Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:48:40
Üzenet elküldve: 2025-07-03 11:48:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Már érzi, hogy lassan megérkezik a céljához. Lábai már sajognak az állandó kutyagolástól. Pihenni meg majd csak akkor fog, ha végre megérkezett a céljához. A tisztás kedves emlékeket juttat eszébe. Egy úriembert, aki megmutatta neki ennek a helynek a szépségét. Rövid egy találkozás volt, saját bolondsága miatt vesztette el annak a férfinak a figyelmét. Már késő ez miatt búsulni, de a tisztás mindig is az eszébe juttatja a férfit. Igaz úriemberként bánt vele. Bezzeg akivel utána találkozott. Mondjuk az egy viccesebb és tartalmasabb találkozás volt. Emlékszik a növénygyűjtésre, mely aztán a táskájában lévő altató elkészítését tette lehetővé. Nem biztos az útban, ezért lassít léptein. Egyszer csak megtalálja a megfelelő ösvényt.*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-03 00:49:26
Üzenet elküldve: 2025-07-03 00:49:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Füst és liliom//
*A piacon még máshogy lélegzett. Rövidebben. Mintha a tömeg minden levegővételét követelné. Most viszont, ahogy a sátorrengeteg zaját maguk mögött hagyják, ő is fellélegez. Nem látványosan, nem teátrálisan, inkább csak úgy, mint aki végre nem húzza be a vállát. Mintha minden egyes lépésével lefejtene magáról valami zavarót, egy arcot, amit a város miatt kellett felvennie. Itt, ebben a csendben, már erre nincs szüksége.
Megkönnyebbül. Egyszerűen csak ettől. Hogy a zaj elült. Hogy nincs több szag, csak a friss virágoké. Hogy a férfi hangja már nem visszhangzik a kövek között, hanem elsimul a fák levelei alatt.
A nő nem pillant rá rögtön, amikor a férfi megszólal. Csak hallgatja a hangját, és közben a lába alatt hajló fű mozdulását figyeli. De a hangra, arra a mélyen morgó megelégedésre, amikor Norennar az égről beszél, apró, alig észrevehető mosoly fut át az arcán. Nem válaszol azonnal, nem akarja megtörni azt a ritmust, amivel a férfi most békét talál az élő tájban. Nincsenek tekintetek, zavaró hangok, tülekedő illatok. Csak a fű, a madarak, meg a szél. És ez elég. A lépései már nem sietnek, a vállai lejjebb ereszkedtek, a csípője mozdulása visszatalál valami régi ritmushoz, amit a városban elfelejtett.
Ajka megrándul egy pillanatra, ahogy visszatalálnak a tériszony felé. Mintha ostobaságnak érezné így utólag, hogy kiadott magából valamit, aminek inkább titokként kellett volna mélyen elsorvadni benne. De Norennar előtt nincsenek titkai, sem pedig szégyellnivalója.
Ahogy a férfi szavai elhalnak mellette, hogy talán kár volt elmennie, nem válaszol rögtön. Az ujja finoman visszazár Norennar kezére, és ez a mozdulat puhább most, mint korábban volt. Nem kapaszkodás, csak egy biztosítás, hogy akárhogy is történt akkor, most más. Most itt van.*
- Egyszer hallottam egy igen bölcs meglátást. Gyenge az, aki nem fél semmitől.
*Sandít végül mosolyogva a férfira. Azután szemei ismét előre tekintenek. A fák ágaival játszó enyhe szélre, a színes, de nem harsány virágokra, a fű zöldjére.*
- Éppen ez adja meg a lehetőséget, hogy tudjál kérdezni. Hát kérdezz, ha kíváncsi vagy.
*Szemei követik a férfiét a dombon nyíló virágok felé. De nem mozdul, amíg a másik nem tesz így.*
- Ha maradtál volna, talán már unalmas is lennék neked. Így még van valami izgalom.
*Húzza fel a kezüket egészen az ajkáig, hogy puhán a férfi kézfejére csókolhasson. Azután ismét leengedi, ujjait óvatosan szabadítja ki a férfi kezéből, majd pár apró lépést tesz az álomfűz felé. Nem tudja, hogy meddig szeretné Norennar, hogy vele tartson. Ő persze a célig menne, de van egy pont, amikor az ember még a szerettek körében is igényel egy csepp magányt. Ő pedig nem töri ezt meg, ha a szükség ezt óhajtja. A fűz is elég izgalmas látvánnyal szolgál, hogy le tudja magát addig foglalni. De, ha Norennar vele együtt akar tovább indulni, akkor minden tartózkodás nélkül rebben vissza mellé.*
*A piacon még máshogy lélegzett. Rövidebben. Mintha a tömeg minden levegővételét követelné. Most viszont, ahogy a sátorrengeteg zaját maguk mögött hagyják, ő is fellélegez. Nem látványosan, nem teátrálisan, inkább csak úgy, mint aki végre nem húzza be a vállát. Mintha minden egyes lépésével lefejtene magáról valami zavarót, egy arcot, amit a város miatt kellett felvennie. Itt, ebben a csendben, már erre nincs szüksége.
Megkönnyebbül. Egyszerűen csak ettől. Hogy a zaj elült. Hogy nincs több szag, csak a friss virágoké. Hogy a férfi hangja már nem visszhangzik a kövek között, hanem elsimul a fák levelei alatt.
A nő nem pillant rá rögtön, amikor a férfi megszólal. Csak hallgatja a hangját, és közben a lába alatt hajló fű mozdulását figyeli. De a hangra, arra a mélyen morgó megelégedésre, amikor Norennar az égről beszél, apró, alig észrevehető mosoly fut át az arcán. Nem válaszol azonnal, nem akarja megtörni azt a ritmust, amivel a férfi most békét talál az élő tájban. Nincsenek tekintetek, zavaró hangok, tülekedő illatok. Csak a fű, a madarak, meg a szél. És ez elég. A lépései már nem sietnek, a vállai lejjebb ereszkedtek, a csípője mozdulása visszatalál valami régi ritmushoz, amit a városban elfelejtett.
Ajka megrándul egy pillanatra, ahogy visszatalálnak a tériszony felé. Mintha ostobaságnak érezné így utólag, hogy kiadott magából valamit, aminek inkább titokként kellett volna mélyen elsorvadni benne. De Norennar előtt nincsenek titkai, sem pedig szégyellnivalója.
Ahogy a férfi szavai elhalnak mellette, hogy talán kár volt elmennie, nem válaszol rögtön. Az ujja finoman visszazár Norennar kezére, és ez a mozdulat puhább most, mint korábban volt. Nem kapaszkodás, csak egy biztosítás, hogy akárhogy is történt akkor, most más. Most itt van.*
- Egyszer hallottam egy igen bölcs meglátást. Gyenge az, aki nem fél semmitől.
*Sandít végül mosolyogva a férfira. Azután szemei ismét előre tekintenek. A fák ágaival játszó enyhe szélre, a színes, de nem harsány virágokra, a fű zöldjére.*
- Éppen ez adja meg a lehetőséget, hogy tudjál kérdezni. Hát kérdezz, ha kíváncsi vagy.
*Szemei követik a férfiét a dombon nyíló virágok felé. De nem mozdul, amíg a másik nem tesz így.*
- Ha maradtál volna, talán már unalmas is lennék neked. Így még van valami izgalom.
*Húzza fel a kezüket egészen az ajkáig, hogy puhán a férfi kézfejére csókolhasson. Azután ismét leengedi, ujjait óvatosan szabadítja ki a férfi kezéből, majd pár apró lépést tesz az álomfűz felé. Nem tudja, hogy meddig szeretné Norennar, hogy vele tartson. Ő persze a célig menne, de van egy pont, amikor az ember még a szerettek körében is igényel egy csepp magányt. Ő pedig nem töri ezt meg, ha a szükség ezt óhajtja. A fűz is elég izgalmas látvánnyal szolgál, hogy le tudja magát addig foglalni. De, ha Norennar vele együtt akar tovább indulni, akkor minden tartózkodás nélkül rebben vissza mellé.*
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-02 23:47:25
Üzenet elküldve: 2025-07-02 23:47:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Füst és liliom//
*A nő hangja halk, mégis áttör a piactér zúgásán. Norennar a mondatra nem szól elsőre semmit. Csak egy hümmögés hagyja el a torkát, tompa és rövid, de nem lekezelő, inkább úgy hat, mint aki mérlegel, ízlelgeti a képet, amit a másik elé fest. A tiszta égbolt. A piac alatt. Furcsa, szinte ellentmondásos.
Felpillant. Szemeit hunyorítja a nap, az éles fény először visszazökkenti a szürke utcák világába. Aztán újra próbálkozik, most már lassabban. Az ég kék, tiszta, néhány hosszúkás felhő sávban úszik el fölöttük, mint egy íróasztalon felejtett, kiszáradt ecsetvonás. De semmi különös nincs benne. Nincs ott az ígért szépség. Legalábbis most nem.
A csuklya alól lejjebb ereszti a tekintetét. A nő szavait nem kérdőjelezi meg, inkább csak úgy dönt, hogy hisz majd neki. Akkor, ha valóban éjszaka térnek ide vissza.
Addig azonban menniük kell. A sátorrengeteg ritkul, a tér hangja elhalkul körülöttük, és ahogy elhagyják az utolsó vásározókat, valami egészen más költözik a levegőbe. A zajt leváltja a természet lüktetése: madárhangok, zizegő fűszálak, a távoli víz halk rohanása. A város bűze még ott lebeg a ruháik szegélyén, de minden lépés puhít rajta. Minden fűcsomó, minden nyíló virág lefarag egy réteget belőle.
Norennar sóhajt.
De nem úgy, mint az imént a piactér előtt. Ez a sóhaj már nem a zsigeri tiltakozásé. Ez most valami más, lustább, melegebb. Mint aki egy nehéz köpenyt vet le magáról, és bár a vállán még ott van a súly, de már nem szorít. A csuklyát hátra hajítja, és mintha ezzel együtt minden feszültség is az út porában maradna.
