Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 75 (1481. - 1500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-22 05:09:20
Üzenet elküldve: 2022-02-22 05:09:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Az egyikőtöknek ez nem tetszik, a másikótoknak pedig amaz. Ti férfiak nem vagytok egyszerűek. Olyan eddig nem volt, akinek azért kellettem volna, aki vagyok, szóval...
*Rándít egyet a vállán, mint akit igazából ez nem is nagyon érdekel. Pedig mennyire, hogy de. Nem olyan nő, aki hajszolná az élvezeteket, de ha az útjába esik a lehetőség, akkor azt igyekszik kihasználni, hogy azután rendszerint hoppon maradjon. És mindig olyankor történik ez, amikor megmutat magából valami őszintét, valami olyat, ami tényleg Rocha. Ebbe pedig már belefáradt, így mutat maga helyett valakit, aki éppen megfelel arra a rövid időre, amikor pedig megkapta, amit akart, hát a viszont látásra. Tudja jól, hogy a hozzá hasonló nőket milyen szép szavakkal szokták beskatulyázni, de ez viszont tényleg nem nagyon érdekli.
A replikára viszont felvont szemöldökkel húzza össze a szemeit, de a hirtelen durcásság tova is illan, hogy kisimult ábrázattal és rémisztően negédes mosollyal nézzen egyenesen a férfi szemeibe.*
- Valóban? Akkor a partnerem miért kerget még mindig, vállalva annak az eshetőségét, hogy ismét a hóban hentergéssel fog zárulni az akció?
*Torpan meg őszintének tettetett kíváncsisággal, majd aprót legyintve hajlandó is elengedni a dolgot, ha Mordokhai sem akar mélyebben a témába merülni. Pedig órákat lenne képes mesélni arról, hogy milyen is az, hogy felnőtt fejjel már nagyjából sikerül magát itt-ott elfogadtatni. Nem úgy, mint gyermekként abban az elátkozott faluban, ahol a korabeliek is csak gúny tárgyát látták benne. Abba már bele sem akar menni, hogy milyen is volt az első, kamaszként megélt szerelmi csalódás. De, ha már a saját magánéletében tomboló vihart nem tudja enyhíteni, hát akkor Mordokhainak segít, hogy meglelje az igazit.*
- Ha itt végeztünk, akár meg is ejthetjük azt a bemutatót.
*Azért a levegőben lógó befejezésnél fennakad kissé, vágva is egy fintort rá. Hiszen az ő fejében... Nos jobb, ha nem fejti ki, hogy milyen befejezés ötlött fel az ő fejében. A gyomrának is sokkal kényelmesebb, ha maga is hagyja inkább azt a drámai homályba veszni.*
- Lassú víz partot mos, ahogy a mondás is tartja. Legyél türelmes, de azért kezd el feleleveníteni magadban milyen volt alattam a hóban. Hamarosan hidd el, hogy megint rákerül a sor.
*Ő maga jobban szereti a száját jártatni. Nem nagyon brillírozik a fizikai hadviselésben, így jobb híján ez marad neki. A szájhősködés jobban fekszik, de most a gyermekded háborút azért szívesen megvívja a hógolyókkal. Főleg, hogy egész ügyes benne. Vagyis annyira nagyon nem béna, hisz néha még találata is van. Főleg, ha a férfi ki sem kerüli azt, de ez igazából a győzelmi mámorban fel sem tűnik neki. Elég büszkeség az, hogy a kétlábon járó céltábla közepét érte a találat.*
- Köszönöm, köszönöm. *Épp, hogy csak nem hajol meg a nagy dicsőségben. Akár egy primadonna a színdarab végén.* Te is nagyon lányosan dobsz.
*Biccent is elismerően, mintha ez égi dicséret lenne, a végére azért felkuncog.*
- Annyira azért én sem vagyok hülye.
