Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:19:54
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:19:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Cirielyna Dyhuv //
* Némán mosolyog a lányka zavarán. Theát nem feszélyezi a tündér pőresége, egyesek talán megbotránkoznának rajta, de a lány mindig egy kicsit más módon szemlélte a világot, mint a többség.*
- A skicc?* kérdezz vissza, ami bugyuta szokása, hiszen elsőre is jól hallotta, de időnként így próbál időt nyerni, hogy előhozakodhasson a megfelelő válasszal.* Az amolyan vázlatrajz. Elnagyolt, nincsenek pontosan kidolgozva a részletek. Viszont az előnye, hogy gyorsan elkészül, így nem fagysz bele a patakba, mire végzek.*
hangzik a tudományos felelet.*
- Köszönöm!* helyezkedik is el máris lelkesen, meghallva a tündér hozzájárulását.* Revirthea Thelawear vagyok.*fekteti a füzetet a térdére, kicsit hunyorog, hátratűr egy kósza tincset az arcából és máris munkához lát. A ceruza határozottan szánt keresztül a szűz papíron, sötét, vad és egyelőre formátlan vonalakat hagyva maga után.* Gyakran időzöl itt? * Thea gyakran szokott, talán túlságosan is. Viszont a meztelen kis tündért még nem látta. Egész biztosan emlékezne rá.*
* Némán mosolyog a lányka zavarán. Theát nem feszélyezi a tündér pőresége, egyesek talán megbotránkoznának rajta, de a lány mindig egy kicsit más módon szemlélte a világot, mint a többség.*
- A skicc?* kérdezz vissza, ami bugyuta szokása, hiszen elsőre is jól hallotta, de időnként így próbál időt nyerni, hogy előhozakodhasson a megfelelő válasszal.* Az amolyan vázlatrajz. Elnagyolt, nincsenek pontosan kidolgozva a részletek. Viszont az előnye, hogy gyorsan elkészül, így nem fagysz bele a patakba, mire végzek.*
hangzik a tudományos felelet.*
- Köszönöm!* helyezkedik is el máris lelkesen, meghallva a tündér hozzájárulását.* Revirthea Thelawear vagyok.*fekteti a füzetet a térdére, kicsit hunyorog, hátratűr egy kósza tincset az arcából és máris munkához lát. A ceruza határozottan szánt keresztül a szűz papíron, sötét, vad és egyelőre formátlan vonalakat hagyva maga után.* Gyakran időzöl itt? * Thea gyakran szokott, talán túlságosan is. Viszont a meztelen kis tündért még nem látta. Egész biztosan emlékezne rá.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:03:08
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:03:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Revirthea Thelawear//
*A nő mentegetőzésére hevesen rázni kezdi a fejét. Nem az ő birodalma a tisztás így természetes, hogy összefuthat itt bárkivel, vagy, mint ebben az esetben is, meglepheti egy érkező.*
- Nem törtél. Szabad a tisztás mindenkinek. Csak én bambultam el.
*Vigyorodik el kissé, ahogy a tarkójára vakar egy halovány kis zavarral, amibe még talán bele is pirul, de amúgy is piroskás orcáinak hála ezt nehéz eldönteni. Közben a figyelmét nem kerüli el a földön puffanó füzet. Akár pofátlanság, akár nem ő bizony követi a szemével, s a kinyíló oldalt, már amennyire onnan tudja, jó alaposan meg is szemléli. Ebből a távolságból azt világosan látja, hogy a kinyílt oldalon egy rajzot láthat, mégpedig valami alakot ábrázolót, de ennél tovább nem tud pontosítani még ügyes látásával sem.*
- Mi az a skicc?
*Emeli is kék szemeit a nőre az ismeretlen szó hallatán. Van sejtése, hogy a füzet miatt rajzzal összefüggő dolog lehet, de az sem kizárt, hogy téved. Bár akkor fogalma sincs mi más egyébhez lehet köze.*
- Nem kell menned. Ha szeretnél skiccelj.
*Pislog kissé bugyután, s most csak az a gondolat forgatja meg berozsdásodott kis fogaskerekeit a fejében, hogy bármi is az amit a nő készíteni akar róla legalább fájni nem fáj.*
*A nő mentegetőzésére hevesen rázni kezdi a fejét. Nem az ő birodalma a tisztás így természetes, hogy összefuthat itt bárkivel, vagy, mint ebben az esetben is, meglepheti egy érkező.*
- Nem törtél. Szabad a tisztás mindenkinek. Csak én bambultam el.
*Vigyorodik el kissé, ahogy a tarkójára vakar egy halovány kis zavarral, amibe még talán bele is pirul, de amúgy is piroskás orcáinak hála ezt nehéz eldönteni. Közben a figyelmét nem kerüli el a földön puffanó füzet. Akár pofátlanság, akár nem ő bizony követi a szemével, s a kinyíló oldalt, már amennyire onnan tudja, jó alaposan meg is szemléli. Ebből a távolságból azt világosan látja, hogy a kinyílt oldalon egy rajzot láthat, mégpedig valami alakot ábrázolót, de ennél tovább nem tud pontosítani még ügyes látásával sem.*
- Mi az a skicc?
*Emeli is kék szemeit a nőre az ismeretlen szó hallatán. Van sejtése, hogy a füzet miatt rajzzal összefüggő dolog lehet, de az sem kizárt, hogy téved. Bár akkor fogalma sincs mi más egyébhez lehet köze.*
- Nem kell menned. Ha szeretnél skiccelj.
*Pislog kissé bugyután, s most csak az a gondolat forgatja meg berozsdásodott kis fogaskerekeit a fejében, hogy bármi is az amit a nő készíteni akar róla legalább fájni nem fáj.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:49:21
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:49:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Cirielyna Dyhuv //
* Kósza fintor szalad át finom vonásain, amikor a tündér felsikkant. Igazán nem akarta megijeszteni.*
- Ne haragudj, nem akartam rád törni.* húzódnak a bíbor ajkak kedves mosolyra, jobbját is maga elé emeli a nagy mentegetőzés közben. A meggondolatlan mozdulat következtében kiesik a füzet a kezéből és tompán huppan a talajra. Épp a tegnap esti alkotásánál nyílik szét. Szórakozottan elmosolyodik viszont látva a titokzatos sötételf vonásait. Gyatra utánzata ez csupán a valóságnak tudja jól.*
- Szóval.*hajol le összeszedni holmiját.* Miattam igazán ne zavartasd magad.* fél előhozakodni a dologgal, de nincs vesztenivalója így kinyögi nagy nehezen mit is akar.* Nem bánod, ha én itt leülök és készítek néhány skiccet gyorsan?* emeli a tündérre átható zöld pillantását.* Persze, ha inkább magányra vágynál.* biccent felével arra, ahonnan érkezett jelezve, hogy utóbbi estben gond nélkül odébbáll.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 22:52:18
* Kósza fintor szalad át finom vonásain, amikor a tündér felsikkant. Igazán nem akarta megijeszteni.*
- Ne haragudj, nem akartam rád törni.* húzódnak a bíbor ajkak kedves mosolyra, jobbját is maga elé emeli a nagy mentegetőzés közben. A meggondolatlan mozdulat következtében kiesik a füzet a kezéből és tompán huppan a talajra. Épp a tegnap esti alkotásánál nyílik szét. Szórakozottan elmosolyodik viszont látva a titokzatos sötételf vonásait. Gyatra utánzata ez csupán a valóságnak tudja jól.*
- Szóval.*hajol le összeszedni holmiját.* Miattam igazán ne zavartasd magad.* fél előhozakodni a dologgal, de nincs vesztenivalója így kinyögi nagy nehezen mit is akar.* Nem bánod, ha én itt leülök és készítek néhány skiccet gyorsan?* emeli a tündérre átható zöld pillantását.* Persze, ha inkább magányra vágynál.* biccent felével arra, ahonnan érkezett jelezve, hogy utóbbi estben gond nélkül odébbáll.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.05 22:52:18
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:35:07
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:35:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Revirthea Thelawear//
*A víz kellemessége teljesen átjárja a testét, főleg mikor már bőre sem érzékenykedik miatta. Amúgy is megszokta, hogy nem a kellemes forró fürdők világában él. azért amennyire tudja lemossa magáról a koszt, kissé kelletlenül, de még a fejét is a víz alá meríti egy pillanatra, hogy hószín tincseit is kiöblíthesse.
