Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-05 21:49:56
Üzenet elküldve: 2014-03-05 21:49:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
*A lány évődve fogadja szavait, mosolyog rá, de úgy tűnik nem neveti ki, hanem támogatja a terveit. A csók legalábbis erről tanúskodik Olfreennek. Elpakoltak minden felszerelést, élelmet, Ewa lova is visszatér gazdájához, az övé ott legel nem messze tőlük. Felpakolja rá a dolgait, és felpattan a hátára. Ewa készen áll, hogy behatoljanak az erdőbe, ős is félretesz minden személyes vágyat, problémát. Csak két dologra akar fókuszálni, Ewát biztonságban tudni és minél több farkasfejet szerezni. Aranyra nagy szükségük van a tanuláshoz, ez pedig jó pénzszerzési forrás. Ewa hátrapillant, kérdőn néz rá, a sötételf visszabiccent, így Ewa elindul az erdő felé, Olfreen pedig szorosan a nyomában felzárkózik hozzá. Kezdődhet a móka.*
*A lány évődve fogadja szavait, mosolyog rá, de úgy tűnik nem neveti ki, hanem támogatja a terveit. A csók legalábbis erről tanúskodik Olfreennek. Elpakoltak minden felszerelést, élelmet, Ewa lova is visszatér gazdájához, az övé ott legel nem messze tőlük. Felpakolja rá a dolgait, és felpattan a hátára. Ewa készen áll, hogy behatoljanak az erdőbe, ős is félretesz minden személyes vágyat, problémát. Csak két dologra akar fókuszálni, Ewát biztonságban tudni és minél több farkasfejet szerezni. Aranyra nagy szükségük van a tanuláshoz, ez pedig jó pénzszerzési forrás. Ewa hátrapillant, kérdőn néz rá, a sötételf visszabiccent, így Ewa elindul az erdő felé, Olfreen pedig szorosan a nyomában felzárkózik hozzá. Kezdődhet a móka.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-05 19:12:55
Üzenet elküldve: 2014-03-05 19:12:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* Úgy tűnik a bizalom győzedelmeskedett a vágy felett. Furcsa harc lehetett.
Ewa már épp Hópehely után indul amikor kezébe ujjak fonódnak majd a mélységi maga felé fordítja. Kérdőn néz vissza rá, a szavaira komolyan rábólint. Megértette, bár kissé furcsa, hogy pont egy sötételf formál rá ily mértékben igényt. Talán pont ez a gondolat csal ismét mosolyt a szőke elf ajkaira.*
- Értettem uram. *mondja katonásan, hangjában némi évődéssel majd lábujjhegyre emelkedik, hogy egy röpke csókkal pecsételje meg az egyezségüket. Már alig várja azt az estét amikor folytathatják, pontosabban újra kezdhetik az egészet. A lelke is megborzong a gondolatra viszont most várja őket az erdő, a kitűzött cél, és talán némi arany amit további tanulásra fordíthatnak. Messze még az út vége, mind a kapcsolatuk mind pedig a mágiatanulás útjának is csak az elején járnak.*
-Örülök, hogy itt vagy. *mondja miközben Olfreen szemeibe néz, kezével megszoritja a sötételf kezét majd visszahuppan a földre, elengedi és a lova után néz.
Úgy tűnik Hópehely megérezte, hogy indulni készülnek, mert épp most jutott eszébe, hogy egy kissé bebarangolja a területet. A ló egészen a tisztás másik oldalára galoppozott és ott barátkozik a virágokkal. Lehet valami bennük mert a ló odafúrja közéjük a pofáját majd prüszköl egyet-kettőt és méltatlankodva tovább áll. Ekkor hangzik fel Ewa füttyszava amit már jól ismer a hűséges állat. Odakocog az elfhez. Kezesen tűri, hogy minden ismét a nyeregre kerüljön majd Ewa is felszökken a hátára és kérdőn néz a mélységire.
Ha ő is készen áll egyenesen belovagol az erdőbe. Most következhet a farkasvadászat.*
* Úgy tűnik a bizalom győzedelmeskedett a vágy felett. Furcsa harc lehetett.
Ewa már épp Hópehely után indul amikor kezébe ujjak fonódnak majd a mélységi maga felé fordítja. Kérdőn néz vissza rá, a szavaira komolyan rábólint. Megértette, bár kissé furcsa, hogy pont egy sötételf formál rá ily mértékben igényt. Talán pont ez a gondolat csal ismét mosolyt a szőke elf ajkaira.*
- Értettem uram. *mondja katonásan, hangjában némi évődéssel majd lábujjhegyre emelkedik, hogy egy röpke csókkal pecsételje meg az egyezségüket. Már alig várja azt az estét amikor folytathatják, pontosabban újra kezdhetik az egészet. A lelke is megborzong a gondolatra viszont most várja őket az erdő, a kitűzött cél, és talán némi arany amit további tanulásra fordíthatnak. Messze még az út vége, mind a kapcsolatuk mind pedig a mágiatanulás útjának is csak az elején járnak.*
-Örülök, hogy itt vagy. *mondja miközben Olfreen szemeibe néz, kezével megszoritja a sötételf kezét majd visszahuppan a földre, elengedi és a lova után néz.
Úgy tűnik Hópehely megérezte, hogy indulni készülnek, mert épp most jutott eszébe, hogy egy kissé bebarangolja a területet. A ló egészen a tisztás másik oldalára galoppozott és ott barátkozik a virágokkal. Lehet valami bennük mert a ló odafúrja közéjük a pofáját majd prüszköl egyet-kettőt és méltatlankodva tovább áll. Ekkor hangzik fel Ewa füttyszava amit már jól ismer a hűséges állat. Odakocog az elfhez. Kezesen tűri, hogy minden ismét a nyeregre kerüljön majd Ewa is felszökken a hátára és kérdőn néz a mélységire.
Ha ő is készen áll egyenesen belovagol az erdőbe. Most következhet a farkasvadászat.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-05 14:00:25
Üzenet elküldve: 2014-03-05 14:00:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
* A lány válasza megnyugtató, viselkedése megerősíti szavait. Kedvesen, gyengéden beszél hozzá és ettől a sötét elf kissé megnyugszik. Szavait simogatással erősíti meg, amitől Olfreen kellemesen megborzong. Talán jobb is, hogy nem egy erdő szélen, pokrócon farkasoktól veszélyeztetve lettek egymáséi. A lány összepakolja az elemózsiát, majd a lova után néz. Olfreen egy pár pillanatig révetegen bámul a lány után, majd ő maga is feltápászkodik. Odasétál a lányhoz és megfogja a kezét, gyengéden, de határozottan maga felé fordítja.*
- Örülök, hogy nem siettük el és nem égettük porrá érzéseinket a vágy tüzében. De csak, hogy tudd: nem mondok le rólad, akarlak, és ha eljön a perc, amikor nincs se farkas se haramia és semmi zavaró tényező, befejezzük, amit elkezdtünk. Persze, ha még te is akarod. *Szavai határozottan csengenek, talán szokatlanul is határozottan. Talán itt az erdő szélén, ezzel a furcsa beteljesületlenül is beteljesült románccal talán túllépett saját gátlásain és felnőtt végre az érzelmekhez is. Leporolja magát és lassan indulásra készen áll.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.05 19:44:09, a következő indokkal:
Helyesírás.
* A lány válasza megnyugtató, viselkedése megerősíti szavait. Kedvesen, gyengéden beszél hozzá és ettől a sötét elf kissé megnyugszik. Szavait simogatással erősíti meg, amitől Olfreen kellemesen megborzong. Talán jobb is, hogy nem egy erdő szélen, pokrócon farkasoktól veszélyeztetve lettek egymáséi. A lány összepakolja az elemózsiát, majd a lova után néz. Olfreen egy pár pillanatig révetegen bámul a lány után, majd ő maga is feltápászkodik. Odasétál a lányhoz és megfogja a kezét, gyengéden, de határozottan maga felé fordítja.*
- Örülök, hogy nem siettük el és nem égettük porrá érzéseinket a vágy tüzében. De csak, hogy tudd: nem mondok le rólad, akarlak, és ha eljön a perc, amikor nincs se farkas se haramia és semmi zavaró tényező, befejezzük, amit elkezdtünk. Persze, ha még te is akarod. *Szavai határozottan csengenek, talán szokatlanul is határozottan. Talán itt az erdő szélén, ezzel a furcsa beteljesületlenül is beteljesült románccal talán túllépett saját gátlásain és felnőtt végre az érzelmekhez is. Leporolja magát és lassan indulásra készen áll.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.05 19:44:09, a következő indokkal:
Helyesírás.
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-04 17:57:09
Üzenet elküldve: 2014-03-04 17:57:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* Egy pár pillanatig úgy tünt többet várt el Olfreentől mint amire képes. Igen, ez is lehet egy vizsga, egy afféle megérdemelsz vagy csak egy egyalkalmi kaland lehetsz nekem tipus. Valószínüleg nem ellenkezett volna túlságosan ha hím jobban erölteti a közösülést sem, de igen csak ez lett volna az utolsó közösen töltött napjuk viszont igy, hogy képes magát kontrolálni egészen jó varázsló is lehet belőle. Hogy mi köze az egésznek a varázsláshoz? Minden az önuralomra épül, a tudatra, hogy mit, mikor és hol érdemes elkövetni. Ez a mostani pillanat nem alkalmas a folytatásra.
A mélységi meglepve, dühösen húzódik vissza. Ewa biztatóan a keze után nyúl, épp csak érinti, végigsimít a sötét kézfejen de nem húzza vissza magához, inkább ő maga is ismét felül.
A szemrehányó szavakra mosollyal válaszol, szemeit egy kis időre lesüti mintha mint kisgyermek korában megdorgálták volna a helytelen veiselkedéséért, majd ismét Olfreen szemeibe néz.*
- Nem csak. Gondolhatod, hogy nem indulnék vadászatra veled ha nem biznék benned. Csak az életünk a tét.*mondja kissé cinikusan. Tenyerét a férfi arcára simitja békítően.*
- Légy türelmesebb kedves. *mondja. Valahol sejti, hogy neki sokkal könnyebb türelmesnek lennie mint egy férfinak de attól még elvárja az ésszerű viselkedést. Talán ha melegebb volna és nem portyáznának a közelben farkasok ő sem fogta volna vissza a sötételf lendületét.
