Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-10 18:44:46
Üzenet elküldve: 2023-01-10 18:44:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Mehetnék//
*Bérelt ló hátán kaptat ki az erdőszéli tisztásra, hogy kicsit megszabaduljon a városi forgatagtól. Szinte idegesíti már, hogy milyen hosszú ideje van egy helyben, holott tudja, hogy ezt szoknia kell. Lassan véget kell vetni az örökös utazásnak, karavánok kíséretének, és meg kell vetnie a lábát egy helyen. Az üzlet megkívánja, hogy a hírek megtalálják, és ne mindig a nyomában haladjanak a következő úti cél felé.
Ha őszinte magához, ennek valamennyire örül is. Fiatal éveit már rég maga mögött tudja, és bármily fájó, a kényelem egyre nagyobb hangsúlyt kap az életében. Már kínozzák az ízületei, ha egy éjszakát a szabad ég alatt, vagy akár egy huzatos sátorban tölt. Még nem olyan öreg, hogy ilyen nyűgjei legyenek, de nem is kímélte magát. Jobb lenne már egy helyben, és csak ritkább alkalmakkor elvándorolni más tájakra.
De most mindenképpen jót tesz neki egy kis idő a szabad ég alatt, mások által nem zavarva. Persze, a város nincs messze, ahogy a kötelezettségei sem, amikhez vissza is fog térni, idővel. Most azonban egyszerűen csak élvezi a céltalan poroszkálást, és ebben még a csípős hideg idő se gátolja.*
*Bérelt ló hátán kaptat ki az erdőszéli tisztásra, hogy kicsit megszabaduljon a városi forgatagtól. Szinte idegesíti már, hogy milyen hosszú ideje van egy helyben, holott tudja, hogy ezt szoknia kell. Lassan véget kell vetni az örökös utazásnak, karavánok kíséretének, és meg kell vetnie a lábát egy helyen. Az üzlet megkívánja, hogy a hírek megtalálják, és ne mindig a nyomában haladjanak a következő úti cél felé.
Ha őszinte magához, ennek valamennyire örül is. Fiatal éveit már rég maga mögött tudja, és bármily fájó, a kényelem egyre nagyobb hangsúlyt kap az életében. Már kínozzák az ízületei, ha egy éjszakát a szabad ég alatt, vagy akár egy huzatos sátorban tölt. Még nem olyan öreg, hogy ilyen nyűgjei legyenek, de nem is kímélte magát. Jobb lenne már egy helyben, és csak ritkább alkalmakkor elvándorolni más tájakra.
De most mindenképpen jót tesz neki egy kis idő a szabad ég alatt, mások által nem zavarva. Persze, a város nincs messze, ahogy a kötelezettségei sem, amikhez vissza is fog térni, idővel. Most azonban egyszerűen csak élvezi a céltalan poroszkálást, és ebben még a csípős hideg idő se gátolja.*
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-10 16:07:57
Üzenet elküldve: 2023-01-10 16:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Miképp az ötleteléssel, úgy a város megközelítésével is halad a páros. Bár nem sietnek semmivel. Lily legalábbis nem bánnám, ha a mai nap sosem érne véget. Talán számára sem kristálytiszta, de szíve mélyén érzi, hogy hosszú idő után végre ismét önmaga lehet. Egy átlagnál talán kicsit zsiványabb lány. Myyna pedig nem kéri ezért számon. Sőt. Tettestársként adja az árva alá a lovat, amit ő kitűnő örömmel fogad. Ám a fekete hajú érzelmeinek kavalkádjában lappang még valami plusz is. Valami szokatlanul más, amit nem tud hová tenni, vagy azonosítani, de mindenképpen szeretne rájönni. Talán a nap folyamán majd tisztul a kép.*
- Azoknál csak jobban ismerem Artheniort, akik sosem jártak ott. Ha viszont idegenvezetőt keresel, nem én vagyok az elfed. Vagy embered. Vagy amelyik jobban tetszik.
*Árvánk le sem tagadhatná, hogy fattyú, hiszen távolról sikít róla vérének mindkét mivoltja. Elsőként a hosszú fülek szúrhatnak szemet a nézelődőnek. Ám a pofija meg nem csinos annyira, hogy a szépek népét képviselje. Azok számára akik össze tudják adni a kettőt a kettővel, egyértelmű az eredmény. Ő mégis előszeretettel hazudj magát hosszúéletűnek. Hogy miért teszi ezt, az legyen egy másik nap története! Lily ötlete szemmel láthatóan elnyerte Myyna tetszését. Vagy inkább füllel hallhatóan, hisz a lány máris hozzá fűzi a szükséges eszközök listáját. A félvér arcára kúszik is egy halovány félmosoly a lelkesedés láttán.*
- A türelmet kihagytad a felsorolásból.
*Böki oda, miközben igyekszik fejét a másik vállára hajtani. Hogy mennyire jár sikerrel, az a szerencsén múlik.*
- Csináltam már hasonlót és van ennek egyszerűbb módja is.
*Az ében hajú itt megköszörüli a torkát, mint aki valami nagy bejelentésre készül.*
- Nem vagyok tudós, vagy ilyesmi, de a patkányokhoz történetesen értek. Kiváló hallgatóságot nyújtanak, mikor senki sem kíváncsi rád és csupán néhány falatot kérnek cserébe.
*Egy mély sóhajba rejtve kéri apró barátai bacsánatát. Hisz mikor a félvér felébredt ma reggel, még nem sejtette, hogy végezni fog egyikükkel. Ellenben Myynának is jár a rendhagyó tett, amivel nyomot hagyhat a történelemben, vagy mi. Lily pedig egy ujját is hajlandó lenne feláldozni ezért. Egy patkány élete, még ha barát is, csekély árnak nevezhető. Hogy miért érzi így, azt a fattyú sem tudja. Ám nem is vesződik azzal, hogy belegondoljon.*
- Ismerek egy jóképű sikátort. Akad nálam még sajt és némi szárított hús is. Ezeket letesszük egy jól látható helyre. Majd *Ránt elő szabad kezével egy dobótőrt az egyik csizmájából.* ezekkel célba vesszük őket, amint felbukkannak.
*A komisz mosoly vissza is kúszik árvánk arcára, amint folytatja az elképzeléseit.*
- Egy bolondot lóvá tenni nem rendhagyó cselekedet. Szerintem minden nap megesik ilyesmi. Mi mást fogunk csinálni. *A kis tolvaj itt össze dörzsölné a tenyerit, ha az egyik keze nem lenne egy sokkal jobb helyen a szokottnál.* A piacon fogunk kufárkodni vele. Ha jól játszuk ki a lapjainkat, még arany is cseppenhet belőle. De az is sikernek számítana, ha valami pénzes úr kóstolóként megízleli. Meglátjuk majd, hogy meddig mehetünk el.
*Ennél a résznél árvánk még egy kacsintást is megenged magának. Ellenben ez a magabiztosság vissza is ássa magát a föld alá amint elhangzik Myyna következő kérdése.*
- Hát... Van és volt egy másik is. *Sóhajt fel a lány. Nem szívesen beszélne a hollókról. Főleg Myynának nem. A végén még azt hiszi róla, hogy ő is olyan. Viszont hazudni sem akar. Ahhoz pedig, hogy a lány megérthesse őt, beszélni kénytelen.*
- Tudod, ők nem átlagosak. *Motyogja az árva a piactér távoli kapuját bámulva.* Amiből élnek... Az nem túl törvényes és nem is ez a legfurább bennük. *Kínos grimasz telepedik a félvér arcára, amint maga előtt látja Illidaryt és Syndrát teljes felszerelésben.* Maszkok mögé bújnak. Akkor is, amikor a leghétköznapibb dolgokat teszik. A vezér beszélni sem hajlandó, mondván, nem szeretné, hogy felismerjék a hangját. Gyakran én beszélek helyette, vagy írásban kommunikál. *Újabb sötét sóhaj.* Ezt az információ morzsát is csak azért mondtam el, hogy legyen némi fogalmad róluk. A kérdésedre válaszolva, igen. Van egy hely, ahová haza tudunk térni a dolgaink végeztével.
*Árvánk számára szokatlan dolog ennyire nyíltan és őszintén beszélni a hollókról. Valahogy mégis jóleső érzés végre kiadni magából mindent ami a szívét nyomja.*
- Először úgy volt, hogy a Romvárosban újítunk fel valami elhagyott kúriát. Aztán a semmiből előkerült egy csomó arany. Csomó alatt pedig elképzelhetetlenül sokat értek. Nos, azóta a Kalmárban bérelünk szobákat. De otthonnak nem nevezném. Ott az otthon, ahol a szív. Az én szívem pedig a sikátoromban maradt. A törött hordó alatt. Majd megmutatom, amint ott leszünk. *Lilly elhallgat egy kis időre, ami egyáltalán nem jellemző rá. Ez a nap amilyen könnyednek indult, olyan mély kérdéseket vetett fel benne. Ehhez pedig nem kellett más, mint Myyna és a lehengerlő személyisége, na és persze a célratörőnek ható kérdései.*
- Akkor vadásszunk patkányra?
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Miképp az ötleteléssel, úgy a város megközelítésével is halad a páros. Bár nem sietnek semmivel. Lily legalábbis nem bánnám, ha a mai nap sosem érne véget. Talán számára sem kristálytiszta, de szíve mélyén érzi, hogy hosszú idő után végre ismét önmaga lehet. Egy átlagnál talán kicsit zsiványabb lány. Myyna pedig nem kéri ezért számon. Sőt. Tettestársként adja az árva alá a lovat, amit ő kitűnő örömmel fogad. Ám a fekete hajú érzelmeinek kavalkádjában lappang még valami plusz is. Valami szokatlanul más, amit nem tud hová tenni, vagy azonosítani, de mindenképpen szeretne rájönni. Talán a nap folyamán majd tisztul a kép.*
- Azoknál csak jobban ismerem Artheniort, akik sosem jártak ott. Ha viszont idegenvezetőt keresel, nem én vagyok az elfed. Vagy embered. Vagy amelyik jobban tetszik.
*Árvánk le sem tagadhatná, hogy fattyú, hiszen távolról sikít róla vérének mindkét mivoltja. Elsőként a hosszú fülek szúrhatnak szemet a nézelődőnek. Ám a pofija meg nem csinos annyira, hogy a szépek népét képviselje. Azok számára akik össze tudják adni a kettőt a kettővel, egyértelmű az eredmény. Ő mégis előszeretettel hazudj magát hosszúéletűnek. Hogy miért teszi ezt, az legyen egy másik nap története! Lily ötlete szemmel láthatóan elnyerte Myyna tetszését. Vagy inkább füllel hallhatóan, hisz a lány máris hozzá fűzi a szükséges eszközök listáját. A félvér arcára kúszik is egy halovány félmosoly a lelkesedés láttán.*
- A türelmet kihagytad a felsorolásból.
*Böki oda, miközben igyekszik fejét a másik vállára hajtani. Hogy mennyire jár sikerrel, az a szerencsén múlik.*
- Csináltam már hasonlót és van ennek egyszerűbb módja is.
*Az ében hajú itt megköszörüli a torkát, mint aki valami nagy bejelentésre készül.*
- Nem vagyok tudós, vagy ilyesmi, de a patkányokhoz történetesen értek. Kiváló hallgatóságot nyújtanak, mikor senki sem kíváncsi rád és csupán néhány falatot kérnek cserébe.
*Egy mély sóhajba rejtve kéri apró barátai bacsánatát. Hisz mikor a félvér felébredt ma reggel, még nem sejtette, hogy végezni fog egyikükkel. Ellenben Myynának is jár a rendhagyó tett, amivel nyomot hagyhat a történelemben, vagy mi. Lily pedig egy ujját is hajlandó lenne feláldozni ezért. Egy patkány élete, még ha barát is, csekély árnak nevezhető. Hogy miért érzi így, azt a fattyú sem tudja. Ám nem is vesződik azzal, hogy belegondoljon.*
- Ismerek egy jóképű sikátort. Akad nálam még sajt és némi szárított hús is. Ezeket letesszük egy jól látható helyre. Majd *Ránt elő szabad kezével egy dobótőrt az egyik csizmájából.* ezekkel célba vesszük őket, amint felbukkannak.