*Vonja fel a szemöldökeit. Az már más tészta, hogy a harc hevében figyelmetlenebb a kelleténél. A vízpart közelsége továbbra sem tűnik fel neki, hisz nem attól tart, hogy mi van mögötte, hanem inkább az előtte haladó ellenségre koncentrál. Nem hiába hagyott ki minden háborút. Valószínűleg nem sokáig maradna életben. Így lassú léptekkel továbbra is hátrál, miközben puhábbra gyúr egy hógolyót. Ugyanis most terve szinte tökéletesnek hat a gondolattal, hogy arcon dobja a férfit, amíg pedig Mordokhai a havat prüszköli már nagyobb esélye lesz ismét rohamot indítani, hogy a hóba borítsa.*
- Ezután vegyél egy forró fürdőt, nehogy megfázz.
*Húzza össze ravaszul a szemeit, mikor már csak kézben tartja a golyót. Állagra tökéletes. A repülést talán kibírja, de nem fog keményen a férfi arcába csapódni. De még kivár egy kicsit, miközben újabb lépéseket hátrál, annak veszélyét nem mérve fel, hogy a víz így csak egyre közelebb kerül hozzá. A győzelmet szinte el is könyvelte magában már, amikor lendül a karja, s útjára engedi a hógolyót. Az előző mellkastalálathoz mérten szemtelenül feljebb célozva.*
- Az egyikőtöknek ez nem tetszik, a másikótoknak pedig amaz. Ti férfiak nem vagytok egyszerűek. Olyan eddig nem volt, akinek azért kellettem volna, aki vagyok, szóval...
*Rándít egyet a vállán, mint akit igazából ez nem is nagyon érdekel. Pedig mennyire, hogy de. Nem olyan nő, aki hajszolná az élvezeteket, de ha az útjába esik a lehetőség, akkor azt igyekszik kihasználni, hogy azután rendszerint hoppon maradjon. És mindig olyankor történik ez, amikor megmutat magából valami őszintét, valami olyat, ami tényleg Rocha. Ebbe pedig már belefáradt, így mutat maga helyett valakit, aki éppen megfelel arra a rövid időre, amikor pedig megkapta, amit akart, hát a viszont látásra. Tudja jól, hogy a hozzá hasonló nőket milyen szép szavakkal szokták beskatulyázni, de ez viszont tényleg nem nagyon érdekli.
A replikára viszont felvont szemöldökkel húzza össze a szemeit, de a hirtelen durcásság tova is illan, hogy kisimult ábrázattal és rémisztően negédes mosollyal nézzen egyenesen a férfi szemeibe.*
- Valóban? Akkor a partnerem miért kerget még mindig, vállalva annak az eshetőségét, hogy ismét a hóban hentergéssel fog zárulni az akció?
*Torpan meg őszintének tettetett kíváncsisággal, majd aprót legyintve hajlandó is elengedni a dolgot, ha Mordokhai sem akar mélyebben a témába merülni. Pedig órákat lenne képes mesélni arról, hogy milyen is az, hogy felnőtt fejjel már nagyjából sikerül magát itt-ott elfogadtatni. Nem úgy, mint gyermekként abban az elátkozott faluban, ahol a korabeliek is csak gúny tárgyát látták benne. Abba már bele sem akar menni, hogy milyen is volt az első, kamaszként megélt szerelmi csalódás. De, ha már a saját magánéletében tomboló vihart nem tudja enyhíteni, hát akkor Mordokhainak segít, hogy meglelje az igazit.*
- Ha itt végeztünk, akár meg is ejthetjük azt a bemutatót.
*Azért a levegőben lógó befejezésnél fennakad kissé, vágva is egy fintort rá. Hiszen az ő fejében... Nos jobb, ha nem fejti ki, hogy milyen befejezés ötlött fel az ő fejében. A gyomrának is sokkal kényelmesebb, ha maga is hagyja inkább azt a drámai homályba veszni.*
- Lassú víz partot mos, ahogy a mondás is tartja. Legyél türelmes, de azért kezd el feleleveníteni magadban milyen volt alattam a hóban. Hamarosan hidd el, hogy megint rákerül a sor.
