Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
860. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-10 13:00:21
Üzenet elküldve: 2013-12-10 13:00:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Tyria kiér a fák közül, az erdő szélén lévő tisztásra. Sokszor tette már itt tiszteletét, mert itt egymaga lehet, s elméje kissé megnyugodhat a magánytól. Messze a város nyüzsgő zsivajától, de elég közel ahhoz, hogy bármikor visszamehessen, s itt az élete sem lehet veszélyben az erdő vadjai miatt. Kellemes helynek tartja, s ha csak teheti ellátogat ide. Bár most szorítja kissé az idő, nem tudja megállni, hogy a kedvenc sziklájához odalibbenjen, s lekuporodjon rá. Épp csak annyi ideig, hogy a hűvös időben ne kezdjen rajta dideregni. Ilyenkor egyedül maradhat a saját gondolataival, melyek bár nem szolgálnak sok örömmel, kétségtelenül kizárólag a sajátjai, s ezt sosem vehetik el tőle. Talán az egyetlen dolog amit nem vehetnek el...
A sziklán ücsörögve eszébe jut, hányszor jártak itt az apjával. Itt tanult meg bánni a késsel, itt dobáltak célba az erdőszéli fákat használva céltáblának, és persze a különféle tornagyakorlataikat is itt végezték. Nosztalgiával gondol vissza a régi időkre, de valójában cseppet sem bánja, hogy így alakult, ahogy. Tanúja volt apja akasztásának, s meggyőződése, hogy a férfi saját hibájából jutott fel a bitóra. Akkor is az egyetlen érzés ami a lányt hatalmába kerítette a csalódottság. Csalódott volt, mert azt hitte, apja a legügyesebb tolvaj, s számára kiábrándító volt lárni, hogy nem így van. Tyriának ezt bizonyította a puszta tény, hogy elkaphatták a férfit.
Felsóhajt, majd mivel feneke rendesen átfázott a hideg kövön való üldögéléstől, úgy dönt ideje tovább indulnia. Innen már csak egy köpésnyire van a folyó, s azt követve ha minden jól megy estére már a kikötőben várhatja a hajnali indulást.*
A sziklán ücsörögve eszébe jut, hányszor jártak itt az apjával. Itt tanult meg bánni a késsel, itt dobáltak célba az erdőszéli fákat használva céltáblának, és persze a különféle tornagyakorlataikat is itt végezték. Nosztalgiával gondol vissza a régi időkre, de valójában cseppet sem bánja, hogy így alakult, ahogy. Tanúja volt apja akasztásának, s meggyőződése, hogy a férfi saját hibájából jutott fel a bitóra. Akkor is az egyetlen érzés ami a lányt hatalmába kerítette a csalódottság. Csalódott volt, mert azt hitte, apja a legügyesebb tolvaj, s számára kiábrándító volt lárni, hogy nem így van. Tyriának ezt bizonyította a puszta tény, hogy elkaphatták a férfit.
Felsóhajt, majd mivel feneke rendesen átfázott a hideg kövön való üldögéléstől, úgy dönt ideje tovább indulnia. Innen már csak egy köpésnyire van a folyó, s azt követve ha minden jól megy estére már a kikötőben várhatja a hajnali indulást.*
859. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-10 06:33:10
Üzenet elküldve: 2013-12-10 06:33:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Leül a földre hátát egy fának támasztja, s élvezi a csendet, amelyet annyira szeret. Kénytelen volt elmenekülni*
- Hosszúak voltak a napok. * mondja félhangosan. Tudja, hogy nincs senki, aki meghallgassa,de jobb kimondani. Megkönnyebbül, hogy elszabadult a város nyüzsgésétől. Nem neki való.*
"Lehet, hogy el kéne mennem egy kis időre. Tegnap képes lettem volna fegyvert rántani arra a gyerekre."
*Elborzad saját magán, ahogyan elképzeli, hogy mik történhettek volna.*
"Csak egy szeleburdi gyermek, nem pedig egy veszélyes alak. Karg az oka, mindig azt mondta, hogy milyen veszélyes a város, s lám tolvajnak nézek egy ártatlan gyermeket."
*Elkezdi átgondolni az elmúlt napokat, s rájön, nem is olyan borzasztó, mint, ahogy elsőre gondolta. Nem találkozott még tolvajjal, nem akarták megölni sem. Szóval nem veszélyes.*
-Sokkal jobban oda kell figyelnem magamra. Nem szabad, hogy ez ismét megtörténjen.
*Eszébe jut, hogy úgy jött el a templomból, hogy el sem köszönt, s az idős papot is majdnem fellökte. Csak az érdekelte, hogy minél messzebb legyen onnét, hogy biztonságba tudhassa a gyűrűt.*
*Előveszi a zsebéből, s elkezdi nézegetni.*
"Csak ez az egyetlen, amivel segíthetek rajta. Nincs más lehetőségem. De közben nem válhatok olyanná mint ő, hiszen, akkor nem menteném meg önmagától, hanem csak a helyére állnék."
* Elteszi a gyűrűt, s hátradől. Pihennie kell, hogy tisztán tudjon gondolkozni. Megoldást kell találnia.*
- Hosszúak voltak a napok. * mondja félhangosan. Tudja, hogy nincs senki, aki meghallgassa,de jobb kimondani. Megkönnyebbül, hogy elszabadult a város nyüzsgésétől. Nem neki való.*
"Lehet, hogy el kéne mennem egy kis időre. Tegnap képes lettem volna fegyvert rántani arra a gyerekre."
*Elborzad saját magán, ahogyan elképzeli, hogy mik történhettek volna.*
"Csak egy szeleburdi gyermek, nem pedig egy veszélyes alak. Karg az oka, mindig azt mondta, hogy milyen veszélyes a város, s lám tolvajnak nézek egy ártatlan gyermeket."
*Elkezdi átgondolni az elmúlt napokat, s rájön, nem is olyan borzasztó, mint, ahogy elsőre gondolta. Nem találkozott még tolvajjal, nem akarták megölni sem. Szóval nem veszélyes.*
-Sokkal jobban oda kell figyelnem magamra. Nem szabad, hogy ez ismét megtörténjen.
*Eszébe jut, hogy úgy jött el a templomból, hogy el sem köszönt, s az idős papot is majdnem fellökte. Csak az érdekelte, hogy minél messzebb legyen onnét, hogy biztonságba tudhassa a gyűrűt.*
*Előveszi a zsebéből, s elkezdi nézegetni.*
"Csak ez az egyetlen, amivel segíthetek rajta. Nincs más lehetőségem. De közben nem válhatok olyanná mint ő, hiszen, akkor nem menteném meg önmagától, hanem csak a helyére állnék."
