Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 21:25:24
Üzenet elküldve: 2025-08-01 21:25:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Haldrian//
*Az ő ízlésének kissé túl gyors is a tempó, már kezdi kényelmetlenül érezni magát a hátason. A kapaszkodásban elfáradt karja még hagyján, de ülepét is alig érzi és a rázkódástól kicsit a gyomra is felkavarodott.
Haldrian zavarát még úgyis érzi, hogy a sötétségben, neki háttal nem látja annak konkrét jeleit. Egy leheletnyit sajnálja a fiút, aki vélhetően valami furcsa büntetésnek éli meg helyzetüket. Alissäna persze nem emészti magát emiatt túlzottan, hiszen ez számára egy teljesen új helyzet, amihez elképzelése sincsen hogyan viszonyuljon még. Türelmes magával, s úgy tűnik Haldrian is az, ami csak megerősíti benne a kötődést.*
- Jó ötlet.
*Feleli, s még közelebb préseli magát Haldrian hátához. Nem csupán érzelmi oka van ennek, hanem a éjszaka hűvös levegőjétől is igyekszik valamelyest óvni magát.*
- Olyan hideg van.
*Panaszolja, s fejét a fattyú két lapockája közötti sík felülethez nyomja, szemhéjait lezárva pedig igyekszik megpihenni.*
- Még nem tudom igazán, de a Városőrség velem mindig szívélyes volt, biztos készségesek lesznek, ha szépen kérem őket.
*Duruzsolja, továbbra is lehunyt szemekkel, így fel sem tűnik számára, hogy már Arthenior határánál járnak.*
- Talán előadom, hogy az aggódó kedvese vagyok, és hogy mióta leesett a létráról azóta ilyen furcsán agresszívan viselkedik, de egyébként vajból van a szíve. Nem hiszem, hogy néhány bizalmasan megosztott információn kívül bármire is elegendő lenne, de ez majd ott elválik. Attól is függ az Őrség tagja mennyire lesz engedékeny.
*Nem akar még erre gondolni, hiszen túl sok a változó a történetben ahhoz, hogy tervezni lehessen, s bízik improvizációs készségeiben.*
*Az ő ízlésének kissé túl gyors is a tempó, már kezdi kényelmetlenül érezni magát a hátason. A kapaszkodásban elfáradt karja még hagyján, de ülepét is alig érzi és a rázkódástól kicsit a gyomra is felkavarodott.
Haldrian zavarát még úgyis érzi, hogy a sötétségben, neki háttal nem látja annak konkrét jeleit. Egy leheletnyit sajnálja a fiút, aki vélhetően valami furcsa büntetésnek éli meg helyzetüket. Alissäna persze nem emészti magát emiatt túlzottan, hiszen ez számára egy teljesen új helyzet, amihez elképzelése sincsen hogyan viszonyuljon még. Türelmes magával, s úgy tűnik Haldrian is az, ami csak megerősíti benne a kötődést.*
- Jó ötlet.
*Feleli, s még közelebb préseli magát Haldrian hátához. Nem csupán érzelmi oka van ennek, hanem a éjszaka hűvös levegőjétől is igyekszik valamelyest óvni magát.*
- Olyan hideg van.
*Panaszolja, s fejét a fattyú két lapockája közötti sík felülethez nyomja, szemhéjait lezárva pedig igyekszik megpihenni.*
- Még nem tudom igazán, de a Városőrség velem mindig szívélyes volt, biztos készségesek lesznek, ha szépen kérem őket.
*Duruzsolja, továbbra is lehunyt szemekkel, így fel sem tűnik számára, hogy már Arthenior határánál járnak.*
- Talán előadom, hogy az aggódó kedvese vagyok, és hogy mióta leesett a létráról azóta ilyen furcsán agresszívan viselkedik, de egyébként vajból van a szíve. Nem hiszem, hogy néhány bizalmasan megosztott információn kívül bármire is elegendő lenne, de ez majd ott elválik. Attól is függ az Őrség tagja mennyire lesz engedékeny.
*Nem akar még erre gondolni, hiszen túl sok a változó a történetben ahhoz, hogy tervezni lehessen, s bízik improvizációs készségeiben.*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 14:31:59
Üzenet elküldve: 2025-08-01 14:31:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Követi fajtársa példáját és ő is gyorsan gázol bele a vízbe. Ahogy a vízbe ér a lába és a térde elmerül, egyre lejjebb kúszik, hogy egész teste a víz alá merüljön. Kellemetlen érzés, de nem küzd ellene. Tudja, hogy ez csak így megy. Nagy levegőket vesz, hogy pótolja, amelyet a hideg víz nyomott ki belőle. Ezek után következik a feje. Ez már egy nehezebb mutatvány. Nagy levegőt vesz, összehúzza izmait és a víz alá merül. Kevésbé kellemetlenebb, mikor az egész testével csinálja, de attól még rossz. Ahogy elfogy a levegője, visszabukik a felszínre. Letörli arcáról a vizet, vizes kezével, szóval csak a nagyja jön le, ezért többször végig kell mennie rajta. Ahogy megszabadul a víztől, odafigyel arra amit Zzul mond.*
-Rendben.
*Ha valaki más mondaná neki, akkor nem hallgatna rá, de Zzulra hallgat. Megbízik az ork társában. Kis köröket úszkál, megmossa haját és szakállát az út porától. Máris sokkal tisztábbnak érzi magát.
Zzul kérdésére elgondolkozik. Emlékszik, hogy hallott valamit, amit még a tenger zaja sem tudott elfojtani.*
-Igen, mintha rémlene valami. Hallottam is a Kikötőben szóbeszédeket, de ennél többet nem tudok róla.
*Követi fajtársa példáját és ő is gyorsan gázol bele a vízbe. Ahogy a vízbe ér a lába és a térde elmerül, egyre lejjebb kúszik, hogy egész teste a víz alá merüljön. Kellemetlen érzés, de nem küzd ellene. Tudja, hogy ez csak így megy. Nagy levegőket vesz, hogy pótolja, amelyet a hideg víz nyomott ki belőle. Ezek után következik a feje. Ez már egy nehezebb mutatvány. Nagy levegőt vesz, összehúzza izmait és a víz alá merül. Kevésbé kellemetlenebb, mikor az egész testével csinálja, de attól még rossz. Ahogy elfogy a levegője, visszabukik a felszínre. Letörli arcáról a vizet, vizes kezével, szóval csak a nagyja jön le, ezért többször végig kell mennie rajta. Ahogy megszabadul a víztől, odafigyel arra amit Zzul mond.*
-Rendben.
*Ha valaki más mondaná neki, akkor nem hallgatna rá, de Zzulra hallgat. Megbízik az ork társában. Kis köröket úszkál, megmossa haját és szakállát az út porától. Máris sokkal tisztábbnak érzi magát.
Zzul kérdésére elgondolkozik. Emlékszik, hogy hallott valamit, amit még a tenger zaja sem tudott elfojtani.*
-Igen, mintha rémlene valami. Hallottam is a Kikötőben szóbeszédeket, de ennél többet nem tudok róla.
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 14:12:10
Üzenet elküldve: 2025-08-01 14:12:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Most gyorsan szalad bele a vízbe. Tudja, hogy az elején sekély tud lenni, szóval az ugrást azt kihagyja, de nem fog lassan belegázolni, hogy majd egyszer majd hozzászokjon a teste a víz hőmérsékletéhez. Tudja, hogy amit most akar csinálni, az nem lesz kellemes, de muszáj, ha huzamosabb ideig akar a vízben tartózkodni. Gyorsan a víz alá bukik. A hideg víz mintha ezer késként vágná a testét és a tüdejét. A jó hír viszont, hogy a teste gyorsabban kezdi megszokni a hőmérsékletet. Felbukik a víz felszínére. Úgy tűnik a másik ork nem olyan szégyenlős mint mások. Gond nélkül megszabadul páncéljától és csatlakozik hozzá. Mikor Akaaruush a vízbe ér, addig már Zzul kellemesen lebeg a víz felszínén.*
-Remek a víz. Csak figyelj, hogy ne ússz túlságosan be. Beljebb sokkal erősebb a folyó sodrása. Bármilyen erős is vagy, nem tudsz ellene küzdeni, higgy nekem.
*Figyelmezteti a férfit még mielőtt az bemerészkedne a vízbe. Ahogy végig nézi nem tévedett. Tényleg erős alkatú. Két ilyen harcos még sokra viheti a jövőben.
~Vajon ő hallott a kürtszóról. Végül is mi is hallottuk a Kikötőből a kürtszót, akkor ő is.~*
-Te hallottad az a kürtszót?
*Reméli, hogy nomád orkként Akaaruush többet tud, mint ő.*
*Most gyorsan szalad bele a vízbe. Tudja, hogy az elején sekély tud lenni, szóval az ugrást azt kihagyja, de nem fog lassan belegázolni, hogy majd egyszer majd hozzászokjon a teste a víz hőmérsékletéhez. Tudja, hogy amit most akar csinálni, az nem lesz kellemes, de muszáj, ha huzamosabb ideig akar a vízben tartózkodni. Gyorsan a víz alá bukik. A hideg víz mintha ezer késként vágná a testét és a tüdejét. A jó hír viszont, hogy a teste gyorsabban kezdi megszokni a hőmérsékletet. Felbukik a víz felszínére. Úgy tűnik a másik ork nem olyan szégyenlős mint mások. Gond nélkül megszabadul páncéljától és csatlakozik hozzá. Mikor Akaaruush a vízbe ér, addig már Zzul kellemesen lebeg a víz felszínén.*
-Remek a víz. Csak figyelj, hogy ne ússz túlságosan be. Beljebb sokkal erősebb a folyó sodrása. Bármilyen erős is vagy, nem tudsz ellene küzdeni, higgy nekem.
