Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-10 17:20:29
Üzenet elküldve: 2021-07-10 17:20:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
*Nazron igazán jó kedvében ébredt ma reggel Erai mellett. Túlságosan jó kedvében is. A gyönyörű és mindenki által várt piknik valószínűleg, csak a szőke arcára csalhat ennyire kesetű ábrázatot. Bár ma mindennel így van a szépség. Nehezek ezek a piros napok előtti napok. Igen csak fáj a hasa, nem is beszélve azokról a hangulatingadozásokról. Ijajj a férfinak mellette! Az első bók még jól is esik neki, hiszen ezekben a napokban igencsak vágyik a törődésre, de csakhamar ráébred, hogy Nazron bizony akar valamit. Ráadásul kocsonyásan lógó szemekkel figyeli is azt. ~Szóval sört akar. Ez minden, csak nem jó ötlet. Nincs kedvem, se energiám veszekedni vele. Talán nekem is jobb lenne, ha leinnám kicsit magamat~ *
- Milyen kedves vagy, Nazim! Megengeded, hogy igyak kedvemre, te úgyis vigyázol rám, ha lerészegednék. Igazán jó ötlet! Akkor neked, csak egy körte? *Bizony, a nők gonosz kis teremtések. Ráadásul még az „árus” is egy rendkívül fiatal és csinos férfit takar. Hist elgondolkodik azon, meg e szivassa még inkább kedvesét, de aztán ráébred, hogy természetesen ezt fogja tenni. Előveszi a legszebb mosolyát és megigazítja melleit is abban a Nazron által már igencsak dicsért ruhában és ha sorra kerülnek, akkor flörtölésre venné a figurát. *
- Jó napot! Milyen szép napunk van, nem igaz? Tele van ez a hely szebbnél szebb férfiakkal *Súgja oda a férfinak és még játékosan rá is kacsint, úgy hogy Nazron lássa a kis műveletét. Közben gonosz vigyorral hátrafordul kedvese felé is tátogni kezd „Csak mert szeretlek” *
- Milyen jó! Ingyen van a sör! Kihagyhatatlan. Kérnék két korsóval és egy olyan szép körtét! Van szendvicsük is? *Kíváncsi mit reagál a párja. Ha eljutnak végül addig a padig, leváltja mézédes vonásait egy sokkal szigorúbbra. *
- Nem flörtölök másokkal, te pedig nem iszol. Nem akarom, hogy még egyszer, olyan fájdalmat okozz magadnak és nekem is egyaránt. Nem szeretem amikor sunyi vagy. Ebből lesz az, hogy nem állsz meg egynél és egy alkalomnál sem. *ezzel lehúzza az egyik korsó felét és abból a maradékot nyújtja a másiknak. Ha nem haragszanak rá nagyon, végig is simít a szerelme kezén. *
- Azért vicces volt, olyan régen flörtöltem utoljára. Jól csináltam? *Nevetgél, majd eszébe jut, hogy talán ma más őrültségeket is csinálhatnának. *
- Hallottad, hogy lesz vádli szépségverseny? Kár, hogy csak a férfiaknak. Szerinted benevez az a fiatal kis pultos? A vádliját pont nem néztem, de nini! A tiéd igencsak szép!
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-10 14:29:27
Üzenet elküldve: 2021-07-10 14:29:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
* Hamar híre megy, ha mulatság van készülőben. Nazron pedig Erainál mást sem szeret jobban, mint a mulatozást. Ha önként nem is jön a lány, akkor addig nyaggatja, amíg végül be nem adja a derekát. Kézen fogva érkeznek meg, ahogy annak lennie kell. Lázasan folyik a munka látszólag, ami arra enged következtetni, hogy időben érkeztek. A tolvaj figyelmét hamar felkelti a szerencsejátékos sarok, de talán nem ez a legjobb pillanat arra, hogy kockát vessen, vagy kártyákat dobáljon. Azt a kikötőben is megteheti, ahol kevésbé figyelnek rá, hogy csal vagy sem. Hosszú út áll mögöttük, szóval leginkább leülne egy kicsit.*
- Mit szólnál, ha leülnénk egy kicsit? Ott ahogy látom ételt is osztanak. ~ Meg sört. ~* Válaszra sem vár már húzza is oda kedvesét. Ahogy a sorban állnak pillantása minduntalan elkalandozik a sört fogyasztók irányába. Még nyel is egyet. Ahogy a sor apad elkezd mozgolódni.*
- Kedvesem te ma különösen szépséges vagy.* Hízeleg neki hamar. Saját magán csak valami átlagos gönc lehet, hacsak nem erőszakolt rá valamit Hist még induláskor. Átkarolja a derekát és közelebb is húzza magához, de most igyekszik nem zavarba hozni.*
- Azt hiszem én egy szép körtét kérek, ami majdnem olyan édes és formás, mint te.* Ismerheti már a lány, mint a rossz pénzt. Valamire utazik a férfi. Nem lehet nehéz kitalálnia, hogy mit is szeretne. Egyértelműen a potya sörre fáj a foga.*
- Talán a gyümölcs mellé ihatnánk is valamit, valami frissítőt és hideget. Nem gondolod kincsem?* A sor vészes fogy. Még azelőtt jó volna rávenni egy sörre, hogy sorra kerülnének. Talán lesz esélye a végén az egyik sörpadon úgy elhelyezkednie, hogy még a habzó nedűből is jut neki egy korsóval.*
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
* Hamar híre megy, ha mulatság van készülőben. Nazron pedig Erainál mást sem szeret jobban, mint a mulatozást. Ha önként nem is jön a lány, akkor addig nyaggatja, amíg végül be nem adja a derekát. Kézen fogva érkeznek meg, ahogy annak lennie kell. Lázasan folyik a munka látszólag, ami arra enged következtetni, hogy időben érkeztek. A tolvaj figyelmét hamar felkelti a szerencsejátékos sarok, de talán nem ez a legjobb pillanat arra, hogy kockát vessen, vagy kártyákat dobáljon. Azt a kikötőben is megteheti, ahol kevésbé figyelnek rá, hogy csal vagy sem. Hosszú út áll mögöttük, szóval leginkább leülne egy kicsit.*
- Mit szólnál, ha leülnénk egy kicsit? Ott ahogy látom ételt is osztanak. ~ Meg sört. ~* Válaszra sem vár már húzza is oda kedvesét. Ahogy a sorban állnak pillantása minduntalan elkalandozik a sört fogyasztók irányába. Még nyel is egyet. Ahogy a sor apad elkezd mozgolódni.*
- Kedvesem te ma különösen szépséges vagy.* Hízeleg neki hamar. Saját magán csak valami átlagos gönc lehet, hacsak nem erőszakolt rá valamit Hist még induláskor. Átkarolja a derekát és közelebb is húzza magához, de most igyekszik nem zavarba hozni.*
- Azt hiszem én egy szép körtét kérek, ami majdnem olyan édes és formás, mint te.* Ismerheti már a lány, mint a rossz pénzt. Valamire utazik a férfi. Nem lehet nehéz kitalálnia, hogy mit is szeretne. Egyértelműen a potya sörre fáj a foga.*
- Talán a gyümölcs mellé ihatnánk is valamit, valami frissítőt és hideget. Nem gondolod kincsem?* A sor vészes fogy. Még azelőtt jó volna rávenni egy sörre, hogy sorra kerülnének. Talán lesz esélye a végén az egyik sörpadon úgy elhelyezkednie, hogy még a habzó nedűből is jut neki egy korsóval.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-09 22:40:31
Üzenet elküldve: 2021-07-09 22:40:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Zsuga //
*Az előkészületek befejeződtek. Az asztalok készen állnak. A jelentkezési határidő pedig egyre csak fogy. Amint az utolsó beiratkozás is megtörténik a törp uraság beveszi a jelentkezésre használt táblát. Az asztalok közzé sétál és egy kis zsámolyra feláll, hogy onnan tartsa meg a megnyitó beszédet.*
- Üdvözlök mindenkit a város első hivatalos zsuga bajnokságán. A tét nem kevés, hiszen aki ma itt győz az lesz az első bajnok. Nem csak a címet nyeri el, de egy kivételes egyedi készlet gazdája is lehet. A főnyereményt ugyan még nem tekinthetitek meg, de biztosíthatlak benneteket, hogy hamarosan arra is sor kerül majd. De ne is húzzuk tovább az időt!* Azzal kisorsolja a neveket és elmagolja a szabályokat. Ezután a versenyzők elfoglalhatják a helyüket. Ételt-italt egy asztalról vehetnek magukhoz, ha úgy tartja kedvük.*
//Nyárközépi piknik//
// Zsuga //
*Az előkészületek befejeződtek. Az asztalok készen állnak. A jelentkezési határidő pedig egyre csak fogy. Amint az utolsó beiratkozás is megtörténik a törp uraság beveszi a jelentkezésre használt táblát. Az asztalok közzé sétál és egy kis zsámolyra feláll, hogy onnan tartsa meg a megnyitó beszédet.*
- Üdvözlök mindenkit a város első hivatalos zsuga bajnokságán. A tét nem kevés, hiszen aki ma itt győz az lesz az első bajnok. Nem csak a címet nyeri el, de egy kivételes egyedi készlet gazdája is lehet. A főnyereményt ugyan még nem tekinthetitek meg, de biztosíthatlak benneteket, hogy hamarosan arra is sor kerül majd. De ne is húzzuk tovább az időt!* Azzal kisorsolja a neveket és elmagolja a szabályokat. Ezután a versenyzők elfoglalhatják a helyüket. Ételt-italt egy asztalról vehetnek magukhoz, ha úgy tartja kedvük.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-09 12:04:42
Üzenet elküldve: 2021-07-09 12:04:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
// Zsuga //
* A bárd zsebre dugott kézzel sétál be a tisztásra, ahol már igen nagy a nyüzsgés. Egyelőre céltalanul sétálgat körbe, amikor meglátja a feliratot, ami felkelti az érdeklődését. Közelebb sétál, és rövid gondolkodás után kifizet 90 aranyat a törpének (Mesélő (Hydra)).
Így már van egy ronda, és nem igazán hozzá illő csont készlete, de úgy érzi fajtájából adódóan fontos, hogy helyben vásárolt kockával játsszon, és ne tudják csalással gyanúsítani. Legalábbis cinkelt kockákkal ne. Tetszik neki az öreg kézírása, van benne valami szép és művészi. Körbe néz, látja, hogy nem ő az egyetlen érdeklődő, de egyelőre szót sem szól, csupán némát helyet foglal, jelezve, hogy bizony talált magának egy széket, és nem is tervezi azt csak úgy elhagyni. *
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
// Zsuga //
* A bárd zsebre dugott kézzel sétál be a tisztásra, ahol már igen nagy a nyüzsgés. Egyelőre céltalanul sétálgat körbe, amikor meglátja a feliratot, ami felkelti az érdeklődését. Közelebb sétál, és rövid gondolkodás után kifizet 90 aranyat a törpének (Mesélő (Hydra)).
Így már van egy ronda, és nem igazán hozzá illő csont készlete, de úgy érzi fajtájából adódóan fontos, hogy helyben vásárolt kockával játsszon, és ne tudják csalással gyanúsítani. Legalábbis cinkelt kockákkal ne. Tetszik neki az öreg kézírása, van benne valami szép és művészi. Körbe néz, látja, hogy nem ő az egyetlen érdeklődő, de egyelőre szót sem szól, csupán némát helyet foglal, jelezve, hogy bizony talált magának egy széket, és nem is tervezi azt csak úgy elhagyni. *
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-08 16:02:50
Üzenet elküldve: 2021-07-08 16:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
// Zsuga //
*Egy almát jó hangosan ropogtatva érkezik a tisztásra, kivételesen gyalogszerrel. Ritka tőle ez, de úgy gondolta, hogy jobb, ha nem hívja fel magára a figyelmet túlságosan. Némi nézelődés után hamar kiszúrja a szemét egy tábla, amitől egyből bizseregni kezd valami a gerincében. ~Zsuga, mi?~ Pár pillantás alatt már ott is téren, s némi kedves szóváltás után át is ad90 aranyat a pápának(Mesélő (Hydra). Egyébként látja, hogy akad itt más is rajta kívül, de egyelőre nem szándékozik nagyon belefolyni semmib, pusztán a játékra jelentkezik, s beszerzi a kockákat. *
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
// Zsuga //
*Egy almát jó hangosan ropogtatva érkezik a tisztásra, kivételesen gyalogszerrel. Ritka tőle ez, de úgy gondolta, hogy jobb, ha nem hívja fel magára a figyelmet túlságosan. Némi nézelődés után hamar kiszúrja a szemét egy tábla, amitől egyből bizseregni kezd valami a gerincében. ~Zsuga, mi?~ Pár pillantás alatt már ott is téren, s némi kedves szóváltás után át is ad90 aranyat a pápának(Mesélő (Hydra).
