Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:54:41
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:54:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A kis törpe arca fölragyog, mikor Titthy beleegyezik, hogy a barátja lesz és még játszani is fog vele. A kérdésre kapásból sorolja a játékokat, de úgy, mintha ezeket a megnevezéseket mindenkinek ismerni kellene, mert hát elég tapasztalatlan még és nem is a legokosabb gyerek lanawinon.*
- Bújócskát? Vagy gurulósat? Vagy botozhatunk? Vagy pörgőset, aztán versenyzünk? Vagy gyűjtögetőset? Vagy dobálhatunk követ... - *Kapkod, mert örül, hogy végre van kivel játszania. Nem mintha ne volnának barátai, de velük most összeveszett, meg amúgy is ki szokták hagyni a játékokból, mert kicsi. Titthyben ellenben lett egy saját barátja, aki véleménye szerint csak az övé és nem is szándékozik megosztani a többiekkel. Még Rheyrával sem!*
- Vagy versenyezhetünk, hogy ki bírja fölemelni és tovább megtartani a másikat! Én nagyon erős vagyok ám! - *Jön a következő ötlete, ő pedig meg is indul Titthy felé, hogy szavait bizonyítsa.*
//Egy koranyári késődélután//
*A kis törpe arca fölragyog, mikor Titthy beleegyezik, hogy a barátja lesz és még játszani is fog vele. A kérdésre kapásból sorolja a játékokat, de úgy, mintha ezeket a megnevezéseket mindenkinek ismerni kellene, mert hát elég tapasztalatlan még és nem is a legokosabb gyerek lanawinon.*
- Bújócskát? Vagy gurulósat? Vagy botozhatunk? Vagy pörgőset, aztán versenyzünk? Vagy gyűjtögetőset? Vagy dobálhatunk követ... - *Kapkod, mert örül, hogy végre van kivel játszania. Nem mintha ne volnának barátai, de velük most összeveszett, meg amúgy is ki szokták hagyni a játékokból, mert kicsi. Titthyben ellenben lett egy saját barátja, aki véleménye szerint csak az övé és nem is szándékozik megosztani a többiekkel. Még Rheyrával sem!*
- Vagy versenyezhetünk, hogy ki bírja fölemelni és tovább megtartani a másikat! Én nagyon erős vagyok ám! - *Jön a következő ötlete, ő pedig meg is indul Titthy felé, hogy szavait bizonyítsa.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:06:37
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:06:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Meglepi a törpe kérdése, de egyébként semmi kifogása nincs ellene. Látja, hogy mennyire lelkes, ezért sincs ellenvetése.*
- Játszhatunk, miért ne.
*S Titthyre is átragad Ruuno lelkesedése. Régen volt már, hogy valakivel játszott, s ebből a szempontból még lélekben gyerek. Ő viszont nem bánja.
Szemmel láthatóan Ruuno meg Lihanechről nem hallott még. Így legalább egyensúlyba került a mérleg.
Titthy abbéli sejtése, hogy a kölyök csak az ég alatt él, beigazolódik. Értőn bólint is Ruuno szavaira.
A kérdés a barátságra vonatkozóan váratlanul éri. Sosem kérdeztek tőle még ilyet, és ugyan van egy-két barátja, de ilyen nyíltan egyszer sem fejezték ezt ki. Ennek ellenére ezt sem bánja. Nagyon szívesen barátja lesz a törpének. Különben meg azon se csodálkozna, ha valójában nem is lennének barátai. Ha ez így van, akkor Titthy az első.*
- Öh, persze, leszek a barátod.
*Arról fogalma sincs, hogy mit tudnának játszani, de majd kialakul az.*
- És mit játszunk?
*Furcsa érzés kimondani ezt a szót, de mivelhogy lelke még gyerek, jól esik neki.*
//Egy koranyári késődélután//
*Meglepi a törpe kérdése, de egyébként semmi kifogása nincs ellene. Látja, hogy mennyire lelkes, ezért sincs ellenvetése.*
- Játszhatunk, miért ne.
*S Titthyre is átragad Ruuno lelkesedése. Régen volt már, hogy valakivel játszott, s ebből a szempontból még lélekben gyerek. Ő viszont nem bánja.
Szemmel láthatóan Ruuno meg Lihanechről nem hallott még. Így legalább egyensúlyba került a mérleg.
Titthy abbéli sejtése, hogy a kölyök csak az ég alatt él, beigazolódik. Értőn bólint is Ruuno szavaira.
A kérdés a barátságra vonatkozóan váratlanul éri. Sosem kérdeztek tőle még ilyet, és ugyan van egy-két barátja, de ilyen nyíltan egyszer sem fejezték ezt ki. Ennek ellenére ezt sem bánja. Nagyon szívesen barátja lesz a törpének. Különben meg azon se csodálkozna, ha valójában nem is lennének barátai. Ha ez így van, akkor Titthy az első.*
- Öh, persze, leszek a barátod.
*Arról fogalma sincs, hogy mit tudnának játszani, de majd kialakul az.*
- És mit játszunk?
*Furcsa érzés kimondani ezt a szót, de mivelhogy lelke még gyerek, jól esik neki.*
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 16:59:49
Üzenet elküldve: 2020-05-24 16:59:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- Az jóóó! Akkor játszhatunk együtt? - *Lelkesül fel, mikor kiderül, hogy nincs senki a lánnyal, aki őt elkergethetné a közeléből. Még el is mosolyodik, úgy várja izgatottan Titthy válaszát és töpreng rajta, hogy az ilyen gyerekek mit szoktak vajon játszani? Testtartása azt tükrözi, hogy máris készen áll mondjuk fogócskázni, vagyis futkosósat játszani, ahogy ők nevezik...
De közben érkezik még kérdés, ami megnevetteti. A lány szabadkozására nem felel, csak nevetgél tovább, kiélvezve, hogy ő lehetett az okosabb egyszer. Szegény nem tudja, hogy még ezúttal is tévedett.
A Lihanechre csak pislog elgondolkodottan, merthogy fogalma sincs róla, hogy az hol van. De tényleg nem lehet messze, ha a lány egyedül jött onnan. Az olyan gyerekek, akiknek vannak szüleik, nem tudnak úgy vigyázni magukra, azért vannak szüleik. Úgyhogy nekik nem is szabad olyan messzire menniük és akárhova, mint nekik, akik az utcán élnek! Ezt Ruuno tudja jól. Vagyis ő magában így értelmezi a dolgokat.*
- Hát én csak innen... tudod, Artheniorból. - *Nem érti a kérdést, de úgy gondolja, Titthy azt kérdezi, hogy ő hol lakik.*
- Leszel a barátom? Játszunk? - *Tér aztán egyből a lényegre.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.24 17:01:20
//Egy koranyári késődélután//
- Az jóóó! Akkor játszhatunk együtt? - *Lelkesül fel, mikor kiderül, hogy nincs senki a lánnyal, aki őt elkergethetné a közeléből. Még el is mosolyodik, úgy várja izgatottan Titthy válaszát és töpreng rajta, hogy az ilyen gyerekek mit szoktak vajon játszani? Testtartása azt tükrözi, hogy máris készen áll mondjuk fogócskázni, vagyis futkosósat játszani, ahogy ők nevezik...
De közben érkezik még kérdés, ami megnevetteti. A lány szabadkozására nem felel, csak nevetgél tovább, kiélvezve, hogy ő lehetett az okosabb egyszer. Szegény nem tudja, hogy még ezúttal is tévedett.
A Lihanechre csak pislog elgondolkodottan, merthogy fogalma sincs róla, hogy az hol van. De tényleg nem lehet messze, ha a lány egyedül jött onnan. Az olyan gyerekek, akiknek vannak szüleik, nem tudnak úgy vigyázni magukra, azért vannak szüleik. Úgyhogy nekik nem is szabad olyan messzire menniük és akárhova, mint nekik, akik az utcán élnek! Ezt Ruuno tudja jól. Vagyis ő magában így értelmezi a dolgokat.*
- Hát én csak innen... tudod, Artheniorból. - *Nem érti a kérdést, de úgy gondolja, Titthy azt kérdezi, hogy ő hol lakik.*
- Leszel a barátom? Játszunk? - *Tér aztán egyből a lényegre.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.24 17:01:20
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 13:12:22
Üzenet elküldve: 2020-05-24 13:12:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Most már világos Titthy számára, hogy valamiféle kíséretet vagy felügyeletet, esetleg társat keres Ruuno, aki hozzá tartozhat. Ezért nyugtató jelleggel felel a feltett kérdésre:*
- Teljesen egyedül vagyok.
*Szeme tágra nyílik a törpe szüleire vonatkozó válaszra. Nem lehet azt mondani a tündérről, hogy tájékozatlan, de ez az információ még neki is új. Sosem hallott eddig olyasmiről, hogy a törpéknek nincsenek szülei. ~De akkor hogyan születnek? Lehet, varázslat által jönnek világra.~ Jól ki is nevetik, de nem veszi rossz néven. Csipkelődésnek fogja fel.*
- Oh, ne haragudj, ezt tényleg nem tudtam.
*Eddigelé Keletenről sem hallott. ~Biztos az is egy város lehet.~ Az meg sem fordul a fejében, hogy Ruuno esetleg kitalált mesékkel szórakoztatja. De különben ha így is lenne, nem bánná. Kedveli a gyerekeket, s különös mód ők is mintha vonzódnának hozzá. Biztosan az apró termet teszi. Ha ez igaz, akkor pedig lám, előnye is lehet annak, hogy valaki ilyen pici. Bár meg kell hagyni, hogy a tündérek amúgy sem a magasságukról híresek, kiváltképp Titthy nem.*
- Nem, nem Keletenből jöttem. Na jó, hát igazából nem is annyira távoli az a város, ahonnét származom. Lihanechi vagyok.
*Nem félrevezetés gyanánt mondta nem is oly régen a "távoli kisváros" kifejezést, csak úgy, hogy esetleg felcsigázza kicsit Ruuno érdeklődését.*
- Na és te honnét származol?
*Elég furcsának érzi ezt a kérdést, látva a vad és szakadt öltözetet. Nem lepődne meg, ha azt felelné az apróság, hogy az utca az ő otthona. Akár szívesen meg is osztaná hajlékát Ruunoval, ha az kívánja. Persze egyelőre nem veti fel ezt az ötletet, hiszen csak nem régen találkoztak.*
//Egy koranyári késődélután//
*Most már világos Titthy számára, hogy valamiféle kíséretet vagy felügyeletet, esetleg társat keres Ruuno, aki hozzá tartozhat. Ezért nyugtató jelleggel felel a feltett kérdésre:*
- Teljesen egyedül vagyok.