*Figyelmezteti a férfit még mielőtt az bemerészkedne a vízbe. Ahogy végig nézi nem tévedett. Tényleg erős alkatú. Két ilyen harcos még sokra viheti a jövőben.
~Vajon ő hallott a kürtszóról. Végül is mi is hallottuk a Kikötőből a kürtszót, akkor ő is.~*
-Te hallottad az a kürtszót?
*Reméli, hogy nomád orkként Akaaruush többet tud, mint ő.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 13:57:03
Üzenet elküldve: 2025-08-01 13:57:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Hogy ismerne-e ő itt bárkit? Sajnos nem. Mennyivel könnyebb is lenne akkor, ha nem úgy menekült volna el, hogy fogalma sincs merre menjen és mit csináljon. De itt van. Idővel majd kiderül.*
-Sajnos nem láttam. A Kikötőből jövök, de még így sem találkoztam ilyen személlyel.
*Rázza nemlegesen a fejét. Válasza után egy kis csend telepszik rájuk. Ezt a csendet töri meg Zzulyaras kérdése.*
-Az egy kicsit bonyolultabb. Mondjuk úgy volt egy nagy összetűzés, majd otthon nélkül maradtam és most itt vagyok. Ez így a legrövidebb.
*Tényleg. Nem kell túlmagyaráznia a történteket. Még mindig rossz emlékként gyötrik a pusztítás emlékei. Pedig már egy év is eltelhetett azóta. Újra csend. Nem az a kínos csend. Ez olyan kellemesen ül kettejük közé. Nem azt mutatva, hogy nem tudnak vagy tudnának miről beszélni. Az egyedüli dolog ami a csendet megzavarja az a pallosról visszaverődő napfény. Már majdnem megdicsérni, mikor a férfi egy érdekes dolgot csinál. Előtte szabadul meg ruháitól. A törzsében ez nem volt ritkaság, ezért sem szégyenlős. Az viszont, hogy egy városi is így viselkedjen, lenyűgözi. Pedig azok általában nem szokták szeretni. Ő sem rest, így ugyanígy tesz.*
-Én is.
*Mondja, miközben megszabadul ruháitól. Ez beletelik pár percbe. Már amúgy is rég vett egy jó fürdőt. Legalább is nem sós vízben. A tengeri utazás izgalmas volt, de a szárazföldhöz szokva furcsa volt. Látta már a tengert, kisebb csónakban is ült, épp ezért nem volt megrémülve, de szokatlan volt. Ahogy megszabadul a ruháitól ő is a folyó felé veszi az irányt.*
*Hogy ismerne-e ő itt bárkit? Sajnos nem. Mennyivel könnyebb is lenne akkor, ha nem úgy menekült volna el, hogy fogalma sincs merre menjen és mit csináljon. De itt van. Idővel majd kiderül.*
-Sajnos nem láttam. A Kikötőből jövök, de még így sem találkoztam ilyen személlyel.
*Rázza nemlegesen a fejét. Válasza után egy kis csend telepszik rájuk. Ezt a csendet töri meg Zzulyaras kérdése.*
-Az egy kicsit bonyolultabb. Mondjuk úgy volt egy nagy összetűzés, majd otthon nélkül maradtam és most itt vagyok. Ez így a legrövidebb.
*Tényleg. Nem kell túlmagyaráznia a történteket. Még mindig rossz emlékként gyötrik a pusztítás emlékei. Pedig már egy év is eltelhetett azóta. Újra csend. Nem az a kínos csend. Ez olyan kellemesen ül kettejük közé. Nem azt mutatva, hogy nem tudnak vagy tudnának miről beszélni. Az egyedüli dolog ami a csendet megzavarja az a pallosról visszaverődő napfény. Már majdnem megdicsérni, mikor a férfi egy érdekes dolgot csinál. Előtte szabadul meg ruháitól. A törzsében ez nem volt ritkaság, ezért sem szégyenlős. Az viszont, hogy egy városi is így viselkedjen, lenyűgözi. Pedig azok általában nem szokták szeretni. Ő sem rest, így ugyanígy tesz.*
-Én is.
*Mondja, miközben megszabadul ruháitól. Ez beletelik pár percbe. Már amúgy is rég vett egy jó fürdőt. Legalább is nem sós vízben. A tengeri utazás izgalmas volt, de a szárazföldhöz szokva furcsa volt. Látta már a tengert, kisebb csónakban is ült, épp ezért nem volt megrémülve, de szokatlan volt. Ahogy megszabadul a ruháitól ő is a folyó felé veszi az irányt.*
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 13:35:19
Üzenet elküldve: 2025-08-01 13:35:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
-Zzulyaras. Örvendek.
*Válaszol kurtán az orknak. Szokatlan érzés egy másik orkkal beszélni. Eddig ilyenhez nem nagyon volt még szerencséje, a szüleit kivéve.*
-Mit csinálok?
*Ismétli meg a kérdést. Lehetne őszinte, hisz nem titok, hogy Mervet kereste.*
-Egy ismerősömet kerestem vagy ha tudsz róla valamit, akkor keresem. Egy csupa feketébe öltözött férfi. Arcát csuklya alá rejti. Feltűnő egy alak. Tegnap itt futottunk össze a folyónál.
*Mutat balra, lejjebb a folyón. Kétli, hogy Akaaruush látta volna. De fenntartja a reményt, hátha mégis.*
-Arra fürödtünk aztán tartottunk egy görbe estét a Kikötőben.
*A Vérkerti eseményeket nem említi meg. Arról jobb ha senki sem tud. Mivel Merv nincs itt, nem tudja veszélybe sodorni, magát viszont annál inkább. Ezért sem mond semmit.*
-Te mit keresel erre?
*Viszonozza a kérdést. Ahogy végignéz rajta, az ő története izgalmasabb lehet mint az övé. Ha jól látja igazán jó harcos felépítése van, vele egyfokú. Izmait nem rejti el. Míg Zzult páncélja takarja, addig Akaaruush sodronyinge szépen végig járja a férfi izmainak vonulatait. Fegyverein megakad a tekintete.
~Biztos tudja is használni őket.~
Pallosa élesen villan egyet a napfényben, ahogy a szél által mozgatott ágak, amelyet árnyékot nyújtanak, elmozdulnak, átengedve a napfényt. Valamiért fürdeni támadt kedve. Akárcsak a tegnapi nap.
~Miért is ne?~
Bármilyen figyelmeztetés nélkül kezdi levetni páncélzatát, ruháit és leteszi melléjük a fegyvereit.*
-Ha nem baj én megmártózok.
*Azzal otthagyja Akaaruusht. Bízik a másik orkban. Ő is jól felszerelt, mi oka volna lopni tőle?*
-Zzulyaras. Örvendek.
*Válaszol kurtán az orknak. Szokatlan érzés egy másik orkkal beszélni. Eddig ilyenhez nem nagyon volt még szerencséje, a szüleit kivéve.*
-Mit csinálok?
*Ismétli meg a kérdést. Lehetne őszinte, hisz nem titok, hogy Mervet kereste.*
-Egy ismerősömet kerestem vagy ha tudsz róla valamit, akkor keresem. Egy csupa feketébe öltözött férfi. Arcát csuklya alá rejti. Feltűnő egy alak. Tegnap itt futottunk össze a folyónál.
*Mutat balra, lejjebb a folyón. Kétli, hogy Akaaruush látta volna. De fenntartja a reményt, hátha mégis.*
-Arra fürödtünk aztán tartottunk egy görbe estét a Kikötőben.
*A Vérkerti eseményeket nem említi meg. Arról jobb ha senki sem tud. Mivel Merv nincs itt, nem tudja veszélybe sodorni, magát viszont annál inkább. Ezért sem mond semmit.*
-Te mit keresel erre?
*Viszonozza a kérdést. Ahogy végignéz rajta, az ő története izgalmasabb lehet mint az övé. Ha jól látja igazán jó harcos felépítése van, vele egyfokú. Izmait nem rejti el. Míg Zzult páncélja takarja, addig Akaaruush sodronyinge szépen végig járja a férfi izmainak vonulatait. Fegyverein megakad a tekintete.
~Biztos tudja is használni őket.~
Pallosa élesen villan egyet a napfényben, ahogy a szél által mozgatott ágak, amelyet árnyékot nyújtanak, elmozdulnak, átengedve a napfényt. Valamiért fürdeni támadt kedve. Akárcsak a tegnapi nap.
~Miért is ne?~
Bármilyen figyelmeztetés nélkül kezdi levetni páncélzatát, ruháit és leteszi melléjük a fegyvereit.*
-Ha nem baj én megmártózok.
*Azzal otthagyja Akaaruusht. Bízik a másik orkban. Ő is jól felszerelt, mi oka volna lopni tőle?*
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 13:11:27
Üzenet elküldve: 2025-08-01 13:11:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
-Akaaruus vagyok.