Egyébként látja, hogy akad itt más is rajta kívül, de egyelőre nem szándékozik nagyon belefolyni semmib, pusztán a játékra jelentkezik, s beszerzi a kockákat. *
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-08 15:38:51
Üzenet elküldve: 2021-07-08 15:38:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1622
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
//Nyílt//
*Napsütés, zene, hideg italok, forró fejek. Int imád mulatni és ki nem hagyná a lehetőséget, hogy remek emlékeket szerezzen amiket aztán az elfogyasztott alkohol hatására elfelejt és kutya állapotban tér magához másnap. Ki ne élvezné az ilyesmit. Kabátja most nincs rajta úgyhogy csak a nyakában lógó amulettje és az úján ékeskedő zöldköves gyűrűje tanúskodik remek ízléséről. Ha nem inna annyit több gyűrűt is hordana, a nyakában több lánc lógna és a fülében is aranykarikák gondoskodnának róla, hogy ha egy tisztességes alak találja egyszer meg a hulláját akkor rendes temetést intézzen azoknak az árából. Most viszont még él. Nem is akárhogy. Széles vigyorral a képén sétál a gyülekező tömegben és lelkesen nézelődik. A bárdok által játszott nóta ismerősen cseng a fülében. Fütyörészni is kezdi a dallamát.*
~Rég volt már ilyen. Ráfért erre a városra. Ahogy látom enni is meg inni is adnak. Tanultak a hibájukból. Táncolni van kedvem!~
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
//Nyílt//
*Napsütés, zene, hideg italok, forró fejek. Int imád mulatni és ki nem hagyná a lehetőséget, hogy remek emlékeket szerezzen amiket aztán az elfogyasztott alkohol hatására elfelejt és kutya állapotban tér magához másnap. Ki ne élvezné az ilyesmit. Kabátja most nincs rajta úgyhogy csak a nyakában lógó amulettje és az úján ékeskedő zöldköves gyűrűje tanúskodik remek ízléséről. Ha nem inna annyit több gyűrűt is hordana, a nyakában több lánc lógna és a fülében is aranykarikák gondoskodnának róla, hogy ha egy tisztességes alak találja egyszer meg a hulláját akkor rendes temetést intézzen azoknak az árából. Most viszont még él. Nem is akárhogy. Széles vigyorral a képén sétál a gyülekező tömegben és lelkesen nézelődik. A bárdok által játszott nóta ismerősen cseng a fülében. Fütyörészni is kezdi a dallamát.*
~Rég volt már ilyen. Ráfért erre a városra. Ahogy látom enni is meg inni is adnak. Tanultak a hibájukból. Táncolni van kedvem!~
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-07 10:50:04
Üzenet elküldve: 2021-07-07 10:50:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Zsuga //
*Hallotta hírét a városban, hogy valami közösségi megmocorodás indul ma a tisztáson, mikor pedig odaér, már bizony jól látni, hogy itt nem lesz egyedül. Egyelőre még kezdetleges minden, de valamint megakad a szeme. „Zsuga verseny.” Nem is kell neki több, hogy arra vegye az irányt nagy magabiztos léptekkel. Bár pontosan tudja mennyire a hozzá pártoló szerencse papírosára írható fel, ha ma jókat gurít, mégis bizony próbára teszi. Odaáll az asztal elé, ahol az ősz szakállú helyet melegít.*
-Jó napokat öregapám! Verseny lesz? Méghozzá kocka? Ez aztán a nekem való dolog. *Az öreg mindjárt vágja is rá a válaszokat.*
-Bezonyám! Hát aztán kockája van-e? Ha nincs itt is megveheti, csak kilencven arany egy szett. *Ajánlja fel a vételt, a csontkockákra mutatva. Ám idő közben a férfi előhorgássza a zsebéből az általa már régóta használt ezüst kockaszettet, azt felmutatva meg is válaszolja az öreg kérdését.*
-Szép darabok. *Szól elismerően, miután szemrevételezte őket, még meg is piszkálja a férfi kezében a darabokat egyesével, ki tudja milyen furfang lapul bennük, de teljesen szabályosnak ítéli végül.*
-Írjon fel a papírosra ha megkérhetem. Eooghantar Weery'tas dupla cikornyával a végén. *Az izgatottság egyértelműen látszik a szemében, ahogy a kezében morzsolgatja a kockákat.*
-Akkor készen lennénk. Foglaljon helyet, ahol tetszik. *Mutat a környező asztalok irányába, Eooghan pedig így is tesz, amíg nem kezdődik a verseny, gurítgat csak magának, próbából párat az egyik asztalnál.*
//Nyárközépi piknik//
// Zsuga //
*Hallotta hírét a városban, hogy valami közösségi megmocorodás indul ma a tisztáson, mikor pedig odaér, már bizony jól látni, hogy itt nem lesz egyedül. Egyelőre még kezdetleges minden, de valamint megakad a szeme. „Zsuga verseny.” Nem is kell neki több, hogy arra vegye az irányt nagy magabiztos léptekkel. Bár pontosan tudja mennyire a hozzá pártoló szerencse papírosára írható fel, ha ma jókat gurít, mégis bizony próbára teszi. Odaáll az asztal elé, ahol az ősz szakállú helyet melegít.*
-Jó napokat öregapám! Verseny lesz? Méghozzá kocka? Ez aztán a nekem való dolog. *Az öreg mindjárt vágja is rá a válaszokat.*
-Bezonyám! Hát aztán kockája van-e? Ha nincs itt is megveheti, csak kilencven arany egy szett. *Ajánlja fel a vételt, a csontkockákra mutatva. Ám idő közben a férfi előhorgássza a zsebéből az általa már régóta használt ezüst kockaszettet, azt felmutatva meg is válaszolja az öreg kérdését.*
-Szép darabok. *Szól elismerően, miután szemrevételezte őket, még meg is piszkálja a férfi kezében a darabokat egyesével, ki tudja milyen furfang lapul bennük, de teljesen szabályosnak ítéli végül.*
-Írjon fel a papírosra ha megkérhetem. Eooghantar Weery'tas dupla cikornyával a végén. *Az izgatottság egyértelműen látszik a szemében, ahogy a kezében morzsolgatja a kockákat.*
-Akkor készen lennénk. Foglaljon helyet, ahol tetszik. *Mutat a környező asztalok irányába, Eooghan pedig így is tesz, amíg nem kezdődik a verseny, gurítgat csak magának, próbából párat az egyik asztalnál.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-06 20:45:12
Üzenet elküldve: 2021-07-06 20:45:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
// Zsuga //
* A kovácsműhely árnyas oldalától nem messze lassan helyére kerülnek az kárpitozott asztalok. Láthatóan sok jelentkezőre számítanak idén, főleg, hogy még hivatalosan nem került megrendezésre zsuga verseny. Egy kisebb egyszerű kis faasztalka is előkerül, ami jóval előrébb kerül elhelyezésre. Az asztalhoz hasonlóan egyszerű szék társul, amin egy ősz szakállú pápaszemes törp foglal helyet. Előtte papír hegyek, mellette nagy fadoboz, aminek fedele nyitva, így szabad belátást enged a kíváncsiskodóknak. Egyszerű csont kockák vannak benne, semmi több. Az asztal mellett pedig kis tábla, amin a következő felirat áll: ZSUGA VERSENY JELENTKEZÉS. Arrébb akad még egy asztalka, ami vélhetőleg a negyvenesé lesz, de ott még nincs senki. Visszatérve a zsugára. Bárki aki odalép az megismerheti a törp kedves oldalát. Végtelenül rendes és segítőkész. Minden kérdésre válaszol. Mindenkitől megkérdezi a legfontosabbat, ami nem más, minthogy rendelkezik kocka készlettel, vagy sem. Akinek még nincs annak kedvezményesen, csupán 90 aranyért ad el csont kockát. A nevek egy fehér papírra kerülnek felírásra egy szép nagy lúdtollal, amit gyakorta megmárt a kisöreg. Nagyon szép írása van, igazi míves gyöngybetűk.*
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
// Zsuga //
* A kovácsműhely árnyas oldalától nem messze lassan helyére kerülnek az kárpitozott asztalok. Láthatóan sok jelentkezőre számítanak idén, főleg, hogy még hivatalosan nem került megrendezésre zsuga verseny. Egy kisebb egyszerű kis faasztalka is előkerül, ami jóval előrébb kerül elhelyezésre. Az asztalhoz hasonlóan egyszerű szék társul, amin egy ősz szakállú pápaszemes törp foglal helyet. Előtte papír hegyek, mellette nagy fadoboz, aminek fedele nyitva, így szabad belátást enged a kíváncsiskodóknak. Egyszerű csont kockák vannak benne, semmi több. Az asztal mellett pedig kis tábla, amin a következő felirat áll: ZSUGA VERSENY JELENTKEZÉS. Arrébb akad még egy asztalka, ami vélhetőleg a negyvenesé lesz, de ott még nincs senki. Visszatérve a zsugára. Bárki aki odalép az megismerheti a törp kedves oldalát. Végtelenül rendes és segítőkész. Minden kérdésre válaszol. Mindenkitől megkérdezi a legfontosabbat, ami nem más, minthogy rendelkezik kocka készlettel, vagy sem. Akinek még nincs annak kedvezményesen, csupán 90 aranyért ad el csont kockát. A nevek egy fehér papírra kerülnek felírásra egy szép nagy lúdtollal, amit gyakorta megmárt a kisöreg. Nagyon szép írása van, igazi míves gyöngybetűk.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-05 11:24:29
Üzenet elküldve: 2021-07-05 11:24:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
*Bár hintójára módfelett büszke, most mégsem azzal érkezik. Az efféle alkalmatosság még ebben a városban is óhatatlanul feltűnést kelt, amit most kerülni kíván. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszerű ruhákat is öltött volna magára, mert azért mindennek van határa. Mire a tisztásra ér, nagyjából az utolsó simításokkal fogalatoskodnak a helyszínen serénykedők, Hubi pedig kényelmesen elkezdi körbejárni a helyet. A szinte kellemetlen meleg okán jólesik neki egy sör, még ha egyébként nem is kedveli ezt az italt. De a nyár az nyár. Annyira, hogy még ruhájának gallérját is meglazítja, ami pedig jelentős kedvezménynek számít saját magának a piperkőc Hubinál. Nem sokkal később egy plakát kelti fel figyelmét, mosolyogva indul meg arra. Hogy odaérve a mosoly villámgyorsan hervadjon le az arcáról. Ami messziről érdekesnek tűnt, közelről viszolyogtató. Hubi ódivatú ember, kizárólag a női lábakat preferálja. Na ezen a mázolmányon... brr... Cvikkerét is előkotorja, hogy jobban szemügyre vegye a felháborító látványt, bár ez merő modorosság. Hubi szeme még megfelelően éles és a tharg piacon vásárolt okuláré csupán sima, mindenféle csiszolás nélküli üveget tartalmaz. Aztán megsimogatja szakállát és mosolyogva hümmög egyet. Ha ez az egyébként felháborító és erkölcstelen mutatvány név és arc nélkül zajlik, miért ne vehetne részt benne? A jó kancellártól nem áll távol a gyerekes csínytevés. Illetve messze áll, de nem kell mindig nagyon komolynak lenni. Ami, pontosabban aki nem áll messze tőle, az egy magas, jellegzetes arcélű férfiú. A kancellárban pedig nagyon kellemetlen érzés kél. Az ismeretlen meglehetősen emlékezteti apjára, akiről nem ápol kellemes emlékeket, úgyhogy nem is bámészkodik sokáig. Elindul a kártyaasztalok felé. Nem híres zsugás, de kibicelni szeret.*
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
*Bár hintójára módfelett büszke, most mégsem azzal érkezik. Az efféle alkalmatosság még ebben a városban is óhatatlanul feltűnést kelt, amit most kerülni kíván. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszerű ruhákat is öltött volna magára, mert azért mindennek van határa. Mire a tisztásra ér, nagyjából az utolsó simításokkal fogalatoskodnak a helyszínen serénykedők, Hubi pedig kényelmesen elkezdi körbejárni a helyet. A szinte kellemetlen meleg okán jólesik neki egy sör, még ha egyébként nem is kedveli ezt az italt. De a nyár az nyár. Annyira, hogy még ruhájának gallérját is meglazítja, ami pedig jelentős kedvezménynek számít saját magának a piperkőc Hubinál. Nem sokkal később egy plakát kelti fel figyelmét, mosolyogva indul meg arra. Hogy odaérve a mosoly villámgyorsan hervadjon le az arcáról. Ami messziről érdekesnek tűnt, közelről viszolyogtató. Hubi ódivatú ember, kizárólag a női lábakat preferálja. Na ezen a mázolmányon... brr... Cvikkerét is előkotorja, hogy jobban szemügyre vegye a felháborító látványt, bár ez merő modorosság. Hubi szeme még megfelelően éles és a tharg piacon vásárolt okuláré csupán sima, mindenféle csiszolás nélküli üveget tartalmaz. Aztán megsimogatja szakállát és mosolyogva hümmög egyet. Ha ez az egyébként felháborító és erkölcstelen mutatvány név és arc nélkül zajlik, miért ne vehetne részt benne? A jó kancellártól nem áll távol a gyerekes csínytevés. Illetve messze áll, de nem kell mindig nagyon komolynak lenni. Ami, pontosabban aki nem áll messze tőle, az egy magas, jellegzetes arcélű férfiú. A kancellárban pedig nagyon kellemetlen érzés kél. Az ismeretlen meglehetősen emlékezteti apjára, akiről nem ápol kellemes emlékeket, úgyhogy nem is bámészkodik sokáig. Elindul a kártyaasztalok felé. Nem híres zsugás, de kibicelni szeret.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-02 20:19:07
Üzenet elküldve: 2021-07-02 20:19:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 321
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
*Gaerralost legtöbben nem olyan embernek ismerik, aki gyakori vendég fesztiválokon és népünnepélyeken. És valóban, élete nagy részében értelmetlennek tartotta az ilyesféle események látogatását, legalábbis a maga számára. Ezúttal viszont több oka is van arra, hogy mégis megjelenjen a tisztáson, ráadásul viszonylag korán, még a készülődés kezdete felé.