*Szeme tágra nyílik a törpe szüleire vonatkozó válaszra. Nem lehet azt mondani a tündérről, hogy tájékozatlan, de ez az információ még neki is új. Sosem hallott eddig olyasmiről, hogy a törpéknek nincsenek szülei. ~De akkor hogyan születnek? Lehet, varázslat által jönnek világra.~ Jól ki is nevetik, de nem veszi rossz néven. Csipkelődésnek fogja fel.*
- Oh, ne haragudj, ezt tényleg nem tudtam.
*Eddigelé Keletenről sem hallott. ~Biztos az is egy város lehet.~ Az meg sem fordul a fejében, hogy Ruuno esetleg kitalált mesékkel szórakoztatja. De különben ha így is lenne, nem bánná. Kedveli a gyerekeket, s különös mód ők is mintha vonzódnának hozzá. Biztosan az apró termet teszi. Ha ez igaz, akkor pedig lám, előnye is lehet annak, hogy valaki ilyen pici. Bár meg kell hagyni, hogy a tündérek amúgy sem a magasságukról híresek, kiváltképp Titthy nem.*
- Nem, nem Keletenből jöttem. Na jó, hát igazából nem is annyira távoli az a város, ahonnét származom. Lihanechi vagyok.
*Nem félrevezetés gyanánt mondta nem is oly régen a "távoli kisváros" kifejezést, csak úgy, hogy esetleg felcsigázza kicsit Ruuno érdeklődését.*
- Na és te honnét származol?
*Elég furcsának érzi ezt a kérdést, látva a vad és szakadt öltözetet. Nem lepődne meg, ha azt felelné az apróság, hogy az utca az ő otthona. Akár szívesen meg is osztaná hajlékát Ruunoval, ha az kívánja. Persze egyelőre nem veti fel ezt az ötletet, hiszen csak nem régen találkoztak.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:37:38
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:37:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
*A semmitmondó egyszavas felelet kissé letöri Ode elégedettségét és jó pár negatív gondolat fut végig az elméjén. ~Velem van baja? Mostantól ilyen lesz? Ez a valódi éne? Keveslem és utálom mostantól ezt a tetves szót~ és még kitudja mit folyt vissza magában, hasonlóa gondolataiban. Odenravia hamar felpattan energiától telten, így nincs szükség a felhúzására, de jót mulat hozzá képest mennyire lomha a férfi. ~Így könnyű lesz leúsznom~ bazsalyog magában, majd az őt érő ezúttal terebélyesebb felelet némiképp felvidítja, de talán a sértettség miatt vagy, mert oly máshogy lesz furcsa a szőkeség gyomra ezúttal ő lesz a rövidke válasz gazdája. *
- Egyetértek, köszönöm! *Szavai után, már hűségesen követi is a fél- elfet oda ahol hálát mond hosszú nadrágjának, mely védi a rengeteg csalóka gaztól. *
- Válassz most te témát! Kíváncsi vagyok mi érdekel téged a világból.
*Feleli hátsószándékkal miszerint megnézi nem e ismerte vissza a férfit, hiszen pillanatok alatt szinte unalmas lett a számára Wil*
*A semmitmondó egyszavas felelet kissé letöri Ode elégedettségét és jó pár negatív gondolat fut végig az elméjén. ~Velem van baja? Mostantól ilyen lesz? Ez a valódi éne? Keveslem és utálom mostantól ezt a tetves szót~ és még kitudja mit folyt vissza magában, hasonlóa gondolataiban. Odenravia hamar felpattan energiától telten, így nincs szükség a felhúzására, de jót mulat hozzá képest mennyire lomha a férfi. ~Így könnyű lesz leúsznom~ bazsalyog magában, majd az őt érő ezúttal terebélyesebb felelet némiképp felvidítja, de talán a sértettség miatt vagy, mert oly máshogy lesz furcsa a szőkeség gyomra ezúttal ő lesz a rövidke válasz gazdája. *
- Egyetértek, köszönöm! *Szavai után, már hűségesen követi is a fél- elfet oda ahol hálát mond hosszú nadrágjának, mely védi a rengeteg csalóka gaztól. *
- Válassz most te témát! Kíváncsi vagyok mi érdekel téged a világból.
*Feleli hátsószándékkal miszerint megnézi nem e ismerte vissza a férfit, hiszen pillanatok alatt szinte unalmas lett a számára Wil*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:01:39
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:01:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A lány válaszára abbahagyja a nézelődést és egy kicsit elcsodálkozik. Jobban is megnézi a vele szemben állót, de továbbra is úgy találja, hogy nem úgy néz ki, mint aki hozzá hasonlóan az utcán élne.*
- Akkor egyedül vagy itt? - *Puhatolózik, s azért a biztonság kedvéért még egyszer körbenéz.
Titthy kérdésére aztán a fejét rázza, mint aki valami nagy képtelenséget hallott és fölnevet.*
- Heh... De hát én törpe vagyok! Nekem nincsenek szüleim. Még ennyit sem tudsz?! - *Kicsit ugyan gúnyos, de még jóindulatúan, érezhető, hogy mulattatja a dolog, hogy ez a lány azt hitte, neki is lehetnek szülei. Jót nevet rajta.*
- És te akkor olyan messziről jöttél?... Nem Keletenből? - *Bök kérdést a kérdés után, mert eszébe jut, hátha a lány onnan jött, abból a Wegtorenből, ami "keletenben" van, ahol sok a törpe.*
//Egy koranyári késődélután//
*A lány válaszára abbahagyja a nézelődést és egy kicsit elcsodálkozik. Jobban is megnézi a vele szemben állót, de továbbra is úgy találja, hogy nem úgy néz ki, mint aki hozzá hasonlóan az utcán élne.*
- Akkor egyedül vagy itt? - *Puhatolózik, s azért a biztonság kedvéért még egyszer körbenéz.
Titthy kérdésére aztán a fejét rázza, mint aki valami nagy képtelenséget hallott és fölnevet.*
- Heh... De hát én törpe vagyok! Nekem nincsenek szüleim. Még ennyit sem tudsz?! - *Kicsit ugyan gúnyos, de még jóindulatúan, érezhető, hogy mulattatja a dolog, hogy ez a lány azt hitte, neki is lehetnek szülei. Jót nevet rajta.*
- És te akkor olyan messziről jöttél?... Nem Keletenből? - *Bök kérdést a kérdés után, mert eszébe jut, hátha a lány onnan jött, abból a Wegtorenből, ami "keletenben" van, ahol sok a törpe.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 11:56:53
Üzenet elküldve: 2020-05-24 11:56:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*Bonternos először íriszekkel mered a mellkasának védelmébe menekült lányra végül, csak gyengéden elmosolyodik és a finom ezüst tincsekbe vezeti ujjait, ha azt a másik is, úgy kívánja kettejük közötti gyengéd cirógatásként. Amikor Thea messzebb kerül tőle ezúttal ő érez sürgető vágyat, hogy újból közel kerülhessenek. Revirthea bársonyos kacaja abban a pillanatban Ter számára a legértékesebb drágakővé válik és tudja ezentúl minden egyes nap látni szeretné kedvese arcán. *
- Gyönyörű vagy amikor nevetsz. *Suttogja csodáló szemei kíséretével és bizony, ha a nő gondolatai szavak lennének a sötételf válasza az lenne talán, még jobban is érzi azt a kínzóan tökéletes tüzet. A hajába simuló apró kéz minden érintését kiélvezi és kissé bele is dörgölőzik a számára, oly imádott mozdulatba. Mindig is szerette, ha a haját piszkálták az pedig, hogy ezt az a nő teszi aki iránti érzéseire nincsenek eléggé gyönyörű szavak az, már teljes eufória. Thea szavai meglepik, de látva azt a kétségbeesett feszengést még a szíve is összeszorul. *
- Sajnálom, kicsim. *feleli bűnbánóan és egyedül talán egymásra találó kezeik tartják benne a lelket. *
- Persze, hogy várhatunk! Mondtam semmit nem fogok rád kényszeríteni és azt is megígértem, hogy várni fogok rád bármiről is legyen szó. *A hirtelen a férfit megrohamozó rengeteg kérdésre azt sem tudja hol áll a feje, de aztán amint a másik mellé telepszik az oldalára fekve újra csengenek elméjében a szavak amelyeknek a családi része mélységes keserűséggel tölti el. *
- Szóval, a családom... *Ízlelgeti a szavakat, és már tudja ez nem lesz könnyed, mint a tollpárnás álmok. *
- Ugye beszéltem, már neked a nagyapámról amikor a Romvárosban jártunk. Remek ember volt, tisztességes és tanult komornyik, sok gazdagabb családnál szolgált, amíg maga is azzá vált amíg a negyed le nem pusztult. Szerintem kedvelted volna az öreget, ha illik ilyet mondani ő volt a kedvenc családtagom, egyszerűen megértett. Egyetlenegy gyermeke volt az apám akiről máig nehézkesen beszélek. Édesanyám mindennél jobban szerette, és csak néhány portréról ismerem, de azt tudom gyönyörű leány volt és az az ember akit rokonomnak kell neveznem sohasem érdemelte volna meg, bár erről a nagyapának más volt a nézőpontja. Ő mindig azt mondta atyánk tele van érzelemmel és Ley'ukea képes volt belőle a legjobbakat kihozni. Azonban ő meghalt. Gondolom érdekel, hogy miért. Nagyon törékeny asszony volt, vékony és gyermekként elképesztően beteges. Ez pedig a felnőtt korában sem változott annyira, hogy túl élje két ikerfiú születését. Szóval igen van egy öcsém, akit mindennél jobban szeretek még akkor is, ha a gyilkos apám a saját képére formálta amikor a serdülőkorba lépett. Addig elválaszthatatlanok voltunk és sokan képtelenek is voltak megkülönböztetni neki, csak a szeme volt szebb. Rikító égkék íriszei voltak, az egész falu a csodájára járt, jó férj lett volna. Noha fizikailag nem halt meg amikor én új életet kezdtem, de néha mégis, úgy érzem a lelke, már elveszett. Amikor szajhát fizetett neki apám vagy amikor lovagnak küldte aki nem ismert könyörületet és, csak hamar inkább fosztogató barbár lett, cinikus minden ami én nem. Egy ideje, már nem láttam többet nem tudok mondani róla. A nagyapám alig pár éve hunyt el, nála laktam felnőtt korom hajnala óta. Egy kereskedő családhoz szegődtünk, tündérek voltak. Akik nem fizették ki akkor amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, csak mert elszökött egy madaruk és azt hitték a nagyapám lopta meg mit sem érő házukat. Szörnyű hideg volt, Pristle pedig, már öreg. Se gyógyszer, se tűzifa, se nem következő esztendő a két boldog szeme számára. Erről pedig nem szeretnék gyakran beszélni. Kevés személyt ítélek el, de az atyám gondolatától remeg minden porcikám a dühtől, bárcsak boldog mesét mondhatnák most neked. *Ter nem nagyít szavain a kezei kocsonyaként remegnek, míg ónixaira szemhéja zárul lélegzete pedig valahol az ordítást tartja vissza ami a kíntól ered. *