*A komisz mosoly vissza is kúszik árvánk arcára, amint folytatja az elképzeléseit.*
- Egy bolondot lóvá tenni nem rendhagyó cselekedet. Szerintem minden nap megesik ilyesmi. Mi mást fogunk csinálni. *A kis tolvaj itt össze dörzsölné a tenyerit, ha az egyik keze nem lenne egy sokkal jobb helyen a szokottnál.* A piacon fogunk kufárkodni vele. Ha jól játszuk ki a lapjainkat, még arany is cseppenhet belőle. De az is sikernek számítana, ha valami pénzes úr kóstolóként megízleli. Meglátjuk majd, hogy meddig mehetünk el.
*Ennél a résznél árvánk még egy kacsintást is megenged magának. Ellenben ez a magabiztosság vissza is ássa magát a föld alá amint elhangzik Myyna következő kérdése.*
- Hát... Van és volt egy másik is. *Sóhajt fel a lány. Nem szívesen beszélne a hollókról. Főleg Myynának nem. A végén még azt hiszi róla, hogy ő is olyan. Viszont hazudni sem akar. Ahhoz pedig, hogy a lány megérthesse őt, beszélni kénytelen.*
- Tudod, ők nem átlagosak. *Motyogja az árva a piactér távoli kapuját bámulva.* Amiből élnek... Az nem túl törvényes és nem is ez a legfurább bennük. *Kínos grimasz telepedik a félvér arcára, amint maga előtt látja Illidaryt és Syndrát teljes felszerelésben.* Maszkok mögé bújnak. Akkor is, amikor a leghétköznapibb dolgokat teszik. A vezér beszélni sem hajlandó, mondván, nem szeretné, hogy felismerjék a hangját. Gyakran én beszélek helyette, vagy írásban kommunikál. *Újabb sötét sóhaj.* Ezt az információ morzsát is csak azért mondtam el, hogy legyen némi fogalmad róluk. A kérdésedre válaszolva, igen. Van egy hely, ahová haza tudunk térni a dolgaink végeztével.
*Árvánk számára szokatlan dolog ennyire nyíltan és őszintén beszélni a hollókról. Valahogy mégis jóleső érzés végre kiadni magából mindent ami a szívét nyomja.*
- Először úgy volt, hogy a Romvárosban újítunk fel valami elhagyott kúriát. Aztán a semmiből előkerült egy csomó arany. Csomó alatt pedig elképzelhetetlenül sokat értek. Nos, azóta a Kalmárban bérelünk szobákat. De otthonnak nem nevezném. Ott az otthon, ahol a szív. Az én szívem pedig a sikátoromban maradt. A törött hordó alatt. Majd megmutatom, amint ott leszünk. *Lilly elhallgat egy kis időre, ami egyáltalán nem jellemző rá. Ez a nap amilyen könnyednek indult, olyan mély kérdéseket vetett fel benne. Ehhez pedig nem kellett más, mint Myyna és a lehengerlő személyisége, na és persze a célratörőnek ható kérdései.*
- Akkor vadásszunk patkányra?
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-10 11:59:52
Üzenet elküldve: 2023-01-10 11:59:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Túlságosan jó érzés ez a mai nap. És a jóhoz túlságosan könnyű hozzá szokni. Hasonló érzéseket táplál, mint Lily. Most minden apróságot élvez, mindenben megtalálja a szépet is. Mintha nem a kikötői, bűzös sikátorokból bújt volna elő, hanem egy csirke vagy mifene lábon forgó, gyémánt palotából, ahol a levegőt állandóan fullasztóra tölti a rózsaszín köd. Most nincs baja a hűvössel, a borult éggel, az időnként feltámadó széllel, mert látja mögötte a napsütést. Ettől a sok szépségtől pedig kezd émelyegni a gyomra, mert nem szokott hozzá, viszont összegezve azt kell mondania, hogy most egyszerűen csak jó itt lenni. Persze a Tavernát is nagyon szereti. Sőt, egyre jobban, de még nem érzi, hogy rendesen beilleszkedett volna. Viszont Lilyvel olyan érzése támad, mintha már ezer meg egy éve ismernék egymást.*
- Jó, ha nem is hazai, de jobban ismered nálam.
*Kuncog fel halkan, majd kénytelen előtárni a komolytalan kis ötletét. A rá érkező válasz hatására már hangosabban nevet fel. Valószínűleg mindketten így járnának, ha szépen lassan beismernék az összes garázdaságukat. Az lenne aztán az igen nagy kaland. Persze addig, amíg a kötél szorítása nem vetne véget neki.
Lily ötlete ellenben már kivitelezhetőbb, ámbár igen gusztustalan, eléggé erkölcstelennek ható, nem túl könnyen kivitelezhető, de nem is lehetetlen. Egyszóval tökéletes. Így kivirult arccal és csillogó szemekkel gondol bele, hogyan is kivitelezhetnék ezt a kis rémtettet.
Kedve pedig csak egyre inkább fokozódik, mikor a lány megtűri, hogy a derekát karolgatva lépkedjen vele. Sőt, még őt is átkarolják, amitől az ő szíve is megszaporázza a dobogását.*
- A patkányfogást szeretem. Csak kell hozzá pár dolog.
*Dörgöl szabad kezével az állára, ahogy igyekszik minden hozzávalót összeszedni.*
- Egy kis bot, madzag, doboz és valami sajt vagy füstölt hús.
*Hümmög, ahogy azon jár a feje, hogy mit hagyhatott ki. De igazából másra nem igen lehet szükségük. A nyúzáshoz nála van a tőre, de bizonyára Lilynél is akad megfelelő célszerszám. A sütögetés már kicsit problémásabb lesz, mert tüzet aztán nem tud csiholni. A végére pedig be is ugrik az igen elmés és jogos kérdés.*
- És kivel tudjuk majd megetetni?
*Húzza össze a szemeit, ahogy elgondolkodásában még a homlokát is megráncolja.*
- Vajon a városnak van közismert bolondja? Tudod olyan mindenhol van. Egy valaki, akit mindig furának tartanak a többiek.
*Közben tovább ballagva tűnődik el újból azon, hogy Lily azt mondta, hogy nincs otthona. Ennyiből talán szerencsésebb nála Myyna, mert neki már ott van a Taverna. Hát kíváncsisága csak felülkerekedik benne.*
- És azokkal, akikkel vagy... Velük hogy élsz? Úgy sincs valami hely, ahová... nos "haza" térj?
*Pillog fel kíváncsian a lány arcára, miközben igyekszik úgy szedni a lábait, hogy ne essen pofára.*
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Túlságosan jó érzés ez a mai nap. És a jóhoz túlságosan könnyű hozzá szokni. Hasonló érzéseket táplál, mint Lily. Most minden apróságot élvez, mindenben megtalálja a szépet is. Mintha nem a kikötői, bűzös sikátorokból bújt volna elő, hanem egy csirke vagy mifene lábon forgó, gyémánt palotából, ahol a levegőt állandóan fullasztóra tölti a rózsaszín köd. Most nincs baja a hűvössel, a borult éggel, az időnként feltámadó széllel, mert látja mögötte a napsütést. Ettől a sok szépségtől pedig kezd émelyegni a gyomra, mert nem szokott hozzá, viszont összegezve azt kell mondania, hogy most egyszerűen csak jó itt lenni. Persze a Tavernát is nagyon szereti. Sőt, egyre jobban, de még nem érzi, hogy rendesen beilleszkedett volna. Viszont Lilyvel olyan érzése támad, mintha már ezer meg egy éve ismernék egymást.*
- Jó, ha nem is hazai, de jobban ismered nálam.
*Kuncog fel halkan, majd kénytelen előtárni a komolytalan kis ötletét. A rá érkező válasz hatására már hangosabban nevet fel. Valószínűleg mindketten így járnának, ha szépen lassan beismernék az összes garázdaságukat. Az lenne aztán az igen nagy kaland. Persze addig, amíg a kötél szorítása nem vetne véget neki.
Lily ötlete ellenben már kivitelezhetőbb, ámbár igen gusztustalan, eléggé erkölcstelennek ható, nem túl könnyen kivitelezhető, de nem is lehetetlen. Egyszóval tökéletes. Így kivirult arccal és csillogó szemekkel gondol bele, hogyan is kivitelezhetnék ezt a kis rémtettet.
Kedve pedig csak egyre inkább fokozódik, mikor a lány megtűri, hogy a derekát karolgatva lépkedjen vele. Sőt, még őt is átkarolják, amitől az ő szíve is megszaporázza a dobogását.*
- A patkányfogást szeretem. Csak kell hozzá pár dolog.
*Dörgöl szabad kezével az állára, ahogy igyekszik minden hozzávalót összeszedni.*
- Egy kis bot, madzag, doboz és valami sajt vagy füstölt hús.
*Hümmög, ahogy azon jár a feje, hogy mit hagyhatott ki. De igazából másra nem igen lehet szükségük. A nyúzáshoz nála van a tőre, de bizonyára Lilynél is akad megfelelő célszerszám. A sütögetés már kicsit problémásabb lesz, mert tüzet aztán nem tud csiholni. A végére pedig be is ugrik az igen elmés és jogos kérdés.*
- És kivel tudjuk majd megetetni?
*Húzza össze a szemeit, ahogy elgondolkodásában még a homlokát is megráncolja.*
- Vajon a városnak van közismert bolondja? Tudod olyan mindenhol van. Egy valaki, akit mindig furának tartanak a többiek.
*Közben tovább ballagva tűnődik el újból azon, hogy Lily azt mondta, hogy nincs otthona. Ennyiből talán szerencsésebb nála Myyna, mert neki már ott van a Taverna. Hát kíváncsisága csak felülkerekedik benne.*
- És azokkal, akikkel vagy... Velük hogy élsz? Úgy sincs valami hely, ahová... nos "haza" térj?
*Pillog fel kíváncsian a lány arcára, miközben igyekszik úgy szedni a lábait, hogy ne essen pofára.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-08 21:53:33
Üzenet elküldve: 2023-01-08 21:53:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rotha, Gul//
-Jó lesz akkor a Gul. Ne erőltesd! Ehhez lehet óriásnak kellene lenned, vagy többet próbálgatnod. *Mosolyog, miközben tudja, a kolostorban is sokan elhibázták. Már nem emlékszik, miért ilyen nevet adtak neki a mesterek.*
~Lehet az első szavaim egyike volt ez? Vagy az is lehet találkoztak valamelyik szülőmmel? Netán édesanyámmal? Mindegy is, mostanra nem számít semmit sem. Kár ezen gondolkozni.~
*A piactérről elég könnyed út vezetett idáig. Megtalálni sem volt oly nehéz, mint azt bárki elsőre gondolta volna. Megérkezvén a következő kép tárul elé. Párocskák járják az utakat, vagy épp piknikeznek emitt-amott.*
~Kicsit másképp képzeltem ezt a helyet, bár igaz eddig itt Artheniorban nem sok zöldet láttam, főleg kövezett terek és egymásba érő házak. Ha helyenként felütötte magát a gaz a kövek között, az is gondolom ideig-óráig éli túl.~
-Egy parkhoz képest elég sűrű a tömeg, nemde? *Fordul Arskelisshez.* -Nézzünk körül, hátha lelünk olyan részt, ahol kevesebben, vagy csendesebben vannak. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál nekem, egy kicsit elmélyedni.
*Némi keresgélés után, sikerül egy kicsit távol esőbb részt találni.*
-Ez a hely itt jó lesz. Nem tudom meddig fog tartani, általában 1-2 óra. Remélem nem gond.
*Ezt követően megáll teljesen egyenesen, bár kissé mégis furcsán. Mély lélegzetet vesz lassan, majd picit bent tartja, majd lassan kifújja, majd azt is megtartja. Ezt még nyolcszor elismétli. a Végére az arca teljesen átszellemül, kifejezéstelen, de mégis örömteli.