Egyrészről érdekli, hogy miképpen alakult Arthenior légköre és kultúrája a távol töltött évtizedek, és még inkább a lázadást követő évek során. És bár a hétköznapok is értékes információt nyújtanak ilyen szempontból, egy fesztivál igazi kincsesbánya lehet egy jó megfigyelő számára.
Ennél viszont egy jóval fontosabb ok is van, az pedig az egyik meghirdetett versenyszám. Tekintve, hogy Gaerralos csatamágusnak tanul, különösen értékes lehetőségnek tartja a mágustusát, amit a tervek szerint ennek a fesztiválnak a keretei között fognak megrendezni. Ha más okból nem is, hát kapcsolatszerzés céljából mindenképpen érdemes egy ilyenen megjelennie.
Persze gyakorlati mágiatudása elhanyagolható, így tudja, hogy ha részt is venne, esélyesen már az első fordulóban kiesne. Ettől függetlenül viszont ennek a döntésnek a meghozásával még mindenképpen vár, legalább addig, amíg fel nem mérheti a többi esetleges résztvevőt.
Az első pár órában többnyire csak lézeng a tisztáson, időnként kihasználva a Tanács által szolgáltatott ingyen ételt és italt. Egy darabig távolabbról figyeli a jelenlévő tanácstagot, illetve a vele érkezett katonákat, ám hamar elvonja a figyelmét egy másik tanácstag érkezése.*
~Szakállas gnóm, mágiával foglalkozik.~
*Egy kevés gondolkozás árán eszébe jut a tanácstag neve. Őt már kicsivel fontosabb lesz ismerni, hiszen szinte közvetlenül nyárközepet követően nála fog mágiát tanulni, bár az még mindig nem teljesen tiszta, hogy ez pontosan milyen mértékű oktatást takar.
Ezen túl már többnyire a mágusok tevékenységét figyeli. A négy fő elementális mágiaágból hármat sikerül megfigyelnie, és kissé ironikusnak tartja, hogy pont az az ág marad ki, amiről egykor ismerték ezt a várost.*
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
*Gaerralost legtöbben nem olyan embernek ismerik, aki gyakori vendég fesztiválokon és népünnepélyeken. És valóban, élete nagy részében értelmetlennek tartotta az ilyesféle események látogatását, legalábbis a maga számára. Ezúttal viszont több oka is van arra, hogy mégis megjelenjen a tisztáson, ráadásul viszonylag korán, még a készülődés kezdete felé.
Egyrészről érdekli, hogy miképpen alakult Arthenior légköre és kultúrája a távol töltött évtizedek, és még inkább a lázadást követő évek során. És bár a hétköznapok is értékes információt nyújtanak ilyen szempontból, egy fesztivál igazi kincsesbánya lehet egy jó megfigyelő számára.
Ennél viszont egy jóval fontosabb ok is van, az pedig az egyik meghirdetett versenyszám. Tekintve, hogy Gaerralos csatamágusnak tanul, különösen értékes lehetőségnek tartja a mágustusát, amit a tervek szerint ennek a fesztiválnak a keretei között fognak megrendezni. Ha más okból nem is, hát kapcsolatszerzés céljából mindenképpen érdemes egy ilyenen megjelennie.
Persze gyakorlati mágiatudása elhanyagolható, így tudja, hogy ha részt is venne, esélyesen már az első fordulóban kiesne. Ettől függetlenül viszont ennek a döntésnek a meghozásával még mindenképpen vár, legalább addig, amíg fel nem mérheti a többi esetleges résztvevőt.
Az első pár órában többnyire csak lézeng a tisztáson, időnként kihasználva a Tanács által szolgáltatott ingyen ételt és italt. Egy darabig távolabbról figyeli a jelenlévő tanácstagot, illetve a vele érkezett katonákat, ám hamar elvonja a figyelmét egy másik tanácstag érkezése.*
~Szakállas gnóm, mágiával foglalkozik.~
*Egy kevés gondolkozás árán eszébe jut a tanácstag neve. Őt már kicsivel fontosabb lesz ismerni, hiszen szinte közvetlenül nyárközepet követően nála fog mágiát tanulni, bár az még mindig nem teljesen tiszta, hogy ez pontosan milyen mértékű oktatást takar.
Ezen túl már többnyire a mágusok tevékenységét figyeli. A négy fő elementális mágiaágból hármat sikerül megfigyelnie, és kissé ironikusnak tartja, hogy pont az az ág marad ki, amiről egykor ismerték ezt a várost.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:36:17
Üzenet elküldve: 2021-07-02 18:36:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
*Egy pár deszkával kezdődik minden. Akár a hangyák, ahogy kivonulnak egy újabb kenyérsarkot belepni úgy érkeznek Arthenior pihenni vágyó lakói is a tisztásra. Az első száz ember, elf, törpe, gnóm, tündér, óriás, egy-két sötételffel kiegészülve a színpadot állítja fel, illetve asztalokat hord. Sfarim Brock is hamarosan megérkezik, mögötte az újonnan alapult városi őrség egy kiképzett siheder tizede. És még vagy három másik tűnik fel hamarosan urnákat cipelve, melyekbe az aranyat gyűjtik majd. Sfarim parolázgat, kérdezget, rendezi a népeket, úgy tesz, mintha az egész miatta és a tanács miatt jött volna létre, és igaz ami igaz, néhány mesterembernek küldtek egy-egy futárt... De mindenki tudja, hogy ahhoz, hogy a városiak jól érezzék magukat kevés vezetőre van szükség. A Tanács ezen kívül idén még egy kis harapnivalót is hozott. Barack, bogyós gyümölcsök, cseresznye, meggy, tavalyi vermelt alma, dió mind-mind itt sorakozik az asztalon, és bárki vehet belőle, aki csak enni szeretne egy kicsit. Italról is gondoskodtak. A hős Ullamar nevét viselő sör folyik hordószám és megint csak városi aranyon, ezt azonban csak annak adnak, aki még nem tűnik teljesen részegnek.
Csakhamar megjelenik néhány könyvekkel, tekercsekkel megpakolt figura is, közöttük az apró Letur Manio is. Ők a tisztás folyó felőli, illetve kovácstól kijőve jobboldali részén kezdenek ügyködni.
A munkálatok reggeltől nagyjából délig tartanak el. Eddigre felállítják az urnákat, plakátok és rikkancsok hirdetik a szavazás és adakozás lényegét. Egyesek soha nem látott varázslatokról, vérivó pengékről, édes álmot hozó dalos madarakról, csillagászoknak tervezett bájitalokról beszélnek. Egy biztos minden aranynak jó helye lesz itt, legalább is ahogy ők állítják.
A kovácsműhely árnyat nyújtó falától kissé oldalra, már a fák tövében állítják fel a kárpitozott negyvenes asztalokat és zsugás állomásokat. Itt bajnokság lesz. Egy szép lezárt üvegezett ládában a Bárd a Felcser és a Koponya ranglapok tűnnek fel. A szabályokról, újonnan jövők nevezéséről pedig az asztalok körül köröző versenybírák gondoskodnak.
A szerencsejátékoktól kicsit kifelé már a fák árnyai között található a roskadozó gyümölcsasztal és sör-mérde. Aki éhes, vagy egy jó habzó Ullamar sört gurítana le, az itt ingyen kérhet is, és azonnal kiszolgálja őt a kötényes személyzet, már amint sorra került. Innen kifelé a fák gyűrűjébe belógva sörpadok, és a helyiek, résztvevők által kihordott bőrök, lepedők, párnák, székek sorakoznak, ahogy egy jó piknikhez illik.
A színpad a gyümölcsös tálaktól nem messze található emelvény. Rajta egy galléros kiöltözött színpadmester lófrál már most, körülötte pedig plakátok, melyek lábakat ábrázolnak. Meztelen lábakat, meztelen férfi lábakat, ahogyan a felmázolt felirat is hirdeti. Ugyanis "Itt férfi vádli szépségverseny lesz", írja nagy vörös betűkkel több plakát is. Az időpont alkonyat előtt két órával, a jelentkezés pedig ingyenes. A színpad mellett néhány népzenész is feltűnik, hogy a városiak kedvére való csűrdöngölőt játszhasson a szünetekben, mint amolyan háttérzaj.
A tér közepe, már ami a hegység felőli oldalt illeti bizony körbe van barikádozva. A lezárt terület város felőli felén nagy óriások, faragómesterek és mágusok dolgoznak, egyfajta gomba-alakokra hasonlító sziklarakást igyekeznek itt létrehozni, mely stabilan áll. Tőlük a folyó irányába tekintve pedig újabb mágusok dolgoznak. Néhányukon piros ruha, arcukon égésnyomok, szakálluk nincs, annyi biztos. Ők is ügyködnek valamin, aminek az eredménye óriás magasságú lángoszlopok fel-fel csapása. Valamiféle folyadékot is locsolgatnak bájitalkeverők segítségével.
A folyónál majdhogynem teljes csend honol. A mágikus fűztől jó néhány száz lépéssel fentebb egy csónak, illetve egy egyre növekvő méretű jégtábla található pár csendesen mormoló mágus gyűrűjében. Más nincs is a téren. Talán még a csonthíd körül van némi felfordulás, ugyanis oda egy szekér méretű hálót küldött ki az építészeket koordináló Letur. Lesz tehát mágusverseny is, melyen a nézők szórakoztathatják magukat.