* Elteszi a gyűrűt, s hátradől. Pihennie kell, hogy tisztán tudjon gondolkozni. Megoldást kell találnia.*
858. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-10 02:05:15
Üzenet elküldve: 2013-12-10 02:05:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A távolból még hallható a sodrás moraja ám már a növényzet jól jelzi, hogy az öntésterület szélén, a ligeteknél járunk, mikor is mintha villám rázta volna meg vándorunk, az hirtelen megáll. Szemeit lehunyja és megtölti tüdejét a friss levegővel. Ahogy a friss, hűvös és nyirkos beáradó levegő megtölti Kamakiri tüdejét, avval finoman érezhető már a hajnal közelsége. A tévhittel ellentétben elméjét nem lezárja, pont kitárja. Hagyja, hogy gondolata és életereje szabadon áramoljon és ebben a dinamikus egységben egyszer csak karjait csuklójánál fogva lassan előre emeli majd fokozatosan fel feje fölé. Elérve a mozdulat csúcspontját karjait kényelmesen visszaengedi, miközben törzsével jobbra fordul és evvel egy időben finoman jobbra ki lép. A mozgás oly folytonos ahogy a távoli patak csobog vagy ahogy a jégcsap képződik cseppről cseppre. Az előző mozdulatsor vége még épp lecseng, de a következő sasszé most van születőben előre, majd egy lágy lökés a levegőbe s körbeforgás apró léptekben. Egyik karját felemeli, míg másikkal lent széles mozdulattal seper egyet, majd váltás. Szimmetrikus és harmonikus tánc veszi kezdetét miközben a felkelő Nap energiával árasztja el szerzetesünk testét és fényével rendszerezi elméjét.*
~ „…mint a vendég, nem mint a gazda. Nem vonulok hüvelyknyit előre, inkább egy lábnyit vissza...”~
~ „…mint a vendég, nem mint a gazda. Nem vonulok hüvelyknyit előre, inkább egy lábnyit vissza...”~
857. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-09 11:08:36
Üzenet elküldve: 2013-12-09 11:08:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Mikor meghallja, hogy a nő saját magának választotta a nevet, akkor tekintete kérdővé válik. Sosem hallott olyanról, hogy valaki magának választ nevet, mert az a szülők dolga. Azonban, mikor elnézi a mellette haladó szépséget, miközben gondolkozik, akkor megfogan az agyában a válasz.*
~Magyarán nem jöttél jól ki a szüleiddel.~ * Magyarázza magában, majd az egyik kezét az állára helyezi. Sok megválaszolatlan kérdés marad benne, mert szeretné megismerni partnerét, azonban egy egészséges távolságtartás is jellemzi. Társa azon nyomban cselekedik, ám cseppet sem jól végzi a dolgát. Nem szólja le a nőt, mert mindvégig nézi annak tétova lépéseit. Ez újdonság az eddigi tapasztalatok mellett, hogy nem csak rideg, hanem vannak dolgok amiben bizonytalan.*
~Nagyon érdekes.~ * Egymásra néznek csendben, hogy íriszeik beszélgessenek egymással. Sajnálja a hévvel kitépett nővényeket, ezért megmozdul, hogy ahova ejtette őket a gyönyörű nő, akkor odalépjen és felvegye őket. Elteszi őket a zsákjába azokkal együtt, amit a másik ad neki. Egy újabb csodás jelenet következik, ami számára egy nemes gesztus, addig a társaságának lehet más jelentéstartalommal bír.*
~Szándékosan húzza a külsejével a férfiak agyát? ~ *Merül fel benne, miközben visszahúzza a kabátját, de nem gondolja össze. Megindulnak az erdő felé, ahol tudja jól, hogy megtalálható az a bizonyos növény. Őt nem vezérlik félrevezető cselekedetek. Mivel sosem a hallgatás mintapéldája, így nem kell hozzá sok idő, hogy ajkai szóra nyíljanak.*
-Mindenképpen meghívlak egy italra. * Hangja határozottan cseng, így nincs helye a vitának. Jól jönne az anyagi támogatás, de csakis az, mert a másik fajta távol áll tőle. Még nincs köztük semmilyen egészséges kötődés, bármilyen formája legyen.*
-Összedolgozás. Nos nem tudom hogyan vélekedsz rólam, de feltűnt nekem, hogy nem ismered a gyógynövényeket. * Semmi bántó él nincs hangjában, mert ez az üzletelés és alkudozás világa.*
-Ellenben én igen nagy rajongója vagyok e művészetnek. Neked van pénzed, nekem meg tudásom. Tudás és pénz házasságából jön a gazdagság. Szívesen dolgozok a kezed alá, azonban az alkimista felszerelések és néha más tájakról beszerezhető alapanyagok költségesek. *Itt tartja meg az első szünetet, hogy kellő időt hagyjon Naowhának a megértésre.*
-Drága kenőcsőket, gyógy főzeteket és egyéb dolgot tudok előállítani, hogy aztán eladhassuk azokat. Nem vagyok hálátlan, sem pedig nagyravágyó. A nyereség legnagyobb része téged illet, így elsőre olyan arányra gondoltam, hogy neked nyolcvan és nekem húsz.* Sóhajt egyet, mert ez egy tisztességes ajánlat. Tudja jól, hogy okozni fog pár kellemetlen percet eme szépségnek.*
-Ezen felül értek a gyógyításhoz, s a bajok elűzéséhez. * Magyarán egy olyan gyakorlatias férfi, aki jól jön pár helyzetben. Ám ez már a lány döntése, hogy mit kezd egy szemrevaló félelffel, aki úgy tűnik a hivatásától adódóan nem rémiszti meg a veszély avagy a forró helyzetek.*
-De azt se felejtsd el, hogy férfiből vagyok…s te pedig olyan, mint az a letépett vadvirág. * Utal a kékre. Nem zárkózik el a másiktól, sőt érdekli, azonban nem érett meg a pillanat, hogy ezt kissé nyíltabban közölje partnerével.*
~Magyarán nem jöttél jól ki a szüleiddel.~ * Magyarázza magában, majd az egyik kezét az állára helyezi. Sok megválaszolatlan kérdés marad benne, mert szeretné megismerni partnerét, azonban egy egészséges távolságtartás is jellemzi. Társa azon nyomban cselekedik, ám cseppet sem jól végzi a dolgát. Nem szólja le a nőt, mert mindvégig nézi annak tétova lépéseit. Ez újdonság az eddigi tapasztalatok mellett, hogy nem csak rideg, hanem vannak dolgok amiben bizonytalan.*
~Nagyon érdekes.~ * Egymásra néznek csendben, hogy íriszeik beszélgessenek egymással. Sajnálja a hévvel kitépett nővényeket, ezért megmozdul, hogy ahova ejtette őket a gyönyörű nő, akkor odalépjen és felvegye őket. Elteszi őket a zsákjába azokkal együtt, amit a másik ad neki. Egy újabb csodás jelenet következik, ami számára egy nemes gesztus, addig a társaságának lehet más jelentéstartalommal bír.*
~Szándékosan húzza a külsejével a férfiak agyát? ~ *Merül fel benne, miközben visszahúzza a kabátját, de nem gondolja össze. Megindulnak az erdő felé, ahol tudja jól, hogy megtalálható az a bizonyos növény. Őt nem vezérlik félrevezető cselekedetek. Mivel sosem a hallgatás mintapéldája, így nem kell hozzá sok idő, hogy ajkai szóra nyíljanak.*
-Mindenképpen meghívlak egy italra. * Hangja határozottan cseng, így nincs helye a vitának. Jól jönne az anyagi támogatás, de csakis az, mert a másik fajta távol áll tőle. Még nincs köztük semmilyen egészséges kötődés, bármilyen formája legyen.*
-Összedolgozás. Nos nem tudom hogyan vélekedsz rólam, de feltűnt nekem, hogy nem ismered a gyógynövényeket. * Semmi bántó él nincs hangjában, mert ez az üzletelés és alkudozás világa.*
-Ellenben én igen nagy rajongója vagyok e művészetnek. Neked van pénzed, nekem meg tudásom. Tudás és pénz házasságából jön a gazdagság. Szívesen dolgozok a kezed alá, azonban az alkimista felszerelések és néha más tájakról beszerezhető alapanyagok költségesek. *Itt tartja meg az első szünetet, hogy kellő időt hagyjon Naowhának a megértésre.*
-Drága kenőcsőket, gyógy főzeteket és egyéb dolgot tudok előállítani, hogy aztán eladhassuk azokat. Nem vagyok hálátlan, sem pedig nagyravágyó. A nyereség legnagyobb része téged illet, így elsőre olyan arányra gondoltam, hogy neked nyolcvan és nekem húsz.* Sóhajt egyet, mert ez egy tisztességes ajánlat. Tudja jól, hogy okozni fog pár kellemetlen percet eme szépségnek.*
-Ezen felül értek a gyógyításhoz, s a bajok elűzéséhez. * Magyarán egy olyan gyakorlatias férfi, aki jól jön pár helyzetben. Ám ez már a lány döntése, hogy mit kezd egy szemrevaló félelffel, aki úgy tűnik a hivatásától adódóan nem rémiszti meg a veszély avagy a forró helyzetek.*
-De azt se felejtsd el, hogy férfiből vagyok…s te pedig olyan, mint az a letépett vadvirág. * Utal a kékre. Nem zárkózik el a másiktól, sőt érdekli, azonban nem érett meg a pillanat, hogy ezt kissé nyíltabban közölje partnerével.*
856. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-08 21:27:01
Üzenet elküldve: 2013-12-08 21:27:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Egy óra sem telik bele és máris a tisztáshoz érnek. A folyó valóban a közelben van, és innen is jól látható egy a partnál lehorgonyzott hajó.*
-Köszönöm a vezetést.- *Asvil valóban hálás lehetett az öregnek, aki nélkül ki tudja meddig barangolt volna még az erdőben.*
-Induláshoz felkészülni!- *hallatszik egy hang a hajóról*
-Ez az a hajó ami a kikötőbe visz?- *kérdezi a fél-elf aggodalmasan*
-Ez bizony.- *feleli a remete egy alig látható mosollyal*
-Milyen gyakran jár erre hajó?
-Hetente? Havonta? Kéthavonta?- *az öreg vállat von* -Mit számít az, úgysem éred utol, hisz jössz még nekem egy dallal.
*Asvilon egy pillanatra úrrá lett az indulat, de belátta, hogy az öregnek igaza van. Ugyan lett volna még ideje hajóra szállni, amelyről egymás után hallatszódnak az indulást megelőző parancsok, de be kell tartania a szavát.*
-Milyen dalt szeretne hallani?
(-Vitorlát bonts!)
-Valami szép hosszút, olyat amit még biztosan nem ismerek.
-A Vándor dalát?
-Az már százszor hallottam!
-Akkor talán a Király végső csatáját?
-Azt még gyerekkoromból ismerem.
~Honnan tudjam hogy milyen dalokat ismersz?~ *bosszankodik magában a férfi, de végül felhoz még egyet.* -Ismerek még egy dalt a négy istenről.
-Miféle istenekről?
(-Horgonyt fel!)
-A négy elem isteneiről, a mesteremtől tanultam, aki hitt bennük.
-Ó, az jó lesz. Azt még nem hallottam.
*Asvil vet még egy pillantást a hajóra, behangolja a lantját, és belekezd a dalba.*
-Négy az elem, négy az isten
Egyforma közöttük nincsen.
Bár mindegyikük másért áldott,
Együtt uralják a világot.
A tűz és háború istene, Maldor,
Ki minden harcosra figyel.
A szemében az a jó, aki bátor.
Mikor, ki győz – ő dönti el.
Alethie, víz és béke istennője,
Ki harcias férjével szembeszáll.
Tudósok, mágusok védelmezője,
Őneki fáj minden egyes halál.
Dhorun - rendnek és földnek teremtője,
Jó s rossz tetteidért nála felelsz.
Termelők, polgárok gondviselője,
Ő az, ki eldönti, mit érdemelsz.
Elrelith, szelek szabad istennője -
Ő hozza el az éjszakát s az álmokat.