*Ő maga jobban szereti a száját jártatni. Nem nagyon brillírozik a fizikai hadviselésben, így jobb híján ez marad neki. A szájhősködés jobban fekszik, de most a gyermekded háborút azért szívesen megvívja a hógolyókkal. Főleg, hogy egész ügyes benne. Vagyis annyira nagyon nem béna, hisz néha még találata is van. Főleg, ha a férfi ki sem kerüli azt, de ez igazából a győzelmi mámorban fel sem tűnik neki. Elég büszkeség az, hogy a kétlábon járó céltábla közepét érte a találat.*
- Köszönöm, köszönöm. *Épp, hogy csak nem hajol meg a nagy dicsőségben. Akár egy primadonna a színdarab végén.* Te is nagyon lányosan dobsz.
*Biccent is elismerően, mintha ez égi dicséret lenne, a végére azért felkuncog.*
- Annyira azért én sem vagyok hülye.
*Vonja fel a szemöldökeit. Az már más tészta, hogy a harc hevében figyelmetlenebb a kelleténél. A vízpart közelsége továbbra sem tűnik fel neki, hisz nem attól tart, hogy mi van mögötte, hanem inkább az előtte haladó ellenségre koncentrál. Nem hiába hagyott ki minden háborút. Valószínűleg nem sokáig maradna életben. Így lassú léptekkel továbbra is hátrál, miközben puhábbra gyúr egy hógolyót. Ugyanis most terve szinte tökéletesnek hat a gondolattal, hogy arcon dobja a férfit, amíg pedig Mordokhai a havat prüszköli már nagyobb esélye lesz ismét rohamot indítani, hogy a hóba borítsa.*
- Ezután vegyél egy forró fürdőt, nehogy megfázz.
*Húzza össze ravaszul a szemeit, mikor már csak kézben tartja a golyót. Állagra tökéletes. A repülést talán kibírja, de nem fog keményen a férfi arcába csapódni. De még kivár egy kicsit, miközben újabb lépéseket hátrál, annak veszélyét nem mérve fel, hogy a víz így csak egyre közelebb kerül hozzá. A győzelmet szinte el is könyvelte magában már, amikor lendül a karja, s útjára engedi a hógolyót. Az előző mellkastalálathoz mérten szemtelenül feljebb célozva.*
1499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-21 23:17:22
Üzenet elküldve: 2022-02-21 23:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Úgy néz ki több újdonságot is tud mondani a lánynak. Aki a város mágikus védelmének tényén is meglepődik.*
-A pontos működési elvével senki nincs tisztában, de a jelenlétről mindenki tud.
*Szépen szólva senki nem tudja mitől és hogyan véd, de van. Arra, hogy a homályban bújnak meg a magiszter jót mosolyog.*
-Lehet így is mondani. De inkább úgy fogalmaznék, hogy a mágusok feladatai túlmutatnak azon a szerény világon amit a közemberek tudhatnak magukénak. Ők általában az elbájolt főtéri kútként vagy a fesztiválokon megjelenő látványosságokként ismerhetik a mágusok munkásságát, de azok a világuknak csak a felszíne.
*Sokat tud okoskodni ingyen is. De alaposan meg is lesz fizetve és a vörös végre rendes hangnemet is meg tud ütni vele.*
-Szólíthatsz nyugodtan Aborath-nak. Én, miképp nevezzelek?
*Az ötletével, hogy a torony jó lehetőséget adna a másik okítására jól láthatóan meglepte a lányt. Aki, el se tudja képzelni, azt se hogy mennek majd fel egy lebegő épületbe.*
-A levegőn felsétálunk, de mikor odaérünk akkor majd megérted.
*Aztán indulhatnak is. Ő elkezd sétálni a másik mellett a város felé.*
-Egy párszor megjártam már az utat.
*Válaszol szerényen.*
*Úgy néz ki több újdonságot is tud mondani a lánynak. Aki a város mágikus védelmének tényén is meglepődik.*
-A pontos működési elvével senki nincs tisztában, de a jelenlétről mindenki tud.
*Szépen szólva senki nem tudja mitől és hogyan véd, de van. Arra, hogy a homályban bújnak meg a magiszter jót mosolyog.*
-Lehet így is mondani. De inkább úgy fogalmaznék, hogy a mágusok feladatai túlmutatnak azon a szerény világon amit a közemberek tudhatnak magukénak. Ők általában az elbájolt főtéri kútként vagy a fesztiválokon megjelenő látványosságokként ismerhetik a mágusok munkásságát, de azok a világuknak csak a felszíne.