Összességében izgalmas estének tűnik, s noha egyelőre vásár még nincs a helyszínen, a kofák feltűnése még talán várható is az este folyamán.*
//Nyárközépi piknik//
//Előkészületek//
*Egy pár deszkával kezdődik minden. Akár a hangyák, ahogy kivonulnak egy újabb kenyérsarkot belepni úgy érkeznek Arthenior pihenni vágyó lakói is a tisztásra. Az első száz ember, elf, törpe, gnóm, tündér, óriás, egy-két sötételffel kiegészülve a színpadot állítja fel, illetve asztalokat hord. Sfarim Brock is hamarosan megérkezik, mögötte az újonnan alapult városi őrség egy kiképzett siheder tizede. És még vagy három másik tűnik fel hamarosan urnákat cipelve, melyekbe az aranyat gyűjtik majd. Sfarim parolázgat, kérdezget, rendezi a népeket, úgy tesz, mintha az egész miatta és a tanács miatt jött volna létre, és igaz ami igaz, néhány mesterembernek küldtek egy-egy futárt... De mindenki tudja, hogy ahhoz, hogy a városiak jól érezzék magukat kevés vezetőre van szükség. A Tanács ezen kívül idén még egy kis harapnivalót is hozott. Barack, bogyós gyümölcsök, cseresznye, meggy, tavalyi vermelt alma, dió mind-mind itt sorakozik az asztalon, és bárki vehet belőle, aki csak enni szeretne egy kicsit. Italról is gondoskodtak. A hős Ullamar nevét viselő sör folyik hordószám és megint csak városi aranyon, ezt azonban csak annak adnak, aki még nem tűnik teljesen részegnek.
Csakhamar megjelenik néhány könyvekkel, tekercsekkel megpakolt figura is, közöttük az apró Letur Manio is. Ők a tisztás folyó felőli, illetve kovácstól kijőve jobboldali részén kezdenek ügyködni.
A munkálatok reggeltől nagyjából délig tartanak el. Eddigre felállítják az urnákat, plakátok és rikkancsok hirdetik a szavazás és adakozás lényegét. Egyesek soha nem látott varázslatokról, vérivó pengékről, édes álmot hozó dalos madarakról, csillagászoknak tervezett bájitalokról beszélnek. Egy biztos minden aranynak jó helye lesz itt, legalább is ahogy ők állítják.
A kovácsműhely árnyat nyújtó falától kissé oldalra, már a fák tövében állítják fel a kárpitozott negyvenes asztalokat és zsugás állomásokat. Itt bajnokság lesz. Egy szép lezárt üvegezett ládában a Bárd a Felcser és a Koponya ranglapok tűnnek fel. A szabályokról, újonnan jövők nevezéséről pedig az asztalok körül köröző versenybírák gondoskodnak.
A szerencsejátékoktól kicsit kifelé már a fák árnyai között található a roskadozó gyümölcsasztal és sör-mérde. Aki éhes, vagy egy jó habzó Ullamar sört gurítana le, az itt ingyen kérhet is, és azonnal kiszolgálja őt a kötényes személyzet, már amint sorra került. Innen kifelé a fák gyűrűjébe belógva sörpadok, és a helyiek, résztvevők által kihordott bőrök, lepedők, párnák, székek sorakoznak, ahogy egy jó piknikhez illik.
A színpad a gyümölcsös tálaktól nem messze található emelvény. Rajta egy galléros kiöltözött színpadmester lófrál már most, körülötte pedig plakátok, melyek lábakat ábrázolnak. Meztelen lábakat, meztelen férfi lábakat, ahogyan a felmázolt felirat is hirdeti. Ugyanis "Itt férfi vádli szépségverseny lesz", írja nagy vörös betűkkel több plakát is. Az időpont alkonyat előtt két órával, a jelentkezés pedig ingyenes. A színpad mellett néhány népzenész is feltűnik, hogy a városiak kedvére való csűrdöngölőt játszhasson a szünetekben, mint amolyan háttérzaj.
A tér közepe, már ami a hegység felőli oldalt illeti bizony körbe van barikádozva. A lezárt terület város felőli felén nagy óriások, faragómesterek és mágusok dolgoznak, egyfajta gomba-alakokra hasonlító sziklarakást igyekeznek itt létrehozni, mely stabilan áll. Tőlük a folyó irányába tekintve pedig újabb mágusok dolgoznak. Néhányukon piros ruha, arcukon égésnyomok, szakálluk nincs, annyi biztos. Ők is ügyködnek valamin, aminek az eredménye óriás magasságú lángoszlopok fel-fel csapása. Valamiféle folyadékot is locsolgatnak bájitalkeverők segítségével.
A folyónál majdhogynem teljes csend honol. A mágikus fűztől jó néhány száz lépéssel fentebb egy csónak, illetve egy egyre növekvő méretű jégtábla található pár csendesen mormoló mágus gyűrűjében. Más nincs is a téren. Talán még a csonthíd körül van némi felfordulás, ugyanis oda egy szekér méretű hálót küldött ki az építészeket koordináló Letur. Lesz tehát mágusverseny is, melyen a nézők szórakoztathatják magukat.
Összességében izgalmas estének tűnik, s noha egyelőre vásár még nincs a helyszínen, a kofák feltűnése még talán várható is az este folyamán.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-07-01 21:26:48
Üzenet elküldve: 2021-07-01 21:26:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni//
* Munkájának vége, szóval itt az idő a csomagolásnak. Visszatér a városba, hogy a maihin húsát is magához vegye. Már csak azt kell feldolgoznia, mert a szarvat és a tülköt inkább szakértőkre bízná. A málhája most már jóval könnyebb, mivel nem kell azt a nagy bőrt meg a többi dolgot cipelnie. A tisztás felé veszi hát az irányt, hogy magához vegye a készletet. Valószínűleg el fog cammogni megint a Kovácsműhelybe, hogy kikérje magának a húst és még további rendeléseket adjon le. Nem most járt a tisztáson, mert már eltelt azóta legalább vagy két hat is. Dolgos napjai voltak, amik a végükhöz közelednek. Ezután biztosan kirúg a hámból, mint valami állat. Most különösen jól esik neki a fák hűsítő árnyéka. A jószágokat is hagyja legelészni egy kicsit a dús fűből. Ennyi nekik is kijár.*
* Munkájának vége, szóval itt az idő a csomagolásnak. Visszatér a városba, hogy a maihin húsát is magához vegye. Már csak azt kell feldolgoznia, mert a szarvat és a tülköt inkább szakértőkre bízná. A málhája most már jóval könnyebb, mivel nem kell azt a nagy bőrt meg a többi dolgot cipelnie. A tisztás felé veszi hát az irányt, hogy magához vegye a készletet. Valószínűleg el fog cammogni megint a Kovácsműhelybe, hogy kikérje magának a húst és még további rendeléseket adjon le. Nem most járt a tisztáson, mert már eltelt azóta legalább vagy két hat is. Dolgos napjai voltak, amik a végükhöz közelednek. Ezután biztosan kirúg a hámból, mint valami állat. Most különösen jól esik neki a fák hűsítő árnyéka. A jószágokat is hagyja legelészni egy kicsit a dús fűből. Ennyi nekik is kijár.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-27 15:29:29
Üzenet elküldve: 2021-06-27 15:29:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Az Álomfűz lombja alatt - zárás//
- Ójajj... úúhhuhúú...
*Nem sokkal napkelte előtt Nawanthiri úgy ébred, mint akit félig agyonvertek. Semmilyen sérülése nincs, mégis mindene fáj, és minden egyes madárfütty késként hasít a fejébe. Nyöszörögve ülő helyzetbe kecmergi magát. Miközben a kulacsa után tapogatózik, csak az Álomfűz jóságos törzsén múlik, hogy nem borul az oldalára.*
- Ilyen buta is csak én lehetek...
*Ez már azután dohog ki belőle, hogy megitta a fél vízkészletét. Mire a tisztáson megmosdik a harmatban, a tegnapi álom összes részlete az eszébe jut, és a kábaság mellé cudar harapós kedve lesz tőle. Jó, hogy senki nincs a környéken, mert kiadná az útját, hogy oda is bezörget, ahol még csak az alapot ássák.*
- Végig nyerésre álltam, és nem tűnt fel, hogy megvezet... többet le nem állok vele beszélgetni, az is biztos. Ha meglátom, eltöröm.
*Kívülről egyszerre lehet mulatságos és szánalmas látvány a zavaros tekintetével, lompos sörényével meg a ruhájába ragadt levelekkel. Vissza is somfordál az Álomfűz védelmébe, meginni a maradék vizet.
Annyira azért ismeri magát, hogy egy ilyen verés után ajánlott rápihenni a következő mérkőzésre, és hagyni ülepedni a tapasztalatokat. Csinálni mást. Valami földhözragadtabbat.*
- Városőrség?
*Ha már úgysem szűrődik ki semmilyen hang a lombsátor alól, akár meg is beszélheti magával a témát.*
- Végül is... legalább lesz kivel birkózni! Meg nem lesz egyszer hopp, másszor kopp. *Mert ugyan az ilyen-olyan alkalmi munkákból eléldegélt valahogy, azért a gyengébb napokon körül kellett néznie az erdőben is ennivaló után. Nyáron ez nem baj, de gondolni kell a télre is. A garantált reggeli árpakása és a fedett szállás pedig igen megnyugtató dolgok. Nawanthirishardipandra tehát rendbeszedi magát, összepakol, felveszi a saruit és elindul megnézni magának azt a kaszárnyát.*
~Hány fagyöngy lett végül? Hat vagy hét? Mindegy, úgyis visszajövök...~
- Ójajj... úúhhuhúú...
*Nem sokkal napkelte előtt Nawanthiri úgy ébred, mint akit félig agyonvertek. Semmilyen sérülése nincs, mégis mindene fáj, és minden egyes madárfütty késként hasít a fejébe. Nyöszörögve ülő helyzetbe kecmergi magát. Miközben a kulacsa után tapogatózik, csak az Álomfűz jóságos törzsén múlik, hogy nem borul az oldalára.*
- Ilyen buta is csak én lehetek...
*Ez már azután dohog ki belőle, hogy megitta a fél vízkészletét. Mire a tisztáson megmosdik a harmatban, a tegnapi álom összes részlete az eszébe jut, és a kábaság mellé cudar harapós kedve lesz tőle. Jó, hogy senki nincs a környéken, mert kiadná az útját, hogy oda is bezörget, ahol még csak az alapot ássák.*
- Végig nyerésre álltam, és nem tűnt fel, hogy megvezet... többet le nem állok vele beszélgetni, az is biztos. Ha meglátom, eltöröm.
*Kívülről egyszerre lehet mulatságos és szánalmas látvány a zavaros tekintetével, lompos sörényével meg a ruhájába ragadt levelekkel. Vissza is somfordál az Álomfűz védelmébe, meginni a maradék vizet.
Annyira azért ismeri magát, hogy egy ilyen verés után ajánlott rápihenni a következő mérkőzésre, és hagyni ülepedni a tapasztalatokat. Csinálni mást. Valami földhözragadtabbat.*
- Városőrség?
*Ha már úgysem szűrődik ki semmilyen hang a lombsátor alól, akár meg is beszélheti magával a témát.*
- Végül is... legalább lesz kivel birkózni! Meg nem lesz egyszer hopp, másszor kopp. *Mert ugyan az ilyen-olyan alkalmi munkákból eléldegélt valahogy, azért a gyengébb napokon körül kellett néznie az erdőben is ennivaló után. Nyáron ez nem baj, de gondolni kell a télre is. A garantált reggeli árpakása és a fedett szállás pedig igen megnyugtató dolgok. Nawanthirishardipandra tehát rendbeszedi magát, összepakol, felveszi a saruit és elindul megnézni magának azt a kaszárnyát.*
~Hány fagyöngy lett végül? Hat vagy hét? Mindegy, úgyis visszajövök...~
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-27 12:38:55
Üzenet elküldve: 2021-06-27 12:38:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Az Álomfűz lombja alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A következő napokat Nawanthiri hasonlóan töltötte, mint az elsőt. Reggel formagyakorlat, kiegészítve egy háromórás edzéssel. Napközben munka után járt a Polgárnegyedben, és párszor a fürdőházban is besegített masszőzként. Este meditáció az Álomfűz alatt.
Az okarinát nem akaródzott újra elővennie, de azért így is összeálmodott mindenfélét, és gyakorolta a mesterétől tanult álomszövő technikákat. Egy alkalommal olyan pusztaságon járt, ahol a szárnyatlan tündérek gólyalábakon járták az embernél is magasabb fű tengerét. A lábuk soha nem érintette a földet, és hosszú fúvócsövekkel vadásztak az óvatlan utazókra, hogy az emlékeikből légvárat építsenek a szellemeknek.
Volt lándzsás alakzat katonája egy háborúban, ahol a falvaknak egyszótagos nevei voltak, a vidéket holdbéli tájjá rombolták a csatamágusok, és fátylat meg fültakarót kellett hordani a mindent ellepő, gyilkos darazsak ellen. Aki nem tette, annak rövidesen tojást raktak a fejébe, és három nap után a kikelő lárva átvette a teste fölött az uralmat.