*Kezdi a bemutatkozást. Teljesen úgy viselkedik, mintha már vagy ezer éve ismerné a másikat. Kényelmesen leül mellé és kényelembe helyezi magát, már amennyire tudja. Nem tudja, hogy pontosan mivel kezdjen. Ahogy közelebb került a másikhoz, a kinézete alapján rögtön látta, hogy ő nem ugyanolyan nomád ork mint ő. Valószínűsíti, hogy a városba érkezésekor még csecsemő lehetett. Az meg sem fordul Akaaruush fejében, hogy itt születhetett. Pedig van rá esély, de ő ezzel nem számol. Helyette csak örül, hogy egy fajtársat talált magának, aki eddig még nem esett neki. Sokan rosszindulatúnak meg barbár népnek tartják az orkokat. Persze igazuk van. Ami nagyon fáj neki, hogy vannak olyanok, akik még a fajtársaikkal is kegyetlenkednek. Pedig nekik össze kell tartaniuk. Kevesen vannak, viszont nagyon erősek. Egy ork nagyon erős harcos tud lenni. Hátha még többen vannak.*
-Mit csinálsz itt?
*Beszédében érződik valami különlegesség. Valahogy furcsán formálja a hangokat. A törzse beszélte a közös nyelvet. Gyakran kereskedtek a többi várossal, de az ork gyökereiket is ápolták.*
-Akaaruus vagyok.
*Kezdi a bemutatkozást. Teljesen úgy viselkedik, mintha már vagy ezer éve ismerné a másikat. Kényelmesen leül mellé és kényelembe helyezi magát, már amennyire tudja. Nem tudja, hogy pontosan mivel kezdjen. Ahogy közelebb került a másikhoz, a kinézete alapján rögtön látta, hogy ő nem ugyanolyan nomád ork mint ő. Valószínűsíti, hogy a városba érkezésekor még csecsemő lehetett. Az meg sem fordul Akaaruush fejében, hogy itt születhetett. Pedig van rá esély, de ő ezzel nem számol. Helyette csak örül, hogy egy fajtársat talált magának, aki eddig még nem esett neki. Sokan rosszindulatúnak meg barbár népnek tartják az orkokat. Persze igazuk van. Ami nagyon fáj neki, hogy vannak olyanok, akik még a fajtársaikkal is kegyetlenkednek. Pedig nekik össze kell tartaniuk. Kevesen vannak, viszont nagyon erősek. Egy ork nagyon erős harcos tud lenni. Hátha még többen vannak.*
-Mit csinálsz itt?
*Beszédében érződik valami különlegesség. Valahogy furcsán formálja a hangokat. A törzse beszélte a közös nyelvet. Gyakran kereskedtek a többi várossal, de az ork gyökereiket is ápolták.*
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 12:57:42
Üzenet elküldve: 2025-08-01 12:57:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Gondolataiba van merülve.
~Merre lehet Merv? Miért viselkedett ilyen furán? Közelehet a viselkedéséhez, annak amit a vérkertben csinált? Vagyis, hogy Sa'Theretnek ajánlotta szolgálatait?~
Aggasztja ez az egész. Viszont most itt az ideje, hogy magával törődjön. A pletykák egyre hangosabbak és még alig egy napja hallatszott a kürtszó. Nem érzi biztonságban magát a városban. A törvények őt védik, de vajon meddig? Erős, ehhez kétség sem fér, de egy város ellen ő sem tudna védekezni. Az elhatározása egyre tisztább és biztosabb. Talán tényleg itt lenne az ideje utánanézni mi is lehet ez az egész. Csak nem felkészületlenül. A piacon mindent megtud venni. Gondolatai forgatagából egy köszönés zökkenti ki. A hang irányába fordul. Meglepetésére egy másik ork közeledik hozzá. Nem rejti el meglepettséget.*
-Üdv!
*Int vissza a másiknak.
~Vajon mit akarhat?~
A pletykák egyre hangosabban kezdenek szólni a fejében. A másik öltözete nem segít abban, hogy ne gondoljon azonnal rosszra. Szíve hevesen kezd el dobogni. Vajon miért?*
-Miben segíthetek?
*Kérdezi tisztán, de mély hangján.*
*Gondolataiba van merülve.
~Merre lehet Merv? Miért viselkedett ilyen furán? Közelehet a viselkedéséhez, annak amit a vérkertben csinált? Vagyis, hogy Sa'Theretnek ajánlotta szolgálatait?~
Aggasztja ez az egész. Viszont most itt az ideje, hogy magával törődjön. A pletykák egyre hangosabbak és még alig egy napja hallatszott a kürtszó. Nem érzi biztonságban magát a városban. A törvények őt védik, de vajon meddig? Erős, ehhez kétség sem fér, de egy város ellen ő sem tudna védekezni. Az elhatározása egyre tisztább és biztosabb. Talán tényleg itt lenne az ideje utánanézni mi is lehet ez az egész. Csak nem felkészületlenül. A piacon mindent megtud venni. Gondolatai forgatagából egy köszönés zökkenti ki. A hang irányába fordul. Meglepetésére egy másik ork közeledik hozzá. Nem rejti el meglepettséget.*
-Üdv!
*Int vissza a másiknak.
~Vajon mit akarhat?~
A pletykák egyre hangosabban kezdenek szólni a fejében. A másik öltözete nem segít abban, hogy ne gondoljon azonnal rosszra. Szíve hevesen kezd el dobogni. Vajon miért?*
-Miben segíthetek?
*Kérdezi tisztán, de mély hangján.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 12:42:33
Üzenet elküldve: 2025-08-01 12:42:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nem tud elaludni. A csend nem hagyja. A fejében lévő emlékek zaja nem hagyja pihenni. Először a könyökeire támaszkodik és úgy néz körbe, hogy pontosan milyen fa alatt is lehet. Ne mintha nagyon értene hozzájuk. Ami nagyon feltűnő neki az azok a fagyöngyök. Nyögve kel fel a földről és nyúl az egyik gyöngy után. Szemei elé egy érdekes jelenet tárul. Egy párocskát lát, akik mintha valamilyen hídon álldogálnának. Hangot nem hall, viszont mindent nagyon tisztán lát. A pár egymáshoz fordul és megcsókolják egymást. Akaaruush undorodva fordul el. Morog az orra alá valamit, de nem kivehető, hogy egyáltalán az egy szó lett volna, vagy tényleg csak egy morgás. Nem tépi le a fagyöngyöt. Ki tudja, hogy milyen mágia az ami csapdába ejtette ezt a jelenetet? Még a végén ő is egy ilyen fagyöngy csapdájába esne. Még a hideg is kirázza, pedig az idő kellemes. Kirázza fejéből a gondolatot. Elhagyja a fát. Az ágakat óvatos szétnyitja, nehogy kárt tegyen a varázsfában. A fa ágai puhának érződnek az ő kemény tenyeréhez képest. Óvatosan engedi vissza őket a helyére, majd megfordul a folyó irányába és elindul. Körülnéz. Egy furcsa alak sziluettjét pillantja meg. Elindul felé és akkor látja, meg hogy egy ork az. Felcsillan a szeme. Vidáman, vagyis az előző érzelmeihez képest vidámabban, lépdel a fajtársa közelébe.*
-Üdv, barátom.
*Hangja rekedtes és durva. Még ezt a két szót is olyan erősen mondja, mintha mindjárt letámadna egy falut és mindenkit kard élre hányna.*
*Nem tud elaludni. A csend nem hagyja. A fejében lévő emlékek zaja nem hagyja pihenni. Először a könyökeire támaszkodik és úgy néz körbe, hogy pontosan milyen fa alatt is lehet. Ne mintha nagyon értene hozzájuk. Ami nagyon feltűnő neki az azok a fagyöngyök. Nyögve kel fel a földről és nyúl az egyik gyöngy után. Szemei elé egy érdekes jelenet tárul. Egy párocskát lát, akik mintha valamilyen hídon álldogálnának. Hangot nem hall, viszont mindent nagyon tisztán lát. A pár egymáshoz fordul és megcsókolják egymást. Akaaruush undorodva fordul el. Morog az orra alá valamit, de nem kivehető, hogy egyáltalán az egy szó lett volna, vagy tényleg csak egy morgás. Nem tépi le a fagyöngyöt. Ki tudja, hogy milyen mágia az ami csapdába ejtette ezt a jelenetet? Még a végén ő is egy ilyen fagyöngy csapdájába esne. Még a hideg is kirázza, pedig az idő kellemes. Kirázza fejéből a gondolatot. Elhagyja a fát. Az ágakat óvatos szétnyitja, nehogy kárt tegyen a varázsfában. A fa ágai puhának érződnek az ő kemény tenyeréhez képest. Óvatosan engedi vissza őket a helyére, majd megfordul a folyó irányába és elindul. Körülnéz. Egy furcsa alak sziluettjét pillantja meg. Elindul felé és akkor látja, meg hogy egy ork az. Felcsillan a szeme. Vidáman, vagyis az előző érzelmeihez képest vidámabban, lépdel a fajtársa közelébe.*
-Üdv, barátom.
