//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
*Taitos reggel óta itt meditál már. Tudja, hogy milyen nap van ma, és fülébe eljutott annak a híre, hogy mit is lehet itt majd ma csinálni, főleg az olyan emberek számára, mint ő.*
~Reméljük nem hidegzuhany jellegű tusolás lesz.~
*Gondol arra, hogy valamikor valaki a tusa szótövéről származtathatta ezt a cselekvést is.*
~De az biztos, hogy eléggé hasonlítanak.~
*Kinyitja fél szemét. Eddigre a tisztás, mely nagyjából öt fányira előtte helyezkedik el teljesen megváltozott. Asztalok mindenhol, már vannak akik kockáznak, iszogatnak, csoda, hogy eddig bírta elméje csendes falai között.*
~Akkor lássuk mit tudunk tenni.~
*Még a fán ültében megmozgatja lábait, köröz bokájával, mielőtt belelendülne a zuhanásba. Mintha csak egy óriás válláról ugrana, úgy érkezik a földre. Valamennyit az esésből felfog karjain keresztül botjával is, a maradékot pedig berogyasztott, az aljnövényzetbe belelapuló térdei nyelik el. A fiú aprót nyögve feltápászkodik, megigazgatja magát. A homlokán leledző fekete pont elébe fürtjeit söpri, felhúzza csuklyáját a nyári meleg ellenére is, és botjával támogatva magát megindul a tömeg közelébe. Ismerős arcokat keres, miközben elvesz egy almát elnéz a kártyaasztalok, kockázók irányába is. De nem, ő most nem ide készül, egészen más megmérettetés várja.*
~Harcban más a mágia, vélhetően itt is az lesz.~
*Az idő telik talán másképp, de egy sietve elmondott varázslat hatása röpkébb, mint azé, melyet gondosan rákészülve, békésen mondhat a mágus.*
~Kíváncsi vagyok legközelebb a toronyban találok-e rá elmélkedést egy tekercsen, hogy mi is lehet a trükk a manával.~
//Mágustusa - Gyülekezés//
*Számba veszi az összes igét, mely fejében lakozik, és végül közelebb lép a sziklák körül sürgölődőkhöz.*
-Szép napot! Arthenioron kívülről jött vándorok is nevezhetnek?
*Kérdezi még mindig szemébe húzva a csuklyát. Nem célja eltitkolni, hogy ki ő, de most nem úgy van jelen, mint Synmira vezetője, inkább csak mint egy jött-ment mágus.
Csakhamar igent intenek neki, és útba is igazítják. Talán egy-két óra van még hátra, de azt sem kell tétlenül töltenie. Addig is ehet-ihat, illetve botját támasztva szemlélheti a környéket, hátha tud még egy-két igét ellesni az itteniektől. Nézi, ahogyan a kövek a helyükre kerülnek.*
~Ez nem szokványos földmágia.~
*A többi trükkbe már bele sem mer gondolni. Az pedig, hogy a rendezők így készülnek elő felgyorsítja szívverését.*
~Hát akkor kik lesznek a versenyzők?~
*Hidegvérét gyors álló meditációval igyekszik visszanyerni. Figyeli a szellőt, a mókázók zaját, és tekintetét onnan a kőrakás mellől a férfivádlikra fordítja, hátha azok elterelik figyelmét. No persze, ha még bárki odalépne a szervezők csoportjához, azt azonnal végig is méri. Fontos tudást hozhat itt, hogy ki és milyen erővel száll szembe az ifjú Taitos ellen majd.*
~Kerüld ki az akadályt mi nálad kisebb, mi veled egymagas, azt gyűrd magad alá, s billentsd el azt, ami föléd hatalmasodik.~
*Zengenek Zordon tanításai Taitos fejében.*
~A gáncsolásnál nincs is hatékonyabb.~
*Somolyodik el, hiszen jöhet bármekkora erejű csatamágus, ha nem látja ellenfelét, ereje talán inkább önmagára veszélyes. Kissé megnyugodva szemléli a folyamatot, melyben újabb és újabb gyönyörű vádlik tűnnek fel, és várja, hogy szólítsák a tusára jelentkezőket.*