Egy hosszabb csend is közéjük furakodhat amit Ewa gyorsan fel is használ. A falatozás megvolt. A maradékot visszacsomagolja a tarisznyájába, fel áll és a lovak után néz. Hópehely békésen legelészik a közelben.*
* Egy pár pillanatig úgy tünt többet várt el Olfreentől mint amire képes. Igen, ez is lehet egy vizsga, egy afféle megérdemelsz vagy csak egy egyalkalmi kaland lehetsz nekem tipus. Valószínüleg nem ellenkezett volna túlságosan ha hím jobban erölteti a közösülést sem, de igen csak ez lett volna az utolsó közösen töltött napjuk viszont igy, hogy képes magát kontrolálni egészen jó varázsló is lehet belőle. Hogy mi köze az egésznek a varázsláshoz? Minden az önuralomra épül, a tudatra, hogy mit, mikor és hol érdemes elkövetni. Ez a mostani pillanat nem alkalmas a folytatásra.
A mélységi meglepve, dühösen húzódik vissza. Ewa biztatóan a keze után nyúl, épp csak érinti, végigsimít a sötét kézfejen de nem húzza vissza magához, inkább ő maga is ismét felül.
A szemrehányó szavakra mosollyal válaszol, szemeit egy kis időre lesüti mintha mint kisgyermek korában megdorgálták volna a helytelen veiselkedéséért, majd ismét Olfreen szemeibe néz.*
- Nem csak. Gondolhatod, hogy nem indulnék vadászatra veled ha nem biznék benned. Csak az életünk a tét.*mondja kissé cinikusan. Tenyerét a férfi arcára simitja békítően.*
- Légy türelmesebb kedves. *mondja. Valahol sejti, hogy neki sokkal könnyebb türelmesnek lennie mint egy férfinak de attól még elvárja az ésszerű viselkedést. Talán ha melegebb volna és nem portyáznának a közelben farkasok ő sem fogta volna vissza a sötételf lendületét.
Egy hosszabb csend is közéjük furakodhat amit Ewa gyorsan fel is használ. A falatozás megvolt. A maradékot visszacsomagolja a tarisznyájába, fel áll és a lovak után néz. Hópehely békésen legelészik a közelben.*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-04 13:28:45
Üzenet elküldve: 2014-03-04 13:28:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ayriss//
*A nő makacs, de ugyanígy az éjelf is. Nem kezd neki erősködni, tudván, hogy nincs idő, de nem felejti el a témát. Egyáltalán nem akarja hagyni, hogy vele foglalkozzanak. Most viszont belátja, hogy az a kötés nem árt. Nem lett túl szoros sem, így a zsibbadás veszélyét kizárja. Már csak a kar elfáradására van lehetőség, ami könnyen előfordulhat. Ezen viszont egyelőre nem gondolkozik hosszadalmasan. Éppen elég dolog van, ami lekötheti, többek között az is, hogy mégis merre kell menni, vagy hogyan kerülje ki az útjába kerülő akadályokat.
Jó ideje mennek, mikor végre megszólal a másik és útbaigazítást ad. Az éjelf abban is kezd kételkedni, hogy ez lenne a legrövidebb út. Azt fontolgatja, hogy fegyvert rántva faggatni kezdi a másikat, de aztán rájön, hogy annak semmi értelme. Egymaga nem boldogulna, kénytelen megbízni a másikban. Ha viszont a kölyök meghal, a gyógyító is, ezt szándékában áll garantálni. Légzése idővel egyre szaporábbá válik. A kérdés hallatán csak biccent egyet. Szövegelésre nem pazarolja erejét. Egy pillanatra megáll, hogy igazítson egyet a karjaiban tartott lányon. Ha végleg nem fogja bírni, akkor hátán szándékozik tovább vinni az emberi teremtést. Nem arról híres, hogy feladná azt amit elkezdett. Ez sem egy olyan nap.*
- Biztos nem volt rövidebb út? Te magad mondtad, hogy minden perc számít. Ajánlom, hogy ne tervezz semmit! *figyelmezteti azért a nőt. Tekintete a környéket kezdi pásztázni. Zavarja a csend, ez a nyugalom. Fülei csatazajra vágynak, vagy bármiféle zajra, mi jelzi, hogy nincsenek egyedül. Akkor feszültsége sem lenne hiábavaló. A tisztás közben egész könnyed terepnek tűnik, nem mellesleg meglehetősen nyíltnak. Elég tiszta terepnek ahhoz, hogy könnyű célponttá váljanak. Vagy ahhoz, hogy az erdőhöz érve rajtuk üthessenek. Az nem lenne most túl jó. Az imént, pontosabban néhány órája rendezett le egy párost. Elege van mára belőlük, pihenni akar és nem mellesleg életben maradni, de csak azután, hogy a lányt ellátták.*
*A nő makacs, de ugyanígy az éjelf is. Nem kezd neki erősködni, tudván, hogy nincs idő, de nem felejti el a témát. Egyáltalán nem akarja hagyni, hogy vele foglalkozzanak. Most viszont belátja, hogy az a kötés nem árt. Nem lett túl szoros sem, így a zsibbadás veszélyét kizárja. Már csak a kar elfáradására van lehetőség, ami könnyen előfordulhat. Ezen viszont egyelőre nem gondolkozik hosszadalmasan. Éppen elég dolog van, ami lekötheti, többek között az is, hogy mégis merre kell menni, vagy hogyan kerülje ki az útjába kerülő akadályokat.
Jó ideje mennek, mikor végre megszólal a másik és útbaigazítást ad. Az éjelf abban is kezd kételkedni, hogy ez lenne a legrövidebb út. Azt fontolgatja, hogy fegyvert rántva faggatni kezdi a másikat, de aztán rájön, hogy annak semmi értelme. Egymaga nem boldogulna, kénytelen megbízni a másikban. Ha viszont a kölyök meghal, a gyógyító is, ezt szándékában áll garantálni. Légzése idővel egyre szaporábbá válik. A kérdés hallatán csak biccent egyet. Szövegelésre nem pazarolja erejét. Egy pillanatra megáll, hogy igazítson egyet a karjaiban tartott lányon. Ha végleg nem fogja bírni, akkor hátán szándékozik tovább vinni az emberi teremtést. Nem arról híres, hogy feladná azt amit elkezdett. Ez sem egy olyan nap.*
- Biztos nem volt rövidebb út? Te magad mondtad, hogy minden perc számít. Ajánlom, hogy ne tervezz semmit! *figyelmezteti azért a nőt. Tekintete a környéket kezdi pásztázni. Zavarja a csend, ez a nyugalom. Fülei csatazajra vágynak, vagy bármiféle zajra, mi jelzi, hogy nincsenek egyedül. Akkor feszültsége sem lenne hiábavaló. A tisztás közben egész könnyed terepnek tűnik, nem mellesleg meglehetősen nyíltnak. Elég tiszta terepnek ahhoz, hogy könnyű célponttá váljanak. Vagy ahhoz, hogy az erdőhöz érve rajtuk üthessenek. Az nem lenne most túl jó. Az imént, pontosabban néhány órája rendezett le egy párost. Elege van mára belőlük, pihenni akar és nem mellesleg életben maradni, de csak azután, hogy a lányt ellátták.*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-04 11:55:10
Üzenet elküldve: 2014-03-04 11:55:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kaleryn//
- Nem kérdeztem, hanem mondtam. Az én dolgom megállapítani, kinek kell ellátás és nem a tied. Csak hagyd, hogy tegyem a kötelességem.
*Válaszol ugyanolyan rezignáltan, ahogy az előbb ő maga kapott feleletet. Mindig is utálta a makacs "betegeket", akik kikérték maguknak a szükséges kezelést, s úgy tűnik, ezúttal is épp egy ilyen hölgyeménybe botlott bele. Ő maga ugyan jól tudja, hogy az önfejűség nem kifizetődő, s nem tartja tisztségének kinevelni másokból a csökönyös szamárságot, de ha kell, nem fél sunyi lépésekhez folyamodni sem. Mert olyan nincs, hogy ellátatlanul hagy valakit, akinek a szenvedéseiről, fájdalmáról tud; még akkor sem, ha az kézzel-lábbal tiltakozik. Nem igazán tudná elviselni.
Ezúttal is dolgozik benne a düh, bár próbálja elnyomni azt, nehogy valami olyasmit mondjon a másiknak, amit később megbánhat, vagy amivel még inkább eltaszíthatja. Kedve lenne például azt a kötést is jó szorosra húzni a másik vállán, s az igazat megvallva csak azért nem tesz így, mert azzal csak a kis sérültet sodorná talán még nagyobb bajba. Ha az éjelf karja nem kapna megfelelő mennyiségű vért a szoros gyolcs miatt, hamar elkezdhetne zsibbadni, és akkor a kislányon már nem csak a vágást kellene ellátni, hanem az esés miatti horzsolásokat, zúzódásokat, s talán törést is.*
- Ahogy gondolod. Akkor siessünk, minden perc számíthat.
*Lépéseit arrafelé irányítja, amerről korábban érkezett is: a tisztás felé. Talán nem ez a legrövidebb út, ami a Gazdagnegyedbe vezet, de a Temető felé egyáltalán nincs kedve menni. Gyógyítóként mindig rossz érzéssel tölti el a sírhalmokat és fejfákat látni, még úgy is, hogy tudja, az ott nyugalomra lelt lelkeknek nem mindegyike távozott betegség vagy sebek miatt. Az öregség ellen semmit sem tehet... De ez cseppet sem nyugtatja meg.*
- Erre, gyere. Itt lesz egy kis ösvény, aztán meg egy viszonylag tar terület a Kovácsműhely mögött. Ott kell átvágnunk, vagy megkerülni és már szinte ott is vagyunk. Már csak pár utca onnét. Bírod még?
