Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-05 11:46:18
Üzenet elküldve: 2015-07-05 11:46:18
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Az egyedüllét nyomasztó volna bárki számára, ám a hímnek felüdülés, szinte megkönnyebbül tőle, ha van olyan pillanat, amikor nem kínozzák a démonai, amikor nem hallja tébolyult sikolyukat vagy dühödt csaholásukat. Szemeit lehunyva, térdre borulva igyekszik belezuhanni a semmibe a tisztás közepén, gondolataiból száműzni igyekszik mindent ami Eryyával lehet kapcsolatos, de ez természetesen nem megy ilyen könnyen, s nem is mehet csak úgy, egyik pillanatról a másikra, mintegy varázsütésre.
Gallyak roppanása rántja vissza gondolatainak ingoványos mocsarából, ha nem is teljesen a valóságba, valami ahhoz igen hasonlító helyre. Szemeit kinyitva néz fel lassan a felé tartó alakra, s először a kezében lévő meztelen kard az, ami feltűnik neki. Elsődleges ösztöne, hogy nyúljon a szablyáért az oldalán, s válaszolva a kihívásra, kezdetét vehesse a pengék halálos tánca, ám ekkor tekintete tovább siklik arra, ki a fegyvert fogja.
Felismeri a nőstényt, ki mindent kért tőle, és aki mindent ígért cserébe.
~Így végződik hát...?~
Nem mozdul végül, csupán néz halott szemeivel, csendben, s várja a megváltó halált. Meg sem lepődik különösebben azon, hogy Nariina tőrbe csalta, hogy azért hívta ide, hogy végezhessen vele, ezzel igazolja önmaga előtt azt, hogy ösztönei nem csapták be, nem hagyták cserben, amikor a piactéren csapdát szimatolt.
Megtehetné, hogy felveszi a harcot a nősténnyel, megtehetné, hogy kibelezi, vagy élve nyúzza meg, de mégsem mozdul. Csak néz a vörös szempárba, melynek mélyén ugyanazt az őrületet véli felfedezni, ami őt is marja belülről.
A hím ajkai ali mozdulnak, ahogy a nőstény előtt térdelve felnéz rá:*
-Jöjjön értem a Révész, most vigyen át, ha a jövőm hazugság... jöjjön utánam a tűzvész, marjon a láng... legyen vége már...
*Nem könyörög, nem kér, nem hibáztat és nem is fél, csak várja, hogy a nőstény kezében lévő penge lesújtson, s véget vessen a szenvedésnek. Megadja magát a megváltó halál ígéretének.*
*Az egyedüllét nyomasztó volna bárki számára, ám a hímnek felüdülés, szinte megkönnyebbül tőle, ha van olyan pillanat, amikor nem kínozzák a démonai, amikor nem hallja tébolyult sikolyukat vagy dühödt csaholásukat. Szemeit lehunyva, térdre borulva igyekszik belezuhanni a semmibe a tisztás közepén, gondolataiból száműzni igyekszik mindent ami Eryyával lehet kapcsolatos, de ez természetesen nem megy ilyen könnyen, s nem is mehet csak úgy, egyik pillanatról a másikra, mintegy varázsütésre.
Gallyak roppanása rántja vissza gondolatainak ingoványos mocsarából, ha nem is teljesen a valóságba, valami ahhoz igen hasonlító helyre. Szemeit kinyitva néz fel lassan a felé tartó alakra, s először a kezében lévő meztelen kard az, ami feltűnik neki. Elsődleges ösztöne, hogy nyúljon a szablyáért az oldalán, s válaszolva a kihívásra, kezdetét vehesse a pengék halálos tánca, ám ekkor tekintete tovább siklik arra, ki a fegyvert fogja.
Felismeri a nőstényt, ki mindent kért tőle, és aki mindent ígért cserébe.
~Így végződik hát...?~
Nem mozdul végül, csupán néz halott szemeivel, csendben, s várja a megváltó halált. Meg sem lepődik különösebben azon, hogy Nariina tőrbe csalta, hogy azért hívta ide, hogy végezhessen vele, ezzel igazolja önmaga előtt azt, hogy ösztönei nem csapták be, nem hagyták cserben, amikor a piactéren csapdát szimatolt.
Megtehetné, hogy felveszi a harcot a nősténnyel, megtehetné, hogy kibelezi, vagy élve nyúzza meg, de mégsem mozdul. Csak néz a vörös szempárba, melynek mélyén ugyanazt az őrületet véli felfedezni, ami őt is marja belülről.
A hím ajkai ali mozdulnak, ahogy a nőstény előtt térdelve felnéz rá:*
-Jöjjön értem a Révész, most vigyen át, ha a jövőm hazugság... jöjjön utánam a tűzvész, marjon a láng... legyen vége már...
*Nem könyörög, nem kér, nem hibáztat és nem is fél, csak várja, hogy a nőstény kezében lévő penge lesújtson, s véget vessen a szenvedésnek. Megadja magát a megváltó halál ígéretének.*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-05 11:24:07
Üzenet elküldve: 2015-07-05 11:24:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalth Loban//
*Továbbra is kedvesen mosolyog, mert észreveszi, hogy a tündér férfi nagyon feszélyezve érzi magát, pedig nem volt szándékában kellemetlen érzéseket kelteni benne.*
-Igazán nem baj, ha meghallgattad, én örülök, ha valakinek tetszik ahogy énekelek.
*Igyekszik nagyon barátságosan ránézni, elvégre igazán jólesik neki az elismerés, amit inkább a tekintetből és nem a szavakból szűr le.*
-Nagyon örülök... Res. *Mondja ki elgondolkodva, aztán megint felragyog az arca.*
-Ez így egyszerűen és kedvesen hangzik.
*Állapítja meg a névről. Boldogítja a tudat, hogy elnyerte valaki tetszését éneke és az a valaki még tündér is. A következő kérdésnél megrázza a fejét hevesen.*
-Dehogyis haragszom, igazán nem! Örülök, hogy találkoztam egy fajtársammal. Bár nagy ez a város nem sűrűn esett meg velem mostanában. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem találkozom errefelé kedves lelkekkel. Tulajdonképpen nagyon is sokkal összehozott a véletlen, de azért valahogy jó néha a sajátjainkkal beszélgetni. Te nem így gondolod?
*Figyelmesen hallgatja a lakóhely kérdésére adott választ, illetve válaszokat, mert elsőre nem is tudja kibogozni a lényeget. Aztán kezdi sejteni, ahogy a Resnek nincs lakhelye. Ő is sokat vándorolt, úgyhogy pontosan tudja milyen az. Nem egyszerű helyzet a fák ágai közt meglapulva aludni és remélni, hogy nem fedezik fel. Mondjuk kedves kis helyet lehet kialakítani a szabadban is, de egy fedett barátságos helyen mégiscsak más az élet. Láthatóan ez a téma zavarja kissé beszélgetőtársát, ezért úgy dönt nem is erőlteti tovább. Egy kicsit megakadnak, mert a mélyen ülő barna szem az ibolyaszín íriszeire szegeződik és láthatóan hosszan elnézi. Kicsit rózsaszínné válik az arca a tekintettől, mert ezt is egyfajta elismerésnek veszi és nincs igazán hozzászokva, de azért belül örül neki, hogy kivívhatta újból. Igyekszik megnyugtatni Rest, mert látványosan zavarba jön a helyzettől.*
-Nincs semmi baj igazán nem veszem tolakodásnak. Tudom a szemem színe... érdekes.
* Mondja az első szót, ami eszébe jut róla, hogy miért érzi szükségesnek, hogy ezt mondja azt maga sem tudja, de érzékeli, hogy miatta aggódik a tündér és ha még a bocsánatát is kéri nyilván azt hiszi vétet esetleg valamit, pedig erről szó sincs. Ő is egy kedves léleknek tűnik és a kinézete alapján valami rossz történhetett vele, amit máris mélyen sajnál. Nem tudja mi baj érhette. Félne rákérdezni, mert az nagyon udvariatlan és igazán tolakodó lenne és nem akarja megbántani azzal, hogy a sebeire felhívja a figyelmet.*
-Én... igazából igen. Szeretnék beszélgetni, ha nem bánod. Kicsit egyedül éreztem magam a nagyok között mostanában.
*Mondja egy picit lesütve a szemeit, mert igazán hálátlannak érzi magát, amiért így gondolkodik. Csupa kedves személy veszi körül most is és nincs oka panaszra, ezért szinte szégyelli bevallani, hogy ennek ellenére néha magányos.*
-Persze én sem szeretnék a terhedre lenni, ha most egyedül lennél inkább, akkor mondd meg nyugodtan, cseppet sem haragszom, majd meg érte.
*Pillant rá szelíden egy újabb barátságos mosollyal.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.05 11:29:44
*Továbbra is kedvesen mosolyog, mert észreveszi, hogy a tündér férfi nagyon feszélyezve érzi magát, pedig nem volt szándékában kellemetlen érzéseket kelteni benne.*
-Igazán nem baj, ha meghallgattad, én örülök, ha valakinek tetszik ahogy énekelek.
*Igyekszik nagyon barátságosan ránézni, elvégre igazán jólesik neki az elismerés, amit inkább a tekintetből és nem a szavakból szűr le.*
-Nagyon örülök... Res. *Mondja ki elgondolkodva, aztán megint felragyog az arca.*
-Ez így egyszerűen és kedvesen hangzik.
*Állapítja meg a névről. Boldogítja a tudat, hogy elnyerte valaki tetszését éneke és az a valaki még tündér is. A következő kérdésnél megrázza a fejét hevesen.*
-Dehogyis haragszom, igazán nem! Örülök, hogy találkoztam egy fajtársammal. Bár nagy ez a város nem sűrűn esett meg velem mostanában. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem találkozom errefelé kedves lelkekkel. Tulajdonképpen nagyon is sokkal összehozott a véletlen, de azért valahogy jó néha a sajátjainkkal beszélgetni. Te nem így gondolod?