Más alkalommal egy falkányi Djh'Ibouval találkozott. Úgy legyengítette őket a nélkülözés, hogy csak a fogaik, a karmaik meg az éhségük maradt belőlük. Nawanthiri persze mindenféle zsíros falatokat álmodott nekik, de nem volt már bendőjük, amit megtömhettek volna, így tovább éheztek. Csak az segített rajtuk, hogy megtanította őket hús helyett annak illatával táplálkozni.
Elkeveredett aztán egy szellemvárosba a homoksivatag közepén. Az egész szürke bazaltból és meteorsziklából épült, tele oszlopcsarnokokkal, boltívekkel, utcák fölött átívelő, keskeny hidakkal. A szóbeszéd szerint lakott a városban egy harcművész mester, akitől rettegtek a démonok, mert a haragjával egyszer felforralt tizenhét befagyott poklot, megfőzve minden lakóját.
Magasan tűzött a nap, amikor Nawanthiri elérte az első árkádokat. Minden csupa vakító fehérség, amiben fekete árnyaknak tűntek még a paloták is. Nawanthiri - bízva abban, hogy a mester örülne a társaságnak - nagyokat kiáltva próbálta felhívni magára a figyelmet, de csak visszhangok válaszoltak neki. Aztán amikor kilépett egy karcsú torony árnyékából, hirtelen bársonypuha sötétség szorult az arcára, hogy nem kapott levegőt. A titokzatos támadó Nawanthiri mögött állt, és hogy a szorítása még erősebb legyen, egyik lábával belelépett a szerzetes derekába. Annak több se kellett: egy csípőfordulattal kiszabadította a hátát, és mire megpördült, már rá is fogott a bársonyos valamit tartó egyik karra. Lehetetlenül kecses, és szörnyű hideg volt az a kar, és amikor a lány a következő pillanatban a másik kezével elkapott egy rúgással érkező karcsú lábat is, már tudta kivel van dolga. Fürgén kisöpörte Nawanthirishardipandra alól a másik lábát. Amíg a szörny a talpra állással volt elfoglalva, megszabadult az arcára tapadt bársonypuha anyagtól - a torony árnyékának egy darabjától - ám a démon már támadott. Kínosan ügyelt rá, hogy kartávolságon kívül tartsa magától a szerzetest, és félelmetesen gyorsakat rúgott. Nawanthirinek hol a fejét, hol a lábát kellett elkapnia előlük, közben pedig megpróbálta a legközelebbi falhoz terelni a rémet, ahonnan már nem lesz hova hátráljon. Mikor azonban már majdnem elfogyott mögüle a hely, Nawanthirishardipandra ráugrott falra, majd arról elrúgva magát átszaltózott a szerzetes fölött, egyenesen a legközelebbi oszlop árnyékába.
A lány utána vetette magát, és csak egy pillanattal maradt le a démon fejrúgásáról. Egy óriási barlangterembe érkeztek, amelynek padlójáról és mennyezetéről kristályoszlopok nőttek, mint a cseppkövek. Ha két kristály elég közel ért egymáshoz, a köztük levő teret folyamatos, kékesfehér villám hidalta át, hogy az egész csarnok zizegett tőlük, mint a méhkas. A kristályok szerteszórták a villámok fényét, és mindenütt ideges táncot jártak az árnyak.
Nawanthirishardipandra mindkét kezében obszidiánkés volt, és mikor a rúgása nem talált, egymásba fonódó, íves vágások forgószelét indította el velük a szerzetes felé. A lány hátrált, mert nem volt benne biztos, jó ötlet-e belerakni az alkarvédőjét ebbe a húsdarálóba. Aztán gondolt egyet, és a fekete pengék véreshurkákká változtak. Nawanthiri úgy rúgta hasba a démont, hogy négy lépést repült, mire földet ért, és még kétszer annyit gurult, mire talpra állt. Amaz nem adta fel. Bevárta a lányt, és amikor az rá akart fogni a vállára, elkapta a csuklóját, káprázatos eleganciával fellépett a combjára, lendületből állon térdelte, hogy aztán a válláról rugaszkodjon el. A szerzetes előtt egy pillanatra elsötétül a világ, és hanyatt vágódott a kristálypadlón. Még éppen látta, ahogy a szörny eltűnik egy beszögellés nyújtotta árnyékban.*
~Megölöm...~
*Nawanthiri a fogát összeharapva bukdácsolt a démon után. A következő pillanatban egy végeláthatatlan sóteknőben feküdt. Nem messze tőle, de már karnyújtáson kívül sárga fémlemez lapult a földre, nem lehetett vastagabb a búzaszárnál. Semmiféle árnyék nem volt a környéken. Az arctalan rém ott állt a lábánál.*
- Az az aranylemez egy napóra volt, amíg fel nem rúgtam. Emlékszel, mit mondtam a beavatásod előtt: eljön majd az éjszaka, amikor te leszel az árnyék, és én az ember.
*A démon akkor leguggolt mellé. A szerzetes magát önkéntelenül összehúzva követte a mozgását.*
- Nos, a napóra híján egyedül nekem van árnyékom ezen a helyen.
*A lány először fel sem fogta a szavak jelentőségét. Aztán ráeszmélt, hogy már nem az arctalan árnyék, hanem egy valószerűtlenül nyúlánk, simaképű férfi somolyog fölötte. A bőre barna, mint a déltengeri hajósoké. Gesztenyeszínű haját magasan kötötte varkocsba. Mandulaszemei feketén csillognak. Bőrlapocskákból összefűzött sarut és térdig érő buggyos, földszínű vászonnadrágot visel. Az inge egyszerű, fakószürke, bőven szabott darab, csak a gallérja alatt van két csontgombja. Az ing ujját könyék alatt dísztelen, fekete acél alkarvédők fogják össze. A nyakában szarvas függő. Aztán a férfi kényelmesen felállt, és elindult egy látszólag találomra választott irányba. Nawanthiri pontosan ugyanolyan sebességgel kiegyenesedett a földön, és a démon a lábához tapadva, minden mozdulatát követve ment vele - testetlen árnyékként.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A következő napokat Nawanthiri hasonlóan töltötte, mint az elsőt. Reggel formagyakorlat, kiegészítve egy háromórás edzéssel. Napközben munka után járt a Polgárnegyedben, és párszor a fürdőházban is besegített masszőzként. Este meditáció az Álomfűz alatt.
Az okarinát nem akaródzott újra elővennie, de azért így is összeálmodott mindenfélét, és gyakorolta a mesterétől tanult álomszövő technikákat. Egy alkalommal olyan pusztaságon járt, ahol a szárnyatlan tündérek gólyalábakon járták az embernél is magasabb fű tengerét. A lábuk soha nem érintette a földet, és hosszú fúvócsövekkel vadásztak az óvatlan utazókra, hogy az emlékeikből légvárat építsenek a szellemeknek.
Volt lándzsás alakzat katonája egy háborúban, ahol a falvaknak egyszótagos nevei voltak, a vidéket holdbéli tájjá rombolták a csatamágusok, és fátylat meg fültakarót kellett hordani a mindent ellepő, gyilkos darazsak ellen. Aki nem tette, annak rövidesen tojást raktak a fejébe, és három nap után a kikelő lárva átvette a teste fölött az uralmat.
Más alkalommal egy falkányi Djh'Ibouval találkozott. Úgy legyengítette őket a nélkülözés, hogy csak a fogaik, a karmaik meg az éhségük maradt belőlük. Nawanthiri persze mindenféle zsíros falatokat álmodott nekik, de nem volt már bendőjük, amit megtömhettek volna, így tovább éheztek. Csak az segített rajtuk, hogy megtanította őket hús helyett annak illatával táplálkozni.
Elkeveredett aztán egy szellemvárosba a homoksivatag közepén. Az egész szürke bazaltból és meteorsziklából épült, tele oszlopcsarnokokkal, boltívekkel, utcák fölött átívelő, keskeny hidakkal. A szóbeszéd szerint lakott a városban egy harcművész mester, akitől rettegtek a démonok, mert a haragjával egyszer felforralt tizenhét befagyott poklot, megfőzve minden lakóját.
Magasan tűzött a nap, amikor Nawanthiri elérte az első árkádokat. Minden csupa vakító fehérség, amiben fekete árnyaknak tűntek még a paloták is. Nawanthiri - bízva abban, hogy a mester örülne a társaságnak - nagyokat kiáltva próbálta felhívni magára a figyelmet, de csak visszhangok válaszoltak neki. Aztán amikor kilépett egy karcsú torony árnyékából, hirtelen bársonypuha sötétség szorult az arcára, hogy nem kapott levegőt. A titokzatos támadó Nawanthiri mögött állt, és hogy a szorítása még erősebb legyen, egyik lábával belelépett a szerzetes derekába. Annak több se kellett: egy csípőfordulattal kiszabadította a hátát, és mire megpördült, már rá is fogott a bársonyos valamit tartó egyik karra. Lehetetlenül kecses, és szörnyű hideg volt az a kar, és amikor a lány a következő pillanatban a másik kezével elkapott egy rúgással érkező karcsú lábat is, már tudta kivel van dolga. Fürgén kisöpörte Nawanthirishardipandra alól a másik lábát. Amíg a szörny a talpra állással volt elfoglalva, megszabadult az arcára tapadt bársonypuha anyagtól - a torony árnyékának egy darabjától - ám a démon már támadott. Kínosan ügyelt rá, hogy kartávolságon kívül tartsa magától a szerzetest, és félelmetesen gyorsakat rúgott. Nawanthirinek hol a fejét, hol a lábát kellett elkapnia előlük, közben pedig megpróbálta a legközelebbi falhoz terelni a rémet, ahonnan már nem lesz hova hátráljon. Mikor azonban már majdnem elfogyott mögüle a hely, Nawanthirishardipandra ráugrott falra, majd arról elrúgva magát átszaltózott a szerzetes fölött, egyenesen a legközelebbi oszlop árnyékába.
A lány utána vetette magát, és csak egy pillanattal maradt le a démon fejrúgásáról. Egy óriási barlangterembe érkeztek, amelynek padlójáról és mennyezetéről kristályoszlopok nőttek, mint a cseppkövek. Ha két kristály elég közel ért egymáshoz, a köztük levő teret folyamatos, kékesfehér villám hidalta át, hogy az egész csarnok zizegett tőlük, mint a méhkas. A kristályok szerteszórták a villámok fényét, és mindenütt ideges táncot jártak az árnyak.
Nawanthirishardipandra mindkét kezében obszidiánkés volt, és mikor a rúgása nem talált, egymásba fonódó, íves vágások forgószelét indította el velük a szerzetes felé. A lány hátrált, mert nem volt benne biztos, jó ötlet-e belerakni az alkarvédőjét ebbe a húsdarálóba. Aztán gondolt egyet, és a fekete pengék véreshurkákká változtak. Nawanthiri úgy rúgta hasba a démont, hogy négy lépést repült, mire földet ért, és még kétszer annyit gurult, mire talpra állt. Amaz nem adta fel. Bevárta a lányt, és amikor az rá akart fogni a vállára, elkapta a csuklóját, káprázatos eleganciával fellépett a combjára, lendületből állon térdelte, hogy aztán a válláról rugaszkodjon el. A szerzetes előtt egy pillanatra elsötétül a világ, és hanyatt vágódott a kristálypadlón. Még éppen látta, ahogy a szörny eltűnik egy beszögellés nyújtotta árnyékban.*
~Megölöm...~
*Nawanthiri a fogát összeharapva bukdácsolt a démon után. A következő pillanatban egy végeláthatatlan sóteknőben feküdt. Nem messze tőle, de már karnyújtáson kívül sárga fémlemez lapult a földre, nem lehetett vastagabb a búzaszárnál. Semmiféle árnyék nem volt a környéken. Az arctalan rém ott állt a lábánál.*
- Az az aranylemez egy napóra volt, amíg fel nem rúgtam. Emlékszel, mit mondtam a beavatásod előtt: eljön majd az éjszaka, amikor te leszel az árnyék, és én az ember.
*A démon akkor leguggolt mellé. A szerzetes magát önkéntelenül összehúzva követte a mozgását.*
- Nos, a napóra híján egyedül nekem van árnyékom ezen a helyen.