- A terveim egyszerűek, bár sosem fogyok ki belőlük. Szerintem a célok életnek minket én szerintem nem léteznék tervek nélkül amik elcsendesítik állandóan kattogó fejem. Szeretném befejezni a nagyapám házát, ott élni és tanulni abból a rengeteg könyvből, ha fiatalon lett volna lehetőségem lehet tudós lennék, de ez már sosem derül ki. Az egyetlen tudományom, hogy jól írok verset az éjszaka leple alatt megbújva az egyedüli homályban. Szeretnék egy állandó és biztos munkát a rengeteg alkalmi bizonytalanságok helyett, amivel majd eltarthatom a családom. Egyszerű ember vagyok, nem engedhetek meg magamnak égbe nyúló álmokat, de egyszer szeretnék lóhátra ülni valakivel, és csak egy hétvégén bejárni az utakat. Még sosem jártam a tengernél, szívesen úsznék benne és hasonló egyszerű dolgok. Egyszer szeretnék gyerekeket is, de nem ma, lehet még évtizedeket kell várnom addig vagy ami, majd következik. Legfőképp a boldogságra vágyom, a többi igazából, csak bónusz. Illetve, szeretném még látni az öcsémet mielőtt meghalok. Ha ott lenne a menyegzőmön, azt nem tudnám hálával kifejezni. Hiányzik és mégiscsak ő a családom. *Fejezi be keserű mosollyal mondandóját, és finoman végig igyekszik simítani a másik kecses oldalán. *
- Ez nagyon búskomor lett. Úgyhogy kötelességemnek érzem, hogy most vidámabb semmiségekről beszéljek neked. Kiskoromban elhatároztam, hogy megszelídítek egy farkast és mindenhová magammal fogom vinni, persze ez még nem jött össze. A kedvenc színem a zöld és szeretek párna csatázni. Egyszer amikor a háznak a falait festegettem felírtam rá egy verset, amit most az ágyam takar. Annyira megtetszett, hogy nem volt szívem lekenni, de sajnos nagyon csúnya az írásom, így nem maradhatott fedetlen. Gyermekkoromban gallyakat gyűjtöttem, amikből jelenleg egy csomó kifaragott evőeszközöm van, egy sípom, egy sámlim és még pár dolog. Szóval értek a fafaragáshoz és szeretem is csinálni. Egyszer, ha szeretnék készítek neked valami szép medált. A kedvenc ételemet én találtam ki. Titkos recept szóval, csak akkor fogod megkóstolni, ha egyszer eljössz hozzám ebédre. Félretéve azt, hogy minden második mondatommal leakarlak venni a lábadról... Van egy apró, hófehér tincs a hajamban gyermekkorom óta. Nézd! *Keresgeti lelkes mosollyal az arcán a fehér tincset, míg végül tényleg megtalálja és odavezeti a nő kecses ujjait ahhoz a pár szálhoz ami sose nő, de mindig ott rejtőzködik. *
- Most te jössz!
*Bonternos először íriszekkel mered a mellkasának védelmébe menekült lányra végül, csak gyengéden elmosolyodik és a finom ezüst tincsekbe vezeti ujjait, ha azt a másik is, úgy kívánja kettejük közötti gyengéd cirógatásként. Amikor Thea messzebb kerül tőle ezúttal ő érez sürgető vágyat, hogy újból közel kerülhessenek. Revirthea bársonyos kacaja abban a pillanatban Ter számára a legértékesebb drágakővé válik és tudja ezentúl minden egyes nap látni szeretné kedvese arcán. *
- Gyönyörű vagy amikor nevetsz. *Suttogja csodáló szemei kíséretével és bizony, ha a nő gondolatai szavak lennének a sötételf válasza az lenne talán, még jobban is érzi azt a kínzóan tökéletes tüzet. A hajába simuló apró kéz minden érintését kiélvezi és kissé bele is dörgölőzik a számára, oly imádott mozdulatba. Mindig is szerette, ha a haját piszkálták az pedig, hogy ezt az a nő teszi aki iránti érzéseire nincsenek eléggé gyönyörű szavak az, már teljes eufória. Thea szavai meglepik, de látva azt a kétségbeesett feszengést még a szíve is összeszorul. *
- Sajnálom, kicsim. *feleli bűnbánóan és egyedül talán egymásra találó kezeik tartják benne a lelket. *
- Persze, hogy várhatunk! Mondtam semmit nem fogok rád kényszeríteni és azt is megígértem, hogy várni fogok rád bármiről is legyen szó. *A hirtelen a férfit megrohamozó rengeteg kérdésre azt sem tudja hol áll a feje, de aztán amint a másik mellé telepszik az oldalára fekve újra csengenek elméjében a szavak amelyeknek a családi része mélységes keserűséggel tölti el. *
- Szóval, a családom... *Ízlelgeti a szavakat, és már tudja ez nem lesz könnyed, mint a tollpárnás álmok. *
- Ugye beszéltem, már neked a nagyapámról amikor a Romvárosban jártunk. Remek ember volt, tisztességes és tanult komornyik, sok gazdagabb családnál szolgált, amíg maga is azzá vált amíg a negyed le nem pusztult. Szerintem kedvelted volna az öreget, ha illik ilyet mondani ő volt a kedvenc családtagom, egyszerűen megértett. Egyetlenegy gyermeke volt az apám akiről máig nehézkesen beszélek. Édesanyám mindennél jobban szerette, és csak néhány portréról ismerem, de azt tudom gyönyörű leány volt és az az ember akit rokonomnak kell neveznem sohasem érdemelte volna meg, bár erről a nagyapának más volt a nézőpontja. Ő mindig azt mondta atyánk tele van érzelemmel és Ley'ukea képes volt belőle a legjobbakat kihozni. Azonban ő meghalt. Gondolom érdekel, hogy miért. Nagyon törékeny asszony volt, vékony és gyermekként elképesztően beteges. Ez pedig a felnőtt korában sem változott annyira, hogy túl élje két ikerfiú születését. Szóval igen van egy öcsém, akit mindennél jobban szeretek még akkor is, ha a gyilkos apám a saját képére formálta amikor a serdülőkorba lépett. Addig elválaszthatatlanok voltunk és sokan képtelenek is voltak megkülönböztetni neki, csak a szeme volt szebb. Rikító égkék íriszei voltak, az egész falu a csodájára járt, jó férj lett volna. Noha fizikailag nem halt meg amikor én új életet kezdtem, de néha mégis, úgy érzem a lelke, már elveszett. Amikor szajhát fizetett neki apám vagy amikor lovagnak küldte aki nem ismert könyörületet és, csak hamar inkább fosztogató barbár lett, cinikus minden ami én nem. Egy ideje, már nem láttam többet nem tudok mondani róla. A nagyapám alig pár éve hunyt el, nála laktam felnőtt korom hajnala óta. Egy kereskedő családhoz szegődtünk, tündérek voltak. Akik nem fizették ki akkor amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, csak mert elszökött egy madaruk és azt hitték a nagyapám lopta meg mit sem érő házukat. Szörnyű hideg volt, Pristle pedig, már öreg. Se gyógyszer, se tűzifa, se nem következő esztendő a két boldog szeme számára. Erről pedig nem szeretnék gyakran beszélni. Kevés személyt ítélek el, de az atyám gondolatától remeg minden porcikám a dühtől, bárcsak boldog mesét mondhatnák most neked. *Ter nem nagyít szavain a kezei kocsonyaként remegnek, míg ónixaira szemhéja zárul lélegzete pedig valahol az ordítást tartja vissza ami a kíntól ered. *
- A terveim egyszerűek, bár sosem fogyok ki belőlük. Szerintem a célok életnek minket én szerintem nem léteznék tervek nélkül amik elcsendesítik állandóan kattogó fejem. Szeretném befejezni a nagyapám házát, ott élni és tanulni abból a rengeteg könyvből, ha fiatalon lett volna lehetőségem lehet tudós lennék, de ez már sosem derül ki. Az egyetlen tudományom, hogy jól írok verset az éjszaka leple alatt megbújva az egyedüli homályban. Szeretnék egy állandó és biztos munkát a rengeteg alkalmi bizonytalanságok helyett, amivel majd eltarthatom a családom. Egyszerű ember vagyok, nem engedhetek meg magamnak égbe nyúló álmokat, de egyszer szeretnék lóhátra ülni valakivel, és csak egy hétvégén bejárni az utakat. Még sosem jártam a tengernél, szívesen úsznék benne és hasonló egyszerű dolgok. Egyszer szeretnék gyerekeket is, de nem ma, lehet még évtizedeket kell várnom addig vagy ami, majd következik. Legfőképp a boldogságra vágyom, a többi igazából, csak bónusz. Illetve, szeretném még látni az öcsémet mielőtt meghalok. Ha ott lenne a menyegzőmön, azt nem tudnám hálával kifejezni. Hiányzik és mégiscsak ő a családom. *Fejezi be keserű mosollyal mondandóját, és finoman végig igyekszik simítani a másik kecses oldalán. *
- Ez nagyon búskomor lett. Úgyhogy kötelességemnek érzem, hogy most vidámabb semmiségekről beszéljek neked. Kiskoromban elhatároztam, hogy megszelídítek egy farkast és mindenhová magammal fogom vinni, persze ez még nem jött össze. A kedvenc színem a zöld és szeretek párna csatázni. Egyszer amikor a háznak a falait festegettem felírtam rá egy verset, amit most az ágyam takar. Annyira megtetszett, hogy nem volt szívem lekenni, de sajnos nagyon csúnya az írásom, így nem maradhatott fedetlen. Gyermekkoromban gallyakat gyűjtöttem, amikből jelenleg egy csomó kifaragott evőeszközöm van, egy sípom, egy sámlim és még pár dolog. Szóval értek a fafaragáshoz és szeretem is csinálni. Egyszer, ha szeretnék készítek neked valami szép medált. A kedvenc ételemet én találtam ki. Titkos recept szóval, csak akkor fogod megkóstolni, ha egyszer eljössz hozzám ebédre. Félretéve azt, hogy minden második mondatommal leakarlak venni a lábadról... Van egy apró, hófehér tincs a hajamban gyermekkorom óta. Nézd! *Keresgeti lelkes mosollyal az arcán a fehér tincset, míg végül tényleg megtalálja és odavezeti a nő kecses ujjait ahhoz a pár szálhoz ami sose nő, de mindig ott rejtőzködik. *
- Most te jössz!
