Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 19:31:52
Üzenet elküldve: 2014-11-03 19:31:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Ha észrevenné sem tulajdonítana nagy jelentőséget a számára idegen lány távozásának. Éppannyira nem, mint amennyire jelenléte sem érdekelte csupán addig, míg Jaz mancsai az ő testén matattak. Talán mélyen belül születne egy elégedett mosoly, mit még saját érdekében sem fedne fel.
Ám ennél sokkal, de sokkal lényegesebb figyelni valói vannak most, mik minden gondolatát és minden érzését lekötik. Például az elkapott tekintet, vagy a vágyottnál sokkal fentebb csattant csók. Nem is beszélve Jaz ujjainak becézéséről, mi fokozatosan, de nem eredménytelenül alakul át az oltalmazó, szerető báty nyugtatásából, az oltalmazó szerető bizsergető érintésévé. A torkában érzett gombóc egyre kisebb, testében érzett melege pedig egyre nagyobb méreteket ölt, nyakán a srác cirógatása nyomán apró libabőrök válnak jól tapinthatóvá.
Míg a másik beszél, nem ereszti zöldjeit, nem temetkezik vissza mellkasába. S amint elhallgat, nyílik is a szöszke ajka.*
- Tudom nagyon jól, hogy veszélyes. Azért kerestelek meg. Féltelek!
*Nem igazán tulajdonít jelentőséget a kérdések költői mivoltának, ahogy saját betervezett folytatásának sem.*
- Én veled akarnám tölteni az utolsó szabad estém! És... nem akarom, hogy megtartóztasd magad.
*Sötétlő smaragdjaiba ismét csillogást csal a hold sápatag fénye, ahogy még be nem következett veszteségét ideje korán megkönnyezi. Viszont nem ficánkol tovább egy percig sem, öklei szétnyílnak, hogy teljes tenyérrel tapinthassa az alatta emelkedő és süllyedő mellkast, nem éppen úgy, ahogy azt egy ártatlan húg tenné.*
*Ha észrevenné sem tulajdonítana nagy jelentőséget a számára idegen lány távozásának. Éppannyira nem, mint amennyire jelenléte sem érdekelte csupán addig, míg Jaz mancsai az ő testén matattak. Talán mélyen belül születne egy elégedett mosoly, mit még saját érdekében sem fedne fel.
Ám ennél sokkal, de sokkal lényegesebb figyelni valói vannak most, mik minden gondolatát és minden érzését lekötik. Például az elkapott tekintet, vagy a vágyottnál sokkal fentebb csattant csók. Nem is beszélve Jaz ujjainak becézéséről, mi fokozatosan, de nem eredménytelenül alakul át az oltalmazó, szerető báty nyugtatásából, az oltalmazó szerető bizsergető érintésévé. A torkában érzett gombóc egyre kisebb, testében érzett melege pedig egyre nagyobb méreteket ölt, nyakán a srác cirógatása nyomán apró libabőrök válnak jól tapinthatóvá.
Míg a másik beszél, nem ereszti zöldjeit, nem temetkezik vissza mellkasába. S amint elhallgat, nyílik is a szöszke ajka.*
- Tudom nagyon jól, hogy veszélyes. Azért kerestelek meg. Féltelek!
*Nem igazán tulajdonít jelentőséget a kérdések költői mivoltának, ahogy saját betervezett folytatásának sem.*
- Én veled akarnám tölteni az utolsó szabad estém! És... nem akarom, hogy megtartóztasd magad.
*Sötétlő smaragdjaiba ismét csillogást csal a hold sápatag fénye, ahogy még be nem következett veszteségét ideje korán megkönnyezi. Viszont nem ficánkol tovább egy percig sem, öklei szétnyílnak, hogy teljes tenyérrel tapinthassa az alatta emelkedő és süllyedő mellkast, nem éppen úgy, ahogy azt egy ártatlan húg tenné.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-03 07:34:47
Üzenet elküldve: 2014-11-03 07:34:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Nimue, ha naiv is, de nem vak. S bár a másik kettő elég messzire áll tőle, és szavaikat sem hallja már így, hogy lejjebb vették a hangerőt, mégis, van valami túlfűtött intimitás abban, ahogy Jaz magához húzza a húgát.
~Mint engem.~
Villan fel benne a képtelen ötlet, s mögötte azonnal robbanás szerűen fogalmazódik meg a kérdés: Lehet, hogy ezek ketten nem is testvérek? Valóban van-e bármiféle vérrokonság közöttük? Na jó. Jaz félelf, ami jelentheti azt is, hogy valamely felmenőjük melléjárt, s így az egyik kapcsolatból csak ember, míg a másikból egy félvérű gyermek született. Nem ez lenne a világegyetem első furcsasága. Hallott már ilyet. S persze, nem is feltétlenül kellett mellémenni, hiszen, elfogadható dolog az, hogy az egyedül maradott új társat választ. Szóval... még mindig feltételezhető a tisztességesség. Ám akár így, akár úgy, azok ketten ott a tisztás túloldalán nem úgy ölelkeznek már, mint két jó testvér.
S ettől a gondolattól újra csak zavarba jön. Főleg, ha hozzáadja, milyen ostobácskán viselkedett korábban, hagyta magát csábítani az ifjú által. Szégyen.
Beharapja alsó ajkát, és lassan feláll. Talán nem is fogják észrevenni. Könnyed, mégis elég gyors a mozdulat, amellyel lehajol a zsákjáért. Vállára húzza.
Aztán vet még egy fájdalmas pillantást Jaz felé, majd megfordul, és léptei a város felé indulnak, ki a tisztásról.*
*Nimue, ha naiv is, de nem vak. S bár a másik kettő elég messzire áll tőle, és szavaikat sem hallja már így, hogy lejjebb vették a hangerőt, mégis, van valami túlfűtött intimitás abban, ahogy Jaz magához húzza a húgát.
~Mint engem.~
Villan fel benne a képtelen ötlet, s mögötte azonnal robbanás szerűen fogalmazódik meg a kérdés: Lehet, hogy ezek ketten nem is testvérek? Valóban van-e bármiféle vérrokonság közöttük? Na jó. Jaz félelf, ami jelentheti azt is, hogy valamely felmenőjük melléjárt, s így az egyik kapcsolatból csak ember, míg a másikból egy félvérű gyermek született. Nem ez lenne a világegyetem első furcsasága. Hallott már ilyet. S persze, nem is feltétlenül kellett mellémenni, hiszen, elfogadható dolog az, hogy az egyedül maradott új társat választ. Szóval... még mindig feltételezhető a tisztességesség. Ám akár így, akár úgy, azok ketten ott a tisztás túloldalán nem úgy ölelkeznek már, mint két jó testvér.
S ettől a gondolattól újra csak zavarba jön. Főleg, ha hozzáadja, milyen ostobácskán viselkedett korábban, hagyta magát csábítani az ifjú által. Szégyen.
Beharapja alsó ajkát, és lassan feláll. Talán nem is fogják észrevenni. Könnyed, mégis elég gyors a mozdulat, amellyel lehajol a zsákjáért. Vállára húzza.
Aztán vet még egy fájdalmas pillantást Jaz felé, majd megfordul, és léptei a város felé indulnak, ki a tisztásról.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-02 23:53:02
Üzenet elküldve: 2014-11-02 23:53:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
*Nem ereszti, illetve igen, egy pillanatra, még zöldjeit a hasonlókba mélyeszti, s egy futó csókot lehel a leányka homlokára. Csak az égiek a megmondhatói mennyire vágyik bizalmasabb érintésre, csókokra. Keserű a tudat, hogy minderre nincs lehetősége. Járt meg magasságokat, és mélységeket az elmúlt három hat alatt a lány közelében, valahogy mégis ez most a katarzis. Az a pillanat, mikor komoly döntések születnek majd, melyek hatással lesznek mindkettejük további sorsára.
Nagy sóhajjal válaszol Ewi fel sem tett kérdésre. Egy igen komoly, és fájdalmas beszélgetés vár még rájuk. Jaz, ha hozhat döntést húzná, halasztaná, amíg lehet.*
-Sajnálom. Tényleg. De…
*Fáj felhozni is a dolgot, viszont véleménye szerint ez így tarthatatlan állapot. Annyira ügyel szavaira, hogy ne legyenek bántóak, hogy ujjairól megfeledkezve, már nem, mint testvér érinti, becézgeti Ewi haját, tarkóját, nyakát. mennyivel egyszerűbb volt még tegnap is, kéz a kézben sétálni a főtéren, ártatlanul. Erre mindez!*
-Elvárnád, hogy ilyen szigorúan megtartóztassam magam? Lehet utolsó szabad estém Ewi? Mi van, ha elkapnak? Mi van, ha nem élem túl?
