//Második szál//
//Taitos//
*Mivel úgy tűnik, hogy nem kell sokat várakozni, így elmarad mind a csacsi kikötése, mind az ő letelepedése is. A hümmögésre picit megszeppen, mert nem tudja, hogy a mormogás jót vagy rosszat jelöl, és azonnal szabadkozni kezd. Még a hangját is suttogósan felejti a mondat elején, de gyorsan észbe kap, és a végére felhangosítja a normálisra.*
- Elnézést Taitos Úr, nem szerettük volna felébreszteni. Ha felébresztettük. Sem megzavarni.
*Kér elnézést a csacsi nevében is, ha esetleg az nem tenné meg magától. Erre még nem tanította meg, így az állat inkább mutat érdeklődést a közelében lévő fa egyik ágának levelei iránt, mint az iránt, hogy a mágus bocsánatáért esedezzen. Az azonban, hogy Taitos ilyen gyorsan felpattan, és ilyen lelkesen kérdezget az állat felől, megnyugtatja a tündért, és mivel érzi, hogy ez valami teszt szerűség a -szerinte- őszinte érdeklődés mellett, így kihúzza magát, és még a csacsit is igyekszik valami nemesebb pózba állítani, persze csak finoman, nem rángatva.*
- A neve Lord, és a piacon vásároltam egy mufurc árustól. Tulajdonképpen megmentettem, mert nagyon rosszul bánt szegénnyel. És...
*Itt egy kicsit megtorpan, hiszen beugratós kérdésnek véli az árat. Az ár mindig nagyon fontos egy kereskedőnek, ahogyan az is, hogy jól forgassa a szavakat, így egy trükkhöz folyamodik.*
- És sikerült lealkudnom az ár harmadát. Még fiatal, szóval nem fog tudni trükköket, mint a mutatványosok szamarai, de ha kérem, akkor megáll, ha kérem, akkor elindul. Azt hiszem neki ez még bőven elég. Ugye Lord?
*Paskolja meg a csacsi lehajtott fejét a két füle között, és végigsimít a kajlábbikon. Talán a csacsi és persze Taitos együttes közelsége miatt a vadak annyira most nem ijesztik meg, sokkal inkább a meglepetés elhangzása torpantja meg, és kissé félve ugyan, de felteszi azt a kérdést, ami egy ideje nyomasztja.*
- Készen állunk Uram. De... ugye nem fogunk repülni?
*A Levegő városában, egy hatalmas mágus jelenlétében, és megemlítve, hogy nem kell aggódnia, ez egyre relevánsabb kérdésnek tűnik a számára, és még az elején tisztázni akarja, hogy ha valamiért, hát a magasságért nem rajong túlzottan.*