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 09:13:01
Üzenet elküldve: 2020-05-24 09:13:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy el sem tudja képzelni, hogy a kis törpe miért nézelődik ennyire. ~Talán keres valamit. Vagy valakit.~ Bemutatkozás gyanánt is egy elég tömör feleletet kap. De legalább lényegre törő. Amikor pedig az óvatos kérdést hallja, megvilágosodik. ~Ó, akkor biztosan a szüleimet kereste.~ Elképzelését igazolja, hogy Ruuno megint félénken nézelődik. Erre elmosolyodik, ami amúgy nem szokott sűrűn előfordulni. Nem azért, mert örökösen komor vagy búvalbélelt, egyszerűen csak nem fordul elő gyakran, hogy mosolyog.*
- A szüleim egy távoli kisvárosban élnek.
*Teljesen őszintén beszél. Hisz nem is lenne oka hazudni. Meg egyébként nem is szokott.
Hogy Ruuno mit feltételez róla, nem tudja, de gyanakszik arra, hogy gyereknek nézi. Gyakorta előfordul apró termete meg kislányosnak tűnő hangja miatt. Egyelőre azonban nem szól arról, hogy kicsikét idősebb már a gyerektől, mert nem akarja elriasztani.
A következő kérdését kissé óvatosan teszi fel. Nem akarja, hogy a kis kölyök azt higgye, le szeretné rázni. Elvégre kezd nagyon jó irányba menni ez a kis találkozás.*
- És a te szüleid hol vannak?
*Arcán már nem látszódik, hogy néhány perce még szundított egy keveset.
A szálkatémát meg egyelőre szándékosan nem feszegeti. Nagyon úgy tűnik, hogy Ruuno megfeledkezett róla. De ha később, amíg a társaságában lesz, és valami baj történik vele, akkor ismételten megpróbál segíteni.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy el sem tudja képzelni, hogy a kis törpe miért nézelődik ennyire. ~Talán keres valamit. Vagy valakit.~ Bemutatkozás gyanánt is egy elég tömör feleletet kap. De legalább lényegre törő. Amikor pedig az óvatos kérdést hallja, megvilágosodik. ~Ó, akkor biztosan a szüleimet kereste.~ Elképzelését igazolja, hogy Ruuno megint félénken nézelődik. Erre elmosolyodik, ami amúgy nem szokott sűrűn előfordulni. Nem azért, mert örökösen komor vagy búvalbélelt, egyszerűen csak nem fordul elő gyakran, hogy mosolyog.*
- A szüleim egy távoli kisvárosban élnek.
*Teljesen őszintén beszél. Hisz nem is lenne oka hazudni. Meg egyébként nem is szokott.
Hogy Ruuno mit feltételez róla, nem tudja, de gyanakszik arra, hogy gyereknek nézi. Gyakorta előfordul apró termete meg kislányosnak tűnő hangja miatt. Egyelőre azonban nem szól arról, hogy kicsikét idősebb már a gyerektől, mert nem akarja elriasztani.
A következő kérdését kissé óvatosan teszi fel. Nem akarja, hogy a kis kölyök azt higgye, le szeretné rázni. Elvégre kezd nagyon jó irányba menni ez a kis találkozás.*
- És a te szüleid hol vannak?
*Arcán már nem látszódik, hogy néhány perce még szundított egy keveset.
A szálkatémát meg egyelőre szándékosan nem feszegeti. Nagyon úgy tűnik, hogy Ruuno megfeledkezett róla. De ha később, amíg a társaságában lesz, és valami baj történik vele, akkor ismételten megpróbál segíteni.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-24 00:27:27
Üzenet elküldve: 2020-05-24 00:27:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Revirthea arcát a férfi mellkasába fúrja, így Bonternos nem fedezheti fel vonásai között megbúvó visszás érzéseket, amikor az együtt hálást említi. Sosem aggatta volna magára korábban a prűd jelzőt, de most mégis zavarba ejtőnek találja, hogy a férfi milyen könnyedséggel beszél a szenvedély kiteljesedésének legfelsőbb formájáról. Egyetlen csók is képes sarkaiból kifordítani a világát. El sem tudja képzelni, sőt, nem is szabadna, hogy elképzelje. Marnak bele ujjai kétségbeesetten Ter ingének könnyű anyagába. Sürgető vágyat érez, hogy más mederbe terelje a beszélgetést.
Teret enged némi csintalankodásnak. Miközben rákészül a vallomásra, növeli a köztük lévő távolságot, de csak éppen annyira, hogy ismét zavartalan egymás szemébe nézhessenek. Így láthatja, ahogy Bonternos vonásai ellágyulnak és a sötételf nevetésben tör ki. Revi ezt a hangot egészen lefegyverzőnek találja, ajka mosolyra húzódik, majd halkan felkacag, ahogy a férfi gyengéden a hátára dönti. Ezüst haja legyezőként terül szét az illatos gyepen. Ter apró csókokkal halmozza el homlokát, még több kacajt csalva elő a lányból. Arcuk olyan közel kerül egymáshoz, hogy lélegzetük összekeveredik. Zöld szemében gyengédség csillan, talán vágy is. Azon jár az esze, vajon a férfi is azt a tűzet érzi, amit ő. Mozdulatlan várakozik, de Bonternos ajka ezúttal a tenyerén csattan. A belsőséges gesztus simogatja a lelkét, szabad kezének ujjait a férfi sötét tincsei közé futtatja, azokkal játszadozik, míg a másik beszél.*
- Várhatunk azzal is, hogy ezt a témát újra szóba hozzuk?* kérdi feszengve.* Tudod, hogy mi...* képtelen ennél pontosabban körülírni a szeretkezést. Ostobának és gyerekesnek érzi magát miatta, de még nem áll készen rá, hogy erről beszélgessenek. Ujjaik összefonódnak, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.*
- Szeretnék mindent tudni rólad. A gyerekkorodról, a családodról, a terveidről, hogy miként képzeled el a jövőd.* előredől, a sárga szalag kicsúszik a hajából, de észre sem veszi.* Mesélj nekem Ter, mesélj magadról.* támaszkodik meg a könyökén válaszra várva.*
* Revirthea arcát a férfi mellkasába fúrja, így Bonternos nem fedezheti fel vonásai között megbúvó visszás érzéseket, amikor az együtt hálást említi. Sosem aggatta volna magára korábban a prűd jelzőt, de most mégis zavarba ejtőnek találja, hogy a férfi milyen könnyedséggel beszél a szenvedély kiteljesedésének legfelsőbb formájáról. Egyetlen csók is képes sarkaiból kifordítani a világát. El sem tudja képzelni, sőt, nem is szabadna, hogy elképzelje. Marnak bele ujjai kétségbeesetten Ter ingének könnyű anyagába. Sürgető vágyat érez, hogy más mederbe terelje a beszélgetést.
Teret enged némi csintalankodásnak. Miközben rákészül a vallomásra, növeli a köztük lévő távolságot, de csak éppen annyira, hogy ismét zavartalan egymás szemébe nézhessenek. Így láthatja, ahogy Bonternos vonásai ellágyulnak és a sötételf nevetésben tör ki. Revi ezt a hangot egészen lefegyverzőnek találja, ajka mosolyra húzódik, majd halkan felkacag, ahogy a férfi gyengéden a hátára dönti. Ezüst haja legyezőként terül szét az illatos gyepen. Ter apró csókokkal halmozza el homlokát, még több kacajt csalva elő a lányból. Arcuk olyan közel kerül egymáshoz, hogy lélegzetük összekeveredik. Zöld szemében gyengédség csillan, talán vágy is. Azon jár az esze, vajon a férfi is azt a tűzet érzi, amit ő. Mozdulatlan várakozik, de Bonternos ajka ezúttal a tenyerén csattan. A belsőséges gesztus simogatja a lelkét, szabad kezének ujjait a férfi sötét tincsei közé futtatja, azokkal játszadozik, míg a másik beszél.*
- Várhatunk azzal is, hogy ezt a témát újra szóba hozzuk?* kérdi feszengve.* Tudod, hogy mi...* képtelen ennél pontosabban körülírni a szeretkezést. Ostobának és gyerekesnek érzi magát miatta, de még nem áll készen rá, hogy erről beszélgessenek. Ujjaik összefonódnak, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.*
- Szeretnék mindent tudni rólad. A gyerekkorodról, a családodról, a terveidről, hogy miként képzeled el a jövőd.* előredől, a sárga szalag kicsúszik a hajából, de észre sem veszi.* Mesélj nekem Ter, mesélj magadról.* támaszkodik meg a könyökén válaszra várva.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 23:25:22
Üzenet elküldve: 2020-05-23 23:25:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Bizakodón várakozik, míg a lány válaszol. Közben azért körülnéz, hátha itt vannak a szülei valahol. Őket nem szeretné megvárni, mert nem biztos, hogy kedvesek volnának. Néha azt szokták mondani, ha épp egy olyan gyerekkel kezdene játékba, akinek vannak szülei, hogy: "Gyere, még elkapsz tőle valamit!". Ő ugyan nem tudja, mit lehetne tőle elkapni... Talán "kikapni"-ra gondolnak? Attól félnek, hogy a gyerekük kikap tőle? Pedig ő tényleg nem olyan verekedős. Csak néha. Na jó, a néhánál kissé gyakrabban. Na jó, tényleg verekedős. De csak, ha okot adnak rá! Vagy, ha erőpróbával kell eldönteni, hogy kinek van igaza... De amúgy ő egy nagyon jó gyerek!