Amikor a mosakodással már végzett, mint egy önfeledt gyermek kezd is pancsolni a tiszta vízben. Nem is csoda, ha ebben az elmélyült szórakozásában nem tűnik fel a közeledő lépteinek hangja. A köszöntést pedig elsőként egy sikkantással viszonozza, majd gyorsan hátra fordulva pislog is a hóhajú nőre.*
- Szi...*Motyogja is először, majd ahogy megnyugszik határozottabban pillant a nőre.* Szia!
*Még egy barátságos mosolyt is igyekszik magára ölteni, de a kezdeti megszeppentség azért még valahol ott bujkál benne. Főleg azért, mert ezek szerint nagy a valószínűsége, hogy a nő szemtanúja volt annak, ahogy kisgyerek módjára pancsikolt.*
*A víz kellemessége teljesen átjárja a testét, főleg mikor már bőre sem érzékenykedik miatta. Amúgy is megszokta, hogy nem a kellemes forró fürdők világában él. azért amennyire tudja lemossa magáról a koszt, kissé kelletlenül, de még a fejét is a víz alá meríti egy pillanatra, hogy hószín tincseit is kiöblíthesse.
Amikor a mosakodással már végzett, mint egy önfeledt gyermek kezd is pancsolni a tiszta vízben. Nem is csoda, ha ebben az elmélyült szórakozásában nem tűnik fel a közeledő lépteinek hangja. A köszöntést pedig elsőként egy sikkantással viszonozza, majd gyorsan hátra fordulva pislog is a hóhajú nőre.*
- Szi...*Motyogja is először, majd ahogy megnyugszik határozottabban pillant a nőre.* Szia!
*Még egy barátságos mosolyt is igyekszik magára ölteni, de a kezdeti megszeppentség azért még valahol ott bujkál benne. Főleg azért, mert ezek szerint nagy a valószínűsége, hogy a nő szemtanúja volt annak, ahogy kisgyerek módjára pancsikolt.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:11:45
Üzenet elküldve: 2020-05-05 22:11:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Cirielyna Dyhuv //
* Gyönyörű, az olyan egyszerű halandó számára, mint ő maga szűziesen érintetlen vidéket képzel el maga köré. Ősöreg tölgyfákkal, nehéz levegővel. A fák lombaji közt átszűrődő aranyló napfénnyel, ami megcsillan a fűszálakon pihenő kövér harmatcseppeken. Elgondolkodva összeráncolja a szemöldökét, majd lassan kinyitja a szemét, egyiket a másik után. Felül a pokrócon és körülnéz. Ismerős már-már művinek ható fák és andalgó párocskák látványa fogadja.*
- Hajj.* csalódott sóhaj száll fel ajkáról, miközben visszahanyatlik a földre. Egy ideig dühödten mered a rajzfüzetére, majd felpattan, összehajtogatja a pokrócot, ölbe veszi kevés motyóját és beljebb sétál a fák között. Beljebb, mint eddig bármikor, a korábban sosem látott patakig, ahol különös látvány fogadja. A fakó tündér egészen megkapó látványt nyújt ebben a megvilágításban.*
- Szervusz!* szólítja meg, mielőtt még a másik kapná leskelődésen. Persze, az is lehet, hogy már hallotta érkezését, hiszen a jól öltözött ifjú hölgy nem próbált lopakodni. Kivár a másik miként reagál jelenlétére, mielőtt előhozakodna ötletével.*
* Gyönyörű, az olyan egyszerű halandó számára, mint ő maga szűziesen érintetlen vidéket képzel el maga köré. Ősöreg tölgyfákkal, nehéz levegővel. A fák lombaji közt átszűrődő aranyló napfénnyel, ami megcsillan a fűszálakon pihenő kövér harmatcseppeken. Elgondolkodva összeráncolja a szemöldökét, majd lassan kinyitja a szemét, egyiket a másik után. Felül a pokrócon és körülnéz. Ismerős már-már művinek ható fák és andalgó párocskák látványa fogadja.*
- Hajj.* csalódott sóhaj száll fel ajkáról, miközben visszahanyatlik a földre. Egy ideig dühödten mered a rajzfüzetére, majd felpattan, összehajtogatja a pokrócot, ölbe veszi kevés motyóját és beljebb sétál a fák között. Beljebb, mint eddig bármikor, a korábban sosem látott patakig, ahol különös látvány fogadja. A fakó tündér egészen megkapó látványt nyújt ebben a megvilágításban.*
- Szervusz!* szólítja meg, mielőtt még a másik kapná leskelődésen. Persze, az is lehet, hogy már hallotta érkezését, hiszen a jól öltözött ifjú hölgy nem próbált lopakodni. Kivár a másik miként reagál jelenlétére, mielőtt előhozakodna ötletével.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:00:34
Üzenet elküldve: 2020-05-05 21:00:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*A mai napja sem kecsegtet izgalmakkal, így az útja a tisztás felé vezeti. Ha más nem, hát egy kellemes pancsolással lefoglalja magát.
Ahogy el is ér a smaragdszín fűvel borított területre elégedett szusszanással nyugtázza a kellemes érzést mezítelen talpai alatt.
Léptein gyorsít, ahogy megpillantja a tiszta vizet. Mosolya is szélesedik, amint megpillantja a tiszta vizet. Az idő kellemes, a nap is melegen süt, így gyorsan körbepillant, hátha a víz ezen részén akad még valaki. Szerencsére senkit nem pillant meg, aki előtt pironkodnia kéne, így foltozott kis inget ledobja magáról, majd sietségében jön a nadrág is, végül pőre valójában gázol is a kissé hűvösebb vízbe.
Liba bőrösödve vacog egy ideig, míg teste meg nem szokja a víz hőmérsékletét, majd mikor ez megtörténik elégedett pofival merül is nyakig a vízbe.*
*A mai napja sem kecsegtet izgalmakkal, így az útja a tisztás felé vezeti. Ha más nem, hát egy kellemes pancsolással lefoglalja magát.
Ahogy el is ér a smaragdszín fűvel borított területre elégedett szusszanással nyugtázza a kellemes érzést mezítelen talpai alatt.
Léptein gyorsít, ahogy megpillantja a tiszta vizet. Mosolya is szélesedik, amint megpillantja a tiszta vizet. Az idő kellemes, a nap is melegen süt, így gyorsan körbepillant, hátha a víz ezen részén akad még valaki. Szerencsére senkit nem pillant meg, aki előtt pironkodnia kéne, így foltozott kis inget ledobja magáról, majd sietségében jön a nadrág is, végül pőre valójában gázol is a kissé hűvösebb vízbe.
Liba bőrösödve vacog egy ideig, míg teste meg nem szokja a víz hőmérsékletét, majd mikor ez megtörténik elégedett pofival merül is nyakig a vízbe.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:42:00
Üzenet elküldve: 2020-05-05 17:42:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*A beszélgetés komolyabb, és egyben személyesebb vizekre terelődik. Hát igen, a hosszú élet hol áldás, hol átok. Yath eddig inkább az átok részét tapasztalta, de talán ha jobbra fordul a sora, örülni fog, hogy több éve adatott. mint egy átlagos embernek.*
- Hát igen, a hosszú élet olykor átok is tud lenni. Látni az elmúlást, hogy a barátaink és szeretteink megöregednek mellettünk, amíg mi fiatalkorunk hajnalát éljük át csupán... Elkeserítő és szomorú tud lenni. Persze ha saját fajom körében nőttem volna fel, talán több pozitívumot látnék hosszú éveimben.
*Ahogy szép lassan mindenki meghalt mellette, Yath megtanult nem ragaszkodni és kötődni senkihez. Részben ezért is indult a nagyvilágnak, habár maradhatott volna a kedves falusiak között. De túl sok volt ott a halandó ismerős.