*Reméli érti mire gondol, kérdései csak költőiek, hallgatja figyelmesen közbeszúrása után húgát, tovább simogatva , nem annyira bátyként.*
*Nem ereszti, illetve igen, egy pillanatra, még zöldjeit a hasonlókba mélyeszti, s egy futó csókot lehel a leányka homlokára. Csak az égiek a megmondhatói mennyire vágyik bizalmasabb érintésre, csókokra. Keserű a tudat, hogy minderre nincs lehetősége. Járt meg magasságokat, és mélységeket az elmúlt három hat alatt a lány közelében, valahogy mégis ez most a katarzis. Az a pillanat, mikor komoly döntések születnek majd, melyek hatással lesznek mindkettejük további sorsára.
Nagy sóhajjal válaszol Ewi fel sem tett kérdésre. Egy igen komoly, és fájdalmas beszélgetés vár még rájuk. Jaz, ha hozhat döntést húzná, halasztaná, amíg lehet.*
-Sajnálom. Tényleg. De…
*Fáj felhozni is a dolgot, viszont véleménye szerint ez így tarthatatlan állapot. Annyira ügyel szavaira, hogy ne legyenek bántóak, hogy ujjairól megfeledkezve, már nem, mint testvér érinti, becézgeti Ewi haját, tarkóját, nyakát. mennyivel egyszerűbb volt még tegnap is, kéz a kézben sétálni a főtéren, ártatlanul. Erre mindez!*
-Elvárnád, hogy ilyen szigorúan megtartóztassam magam? Lehet utolsó szabad estém Ewi? Mi van, ha elkapnak? Mi van, ha nem élem túl?
*Reméli érti mire gondol, kérdései csak költőiek, hallgatja figyelmesen közbeszúrása után húgát, tovább simogatva , nem annyira bátyként.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-02 18:43:36
Üzenet elküldve: 2014-11-02 18:43:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Továbbra sem eresztik. Minden reményével, kívánalmával és vágyával ellentétben a fogás nemhogy engedne, még közelebb vonja, és még erősebben tartja. Vagy talán mégsem? Talán valóban ez minden, amire most igazán szüksége van? Nem tudja, fogalma sincs sem neki, sem senki másnak a világmindenségben. Nem mintha nagyon körbekérdezgetett volna.
Karjai Jaz mellkasának feszülnek, ahogy arca is, távolodást erőltetve, de csak néhány lélegzetvételnyi ideig. Gyorsan engednek és ernyednek el jelentéktelen mennyiségben jelenlévő izmai, hogy immár engedelmesen viseljék megrekedt helyzetüket. Szőke tincseinek rendezetlen nyugalmába tolakodó ujjak furakodnak, ezzel is nyugtatva lánykánk kedélyeit, mint ahogy a fülébe duruzsolt szavak is hasonló hatást érnek el.
Szabadulásért már nem küzd, bár még mindig meggondolhatja magát, akármelyik pillanatban is. Törékeny békére lelt csupán ebben az ölelés féleségben.*
- Nem tudom.
*Szavai fojtottan hangzanak csak, egyrészt a másik mellkasába suttogottságuk miatt, másrészt egy hatalmas gombóc okán, mi torkát fojtogatja.*
- Nagyon rossz volt látni, hogy...
*Ha engedik a szorító karok, fejét elemelve keresi a másik zöldjeit, s csak ezt követően beszél, ha nem, változatlan helyzetben leheli a továbbiakat is.*
*Továbbra sem eresztik. Minden reményével, kívánalmával és vágyával ellentétben a fogás nemhogy engedne, még közelebb vonja, és még erősebben tartja. Vagy talán mégsem? Talán valóban ez minden, amire most igazán szüksége van? Nem tudja, fogalma sincs sem neki, sem senki másnak a világmindenségben. Nem mintha nagyon körbekérdezgetett volna.
Karjai Jaz mellkasának feszülnek, ahogy arca is, távolodást erőltetve, de csak néhány lélegzetvételnyi ideig. Gyorsan engednek és ernyednek el jelentéktelen mennyiségben jelenlévő izmai, hogy immár engedelmesen viseljék megrekedt helyzetüket. Szőke tincseinek rendezetlen nyugalmába tolakodó ujjak furakodnak, ezzel is nyugtatva lánykánk kedélyeit, mint ahogy a fülébe duruzsolt szavak is hasonló hatást érnek el.
Szabadulásért már nem küzd, bár még mindig meggondolhatja magát, akármelyik pillanatban is. Törékeny békére lelt csupán ebben az ölelés féleségben.*
- Nem tudom.
*Szavai fojtottan hangzanak csak, egyrészt a másik mellkasába suttogottságuk miatt, másrészt egy hatalmas gombóc okán, mi torkát fojtogatja.*
- Nagyon rossz volt látni, hogy...
*Ha engedik a szorító karok, fejét elemelve keresi a másik zöldjeit, s csak ezt követően beszél, ha nem, változatlan helyzetben leheli a továbbiakat is.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-02 15:07:41
Üzenet elküldve: 2014-11-02 15:07:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa - Achrad//
*Quantall nem nagyon tudja elképzelni, hogy a pocakos varázsló valaha is megváltozna de, ezt inkább nem mondja el Achrad-nak. Viszont szöget ütött a fejében és később még sokat fog rajta gondolkozni. Az hogy Achrad-ot meglepte Quantall kiléte az a sötételfet is meglepte. Úgy emlékezett elmondta de, ezek szerint elfelejtette.*
-Varázslatokat nem vagyok képes használni mert taníttatásom félbeszakadt de, az elméletet ismerem és képes lennék használni mágiát. Úgy érzem.
*Abban hogy elküldték hazulról ez fáj neki a legjobban. A mestere nagy tudású volt és Quantall minden eszközt megkapott a tanuláshoz. Achrad zökkenti ki az emlékeiből. A szeme egyből felcsillan.*
-Igen annak örülnék.
*Nem tűnik neki ismerősnek a név.*
*Quantall nem nagyon tudja elképzelni, hogy a pocakos varázsló valaha is megváltozna de, ezt inkább nem mondja el Achrad-nak. Viszont szöget ütött a fejében és később még sokat fog rajta gondolkozni. Az hogy Achrad-ot meglepte Quantall kiléte az a sötételfet is meglepte. Úgy emlékezett elmondta de, ezek szerint elfelejtette.*
-Varázslatokat nem vagyok képes használni mert taníttatásom félbeszakadt de, az elméletet ismerem és képes lennék használni mágiát. Úgy érzem.
*Abban hogy elküldték hazulról ez fáj neki a legjobban. A mestere nagy tudású volt és Quantall minden eszközt megkapott a tanuláshoz. Achrad zökkenti ki az emlékeiből. A szeme egyből felcsillan.*
-Igen annak örülnék.
*Nem tűnik neki ismerősnek a név.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-02 15:00:52
Üzenet elküldve: 2014-11-02 15:00:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Fura egy helyzet ez mindenképpen. Talán... megtehetné, hogy szépen csendben elsétál, magára hagyva a testvéreket. Messziről látja, ahogy a lányka sírva fakad, s a mozdulat, mellyel bátyja vigasztalni próbálja, olyan meghitt.
Hát hogyan is gondolhatna bárki rosszat Jazről? Nimeunek semm jut eszébe ilyesmi, mégis valahogy úgy érzi, jelen pillanatban ő számít a felesleges harmadiknak a képletben.
Kicsit jobban elhelyezkedik a fán, s egyik lábát átemeli a másikon. Így figyeli lopva a testvéreket, azon morfondírozva, hogy menjen-e, vagy maradjon? Nyilvánvaló tény, hogy Jaz nem fogja egyedül elengedni a húgát. A gondoskodás felelősség. Tehát az ifjú haza kíséri majd a leányt. Ám akkor mi lesz vele? Na jó. Nimue már nem kislány, végül is mehetne egyedül. Vissza a fogadóba. Még sem viszi rá a lélek, hogy felálljon, és elinduljon. Még vár. Még vár valamire.*
*Fura egy helyzet ez mindenképpen. Talán... megtehetné, hogy szépen csendben elsétál, magára hagyva a testvéreket. Messziről látja, ahogy a lányka sírva fakad, s a mozdulat, mellyel bátyja vigasztalni próbálja, olyan meghitt.
Hát hogyan is gondolhatna bárki rosszat Jazről? Nimeunek semm jut eszébe ilyesmi, mégis valahogy úgy érzi, jelen pillanatban ő számít a felesleges harmadiknak a képletben.