Ezt követően, lassan, mint egy patak csörgedezése, végigcsinál valami gyakorlatot. Mozdulatai lágyak és könnyedek, mint a szél fújta selyem. Hosszabb megfigyelés után látszik, hogy valójában több gyakorlatot végez az óriás. Mindegyik kezdete, egy kezeket összeérintve magasba tartott zárt állás, majd a kezeket először a mellkasa előtt tenyérrel összeérintve, aztán tenyérrel lefelé, a levegőt haspréssel kifújva kezdődik. És lényegében ugyanezzel zárul.
Miután ezzel végzett, megismétli a lassú ki- és belégzéses gyakorlatot ismét kilencszer.
Ezután belekezd egy másfajta gyakorlatba. Ezek sokkal gyorsabbak, energetikusabbak. Ütések, rúgások, bukfencek, szaltók. Mindegyik szekvencia kezdete és vége olyan, mint az előző esetben, de sokkal dinamikusabbak. Egy hozzáértő harcos látja, hogy itt elképzelt ellenfelek ellen harcol a gyakorlatot végző.
Ezt követően, ismét megismétli a lassú ki- és belégzéses gyakorlatot, ismét kilencszer.
Bár azt hihetné valaki, hogy ilyenkor valami még intenzívebb jön, de nem. Szokványosnak tűnő, majd meglepően nehéz, statikus mozdulatokat láthat a nézelődő. Némelyik kellemes, némelyik nehézkes, mások kellemetlenek, vagy épp lehetetlennek tűnnek, hogy bárki teste erre képes lenne. Ezen utolsó lassú gyakorlatok közben, már szinte csak az óriás erős légzését hallani. Ritmikusan, megnyugtatóan, már-már hipnotikusan.
Végül a korábban látott, álló helyzetben elvégzett lélegző gyakorlatokat, ismét kilencszer elvégzi.
Végezetül, a hátát egy magas fának támasztva, leül egy furcsa, keresztezett lábú ülésbe, ahol a bokái az ellentétes combokon nyugtatja. Szemeit zárva tartva a korábbiaknak megfelelően, lassan, de ritmikusan beszívja a levegőt, majd bent tartja, lassan kifújja, majd megint vár.
A fizikai fájdalom lassan tompává, majd végül érzékelhetetlenné válik. A teste már szinte nem is létezik, csak a lelke. Végül marad az üresség. Érzi az istenek leheletét.
Ismét érzi Eeyr jóságát, a teremtett lények szeretetét és annak melegségét.*
~Ha adsz, tedd önzetlenül. Mivel hatalmas vagyok, segítek másoknak, így magamon is.~
*Ismét érzi Teysus elismerését, mindenkinek az akarását és az egyensúlyra törekvését.*
~Minden harmóniában van mindennel. Amit adok, azt vissza is kapom. Lehet nem ma, de valamikor igen. Ha önmagam vagyok, akkor megismételhetetlen vagyok.~
*Az elmélyülés végeztével, sokkal frissebben tér lassan magához. Persze reméli, hogy a képek, gondolatok és érzések, amiket megtapasztalt, azok tényleg azok, amik.
Először a hangok térnek vissza. Madarak éneke, távol emberek beszédének duruzsolása, majd a bogarak neszezése, végül a szélfútta falevelek susogása, ágak nyikorgó nyöszörgése.
Másodjára az illatok térnek vissza, a mindent körülölelő fű szaga és a virágok illata, valamint a kisebb nagyobb tavak kipárolgása.
Harmadjára a szemhéján beszűrődő nap sugarai, amit elsőre el is takar kezeivel. Ujjait kissé szétnyitva engedi be azt, hogy ne vakítsa el a hirtelen világosság.
Negyedjére megérzi a levegő mozgását a karjain, valamint a föld egyenetlenségét a fenekében és a fa kérgének nyomását a hátán.
Végül a kellemetlen savas ízt a szájában. Mivel olyan szomjas, mint még soha.*
~De rég volt ilyen erős. Remélem ez egy jó jel.~
*Szép lassan összeszedi magát. Feltápászkodik és láthatóan fáradt, de mégis felfrissült.*
-Köszönöm, hogy megvártál, most merre menjünk Rothawdar?
A hozzászólás írója (Gul' Magoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 21:54:53
-Jó lesz akkor a Gul. Ne erőltesd! Ehhez lehet óriásnak kellene lenned, vagy többet próbálgatnod. *Mosolyog, miközben tudja, a kolostorban is sokan elhibázták. Már nem emlékszik, miért ilyen nevet adtak neki a mesterek.*
~Lehet az első szavaim egyike volt ez? Vagy az is lehet találkoztak valamelyik szülőmmel? Netán édesanyámmal? Mindegy is, mostanra nem számít semmit sem. Kár ezen gondolkozni.~
*A piactérről elég könnyed út vezetett idáig. Megtalálni sem volt oly nehéz, mint azt bárki elsőre gondolta volna. Megérkezvén a következő kép tárul elé. Párocskák járják az utakat, vagy épp piknikeznek emitt-amott.*
~Kicsit másképp képzeltem ezt a helyet, bár igaz eddig itt Artheniorban nem sok zöldet láttam, főleg kövezett terek és egymásba érő házak. Ha helyenként felütötte magát a gaz a kövek között, az is gondolom ideig-óráig éli túl.~
-Egy parkhoz képest elég sűrű a tömeg, nemde? *Fordul Arskelisshez.* -Nézzünk körül, hátha lelünk olyan részt, ahol kevesebben, vagy csendesebben vannak. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál nekem, egy kicsit elmélyedni.
*Némi keresgélés után, sikerül egy kicsit távol esőbb részt találni.*
-Ez a hely itt jó lesz. Nem tudom meddig fog tartani, általában 1-2 óra. Remélem nem gond.
*Ezt követően megáll teljesen egyenesen, bár kissé mégis furcsán. Mély lélegzetet vesz lassan, majd picit bent tartja, majd lassan kifújja, majd azt is megtartja. Ezt még nyolcszor elismétli. a Végére az arca teljesen átszellemül, kifejezéstelen, de mégis örömteli.
Ezt követően, lassan, mint egy patak csörgedezése, végigcsinál valami gyakorlatot. Mozdulatai lágyak és könnyedek, mint a szél fújta selyem. Hosszabb megfigyelés után látszik, hogy valójában több gyakorlatot végez az óriás. Mindegyik kezdete, egy kezeket összeérintve magasba tartott zárt állás, majd a kezeket először a mellkasa előtt tenyérrel összeérintve, aztán tenyérrel lefelé, a levegőt haspréssel kifújva kezdődik. És lényegében ugyanezzel zárul.
Miután ezzel végzett, megismétli a lassú ki- és belégzéses gyakorlatot ismét kilencszer.
Ezután belekezd egy másfajta gyakorlatba. Ezek sokkal gyorsabbak, energetikusabbak. Ütések, rúgások, bukfencek, szaltók. Mindegyik szekvencia kezdete és vége olyan, mint az előző esetben, de sokkal dinamikusabbak. Egy hozzáértő harcos látja, hogy itt elképzelt ellenfelek ellen harcol a gyakorlatot végző.
Ezt követően, ismét megismétli a lassú ki- és belégzéses gyakorlatot, ismét kilencszer.
Bár azt hihetné valaki, hogy ilyenkor valami még intenzívebb jön, de nem. Szokványosnak tűnő, majd meglepően nehéz, statikus mozdulatokat láthat a nézelődő. Némelyik kellemes, némelyik nehézkes, mások kellemetlenek, vagy épp lehetetlennek tűnnek, hogy bárki teste erre képes lenne. Ezen utolsó lassú gyakorlatok közben, már szinte csak az óriás erős légzését hallani. Ritmikusan, megnyugtatóan, már-már hipnotikusan.
Végül a korábban látott, álló helyzetben elvégzett lélegző gyakorlatokat, ismét kilencszer elvégzi.
Végezetül, a hátát egy magas fának támasztva, leül egy furcsa, keresztezett lábú ülésbe, ahol a bokái az ellentétes combokon nyugtatja. Szemeit zárva tartva a korábbiaknak megfelelően, lassan, de ritmikusan beszívja a levegőt, majd bent tartja, lassan kifújja, majd megint vár.
A fizikai fájdalom lassan tompává, majd végül érzékelhetetlenné válik. A teste már szinte nem is létezik, csak a lelke. Végül marad az üresség. Érzi az istenek leheletét.
Ismét érzi Eeyr jóságát, a teremtett lények szeretetét és annak melegségét.*
~Ha adsz, tedd önzetlenül. Mivel hatalmas vagyok, segítek másoknak, így magamon is.~
*Ismét érzi Teysus elismerését, mindenkinek az akarását és az egyensúlyra törekvését.*
~Minden harmóniában van mindennel. Amit adok, azt vissza is kapom. Lehet nem ma, de valamikor igen. Ha önmagam vagyok, akkor megismételhetetlen vagyok.~
*Az elmélyülés végeztével, sokkal frissebben tér lassan magához. Persze reméli, hogy a képek, gondolatok és érzések, amiket megtapasztalt, azok tényleg azok, amik.
Először a hangok térnek vissza. Madarak éneke, távol emberek beszédének duruzsolása, majd a bogarak neszezése, végül a szélfútta falevelek susogása, ágak nyikorgó nyöszörgése.
Másodjára az illatok térnek vissza, a mindent körülölelő fű szaga és a virágok illata, valamint a kisebb nagyobb tavak kipárolgása.
Harmadjára a szemhéján beszűrődő nap sugarai, amit elsőre el is takar kezeivel. Ujjait kissé szétnyitva engedi be azt, hogy ne vakítsa el a hirtelen világosság.
Negyedjére megérzi a levegő mozgását a karjain, valamint a föld egyenetlenségét a fenekében és a fa kérgének nyomását a hátán.
Végül a kellemetlen savas ízt a szájában. Mivel olyan szomjas, mint még soha.*
~De rég volt ilyen erős. Remélem ez egy jó jel.~
*Szép lassan összeszedi magát. Feltápászkodik és láthatóan fáradt, de mégis felfrissült.*
-Köszönöm, hogy megvártál, most merre menjünk Rothawdar?
A hozzászólás írója (Gul' Magoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 21:54:53
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-07 00:46:19
Üzenet elküldve: 2023-01-07 00:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Reméltem is.
* Kipirultan szusszan egyet. Ha most hirtelen komoly önmegtartóztatásba kezdene, valószínűleg a lány mászna rá előbb-utóbb, akármennyire is tart a dologtól. *
~ Mert hát, istenek, csak rá kell nézni. ~
* Nem is tudhatja a férfi, mennyire új és más ez Olea számára is, mint amit eddig tapasztalt. Nem is tudja mit kezdjen ezzel a sok új benyomással. Legszívesebben meghemperegne bennük és magához ölelné őket. Néha elbizonytalanodik, hogy hogyan is kellene reagálnia, de elhatározta, ha így lesz, akkor csak megvonja a vállát gondolatban és teszi, amit az adott helyzetben szeretne. *
- Óh.
* Meglepetten felsóhajt, amikor a kezéhez simul a férfi. Elmosolyodik és bátrabban túr a hajzuhatagba. Teljesen belefeledkezik abba, amit csinál, csak siklatja a hajszálakat oda és vissza az ujjai között. Mondhatni, irigykedik rá. *
- Olyan szép.
* Közli őszintén, és a mutatóujja köré csavar egy tincset. Csak állnak ott, és fogalma sincs mit csinál. Csak egyszerűen jó érzés. *
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Reméltem is.
* Kipirultan szusszan egyet. Ha most hirtelen komoly önmegtartóztatásba kezdene, valószínűleg a lány mászna rá előbb-utóbb, akármennyire is tart a dologtól. *
~ Mert hát, istenek, csak rá kell nézni. ~
* Nem is tudhatja a férfi, mennyire új és más ez Olea számára is, mint amit eddig tapasztalt. Nem is tudja mit kezdjen ezzel a sok új benyomással. Legszívesebben meghemperegne bennük és magához ölelné őket. Néha elbizonytalanodik, hogy hogyan is kellene reagálnia, de elhatározta, ha így lesz, akkor csak megvonja a vállát gondolatban és teszi, amit az adott helyzetben szeretne. *
- Óh.
* Meglepetten felsóhajt, amikor a kezéhez simul a férfi. Elmosolyodik és bátrabban túr a hajzuhatagba. Teljesen belefeledkezik abba, amit csinál, csak siklatja a hajszálakat oda és vissza az ujjai között. Mondhatni, irigykedik rá. *
- Olyan szép.