Amikor Drameiloten magához invitálja, szemei lelkesen felcsillannak. Bár nem akar ő senkihez bekontárkodni, azért kényelmes és kellemes lenne első artheniori napjait egy szebb birtokon tölteni, s az elf férfin keresztül megismerkedni néhány helyivel.*
- Ez nagyszerűen hangzik! De természetesen csak akkor, ha tényleg nem zavarok. A kedves húgának sem szándékozom kellemetlen meglepetést okozni.
//Kékvér//
*A beszélgetés komolyabb, és egyben személyesebb vizekre terelődik. Hát igen, a hosszú élet hol áldás, hol átok. Yath eddig inkább az átok részét tapasztalta, de talán ha jobbra fordul a sora, örülni fog, hogy több éve adatott. mint egy átlagos embernek.*
- Hát igen, a hosszú élet olykor átok is tud lenni. Látni az elmúlást, hogy a barátaink és szeretteink megöregednek mellettünk, amíg mi fiatalkorunk hajnalát éljük át csupán... Elkeserítő és szomorú tud lenni. Persze ha saját fajom körében nőttem volna fel, talán több pozitívumot látnék hosszú éveimben.
*Ahogy szép lassan mindenki meghalt mellette, Yath megtanult nem ragaszkodni és kötődni senkihez. Részben ezért is indult a nagyvilágnak, habár maradhatott volna a kedves falusiak között. De túl sok volt ott a halandó ismerős.
Amikor Drameiloten magához invitálja, szemei lelkesen felcsillannak. Bár nem akar ő senkihez bekontárkodni, azért kényelmes és kellemes lenne első artheniori napjait egy szebb birtokon tölteni, s az elf férfin keresztül megismerkedni néhány helyivel.*
- Ez nagyszerűen hangzik! De természetesen csak akkor, ha tényleg nem zavarok. A kedves húgának sem szándékozom kellemetlen meglepetést okozni.
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:47:51
Üzenet elküldve: 2020-05-05 12:47:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szereti hallani a férfi nevetését - mit nem szeret benn? - és most, hogy újra nevetni hallotta, arra jön rá, hogy mennyire szeretné, ha többször hallhatná ezt tőle. Bár nem csupán a nevetés, hanem az is amit mond, ahogyan mondja, Aenae meg azt veszi észre, hogy bárgyú - ő annak gondolja magát - arckifejezéssel hallgatja Cha'yss szavait. A férfi pedig eléri a kívánt hatást velük, Aenae valószínűleg bármit megtenne neki, vagy érte. Jó, szerinte lehetetlen dolgokkal nem próbálkozna, de gond nélkül feladná ezt az egész vashegyi cécót meg az örökösdit, hogy aztán bárónének hívják utána. Kellően naiv és elvarázsolt ahhoz, hogy ne tűnjön fel, hogy éppen egy csapdába sétál bele. De Cha'yss olyan számára, mint a gyertya lángja az éjjeli lepkének, csak ő még nem látja be, hogy ez a hasonlat valójában mennyire is helytálló. A felismerés, a valódi felismerés talán kiábrándító lenne, de az is lehet, hogy cseppet sem zavarná a lányt, hiszen egy olyan férfit kaphat, mint Cha'yss. Egyelőre azonban ilyen és ehhez hasonló gondolatok meg sem fordulnak a fejében, csak halvány mosollyal és pírral az arcán nézi a férfit.*
- Neked.
*Nyögi ki, bár jelenleg nemigen tudja elképzelni azt a körülményt, aminek hatására ez megváltozzon. Amúgy meg még mindig csodálkozik azon, hogy egy olyan férfi, mint Cha'yss, aki minden ujjára találna nálánál sokkal szebb nőket is, pont őt választotta. Bár jól mutatnak egymás mellett, illetve Cha'yss önmagában is annyira jól mutat, hogy elég az kettőjüknek is. Erre a gondolatra felröhint.*
*Szereti hallani a férfi nevetését - mit nem szeret benn? - és most, hogy újra nevetni hallotta, arra jön rá, hogy mennyire szeretné, ha többször hallhatná ezt tőle. Bár nem csupán a nevetés, hanem az is amit mond, ahogyan mondja, Aenae meg azt veszi észre, hogy bárgyú - ő annak gondolja magát - arckifejezéssel hallgatja Cha'yss szavait. A férfi pedig eléri a kívánt hatást velük, Aenae valószínűleg bármit megtenne neki, vagy érte. Jó, szerinte lehetetlen dolgokkal nem próbálkozna, de gond nélkül feladná ezt az egész vashegyi cécót meg az örökösdit, hogy aztán bárónének hívják utána. Kellően naiv és elvarázsolt ahhoz, hogy ne tűnjön fel, hogy éppen egy csapdába sétál bele. De Cha'yss olyan számára, mint a gyertya lángja az éjjeli lepkének, csak ő még nem látja be, hogy ez a hasonlat valójában mennyire is helytálló. A felismerés, a valódi felismerés talán kiábrándító lenne, de az is lehet, hogy cseppet sem zavarná a lányt, hiszen egy olyan férfit kaphat, mint Cha'yss. Egyelőre azonban ilyen és ehhez hasonló gondolatok meg sem fordulnak a fejében, csak halvány mosollyal és pírral az arcán nézi a férfit.*
- Neked.
*Nyögi ki, bár jelenleg nemigen tudja elképzelni azt a körülményt, aminek hatására ez megváltozzon. Amúgy meg még mindig csodálkozik azon, hogy egy olyan férfi, mint Cha'yss, aki minden ujjára találna nálánál sokkal szebb nőket is, pont őt választotta. Bár jól mutatnak egymás mellett, illetve Cha'yss önmagában is annyira jól mutat, hogy elég az kettőjüknek is. Erre a gondolatra felröhint.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 22:38:45
Üzenet elküldve: 2020-05-04 22:38:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Köszönöm, ez jól esik és tőled el is hiszem. *Válaszol Mori kedves szavaira, miszerint ő nem kőszívű. Szerinte sem az, de általában mások tisztje eldönteni, hogy ki milyen, nem sajátja. Ha magáról kell véleményt alkotnia az embernek, előfordul, hogy elfogultan dönt a képességei felől és olykor megeshet, hogy nem is ismer fel olyan hibákat vagy erényeket, amelyek mások számára nyilvánvalóak.*
- Azt mondják, a probléma felismerése a megoldás felé vezető első lépés. *Mosolyog féloldalasan Morira. A félvér lány tudja magáról, hogy idegeskedni szokott, olykor feleslegesen is. De ha próbálkozni fog és tudja, mire számíthat, minden esélye megvan rá, hogy idővel levetkőzze ezt a negatív szokást és csak annyit tartson meg belőle, ami szükséges.
Mori egészen kinyílik aztán, ahogy nekikezd elmondani, hogyan is formálta életét a sebhely. Aztyan figyelmesen hallgatja, nem zökkenti ki, hanem hagyja, hogy a félvér lány annyit áruljon el, amennyit szeretne.
Érdekes és szomorú történet bontakozik ki lelki szemei előtt, amely alatt betekintést nyer Mori múltjába. Az eseménybe, amely talán a leginkább formálta őt és jövőbeli énjét.