*Kérdi ezúttal valamivel aggodalmaskodóbb hangon, hiszen már jó ideje jönnek, akárhogy igyekszik sietni. Talán már bő fél óra is eltelhetett, mióta az éjelf cipeli az ernyedt testet.*
- Nem kérdeztem, hanem mondtam. Az én dolgom megállapítani, kinek kell ellátás és nem a tied. Csak hagyd, hogy tegyem a kötelességem.
*Válaszol ugyanolyan rezignáltan, ahogy az előbb ő maga kapott feleletet. Mindig is utálta a makacs "betegeket", akik kikérték maguknak a szükséges kezelést, s úgy tűnik, ezúttal is épp egy ilyen hölgyeménybe botlott bele. Ő maga ugyan jól tudja, hogy az önfejűség nem kifizetődő, s nem tartja tisztségének kinevelni másokból a csökönyös szamárságot, de ha kell, nem fél sunyi lépésekhez folyamodni sem. Mert olyan nincs, hogy ellátatlanul hagy valakit, akinek a szenvedéseiről, fájdalmáról tud; még akkor sem, ha az kézzel-lábbal tiltakozik. Nem igazán tudná elviselni.
Ezúttal is dolgozik benne a düh, bár próbálja elnyomni azt, nehogy valami olyasmit mondjon a másiknak, amit később megbánhat, vagy amivel még inkább eltaszíthatja. Kedve lenne például azt a kötést is jó szorosra húzni a másik vállán, s az igazat megvallva csak azért nem tesz így, mert azzal csak a kis sérültet sodorná talán még nagyobb bajba. Ha az éjelf karja nem kapna megfelelő mennyiségű vért a szoros gyolcs miatt, hamar elkezdhetne zsibbadni, és akkor a kislányon már nem csak a vágást kellene ellátni, hanem az esés miatti horzsolásokat, zúzódásokat, s talán törést is.*
- Ahogy gondolod. Akkor siessünk, minden perc számíthat.
*Lépéseit arrafelé irányítja, amerről korábban érkezett is: a tisztás felé. Talán nem ez a legrövidebb út, ami a Gazdagnegyedbe vezet, de a Temető felé egyáltalán nincs kedve menni. Gyógyítóként mindig rossz érzéssel tölti el a sírhalmokat és fejfákat látni, még úgy is, hogy tudja, az ott nyugalomra lelt lelkeknek nem mindegyike távozott betegség vagy sebek miatt. Az öregség ellen semmit sem tehet... De ez cseppet sem nyugtatja meg.*
- Erre, gyere. Itt lesz egy kis ösvény, aztán meg egy viszonylag tar terület a Kovácsműhely mögött. Ott kell átvágnunk, vagy megkerülni és már szinte ott is vagyunk. Már csak pár utca onnét. Bírod még?
*Kérdi ezúttal valamivel aggodalmaskodóbb hangon, hiszen már jó ideje jönnek, akárhogy igyekszik sietni. Talán már bő fél óra is eltelhetett, mióta az éjelf cipeli az ernyedt testet.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-03 20:48:39
Üzenet elküldve: 2014-03-03 20:48:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
//Ewangel Nortsan//
*A lány nem fejt ki ellenállást, Olfreen tehát a lehető leggyengédebben fekteti rá a pokrócra. A lány teste nem feszül meg, sőt viszonozza a hevességét, nyelvük összetalálkozik, a lány kezei gyengéden cirógatják hátát, és a haját. Olfreen keze a lány melleit kutatja, ám talán emiatt talán másért a lány kezd kibontakozni öleléséből, igaz nem durván, elutasítólag de határozottan. Ahogy távolodik tőle gyengéden csókolja ajkait, simogatja felhevült arcát. A lány szavai épphogy csak eljutnak a vágyaktól túlfűtött tudatáig. Zavarodottan néz a lányra, pillanatnyi düh villan a szemében, sőt énjének sötét része nem akarja meghallani, folytatni akarja akár a lány akarta ellenére is. Vad képek törnek elő tudatalattijából, szinte látja magát ahogy leteperi Ewát, feltépi a ruhát a melléról, fogaival a vállába harap, és erőszakot tesz rajta. Mintha pofon ütnék, úgy riad fel eme borzalmas látomásból amit túlfűtött sötét elf agya vetített elé. Riadtan csúszik hátrébb a lánytól mintha attól tartana valóban ráveti magát. Röstelkedve próbálja eltakarni felduzzadt ágyékát, miközben idegesen túr bele a az izzadt hajába.*
- Igen...valóban a farkosok. hisz csak ezért vagyunk itt.* a "csakot" kicsit megnyomva ejti ki, miközben a sárgás szeme a lány arcát fürkészi.*
- Valóban csak a farkosokról van szó, Vagy csak nem akartad odaadni magadat egy sötét elfnek? Nem hihetem, hogy csak játszadoztál velem. Te is akartad, éreztem. * igyekszik nem túl szemrehányó lenni, de csalódottságát nem tudja leplezni. Lehiggadt agya tudja, hogy Ewa szavai bölcsek, valóban a párosodó egyedek a legkiszolgáltatottabbak az állatvilágban, ezért is esik át a legtöbb faj ezen e lehető leggyorsabban. De ő valami mesésre, csodásra számított, nehezére esik hagyni elillanni ezt az álomképet. Vágyakozva és várakozva tekint a lányra, várva annak válaszát.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.03 21:18:13, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása
//Ewangel Nortsan//
*A lány nem fejt ki ellenállást, Olfreen tehát a lehető leggyengédebben fekteti rá a pokrócra. A lány teste nem feszül meg, sőt viszonozza a hevességét, nyelvük összetalálkozik, a lány kezei gyengéden cirógatják hátát, és a haját. Olfreen keze a lány melleit kutatja, ám talán emiatt talán másért a lány kezd kibontakozni öleléséből, igaz nem durván, elutasítólag de határozottan. Ahogy távolodik tőle gyengéden csókolja ajkait, simogatja felhevült arcát. A lány szavai épphogy csak eljutnak a vágyaktól túlfűtött tudatáig. Zavarodottan néz a lányra, pillanatnyi düh villan a szemében, sőt énjének sötét része nem akarja meghallani, folytatni akarja akár a lány akarta ellenére is. Vad képek törnek elő tudatalattijából, szinte látja magát ahogy leteperi Ewát, feltépi a ruhát a melléról, fogaival a vállába harap, és erőszakot tesz rajta. Mintha pofon ütnék, úgy riad fel eme borzalmas látomásból amit túlfűtött sötét elf agya vetített elé. Riadtan csúszik hátrébb a lánytól mintha attól tartana valóban ráveti magát. Röstelkedve próbálja eltakarni felduzzadt ágyékát, miközben idegesen túr bele a az izzadt hajába.*
- Igen...valóban a farkosok. hisz csak ezért vagyunk itt.* a "csakot" kicsit megnyomva ejti ki, miközben a sárgás szeme a lány arcát fürkészi.*
- Valóban csak a farkosokról van szó, Vagy csak nem akartad odaadni magadat egy sötét elfnek? Nem hihetem, hogy csak játszadoztál velem. Te is akartad, éreztem. * igyekszik nem túl szemrehányó lenni, de csalódottságát nem tudja leplezni. Lehiggadt agya tudja, hogy Ewa szavai bölcsek, valóban a párosodó egyedek a legkiszolgáltatottabbak az állatvilágban, ezért is esik át a legtöbb faj ezen e lehető leggyorsabban. De ő valami mesésre, csodásra számított, nehezére esik hagyni elillanni ezt az álomképet. Vágyakozva és várakozva tekint a lányra, várva annak válaszát.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.03.03 21:18:13, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-03 13:49:17
Üzenet elküldve: 2014-03-03 13:49:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* Igaza van a mélységinek, ténylegesen valami eufóriaként élik meg az aktust, egyesülésként a természettel. Viszont a szerelem, ami már sokkal ritkábban alakul ki, ajándék lehet a sorstól ami örök életre összeköt két elfet, két szerető szivet és családdal ajándékozza meg őket.
Magában mosolyogva figyeli a zavart amit szavaival okozott, ennél mar csak a cselekedete tudja jobban felkavarni a hímet. Kíváncsi rá miként fog befejeződni ez a kis kaland, hisz egyenlőre csak ennyi az egész, érdeklődés valaki iránt.
A csók érezhetően feltüzelte Olfreen nyugodt természetét. Ewa egyáltalában nem volt durva. Az egész lényétől távol áll a durvaság, ő inkább egy hihetetlenül simulékony nő. Kedvessége, figyelmessége minden mozdulatában benne van. Ott van amint a hím hajába túr, amint tenyere gyengéden megpihen a tarkóján, egy nőstény valószínüleg belemártaná a körmeit is, hogy érezze az édes vér illatát de Ewatól csak simogatás érkezik. Ajkai gyengéden becézgetnek, sőt ha bebocsájtatást kap akkor nyelve is játékosan keringőt lejt a sötételf nyelvével. Egy csepnyi vadság sincs benne, bár még érzékinek sem mondható inkább csak játékos, kedveskedő.
A játéknak egyszer csak vége szakad. Mondhatni csodálkozva veszi tudomásul, hogy az igen csak visszafogott Olfreen egyszer csak karjaiba zárja és a következő pillanatban már a pokróc választja el csak a kemény földtől.
A csók mit viszonzásként kap sokkal tüzesebb mint amit adott, igazi szenvedélyel válaszoltak a mozdulataira. Ewa is átöleli Olfreent, gyengéden simogatja a hátát egyik kezével, a másikkal meg a nyaka körül játszadozik a fekete tincsek között. Csók egyre visszafogottab lesz amig végül egy apró, baráti puszival le is zárja és ha a mélységi egy kicsit feljebb emelkedik gyengéden círógatja végig az arcát, a nyakát.*
- Félek a farkasok tól jól szórakoznának a holttestünk fölött. *szól miközben Olfreen ajkain is végigszalad az újja.*
* Igaza van a mélységinek, ténylegesen valami eufóriaként élik meg az aktust, egyesülésként a természettel. Viszont a szerelem, ami már sokkal ritkábban alakul ki, ajándék lehet a sorstól ami örök életre összeköt két elfet, két szerető szivet és családdal ajándékozza meg őket.