* Közli őszintén, és a mutatóujja köré csavar egy tincset. Csak állnak ott, és fogalma sincs mit csinál. Csak egyszerűen jó érzés. *
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-07 00:01:29
Üzenet elküldve: 2023-01-07 00:01:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Az élet unalmas flört nélkül *válaszolja a nőnek*
- Lehet, hogy várunk, de nem kell rögtön addig papnak állnom *vigyorodik el, hiszen azért az aztán tényleg éles életmód váltás lenne és ilyesmiről még csak fordítva hallott, ráadásul
az is meglepte. Vannak dolgok amiket egy lény csak későn tapasztal az életében ettől fogva valahogy olyan meseszerűnek tűnnek, irreálisnak. Csillogó szemmel figyeli őket bárki, mint Dalaf Olét aki épp az érintésébe dörgölőzik és megmelengeti a szívét, miközben kellemes pecsétet ad az elhangzott ígéretek tetejére. Ami az utcakölykökkel való afférokat érinti a vörös megérti a dolgot. Noha ő nem a kikötőben nőtt fel, de tapasztalt hasonlót. Még ha az pontosan az a sok szarság miatt inkább mindig a kötelékre alapult. Már ameddig, hiszen mindkét ilyen személye lelépett azóta mégis. Ki mikor, mekkora fájdalmat hagyva maga után, lehetőségeket, talányokat és miegymást. Az elf örül, hogy a lányt bem bántották a partnerei, de tulajdonképpen azt nem tudta meg milyenek is voltak az ágyban. Kicsit kétesen figyeli még a másikat mikor az mosolyogni próbál és elhessegetni az egészet, mint ami soha nem volt egy fájópont, de az agya teljesen más gondolatoknak adja át az uralmat, ahogy a pici kacsók megérintik a haját. A legtöbben mindig ilyen tétován, kíváncsisággal fűtve érnek hozzá a tincseihez azt híve, hogy éppen valami vallási bűnt követnek el, pedig közel sem. Valójában Dalaf egyik kedvenc elfoglaltsága hagyni és érezni ahogy a hajával játszanak, úgyhogy nem rest ezúttal ő maga a másik kezeihez dörgölőzni*
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Az élet unalmas flört nélkül *válaszolja a nőnek*
- Lehet, hogy várunk, de nem kell rögtön addig papnak állnom *vigyorodik el, hiszen azért az aztán tényleg éles életmód váltás lenne és ilyesmiről még csak fordítva hallott, ráadásul
az is meglepte. Vannak dolgok amiket egy lény csak későn tapasztal az életében ettől fogva valahogy olyan meseszerűnek tűnnek, irreálisnak. Csillogó szemmel figyeli őket bárki, mint Dalaf Olét aki épp az érintésébe dörgölőzik és megmelengeti a szívét, miközben kellemes pecsétet ad az elhangzott ígéretek tetejére. Ami az utcakölykökkel való afférokat érinti a vörös megérti a dolgot. Noha ő nem a kikötőben nőtt fel, de tapasztalt hasonlót. Még ha az pontosan az a sok szarság miatt inkább mindig a kötelékre alapult. Már ameddig, hiszen mindkét ilyen személye lelépett azóta mégis. Ki mikor, mekkora fájdalmat hagyva maga után, lehetőségeket, talányokat és miegymást. Az elf örül, hogy a lányt bem bántották a partnerei, de tulajdonképpen azt nem tudta meg milyenek is voltak az ágyban. Kicsit kétesen figyeli még a másikat mikor az mosolyogni próbál és elhessegetni az egészet, mint ami soha nem volt egy fájópont, de az agya teljesen más gondolatoknak adja át az uralmat, ahogy a pici kacsók megérintik a haját. A legtöbben mindig ilyen tétován, kíváncsisággal fűtve érnek hozzá a tincseihez azt híve, hogy éppen valami vallási bűnt követnek el, pedig közel sem. Valójában Dalaf egyik kedvenc elfoglaltsága hagyni és érezni ahogy a hajával játszanak, úgyhogy nem rest ezúttal ő maga a másik kezeihez dörgölőzni*
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-06 19:30:16
Üzenet elküldve: 2023-01-06 19:30:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Pedig a gyerekesnek tűnő álmok nagyon is részei az életnek. Főleg azok számára kellene engedélyt adnia a világnak, akik kénytelenek életük hajnalán felnőni. Ezen szerencsétlenek számára gyakran ez az egyetlen módszer marad, amikor túl kell esniük egy-egy nehezebb időszakon. Lily is sok alkalommal hajtotta álomra a fejét valami hasonló álomvilágban a koszos és gyakran hideg sikátorok, erdők, vagy üresen maradt viskók mélyén. Ezek az idők nem is voltak olyan régen. Csupán néhány hat telt el, mióta az árva először tette be a lábát Artheniorba és ismét találkozott Illydarival, aki teljesen megváltoztatta az életkörülményeit. Ellenben ez nem az a hely és idő, ahol a lány eltöprenghetne a közelmúltban történteken. Jelen pillanatban egy másik, sokkal kellemesebb problémára kell koncentrálnia. Agyának tekervényeit szinte gereblyével fésüli annak érdekében, hogy megtalálja kettejük számára a megfelelő időtöltést. Ami kellőképpen kikapcsolja a lányokat, hiszen mindketten lazításnak szerették volna szentelni a mai napot. De legyen rendhagyóis, hogy a tervnek megfeleljen! Ezen rugózó aggyal és Myynával kézen fogva indulnak el a város felé, ahol remélhetőleg több lehetőség, vagy eszköz áll majd rendelkezésükre, az évezred tettét elkövetni. A túlerőltetett töprengést a fehér hajú lány szavai szakítják meg.*
- Hazai? *Néz komoran a másik pislogóiba.* Még otthonom sincs, nemhogy hazám lenne. Persze jól van ez így. A teljes szabadság áldozatokkal jár.
*A végére azért elmosolyodik és egy pimasz kacsintást sem átall a lányra vetni. Nem áll szándékában elrontani a kialakult hangulatot, de a szavak azért hagynak némi keserű szájízt maguk után. Nem csupán otthona nincs a félvérnek, hanem úgy őszintén szólva senkije. Leszámítva néhány vakhitű bérgyilkost, akik nem biztos, hogy jó hatással vannak rá. Na meg persze Rokion, akiről hosszú ideje nem tudni, él-e még egyáltalán. Az isteneknek hála, ezt a gondolatmenetet is ketté törik Myyna szavai.*
- Ennek felettébb örülök, mivel nekem is eszembe jutott valami, ám az nem biztos, hogy olyan remek. *Kuncog árvánk is egy kurtát* Hallgatlak.
*Nagy meglepettségében az ében hajú el sem képes dönteni, hogy mi lepi meg jobban. Az átkarolás, minek hatására úgy kezd el kalapálni a szíve, mintha a világ legfürgébb szerzetét lopta volna meg, mégis sikerült lefutnia. Legalább tovább lépkedni nem felejtett el. Vagy az elhangzott szavak. Mondjuk az utóbbiról hamar kiderül, hogy csak viccnek szánták. Hála az összes istennek. Ellenben árvánknak valamit mondania kell, ami nem túl egyszerű így a mellkasából kiugrani készülő szívvel és kiölelve a komfort zónájából. Bár az érzés, hogy egy ilyen okos és szép lány fonja a dereka köré a karját, kellemes. Elmondhatatlanul szokatlan az árva számára, mégis örömteli. Lily sem tehet mást, mint viszonozza a gesztust. Igyekszik leutánozni barátja mozdulatait. Gyengéden, ellenben mégis határozottságot színlelve. Amennyiben pedig arcára is kivirágzott volna a megilletődés, ami héjaként csapott le árvánkra, hamar mosolyba rendezi az ábrázatát.*
- Hát... Ha van is templom Artheniorban, én személy szerint még kívülről sem láttam.
*Ekkor árvánk arcán a nap legkomolyabb eszmefuttatása villan át egy zsivány mosollyal megtoldva.*
- Az én bűneimre nem lenne elég egy nap. Na meg persze el sem engednének miután mindet elmondom. Kötelet kapnék legkevesebb életfogytig.
*Felkacag a végén. A félvér ennyi marhaságot nem hordott össze még a haton. Szabadabbnak érzi magát, mint bármikor, mióta a városba érkezett. Pedig a köré fonódó kéz néhány dologban gátolja. Például a lépteit is le kellett lassítania. Mégsem igyekszik szabadulni. Sőt. Valamiért egyre kényelmesebben érzi magát Myyna oldalán.*
- Az én ötletem az lett volna, hogy fogjunk patkányt. *Szabad kezének mutatóujját feltartva jelzi, hogy még nem fejezte be.*
- Megnyúzzuk, majd megsütjük. Végül ráveszünk valakit, hogy egye meg.
*Tudja a tolvajpalánta, hogy ennél körülményesebb ötlete nemigen lehetne, mégis kíváncsian várja a reakciót. Rendhagyónak mindenképpen nevezhető a dolog.*
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Pedig a gyerekesnek tűnő álmok nagyon is részei az életnek. Főleg azok számára kellene engedélyt adnia a világnak, akik kénytelenek életük hajnalán felnőni. Ezen szerencsétlenek számára gyakran ez az egyetlen módszer marad, amikor túl kell esniük egy-egy nehezebb időszakon. Lily is sok alkalommal hajtotta álomra a fejét valami hasonló álomvilágban a koszos és gyakran hideg sikátorok, erdők, vagy üresen maradt viskók mélyén. Ezek az idők nem is voltak olyan régen. Csupán néhány hat telt el, mióta az árva először tette be a lábát Artheniorba és ismét találkozott Illydarival, aki teljesen megváltoztatta az életkörülményeit. Ellenben ez nem az a hely és idő, ahol a lány eltöprenghetne a közelmúltban történteken. Jelen pillanatban egy másik, sokkal kellemesebb problémára kell koncentrálnia. Agyának tekervényeit szinte gereblyével fésüli annak érdekében, hogy megtalálja kettejük számára a megfelelő időtöltést. Ami kellőképpen kikapcsolja a lányokat, hiszen mindketten lazításnak szerették volna szentelni a mai napot. De legyen rendhagyóis, hogy a tervnek megfeleljen! Ezen rugózó aggyal és Myynával kézen fogva indulnak el a város felé, ahol remélhetőleg több lehetőség, vagy eszköz áll majd rendelkezésükre, az évezred tettét elkövetni. A túlerőltetett töprengést a fehér hajú lány szavai szakítják meg.*
- Hazai? *Néz komoran a másik pislogóiba.* Még otthonom sincs, nemhogy hazám lenne. Persze jól van ez így. A teljes szabadság áldozatokkal jár.
*A végére azért elmosolyodik és egy pimasz kacsintást sem átall a lányra vetni. Nem áll szándékában elrontani a kialakult hangulatot, de a szavak azért hagynak némi keserű szájízt maguk után. Nem csupán otthona nincs a félvérnek, hanem úgy őszintén szólva senkije. Leszámítva néhány vakhitű bérgyilkost, akik nem biztos, hogy jó hatással vannak rá. Na meg persze Rokion, akiről hosszú ideje nem tudni, él-e még egyáltalán. Az isteneknek hála, ezt a gondolatmenetet is ketté törik Myyna szavai.*
- Ennek felettébb örülök, mivel nekem is eszembe jutott valami, ám az nem biztos, hogy olyan remek. *Kuncog árvánk is egy kurtát* Hallgatlak.