*A lány először fel sem fogta a szavak jelentőségét. Aztán ráeszmélt, hogy már nem az arctalan árnyék, hanem egy valószerűtlenül nyúlánk, simaképű férfi somolyog fölötte. A bőre barna, mint a déltengeri hajósoké. Gesztenyeszínű haját magasan kötötte varkocsba. Mandulaszemei feketén csillognak. Bőrlapocskákból összefűzött sarut és térdig érő buggyos, földszínű vászonnadrágot visel. Az inge egyszerű, fakószürke, bőven szabott darab, csak a gallérja alatt van két csontgombja. Az ing ujját könyék alatt dísztelen, fekete acél alkarvédők fogják össze. A nyakában szarvas függő. Aztán a férfi kényelmesen felállt, és elindult egy látszólag találomra választott irányba. Nawanthiri pontosan ugyanolyan sebességgel kiegyenesedett a földön, és a démon a lábához tapadva, minden mozdulatát követve ment vele - testetlen árnyékként.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-26 16:33:43
Üzenet elküldve: 2021-06-26 16:33:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Az Álomfűz lombja alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hajnal előtt ébred, együtt a madarakkal. Egész pontosan azokkal, amelyek az Álomfűzfán laknak - a lombsátor minden más zajt kizár. Macskamódra kinyújtózkodik, és a lombok alól kilépve megmossa az arcát a harmatban. Mintha egy házból jött volna elő, hirtelen minden kis nesz odafut hozzá: a fák suttogása, egy-egy korai állat motozása, a város távoli hangjai, a folyó halk zúgása. Felmerül benn az ötlet, hogy talán megfürödhetne, de aztán eszébe jut, hogy ezen a részen a folyó már tele van mindennel, amit a Sárvárosban belehánytak. Marad a reggeli formagyakorlat. Egymásból következő körök és gömbök sorozata, gurulások, földre lapulások. A mozdulatok nem különösebben gyorsak, de lendület azért van bennük. Körbejárja velük a tisztást, hogy a végén egyenes háttal két vállnyi széles terpeszbe helyezkedjen. A combjai majdnem párhuzamosak a földdel, a karjait pedig úgy tartja maga előtt, mintha óriási pocakja lenne, és azon nyugtatná őket. Az arca üres, magában a légzését számolja: négy alatt be, négyig benntart, négy alatt ki, négyig üresen tart. Talán fertályóra után mozdul meg. Kezeivel mintha egy nagy tálcát akarna maga elé emelni, és hangosan belélegez az orrán. A nyitott tenyereit ezután kitolja maga elé, közben pedig úgy fújja ki a levegőt, mintha tüzet okádna. Miután ezt néhányszor elismételte, még marad egy kicsit a mély állásban, csendben élvezve a reggelt, aztán nekivág a napnak.
Az idő nagy részét a városban tölti: csip-csup dolgokban segít a Polgárnegyed lakóinak, akik cserébe enni adnak neki. Délután elmegy a Pegazus fürdőházába. Ivóizet a főtér szökőkútjából vesz. Estefelé elmeséli a tegnapi szatócsnak a piacon, hogy járt Diynomittal, de a másik gnóm alkimista nevét és lakhelyét a férfinak még nem sikerült kideríteni.
Az alkony megint az Álomfűznél találja. Eszébe jutnak az Ukrom által említett fagyöngyök, és rövid keresés után meg is találja az elsőt a lombok alatt. Tudja, hogy ha leszakítja, elvész az álom, ezért csak hozzáér, hátha történik valami. Történik is: Nawanthiri szeme elől kifordul a világ, és visszakerül a ciprusokkal övezett, kabócáktól hangos tisztásra, újraélve az egész tegnapi álmot.
Mire felrezzen, már sötét van, és a folyó nehéz mocsárszaga üli meg a levegőt. Megdörgöli a szemeit, és lemegy a partra, hogy kiszellőztesse a fejét. A csillagok szelíden ragyognak a szántók fölött, lent a földön pedig másmilyen csillagok: a messzi falvak fényei hunyorognak.*
- Mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *mormogja maga elé, miközben a meztelen sarkain ülve hallgatja a tücsköket.*
- Vajon hol lehet az a feneketlen tó?
*Titokban azt várja, hogy Nawanthirishardipandra válaszol valamit, de az est hangjait semmi nem zavarja meg.*
- Megtalálnálak benne vajon? Vagy te magad lennél a tó...?
*Csak a némaság felel, még a jelenlétét sem érzi a szörnynek. A szerzetes hümment egy rosszallót, egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, aztán bebújik az Álomfűz lombja alá. Keresztbe rakja a lábait, és hátát a fa törzsének vetve játszani kezd az okarinán. A dal ezúttal a végtelenbe vágyódó, túl a földön, túl a tengeren és túl az égen is, oda, ahol idővé válik a tér. Egyszerű, pár hangból álló harmóniák követik egymást, egyik a másikba fordul, mint a formagyakorlat mozdulatai, míg újra nem kezdődik az egész.
Nawanthiri álmában egy végtelen, ólomszín óceán fölött repül, acélszürke égbolt alatt. A karjait lazán eltartja magától, mint amikor a madarak vitetik magukat a légáramokkal. A szél kegyetlen hideg, ide-oda rángatja a ruháját, és lassan beeszi magát a csontjaiba. A szerzetes ezt azonban nem várja meg, hanem egy félfordulattal alábukik, és fejjel előre vágódik a vízbe. Még a felső rétegekben is sötét van, lejjebb pedig már csak az elme erejével lehetne érzékelni - ha lenne mit. Az óceánban azonban még parányok sincsenek.*
~Máshol rejtőzik...~
*Az egynemű dolgok mind kapcsolatban állnak, legyenek bármilyen távol is egymástól. Nawanthiri határozottan tempózik előre a hideg semmiben, amíg nem kezdi érezni, hogy változik a közeg. Már nem vízben úszik, hanem valami sokkal nehezebb, testmeleg folyadékban, ami egyszerre híg és kemény, látni pedig semmit nem enged. A lány felgörbíti a hátát, hogy felrúgja magát a felszínre. Ez az óceán is végtelen, de higanyból van, és vérvörös, kicsinyke nap melegíti. Messze keleten óriási, fekete cethalak süttetik vele a hátukat, énekük ezer mérföldre hallik. Nawanthiri talán könyöknyire a higany fölött odarepül hozzájuk, amerre elhúz, kétoldalt magasra csapnak a fémhullámok.*
- Az arctalan árnyat keresem, aki az emberek fájdalmán élősködik! Nem tudjátok, hol találom?
*A cetek nem sokat törődnek vele, lomhán haladnak tovább a maguk útján. Nawanthiri leszáll az egyik hátára, megvárja, amíg a bálnaénekben szünet következik, és dalolni kezd nekik, szöveg nélkül, ahogy a Mélységet Járók szoktak. A dal tele van hosszan kitartott hangokkal, mint a farkasoké, ha az órájuk eljön. A cetek nem szólnak közbe, nem is merülnek alá a higanytengerbe, ám amikor a dal véget ér, megpróbálják utánozni - hiszen soha nem hallottak még hasonlót. A szerzetes újrakezdi az éneket. A farkasok üvöltése teljesen valószerűtlenül hangzik ezen a vörösben-fehérben játszó világon, a cetek azonban időtlen idők óta dalokkal töltik ki a hosszú vándorútjaikat. Ennyi gyakorlattal gond nélkül ültetik át a maguk füttyögő, sóhajos hangjára az új muzsikát. Cserébe egy látomással ajándékozzák meg Nawanthirit: egy tökéletesen sima, fémfalú helyiségével, mélyen a föld alatt, amelyet a víz tökéletesen kitölt, és nincs egyetlen kijárata sem. A szerzetes megköszöni a segítséget, és a bálna érdes hátáról egy hátraszaltóval a higanyba veti magát.
Hirtelen arra eszmél, hogy az Álomfűz lombja alatt fekszik az oldalán, és nincs egyedül. Lehetetlenül kecses tagok fonódnak rá. Hidegek, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. Nawanthiri eszeveszetten próbál a fogásból szabadulni, de a pánik miatt rendre elrontja a számtalanszor gyakorolt mozdulatokat, a szörny pedig ezúttal erősebben tartja a hajóláncoknál is. Aztán a rém tudatának csápjai elkezdenek a lány elméje felé tapogatózni, oda, ahol a vágy és a kéj születik. A szerzetes végső kétségbeesésében ahhoz a technikához nyúl, aminek a beavatását köszönheti. Durván beletép az álom szövetébe, és átváltoztatja a szörnyet "Feledés Félelmetes Istenévé". A mestere nyomban el is engedi, és feltérdelve aggódóan pillant tanítványára, nem esett-e baja. Nawanthiri az óriás inge ujjába kapaszkodva már majdnem fellélegezne, amikor észreveszi, hogy "Feledés Félelmetes Istenének" nincsenek szemei, hanem a szemhéjak közül az arctalan árnyék vérfagylaló tekintete néz le rá. Nincs azonban ideje rá, hogy meneküljön, mert a mester, tőle szokatlan fürgeséggel lefogja a vállát, a másik kezével pedig úgy vágja állon, hogy a lány körül minden elsötétül.
Amikor magához tér, a hasán fekszik, érzi, hogy deréktól lefelé meztelen, és a lábai, csípője nem érnek talajt. Hátrapillant. "Feledés Félelmetes Istene" ruhátlanul térdel a combjai közt, két karjával satuba fogva őket, iszonyú vigyorral az arcán...
Verejtékben úszva riad fel, és az első dolga, hogy a hüvelykujja fölött kezébe harapjon. A fájdalom - amit csak ébren érezhetni - annak rendje és módja szerint belehasít, Nawanthiri pedig hagyja, hogy a torkában dobogó szíve lassan megnyugodjon. Fölötte, az Álomfűz ágai között még fekete az égbolt. Az egyik ágon pedig új fagyöngy termett.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.26 16:41:31
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hajnal előtt ébred, együtt a madarakkal. Egész pontosan azokkal, amelyek az Álomfűzfán laknak - a lombsátor minden más zajt kizár. Macskamódra kinyújtózkodik, és a lombok alól kilépve megmossa az arcát a harmatban. Mintha egy házból jött volna elő, hirtelen minden kis nesz odafut hozzá: a fák suttogása, egy-egy korai állat motozása, a város távoli hangjai, a folyó halk zúgása. Felmerül benn az ötlet, hogy talán megfürödhetne, de aztán eszébe jut, hogy ezen a részen a folyó már tele van mindennel, amit a Sárvárosban belehánytak. Marad a reggeli formagyakorlat. Egymásból következő körök és gömbök sorozata, gurulások, földre lapulások. A mozdulatok nem különösebben gyorsak, de lendület azért van bennük. Körbejárja velük a tisztást, hogy a végén egyenes háttal két vállnyi széles terpeszbe helyezkedjen. A combjai majdnem párhuzamosak a földdel, a karjait pedig úgy tartja maga előtt, mintha óriási pocakja lenne, és azon nyugtatná őket. Az arca üres, magában a légzését számolja: négy alatt be, négyig benntart, négy alatt ki, négyig üresen tart. Talán fertályóra után mozdul meg. Kezeivel mintha egy nagy tálcát akarna maga elé emelni, és hangosan belélegez az orrán. A nyitott tenyereit ezután kitolja maga elé, közben pedig úgy fújja ki a levegőt, mintha tüzet okádna. Miután ezt néhányszor elismételte, még marad egy kicsit a mély állásban, csendben élvezve a reggelt, aztán nekivág a napnak.
Az idő nagy részét a városban tölti: csip-csup dolgokban segít a Polgárnegyed lakóinak, akik cserébe enni adnak neki. Délután elmegy a Pegazus fürdőházába. Ivóizet a főtér szökőkútjából vesz. Estefelé elmeséli a tegnapi szatócsnak a piacon, hogy járt Diynomittal, de a másik gnóm alkimista nevét és lakhelyét a férfinak még nem sikerült kideríteni.
Az alkony megint az Álomfűznél találja. Eszébe jutnak az Ukrom által említett fagyöngyök, és rövid keresés után meg is találja az elsőt a lombok alatt. Tudja, hogy ha leszakítja, elvész az álom, ezért csak hozzáér, hátha történik valami. Történik is: Nawanthiri szeme elől kifordul a világ, és visszakerül a ciprusokkal övezett, kabócáktól hangos tisztásra, újraélve az egész tegnapi álmot.