Minden művészetnek az ismerője,
Ha törvény ellen cselekszel, ő támogat.
Négyen alkották a világot,
Bár mindegyikük másért áldott.
Egymástól akárhogy eltérnek,
Mindegyikükről szól az ének.-
*Mire befejezi a dalt, a hajó már elment.*
-Ne búsulj.- *szól a remete, látva a bárd lemondó tekintetét* -Minden reggel és este jár erre egy hajó. Csak azért hazudtam, hogy próbára tegyelek. Szép dolog volt tőled, hogy álltad a szavad. Ha legközelebb erre jársz, látogass meg, van egy kuckóm az erdőben, nem messze innen, az ösvény mentén.- *majd felnéz az égre, ami már csaknem teljesen besötétedett.* -Hogy elrepült az idő! Most már mennem kell. Egyébként a rímeken van még mit javítani. - *az öreg lassan feláll, és elindul, befelé az erdőbe.*
~Ez aztán furcsa egy ember.~ *gondolja Asvil a
távolódó remetét figyelve.
Egyszer csak leszáll mellé a hollója, csőrében egy nagy gilisztával.*
-Látom, már megvan a vacsorád.- *ezzel ő is előveszi a saját vacsoráját: a előző napról megmaradt csirkét, amit a kulacsában lévő vízzel öblít le. Miután ezzel végzett újra a madár felé fordul.* -Ma itt töltjük az éjszakát.
A holló, mintha csak erre a mondatra várt volna széttárja a szárnyát, károg egyet, majd elrepül.
Asvil egy fűzfa tövében dől le, és pillanatok alatt el is alszik.*
-Köszönöm a vezetést.- *Asvil valóban hálás lehetett az öregnek, aki nélkül ki tudja meddig barangolt volna még az erdőben.*
-Induláshoz felkészülni!- *hallatszik egy hang a hajóról*
-Ez az a hajó ami a kikötőbe visz?- *kérdezi a fél-elf aggodalmasan*
-Ez bizony.- *feleli a remete egy alig látható mosollyal*
-Milyen gyakran jár erre hajó?
-Hetente? Havonta? Kéthavonta?- *az öreg vállat von* -Mit számít az, úgysem éred utol, hisz jössz még nekem egy dallal.
*Asvilon egy pillanatra úrrá lett az indulat, de belátta, hogy az öregnek igaza van. Ugyan lett volna még ideje hajóra szállni, amelyről egymás után hallatszódnak az indulást megelőző parancsok, de be kell tartania a szavát.*
-Milyen dalt szeretne hallani?
(-Vitorlát bonts!)
-Valami szép hosszút, olyat amit még biztosan nem ismerek.
-A Vándor dalát?
-Az már százszor hallottam!
-Akkor talán a Király végső csatáját?
-Azt még gyerekkoromból ismerem.
~Honnan tudjam hogy milyen dalokat ismersz?~ *bosszankodik magában a férfi, de végül felhoz még egyet.* -Ismerek még egy dalt a négy istenről.
-Miféle istenekről?
(-Horgonyt fel!)
-A négy elem isteneiről, a mesteremtől tanultam, aki hitt bennük.
-Ó, az jó lesz. Azt még nem hallottam.
*Asvil vet még egy pillantást a hajóra, behangolja a lantját, és belekezd a dalba.*
-Négy az elem, négy az isten
Egyforma közöttük nincsen.
Bár mindegyikük másért áldott,
Együtt uralják a világot.
A tűz és háború istene, Maldor,
Ki minden harcosra figyel.
A szemében az a jó, aki bátor.
Mikor, ki győz – ő dönti el.
Alethie, víz és béke istennője,
Ki harcias férjével szembeszáll.
Tudósok, mágusok védelmezője,
Őneki fáj minden egyes halál.
Dhorun - rendnek és földnek teremtője,
Jó s rossz tetteidért nála felelsz.
Termelők, polgárok gondviselője,
Ő az, ki eldönti, mit érdemelsz.
Elrelith, szelek szabad istennője -
Ő hozza el az éjszakát s az álmokat.
Minden művészetnek az ismerője,
Ha törvény ellen cselekszel, ő támogat.
Négyen alkották a világot,
Bár mindegyikük másért áldott.
Egymástól akárhogy eltérnek,
Mindegyikükről szól az ének.-
*Mire befejezi a dalt, a hajó már elment.*
-Ne búsulj.- *szól a remete, látva a bárd lemondó tekintetét* -Minden reggel és este jár erre egy hajó. Csak azért hazudtam, hogy próbára tegyelek. Szép dolog volt tőled, hogy álltad a szavad. Ha legközelebb erre jársz, látogass meg, van egy kuckóm az erdőben, nem messze innen, az ösvény mentén.- *majd felnéz az égre, ami már csaknem teljesen besötétedett.* -Hogy elrepült az idő! Most már mennem kell. Egyébként a rímeken van még mit javítani. - *az öreg lassan feláll, és elindul, befelé az erdőbe.*
~Ez aztán furcsa egy ember.~ *gondolja Asvil a
távolódó remetét figyelve.
Egyszer csak leszáll mellé a hollója, csőrében egy nagy gilisztával.*
-Látom, már megvan a vacsorád.- *ezzel ő is előveszi a saját vacsoráját: a előző napról megmaradt csirkét, amit a kulacsában lévő vízzel öblít le. Miután ezzel végzett újra a madár felé fordul.* -Ma itt töltjük az éjszakát.
A holló, mintha csak erre a mondatra várt volna széttárja a szárnyát, károg egyet, majd elrepül.
Asvil egy fűzfa tövében dől le, és pillanatok alatt el is alszik.*
855. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:59:31
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:59:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Tudom, hogy szép, magam választottam. Azt jelenti, hűs.
*Szolgál magyarázattal ő is, saját nevét illetően, de ugyanannyira velősen, ahogy előzőleg is bármivel kapcsolatban.
Végignéz a kék virágokon, majd ahogy elhangzanak azok a mondatok, melyekből kiderül, hogy ezeket kell szednie neki is, már neki is áll, bár kissé tétován. Először csak a virághoz kap, ezt alaposan ki is lapítja ujjai közt, majd hirtelen elereszti, mikor eszébe jut, hogy talán a szára is kell. Vagy a levelei, vagy...*
~Sok növény fordult már meg a bódémon, de azok... csak a legalapvetőbbek, amiket én is ismerek. Erről itt fogalmam sincs.~
*Amilyen hévvel nekiveselkedett, ugyanúgy is hagyja abba, s egyenesedik fel újra. A férfira néz, még mindig szenvtelen pillantással, de nem kérdez. Csak kivár egy pár pillanatot, míg elgondolkodik, majd ismét leguggol a növények közé és biztos ami biztos alapon tövüknél, alig valamivel a föld felett tépi le őket. Egészen pontosan hármat szed le. Inkább legyen több, mint kevesebb. Mert az egy dolog, hogy most segít, de fél óra múlva nem szívesen jönne vissza egyetlen szál ilyen gazért, ha mégis kiderül, hogy kevés a kettő.
Ahogy végez, a gondolatban egy fél bokornak titulált növényeket a férfi kezébe nyomja. Sanda pillantásokkal követi aztán Raod kezeit, ahogy ő ráteríti saját köpenyét, majd pillanatokig nem moccan, csak bámulja a férfit. Óvatos mozdulattal nyúl aztán hátra, hogy levegye magáról a holmit.*
- Nincs szükségem rá, nem fázom. Én így érzem jól magam.
*mondja határozottan, ahogy visszanyújtja neki a kabátot, majd ha Raod elveszi azt, megindul vele az erdőbe. Gondolatban ismételgeti magában a rövidke verset, de nem azért, hogy megtanulja, csupán azért, hogy el ne felejtse, mire kell figyeljen, míg meg nem találja. Talán foglalkozna a növényekkel mélyrehatóbban is, de nem most. Most az foglalkoztatja csak, hogy megtalálja ezt a vackot és véget vessen végre bajának.*
- Ha nagyon akarod, meghívhatsz. De van még időd eldönteni, komolyan akarod-e, hogy veled tartsak. Gondolom, nem találjuk meg ezt az izét néhány perc alatt... Addig van időd.
*Hangja némileg lágyabb, mint eddig, de arca ugyanolyan kifejezéstelen.*
- De a dolog 'összedolgozás' részét kifejthetnéd kicsit bővebben is.
*Szolgál magyarázattal ő is, saját nevét illetően, de ugyanannyira velősen, ahogy előzőleg is bármivel kapcsolatban.
Végignéz a kék virágokon, majd ahogy elhangzanak azok a mondatok, melyekből kiderül, hogy ezeket kell szednie neki is, már neki is áll, bár kissé tétován. Először csak a virághoz kap, ezt alaposan ki is lapítja ujjai közt, majd hirtelen elereszti, mikor eszébe jut, hogy talán a szára is kell. Vagy a levelei, vagy...*
~Sok növény fordult már meg a bódémon, de azok... csak a legalapvetőbbek, amiket én is ismerek. Erről itt fogalmam sincs.~
*Amilyen hévvel nekiveselkedett, ugyanúgy is hagyja abba, s egyenesedik fel újra. A férfira néz, még mindig szenvtelen pillantással, de nem kérdez. Csak kivár egy pár pillanatot, míg elgondolkodik, majd ismét leguggol a növények közé és biztos ami biztos alapon tövüknél, alig valamivel a föld felett tépi le őket. Egészen pontosan hármat szed le. Inkább legyen több, mint kevesebb. Mert az egy dolog, hogy most segít, de fél óra múlva nem szívesen jönne vissza egyetlen szál ilyen gazért, ha mégis kiderül, hogy kevés a kettő.