*Nagy meglepettségében az ében hajú el sem képes dönteni, hogy mi lepi meg jobban. Az átkarolás, minek hatására úgy kezd el kalapálni a szíve, mintha a világ legfürgébb szerzetét lopta volna meg, mégis sikerült lefutnia. Legalább tovább lépkedni nem felejtett el. Vagy az elhangzott szavak. Mondjuk az utóbbiról hamar kiderül, hogy csak viccnek szánták. Hála az összes istennek. Ellenben árvánknak valamit mondania kell, ami nem túl egyszerű így a mellkasából kiugrani készülő szívvel és kiölelve a komfort zónájából. Bár az érzés, hogy egy ilyen okos és szép lány fonja a dereka köré a karját, kellemes. Elmondhatatlanul szokatlan az árva számára, mégis örömteli. Lily sem tehet mást, mint viszonozza a gesztust. Igyekszik leutánozni barátja mozdulatait. Gyengéden, ellenben mégis határozottságot színlelve. Amennyiben pedig arcára is kivirágzott volna a megilletődés, ami héjaként csapott le árvánkra, hamar mosolyba rendezi az ábrázatát.*
- Hát... Ha van is templom Artheniorban, én személy szerint még kívülről sem láttam.
*Ekkor árvánk arcán a nap legkomolyabb eszmefuttatása villan át egy zsivány mosollyal megtoldva.*
- Az én bűneimre nem lenne elég egy nap. Na meg persze el sem engednének miután mindet elmondom. Kötelet kapnék legkevesebb életfogytig.
*Felkacag a végén. A félvér ennyi marhaságot nem hordott össze még a haton. Szabadabbnak érzi magát, mint bármikor, mióta a városba érkezett. Pedig a köré fonódó kéz néhány dologban gátolja. Például a lépteit is le kellett lassítania. Mégsem igyekszik szabadulni. Sőt. Valamiért egyre kényelmesebben érzi magát Myyna oldalán.*
- Az én ötletem az lett volna, hogy fogjunk patkányt. *Szabad kezének mutatóujját feltartva jelzi, hogy még nem fejezte be.*
- Megnyúzzuk, majd megsütjük. Végül ráveszünk valakit, hogy egye meg.
*Tudja a tolvajpalánta, hogy ennél körülményesebb ötlete nemigen lehetne, mégis kíváncsian várja a reakciót. Rendhagyónak mindenképpen nevezhető a dolog.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-06 15:47:18
Üzenet elküldve: 2023-01-06 15:47:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Szépek is ezek a tervek a fejében, de sajnos muszáj felnőnie. Az a világ, amiben ő is és Lily is élnek nem engedi meg a gyerekes álmokat. Noha már jó helye van, de a Tavernában is harcra késznek kell lennie, ha nem akar csalódást okozni. Ő pedig igenis szeretné bizonyítani, hogy megérdemelten kapott ott helyet. De ezzel ráér máskor foglalkozni. Most tényleg szeretné kiélvezni ezt a napot a lehető legjobb társaságával, amit csak találhatott a városban. Örül a frissen szerzett barátságnak, mert igen, ő ezt már elkönyvelte annak. Persze ott van neki Ranen is, de ez a lányok a lányok között valahogy teljesen más. Ezért is örül annak, hogy Lily sem akarja faképnél hagyni annak ellenére, hogy a szórakozásukhoz még nem sok mindent tudott hozzátenni a fehérhajú.*
- A hazai pálya előnye.
*Kuncog fel halkan, majd készségesen ballag is a lány után, miközben ő sem engedi el a kezét.*
- Vaaaan egy remek, nekünk való ötletem.
*Vigyorodik el hirtelen kis sunyin, majd elengedve Lily kezét a karja alá bújva ölel fél kézzel a derekára. Olyan igazi barátosan. Közben a lábaikat figyelve igyekszik úgy hangolni, hogy egyszerre lépjenek. Ami az ő törpe termetével nem egyszerű, de nem is kivitelezhetetlen feladat.*
- Ha van templomotok üljünk be és bánjuk meg minden bűnünket, amit elkövettünk. Az valószínűleg lekötne minket egész napra.
*Kuncog fel az igazán béna egy heccen, miközben kitartóan sétál a lány oldalán.*
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Szépek is ezek a tervek a fejében, de sajnos muszáj felnőnie. Az a világ, amiben ő is és Lily is élnek nem engedi meg a gyerekes álmokat. Noha már jó helye van, de a Tavernában is harcra késznek kell lennie, ha nem akar csalódást okozni. Ő pedig igenis szeretné bizonyítani, hogy megérdemelten kapott ott helyet. De ezzel ráér máskor foglalkozni. Most tényleg szeretné kiélvezni ezt a napot a lehető legjobb társaságával, amit csak találhatott a városban. Örül a frissen szerzett barátságnak, mert igen, ő ezt már elkönyvelte annak. Persze ott van neki Ranen is, de ez a lányok a lányok között valahogy teljesen más. Ezért is örül annak, hogy Lily sem akarja faképnél hagyni annak ellenére, hogy a szórakozásukhoz még nem sok mindent tudott hozzátenni a fehérhajú.*
- A hazai pálya előnye.
*Kuncog fel halkan, majd készségesen ballag is a lány után, miközben ő sem engedi el a kezét.*
- Vaaaan egy remek, nekünk való ötletem.
*Vigyorodik el hirtelen kis sunyin, majd elengedve Lily kezét a karja alá bújva ölel fél kézzel a derekára. Olyan igazi barátosan. Közben a lábaikat figyelve igyekszik úgy hangolni, hogy egyszerre lépjenek. Ami az ő törpe termetével nem egyszerű, de nem is kivitelezhetetlen feladat.*
- Ha van templomotok üljünk be és bánjuk meg minden bűnünket, amit elkövettünk. Az valószínűleg lekötne minket egész napra.
*Kuncog fel az igazán béna egy heccen, miközben kitartóan sétál a lány oldalán.*
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-06 13:55:40
Üzenet elküldve: 2023-01-06 13:55:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A város zajai lassan elhalványulnak, ahogy elhagyja Artheniort és megérkezik a tisztásra. A fák lombjai nélkül sivárnak tűnik a hely, de mégis van benne valami szép, festői látvány. Lassan gyalogol, hogy gyönyörködhessen a látványban. A szél süvítése, néhány gally ropogása és pár madár dallama töri meg, vagy inkább váltja fel a város zajait. Úgy dönt ő maga is beszáll és előveszi furulyáját és nekiáll egy kis zenélésnek. Nem játszik semmilyen ismert dalt, csak ritmikusan fújja a hangszerét, ahogy kedve tartja. Még jó nagy jóindulattal sem nevezhető zenének. Néha a madarakat utánozza, bár nincs belőlük túl sok jelen, így az összhangzás még rosszabb lehet, de legalább jól szórakozik.*
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-05 20:17:47
Üzenet elküldve: 2023-01-05 20:17:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*Az után válaszol a férfinak, hogy sikerül felkapaszkodnia mögé a lóra.*
-Csak nem tart tőle, hogy kimaradunk valamiből?
*Érdeklődik, bár reménykedik benne, a tudós is inkább vágyik a mágia megismerésére, mint egy polgárháborúban való részvételre. Szerencsére ezeket a gondolatokat sikerül hamar el is felejtenie, ahogy a tisztáshoz érnek. Ámulva néz körül a smaragdzöld fűvel borított területen. Elfként mindig is szerette a természetet, az erdőkben kóborolni, a fűben feküdni, így ez a hely most különleges erővel vonzza nemcsak a tekintetét, de a szívét is. Ahogy figyelme elkalandozik, egészen józanító ingerként éri, mikor Dan hirtelen ráfog a kezére. Kicsit meg is ugrik Holdfény hátán, de azért van annyi lélekjelenléte, hogy ne ugorjon le róla.*
-Persze.
*Motyogja a tudósnak, miközben rendezi a pulzusát, és lekászálódik a hátasról, hogy szedjen a megjelölt növényekből. Mivel Dan maga akarja elrakni a virágokat, átadja őket neki, s csak akkor mozdul, hogy újra nyeregbe üljön, mikor a férfi ismét felkínálja a segítségét erre. Újra előre nyújtja kezeit, hogy erős fogást biztosítson magának.*
-Vagy ha meg nem látunk útközben még valami értékes, ritka növényt?
*Kérdez még vissza csipkelődve, de aztán hagyja, hadd induljanak neki, elvégre már nagyon szeretné elkezdeni ő is a tanulást.*
-Jut eszembe, egyszer majd körbe vezethetne a városon.
*Veti fel útközben.*
-És ezt a gyönyörű tisztást is szeretném tüzetesebben bejárni. Persze ha ön nem szeretné, ez utóbbit egyedül is megtehetem.
*Az után válaszol a férfinak, hogy sikerül felkapaszkodnia mögé a lóra.*
-Csak nem tart tőle, hogy kimaradunk valamiből?
*Érdeklődik, bár reménykedik benne, a tudós is inkább vágyik a mágia megismerésére, mint egy polgárháborúban való részvételre. Szerencsére ezeket a gondolatokat sikerül hamar el is felejtenie, ahogy a tisztáshoz érnek. Ámulva néz körül a smaragdzöld fűvel borított területen. Elfként mindig is szerette a természetet, az erdőkben kóborolni, a fűben feküdni, így ez a hely most különleges erővel vonzza nemcsak a tekintetét, de a szívét is. Ahogy figyelme elkalandozik, egészen józanító ingerként éri, mikor Dan hirtelen ráfog a kezére. Kicsit meg is ugrik Holdfény hátán, de azért van annyi lélekjelenléte, hogy ne ugorjon le róla.*
-Persze.
*Motyogja a tudósnak, miközben rendezi a pulzusát, és lekászálódik a hátasról, hogy szedjen a megjelölt növényekből. Mivel Dan maga akarja elrakni a virágokat, átadja őket neki, s csak akkor mozdul, hogy újra nyeregbe üljön, mikor a férfi ismét felkínálja a segítségét erre. Újra előre nyújtja kezeit, hogy erős fogást biztosítson magának.*
-Vagy ha meg nem látunk útközben még valami értékes, ritka növényt?
*Kérdez még vissza csipkelődve, de aztán hagyja, hadd induljanak neki, elvégre már nagyon szeretné elkezdeni ő is a tanulást.*
-Jut eszembe, egyszer majd körbe vezethetne a városon.
*Veti fel útközben.*
-És ezt a gyönyörű tisztást is szeretném tüzetesebben bejárni. Persze ha ön nem szeretné, ez utóbbit egyedül is megtehetem.
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-02 02:58:39
Üzenet elküldve: 2023-01-02 02:58:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
*Talán nem részletezte eléggé az életének a történéseit így egyesek számára talán pont a lényeges dolgok maradhattak ki, számára viszont ez a tömör kis leírás tökéletesen összefoglal mindent, ami vele eddig történt és pont tömörsége miatt, azt is érzékelteti ami nem. A férfi jól láthatóan félre is értette.*
-Én nem tértem vissza.
*Közli szerény mosolyával. Igen ő úgy értette, hogy elhagyta a várost, hogy teljesen. A falvakat is. Az embereket is. És a pár éve tért vissza se, azt jelenti, hogy a városba hanem, hogy az értelmes beszélő fajok közé. Még a lány is visszakérdez ami meglepi a férfit, de válaszol szívesen.*
-Igen. Vadászlaki vagyok.
*Most már mondani se kell honnan tanulta a szakmát. Még ha a családja inkább favágásból és feldolgozásból is élt ott. Figyelmesen hallgatja ezek után a másik kettőt. A lány mikor az elf közösségekről beszél halványan bólint.*
-Szépek az épületek arrafelé.
*Vet lopva néhány pillantást a másik felé. Azok a fránya régi beidegződések. Az elf bókját egyértelműen meghallja és raktározza el a fejében. Reakciót viszont ő nem tesz rá. Nem is neki szólt. Az, hogy Lihanech nem neki való, az a mondat is fejben fel lesz írva az öreg által. Egyikük se mesélt hosszan az életéről, de valószínűleg pont ezért jóval fontosabbak voltak ezek az elhangzott dolgok. Faerum mindenesetre így gondolja. Az, hogy ők fontosnak tartották őket önmagában növeli ezeknek az egyébként száraz tényeknek az értékét. A figyelmeztetésre bólint. Léptei valóban tapasztaltabb erdőjárót feltételezhetnek ahogy figyelő tekintete is. Ha tudja mit kell figyelni az növények és a talaj sokat el tud mondani számára. Talán többet mint ők egymásnak az életükről.*
*Talán nem részletezte eléggé az életének a történéseit így egyesek számára talán pont a lényeges dolgok maradhattak ki, számára viszont ez a tömör kis leírás tökéletesen összefoglal mindent, ami vele eddig történt és pont tömörsége miatt, azt is érzékelteti ami nem. A férfi jól láthatóan félre is értette.*
-Én nem tértem vissza.