*Figyelmesen hallgatja a lakóhely kérdésére adott választ, illetve válaszokat, mert elsőre nem is tudja kibogozni a lényeget. Aztán kezdi sejteni, ahogy a Resnek nincs lakhelye. Ő is sokat vándorolt, úgyhogy pontosan tudja milyen az. Nem egyszerű helyzet a fák ágai közt meglapulva aludni és remélni, hogy nem fedezik fel. Mondjuk kedves kis helyet lehet kialakítani a szabadban is, de egy fedett barátságos helyen mégiscsak más az élet. Láthatóan ez a téma zavarja kissé beszélgetőtársát, ezért úgy dönt nem is erőlteti tovább. Egy kicsit megakadnak, mert a mélyen ülő barna szem az ibolyaszín íriszeire szegeződik és láthatóan hosszan elnézi. Kicsit rózsaszínné válik az arca a tekintettől, mert ezt is egyfajta elismerésnek veszi és nincs igazán hozzászokva, de azért belül örül neki, hogy kivívhatta újból. Igyekszik megnyugtatni Rest, mert látványosan zavarba jön a helyzettől.*
-Nincs semmi baj igazán nem veszem tolakodásnak. Tudom a szemem színe... érdekes.
* Mondja az első szót, ami eszébe jut róla, hogy miért érzi szükségesnek, hogy ezt mondja azt maga sem tudja, de érzékeli, hogy miatta aggódik a tündér és ha még a bocsánatát is kéri nyilván azt hiszi vétet esetleg valamit, pedig erről szó sincs. Ő is egy kedves léleknek tűnik és a kinézete alapján valami rossz történhetett vele, amit máris mélyen sajnál. Nem tudja mi baj érhette. Félne rákérdezni, mert az nagyon udvariatlan és igazán tolakodó lenne és nem akarja megbántani azzal, hogy a sebeire felhívja a figyelmet.*
-Én... igazából igen. Szeretnék beszélgetni, ha nem bánod. Kicsit egyedül éreztem magam a nagyok között mostanában.
*Mondja egy picit lesütve a szemeit, mert igazán hálátlannak érzi magát, amiért így gondolkodik. Csupa kedves személy veszi körül most is és nincs oka panaszra, ezért szinte szégyelli bevallani, hogy ennek ellenére néha magányos.*
-Persze én sem szeretnék a terhedre lenni, ha most egyedül lennél inkább, akkor mondd meg nyugodtan, cseppet sem haragszom, majd meg érte.
*Pillant rá szelíden egy újabb barátságos mosollyal.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.05 11:29:44
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-05 00:47:54
Üzenet elküldve: 2015-07-05 00:47:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
~Meglátott, kiszúrt engem. Most-, én-, felkel. Ide jön. Én-, én-~
*A lány kedves mosollyal közeledik felé, de Res fel sem tekint a különleges szempárra. Fűbe markol, lábával kicsit hátra tolja magát. A lány árnyéka alatt végül felnéz saját gondolataiból, és megpillantja a szőke hajkorona által körülölelt ragyogó tekintetet. Meglepően közel.*
-Szia.
*Res maga alá húzza a lábát, és törökülésbe vágódik.*
-Igen, bocsánat. Nem akartam hallgatózni.
*Eközben az ujjaival ingét, a füvet birizgálja, zavartan nézelődik és úgy általában jól láthatóan idegen neki a helyzet.*
-Az enyém Resalth. Res. Ugye-, ugye nem haragszol?
*Van valami a lányban ami rögtön bizalmat ébreszt Resben. Kíváncsi, hogy miért is közelítette meg, és most először nem fél a választól.*
-Nem, ami azt illeti, éppen-,
*Ha nem lenne elég nyilvánvaló a helyzete, finoman utal rá.*
- éppen, mondjuk úgy, hogy két lakhely közt állok.
*Rövid ideig elgondolkodik a saját válaszán, majd annak kétértelműségét a következő mondatában tisztázza.*
-Vagy inkább csak az előző után.
~Tiszta hülyét csinálok magamból. Mit akar tőlem egy ilyen-~
*Be sem fejezi a gondolatát, teljesen elveszik Elinara ibolya szemében, és másodpercekig teljesen üres fejjel bámulja a sugárzó szépséget. Mikor észreveszi magát, és szánalmas viselkedését, mentegetőzni próbál.*
-Ne haragudj. *kapja el tekintetét a lányról.* -Én, én, nem is tudom, bocsánat. *jobbra-balra nézelődik, de előbb utóbb elkerülhetetlen, hogy a tekintetük újra összeakadjon, ekkor pedig ismét bevonzza a férfi lelkét.*
-Miben tudok segíteni? Szeretnél tőlem valamit?
~Meglátott, kiszúrt engem. Most-, én-, felkel. Ide jön. Én-, én-~
*A lány kedves mosollyal közeledik felé, de Res fel sem tekint a különleges szempárra. Fűbe markol, lábával kicsit hátra tolja magát. A lány árnyéka alatt végül felnéz saját gondolataiból, és megpillantja a szőke hajkorona által körülölelt ragyogó tekintetet. Meglepően közel.*
-Szia.
*Res maga alá húzza a lábát, és törökülésbe vágódik.*
-Igen, bocsánat. Nem akartam hallgatózni.
*Eközben az ujjaival ingét, a füvet birizgálja, zavartan nézelődik és úgy általában jól láthatóan idegen neki a helyzet.*
-Az enyém Resalth. Res. Ugye-, ugye nem haragszol?
*Van valami a lányban ami rögtön bizalmat ébreszt Resben. Kíváncsi, hogy miért is közelítette meg, és most először nem fél a választól.*
-Nem, ami azt illeti, éppen-,
*Ha nem lenne elég nyilvánvaló a helyzete, finoman utal rá.*
- éppen, mondjuk úgy, hogy két lakhely közt állok.
*Rövid ideig elgondolkodik a saját válaszán, majd annak kétértelműségét a következő mondatában tisztázza.*
-Vagy inkább csak az előző után.
~Tiszta hülyét csinálok magamból. Mit akar tőlem egy ilyen-~
*Be sem fejezi a gondolatát, teljesen elveszik Elinara ibolya szemében, és másodpercekig teljesen üres fejjel bámulja a sugárzó szépséget. Mikor észreveszi magát, és szánalmas viselkedését, mentegetőzni próbál.*
-Ne haragudj. *kapja el tekintetét a lányról.* -Én, én, nem is tudom, bocsánat. *jobbra-balra nézelődik, de előbb utóbb elkerülhetetlen, hogy a tekintetük újra összeakadjon, ekkor pedig ismét bevonzza a férfi lelkét.*
-Miben tudok segíteni? Szeretnél tőlem valamit?
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-04 22:31:11
Üzenet elküldve: 2015-07-04 22:31:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Resalth Loban//
*Még egyszer elénekli a dalt, most már a dudorászásokat mellőzve. Végül elégedetten mosolyog, mert végre úgy hangzott, ahogy azt szerette volna. Biztos tetszeni fog az elf művésznek is. Kicsit furcsa érzése támad, mintha valaki figyelné. Körbe néz maga körül és meglátja nem messze tőle az alacsony férfit. Először nagyot néz felé csodálkozva, mert próbálja összeegyeztetni magában a látottakat azzal, hogy a termet alapján egy tündér lehet előtte. Nincs szárnya és sebhelyes az arca is.*
~Szegény, vajon mi történt vele, hogy ilyen heges lett az arca és hol a szárnya?~
*A tündérek szépek szoktak lenni. Igaz a külső egyáltalán nem minden, ezt mondta Ordnak és ezt gondolta mikor találkozott Reyffel. Kedvesen mosolyog a fűben távolabb ücsörgőre, aki valamilyen áhítattal nézi, talán hallotta az éneket és tetszett neki. Felkel a fűből és kicsit leporolja a szoknyáját igaz nem port, hanem némi ráragadt füvet távolít el, majd odalép mellé és kedvesen köszönti.*
-Szia, remélem nem zavartam meg a meditációdat. Már, ha meditáltál. Úgy láttam engem hallgattál. Remélem tetszett.
*Mosolyog tündérien a sebektől tarkított arcra és megállapítja magában, hogy nem is olyan csúnyák azok a hegek, mint előszörre tűntek. Nem szokása soha külső alapján megítélni senkit. Biztosan kedves hiszen fajtárs és végre nem több emelettel magasabb nála.*
-A nevem Elinara.
*Teszi még hozzá, hogy tudja a másik, hogy szólítsa és nem várva invitálást letelepszik mellé a fűbe.*
-Te itt laksz a környéken?
*Pillant rá ibolya szemeivel kíváncsian.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.04 22:33:51
*Még egyszer elénekli a dalt, most már a dudorászásokat mellőzve. Végül elégedetten mosolyog, mert végre úgy hangzott, ahogy azt szerette volna. Biztos tetszeni fog az elf művésznek is. Kicsit furcsa érzése támad, mintha valaki figyelné. Körbe néz maga körül és meglátja nem messze tőle az alacsony férfit. Először nagyot néz felé csodálkozva, mert próbálja összeegyeztetni magában a látottakat azzal, hogy a termet alapján egy tündér lehet előtte. Nincs szárnya és sebhelyes az arca is.*
~Szegény, vajon mi történt vele, hogy ilyen heges lett az arca és hol a szárnya?~
*A tündérek szépek szoktak lenni. Igaz a külső egyáltalán nem minden, ezt mondta Ordnak és ezt gondolta mikor találkozott Reyffel. Kedvesen mosolyog a fűben távolabb ücsörgőre, aki valamilyen áhítattal nézi, talán hallotta az éneket és tetszett neki. Felkel a fűből és kicsit leporolja a szoknyáját igaz nem port, hanem némi ráragadt füvet távolít el, majd odalép mellé és kedvesen köszönti.*
-Szia, remélem nem zavartam meg a meditációdat. Már, ha meditáltál. Úgy láttam engem hallgattál. Remélem tetszett.