Magában mosolyogva figyeli a zavart amit szavaival okozott, ennél mar csak a cselekedete tudja jobban felkavarni a hímet. Kíváncsi rá miként fog befejeződni ez a kis kaland, hisz egyenlőre csak ennyi az egész, érdeklődés valaki iránt.
A csók érezhetően feltüzelte Olfreen nyugodt természetét. Ewa egyáltalában nem volt durva. Az egész lényétől távol áll a durvaság, ő inkább egy hihetetlenül simulékony nő. Kedvessége, figyelmessége minden mozdulatában benne van. Ott van amint a hím hajába túr, amint tenyere gyengéden megpihen a tarkóján, egy nőstény valószínüleg belemártaná a körmeit is, hogy érezze az édes vér illatát de Ewatól csak simogatás érkezik. Ajkai gyengéden becézgetnek, sőt ha bebocsájtatást kap akkor nyelve is játékosan keringőt lejt a sötételf nyelvével. Egy csepnyi vadság sincs benne, bár még érzékinek sem mondható inkább csak játékos, kedveskedő.
A játéknak egyszer csak vége szakad. Mondhatni csodálkozva veszi tudomásul, hogy az igen csak visszafogott Olfreen egyszer csak karjaiba zárja és a következő pillanatban már a pokróc választja el csak a kemény földtől.
A csók mit viszonzásként kap sokkal tüzesebb mint amit adott, igazi szenvedélyel válaszoltak a mozdulataira. Ewa is átöleli Olfreent, gyengéden simogatja a hátát egyik kezével, a másikkal meg a nyaka körül játszadozik a fekete tincsek között. Csók egyre visszafogottab lesz amig végül egy apró, baráti puszival le is zárja és ha a mélységi egy kicsit feljebb emelkedik gyengéden círógatja végig az arcát, a nyakát.*
- Félek a farkasok tól jól szórakoznának a holttestünk fölött. *szól miközben Olfreen ajkain is végigszalad az újja.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-03 12:22:15
Üzenet elküldve: 2014-03-03 12:22:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
*A vallomása nem talált teljes visszautasításra. Csak ösztön lenne? Egy elf ennyire nem lehet cinikus. Ő úgy tudta, hogy az elfek a szerelmet valamilyen eufóriaként élik meg, egyesülésként a természettel, ajándékként a sorstól. Az ösztön inkább a saját fajára volt jellemző, akik ösztönből tettek szinte mindent. A lány kissé hátrébb húzódik, kihúzza a kezét a kezéből és szemmel láthatóan zavarban van. Olfreen átkozni kezdi magát, mert úgy látszik elriasztotta a lányt. Már készülne bocsánatot kérni és rávenni ,hogy legalább a vadászatot folytassák, amikor is a lány szemében észrevesz valami szokatlan, eddig nem látott csillogást. Ezután felgyorsulnak az események, a lány hirtelen előrelendül, karját átveti a nyakán, hajába markol ,majd száját rátapassza az övére. Olfreen egy pillanatra lemerevedik, soha életében nem csókolták meg így, szájával görcsösen próbálja követni a lány mozdulatait. Agya zakatol, érzékeik, ösztönei heves táncot járnak benne. Mit tegyen, mit akar a lány, mi lesz ebből? Villámgyorsan pörögnek át rajta ezek a kérdések, miközben a lány puha ajkai egyre jobban rátapadnak az övéire. A döntést már akkor meghozta amikor belekezdett ebbe a vallomásba. Ha józan eszére hallgatna elmenekülne, de vágyai elhatalmasodnak felette, már nem teljesen ura cselekedetiének, hirtelen elméjében fellobban egy vágy, vágy arra ,hogy durván leteperje a lányt, felszaggassa ruhát, és vadul lelje örömét gyönyörű testében. borzadva fedezi fel magában a sötét elf ösztönöket, hatalmas akaraterővel visszafogja ezeket a szinte állati vágyakat, de már teljesen visszakozni nincs módjában. Határozottan átkarolja a lányt, magához húzza, majd szenvedélyesen visszacsókol. Csók közben pedig gyengéden de határozottan megpróbálja a lányt a hátára fektetni. De egyelőre semmi olyat nem kezd el csinálni ami ennél durvábban behatolna a lány intim szférájába. Pedig a másik keze nagyon-nagyon szívesen elkalandozna azokban a szférákban. Szinte önmagát is meglepi a hevessége, úgy tűnik az ösztön nem csak rossz dolgokat szülhet, sok mindenen át is segíthet.*
*A vallomása nem talált teljes visszautasításra. Csak ösztön lenne? Egy elf ennyire nem lehet cinikus. Ő úgy tudta, hogy az elfek a szerelmet valamilyen eufóriaként élik meg, egyesülésként a természettel, ajándékként a sorstól. Az ösztön inkább a saját fajára volt jellemző, akik ösztönből tettek szinte mindent. A lány kissé hátrébb húzódik, kihúzza a kezét a kezéből és szemmel láthatóan zavarban van. Olfreen átkozni kezdi magát, mert úgy látszik elriasztotta a lányt. Már készülne bocsánatot kérni és rávenni ,hogy legalább a vadászatot folytassák, amikor is a lány szemében észrevesz valami szokatlan, eddig nem látott csillogást. Ezután felgyorsulnak az események, a lány hirtelen előrelendül, karját átveti a nyakán, hajába markol ,majd száját rátapassza az övére. Olfreen egy pillanatra lemerevedik, soha életében nem csókolták meg így, szájával görcsösen próbálja követni a lány mozdulatait. Agya zakatol, érzékeik, ösztönei heves táncot járnak benne. Mit tegyen, mit akar a lány, mi lesz ebből? Villámgyorsan pörögnek át rajta ezek a kérdések, miközben a lány puha ajkai egyre jobban rátapadnak az övéire. A döntést már akkor meghozta amikor belekezdett ebbe a vallomásba. Ha józan eszére hallgatna elmenekülne, de vágyai elhatalmasodnak felette, már nem teljesen ura cselekedetiének, hirtelen elméjében fellobban egy vágy, vágy arra ,hogy durván leteperje a lányt, felszaggassa ruhát, és vadul lelje örömét gyönyörű testében. borzadva fedezi fel magában a sötét elf ösztönöket, hatalmas akaraterővel visszafogja ezeket a szinte állati vágyakat, de már teljesen visszakozni nincs módjában. Határozottan átkarolja a lányt, magához húzza, majd szenvedélyesen visszacsókol. Csók közben pedig gyengéden de határozottan megpróbálja a lányt a hátára fektetni. De egyelőre semmi olyat nem kezd el csinálni ami ennél durvábban behatolna a lány intim szférájába. Pedig a másik keze nagyon-nagyon szívesen elkalandozna azokban a szférákban. Szinte önmagát is meglepi a hevessége, úgy tűnik az ösztön nem csak rossz dolgokat szülhet, sok mindenen át is segíthet.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-02 16:02:30
Üzenet elküldve: 2014-03-02 16:02:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* Amint Olfreen közelebb húzódik hozzá elmosolyodik. Valami százszor is halott frázisra számit, afféle dicséretre, kedveskedésre bár ez nem a sötételfek igazi valója, de miért is mondják, hogy a mélységiek igazi érdek-elfek. A szavak kissé meglepik, mint minden ami vele kapcsolatos. Egy pillanatra elgondolkodik. Nem válaszol azonnal, egy dícséretet könyebb lett volna egy barátságos mosollyal megköszönni, de ez több volt, mondhatni túlságosan sokkal több. Kezét óvatosan kihúzza Olfreen tenyere alól, lábát féloldalt helyezi, most már elég kényelmesen ül a pokróc szegletében. Tekintete elveszett, zavart. Nem tudja mit is válaszoljon pedig ez ritka egy olyan elf esetében aki a beszédkészségéből is megtudna élni. Valamicskét hátrább helyezve tenyereit hátrál pár centinyit de tekintete kutakodva merül el a sötételf lélektükreiben.*
- A hatás kölcsönös de talán nem kellene ilyen jelentőséget tulajdonitani neki. Egyszerüen csak ösztön.* mondja némi éllel a hangjában. Ő nem mondhatja el magáról, hogy első szerelem, sem, hogy második vagy harmadik. Más gondolkodásmódban nevelkedett, na meg talán benne van a husszú élet átka vagy áldása is. Hirtelen furcsa játékos fény villan tekintetében ami figyelmeztetheti a hímet arra ami következni fog. Előre hajol, fél kezét Olfreen nyaka köré fonja, újjait a sötét fürtök közé túrja és különösebb engedélykérés vagy más efféle nélkül csókolja meg gyengéden mégis követelőzően az ajkait. Csak játszik. Kiváncsi miként válaszol rá a mélységi.*