*Közli szerény mosolyával. Igen ő úgy értette, hogy elhagyta a várost, hogy teljesen. A falvakat is. Az embereket is. És a pár éve tért vissza se, azt jelenti, hogy a városba hanem, hogy az értelmes beszélő fajok közé. Még a lány is visszakérdez ami meglepi a férfit, de válaszol szívesen.*
-Igen. Vadászlaki vagyok.
*Most már mondani se kell honnan tanulta a szakmát. Még ha a családja inkább favágásból és feldolgozásból is élt ott. Figyelmesen hallgatja ezek után a másik kettőt. A lány mikor az elf közösségekről beszél halványan bólint.*
-Szépek az épületek arrafelé.
*Vet lopva néhány pillantást a másik felé. Azok a fránya régi beidegződések. Az elf bókját egyértelműen meghallja és raktározza el a fejében. Reakciót viszont ő nem tesz rá. Nem is neki szólt. Az, hogy Lihanech nem neki való, az a mondat is fejben fel lesz írva az öreg által. Egyikük se mesélt hosszan az életéről, de valószínűleg pont ezért jóval fontosabbak voltak ezek az elhangzott dolgok. Faerum mindenesetre így gondolja. Az, hogy ők fontosnak tartották őket önmagában növeli ezeknek az egyébként száraz tényeknek az értékét. A figyelmeztetésre bólint. Léptei valóban tapasztaltabb erdőjárót feltételezhetnek ahogy figyelő tekintete is. Ha tudja mit kell figyelni az növények és a talaj sokat el tud mondani számára. Talán többet mint ők egymásnak az életükről.*
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-30 23:15:22
Üzenet elküldve: 2022-12-30 23:15:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Zavart arckifejezéssel pislant fel a másikra. *
- Nem azt mondtad, hogy ezzel még várni akarsz?
* Legszívesebben duzzogást színlelve hátrébb lépne, de valahogy a kezei öntudatlanul markolják az elf felkarját. Nem megy tehát sehova. *
- Rendben, ezzel ki tudok egyezni.
* Feleli sóhajtva és belesimul a férfi tenyerébe az arcával, mint egy cica. Nem is várhat ennél többet. *
- Tudod, hogy megy ez... azon a környéken. Mindenki ugyanolyan körülményekből jön... csak a felejtést kerestük.
* Tömören válaszol, pillantásával kerüli Dalafét. Szórakozottan megsimogatja a mellkasát. Az a néhány, szám szerint elég kevés fiú csak jött és ment. Semmi kötődés. Ezért nem is nagyon tudja a lány, mit kezdje ezzel az új helyzettel. És túl sok jó példát az anyjától sem lesett el, ami a harmonikus párkapcsolatokat illeti. *
- Nem... bántottak, ha erre gondolsz. Arra voltak mások, otromba utcagyerekek.
* Fintorodik el és megvonja a vállát. *
- De már nem számít.
* Bizonytalanul elmosolyodik. Nem akarja a gyerekkori emlékeivel elrontani a pillanatot, sem sajnáltatni magát. Bátorságot gyűjt és az egyik kezével finoman megérinti a férfi haját. Csak hogy milyen érzés. *
~ Olyan puhának tűnik. ~
* Egészen különleges, rezes árnyalat. Még sosem látott ilyet. *
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Zavart arckifejezéssel pislant fel a másikra. *
- Nem azt mondtad, hogy ezzel még várni akarsz?
* Legszívesebben duzzogást színlelve hátrébb lépne, de valahogy a kezei öntudatlanul markolják az elf felkarját. Nem megy tehát sehova. *
- Rendben, ezzel ki tudok egyezni.
* Feleli sóhajtva és belesimul a férfi tenyerébe az arcával, mint egy cica. Nem is várhat ennél többet. *
- Tudod, hogy megy ez... azon a környéken. Mindenki ugyanolyan körülményekből jön... csak a felejtést kerestük.
* Tömören válaszol, pillantásával kerüli Dalafét. Szórakozottan megsimogatja a mellkasát. Az a néhány, szám szerint elég kevés fiú csak jött és ment. Semmi kötődés. Ezért nem is nagyon tudja a lány, mit kezdje ezzel az új helyzettel. És túl sok jó példát az anyjától sem lesett el, ami a harmonikus párkapcsolatokat illeti. *
- Nem... bántottak, ha erre gondolsz. Arra voltak mások, otromba utcagyerekek.
* Fintorodik el és megvonja a vállát. *
- De már nem számít.
* Bizonytalanul elmosolyodik. Nem akarja a gyerekkori emlékeivel elrontani a pillanatot, sem sajnáltatni magát. Bátorságot gyűjt és az egyik kezével finoman megérinti a férfi haját. Csak hogy milyen érzés. *
~ Olyan puhának tűnik. ~
* Egészen különleges, rezes árnyalat. Még sosem látott ilyet. *
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-30 22:24:27
Üzenet elküldve: 2022-12-30 22:24:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf nevetve fedezi fel a kezei közé csapódott lány közelségét. ~Hát szia! Sokáig tartott~ gondolja magában valamiféle lágy belsőhangon. Aztán a szokásos drámai, kérdő arcával figyeli a másikat miközben az jól megbökdösi. ~Oh, hogy még utálsz is! Hát értem~ gonosz mód hajol le Oléhez, hogy a fülébe súgjon*
- Még szerencse, hogy azt mondják az utálatból jó menet származik *egészen reméli, hogy ezzel a mondattal kicsit meggyengíti a másik lábát, hiszen igazán élvezné azt látni. Na meg nem is szeretné, hogy ez a buta, buta nő megint félreértsen valamit. Így is nemsokára sokkolják őt azzal a félénken feltett kérdéssel. ~Hűha, ilyesmit ígérni nagy dolog. Még ha nem is akarod általában akkor is bántasz másokat. Hiszen jó lények nincsenek, csak elfek és emberek~ felnyúl és megsimogatja az előtte lévő puha pofit*
- Megígérem, hogy soha nem foglak szándékosan bántani. Vigyázok rád, rendben? * kérdezi, majd aztán acmásik feje búbjához dörgöli finoman az arcát*
- Eddig rosszak voltak hozzád? Azok a fiúk, férfiak. *Nem biztos benne, hogy szeretné hallani a választ, de azért elég egyértelmű, hogy érdekli. Főleg, hogy a lány sok mindent mondott neki. A tapasztalatairól, a "szintjéről". Aggodalmakról, amik nem feltétlenül kellene, hogy legyenek. És valahol van benne egy, olyan férfi is, aki nagyon szeretné tudni milyen volt a lány eddigi szexuális élete, hogy aztán amikor ott tartanak minden nevetséges nyomot elfelejtessen vele az eddigiekről. Tudni akarja mennyire rosszak voltak azok az ocsmány mocskok, hogy ő a valaha volt legjobb legyen, mert szeret az lenni és az is akar lenni. Mindkettejük élvezetéért.*
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf nevetve fedezi fel a kezei közé csapódott lány közelségét. ~Hát szia! Sokáig tartott~ gondolja magában valamiféle lágy belsőhangon. Aztán a szokásos drámai, kérdő arcával figyeli a másikat miközben az jól megbökdösi. ~Oh, hogy még utálsz is! Hát értem~ gonosz mód hajol le Oléhez, hogy a fülébe súgjon*
- Még szerencse, hogy azt mondják az utálatból jó menet származik *egészen reméli, hogy ezzel a mondattal kicsit meggyengíti a másik lábát, hiszen igazán élvezné azt látni. Na meg nem is szeretné, hogy ez a buta, buta nő megint félreértsen valamit. Így is nemsokára sokkolják őt azzal a félénken feltett kérdéssel. ~Hűha, ilyesmit ígérni nagy dolog. Még ha nem is akarod általában akkor is bántasz másokat. Hiszen jó lények nincsenek, csak elfek és emberek~ felnyúl és megsimogatja az előtte lévő puha pofit*
- Megígérem, hogy soha nem foglak szándékosan bántani. Vigyázok rád, rendben? * kérdezi, majd aztán acmásik feje búbjához dörgöli finoman az arcát*
- Eddig rosszak voltak hozzád? Azok a fiúk, férfiak. *Nem biztos benne, hogy szeretné hallani a választ, de azért elég egyértelmű, hogy érdekli. Főleg, hogy a lány sok mindent mondott neki. A tapasztalatairól, a "szintjéről". Aggodalmakról, amik nem feltétlenül kellene, hogy legyenek. És valahol van benne egy, olyan férfi is, aki nagyon szeretné tudni milyen volt a lány eddigi szexuális élete, hogy aztán amikor ott tartanak minden nevetséges nyomot elfelejtessen vele az eddigiekről. Tudni akarja mennyire rosszak voltak azok az ocsmány mocskok, hogy ő a valaha volt legjobb legyen, mert szeret az lenni és az is akar lenni. Mindkettejük élvezetéért.*
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-30 21:55:15
Üzenet elküldve: 2022-12-30 21:55:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
-Soha nem lehet tudni, hogy mi lesz még erre *mondja a nőnek, hiszen a történelem sok őrültséget látott már, valamint hihetetlen összefüggéseket. Akár a napokban is kirobbanhat egy polgárháború a lovak ára miatt, ők meg jól lemaradnak róla. Hiszen miután felsegíti a nőt a lóra és megnyugtatja, hogy nyugodtan belé kapaszkodhat már indulnak is tovább. Maguk mögött hagyják a sok embert, az utakat, illetve minden túlárazott portékát. Mikor a tisztásra érnek meglát egy különleges növényt Holdfény lábánál és reflexből finoman megragadja a másik őt fogó kezét*
- Leugrana nekem azért a virágért a lóról? *biccent oda a ritka csomóhoz*
- Meg hogyha már ott van a mellette lévő másikért is, útközben majd elmagyarázom mire jók, de most sietünk, még akkor is, ha ezeket nem hagyjuk itt. Hiszen, ha tudná micsoda kincs! És csak két perc *szinte már taszigálja is le a másikat a fűbe, majd fentről figyeli. Ha a segédje végez akkor kezét is nyújtja a növényekért, hogy elrakja őket a magukkal hozott zsákba, majd a nőt is visszasegíti. És hátrafordul, hogy annyit szóljon: *
- Bocsánat! Legközelebb ígérem már, csak a toronynál állunk meg, ha csak nem szeretné máshogy. *Ezzel felőle indulhatnak is*
-Soha nem lehet tudni, hogy mi lesz még erre *mondja a nőnek, hiszen a történelem sok őrültséget látott már, valamint hihetetlen összefüggéseket. Akár a napokban is kirobbanhat egy polgárháború a lovak ára miatt, ők meg jól lemaradnak róla. Hiszen miután felsegíti a nőt a lóra és megnyugtatja, hogy nyugodtan belé kapaszkodhat már indulnak is tovább. Maguk mögött hagyják a sok embert, az utakat, illetve minden túlárazott portékát. Mikor a tisztásra érnek meglát egy különleges növényt Holdfény lábánál és reflexből finoman megragadja a másik őt fogó kezét*
- Leugrana nekem azért a virágért a lóról? *biccent oda a ritka csomóhoz*
- Meg hogyha már ott van a mellette lévő másikért is, útközben majd elmagyarázom mire jók, de most sietünk, még akkor is, ha ezeket nem hagyjuk itt. Hiszen, ha tudná micsoda kincs! És csak két perc *szinte már taszigálja is le a másikat a fűbe, majd fentről figyeli. Ha a segédje végez akkor kezét is nyújtja a növényekért, hogy elrakja őket a magukkal hozott zsákba, majd a nőt is visszasegíti. És hátrafordul, hogy annyit szóljon: *
- Bocsánat! Legközelebb ígérem már, csak a toronynál állunk meg, ha csak nem szeretné máshogy. *Ezzel felőle indulhatnak is*
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-30 21:00:03
Üzenet elküldve: 2022-12-30 21:00:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Egész úton hazafelé//
*A kikötőből tart haza, egy karavánnal, amely tengeri áruval megrakodva tart Arthenior felé.