*Mosolyog tündérien a sebektől tarkított arcra és megállapítja magában, hogy nem is olyan csúnyák azok a hegek, mint előszörre tűntek. Nem szokása soha külső alapján megítélni senkit. Biztosan kedves hiszen fajtárs és végre nem több emelettel magasabb nála.*
-A nevem Elinara.
*Teszi még hozzá, hogy tudja a másik, hogy szólítsa és nem várva invitálást letelepszik mellé a fűbe.*
-Te itt laksz a környéken?
*Pillant rá ibolya szemeivel kíváncsian.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.04 22:33:51
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-04 17:50:53
Üzenet elküldve: 2015-07-04 17:50:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Megfontolt
//Elinara Ginivrien//
//A fogadóban és a tisztásig vezető úton//
*Megelégelte a zajos társaságot, étele is mind egy szálig elfogyott, úgy döntött hát, hogy körbenéz a városban, mi merre található. A Pegazus hátsó kijáratán kilépve azt veszi észre, hogy a fogadó egészen a város szélére épült, és innen közvetlen kijárás van az erdő felé. Azonnal vissza akar fordulni, hogy ezúttal az első kijáratot használva tényleg a város felé tudjon elindulni, de végül
úgy dönt, jár egyet az erdőben. Elvégre is, néhány hete már a fák közt téblábol, ismer néhány jellegzetes pontot a környékbeli erdőben. Elindul hát egy rövid sétára az erdőben, kicsit megpróbál megbarátkozni a gondolattal, hogy hajléktalan lesz egy nagyváros szegénynegyedében. Képtelen megbirkózni az ezzel járó nyomasztó érzéssel, és nagyon elkezd gondolkodni azon, hogy vándornak adja a fejét.*
~Mégis csak jobb a természet jóindulatára hagyatkozni, mint pénzért könyörögni a tömegben.~
*Gondolatai közepette megritkul körülötte a farengeteg, és azon a tisztáson találja magát, amin a város felé is átkelt.*
//Erdőszéli tisztás//
*A nyugtató környezet a száguldozó gondolatokat is lecsillapítja, de ami még ennél is többet segít a tündér lelkén, az egy gyönyörű dal, amit a közelből hall. Res sosem hallott zenét, vagy annak bármilyen válfaját, így mikor először a fülébe érnek a csengő dallamot, túlvilági érzés fogja el. A keserédes melódia egy közelben dalolászó tündér felől ered, akit hősünk néhány-tíz méterről hallgat. Le is ül kicsit odébb, a világért sem zavarná meg a fűből alig kilátszó tündér előadását, akinek éppen csak oldalra kell fordítania a fejét, hogy meglássa az őt leső hallgatóságot.*
~Ennél szebbet még életemben nem hallottam.~
A hozzászólás írója (Resalth Loban) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.04 17:52:58
//A fogadóban és a tisztásig vezető úton//
*Megelégelte a zajos társaságot, étele is mind egy szálig elfogyott, úgy döntött hát, hogy körbenéz a városban, mi merre található. A Pegazus hátsó kijáratán kilépve azt veszi észre, hogy a fogadó egészen a város szélére épült, és innen közvetlen kijárás van az erdő felé. Azonnal vissza akar fordulni, hogy ezúttal az első kijáratot használva tényleg a város felé tudjon elindulni, de végül
úgy dönt, jár egyet az erdőben. Elvégre is, néhány hete már a fák közt téblábol, ismer néhány jellegzetes pontot a környékbeli erdőben. Elindul hát egy rövid sétára az erdőben, kicsit megpróbál megbarátkozni a gondolattal, hogy hajléktalan lesz egy nagyváros szegénynegyedében. Képtelen megbirkózni az ezzel járó nyomasztó érzéssel, és nagyon elkezd gondolkodni azon, hogy vándornak adja a fejét.*
~Mégis csak jobb a természet jóindulatára hagyatkozni, mint pénzért könyörögni a tömegben.~
*Gondolatai közepette megritkul körülötte a farengeteg, és azon a tisztáson találja magát, amin a város felé is átkelt.*
//Erdőszéli tisztás//
*A nyugtató környezet a száguldozó gondolatokat is lecsillapítja, de ami még ennél is többet segít a tündér lelkén, az egy gyönyörű dal, amit a közelből hall. Res sosem hallott zenét, vagy annak bármilyen válfaját, így mikor először a fülébe érnek a csengő dallamot, túlvilági érzés fogja el. A keserédes melódia egy közelben dalolászó tündér felől ered, akit hősünk néhány-tíz méterről hallgat. Le is ül kicsit odébb, a világért sem zavarná meg a fűből alig kilátszó tündér előadását, akinek éppen csak oldalra kell fordítania a fejét, hogy meglássa az őt leső hallgatóságot.*
~Ennél szebbet még életemben nem hallottam.~
A hozzászólás írója (Resalth Loban) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.04 17:52:58
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:21:47
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:21:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Vigyorogva érkezik, az új finanszírozás rögvest meghozta a kedvét megint hogy találmányán ötleteljen. Mondjuk már eljutott arra a pontra ahol nem tud újat kitalálni, be kellene rendeznie egy műhelyt és nekiállni a megépítésnek. Legyártatni a kováccsal a megfelelő elemeket, megvenni a szükséges eszközöket... De ahhoz még nem gyűlt össze elég pénz hogy megkezdhesse az előkészületeket, addig viszont legalább átnézi még egyszer a terveket, és ötletel hátha eszébe jut valahol egy egyszerűbb vagy jobb megoldás.*
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-04 13:53:23
Üzenet elküldve: 2015-07-04 13:53:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A piaci fellépések után egy kicsit elhagyta a Csengők házát. Régen volt már alkalma kijönni a tisztásra. pedig ez a kedvenc helye a városban. A virágok a békés nyugodt környezet olyan megnyugtató tud lenni. Gyakorolnia kellene az új dalt ma, de szívesebben teszi azt itt a szabadban egy félre eső részen. Ma olyan szép idő van, hogy kár is lett volna egész nap a házban maradni, amikor itt olyan szépen süt a nap. Körülnézve talál is egy jónak látszó helyet, ahol nem zavar senkit a gyakorlással. Egy fához közel ül le, ahol a virágokat egy karnyújtásnyira eléri. Persze nem akarja őket most letépni, de olyan szépek, hogy szívesen időzik a közelükben. A kezébe veszi a kottákat és a szöveget. Az új dal elsőre nem tűnik nehéznek. Kicsit dúdolja a dallamot előbb, hogy az biztosan menjen, majd megpróbálja a szöveget is hozzá énekelni halkan.*
-
Vándor, ki az úton egyedül jársz
Ne árnyékban lépj, ha jóra vársz.
Ki napfényben lépdel a jóra talál,
vándor lépj, hát arra amerre a fény jár... la, la la, la...
Ki napfényben lépdel a jóra talál,
vándor lépj, hát arra amerre a fény jár...
*Az első próbával nem elégedett, ezért még egyszer nekifog elénekelni. Nagyon szép ez a nap és ő is jól érzi magát benne, itt a tisztáson.*
-
Vándor, ki az úton egyedül jársz
Ne árnyékban lépj, ha jóra vársz.
Ki napfényben lépdel a jóra talál,
vándor lépj, hát arra amerre a fény jár... la, la la, la...
Ki napfényben lépdel a jóra talál,
vándor lépj, hát arra amerre a fény jár...
*Az első próbával nem elégedett, ezért még egyszer nekifog elénekelni. Nagyon szép ez a nap és ő is jól érzi magát benne, itt a tisztáson.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-04 01:54:26
Üzenet elküldve: 2015-07-04 01:54:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Medliel nem válaszol szavaira, így minden gond nélkül indul el. Habár csak egy egyszerű sétának tervezte a nőstény, és csak egy kisebb kört akart tenni saját kis táboruk körül, hogy megbizonyosodjon, nincs mögöttük/előttük, vagy a közeli környezetükben semmiféle gyilkos dög. Sőt, még arra is kíváncsi, Amon Ruadh hegyéről követte-e őket valaki, bár, hogy azt korábban nem vették volna észre, eléggé kicsit az esély. Viszont, ahogy Nariina egyedül indul meg az éjszakába, a sötétben, az erdei zajok elhalásában és mindenféle fény hiányában, vörös szemében valami állatias vadság jelenik meg, ahogy felsejlenek elméjében utolsó éjszakái a Mélységben. Érzi maga mögött Medliel jelenlétét, tudja, hogy a nőstény ott van valahol, messze mögötte azon az apró tisztáson, ahol két lovuk is békésen legelészik, ez az emlék és tény azonban lassan elhomályosul fejében, elhunyt rokonainak szellemeivé és elviselhetetlen rémképekké alakul át. Nagyon régóta nem gyötörték a látomások, melyekben sötételfek hada üldözi, de jelenleg csak egyetlen dolgot hall fejében, saját ereinek lüktetésén kívül, a szavakat, melyekkel anyja megátkozta, hogy egykor kék szemei a vér vörösében játsszanak. Soha nem felejti el azt az estét, és erre gondolva elönti ugyanaz a vérszomj is, vörös szemei szinte izzanak a metsző sötétben, és szinte önkéntelenül vonja ki pengéit hüvelyükből. Ha Medliel utána jönne, valószínűleg ilyen állapotban fel sem ismerné, szó nélkül támadna rá, ahogy bárki másra is, aki jelenleg hozzá szólna, vagy tőle akarna valamit. Minden árnyat, minden megvillanó állati szemet saját ellenségeként lát és kezel, időnként egy-egy ártatlan fa törzsébe belevág kardjával, mély vágásokkal jelölve saját útját. Nem tehet róla, nem akarja megtenni őket, de ellenségeinek látja azokat, sötételfeknek, akik utána jöttek Odalentről, akik őt akarják visszarángatni sötét múltjának igazságszolgáltatása elé. Márpedig azt nem hagyhatja...!*
- Nem térek vissza hozzátok! Saját otthonom lesz, az én törvényeimmel! Odalenn, de nem veletek!