Kicsit jobban elhelyezkedik a fán, s egyik lábát átemeli a másikon. Így figyeli lopva a testvéreket, azon morfondírozva, hogy menjen-e, vagy maradjon? Nyilvánvaló tény, hogy Jaz nem fogja egyedül elengedni a húgát. A gondoskodás felelősség. Tehát az ifjú haza kíséri majd a leányt. Ám akkor mi lesz vele? Na jó. Nimue már nem kislány, végül is mehetne egyedül. Vissza a fogadóba. Még sem viszi rá a lélek, hogy felálljon, és elinduljon. Még vár. Még vár valamire.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-02 14:48:12
Üzenet elküldve: 2014-11-02 14:48:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa - Quantall//
-Makacsnak makacs de nagyon bölcs. Még túl fiatal ahhoz hogy elpárologjon belőle a rosszindulat. Ígéretes mágus lesz belőle ezt garantálhatom neked, és ha öregkorotokban találkoztok, talán még cimborákká váltok.
*Saját szavai hallatára dörmögésszerű kuncogásba kezd, majd lehunyja a szemét, és egy mély sóhajjal üdvözli a feltámadt szelet.
A mélységi -mind szavai és mind tettei- alapján leginkább a fiára emlékeztetik. Szilaj, bátor, mégis kedves, és szelíd bár igaz ami igaz, két méter és egy és negyed méter magasság közt azért van egy kis különbség.
Achradot hirtelen aggodalom fogta el. ~Ha a személyiségük azonos, az istenek adják, hogy ne ugyanarra a sorsa szánják!~ -gondolta, majd mikor Quantall válasza csendült az éterben, figyelmesen hallgatta végig...
...egészen az utolsó szóig.*
-Ami ránk mágusokra oly' jellemző. *Visszhangozta azt utolsó szavakat.* -Őszintén, Quantall, megleptél. Valahol legbelül sejtettem, ámbátor eléggé meglepődtem.
*Szavai őszintén szóltak. Kevés mágust ismer(t) akik elrejtették volna a világ elől kilétüket, és még kevesebb mágust ismer(t), akik elrejtették volna kilétüket a világ elől miközben a támadások legnagyobb céltáblájaként szolgál.
Egyszerre érzett büszkeséget és sajnálatot a mélységi iránt. ~Nagylelkű, kétség sem fér hozzá, de félek, hogy nem becsülnék meg a világban, legyen tudása akármekkora.~*
-Meséljek neked Horulion-ról, az Ősi Idők Mágusainak egyikéről?
-Makacsnak makacs de nagyon bölcs. Még túl fiatal ahhoz hogy elpárologjon belőle a rosszindulat. Ígéretes mágus lesz belőle ezt garantálhatom neked, és ha öregkorotokban találkoztok, talán még cimborákká váltok.
*Saját szavai hallatára dörmögésszerű kuncogásba kezd, majd lehunyja a szemét, és egy mély sóhajjal üdvözli a feltámadt szelet.
A mélységi -mind szavai és mind tettei- alapján leginkább a fiára emlékeztetik. Szilaj, bátor, mégis kedves, és szelíd bár igaz ami igaz, két méter és egy és negyed méter magasság közt azért van egy kis különbség.
Achradot hirtelen aggodalom fogta el. ~Ha a személyiségük azonos, az istenek adják, hogy ne ugyanarra a sorsa szánják!~ -gondolta, majd mikor Quantall válasza csendült az éterben, figyelmesen hallgatta végig...
...egészen az utolsó szóig.*
-Ami ránk mágusokra oly' jellemző. *Visszhangozta azt utolsó szavakat.* -Őszintén, Quantall, megleptél. Valahol legbelül sejtettem, ámbátor eléggé meglepődtem.
*Szavai őszintén szóltak. Kevés mágust ismer(t) akik elrejtették volna a világ elől kilétüket, és még kevesebb mágust ismer(t), akik elrejtették volna kilétüket a világ elől miközben a támadások legnagyobb céltáblájaként szolgál.
Egyszerre érzett büszkeséget és sajnálatot a mélységi iránt. ~Nagylelkű, kétség sem fér hozzá, de félek, hogy nem becsülnék meg a világban, legyen tudása akármekkora.~*
-Meséljek neked Horulion-ról, az Ősi Idők Mágusainak egyikéről?
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-02 14:10:10
Üzenet elküldve: 2014-11-02 14:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
*Tessék most meg sír. Nők! Valahol, valamikor a könnyező Ewica látványa még elégedett, győztes vigyort csalt volna Jaz arcára, most viszont csak kellemetlen sajgást érez mellkas tájékon. Maga sem érti okát, de olyasféle dolog ez, mitől szabadulni kíván. Némi lelkiismeret furdalás talán? Meglehet. mindenesetre elveszi a fél-vér kedvét a további szemétkedéstől.
Az, hogy a lány ilyen hamar úrrá lesz érzelmein nem oldja Jaz görcseit. Vívódik erősen, tartson ki elhatározása mellett, védje tovább önző érdekeit, vagy igazán már nem is olyan lényeges az egész, és jobb a békesség? Még erősen töpreng a „miként tovább”-on, mikor érkezik Ewitől a replika. Ezzel meg mit akar? Mi a fenét jelentsen mindez? Persze a kérdés lényegi részét meg szó nélkül hagyja. Lát némi igazságtartalmat abban, hogy ha ő nem hajlandó magyarázatot adni, akkor nem igazán várhatja el azt mástól sem. Viszont megdöbbentő, hogy húgocskája mikor fejlődött ekkorát. Nem jön azzal, hogy mert ő az idősebb, ő gondoskodik róla, övé a felelősség, és neki emiatt különleges jogai lennének. Elérkezett az a hihetetlen pillanat, mikor Jaz képtelen mit mondani. Egyszerűen erre a szituációra a kis szélhámosnak nincsenek további ötletei. Amiben viszont teljes mértékben biztos, az az, hogy nem fogja Ewit elengedi. Ilyen állapotban biztos nem. Magához húzva a lányt karolja át, és tartja erősen, felkészülve öklözésre, karmolásra, harapásra, vagyis minden bevethető fegyverre, mely tartalmazza egy bakfis arzenálját. Megelőzve viszont eme dicstelen csatát szorítja magához annyira a lányt, hogy esélye se legyen ütlegelni. Ha nem érkezik számottevő ellenkezés jobbja máris a szöszke tincseket simogatja.*
-Na, ne butáskodj.
*Próbál duruzsolni megnyugtatóan és teljesen gyakorlatlanul.*
-Tudod, hogy semmi jelentősége ennek az egésznek.
*Utal a fák alatt pihenő elfre, és mindarra, amit vele művelt, és még tenni készül.*
*Tessék most meg sír. Nők! Valahol, valamikor a könnyező Ewica látványa még elégedett, győztes vigyort csalt volna Jaz arcára, most viszont csak kellemetlen sajgást érez mellkas tájékon. Maga sem érti okát, de olyasféle dolog ez, mitől szabadulni kíván. Némi lelkiismeret furdalás talán? Meglehet. mindenesetre elveszi a fél-vér kedvét a további szemétkedéstől.
Az, hogy a lány ilyen hamar úrrá lesz érzelmein nem oldja Jaz görcseit. Vívódik erősen, tartson ki elhatározása mellett, védje tovább önző érdekeit, vagy igazán már nem is olyan lényeges az egész, és jobb a békesség? Még erősen töpreng a „miként tovább”-on, mikor érkezik Ewitől a replika. Ezzel meg mit akar? Mi a fenét jelentsen mindez? Persze a kérdés lényegi részét meg szó nélkül hagyja. Lát némi igazságtartalmat abban, hogy ha ő nem hajlandó magyarázatot adni, akkor nem igazán várhatja el azt mástól sem. Viszont megdöbbentő, hogy húgocskája mikor fejlődött ekkorát. Nem jön azzal, hogy mert ő az idősebb, ő gondoskodik róla, övé a felelősség, és neki emiatt különleges jogai lennének. Elérkezett az a hihetetlen pillanat, mikor Jaz képtelen mit mondani. Egyszerűen erre a szituációra a kis szélhámosnak nincsenek további ötletei. Amiben viszont teljes mértékben biztos, az az, hogy nem fogja Ewit elengedi. Ilyen állapotban biztos nem. Magához húzva a lányt karolja át, és tartja erősen, felkészülve öklözésre, karmolásra, harapásra, vagyis minden bevethető fegyverre, mely tartalmazza egy bakfis arzenálját. Megelőzve viszont eme dicstelen csatát szorítja magához annyira a lányt, hogy esélye se legyen ütlegelni. Ha nem érkezik számottevő ellenkezés jobbja máris a szöszke tincseket simogatja.*
-Na, ne butáskodj.