A libbenő szárnyból észrevesz valamit, de épp csak visszapillantott a körülnézésből, úgyhogy nem fogja fel, mit látott, s egyébként is jobban felcsigázza, hogy a lány végül válaszol és bemutatkozik.*
- Ruuno. - *Válaszolja, viszonozva a bemutatkozást. A lány nevére volt egyébként kíváncsi, leginkább azért, mert az ismerkedésnek ezt a módját ismeri, hogy így kell elkezdeni a beszélgetést.*
- Itt van az anyukád? - *Kérdi aztán halkan, ismét csak körülpillantva, mert ettől tenné függővé, hogy mennyire merjen szóba elegyedni a lánnyal.*
//Egy koranyári késődélután//
*Bizakodón várakozik, míg a lány válaszol. Közben azért körülnéz, hátha itt vannak a szülei valahol. Őket nem szeretné megvárni, mert nem biztos, hogy kedvesek volnának. Néha azt szokták mondani, ha épp egy olyan gyerekkel kezdene játékba, akinek vannak szülei, hogy: "Gyere, még elkapsz tőle valamit!". Ő ugyan nem tudja, mit lehetne tőle elkapni... Talán "kikapni"-ra gondolnak? Attól félnek, hogy a gyerekük kikap tőle? Pedig ő tényleg nem olyan verekedős. Csak néha. Na jó, a néhánál kissé gyakrabban. Na jó, tényleg verekedős. De csak, ha okot adnak rá! Vagy, ha erőpróbával kell eldönteni, hogy kinek van igaza... De amúgy ő egy nagyon jó gyerek!
A libbenő szárnyból észrevesz valamit, de épp csak visszapillantott a körülnézésből, úgyhogy nem fogja fel, mit látott, s egyébként is jobban felcsigázza, hogy a lány végül válaszol és bemutatkozik.*
- Ruuno. - *Válaszolja, viszonozva a bemutatkozást. A lány nevére volt egyébként kíváncsi, leginkább azért, mert az ismerkedésnek ezt a módját ismeri, hogy így kell elkezdeni a beszélgetést.*
- Itt van az anyukád? - *Kérdi aztán halkan, ismét csak körülpillantva, mert ettől tenné függővé, hogy mennyire merjen szóba elegyedni a lánnyal.*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 23:02:34
Üzenet elküldve: 2020-05-23 23:02:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nos, hát úgy fest, hogy nincs a törpinek segítségre szüksége. Nem is kap lehetőséget arra, hogy megpróbálja eltávolítani a szerencsétlenül beékelődött szálkát. Ruuno aztán hiába törölgeti arcát, Titthy biz' látta, hogy sírt. De nem zavarja a látvány. Szívesen megölelné vigasztalás végett, de ismét elég undok elutasítást kap. Egyelőre mégsem hagyja ott a törpét. Bár rosszul esik neki a dolog, de nem tud rá haragudni, hisz még csak gyerek.
A kutya viszont szemmel láthatóan megijed lényétől. ~Elég ijedős szegény.~ Pedig aztán ez az aprócska szárnyas lány nem úgy néz ki, mint egy talpig acélpáncélba öltözött szakállas barbár, aki csak arra vár, hogy életedre törjön, miután katonának álcázva magát jól kirabolt téged mondván, hogy ilyen meg olyan vámot kell fizetni ezért meg azért. Még csak fegyvere sincs. Na de minden esetre bízik abban, hogy a kis szőrmóknak végül megjön a bátorsága, hogy közelebbről is megismerkedjen vele.
Titthy amúgy szívesen barátkozik bárkivel, és elég könnyen is teszi. Feltűnik neki, hogy bizonytalanul méregetik, s nem tudja mire vélni a dolgot. Egyelőre legalábbis nem. Úgy tűnik, még a kezéről is megfeledkezik. Titthy türelmesen vár, amíg a másik megszólítja. Kap is hamarosan egy rövidke kérdést. Elsőre nem is tudja a kis tündér, hogy mit mondjon. ~Talán a nevemre kíváncsi. Vagy a foglalkozásomra?~ Nem képes dűlőre jutni a kérdésben, s önkéntelenül meglibbenti aprócska szárnyát. Az megnyugvással tölti el, hogy nem csak ő ilyen alacsony, de persze nem érzi jogosultnak magát arra, hogy ezért kinevesse vagy lenézze Ruunot. Eléggé távol is áll tőle az ilyesféle viselkedés. Hisz ő sem szereti, ha lenézik vagy kinevetik. Esetleg szokatlanul alacsony növése miatt megbámulják.
Végső soron úgy dönt, hogy csak a nevét mondja meg.*
- Titthy vagyok. És te ki vagy?
*Ha már beszélgetésbe elegyedtek, Titthy is szeretné tudni, hogy kivel van dolga. Nem szándékosan használja ugyanazokat a szavakat, mint Ruuno, s változatlan barátságossággal beszél.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nos, hát úgy fest, hogy nincs a törpinek segítségre szüksége. Nem is kap lehetőséget arra, hogy megpróbálja eltávolítani a szerencsétlenül beékelődött szálkát. Ruuno aztán hiába törölgeti arcát, Titthy biz' látta, hogy sírt. De nem zavarja a látvány. Szívesen megölelné vigasztalás végett, de ismét elég undok elutasítást kap. Egyelőre mégsem hagyja ott a törpét. Bár rosszul esik neki a dolog, de nem tud rá haragudni, hisz még csak gyerek.
A kutya viszont szemmel láthatóan megijed lényétől. ~Elég ijedős szegény.~ Pedig aztán ez az aprócska szárnyas lány nem úgy néz ki, mint egy talpig acélpáncélba öltözött szakállas barbár, aki csak arra vár, hogy életedre törjön, miután katonának álcázva magát jól kirabolt téged mondván, hogy ilyen meg olyan vámot kell fizetni ezért meg azért. Még csak fegyvere sincs. Na de minden esetre bízik abban, hogy a kis szőrmóknak végül megjön a bátorsága, hogy közelebbről is megismerkedjen vele.
Titthy amúgy szívesen barátkozik bárkivel, és elég könnyen is teszi. Feltűnik neki, hogy bizonytalanul méregetik, s nem tudja mire vélni a dolgot. Egyelőre legalábbis nem. Úgy tűnik, még a kezéről is megfeledkezik. Titthy türelmesen vár, amíg a másik megszólítja. Kap is hamarosan egy rövidke kérdést. Elsőre nem is tudja a kis tündér, hogy mit mondjon. ~Talán a nevemre kíváncsi. Vagy a foglalkozásomra?~ Nem képes dűlőre jutni a kérdésben, s önkéntelenül meglibbenti aprócska szárnyát. Az megnyugvással tölti el, hogy nem csak ő ilyen alacsony, de persze nem érzi jogosultnak magát arra, hogy ezért kinevesse vagy lenézze Ruunot. Eléggé távol is áll tőle az ilyesféle viselkedés. Hisz ő sem szereti, ha lenézik vagy kinevetik. Esetleg szokatlanul alacsony növése miatt megbámulják.
Végső soron úgy dönt, hogy csak a nevét mondja meg.*
- Titthy vagyok. És te ki vagy?
*Ha már beszélgetésbe elegyedtek, Titthy is szeretné tudni, hogy kivel van dolga. Nem szándékosan használja ugyanazokat a szavakat, mint Ruuno, s változatlan barátságossággal beszél.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 22:41:48
Üzenet elküldve: 2020-05-23 22:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A nagy sírdogálásban kicsit késve veszi észre, hogy valaki a közelébe jött. Azt is legelőbb onnan, hogy a kutya eliszkol mellőle egy fa mögé, mert megijed az idegentől, még akkor is, ha az épp csak egy kis tündérlány.
Ruuno arcán kapásból most is a harag az első, ahogy az őt megszólító felé fordul. Elsőre gyereknek nézi a tündért, nem veszi észre a szárnyait.*
- Hagyjál! Te nem tudod kiszedni! Én sem tudom. - *Húzza el a kezét a lánytól, mert nem bízik meg benne. Közben az ingujjában megtörölgeti az arcát, mert egyrészt zavarja a szeméből, orrából folyó nedvesség, másrészt meg el akarná leplezni, hogy sírt, mert idegenek előtt csak akkor szeret ilyet tenni, ha az aranyat vagy ételt hoz a számára.
Azért megnézi magának a lányt, aki nem is olyan sokkal magasabb nála. Lehet, hogy ellenséges volt vele, de most meg, hogy látja, hogy egy másik gyerek az - merthogy ő így hiszi -, már arra gondol, hogy talán barátok is lehetnének. Végül is, ez a lány kedves volt hozzá...
Azért nem szól semmit, nem viszonozza a kedvességet. Egyelőre bizonytalanul méregeti a lányt, próbálja felmérni, mennyire volna jó barát. Végül is, ő elég tiszta, biztosan nem utcakölyök. Lehet valahol itt van az anyukája, aki nem fog neki örülni, ha az ő rendes kislánya közelében egy mocskos kölyök van.*
- Te ki vagy? - *Kérdi tétován, ha a tündér még nem hagyta eddig faképnél őt. A kezét továbbra sem adja, egy kicsit meg is feledkezett róla, annyira áthelyeződött figyelme a lányra.*
//Egy koranyári késődélután//
*A nagy sírdogálásban kicsit késve veszi észre, hogy valaki a közelébe jött. Azt is legelőbb onnan, hogy a kutya eliszkol mellőle egy fa mögé, mert megijed az idegentől, még akkor is, ha az épp csak egy kis tündérlány.
Ruuno arcán kapásból most is a harag az első, ahogy az őt megszólító felé fordul. Elsőre gyereknek nézi a tündért, nem veszi észre a szárnyait.*
- Hagyjál! Te nem tudod kiszedni! Én sem tudom. - *Húzza el a kezét a lánytól, mert nem bízik meg benne. Közben az ingujjában megtörölgeti az arcát, mert egyrészt zavarja a szeméből, orrából folyó nedvesség, másrészt meg el akarná leplezni, hogy sírt, mert idegenek előtt csak akkor szeret ilyet tenni, ha az aranyat vagy ételt hoz a számára.
Azért megnézi magának a lányt, aki nem is olyan sokkal magasabb nála. Lehet, hogy ellenséges volt vele, de most meg, hogy látja, hogy egy másik gyerek az - merthogy ő így hiszi -, már arra gondol, hogy talán barátok is lehetnének. Végül is, ez a lány kedves volt hozzá...