~Mind holtak vagytok, holtak a pengém által, és többé nem árthattok nekem.~
*A szavakat a semmibe ordítja bele, nem vár rájuk választ, és nem is akarja, hogy bárki hozzá szóljon, hogy bárki ellenezze szavait, vagy bolondnak nézze miatta. Azt is minden további szó nélkül vágná le, és úgy sétálna tovább, mintha mi sem történt volna. Elméjének rég nem látott zavarának köszönhetően már azt sem tudja, mennyire lehet messze Medlieltől, azt meg szinte nem is érzékeli, hogy belső szenvedései lassacskán egy nagyobb tisztáshoz vezették, ahogy hirtelen bukkan ki az erdőből, feje felett a hold fényével. Bíbor pillantása az égre vetül, a sarló hold tükröződik a vérszín szemekben, de még ez a fény sem tudja visszarángatni a valóságba. Nem messze maga előtt egy másik árnyat lát, egy sötét, obszidián jelenséget, melyet sem annak, sem saját állapotának köszönhetően nem ismer fel. Halkan, mintha egy vadmacska morranna áldozatára, morog egyet, és kivont karddal indul meg a jelenés irányába, azzal a nagyon határozott céllal, hogy megküzdjön vele, és alkalomadtán kivégezze, hogy kitörölhesse megrontott elméjének legmélyebb zugaiból is... Pedig a legmélyebb zugaiban nagyon is jól ismeri azt a jelenést.*
A hozzászólás írója (Nariina Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.04 01:57:25
*Medliel nem válaszol szavaira, így minden gond nélkül indul el. Habár csak egy egyszerű sétának tervezte a nőstény, és csak egy kisebb kört akart tenni saját kis táboruk körül, hogy megbizonyosodjon, nincs mögöttük/előttük, vagy a közeli környezetükben semmiféle gyilkos dög. Sőt, még arra is kíváncsi, Amon Ruadh hegyéről követte-e őket valaki, bár, hogy azt korábban nem vették volna észre, eléggé kicsit az esély. Viszont, ahogy Nariina egyedül indul meg az éjszakába, a sötétben, az erdei zajok elhalásában és mindenféle fény hiányában, vörös szemében valami állatias vadság jelenik meg, ahogy felsejlenek elméjében utolsó éjszakái a Mélységben. Érzi maga mögött Medliel jelenlétét, tudja, hogy a nőstény ott van valahol, messze mögötte azon az apró tisztáson, ahol két lovuk is békésen legelészik, ez az emlék és tény azonban lassan elhomályosul fejében, elhunyt rokonainak szellemeivé és elviselhetetlen rémképekké alakul át. Nagyon régóta nem gyötörték a látomások, melyekben sötételfek hada üldözi, de jelenleg csak egyetlen dolgot hall fejében, saját ereinek lüktetésén kívül, a szavakat, melyekkel anyja megátkozta, hogy egykor kék szemei a vér vörösében játsszanak. Soha nem felejti el azt az estét, és erre gondolva elönti ugyanaz a vérszomj is, vörös szemei szinte izzanak a metsző sötétben, és szinte önkéntelenül vonja ki pengéit hüvelyükből. Ha Medliel utána jönne, valószínűleg ilyen állapotban fel sem ismerné, szó nélkül támadna rá, ahogy bárki másra is, aki jelenleg hozzá szólna, vagy tőle akarna valamit. Minden árnyat, minden megvillanó állati szemet saját ellenségeként lát és kezel, időnként egy-egy ártatlan fa törzsébe belevág kardjával, mély vágásokkal jelölve saját útját. Nem tehet róla, nem akarja megtenni őket, de ellenségeinek látja azokat, sötételfeknek, akik utána jöttek Odalentről, akik őt akarják visszarángatni sötét múltjának igazságszolgáltatása elé. Márpedig azt nem hagyhatja...!*
- Nem térek vissza hozzátok! Saját otthonom lesz, az én törvényeimmel! Odalenn, de nem veletek!
~Mind holtak vagytok, holtak a pengém által, és többé nem árthattok nekem.~
*A szavakat a semmibe ordítja bele, nem vár rájuk választ, és nem is akarja, hogy bárki hozzá szóljon, hogy bárki ellenezze szavait, vagy bolondnak nézze miatta. Azt is minden további szó nélkül vágná le, és úgy sétálna tovább, mintha mi sem történt volna. Elméjének rég nem látott zavarának köszönhetően már azt sem tudja, mennyire lehet messze Medlieltől, azt meg szinte nem is érzékeli, hogy belső szenvedései lassacskán egy nagyobb tisztáshoz vezették, ahogy hirtelen bukkan ki az erdőből, feje felett a hold fényével. Bíbor pillantása az égre vetül, a sarló hold tükröződik a vérszín szemekben, de még ez a fény sem tudja visszarángatni a valóságba. Nem messze maga előtt egy másik árnyat lát, egy sötét, obszidián jelenséget, melyet sem annak, sem saját állapotának köszönhetően nem ismer fel. Halkan, mintha egy vadmacska morranna áldozatára, morog egyet, és kivont karddal indul meg a jelenés irányába, azzal a nagyon határozott céllal, hogy megküzdjön vele, és alkalomadtán kivégezze, hogy kitörölhesse megrontott elméjének legmélyebb zugaiból is... Pedig a legmélyebb zugaiban nagyon is jól ismeri azt a jelenést.*
A hozzászólás írója (Nariina Aleani) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.04 01:57:25
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-03 19:18:15
Üzenet elküldve: 2015-07-03 19:18:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Gondolkozott még hogy esetleg a templomkertbe menjen olvasni, de itt távolabb lehet a város forgatagától. Letelepszik könyvecskéjével az egyik környező fa árnyékába, és megkezdi az olvasmányt. Semmi komoly, csak egy kis egyszerű anatómia. Igazán megnézne már élőben is egy holttestet belülről, de erre nem hiszi hogy lenne lehetősége. Nem undorodik az ilyesmitől, a belsőségek is csak egy gépezet részei, mellesleg már úgyis halott szerencsétlen, semmi undorodni való nincs benne. Mint egy csirke vagy egy disznó, lényegében. Bár vannak olyan elkényeztetett úrinépek akik ezektől is undorodnak, a kis gnóm viszont nem tartozik ezek közé.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:37:31
Üzenet elküldve: 2015-07-01 19:37:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Sokkal szívesebben jár ide lőni mint a barakkba, főleg azért mert itt saját fegyvereivel gyakorolhat. Most kivételesen a kisebbik nyílpisztolyával érkezik, a nagy még otthon várja a javítást. Egész közel áll meg az egyik fához és a kis mérges üvegcsét eltávolítja fegyveréből, nem pazarolja a drága értéket. Ellenőrizgeti szép óvatosan hogy minden úgy van ahogy lennie kell, céloz, és lő. A fa kemény kérgébe éppen hogy csak beleáll a pici tűszerű vessző amiket nyílpisztolya lő, de egész jól sikerült a lövés. A többi következő lövéssel ezt az elsőt próbálja meg eltalálni, vagy legalábbis minél közelebb zsúfolni a nyilakat egymáshoz. Kipróbálja azt is hogy milyen messziről lehet még megbízhatóan használni a fegyvert. Többé kevésbé várakozásainak megfelelő eredménnyel zárja a napot, és kivételesen végig jól bírja a fegyver, nem mond csődöt használat közben. Összeszedegeti a nyilakat a fából és akörül, van bőven ami bele sem állt a kemény kéregbe, aztán szép lassan, mosolyogva elindul a város felé.*
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-01 03:45:13
Üzenet elküldve: 2015-07-01 03:45:13
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Megszólít a Sötétség...//
*Dryyx sokat gondolkozott, és még többet ivott az elmúlt napokban, midőn egyéb dolga nem volt, mint a nem kis mértékben infantilis elf hölgyeményt pesztrálgatni, valamint elviselni annak meglehetősen irritáló hímjét. Mindezek mellett pedig hunyjon szemet afölött, hogy olyan alapvető dolgokra volt képtelen odafigyelni az elf liba, amik az ő védelmét szolgálták volna, de hát sebaj, végre letudta ezt a munkát is, többet nem kell foglalkozzon vele, legalábbis nagyon reméli, mert gyanús, hogy az idegei nem bírnák ki a procedúrát.
Komoly megkönnyebbülést jelentett számára, mikor Aryna szeretőjének nyálarcú haverja beközölte, hogy a hölgy lelépett a ficsúrral, mert ez azt jelentette, legalábbis Dryyx értelmezése szerint, hogy tovább nem tart igényt a szolgálataira.
~Hála a mélység démonainak...~
Nem egészen véletlen az, hogy végül az erdőben kötött ki. Túl sokat volt a városban, s ha így folytatta volna, akkor elissza minden pénzét, ami nyilvánvalóan semmi jóra nem vezetett volna. Egyébként sem árt néha kiszellőztetni a sötételfnek a fejét, megszabadulni a nyüzsgéstől, mert félő, hogy egyébként sem tiszta elméje az alkohol és a zaj, no meg a tömeg hatására bizony felhasította volna a valóság szövetét, Dryyx pedig valaki mással tette volna ugyanezt.
