*Henua Tikron hozzáfog ahhoz, amiért tulajdonképpen a városba jött: magába szívni minél több tudást a mágiáról. Átvágva a városon, kimegy az erdő szélére, erre a gyönyörű tisztásra. Két csuklyás alakot lát távozni. Bizonyára hasonló céllal jöttek ide, mint ő, és megvolt a mai adag meditációjuk.
Ezt a helyet átitatja a mágia. A városban levegőmágiát űznek a papok, így már a frissen nőtt, üde tavaszi smaragdzöld fű illata is jelentéssel telik meg, ahogy a levegőn keresztül körbeúszik a fák között. Állítólag ezek az égre magasodó fák olyan hamar kinőttek, hogy két hét se telt bele.*
"Csodálatos tudomány ez, ördöngös mesterség - mondják azok, akik nem értenek hozzá. Én azért jöttem, hogy értsek hozzá. Jobban, mint előtte."
*A gnóm sütteti magát a karcsú fák alkotta szabályos körben, ahova könnyedén bejutnak a Nap sugarai. Már érzi is az élet erejét, a természet hatalmát, az elemek lüktetését. A középen emelkedő domb virágaiban elgyönyörködik egy pillanatra, majd föléjük áll. Felveszi az eget és földet összekötő testhelyzetet. Karjait oldalra kitartva bal tenyerét a föld felé fordítja, jobb tenyerét pedig az ég felé. Kizárja magából a város moraját, a nyüzsgést, a sokaság emlékeit. Elfeledkezik a szekerekről, a falakról, a csillogó palotákról, a szakadt koldusokról. Kiüríti a tudatát ezektől a hétköznapi dolgoktól, hogy valami nemesebb, felsőbb szintű töltse meg a lelkét. Kisebb szüneteket tartva hosszan meditál. A végén teljesen felfrissülve, testileg-lelkileg megújulva úgy érzi, megtelt energiával. Az energiát pedig ki kell adni, hogy haszna legyen, ezért teendők után néz.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.04.19 16:02:33