* Amint Olfreen közelebb húzódik hozzá elmosolyodik. Valami százszor is halott frázisra számit, afféle dicséretre, kedveskedésre bár ez nem a sötételfek igazi valója, de miért is mondják, hogy a mélységiek igazi érdek-elfek. A szavak kissé meglepik, mint minden ami vele kapcsolatos. Egy pillanatra elgondolkodik. Nem válaszol azonnal, egy dícséretet könyebb lett volna egy barátságos mosollyal megköszönni, de ez több volt, mondhatni túlságosan sokkal több. Kezét óvatosan kihúzza Olfreen tenyere alól, lábát féloldalt helyezi, most már elég kényelmesen ül a pokróc szegletében. Tekintete elveszett, zavart. Nem tudja mit is válaszoljon pedig ez ritka egy olyan elf esetében aki a beszédkészségéből is megtudna élni. Valamicskét hátrább helyezve tenyereit hátrál pár centinyit de tekintete kutakodva merül el a sötételf lélektükreiben.*
- A hatás kölcsönös de talán nem kellene ilyen jelentőséget tulajdonitani neki. Egyszerüen csak ösztön.* mondja némi éllel a hangjában. Ő nem mondhatja el magáról, hogy első szerelem, sem, hogy második vagy harmadik. Más gondolkodásmódban nevelkedett, na meg talán benne van a husszú élet átka vagy áldása is. Hirtelen furcsa játékos fény villan tekintetében ami figyelmeztetheti a hímet arra ami következni fog. Előre hajol, fél kezét Olfreen nyaka köré fonja, újjait a sötét fürtök közé túrja és különösebb engedélykérés vagy más efféle nélkül csókolja meg gyengéden mégis követelőzően az ajkait. Csak játszik. Kiváncsi miként válaszol rá a mélységi.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-02 10:42:20
Üzenet elküldve: 2014-03-02 10:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
* A lány nem rántotta el a kezét, nem ütötte meg, még csak meg sem ijedt, bár amikor megfogta kezét némi zavart látott a szemeiben. Sose gondolta volna, hogy egy elfel fogja érezni ezt a vágyat a másik nem iránt, de megtörtént. Teste már reagál az ingerekre, vágyai fellobbantak. Ösztöne, a sötét elf énje neveltetése ellenére elő-előtörni látszik, Egy pillanatra minta azt akarná, hogy rávetődjön a lányra és ösztöneit, vágyait kiélje rajta. De ez csak egy pillanatra lobban fel benne, Ewa pillantása, szép alakja egyszerűen elnyomja ezt az ősi, zsigereiben élő vadságot. Az elf válasza megnyugtatja, felbátorodik, a fellobbanó lendületet visszafojtva ám egy kis részét felhasználva közelebb húzódik a lány felé. Valamit mondania, tennie kell, érzi, tudja. Egy pillanatra romantikus olvasmányait akarja segítségül hívni, de elveti ezt, félő Ewa rájönne, hogy nem a saját gondolatait mondja neki. Közelebb húzódik és óvatosan ráhelyezi a kezét a lány kézfejére. Szemét nem veszi le róla, ha bármi idegenkedést, félelmet látna benne visszahúzódna.*
- Furcsa hatással vagy rám Ewangel Nortsan, olyannal amit sose hittem ,hogy egy elf iránt fogok érezni. Eddig azt hittem, csak a tanulás, a mágia megismerése motivál és tölti ki elmémet. De ahogy egyre többet vagyok veled, ez egyre inkább változik, és egyre inkább vágyom rád. Nem csak a testem, az elmém, a lelkem is, és csak remélni tudom, hogy egy kicsit te is hasonlóképp érzel.* szavainak mintegy megerősítéseképpen keze kicsit felvándorol Ewa karjára, gyengéden megsimogatva a lányt.Elméje, szíve zakatol mintha újra iskolás lenne, és újra egy megaláztatás felé sodródna. De most ár kimondta, megtette, nincs visszaút. Itt az erdőszéli tisztáson eldől kettőjük közös sorsa.*
* A lány nem rántotta el a kezét, nem ütötte meg, még csak meg sem ijedt, bár amikor megfogta kezét némi zavart látott a szemeiben. Sose gondolta volna, hogy egy elfel fogja érezni ezt a vágyat a másik nem iránt, de megtörtént. Teste már reagál az ingerekre, vágyai fellobbantak. Ösztöne, a sötét elf énje neveltetése ellenére elő-előtörni látszik, Egy pillanatra minta azt akarná, hogy rávetődjön a lányra és ösztöneit, vágyait kiélje rajta. De ez csak egy pillanatra lobban fel benne, Ewa pillantása, szép alakja egyszerűen elnyomja ezt az ősi, zsigereiben élő vadságot. Az elf válasza megnyugtatja, felbátorodik, a fellobbanó lendületet visszafojtva ám egy kis részét felhasználva közelebb húzódik a lány felé. Valamit mondania, tennie kell, érzi, tudja. Egy pillanatra romantikus olvasmányait akarja segítségül hívni, de elveti ezt, félő Ewa rájönne, hogy nem a saját gondolatait mondja neki. Közelebb húzódik és óvatosan ráhelyezi a kezét a lány kézfejére. Szemét nem veszi le róla, ha bármi idegenkedést, félelmet látna benne visszahúzódna.*
- Furcsa hatással vagy rám Ewangel Nortsan, olyannal amit sose hittem ,hogy egy elf iránt fogok érezni. Eddig azt hittem, csak a tanulás, a mágia megismerése motivál és tölti ki elmémet. De ahogy egyre többet vagyok veled, ez egyre inkább változik, és egyre inkább vágyom rád. Nem csak a testem, az elmém, a lelkem is, és csak remélni tudom, hogy egy kicsit te is hasonlóképp érzel.* szavainak mintegy megerősítéseképpen keze kicsit felvándorol Ewa karjára, gyengéden megsimogatva a lányt.Elméje, szíve zakatol mintha újra iskolás lenne, és újra egy megaláztatás felé sodródna. De most ár kimondta, megtette, nincs visszaút. Itt az erdőszéli tisztáson eldől kettőjük közös sorsa.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-01 21:40:46
Üzenet elküldve: 2014-03-01 21:40:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* Elmosolyodik. Mintha legalábbis egy gyermekkel játszadozna bár az is megeshet, hogy a szakadék ami a két faj között tátong magyarázza a hím távolságtartó mégis csalogató viselkedését. Minden esetre az már eleve jó jel, hogy barátságos. A mélységiek általában durva elutasítással vagy még heves követelőzéssel szoktak a felszíniek felé fordulni, talán pont ezért mindig is az orkok után a saját sötét testvéreitől tartott a lejobban Ewa. Olfreen ténylegesen egy külön világban élhetett eddig, külön a sötételfektől és külön mindenki mástól.
Meglepődik, talán kissé meg is ijed amikor mégis lefogják a kezét. Szemei összeszűkülnek, veszélyt kutat a sárga szemekben de nyomát sem leli, inkább valamiféle óvatoskodó távolságtartást lát bennük, bizalmatlanságot. Ezt a gondolatot csakis a kézfejét érő simogatás tudja megváltoztatni.*
- Látom, hogy más vagy. *mondja. Bele néz a furcsán csillogó szemekbe. Tekintetében némi értetlenség villan. Szempilláit lustán lehúnyja miközben a hirtelen magárahagyott tenyerét visszaejti az ölébe. Fejét a nap felé emeli. Szemeit még nem nyitotta ki, élvezi a fény érzését, a nap langymelegét az arcán. Nemsokára pillái felnyílnak, tekintete ismét a mélységi alakját keresi. Nem méregeti, volt rá eddig is ideje. Figyelt, észrevette miként harcol, hogy mozdul összhangban a hím minden egyes izma amikor támadásba lendül. A gondolatra félmosoly rajzolódik ajkaira.*
- Ne szabadkozz. *mondja bár kissé furcsállja, hogy ezeket a szavakat egy apró érintés után hallja. *Nem tettél semmi rosszat, semmit ami miatt meg kellene haragudnom. *mondja és bár késztetést érez, hogy ismét tenyere saját útra induljon felfedezve a hím arcát, végigszaladva a sebhelyen, mégsem teszi. Tekintetében érdeklődés, várakozás.*
* Elmosolyodik. Mintha legalábbis egy gyermekkel játszadozna bár az is megeshet, hogy a szakadék ami a két faj között tátong magyarázza a hím távolságtartó mégis csalogató viselkedését. Minden esetre az már eleve jó jel, hogy barátságos. A mélységiek általában durva elutasítással vagy még heves követelőzéssel szoktak a felszíniek felé fordulni, talán pont ezért mindig is az orkok után a saját sötét testvéreitől tartott a lejobban Ewa. Olfreen ténylegesen egy külön világban élhetett eddig, külön a sötételfektől és külön mindenki mástól.