Amikor a félvér lány befejezte, hagy egy kis időt, hogy megnyugodjon. Nem lehetett könnyű ezt elmesélni a heges arcúnak.*
- Te megpróbáltál segíteni és ha ti nem vagytok ott, akkor annak a férfinek még annyi esélye sem lett volna. Sajnálom, hogy megsebesültél és ez kihatással volt az életedre és az énedre. *Válaszol halkan.*
- Óvatosnak lenni sosem árt, a magabiztosságért pedig lehet tenni. A többi pedig idő kérdése. *Közhelyes válasz, de a közhelyek nem véletlen alakultak ki. Van igazságalapjuk.*
- Ha igazam is van, csak legfeljebb részben. *Mosolyodik el kedvesen Morira nézve. Nem érez késztetést, hogy a beszélgetés mentén saját hegéről is meséljen. Persze megtehetné, de ez olyan sablonos lépés volna és ki tudja, érdekli-e egyáltalán Morit az ő múltjának sötét története, amelyben a heget szerezte.*
- Szeretnéd tudni, én hogyan szereztem ezt? *Kérdi végighúzva ujját a heg felett. Halványan mosolyog, de a tekintete komoly, de mégis megosztaná a félvér lánnyal múltjának ezt a szegletét.*
- Köszönöm, ez jól esik és tőled el is hiszem. *Válaszol Mori kedves szavaira, miszerint ő nem kőszívű. Szerinte sem az, de általában mások tisztje eldönteni, hogy ki milyen, nem sajátja. Ha magáról kell véleményt alkotnia az embernek, előfordul, hogy elfogultan dönt a képességei felől és olykor megeshet, hogy nem is ismer fel olyan hibákat vagy erényeket, amelyek mások számára nyilvánvalóak.*
- Azt mondják, a probléma felismerése a megoldás felé vezető első lépés. *Mosolyog féloldalasan Morira. A félvér lány tudja magáról, hogy idegeskedni szokott, olykor feleslegesen is. De ha próbálkozni fog és tudja, mire számíthat, minden esélye megvan rá, hogy idővel levetkőzze ezt a negatív szokást és csak annyit tartson meg belőle, ami szükséges.
Mori egészen kinyílik aztán, ahogy nekikezd elmondani, hogyan is formálta életét a sebhely. Aztyan figyelmesen hallgatja, nem zökkenti ki, hanem hagyja, hogy a félvér lány annyit áruljon el, amennyit szeretne.
Érdekes és szomorú történet bontakozik ki lelki szemei előtt, amely alatt betekintést nyer Mori múltjába. Az eseménybe, amely talán a leginkább formálta őt és jövőbeli énjét.
Amikor a félvér lány befejezte, hagy egy kis időt, hogy megnyugodjon. Nem lehetett könnyű ezt elmesélni a heges arcúnak.*
- Te megpróbáltál segíteni és ha ti nem vagytok ott, akkor annak a férfinek még annyi esélye sem lett volna. Sajnálom, hogy megsebesültél és ez kihatással volt az életedre és az énedre. *Válaszol halkan.*
- Óvatosnak lenni sosem árt, a magabiztosságért pedig lehet tenni. A többi pedig idő kérdése. *Közhelyes válasz, de a közhelyek nem véletlen alakultak ki. Van igazságalapjuk.*
- Ha igazam is van, csak legfeljebb részben. *Mosolyodik el kedvesen Morira nézve. Nem érez késztetést, hogy a beszélgetés mentén saját hegéről is meséljen. Persze megtehetné, de ez olyan sablonos lépés volna és ki tudja, érdekli-e egyáltalán Morit az ő múltjának sötét története, amelyben a heget szerezte.*
- Szeretnéd tudni, én hogyan szereztem ezt? *Kérdi végighúzva ujját a heg felett. Halványan mosolyog, de a tekintete komoly, de mégis megosztaná a félvér lánnyal múltjának ezt a szegletét.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:17:51
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:17:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Drameiloten érdeklődve hallgatja a folytatást, azt, hogy végre kiderüljön, miért ilyen bizonytalan a nő. Sejtette, hogy ilyesmi lehetett a dologban, a rövid életű emberek mellett gyakran átok elfnek lenni, ami kegyetlenség, azt tekintve, hogy az embereknek kellene átok legyen életük rövidsége. Szomorú sóhajt a nő osztályrésze, sőt, a nemes férfi kedvesen meg is érinti annak karját, ha nem húzódik el, így fejezve ki együttérzését. *
- Szomorú, és szörnyű dolog az ilyen. Bár én nem tapasztaltam meg ilyen formában, de nagyon sok szeretett alkalmazottamat láttam már eltávozni. Mindig nehéz, amikor egy családtagként kezelt személyzeti tag már túl öreg ahhoz, hogy ellássa a feladatát, és hiába próbálsz megtenni érte mindent, befogadni, látni a szemében, hogy mennyire rosszul esik ez neki. Van, aki el se fogadja, és inkább elmegy, pedig szeretném, ha maradna. * Szomorúan sóhajt ismét, és visszaemlékszik az arcokra, akiktől már el kellett búcsúzzon. *
- De ha tart az egésztől, ha nem szeretne egyből az ismeretlen vízbe ugrani, természetesen megértem. Mit szól ahhoz, ha szervezek egy kis, szűkebb rendezvényt? Ahol megismerheti őket, újra megízlelheti ezt az életet, de csak egy ízelítő lenne az egész, megismerkedne a városi nemességgel. Ha nem szeretne, nem is kell fellépjen, csak belengetjük előttük a dolgot. Ha gondolja, néhány nap alatt el tudom intézni... van hol megszállnia? Mert örömömre szolgálna, ha a birtokomon felajánlhatnék egy szobát. Beragyogná az üres házat a fényessége, és még talán a húgomra is jó hatással lenne egy érettebb, és sokkal jobban nevelt nő társasága. Sajnos belőle hiányzik az a kifinomultság, ami önben megvan.
* Tesz finom ajánlatot, és invitálja meg magához a nőt. Kedvesen mosolyogva igyekszik elkapni a pillantását, és mélyen a szemébe nézni beszéd közben. *
//Kékvér//
* Drameiloten érdeklődve hallgatja a folytatást, azt, hogy végre kiderüljön, miért ilyen bizonytalan a nő. Sejtette, hogy ilyesmi lehetett a dologban, a rövid életű emberek mellett gyakran átok elfnek lenni, ami kegyetlenség, azt tekintve, hogy az embereknek kellene átok legyen életük rövidsége. Szomorú sóhajt a nő osztályrésze, sőt, a nemes férfi kedvesen meg is érinti annak karját, ha nem húzódik el, így fejezve ki együttérzését. *
- Szomorú, és szörnyű dolog az ilyen. Bár én nem tapasztaltam meg ilyen formában, de nagyon sok szeretett alkalmazottamat láttam már eltávozni. Mindig nehéz, amikor egy családtagként kezelt személyzeti tag már túl öreg ahhoz, hogy ellássa a feladatát, és hiába próbálsz megtenni érte mindent, befogadni, látni a szemében, hogy mennyire rosszul esik ez neki. Van, aki el se fogadja, és inkább elmegy, pedig szeretném, ha maradna. * Szomorúan sóhajt ismét, és visszaemlékszik az arcokra, akiktől már el kellett búcsúzzon. *
- De ha tart az egésztől, ha nem szeretne egyből az ismeretlen vízbe ugrani, természetesen megértem. Mit szól ahhoz, ha szervezek egy kis, szűkebb rendezvényt? Ahol megismerheti őket, újra megízlelheti ezt az életet, de csak egy ízelítő lenne az egész, megismerkedne a városi nemességgel. Ha nem szeretne, nem is kell fellépjen, csak belengetjük előttük a dolgot. Ha gondolja, néhány nap alatt el tudom intézni... van hol megszállnia? Mert örömömre szolgálna, ha a birtokomon felajánlhatnék egy szobát. Beragyogná az üres házat a fényessége, és még talán a húgomra is jó hatással lenne egy érettebb, és sokkal jobban nevelt nő társasága. Sajnos belőle hiányzik az a kifinomultság, ami önben megvan.
* Tesz finom ajánlatot, és invitálja meg magához a nőt. Kedvesen mosolyogva igyekszik elkapni a pillantását, és mélyen a szemébe nézni beszéd közben. *
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 18:42:12
Üzenet elküldve: 2020-05-04 18:42:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Továbbra is leplezetlenül tetszik neki az elf álmodozása jövőjét illetően, s nagyon el akarja hinni, hogy lehetséges. Annak is tűnik, egyre inkább, főleg, hogy a férfi elf nemesekről beszél, nem pedig emberekről. Mert ugye előző életében ez okozta a fő problémát. Van egy kevés különbség a két faj életéveiben.
Bár érzi, hogy a férfi nem vár választ vagy magyarázatot, úgy érzi, tartozik neki eggyel, legalább egy röviddel.*
- Tudja...