*Próbál duruzsolni megnyugtatóan és teljesen gyakorlatlanul.*
-Tudod, hogy semmi jelentősége ennek az egésznek.
*Utal a fák alatt pihenő elfre, és mindarra, amit vele művelt, és még tenni készül.*
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-02 13:31:10
Üzenet elküldve: 2014-11-02 13:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa - Achrad//
*A lány kérdésére Quantall nem sértődik meg.*
-Nem szeretek általánosítani de, meg kell valljam azt elképzelhetőnek vélem, hogy minden fajnak van egy jellemző gondolkodása. Például a törpéket vonzzák a fémek, az elfeket a természet és a gnómokhoz közelebb áll az apróbb problémák megoldása mint a többi fajhoz. Szerintem ilyen a mi vak hűségünk is a vezetőinkhez.
*De tovább indulnak Achraddal. A Quantall számára ismerős kis tisztáson pihennek meg. A sötételf most is érzi ahogy a mágikus energiák körülfonják őt. Le is ül a fűbe és kitisztítja az elméjét. Szereti ezt az állapotot. Achrad kérdésére elmosolyodik.*
-Nem bánom. A makacs mágus társasága után valóban rám fér egy kis nyugalom.
*És ő is leül a fűbe.*
~A tisztáson lévő energiák nemcsak az elmére de, akár a testre is hathatnak pozitívan.~
*Achrad sérülésének is jót tehet. Quantall elgondolkozik mire lehetne képes ha ő is képes lenne efféle mágikus gócpontokat létrehozni. Gyorsabb mágikus feltöltődés és fejlődés. De ekkor eszébe jut, hogy nincs is erre szüksége hisz még mágiát sem képes alkalmazni. Achrad kérdésén elgondolkozik.*
-Mióta megérkeztem a városba azóta nem nagyon találkoztam olyanokkal akiktől megkaptam volna az alapvető tiszteletet is. Abból a csapatból pedig többektől is megkaptam. Főként ezért de, az a kis kíváncsiság is rájátszott ami ránk mágusokra oly jellemző.
*A lány kérdésére Quantall nem sértődik meg.*
-Nem szeretek általánosítani de, meg kell valljam azt elképzelhetőnek vélem, hogy minden fajnak van egy jellemző gondolkodása. Például a törpéket vonzzák a fémek, az elfeket a természet és a gnómokhoz közelebb áll az apróbb problémák megoldása mint a többi fajhoz. Szerintem ilyen a mi vak hűségünk is a vezetőinkhez.
*De tovább indulnak Achraddal. A Quantall számára ismerős kis tisztáson pihennek meg. A sötételf most is érzi ahogy a mágikus energiák körülfonják őt. Le is ül a fűbe és kitisztítja az elméjét. Szereti ezt az állapotot. Achrad kérdésére elmosolyodik.*
-Nem bánom. A makacs mágus társasága után valóban rám fér egy kis nyugalom.
*És ő is leül a fűbe.*
~A tisztáson lévő energiák nemcsak az elmére de, akár a testre is hathatnak pozitívan.~
*Achrad sérülésének is jót tehet. Quantall elgondolkozik mire lehetne képes ha ő is képes lenne efféle mágikus gócpontokat létrehozni. Gyorsabb mágikus feltöltődés és fejlődés. De ekkor eszébe jut, hogy nincs is erre szüksége hisz még mágiát sem képes alkalmazni. Achrad kérdésén elgondolkozik.*
-Mióta megérkeztem a városba azóta nem nagyon találkoztam olyanokkal akiktől megkaptam volna az alapvető tiszteletet is. Abból a csapatból pedig többektől is megkaptam. Főként ezért de, az a kis kíváncsiság is rájátszott ami ránk mágusokra oly jellemző.
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-02 11:19:08
Üzenet elküldve: 2014-11-02 11:19:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Nem eresztik. Pedig legszívesebben futna, szaladna világnak, akárhová, csak minél messzebb innen. Szabadulna a kínos helyzettől, a fura érzésektől, a kiabáló Jaztől, egyszóval minden egyes körülménytől, mi most körülveszi.
Helyette hangos, gúnyos, számon kérő szavakat vágnak csinos pofijába, mik, akár ez volt a kívánt hatás, akár nem, kövér könnycseppeket csalnak lánykánk szemeinek zugaiba. Tudja persze, tapasztalta nem is egyszer, hogy az ő kedves, nemes lelkű bátyja bizony ilyen is tud lenni, mégsem érinti kevésbé rosszul a dolog, mint akármelyik alkalommal.
Harciaskodásnak viszont most cseppnyi szikráját sem érzi magában, nincs semmi, ami kitörne belőle, nem feszegeti belülről leheletnyi tombolhatnék sem. Menni akar, egyedül lenni, gondolkodni, haragudni.
Szabadon maradt kezének fejével letörli a kövér cseppet, mi félúton haladt lefelé orcáján, tekintetét pedig, egy pillanatnyi félrenézést követően ismét a félvérébe fúrja.*
- Nem! *Nem kiabál, de nem is suttog, talán meglepő a határozottság, ami hangjából tükröződik.*
- Hidd el, ha egy idióta szolga kéne, az biztosan nem te lennél!
*Hogy ez bók, vagy sértés... értelmezze a másik, ahogy akarja, mindkettőnek tökéletesen beillhet.*
- Amúgy meg, ha neked sem kell magyarázkodnod, akkor nekem sem. Eressz el!
*Szavait egy ismételt rántással nyomatékosítja.*
*Nem eresztik. Pedig legszívesebben futna, szaladna világnak, akárhová, csak minél messzebb innen. Szabadulna a kínos helyzettől, a fura érzésektől, a kiabáló Jaztől, egyszóval minden egyes körülménytől, mi most körülveszi.
Helyette hangos, gúnyos, számon kérő szavakat vágnak csinos pofijába, mik, akár ez volt a kívánt hatás, akár nem, kövér könnycseppeket csalnak lánykánk szemeinek zugaiba. Tudja persze, tapasztalta nem is egyszer, hogy az ő kedves, nemes lelkű bátyja bizony ilyen is tud lenni, mégsem érinti kevésbé rosszul a dolog, mint akármelyik alkalommal.
Harciaskodásnak viszont most cseppnyi szikráját sem érzi magában, nincs semmi, ami kitörne belőle, nem feszegeti belülről leheletnyi tombolhatnék sem. Menni akar, egyedül lenni, gondolkodni, haragudni.
Szabadon maradt kezének fejével letörli a kövér cseppet, mi félúton haladt lefelé orcáján, tekintetét pedig, egy pillanatnyi félrenézést követően ismét a félvérébe fúrja.*
- Nem! *Nem kiabál, de nem is suttog, talán meglepő a határozottság, ami hangjából tükröződik.*
- Hidd el, ha egy idióta szolga kéne, az biztosan nem te lennél!
*Hogy ez bók, vagy sértés... értelmezze a másik, ahogy akarja, mindkettőnek tökéletesen beillhet.*
- Amúgy meg, ha neked sem kell magyarázkodnod, akkor nekem sem. Eressz el!
*Szavait egy ismételt rántással nyomatékosítja.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-01 16:40:46
Üzenet elküldve: 2014-11-01 16:40:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Minden olyan szépen alakul már. Nimue valóban nem gondolt arra reggel még, hogy ilyen kellemessé válik majd. S talán a jövő is reményteli. Hogy mégis mit remél Jaztől, ha ezt a kérdést feltenné neki valaki, válaszolni nem tudna. Egy a biztos, most igen kellemes minden, jól érzi magát az ifjú társaságában.
Aztán...
Váratlanul szakad vége mindennek. Hang csattan a tisztás szélénél, oly váratlanul, hogy kissé összerezzen. S ahogy Jaz elengedi őt az ölelésből, a tőle ellépő ifjú után fordul. Ekkor látja meg csak az érkezőt, de nem megy oda hozzájuk, hiszen jól látja Jazben a lendületet, mellyel félrevonja a lányt.
Természetesen nem hall minden szót a beszélgetésből, csak a hangosabban elhangzóakat, s így eltelik kis idő, míg kitalálja, hogy az érkező Jaz húga lehet. Elmosolyodik kissé, de valamiért mégiscsak kellemetlenül érinti ez a kis családi jelenet, melyből szívesen kimaradt volna. S mivel kényelmetlenül érinti a vita, végig fut benne, hogy Jazt is legalább ennyire kényelmetlenül érintheti. Így elfordul kissé, csupán fél szemmel figyelve a másik kettőt, és odébb sétál. Egészen egy nagyobb fáig, melynek gyökerei, méretükből kifolyóan, felnyomakodtak a föld fölé. Az egyik ilyen gyökérre csüccsen le, s innen tartva szemmel Jazt és a lányt. Ajkán finom mosoly bújik meg, s olykor tekintetét a vitázókról a csillagokkal teleszórt ég sötétje felé fordítja.*
*Minden olyan szépen alakul már. Nimue valóban nem gondolt arra reggel még, hogy ilyen kellemessé válik majd. S talán a jövő is reményteli. Hogy mégis mit remél Jaztől, ha ezt a kérdést feltenné neki valaki, válaszolni nem tudna. Egy a biztos, most igen kellemes minden, jól érzi magát az ifjú társaságában.