*Sokat tud okoskodni ingyen is. De alaposan meg is lesz fizetve és a vörös végre rendes hangnemet is meg tud ütni vele.*
-Szólíthatsz nyugodtan Aborath-nak. Én, miképp nevezzelek?
*Az ötletével, hogy a torony jó lehetőséget adna a másik okítására jól láthatóan meglepte a lányt. Aki, el se tudja képzelni, azt se hogy mennek majd fel egy lebegő épületbe.*
-A levegőn felsétálunk, de mikor odaérünk akkor majd megérted.
*Aztán indulhatnak is. Ő elkezd sétálni a másik mellett a város felé.*
-Egy párszor megjártam már az utat.
*Válaszol szerényen.*
1498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-21 18:39:01
Üzenet elküldve: 2022-02-21 18:39:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- A világért sem szeretném, hogy magadra erőltess valamit, ami nem vagy. Van épp elég ártatlan leányzó odakinn a nagyvilágban, én személy szerint örülök, ha valaki színesíti a skálát.
*Somolyog, de komolytalanságnak nyomát sem lelni a hangjában. Személy szerint nem érzi magát fenyegetve attól, ha a szelídebbik nem képviselői képesek egyedül megállni a lábukon, épp ellenkezőleg, erős tiszteletet vált ki belőle, elvégre csak az istenek a megmondhatói milyen nehéz is tud az lenni, és afelől sincsenek illúziói, hogy milyen eszközök kellhetnek hozzá.
Szerencsére nem tarthat sokáig ez kivételesen minden gyerekességet nélkülöző, nemes gondolatmenet, mert a lány hirtelen alattomosabb taktikára vált.*
- Meglehet. *Biccent komolyan a méltóságára irányuló támadást hallva.* Persze azt sem lehet kizárni, hogy a partnerednek egyszerűen nem imponál, mennyire könnyen jön nálad az idegen férfiakkal való hentergés, hóban vagy anélkül, így pedig esze ágában sincs efféle kalandokat kergetni.
*Dobja vissza a labdát nem kevésbé szemtelenül, persze abban erősen kételkedik, hogy az eddig elhangzottak után majd pont ezzel fogja Rochát mélyen érinteni, aki egyébként sem számíthatott enyhébb visszavágásra. Ami őt illeti, a mélységben eltöltött idő visszavonhatatlanul kiölte belőle, hogy az efféle próbálkozások, akár komolyan vannak gondolva, akár nem, eljussanak hozzá. Hiszen akik saját fajuk férfiúit értéktelennek, egyszerű háziállatnak vagy még annál is kevesebbnek tartják, nos nem kell különösebben élénk képzelőerő annak kitalálásához, hogy hogyan vélekednek valakiről, aki még csak közéjük sem tartozik.
Komoly érdeklődést mímelve hallgatja végig a rendkívül alapos leírást az állítólagos ismerősről, majd szívére teszi a kezét, mintha rendkívül fontos dologról lenne szó.*
- Kérlek, mindenképpen muszáj neki bemutatnod! Hiszen tudod, minél kevesebb a foga egy hölgynek...
*Vállat vonva hagyja ott a levegőben lógni a mondatot, teljes mértékben rábízva a lány fantáziájára, hogy hova akart vele kilyukadni.
Mindezen szüntelen csipkelődés szépen lassan az ő harci kedvét is az egekbe tornázza, emiatt is lehet, hogy magához ragadja a kezdeményezést, amikor pedig úgy tűnik, hogy ezúttal az ő keze járt gyorsabban, elégedetten nyugtázza a sikeres találatot. Félsiker, de hát efféle apró részletekkel miért is terhelné magát?*
- De még mennyire, hogy jobb. És lehet, hogy ha végre nem csak a szád járna, akkor nem is lenne olyan elérhetetlen számodra, de minő fájdalom, nem ez a helyzet.
