sok mindent, abból, ami történik, vagy ami történt, de úgy tűnik, hogy nem is kötik az orrára. Csak a leglényegesebb információkat. Amelyek épp elegek, ahhoz, hogy továbbra is csak az őszinteség beszéljen belőle. Úgy érzi, nem mondott, semmi olyat, amivel a férfit mosolyra késztette volna. Ez igazándiból nem is zavarja, hiszen ő is mosolyog szüntelen, ha még nem is kéne, vagy épp nem lenne illendő, vagy csak nem úgy kívánja a helyzet.
Félszegen és kérdőn mosolyog vissza Darelra, amikor is az ismeretlen nyüszítő hang zavarja meg megfagyott társalkodásukat. Ahogy az oda-vissza tekintésből pillantása a férfin állapodik meg, az jégkék szemeivel határozottan kéri meg, hogy maradjon ott, ahol van. Csak bólint és nézi a távolodó harcost.
Ahogy ott áll, a felhők csak még jobban sűrűsödnek, a szél is egyre csak erősödik, a magasba nyúló fák ágait cibálva. A reggeli meleg levegő is csakhamar lehűlt. A sötét fellegek szórványosan kövér cseppeket eresztenek ki magukból. Ahogy múlnak a percek, úgy sűrűsödnek az esőcseppek. Arcát az ég elé emelve, hagyja, hogy az előbb csak ritka, de később is csak gyér esőcseppek mossák arcát. Majd újra az erdő felé néz. Türelmetlenül helyezi testsúlyát egyik lábáról a másikra. Igazán kíváncsi, hogy mégis mit is jelentettek azok a hangok, amelyeket hallott. De hiába fülel az eső és az ég dörgésének zajaitól nem hallja az erdőben történteket. Ajkaiba néhányszor beleharapva végül mégsem tud a férfi kérésének eleget tenni.
Elindul utána az erdőbe. Nemsokára meg is találja a harcost. Egy gyönyörű fekete ló társaságában.*
- Oh. *Fűzi a látottakhoz a véleményét. Megáll a férfi hátától nem messze. Szemét szinte le sem veszi a hátasról.* - Egy ló.
*Állapítja meg, a szembetűnő tényt.*
- Milyen gyönyörű. Hogy került ide?
*Néz a férfira, majd vissza a lóra, az egyre sűrűbben hulló esőcseppek társaságában.*
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-05 19:56:21
Üzenet elküldve: 2014-05-05 19:56:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
*A fiú kis koszos és nedves arccal, kíváncsian figyeli, mit csinál Darel. Ha komisz kölyök lenne, megpróbálná ellopni tőle az erszényt, ám ilyenre még egy halovány jelet sem ad. S mikor azt felé nyújtja, lassan veszi el tőle, egy amolyan "biztos benne, hogy megveszi?" pillantással, elvégre eddig egyáltalán nem járt szerencsével. Viszont az erszény túl nehéznek bizonyul ötven aranyhoz képest. S láss csodát! Abban majdnem száz aranyérme pihen, mely csak rá vár.*
- Hemitar, igen, igen! Nagyon köszönöm! Köszönöm, bácsi, az életemet mentette meg!
*Azzal a fiúcska fel is pattan, majd szélsebesen hazarohan, pillanatokon belül már a nyomát se látni. A ló csak néz utána, ám ezután meg sem rezdül, teljes komolysággal figyeli újdonsült gazdáját.*
*A fiú kis koszos és nedves arccal, kíváncsian figyeli, mit csinál Darel. Ha komisz kölyök lenne, megpróbálná ellopni tőle az erszényt, ám ilyenre még egy halovány jelet sem ad. S mikor azt felé nyújtja, lassan veszi el tőle, egy amolyan "biztos benne, hogy megveszi?" pillantással, elvégre eddig egyáltalán nem járt szerencsével. Viszont az erszény túl nehéznek bizonyul ötven aranyhoz képest. S láss csodát! Abban majdnem száz aranyérme pihen, mely csak rá vár.*
- Hemitar, igen, igen! Nagyon köszönöm! Köszönöm, bácsi, az életemet mentette meg!
*Azzal a fiúcska fel is pattan, majd szélsebesen hazarohan, pillanatokon belül már a nyomát se látni. A ló csak néz utána, ám ezután meg sem rezdül, teljes komolysággal figyeli újdonsült gazdáját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795