Aztán...
Váratlanul szakad vége mindennek. Hang csattan a tisztás szélénél, oly váratlanul, hogy kissé összerezzen. S ahogy Jaz elengedi őt az ölelésből, a tőle ellépő ifjú után fordul. Ekkor látja meg csak az érkezőt, de nem megy oda hozzájuk, hiszen jól látja Jazben a lendületet, mellyel félrevonja a lányt.
Természetesen nem hall minden szót a beszélgetésből, csak a hangosabban elhangzóakat, s így eltelik kis idő, míg kitalálja, hogy az érkező Jaz húga lehet. Elmosolyodik kissé, de valamiért mégiscsak kellemetlenül érinti ez a kis családi jelenet, melyből szívesen kimaradt volna. S mivel kényelmetlenül érinti a vita, végig fut benne, hogy Jazt is legalább ennyire kényelmetlenül érintheti. Így elfordul kissé, csupán fél szemmel figyelve a másik kettőt, és odébb sétál. Egészen egy nagyobb fáig, melynek gyökerei, méretükből kifolyóan, felnyomakodtak a föld fölé. Az egyik ilyen gyökérre csüccsen le, s innen tartva szemmel Jazt és a lányt. Ajkán finom mosoly bújik meg, s olykor tekintetét a vitázókról a csillagokkal teleszórt ég sötétje felé fordítja.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 22:24:52
Üzenet elküldve: 2014-10-31 22:24:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
*Vannak a hónapnak olyan napjai mikor nem szerencsés nővel kezdeni. Még csak praktikum sincs benne. Ha ilyesmit gondolna, hamar kellene megcáfolnia magát, hisz Ewi délben még teljesen kezelhető, ügyes, okos hugocskaként viselkedett, és az elmúlt hetek alatt viselt dolgai sem mutatták jelét annak, hogy ismét fúriává készülne változni. Persze kissé ment a hiszti a napokban, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Jaz nem viszi magával mókázni az éjszakába. De annak nem igazán tulajdonított jelentőséget. Eddig. Most viszont szép lassan összeáll a kép. Az elmúlt három hatot folyamatosan Ewi közelébe töltötte, pillanatoknál nem tovább maradt csak magára a lány, most jött el először alkalom arra, hogy Jaz kihagyja dolgaiból. Kellemetlen gyomorgörcsszerű élményt jelent most számára a felismerés. Ewica birtokolni próbálja. Őt! És igen féltékeny, és önző, és zsarnok. Na nem, ebből biztosan nem kér! Úgy fest hát hiába való volt a lecke, ott a kútnál. Húgocskája változatlanul szenved a szerepzavartól. Illetve szenvedni jelenleg csak Jaz, de ő bitangul. Mindezeket meg nem tűrheti, ugye. Miért is? Lényegtelen. Már a gondolatától is bedühödik, hogy őt bárki kitulajdonítani akarja. Ewi szavai, és hangja pedig csak növelik ingerültségét.*
-Nem.
*Mond ellent reflexből, védve cseppnyi megmaradt önállóságát, bele sem gondolva, hogy mit is cáfol éppen. Mindenesetre nem ereszti a lányt.*
-Ó persze. Természetesen folytatni fogom, amit elkezdtem, de előbb ki vele. Most. Ha már volt pofád megzavarni, igazán a szemembe mondhatnád, hogy valójában egy vérszívó kis dög vagy, akinek egyetlen célja, hogy a szoknyácskája szélén ücsörögve tartson. Miért is?
*Ismét a kötekedő, gúnyos szókimondó suhanc a dokkokból. Bár pontosan tudja, hogy ez az a viselkedés, amivel a legbékésebb bamba baromból is vadállatot képes bűvölni, most még sem pusztán heccelésből teszi. Ő ilyen, és Ewi ezt pontosan tudja, tapasztalta, nyilván az elf, adódóan fajának képességeiből tisztán hallja ingerült szavait. Már ez sem érdekli. Vele ezt egyetlen nő sem teheti!*
-Csak mert neked így tetszik? Hogy még véletlen se maradj többé magadra? Esetleg mert kell egy idióta, aki szolgaként gondoskodik rólad?
*Gonosz szavak, tudja. De szerinte az is gonosz dolog, ahogy Ewica kihasználta őt az utóbbi hatokban.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.31 22:34:25
*Vannak a hónapnak olyan napjai mikor nem szerencsés nővel kezdeni. Még csak praktikum sincs benne. Ha ilyesmit gondolna, hamar kellene megcáfolnia magát, hisz Ewi délben még teljesen kezelhető, ügyes, okos hugocskaként viselkedett, és az elmúlt hetek alatt viselt dolgai sem mutatták jelét annak, hogy ismét fúriává készülne változni. Persze kissé ment a hiszti a napokban, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy Jaz nem viszi magával mókázni az éjszakába. De annak nem igazán tulajdonított jelentőséget. Eddig. Most viszont szép lassan összeáll a kép. Az elmúlt három hatot folyamatosan Ewi közelébe töltötte, pillanatoknál nem tovább maradt csak magára a lány, most jött el először alkalom arra, hogy Jaz kihagyja dolgaiból. Kellemetlen gyomorgörcsszerű élményt jelent most számára a felismerés. Ewica birtokolni próbálja. Őt! És igen féltékeny, és önző, és zsarnok. Na nem, ebből biztosan nem kér! Úgy fest hát hiába való volt a lecke, ott a kútnál. Húgocskája változatlanul szenved a szerepzavartól. Illetve szenvedni jelenleg csak Jaz, de ő bitangul. Mindezeket meg nem tűrheti, ugye. Miért is? Lényegtelen. Már a gondolatától is bedühödik, hogy őt bárki kitulajdonítani akarja. Ewi szavai, és hangja pedig csak növelik ingerültségét.*
-Nem.
*Mond ellent reflexből, védve cseppnyi megmaradt önállóságát, bele sem gondolva, hogy mit is cáfol éppen. Mindenesetre nem ereszti a lányt.*
-Ó persze. Természetesen folytatni fogom, amit elkezdtem, de előbb ki vele. Most. Ha már volt pofád megzavarni, igazán a szemembe mondhatnád, hogy valójában egy vérszívó kis dög vagy, akinek egyetlen célja, hogy a szoknyácskája szélén ücsörögve tartson. Miért is?
*Ismét a kötekedő, gúnyos szókimondó suhanc a dokkokból. Bár pontosan tudja, hogy ez az a viselkedés, amivel a legbékésebb bamba baromból is vadállatot képes bűvölni, most még sem pusztán heccelésből teszi. Ő ilyen, és Ewi ezt pontosan tudja, tapasztalta, nyilván az elf, adódóan fajának képességeiből tisztán hallja ingerült szavait. Már ez sem érdekli. Vele ezt egyetlen nő sem teheti!*
-Csak mert neked így tetszik? Hogy még véletlen se maradj többé magadra? Esetleg mert kell egy idióta, aki szolgaként gondoskodik rólad?
*Gonosz szavak, tudja. De szerinte az is gonosz dolog, ahogy Ewica kihasználta őt az utóbbi hatokban.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.31 22:34:25
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 22:03:14
Üzenet elküldve: 2014-10-31 22:03:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Persze, hogy még helyesel is... vajon miért nem lepődik meg ezen egy kicsit sem? Mondjuk az már sokkal jobb kérdés, hogy vajon miért nem húzza fel magát ezen a kelleténél sokkal jobban? Ahogy azt tőle megszokhattuk...?
Inkább puffog tovább és már az első lépést is megteszi, mikor ismét érzi a visszahúzó markot karján. Háta közepére sem kívánná most ezt az érintést, mégsem kapálózik ellene, ha lehet így fogalmazni, engedelmesen fordul abba az irányba, amerre rántják.
A jólneveltségével kapcsolatos feddésen megrökönyödve szalajtja fel mindkét szemöldökét, homloka közepére, amilyen magasra arcizmai csak engedik, és még egy kicsivel tovább. Nem lát most a szavak mögé. Csak annyit lát, hogy itt ez a srác, és ott az a... lány, akik egymást falták, minden szégyentől mentesen még néhány másodperce. És akkor még az ő jólneveltségét kérdőjelezik meg? Már nyílna is tiltakozásra ajka, ám hangja torkában ragad, ahogy Jaz kutató pillantását és ismételt szidalmát elkapja. Még a sötétben is jól láthatóan (főleg fél-elfek számára) nagyot nyel, és aprót bólint is melléje.