Mire felrezzen, már sötét van, és a folyó nehéz mocsárszaga üli meg a levegőt. Megdörgöli a szemeit, és lemegy a partra, hogy kiszellőztesse a fejét. A csillagok szelíden ragyognak a szántók fölött, lent a földön pedig másmilyen csillagok: a messzi falvak fényei hunyorognak.*
- Mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. *mormogja maga elé, miközben a meztelen sarkain ülve hallgatja a tücsköket.*
- Vajon hol lehet az a feneketlen tó?
*Titokban azt várja, hogy Nawanthirishardipandra válaszol valamit, de az est hangjait semmi nem zavarja meg.*
- Megtalálnálak benne vajon? Vagy te magad lennél a tó...?
*Csak a némaság felel, még a jelenlétét sem érzi a szörnynek. A szerzetes hümment egy rosszallót, egyik oldalt a füle mögé simítja a sörényét, aztán bebújik az Álomfűz lombja alá. Keresztbe rakja a lábait, és hátát a fa törzsének vetve játszani kezd az okarinán. A dal ezúttal a végtelenbe vágyódó, túl a földön, túl a tengeren és túl az égen is, oda, ahol idővé válik a tér. Egyszerű, pár hangból álló harmóniák követik egymást, egyik a másikba fordul, mint a formagyakorlat mozdulatai, míg újra nem kezdődik az egész.
Nawanthiri álmában egy végtelen, ólomszín óceán fölött repül, acélszürke égbolt alatt. A karjait lazán eltartja magától, mint amikor a madarak vitetik magukat a légáramokkal. A szél kegyetlen hideg, ide-oda rángatja a ruháját, és lassan beeszi magát a csontjaiba. A szerzetes ezt azonban nem várja meg, hanem egy félfordulattal alábukik, és fejjel előre vágódik a vízbe. Még a felső rétegekben is sötét van, lejjebb pedig már csak az elme erejével lehetne érzékelni - ha lenne mit. Az óceánban azonban még parányok sincsenek.*
~Máshol rejtőzik...~
*Az egynemű dolgok mind kapcsolatban állnak, legyenek bármilyen távol is egymástól. Nawanthiri határozottan tempózik előre a hideg semmiben, amíg nem kezdi érezni, hogy változik a közeg. Már nem vízben úszik, hanem valami sokkal nehezebb, testmeleg folyadékban, ami egyszerre híg és kemény, látni pedig semmit nem enged. A lány felgörbíti a hátát, hogy felrúgja magát a felszínre. Ez az óceán is végtelen, de higanyból van, és vérvörös, kicsinyke nap melegíti. Messze keleten óriási, fekete cethalak süttetik vele a hátukat, énekük ezer mérföldre hallik. Nawanthiri talán könyöknyire a higany fölött odarepül hozzájuk, amerre elhúz, kétoldalt magasra csapnak a fémhullámok.*
- Az arctalan árnyat keresem, aki az emberek fájdalmán élősködik! Nem tudjátok, hol találom?
*A cetek nem sokat törődnek vele, lomhán haladnak tovább a maguk útján. Nawanthiri leszáll az egyik hátára, megvárja, amíg a bálnaénekben szünet következik, és dalolni kezd nekik, szöveg nélkül, ahogy a Mélységet Járók szoktak. A dal tele van hosszan kitartott hangokkal, mint a farkasoké, ha az órájuk eljön. A cetek nem szólnak közbe, nem is merülnek alá a higanytengerbe, ám amikor a dal véget ér, megpróbálják utánozni - hiszen soha nem hallottak még hasonlót. A szerzetes újrakezdi az éneket. A farkasok üvöltése teljesen valószerűtlenül hangzik ezen a vörösben-fehérben játszó világon, a cetek azonban időtlen idők óta dalokkal töltik ki a hosszú vándorútjaikat. Ennyi gyakorlattal gond nélkül ültetik át a maguk füttyögő, sóhajos hangjára az új muzsikát. Cserébe egy látomással ajándékozzák meg Nawanthirit: egy tökéletesen sima, fémfalú helyiségével, mélyen a föld alatt, amelyet a víz tökéletesen kitölt, és nincs egyetlen kijárata sem. A szerzetes megköszöni a segítséget, és a bálna érdes hátáról egy hátraszaltóval a higanyba veti magát.
Hirtelen arra eszmél, hogy az Álomfűz lombja alatt fekszik az oldalán, és nincs egyedül. Lehetetlenül kecses tagok fonódnak rá. Hidegek, mint egy feneketlen tó jéghideg vize, ami a fuldokló tüdejébe tolul. Nawanthiri eszeveszetten próbál a fogásból szabadulni, de a pánik miatt rendre elrontja a számtalanszor gyakorolt mozdulatokat, a szörny pedig ezúttal erősebben tartja a hajóláncoknál is. Aztán a rém tudatának csápjai elkezdenek a lány elméje felé tapogatózni, oda, ahol a vágy és a kéj születik. A szerzetes végső kétségbeesésében ahhoz a technikához nyúl, aminek a beavatását köszönheti. Durván beletép az álom szövetébe, és átváltoztatja a szörnyet "Feledés Félelmetes Istenévé". A mestere nyomban el is engedi, és feltérdelve aggódóan pillant tanítványára, nem esett-e baja. Nawanthiri az óriás inge ujjába kapaszkodva már majdnem fellélegezne, amikor észreveszi, hogy "Feledés Félelmetes Istenének" nincsenek szemei, hanem a szemhéjak közül az arctalan árnyék vérfagylaló tekintete néz le rá. Nincs azonban ideje rá, hogy meneküljön, mert a mester, tőle szokatlan fürgeséggel lefogja a vállát, a másik kezével pedig úgy vágja állon, hogy a lány körül minden elsötétül.
Amikor magához tér, a hasán fekszik, érzi, hogy deréktól lefelé meztelen, és a lábai, csípője nem érnek talajt. Hátrapillant. "Feledés Félelmetes Istene" ruhátlanul térdel a combjai közt, két karjával satuba fogva őket, iszonyú vigyorral az arcán...
Verejtékben úszva riad fel, és az első dolga, hogy a hüvelykujja fölött kezébe harapjon. A fájdalom - amit csak ébren érezhetni - annak rendje és módja szerint belehasít, Nawanthiri pedig hagyja, hogy a torkában dobogó szíve lassan megnyugodjon. Fölötte, az Álomfűz ágai között még fekete az égbolt. Az egyik ágon pedig új fagyöngy termett.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.26 16:41:31
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-25 15:26:01
Üzenet elküldve: 2021-06-25 15:26:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Az Álomfűz lombja alatt//
*Nem tudja pontosan, mikor fogadta magába az álmok birodalma. A lombsátor helyett egyszerűen a csillagporos borult fölé. Abbahagyja a zenét, hogy körülnézzen. Még mindig egy erdőszéli tisztáson van, de ez a kabócáktól zeng, és illatos ciprusfák övezik. Nawanthiri az egyik ilyen fa tövében ücsörög, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a nyugati mennyboltra. Rengetegszer énekeltek itt a testvéreivel, míg a lelkük eggyé nem olvadt. A lány újra játszani kezd az okarinán. A fátyolos hang vágyakozásról és várakozásról dalol.
Kisvártatva súlyos léptek zaja vegyül a zenébe. Nawanthiri - hiszen az álomban egyszerre több helyen is lehet - látja maga előtt az oszlopnyi lábakat, és van is ötlete, kihez tartoznak. Mégsem az jön, akit várt, hanem egy nővére: "Asszonyok Hatalma". Középkorú, hollóhajú, sötétbőrű óriás, mandulaszemű, mint Nawanthiri, és egy nagy serlegdobot hoz a hóna alatt. Üdvözlésképpen megsimítja a lány vállát, aztán mellé térdelve lába közé veszi a dobot, hogy kísérje vele az okarinát.
A következő egy fiatalabb nővér, "Apámuram". Óriásnak kicsi és csenevész, alig hét láb magas, és elveszik a bő szerzetesruhákban. A vonásai a sólyomarcú wegtoreniekét idézik: sötét haj, karvalyorr, nagy, fekete szemek, dacos áll. Nawanthiri másik oldalára telepszik, kicsit hallgatja a testvéreit, aztán a nála levő dabbla-dobokkal bekapcsolódik a zenébe.
Így érkeznek sorra a Mélységet Járók: a vén "Csak Egy Hullám", "Aki A Tarkódba Harap" és "Idegen": a legjobb vadászaik, a birkózóművész "Holdarcú Démon", "Tízezer Dübörgő Pata", "Szívedig Kúszó Féreg" és "Trazevinivezart" meg a többi óriás, utolsóként Nawanthiri mestere, "Feledés Félelmetes Istene". "Sárga Láng" csontsípon, "Utolsó Alkony" fuvolán játszik, mások énekelnek.
A szövegnek nincs a hétköznapi értelemben vett jelentése, csak hangzása és lassú szív-lüktetése. Ez a nem-szöveg időnként elhallgat, hogy teret adjon a hangszereknek vagy egyik-másik szerzetes magányos énekének. Áriák, dúdolások, lalázások követik egymást, miközben az éj láthatatlan gömbbe zárja a tisztást, a világ áttetszővé válik, és a testeken áttűnnek a bennük lobogó lelkek.
Nawanthiri egy idő után leteszi az okarinát, és a következő pillanatban - hála az álmok csodálatos képlékenységének - már a mestere mellett van. "Feledés Félelmetes Istene" átkarolja a vállát, mint egy gyerekét, a lány pedig az óriás táblányi mellkasára hajtja a fejét. Nem sokkal később, ahogy a lelkek közti határok észrevétlenül feloldódnak, lábait felhúzva közelebb bújik, lehunyja a szemét, és lassan alámerül a mélyálom fekete óceánjába.*
*Nem tudja pontosan, mikor fogadta magába az álmok birodalma. A lombsátor helyett egyszerűen a csillagporos borult fölé. Abbahagyja a zenét, hogy körülnézzen. Még mindig egy erdőszéli tisztáson van, de ez a kabócáktól zeng, és illatos ciprusfák övezik. Nawanthiri az egyik ilyen fa tövében ücsörög, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a nyugati mennyboltra. Rengetegszer énekeltek itt a testvéreivel, míg a lelkük eggyé nem olvadt. A lány újra játszani kezd az okarinán. A fátyolos hang vágyakozásról és várakozásról dalol.
Kisvártatva súlyos léptek zaja vegyül a zenébe. Nawanthiri - hiszen az álomban egyszerre több helyen is lehet - látja maga előtt az oszlopnyi lábakat, és van is ötlete, kihez tartoznak. Mégsem az jön, akit várt, hanem egy nővére: "Asszonyok Hatalma". Középkorú, hollóhajú, sötétbőrű óriás, mandulaszemű, mint Nawanthiri, és egy nagy serlegdobot hoz a hóna alatt. Üdvözlésképpen megsimítja a lány vállát, aztán mellé térdelve lába közé veszi a dobot, hogy kísérje vele az okarinát.
A következő egy fiatalabb nővér, "Apámuram". Óriásnak kicsi és csenevész, alig hét láb magas, és elveszik a bő szerzetesruhákban. A vonásai a sólyomarcú wegtoreniekét idézik: sötét haj, karvalyorr, nagy, fekete szemek, dacos áll. Nawanthiri másik oldalára telepszik, kicsit hallgatja a testvéreit, aztán a nála levő dabbla-dobokkal bekapcsolódik a zenébe.
Így érkeznek sorra a Mélységet Járók: a vén "Csak Egy Hullám", "Aki A Tarkódba Harap" és "Idegen": a legjobb vadászaik, a birkózóművész "Holdarcú Démon", "Tízezer Dübörgő Pata", "Szívedig Kúszó Féreg" és "Trazevinivezart" meg a többi óriás, utolsóként Nawanthiri mestere, "Feledés Félelmetes Istene". "Sárga Láng" csontsípon, "Utolsó Alkony" fuvolán játszik, mások énekelnek.
A szövegnek nincs a hétköznapi értelemben vett jelentése, csak hangzása és lassú szív-lüktetése. Ez a nem-szöveg időnként elhallgat, hogy teret adjon a hangszereknek vagy egyik-másik szerzetes magányos énekének. Áriák, dúdolások, lalázások követik egymást, miközben az éj láthatatlan gömbbe zárja a tisztást, a világ áttetszővé válik, és a testeken áttűnnek a bennük lobogó lelkek.