*Kezdi kissé bizonytalanul, mert talán az elf az első, akinek elmeséli ezt a történetet. Akikkel eddig találkozott, azokat kevésbé érdekelte a története, vándorlása miértje, tehetsége vagy jövője, leginkább csak testi bájai miatt figyeltek fel rá. És csak a következő hajnalig terveztek vele közös jövőt.*
- Nemesek pártfogásában nőttem fel, egy nagyon szép és kedves helyen, nagy birtokkal. De emberek neveltek, így gondolom már sejti is a történet végét. A szemem láttára öregedtek meg a legjobb barátaim, a nőt, aki befogadott, pedig a végsőkig gondoztam halálos ágyán. És még bőven kamasz voltam, amikor ráeszméltem, hogy egyedül maradtam. Ezért nehéz hinnem ilyen szép ígéretekben.
*Hangjából beletörődött szomorúság cseng, s ajkai is keserű mosolyra húzódnak.*
- De amit Ön mond... Úgy érzem, abban talán újra tudnék hinni. Csak nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e visszacsöppennem a régi kerékvágásba.
//Kékvér//
*Továbbra is leplezetlenül tetszik neki az elf álmodozása jövőjét illetően, s nagyon el akarja hinni, hogy lehetséges. Annak is tűnik, egyre inkább, főleg, hogy a férfi elf nemesekről beszél, nem pedig emberekről. Mert ugye előző életében ez okozta a fő problémát. Van egy kevés különbség a két faj életéveiben.
Bár érzi, hogy a férfi nem vár választ vagy magyarázatot, úgy érzi, tartozik neki eggyel, legalább egy röviddel.*
- Tudja...
*Kezdi kissé bizonytalanul, mert talán az elf az első, akinek elmeséli ezt a történetet. Akikkel eddig találkozott, azokat kevésbé érdekelte a története, vándorlása miértje, tehetsége vagy jövője, leginkább csak testi bájai miatt figyeltek fel rá. És csak a következő hajnalig terveztek vele közös jövőt.*
- Nemesek pártfogásában nőttem fel, egy nagyon szép és kedves helyen, nagy birtokkal. De emberek neveltek, így gondolom már sejti is a történet végét. A szemem láttára öregedtek meg a legjobb barátaim, a nőt, aki befogadott, pedig a végsőkig gondoztam halálos ágyán. És még bőven kamasz voltam, amikor ráeszméltem, hogy egyedül maradtam. Ezért nehéz hinnem ilyen szép ígéretekben.
*Hangjából beletörődött szomorúság cseng, s ajkai is keserű mosolyra húzódnak.*
- De amit Ön mond... Úgy érzem, abban talán újra tudnék hinni. Csak nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e visszacsöppennem a régi kerékvágásba.
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 14:18:42
Üzenet elküldve: 2020-05-04 14:18:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* A célból látogatott el a tisztásra, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Olyan sok érzés kavarog benne a fogadóban tett látogatása óta. Tele volt lelkesedéssel és elhatározottsággal, amikor eljött onnan. Az izgatottságtól szinte aludni sem bírt akkor éjjel. A reggel viszont bizonytalanságot és zavart hozott magával.*
~ Mit? Hogyan?~
* Nem tudta eldönteni mitévő legyen, mi a következő lépés és merre vezet. A szokásos napi rutinjába menekült a bizonytalanság helyett. Felvett egyet a tucatnyi csinos ruhája közül. A haját szépen megfésülte, apró szitakötő formájú csattal díszítette. Miután kicsinosította magát és megreggelizett elhozatta magát a tisztásra.*
* Ott pokrócot terít a földre és elhelyezkedik rajta. Sötétzöldre színezett bőrkötéses füzetét ölébe veszi, hogy fehér lapjaira szénceruzájával megörökítse az elé táruló látványt. Legalább is ez a terv, a ceruza hegye azonban nem kopik. Félreteszi a füzetet, elheveredik. Lehunyja a szemét és élvezi, ahogy a napsugarak csiklandozzák az arcát. Elképzeli, ahogy a nap melege felmelegíti a kezét, míg az fehér fényben izzani nem kezd, majd ez az izzás ujjai hegyétől elkezd terjedni egész testében. Érzi ahogy a bőre felmelegszik, csupán gondolatai erejének köszönhetően. A valóságban persze csak egy csukott szemű lányt lát magányosan feküdni, aki erre téved. Semmi rendkívüli, ha a légzése nem lenne olyan egyenetlen, azt hihetnék éppen alszik.*
~ Mit? Hogyan?~
* Nem tudta eldönteni mitévő legyen, mi a következő lépés és merre vezet. A szokásos napi rutinjába menekült a bizonytalanság helyett. Felvett egyet a tucatnyi csinos ruhája közül. A haját szépen megfésülte, apró szitakötő formájú csattal díszítette. Miután kicsinosította magát és megreggelizett elhozatta magát a tisztásra.*
* Ott pokrócot terít a földre és elhelyezkedik rajta. Sötétzöldre színezett bőrkötéses füzetét ölébe veszi, hogy fehér lapjaira szénceruzájával megörökítse az elé táruló látványt. Legalább is ez a terv, a ceruza hegye azonban nem kopik. Félreteszi a füzetet, elheveredik. Lehunyja a szemét és élvezi, ahogy a napsugarak csiklandozzák az arcát. Elképzeli, ahogy a nap melege felmelegíti a kezét, míg az fehér fényben izzani nem kezd, majd ez az izzás ujjai hegyétől elkezd terjedni egész testében. Érzi ahogy a bőre felmelegszik, csupán gondolatai erejének köszönhetően. A valóságban persze csak egy csukott szemű lányt lát magányosan feküdni, aki erre téved. Semmi rendkívüli, ha a légzése nem lenne olyan egyenetlen, azt hihetnék éppen alszik.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:50:45
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:50:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az öreg tündér lassú tempójába elérkezik a tisztáshoz. Itt már úgy meg kellene állnia szuszogni egy sort mert hát öreg. Lehemperedik egy padra, hogy kifújja az elhasznált levegőt. Valami öreg fa vet rá árnyékot. Legalább a nap nem süt a szemébe. Valamennyi időt eltölt itt a mezős erdőben mielőtt felkerekedne. Kiszuszogja magát és feltápászkodik a padról. Papás léptekkel a bot társára támaszkodva elindul haza MilOchassba. Várja már az erdei háza a kilátással és a karos székkel. Majdnem olyan jó a kilátás mint itt a tisztáson. A levegő még jobb is bár ez se kutya. Búcsút int a városnak és az apó alakja eltűnik az erdő szélénél.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 11:13:28
Üzenet elküldve: 2020-05-04 11:13:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Úgy akkor hagyd meg nekem, és én meg azt mondom nem vagy kőszívű. *viszonozza a mosolyt. Aztán nem kötelező nyugodtnak lennie, de hát az lenne az ideális. A konyhában amúgy is hamar elkapja az idegeskedés, hogy minden jól megy-e, meg mennyire csúszik el. De az élet többi részét talán lazíthatna, na persze nem a gyógyítás felől.*
- Jó tanács. Nem kéne mindig mindenen idegeskednem. Elég lenne, csak azokon, amiken amúgy is idegeskednek. A gyógyítás és a konyha elég lenne ez a kettő nem? * nem tudja, hogy látja Aztyan, de ő így érzi. Felsóhajt, a hit kérdése. Igen talán mondania sem kell, hogy ott rendült meg a hite, amikor a hegét szerezte. Nem az istenekben, hanem magában is. Nem volt utána olyan magabiztos, mint előtte.*