Szélesen elvigyorodik.*
- Na én innen szeretem nézni az éjjeli égboltot… *Morogja, a hangjában valami földhözragadt megelégedéssel.* - A puha fűben. A friss virágok közt. Az emberektől távol...
*A szavaiból nem csöpög nosztalgia, nem idéz meg valami elérhetetlent. Inkább csak úgy beszél, mint aki végre megérkezett egy helyre, amit nem kell kimagyarázni. Itt nincs szabály, nincs bonyolult beszéd, se taktikázás. Csak a nyíltság. A fák. És a nap.
Így baktatnak tovább. Lassan, de nem céltalanul. Norennar meg-megpillantja a szél mozgását a fák törzsei között, látja, ahogy a hosszú, karcsú ágak finoman rezdülnek. A levegő tisztább. A talaj már nem a városi kő, hanem a természet nyers, puha szőnyege. A madarak, mintha közelebb kerülnének. Egy árnyék suhan el felettük, talán egy héja, talán csak egy nagyobb veréb. A férfi nem néz fel, de elmosolyodik tőle.
Megmozdul a keze.
A pipája után nyúlna. Ujja már a köpeny alatt matat, de aztán megáll. A mozdulat nem teljes, csak egy ígérete valaminek, amit inkább későbbre halaszt. Most nincs rá szüksége. Még nem. Az illatok túl frissek. Nem akarja megtörni, még nem.
A szemei aztán újra a nő alakját keresik.
Egy darabig csak nézi a hátát, a vállak mozdulását, a lépései ritmusát. Aztán megszólal. Nem azért, hogy bármit kérjen. Csak, hogy megtörje a csendet, ami most túl könnyűnek hat.*
- Egyébként nem tudtam, hogy tériszonyos vagy.
*A hangja halk, de nem zárkózott. Nem faggat. Nem nevet rajta. Inkább olyan, mint amikor az ember egy kavicsot pöccint a vízbe, csak hogy lássa, hol gyűrűzik tovább a hullám. Viszont ezt a kavicsot egy darabig nem követi semmi. Csak léptek a fűben. Madárcsicsergés. Egy távoli ág reccsenése.
Aztán, ahogy közelítenek az erdő felé, Norennar mégis újra megszólal. A hangja most még halkabb, kissé tétova, de már nem a kíváncsiság vagy játék rejti el, hanem valami más. Valami mélyebben gyökerező.*
- És még annyi mindent nem tudok rólad… *Mondja, szinte csak maga elé. Aztán elcsendesedik egy pillanatra, ahogy megáll a fű szélén, a virágok árnyékában.* - Talán kár volt elmennem annó.
*Nem sajnálkozva hangzik. Inkább úgy, mint aki most ért meg valamit. Nem rágódik a múlton, nem követel vissza semmit, csak kimondja, amit eddig kerülgetett. Mint egy gondolat, ami régóta ott motoszkált benne, csak eddig nem talált utat a nyelvéhez. Most viszont utat talált. És most, itt, ezen a nyugodt, szinte érintetlen helyen, már nem is tűnik nehéznek.
A cipője orrával lassan köröz a fűszálak között, ujjaival finoman ráfog a nő kezére, ha még mindig tartják egymást. De közben nem néz rá. A szeme a dombtetőn nyíló színes virágokat pásztázza, mintha ott keresne valamit, amit rég elvesztett.
Vagy valakit.*
*A nő hangja halk, mégis áttör a piactér zúgásán. Norennar a mondatra nem szól elsőre semmit. Csak egy hümmögés hagyja el a torkát, tompa és rövid, de nem lekezelő, inkább úgy hat, mint aki mérlegel, ízlelgeti a képet, amit a másik elé fest. A tiszta égbolt. A piac alatt. Furcsa, szinte ellentmondásos.
Felpillant. Szemeit hunyorítja a nap, az éles fény először visszazökkenti a szürke utcák világába. Aztán újra próbálkozik, most már lassabban. Az ég kék, tiszta, néhány hosszúkás felhő sávban úszik el fölöttük, mint egy íróasztalon felejtett, kiszáradt ecsetvonás. De semmi különös nincs benne. Nincs ott az ígért szépség. Legalábbis most nem.
A csuklya alól lejjebb ereszti a tekintetét. A nő szavait nem kérdőjelezi meg, inkább csak úgy dönt, hogy hisz majd neki. Akkor, ha valóban éjszaka térnek ide vissza.
Addig azonban menniük kell. A sátorrengeteg ritkul, a tér hangja elhalkul körülöttük, és ahogy elhagyják az utolsó vásározókat, valami egészen más költözik a levegőbe. A zajt leváltja a természet lüktetése: madárhangok, zizegő fűszálak, a távoli víz halk rohanása. A város bűze még ott lebeg a ruháik szegélyén, de minden lépés puhít rajta. Minden fűcsomó, minden nyíló virág lefarag egy réteget belőle.
Norennar sóhajt.
De nem úgy, mint az imént a piactér előtt. Ez a sóhaj már nem a zsigeri tiltakozásé. Ez most valami más, lustább, melegebb. Mint aki egy nehéz köpenyt vet le magáról, és bár a vállán még ott van a súly, de már nem szorít. A csuklyát hátra hajítja, és mintha ezzel együtt minden feszültség is az út porában maradna.
Szélesen elvigyorodik.*
- Na én innen szeretem nézni az éjjeli égboltot… *Morogja, a hangjában valami földhözragadt megelégedéssel.* - A puha fűben. A friss virágok közt. Az emberektől távol...
*A szavaiból nem csöpög nosztalgia, nem idéz meg valami elérhetetlent. Inkább csak úgy beszél, mint aki végre megérkezett egy helyre, amit nem kell kimagyarázni. Itt nincs szabály, nincs bonyolult beszéd, se taktikázás. Csak a nyíltság. A fák. És a nap.
Így baktatnak tovább. Lassan, de nem céltalanul. Norennar meg-megpillantja a szél mozgását a fák törzsei között, látja, ahogy a hosszú, karcsú ágak finoman rezdülnek. A levegő tisztább. A talaj már nem a városi kő, hanem a természet nyers, puha szőnyege. A madarak, mintha közelebb kerülnének. Egy árnyék suhan el felettük, talán egy héja, talán csak egy nagyobb veréb. A férfi nem néz fel, de elmosolyodik tőle.
Megmozdul a keze.
A pipája után nyúlna. Ujja már a köpeny alatt matat, de aztán megáll. A mozdulat nem teljes, csak egy ígérete valaminek, amit inkább későbbre halaszt. Most nincs rá szüksége. Még nem. Az illatok túl frissek. Nem akarja megtörni, még nem.
A szemei aztán újra a nő alakját keresik.
Egy darabig csak nézi a hátát, a vállak mozdulását, a lépései ritmusát. Aztán megszólal. Nem azért, hogy bármit kérjen. Csak, hogy megtörje a csendet, ami most túl könnyűnek hat.*
- Egyébként nem tudtam, hogy tériszonyos vagy.
*A hangja halk, de nem zárkózott. Nem faggat. Nem nevet rajta. Inkább olyan, mint amikor az ember egy kavicsot pöccint a vízbe, csak hogy lássa, hol gyűrűzik tovább a hullám. Viszont ezt a kavicsot egy darabig nem követi semmi. Csak léptek a fűben. Madárcsicsergés. Egy távoli ág reccsenése.
Aztán, ahogy közelítenek az erdő felé, Norennar mégis újra megszólal. A hangja most még halkabb, kissé tétova, de már nem a kíváncsiság vagy játék rejti el, hanem valami más. Valami mélyebben gyökerező.*
- És még annyi mindent nem tudok rólad… *Mondja, szinte csak maga elé. Aztán elcsendesedik egy pillanatra, ahogy megáll a fű szélén, a virágok árnyékában.* - Talán kár volt elmennem annó.
*Nem sajnálkozva hangzik. Inkább úgy, mint aki most ért meg valamit. Nem rágódik a múlton, nem követel vissza semmit, csak kimondja, amit eddig kerülgetett. Mint egy gondolat, ami régóta ott motoszkált benne, csak eddig nem talált utat a nyelvéhez. Most viszont utat talált. És most, itt, ezen a nyugodt, szinte érintetlen helyen, már nem is tűnik nehéznek.
A cipője orrával lassan köröz a fűszálak között, ujjaival finoman ráfog a nő kezére, ha még mindig tartják egymást. De közben nem néz rá. A szeme a dombtetőn nyíló színes virágokat pásztázza, mintha ott keresne valamit, amit rég elvesztett.
Vagy valakit.*
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:31:48
Üzenet elküldve: 2025-07-02 19:31:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*Norennar ujjai lassan dobolnak a pipanyélen. A mozdulat nem türelmetlen, inkább valami távoli, berögzült szokás, amit csak akkor vesz észre az ember, ha már túl régóta van csend. Cralan hangja most mégis megtöri ezt a nyugalmat, s ahogy a Matróna nevét említi, a sötételf csak halkan hümment, se nem jóváhagyón, se nem elutasítóan, mintha ennyivel le is zárná a gondolatot.*
- Hiányzik, igaz?
*Kérdezi aztán egyszerűen. Hangjában nincs vádlás, sem kíváncsiság. Csak a nyers tények tompa súlya. A válaszra azonban nem vár. Nem is kell. Az, hogy Cralan beszél róla, elég. Norennar nem szokott sokat beszélni Moonról, de az, hogy most szóba került, valami régi, poros emléket súrol belül. Olyat, amit nem szívesen bolygat. Inkább tovább is lép, mikor a szolgálólány neve kerül elő.
A másik megjegyzésére, miszerint a név ismerősen cseng, csak egy apró, alig észrevehető bólintással felel. A kérdés azonban, ami követi, valamivel személyesebb.*
- Még igen.