Ahogy végez, a gondolatban egy fél bokornak titulált növényeket a férfi kezébe nyomja. Sanda pillantásokkal követi aztán Raod kezeit, ahogy ő ráteríti saját köpenyét, majd pillanatokig nem moccan, csak bámulja a férfit. Óvatos mozdulattal nyúl aztán hátra, hogy levegye magáról a holmit.*
- Nincs szükségem rá, nem fázom. Én így érzem jól magam.
*mondja határozottan, ahogy visszanyújtja neki a kabátot, majd ha Raod elveszi azt, megindul vele az erdőbe. Gondolatban ismételgeti magában a rövidke verset, de nem azért, hogy megtanulja, csupán azért, hogy el ne felejtse, mire kell figyeljen, míg meg nem találja. Talán foglalkozna a növényekkel mélyrehatóbban is, de nem most. Most az foglalkoztatja csak, hogy megtalálja ezt a vackot és véget vessen végre bajának.*
- Ha nagyon akarod, meghívhatsz. De van még időd eldönteni, komolyan akarod-e, hogy veled tartsak. Gondolom, nem találjuk meg ezt az izét néhány perc alatt... Addig van időd.
*Hangja némileg lágyabb, mint eddig, de arca ugyanolyan kifejezéstelen.*
- De a dolog 'összedolgozás' részét kifejthetnéd kicsit bővebben is.
854. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:29:06
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:29:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Aztán miből kellene tudnia, hogy a másik kevés érzelmet közvetít a környezete felé? Talán ha kellő időt el tud tölteni a másikkal, akkor fel fog tűnni neki, de addig tudatlan e szempontból. Igen sokat kell a másiknak várnia, meg lobogtatni a papírost, hogy rájöjjön mit akar. Mivel a másik továbbra sem ad jelzéseket számára, akkor lassan a folytatás mellett határozza el magát.*
~Érdekes egy nő! Vajon nem az éjjeli erdő nimfája csak visszafogott alakban?~*Erre a gondolatára csak nyel egy nagyot, mert a fantáziája elkalandozott teljesen. De hát mit tehetne, ha egyszerűen férfiből gyúrták? Semmit. a szemével mindvégig követi, ahogy a papírlapot összegyűri egy galacsinná, aztán elrejti az egyik zsebében.*
-Szép név! Van különösebb jelentősége? Tudod az én nevem Raodlun, ami annyit tesz, hogy réten fetrengő. *Úgy magyaráz, mint ha ez lenne a világ legszebb férfi neve, és a különlegesebbtől is különcebb. Egyenlőre nem zavarja a másik szófukar hozzáállása, mert csak most ismerkednek egymással.*
-Nos jelenleg ezeket a nővényeket szedem.* Mutat a következő áldozat felé, ami a közelükben látható. Egy kék virágú növény, s egészséges levelei vannak.*
-Erősíti az embert, ám kevesen tudják ezt róla. Még pár darabot, olyan kettőt vagy hármat kellene, aztán én végeztem a szedegetéssel. * Vázolja fel, hogy miben kellene segítenie a másiknak, hogy utána viszonozza a kedvességet. De még mielőtt bármi történhetne, akkor a kabátját leveszi magáról, mert hirtelen melege lett. Egy könnyed mozdulattal rakja rá a másikra, majd ajkai újfent megnyílnak.*
-Nem kell megköszönnöd, de majd kérem vissza.*Az egyetlen új és jó kabátja. Nagyon mérges lenne, ha elkereskednék tőle. Drágán vette, de ügyel arra, hogy makulátlan legyen.*
-Akkor irány az erdő. A mondás úgy szól arra a virágra, amit nagyon keresel: a sárga virágja Napnak fordul, s fák déli törzsén csoportosul. Alig látni, tél előtt lehet találni. * Idézi fel magában a szöveget. örül magában, hogy nagyanyja annak idején belenevelte ezeket a sorokat. Eddig élete során ezek voltak a legértékesebb tudásai, amit senki sem tudott elvenni tőle.*
-Ha végzünk itt a növényekkel, akkor elhívhatlak italozni? Egy fogadó melege, s talán közösen összedolgozhatnánk.* Ajánlja fel magát, mint egy értékes embert a földön. Kellene egy támogató, aki úgymond néha kisegíti egy pár helyzetben. Naowha pedig joggal sejtheti ebben a pillanatban, hogy közeledni szeretnének hozzá.*
~Érdekes egy nő! Vajon nem az éjjeli erdő nimfája csak visszafogott alakban?~*Erre a gondolatára csak nyel egy nagyot, mert a fantáziája elkalandozott teljesen. De hát mit tehetne, ha egyszerűen férfiből gyúrták? Semmit. a szemével mindvégig követi, ahogy a papírlapot összegyűri egy galacsinná, aztán elrejti az egyik zsebében.*
-Szép név! Van különösebb jelentősége? Tudod az én nevem Raodlun, ami annyit tesz, hogy réten fetrengő. *Úgy magyaráz, mint ha ez lenne a világ legszebb férfi neve, és a különlegesebbtől is különcebb. Egyenlőre nem zavarja a másik szófukar hozzáállása, mert csak most ismerkednek egymással.*
-Nos jelenleg ezeket a nővényeket szedem.* Mutat a következő áldozat felé, ami a közelükben látható. Egy kék virágú növény, s egészséges levelei vannak.*
-Erősíti az embert, ám kevesen tudják ezt róla. Még pár darabot, olyan kettőt vagy hármat kellene, aztán én végeztem a szedegetéssel. * Vázolja fel, hogy miben kellene segítenie a másiknak, hogy utána viszonozza a kedvességet. De még mielőtt bármi történhetne, akkor a kabátját leveszi magáról, mert hirtelen melege lett. Egy könnyed mozdulattal rakja rá a másikra, majd ajkai újfent megnyílnak.*
-Nem kell megköszönnöd, de majd kérem vissza.*Az egyetlen új és jó kabátja. Nagyon mérges lenne, ha elkereskednék tőle. Drágán vette, de ügyel arra, hogy makulátlan legyen.*
-Akkor irány az erdő. A mondás úgy szól arra a virágra, amit nagyon keresel: a sárga virágja Napnak fordul, s fák déli törzsén csoportosul. Alig látni, tél előtt lehet találni. * Idézi fel magában a szöveget. örül magában, hogy nagyanyja annak idején belenevelte ezeket a sorokat. Eddig élete során ezek voltak a legértékesebb tudásai, amit senki sem tudott elvenni tőle.*
-Ha végzünk itt a növényekkel, akkor elhívhatlak italozni? Egy fogadó melege, s talán közösen összedolgozhatnánk.* Ajánlja fel magát, mint egy értékes embert a földön. Kellene egy támogató, aki úgymond néha kisegíti egy pár helyzetben. Naowha pedig joggal sejtheti ebben a pillanatban, hogy közeledni szeretnének hozzá.*
853. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-08 19:46:43
Üzenet elküldve: 2013-12-08 19:46:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A másik meglepettségét nem tudja mire vélni, de nem teszi szóvá. Csak nézi, ahogy levegő után kapkod, arca mindvégig kifejezéstelen. Ő már csak ilyen, érzései nagyon ritkán látszanak meg rajta, joggal tekinthetné bárki akár egy élő jégszobornak is.
Az ujjai közé csípett papírlapot meglobogtatja, amolyan sürgető jelzésként a másik számára, hogy igenis, válaszra vár. Nem valami türelmes fajta, így már épp azon gondolkodik, hogy magára hagyja a némát és egymaga folytatja a keresést, mikor az végre megszólal.
Mao egyetlen szó nélkül hallgatja végig őt, csupán a gyűrött papírost és rajta a rajzot fordítja vissza maga felé, ahogy elhangzanak a kép hitelességét kétségbe vonó szavak.*
~Rossz lenne? Miért akarna egy, a gyógyításhoz értő pap átverni?~
*Még kételyét sem jelzi olyasmi, ami másoknál előfordulhat. Sem a homloka ráncokba ugrása, sem az ajkai rándulása.
Ekkor már valóban összegyűri a cetlit, egész kis galacsinná morzsolja ujjai közt, majd egyszerűen beejti azt a köpenye zsebébe.*
~Nem vagyok én szemtelen fajzat, de ezt hozzávágom ahhoz a fajankóhoz, ha addig élek is.~
*Mély levegőt vesz, majd végre válaszol.*
- Naowha, kereskedő.
*Mutatkozik be, ám a tőle telhető legrövidebben. Modora hagy némi kívánni valót maga után, de ez nem izgatja. Akinek nem tetszik... Nos, annak a társaságát sem hiányolja különösebben.*
- Miben kellene segítenem?
*Nehezére esik feltenni a kérdést, ugyanis nem nagyon szeret másokkal közösködni, de még mindig könnyebben nyögi ki ezt, mint hogy azt mondja:igen, segítek.
Fakó pillantásával követi az eldobott almacsutka útját, majd tekintetét a férfi virágaira emeli, s végül az arcára, a válaszra várva.*
Az ujjai közé csípett papírlapot meglobogtatja, amolyan sürgető jelzésként a másik számára, hogy igenis, válaszra vár. Nem valami türelmes fajta, így már épp azon gondolkodik, hogy magára hagyja a némát és egymaga folytatja a keresést, mikor az végre megszólal.