Eddig feszengve tiltakozó izmai most ellazulnak a másik fogása alatt, zöldjei erőtlenül tartják a kontaktust az őket kutatókkal. Hogy van-e baja? Reggelig sorolhatná. Kezdhetné például rögtön Jazzal. Jaz viselkedésével, hangulatingadozásaival, magyarázatra képtelenségével, ezzel a csajozással és azzal a sok mindennel, mit most mindezek életre hívtak benne. Fogalma sincs, mi az a féltékenység, sosem érzett még hasonlót, és nem is volt senki, ki magyarázattal szolgálhatott volna neki ilyen jellegű kérdéseire. Éppen ezek miatt hápog csak némán, főleg miután még az egyetlen mentsvárát, a ma esti mókára való hivatkozást is elveszik tőle.*
- Nincs bajom. Folytassátok csak amit elkezdtetek és hagyj a dolgomra menni, bátyám.
*Amilyen vészjósló most Jaz tekintete, legalább olyan vészjósló Ewi hangja is, ahogy az utolsó megszólítást ejti. Kezén egyet rántva próbál szabadulni a szorításból, hogy ismét hátrálni kezdhessen.*
*Persze, hogy még helyesel is... vajon miért nem lepődik meg ezen egy kicsit sem? Mondjuk az már sokkal jobb kérdés, hogy vajon miért nem húzza fel magát ezen a kelleténél sokkal jobban? Ahogy azt tőle megszokhattuk...?
Inkább puffog tovább és már az első lépést is megteszi, mikor ismét érzi a visszahúzó markot karján. Háta közepére sem kívánná most ezt az érintést, mégsem kapálózik ellene, ha lehet így fogalmazni, engedelmesen fordul abba az irányba, amerre rántják.
A jólneveltségével kapcsolatos feddésen megrökönyödve szalajtja fel mindkét szemöldökét, homloka közepére, amilyen magasra arcizmai csak engedik, és még egy kicsivel tovább. Nem lát most a szavak mögé. Csak annyit lát, hogy itt ez a srác, és ott az a... lány, akik egymást falták, minden szégyentől mentesen még néhány másodperce. És akkor még az ő jólneveltségét kérdőjelezik meg? Már nyílna is tiltakozásra ajka, ám hangja torkában ragad, ahogy Jaz kutató pillantását és ismételt szidalmát elkapja. Még a sötétben is jól láthatóan (főleg fél-elfek számára) nagyot nyel, és aprót bólint is melléje.
Eddig feszengve tiltakozó izmai most ellazulnak a másik fogása alatt, zöldjei erőtlenül tartják a kontaktust az őket kutatókkal. Hogy van-e baja? Reggelig sorolhatná. Kezdhetné például rögtön Jazzal. Jaz viselkedésével, hangulatingadozásaival, magyarázatra képtelenségével, ezzel a csajozással és azzal a sok mindennel, mit most mindezek életre hívtak benne. Fogalma sincs, mi az a féltékenység, sosem érzett még hasonlót, és nem is volt senki, ki magyarázattal szolgálhatott volna neki ilyen jellegű kérdéseire. Éppen ezek miatt hápog csak némán, főleg miután még az egyetlen mentsvárát, a ma esti mókára való hivatkozást is elveszik tőle.*
- Nincs bajom. Folytassátok csak amit elkezdtetek és hagyj a dolgomra menni, bátyám.
*Amilyen vészjósló most Jaz tekintete, legalább olyan vészjósló Ewi hangja is, ahogy az utolsó megszólítást ejti. Kezén egyet rántva próbál szabadulni a szorításból, hogy ismét hátrálni kezdhessen.*
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 21:37:39
Üzenet elküldve: 2014-10-31 21:37:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
-Helyes.
*Hagyja jóvá a hisztiroham végét, még mindig elég felindultan. A vállvonásra viszont bekapcsol igen kifinomult vészjelzője. Minden kamaszok legvégső, pusztító fegyvere ez. Általában önpusztító. Ewi még sem fejezte be, durcázik, mint egy kisgyerek, és nem ügyel szavaira. Sem.*
-Na azt már nem!
*Hangja ezúttal ellenkezést nem tűrő.*
-Azonnal megállsz kisasszony, és kivered ezt az ostobaságot a fejedből!
*Biztosra kell menni, lép is Ewi után, ha szava kevés lett volna, újra ragadja felkarját, maga felé fordítva a lányt.*
-Ne feledkezz meg a jóneveltségről!
*Bár sötét van, mégis igyekszik Ewi pillantását keresni. Nem igazán szerencsés végül is a szabad ég alatt, bárki füle hallatára széjjel kiabálni, azt amire készülnek.*
-És ne feledkezz meg a szerepedről sem.
*Súgja halkabban, hogy Nimue ne hallhassa. Még elront itt neki mindent a kis fruska.*
-Mi bajod van a francba is?
*Lép közelebb bizalmasan, keresve a szemkontaktust egészen halkra váltva szavait.*
-És ne merd nekem a terveinket emlegetni most!
*Szikrázik vészjóslón tekintete.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.31 21:40:32
-Helyes.
*Hagyja jóvá a hisztiroham végét, még mindig elég felindultan. A vállvonásra viszont bekapcsol igen kifinomult vészjelzője. Minden kamaszok legvégső, pusztító fegyvere ez. Általában önpusztító. Ewi még sem fejezte be, durcázik, mint egy kisgyerek, és nem ügyel szavaira. Sem.*
-Na azt már nem!
*Hangja ezúttal ellenkezést nem tűrő.*
-Azonnal megállsz kisasszony, és kivered ezt az ostobaságot a fejedből!
*Biztosra kell menni, lép is Ewi után, ha szava kevés lett volna, újra ragadja felkarját, maga felé fordítva a lányt.*
-Ne feledkezz meg a jóneveltségről!
*Bár sötét van, mégis igyekszik Ewi pillantását keresni. Nem igazán szerencsés végül is a szabad ég alatt, bárki füle hallatára széjjel kiabálni, azt amire készülnek.*
-És ne feledkezz meg a szerepedről sem.
*Súgja halkabban, hogy Nimue ne hallhassa. Még elront itt neki mindent a kis fruska.*
-Mi bajod van a francba is?
*Lép közelebb bizalmasan, keresve a szemkontaktust egészen halkra váltva szavait.*
-És ne merd nekem a terveinket emlegetni most!
*Szikrázik vészjóslón tekintete.*
A hozzászólás írója (Jaz Loghin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.31 21:40:32
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 21:19:38
Üzenet elküldve: 2014-10-31 21:19:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Tehát gyorsan szabadul a szorításból, és fájdalommentesen. Azzal a lendülettel lép is egyet hátrébb, most valahogy nem igényli a fiú közelségét.
A kellő távolságot kikorrigálva zavartalanul folyhat tovább a replikázás, hol az ő, hol pedig Jaz részéről, merthogy az úrfi is igen magas szinten űzi ennek művészetét, annyi szent.
Azt a fintort, mi a már csak halványan monoklis arcon átfut, nem tudja hová tenni, ezért, és mert van most jobb figyelni valója is, átsiklik a dolgon, hogy a további feleselésre koncentrálhasson.
Viszont Jaz igazán nagyot téved, ha azt hiszi, Ewi pont olyan haragra gyúlt ezúttal, mint korábbi késéses incidensénél. Még csak magyarázatot sem követel, bár teljes biztossággal nem lehet állítani, hogy el sem várja azt.*
- Nem... tudod mit, már be is fejeztem!
*Arca vöröse nem halványul, hangja viszont jócskán lecsendesedik. A megvető kérdésre, mi nyilvánvalóan nem válasz reményében született, csak egy sértett vállrándítással felel.*
- Akkor majd én elmegyek és megszerzem. Nektek meg *bök fejével az idegen felé* további jó szórakozást.
*Egészen ércessé vált hangja, mire mondandója végére ért, ám határozottságából ez mit sem von le. Ahogy pedig szája alapállapotba kerül vissza, már fordul is sarkon, mint aki beváltani készül ígéretét.*
*Tehát gyorsan szabadul a szorításból, és fájdalommentesen. Azzal a lendülettel lép is egyet hátrébb, most valahogy nem igényli a fiú közelségét.
A kellő távolságot kikorrigálva zavartalanul folyhat tovább a replikázás, hol az ő, hol pedig Jaz részéről, merthogy az úrfi is igen magas szinten űzi ennek művészetét, annyi szent.