*Mondja röviden. Nem magyaráz. Nem beszél arról, hol lakik a lány, mit csinál, hogy mi történt vele azóta. Csak ez a két szó: még igen. Mintha ez a „még” volna a legfontosabb része az egésznek.
És aztán elhangzik a kérdés. A kérdés, ami nem váratlan, de mégis úgy hat, mintha valaki váratlanul kivette volna a lába alól a talajt. Norennar keze megáll. A pipa a szája közelében marad, de nem szív bele. Arcán valami sötét árnyék fut át, nem harag, nem félelem, inkább olyan, mint amikor egy régi sebet tép fel valaki. A tekintete, ami eddig játékosan kalandozott a füstön vagy a fák között, most megkeményedik. Egyetlen pontot néz, aztán visszafordul Cralanra. A szeme sötét, akár egy zárt ajtó.
Lassan, gondosan eloltja a pipát. A mozdulatai szándékosak. Letekeri a kupakot, belenyomja a maradékot a földbe, és csak ezután egyenesedik ki. Egy mély, lassú, és fáradt sóhaj tör fel a mellkasából, mintha ez a kérdés egy egész nap terhét pakolta volna a vállára egyetlen mozdulattal.*
- Cralan, nézz rám! *Mondja halkan, de határozottan. A hangja most más. Nem kemény, a harag szikrája sem fedezhető fel benne, sőt mi több, szinte üres.* - Egy koszos vándor vagyok, egy egyszerű fejvadász. Szinte csak a nevem Dwirinthalen már. Tényleg azt szeretnéd, hogy így emlékezzenek erre a családra?
*A kérdés nem éles, de súlya van. Mintha nem csak Cralannak szólna, hanem saját magának is. Egy próbálkozás, hogy elvágja, mielőtt újra gyökeret ver benne az, amit már régen kitépett. Aztán csak áll ott, karjait nem feszíti meg, a tekintetében sincs dac, de van benne valami, amit nehéz félreérteni: egy mélyen gyökerező fájdalom, amit régóta nem mondott ki senkinek.*
//Cralan Sley//
*Norennar ujjai lassan dobolnak a pipanyélen. A mozdulat nem türelmetlen, inkább valami távoli, berögzült szokás, amit csak akkor vesz észre az ember, ha már túl régóta van csend. Cralan hangja most mégis megtöri ezt a nyugalmat, s ahogy a Matróna nevét említi, a sötételf csak halkan hümment, se nem jóváhagyón, se nem elutasítóan, mintha ennyivel le is zárná a gondolatot.*
- Hiányzik, igaz?
*Kérdezi aztán egyszerűen. Hangjában nincs vádlás, sem kíváncsiság. Csak a nyers tények tompa súlya. A válaszra azonban nem vár. Nem is kell. Az, hogy Cralan beszél róla, elég. Norennar nem szokott sokat beszélni Moonról, de az, hogy most szóba került, valami régi, poros emléket súrol belül. Olyat, amit nem szívesen bolygat. Inkább tovább is lép, mikor a szolgálólány neve kerül elő.
A másik megjegyzésére, miszerint a név ismerősen cseng, csak egy apró, alig észrevehető bólintással felel. A kérdés azonban, ami követi, valamivel személyesebb.*
- Még igen.
*Mondja röviden. Nem magyaráz. Nem beszél arról, hol lakik a lány, mit csinál, hogy mi történt vele azóta. Csak ez a két szó: még igen. Mintha ez a „még” volna a legfontosabb része az egésznek.
És aztán elhangzik a kérdés. A kérdés, ami nem váratlan, de mégis úgy hat, mintha valaki váratlanul kivette volna a lába alól a talajt. Norennar keze megáll. A pipa a szája közelében marad, de nem szív bele. Arcán valami sötét árnyék fut át, nem harag, nem félelem, inkább olyan, mint amikor egy régi sebet tép fel valaki. A tekintete, ami eddig játékosan kalandozott a füstön vagy a fák között, most megkeményedik. Egyetlen pontot néz, aztán visszafordul Cralanra. A szeme sötét, akár egy zárt ajtó.
Lassan, gondosan eloltja a pipát. A mozdulatai szándékosak. Letekeri a kupakot, belenyomja a maradékot a földbe, és csak ezután egyenesedik ki. Egy mély, lassú, és fáradt sóhaj tör fel a mellkasából, mintha ez a kérdés egy egész nap terhét pakolta volna a vállára egyetlen mozdulattal.*
- Cralan, nézz rám! *Mondja halkan, de határozottan. A hangja most más. Nem kemény, a harag szikrája sem fedezhető fel benne, sőt mi több, szinte üres.* - Egy koszos vándor vagyok, egy egyszerű fejvadász. Szinte csak a nevem Dwirinthalen már. Tényleg azt szeretnéd, hogy így emlékezzenek erre a családra?
*A kérdés nem éles, de súlya van. Mintha nem csak Cralannak szólna, hanem saját magának is. Egy próbálkozás, hogy elvágja, mielőtt újra gyökeret ver benne az, amit már régen kitépett. Aztán csak áll ott, karjait nem feszíti meg, a tekintetében sincs dac, de van benne valami, amit nehéz félreérteni: egy mélyen gyökerező fájdalom, amit régóta nem mondott ki senkinek.*
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-02 13:21:36
Üzenet elküldve: 2025-07-02 13:21:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* A két férfi beszélgetése nem egy könnyed csevely. Inkább hasonlítanak két stratégára, akik a térképen mozgatják a bábukat. Ám ezúttal a bábuk nem katonákat, vagy ostromgépeket, hanem szavakat és gesztusokat takarnak. Ám ettől még ugyanolyan kimért, és számítónak hat minden mozdulat, amely a bábukat mozgatja a térképen. *
- A vita, amennyiben értelmes keretek között zajlik, képes új ajtókat nyitni, olyan szempontokra rámutatni, amiket eddig nem vettünk észre. Ezt Moon is nagyon jól tudta.
* Válaszolja szintén egy halovány mosoly kíséretében, hiszen a Matróna előszeretettel vitatott tényeket is, ha úgy látta, célt érhet vele. Úgy tűnik a széthullott kirakós néhány darabja még megvan, bár egész képet már soha nem fog alkotni, de talán egy újhoz fel lehet használni. Ha akarják. *
- Theazhra. Ismerősen cseng ez a név, bár abban igazad van, hogy nem különösebben emlékszem rá.
* Feleli, igyekezvén meglelni emlékei között a lányt, aki úgy tűnik, közel került az egykori nemeshez. *
- Még a városban él?
* Érdeklődik, hiszen látszólag ez egy fontos része Norennar életének. Azonban a választól függetlenül van egy kérdés, amit kénytelen feltenni. *
- Norennar. Az idők változnak. Nem gondoltál rá, hogy visszatérj a városba, akként, akinek születtél?
* Ahogy hallja, ha nem is abban a formában, de a nemesek ismét helyet kapnak a város életében. Ez talán a sötételf számára is egy jó lehetőség lenne. *
// Norennar //
* A két férfi beszélgetése nem egy könnyed csevely. Inkább hasonlítanak két stratégára, akik a térképen mozgatják a bábukat. Ám ezúttal a bábuk nem katonákat, vagy ostromgépeket, hanem szavakat és gesztusokat takarnak. Ám ettől még ugyanolyan kimért, és számítónak hat minden mozdulat, amely a bábukat mozgatja a térképen. *
- A vita, amennyiben értelmes keretek között zajlik, képes új ajtókat nyitni, olyan szempontokra rámutatni, amiket eddig nem vettünk észre. Ezt Moon is nagyon jól tudta.
* Válaszolja szintén egy halovány mosoly kíséretében, hiszen a Matróna előszeretettel vitatott tényeket is, ha úgy látta, célt érhet vele. Úgy tűnik a széthullott kirakós néhány darabja még megvan, bár egész képet már soha nem fog alkotni, de talán egy újhoz fel lehet használni. Ha akarják. *
- Theazhra. Ismerősen cseng ez a név, bár abban igazad van, hogy nem különösebben emlékszem rá.
* Feleli, igyekezvén meglelni emlékei között a lányt, aki úgy tűnik, közel került az egykori nemeshez. *
- Még a városban él?
* Érdeklődik, hiszen látszólag ez egy fontos része Norennar életének. Azonban a választól függetlenül van egy kérdés, amit kénytelen feltenni. *
- Norennar. Az idők változnak. Nem gondoltál rá, hogy visszatérj a városba, akként, akinek születtél?
* Ahogy hallja, ha nem is abban a formában, de a nemesek ismét helyet kapnak a város életében. Ez talán a sötételf számára is egy jó lehetőség lenne. *
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-01 20:51:29
Üzenet elküldve: 2025-07-01 20:51:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A szerzetes tartása, mint egy kőszikla. Szemének csillanása és arca nyugalma talán, ami elüt ettől a képtől. Az idegen szereti a nem hétköznapi kifejezések használatát. Ha Aokin nem olvasott volna annyi tudományos könyvet, ami szintén ezt a nyelvet használja akkor lehet bele is zavarodna kicsit. Így is oda kell figyelnie. Nagyjából egyetért a másik szavaival még ha azok kissé túlzóak is. Egyedül az utolsó mondat amit meg kell cáfolnia.*
-Barbár... Idegen... Ugyan az. Városi szemmel nézve én magam is barbár vagyok. Ahogy számomra a városiak idegenek.
*A szerzetes tartása, mint egy kőszikla. Szemének csillanása és arca nyugalma talán, ami elüt ettől a képtől. Az idegen szereti a nem hétköznapi kifejezések használatát. Ha Aokin nem olvasott volna annyi tudományos könyvet, ami szintén ezt a nyelvet használja akkor lehet bele is zavarodna kicsit. Így is oda kell figyelnie. Nagyjából egyetért a másik szavaival még ha azok kissé túlzóak is. Egyedül az utolsó mondat amit meg kell cáfolnia.*
-Barbár... Idegen... Ugyan az. Városi szemmel nézve én magam is barbár vagyok. Ahogy számomra a városiak idegenek.