*Hangja rekedtes és durva. Még ezt a két szót is olyan erősen mondja, mintha mindjárt letámadna egy falut és mindenkit kard élre hányna.*
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 12:27:20
Üzenet elküldve: 2025-08-01 12:27:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Türelmetlen. Nem tudja, hogy Merv merre lehet. Tudja, hogy a másikért nem kell nagyon aggódnia. Képes ő magára vigyázni, de Annottahval való viselkedése aggasztja. Nehogy súlyos bajba keverje Merv magát. Az ebédje óta legalább két-három óra eltelhetett, de nem találja a férfit. Nagy levegőt vesz és hangosan kifújja az orrán a levegőt. Ha Mervnek idő kell, hát megadja neki.
Hogy valahogy mégis megtartsa a jó emlékeket lemegy a folyópartra. Léptei zaját elnyomja a homok és a fű. Megáll és csak nézi a folyót, ahogy az nagy sebességgel zúdul lefelé a tenger irányába. A nap sugarai elől egy fa árnyékába menekül. Behunyja szemeit és mélyet szippant a friss levegőböl. Újra kell kezdenie most mindent. A legjobb kiindulópont a kürtszó. Ha a pletykák igazak és tényleg orkok, lehet még a szolgálatait is felajánlhatná. Ezen még gondolkoznia kell. Hiszen Zzul maga távol áll a nomád orkoktól. Ő a városban született. Meg merre menne? A fogadóban a pusztát emlegették.*
*Türelmetlen. Nem tudja, hogy Merv merre lehet. Tudja, hogy a másikért nem kell nagyon aggódnia. Képes ő magára vigyázni, de Annottahval való viselkedése aggasztja. Nehogy súlyos bajba keverje Merv magát. Az ebédje óta legalább két-három óra eltelhetett, de nem találja a férfit. Nagy levegőt vesz és hangosan kifújja az orrán a levegőt. Ha Mervnek idő kell, hát megadja neki.
Hogy valahogy mégis megtartsa a jó emlékeket lemegy a folyópartra. Léptei zaját elnyomja a homok és a fű. Megáll és csak nézi a folyót, ahogy az nagy sebességgel zúdul lefelé a tenger irányába. A nap sugarai elől egy fa árnyékába menekül. Behunyja szemeit és mélyet szippant a friss levegőböl. Újra kell kezdenie most mindent. A legjobb kiindulópont a kürtszó. Ha a pletykák igazak és tényleg orkok, lehet még a szolgálatait is felajánlhatná. Ezen még gondolkoznia kell. Hiszen Zzul maga távol áll a nomád orkoktól. Ő a városban született. Meg merre menne? A fogadóban a pusztát emlegették.*
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-01 10:42:16
Üzenet elküldve: 2025-08-01 10:42:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Hosszú gyalogúton van túl. Hajóval érkezett a Kikötőbe, majd onnan egészen Artheniorig gyalogolt. Már jó ideje menetelt a sivatagban és Wegtoren környékén, mire talált magának egy hajót ami a Kikötőig elhozta. Menekülnie kellett. Soha nem futamodik meg a harc elől, de ebben az esetben nem tehetett mást. A pusztítás ellen nem tudott volna mit csinálni. Legjobb esélye a túlélésre az volt, ha menekül. Hiába tudja, hogy ez volt az egyetlen esélye és mások mondták, hogy fusson a harc helyett, akkor is rossz érzés. Nem ő az egyetlen aki megmenekült. Viszont itt magányos. Egyedül van. Azt sem tudja pontosan mit csináljon, merre menjen. A folyó partján pihen meg. Kimerülve fekszik a fűben, egy hatalmas fa árnyékában. Akaaruush nem idevaló, nem ismeri a fát. De annak ágai minden hangot kizárnak. Teljes csend uralkodik bent. Nézi a fa lefelé csüngő ágait, leveleit. A fénylő fagyöngyöket, melyek felkeltik érdeklődését. Viszont nem törődik velük. Behunyja szemét és csak pihen.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-31 18:07:46
Üzenet elküldve: 2025-07-31 18:07:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1117
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1117
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Vakmerő
*Ha a Kikötőben a világítótorony és környéke a kedvenc helye, akkor Artheniorban egyértelműen ez a tisztás az, köztük is leginkább az Álomfűz, melynek lombjai alatt el lehet bújni akár az egész világ elől, ha az ember lányának épp arra van szüksége. Ha pedig a hang hiányzik, amit az okoz, ahogy a tenger vize a szirt aljának csapódik, akkor ott van a folyópart, ami persze nem ugyanolyan, mint a hatalmas, végtelennek tűnő tenger, de az is valami.
Lassan leszáll a lováról, innen már a kantárjánál fogva vezeti majd gyalogszerrel Árnyékot, míg haza nem érnek a polgárnegyedi otthonába.*
- Ügyes voltál Árnyék! Köszönöm, hogy elvittél és… örülök, hogy elvihettél. *Még mindig nem tette túl magát a hátas halálán, ami valójában meg sem történt, hála Mainak. Még ha kicsit más is lett, kicsit tüzes, de itt van vele, és ez a lényeg.*
Lassan leszáll a lováról, innen már a kantárjánál fogva vezeti majd gyalogszerrel Árnyékot, míg haza nem érnek a polgárnegyedi otthonába.*
- Ügyes voltál Árnyék! Köszönöm, hogy elvittél és… örülök, hogy elvihettél. *Még mindig nem tette túl magát a hátas halálán, ami valójában meg sem történt, hála Mainak. Még ha kicsit más is lett, kicsit tüzes, de itt van vele, és ez a lényeg.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-30 17:00:35
Üzenet elküldve: 2025-07-30 17:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pusztai Venthel//
* Homlokráncolva hallgatja a férfit. Hihetetlennek tűnő meséje percről percre értelmét nyeri. A bandita kérdés különösen megmozgatja a fantáziáját. *
- Vagy úgy, szóval banditák. Talán a romvárosi csürhe kint portyázna?
* Szavait szinte csak az orra alatt mondja. Nem szeretne ötletet adni a férfinak. Még a végén egy szál semmibe rontana be a helyre. Rövid életet nem jó élet. *
- A kocsmában kerestél mestert?
* Nem kötekedni szeretne, csupán érdekesnek titulálja a mondandóját. Még mindig jobb, mint a temetőben keresni. A nőről mondottakra elkezdi simogatni állát. Kész pszichopatának tűnik a leírásából. *
- Várjál. Szóval találkoztál egy nővel, aki egyből elvitt a lakására, majd hirtelen megnőtek a fogai és a karmai. Ezen felül, amint elkezdett énekelni egyből ledermedtél?
* Két lehetséges opciót lát maga előtt a félvér. A férfi úgy be van állva, mint még soha senki, vagy a városban van egy elszabadult démon fattya. Az előbbivel képtelen bármit is kezdeni, viszont, ha az utóbbi valamilyen formában valódi lenne, az kicsit felkavarná az állóvizet a városban.
Megfordul, majd visszasétál a ketrecéhez, majd felveszi a földről. A benne lévő varjú károg, biztos tudja, hogy mi jön ezután. *
- Mutasd az utat. Megnézem, hogy igazat beszélsz e. Azonban, hogy tudd, a városban nincs szó eltűnésekről. Szóval vagy te vagy az egyetlen, akivel megpróbálkoztak, vagy az első, vagy pedig álmodtad az egészet. Na, gyere.
* Homlokráncolva hallgatja a férfit. Hihetetlennek tűnő meséje percről percre értelmét nyeri. A bandita kérdés különösen megmozgatja a fantáziáját. *
- Vagy úgy, szóval banditák. Talán a romvárosi csürhe kint portyázna?
* Szavait szinte csak az orra alatt mondja. Nem szeretne ötletet adni a férfinak. Még a végén egy szál semmibe rontana be a helyre. Rövid életet nem jó élet. *
- A kocsmában kerestél mestert?
* Nem kötekedni szeretne, csupán érdekesnek titulálja a mondandóját. Még mindig jobb, mint a temetőben keresni. A nőről mondottakra elkezdi simogatni állát. Kész pszichopatának tűnik a leírásából. *
- Várjál. Szóval találkoztál egy nővel, aki egyből elvitt a lakására, majd hirtelen megnőtek a fogai és a karmai. Ezen felül, amint elkezdett énekelni egyből ledermedtél?
* Két lehetséges opciót lát maga előtt a félvér. A férfi úgy be van állva, mint még soha senki, vagy a városban van egy elszabadult démon fattya. Az előbbivel képtelen bármit is kezdeni, viszont, ha az utóbbi valamilyen formában valódi lenne, az kicsit felkavarná az állóvizet a városban.
Megfordul, majd visszasétál a ketrecéhez, majd felveszi a földről. A benne lévő varjú károg, biztos tudja, hogy mi jön ezután. *
- Mutasd az utat. Megnézem, hogy igazat beszélsz e. Azonban, hogy tudd, a városban nincs szó eltűnésekről. Szóval vagy te vagy az egyetlen, akivel megpróbálkoztak, vagy az első, vagy pedig álmodtad az egészet. Na, gyere.
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-30 15:48:45
Üzenet elküldve: 2025-07-30 15:48:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ettvallder Skyy//
- Mi? Nem.
*Kicsit össze is zavarodik, aztán végig gondolva rájön, hogy tényleg nem magyarázta el elég részletesen a dolgot. Egész friss benne az emlék, és próbált annyira lényegre törő lenni, amennyire csak lehet.
