//Második szál//
*Sokak szerint nincs egészségesebb dolog, mint egy kiadós sétának az őszi természetben. Mások szerint dehogynem, például jó étkek, hatalmas lakomák, rengeteg arany, ágyas rabszolgák odaadó kényeztetése, heveny intrikálás nagypolitikai játszmákban. Mivel Laor lehetőségei között fentiek közül csak egy séta szerepel, most mélyeket lélegezve bolyong az erdő szélén. Időnként néhány törzshajlítást, karkörzést végez és úgy egyáltalán, nagyon elégedettnek tűnik. Erre minden oka meg is van, hiszen nagy örömmel vette azt a hírt, hogy a rossz hírű lányoknak befellegzett a Szegénynegyed egyik hírhedt intézményének és szedniük kellett a sátorfájukat. Mert minden rossz az ilyen erkölcstelenségből fakad. Persze kellően álszent, csak addig ilyen erkölcscsősz, amíg nincs pénze az ilyesmire. És most éppen nincs.
A közelből pedig vidám évődés hangjait hozza a szél. Természetesen azonnal a hang irányába indul, mert az ilyesmiből még kiadós veszekedés, esetleg verekedés is lehet, ezeknél pedig mindig szívesen van jelen. Ez egy igen emberi vonás nála. A tisztás széléig oson, lehetőleg vigyázva rá, hogy talpa alatt egyetlen ág se reccsenjen meg, és ha sikerül csendben eljutnia a tisztást övező fasorig, az egyik mögött féltérdre ereszkedik és úgy kukucskál kifelé. Tátva marad a szája a látványtól. Két nő inzultál egy férfit. Méricskélik, mintha csak piacon lennének. Mustrálják, tapogatják. A piszok mázlista! Most szépen fel kell állnia, méltóságteljes léptekkel kisétálni a tisztásra, erkölcsi felsőbbrendűségének biztos tudatában rendre utasítani a magukról megfeledkezetteket, mert mi az már, hogy itt, nyilvános helyen, ráadásul úg, hogy őt kihagyják? Hát akkor rajta!
Csípő, viszkető, bizsergő érzés a combján. Lenéz. Egy jókora hangyabolyban térdel, a boly lakóinak legnagyobb felháborodására.*
- Hááá!... *rekedt hörgéssel tántorog ki a tisztásra, két kezével a combjait csapkodva, aminek köszönhetően úgy néz ki, mint egy műkedvelő táncművész, aki épp egy bizarr darabot próbál. Ezzel a hatásos belépő természetesen ugrott, de amikor végül megáll a hármas mellett, olyan arccal néz rájuk, mint aki egy kecses mozdulattal épp most ugrott le egy csodás mén hátáról, miközben prémmel szegett pompás köpönyege hősies ívben kanyarodott utána.*
- Na, kérem! *csap még párat a nadrágjára, amolyan levezetésképpen* Itt, mindenki szeme láttára kell így viselkedni? És ha ezt a Városőrség megtudja? Egykettőre hűvösön találhatjátok magatokat, bűnösök! Azonnal küldetek is értük!
*A megvesztegethetetlenség és határozottság látványát csupán az rombolja, hogy nincs kit elszalajtania az őrségért, meg aztán kemény szavai közben mindkét nőt alaposan végigméri, tetőtől talpig.*