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-01 18:35:58
Üzenet elküldve: 2025-07-01 18:35:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1154
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Nori már csak ilyen. Az egyik pillanatban még holttesteket akar kiásni a föld mélyéről, a másikban pedig már megelégszik azzal is, ha csak illatos virágokat gyűjthet a réten. A baj csak az, hogy kalapos tudós legyen a talpán az, aki meg tudja mondani, hogy mikor melyik szabadidős tevékenység élvezi nála a prioritást.*
- Hogy lehet valaki a családom, soha nem szólt hozzám, és még csak rám sem nézett? *Nem veszi számításba azt az egyébként egészen fontosnak tűnő tényt, hogy mindezt megtenni igencsak meghalva nehéz, bár nem lehetetlen. De most már nem érdekli, legalábbis egyelőre nem.
A megállapításra hümment egyet, majd látványos zavarodottsággal pislog párat ismét, aztán fájdalmasan össze is húzza a szemöldökeit. Egy pillanatra olyan volt, mintha ezernyi helyről hallana sikítást, de az mind a saját elméjéből jönne.*
- Több mindenki. *javítja ki a nőt.* Lil, Rien… sokan vannak. Mind mások, mégis ugyanazok. Érted? *Leina, a név tulajdonosa melyet épp használ, egyike azoknak, aki valamelyest látja, hogy mi történik a saját, szilánkosra tört elméjében, csak képtelen felfogni azt, hogy mekkora problémát is jelenthet mindez nem csak hosszú, de már rövidtávon is. Mindenesetre, ha a tudósunk valóban okos, akkor már könnyedén levonhatja a következtetést, hogy miért is tett le ilyen hamar a hullarablásról. Mostanra már azért az ötletért sem repes az örömtől, hogy elkábítva forgassanak benne egy éles valamit.*
- Én nem is akartalak megvagdosni, de te meg akarsz. Az előbb mondtad. *Billenti oldalra a fejét, egy kicsit megint hülyének nézni azt, aki valószínűleg kettejük közül az okosabb.*
- Nem igazán… *Válaszol a következő kérdésre is csak úgy félvállról, mert közben már megint máshol járnak a gondolatai. Ott kapcsolódik csupán vissza a beszélgetésbe, mikor a Pegazust említi a másik.*
- Nem is kell ott. Van saját otthonom. Kaptam. Itt van a városban, de figyelj… Az a kábítás, az olyan, mint amit a Réti Ármány csinál? Elmúlnak tőle a hangok is? A zaj is? Mert a zaj az nagyon rossz, tényleg… *Ahelyett, hogy megegyeznének abban, mikor és hol találkozzanak vagy épp kerüljék el egymást örökre, újabb furcsa kérdéseket tesz fel, melyeknek egyszerre nincs értelme és mégis van egy csomó.*
//Egy régi hobbi//
*Nori már csak ilyen. Az egyik pillanatban még holttesteket akar kiásni a föld mélyéről, a másikban pedig már megelégszik azzal is, ha csak illatos virágokat gyűjthet a réten. A baj csak az, hogy kalapos tudós legyen a talpán az, aki meg tudja mondani, hogy mikor melyik szabadidős tevékenység élvezi nála a prioritást.*
- Hogy lehet valaki a családom, soha nem szólt hozzám, és még csak rám sem nézett? *Nem veszi számításba azt az egyébként egészen fontosnak tűnő tényt, hogy mindezt megtenni igencsak meghalva nehéz, bár nem lehetetlen. De most már nem érdekli, legalábbis egyelőre nem.
A megállapításra hümment egyet, majd látványos zavarodottsággal pislog párat ismét, aztán fájdalmasan össze is húzza a szemöldökeit. Egy pillanatra olyan volt, mintha ezernyi helyről hallana sikítást, de az mind a saját elméjéből jönne.*
- Több mindenki. *javítja ki a nőt.* Lil, Rien… sokan vannak. Mind mások, mégis ugyanazok. Érted? *Leina, a név tulajdonosa melyet épp használ, egyike azoknak, aki valamelyest látja, hogy mi történik a saját, szilánkosra tört elméjében, csak képtelen felfogni azt, hogy mekkora problémát is jelenthet mindez nem csak hosszú, de már rövidtávon is. Mindenesetre, ha a tudósunk valóban okos, akkor már könnyedén levonhatja a következtetést, hogy miért is tett le ilyen hamar a hullarablásról. Mostanra már azért az ötletért sem repes az örömtől, hogy elkábítva forgassanak benne egy éles valamit.*
- Én nem is akartalak megvagdosni, de te meg akarsz. Az előbb mondtad. *Billenti oldalra a fejét, egy kicsit megint hülyének nézni azt, aki valószínűleg kettejük közül az okosabb.*
- Nem igazán… *Válaszol a következő kérdésre is csak úgy félvállról, mert közben már megint máshol járnak a gondolatai. Ott kapcsolódik csupán vissza a beszélgetésbe, mikor a Pegazust említi a másik.*
- Nem is kell ott. Van saját otthonom. Kaptam. Itt van a városban, de figyelj… Az a kábítás, az olyan, mint amit a Réti Ármány csinál? Elmúlnak tőle a hangok is? A zaj is? Mert a zaj az nagyon rossz, tényleg… *Ahelyett, hogy megegyeznének abban, mikor és hol találkozzanak vagy épp kerüljék el egymást örökre, újabb furcsa kérdéseket tesz fel, melyeknek egyszerre nincs értelme és mégis van egy csomó.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-01 13:11:27
Üzenet elküldve: 2025-07-01 13:11:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*Hamar döntésre jut a férfi. Meg is lepi Zzult ez a hirtelen döntés. Gyorsan változtatja a férfi a hozzáállását vagy a személyiségét. Pont ilyen karakterű emberre van szüksége. Figyeli ahogy a másik kimászik a vízből, majd végül ő is úgy dönt, hogy ideje kimászni a vízből. Nagy teste csak úgy zúdítja magáról a hűs vizet. Kemény léptekkel közelít a ruháihoz.*
-Örülök, hogy benne vagy. Jót fogunk majd szórakozni. Még akkor is ha csak nézők vagyunk.
*Vigyorog, amely inkább bajjóslatúra sikerül, mintsem vidámnak. Az orkokhoz nem illik ez a vidám hozzáállás. Hacsak nem épp valami verekedésről vagy harcról van szó. Azt szívesen vállalják. Szerencsére ebben ő is benne van. Harca viszont nem készül, nem is fog senkivel sem összetűzésbe kerülni. Nem hiányzik neki semmilyen probléma. Neki nincs köpenye, amivel megtörölközhetne, vizes testére veszi el a ruháit. Inge így jól rátapad felső testére, annak ellenére, hogy egy bő ruhadarabról beszélünk. Nadrágja sem jár jobban. Csak abba reménykedik, hogy a nap megszárítja majd, mire a Kikötőbe érnek. Nem akar vizes göncökben este mászkálni. Csizmáját addig nem veszi fel, amíg a homokon gyalogolnak. Így hagy időt hogy lába is megszáradjon, majd letakarítja a lábfejét és úgy veszi fel a csizmát. Homok így is kerül bele, de azzal majd ha hazaért fog foglalkozni.*
*Hamar döntésre jut a férfi. Meg is lepi Zzult ez a hirtelen döntés. Gyorsan változtatja a férfi a hozzáállását vagy a személyiségét. Pont ilyen karakterű emberre van szüksége. Figyeli ahogy a másik kimászik a vízből, majd végül ő is úgy dönt, hogy ideje kimászni a vízből. Nagy teste csak úgy zúdítja magáról a hűs vizet. Kemény léptekkel közelít a ruháihoz.*
-Örülök, hogy benne vagy. Jót fogunk majd szórakozni. Még akkor is ha csak nézők vagyunk.
*Vigyorog, amely inkább bajjóslatúra sikerül, mintsem vidámnak. Az orkokhoz nem illik ez a vidám hozzáállás. Hacsak nem épp valami verekedésről vagy harcról van szó. Azt szívesen vállalják. Szerencsére ebben ő is benne van. Harca viszont nem készül, nem is fog senkivel sem összetűzésbe kerülni. Nem hiányzik neki semmilyen probléma. Neki nincs köpenye, amivel megtörölközhetne, vizes testére veszi el a ruháit. Inge így jól rátapad felső testére, annak ellenére, hogy egy bő ruhadarabról beszélünk. Nadrágja sem jár jobban. Csak abba reménykedik, hogy a nap megszárítja majd, mire a Kikötőbe érnek. Nem akar vizes göncökben este mászkálni. Csizmáját addig nem veszi fel, amíg a homokon gyalogolnak. Így hagy időt hogy lába is megszáradjon, majd letakarítja a lábfejét és úgy veszi fel a csizmát. Homok így is kerül bele, de azzal majd ha hazaért fog foglalkozni.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-01 11:57:32
Üzenet elküldve: 2025-07-01 11:57:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Tény és való, hogy nem bánik ügyetlenül a fegyverekkel. Hogy az öklével is ugyanilyen jól menne-e az már más kérdés. Hűséges pengéi mindig az oldalán lógtak, ha baj volt, ők voltak az elsők, akik megmutatták magukat, hogy megvédjék gazdájukat. Innentől kezdve nem volt szüksége, hogy az ökleit használja.*
-A Kikötő egy veszélyes hely, ahol az éppen hatalmon lévők alkotják a szabályokat. Ezen ne is legyél meglepve. Viszont az ötleted tetszik. Nézzünk be a Rókalyukba. Ha meg nem válik be, akkor még akár a Sellőházban is meghúzhatjuk magunkat éjszakára.
*~Bár csak egy szoba árára van pénzem. Fogadni meg biztos nem fogok, de kíváncsi vagyok, hogy mit láthatunk.~*
-Jobb lesz, ha minél hamarabb indulunk. Így is sötétedésre érünk oda.