Mao egyetlen szó nélkül hallgatja végig őt, csupán a gyűrött papírost és rajta a rajzot fordítja vissza maga felé, ahogy elhangzanak a kép hitelességét kétségbe vonó szavak.*
~Rossz lenne? Miért akarna egy, a gyógyításhoz értő pap átverni?~
*Még kételyét sem jelzi olyasmi, ami másoknál előfordulhat. Sem a homloka ráncokba ugrása, sem az ajkai rándulása.
Ekkor már valóban összegyűri a cetlit, egész kis galacsinná morzsolja ujjai közt, majd egyszerűen beejti azt a köpenye zsebébe.*
~Nem vagyok én szemtelen fajzat, de ezt hozzávágom ahhoz a fajankóhoz, ha addig élek is.~
*Mély levegőt vesz, majd végre válaszol.*
- Naowha, kereskedő.
*Mutatkozik be, ám a tőle telhető legrövidebben. Modora hagy némi kívánni valót maga után, de ez nem izgatja. Akinek nem tetszik... Nos, annak a társaságát sem hiányolja különösebben.*
- Miben kellene segítenem?
*Nehezére esik feltenni a kérdést, ugyanis nem nagyon szeret másokkal közösködni, de még mindig könnyebben nyögi ki ezt, mint hogy azt mondja:igen, segítek.
Fakó pillantásával követi az eldobott almacsutka útját, majd tekintetét a férfi virágaira emeli, s végül az arcára, a válaszra várva.*
852. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-08 19:17:13
Üzenet elküldve: 2013-12-08 19:17:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A feje a föld felé néz, ahol azon szép növényeket találja, amiből finom főzeteket fog készíteni. Erőset, gyengét, mérgezőt és gyógyító hatásút. A tisztás közepe felé haladva a kisebb zsákjába pakolja bele a neki kellő alapanyagokat, amiket gondosan rak el. Minden helyre szüksége van, mert nem szeretne következő nap ismételten ide jönni gyűjtögetni. Az éhség érzete egyre inkább fokozódik, míg végül csak nem bírja ki és egy almát kap elő a zsebéből. Ugyan ez vajmi kevés, hogy lecsillapítsa háborgó gyomra szavait, de legalább lesz üres a hasa. Egy percre sem áll le a vizsgálódással, mert nem akar értékes percektől elesni. Megvan mára az ötlete, hogy mi fog csinálni. A külvilágot régen kizárta, így a közeledőt nem észleli, vagyis inkább szellőnek tudja be. Mikor az alak megáll mellette és megszólal, akkor a meglepettségtől megrezzen, mert annyira hirtelen érkezik a kérdés. A fejét a hang irányába fordítja, mikor megpillantja a nőt. Mikor szembesül a másik öltözetével, akkor kissé zavarba jön.*
-Hát! Hát! * Sóhajt egyet. Érzi, hogy nem jól kezdi a beszélgetést és tökéletesen elárulja magáról, hogy teljesen meglepődött. Ez nála kezdeti sokk, ami később talán oldódik benne.*
-Tessék? Mit szeretnél? * Megpillantja az elmaszatolódott virág rajzot, ami ráadásul gyűrött is. Finoman kinyúl érte, hogy elkérje a másiktól és hosszas tanakodás után a követkő szavak hagyják el az ajkait.*
-Ezek erdei virágok és ritkák. Csak az tudja, hogy hol találja őket, ha ismeri a népi mondókákat. Aki a képet készítette pedig elrajzolta az egészet. Nem így néz ki.* Hangja határozott, mert biztos a dolgában. Az almacsutkát közben jó messzire eldobja, majd bemutatkozik.*
-Had mutatkozzak be, Raodlun Estezeg vagyok. Alkimista, a nővények, főzetek és egyéb tudományok tudója. * Egy mosolyt mellékel hozzá, hátha jó benyomást kelt vele. Ha ezt letudja, akkor rögtön lovagiasan próbál a segítségére sietni.*
-Felajánlom a segítségemet, viszont cserébe kérném a te segítséged.* Ez bizony egy komoly üzlet, amire remélhetőleg az ismeretlen nő igent bólint. Mivel szemmel láthatólag a sokk hatását legyűrte magában, így higgadtan simogatja végig íriszével a semmiből előtűnő partnert. Egy nagyon fontos kérdés megfogalmazódik benne.*
~Miért nem fázik ilyen hűvösben? Vagy talán arra vár, hogy a kabátom odaadom?~
A hozzászólás írója (Raodlun Estezeg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.08 19:26:48
-Hát! Hát! * Sóhajt egyet. Érzi, hogy nem jól kezdi a beszélgetést és tökéletesen elárulja magáról, hogy teljesen meglepődött. Ez nála kezdeti sokk, ami később talán oldódik benne.*
-Tessék? Mit szeretnél? * Megpillantja az elmaszatolódott virág rajzot, ami ráadásul gyűrött is. Finoman kinyúl érte, hogy elkérje a másiktól és hosszas tanakodás után a követkő szavak hagyják el az ajkait.*
-Ezek erdei virágok és ritkák. Csak az tudja, hogy hol találja őket, ha ismeri a népi mondókákat. Aki a képet készítette pedig elrajzolta az egészet. Nem így néz ki.* Hangja határozott, mert biztos a dolgában. Az almacsutkát közben jó messzire eldobja, majd bemutatkozik.*
-Had mutatkozzak be, Raodlun Estezeg vagyok. Alkimista, a nővények, főzetek és egyéb tudományok tudója. * Egy mosolyt mellékel hozzá, hátha jó benyomást kelt vele. Ha ezt letudja, akkor rögtön lovagiasan próbál a segítségére sietni.*
-Felajánlom a segítségemet, viszont cserébe kérném a te segítséged.* Ez bizony egy komoly üzlet, amire remélhetőleg az ismeretlen nő igent bólint. Mivel szemmel láthatólag a sokk hatását legyűrte magában, így higgadtan simogatja végig íriszével a semmiből előtűnő partnert. Egy nagyon fontos kérdés megfogalmazódik benne.*
~Miért nem fázik ilyen hűvösben? Vagy talán arra vár, hogy a kabátom odaadom?~
A hozzászólás írója (Raodlun Estezeg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.08 19:26:48
851. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-08 12:45:40
Üzenet elküldve: 2013-12-08 12:45:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
~Fény. Mindig csak a fény, mindenütt... Nem is tudom, van-e dolog, amit jobban gyűlölök, mint a fényt. Talán csak a vásárnapot, a sok embert... Borzalom. Tömeg és fény, a valódi rémálom.~
*Ilyen gondolatokkal húzódik közelebb az erdőhöz, abban reménykedve, hogy amit keres, azt ott találja. Dohog magában még egy sort, amiért a növény rajzolt képének hátuljára csak címszavakat jegyzett fel a hallottakból és nem valami pontosabb megfogalmazást.*
~Árnyék, susnyás, elrejtőzik. Most ezzel mihez kezdjek? Komolyan, néha csak megnehezítem a saját dolgom...~
*Sóhajt egy mélyet, próbálva megnyugtatni magát, s meg is áll a tisztáson, ahová menet közben kilyukadt. A folyóparton kezdte a keresést, de ott nem járt sikerrel. Vagy nem ott van a növényke, vagy csak vak...*
~Olyasmit is jó lenne találnom. Biztos van arra is valami gyógyszer.~
*Egy vékonyka bőrszalaggal copfba fogja a haját, mert már kezdi idegesíteni, hogy minden lépésénél az arcába szaladnak rakoncátlan tincsei. Ilyenkor úgy érzi, szívesen metszené le egyik pengéjével egészen rövidre azt a sörényt... Valamiért azonban mégsem vitte rá a lélek eddig.
'Egy nő éke a haja.'
Ez volt az apja véleménye, aki királynőként bánt vele, míg...*
- Hagyjuk.
*Miután lebeszéli magát a bajos múltra való emlékezésről, körülnéz, majd vet ismét egy pillantást a papírosra, amit szorgalmasan gyűröget a kezében idegességében. Tudja, hogy végsősoron ezzel is csak rosszat tehet, hiszen minél tovább hajtogatja a lapot, annál kevésbé lesz kivehető majd még az is, amit rá írt, meg amit a pap rárajzolt neki, de valamin le kell vezesse frusztrációját.*
~Kedvem szerint szereznék inkább valami kaszát és végignyesném az egész tisztást, elcipelném valami batyuban a paphoz, hadd válogasson ő!~
*Sóhajt egy újabbat, majd pár pillanatra lehunyja a szemét, míg rendezi kissé agresszív gondolatait. Ahogy újra kinyitja szemeit, akkor látja meg, hogy nincs egyedül a tisztáson. Rögtön mentőötlete támad.*
~Kár, hogy ehhez oda kell mennem. Franc vinné el, hogy máshogy nem lehet kérdezni.~
*Pillanatokon belül a férfi mellé ér, aki szintén valami virággal foglalatoskodik. Először erre vet egy pillantást, majd a cetlijére, de megingatja a fejét. Az a kis vörös nem az, amit ő keres.*
- Nem találkoztál ilyennel?