- Próbálkozom, majd idővel biztos sikerül. *mondja, habár azért nem most volt ez a baleset.*
- Nekem ez nem a sorsomat formálta, hanem engem. És rossz irányba. Ha ez nem történik meg, akkor most határozottabb és bátrabb lennék. Azért elképzelhető, hogy abban az esetben nem a Kalmárban kötök ki, hanem valahol máshol. De ki tudja, főzni előtte is szerettem. * aztán lehet, nem érti így jól Aztyan, hogy mire gondol pontosan, vagy, hogy érti.*
- Csak hogy értsd, elmondom, hogy történt. * vesz egy mély levegőt.*
- Akárhogy is látszik ez egy baleset volt. A közeli faluban voltunk és a betegeket és az időseket ellenőriztük, akik nem tudtak eljönni anyához. Eléggé sok mindent megtanultam addigra a gyógyításból, és nagyon sok mindenben már egyedül hagyott anya. Így az egyik háznál külön váltunk, akkor ez a férfi nagyon nagy sérülésekkel, fájdalmakkal lovon jött. Valami, vagy valakik nagyon csúnyán helyben hagyták. Az idős nő házától elkanyarodtam, hogy segítek neki, míg anya utánam jön. Tudod, ilyenkor minden perc számít. Csak hogy a férfi nem volt tudatánál, és támadónak hitt engem, aztán felém csapott a tőrjével. Szóval nem hibáztatom, óvatosabbnak körültekintőbbnek kellett volna lennem, vagy megvárni anyámat. * ér véget a történettel.*
- Sőt az a szomorú, hogy este meg is halt, így eléggé rosszul éreztem magam, hogy ha körültekintőbb vagyok, akkor lehet, élne. De így a helyzetet látva anyám engem látott el előbb, és nem a férfit. Ez nagyon sok időveszteség volt neki. Sok vért vesztett, és nem lehetett megmenteni. *azt már nem teszi hozzá, hogy sokáig magát hibáztatta ezért, mire anyja a szokásos stílusával kigyomlálta belőle ezt az bűntudatot.*
- Mindenesetre megtanultam, hogy óvatosabb legyek, ami bizonyos szinten vezetett ehhez a nem hiszek magamban eléggé érzéshez is. *vállat von, persze meg lehet, mégiscsak igaza van Aztyannak. Sosem volt úgy rossz beszélnie erről, ahogy mások hiszik, és anyjának hála már semmiféle kellemetlen érzés nem kerülgeti, ha szóba kerül. Viszont még ezek után sem kérdezne rá Aztyan sebhelyére, hacsak a férfi nem akarja.*
- Aztán lehet, mégiscsak igazad van, nem tudom. *ismét egy vállvonás. Úgy sejti a férfi tudja, hogy a sorsdöntésre gondolhat. Így elmondva eléggé olyannak tűnik ez Morinak is.*
- Úgy akkor hagyd meg nekem, és én meg azt mondom nem vagy kőszívű. *viszonozza a mosolyt. Aztán nem kötelező nyugodtnak lennie, de hát az lenne az ideális. A konyhában amúgy is hamar elkapja az idegeskedés, hogy minden jól megy-e, meg mennyire csúszik el. De az élet többi részét talán lazíthatna, na persze nem a gyógyítás felől.*
- Jó tanács. Nem kéne mindig mindenen idegeskednem. Elég lenne, csak azokon, amiken amúgy is idegeskednek. A gyógyítás és a konyha elég lenne ez a kettő nem? * nem tudja, hogy látja Aztyan, de ő így érzi. Felsóhajt, a hit kérdése. Igen talán mondania sem kell, hogy ott rendült meg a hite, amikor a hegét szerezte. Nem az istenekben, hanem magában is. Nem volt utána olyan magabiztos, mint előtte.*
- Próbálkozom, majd idővel biztos sikerül. *mondja, habár azért nem most volt ez a baleset.*
- Nekem ez nem a sorsomat formálta, hanem engem. És rossz irányba. Ha ez nem történik meg, akkor most határozottabb és bátrabb lennék. Azért elképzelhető, hogy abban az esetben nem a Kalmárban kötök ki, hanem valahol máshol. De ki tudja, főzni előtte is szerettem. * aztán lehet, nem érti így jól Aztyan, hogy mire gondol pontosan, vagy, hogy érti.*
- Csak hogy értsd, elmondom, hogy történt. * vesz egy mély levegőt.*
- Akárhogy is látszik ez egy baleset volt. A közeli faluban voltunk és a betegeket és az időseket ellenőriztük, akik nem tudtak eljönni anyához. Eléggé sok mindent megtanultam addigra a gyógyításból, és nagyon sok mindenben már egyedül hagyott anya. Így az egyik háznál külön váltunk, akkor ez a férfi nagyon nagy sérülésekkel, fájdalmakkal lovon jött. Valami, vagy valakik nagyon csúnyán helyben hagyták. Az idős nő házától elkanyarodtam, hogy segítek neki, míg anya utánam jön. Tudod, ilyenkor minden perc számít. Csak hogy a férfi nem volt tudatánál, és támadónak hitt engem, aztán felém csapott a tőrjével. Szóval nem hibáztatom, óvatosabbnak körültekintőbbnek kellett volna lennem, vagy megvárni anyámat. * ér véget a történettel.*
- Sőt az a szomorú, hogy este meg is halt, így eléggé rosszul éreztem magam, hogy ha körültekintőbb vagyok, akkor lehet, élne. De így a helyzetet látva anyám engem látott el előbb, és nem a férfit. Ez nagyon sok időveszteség volt neki. Sok vért vesztett, és nem lehetett megmenteni. *azt már nem teszi hozzá, hogy sokáig magát hibáztatta ezért, mire anyja a szokásos stílusával kigyomlálta belőle ezt az bűntudatot.*
- Mindenesetre megtanultam, hogy óvatosabb legyek, ami bizonyos szinten vezetett ehhez a nem hiszek magamban eléggé érzéshez is. *vállat von, persze meg lehet, mégiscsak igaza van Aztyannak. Sosem volt úgy rossz beszélnie erről, ahogy mások hiszik, és anyjának hála már semmiféle kellemetlen érzés nem kerülgeti, ha szóba kerül. Viszont még ezek után sem kérdezne rá Aztyan sebhelyére, hacsak a férfi nem akarja.*
- Aztán lehet, mégiscsak igazad van, nem tudom. *ismét egy vállvonás. Úgy sejti a férfi tudja, hogy a sorsdöntésre gondolhat. Így elmondva eléggé olyannak tűnik ez Morinak is.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 07:13:59
Üzenet elküldve: 2020-05-04 07:13:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásra érve tovább tartja az erőltetett menetet. Majd a kaszárnyában pihenhet eleget, és talán többet is mint akarna. Siet mintha az élete múlna rajta. Igaz már nem rágja a félelem, de attól még szíve gyorsabban dobog a szokásosnál. Ha Jenari látná, bizonyára meglepett elégtétellel tapasztalná Keny szorult helyzetét. A megrémült sötételf lassan átszeli a várost.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-03 15:36:10
Üzenet elküldve: 2020-05-03 15:36:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ki a földről, be a földre így csinálja mindenki.
*Énekelget magában, fütyörészget unalmában, jobb dolga, ha keresné sem akadna igazából. Itt már lassítja az állatot, nem akarja zavarani a hely szépségét és nyugalmát holmi szamárbőgéssel, és a kacatok zörgésével. Mondjuk az nyomósabb indok, hogy az állat már kezd kifulladni, víz kell neki, hamar. De már lassan beérnek a városba a a szép liget ölelésében. ~Vajon mikor lesz az az ünnepség? Remélem nem kell részt vegyek rajta, csak kifizetnek azt mehetek a dolgomra. Bár azt a Zammiriát szívesen elvinném egy körre, azt mondják a feketéknek finomabb a húsuk.~*
-Ki a földről, be a földre így csinálja mindenki.