Meglepődik, talán kissé meg is ijed amikor mégis lefogják a kezét. Szemei összeszűkülnek, veszélyt kutat a sárga szemekben de nyomát sem leli, inkább valamiféle óvatoskodó távolságtartást lát bennük, bizalmatlanságot. Ezt a gondolatot csakis a kézfejét érő simogatás tudja megváltoztatni.*
- Látom, hogy más vagy. *mondja. Bele néz a furcsán csillogó szemekbe. Tekintetében némi értetlenség villan. Szempilláit lustán lehúnyja miközben a hirtelen magárahagyott tenyerét visszaejti az ölébe. Fejét a nap felé emeli. Szemeit még nem nyitotta ki, élvezi a fény érzését, a nap langymelegét az arcán. Nemsokára pillái felnyílnak, tekintete ismét a mélységi alakját keresi. Nem méregeti, volt rá eddig is ideje. Figyelt, észrevette miként harcol, hogy mozdul összhangban a hím minden egyes izma amikor támadásba lendül. A gondolatra félmosoly rajzolódik ajkaira.*
- Ne szabadkozz. *mondja bár kissé furcsállja, hogy ezeket a szavakat egy apró érintés után hallja. *Nem tettél semmi rosszat, semmit ami miatt meg kellene haragudnom. *mondja és bár késztetést érez, hogy ismét tenyere saját útra induljon felfedezve a hím arcát, végigszaladva a sebhelyen, mégsem teszi. Tekintetében érdeklődés, várakozás.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-03-01 16:27:37
Üzenet elküldve: 2014-03-01 16:27:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
*A lány nem reagált ellenségesen, sőt, mintha tetszene neki az ahogy ránéz. Bár az is igaz, hogy nem tudja hogy is néz rá, kihívóan, romantikusan, esetleg kéjesen...Eddig ha közeledni merészelt más neműekhez hideg elutasítás volt az osztályrésze. Az iskola ahol járt nem csak fizikai megpróbáltatásoknak tette ki, hanem komoly lelki traumáknak is. Sötét elf mivoltja miatt sokszor bántották, gúnyolták, közel sose engedték magukhoz. Jogosnak vélt gyűlölet alakult ki benne szinte mindenkivel szemben akit ismert, senki nem vette a fáradságot, hogy megértse, a lelkébe lásson. Ő csak a mélységi volt , a hideg rideg földből kibújt árny, akitől tartani kellett, aki csak a bajt hozza mindenkire. Ahogy néz Ewa gyönyörű, csodálkozó, és egyben furcsán biztató szemeibe elönti a forróság. Ó nem, nem fogja letámadni a lányt, hevesen udvarolni neki, ez a ő fajtájukban sosem volt divat, még náluk sem, akik azért sok mindenben különböztek fajtársaiktól. Az ő családja sok régi hagyománnyal szakított, leginkább a hím, nőstény felállással, és átvették a emberi szokásokat az apja például nem volt alárendelve anyjának, de mégis becsülte őt, az anyja pedig igyekezett érzelmi támasz lenni nekik. Sajnos idősebb testvérei nem voltak erre fogékonyak, őket a harc éltette, apjukkal az élen, de ő lévén beteges és gyenge volt hamarabb átvette az új szokásokat, és megnyílt a lelki dolgok fel is. És most ahogy a lány ránézett megmozdult benne valami. Nem ellenségességet, viszolygást látott a szemében hanem érdeklődés, talán többet is annál? A lány keze lassan elindul a feje felé, a csuklyáját szeretné talán hátrahajtani? Ösztönösen megemeli a kezét de a levegőben megállítja, majd egy eddig ismeretlen sugallattól vezérelve úja megindítja. A lány kérdése közben gyengéden megfogja a kezét, és ő hajtja háta a csuklyáját teljesen, közben finoman megszorítja a kezét, majd a hüvelykujjával kicsit megsimogatja a lány kézfejét. De aztán, mintha megégette volna magát visszahúzza, mintha attól félne, hogy a lány üvöltve felpattan és felpofozza. *
- Sok mindenben különbözöm a fajtámtól, remélem amit most tettem is ezt támassza alá. Ne haragudj merészségemért, de nem bírtam megállni, meg akartam tenni. * nem süti le a szemét, továbbra is Ewa arcába tekint, és ha lehet a sárgás szemei mégjobban felragyognak.*
*A lány nem reagált ellenségesen, sőt, mintha tetszene neki az ahogy ránéz. Bár az is igaz, hogy nem tudja hogy is néz rá, kihívóan, romantikusan, esetleg kéjesen...Eddig ha közeledni merészelt más neműekhez hideg elutasítás volt az osztályrésze. Az iskola ahol járt nem csak fizikai megpróbáltatásoknak tette ki, hanem komoly lelki traumáknak is. Sötét elf mivoltja miatt sokszor bántották, gúnyolták, közel sose engedték magukhoz. Jogosnak vélt gyűlölet alakult ki benne szinte mindenkivel szemben akit ismert, senki nem vette a fáradságot, hogy megértse, a lelkébe lásson. Ő csak a mélységi volt , a hideg rideg földből kibújt árny, akitől tartani kellett, aki csak a bajt hozza mindenkire. Ahogy néz Ewa gyönyörű, csodálkozó, és egyben furcsán biztató szemeibe elönti a forróság. Ó nem, nem fogja letámadni a lányt, hevesen udvarolni neki, ez a ő fajtájukban sosem volt divat, még náluk sem, akik azért sok mindenben különböztek fajtársaiktól. Az ő családja sok régi hagyománnyal szakított, leginkább a hím, nőstény felállással, és átvették a emberi szokásokat az apja például nem volt alárendelve anyjának, de mégis becsülte őt, az anyja pedig igyekezett érzelmi támasz lenni nekik. Sajnos idősebb testvérei nem voltak erre fogékonyak, őket a harc éltette, apjukkal az élen, de ő lévén beteges és gyenge volt hamarabb átvette az új szokásokat, és megnyílt a lelki dolgok fel is. És most ahogy a lány ránézett megmozdult benne valami. Nem ellenségességet, viszolygást látott a szemében hanem érdeklődés, talán többet is annál? A lány keze lassan elindul a feje felé, a csuklyáját szeretné talán hátrahajtani? Ösztönösen megemeli a kezét de a levegőben megállítja, majd egy eddig ismeretlen sugallattól vezérelve úja megindítja. A lány kérdése közben gyengéden megfogja a kezét, és ő hajtja háta a csuklyáját teljesen, közben finoman megszorítja a kezét, majd a hüvelykujjával kicsit megsimogatja a lány kézfejét. De aztán, mintha megégette volna magát visszahúzza, mintha attól félne, hogy a lány üvöltve felpattan és felpofozza. *
- Sok mindenben különbözöm a fajtámtól, remélem amit most tettem is ezt támassza alá. Ne haragudj merészségemért, de nem bírtam megállni, meg akartam tenni. * nem süti le a szemét, továbbra is Ewa arcába tekint, és ha lehet a sárgás szemei mégjobban felragyognak.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-02-27 19:45:15
Üzenet elküldve: 2014-02-27 19:45:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* A sötételf elfogadja az ajánlatot, letelepedik Ewa mellé. A lány íjja a közelében pihen, bár nem kimondottan mellett. Ott hagyta a nyeregtáska és efféle apróbb dolgok mellett amik szintén lekerültek a ló hátáról, hogy Hópehely is kedvére falatozhasson a selymes fűből. Gurit a lovak elé néhány almát csemegeként majd a pokrócra térdepel, hogy előkészítse az uzsonnáját. Kenyeret ken, sajtot szeletel majd jóízüen nekilát az elfogyasztásához.
Amikor magán érzi Olfreen tekintetét kihúzza magát. Talán ösztön, talán megszokás. Bár azonos faj mégis oly távoli az erdei elf és a sötételfek világa. Különböző szokásokkal rendelkeznek. A mélységieknél a nőstények kezében az irányítás, minden szavuk parancs, jóformán a gondolataikat is lesik a hímek. Az erdeielfeknél a közös öröm, a szeretet a lényeg.
A szemkontaktust tartja, sőt amikor kissé már túlzottan is elnyújtottnak érzi a másodpercet elmosolyodik és kérdőn oldalra biccenti a fejét. Nem szól, de a mozdulat szavak nélkül feltett kérdés. ~Mit akarsz? Mire gondolsz?~ vagy valami hasonló. Azt sohasem feltételezte volna, hogy még nem volt dolga nővel, felnőtt férfi, nem egy tizenéves kamasz. Érdeklődése komoly, talán pont azért mert elég békés természetűnek ismerte meg eddig Olfreent. Nem olyan mint amilyennek a sötételfeket leírják általában, vagy mint amilyennek Ewa személyesen is megismerte őket. Annak a néhány sötételfnek akivel eddig találkozott az erőszak és a gyilkolás járt a fejében megfűszerezve némi hatalommániával.
Még mindig némán tekint Olfreen sárga szemeiben miközben egészen lassan, óvatosan kezét megemeli, hogy a sötételf csuklyáját lassan hátraengedje, már ha az mozdulat közben le nem fogja a kezét.*
- Még nem láttam fekete hajú mélységit. *jegyzi meg halkan, elgondolkodva *Bár azt hiszem sárga szemekkel sem találkoztam eddig.
* A sötételf elfogadja az ajánlatot, letelepedik Ewa mellé. A lány íjja a közelében pihen, bár nem kimondottan mellett. Ott hagyta a nyeregtáska és efféle apróbb dolgok mellett amik szintén lekerültek a ló hátáról, hogy Hópehely is kedvére falatozhasson a selymes fűből. Gurit a lovak elé néhány almát csemegeként majd a pokrócra térdepel, hogy előkészítse az uzsonnáját. Kenyeret ken, sajtot szeletel majd jóízüen nekilát az elfogyasztásához.
Amikor magán érzi Olfreen tekintetét kihúzza magát. Talán ösztön, talán megszokás. Bár azonos faj mégis oly távoli az erdei elf és a sötételfek világa. Különböző szokásokkal rendelkeznek. A mélységieknél a nőstények kezében az irányítás, minden szavuk parancs, jóformán a gondolataikat is lesik a hímek. Az erdeielfeknél a közös öröm, a szeretet a lényeg.
A szemkontaktust tartja, sőt amikor kissé már túlzottan is elnyújtottnak érzi a másodpercet elmosolyodik és kérdőn oldalra biccenti a fejét. Nem szól, de a mozdulat szavak nélkül feltett kérdés. ~Mit akarsz? Mire gondolsz?~ vagy valami hasonló. Azt sohasem feltételezte volna, hogy még nem volt dolga nővel, felnőtt férfi, nem egy tizenéves kamasz. Érdeklődése komoly, talán pont azért mert elég békés természetűnek ismerte meg eddig Olfreent. Nem olyan mint amilyennek a sötételfeket leírják általában, vagy mint amilyennek Ewa személyesen is megismerte őket. Annak a néhány sötételfnek akivel eddig találkozott az erőszak és a gyilkolás járt a fejében megfűszerezve némi hatalommániával.
Még mindig némán tekint Olfreen sárga szemeiben miközben egészen lassan, óvatosan kezét megemeli, hogy a sötételf csuklyáját lassan hátraengedje, már ha az mozdulat közben le nem fogja a kezét.*
- Még nem láttam fekete hajú mélységit. *jegyzi meg halkan, elgondolkodva *Bár azt hiszem sárga szemekkel sem találkoztam eddig.