*Kiemeli magát a vízből, letörli magát ahogy tudja és elindul a holmijai felé. A napban bízva, hogy gyorsan megszárítja majd, veszi fel ruháit. Köpenyével azért megtörli magát, és átveti vállán. Meleg van ahhoz, hogy köpenyben mászkáljon. Ebben is igazat kell, hogy adjon az orknak. Ő kel fel előbb, szóval meg kell várnia, hogy a másik is vissza menjen a ruháihoz.
Ha az ork viszont úgy dönt, hogy később is elindulhatnak, akár másnap, akkor továbbra is a vízben marad. Végül is a kérdései csak arról szóltak, hogy akar-e menni, nem arról, hogy mikor.*
*Tény és való, hogy nem bánik ügyetlenül a fegyverekkel. Hogy az öklével is ugyanilyen jól menne-e az már más kérdés. Hűséges pengéi mindig az oldalán lógtak, ha baj volt, ők voltak az elsők, akik megmutatták magukat, hogy megvédjék gazdájukat. Innentől kezdve nem volt szüksége, hogy az ökleit használja.*
-A Kikötő egy veszélyes hely, ahol az éppen hatalmon lévők alkotják a szabályokat. Ezen ne is legyél meglepve. Viszont az ötleted tetszik. Nézzünk be a Rókalyukba. Ha meg nem válik be, akkor még akár a Sellőházban is meghúzhatjuk magunkat éjszakára.
*~Bár csak egy szoba árára van pénzem. Fogadni meg biztos nem fogok, de kíváncsi vagyok, hogy mit láthatunk.~*
-Jobb lesz, ha minél hamarabb indulunk. Így is sötétedésre érünk oda.
*Kiemeli magát a vízből, letörli magát ahogy tudja és elindul a holmijai felé. A napban bízva, hogy gyorsan megszárítja majd, veszi fel ruháit. Köpenyével azért megtörli magát, és átveti vállán. Meleg van ahhoz, hogy köpenyben mászkáljon. Ebben is igazat kell, hogy adjon az orknak. Ő kel fel előbb, szóval meg kell várnia, hogy a másik is vissza menjen a ruháihoz.
Ha az ork viszont úgy dönt, hogy később is elindulhatnak, akár másnap, akkor továbbra is a vízben marad. Végül is a kérdései csak arról szóltak, hogy akar-e menni, nem arról, hogy mikor.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-01 09:18:13
Üzenet elküldve: 2025-07-01 09:18:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*A Sellőház neki is drága mulatság lenne, nem is erre gondolt. Amennyiben jól tudja a sellőknek van stílusuk, nem csak egyszerű kurtizánok. Még nem volt arra szerencséje, hogy benézzen, de kívülről már többször megtekintette az épületet és egy igazi ékkőnek mondható. Kikötői mércével.*
-Pedig egy jó bunyónál nincs is jobb. A Rókalyukban gyakran vannak harcok, melyekre lehet fogadni, habár nem szívesen vennék részt egy ilyen ütközetben. A szabályrendszerük bonyolult nekem.
*Nem a legokosabb személyek közé tartozik Zzul, de ebben az esetben nem is a szabályok nehézsége, hanem inkább azok nem meglétére utal. Még abban is biztos, hogy előre eldöntött mérkőzésekről lehet szó. Pedig szívesen részt venne egy ilyen mérkőzésen, de az életét nem akarja kockáztatni. Szerény személye inkább birkózásban vagy ökölvívásban képzeli el magát. A fegyverekkel is jól bánik, de azt inkább komolyabb helyzetekre hagyná.*
-Van kedved elnézni a Kikötőbe? Persze itt is jó lenni, elismerem.
*Játszik a vízzel és mélyen elmerül benne, úgy hogy csak a feje látszik ki.*
-De estére nem maradnék itt. Meg egy kis kaland sem árt, nem de?
*Mosolyog Mervre.*
-Na, mi szólsz hozzá?
*Magában is elindul, őt ez nem zavarja, de egy ismerőssel még nagyobb móka lenne.*
*A Sellőház neki is drága mulatság lenne, nem is erre gondolt. Amennyiben jól tudja a sellőknek van stílusuk, nem csak egyszerű kurtizánok. Még nem volt arra szerencséje, hogy benézzen, de kívülről már többször megtekintette az épületet és egy igazi ékkőnek mondható. Kikötői mércével.*
-Pedig egy jó bunyónál nincs is jobb. A Rókalyukban gyakran vannak harcok, melyekre lehet fogadni, habár nem szívesen vennék részt egy ilyen ütközetben. A szabályrendszerük bonyolult nekem.
*Nem a legokosabb személyek közé tartozik Zzul, de ebben az esetben nem is a szabályok nehézsége, hanem inkább azok nem meglétére utal. Még abban is biztos, hogy előre eldöntött mérkőzésekről lehet szó. Pedig szívesen részt venne egy ilyen mérkőzésen, de az életét nem akarja kockáztatni. Szerény személye inkább birkózásban vagy ökölvívásban képzeli el magát. A fegyverekkel is jól bánik, de azt inkább komolyabb helyzetekre hagyná.*
-Van kedved elnézni a Kikötőbe? Persze itt is jó lenni, elismerem.
*Játszik a vízzel és mélyen elmerül benne, úgy hogy csak a feje látszik ki.*
-De estére nem maradnék itt. Meg egy kis kaland sem árt, nem de?
*Mosolyog Mervre.*
-Na, mi szólsz hozzá?
*Magában is elindul, őt ez nem zavarja, de egy ismerőssel még nagyobb móka lenne.*
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:10:31
Üzenet elküldve: 2025-06-30 22:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
~ Régebb óta van itt, mint én... ~ *Most már igazán kezdi bomlasztani a szurkálló szégyenérzet, hogy azonnal leidegenezte első látásra a szerzetest, amikor igazából mondhatni, hogy a mágus lenne a betolakodó az ő udvarán. Ő maga még mindig nincs tisztában a lázadás részleteivel, ami a mai napig zavarja, és az egyetlen forrása eddig egy olyan egyéniség volt, akivel nincsenek a legjobb kapcsolatban. Akkor használja ki ezt az alkalmat, és kérdezze meg erről Aokint?* ~ Nem, nincs értelme, csak kétfelé szakítanám a témát. ~ *Valószínűleg lesz még más, nem városi-tanács-által-kifilterezett vagy végtag-hiányos nyom, ahol válaszokra találhat később. Nem pusztán történelemleckék miatt tartja föl a szerzetest.
A tudás nem mérhető, így még csak késztetést sem érez arra, hogy megkérdezze az ideje-éve egy helyen élő vándort, hogy mit gondolna elégnek ahhoz, hogy hazafelé kezdje vetni tekintetét.*
- Ha eltérő világeszméletekkel akart találkozni, Artheniornál jobb helyet nem is lehetett volna találni. Ezen föld legnagyobb lakossága, és említett lakosság diverzitása miatt napokkal és házküszöbökkel változnak mind világnézetek és általános szokások, így idegenekből nem lehet elfogyni, legyen az lakos vagy utazó. Azt pedig csak megjegyzésként mondom, ezen városban a Kikötővel ellentétben nem kockáztatom meg, hogy kilikasztanak valamivel a nyílt utcán mert túl sokáig néztem valakire. Azt a barbári, gusztus nélküli nyelvet nem éri megtanulni beszélni... *Elméje egy utálkozó grimasszal karöltve egy ideig a déli környékkel van elfoglalva, így csendben mered a folyóba, hagyva időt a szerzetesnek hogy élvezze a csöndet, ha akarja.*
~ Régebb óta van itt, mint én... ~ *Most már igazán kezdi bomlasztani a szurkálló szégyenérzet, hogy azonnal leidegenezte első látásra a szerzetest, amikor igazából mondhatni, hogy a mágus lenne a betolakodó az ő udvarán. Ő maga még mindig nincs tisztában a lázadás részleteivel, ami a mai napig zavarja, és az egyetlen forrása eddig egy olyan egyéniség volt, akivel nincsenek a legjobb kapcsolatban. Akkor használja ki ezt az alkalmat, és kérdezze meg erről Aokint?* ~ Nem, nincs értelme, csak kétfelé szakítanám a témát. ~ *Valószínűleg lesz még más, nem városi-tanács-által-kifilterezett vagy végtag-hiányos nyom, ahol válaszokra találhat később. Nem pusztán történelemleckék miatt tartja föl a szerzetest.
A tudás nem mérhető, így még csak késztetést sem érez arra, hogy megkérdezze az ideje-éve egy helyen élő vándort, hogy mit gondolna elégnek ahhoz, hogy hazafelé kezdje vetni tekintetét.*
- Ha eltérő világeszméletekkel akart találkozni, Artheniornál jobb helyet nem is lehetett volna találni. Ezen föld legnagyobb lakossága, és említett lakosság diverzitása miatt napokkal és házküszöbökkel változnak mind világnézetek és általános szokások, így idegenekből nem lehet elfogyni, legyen az lakos vagy utazó. Azt pedig csak megjegyzésként mondom, ezen városban a Kikötővel ellentétben nem kockáztatom meg, hogy kilikasztanak valamivel a nyílt utcán mert túl sokáig néztem valakire. Azt a barbári, gusztus nélküli nyelvet nem éri megtanulni beszélni... *Elméje egy utálkozó grimasszal karöltve egy ideig a déli környékkel van elfoglalva, így csendben mered a folyóba, hagyva időt a szerzetesnek hogy élvezze a csöndet, ha akarja.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-30 14:30:26
Üzenet elküldve: 2025-06-30 14:30:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Nem tudja, hogy miről is beszélhetne egy orkkal. Amilyen hirtelen bukkant fel az életében, örül hogy egyáltalán még nem zavarta el. Pedig a másik mindent megcsinált azért, hogy ez így legyen. Kis híján megfojtotta. De ezeken már túltette magát. Legalább jót szórakozott és reméli, hogy egy barátot is szerezhet magának. Csak az a fránya személyisége ne lenne ilyen. A Kikötő említésére ő is felkapja a fejét, ami miatt látja, hogy az ork őt nézi. Rögtön rájön, hogy belesétált a másik kis csapdájába.*
-Tehát olyan fajta szórakozást szeretnél. Nem hiszem, hogy én lennék, a legjobb partner egy kis verekedéshez.