*Mi tagadás, a verbális hadviselésre legalább akkora figyelmet fordít, mint a fizikaira, pedig afféle úri huncutságok, mint a "győzelem" vagy a kis fogadásuk megnyerése nem különösebben motiválják, egyszerűen csak gyermekkorában is ez a módi járta, egy-egy sikeres találattal párban járt némi hergelés is.
Az első összecsapásból tanulván sokkal inkább résen van, így a lány hógolyója ezúttal csak a karját találja, ám a kitérés miatt kiejti a kezéből azt, amin eddig dolgozott.*
- Netán nem látszik, hogy épp azt csinálom?
*Vigyorog vissza, miután lehajolt egy újabb marék utánpótlásért. Való igaz, hogy ezúttal sem sieti el a dolgot és lassú kimért léptekkel közelít Rocha felé, egyrészt mert így sokkal élvezetesebb, másrészt mert a kutyának sincs kedve a hóban rohangálni. Fontosabbnak ítéli azt, hogy ne torpanjon meg és a kezében formálódó hógolyó ne jusson az előző sorsára, az újabb felé repülő szeretetcsomagot ezért hát meg sem próbálja kikerülni, így az egyenesen mellkason találja.*
- Hadd gratuláljak hölgyem, nem is rossz ahhoz képest, hogy olyan lányosan dobsz! *Nevet harsányan.* Mindazonáltal honnan veszed, hogy nem épp saját magadat csalod csapdába?
*Kérdezi halálos komolysággal, ahogy tovább terelgeti a leányt a folyó felé, már amennyiben az persze továbbra is a hátrálás mellett dönt.*
- A világért sem szeretném, hogy magadra erőltess valamit, ami nem vagy. Van épp elég ártatlan leányzó odakinn a nagyvilágban, én személy szerint örülök, ha valaki színesíti a skálát.
*Somolyog, de komolytalanságnak nyomát sem lelni a hangjában. Személy szerint nem érzi magát fenyegetve attól, ha a szelídebbik nem képviselői képesek egyedül megállni a lábukon, épp ellenkezőleg, erős tiszteletet vált ki belőle, elvégre csak az istenek a megmondhatói milyen nehéz is tud az lenni, és afelől sincsenek illúziói, hogy milyen eszközök kellhetnek hozzá.
Szerencsére nem tarthat sokáig ez kivételesen minden gyerekességet nélkülöző, nemes gondolatmenet, mert a lány hirtelen alattomosabb taktikára vált.*
- Meglehet. *Biccent komolyan a méltóságára irányuló támadást hallva.* Persze azt sem lehet kizárni, hogy a partnerednek egyszerűen nem imponál, mennyire könnyen jön nálad az idegen férfiakkal való hentergés, hóban vagy anélkül, így pedig esze ágában sincs efféle kalandokat kergetni.
*Dobja vissza a labdát nem kevésbé szemtelenül, persze abban erősen kételkedik, hogy az eddig elhangzottak után majd pont ezzel fogja Rochát mélyen érinteni, aki egyébként sem számíthatott enyhébb visszavágásra. Ami őt illeti, a mélységben eltöltött idő visszavonhatatlanul kiölte belőle, hogy az efféle próbálkozások, akár komolyan vannak gondolva, akár nem, eljussanak hozzá. Hiszen akik saját fajuk férfiúit értéktelennek, egyszerű háziállatnak vagy még annál is kevesebbnek tartják, nos nem kell különösebben élénk képzelőerő annak kitalálásához, hogy hogyan vélekednek valakiről, aki még csak közéjük sem tartozik.
Komoly érdeklődést mímelve hallgatja végig a rendkívül alapos leírást az állítólagos ismerősről, majd szívére teszi a kezét, mintha rendkívül fontos dologról lenne szó.*
- Kérlek, mindenképpen muszáj neki bemutatnod! Hiszen tudod, minél kevesebb a foga egy hölgynek...
*Vállat vonva hagyja ott a levegőben lógni a mondatot, teljes mértékben rábízva a lány fantáziájára, hogy hova akart vele kilyukadni.