Azért nem szól semmit, nem viszonozza a kedvességet. Egyelőre bizonytalanul méregeti a lányt, próbálja felmérni, mennyire volna jó barát. Végül is, ő elég tiszta, biztosan nem utcakölyök. Lehet valahol itt van az anyukája, aki nem fog neki örülni, ha az ő rendes kislánya közelében egy mocskos kölyök van.*
- Te ki vagy? - *Kérdi tétován, ha a tündér még nem hagyta eddig faképnél őt. A kezét továbbra sem adja, egy kicsit meg is feledkezett róla, annyira áthelyeződött figyelme a lányra.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:25:21
Üzenet elküldve: 2020-05-23 21:25:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy nem egy sértődékeny lány, ami nyilván nem jelenti, hogy nem lehet megbántani. A törpe megnyilvánulása rosszul is esik neki, de látva, hogy segítségre van szüksége, megesik rajta jó szíve. Bár az apróság maga elé motyog, azért néhány szót elcsíp. Hogy pontosan mi történhetett, nem tudja, de azt sejti, hogy valami van a kezével, különben nem nézegetné annyira. A kutya is abbahagyja a szűkölést, s úgy fest, Ruunohoz tartozik. És most a könnyei is potyogni kezdenek a kis kölyöknek. Titthy azt sem viseli valami jól, ha ember, törpe vagy akármilyen más élőlény (ami nem állat) szenved valamitől. Nem azért, mert megveti, hanem mert hajlamos átérezni mások fájdalmát. Most is ez történik. Feláll, s oda is lép Ruunohoz, és változatlan kedvességgel szól:*
- Hadd segítsek.
*Ha engedi, akkor jóindulatúan lefejti az egyik kezét a másikról, s hamar meg is találja a kis szálkát.*
- Ez egy picit fájdalmas lehet.
*Ezzel két körme közé fogja azt a majd' milliméternyi részt, ami kilóg, s ránt egyet. Persze próbálja a lehető legóvatosabban csinálni, mert nem akar felesleges fájdalmat okozni az apróságnak. Elméletileg ki kell jönnie a szálkának.
Ha viszont nem hagyja, hogy segítsen, úgy annak fényében reagál, amit Ruuno tesz vagy épp mond. ~Ez a kutya nem ehet valami sokat.~ Minden esetre úgy fest, hogy ragaszkodik gazdájához.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy nem egy sértődékeny lány, ami nyilván nem jelenti, hogy nem lehet megbántani. A törpe megnyilvánulása rosszul is esik neki, de látva, hogy segítségre van szüksége, megesik rajta jó szíve. Bár az apróság maga elé motyog, azért néhány szót elcsíp. Hogy pontosan mi történhetett, nem tudja, de azt sejti, hogy valami van a kezével, különben nem nézegetné annyira. A kutya is abbahagyja a szűkölést, s úgy fest, Ruunohoz tartozik. És most a könnyei is potyogni kezdenek a kis kölyöknek. Titthy azt sem viseli valami jól, ha ember, törpe vagy akármilyen más élőlény (ami nem állat) szenved valamitől. Nem azért, mert megveti, hanem mert hajlamos átérezni mások fájdalmát. Most is ez történik. Feláll, s oda is lép Ruunohoz, és változatlan kedvességgel szól:*
- Hadd segítsek.
*Ha engedi, akkor jóindulatúan lefejti az egyik kezét a másikról, s hamar meg is találja a kis szálkát.*
- Ez egy picit fájdalmas lehet.
*Ezzel két körme közé fogja azt a majd' milliméternyi részt, ami kilóg, s ránt egyet. Persze próbálja a lehető legóvatosabban csinálni, mert nem akar felesleges fájdalmat okozni az apróságnak. Elméletileg ki kell jönnie a szálkának.
Ha viszont nem hagyja, hogy segítsen, úgy annak fényében reagál, amit Ruuno tesz vagy épp mond. ~Ez a kutya nem ehet valami sokat.~ Minden esetre úgy fest, hogy ragaszkodik gazdájához.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:42:26
Üzenet elküldve: 2020-05-23 20:42:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
- Ugyan, ne is zavartasd magad miatta.* Legyint kedvesen Ally. Majd suttogóra fogva hozzáteszi, bár sejti, hogy a lány is tudja:*
- Ne lepődj meg, ha a férfiak megbámulnak. Hajlamosak rá.
*Ezt egyáltalán nem lenézésből mondja. A tartásra vonatkozó következő kérdésre ismét hátrapillant:*
- Így már egészen jól mutatsz a nyeregben.* Mosolyog Theára.
Ally érzi is, hogy új ismerőse a család említésére szégyenlősen szól. Ebből arra következtet, hogy az ő családjában nincsenek minden rendben, de nem lesz tapintatlan azzal, hogy rákérdez. Enyhe szomorúság tükröződik szemében, amikor Wollyt megállítja s Theára néz. Így amikor megszólal, hangja is komor, s ugyanúgy tükrözi az enyhe szomorúságot, mint különös színű szemei:*
- Tizenegy évesen elvesztettem a családomat. Azóta egyedül élek.
*Nem nehesztel Theára, hiszen nem tudhatta. Egy pillanatra felpillant az égre, s egy apró könnycsepp csillan meg szemében. Gyakorta elérzékenyül, ha szóba kerül a családja halála. Könnyed mozdulattal kitörli a könnyét, s ismét Thea felé fordítja tekintetét:*
- Ők már legalább Sirmy istennővel ünnepelhetik a fény örök dicsőségét.
*De vidámabbra terelődik a téma, s el is tűnik arcáról az iménti szomorúság. Ally pontosan arra számított, hogy Thea megdöbben felvetésén. Teljesen megérti a lány félelmeit. Hogy nehéz lenne a lovaglás, ő nem gondolja. Persze, nem is a legkönnyebb.*
- Egyedül nem is engedném.* Mondja komolyan.*
- Elég veszélyes lenne úgy irányítanod egy lovat, hogy először ülsz a hátán. De arra gondoltam, hogy felülnék mögéd a nyeregbe, Wollyt meg én vezetném. Nem is esnél le, mert fognálak. Már ha nincs ellenedre.
*Huncutul megrebegteti szempilláit, majd folytatja:*
- Persze ha nem szeretnéd, nem gond.
*Ekkor Wolly éles nyerítést hallat. Számít rá, hogy Thea meg fog rémülni ettől. Ally már hozzászokott hátasa ilyesféle megnyilvánulásaihoz. Tudja, hogy ez azt jelenti, hogy valamitől megijedt. Így reflexből nyugtatni kezdi Wollyt, mielőtt az nekiiramodna Theával a hátán.*
- Sss. Nincs semmi baj.
*Wolly idegesen mocorogni kezd. Ally futólag nyugtató pillantást küld Thea felé, majd ismételten hátasához szól.*
- Hé, hé, hé. Nyugalom.
*Az albínó lány hangja teljesen nyugodt, s szeretettel szól Wollyhoz. Még lágy mozdulattal dús sörényébe is beletúr, másik karjával pedig átöleli a ló selymes nyakát. Az pedig gazdája érintésétől és kedves hangjától lecsillapodik.*
- Biztos valami hirtelen előjött egy rejtett helyről. Akkor szokott ilyen hangot kiadni. Elég nagy fáradtság árán sikerült megtanítanom, hogy ne iramodjon neki, ha megijed. Azért a ló ösztön mégis benne van, és ez eléggé megnehezítette a dolgom.
*Ezeket mind Theának magyarázza, s reméli, hogy a lány nem kapott még szívinfarktust.*
//Első találkozás//
- Ugyan, ne is zavartasd magad miatta.* Legyint kedvesen Ally. Majd suttogóra fogva hozzáteszi, bár sejti, hogy a lány is tudja:*
- Ne lepődj meg, ha a férfiak megbámulnak. Hajlamosak rá.
*Ezt egyáltalán nem lenézésből mondja. A tartásra vonatkozó következő kérdésre ismét hátrapillant:*
- Így már egészen jól mutatsz a nyeregben.* Mosolyog Theára.
Ally érzi is, hogy új ismerőse a család említésére szégyenlősen szól. Ebből arra következtet, hogy az ő családjában nincsenek minden rendben, de nem lesz tapintatlan azzal, hogy rákérdez. Enyhe szomorúság tükröződik szemében, amikor Wollyt megállítja s Theára néz. Így amikor megszólal, hangja is komor, s ugyanúgy tükrözi az enyhe szomorúságot, mint különös színű szemei:*
- Tizenegy évesen elvesztettem a családomat. Azóta egyedül élek.
*Nem nehesztel Theára, hiszen nem tudhatta. Egy pillanatra felpillant az égre, s egy apró könnycsepp csillan meg szemében. Gyakorta elérzékenyül, ha szóba kerül a családja halála. Könnyed mozdulattal kitörli a könnyét, s ismét Thea felé fordítja tekintetét:*
- Ők már legalább Sirmy istennővel ünnepelhetik a fény örök dicsőségét.
*De vidámabbra terelődik a téma, s el is tűnik arcáról az iménti szomorúság. Ally pontosan arra számított, hogy Thea megdöbben felvetésén. Teljesen megérti a lány félelmeit. Hogy nehéz lenne a lovaglás, ő nem gondolja. Persze, nem is a legkönnyebb.*
- Egyedül nem is engedném.* Mondja komolyan.*
- Elég veszélyes lenne úgy irányítanod egy lovat, hogy először ülsz a hátán. De arra gondoltam, hogy felülnék mögéd a nyeregbe, Wollyt meg én vezetném. Nem is esnél le, mert fognálak. Már ha nincs ellenedre.
*Huncutul megrebegteti szempilláit, majd folytatja:*
- Persze ha nem szeretnéd, nem gond.
*Ekkor Wolly éles nyerítést hallat. Számít rá, hogy Thea meg fog rémülni ettől. Ally már hozzászokott hátasa ilyesféle megnyilvánulásaihoz. Tudja, hogy ez azt jelenti, hogy valamitől megijedt. Így reflexből nyugtatni kezdi Wollyt, mielőtt az nekiiramodna Theával a hátán.*
- Sss. Nincs semmi baj.
*Wolly idegesen mocorogni kezd. Ally futólag nyugtató pillantást küld Thea felé, majd ismételten hátasához szól.*
- Hé, hé, hé. Nyugalom.