*Kezdi rögtön a lényegnél, miközben a papírt a férfi elé lógatja, amin valóban egész kivehetetlenné vált már a rajz, ahogy izzadt tenyerében szorongatta már órák óta. Talán annyi még látszik rajta, hogy valaha egy sárga virágú növényt ábrázolt, de semmi egyéb.*
*Ilyen gondolatokkal húzódik közelebb az erdőhöz, abban reménykedve, hogy amit keres, azt ott találja. Dohog magában még egy sort, amiért a növény rajzolt képének hátuljára csak címszavakat jegyzett fel a hallottakból és nem valami pontosabb megfogalmazást.*
~Árnyék, susnyás, elrejtőzik. Most ezzel mihez kezdjek? Komolyan, néha csak megnehezítem a saját dolgom...~
*Sóhajt egy mélyet, próbálva megnyugtatni magát, s meg is áll a tisztáson, ahová menet közben kilyukadt. A folyóparton kezdte a keresést, de ott nem járt sikerrel. Vagy nem ott van a növényke, vagy csak vak...*
~Olyasmit is jó lenne találnom. Biztos van arra is valami gyógyszer.~
*Egy vékonyka bőrszalaggal copfba fogja a haját, mert már kezdi idegesíteni, hogy minden lépésénél az arcába szaladnak rakoncátlan tincsei. Ilyenkor úgy érzi, szívesen metszené le egyik pengéjével egészen rövidre azt a sörényt... Valamiért azonban mégsem vitte rá a lélek eddig.
'Egy nő éke a haja.'
Ez volt az apja véleménye, aki királynőként bánt vele, míg...*
- Hagyjuk.
*Miután lebeszéli magát a bajos múltra való emlékezésről, körülnéz, majd vet ismét egy pillantást a papírosra, amit szorgalmasan gyűröget a kezében idegességében. Tudja, hogy végsősoron ezzel is csak rosszat tehet, hiszen minél tovább hajtogatja a lapot, annál kevésbé lesz kivehető majd még az is, amit rá írt, meg amit a pap rárajzolt neki, de valamin le kell vezesse frusztrációját.*
~Kedvem szerint szereznék inkább valami kaszát és végignyesném az egész tisztást, elcipelném valami batyuban a paphoz, hadd válogasson ő!~
*Sóhajt egy újabbat, majd pár pillanatra lehunyja a szemét, míg rendezi kissé agresszív gondolatait. Ahogy újra kinyitja szemeit, akkor látja meg, hogy nincs egyedül a tisztáson. Rögtön mentőötlete támad.*
~Kár, hogy ehhez oda kell mennem. Franc vinné el, hogy máshogy nem lehet kérdezni.~
*Pillanatokon belül a férfi mellé ér, aki szintén valami virággal foglalatoskodik. Először erre vet egy pillantást, majd a cetlijére, de megingatja a fejét. Az a kis vörös nem az, amit ő keres.*
- Nem találkoztál ilyennel?
*Kezdi rögtön a lényegnél, miközben a papírt a férfi elé lógatja, amin valóban egész kivehetetlenné vált már a rajz, ahogy izzadt tenyerében szorongatta már órák óta. Talán annyi még látszik rajta, hogy valaha egy sárga virágú növényt ábrázolt, de semmi egyéb.*
850. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-08 10:51:22
Üzenet elküldve: 2013-12-08 10:51:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Csupán csak kirándulás?//
*Már kora hajnalban fenn van, mert dolga akad a természettel. Különböző növényeket gyűjt, amit később meg tud vizsgálni. Ennek tetejébe új a környéken, így nem rendelkezik helyismerettel. Ad időt magának, hogy később visszataláljon a városba. Nem elég jók a tájékozódási képességei, ezekből a helyzetekből mindig vicces dolgok szoktak történni.
A tisztásra vezető úton nagyokat szippant a friss harmatos levegőből, hogy aztán lassan kifújja és kezdje elölről a folyamatot. A reggeli csípős hőmérséklet tökéletesen elűzi az álmosságának minden apró darabkáját.*
~Pompás hely!~*Kiált fel magában, miközben szép íriszeivel issza be az elé terülő látványt. Mondhatni magával ragadja, s jó darabon el nem ereszti. A Nap még nem kelt fel, ám már van annyira világos, hogy ne botorkáljon vakemberként. Több okból bánná, ha véletlenül egy értékes munkadarabot, vagy egy különleges növényt eltaposna egyik pillanatról a másikra. Kellő figyelemmel lép, hogy véletlenségből se pusztítson a számára jelentőségteljes édenkertből. A sétája fokozatosan lelassul, mert minden egyes növény fölé odahajol, hogy szemével alapos tanulmányozás vegye kezdetét. Sosem tudhatja, hogy nem e találkozik hasonló virágokkal. A tisztás egy olyan nagy közösség, ahol minden előfordul nagy mennyiségben, és ha netalántán úgy gondolja, hogy valamelyik fajtát hazaviszi, akkor senkinek nem fog hiányozni. Az első érdekesség egy piros virág, aminek haragos színe kitűnik a többi közül, ezért az lesz az első vizsgálásának tárgya. Gondosan és finom mozdulatokkal ér a növényhez, mint ha valami törékeny porcelántárgyat fogna a kezében. Agyában közben helyet készít az új ismereteknek, hogy biztosan be tudja fogadni őket. Így halad egyikről a másikra, az időjárást, az időt és a környezetét kizárva magától. A Nap felébred, sőt kukucskál a sűrű lombok mögül. Kezd melege lenni, ami kizökkenti az addigi tevékenységéből.*
~Miért nincs itt valami hűs szellő? ~* Akkor nem kellene megválnia a hiteget távol tartó ruhadarabot, ami egy vékony kabát, de annál inkább melegen tartja az ember testét. Karjára fekteti a meleg öltözetet, mikor a gyomra hangos jelzése újfent megállásra készteti. Szabad kezét a hasára teszi, aztán magában finom szavakkal nyugtatja.*
*Már kora hajnalban fenn van, mert dolga akad a természettel. Különböző növényeket gyűjt, amit később meg tud vizsgálni. Ennek tetejébe új a környéken, így nem rendelkezik helyismerettel. Ad időt magának, hogy később visszataláljon a városba. Nem elég jók a tájékozódási képességei, ezekből a helyzetekből mindig vicces dolgok szoktak történni.
A tisztásra vezető úton nagyokat szippant a friss harmatos levegőből, hogy aztán lassan kifújja és kezdje elölről a folyamatot. A reggeli csípős hőmérséklet tökéletesen elűzi az álmosságának minden apró darabkáját.*
~Pompás hely!~*Kiált fel magában, miközben szép íriszeivel issza be az elé terülő látványt. Mondhatni magával ragadja, s jó darabon el nem ereszti. A Nap még nem kelt fel, ám már van annyira világos, hogy ne botorkáljon vakemberként. Több okból bánná, ha véletlenül egy értékes munkadarabot, vagy egy különleges növényt eltaposna egyik pillanatról a másikra. Kellő figyelemmel lép, hogy véletlenségből se pusztítson a számára jelentőségteljes édenkertből. A sétája fokozatosan lelassul, mert minden egyes növény fölé odahajol, hogy szemével alapos tanulmányozás vegye kezdetét. Sosem tudhatja, hogy nem e találkozik hasonló virágokkal. A tisztás egy olyan nagy közösség, ahol minden előfordul nagy mennyiségben, és ha netalántán úgy gondolja, hogy valamelyik fajtát hazaviszi, akkor senkinek nem fog hiányozni. Az első érdekesség egy piros virág, aminek haragos színe kitűnik a többi közül, ezért az lesz az első vizsgálásának tárgya. Gondosan és finom mozdulatokkal ér a növényhez, mint ha valami törékeny porcelántárgyat fogna a kezében. Agyában közben helyet készít az új ismereteknek, hogy biztosan be tudja fogadni őket. Így halad egyikről a másikra, az időjárást, az időt és a környezetét kizárva magától. A Nap felébred, sőt kukucskál a sűrű lombok mögül. Kezd melege lenni, ami kizökkenti az addigi tevékenységéből.*
~Miért nincs itt valami hűs szellő? ~* Akkor nem kellene megválnia a hiteget távol tartó ruhadarabot, ami egy vékony kabát, de annál inkább melegen tartja az ember testét. Karjára fekteti a meleg öltözetet, mikor a gyomra hangos jelzése újfent megállásra készteti. Szabad kezét a hasára teszi, aztán magában finom szavakkal nyugtatja.*
849. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-07 00:26:19
Üzenet elküldve: 2013-12-07 00:26:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
* Az ifjú Argus úgy rohan, mint a sebzett fenevad. Nem érdekli, hogy ki, vagy mi van az útjában. Csak rohan. Úgy fújtat akár a lovak, hangosan. Látszik rajta, hogy nem bírja sokáig ezt az őrült tempót, amit diktál magának, de akkor is csak szalad előre. Nem törődik semmivel, csak hogy elérje célját. Szalad.*
848. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-06 21:21:01
Üzenet elküldve: 2013-12-06 21:21:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Driana Xale //
*Sétálni volt kedve, így hát rögtön a tisztás fele vette az irányt. Mindig is le volt nyűgözve a természet adta szépségekről. Bár a Tündérkertet jobban kedveli, mint a tisztást, de egyébként is régen járt errefelé.*
~ Édes kis semmittevés. ~
*Tovább ballag a tisztás közepén levő aprócska dombhoz, hogy megnézhesse a virágokat, és gyönyörködjön azok illatában, s szivárványszíneiben.