*Énekelget magában, fütyörészget unalmában, jobb dolga, ha keresné sem akadna igazából. Itt már lassítja az állatot, nem akarja zavarani a hely szépségét és nyugalmát holmi szamárbőgéssel, és a kacatok zörgésével. Mondjuk az nyomósabb indok, hogy az állat már kezd kifulladni, víz kell neki, hamar. De már lassan beérnek a városba a a szép liget ölelésében. ~Vajon mikor lesz az az ünnepség? Remélem nem kell részt vegyek rajta, csak kifizetnek azt mehetek a dolgomra. Bár azt a Zammiriát szívesen elvinném egy körre, azt mondják a feketéknek finomabb a húsuk.~*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-03 11:31:06
Üzenet elküldve: 2020-05-03 11:31:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kitalált gyermeknevekről egy árnyalatnyival kellemetlenebb témaként vetődik fel Aeane városban tartózkodásával kapcsolatban. De ez a hangyányi kellemetlenség kámforként illan el, amikor a lány Denjaart parodizálja. A performansz tökéletesen felismerhető, a hangutánzás pokolian jó, így eltéveszthetetlen, ki is a paródia alanya.
Az igric őszinte elismeréssel nevet fel az előadáson és elképzeli Denjaar arcát, ha mindezt hallaná. Minden bizonnyal mindent megérne.
Amikor aztán rövid csend áll be a beszélgetésben és belenéz Aenae topázsárga szemeibe, valami olyat lát benne talán, amelyet meglehet, eddig is, ám most mégis más fényekkel megfestve.
A halk szavakkal kiejtett kérdésre előbb nagyon halvány, beletörődő mosollyal elmosolyodik. Lesüti saját sárga tekintetét, mielőtt belenézne újra a lány szemeibe. Kivár kicsit, fürkészi azokat a drágakőként csillogó szemeket.*
- Minden pillanattal, amit veled töltök gazdagabb és gazdagabb leszek. És ez a gazdagság többet ér, mint bármilyen arany, amit valaha is birtokolhatok.
*Természetesen tudja, hogy mit és hogyan mondjon, hogy még mélyebbre lökje a lányt, hogy még szorosabbra vonja a köztük feszülő láncot, amellyel az akarata alá hatja. Lélekben megtorpan, hisz már mindent megkapott tőle, sőt, talán többet is, hisz benne is mocorog valami érzésféle, amelyet leginkább a szerelem kifejezéssel tudna definiálni, most mégis mindinkább bábbá kívánja alázni a lányt szépen megszerkesztett szavaival. De hát önmagát nem tudja és nem is akarja meghazudtolni és a biztosíték sosem árt. A szerelem elmúlik, látta már elégszer, hogyan ábrándul ki az egyik a másikból, de amit az utókorra hagy, azt senki sem veheti már el tőle.
Lesüti a tekintetét, mert hát ő is ember, bár sokan ezt kétséggel fogadnák. Kívülről úgy tűnhet, hogy saját, őszinte szavai okozzák zavarát, pedig csak a saját démona ráz kezet vele, miközben ő Aenae kezét simogatja gyengéd érintéssel.*
- Helyes. Örülök, hogy ezt mondod. De ugye nekem szólsz először, mikor ez az állapot megváltozik? *Mosolya kaján, ahogy egy az egyben leképezi a lány korábbi szavait, hogy ugyanúgy tálalja elé.*
*A kitalált gyermeknevekről egy árnyalatnyival kellemetlenebb témaként vetődik fel Aeane városban tartózkodásával kapcsolatban. De ez a hangyányi kellemetlenség kámforként illan el, amikor a lány Denjaart parodizálja. A performansz tökéletesen felismerhető, a hangutánzás pokolian jó, így eltéveszthetetlen, ki is a paródia alanya.
Az igric őszinte elismeréssel nevet fel az előadáson és elképzeli Denjaar arcát, ha mindezt hallaná. Minden bizonnyal mindent megérne.
Amikor aztán rövid csend áll be a beszélgetésben és belenéz Aenae topázsárga szemeibe, valami olyat lát benne talán, amelyet meglehet, eddig is, ám most mégis más fényekkel megfestve.
A halk szavakkal kiejtett kérdésre előbb nagyon halvány, beletörődő mosollyal elmosolyodik. Lesüti saját sárga tekintetét, mielőtt belenézne újra a lány szemeibe. Kivár kicsit, fürkészi azokat a drágakőként csillogó szemeket.*
- Minden pillanattal, amit veled töltök gazdagabb és gazdagabb leszek. És ez a gazdagság többet ér, mint bármilyen arany, amit valaha is birtokolhatok.
*Természetesen tudja, hogy mit és hogyan mondjon, hogy még mélyebbre lökje a lányt, hogy még szorosabbra vonja a köztük feszülő láncot, amellyel az akarata alá hatja. Lélekben megtorpan, hisz már mindent megkapott tőle, sőt, talán többet is, hisz benne is mocorog valami érzésféle, amelyet leginkább a szerelem kifejezéssel tudna definiálni, most mégis mindinkább bábbá kívánja alázni a lányt szépen megszerkesztett szavaival. De hát önmagát nem tudja és nem is akarja meghazudtolni és a biztosíték sosem árt. A szerelem elmúlik, látta már elégszer, hogyan ábrándul ki az egyik a másikból, de amit az utókorra hagy, azt senki sem veheti már el tőle.
Lesüti a tekintetét, mert hát ő is ember, bár sokan ezt kétséggel fogadnák. Kívülről úgy tűnhet, hogy saját, őszinte szavai okozzák zavarát, pedig csak a saját démona ráz kezet vele, miközben ő Aenae kezét simogatja gyengéd érintéssel.*
- Helyes. Örülök, hogy ezt mondod. De ugye nekem szólsz először, mikor ez az állapot megváltozik? *Mosolya kaján, ahogy egy az egyben leképezi a lány korábbi szavait, hogy ugyanúgy tálalja elé.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 19:19:23
Üzenet elküldve: 2020-05-01 19:19:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint, viszont már ki is megy a fejéből az egész, amire képzeletbeli legyintéssel reagál.*
- Persze, hogy nem kötelező, a meglévőt sem akarnám, de valaki mindig felemlegeti, vagy utal rá. "Biztonsági kockázatot jelent az itt tartózkodása."
*Hangját elmélyíti, persze nem tudja tökéletesen leutánozni Denjaart, de azért felismerhető, hogy őt próbálja parodizálni. Denjaar kimért és olyan merev, mint a tavalyi, avas szalonnabőr, ezért aztán parodizálni is viszonylag könnyű, illetve Aenae úgy ítéli meg, hogy könnyű és ha Cha'yss nem is, de ő mindenesetre jól szórakozik ezen.
Mosolyogva nézi, ahogy Cha'yss megcsókolja a kezét és érzi, hogy a vér az arcába szökik. Maga sem tudná megmondani, hogy miért történik ez, hiszen a férfi semmi "olyat" nem csinál. Egyszerűen csak nézi a férfit és ebben a percben tudja, hogy végképp elveszett. Ellenállásának utolsó bástyái is leomlanak, vele akar lenni és még az sem zavarná, ha báróné néven illetnék. Ezt persze nem mondja ki, Cha'yss még a végén elbízná magát. Nehezen tud csak megszólalni, nagyon halkan beszél, kicsit attól fél, hogy egy hangos szó kipukkasztaná ezt a tökéletes pillanatot, mint holmi szappanbuborékot.*
- Helyes. Örülök, hogy ezt mondod. De ugye nekem szólsz először, mikor ez az állapot megváltozik?
*Aenae örökké bizonytalan, ez a pillanat sem lehet kivétel, legalább "legálisan" pironkodhat emiatt.*
- Én is tökéletesen elégedett vagyok, báró uram.
*Bólint, viszont már ki is megy a fejéből az egész, amire képzeletbeli legyintéssel reagál.*
- Persze, hogy nem kötelező, a meglévőt sem akarnám, de valaki mindig felemlegeti, vagy utal rá. "Biztonsági kockázatot jelent az itt tartózkodása."
*Hangját elmélyíti, persze nem tudja tökéletesen leutánozni Denjaart, de azért felismerhető, hogy őt próbálja parodizálni. Denjaar kimért és olyan merev, mint a tavalyi, avas szalonnabőr, ezért aztán parodizálni is viszonylag könnyű, illetve Aenae úgy ítéli meg, hogy könnyű és ha Cha'yss nem is, de ő mindenesetre jól szórakozik ezen.