Megáll az erdő szélén lévő tisztáson, s körülnéz, de sehol egyetlen árva lelket sem talál. A csillagok sápadt fénye mellett számára olyan az erdő éjjel, mintha nappali világosság volna, csak éppen nem gyötri az érzékszerveit a Fenti Fény. Lassan, mélyen szívja be a csípős éjszakai levegőt, hogy valamelyest kiszellőztesse a fejét. Tekintetét a városra veti, melyből ilyenkor csupán néhány fényfolt látszik csupán, a legtöbb felszíni teremtmény számára ez a pihenés ideje. Nem úgy Dryyx számára, kit a Sötétség szült, nincs miért félnie tőle, mert nem árthat neki. Régi jó barátként üdvözli az Árnyakat és a Homályt, keblére ölelve őket, akár a kedves ismerősöket szokás.
Túl soká időzött Artheniorban, s mi végre? A világon semmit sem tudott kideríteni, hogy merre lehet a démon, mely álmaiban (s olykor, egyre gyakrabban ébren is) kínozza őt.*
-Merre vagy? *az éjjeli szellő felkapja az elsuttogott kérdést, de válasszal nem szolgál a sötétség, ezúttal nem.
Valaki más azonban igen...*
-Mindig veled vagyok... *Dryyx szemei elkerekednek, s jobbja már a szablya markolatán van, ahogy hátraperdül, ahonnét a hangot hallotta. Egy elmosódott nőalak sétál felé, meztelen lábai nem érintik a talajt, áttetsző szellemteste súlytalan, anyagtalan jelenés csupán...*
-Nem... *nyögi Dryyx kétségbeesetten, miközben hátrál két lépést.*
-Nem vagy itt... nem vagy valódi... pusztulj innét... *hangja szinte már könyörgő, szemeit képtelen volna levenni a nőstényről, a gyűlölt szajháról, az imádott istennőről, ki minden lépéssel egyre közelebb kerül hozzá.*
-Te teszel engem valósággá. *nevet a démon, kezét kinyújtva végighúzza Dryyx arcán, s a hím arcizmai úgy rándulnak meg, mintha késpengét húztak volna végig rajta.*
-Szegény, drága öcsém... hát képtelen vagy elengedni? *a mosolya szinte már kedves, de a hím látja a szemeket, azokat a démoni, igéző szemeket, melyek mögött tébolyult kegyetlenség villan, ő pedig térdre esik a nőstény előtt. Elméje egy része tudja, hogy nem a valóság, amit lát, hogy nem lehet az, ujjai a saját hajába markolnak, torkán elgyötört zokogás tör fel. A legsötétebb kétségbeesés percei ezek, hiszen a képektől nem tud szabadulni, ahogyan a hangoktól sem, bármennyire is szeretne. A hasztalan kereséssel járó csalódottság csak fokozza ezt, míg végül megkínzott elméje elé vetítette azt, amire a legjobban vágyott.*
-Eryya... *a név, amit évek óta nem ejtett ki az ajkán, de még a gondolatai közül is száműzte. A név, ami egyet jelent számára az árulással, a gyűlölettel.*
-Itt vagyok édesem... *az áttetsző jelenés letérdel elé, arcát kezei közé fogja, a szellemajkak egy pillanatra összeforrnak a hímével, s Dryyx lehunyja a szemeit...
Egy szívdobbanás... majd kettő... három... Kinyitja őket, s újra csak a tisztást látja maga előtt, a csendet csak a fák ágaiba bele-belekapó szél töri meg.
Egyedül van.*
A hozzászólás írója (Dryyx Del'Arren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 03:53:37
*Dryyx sokat gondolkozott, és még többet ivott az elmúlt napokban, midőn egyéb dolga nem volt, mint a nem kis mértékben infantilis elf hölgyeményt pesztrálgatni, valamint elviselni annak meglehetősen irritáló hímjét. Mindezek mellett pedig hunyjon szemet afölött, hogy olyan alapvető dolgokra volt képtelen odafigyelni az elf liba, amik az ő védelmét szolgálták volna, de hát sebaj, végre letudta ezt a munkát is, többet nem kell foglalkozzon vele, legalábbis nagyon reméli, mert gyanús, hogy az idegei nem bírnák ki a procedúrát.
Komoly megkönnyebbülést jelentett számára, mikor Aryna szeretőjének nyálarcú haverja beközölte, hogy a hölgy lelépett a ficsúrral, mert ez azt jelentette, legalábbis Dryyx értelmezése szerint, hogy tovább nem tart igényt a szolgálataira.
~Hála a mélység démonainak...~
Nem egészen véletlen az, hogy végül az erdőben kötött ki. Túl sokat volt a városban, s ha így folytatta volna, akkor elissza minden pénzét, ami nyilvánvalóan semmi jóra nem vezetett volna. Egyébként sem árt néha kiszellőztetni a sötételfnek a fejét, megszabadulni a nyüzsgéstől, mert félő, hogy egyébként sem tiszta elméje az alkohol és a zaj, no meg a tömeg hatására bizony felhasította volna a valóság szövetét, Dryyx pedig valaki mással tette volna ugyanezt.
Megáll az erdő szélén lévő tisztáson, s körülnéz, de sehol egyetlen árva lelket sem talál. A csillagok sápadt fénye mellett számára olyan az erdő éjjel, mintha nappali világosság volna, csak éppen nem gyötri az érzékszerveit a Fenti Fény. Lassan, mélyen szívja be a csípős éjszakai levegőt, hogy valamelyest kiszellőztesse a fejét. Tekintetét a városra veti, melyből ilyenkor csupán néhány fényfolt látszik csupán, a legtöbb felszíni teremtmény számára ez a pihenés ideje. Nem úgy Dryyx számára, kit a Sötétség szült, nincs miért félnie tőle, mert nem árthat neki. Régi jó barátként üdvözli az Árnyakat és a Homályt, keblére ölelve őket, akár a kedves ismerősöket szokás.
Túl soká időzött Artheniorban, s mi végre? A világon semmit sem tudott kideríteni, hogy merre lehet a démon, mely álmaiban (s olykor, egyre gyakrabban ébren is) kínozza őt.*
-Merre vagy? *az éjjeli szellő felkapja az elsuttogott kérdést, de válasszal nem szolgál a sötétség, ezúttal nem.
Valaki más azonban igen...*
-Mindig veled vagyok... *Dryyx szemei elkerekednek, s jobbja már a szablya markolatán van, ahogy hátraperdül, ahonnét a hangot hallotta. Egy elmosódott nőalak sétál felé, meztelen lábai nem érintik a talajt, áttetsző szellemteste súlytalan, anyagtalan jelenés csupán...*
-Nem... *nyögi Dryyx kétségbeesetten, miközben hátrál két lépést.*
-Nem vagy itt... nem vagy valódi... pusztulj innét... *hangja szinte már könyörgő, szemeit képtelen volna levenni a nőstényről, a gyűlölt szajháról, az imádott istennőről, ki minden lépéssel egyre közelebb kerül hozzá.*
-Te teszel engem valósággá. *nevet a démon, kezét kinyújtva végighúzza Dryyx arcán, s a hím arcizmai úgy rándulnak meg, mintha késpengét húztak volna végig rajta.*
-Szegény, drága öcsém... hát képtelen vagy elengedni? *a mosolya szinte már kedves, de a hím látja a szemeket, azokat a démoni, igéző szemeket, melyek mögött tébolyult kegyetlenség villan, ő pedig térdre esik a nőstény előtt. Elméje egy része tudja, hogy nem a valóság, amit lát, hogy nem lehet az, ujjai a saját hajába markolnak, torkán elgyötört zokogás tör fel. A legsötétebb kétségbeesés percei ezek, hiszen a képektől nem tud szabadulni, ahogyan a hangoktól sem, bármennyire is szeretne. A hasztalan kereséssel járó csalódottság csak fokozza ezt, míg végül megkínzott elméje elé vetítette azt, amire a legjobban vágyott.*
-Eryya... *a név, amit évek óta nem ejtett ki az ajkán, de még a gondolatai közül is száműzte. A név, ami egyet jelent számára az árulással, a gyűlölettel.*
-Itt vagyok édesem... *az áttetsző jelenés letérdel elé, arcát kezei közé fogja, a szellemajkak egy pillanatra összeforrnak a hímével, s Dryyx lehunyja a szemeit...
Egy szívdobbanás... majd kettő... három... Kinyitja őket, s újra csak a tisztást látja maga előtt, a csendet csak a fák ágaiba bele-belekapó szél töri meg.
Egyedül van.*
A hozzászólás írója (Dryyx Del'Arren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 03:53:37
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:39:50
Üzenet elküldve: 2015-06-30 11:39:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Korán lefeküdt aludni és még napfelkelte előtt ébredt. Kihasználja az utolsó óra sötétséget egy rövid sétára a tisztáson, a következő két nap várhatóan borzalmasan fog telni, legalább valami kellemessel indítson. Szokásos ruházata helyett egy fehér, bokáig érő bő szoknyát vett fel, kissé foltos, elhanyagolt, durvább anyag. Felül egy hasonló minőségű és színű, kissé bő felső takarja, de erre még egy bőrmellényt is felvett, elől összefűzve. Leheveredik egy szélső fa tövébe és onnan bámulja a messzi csillagokat. Sosem fogja megszokni a végtelen égbolt látványát, egy örökkévalóságig el tudná nézegetni. Ennyi ideje viszont nincsen, még haza kell mennie pár felszerelésért és oda kell érnie a Namos házhoz mielőtt felkelne a nap.*
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-29 14:46:18
Üzenet elküldve: 2015-06-29 14:46:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megöhr Tuwub//
*Nem is olyan rossz a helyzet, sikeresen kikeveredett az erdőből egy nap után és még találkozott is valakivel, aki nem tűnik veszélyesnek. Mi lehetne veszélyes egy öregemberben, aki éppen szabadidejét tölti egy ilyen gyönyörű helyen? Na ugye.