Az ölébe huppanó kulacsot gondolkodás nélkül megragadja, és őrült módon inni kezd. Nagyon szomjas volt már, a rengeteg futás, stressz, és a meleg megtette hatását.
Amint végez az ivással, hálásan bólint, majd egy mély levegővel újrakezdi.*
- A sebet hatokkal ezelőtt kaptam, mikor leégették a tanyánkat. A szüleim ott vesztek. *Fájdalmasan a fegyveres szemébe néz.* - Banditák. Bosszút akartam állni, miután tudtam újra mozogni, a városba jöttem, mert Arthenior irányába lovagoltak el aznap éjjel. Fegyveroktatót kerestem, aki inasnak fogadna maga mellé, hogy megtanulhassak harcolni.
*Vesz egy szusszanásnyi szünetet. Igyekszik gondosan fogalmazni, mert most jön a problémás rész.*
- A fogadóban megismertem ezt a nőt. Azt mondta, ismer valakit, aki tanítana. Elkísért egy romos házhoz, majd odabent elkezdett valami... Valami furcsát mondani nekem pókokról, a megölésemről, meg hogy a hálómba fognak keveredni. Nem értettem! *Szavait nyomatékosítandó meg is kopogtatja homlokát.* - Aztán hirtelen karmokat növesztett a nő! Meg nagy fogakat! Kígyónyelve volt! Majdnem szörnyethaltam, hozzávágtam egy kancsót, és elfutottam! Aztán...
*Kicsit itt is elmereng a szavakon, nem tudja tökéletesen leírni, mit is élt át ezután.*
- Elkezdett énekelni. Már messze jártam, de ahogy meghallottam, gyökeret eresztett a lábam. Nem tudtam mozogni! Mikor közel ért, és abbahagyta az éneklést, visszatért a józan eszem és tovább rohantam, azt hittem nekem végem!
*Szemei könnyesek, látszik rajta, hogy még mindig halálra van rémülve.*
- Reménykedem, hogy érted, miről beszélek... Akkor nem járnak errefelé mindennap ilyen lények, ugye? Ugye?
- Mi? Nem.
*Kicsit össze is zavarodik, aztán végig gondolva rájön, hogy tényleg nem magyarázta el elég részletesen a dolgot. Egész friss benne az emlék, és próbált annyira lényegre törő lenni, amennyire csak lehet.
Az ölébe huppanó kulacsot gondolkodás nélkül megragadja, és őrült módon inni kezd. Nagyon szomjas volt már, a rengeteg futás, stressz, és a meleg megtette hatását.
Amint végez az ivással, hálásan bólint, majd egy mély levegővel újrakezdi.*
- A sebet hatokkal ezelőtt kaptam, mikor leégették a tanyánkat. A szüleim ott vesztek. *Fájdalmasan a fegyveres szemébe néz.* - Banditák. Bosszút akartam állni, miután tudtam újra mozogni, a városba jöttem, mert Arthenior irányába lovagoltak el aznap éjjel. Fegyveroktatót kerestem, aki inasnak fogadna maga mellé, hogy megtanulhassak harcolni.
*Vesz egy szusszanásnyi szünetet. Igyekszik gondosan fogalmazni, mert most jön a problémás rész.*
- A fogadóban megismertem ezt a nőt. Azt mondta, ismer valakit, aki tanítana. Elkísért egy romos házhoz, majd odabent elkezdett valami... Valami furcsát mondani nekem pókokról, a megölésemről, meg hogy a hálómba fognak keveredni. Nem értettem! *Szavait nyomatékosítandó meg is kopogtatja homlokát.* - Aztán hirtelen karmokat növesztett a nő! Meg nagy fogakat! Kígyónyelve volt! Majdnem szörnyethaltam, hozzávágtam egy kancsót, és elfutottam! Aztán...
*Kicsit itt is elmereng a szavakon, nem tudja tökéletesen leírni, mit is élt át ezután.*
- Elkezdett énekelni. Már messze jártam, de ahogy meghallottam, gyökeret eresztett a lábam. Nem tudtam mozogni! Mikor közel ért, és abbahagyta az éneklést, visszatért a józan eszem és tovább rohantam, azt hittem nekem végem!
*Szemei könnyesek, látszik rajta, hogy még mindig halálra van rémülve.*
- Reménykedem, hogy érted, miről beszélek... Akkor nem járnak errefelé mindennap ilyen lények, ugye? Ugye?
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-30 14:54:11
Üzenet elküldve: 2025-07-30 14:54:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pusztai Venthel//
* Percről percre egyre biztosabb a tényben, miszerint az idegen ártalmatlan, meggyőzve ugyan nincs, de már nem fogja kardját, hanem mellkasánál összefont kezekkel hallgatja a történetét. *
- Szóval a te véred.
* Végignéz a férfi arcán. Ránézni is kellemetlen, hát még átélni milyen lehet? Nem az első eset, hogy valami eldeformált arcot kell néznie, de azok fele harcos volt és rendes csatában szerezte a saját sebét. Természetesen egytől egyig büszkék is rá, de ez a férfi? *
- Ronda egy dolog.
* Nem köntörfalaz, s nem is zavartatja magát, bármennyire is tűnik pofátlannak. A nő megemlítésére megemeli egyik szemöldökét. Lepődöttsége nem abból fakad, hogy egy nő elől menekült, hanem mert a félvér a sebet is a nőhöz kapcsolja. *
- Ez a nő, ő adta neked ezt a sebet ajándékba?
* Ismer ő kemény és elmebeteg nőket egyaránt. Az utóbbival nem érdemes packázni, az előbbivel csak saját felelősségre. Hallgatja a másikat s egy igazán abszurd dolog üti meg a fülét. *
- Hogy mit mondtál? Átalakult? Na, idefigyelj, nem ittál többet, mint kellett volna? Tessék itt a kulacsom, igyál, aztán kezd előröl, mert amit mondasz, annak semmi értelme.
* Ölébe dobja a kulacsát. Friss hideg víz leledzik benne. Épp a városból kifele töltötte fel. Ha ez segít a másiknak, hogy ne hadováljon hülyeségeket, akkor megéri. Egy igazán furcsa alakba botlott bele. *
- Én se, szóval emlékezz jobban, mert ezt senki sem fogja elhinni. Egy nő aki átalakult valami rémséggé? Nem mondom, a házasság után előfordul néhányszor, de ennyire nem lehet rossz a helyzet.
* Percről percre egyre biztosabb a tényben, miszerint az idegen ártalmatlan, meggyőzve ugyan nincs, de már nem fogja kardját, hanem mellkasánál összefont kezekkel hallgatja a történetét. *
- Szóval a te véred.
* Végignéz a férfi arcán. Ránézni is kellemetlen, hát még átélni milyen lehet? Nem az első eset, hogy valami eldeformált arcot kell néznie, de azok fele harcos volt és rendes csatában szerezte a saját sebét. Természetesen egytől egyig büszkék is rá, de ez a férfi? *
- Ronda egy dolog.
* Nem köntörfalaz, s nem is zavartatja magát, bármennyire is tűnik pofátlannak. A nő megemlítésére megemeli egyik szemöldökét. Lepődöttsége nem abból fakad, hogy egy nő elől menekült, hanem mert a félvér a sebet is a nőhöz kapcsolja. *
- Ez a nő, ő adta neked ezt a sebet ajándékba?
* Ismer ő kemény és elmebeteg nőket egyaránt. Az utóbbival nem érdemes packázni, az előbbivel csak saját felelősségre. Hallgatja a másikat s egy igazán abszurd dolog üti meg a fülét. *
- Hogy mit mondtál? Átalakult? Na, idefigyelj, nem ittál többet, mint kellett volna? Tessék itt a kulacsom, igyál, aztán kezd előröl, mert amit mondasz, annak semmi értelme.
* Ölébe dobja a kulacsát. Friss hideg víz leledzik benne. Épp a városból kifele töltötte fel. Ha ez segít a másiknak, hogy ne hadováljon hülyeségeket, akkor megéri. Egy igazán furcsa alakba botlott bele. *
- Én se, szóval emlékezz jobban, mert ezt senki sem fogja elhinni. Egy nő aki átalakult valami rémséggé? Nem mondom, a házasság után előfordul néhányszor, de ennyire nem lehet rossz a helyzet.
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-30 13:52:31
Üzenet elküldve: 2025-07-30 13:52:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ettvallder Skyy//
*Ő is nagyon jól tudja, hogy valószínűleg a városőrség nem erre tanyázik; legalábbis sejtelme van róla, minekutána a várost nem igazán ismeri. A pillanat hevében viszont az egyetlen ösztöni gondolata az volt, hogy minél nagyobb távolságot építsen közte és a szörnyeteg között, az irány, a cél és minden más pedig másodlagos volt. Arról nem is beszélve, hogy talán nem is hangzik olyan rosszul eltűnni ebből a városból. Szülei gyilkosát jött keresni, mert errefelé lovagoltak el azon az éjszakán, és az első ember aki ebben a városban hozzászólt nem volt más, mint egy kígyónyelvű, karmos, agyaras lény, aki ki akarta belezni. És mindez lényegében bő hat fertályórával azután történt, hogy egyáltalán megérkezett ide.
Igen, tényleg városőrnek tűnik a férfi. Venthel egyre nyugodtabb lesz, az állandó pánik ami a szemeiben kavarog szép lassan kisimulni látszik.*
- Vér? *Kérdezi először értetlenül, majd visszaemlékszik a menekülésre.* - Az enyém.