Mindezen szüntelen csipkelődés szépen lassan az ő harci kedvét is az egekbe tornázza, emiatt is lehet, hogy magához ragadja a kezdeményezést, amikor pedig úgy tűnik, hogy ezúttal az ő keze járt gyorsabban, elégedetten nyugtázza a sikeres találatot. Félsiker, de hát efféle apró részletekkel miért is terhelné magát?*
- De még mennyire, hogy jobb. És lehet, hogy ha végre nem csak a szád járna, akkor nem is lenne olyan elérhetetlen számodra, de minő fájdalom, nem ez a helyzet.
*Mi tagadás, a verbális hadviselésre legalább akkora figyelmet fordít, mint a fizikaira, pedig afféle úri huncutságok, mint a "győzelem" vagy a kis fogadásuk megnyerése nem különösebben motiválják, egyszerűen csak gyermekkorában is ez a módi járta, egy-egy sikeres találattal párban járt némi hergelés is.
Az első összecsapásból tanulván sokkal inkább résen van, így a lány hógolyója ezúttal csak a karját találja, ám a kitérés miatt kiejti a kezéből azt, amin eddig dolgozott.*
- Netán nem látszik, hogy épp azt csinálom?
*Vigyorog vissza, miután lehajolt egy újabb marék utánpótlásért. Való igaz, hogy ezúttal sem sieti el a dolgot és lassú kimért léptekkel közelít Rocha felé, egyrészt mert így sokkal élvezetesebb, másrészt mert a kutyának sincs kedve a hóban rohangálni. Fontosabbnak ítéli azt, hogy ne torpanjon meg és a kezében formálódó hógolyó ne jusson az előző sorsára, az újabb felé repülő szeretetcsomagot ezért hát meg sem próbálja kikerülni, így az egyenesen mellkason találja.*
- Hadd gratuláljak hölgyem, nem is rossz ahhoz képest, hogy olyan lányosan dobsz! *Nevet harsányan.* Mindazonáltal honnan veszed, hogy nem épp saját magadat csalod csapdába?
*Kérdezi halálos komolysággal, ahogy tovább terelgeti a leányt a folyó felé, már amennyiben az persze továbbra is a hátrálás mellett dönt.*
1497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:02:08
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Ismét úton//
-A piacon majd veszek neked egy fél zsák almát. *Veregeti meg a ló nyakát, akivel beérnek végre a város részét képező tisztásra. Itt már embereket is jószerével lehet látni, ám nem sokat. A szél itt már elég erősnek mondható, az meg hogy még hideg levegővel is csapkodja, bizony nem igazán szerencsés. Talán ez volt a jobb, hogy a szántótól sétáltak, mert a dokkoknál már szétfújta az ő szemét is ez az idő. A haja szerencsére fonatban, így azt csak ide- oda cibálja. Mikor pedig feltekint az égre, sötét felhők gyülekezete fogadja, egyelőre még nem tömörödtek össze, ám azt üzenik, szinte az ember képébe üvöltik, hogy bármikor, na de tényleg bármikor eleredhet. Ám még megtörténhet, hogy az erős szél tovafújja az egészet és csak a kikötő kap majd a zivatarból.*
-Jobb, ha elintézzük mihamarabb a piacon, amiért jöttünk. *Minél hamarabb annál jobb, így van vele, majd aztán pihennek az egyik fogadóban.*
-Nem igazán utazásra való idő, egyetértesz? *Teszi fel a kérdést az állatnak, csak úgy.*
-A piacon majd veszek neked egy fél zsák almát. *Veregeti meg a ló nyakát, akivel beérnek végre a város részét képező tisztásra. Itt már embereket is jószerével lehet látni, ám nem sokat. A szél itt már elég erősnek mondható, az meg hogy még hideg levegővel is csapkodja, bizony nem igazán szerencsés. Talán ez volt a jobb, hogy a szántótól sétáltak, mert a dokkoknál már szétfújta az ő szemét is ez az idő. A haja szerencsére fonatban, így azt csak ide- oda cibálja. Mikor pedig feltekint az égre, sötét felhők gyülekezete fogadja, egyelőre még nem tömörödtek össze, ám azt üzenik, szinte az ember képébe üvöltik, hogy bármikor, na de tényleg bármikor eleredhet. Ám még megtörténhet, hogy az erős szél tovafújja az egészet és csak a kikötő kap majd a zivatarból.*