Azt a fintort, mi a már csak halványan monoklis arcon átfut, nem tudja hová tenni, ezért, és mert van most jobb figyelni valója is, átsiklik a dolgon, hogy a további feleselésre koncentrálhasson.
Viszont Jaz igazán nagyot téved, ha azt hiszi, Ewi pont olyan haragra gyúlt ezúttal, mint korábbi késéses incidensénél. Még csak magyarázatot sem követel, bár teljes biztossággal nem lehet állítani, hogy el sem várja azt.*
- Nem... tudod mit, már be is fejeztem!
*Arca vöröse nem halványul, hangja viszont jócskán lecsendesedik. A megvető kérdésre, mi nyilvánvalóan nem válasz reményében született, csak egy sértett vállrándítással felel.*
- Akkor majd én elmegyek és megszerzem. Nektek meg *bök fejével az idegen felé* további jó szórakozást.
*Egészen ércessé vált hangja, mire mondandója végére ért, ám határozottságából ez mit sem von le. Ahogy pedig szája alapállapotba kerül vissza, már fordul is sarkon, mint aki beváltani készül ígéretét.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 21:04:50
Üzenet elküldve: 2014-10-31 21:04:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vége a dalnak//
*Hiába tiltakozik a kicsike, Jaz könnyedén rángatja tova, a fák gyűrűjének árnyékába. Ott már nem is kell a vergődés, ereszti egyből, sokkal inkább válaszokat remélve, mint kényes kérdéseket. A lány zöldjeinek szokatlan, és eléggé egyértelmű csillogásától azonban hamar kizökken a dühös báty szerepéből. Egy egész pillanatra, valami komorságnak enged, alig észrevehető fintorba fut át arcán.*
-Komolyan megint kezded?
*Dobja vissza a kérdést Ewinek, aki úgy fest megfeledkezett pár házi szabályról. Például, hogy Jaz nem magyarázkodik.
Utal persze arra a pár héttel ezelőtti incidensre is, ott a főtéren, mikor a kis béka magából kikelve hisztériázott, pusztán mert a fél-elf késett egy kicsit.*
-Mégis kinek képzeled magad?
*Veti oda megvetően, mert Ewi láthatóan növekvő haragja őt is kiborítja. Most komolyan, majd a csitri, vagy a szeszkazán fogja megmondani neki, hogy mikor mit tegyen? Erősen kétséges.*
*Hiába tiltakozik a kicsike, Jaz könnyedén rángatja tova, a fák gyűrűjének árnyékába. Ott már nem is kell a vergődés, ereszti egyből, sokkal inkább válaszokat remélve, mint kényes kérdéseket. A lány zöldjeinek szokatlan, és eléggé egyértelmű csillogásától azonban hamar kizökken a dühös báty szerepéből. Egy egész pillanatra, valami komorságnak enged, alig észrevehető fintorba fut át arcán.*
-Komolyan megint kezded?
*Dobja vissza a kérdést Ewinek, aki úgy fest megfeledkezett pár házi szabályról. Például, hogy Jaz nem magyarázkodik.
Utal persze arra a pár héttel ezelőtti incidensre is, ott a főtéren, mikor a kis béka magából kikelve hisztériázott, pusztán mert a fél-elf késett egy kicsit.*
-Mégis kinek képzeled magad?
*Veti oda megvetően, mert Ewi láthatóan növekvő haragja őt is kiborítja. Most komolyan, majd a csitri, vagy a szeszkazán fogja megmondani neki, hogy mikor mit tegyen? Erősen kétséges.*
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 20:49:40
Üzenet elküldve: 2014-10-31 20:49:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Vége a dalnak//
*Csókok és ölelések, ilyen távolságból is kitűnően tapintható izgalom és vonzalom. Ó hányszor, de hányszor látott ő már ilyet, ennél jóval közelebbről is. Mégsem keltett még hasonló érzéseket benne egyik alkalom sem. Ezek megfogalmazásával viszont mégsem kísérletezik kicsit sem, bőven elegendő most számára megélésük. Számon kérő szavai nyomán zemzugai nedvesen csillannak a hold, vagy éppen az egyik csillag fényében, de ez lényegtelen. Sokkal lényegesebb, hogy Jaz, faképnél hagyva azt az akárkit, egészen pontosan felé indul, és egészen indulatos is.
Mikor az erős marok vézna kis karjára kulcsolódik, talán nem szikla, de egy apró kavicska keménységével szilárdul meg egyálltó helyében, ezzel csupán annyit elérve, hogy a másik rángatása hatására a könnyűnél kevéssel döcögősebb léptekkel vonulnak arrébb viszálykodni. Amint viszont lehetősége nyílik rá, kezének rángatásával kísérel meg kiszabadulni a szorításból, az már csak a másikon múlik, mennyire sikeresen.
Akár így, akár úgy, némán hallgatja végig testvére sorjázott kérdéseit. Zöldjeit megacélozva fúrja bele hasonszín párjaikba, s a feddés okán kicsit sem megszeppenve nyílnak válaszra ajkai.*
- Nem, nem tudja. És azt tudja, hogy ki tudja miféle nőcskékkel hetyegsz ahelyett, hogy a dolgodat végeznéd?
*Nem, ezúttal nem dől be, és a kérdések közül csupán arra felel, amit saját hasznára fordíthat. Közben arca a vörös egy igen mérges árnyalatát ölti magára fokozatosan sötétedve és forrósodva fel. Csoda, hogy kis gőzfelhők nem kezdenek süvíteni két füléből.*
*Csókok és ölelések, ilyen távolságból is kitűnően tapintható izgalom és vonzalom. Ó hányszor, de hányszor látott ő már ilyet, ennél jóval közelebbről is. Mégsem keltett még hasonló érzéseket benne egyik alkalom sem. Ezek megfogalmazásával viszont mégsem kísérletezik kicsit sem, bőven elegendő most számára megélésük. Számon kérő szavai nyomán zemzugai nedvesen csillannak a hold, vagy éppen az egyik csillag fényében, de ez lényegtelen. Sokkal lényegesebb, hogy Jaz, faképnél hagyva azt az akárkit, egészen pontosan felé indul, és egészen indulatos is.
Mikor az erős marok vézna kis karjára kulcsolódik, talán nem szikla, de egy apró kavicska keménységével szilárdul meg egyálltó helyében, ezzel csupán annyit elérve, hogy a másik rángatása hatására a könnyűnél kevéssel döcögősebb léptekkel vonulnak arrébb viszálykodni. Amint viszont lehetősége nyílik rá, kezének rángatásával kísérel meg kiszabadulni a szorításból, az már csak a másikon múlik, mennyire sikeresen.
Akár így, akár úgy, némán hallgatja végig testvére sorjázott kérdéseit. Zöldjeit megacélozva fúrja bele hasonszín párjaikba, s a feddés okán kicsit sem megszeppenve nyílnak válaszra ajkai.*
- Nem, nem tudja. És azt tudja, hogy ki tudja miféle nőcskékkel hetyegsz ahelyett, hogy a dolgodat végeznéd?
*Nem, ezúttal nem dől be, és a kérdések közül csupán arra felel, amit saját hasznára fordíthat. Közben arca a vörös egy igen mérges árnyalatát ölti magára fokozatosan sötétedve és forrósodva fel. Csoda, hogy kis gőzfelhők nem kezdenek süvíteni két füléből.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 20:28:08
Üzenet elküldve: 2014-10-31 20:28:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Köz, elő, és gyors játék//
*Élvezi a lány ölelését, ó nagyon is. A nyakára fonódó karok még közelebb viszik őket egymáshoz. És Jaz véleménye szerint egyúttal bizonyítják Nimue hajlandóságát a továbblépésre. Rohadt messze van az ágya! De hosszú még az éjszaka, és már nem is tűnik olyan sürgetőnek a mára tervezett, kevésbé élvezetes, de lényegesen veszélyesebb program.*
-Sosem voltam még biztosabb semmiben.
*Leheli a szavakat, és csókjait Nim ajkára.*
-Te mindenképp.
*Suttogja röviden, egyaránt bókolva, és fejezve ki azt, hogy ő nem csak a csodákban, de az ölelt szőkeségben is igen bízik. Vagyis megy minden tervszerűen. Aztán derült égből hugica!
Ezt a hangot, ezen a hangszínen, nincs olyan földi öröm mely közepette Jaz nem ismerné fel, vagy nem hallaná meg. Ereszti is hirtelen Nimuét, tetten ért kiskölyök módjára.*
-Francba. Bocsáss meg.
*És lép hátra, búcsúcsók nélkül, épp eleget láthatott már Ewi.*
-Mégis mi a frászt keresel itt?