Az elf sem gondolkozik egészen tisztán, pedig nem ártana. Sok probléma született már útjai során azért, mert ártalmatlannak vélt valakit, aki egyébként veszélyes volt. Ez lesz a végzete.
Megereszt egy félmosolyt a férfi felé, mikor az megszólal.*
-Megsebesültem, egy ideje. *Kezét köpenyére csúsztatja és egy hirtelen mozdulattal félre löki a hátára, majd alatta feltárja a vértjének egy gyengepontját. Már nem szivárog, de még látszik rajta a barna száraz vér.*
-Még messze van innen a város? Ha össze tudna kötözni, hogy kibírjam egy gyógyítóig az utat, akkor hálás lennék. *Mondja szelíden, majd a fájó derekára teszi a kezét és felszisszen.* Természetesen megfizetem a jóságát.
*Enyhén meghajol a férfi előtt és a szemébe néz, hogy lássa igazat szól.
Az jóképű elf herceg képe kezd megfakulni előtte. Sajnálja, hogy a vele szemben lévő nem fiatalabb úgy cirka negyven évvel.*
*Nem is olyan rossz a helyzet, sikeresen kikeveredett az erdőből egy nap után és még találkozott is valakivel, aki nem tűnik veszélyesnek. Mi lehetne veszélyes egy öregemberben, aki éppen szabadidejét tölti egy ilyen gyönyörű helyen? Na ugye.
Az elf sem gondolkozik egészen tisztán, pedig nem ártana. Sok probléma született már útjai során azért, mert ártalmatlannak vélt valakit, aki egyébként veszélyes volt. Ez lesz a végzete.
Megereszt egy félmosolyt a férfi felé, mikor az megszólal.*
-Megsebesültem, egy ideje. *Kezét köpenyére csúsztatja és egy hirtelen mozdulattal félre löki a hátára, majd alatta feltárja a vértjének egy gyengepontját. Már nem szivárog, de még látszik rajta a barna száraz vér.*
-Még messze van innen a város? Ha össze tudna kötözni, hogy kibírjam egy gyógyítóig az utat, akkor hálás lennék. *Mondja szelíden, majd a fájó derekára teszi a kezét és felszisszen.* Természetesen megfizetem a jóságát.
*Enyhén meghajol a férfi előtt és a szemébe néz, hogy lássa igazat szól.
Az jóképű elf herceg képe kezd megfakulni előtte. Sajnálja, hogy a vele szemben lévő nem fiatalabb úgy cirka negyven évvel.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-28 23:03:54
Üzenet elküldve: 2015-06-28 23:03:54
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*A nyári nap lassan kel fel az erdő fái fölött és kezdi el sütni a hatalmas ork feje búbját. A tegnapi nap elég húzós volt számára a szörnyetegasszonnyal és a szüzekkel és egyiket sem lesz egyszerű kiverni a fejéből. Talán neki is nőt kéne kerítenie maga mellé egy kemény ork kancát akinek nem repednek olyan könnyen a csontjai. És ilyet nem Artheniorban fog találni az egyszer biztos. Viszont a torka is száraz a sok hús és a ma reggeli kecés patakvíz után és sört, meg olyan gyenge emberpálinkát egyedül a városban lelhet, máshol aligha. Feltápászkodik. Megvakarja a fejét, egy füttyszóval maga mellé inti a kutyákat és megindul fel a városba miközben vakargatja a sérülést mellkasán.* ~Az a rohadt íjpuskás alak. Pedig már három éve~ *Megtorpan.* ~Nem, az a sárkányforma nőstény volt azzal a hatalmas fával.~ *Nagy kopasz fejét kénytelen tenyerei közé temetni mert úgy érzi az majd fel robban.* ~Mi a frász történt velem?~ *Erre nem ártana mihamarabb választ találnia. És naná, hogy a pohár fenekén fogja azt először keresni. Ha ez nem segít majd elmegy egy sámánhoz. Amúgy is át kell adnia valami varázshasználónak azt a félbetört aranyszobrocskát. A városból ugyan ki lett tiltva, de nem az a fajta ork ő akit ilyen apróságok zavarba hoznának.* ~Rég volt az már, vagy egy hattal ezelőtt.~
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-28 15:33:41
Üzenet elküldve: 2015-06-28 15:33:41
ÚJ
![>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9913_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Mint halottnak a csók//
*Ha menni kell, hát megy, mit sem törődve ügyetlen mozgásával, mi egyre javul, ahogy sokasodnak új létének megtett léptei. Ennek ellenére még szüksége van atyja támogatására. Belé is kapaszkodik finoman, könnyítve ezzel saját mozgását, az egész azonban nem tart már oly soká. Mikor lábai kellőképp stabillá válnak, lépései pedig biztosabbá, még ha bicegővé is, elereszti teremtőjét. Helyette nagyobb sziklákba, vagy közeli fákba kapaszkodik szükség esetén, körmeit erősen végighúzva azok felszínén és kérgén, fülsértő, kaparászó hangot hallatva mindezzel. Ennek oka, hogy az újabb és újabb lendületért, már-már ellöki magát aktuális támaszától.
Miként mestere iránya változik, úgy övé is. Lábait az új cél felé kezdi vezetni, alig fél lépésnyire lemaradva alkotójától. Közben felsejlenek benne a hallottak, próbálva megfelelőt találni a szavakra, sötét elméjében. Emberek... Oly lények, kik egykoron hozzá voltak hasonlatosak. Talán a különbség csak annyi, hogy eredeti létük rövidebb övénél, csakúgy, mint fülük. Mert az ő füle bizony hosszabb, még akkor is, ha gondosan elrejtőznek szőke hajzuhatagában.
A sziklák és fák idővel elvesznek, ő pedig a pusztaság közepén találja magát. Enyhe terpeszben megáll, alig rogyasztott lábakkal, miközben elidőzve figyeli az új környezetet. Előbb jobbra, utána pedig balra les, vizsgálva saját környékét, majd parancsolójára, figyelve őt, néhány pillanatig, hogy aztán újra meginduljon, ha úgy hozza szükség. Az éj nem zavarja. Vöröses pillantásának csak egyetlen egy dolgot kell szem előtt tartania, így nem szükséges mást látnia. Csak őt, arra lépve, merre ő, mert tudja, hogy akkor nem lesz gond. Bőrén sem érez hideget, hűlhet akármeddig a levegő. Sőt, talán márványos külleme még hidegebb is, mint az éjjeli szellő. Holtsápadt bőre ugyan csak itt-ott sejlik ki sötét öltözéke alól, mégis úgy hat, mint valami fényforrás, megmutatva saját helyzetét a hold gyenge sugarában is. Éppen ezért elveszejteni szinte nem is lehetne, ha valahogy mégis sor kerülne rá, de miért is kerülne, mikor mesterének közeléből, önszántából nem távozik.*
*Ha menni kell, hát megy, mit sem törődve ügyetlen mozgásával, mi egyre javul, ahogy sokasodnak új létének megtett léptei. Ennek ellenére még szüksége van atyja támogatására. Belé is kapaszkodik finoman, könnyítve ezzel saját mozgását, az egész azonban nem tart már oly soká. Mikor lábai kellőképp stabillá válnak, lépései pedig biztosabbá, még ha bicegővé is, elereszti teremtőjét. Helyette nagyobb sziklákba, vagy közeli fákba kapaszkodik szükség esetén, körmeit erősen végighúzva azok felszínén és kérgén, fülsértő, kaparászó hangot hallatva mindezzel. Ennek oka, hogy az újabb és újabb lendületért, már-már ellöki magát aktuális támaszától.
Miként mestere iránya változik, úgy övé is. Lábait az új cél felé kezdi vezetni, alig fél lépésnyire lemaradva alkotójától. Közben felsejlenek benne a hallottak, próbálva megfelelőt találni a szavakra, sötét elméjében. Emberek... Oly lények, kik egykoron hozzá voltak hasonlatosak. Talán a különbség csak annyi, hogy eredeti létük rövidebb övénél, csakúgy, mint fülük. Mert az ő füle bizony hosszabb, még akkor is, ha gondosan elrejtőznek szőke hajzuhatagában.
A sziklák és fák idővel elvesznek, ő pedig a pusztaság közepén találja magát. Enyhe terpeszben megáll, alig rogyasztott lábakkal, miközben elidőzve figyeli az új környezetet. Előbb jobbra, utána pedig balra les, vizsgálva saját környékét, majd parancsolójára, figyelve őt, néhány pillanatig, hogy aztán újra meginduljon, ha úgy hozza szükség. Az éj nem zavarja. Vöröses pillantásának csak egyetlen egy dolgot kell szem előtt tartania, így nem szükséges mást látnia. Csak őt, arra lépve, merre ő, mert tudja, hogy akkor nem lesz gond. Bőrén sem érez hideget, hűlhet akármeddig a levegő. Sőt, talán márványos külleme még hidegebb is, mint az éjjeli szellő. Holtsápadt bőre ugyan csak itt-ott sejlik ki sötét öltözéke alól, mégis úgy hat, mint valami fényforrás, megmutatva saját helyzetét a hold gyenge sugarában is. Éppen ezért elveszejteni szinte nem is lehetne, ha valahogy mégis sor kerülne rá, de miért is kerülne, mikor mesterének közeléből, önszántából nem távozik.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-28 13:02:38
Üzenet elküldve: 2015-06-28 13:02:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mint halottnak a csók//
*A visszaút a temető irányába további kívánnivalókat hagy maga után, nem beszélve arról, hogy a temetőt őrző gyér éberségű őrség talán már felfigyelt az exhumálásra, így nem hogy kényelmetlen, még biztonságos se lenne arra menni. Ehelyett inkább indulásra szólítja gyermekét, és a folyó mellett haladva indulnak el a város irányába, egyenest a mágikus tisztás felé, mely annyi élettel telt, hogy Fängus már a puszta kisugárzásától is undorodik. Azonban a ő és gyermeke biztonsága a főbb a puszta világszemléleténél, így undorát háttérbe szorítván indul(nak) meg a mágikus hely irányába.