*Ezzel rámutat behegesedett, összeégett arcára, s talán a másik láthatja is, hogy egy-egy heg vagy fodor felszakadt, s az volt a vér forrása.*
- Egy nő elől. *Mondja enyhén szégyenkezve. Tart egy kis szünetet, ha a férfi ki akarja röhögni, hát tegye, majd folytatja.* - Elcsábított egy házba, és valami szörnyszülött alakját vette fel. Az életemért futottam. Aztán nem bírtam tovább.
*Ha Ettvallder nem bánja, a magzatpózból visszaverekedi magát ülő helyzetbe, hátát a fának vetve. Ekkor egy alapos megfigyelő számára feltűnhet, hogy nincsenek fegyverei; meg úgy nagyjából semmilye.
Felnyög mozgás közben. Iszonyatosan fájnak a lábai a sok futás után. Kimerült, mintha napok óta megállás nélkül futott volna, túlságosan igénybe vették a testét az elmúlt napok.*
- Soha nem is hallottam arról, hogy ilyen lények is léteznek... *Néz maga elé hitetlenkedve, inkább magában motyogva, mintsem a férfinak szánva.*
*Ő is nagyon jól tudja, hogy valószínűleg a városőrség nem erre tanyázik; legalábbis sejtelme van róla, minekutána a várost nem igazán ismeri. A pillanat hevében viszont az egyetlen ösztöni gondolata az volt, hogy minél nagyobb távolságot építsen közte és a szörnyeteg között, az irány, a cél és minden más pedig másodlagos volt. Arról nem is beszélve, hogy talán nem is hangzik olyan rosszul eltűnni ebből a városból. Szülei gyilkosát jött keresni, mert errefelé lovagoltak el azon az éjszakán, és az első ember aki ebben a városban hozzászólt nem volt más, mint egy kígyónyelvű, karmos, agyaras lény, aki ki akarta belezni. És mindez lényegében bő hat fertályórával azután történt, hogy egyáltalán megérkezett ide.
Igen, tényleg városőrnek tűnik a férfi. Venthel egyre nyugodtabb lesz, az állandó pánik ami a szemeiben kavarog szép lassan kisimulni látszik.*
- Vér? *Kérdezi először értetlenül, majd visszaemlékszik a menekülésre.* - Az enyém.
*Ezzel rámutat behegesedett, összeégett arcára, s talán a másik láthatja is, hogy egy-egy heg vagy fodor felszakadt, s az volt a vér forrása.*
- Egy nő elől. *Mondja enyhén szégyenkezve. Tart egy kis szünetet, ha a férfi ki akarja röhögni, hát tegye, majd folytatja.* - Elcsábított egy házba, és valami szörnyszülött alakját vette fel. Az életemért futottam. Aztán nem bírtam tovább.
*Ha Ettvallder nem bánja, a magzatpózból visszaverekedi magát ülő helyzetbe, hátát a fának vetve. Ekkor egy alapos megfigyelő számára feltűnhet, hogy nincsenek fegyverei; meg úgy nagyjából semmilye.
Felnyög mozgás közben. Iszonyatosan fájnak a lábai a sok futás után. Kimerült, mintha napok óta megállás nélkül futott volna, túlságosan igénybe vették a testét az elmúlt napok.*
- Soha nem is hallottam arról, hogy ilyen lények is léteznek... *Néz maga elé hitetlenkedve, inkább magában motyogva, mintsem a férfinak szánva.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-30 13:31:16
Üzenet elküldve: 2025-07-30 13:31:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pusztai Venthel//
* Hogy mégis mire számít az ember felébresztésével? Valami öntelt erkölcstelen alakra, aki az első pillantásra nekiront. Talán van már annyi tekintélye a kaszárnyában, hogy elhiggyék, hogy önvédelem volt, de igazából nem is vallaná be, ha a torkát metszené egy jöttment banditának. Messze vannak mindentől és beletelne egy kis időbe, míg bárki megtalálná.
Rúg egyet, majd kettőt, harmadikra riad fel az idegen. A hirtelen mozdulatra elhiszi, hogy támadni készül és már félig elő is húzza kardját az ellentámadás nevében, mire a másik magzatpózba kerül a lábai alá. *
- Mi a…
* Elharapja a végén a meglepődött szavakat. Hát így viselkedne egy alattomos gyilkos? Nem. Így csak az viselkedik, aki képtelen megvédeni magát. Bizonyára összekeverheti valakivel, ezt a vak is látja. Életében nem látta az alakot, ez biztos fordítva is igaz, hacsak nem egy sárvárosi szökevény, esetleg egy kikötői túlélő. Máskülönben kizárt. *
- Ha a városőrséget keresed, akkor nagyon eltévedtél. Előbb fogsz kiérni a város fennhatósága alól, minthogy elérd a kaszárnyát, ha így folytatod.
* Kardja visszakerül a hüvelyének védelme mögé, de keze továbbra is a markolaton pihen. Nem hatotta meg a férfi, így még mindig valami csapdára számít. *
- Na, haladjunk sorjában. Először is, kinek a vére volt rajtad? Másodszor, ki elől menekülsz? Harmadszor, miért kell a városőrség. Hacsak nem valami nagyobb dolog, úgy várhatsz a segítségükre. Eléggé elfoglaltak mostanság.
* Az utóbbi csak egy hasznos észrevétel. Épp a nemesség seggét nyalják tisztává. Amíg nem várják el, hogy ő is így tegyen, addig őt nem érdekli. Azonban kíváncsi a férfi történetére. Túl sok a kérdés, de egyelőre kevés a magyarázat. A félvér nem hülye. Megfelelő magyarázat nélkül nem fog segíteni az alaknak, még a végén saját vesztébe fog rohanni. *
* Hogy mégis mire számít az ember felébresztésével? Valami öntelt erkölcstelen alakra, aki az első pillantásra nekiront. Talán van már annyi tekintélye a kaszárnyában, hogy elhiggyék, hogy önvédelem volt, de igazából nem is vallaná be, ha a torkát metszené egy jöttment banditának. Messze vannak mindentől és beletelne egy kis időbe, míg bárki megtalálná.
Rúg egyet, majd kettőt, harmadikra riad fel az idegen. A hirtelen mozdulatra elhiszi, hogy támadni készül és már félig elő is húzza kardját az ellentámadás nevében, mire a másik magzatpózba kerül a lábai alá. *
- Mi a…
* Elharapja a végén a meglepődött szavakat. Hát így viselkedne egy alattomos gyilkos? Nem. Így csak az viselkedik, aki képtelen megvédeni magát. Bizonyára összekeverheti valakivel, ezt a vak is látja. Életében nem látta az alakot, ez biztos fordítva is igaz, hacsak nem egy sárvárosi szökevény, esetleg egy kikötői túlélő. Máskülönben kizárt. *
- Ha a városőrséget keresed, akkor nagyon eltévedtél. Előbb fogsz kiérni a város fennhatósága alól, minthogy elérd a kaszárnyát, ha így folytatod.
* Kardja visszakerül a hüvelyének védelme mögé, de keze továbbra is a markolaton pihen. Nem hatotta meg a férfi, így még mindig valami csapdára számít. *
- Na, haladjunk sorjában. Először is, kinek a vére volt rajtad? Másodszor, ki elől menekülsz? Harmadszor, miért kell a városőrség. Hacsak nem valami nagyobb dolog, úgy várhatsz a segítségükre. Eléggé elfoglaltak mostanság.
* Az utóbbi csak egy hasznos észrevétel. Épp a nemesség seggét nyalják tisztává. Amíg nem várják el, hogy ő is így tegyen, addig őt nem érdekli. Azonban kíváncsi a férfi történetére. Túl sok a kérdés, de egyelőre kevés a magyarázat. A félvér nem hülye. Megfelelő magyarázat nélkül nem fog segíteni az alaknak, még a végén saját vesztébe fog rohanni. *
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-30 13:16:20
Üzenet elküldve: 2025-07-30 13:16:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ettvallder Skyy//
*Lángok. Hat alak. Melléjük áll egy hetedik. Arcukat homály fedi, ahogy a tűz fénye hátuk mögött túl fényesen ragyog, bár a sziluettből ki tudja venni a hat bandita alakját, s a hetedik egy nő. A hat férfi fegyvert ragad, a hetedik pedig karmokat növeszt, s mindannyian megrohamozzák a fiút. Mielőtt még odaérnének, a lángok egy falat képeznek köztük, mintha a tűz csak megvédeni akarná Venthelt. A lángokból egy alak rajzolódik ki, emberforma, viszont teste izzik, mint a parázs. Egyre közelebb ér az ifjúhoz, majd végül mintha csókot lehelne arcára. A mozdulat jószándékúnak tűnik, viszont ő felordít, ahogy a lángok a húsába marnak, és megégetik arcát. A vergődésben lába hirtelen nekiütközik valaminek; szülei holtteste. Ezen a ponton a fiú eltörik: teljes pánik lesz úrrá rajta, majd mintha kizuhanna a világból, s minden más szereplője is zuhanna vele együtt.