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-02-26 23:50:44
Üzenet elküldve: 2014-02-26 23:50:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth//
*Cralan mosolyogva hallgatja a történeteket, ám a csattanón ő is meglepődik. Egy becsületes ork, aki tiszteli a lovát.*
-Annak a bizonyos fehér hollónak az esete, gondolom.-
*Mondja csendesen, majd felkacag a céljait firtató kérdésre.*
-Én egyben erdőkerülő is vagyok, barátom. Ha nem edzek, az utat koptatom. És hallottam egy remek kifőzdéről a kikötőben. Remekül sütnek. Érdekel?-
*Áll fel, majd a tarisznyáját magához veszi és botjára támaszkodva várja a mágus válaszát.*
*Cralan mosolyogva hallgatja a történeteket, ám a csattanón ő is meglepődik. Egy becsületes ork, aki tiszteli a lovát.*
-Annak a bizonyos fehér hollónak az esete, gondolom.-
*Mondja csendesen, majd felkacag a céljait firtató kérdésre.*
-Én egyben erdőkerülő is vagyok, barátom. Ha nem edzek, az utat koptatom. És hallottam egy remek kifőzdéről a kikötőben. Remekül sütnek. Érdekel?-
*Áll fel, majd a tarisznyáját magához veszi és botjára támaszkodva várja a mágus válaszát.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-02-26 09:26:37
Üzenet elküldve: 2014-02-26 09:26:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
* Ewa felvetésére eszébe jut ,hogy a várúr lakomája óta nem evett semmit. A gyomra kordulása is emlékezteti erre. Némi élelmet elhozott magával, de a zöme már elég száraz, de még ehető. Szerencsére a sötét elfek jól bírják az éhezést, volt hogy több héten keresztül nem evett rendesen, mégis bírta még a gyaloglást. A lány felajánlása mindenképp logikus, üres hassal ne menjenek be a sűrű erdőbe. Lekászálódik a lováról ő is, a lány addigra már le is terítette a pokrócát a földre, és elővette kis elemózsiáját.*
- Talán az őrködés még korai, szerintem még nyugodtan lehetünk a tisztáson. De azért fél szemmel lessük az erdőt, legyen kéznél az íjad, én is magam mellett tartom a botomat.* veti fel a lánynak, miközben ő is előveszi élemét és lekuporodik mellé. Előveszi bátorságát és az udvariasság kereteit súrolva végigtekint az elfen. Eddig még sose mérte így fel a lányt, tudja, hogy óvatosan kell közelednie felé, az ősi, ösztönös óvatosság megvan benne is fajtája iránt. Miképp ő sem tud teljesen elvonatkoztatni attól ,hogy népeik nem feltétlen a legjobb barátok. De eddigi kalandjaik során semmi olyat nem fedezett fel a lányban ami az elfek legendás felsőbbrendűségi komplexusára, gőgösségére utalt volna. Sőt, épp ellenkezőleg. A lány szép volt, kecses, légies jelenség, ám mégis erőt sugárzott, kedves volt vele, sőt talán több is mint kedves. Bár lehet csak beképzeli magának, de nem érdekelte. Végignézett karcsú vonalain, szép hosszú haján, kecses karjain, majd végül a szemébe tekintett egy árnyalattal hosszabban mint normálisan tenné. Remélte nem veszi tolakodásnak, sértésnek a lány, és a reakciójától teszi függővé a továbbiakat. Sajnos most érzi a hiányát annak eddig semmi érdeklődést nem mutatott a másik nem iránt, és szüleitől sem kapott semmi felvilágosítást. Persze olvasott elme lévén, tudja ,hogy fizikailag mit kell tenni egy nővel hogy örömük testileg is beteljesedjen, de érzelmileg igencsak el volt maradva. Olfreen érzi, hogy ha belekezd egy románcba Ewával és megégeti magát, talán örökre elveszti az esélyét arra ,hogy érzelmileg is kiteljesedjen.De úgy érzi megéri a kockázatot, de mint mindent az életében ezt is óvatosan kell csinálnia.*
* Ewa felvetésére eszébe jut ,hogy a várúr lakomája óta nem evett semmit. A gyomra kordulása is emlékezteti erre. Némi élelmet elhozott magával, de a zöme már elég száraz, de még ehető. Szerencsére a sötét elfek jól bírják az éhezést, volt hogy több héten keresztül nem evett rendesen, mégis bírta még a gyaloglást. A lány felajánlása mindenképp logikus, üres hassal ne menjenek be a sűrű erdőbe. Lekászálódik a lováról ő is, a lány addigra már le is terítette a pokrócát a földre, és elővette kis elemózsiáját.*
- Talán az őrködés még korai, szerintem még nyugodtan lehetünk a tisztáson. De azért fél szemmel lessük az erdőt, legyen kéznél az íjad, én is magam mellett tartom a botomat.* veti fel a lánynak, miközben ő is előveszi élemét és lekuporodik mellé. Előveszi bátorságát és az udvariasság kereteit súrolva végigtekint az elfen. Eddig még sose mérte így fel a lányt, tudja, hogy óvatosan kell közelednie felé, az ősi, ösztönös óvatosság megvan benne is fajtája iránt. Miképp ő sem tud teljesen elvonatkoztatni attól ,hogy népeik nem feltétlen a legjobb barátok. De eddigi kalandjaik során semmi olyat nem fedezett fel a lányban ami az elfek legendás felsőbbrendűségi komplexusára, gőgösségére utalt volna. Sőt, épp ellenkezőleg. A lány szép volt, kecses, légies jelenség, ám mégis erőt sugárzott, kedves volt vele, sőt talán több is mint kedves. Bár lehet csak beképzeli magának, de nem érdekelte. Végignézett karcsú vonalain, szép hosszú haján, kecses karjain, majd végül a szemébe tekintett egy árnyalattal hosszabban mint normálisan tenné. Remélte nem veszi tolakodásnak, sértésnek a lány, és a reakciójától teszi függővé a továbbiakat. Sajnos most érzi a hiányát annak eddig semmi érdeklődést nem mutatott a másik nem iránt, és szüleitől sem kapott semmi felvilágosítást. Persze olvasott elme lévén, tudja ,hogy fizikailag mit kell tenni egy nővel hogy örömük testileg is beteljesedjen, de érzelmileg igencsak el volt maradva. Olfreen érzi, hogy ha belekezd egy románcba Ewával és megégeti magát, talán örökre elveszti az esélyét arra ,hogy érzelmileg is kiteljesedjen.De úgy érzi megéri a kockázatot, de mint mindent az életében ezt is óvatosan kell csinálnia.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-02-25 23:07:12
Üzenet elküldve: 2014-02-25 23:07:12
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Cralan//
*Persze a hirtelen jött téma váltás ezúttal teljesen tudatos. Másrészről emlékszik, hogy Zafír egészen ügyesen ülte meg ifjúbb korában a lovat, de a hallottak alapján ezt kevésbé szerette volna továbbadni tanítványának.*
-Pedig fantasztikus dolog. *feleli a mágus, némi csillogás jelenik meg világoskék szemeiben, és mosolyogva emeli fejét magasra. Milyen szép idők is voltak, és bárcsak vissza lehetne hozni valaha, mert szívesen átélné ismét azokat a pillanatokat.*
-Képzeld volt egyszer egy hatalmas termetű fekete igáslovam. Sokat segített nekem a földművelésben. Végül sajnos el kellett adnom egy orknak, aki pár évvel később ellátogatott hozzám, hogy megmutassa jól viseli gondját. *mosolya nem szűnik az arcáról, majd végül kis hatásszünetet tart, és Cralan felé irányítja tekintetét.*
-Pozitív csalódás volt ez számomra. *mondja, közben bólint egyet. Nagyjából ez volt az egyetlen pozitív tapasztalata az orkokkal kapcsolatban, de még erre sem számított.*
-Ó nem szeretnék én venni barátom. Sem pénzem nincs annyi, sem helyem, ahol tároljam. Az istálló pedig bizonyára nem olcsó. *fejti ki beszédét a mágus. Biztosra veszi, hogy ott is lehetne tartani, de ki győzné azt megfizetni. Ráadásul nem kívánná, hogy a lova állandóan oda legyen bezárva egy szűk boxba.*
-De mindegy is, egyszer majd megnézem. *legyint egyet a mágus, majd lezártnak tekinti a témát. Aztán ha Cralan esetleges hozzáfűzéseit meghallgatta, újabb kérdés, hasonlóképpen más témával.*
-És mi a programod mára ? Azaz mivel tölti szabad idejét egy magadfajta szerzetes, mikor éppen nem a technikáját tökéletesíti ? Vagy hová szeretnél menni ezután ? *kérdezget egymás után Worenth, aki a maga részéről szabad mint a madár, így neki most per pillanat nincs különösebb úti célja, ami meg éppen lenne, oda egész biztosan egyedül fog menni.*
*Persze a hirtelen jött téma váltás ezúttal teljesen tudatos. Másrészről emlékszik, hogy Zafír egészen ügyesen ülte meg ifjúbb korában a lovat, de a hallottak alapján ezt kevésbé szerette volna továbbadni tanítványának.*
-Pedig fantasztikus dolog. *feleli a mágus, némi csillogás jelenik meg világoskék szemeiben, és mosolyogva emeli fejét magasra. Milyen szép idők is voltak, és bárcsak vissza lehetne hozni valaha, mert szívesen átélné ismét azokat a pillanatokat.*
-Képzeld volt egyszer egy hatalmas termetű fekete igáslovam. Sokat segített nekem a földművelésben. Végül sajnos el kellett adnom egy orknak, aki pár évvel később ellátogatott hozzám, hogy megmutassa jól viseli gondját. *mosolya nem szűnik az arcáról, majd végül kis hatásszünetet tart, és Cralan felé irányítja tekintetét.*
-Pozitív csalódás volt ez számomra. *mondja, közben bólint egyet. Nagyjából ez volt az egyetlen pozitív tapasztalata az orkokkal kapcsolatban, de még erre sem számított.*
-Ó nem szeretnék én venni barátom. Sem pénzem nincs annyi, sem helyem, ahol tároljam. Az istálló pedig bizonyára nem olcsó. *fejti ki beszédét a mágus. Biztosra veszi, hogy ott is lehetne tartani, de ki győzné azt megfizetni. Ráadásul nem kívánná, hogy a lova állandóan oda legyen bezárva egy szűk boxba.*
-De mindegy is, egyszer majd megnézem. *legyint egyet a mágus, majd lezártnak tekinti a témát. Aztán ha Cralan esetleges hozzáfűzéseit meghallgatta, újabb kérdés, hasonlóképpen más témával.*
-És mi a programod mára ? Azaz mivel tölti szabad idejét egy magadfajta szerzetes, mikor éppen nem a technikáját tökéletesíti ? Vagy hová szeretnél menni ezután ? *kérdezget egymás után Worenth, aki a maga részéről szabad mint a madár, így neki most per pillanat nincs különösebb úti célja, ami meg éppen lenne, oda egész biztosan egyedül fog menni.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-02-25 22:27:00
Üzenet elküldve: 2014-02-25 22:27:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Olfreen Lángszem//
* Olfreen szavai megalapozottak de Ewa még most sem lett hive a túlzott óvatoskodásnak. Kell egy kis életkedv és bizni érdemes talán az életösztönben önmagában is. A lány hisz abban, hogy megérzi ha veszély fenyeget miként az erdő vadjai is figyelnek az ösztönükre, persze ezt gondolhatta egy nyúl is pár pillanattal azelőtt, hogy egy róka elroppantja a nyakcsigolyáját. A hím szavaira elgondolkodva néz a távolban kibontakozó erdő felé.*
- Igen, hallottam, bár csak mesélték. Nállunk nem volt efféle állatokat irányítani képes mágus. A mi sámánunk is képes volt a tudatát átvinni egy madár tekintetébe, hogy távolabb lásson de irányítani nem tudta őket.
