//A Szürke Légió//
//Az orkok nyomában//
*Szinte egy szempillantásnak tűnik az egész út, amíg elérik a tisztást. Görény hátán ügetve folyamatosan csak a szántóföldeken látottakon kattog az agya, mintha épp egy lidérces álomból kelve próbálná megfejteni annak rejtett jelentését. A miérteket még most sem érti, de ezen a ponton talán felesleges is rágódni rajta: az a fontos, hogy a város minél előbb mozgósítsa erőit és felkészüljenek egy esetleges ostromra.*
- Én a kaszárnyába mennék *felel végül Bredoc kérdésére, amikor lovát megállítva bevárják a többieket a tisztáson. Nem biztos benne persze, hogy logikusabb egyből az Őrséghez rohanni, de talán egyértelműen csendül válaszából a bizalmatlanság a Tanács irányába. Eddig is tudtak a közeledő veszélyről, mégsem tettek semmit.*
- A thargok egy ideig biztosan feltartják még őket *kimondani sem kell talán, hogy hosszú időt azért nem jósol. A barbárok ugyan veszedelmes harcosok, de az orkok létszámbeli fölénye megkérdőjelezhetetlen. Csak reménykedni lehet abban, hogy az egész sereget szemügyre vehették a falvaknál és nem bujkál még valami közeli táborban egy ezred. Az istenekre, honnan a francból tudtak ennyi bestiát összecsődíteni?
Maga mögé pillantva csak most kapja el a jelenetet Gaerralossal és a kutyával, ösztönből már nyúl is a kardja markolata felé.*
- Mi a franc? *dörmögi az orra alatt, de ahogy egykori őrtársa átveszi az üzenetet, bizonytalanul ugyan, de enyhít készenlétben feszülő tartásán. Egyértelmű, hogy nem kívánja orrukra kötni a pergamen tartalmát, így nem is áll neki kérdezősködni.
Maga is elindul hát inkább város felé, de hamarosan megszaporázza hátasa lépteit.*
- Én a parancsnokhoz megyek, valaki tartson velem, a többi pedig menjen a Tanácsházára. *Bredocra pillant itt meghívásképp elsősorban, ő az, aki ismeri utódját, az elfnek még nem volt alkalma találkozni vele.*