-Jobb, ha elintézzük mihamarabb a piacon, amiért jöttünk. *Minél hamarabb annál jobb, így van vele, majd aztán pihennek az egyik fogadóban.*
-Nem igazán utazásra való idő, egyetértesz? *Teszi fel a kérdést az állatnak, csak úgy.*
1496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-21 07:56:47
Üzenet elküldve: 2022-02-21 07:56:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Ha bizony hisz, és miért ne hinne a mágusnak, akitől tanulni szeretne, akkor a mágiával akár egy egész tornyot is lehet lebegtetni. Az meg aztán nem semmi, neki is nagy hasznára lehetne egy ilyen képesség. Csendben figyel, meghallgatja és jegyzi amit a férfi elmond neki, az alapján pedig még elég sok mindent nem tud erről a városról, amiben egy ideje már él.*
-Védő mágia? Akkor csak azt eresztenek ide be, akit akarnak? Még sose hallottam ilyet, látni meg főképpen nem láttam, de ha ezt állítod… *Arra tényleg nagy naivitás lenne alapozni, hogy mert a környéken élő népek békések és mindenki a saját seggén szeretne ülni, azért nem építettek falakat.*
-Akkor jól megbújnak ezek a mágusok a homályban, hogy eddig még nem igazán hallottam róluk. Bár most, hogy mondod… nemérdekes. *Legyint, mert arra bizony jól emlékszik, mikor maga a város névadója jött el, hogy megnézze magának milyen lények élnek a területen. Inkább valamiféle istenségnek tűnt akkor, ám biztos benne, hogy akkor ő is mágus lehetett csupán. Majd az arany átadásával és egy kézszorítással meg is állapodnak.*
-Ez a beszéd! Hogy is szólíthatom mester? *Kérdez rá, mert nem akar tiszteletlen lenni, legalábbis most még bizonyosan nem, a végén még kibabrálna vele és otthagyná valahol az ingoványban, majd meglépne az aranyával.*
-A toronyban könyvek? De nem azt mondtad, hogy az lebeg? Hogy jutunk oda fel? *Néz kicsit értetlenül, bár sejti, hogy a mágusoknak van erre valami trükk a tarsolyukban.*
-Ha gondolod, akkor menjünk arra. Te bizonyára jobban ismered az utat odafelé. *Fogja meg a lovát és maga mellett léptetve, ha a férfi elindul a főtér felé, akkor vele tart.*
*Ha bizony hisz, és miért ne hinne a mágusnak, akitől tanulni szeretne, akkor a mágiával akár egy egész tornyot is lehet lebegtetni. Az meg aztán nem semmi, neki is nagy hasznára lehetne egy ilyen képesség. Csendben figyel, meghallgatja és jegyzi amit a férfi elmond neki, az alapján pedig még elég sok mindent nem tud erről a városról, amiben egy ideje már él.*
-Védő mágia? Akkor csak azt eresztenek ide be, akit akarnak? Még sose hallottam ilyet, látni meg főképpen nem láttam, de ha ezt állítod… *Arra tényleg nagy naivitás lenne alapozni, hogy mert a környéken élő népek békések és mindenki a saját seggén szeretne ülni, azért nem építettek falakat.*
-Akkor jól megbújnak ezek a mágusok a homályban, hogy eddig még nem igazán hallottam róluk. Bár most, hogy mondod… nemérdekes. *Legyint, mert arra bizony jól emlékszik, mikor maga a város névadója jött el, hogy megnézze magának milyen lények élnek a területen. Inkább valamiféle istenségnek tűnt akkor, ám biztos benne, hogy akkor ő is mágus lehetett csupán. Majd az arany átadásával és egy kézszorítással meg is állapodnak.*
-Ez a beszéd! Hogy is szólíthatom mester? *Kérdez rá, mert nem akar tiszteletlen lenni, legalábbis most még bizonyosan nem, a végén még kibabrálna vele és otthagyná valahol az ingoványban, majd meglépne az aranyával.*