Riadtan ébred. Homloka gyöngyözik, szeme kidülledt, s zihál. Lábánál, ott ahol eddig szülei élettelen testét érezte, most egy másik láb rugdossa. Még félálomban egy darabig bámulja ezt a jelenetet, majd összehúzza magát magzatpózba. Kicsi akar lenni, olyan kicsi, hogy észre se vegyék.*
- Ne bánts...
*Suttogja erőtlenül, majd ha amaz nem kezdeményez semmilyen atrocitást, felnéz, és végig méri vélt támadóját.
Nem nő, van haja, remélhetőleg foga is, kardja pedig nem az a kard, amit ő olyannyira keres. Egy harcos, nagy valószínűséggel.*
- Te... Te városőr vagy? Segíts!
*Hangjába már több erő került az imént, arca is mintha megkönnyebbülést mutatna.*
*Lángok. Hat alak. Melléjük áll egy hetedik. Arcukat homály fedi, ahogy a tűz fénye hátuk mögött túl fényesen ragyog, bár a sziluettből ki tudja venni a hat bandita alakját, s a hetedik egy nő. A hat férfi fegyvert ragad, a hetedik pedig karmokat növeszt, s mindannyian megrohamozzák a fiút. Mielőtt még odaérnének, a lángok egy falat képeznek köztük, mintha a tűz csak megvédeni akarná Venthelt. A lángokból egy alak rajzolódik ki, emberforma, viszont teste izzik, mint a parázs. Egyre közelebb ér az ifjúhoz, majd végül mintha csókot lehelne arcára. A mozdulat jószándékúnak tűnik, viszont ő felordít, ahogy a lángok a húsába marnak, és megégetik arcát. A vergődésben lába hirtelen nekiütközik valaminek; szülei holtteste. Ezen a ponton a fiú eltörik: teljes pánik lesz úrrá rajta, majd mintha kizuhanna a világból, s minden más szereplője is zuhanna vele együtt.
Riadtan ébred. Homloka gyöngyözik, szeme kidülledt, s zihál. Lábánál, ott ahol eddig szülei élettelen testét érezte, most egy másik láb rugdossa. Még félálomban egy darabig bámulja ezt a jelenetet, majd összehúzza magát magzatpózba. Kicsi akar lenni, olyan kicsi, hogy észre se vegyék.*
- Ne bánts...
*Suttogja erőtlenül, majd ha amaz nem kezdeményez semmilyen atrocitást, felnéz, és végig méri vélt támadóját.
Nem nő, van haja, remélhetőleg foga is, kardja pedig nem az a kard, amit ő olyannyira keres. Egy harcos, nagy valószínűséggel.*
- Te... Te városőr vagy? Segíts!
*Hangjába már több erő került az imént, arca is mintha megkönnyebbülést mutatna.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-30 12:30:42
Üzenet elküldve: 2025-07-30 12:30:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap a varjúval//
//Pusztai Venthel//
* Zavaros barátját nem hatja meg a ketrec közelsége. Csapkod, károg s ha teheti, akkor a félvér kezét is megkísérli megcsípni. Csak reméli, hogy jól csinálja, amit csinálnia kell. A tündér a szakértője az állatok megszelídítésének, szóval egy rossz szava sem lehet. Ha azt mondaná, hogy fejen állva kell állatokat idomítani, nos, akkor biztos vacillálna, de a végén biztos eleget tenne a kérésének. Ha meg kiderülne, hogy hazudik, nos, az egy másik kérdés. Teysus követői között nem szokás átverni egymást, de lehet változtak az idők ahhoz képest, amikor még aktívan imádkozott.
A tisztáson ülve tartja a szemkontaktust a vele vízszintesen elhelyezett varjúval. Néma csendben tartják szemmel egymást, s egyikük sem mozdul. Csak a közeli patak folyamatosan csorduló hangja az egyetlen, a levelek rezzenése mellett, ami bizonyítja, hogy a körülöttük lévő idő nem állt meg. Bármikor, amikor a félvér félrenéz, akár egy elhaladó alakot megpillantva, akár egy neszt hallva, a varjú egy agresszív károgással vonja vissza magára a figyelmet. Mintha csak azt akarja mondani, hogy ha leveszi róla szemét, akkor megbánja. El is hinné neki, de a ketrecből nehezen jutna ki, még ha akarna is, a kulcs a félvérnél van. Anélkül pedig szinte lehetetlen kinyitni a ketrec ajtaját.
A magaslatról kiváló betekintésük nyúlik belátni a közeli tájat. A csendes környezetüket egy igen furcsa alak sietsége töri meg. Ez nem csak az félvért készteti arra, hogy az idegen felé forduljon, de a varjút is, hogy hangosan elkezdjem károgni. Ettvallder hanyatt vágja magát, hogy messziről és észrevétlenül figyelhessen az éppen magát mosdató férfit. Barát, ellenség? A varjú károgására nem is figyel, elvégre senkinek sem idegen a hangja, még egy ilyen helyen sem. *
- Az ott… Vér?
* Kikerekednek a szemei a látottakon. Talán egy áldozatot lát éppen, aki épp megmenekült valami rosszakaró elől, esetleg ő lenne a rosszakaró, s bizonyítékaitól szabadulna meg éppen? Bármelyik is legyen, nem mozdul. Várja, hogy a másik végezzen. A távolodó embert csak szemével követi egy darabig s nincs ezzel egyedül. A varjú is, mintha érezné a férfiból áradó feszültséget, a szokásosnál is csendesebben tartja szemmel az idegent. Míg amaz a fák között bolyong, addig a félvér a fák takarásából követi az illetőt, hátha gyanúja beigazolódna s be kéne avatkoznia a történésekbe. Ha nem veszi észre a közeledő félvért és valóban elalszik, úgy néhány pillanattal később megközelíti az alakot. A varjút egy jó két méterre leteszi tőle, majd kezét a kardjának markolatán pihenteti. Ha véletlen nekirohanna, úgy egy fájdalmas leckében lesz része. Amint odaér, figyeli egy pillanatig az épp szunyókáló alakot, majd egy olyan ébresztő jelleggel megrúgja a lábait. Ereje nincsen, ám biztosan felébreszti. *
//Pusztai Venthel//
* Zavaros barátját nem hatja meg a ketrec közelsége. Csapkod, károg s ha teheti, akkor a félvér kezét is megkísérli megcsípni. Csak reméli, hogy jól csinálja, amit csinálnia kell. A tündér a szakértője az állatok megszelídítésének, szóval egy rossz szava sem lehet. Ha azt mondaná, hogy fejen állva kell állatokat idomítani, nos, akkor biztos vacillálna, de a végén biztos eleget tenne a kérésének. Ha meg kiderülne, hogy hazudik, nos, az egy másik kérdés. Teysus követői között nem szokás átverni egymást, de lehet változtak az idők ahhoz képest, amikor még aktívan imádkozott.
A tisztáson ülve tartja a szemkontaktust a vele vízszintesen elhelyezett varjúval. Néma csendben tartják szemmel egymást, s egyikük sem mozdul. Csak a közeli patak folyamatosan csorduló hangja az egyetlen, a levelek rezzenése mellett, ami bizonyítja, hogy a körülöttük lévő idő nem állt meg. Bármikor, amikor a félvér félrenéz, akár egy elhaladó alakot megpillantva, akár egy neszt hallva, a varjú egy agresszív károgással vonja vissza magára a figyelmet. Mintha csak azt akarja mondani, hogy ha leveszi róla szemét, akkor megbánja. El is hinné neki, de a ketrecből nehezen jutna ki, még ha akarna is, a kulcs a félvérnél van. Anélkül pedig szinte lehetetlen kinyitni a ketrec ajtaját.
A magaslatról kiváló betekintésük nyúlik belátni a közeli tájat. A csendes környezetüket egy igen furcsa alak sietsége töri meg. Ez nem csak az félvért készteti arra, hogy az idegen felé forduljon, de a varjút is, hogy hangosan elkezdjem károgni. Ettvallder hanyatt vágja magát, hogy messziről és észrevétlenül figyelhessen az éppen magát mosdató férfit. Barát, ellenség? A varjú károgására nem is figyel, elvégre senkinek sem idegen a hangja, még egy ilyen helyen sem. *
- Az ott… Vér?
* Kikerekednek a szemei a látottakon. Talán egy áldozatot lát éppen, aki épp megmenekült valami rosszakaró elől, esetleg ő lenne a rosszakaró, s bizonyítékaitól szabadulna meg éppen? Bármelyik is legyen, nem mozdul. Várja, hogy a másik végezzen. A távolodó embert csak szemével követi egy darabig s nincs ezzel egyedül. A varjú is, mintha érezné a férfiból áradó feszültséget, a szokásosnál is csendesebben tartja szemmel az idegent. Míg amaz a fák között bolyong, addig a félvér a fák takarásából követi az illetőt, hátha gyanúja beigazolódna s be kéne avatkoznia a történésekbe. Ha nem veszi észre a közeledő félvért és valóban elalszik, úgy néhány pillanattal később megközelíti az alakot. A varjút egy jó két méterre leteszi tőle, majd kezét a kardjának markolatán pihenteti. Ha véletlen nekirohanna, úgy egy fájdalmas leckében lesz része. Amint odaér, figyeli egy pillanatig az épp szunyókáló alakot, majd egy olyan ébresztő jelleggel megrúgja a lábait. Ereje nincsen, ám biztosan felébreszti. *
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-30 00:35:16
Üzenet elküldve: 2025-07-30 00:35:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásra érve nemes egyszerűséggel összerogy.