Nawanthiri egy idő után leteszi az okarinát, és a következő pillanatban - hála az álmok csodálatos képlékenységének - már a mestere mellett van. "Feledés Félelmetes Istene" átkarolja a vállát, mint egy gyerekét, a lány pedig az óriás táblányi mellkasára hajtja a fejét. Nem sokkal később, ahogy a lelkek közti határok észrevétlenül feloldódnak, lábait felhúzva közelebb bújik, lehunyja a szemét, és lassan alámerül a mélyálom fekete óceánjába.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-24 22:27:49
Üzenet elküldve: 2021-06-24 22:27:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Az Álomfűz lombja alatt//
*A Kovácsműhelyt megkerülve az erdőszéli tisztás felé indul. Az idő folyói és tavai különös hálózatot alkotnak: ugyanezt az utat járta be legutóbb is, egy nappal vagy kétszázzal ezelőtt. Azon az estén jelent meg először Nawanthirishardipandra úgy, hogy a lány nem volt egyedül. Megküzdöttek, és a szerzetes győzött, a harc után pedig elültetett egy fát lenn a vízparton, ami azóta talán gyökeret vert.
A nap a fák tetejét súrolja, amikor a tisztásra ér, az esti madarak még épp, csak ébredeznek. Az égen - ahogy az egész város felett - versenyt repülnek a fecskék, a föld közelében pedig itt-ott méhek járnak a virágokra. Nawanthiri egyszerre könnyebbül meg és lesz izgatott a látványtól. Mintha egy titokzatos kör bezárultához közeledne minden lépéssel. Szeretne ott lenni a pillanatban. Nem messze a tisztás szélétől megáll, leveti a saruit, és szíjukat összekötve átveti őket a teherhordó rúdon, közvetlen a laposabbik zsák felett. A föld nyájasan simul a talpa alá, mintha már várta volna. A lombok között halkan motoz a szél, a zsákok zörgése majdnem teljesen elnyomja.
Valamiért arra számít, hogy megrohanják az emlékek. Ahogy az arctalan rém épp a látómezején kívül sétál mellette, aztán köréfonódik a lehetetlenül kecses tagjaival. Ahogy Ukrom vívódik magával: tintafekete, bús tömeg a földfekete éjszakában. Ahogy végül meggyőzi magát, hogy minden rendben lesz, és nem kell látnia, amint a szerzetes sokadszorra is megöli a démont. Ha Nawanthiri őszinte akar lenni magával, ezeket a képeket egyedül a torkában dobogó szíve idézi fel benne. Valójában csak a tisztás és az egyre közelebb kerülő folyó zajai veszik körül.
Elsőre nem tudja megkülönböztetni a fát a többitől - olyan csenevész volt, amikor elültette! Abban sem volt biztos, hogy túléli a gyalogutat az ingoványtól idáig. Az Álomfűz azonban nemcsak túlélt, de gyökeret eresztett, és nagyobbra nőtt, mint bármelyik társa a folyóparton. Egy nap és egy éjszaka? Három? Kétszáz? Különös utak vezetnek az idő folyói és tavai közt... Nawanthiriban lépésről lépésre érik meg a bizonyosság, hogy a hatalmas fűz nem lehet más, mint az ő fája, az álmok őrzője. Amikor megáll a leomló lombjai mellett, olyan húsz lépésre a vízparttól, valóban bezárul a lelkében egy kör, bár nem tudja, pontosan mi is ért véget, és az új kezdet miben áll. Csak a véglegességet érzi: eddig így volt, eztán máshogy van. Félrehajtja az Álomfűz indáit, belép a lombsátorba, és a külvilág hangjai elhallgatnak. Fagyöngyöket, amikről Ukrom beszélt, egyet sem lát, de talán csak azért, mert még senki nem álmodott itt.*
~Ez lenne az új kör?~
*Lerakja a zsákjait, a nagyobbikból kiteríti a medvebundát, a kalapját pedig az üres zsákra helyezi. Hátát a fa törzsének vetve letelepszik, és a zsebéből egy kemény bőrtokot vesz elő. A tokban egy okarina lapul: utoljára azelőtt játszott rajta, hogy átjött volna a hegyeken. Kicsit skálázik rajta, hogy belejöjjön, melyik lyukkal melyik hangot fogja le, aztán elkezd játszani...*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.24 22:31:42
*A Kovácsműhelyt megkerülve az erdőszéli tisztás felé indul. Az idő folyói és tavai különös hálózatot alkotnak: ugyanezt az utat járta be legutóbb is, egy nappal vagy kétszázzal ezelőtt. Azon az estén jelent meg először Nawanthirishardipandra úgy, hogy a lány nem volt egyedül. Megküzdöttek, és a szerzetes győzött, a harc után pedig elültetett egy fát lenn a vízparton, ami azóta talán gyökeret vert.
A nap a fák tetejét súrolja, amikor a tisztásra ér, az esti madarak még épp, csak ébredeznek. Az égen - ahogy az egész város felett - versenyt repülnek a fecskék, a föld közelében pedig itt-ott méhek járnak a virágokra. Nawanthiri egyszerre könnyebbül meg és lesz izgatott a látványtól. Mintha egy titokzatos kör bezárultához közeledne minden lépéssel. Szeretne ott lenni a pillanatban. Nem messze a tisztás szélétől megáll, leveti a saruit, és szíjukat összekötve átveti őket a teherhordó rúdon, közvetlen a laposabbik zsák felett. A föld nyájasan simul a talpa alá, mintha már várta volna. A lombok között halkan motoz a szél, a zsákok zörgése majdnem teljesen elnyomja.
Valamiért arra számít, hogy megrohanják az emlékek. Ahogy az arctalan rém épp a látómezején kívül sétál mellette, aztán köréfonódik a lehetetlenül kecses tagjaival. Ahogy Ukrom vívódik magával: tintafekete, bús tömeg a földfekete éjszakában. Ahogy végül meggyőzi magát, hogy minden rendben lesz, és nem kell látnia, amint a szerzetes sokadszorra is megöli a démont. Ha Nawanthiri őszinte akar lenni magával, ezeket a képeket egyedül a torkában dobogó szíve idézi fel benne. Valójában csak a tisztás és az egyre közelebb kerülő folyó zajai veszik körül.
Elsőre nem tudja megkülönböztetni a fát a többitől - olyan csenevész volt, amikor elültette! Abban sem volt biztos, hogy túléli a gyalogutat az ingoványtól idáig. Az Álomfűz azonban nemcsak túlélt, de gyökeret eresztett, és nagyobbra nőtt, mint bármelyik társa a folyóparton. Egy nap és egy éjszaka? Három? Kétszáz? Különös utak vezetnek az idő folyói és tavai közt... Nawanthiriban lépésről lépésre érik meg a bizonyosság, hogy a hatalmas fűz nem lehet más, mint az ő fája, az álmok őrzője. Amikor megáll a leomló lombjai mellett, olyan húsz lépésre a vízparttól, valóban bezárul a lelkében egy kör, bár nem tudja, pontosan mi is ért véget, és az új kezdet miben áll. Csak a véglegességet érzi: eddig így volt, eztán máshogy van. Félrehajtja az Álomfűz indáit, belép a lombsátorba, és a külvilág hangjai elhallgatnak. Fagyöngyöket, amikről Ukrom beszélt, egyet sem lát, de talán csak azért, mert még senki nem álmodott itt.*
~Ez lenne az új kör?~
*Lerakja a zsákjait, a nagyobbikból kiteríti a medvebundát, a kalapját pedig az üres zsákra helyezi. Hátát a fa törzsének vetve letelepszik, és a zsebéből egy kemény bőrtokot vesz elő. A tokban egy okarina lapul: utoljára azelőtt játszott rajta, hogy átjött volna a hegyeken. Kicsit skálázik rajta, hogy belejöjjön, melyik lyukkal melyik hangot fogja le, aztán elkezd játszani...*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.24 22:31:42
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-24 12:01:05
Üzenet elküldve: 2021-06-24 12:01:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Amint a város nyugalmasabb részéhez érkezik keres magának egy helyet ahol letelepedhet picit. A kiscicára természetesen úgy vigyáz mint a szeme fényére, fél szemét mindig rajta tartja, hogy nehogy leejtse vagy erősebben rászorítson. Szerencsére a pimasz kis jószág egyelőre nem úgy tűnik mintha félne, apró tűfogait előszeretettel próbálgatja Fhrenky érdes bőrén. Persze mind hiába, a férfi szeme seb rebben az apró fájdalmon, hiszen nem is érzi azt.
Leteszi az állatot a fűbe, hogy a fűszálakkal játszadozzon, amíg ő harap egy párat a megvett ételből. Ez az ő olvasatában minimum egy teljes vekni kenyér, amikből nagyot tép majd a zsírba tunkolgatja. Rágása is olyan, mint léptei, lassú, ráérős, de nincs is oka sietni. Alaposan kiélvezi a napfényt, a kellemes környezetet, az aranyos kisállat társaságát és látványát. Kicsit jobban is érzi magát, persze most is magányos mint mindig, de rövid időre sikerül elfelejtenie ezt.*
Leteszi az állatot a fűbe, hogy a fűszálakkal játszadozzon, amíg ő harap egy párat a megvett ételből. Ez az ő olvasatában minimum egy teljes vekni kenyér, amikből nagyot tép majd a zsírba tunkolgatja. Rágása is olyan, mint léptei, lassú, ráérős, de nincs is oka sietni. Alaposan kiélvezi a napfényt, a kellemes környezetet, az aranyos kisállat társaságát és látványát. Kicsit jobban is érzi magát, persze most is magányos mint mindig, de rövid időre sikerül elfelejtenie ezt.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-24 08:43:55
Üzenet elküldve: 2021-06-24 08:43:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A meleg teljesen kitikkasztja mire a szántóföldeken végig húzódó karavánúton eljut az Artheniori erdőszéli tisztásra, ami már tulajdonképpen része a városnak. Itt már sok a fa, kellemes hűs árnyékot találat a földellő fák árnyékában. Egy kis időre megáll az egyik fánál és a törzsénél leül megpihenni. Összegyűjti erejét, hogy a városban keressen egy fogadót. Pár percig hűsöl a fa levelei alatt, majd valamivel frissebben indul el a város belseje felé. Első dolga lesz egy gallon vizet kiinni. Borzasztóan szomjas, a szája már tiszta cserepes. A kikötőtől való gyalogút Artheniorig ilyen nyári rekkenő hőségben embert, de még gnómot is próbáló.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:54:43
Üzenet elküldve: 2021-06-23 10:54:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Úton hazafelé//
*Ezúttal csak megszállni mentek be a városba, huzamosabb ott tartózkodást nem tervezett maguknak, így a hajnali utcákon átvágva érnek el a tisztásra. Innen vezet majd ki az út a szántókra, majd az erdőségbe és végül majd belélegezheti újra az otthon kellemes sós levegőjét. A tisztáson még megigazgatja a ló felszerelését, hogy ne legyen baja a vásárolt dolgoknak, majd felül és lassú lépkedéssel elindulnak a fák között. ~Remélem Wrexan és Darelld megfelelően helytáll, ahogy szokott. ~ Eddig fel sem merült benne, talán a mágia iránt táplált izgatottsága okán, hogy bármi baj is történt a fogadóval és a Boszorkánykonyhával, azonban ahogy egyre közeledik, úgy öntik el az aggodalmak sorjában.*
-Remélem nem volt tűz és minden lány épségben van. *Motyog maga elé miközben lassan elhagyják a mindenki által kedvelt és találkahelyként számon tartott tisztást.*
*Ezúttal csak megszállni mentek be a városba, huzamosabb ott tartózkodást nem tervezett maguknak, így a hajnali utcákon átvágva érnek el a tisztásra. Innen vezet majd ki az út a szántókra, majd az erdőségbe és végül majd belélegezheti újra az otthon kellemes sós levegőjét. A tisztáson még megigazgatja a ló felszerelését, hogy ne legyen baja a vásárolt dolgoknak, majd felül és lassú lépkedéssel elindulnak a fák között. ~Remélem Wrexan és Darelld megfelelően helytáll, ahogy szokott. ~ Eddig fel sem merült benne, talán a mágia iránt táplált izgatottsága okán, hogy bármi baj is történt a fogadóval és a Boszorkánykonyhával, azonban ahogy egyre közeledik, úgy öntik el az aggodalmak sorjában.*
-Remélem nem volt tűz és minden lány épségben van. *Motyog maga elé miközben lassan elhagyják a mindenki által kedvelt és találkahelyként számon tartott tisztást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3180-3199