*Mutat testére, mely igaz nem sovány és nem is elhízott, még látható izmai is vannak, de a tapasztalata hiányzik.*
-Az lenne a normális, ha én kérdezném ezt meg tőled. Azokkal az izmokkal puszta kézzel végzel valakivel. Ráadásul fél kézzel, amekkora tenyered van.
*Persze nincs ellenére az ötlet, de még nem szeretne a föld alá kerülni.*
-Sok más szórakozási lehetőség is van a Kikötőben amúgy.
*Jut eszébe éppen egy, amely kicsit drága lehet, de mindenféleképpen jó lehet. Az egyszerű ivászat is egy opció.*
*Nem tudja, hogy miről is beszélhetne egy orkkal. Amilyen hirtelen bukkant fel az életében, örül hogy egyáltalán még nem zavarta el. Pedig a másik mindent megcsinált azért, hogy ez így legyen. Kis híján megfojtotta. De ezeken már túltette magát. Legalább jót szórakozott és reméli, hogy egy barátot is szerezhet magának. Csak az a fránya személyisége ne lenne ilyen. A Kikötő említésére ő is felkapja a fejét, ami miatt látja, hogy az ork őt nézi. Rögtön rájön, hogy belesétált a másik kis csapdájába.*
-Tehát olyan fajta szórakozást szeretnél. Nem hiszem, hogy én lennék, a legjobb partner egy kis verekedéshez.
*Mutat testére, mely igaz nem sovány és nem is elhízott, még látható izmai is vannak, de a tapasztalata hiányzik.*
-Az lenne a normális, ha én kérdezném ezt meg tőled. Azokkal az izmokkal puszta kézzel végzel valakivel. Ráadásul fél kézzel, amekkora tenyered van.
*Persze nincs ellenére az ötlet, de még nem szeretne a föld alá kerülni.*
-Sok más szórakozási lehetőség is van a Kikötőben amúgy.
*Jut eszébe éppen egy, amely kicsit drága lehet, de mindenféleképpen jó lehet. Az egyszerű ivászat is egy opció.*
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-30 13:36:05
Üzenet elküldve: 2025-06-30 13:36:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*Merv nagyon nem a szavak embere. Ez már találkozásuk elején is kiderült, de az idő
múlásával egyre nyilvánvalóbbá válik. Még akkor is ha csak néhány órája ismerik
egymást. A férfi gyorsan letudja a válaszokat, még vissza sem kérdez, úgyhogy a
beszélgetést továbbra is neki kell fenntartania.*
-Nem vagy egy beszédes fajta mi?
*Néz a férfi irányába.*
-Nem baj, majd idővel megváltozik. Van már egy segítséged.
*Kacsint a másik felé, mosollyal a száján. A vízben lebegő
lábával elkezd lassan csapkodni, lassacskán felkavarva a vizet. Jól elszórakoztatja
magát. A maga húsz évével fiatalnak mondható. A férfin látszik, hogy több év
van a háta mögött mint neki. Lehet ezért is csendes. Megtanulta, hogy a csend
nyugalmat hoz. Zzul viszont nem ilyen. Még forr fiatal ork vére. Ez még akár
személyiségfüggő is lehet. Ki milyennek születik.*
-A tisztás unalmas. Itt a víz közelében lehet csak igazán
szórakozni. Vagy a Kikötőben.
*Pillant fél szemével a férfi irányába, hátha észrevesz
valamilyen reakciót a másiktól.*
*Merv nagyon nem a szavak embere. Ez már találkozásuk elején is kiderült, de az idő
múlásával egyre nyilvánvalóbbá válik. Még akkor is ha csak néhány órája ismerik
egymást. A férfi gyorsan letudja a válaszokat, még vissza sem kérdez, úgyhogy a
beszélgetést továbbra is neki kell fenntartania.*
-Nem vagy egy beszédes fajta mi?
*Néz a férfi irányába.*
-Nem baj, majd idővel megváltozik. Van már egy segítséged.
*Kacsint a másik felé, mosollyal a száján. A vízben lebegő
lábával elkezd lassan csapkodni, lassacskán felkavarva a vizet. Jól elszórakoztatja
magát. A maga húsz évével fiatalnak mondható. A férfin látszik, hogy több év
van a háta mögött mint neki. Lehet ezért is csendes. Megtanulta, hogy a csend
nyugalmat hoz. Zzul viszont nem ilyen. Még forr fiatal ork vére. Ez még akár
személyiségfüggő is lehet. Ki milyennek születik.*
-A tisztás unalmas. Itt a víz közelében lehet csak igazán
szórakozni. Vagy a Kikötőben.
*Pillant fél szemével a férfi irányába, hátha észrevesz
valamilyen reakciót a másiktól.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-30 11:09:13
Üzenet elküldve: 2025-06-30 11:09:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Érdeklődve és félve figyeli, ahogy az ork közelít. Ki tudja mire készülhet a férfi. Lehet sarat akar rúgni az arcába. Próbál több lehetőségen is gondolkozni, de nem jut eszébe semmi más. Rá csak nem veti magát, az már tényleg durva lenne. Még abban sem lenne biztos, hogy túlélné. Az ork termete miatt gyorsan a nyakát törné és még az lenne a gyorsabb és kíméletesebb vég. Szerencséjére Zzul semmi rosszban nem sántikál. Csendben leül mellé és élvezi a vizet.*
-Igen. Nagyon szép. Tökéletes, hogy kint töltsük.
*Válaszolja az ork első kérdésére.*
-Én sem láttalak még erre.
*Ami csak azért nem meglepő, mert ha az ork nem látta őt, akkor a fordítottjára is kevés esély van. Lehetséges, de nem száz százalék.*
-A folyónak ezen a szakaszán pedig sokan megszoktak fordulni. A folyó nem sebes, csend is van. Azért is furcsa, hogy senkit sem látok erre.
*Néz a part felé.*
-Mondjuk a tisztás maga sokkal érdekesebb mint a folyó. Meg kevésbé veszélyesebb.
*Ezzel meg is válaszolja az ork kérdését. Nagy csend áll be, ha a másik nem dob fel valamilyen témát. A beszélgetés nem Merv erőssége. Már csak ezért is furcsa neki ez a helyzet. Egy ilyen közvetlen orkkal még nem hozta össze a sors.*
*Érdeklődve és félve figyeli, ahogy az ork közelít. Ki tudja mire készülhet a férfi. Lehet sarat akar rúgni az arcába. Próbál több lehetőségen is gondolkozni, de nem jut eszébe semmi más. Rá csak nem veti magát, az már tényleg durva lenne. Még abban sem lenne biztos, hogy túlélné. Az ork termete miatt gyorsan a nyakát törné és még az lenne a gyorsabb és kíméletesebb vég. Szerencséjére Zzul semmi rosszban nem sántikál. Csendben leül mellé és élvezi a vizet.*
-Igen. Nagyon szép. Tökéletes, hogy kint töltsük.
*Válaszolja az ork első kérdésére.*
-Én sem láttalak még erre.
*Ami csak azért nem meglepő, mert ha az ork nem látta őt, akkor a fordítottjára is kevés esély van. Lehetséges, de nem száz százalék.*
-A folyónak ezen a szakaszán pedig sokan megszoktak fordulni. A folyó nem sebes, csend is van. Azért is furcsa, hogy senkit sem látok erre.
*Néz a part felé.*
-Mondjuk a tisztás maga sokkal érdekesebb mint a folyó. Meg kevésbé veszélyesebb.
*Ezzel meg is válaszolja az ork kérdését. Nagy csend áll be, ha a másik nem dob fel valamilyen témát. A beszélgetés nem Merv erőssége. Már csak ezért is furcsa neki ez a helyzet. Egy ilyen közvetlen orkkal még nem hozta össze a sors.*
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-29 22:13:15
Üzenet elküldve: 2025-06-29 22:13:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Dora megpróbálja leplezni a megkönnyebbülését, és köhintésnek álcázni azt. Elég ügyetlenül teszi. Az abszurd küldetésük úgysem ígért már így a vége felé semmi élvezetet: a szervek érdeklik, szívesen boncol fel akárkit és akármit, de egy csontvázzal mihez kezdhetne a kalapos tudós? Arról nem is beszélve, hogy kiásni illegális, és - ami a lányt jobban zavarja - rettenetesen izzasztó lenne. Nem szokott ő ilyen izommunkához, és az utóbbi években a fenekét is alig emelte fel.*
- Ahogy érzed, kedvesem, ahogy érzed. *Von vállat teátrálisan.* Elvégre a te életed, a te családod. *Egy pillanatra átszalad az agyán a gondolat, hogy talán ki kéne használni a hatalmas kardot, és a lányt kéne megkérnie arra, hogy eltegye a saját apját láb alól. Lehet, hogy nem lenne ebben öröme, a bugris vén elf talán meg sem ismerné egyetlen és kitagadott lányát ennyi év után.*
- A te fejedben is több minden lehet, mint amit hisznek. *Állapítja meg bájosan, kicsit már aggasztóan mosolyogva, mint akinek kedve lenne dióként feltörni Leina koponyáját. Ezzel a nézésével nem túl népszerű az emberek körében ez a meg nem értett Dora… Bubó. Jobb, ha a sebbel foglalkozik, azzal könnyebben férkőzhet a társnője bizalmába. A felindultsága meglepi.*
- Hékás, te is levagdoshattál volna, mégsem tetted! Logikusnak tűnt, hogy a bizalom kölcsönös. *Mutat az ijesztő nagy bökőre vádlón, de azért el kell ismernie, hogy nem túl szerencsés kombináció egy vadidegentől az altató meg a szike.* Jó, jogos... De megoldhatnánk máshogy is. Helyi érzéstelenítéssel. Bírod a fájdalmat? Gondolom, bírod, ha elláttad magadtól a sebet. *Vonja le a következtetést. Annyira azért nem sietne hanyatt-homlok Leina segítségére, de a nagy igyekezetben, hogy lemossa magáról a vádat, egészen lelkesedve lép utána, hátha felkelti az érdeklődését.* Ha egy hétig tisztán tudod tartani, nagyjából begyógyul. Látszódni fog majd valami kis vonal, de nem dudorodik így ki. Gondolkodj el rajta, a Pegazusban általában megtalálsz. De... azt inkább ne mondd a tulajnak, miért jössz. Megígértem neki, hogy nem vagdosok fel senkit és semmit, amíg ott vagyok. Megharagudna.