Mosolyogva nézi, ahogy Cha'yss megcsókolja a kezét és érzi, hogy a vér az arcába szökik. Maga sem tudná megmondani, hogy miért történik ez, hiszen a férfi semmi "olyat" nem csinál. Egyszerűen csak nézi a férfit és ebben a percben tudja, hogy végképp elveszett. Ellenállásának utolsó bástyái is leomlanak, vele akar lenni és még az sem zavarná, ha báróné néven illetnék. Ezt persze nem mondja ki, Cha'yss még a végén elbízná magát. Nehezen tud csak megszólalni, nagyon halkan beszél, kicsit attól fél, hogy egy hangos szó kipukkasztaná ezt a tökéletes pillanatot, mint holmi szappanbuborékot.*
- Helyes. Örülök, hogy ezt mondod. De ugye nekem szólsz először, mikor ez az állapot megváltozik?
*Aenae örökké bizonytalan, ez a pillanat sem lehet kivétel, legalább "legálisan" pironkodhat emiatt.*
- Én is tökéletesen elégedett vagyok, báró uram.
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:02:55
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Úgy tűnik, hogy az ajánlata több mint kecsegtető, aminek természetesen örül a férfi. Az ilyen ajánlatok könnyen jönnek, mert nem okoznak neki fáradtságot, vagy bonyodalmat. Már reménykedik, hogy ezen az úton elindulhatnak, de álmai hamar összetörnek, ahogy Yathlanae visszaszáll a földre az álmodozás helyett. Nem mutatja, hogy zavarná a dolog, vagy bosszantaná az eset. *
- Nem tudom, hogy miért érhet véget egy ilyen élet. * Kezdi óvatosan, de egyelőre nem vár választ, inkább folytatja is. * Persze nem akarok túl indiszkrét lenni, és mások múltjában vájkálni. Ellenben azt meg tudom ígérni, hogy egy ilyen szépséges énekhang lenyűgözné a legtöbb nemesi társamat, akit nem, azokat pedig az előadó személye nyűgözné le. Nem látom, hogy miként érhetne véget egy ilyen dolog, amennyiben maga nem vetne véget neki. És ha véget is érne, elég ismeretséget, és kapcsolatot tudhatna magáénak, amivel bizonyosan könnyebben boldogulna a továbbiakban, az életben. Hiszen ilyen előkelő modorral bizonyára megfelelő neveltetést kapott, és így tudja is, hogy mennyire előnyös lehet, ha a városban minden nemes ismeri a nevét. Az egyetlen hátrány, amire gondolni tudok * nevet fel kicsit zavartan * az a nemesi asszonyok féltékenysége. De nem hiszem, hogy ez olyan dolog lenne, amit ne tudna kezelni, kedves.
* Kíváncsian várja a választ, elhallgat, és figyel a másikra, érdekli az, hogy szavai milyen reakciót váltanak ki. *
//Kékvér//
* Úgy tűnik, hogy az ajánlata több mint kecsegtető, aminek természetesen örül a férfi. Az ilyen ajánlatok könnyen jönnek, mert nem okoznak neki fáradtságot, vagy bonyodalmat. Már reménykedik, hogy ezen az úton elindulhatnak, de álmai hamar összetörnek, ahogy Yathlanae visszaszáll a földre az álmodozás helyett. Nem mutatja, hogy zavarná a dolog, vagy bosszantaná az eset. *
- Nem tudom, hogy miért érhet véget egy ilyen élet. * Kezdi óvatosan, de egyelőre nem vár választ, inkább folytatja is. * Persze nem akarok túl indiszkrét lenni, és mások múltjában vájkálni. Ellenben azt meg tudom ígérni, hogy egy ilyen szépséges énekhang lenyűgözné a legtöbb nemesi társamat, akit nem, azokat pedig az előadó személye nyűgözné le. Nem látom, hogy miként érhetne véget egy ilyen dolog, amennyiben maga nem vetne véget neki. És ha véget is érne, elég ismeretséget, és kapcsolatot tudhatna magáénak, amivel bizonyosan könnyebben boldogulna a továbbiakban, az életben. Hiszen ilyen előkelő modorral bizonyára megfelelő neveltetést kapott, és így tudja is, hogy mennyire előnyös lehet, ha a városban minden nemes ismeri a nevét. Az egyetlen hátrány, amire gondolni tudok * nevet fel kicsit zavartan * az a nemesi asszonyok féltékenysége. De nem hiszem, hogy ez olyan dolog lenne, amit ne tudna kezelni, kedves.
* Kíváncsian várja a választ, elhallgat, és figyel a másikra, érdekli az, hogy szavai milyen reakciót váltanak ki. *
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:31:39
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:31:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Egyre lelkesebben csillogó szemekkel hallgatja a férfi szavait, s ahogy az kijelenti, hogy esetleg be tudná mutatni Arthenior nemességének, ezernyi gondolata kel máris szárnyra, elképzelve a jövőjét.
Talán tényleg lehet olyan élete, amilyen régen volt, talán ez most egy új lehetőség, amellyel élnie kell. Mintha hirtelen kinyílna előtte a világ, pusztán azért, mert jókor volt jó helyen, és pont a megfelelő személlyel találkozott.*
- Ó, mindez annyira csodálatosan hangzik.
*Lelkesedik, s már maga elé is képzeli a szép, ünnepi díszbe öltöztetett báltermet, az izgatott vendégsereget, s magát, ahogy szép ruhában kivonul, a gyertyák fényében zengő énekre nyitja a száját. És mindenki tapsolna. Aztán körbejár, el-eltársalogva az elragadtatott vendégek között, koccintva mindenkivel. Yathlanae művésznő. Milyen szépen is csengene. Talán túl szép is ez az egész ahhoz, hogy ilyen egyszerűen valóra váljon.*
- Tudja, az előző életem is hasonló volt.
*Feleli kicsit elkomorulva, szomorúan csillogó szemekkel.*
- És annak is vége lett. Nem tudom, képes lennék-e hinni még egy ilyen élet ígéretének.
*Azért kerekedett fel, hogy ismét megtalálja magát, helyét a nagyvilágban. Épp ezért ő maga sem hiszi el, hogy képes ilyen elutasítóan reagálni egy ilyen ajánlatra. Hiszen ez egy nagy lehetőség, örülnie kéne, teljes szívéből. De mintha valami elveszett volna belőle. Nem lelkes kisgyermek már, aki álmokat kerget.*
//Kékvér//
*Egyre lelkesebben csillogó szemekkel hallgatja a férfi szavait, s ahogy az kijelenti, hogy esetleg be tudná mutatni Arthenior nemességének, ezernyi gondolata kel máris szárnyra, elképzelve a jövőjét.
Talán tényleg lehet olyan élete, amilyen régen volt, talán ez most egy új lehetőség, amellyel élnie kell. Mintha hirtelen kinyílna előtte a világ, pusztán azért, mert jókor volt jó helyen, és pont a megfelelő személlyel találkozott.*
- Ó, mindez annyira csodálatosan hangzik.
*Lelkesedik, s már maga elé is képzeli a szép, ünnepi díszbe öltöztetett báltermet, az izgatott vendégsereget, s magát, ahogy szép ruhában kivonul, a gyertyák fényében zengő énekre nyitja a száját. És mindenki tapsolna. Aztán körbejár, el-eltársalogva az elragadtatott vendégek között, koccintva mindenkivel. Yathlanae művésznő. Milyen szépen is csengene. Talán túl szép is ez az egész ahhoz, hogy ilyen egyszerűen valóra váljon.*
- Tudja, az előző életem is hasonló volt.
*Feleli kicsit elkomorulva, szomorúan csillogó szemekkel.*
- És annak is vége lett. Nem tudom, képes lennék-e hinni még egy ilyen élet ígéretének.
*Azért kerekedett fel, hogy ismét megtalálja magát, helyét a nagyvilágban. Épp ezért ő maga sem hiszi el, hogy képes ilyen elutasítóan reagálni egy ilyen ajánlatra. Hiszen ez egy nagy lehetőség, örülnie kéne, teljes szívéből. De mintha valami elveszett volna belőle. Nem lelkes kisgyermek már, aki álmokat kerget.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176