//Hófesztivál//
//Dynti, En//
*A vörös felvetésén elgondolkozik. S hogy ennek nyomatékot is adjon, állát vakargatja, majd ajkát jobbra-balra mozgatja.*
- Voltam már Ilden, Zaro, Mahazak, azt hiszem Bloaron is. Bár igyekeztem rövid, s könnyen megjegyezhető neveket használni, ezek voltak a leg… általánosabb nevek, amiken bemutatkoztam. Abba a barbár vityillóba is ki kéne találni valamit, mert ha nem jön össze az üzlet, s valamiért nyakamat akarnák venni, akkor ne a rendes nevemen kezdjenek el keresni. Attól meg nem aggódok, hogy kép alapján rám találnak, barbárok ezek, rajzolni sem tudnak.
*Neveti el magát újra. Szemöldök felvonja, hallgatja a másik történetét, az ő elféről. Ezen újra csak elgondolkozik.*
- Végül is volt elég ideje, hogy legalább az ágyba kiképezze magát. Ki tudja, még talán, hozzá fűlik majd a fogam, ha nem lesz hamarosan egy épkézláb férfiember abban a barlangban. Az, az új ember is, aki varázslónak adja ki magát. *Nyújtja ki a nyelvét undorában.* - Ugyanaz a stílus, mint Bájgúnárnak. Tökéletes barátok lesznek egymással.
*Ezt már csak azért is feltételezi, mert bár Vörikével nagyon hasonló nem csak a személyiségük, de a legtöbb tulajdonságuk is, ennek ellenére jól meg is vannak egymás mellett. Legalább annak a tökelütöttnek is lesz egy hímtársa, akivel tökéletesen megértik egymást. Vagy épp nem, s egymás torkának fognak esni. Addig nem is érdekli, amíg őt békén hagyják.
A lány meglepődöttségén, ő is meglepődött nézéssel válaszol. Speciel azért lepődik meg, mert a másik meglepődik őrajta, s a kijelentésén.*
- Szóval azt mondod, hogy te még, sohasem, egyszer, sose volt arra példa, hogy nővel legyél? *Pislog teljes értetlenségében. Erre magától is rájöhetett volna, hiszen azon a bizonyos hajón, mikor a kapitány felkérte őket aznapi ágyasuknak, visszautasították, de a kalóz épp azért, mert már apjaként tisztelte az öreget. Fejét csóválja, csalódottan.* - Hát mégis hol nőttél te fel? Jah, tényleg, majd el felejtettem, kacsalábon forgó kastélyban. *Legyint csupán. A kérdésre nem tud teljes választ adni, csak gondolkozik rajta.* - Mi jó, mi jó, mi jó abban. Mh… Ezt csak akkor tudod, ha már csináltad. De legalább az, mintha egy hímmel csinálnád.
*Kissé sértődött arcot vág, amikor kineveti Vörike azt a feltételezést, hogy ők ketten talán együtt is lehetnének. Ha jobban belegondol, tényleg nevetséges lehetne.*
- A helyében, inkább azt feltételeztem volna, hogy a nővéred vagyok. *Nem tudja, hogy Dynti mennyi idős is valójában, de így látatlanban is, feltételezi, hogy ő az idősebb, ha még nincs is így a valóságban, akkor is rangidősnek tartja magát. Nem tehet róla, hozza, van már ehhez szokva.
A szépen festésre, csak legyint. Bőrét nem adja vásárra, csak ha biztosra megy. Hiszen ez az egyetlen olyan darab, amit mindig magán visel. Ezt nem adja oly olcsón. Esetleg, ha máson látná, hogy mégis mit pingál a vöröske társnője, talán, de csak talán rávenné magát, hogy ennyire megbízzon benne. De ehhez jelenleg kevés az alkohol mértéke, amit most fogyaszt. Bár már fejében némileg kezdi érezni a hatását, de ez még oly távol áll attól, amit valójában szeretne érezni. *
- A húgod? Akitől teljesen elszakadtál, mert megszöktél? Hát reá, igazán várhatnék mit ne mondjak. De azért ezért ne küldj neki levelet, mert még megtalálnak, aztán nyakazhatunk agyba főbe fejvadászokat le. Mondjuk legalább Fejesnek meglenne a kis kollekciója a barlangban, s dísznek sem lehet rossz. No meg pohárnak sem.