//Egy régi hobbi//
*Dora megpróbálja leplezni a megkönnyebbülését, és köhintésnek álcázni azt. Elég ügyetlenül teszi. Az abszurd küldetésük úgysem ígért már így a vége felé semmi élvezetet: a szervek érdeklik, szívesen boncol fel akárkit és akármit, de egy csontvázzal mihez kezdhetne a kalapos tudós? Arról nem is beszélve, hogy kiásni illegális, és - ami a lányt jobban zavarja - rettenetesen izzasztó lenne. Nem szokott ő ilyen izommunkához, és az utóbbi években a fenekét is alig emelte fel.*
- Ahogy érzed, kedvesem, ahogy érzed. *Von vállat teátrálisan.* Elvégre a te életed, a te családod. *Egy pillanatra átszalad az agyán a gondolat, hogy talán ki kéne használni a hatalmas kardot, és a lányt kéne megkérnie arra, hogy eltegye a saját apját láb alól. Lehet, hogy nem lenne ebben öröme, a bugris vén elf talán meg sem ismerné egyetlen és kitagadott lányát ennyi év után.*
- A te fejedben is több minden lehet, mint amit hisznek. *Állapítja meg bájosan, kicsit már aggasztóan mosolyogva, mint akinek kedve lenne dióként feltörni Leina koponyáját. Ezzel a nézésével nem túl népszerű az emberek körében ez a meg nem értett Dora… Bubó. Jobb, ha a sebbel foglalkozik, azzal könnyebben férkőzhet a társnője bizalmába. A felindultsága meglepi.*
- Hékás, te is levagdoshattál volna, mégsem tetted! Logikusnak tűnt, hogy a bizalom kölcsönös. *Mutat az ijesztő nagy bökőre vádlón, de azért el kell ismernie, hogy nem túl szerencsés kombináció egy vadidegentől az altató meg a szike.* Jó, jogos... De megoldhatnánk máshogy is. Helyi érzéstelenítéssel. Bírod a fájdalmat? Gondolom, bírod, ha elláttad magadtól a sebet. *Vonja le a következtetést. Annyira azért nem sietne hanyatt-homlok Leina segítségére, de a nagy igyekezetben, hogy lemossa magáról a vádat, egészen lelkesedve lép utána, hátha felkelti az érdeklődését.* Ha egy hétig tisztán tudod tartani, nagyjából begyógyul. Látszódni fog majd valami kis vonal, de nem dudorodik így ki. Gondolkodj el rajta, a Pegazusban általában megtalálsz. De... azt inkább ne mondd a tulajnak, miért jössz. Megígértem neki, hogy nem vagdosok fel senkit és semmit, amíg ott vagyok. Megharagudna.
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-29 00:22:47
Üzenet elküldve: 2025-06-29 00:22:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Aki, nem ért hozzá annak a szemében talán valóban nehéz fegyverként tekinteni arra a botra, ami a szerzetes kezében van. Az idők pedig habár változnak, de a Nevető Ember által rájuk hagyományozott mozdulatok hatásossága nem csökkent. Valószínűleg ha találtak volna olyan harcművész technikát, ami egyértelműen jobb akkor, azt követnék. A következő kérdések előtt szokásához híven hallgat kicsit és csak utána fejti ki a véleményét.*
-Jómagam elég rég elhagytam már a kolostort ahhoz, hogy lássam a lázadás előtti Arthenior-t. Nem tudom, hogy az istenek megjelenése milyen nyomot hagyott az otthoni életben ugyanis még nem érzem magamban a hívást, hogy vissza kell térnem. A külvilág idegen. A helyiek másképp gondolkoznak sok mindenről. Viszont ezért küldik el vándorútra a mesterek a kész tanítványaikat, hogy világot lássanak és fejlődjenek. Próbálják megismerni, azt ami idegen számukra. Tapasztalatot, ismereteket szerezzenek, majd mesterként térjenek vissza. Hogy kit hova vezet az útja, az változó ahogy az is, hogy ki milyen tudással tér vissza. A kikötő épp úgy lehet a tudás otthona, mint a városi könyvtár. Csak más nyelven beszél.
*Aki, nem ért hozzá annak a szemében talán valóban nehéz fegyverként tekinteni arra a botra, ami a szerzetes kezében van. Az idők pedig habár változnak, de a Nevető Ember által rájuk hagyományozott mozdulatok hatásossága nem csökkent. Valószínűleg ha találtak volna olyan harcművész technikát, ami egyértelműen jobb akkor, azt követnék. A következő kérdések előtt szokásához híven hallgat kicsit és csak utána fejti ki a véleményét.*
-Jómagam elég rég elhagytam már a kolostort ahhoz, hogy lássam a lázadás előtti Arthenior-t. Nem tudom, hogy az istenek megjelenése milyen nyomot hagyott az otthoni életben ugyanis még nem érzem magamban a hívást, hogy vissza kell térnem. A külvilág idegen. A helyiek másképp gondolkoznak sok mindenről. Viszont ezért küldik el vándorútra a mesterek a kész tanítványaikat, hogy világot lássanak és fejlődjenek. Próbálják megismerni, azt ami idegen számukra. Tapasztalatot, ismereteket szerezzenek, majd mesterként térjenek vissza. Hogy kit hova vezet az útja, az változó ahogy az is, hogy ki milyen tudással tér vissza. A kikötő épp úgy lehet a tudás otthona, mint a városi könyvtár. Csak más nyelven beszél.
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-28 08:10:50
Üzenet elküldve: 2025-06-28 08:10:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*Mervet keresi tekintetével. Nemsokára megtalálja, ahogy a part felé veszi az irányt.*
-Ennyi volt a fürdőzés?
*Dörmögi az orra alatt vidáman. Tekintetük csakhamar találkozik, ezért úgy dönt ő is leül a férfi mellé. Úszás helyett a gyaloglást választja. Ahogy elhagyja a vizet, teste megremeg a hirtelen hidegtől. Hiába meleg az idő, a teste hozzászokott a hűs vízhez. Furcsának is tartja, hogy ahogy elhagyja a hidegebb vizet, a melegebb levegő nem tűnik melegnek. Hatalmas talpai mély nyomokat hagynak a tópart homokjában. Nem lenne a legügyesebb az osonásban, ami különben is már kiderült nemrég. Libabőröd bőre már alig várja, hogy újra a vízbe mártózhasson. Mervhez érve ő is visszasüllyed a vízbe. Nehéz teste csak úgy túrja a homokok maga alatt.*
-Milyen szép az időnk, nem de?
*Kezd bele a beszélgetésbe egy általános témával.*
-Gyakran szoktam erre járni, de veled még nem találkoztam itt a folyónál.
*Szeret itt kint sétálni. Még a hidegebb időkben is képes kinézni a folyóhoz, mondjuk akkor nem mártózik meg a vízben.*
*Mervet keresi tekintetével. Nemsokára megtalálja, ahogy a part felé veszi az irányt.*
-Ennyi volt a fürdőzés?
*Dörmögi az orra alatt vidáman. Tekintetük csakhamar találkozik, ezért úgy dönt ő is leül a férfi mellé. Úszás helyett a gyaloglást választja. Ahogy elhagyja a vizet, teste megremeg a hirtelen hidegtől. Hiába meleg az idő, a teste hozzászokott a hűs vízhez. Furcsának is tartja, hogy ahogy elhagyja a hidegebb vizet, a melegebb levegő nem tűnik melegnek. Hatalmas talpai mély nyomokat hagynak a tópart homokjában. Nem lenne a legügyesebb az osonásban, ami különben is már kiderült nemrég. Libabőröd bőre már alig várja, hogy újra a vízbe mártózhasson. Mervhez érve ő is visszasüllyed a vízbe. Nehéz teste csak úgy túrja a homokok maga alatt.*
-Milyen szép az időnk, nem de?
*Kezd bele a beszélgetésbe egy általános témával.*
-Gyakran szoktam erre járni, de veled még nem találkoztam itt a folyónál.
*Szeret itt kint sétálni. Még a hidegebb időkben is képes kinézni a folyóhoz, mondjuk akkor nem mártózik meg a vízben.*
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-27 15:41:55
Üzenet elküldve: 2025-06-27 15:41:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Az ork gyerekes viselkedése kezdi felbőszíteni, viszont belül jót kacag rajta. Úgy érzi, hogy jó szórakozás lehet ZZullal vitatkozni. Már ez a vizes kalandjuk is jobb kedvre derítette és a melankolikus hangulatából kivezette. Remek társaságnak bizonyul az ork. Gúnyolódását sem tudja komolyan venni. Mosolyogva forgatja a szemét és bólogat nem tetszően. Mire Merv visszanéz, addigra az ork eltűnik a szeme elől.
~Csak képzeltem volna az egészet?~
Kinéz a partra ahol ott virítanak mind a kettőjük ruhái.