*Az albínó lány hangja teljesen nyugodt, s szeretettel szól Wollyhoz. Még lágy mozdulattal dús sörényébe is beletúr, másik karjával pedig átöleli a ló selymes nyakát. Az pedig gazdája érintésétől és kedves hangjától lecsillapodik.*
- Biztos valami hirtelen előjött egy rejtett helyről. Akkor szokott ilyen hangot kiadni. Elég nagy fáradtság árán sikerült megtanítanom, hogy ne iramodjon neki, ha megijed. Azért a ló ösztön mégis benne van, és ez eléggé megnehezítette a dolgom.
*Ezeket mind Theának magyarázza, s reméli, hogy a lány nem kapott még szívinfarktust.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 19:26:16
Üzenet elküldve: 2020-05-23 19:26:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Nem üti túl sokáig a fát, mert hát az mégiscsak keményebb az öklénél, de azért tenyérrel odacsap még neki egyet-kettőt. Ám ekkor meg egy szálka áll bele az ujjába. Épphogy csak meghallja az őt megszólító kedves hangocskát, de oda sem fordul, már ripakodik rá.*
- Mi közöd hozzá?! - *Veti oda, az idegenen vezetve le mérgét és fájdalmát. Aztán nézegeti a markát és meg is találja benne a szálkát. Egyből próbálja kiszedni, de nem valami ügyesek az ujjai, meg elég mélyre is fúródott a bőre alá.*
- Au, au... - *Motyogja halkan, mert fáj, ahogy piszkálja. És már potyognak a könnyei, mert nem is tudja, hogy fogja ő onnan azt kiszedni.*
- Majd Rheyra kiszedi, ugye? - *Sírdogálja halkan a kutyának, aki közben a nyüszögést abbahagyta, érzékelve, hogy a fiú már nem dühöng, hanem szomorú. Mintha együttérezne vele, bánatosan néz a kis törpére, az oldalának nyomva az orrát.*
- Ő biztosan ki tudja. - *Bátorítja és nyugtatgatja magát, miközben a szálkás kezét dédelgeti.*
- De mi lesz, ha nem? - *Motyogja tovább, lefelé görbülő szájjal. Attól fél, hogy a kis fadarab most már örökre ott marad és mindig fájni fog a keze.*
//Egy koranyári késődélután//
*Nem üti túl sokáig a fát, mert hát az mégiscsak keményebb az öklénél, de azért tenyérrel odacsap még neki egyet-kettőt. Ám ekkor meg egy szálka áll bele az ujjába. Épphogy csak meghallja az őt megszólító kedves hangocskát, de oda sem fordul, már ripakodik rá.*
- Mi közöd hozzá?! - *Veti oda, az idegenen vezetve le mérgét és fájdalmát. Aztán nézegeti a markát és meg is találja benne a szálkát. Egyből próbálja kiszedni, de nem valami ügyesek az ujjai, meg elég mélyre is fúródott a bőre alá.*
- Au, au... - *Motyogja halkan, mert fáj, ahogy piszkálja. És már potyognak a könnyei, mert nem is tudja, hogy fogja ő onnan azt kiszedni.*
- Majd Rheyra kiszedi, ugye? - *Sírdogálja halkan a kutyának, aki közben a nyüszögést abbahagyta, érzékelve, hogy a fiú már nem dühöng, hanem szomorú. Mintha együttérezne vele, bánatosan néz a kis törpére, az oldalának nyomva az orrát.*
- Ő biztosan ki tudja. - *Bátorítja és nyugtatgatja magát, miközben a szálkás kezét dédelgeti.*
- De mi lesz, ha nem? - *Motyogja tovább, lefelé görbülő szájjal. Attól fél, hogy a kis fadarab most már örökre ott marad és mindig fájni fog a keze.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:34:07
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:34:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hegek kérdésében Aztyan nem kíván versenyezni senkivel, főleg nem Morival. Megegyezhetnek mindketten abban, hogy mindkét heg komoly jelentőséggel bírt a sorsuk és jellemük alakulására. Felesleges volna összehasonlítgatni őket.
Kurtán bólint a hegek arra a kijelentésre, hogy a hegek olykor mélyre nyúlnak. Tisztán érezhető, hogy mindkettőjük hege mélyre nyúlik és a felszín alatt, a lelkükön is nyomot hagyott.
Meglepő valóban, milyen sok mindenben egyet értenek és hasonlóan gondolkodnak, annak ellenére, hogy külön és más-más utat jártak be, míg ide, az erdőszéli tisztásra jutottak.*
- Ez természetes. *Mosolyodik el féloldalasan. A felajánlás a kereskedőház minden tagjának él, ha segíteni tudják őket, akkor megteszik. Hisz a kereskedőház is csak nyerhet vele, ha tagjai széles skálán képzettek.
Mostani hivatása és a választott szakma, amellyel szívesen foglalkozna, valóban nagyon eltérő, amire Mori is rávilágít. A rámutatásra csak egyetértő félmosollyal bólint, jelezve, hogy tisztában van vele, milyen eltérő hobbit választana, ha tehetné. És amire most minden esélye meg is van.*
- Köszönöm, kedves tőled. Úgy lesz. *Reflektál a támogatásra. Bár talán a félvér lány csak szavakkal tudná támogatni, az is sokat segít.
Szerencsére az utóbbi időben Aztyan jócskán megerősödött fizikailag, talán már indokolatlanul is jobban, mint egy kereskedőnek kellene, de ez is csak a magabiztosságát erősíti, ha nem kell attól tartania, hogy baja eshet egy-egy üzletkötés alkalmával.*
- Ha más nem, a konyhai késeket majd jól megélezem, hogy könnyebben tudj vele dolgozni. *Nevet halkan saját tréfáján. Ki tudja, mennyire lesz affinitása a kovács szakmához? Meglehet, csak egy inas szintjére tud fejlődni és az ébenbőrű mester a fújtató közelébe sem engedi.*
*Hegek kérdésében Aztyan nem kíván versenyezni senkivel, főleg nem Morival. Megegyezhetnek mindketten abban, hogy mindkét heg komoly jelentőséggel bírt a sorsuk és jellemük alakulására. Felesleges volna összehasonlítgatni őket.
Kurtán bólint a hegek arra a kijelentésre, hogy a hegek olykor mélyre nyúlnak. Tisztán érezhető, hogy mindkettőjük hege mélyre nyúlik és a felszín alatt, a lelkükön is nyomot hagyott.
Meglepő valóban, milyen sok mindenben egyet értenek és hasonlóan gondolkodnak, annak ellenére, hogy külön és más-más utat jártak be, míg ide, az erdőszéli tisztásra jutottak.*
- Ez természetes. *Mosolyodik el féloldalasan. A felajánlás a kereskedőház minden tagjának él, ha segíteni tudják őket, akkor megteszik. Hisz a kereskedőház is csak nyerhet vele, ha tagjai széles skálán képzettek.
Mostani hivatása és a választott szakma, amellyel szívesen foglalkozna, valóban nagyon eltérő, amire Mori is rávilágít. A rámutatásra csak egyetértő félmosollyal bólint, jelezve, hogy tisztában van vele, milyen eltérő hobbit választana, ha tehetné. És amire most minden esélye meg is van.*
- Köszönöm, kedves tőled. Úgy lesz. *Reflektál a támogatásra. Bár talán a félvér lány csak szavakkal tudná támogatni, az is sokat segít.
Szerencsére az utóbbi időben Aztyan jócskán megerősödött fizikailag, talán már indokolatlanul is jobban, mint egy kereskedőnek kellene, de ez is csak a magabiztosságát erősíti, ha nem kell attól tartania, hogy baja eshet egy-egy üzletkötés alkalmával.*
- Ha más nem, a konyhai késeket majd jól megélezem, hogy könnyebben tudj vele dolgozni. *Nevet halkan saját tréfáján. Ki tudja, mennyire lesz affinitása a kovács szakmához? Meglehet, csak egy inas szintjére tud fejlődni és az ébenbőrű mester a fújtató közelébe sem engedi.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:09:29
Üzenet elküldve: 2020-05-23 18:09:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A végtelen békességet egy kutya nyüszítése töri meg. Valahonnan távolról érkezik a hang, mintha kilométerekről jönne. S hirtelen a madár eltűnik, Titthy pedig ismét a tisztáson találja magát. Kell néhány másodperc, mire sikerül felfognia, ez a valóság, s az imént csak álmodott. Hogy mennyit aludt, azt nem tudja. De a kutya félős szűkölése határozottan erősebbé válik. Halk nyögést hallat, amit talán Ruuno is meghall. Ez az apró hang mindössze azt igyekszik kifejezni, hogy Titthy vissza akar menni arra a békés helyre, ott akar ülni a madár puha tollai között az idők végezetéig. Ugyan már teljesen ébren van már, de elméjével mégis kicsit nehezen tud elszakadni a mesebeli álomtól. Talán ez érthető dolog is, de muszáj megtennie, mert a közelében valaki elég nagy zajt csap. Nyújtózkodva ül fel. Kezét erős bizsergés lepi el, amint a vér újból áramlani kezd a végtagjaiban. Kicsit hátrébb és csúszik, hogy hátát nekivethesse a mögötte lévő fának. Örülne, ha a kutya végre abbahagyná a szűkölést. Nehezen bírja elviselni, amikor egy állat szenved. Csak miután kényelembe helyezte magát, néz oldalra a hang irányába. Egy törpe valami miatt egy közeli fán áll bosszút.*
- Hé, miért bántod a fát?* Szólítja meg kedvesen a törpét. Ha már így kirángatták álmából, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Amíg a törpe választ ad, szemügyre veszi a tündérke az aprócska fickót. Első pillantásra megállapítja, hogy még gyerek. Külsejét kicsit vadnak találja. Mindeközben pedig Titthy apró kezeit a füvön húzgálja ide-oda.*
//Egy koranyári késődélután//
*A végtelen békességet egy kutya nyüszítése töri meg. Valahonnan távolról érkezik a hang, mintha kilométerekről jönne. S hirtelen a madár eltűnik, Titthy pedig ismét a tisztáson találja magát. Kell néhány másodperc, mire sikerül felfognia, ez a valóság, s az imént csak álmodott. Hogy mennyit aludt, azt nem tudja. De a kutya félős szűkölése határozottan erősebbé válik. Halk nyögést hallat, amit talán Ruuno is meghall. Ez az apró hang mindössze azt igyekszik kifejezni, hogy Titthy vissza akar menni arra a békés helyre, ott akar ülni a madár puha tollai között az idők végezetéig. Ugyan már teljesen ébren van már, de elméjével mégis kicsit nehezen tud elszakadni a mesebeli álomtól. Talán ez érthető dolog is, de muszáj megtennie, mert a közelében valaki elég nagy zajt csap. Nyújtózkodva ül fel. Kezét erős bizsergés lepi el, amint a vér újból áramlani kezd a végtagjaiban. Kicsit hátrébb és csúszik, hogy hátát nekivethesse a mögötte lévő fának. Örülne, ha a kutya végre abbahagyná a szűkölést. Nehezen bírja elviselni, amikor egy állat szenved. Csak miután kényelembe helyezte magát, néz oldalra a hang irányába. Egy törpe valami miatt egy közeli fán áll bosszút.*
- Hé, miért bántod a fát?* Szólítja meg kedvesen a törpét. Ha már így kirángatták álmából, akkor megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Amíg a törpe választ ad, szemügyre veszi a tündérke az aprócska fickót. Első pillantásra megállapítja, hogy még gyerek. Külsejét kicsit vadnak találja. Mindeközben pedig Titthy apró kezeit a füvön húzgálja ide-oda.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 10:50:45
Üzenet elküldve: 2020-05-23 10:50:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A kis tündér, ha el nem aludt a nagy álmodozásban - de talán még akkor is -, hamarosan a szerelmesek helyett zsörtölődést hallhat és némi nyüszögést.*
- Erh... erh! - *Nyög a kis törpe, ahogy rövid karjaival és lábaival próbálja átérni egy Titthyhez közeli fa törzsét és fölkapaszkodni rajta. Egészen kicsi gyermek még a törpe fiú, alig nőtt ki a földből. Vöröses árnyalatú, rövid, bozontos haja van. Arcát már most pelyhek borítják, mint a kamaszodó emberekét, s ahogy a nagy serénykedésben végtagjai kivillannak a piszkos kis ing és nadrág alól, látható, hogy karjai és lábai is szőrösek, ahogy az egy törpéhez való, jóllehet, ez még csak a "kölyökbundája". Zömök kis legény, a hozzáértő szem egyből megállapíthatja, hogy törpe gyermek ő.*
- Majd meglátják, Felhő, hogy tudok én fára mászni! Meg fogják látni! - *Panaszkodik a kosztól szürke, de egyébként fehér bundás, nagy testű kutyának. Aztán a következő pillanatban egy rövid megkapaszkodás után lecsúszik a törzsről és fenékre ül. Az eb erre kezd nyüszíteni riadalmában, igaz, egyébként is látszik rajta, hogy nem kell neki sok, hogy megijedjen, ugyanis állandó jelleggel szűköl, fülét-farkát behúzva jár. Alig van hús a csontjain, első pillantásra látszik rajta, hogy kóbor kutya, akit sokat bántottak már.
