//Konja Konor//
*És újra a tisztáson. Zrekil úgy érzi, sosem fogja elfelejteni az útnovaalt. Még száz éves korában is (ha megéri ezt a szép kerek gnóm kort) is emlékezni fog rá, hogy melyik sírnál kell lefordulni, hogy kell a folyó mellett elindulni, és hol kell elkanyarodni tőle. Lassan lépésről lépésre ismeri már az utat. Odaérve rögtön a dombot veszik célba, amin a múltkor is megtalálta Konját álmában a gnóm. Itt álmodta azt az álmát, ami később oly sokáig nyugtalanította a szívét. Majd a tündérlányka hirtelen ellentmondást nem tűrően leülteti törökülésbe. Nem mintha Zrekil tiltakozni akarna, hiszen éppen azért jött ide, hogy kényelmesen elhelyezkedjen a fűben, magába szívja a friss levegőt, és újraértékelje az életét. Az ilyen halálközeli élmények ehhez segítik hozzá az embert (vagy a gnómot). Konja szavaira elmosolyodik:*
- Hát először volt vicces. Mikor a létra eldőlt, arra gondoltam, akár én is ott lehettem volna a tetején, és akkor még koporsóra is költeni kéne *sóhajt* Bár talán van nálam annyi... *megnézi erszényét, megszámolja a pénzt, majd hümmög. Hát egy úri koporsóra és temetésre nem elég, de talán apró fatákolmányra (lévén a gnóm alig másfél méter), és egy rövid papi beszédre elég. Végül visszasüllyeszti az erszényt, majd folytatja:*
- Szóval valamire elég. Szóval visszatérve, a külön vicc az volt, hogy teljesen átkaroltam a létrát a kezemmel, így csoda hogy sikerült időben leugranom róla. Ezután még csak a két kezemmel kapaszkodtam. Az első ötletem az volt, hogy leugrok, de akkor eltörném a lábam. Utána gondoltam, lemászok polconként, de az még veszélyesebb. Így minden erőmet beleadva felhúztam magam, és ott maradtam, gondoltam majdcsak jön valaki, aki meglát. Na persze... az a pap egy ujját se mozdította. Nem baj, most majd mászhat létrát...
*Majd a gyógyítós könyvvel kapcsolatos gondolatmenet végén óhatatlanul is elneveti magát. Egy kis ideig tart, mire képes megszólalni:*
- Őszintén a mai nap azzal telik, hogy a templomból futkosunk a tisztásra, és aztán vissza a templomba, majd ugyanez elölről. Még a végén le fogok fogyni *simogatja termetes pocakját, majd ha Konjának megfelel, akkor feltápászkodnak, és elindulnak visszafelé a templomba. Zrekil közben még mindig elneveti magát, ha eszébe jut, hányszor szaladgáltak a mai nap folyamán oda-vissza.*