Mindeközben Lonea lépéseit továbbra is segítő kezekkel támogatja, nem szeretné, hogy bukdácsoljon. Amint úgy érzi, hogy egyedül is képes élőholthoz mérve normálisan sétálni, vagyis úgy, mint valami sánta emberlány, el is engedi karjaival őt, hadd menjen önállóan. Ha ahhoz szokik, hogy támogassa őt, akkor soha nem fog normálisan járni tanulni. Eme kálvária nagyjából olyan, mint mikor egy csecsemő járni tanul. Van úgy, hogy hamarost megy, mint legtöbb eddigi feltámasztottjánál, és van, hogy nehezen, mint most éppen őnála, vagy egy korábbi elődjénél. Azonban ha számításai igazak, csakhamar igazi élőholttá avanzsálódhat a hófehér bőrű szépség.
Ahogy a folyó mellett haladnak, hirtelen irányt vált a Mester, és erre szólítja fel gyermekét is.*
- Erre, gyermekem! Utunk a városba vezet, hogy megszálljunk valahol. Emberek fogják utunk keresztezni, kérlek, türtőztesd majd magad!
*Hangja szelíd, ám óva intő. Tudja jól, hogy az élőholtak vágynak a húsra, főleg egykori fajtársaik húsára. Nem akar mészárlást rendezni, így hát előre leszögezi a dolgokat, ámbátor tudja, hogy így sem lesz könnyű dolga. Engedelmesség ide vagy oda, a holtaknak is megvannak a maguk ösztönei, és ha azon helyre lépnek, ami egykori életükben meghatározó helyszín volt, vagy olyasvalakivel találkoznak, kivel szoros kapcsolatot ápolt, képesek kezelhetetlenné válni, és komoly erődfeszítések árán lehet a lelket újra rabigába hajtani. És ha azt vesszük, hogy a lány ismeretlen volt itt, és sebek tarkítják, valaki megölhette őt, valahol a városban. Csak reménykedni tud, hogy nem a szegénynegyed az az ominózus hely, hisz' a férfi éppen oda tart, hogy megháljanak egy elhagyatott házban. Az éjjelek kellemesen hűvösek, így a hideg elviselhető lesz számára, gyermeke pedig nem érzi a hideget, hisz ő maga is nem több, mint egy kihűlt test.
Ahogy az elágazás végéhez érnek, a lábai már a tisztás füvét taposhatják, bár eme sötétségben nem lehet messzire látni. De igen, ez a tisztás, érzi azt a sok pozitív, örömmel és reménnyel teli mágikus energiát, ami körbejárja ezt a mitikus helyet. A mágusok idejárnak meditálni, vagy valami ahhoz hasonlót művelni, ami Fängus számára teljesen értelmetlen. Ha az erejét akarja jobban koncentrálni, hát az életcéljára gondol, és máris erősebbnek érzi magát, mint holmi mágus. A láng hajtja őt, a sötétség lángja, mert tudja, hogy egy napon elég erős lesz ahhoz, hogy megidézze az Alvilág Urát, és rabigába hajtsa az egész világot, vállvetve a sötét démonnal. És akkor királyként uralkodhat minden élő és holt felett.*
*A visszaút a temető irányába további kívánnivalókat hagy maga után, nem beszélve arról, hogy a temetőt őrző gyér éberségű őrség talán már felfigyelt az exhumálásra, így nem hogy kényelmetlen, még biztonságos se lenne arra menni. Ehelyett inkább indulásra szólítja gyermekét, és a folyó mellett haladva indulnak el a város irányába, egyenest a mágikus tisztás felé, mely annyi élettel telt, hogy Fängus már a puszta kisugárzásától is undorodik. Azonban a ő és gyermeke biztonsága a főbb a puszta világszemléleténél, így undorát háttérbe szorítván indul(nak) meg a mágikus hely irányába.
Mindeközben Lonea lépéseit továbbra is segítő kezekkel támogatja, nem szeretné, hogy bukdácsoljon. Amint úgy érzi, hogy egyedül is képes élőholthoz mérve normálisan sétálni, vagyis úgy, mint valami sánta emberlány, el is engedi karjaival őt, hadd menjen önállóan. Ha ahhoz szokik, hogy támogassa őt, akkor soha nem fog normálisan járni tanulni. Eme kálvária nagyjából olyan, mint mikor egy csecsemő járni tanul. Van úgy, hogy hamarost megy, mint legtöbb eddigi feltámasztottjánál, és van, hogy nehezen, mint most éppen őnála, vagy egy korábbi elődjénél. Azonban ha számításai igazak, csakhamar igazi élőholttá avanzsálódhat a hófehér bőrű szépség.
Ahogy a folyó mellett haladnak, hirtelen irányt vált a Mester, és erre szólítja fel gyermekét is.*
- Erre, gyermekem! Utunk a városba vezet, hogy megszálljunk valahol. Emberek fogják utunk keresztezni, kérlek, türtőztesd majd magad!
*Hangja szelíd, ám óva intő. Tudja jól, hogy az élőholtak vágynak a húsra, főleg egykori fajtársaik húsára. Nem akar mészárlást rendezni, így hát előre leszögezi a dolgokat, ámbátor tudja, hogy így sem lesz könnyű dolga. Engedelmesség ide vagy oda, a holtaknak is megvannak a maguk ösztönei, és ha azon helyre lépnek, ami egykori életükben meghatározó helyszín volt, vagy olyasvalakivel találkoznak, kivel szoros kapcsolatot ápolt, képesek kezelhetetlenné válni, és komoly erődfeszítések árán lehet a lelket újra rabigába hajtani. És ha azt vesszük, hogy a lány ismeretlen volt itt, és sebek tarkítják, valaki megölhette őt, valahol a városban. Csak reménykedni tud, hogy nem a szegénynegyed az az ominózus hely, hisz' a férfi éppen oda tart, hogy megháljanak egy elhagyatott házban. Az éjjelek kellemesen hűvösek, így a hideg elviselhető lesz számára, gyermeke pedig nem érzi a hideget, hisz ő maga is nem több, mint egy kihűlt test.
Ahogy az elágazás végéhez érnek, a lábai már a tisztás füvét taposhatják, bár eme sötétségben nem lehet messzire látni. De igen, ez a tisztás, érzi azt a sok pozitív, örömmel és reménnyel teli mágikus energiát, ami körbejárja ezt a mitikus helyet. A mágusok idejárnak meditálni, vagy valami ahhoz hasonlót művelni, ami Fängus számára teljesen értelmetlen. Ha az erejét akarja jobban koncentrálni, hát az életcéljára gondol, és máris erősebbnek érzi magát, mint holmi mágus. A láng hajtja őt, a sötétség lángja, mert tudja, hogy egy napon elég erős lesz ahhoz, hogy megidézze az Alvilág Urát, és rabigába hajtsa az egész világot, vállvetve a sötét démonnal. És akkor királyként uralkodhat minden élő és holt felett.*
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-28 11:11:18
Üzenet elküldve: 2015-06-28 11:11:18
ÚJ
![>Megöhr Tuwub [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2519_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fëlyne Boleth//
* Míg az öreg gondolatiba mélyedve várja, hogy jöjjön a "sült galamb", addig nem is olyan messzire tőle egy elf lány várja az izmos elf herceget, vagy kit. Érdekes elképzelés, az biztos. Tuwub is várhatta volna a fél-elf hercegnőt, egy ideig várta is, de fajából és vagyonából ítélve még szolgálónak sem lenne jó, így hamar rájött, hogy nincs neki senkire sem szüksége, ezért is jött erre a környékre és élt magányosan nagyjából harminc évet. Most viszont mégiscsak szüksége lenne valakire, ha nem akarja megsérteni az isteneket, vagy ki tudja kiket... Aztán ki sem mondja, még csak eszébe sem jut, hogy bármi ilyen könnyen menne, egy elf - még ha ezt elsőre nem is veszi észre a viszonylag kis magasság és a nem túl hegyes fülekből - nő lép elé, s valami segítségről beszél. *
- Jó napot, miben segíthetek? * Kérdi a lánytól valóban abban reménykedve, hogy segíthet neki valamiben, de még inkább abban, hogy a lány kölcsönösen benne lesz ilyesmiben, hiszen nem szeret ő semmit sem ingyen csinálni. *
* Míg az öreg gondolatiba mélyedve várja, hogy jöjjön a "sült galamb", addig nem is olyan messzire tőle egy elf lány várja az izmos elf herceget, vagy kit. Érdekes elképzelés, az biztos. Tuwub is várhatta volna a fél-elf hercegnőt, egy ideig várta is, de fajából és vagyonából ítélve még szolgálónak sem lenne jó, így hamar rájött, hogy nincs neki senkire sem szüksége, ezért is jött erre a környékre és élt magányosan nagyjából harminc évet. Most viszont mégiscsak szüksége lenne valakire, ha nem akarja megsérteni az isteneket, vagy ki tudja kiket... Aztán ki sem mondja, még csak eszébe sem jut, hogy bármi ilyen könnyen menne, egy elf - még ha ezt elsőre nem is veszi észre a viszonylag kis magasság és a nem túl hegyes fülekből - nő lép elé, s valami segítségről beszél. *
- Jó napot, miben segíthetek? * Kérdi a lánytól valóban abban reménykedve, hogy segíthet neki valamiben, de még inkább abban, hogy a lány kölcsönösen benne lesz ilyesmiben, hiszen nem szeret ő semmit sem ingyen csinálni. *
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-27 17:13:26
Üzenet elküldve: 2015-06-27 17:13:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megöhr Tuwub//
~Micsoda nap.~
*Tintakék köpenyes nemes elf halad végig az erdő fái között. Gondolatai visszhangzanak koponyájának falai között. Bizony nem volt semmi első napja Lanawin ezen részén. Bizony még sosem járta e földeket, ezért azt sem tudta, merre menjen, csak elindult valamerre. Az ösvényt már azelőtt maga mögött hagyta mielőtt a gyíkemberek megtámadták, ezért nem maradt számára más csak a fák és a bokrok.