*Nevet saját morbid elképzelésén, habár nem áll annyira messze tőle ez a stílus. Még tetszene is neki, ha csupa fejekkel díszítenék ki a barlangot, s csontokból faragnának maguknak tárgyakat. Most érzi csak igazán, hogy mennyire hiányzik a tenger, s Felmar, ahol saját koponyás pohara van. Az első áldozata volt. Mély sóhajt hallat, amin a többiek csodálkozhatnak.*
- Gondolom? *Neveti el magát ismét epésen.* - Tudom. És eridj már a marhaságaiddal. Ti ha naponta hatszor bujtok ágyba sem lesz semmi kínos, ha meg mégis… Legfeljebb berakjuk a koponyagyűjteménye közé. *Von vállat.* - Inkább te, mint ő, s így senkinek sem kell elmenni. Te megtarhatod őt, dísznek, akár poharad is lehet, te meg maradsz velünk.
*Adja elő elméletét, mintha amit mond a világ legtermészetesebb dolga lenne. Ha meguntuk a férfit, vagy épp nem kívánatos körünkbe, akkor egyszerűen csak levágják, mintha egy állat lenne. A másik kettő csodálkozhat ezen, de számára épp ez a természetes. Ám engedve Vörike „akaratának” nem firtjaja tovább a dolgot. Csak már igazán „unalmas”, ahogy kerülgetik egymást, holott mindannyian jól tudják, hogy mi lesz ennek a vége.
Ezért is foglalkozik inkább a másik lánnyal. Hófolyam érdeklődésén nem lepődik meg. Amit kínálnak, az a maguk számára a legjobb megoldás, ami létezhetett. Ha a Vöröskét meg tudta erről győzni, akkor nagy gondja nem lehet a Hófolyammal sem. Látja, hogy szavai célt értek, s ez ördögi mosolyt csal az arcára. Meglehet, hogy a táborban sem lesz majd semmi baj, a tárgyalási tudásával? A fehér hajú szavai megakasztják.*
- Hogy Jó? Azt mondtad, hogy JÓ? *Kel ki magából. Nem tehet róla, az egyetlen dolog, amit szeret ebben a poszfészek világban, az a rum.* - S hogy itóka??? Na jó, felejtsd el, hogy valaha is megkértelek, hogy csatlakozz hozzánk! Ki van… *Majd visszább vesz magából. Hirtelen támadt dühe, lassan csillapul csak.* - Kezdjük előlről. *Ez a mondat meglehet, hogy szlogenjükké válik, a mai nap.* - Ez nem jó, ez egyenesen Isteni, s ez nem itóka, hanem Rum! Ambrózia! Tengerek Istenének ajándéka, bármi más magasztaló jelzőt használható rá, de az itóka kizárt. Nem, nem, nem. *S ezzel lezárva is tekinti a témát.*
- Pénz. *Neveti el magát.* - Túl van az becsülve… *S folytatná mondókáját, ám hirtelen megáll benne. Lassan fordul vörös hajú társnője felé.* - Ugye ezt nem én mondtam? Mondd hogy nem én mondtam, ha igen, azonnal üss le, áss el, dobj a tengerbe!
*Ő, a tolvajok becses táborát gyarapító kalóz, neki lenne túlbecsülve a pénz. Hát ez hallatlan. Az tény, hogy a barlangba nem sok hasznát vesszük, amit megkeresnek is, a Rókában isszák el. Túl sokáig volt már a felszínen, túlontúl sokáig.*
~Ez így nem lesz állapot. Sürgősen vissza kell szerezni azt a hajót, mert ha nem, itten kötöm fel magam.~
*A beszélgetés további részében már nem vesz részt, csak szemeit forgatja olykor-olykor. Nem híve a közelharcnak, főleg nem ha gyakorolni kell. Minden amit tud, azt a hajótéri csatákban szedte magára, s tovább nem is kívánja idejét pazarolni erre. Ha a másik kettő mégis úgy dönt, hogy elmennek „szórakozni”, hát követi őket egykedvűen, miközben szemeit az egyre nagyobb tömegen pásztázza. Szeme akaratlanul is megakad előbb a fekete hajú elfen, majd egy újabb ismerős alakon. Szemöldöke szép ívben kúszik homlokára, ahogy meglátja a Nyurgát.
A lány szavain újra csak elnevet?*
- Néhány? *Kacarászik, hiéna módra.* - Inkább az összes. Férfiak. *Ejti ki, némi éllel, s inkább lenézéssel a hangjában. Szemöldöke újra a magasba szökken, ahogy tovább hallgatja a már kellően ittas társnőjét. Majd ismét sokatmondóan végignéz a lányon.
Arcára van írva, hogy néhány pillanatig elgondolkozik, hogy esetleg letámadná a nőt. A végén csak könnyedén legyint.*
- Áh, ha azok a barbárok között, nincs egy férfi sem, akkor a világnak is lassan vége szakad. Bár nem is tudom, hogy épp ki az, aki nem tud a fejével gondolkozni, bizonyos illetők társaságában.
*Húzza el a száját, s ez pontosan elárulja, hogy mit is gondol, a másik kettő „kapcsolatáról”.*