Mivel imádja a virágokat, nagy a csábítás, hogy szedjen is belőlük.*
~ Nem szabad, nem szabad! ~
*Ám egy kék virágot mégis csak szed, s a hajába tűzi, majd odasétál a fához, leül, s a fa törzsének támaszkodik, s onnan gyönyörködik tovább.*
*Sétálni volt kedve, így hát rögtön a tisztás fele vette az irányt. Mindig is le volt nyűgözve a természet adta szépségekről. Bár a Tündérkertet jobban kedveli, mint a tisztást, de egyébként is régen járt errefelé.*
~ Édes kis semmittevés. ~
*Tovább ballag a tisztás közepén levő aprócska dombhoz, hogy megnézhesse a virágokat, és gyönyörködjön azok illatában, s szivárványszíneiben.
Mivel imádja a virágokat, nagy a csábítás, hogy szedjen is belőlük.*
~ Nem szabad, nem szabad! ~
*Ám egy kék virágot mégis csak szed, s a hajába tűzi, majd odasétál a fához, leül, s a fa törzsének támaszkodik, s onnan gyönyörködik tovább.*
847. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-12-05 23:34:34
Üzenet elküldve: 2013-12-05 23:34:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy döntött, hogy nem megy a temető keresztül.kell lennie másik útnak is. Először sietni akar, hogy minél hamarabb ehessen, de szeme megakad a kis tisztás szépségein. Most nincs idő rá. Majd holnap, vagy holnap után. Azért megáll pár percere, hogy megnézhesse, de utána sietve távozik. Sajnálja, hogy nincs rá több ideje, de most nem jó az alkalom.*
846. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-11-23 21:09:17
Üzenet elküldve: 2013-11-23 21:09:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Loner megnyugszik, mivel a apró lény, nem támadja meg, sőt a batyut is megnézheti. Miután alaposan megvizsgálta vissza akarja adni a tulajdonosának, de ekkor megpillant egy szépen csillogó követ a földön. A táskát leteszi a földre, és alaposan megvizsgálja mit talált. Egy gyönyörű aranynyakláncot egy drágakővel díszítve. Mivel a furcsa kis idegent kedvesnek találja, oda adja az ékszert a batyuval együtt Zrekil Losefnek.(9000 arany)
Ezután megszólal.*
-Ezt neked adom, mert nem támadtál meg.*Mondja, miközben a csomag visszakerül eredeti tulajdonosához, az ékszerrel együtt.*
-Veled maradhatok? Elveszett az anyukám, és őt keresem.*Nagy kék szemeivel, és könnyektől foltos arcával igencsak hathatós lehet a nézése, de talán ez se elég az apró lény meggyőzéséhez.*
A hozzászólás írója (Loner Dwirin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.23 21:15:03
*Loner megnyugszik, mivel a apró lény, nem támadja meg, sőt a batyut is megnézheti. Miután alaposan megvizsgálta vissza akarja adni a tulajdonosának, de ekkor megpillant egy szépen csillogó követ a földön. A táskát leteszi a földre, és alaposan megvizsgálja mit talált. Egy gyönyörű aranynyakláncot egy drágakővel díszítve. Mivel a furcsa kis idegent kedvesnek találja, oda adja az ékszert a batyuval együtt Zrekil Losefnek.(9000 arany)
Ezután megszólal.*-Ezt neked adom, mert nem támadtál meg.*Mondja, miközben a csomag visszakerül eredeti tulajdonosához, az ékszerrel együtt.*
-Veled maradhatok? Elveszett az anyukám, és őt keresem.*Nagy kék szemeivel, és könnyektől foltos arcával igencsak hathatós lehet a nézése, de talán ez se elég az apró lény meggyőzéséhez.*
A hozzászólás írója (Loner Dwirin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.23 21:15:03
845. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-11-23 20:27:43
Üzenet elküldve: 2013-11-23 20:27:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
//Loner Dwirin//
*Hát igen, az óvatosságról szóló elképzelései nagyon szilárdak, ugyanakkor nem úgy fest, hogy néhány percnél tovább képes lenne figyelni erre. Ő mindig mindenkivel közvetlen és barátságos, így roppantul nehezére esik úgy mozognia, hogy senki ne vegye észre. Hogy senkihez nem szólhat egy szót sem. Ha szerencséje van, még ott találja azt a napbarnított bőrű nőt... (hogyan is hívták? Ha jól emlékszik, Neara) Tehát ha szerencséje van, még ott találja Nearát, és neki szólhat, hogy azért valamilyen formában legyen titok az ottlétük. Habár ez is rossz ötlet, hiszen a templomon belül nem beszélhetnek, mert a hallgatag képes kihallgatni őket. Akkor a legjobb volna úgy hagyni a dolgokat, ahogy vannak, és reménykedni benne, hogy több ilyen ostoba hibát nem fog elkövetni. A tekercsek árulásával szerzett kenyerét azonban kamatoztatni szándékozik mágia terén, elvégre jó pénzért fogadhatna magának egy tanítót abból a mágustoronyból, vagy vehetne egyet az ottani tekercsekből... Szebbnél szebb ötletek kerülgetik elméjét, amikor arra gondol, hogy az összeszedett pénzből mi mindent vehetne magának, amikor hirtelen figyelmes lesz valami egészen furcsa dologra. Eddig észre sem vette, hogy más is van rajta kívül a tisztáson. Nagyszerű, újra elbaltázta a dolgot, megint kiszúrta valaki. Ráadásul egy gyerek, már csak ez hiányzott. Zrekil akaratlanul is megáll, amikor megpillantja a fakardot, és a kérdésre lassan és értelmesen igyekszik felelni, hogy még ez a furcsa kölyök is megérthesse.*
- Hogy a batyu? Abban úgy nagyjából... sok tekercs, gyümölcs, egy fadoboz, meg az erszényem, benne úgy 8500 arannyal *közben nem veszi le a szemét Loner Dwirinről, gyanús neki a gyerek. Az különösebben nem zavarja, ha tolvajnak hiszi egy gyerek, az már sokkal jobban, ha neki kell tolvajnak hinnie a gyereket. Ki tudja, milyen zord elme lapul meg az amúgy aranyos gyermeki arc mögött. Azonban a gnóm mindezt elhessegeti, és helyette egy további kérdést tesz fel:*
- Akkor esetleg tovább mehetnék? El kellene jutnom mihamarabb a templomba, fontos dolgom van. Aki a templomba megy, az nem rossz ember, ezt biztos megtanította neked az anyukád *mondja, és reméli, hogy ezzel sikerül meggyőznie a gyereket. Ha minden jól menne, még bőven sötétedés előtt visszaérhetne a templomba, és akár éjszaka mehetnének a kikötőbe is. Legalábbis ez egy jó terv, ha nem jön megint közbe valami...*
//Loner Dwirin//
*Hát igen, az óvatosságról szóló elképzelései nagyon szilárdak, ugyanakkor nem úgy fest, hogy néhány percnél tovább képes lenne figyelni erre. Ő mindig mindenkivel közvetlen és barátságos, így roppantul nehezére esik úgy mozognia, hogy senki ne vegye észre. Hogy senkihez nem szólhat egy szót sem. Ha szerencséje van, még ott találja azt a napbarnított bőrű nőt... (hogyan is hívták? Ha jól emlékszik, Neara) Tehát ha szerencséje van, még ott találja Nearát, és neki szólhat, hogy azért valamilyen formában legyen titok az ottlétük. Habár ez is rossz ötlet, hiszen a templomon belül nem beszélhetnek, mert a hallgatag képes kihallgatni őket. Akkor a legjobb volna úgy hagyni a dolgokat, ahogy vannak, és reménykedni benne, hogy több ilyen ostoba hibát nem fog elkövetni. A tekercsek árulásával szerzett kenyerét azonban kamatoztatni szándékozik mágia terén, elvégre jó pénzért fogadhatna magának egy tanítót abból a mágustoronyból, vagy vehetne egyet az ottani tekercsekből... Szebbnél szebb ötletek kerülgetik elméjét, amikor arra gondol, hogy az összeszedett pénzből mi mindent vehetne magának, amikor hirtelen figyelmes lesz valami egészen furcsa dologra. Eddig észre sem vette, hogy más is van rajta kívül a tisztáson. Nagyszerű, újra elbaltázta a dolgot, megint kiszúrta valaki. Ráadásul egy gyerek, már csak ez hiányzott. Zrekil akaratlanul is megáll, amikor megpillantja a fakardot, és a kérdésre lassan és értelmesen igyekszik felelni, hogy még ez a furcsa kölyök is megérthesse.*
- Hogy a batyu? Abban úgy nagyjából... sok tekercs, gyümölcs, egy fadoboz, meg az erszényem, benne úgy 8500 arannyal *közben nem veszi le a szemét Loner Dwirinről, gyanús neki a gyerek.