A nap állásából ítélve talán két órája gyalogolhat már átszakadt derékkal. Már nem patakzik a vér, de azért még fáj. Ha meghalna, a fák között nem lenne gond számára, ahogy azzal is kiegyezne, hogy egy tisztást talál és segítséget. Hamarosan megpillant maga előtt egy sokkal fényesebb területet, mint az árnyas erdő. Meglepett tekintete a kör alakú füves helyre vetül.
~Ha minden ilyen könnyű lenne.~
Elmosolyodik a gondolatra és megáll egy pillanatra. Behunyja szemeit és egy magas, jóképű, izmos eld férfira gondol, kinek hatalmas kancsó jéghideg málnával kevert víz van a kezében. Elképzeli, ahogy ajkai először a kancsót, majd a férfi száját érintik. Mosolyog, míg ezen jár az agya, majd bele is pirul. Aztán kinyitja a szemét és se férfiú se málnás víz. Lemondóan sóhajt.
~Ha minden ilyen könnyű lenne… ejj Fëlyne…~
Megrázza a fejét, majd tova indul és kilép a tisztásra. El kell takarnia szemét, mert a csuklya nem véd a hirtelen megerősödött fénytől. Amint tisztul egy kicsit a kép és szeme is hozzászokik, a fényhez körbetekint a helyen. Természetesen senki sem lézeng pont itt pont most. Senki, aki figyelemre méltó lenne. Egy öreg fickót lát meg kicsit messzebb. Úgy határozza, hogy jó lesz, arra jó lesz, hogy elássa a sebét, vagy legalább segítsen, míg eléri a várost. A lány még nem tudja, de hamarosan szemei felnyílnak, hogy ez a nap még korántsem ért véget.*
-Üdv jóember! *Felemelt kezekkel sétál hozzá, mivel nem tudhatja, hogy nem-e egy varázsló, aki félelmében le robbantja a fejét.* Nem akarom bántani! Segítséget kérek!
~Micsoda nap.~
*Tintakék köpenyes nemes elf halad végig az erdő fái között. Gondolatai visszhangzanak koponyájának falai között. Bizony nem volt semmi első napja Lanawin ezen részén. Bizony még sosem járta e földeket, ezért azt sem tudta, merre menjen, csak elindult valamerre. Az ösvényt már azelőtt maga mögött hagyta mielőtt a gyíkemberek megtámadták, ezért nem maradt számára más csak a fák és a bokrok.
A nap állásából ítélve talán két órája gyalogolhat már átszakadt derékkal. Már nem patakzik a vér, de azért még fáj. Ha meghalna, a fák között nem lenne gond számára, ahogy azzal is kiegyezne, hogy egy tisztást talál és segítséget. Hamarosan megpillant maga előtt egy sokkal fényesebb területet, mint az árnyas erdő. Meglepett tekintete a kör alakú füves helyre vetül.
~Ha minden ilyen könnyű lenne.~
Elmosolyodik a gondolatra és megáll egy pillanatra. Behunyja szemeit és egy magas, jóképű, izmos eld férfira gondol, kinek hatalmas kancsó jéghideg málnával kevert víz van a kezében. Elképzeli, ahogy ajkai először a kancsót, majd a férfi száját érintik. Mosolyog, míg ezen jár az agya, majd bele is pirul. Aztán kinyitja a szemét és se férfiú se málnás víz. Lemondóan sóhajt.
~Ha minden ilyen könnyű lenne… ejj Fëlyne…~
Megrázza a fejét, majd tova indul és kilép a tisztásra. El kell takarnia szemét, mert a csuklya nem véd a hirtelen megerősödött fénytől. Amint tisztul egy kicsit a kép és szeme is hozzászokik, a fényhez körbetekint a helyen. Természetesen senki sem lézeng pont itt pont most. Senki, aki figyelemre méltó lenne. Egy öreg fickót lát meg kicsit messzebb. Úgy határozza, hogy jó lesz, arra jó lesz, hogy elássa a sebét, vagy legalább segítsen, míg eléri a várost. A lány még nem tudja, de hamarosan szemei felnyílnak, hogy ez a nap még korántsem ért véget.*
-Üdv jóember! *Felemelt kezekkel sétál hozzá, mivel nem tudhatja, hogy nem-e egy varázsló, aki félelmében le robbantja a fejét.* Nem akarom bántani! Segítséget kérek!
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:30:54
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:30:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A fák lombjai kizöldültek, buja lombkorona jellemzi az egész erdőt, így a nap sugarai csak egy-egy helyen érik el a talajt. Néha még a fák tetejéig sem érnek el ugyan, hiszen egy-egy kusza felhő bekúszik elé, de többnyire napos idő van, így tisztán látszódik, ahogy egy ősz hajú öreg lép ki a bokrok közül és megáll a tisztás legszélén, valami amulettet babrálva, majd az eget pásztázva, mintha keresne rajta valamit. Végül minden egyéb nélkül lefekszik a zöld pázsitba, karjait tarkójára helyezi és dúdolgatni kezd, hisz' mi mást tegyen egy idősödő öregember, ha nincs semmi dolga?
Szürke rongyait lágyan fújdogálja a kecses szél, ő pedig behunyja szemeit. Látszólag aludni készül, de gondolatai folyton csak járnak és járnak.
~ Hogyan? ~ Ez a legfőbb kérdés, mely foglalkoztatja, az összes többi lényegtelen, egészen addig, míg el nem jut egy eddig nem is gondolt kérdéshez.
~ Kit? ~ Habár jól elvan ő magában is, mélyen gondolatiba mélyedve, így nem igazán zaklatja a külvilág, de az ideje pereg, nem fekhet itt és várhatja, hogy jöjjenek a meghalni kívánó emberek, valamit tennie kell. Felül a fűből és a tisztásra tévedőket kezdi el pásztázni. Egyelőre igen sikertelenül, valahogy sokkal jobb dolga akad a legtöbbeknek, minthogy ide jöjjenek csak úgy.
~ Biztos máshol is vannak pitypangok... ~ Jut eszébe a gondolat, hiszen bizonyára nem ez az egyetlen pitypanglelő hely Lanawinon, biztos ezért vannak itt ilyen kevesen. Persze az sem lenne jó, ha ez lenne az egyedüli, mivel akkor meg már túl sokan lennének... A túl sok pedig sosem jó. *
Szürke rongyait lágyan fújdogálja a kecses szél, ő pedig behunyja szemeit. Látszólag aludni készül, de gondolatai folyton csak járnak és járnak.
~ Hogyan? ~ Ez a legfőbb kérdés, mely foglalkoztatja, az összes többi lényegtelen, egészen addig, míg el nem jut egy eddig nem is gondolt kérdéshez.
~ Kit? ~ Habár jól elvan ő magában is, mélyen gondolatiba mélyedve, így nem igazán zaklatja a külvilág, de az ideje pereg, nem fekhet itt és várhatja, hogy jöjjenek a meghalni kívánó emberek, valamit tennie kell. Felül a fűből és a tisztásra tévedőket kezdi el pásztázni. Egyelőre igen sikertelenül, valahogy sokkal jobb dolga akad a legtöbbeknek, minthogy ide jöjjenek csak úgy.
~ Biztos máshol is vannak pitypangok... ~ Jut eszébe a gondolat, hiszen bizonyára nem ez az egyetlen pitypanglelő hely Lanawinon, biztos ezért vannak itt ilyen kevesen. Persze az sem lenne jó, ha ez lenne az egyedüli, mivel akkor meg már túl sokan lennének... A túl sok pedig sosem jó. *
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-06-26 21:20:41
Üzenet elküldve: 2015-06-26 21:20:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Siss, Coinleach//
*Bato kezet nyújt a felkelő lánynak, majd rögtön elindulnak mindhárman a város felé. A ruhájára tett megjegyzésre még eszébe sem jut a következő kínos szóváltás, de a lány megfogalmazza nekik. Nem akarta, hogy Coinleach névlegesen viselje a terhét, de azt sem akarja, hogy a lány úgy érezze, hogy "közkinccsé van tétetve" minden bája. Nem is tudja hirtelen, mit mondjon, végül igyekszik valami diszkrét választ adni.*
-Letépte rólad a másik.
*Akarna még mondani valamit, de bármibe belekezdene, annak csak kellemetlen vége lenne. Végeredményben csak csendben sétál a többiek mellett szótlanul.*
*Bato kezet nyújt a felkelő lánynak, majd rögtön elindulnak mindhárman a város felé. A ruhájára tett megjegyzésre még eszébe sem jut a következő kínos szóváltás, de a lány megfogalmazza nekik. Nem akarta, hogy Coinleach névlegesen viselje a terhét, de azt sem akarja, hogy a lány úgy érezze, hogy "közkinccsé van tétetve" minden bája. Nem is tudja hirtelen, mit mondjon, végül igyekszik valami diszkrét választ adni.*
-Letépte rólad a másik.
*Akarna még mondani valamit, de bármibe belekezdene, annak csak kellemetlen vége lenne. Végeredményben csak csendben sétál a többiek mellett szótlanul.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586