*Indul meg összeszedve magát testvére felé, igyekezve hangjába több számonkérést, mint ijedtséget csepegtetni. Ha a lány mellé ér, karját elkapva rángatja félre, egy kis rokoni civódásra.*
-Tényleg egy fél perc nyugtom nem lehet tőled? Mit akarsz? Egyedül jöttél? Halax tudja? Nem tudja mi?
*Ostoba stratégia, de jobb neki, ha Ewinek nem marad lehetősége kérdéseket feltenni.*
*Élvezi a lány ölelését, ó nagyon is. A nyakára fonódó karok még közelebb viszik őket egymáshoz. És Jaz véleménye szerint egyúttal bizonyítják Nimue hajlandóságát a továbblépésre. Rohadt messze van az ágya! De hosszú még az éjszaka, és már nem is tűnik olyan sürgetőnek a mára tervezett, kevésbé élvezetes, de lényegesen veszélyesebb program.*
-Sosem voltam még biztosabb semmiben.
*Leheli a szavakat, és csókjait Nim ajkára.*
-Te mindenképp.
*Suttogja röviden, egyaránt bókolva, és fejezve ki azt, hogy ő nem csak a csodákban, de az ölelt szőkeségben is igen bízik. Vagyis megy minden tervszerűen. Aztán derült égből hugica!
Ezt a hangot, ezen a hangszínen, nincs olyan földi öröm mely közepette Jaz nem ismerné fel, vagy nem hallaná meg. Ereszti is hirtelen Nimuét, tetten ért kiskölyök módjára.*
-Francba. Bocsáss meg.
*És lép hátra, búcsúcsók nélkül, épp eleget láthatott már Ewi.*
-Mégis mi a frászt keresel itt?
*Indul meg összeszedve magát testvére felé, igyekezve hangjába több számonkérést, mint ijedtséget csepegtetni. Ha a lány mellé ér, karját elkapva rángatja félre, egy kis rokoni civódásra.*
-Tényleg egy fél perc nyugtom nem lehet tőled? Mit akarsz? Egyedül jöttél? Halax tudja? Nem tudja mi?
*Ostoba stratégia, de jobb neki, ha Ewinek nem marad lehetősége kérdéseket feltenni.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 20:00:35
Üzenet elküldve: 2014-10-31 20:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Köz, elő, és gyors játék//
*Nem időzött túlságosan sokat a Pegazusban Jaz távozása után, sőt. Saját két kupica borát felhajtva, kissé talán modortalanul (nem, mintha kis hármasuk jólneveltségükről lenne híres) hagyta faképnél apját, hogy két szemének két zöld párját kutassa fel.
Na persze nem valami görcsösen, már-már betegesen ragaszkodó szándéktól vezérelve, még csak nem is kíváncsiságában, óóó, nem.
Szín tiszta és vitathatatlan makacssága hajtja a félszerzet nyomába. Mégpedig azon indokon hergelődve, hogy lánykánk márpedig, ha fene fenét eszik is részt vesz azon a bizonyos esti mókán. Mert, nem elég, hogy eltiltották, határozottan és többször is, de még sértettségét is rútul félvállra, vagy inkább észre sem vették. Hát kell ennél több indok bárki ember lányának? Ewinek meg még ennyi sem.
Kitartóan követett hát mindent és mindenkit, olykor rossz irányba rosszvalakit, állhatatosságának viszont így is meglett a jutalma. Ugyan már jócskán sötétlik köröttük, és a nappali meleg is hűvösebbre fordult, de rátalált. Rátalált egyetlen bátyjára, ki minden kétséget kizáróan éppen kardszerzési terveit kovácsolja, vagy talán már indulásra készül, vagy... Vagy éppen egy kis szöszkét fűzöget?!?
Érkezését nem kívánta titokban tartani, legalábbis az utolsó méterekben már biztos nem, ezért könnyen felfedezhetik érkeztét a turbékolok, hacsak nincsenek túlságosan egymásba feledkezve.*
- Szóval ezért nem jöhettem az esti mókádra, mi?
*Ha felfigyelnek rá, ha nem, hangja élesen csendül jó néhány lépés távolságból, a lány mögötti irányból, hogy Jaz jól láthassa.*
*Nem időzött túlságosan sokat a Pegazusban Jaz távozása után, sőt. Saját két kupica borát felhajtva, kissé talán modortalanul (nem, mintha kis hármasuk jólneveltségükről lenne híres) hagyta faképnél apját, hogy két szemének két zöld párját kutassa fel.
Na persze nem valami görcsösen, már-már betegesen ragaszkodó szándéktól vezérelve, még csak nem is kíváncsiságában, óóó, nem.
Szín tiszta és vitathatatlan makacssága hajtja a félszerzet nyomába. Mégpedig azon indokon hergelődve, hogy lánykánk márpedig, ha fene fenét eszik is részt vesz azon a bizonyos esti mókán. Mert, nem elég, hogy eltiltották, határozottan és többször is, de még sértettségét is rútul félvállra, vagy inkább észre sem vették. Hát kell ennél több indok bárki ember lányának? Ewinek meg még ennyi sem.
Kitartóan követett hát mindent és mindenkit, olykor rossz irányba rosszvalakit, állhatatosságának viszont így is meglett a jutalma. Ugyan már jócskán sötétlik köröttük, és a nappali meleg is hűvösebbre fordult, de rátalált. Rátalált egyetlen bátyjára, ki minden kétséget kizáróan éppen kardszerzési terveit kovácsolja, vagy talán már indulásra készül, vagy... Vagy éppen egy kis szöszkét fűzöget?!?
Érkezését nem kívánta titokban tartani, legalábbis az utolsó méterekben már biztos nem, ezért könnyen felfedezhetik érkeztét a turbékolok, hacsak nincsenek túlságosan egymásba feledkezve.*
- Szóval ezért nem jöhettem az esti mókádra, mi?
*Ha felfigyelnek rá, ha nem, hangja élesen csendül jó néhány lépés távolságból, a lány mögötti irányból, hogy Jaz jól láthassa.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-10-31 18:31:20
Üzenet elküldve: 2014-10-31 18:31:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Köz, elő, és gyors játék//
*Hogy mennyire lenne más, mint a többi hason korú ifjú nő - tekintsünk el most az elf lét által adott hosszú évek számától - erről nincs viszonyítási alapja igazából. Arról sincs, hogy mennyire nem reális esetleg az elképzelése. Neki mindenesetre tetszik, és megfelel.
Aztán ő maga is felnevet Jaz szavaira. Végül is két kívánság erejéig lehet önző a másik. Ám az elhangzó kitételek lángba borítják az arcát, s mivel igencsak az éjszakában járnak benne, fény meg nem túl sok van ezen a tisztáson, talán a színváltozást a másik nem látja. Csak érezheti saját arcának bőrén a forróságot.
S terelődik tovább a szó mágnesekre, melyeket most ők ketten testesítenek meg, s akaratlanul is, de felnevet. Ezúttal haloványan felfedezni e nevetésben némi vágyat is, mely Nimuet is meglepi kissé.*
-Tagadhatatlan. S akkor... *Hajol most ő közelebb karjait átfonva Jaz nyaka körül, s kezdeményezőn lehel csókot a másik ajkaira.* ...mi jókor voltunk jó helyen?
*Suttogva fejezi be a megkezdett mondatot, visszautalva Jaz korábbi szavaira.
Talán... mégis csak vannak csodák.*
*Hogy mennyire lenne más, mint a többi hason korú ifjú nő - tekintsünk el most az elf lét által adott hosszú évek számától - erről nincs viszonyítási alapja igazából. Arról sincs, hogy mennyire nem reális esetleg az elképzelése. Neki mindenesetre tetszik, és megfelel.
Aztán ő maga is felnevet Jaz szavaira. Végül is két kívánság erejéig lehet önző a másik. Ám az elhangzó kitételek lángba borítják az arcát, s mivel igencsak az éjszakában járnak benne, fény meg nem túl sok van ezen a tisztáson, talán a színváltozást a másik nem látja. Csak érezheti saját arcának bőrén a forróságot.
S terelődik tovább a szó mágnesekre, melyeket most ők ketten testesítenek meg, s akaratlanul is, de felnevet. Ezúttal haloványan felfedezni e nevetésben némi vágyat is, mely Nimuet is meglepi kissé.*
-Tagadhatatlan. S akkor... *Hajol most ő közelebb karjait átfonva Jaz nyaka körül, s kezdeményezőn lehel csókot a másik ajkaira.* ...mi jókor voltunk jó helyen?
*Suttogva fejezi be a megkezdett mondatot, visszautalva Jaz korábbi szavaira.
Talán... mégis csak vannak csodák.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586