~Tehát nem. Akkor meg hova tűnt?~
A kérdés inkább költői, hiszen elég egyértelmű. Viszont aggódik, hogy nehogy túlságosan bemerészkedjen a folyó belsejébe. Az áramlatok könnyen a víz alá sodorhatják, még annak ellenére is, hogy akár egy mázsás ork is lehet. Ő maga is beljebb tapos a vízben, majd ahogy lábai már nem érintik a talajt, onnantól úszni kezd. Érzi a sodrás, szóval inkább nem merészkedik messzire. Ekkor jut eszébe, hogy lehet az ork lentről akarhat rátámadni.*
-Na már csak az kéne.
*Gyorsan a part felé veszi az irányt, kicsit oldalasan, küzdve a sodrással, mely egyre, egyre gyengül, míg végül már lábaival érinti a talajt. Ekkor látja meg a férfi fejét a folyóban. Megkönnyebbülve sóhajt fel, hogy semmi baja. Kár lett volna érte. Leül a sekélyes vízbe, most már nyugodtabban, és az orkot figyeli, hogy merre megy.*
*Az ork gyerekes viselkedése kezdi felbőszíteni, viszont belül jót kacag rajta. Úgy érzi, hogy jó szórakozás lehet ZZullal vitatkozni. Már ez a vizes kalandjuk is jobb kedvre derítette és a melankolikus hangulatából kivezette. Remek társaságnak bizonyul az ork. Gúnyolódását sem tudja komolyan venni. Mosolyogva forgatja a szemét és bólogat nem tetszően. Mire Merv visszanéz, addigra az ork eltűnik a szeme elől.
~Csak képzeltem volna az egészet?~
Kinéz a partra ahol ott virítanak mind a kettőjük ruhái.
~Tehát nem. Akkor meg hova tűnt?~
A kérdés inkább költői, hiszen elég egyértelmű. Viszont aggódik, hogy nehogy túlságosan bemerészkedjen a folyó belsejébe. Az áramlatok könnyen a víz alá sodorhatják, még annak ellenére is, hogy akár egy mázsás ork is lehet. Ő maga is beljebb tapos a vízben, majd ahogy lábai már nem érintik a talajt, onnantól úszni kezd. Érzi a sodrás, szóval inkább nem merészkedik messzire. Ekkor jut eszébe, hogy lehet az ork lentről akarhat rátámadni.*
-Na már csak az kéne.
*Gyorsan a part felé veszi az irányt, kicsit oldalasan, küzdve a sodrással, mely egyre, egyre gyengül, míg végül már lábaival érinti a talajt. Ekkor látja meg a férfi fejét a folyóban. Megkönnyebbülve sóhajt fel, hogy semmi baja. Kár lett volna érte. Leül a sekélyes vízbe, most már nyugodtabban, és az orkot figyeli, hogy merre megy.*
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-27 14:00:00
Üzenet elküldve: 2025-06-27 14:00:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A régmúlt morális filozófiáinak kibogarászásával valószínűleg magára lesz utalva, de jelenleg amúgy sem itt vannak a legnagyobb tintafoltok a történelem száraz papírtekercsén. Adoavernek az elképzelt szerzetesekhez illő vasakaratot kell magára erőltetnie, hogy ne rögtön kérje meg Aokint hogy élő demonstrációval bizonyítsa be harcművészeti tudását azzal a szerény sétapálcával; fél, hogy kitartó szkepticizmusa elkedvelenítheti attól, hogy tovább válaszoljon. Habár nem idegen tőle, hogy elméjében pótolja dokumentumok és őstörténetek hiányzó részleteit, az nem azt jelenti hogy igaz tényként gondol rájuk. De az előtte lévő szerzetes nem érződik hazudozónak sem, tehát az igazság mérlege súly nélkül van kitéve a szélnek.*
- Értem. *Bólint az általánosnál kevesebb bizalommal.* - Tagadhatatlan, hogy nehezebb ezzel vért ontani. Százévekkel a konfliktus után is ugyanazon az úton igyekeztek maradni, az idők változása ellenére. Ha lenne, kalapot emelnék rá. Ami a következő kérdésem lenne, az a kapcsolatotok velünk, a külvilággal. No nem szimplán holmi diplomációról tudakozok, hanem amit tudtok és gondoltok rólunk. A városállamok és a környékük gondolom kifejezetten idegennek érződhetett először, nemde? Nem is beszélve arról, hogy ahogy az idő folyójának a folyása is visszaépítette ezt a romhalmazt, amiből csak a Pegazus fogadója maradt meg, a ti álláspontotok sem maradhatott ugyanaz a lázadások és a... hogy is mondjam... istenségek okozta katasztrófák után. Egyes helyek kultúrájáról meg nem is beszélve. Én magam a lábam legvégét sem tenném a Kikötőnek még csak a legelső utcakövére sem, de van egy sejtésem, hogy egy világjáró szerzetesnek bátorabbnak kell lennie. Úgy vélem, megterhelő próba lenne ott fenntartani magadnak a rendednek a tanait.
*A régmúlt morális filozófiáinak kibogarászásával valószínűleg magára lesz utalva, de jelenleg amúgy sem itt vannak a legnagyobb tintafoltok a történelem száraz papírtekercsén. Adoavernek az elképzelt szerzetesekhez illő vasakaratot kell magára erőltetnie, hogy ne rögtön kérje meg Aokint hogy élő demonstrációval bizonyítsa be harcművészeti tudását azzal a szerény sétapálcával; fél, hogy kitartó szkepticizmusa elkedvelenítheti attól, hogy tovább válaszoljon. Habár nem idegen tőle, hogy elméjében pótolja dokumentumok és őstörténetek hiányzó részleteit, az nem azt jelenti hogy igaz tényként gondol rájuk. De az előtte lévő szerzetes nem érződik hazudozónak sem, tehát az igazság mérlege súly nélkül van kitéve a szélnek.*
- Értem. *Bólint az általánosnál kevesebb bizalommal.* - Tagadhatatlan, hogy nehezebb ezzel vért ontani. Százévekkel a konfliktus után is ugyanazon az úton igyekeztek maradni, az idők változása ellenére. Ha lenne, kalapot emelnék rá. Ami a következő kérdésem lenne, az a kapcsolatotok velünk, a külvilággal. No nem szimplán holmi diplomációról tudakozok, hanem amit tudtok és gondoltok rólunk. A városállamok és a környékük gondolom kifejezetten idegennek érződhetett először, nemde? Nem is beszélve arról, hogy ahogy az idő folyójának a folyása is visszaépítette ezt a romhalmazt, amiből csak a Pegazus fogadója maradt meg, a ti álláspontotok sem maradhatott ugyanaz a lázadások és a... hogy is mondjam... istenségek okozta katasztrófák után. Egyes helyek kultúrájáról meg nem is beszélve. Én magam a lábam legvégét sem tenném a Kikötőnek még csak a legelső utcakövére sem, de van egy sejtésem, hogy egy világjáró szerzetesnek bátorabbnak kell lennie. Úgy vélem, megterhelő próba lenne ott fenntartani magadnak a rendednek a tanait.
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-27 11:58:33
Üzenet elküldve: 2025-06-27 11:58:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*Merv elég gyengén védekezik.*
-Bocsánat.
*Mondja gúnyolódó hangnemben, elnyújtva az á hangot. Tudja jól, hogy gyerekesen viselkedett, de csak jól érzi magát. Azzal csak nincs semmi baj.
Végül Merv is ellentámadásba lendül, amire egy hangos nevetés a válasz. Még ő is hallja, hogy a természet, hogyan visszhangozza a nevetését. Ujjával letörölné a könnyeit, ha azok nem lennének vizesek. Attól mg megteszi, hogy ezzel is kifejezze a gesztust.*
-Ez aztán nagy visszavágás volt. Nagyon megijedtem.
*Gúnyolódik tovább, közben tovább hahotázik. Teste lassan kezdi megszokni a vizet, a férfi válaszától függetlenül a víz alá bukik és távolabb úszik a parttól. Érzi a testén a folyó áramlását, amely tökéletes kiinduló pont, hogy merre ne menjen és hogy mikor forduljon vissza. A folyóról ismeretes, hogy erős sodrású, de ezen a szakaszon ez nem érződik, amíg megfelelő közelségben van az úszó a parthoz. Beljebb érve már ő is érzi az egyre erősebb áramlást, ezért is vesz visszafele irányt. Felbukkanva a felszínen megtörli az arcát és a férfit kezdi keresni tekintetével. Biztos benne, hogy nem ugyanott bukkant fel, ahol a vízbe merült, azt a holmijaik helyzetéből is látja.*
*Merv elég gyengén védekezik.*
-Bocsánat.
*Mondja gúnyolódó hangnemben, elnyújtva az á hangot. Tudja jól, hogy gyerekesen viselkedett, de csak jól érzi magát. Azzal csak nincs semmi baj.
Végül Merv is ellentámadásba lendül, amire egy hangos nevetés a válasz. Még ő is hallja, hogy a természet, hogyan visszhangozza a nevetését. Ujjával letörölné a könnyeit, ha azok nem lennének vizesek. Attól mg megteszi, hogy ezzel is kifejezze a gesztust.*
-Ez aztán nagy visszavágás volt. Nagyon megijedtem.
*Gúnyolódik tovább, közben tovább hahotázik. Teste lassan kezdi megszokni a vizet, a férfi válaszától függetlenül a víz alá bukik és távolabb úszik a parttól. Érzi a testén a folyó áramlását, amely tökéletes kiinduló pont, hogy merre ne menjen és hogy mikor forduljon vissza. A folyóról ismeretes, hogy erős sodrású, de ezen a szakaszon ez nem érződik, amíg megfelelő közelségben van az úszó a parthoz. Beljebb érve már ő is érzi az egyre erősebb áramlást, ezért is vesz visszafele irányt. Felbukkanva a felszínen megtörli az arcát és a férfit kezdi keresni tekintetével. Biztos benne, hogy nem ugyanott bukkant fel, ahol a vízbe merült, azt a holmijaik helyzetéből is látja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3207-3226