* Az erdő egyre közelebb kerül hozzájuk és érdekes módon a lány is ezzel arányosan kezd idegesebb lenni.*
- Ott lesznek. *suttogja várakozásteljes izgalommal hangjában majd felveti azt az apró kérdést ami egy ideje már emészti. *Nem volt időm enni. Én itt megpihenek egy kicsit mielőtt az erdő sűrüjébe hatolnánk. Ha gondolod tarts velem. *szól miközben meg is állitja lovát, hogy a földre huppanjon a kecses állat mellett. *Ha nem akkor te felderíthetsz amíg én falatozom.* mondja nevetve. Nem sejtheti előre mi lesz Olfreen válasza a meghívásra de reméli, hogy vele tart egy kis erőgyűjtésre mielőtt elindulnának becserkészni a farkasokat.
A ló nyergéről előkerül egy takaró amit a földre terít majd a nyeregtáskából előszedi a piacról beszerzett élelmet is. Némi egyszerű parasztennivalót ami a takarón landol. Kenyér, kolbász, vaj, sajt és gyümölcs.*
* Olfreen szavai megalapozottak de Ewa még most sem lett hive a túlzott óvatoskodásnak. Kell egy kis életkedv és bizni érdemes talán az életösztönben önmagában is. A lány hisz abban, hogy megérzi ha veszély fenyeget miként az erdő vadjai is figyelnek az ösztönükre, persze ezt gondolhatta egy nyúl is pár pillanattal azelőtt, hogy egy róka elroppantja a nyakcsigolyáját. A hím szavaira elgondolkodva néz a távolban kibontakozó erdő felé.*
- Igen, hallottam, bár csak mesélték. Nállunk nem volt efféle állatokat irányítani képes mágus. A mi sámánunk is képes volt a tudatát átvinni egy madár tekintetébe, hogy távolabb lásson de irányítani nem tudta őket.
* Az erdő egyre közelebb kerül hozzájuk és érdekes módon a lány is ezzel arányosan kezd idegesebb lenni.*
- Ott lesznek. *suttogja várakozásteljes izgalommal hangjában majd felveti azt az apró kérdést ami egy ideje már emészti. *Nem volt időm enni. Én itt megpihenek egy kicsit mielőtt az erdő sűrüjébe hatolnánk. Ha gondolod tarts velem. *szól miközben meg is állitja lovát, hogy a földre huppanjon a kecses állat mellett. *Ha nem akkor te felderíthetsz amíg én falatozom.* mondja nevetve. Nem sejtheti előre mi lesz Olfreen válasza a meghívásra de reméli, hogy vele tart egy kis erőgyűjtésre mielőtt elindulnának becserkészni a farkasokat.
A ló nyergéről előkerül egy takaró amit a földre terít majd a nyeregtáskából előszedi a piacról beszerzett élelmet is. Némi egyszerű parasztennivalót ami a takarón landol. Kenyér, kolbász, vaj, sajt és gyümölcs.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-02-25 20:44:30
Üzenet elküldve: 2014-02-25 20:44:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Worenth//
*Miután sikerül kényelmes pozíciót felvenni, egy biccentéssel nyugtázza a dicséretet.*
-Köszönöm.-
*Majd a fejleményeket hallva, szomorúan megrázza a fejét.*
-Igazán sajnálom barátom. De mostmár megnyugodhatsz, békében pihen. Őszinte részvétem.-
*A mágus hirtelen téma váltásai már kezdenek megszokottá válni Cralannak.*
-Lovaglás? Hát, tudni tudok, de nem nagyon. Jobban szeretem a talpamat koptatni.-
*Feleli mosolyogva.*
-Azt hiszem a pegazus mellett vannak lovak, és venni is lehet, bár ahogy hallom, elég borsosak az áraik.-
*Mondja elgondolkodva a szerzetes.*
*Miután sikerül kényelmes pozíciót felvenni, egy biccentéssel nyugtázza a dicséretet.*
-Köszönöm.-
*Majd a fejleményeket hallva, szomorúan megrázza a fejét.*
-Igazán sajnálom barátom. De mostmár megnyugodhatsz, békében pihen. Őszinte részvétem.-
*A mágus hirtelen téma váltásai már kezdenek megszokottá válni Cralannak.*
-Lovaglás? Hát, tudni tudok, de nem nagyon. Jobban szeretem a talpamat koptatni.-
*Feleli mosolyogva.*
-Azt hiszem a pegazus mellett vannak lovak, és venni is lehet, bár ahogy hallom, elég borsosak az áraik.-
*Mondja elgondolkodva a szerzetes.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-02-24 21:14:56
Üzenet elküldve: 2014-02-24 21:14:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Cralan//
*Jól mondták mindig is az öreg szerzetesek akiket eddig életében ismert, hogy minden egyénnek megvan a saját technikája, és az egyedi harci elemei. Némán figyeli Cralan mozdulatait, közben elméjét kiélezi a látottakra, és próbál erősen koncentrálni. Célja az, hogy valahogyan ráérezzen a fél-elf szelleméből áramló és felszabaduló energiákra. Némely mozdulatnál kicsit leesik az álla, némelyiket kicsit átlagosnak gondolja. Azonban ő nem avatott szemmel nézi, így nem talál kifogást sem a pusztakezes, sem a botvívós mozdulatsoroknál.*
-Egész ügyes. *hajtja kicsit előre fejét, miközben Cralan helyet foglal mellette.*
-Igen sikerült beszélnem a gondnokkal. Az volt, akire gondoltam. *mondja előbb lehajtott fejjel, majd újra barátjára emeli tekintetét.*
-Vittem is egy kis virágot a sírra. *próbál egy apró mosolyt erőltetni arcára, ami hát nem éppen őszinte, de legalább most már valamelyest enyhült a fájdalma.*
-És legalább tisztességesen elbúcsúzhattam tőle. *teszi még hozzá, majd egy villámgyors pillantást vet az égre. Legalább ennyi pozitívum volt a dologban, és persze az, hogy mégiscsak külön nyughelyet kapott, és nem tömegsírba temették.*
-Jut eszembe. Hogy állsz a lovaglással ? *kérdezi sokkalta életvidámabban, ezzel elterelve a beszélgetést a temetőről.*
-Én már nem is tudom, mikor lovagoltam utoljára, pedig fiatal koromban nagy mestere voltam. *mondja mosolyogva, bár Cralan tudhatja, hogy a mágus sokáig volt lovászinas, majd később lovászként is tevékenykedett.*
-Van itt Artheniorban nagyobb istálló ? *érdeklődik tovább a mágus, ugyanis ha lenne külön ilyen hely, szívesen megnézné a lovakat, vagy akár fel is ülne valamelyik hátára.*
*Jól mondták mindig is az öreg szerzetesek akiket eddig életében ismert, hogy minden egyénnek megvan a saját technikája, és az egyedi harci elemei. Némán figyeli Cralan mozdulatait, közben elméjét kiélezi a látottakra, és próbál erősen koncentrálni. Célja az, hogy valahogyan ráérezzen a fél-elf szelleméből áramló és felszabaduló energiákra. Némely mozdulatnál kicsit leesik az álla, némelyiket kicsit átlagosnak gondolja. Azonban ő nem avatott szemmel nézi, így nem talál kifogást sem a pusztakezes, sem a botvívós mozdulatsoroknál.*
-Egész ügyes. *hajtja kicsit előre fejét, miközben Cralan helyet foglal mellette.*
-Igen sikerült beszélnem a gondnokkal. Az volt, akire gondoltam. *mondja előbb lehajtott fejjel, majd újra barátjára emeli tekintetét.*
-Vittem is egy kis virágot a sírra. *próbál egy apró mosolyt erőltetni arcára, ami hát nem éppen őszinte, de legalább most már valamelyest enyhült a fájdalma.*
-És legalább tisztességesen elbúcsúzhattam tőle. *teszi még hozzá, majd egy villámgyors pillantást vet az égre. Legalább ennyi pozitívum volt a dologban, és persze az, hogy mégiscsak külön nyughelyet kapott, és nem tömegsírba temették.*
-Jut eszembe. Hogy állsz a lovaglással ? *kérdezi sokkalta életvidámabban, ezzel elterelve a beszélgetést a temetőről.*
-Én már nem is tudom, mikor lovagoltam utoljára, pedig fiatal koromban nagy mestere voltam. *mondja mosolyogva, bár Cralan tudhatja, hogy a mágus sokáig volt lovászinas, majd később lovászként is tevékenykedett.*
-Van itt Artheniorban nagyobb istálló ? *érdeklődik tovább a mágus, ugyanis ha lenne külön ilyen hely, szívesen megnézné a lovakat, vagy akár fel is ülne valamelyik hátára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795