Közben azon gondolkodik, hogy vajon milyen haszonnal járhat neki a frissen kötött megállapodása Relaellel. És el kell gondolkoznia azon, hogy vajon mennyire gondolta át az ügyletet.
Hamar megtanulta, hogy az ember nem vesztegetheti az idejét. Idő, energia, figyelem, ezek ugyanúgy fogyóeszközök, mint a pénz. Ha elhasználjuk valamire, tudnunk kell, hogy az a valami hozza-e nekünk a legtöbb hasznot.
Orthus ennek megfelelően legtöbb idejét a luxusportékák beszerzésével tölti, mert ezek hozzák a legtöbb hasznot és a legjobb üzleti kapcsolatokat. Most mégis arra készül, hogy élelmiszert, italokat és ehhez hasonló hétköznapi, és könnyen sérülő-romló portékákat szerezzen be nagy mennyiségben. Kevesebb profit, több nyűg.
Miért vállalta akkor? Tény, hogy kellene egy ügyes szövetséges a kikötőben. És Relael fogadójába nem árt barátként, szövetségesként, üzlettársként betérni.
De ha őszinte magával - márpedig fájdalmasan őszinte tud lenni - akkor be kell látnia, hogy a nő sokkal inkább az ágyékára hatott, mintsem az agyára. Nem pusztán a szépségével, hanem nemesi származásával is. Ahogy erre gondol, hitetlenkedve megrázza a fejét és még fel is nevet, mielőtt a hangot elnyeri a zavar. Nem mintha bárki meghallaná, magányosan poroszkál bérelt lova nyergében.
Lám, egy életen át a nemesek közé akarták bejuttatni, ő is magáévá tette ezt a célkitűzést, de nemeskisasszonnyal sose volt dolga mégse. Nagyon oda kell figyelnie magára, hogy ne hagyja eltompítani az eszét, elködösíteni a tisztánlátását.
Ezeken "meditál", ahogy a város felé tart.*
*A kikötőből tart haza, egy karavánnal, amely tengeri áruval megrakodva tart Arthenior felé.
Közben azon gondolkodik, hogy vajon milyen haszonnal járhat neki a frissen kötött megállapodása Relaellel. És el kell gondolkoznia azon, hogy vajon mennyire gondolta át az ügyletet.
Hamar megtanulta, hogy az ember nem vesztegetheti az idejét. Idő, energia, figyelem, ezek ugyanúgy fogyóeszközök, mint a pénz. Ha elhasználjuk valamire, tudnunk kell, hogy az a valami hozza-e nekünk a legtöbb hasznot.
Orthus ennek megfelelően legtöbb idejét a luxusportékák beszerzésével tölti, mert ezek hozzák a legtöbb hasznot és a legjobb üzleti kapcsolatokat. Most mégis arra készül, hogy élelmiszert, italokat és ehhez hasonló hétköznapi, és könnyen sérülő-romló portékákat szerezzen be nagy mennyiségben. Kevesebb profit, több nyűg.
Miért vállalta akkor? Tény, hogy kellene egy ügyes szövetséges a kikötőben. És Relael fogadójába nem árt barátként, szövetségesként, üzlettársként betérni.
De ha őszinte magával - márpedig fájdalmasan őszinte tud lenni - akkor be kell látnia, hogy a nő sokkal inkább az ágyékára hatott, mintsem az agyára. Nem pusztán a szépségével, hanem nemesi származásával is. Ahogy erre gondol, hitetlenkedve megrázza a fejét és még fel is nevet, mielőtt a hangot elnyeri a zavar. Nem mintha bárki meghallaná, magányosan poroszkál bérelt lova nyergében.
Lám, egy életen át a nemesek közé akarták bejuttatni, ő is magáévá tette ezt a célkitűzést, de nemeskisasszonnyal sose volt dolga mégse. Nagyon oda kell figyelnie magára, hogy ne hagyja eltompítani az eszét, elködösíteni a tisztánlátását.
Ezeken "meditál", ahogy a város felé tart.*
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-28 10:52:03
Üzenet elküldve: 2022-12-28 10:52:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
- Ezt meg tudom érteni, bátyám. Mindig visszatérek a városba, eladni a portékát, beszerezni a legszükségesebbeket, miegymást. De nem bírom sokáig. Ez itt az én igazi otthonom.
* Beszél mosolyogva és megveregeti egy közeli fa törzsét elhaladtában.
Arról már nem beszél, hogy lehet jobban kitartana a városbéli tartózkodása, ha nem élné ki magát olyan nagy lánggal és hódolna az egyszerű élvezeteknek. *
~ Talán kezd egy kicsit feloldódni. ~
* Pislant a nő irányába. Nem mindenki képes első találkozáskor egyszerre önmagát adni, vagy csak a másikra is hatással van a város távolsága-közelsége. *
- Szóval, Lihanech és az erdei közösségek. Talán több közös vonásunk is akad, mint gondolnánk, szép hölgyem.
* Biccent Alymeidha felé. *
- Eredetileg Lihanechben születtem és a korai éveimet is ott töltöttem. De nem nekem való, így eljöttem. Vissza se tértem azóta.
* Különös, mennyire hasonló a másik kettőhöz az életútja. Úgy tűnik hasonló személyiségeket, vagy háttértörténetűeket kísér a sors az erdei utakra. Vagy talán olyan emlékeket hordoznak magukkal, amire csak az erdő csendje adhat gyógyírt. Ki tudja? *
- Lassan odaérünk, még néhány perc séta, ahol utoljára láttam őket. Van néhány vadcsapás, azokon zaj nélkül haladhatunk.
* Jegyzi meg, fojtottabb hangon. A kora hajnali fagy épp elég keményre dermeszette az aljnövényzetet, hogy ropogjon a talpuk alatt. *
- Ezt meg tudom érteni, bátyám. Mindig visszatérek a városba, eladni a portékát, beszerezni a legszükségesebbeket, miegymást. De nem bírom sokáig. Ez itt az én igazi otthonom.
* Beszél mosolyogva és megveregeti egy közeli fa törzsét elhaladtában.
Arról már nem beszél, hogy lehet jobban kitartana a városbéli tartózkodása, ha nem élné ki magát olyan nagy lánggal és hódolna az egyszerű élvezeteknek. *
~ Talán kezd egy kicsit feloldódni. ~
* Pislant a nő irányába. Nem mindenki képes első találkozáskor egyszerre önmagát adni, vagy csak a másikra is hatással van a város távolsága-közelsége. *
- Szóval, Lihanech és az erdei közösségek. Talán több közös vonásunk is akad, mint gondolnánk, szép hölgyem.
* Biccent Alymeidha felé. *
- Eredetileg Lihanechben születtem és a korai éveimet is ott töltöttem. De nem nekem való, így eljöttem. Vissza se tértem azóta.
* Különös, mennyire hasonló a másik kettőhöz az életútja. Úgy tűnik hasonló személyiségeket, vagy háttértörténetűeket kísér a sors az erdei utakra. Vagy talán olyan emlékeket hordoznak magukkal, amire csak az erdő csendje adhat gyógyírt. Ki tudja? *
- Lassan odaérünk, még néhány perc séta, ahol utoljára láttam őket. Van néhány vadcsapás, azokon zaj nélkül haladhatunk.
* Jegyzi meg, fojtottabb hangon. A kora hajnali fagy épp elég keményre dermeszette az aljnövényzetet, hogy ropogjon a talpuk alatt. *
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-24 10:05:02
Üzenet elküldve: 2022-12-24 10:05:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
*Aly, bár most talán a legkevésbé sem tűnik úgy, egyébként egy meglehetősen cserfes leány. Pont olyan, ahogy a korabéli kisasszonykákat elképzeli az ember, komolysága sokkal inkább tudható be a kora reggeli óráknak, mintsem a szimpátia hiányának. Tény, ami tény, az az orcátlan hosszúfülű kissé távolságtartóvá tette, de azért kiküszöbölhetetlenül nem csorbította meg általános jókedélyét. Emlékeztette viszont arra, milyen mélységes megvetést éreznek fajtája irányába azok a gőgös elfek.
Ruwynn persze egyelőre nem tűnik kifejezetten rátartinak, de ennyi idő alatt nehéz volna ezt egyértelműen kijelenteni. Arról nem is beszélve, hogy Alyról igencsak nehéz volna megmondani, hogy nem hosszúéltű, épp csak néhány aprócska jel árulja el őt, melyek felett könnyedén el lehet siklani. Talán, ha fény derül fattyú mivoltára majd felszínre törnek azok a bosszantó elf tulajdonságok.
Ahogy a furcsa rovarlény végül megállapodik Faerum vállán, egy kicsit nyugodtabb lesz. Nem egy városban nevelkedett nemeskisasszonyka, így talán ennyi erdőben leélt év után nem illendő tartania a rovaroktól, de nem tud vele mit kezdeni. Kirázza tőlük a hideg, még az apróbbaktól is, egy kutyaméretűről akkor pedig ne is beszéljünk.
Tisztelettudóan intve adja át a felelet lehetőségét az idősebbnek, amikor a szőke elf felteszi csevegést kezdeményező kérdését. Meglehetősen kurtán foglalja össze nyilvánvalóan hosszú életútját a férfi.*
- Itt a szántóföldeken? *biccent az emlegetett irányba, mikor Faerum a szülőfaluját nem emlegeti névleg.
Ahogy ő kerül sorra, egy aprócska sóhaj párája látványosan gömbölyög bele a hideg levegőbe. Láthatóan rendezi gondolatait, mielőtt válaszra nyitná a száját.*
- Északról, Lichanech mellől. Él néhány erdei elf közösség a tölgyesekben, az egyikben nőttem fel. *kissé össze is szorul a gyomra az emlegetésétől, noha nem a honvágy szerető melege járja át, miközben rágondol. Épp az ellentéte.*
- Nagyjából két éve érkeztem a városba. *ezzel ő is rövidre zárja a dolgot, majd Ruwynn felé biccent* - Te idevalósi vagy?
*Aly, bár most talán a legkevésbé sem tűnik úgy, egyébként egy meglehetősen cserfes leány. Pont olyan, ahogy a korabéli kisasszonykákat elképzeli az ember, komolysága sokkal inkább tudható be a kora reggeli óráknak, mintsem a szimpátia hiányának. Tény, ami tény, az az orcátlan hosszúfülű kissé távolságtartóvá tette, de azért kiküszöbölhetetlenül nem csorbította meg általános jókedélyét. Emlékeztette viszont arra, milyen mélységes megvetést éreznek fajtája irányába azok a gőgös elfek.
Ruwynn persze egyelőre nem tűnik kifejezetten rátartinak, de ennyi idő alatt nehéz volna ezt egyértelműen kijelenteni. Arról nem is beszélve, hogy Alyról igencsak nehéz volna megmondani, hogy nem hosszúéltű, épp csak néhány aprócska jel árulja el őt, melyek felett könnyedén el lehet siklani. Talán, ha fény derül fattyú mivoltára majd felszínre törnek azok a bosszantó elf tulajdonságok.
Ahogy a furcsa rovarlény végül megállapodik Faerum vállán, egy kicsit nyugodtabb lesz. Nem egy városban nevelkedett nemeskisasszonyka, így talán ennyi erdőben leélt év után nem illendő tartania a rovaroktól, de nem tud vele mit kezdeni. Kirázza tőlük a hideg, még az apróbbaktól is, egy kutyaméretűről akkor pedig ne is beszéljünk.
Tisztelettudóan intve adja át a felelet lehetőségét az idősebbnek, amikor a szőke elf felteszi csevegést kezdeményező kérdését. Meglehetősen kurtán foglalja össze nyilvánvalóan hosszú életútját a férfi.*
- Itt a szántóföldeken? *biccent az emlegetett irányba, mikor Faerum a szülőfaluját nem emlegeti névleg.