Az különösebben nem zavarja, ha tolvajnak hiszi egy gyerek, az már sokkal jobban, ha neki kell tolvajnak hinnie a gyereket. Ki tudja, milyen zord elme lapul meg az amúgy aranyos gyermeki arc mögött. Azonban a gnóm mindezt elhessegeti, és helyette egy további kérdést tesz fel:*- Akkor esetleg tovább mehetnék? El kellene jutnom mihamarabb a templomba, fontos dolgom van. Aki a templomba megy, az nem rossz ember, ezt biztos megtanította neked az anyukád *mondja, és reméli, hogy ezzel sikerül meggyőznie a gyereket. Ha minden jól menne, még bőven sötétedés előtt visszaérhetne a templomba, és akár éjszaka mehetnének a kikötőbe is. Legalábbis ez egy jó terv, ha nem jön megint közbe valami...*
844. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-11-23 20:09:35
Üzenet elküldve: 2013-11-23 20:09:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Loner sírdogálását egy apró lény zavarja meg, aki minden szempontból elég érdekes ahhoz, hogy ne kelljen tovább sírnia. Először is, kicsi, majdnem akkora mint ő, pedig szakálla is van. Másodsorban furcsán öltözködik. Harmadsorba van egy nagy batyuja. Negyedsorban, és ez a legfontosabb, Lonerhez közeledő mozgás végez. Loner először feláll, majd letörli könnyeit, végül a (fa)kardját maga elé emeli, mert aki az erdőből jön az biztos ártani akar neki. Amikor a gnóm némileg közelebb ér, Loner elkezd kiabálni, úgy ahogy a mesébe szokott a lovag.*
-Állj, egy lépést se tovább! Mi van abban a batyuban, biztos valami lopott dolgokat rejtegetsz benne.*Egész hatásos lehetne, ha nem egy kisgyerekről lenne szó.*
-Állj, egy lépést se tovább! Mi van abban a batyuban, biztos valami lopott dolgokat rejtegetsz benne.*Egész hatásos lehetne, ha nem egy kisgyerekről lenne szó.*
843. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-11-23 19:04:31
Üzenet elküldve: 2013-11-23 19:04:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Hát figyelmetlenség ide vagy oda, tény, hogy akkor szedte tele a batyuját gyümölccsel először (vagy legalábbis szerinte először) amikor még nem voltak benne tekercsek. Később a gyümölcsök jelentős része elfogyott, mire belehalmozta a tekercseke. Akkor épp tele volt a batyu, aztán a gyümölcsök maradéka is elfogyott, így némi hely felszabadult, melyet legutóbb a folyóparton újból gyümölcsökkel töltött ki. Azonban így az utolsó tekercs már nem fért bele, és csak félig sikerült beleerőltetnie, és meg is lett a hátránya a dolognak: kipottyant, amikor nem figyelt. Egy Holdmágiáról szóló tekercs, ami akad neki bőven, viszont azért sajnálta volna. Amikor pedig hirtelen elé áll a vörös hajú nő, azt se tudja, mit mondjon. Eleinte nem is érti meg, mi az a tekercs, amit a hölgy lobogtat, majd észbe kap, hogy nyilván elejtette a sajátját. Viszont az az ezer arany igencsak jó árnak hangzik egy egyszerű Holdmágiatekercsért, így nem is habozik sokat (elvégre az előző üzlet után már semmi sem éri váratlanul), rögtön rávágja:*
- Rendben, legyen így *azzal elteszi az ezer aranyat, és figyeli, ahogy a nő elsétál. Miután kellő távolságba ért, Zrekil is elindul, hogy visszaérjen a templomba, mire Allyn felébred. Ezúttal azonban ellenőrzi a tekercseket, hiszen nem lehet mindenki ilyen tisztességes és jóravaló, hogy utánavigye az elejtett holmit, és aztán még meg is vegye tőle. Abban az esetben szétszórná őket a gazdagnegyedben, és csak várná, hogy meggazdagodhasson. Éppen ezért miután meggyőződött róla, hogy ezúttal minden tekercs belefér, erősen beköti a batyu száját, mielőtt a hátára kapná. Miután ezzel végzett, szépen lassan újból bebotorkál az erdőbe, és ekkor jut eszébe, hogy elfelejtette mondani a két nőnek, hogy ne nagyon említsék senkinek, hogy találkoztak vele. Most már mindegy, a vörös hajút jó eséllyel sosem éri utol. Hát hiába, megrészegítette a pénz, és megfeledkezett a küldetésről, de ez többet nem fordulhat elő. Mostantól abba kell hagyni a tekercsek árusítását, és helyette inkább az entitásra figyelni. Legutóbb leellenőrizte, még megvan a lélekkő, így egyelőre talán akkora bakot nem lőtt. Mindenesetre óvatosabb kell legyen... Az egyetlen örömöt az jelenti most a számára, hogy kijutott a fák rengetegéből a tisztásra.*
*Hát figyelmetlenség ide vagy oda, tény, hogy akkor szedte tele a batyuját gyümölccsel először (vagy legalábbis szerinte először) amikor még nem voltak benne tekercsek. Később a gyümölcsök jelentős része elfogyott, mire belehalmozta a tekercseke. Akkor épp tele volt a batyu, aztán a gyümölcsök maradéka is elfogyott, így némi hely felszabadult, melyet legutóbb a folyóparton újból gyümölcsökkel töltött ki. Azonban így az utolsó tekercs már nem fért bele, és csak félig sikerült beleerőltetnie, és meg is lett a hátránya a dolognak: kipottyant, amikor nem figyelt. Egy Holdmágiáról szóló tekercs, ami akad neki bőven, viszont azért sajnálta volna. Amikor pedig hirtelen elé áll a vörös hajú nő, azt se tudja, mit mondjon. Eleinte nem is érti meg, mi az a tekercs, amit a hölgy lobogtat, majd észbe kap, hogy nyilván elejtette a sajátját. Viszont az az ezer arany igencsak jó árnak hangzik egy egyszerű Holdmágiatekercsért, így nem is habozik sokat (elvégre az előző üzlet után már semmi sem éri váratlanul), rögtön rávágja:*
- Rendben, legyen így *azzal elteszi az ezer aranyat, és figyeli, ahogy a nő elsétál. Miután kellő távolságba ért, Zrekil is elindul, hogy visszaérjen a templomba, mire Allyn felébred. Ezúttal azonban ellenőrzi a tekercseket, hiszen nem lehet mindenki ilyen tisztességes és jóravaló, hogy utánavigye az elejtett holmit, és aztán még meg is vegye tőle. Abban az esetben szétszórná őket a gazdagnegyedben, és csak várná, hogy meggazdagodhasson. Éppen ezért miután meggyőződött róla, hogy ezúttal minden tekercs belefér, erősen beköti a batyu száját, mielőtt a hátára kapná. Miután ezzel végzett, szépen lassan újból bebotorkál az erdőbe, és ekkor jut eszébe, hogy elfelejtette mondani a két nőnek, hogy ne nagyon említsék senkinek, hogy találkoztak vele. Most már mindegy, a vörös hajút jó eséllyel sosem éri utol. Hát hiába, megrészegítette a pénz, és megfeledkezett a küldetésről, de ez többet nem fordulhat elő. Mostantól abba kell hagyni a tekercsek árusítását, és helyette inkább az entitásra figyelni. Legutóbb leellenőrizte, még megvan a lélekkő, így egyelőre talán akkora bakot nem lőtt. Mindenesetre óvatosabb kell legyen... Az egyetlen örömöt az jelenti most a számára, hogy kijutott a fák rengetegéből a tisztásra.*
842. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-11-23 18:31:23
Üzenet elküldve: 2013-11-23 18:31:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Loner a folyópartot követve egész odáig megy, amíg meg nem pillantja a fákat, ezekre egyáltalán nem emlékezik. A biztonság kedvéért megindul a fák irányába, ahol is meglepően tapasztalja, hogy az erdőnek érdekes alakja van. Ez nem csak meglepő, de még csalódottságot is érez, mivel ezt a helyet biztos nem látta eddig. Ezután a szerinte leginkább hatásos problémamegoldást helyezi folyamatba. Elkezd sírni. Eme folyamatnak komoly részese a földre való leülés, és a szem kézzel való dörzsölése. A dörzsölés amúgy egész hatásos, mert egy csomó koszt beledörzsöl a szemébe, amitől az még inkább elkezdi termelni a könnyeket.*
841. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-11-20 21:29:33
Üzenet elküldve: 2013-11-20 21:29:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
*A két küldönc azt remélte, a mágus nem fog kérdezősködni, és elsétálhatnak a nélkül, hogy kiderülne: semmit sem tudnak a megbízójukról. Most azonban nem leplezhetik tovább tudatlanságukat.*
Azt tudjuk, amit elmondtunk, nem ismerjük az urat *feleli az, amelyik eddig nem szólalt meg a köszönésen kívül.* Törpének tűnt, és valami játékot emlegetett, ha ez segít valamit.
*Látva, hogy többé nem kívánatos a társaságuk, vagyik kínos kérdést sem kapnak többet, megkönnyebbülten távoznak, hogy tudassák a többiekkel: megtalálták a mágust, átadták az üzenetet. És persze nem mellesleg azért, hogy átvegyék vezetőjüktől az őket illető jutalmat.*
Azt tudjuk, amit elmondtunk, nem ismerjük az urat *feleli az, amelyik eddig nem szólalt meg a köszönésen kívül.* Törpének tűnt, és valami játékot emlegetett, ha ez segít valamit.
*Látva, hogy többé nem kívánatos a társaságuk, vagyik kínos kérdést sem kapnak többet, megkönnyebbülten távoznak, hogy tudassák a többiekkel: megtalálták a mágust, átadták az üzenetet. És persze nem mellesleg azért, hogy átvegyék vezetőjüktől az őket illető jutalmat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586