Keresztülfutott a polgárnegyeden, végigkocogott a piactéren, elkullogott a kovácsműhely mellett, majd végül a tisztáson végig vonszolja magát, a sziluett ahhoz hasonlatos, mintha egy rongybaba önmagát rángatná.
A folyóparton lemossa az odaszáradt vért az arcáról, s bár inni nem igazán mer belőle, a hideg víz érintése mégis frissítően hat, legalább arra jó, hogy feje kitisztuljon.
Mosakodás után kidől, mint a korhadt fa. Kezei feladják a szolgálatot, s hátára dől. A lemenő nap sugarai kellemes langyossággal cirógatják, viszont a gerincén végig futó hideg hamar összetöri ezt az összképet.
~ Mi van, ha követett? ~
Valahogy feltápászkodik, s lomha léptekkel visszaindul a tisztás felé. Ott látott pár népséget lézengeni, remélni tudja, hogy a rémség nem olyan merész, hogy nyílt terepen próbálja meg elkapni.
A fák árnyékában marad, kerülni akarja a kérdő tekinteteket, hisz néhány perccel ezelőtt csurom véresen mászott itt keresztül. Hátát egy fa törzsének veti, és riadt prédaállatként fürkészi a területet, mindenhol a lány arcát keresve.
Kezét megcsiklandozza valami. Egy pók mászott a kezére. Visszafojtott kiáltással rázza le magáról, majd kellemetlenül egy másik fa tövébe huppan. Egy darabig nem akar pókokat látni, ezt itt és most eldöntötte.
Jó néhány fertályórát kémleléssel tölt, s végül felülkerekedik rajta a kimerültség, álomba merül.*
Keresztülfutott a polgárnegyeden, végigkocogott a piactéren, elkullogott a kovácsműhely mellett, majd végül a tisztáson végig vonszolja magát, a sziluett ahhoz hasonlatos, mintha egy rongybaba önmagát rángatná.
A folyóparton lemossa az odaszáradt vért az arcáról, s bár inni nem igazán mer belőle, a hideg víz érintése mégis frissítően hat, legalább arra jó, hogy feje kitisztuljon.
Mosakodás után kidől, mint a korhadt fa. Kezei feladják a szolgálatot, s hátára dől. A lemenő nap sugarai kellemes langyossággal cirógatják, viszont a gerincén végig futó hideg hamar összetöri ezt az összképet.
~ Mi van, ha követett? ~
Valahogy feltápászkodik, s lomha léptekkel visszaindul a tisztás felé. Ott látott pár népséget lézengeni, remélni tudja, hogy a rémség nem olyan merész, hogy nyílt terepen próbálja meg elkapni.
A fák árnyékában marad, kerülni akarja a kérdő tekinteteket, hisz néhány perccel ezelőtt csurom véresen mászott itt keresztül. Hátát egy fa törzsének veti, és riadt prédaállatként fürkészi a területet, mindenhol a lány arcát keresve.
Kezét megcsiklandozza valami. Egy pók mászott a kezére. Visszafojtott kiáltással rázza le magáról, majd kellemetlenül egy másik fa tövébe huppan. Egy darabig nem akar pókokat látni, ezt itt és most eldöntötte.
Jó néhány fertályórát kémleléssel tölt, s végül felülkerekedik rajta a kimerültség, álomba merül.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-29 02:13:30
Üzenet elküldve: 2025-07-29 02:13:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Figyelmesen hallgatja a másik terjedelmes kifejtését amibe egy, talán feleslegesen is kacifántos példa is belekerült. Vannak dolgok amivel a szerzetes igenis egyet tud érteni, de a másik gondolatainak alapját nem érti.*
-Meg tudom érteni az ön személyes álláspontját és elismerem, előrelátó gondolkodásra utal, hogy tisztában van a mágia rejtette veszélyekkel. Aminek tanulása során elhiszem, hogy az óvatosságot szem előtt kell tartani. Viszont úgy tanultam, hogy a tudástól való félelem tudatlanságot szül. A tűz maga is veszélyes. Városokat lehet vele felégetni és csak a füstje is halálos lehet. A lángjairól nem is beszélve. Viszont ha félnénk tőle és ezért nem akartuk volna megismerni akkor a mostani életünk sokkal sivárabb lenne. Lehet gondolni az ételekre, kovácsmunkákra, az agyagmunkákra, olyan hétköznapi dolgokra amik alapjában változtatták meg az életmódunkat. Ha a mágia ennyi mindenre alkalmas lehet akkor a szükséges körültekintéssel használva és gyakorolva a jövő embereinek az életét jelentősen megkönnyítheti akárcsak a mienkkel tette a tűz felfedezése. Nem gondolja?
*Kérdez vissza mit gondol erről az, aki nálánál sokkal többet tud erről a világról. A mantra kapcsán bólint.*
-Sokféle mantra létezik bár jómagam nem vagyok a szakértőjük csupán hallottam a hatásaikról. Mesélnek olyanokról amiket folyamatosan mondva megvéded a lelkedet az ártó szellemektől és démonoktól. De olyan is van amelyik hihetetlen teljesítmények elérésére ösztönöz. Átléphetőek velük a testi határok bár veszélyesek lehetnek. Van, hogy nem is csak szóban fejtik ki a hatásukat hanem leírva is. Vagy már leírt formában vagy pedig az írás folyamata közben. Vannak testvéreim és én magam is gyakoroltam, azt a meditációs gyakorlatot melynek során egy mantrát egy kőre vagy csontra kell felvésni ezzel elősegítve a megfelelő tudatállapot elérését a folyamat közben.
*A következő kapott kérdés hallatán a szerzetes kissé oldalra dönti a fejét, majd vissza. Aztán elmosolyodik a másik szavain.*
-A beteg emberek szorulnak kúrálásra. Persze a lélek is lehet beteg amit bizonyos esetekben lehet meditációs gyakorlatokkal gyógyítani, de mi nem azért gyakorlunk. A testünk is megpihen, hogy ott folytassa a munkát ahol abbahagyta. A természet is megpihen a víz hónapjaiban, hogy a levegő havában ismét felébredjen. A lélek számára is hasznos a pihenés. Megtisztít, erőt ad és ebben az állapotban útmutatást is nyújthat nekünk. Segít észre venni azokat a dolgokat amik mellett elmennénk nélküle.
*Figyelmesen hallgatja a másik terjedelmes kifejtését amibe egy, talán feleslegesen is kacifántos példa is belekerült. Vannak dolgok amivel a szerzetes igenis egyet tud érteni, de a másik gondolatainak alapját nem érti.*
-Meg tudom érteni az ön személyes álláspontját és elismerem, előrelátó gondolkodásra utal, hogy tisztában van a mágia rejtette veszélyekkel. Aminek tanulása során elhiszem, hogy az óvatosságot szem előtt kell tartani. Viszont úgy tanultam, hogy a tudástól való félelem tudatlanságot szül. A tűz maga is veszélyes. Városokat lehet vele felégetni és csak a füstje is halálos lehet. A lángjairól nem is beszélve. Viszont ha félnénk tőle és ezért nem akartuk volna megismerni akkor a mostani életünk sokkal sivárabb lenne. Lehet gondolni az ételekre, kovácsmunkákra, az agyagmunkákra, olyan hétköznapi dolgokra amik alapjában változtatták meg az életmódunkat. Ha a mágia ennyi mindenre alkalmas lehet akkor a szükséges körültekintéssel használva és gyakorolva a jövő embereinek az életét jelentősen megkönnyítheti akárcsak a mienkkel tette a tűz felfedezése. Nem gondolja?
*Kérdez vissza mit gondol erről az, aki nálánál sokkal többet tud erről a világról. A mantra kapcsán bólint.*
-Sokféle mantra létezik bár jómagam nem vagyok a szakértőjük csupán hallottam a hatásaikról. Mesélnek olyanokról amiket folyamatosan mondva megvéded a lelkedet az ártó szellemektől és démonoktól. De olyan is van amelyik hihetetlen teljesítmények elérésére ösztönöz. Átléphetőek velük a testi határok bár veszélyesek lehetnek. Van, hogy nem is csak szóban fejtik ki a hatásukat hanem leírva is. Vagy már leírt formában vagy pedig az írás folyamata közben. Vannak testvéreim és én magam is gyakoroltam, azt a meditációs gyakorlatot melynek során egy mantrát egy kőre vagy csontra kell felvésni ezzel elősegítve a megfelelő tudatállapot elérését a folyamat közben.
*A következő kapott kérdés hallatán a szerzetes kissé oldalra dönti a fejét, majd vissza. Aztán elmosolyodik a másik szavain.*
-A beteg emberek szorulnak kúrálásra. Persze a lélek is lehet beteg amit bizonyos esetekben lehet meditációs gyakorlatokkal gyógyítani, de mi nem azért gyakorlunk. A testünk is megpihen, hogy ott folytassa a munkát ahol abbahagyta. A természet is megpihen a víz hónapjaiban, hogy a levegő havában ismét felébredjen. A lélek számára is hasznos a pihenés. Megtisztít, erőt ad és ebben az állapotban útmutatást is nyújthat nekünk. Segít észre venni azokat a dolgokat amik mellett elmennénk nélküle.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176