Ahogy ő kerül sorra, egy aprócska sóhaj párája látványosan gömbölyög bele a hideg levegőbe. Láthatóan rendezi gondolatait, mielőtt válaszra nyitná a száját.*
- Északról, Lichanech mellől. Él néhány erdei elf közösség a tölgyesekben, az egyikben nőttem fel. *kissé össze is szorul a gyomra az emlegetésétől, noha nem a honvágy szerető melege járja át, miközben rágondol. Épp az ellentéte.*
- Nagyjából két éve érkeztem a városba. *ezzel ő is rövidre zárja a dolgot, majd Ruwynn felé biccent* - Te idevalósi vagy?
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-24 01:20:21
Üzenet elküldve: 2022-12-24 01:20:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Vadásznak nem jó szerencsét kívánni //
*Fuvallat jelenléte várható problémákat okozott. Meg is tudja érteni. A férfi zárja le a dolgot. Faerum és barátja egyelőre nem lesznek elküldve. Az öreg biccent egyet halvány mosolyával az arcán. A lány hűvösségét nem veszi magára. Sok fajtársával volt már dolga. Megszokta azok szótlan maguknak valóságát még úgy is, hogy ahhoz sokszor gőg is jár. Hogy mi lehet a másik lelkében ránézésre még ő sem tudja megállapítani és nem is hiszi, hogy ezen az egyszerű vadászaton megismerhetné alaposabban. Nem is baj. Bár a kíváncsiság azért ott van benne. Ahogy elindulnak a fák közé Fuvallatot visszahívja a vállára, hogy el ne veszítsék egymást és figyeli a környezetüket. Hogy van még idejük míg a csorda útvonalát elérik azzal tisztában van. Ilyen közel a szarvasok nem jönnek a városhoz. A kérdés hallatán előbb a lányra néz. Csak akkor kezdene bele ha az átadná neki a lehetőséget.*
-Falun nőttem fel, de szüleim meg tudták fizetni a tanárokat. Kamaszként elmentem mert unatkoztam ott és világot akartam látni. Mikor a világ túl zajos volt akkor meg az elől bújtam el. Pár éve tértem vissza, de néha még mindig sok a zaj.
*Fuvallat jelenléte várható problémákat okozott. Meg is tudja érteni. A férfi zárja le a dolgot. Faerum és barátja egyelőre nem lesznek elküldve. Az öreg biccent egyet halvány mosolyával az arcán. A lány hűvösségét nem veszi magára. Sok fajtársával volt már dolga. Megszokta azok szótlan maguknak valóságát még úgy is, hogy ahhoz sokszor gőg is jár. Hogy mi lehet a másik lelkében ránézésre még ő sem tudja megállapítani és nem is hiszi, hogy ezen az egyszerű vadászaton megismerhetné alaposabban. Nem is baj. Bár a kíváncsiság azért ott van benne. Ahogy elindulnak a fák közé Fuvallatot visszahívja a vállára, hogy el ne veszítsék egymást és figyeli a környezetüket. Hogy van még idejük míg a csorda útvonalát elérik azzal tisztában van. Ilyen közel a szarvasok nem jönnek a városhoz. A kérdés hallatán előbb a lányra néz. Csak akkor kezdene bele ha az átadná neki a lehetőséget.*
-Falun nőttem fel, de szüleim meg tudták fizetni a tanárokat. Kamaszként elmentem mert unatkoztam ott és világot akartam látni. Mikor a világ túl zajos volt akkor meg az elől bújtam el. Pár éve tértem vissza, de néha még mindig sok a zaj.
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-23 22:55:19
Üzenet elküldve: 2022-12-23 22:55:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A bajnok és a pillangó//
- Oh, biztos van valami a déli, sós levegőben, ami kihozza az emberekből az erkölcstelenebb oldalukat. Azt is hallottam, hogy úrnőjük van, ami éppen annyira szürreális ilyen népektől, mint a mélységiektől. A következő az lesz, hogy az ork törzsek élén is méretes agyarú nőstények lesznek.
*Szó mi szó Denjaar sem tette vonzóbbá a thargokat, akiket Alissäna pont olyan egyszerű vadembereknek képzel el, akik csak úgy kedvtelésből ízekre szednék őt. Nem való neki egy ilyen világ, ezért ha nem muszáj nem fog ezek után sem látogatást tenni ott. A Kikötőt és annak népét már legalább ismeri annyira, hogy tudja mi hergeli vagy adott esetben nyugtatja le kedélyeiket.*
- Futó szóbeszéd, lehet a fele sem igaz.
*Kezd bele óvatosan, hogy gyorsan letörje a férfi esetleges lelkesedését. Pozitívan csalódni még mindig jobb, mint a túl nagyra tett elvárások után a lehangoló tényekkel szembesülni.*
- Azt rebesgetik, hogy egy egykori nemes kishölgy egy bezárt fogadót nyitott újra meg. Szokatlannak tartják a polgárok, hogy mit keresne ott egy kisasszony s legfőképpen miért vinné oda megmaradt vagyonát. Egy ilyen ivó feltehetően nívósabb lehet, mint a Rumos, de persze a nemesség sem garancia semmire.
*Azt nem merné kijelenteni, hogy annyira mint a Sellőház, ami egy picit ki is lóg a Kikötő nyomorából, ez persze sokszor javára is válik az üzletnek.*
- Nem bánom ha megállunk pihenni. Elszoktam az ilyen utazásoktól.
*Feleli szolgálatkészen, és örömmel veszi a közelséget, egyrészt mert kevésbé fázik, másrészt mert így még biztosabbnak érzi helyzetét a nyeregben. Persze jól tudja, hogy Denjaar egészen más miatt préselődik hozzá.
Megint hátrapillant válla felett, ezúttal ez egy megfontolt mozdulat, ahogy elragadó mosolya is, amivel a wegtoreni bajnokot tiszteli meg.*
- Persze csak ha Denjaar uram szeretne, alkalmazkodom bármihez.
*Muszáj folyamatosan emlékeztetnie rá a férfiakat, hogy mennyire szeretne a kedvükben járni, ami valahol jó érzéssel tölti el Lissát, bár azt sosem tudta pontosan megfejteni, hogy miért.*
- Oh, biztos van valami a déli, sós levegőben, ami kihozza az emberekből az erkölcstelenebb oldalukat. Azt is hallottam, hogy úrnőjük van, ami éppen annyira szürreális ilyen népektől, mint a mélységiektől. A következő az lesz, hogy az ork törzsek élén is méretes agyarú nőstények lesznek.
*Szó mi szó Denjaar sem tette vonzóbbá a thargokat, akiket Alissäna pont olyan egyszerű vadembereknek képzel el, akik csak úgy kedvtelésből ízekre szednék őt. Nem való neki egy ilyen világ, ezért ha nem muszáj nem fog ezek után sem látogatást tenni ott. A Kikötőt és annak népét már legalább ismeri annyira, hogy tudja mi hergeli vagy adott esetben nyugtatja le kedélyeiket.*
- Futó szóbeszéd, lehet a fele sem igaz.
*Kezd bele óvatosan, hogy gyorsan letörje a férfi esetleges lelkesedését. Pozitívan csalódni még mindig jobb, mint a túl nagyra tett elvárások után a lehangoló tényekkel szembesülni.*
- Azt rebesgetik, hogy egy egykori nemes kishölgy egy bezárt fogadót nyitott újra meg. Szokatlannak tartják a polgárok, hogy mit keresne ott egy kisasszony s legfőképpen miért vinné oda megmaradt vagyonát. Egy ilyen ivó feltehetően nívósabb lehet, mint a Rumos, de persze a nemesség sem garancia semmire.
*Azt nem merné kijelenteni, hogy annyira mint a Sellőház, ami egy picit ki is lóg a Kikötő nyomorából, ez persze sokszor javára is válik az üzletnek.*
- Nem bánom ha megállunk pihenni. Elszoktam az ilyen utazásoktól.
*Feleli szolgálatkészen, és örömmel veszi a közelséget, egyrészt mert kevésbé fázik, másrészt mert így még biztosabbnak érzi helyzetét a nyeregben. Persze jól tudja, hogy Denjaar egészen más miatt préselődik hozzá.
Megint hátrapillant válla felett, ezúttal ez egy megfontolt mozdulat, ahogy elragadó mosolya is, amivel a wegtoreni bajnokot tiszteli meg.*
- Persze csak ha Denjaar uram szeretne, alkalmazkodom bármihez.
*Muszáj folyamatosan emlékeztetnie rá a férfiakat, hogy mennyire szeretne a kedvükben járni, ami valahol jó érzéssel tölti el Lissát, bár azt sosem tudta pontosan megfejteni, hogy miért.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-23 22:17:22
Üzenet elküldve: 2022-12-23 22:17:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 550
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A bajnok és a pillangó//
-Igen. Bizton nagyon látványosak a búzatáblák, mikor a thargok nem vérrel öntözik őket. *Jegyzi meg epésen. Megvan a véleménye róluk, ahogy a folyton bajt kereső úrnőjükkel is.*
-Tolvajok és iszákosok. Nem többek. *Hallhatóan roppant sarkos véleménnyel bír az említett népről. Nem is forszírozza a dolgot, megmagyarázni sincs túl sok kedve. Helyette megállítja a lovat a szóban forgó pultnál, hogy Alissäna magához vehesse a portékát. Nem kommentálja a dolgot; pontosan tudja, hogy nem csak miatta van szüksége rá.*
-Új lehetőségek? *Kissé meglepik a hallottak. Talán a Patkányok nyitottak saját bordélyt, megirigyelvén a Sellőház sikerét?*
-Miféle lehetőségek? *Hangjában most érezhető a kíváncsiság. Ha lehetőségekről van szó, nem szívesen marad le róluk.
Már az Erdőszéli tisztáson poroszkálnak, s most, hogy már nincs annyi lélek körülöttük, lassú ügetésre fogja a jókora mént.*
-Mikor legutóbb a Kikötőben jártam, túl sok mindent nem lehetett kikaparni. Persze, ha már ott voltam, levágtam a Patkányok bajnokát. Bár megcsúfolása volt a bajnok címnek az az alak. *Noha Alissäna nem látja, elégedett kis félmosoly ül ki a férfi arcára.
Nem kérdi, mennyi idős valójában az elf. Nem érdekli. Még csak meg sem tudná saccolni. Sok ideig ügetnek némán, mire újra megszólal a lány mögött.*
-Késő délutánra talán meg is érkezünk. Persze érdemes lenne megállni út közben... Elgémberedik az ember a nyeregben. *Mocorogni kezd, s Alissäna rövidesen igen közel találhatja magát a férfi testéhez.*
-Igen. Bizton nagyon látványosak a búzatáblák, mikor a thargok nem vérrel öntözik őket. *Jegyzi meg epésen. Megvan a véleménye róluk, ahogy a folyton bajt kereső úrnőjükkel is.*
-Tolvajok és iszákosok. Nem többek. *Hallhatóan roppant sarkos véleménnyel bír az említett népről. Nem is forszírozza a dolgot, megmagyarázni sincs túl sok kedve. Helyette megállítja a lovat a szóban forgó pultnál, hogy Alissäna magához vehesse a portékát. Nem kommentálja a dolgot; pontosan tudja, hogy nem csak miatta van szüksége rá.*
-Új lehetőségek? *Kissé meglepik a hallottak. Talán a Patkányok nyitottak saját bordélyt, megirigyelvén a Sellőház sikerét?*
-Miféle lehetőségek? *Hangjában most érezhető a kíváncsiság. Ha lehetőségekről van szó, nem szívesen marad le róluk.
Már az Erdőszéli tisztáson poroszkálnak, s most, hogy már nincs annyi lélek körülöttük, lassú ügetésre fogja a jókora mént.*
-Mikor legutóbb a Kikötőben jártam, túl sok mindent nem lehetett kikaparni. Persze, ha már ott voltam, levágtam a Patkányok bajnokát. Bár megcsúfolása volt a bajnok címnek az az alak. *Noha Alissäna nem látja, elégedett kis félmosoly ül ki a férfi arcára.
Nem kérdi, mennyi idős valójában az elf. Nem érdekli. Még csak meg sem tudná saccolni. Sok ideig ügetnek némán, mire újra megszólal a lány mögött.*
-Késő délutánra talán meg is érkezünk. Persze érdemes lenne megállni út közben... Elgémberedik az ember a nyeregben. *Mocorogni kezd, s Alissäna rövidesen igen közel találhatja magát a férfi testéhez.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096