A kis törpe szemeit elfutja a könny a fájdalomtól, de dühösen föláll és újra próbálkozna, csakhogy úgy fáj a farcsontja, hogy elmegy a kedve és ehelyett inkább a fát rugdossa és veri meg, amitől a kutya megint nyüszögni kezd és eltávolodik.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 10:52:58
//Egy koranyári késődélután//
*A kis tündér, ha el nem aludt a nagy álmodozásban - de talán még akkor is -, hamarosan a szerelmesek helyett zsörtölődést hallhat és némi nyüszögést.*
- Erh... erh! - *Nyög a kis törpe, ahogy rövid karjaival és lábaival próbálja átérni egy Titthyhez közeli fa törzsét és fölkapaszkodni rajta. Egészen kicsi gyermek még a törpe fiú, alig nőtt ki a földből. Vöröses árnyalatú, rövid, bozontos haja van. Arcát már most pelyhek borítják, mint a kamaszodó emberekét, s ahogy a nagy serénykedésben végtagjai kivillannak a piszkos kis ing és nadrág alól, látható, hogy karjai és lábai is szőrösek, ahogy az egy törpéhez való, jóllehet, ez még csak a "kölyökbundája". Zömök kis legény, a hozzáértő szem egyből megállapíthatja, hogy törpe gyermek ő.*
- Majd meglátják, Felhő, hogy tudok én fára mászni! Meg fogják látni! - *Panaszkodik a kosztól szürke, de egyébként fehér bundás, nagy testű kutyának. Aztán a következő pillanatban egy rövid megkapaszkodás után lecsúszik a törzsről és fenékre ül. Az eb erre kezd nyüszíteni riadalmában, igaz, egyébként is látszik rajta, hogy nem kell neki sok, hogy megijedjen, ugyanis állandó jelleggel szűköl, fülét-farkát behúzva jár. Alig van hús a csontjain, első pillantásra látszik rajta, hogy kóbor kutya, akit sokat bántottak már.
A kis törpe szemeit elfutja a könny a fájdalomtól, de dühösen föláll és újra próbálkozna, csakhogy úgy fáj a farcsontja, hogy elmegy a kedve és ehelyett inkább a fát rugdossa és veri meg, amitől a kutya megint nyüszögni kezd és eltávolodik.*
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.23 10:52:58
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-23 09:57:53
Üzenet elküldve: 2020-05-23 09:57:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
- Ó! Igen, azt hiszem nem ez a legalkalmasabb öltözet ehhez.* mondja derűsen. Igyekszik kicsit illendőbben elrendezni szoknyája ráncait, de nem vesződik sokáig a lehetetlen feladattal.*
- Nem, dehogy!* szabadkozik, amint rájön, hogy pontosan hol rejtőzik a dob, ami az útjában lehet. A hangszer említésére számos kérdés öltik eszébe, de a nyeregben maradási szándék most mindent felülír.
Revirthea nem veszi rossz néven az érkező utasításokat. Mindig is jó tanuló volt, odafigyel és megfogadja a bölcsebbek szavát. Jelen esetben ez nem olyan egyszerű, mert a feladat Revi testi képességeit teszi próbára és nem ez a lányka erős oldala.*
- Rendben.* megfeszíti hátizmait, lapockái így közelebb kerülnek egymáshoz, egyenesebb tartást biztosítva. Újabb mély levegő, vállakat lejjebb ereszteni.
Allly megjegyzésére futólag elmosolyodik, a nagy koncentrálás most többet nem enged.*
- Így jó lesz?* táncoltatja meg ujjait a kápán, lazábbra véve a szorítást. Várja a visszajelzést és aszerint igyekszik módosítani testhelyzetén. Sokat segít az ellazulásban, amikor beszélgetésbe elegyednek.*
- Nagyszerű családod lehet.* szégyelli magát, amiért egy kevés irigység is kihallatszik szavai közül. Épp elmélázik azon, hogy az ő családi életük miért nem ilyen idilli, mikor Ally újfent megállítja Wellyt.*
- Ügetni? Én?* láthatóan megdöbben a kérdésen.* Nem hiszem, hogy készen állok rá. Persze, nagyon szeretném! Viszont a lovaglás sokkal nehezebb, mint amilyennek első ránézésre tűnik.* látja be, és bár nagyon vágyik rá, hogy kipróbálhassa a gyorsabb tempót egyedül nem merne még belevágni.*
//Első találkozás//
- Ó! Igen, azt hiszem nem ez a legalkalmasabb öltözet ehhez.* mondja derűsen. Igyekszik kicsit illendőbben elrendezni szoknyája ráncait, de nem vesződik sokáig a lehetetlen feladattal.*
- Nem, dehogy!* szabadkozik, amint rájön, hogy pontosan hol rejtőzik a dob, ami az útjában lehet. A hangszer említésére számos kérdés öltik eszébe, de a nyeregben maradási szándék most mindent felülír.
Revirthea nem veszi rossz néven az érkező utasításokat. Mindig is jó tanuló volt, odafigyel és megfogadja a bölcsebbek szavát. Jelen esetben ez nem olyan egyszerű, mert a feladat Revi testi képességeit teszi próbára és nem ez a lányka erős oldala.*
- Rendben.* megfeszíti hátizmait, lapockái így közelebb kerülnek egymáshoz, egyenesebb tartást biztosítva. Újabb mély levegő, vállakat lejjebb ereszteni.
Allly megjegyzésére futólag elmosolyodik, a nagy koncentrálás most többet nem enged.*
- Így jó lesz?* táncoltatja meg ujjait a kápán, lazábbra véve a szorítást. Várja a visszajelzést és aszerint igyekszik módosítani testhelyzetén. Sokat segít az ellazulásban, amikor beszélgetésbe elegyednek.*
- Nagyszerű családod lehet.* szégyelli magát, amiért egy kevés irigység is kihallatszik szavai közül. Épp elmélázik azon, hogy az ő családi életük miért nem ilyen idilli, mikor Ally újfent megállítja Wellyt.*
- Ügetni? Én?* láthatóan megdöbben a kérdésen.* Nem hiszem, hogy készen állok rá. Persze, nagyon szeretném! Viszont a lovaglás sokkal nehezebb, mint amilyennek első ránézésre tűnik.* látja be, és bár nagyon vágyik rá, hogy kipróbálhassa a gyorsabb tempót egyedül nem merne még belevágni.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:32:22
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A friss, csípős, éjszakai levegő kitisztítja pálinkától enyhén kótyagos fejét, s kezdi visszanyerni a világ pontos érzékelésének képességét. Jól esik teleszívnia a tüdejét a hideggel, s érzi, hogy reflexei és kezdik visszanyerni eredeti érzékenységüket és ösztönösségüket. Egyáltalán nem bánja, hogy maga mögött hagyta a hangos fogadót, s benne minden izgalmas lehetőséget. Eleinte akadtak kétségei, mikor kilépett a taszítóan természetellenes térre, erős kísértést érzett arra, hogy visszatérjen a kéjtől fülledt szobába, s másnap reggelig semmi mással, csak magával foglalkozzon. De túlzott makacssága és büszkesége nem engedte elkövetni ezt a baklövést. Most már látja, hogy jól is tette, még a Pegazus csábító ígéretei sem szállhatnak szembe a természet térhódításával s az erdő kitisztult, erőt adó leheletével. Még az a kósza gondolat is megfogalmazódik benne, hogy egyszerűen itt letelepszik, összegömbölyödik, s hagyja, hogy itt érje a hajnal. De még túl közel a város, s ezzel együtt a gonosz, rossz emberek és tolvajok is. Így elvetve a gyermekien naiv ötletet, csak rövid, szusszanásnyi időre huppan le a földre. Még nincs is túl késő, ha szedi a lábait, esetleg felkéredzkedik egy szekérre, akár valami takarosabb kocsmába is eljuthat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197