-A toronyban könyvek? De nem azt mondtad, hogy az lebeg? Hogy jutunk oda fel? *Néz kicsit értetlenül, bár sejti, hogy a mágusoknak van erre valami trükk a tarsolyukban.*
-Ha gondolod, akkor menjünk arra. Te bizonyára jobban ismered az utat odafelé. *Fogja meg a lovát és maga mellett léptetve, ha a férfi elindul a főtér felé, akkor vele tart.*
1495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-20 16:49:00
Üzenet elküldve: 2022-02-20 16:49:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólagos semmittevés//
- Meglehet. Viszonyítási alapom az nincs, de panaszra semmi okom. Jól megy a sorom, jól is keresek. Talán az istenek kedvelnek.* Rántja meg a vállát, mert valóban kijár neki némi szerencse azok után, hogy ennyit szenvedett Pirtianesben.*
- Nincs nekem arra időm, hogy a lányokkal foglalkozzak. Egyedül Vil volt, aki valamiért nagyon rám volt szállva, de már ő sincs itt.* Furcsa fintora ez az életnek, hogy a fiú nem fut a lányok után, amikor egy bordélyban dolgozva valószínűleg könnyedén megkaphatná őket. Főleg mióta vezető pozícióba került. Mindig is ilyen kis félős fiúcska volt, ebben még most se változott. Most már a közben elérték a várost, szóval hamarosan elérik az útjuk végét.*
- Meglehet. Viszonyítási alapom az nincs, de panaszra semmi okom. Jól megy a sorom, jól is keresek. Talán az istenek kedvelnek.* Rántja meg a vállát, mert valóban kijár neki némi szerencse azok után, hogy ennyit szenvedett Pirtianesben.*
- Nincs nekem arra időm, hogy a lányokkal foglalkozzak. Egyedül Vil volt, aki valamiért nagyon rám volt szállva, de már ő sincs itt.* Furcsa fintora ez az életnek, hogy a fiú nem fut a lányok után, amikor egy bordélyban dolgozva valószínűleg könnyedén megkaphatná őket. Főleg mióta vezető pozícióba került. Mindig is ilyen kis félős fiúcska volt, ebben még most se változott. Most már a közben elérték a várost, szóval hamarosan elérik az útjuk végét.*
1494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-19 00:41:34
Üzenet elküldve: 2022-02-19 00:41:34
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Rémálmok és lidércek//
*Ő úgy tudta közel van a lány. De csak mennek és mennek. Helyzetétől meg mielőbb szabadulna bármi áron.*
-Mikkkkkorrrrr érrrrünnnnkkk koda?
*Mikor már a fák közé vezetik egyáltalán nem érti a dolgot. Általában hintóban utazott úgyhogy a tájat se ismeri annyira. A tisztásra érve lesz ismerősebb a hely számára. A városba hozta ez a pór. Micsoda szégyen! Csak meg ne lássák így. Méghozzá ha nem volna elég annak a némbernek, hogy a szántóföldekről ideáig hozta el még a piac felé is indulna meg. Na, azt azért már nem. Alon le is cövekel.*
-Ne ne nekkemmm nem. Így engem ne ne nem láthatnak meg. Neke nekem nevem van. Így nem lehet.
*Hiába fagyhalál, halál utáni sokk azért mindennek van határa. Egy szál semmiben egy sivatagi pór karjaiba kapaszkodva nem fog átvágni a piacon az biztos. El is ásná magát örökre a felsőbb körökben.*
*Ő úgy tudta közel van a lány. De csak mennek és mennek. Helyzetétől meg mielőbb szabadulna bármi áron.*
-Mikkkkkorrrrr érrrrünnnnkkk koda?
*Mikor már a fák közé vezetik egyáltalán nem érti a dolgot. Általában hintóban utazott úgyhogy a tájat se ismeri annyira. A tisztásra érve lesz ismerősebb a hely számára. A városba hozta ez a pór. Micsoda szégyen! Csak meg ne lássák így. Méghozzá ha nem volna elég annak a némbernek, hogy a szántóföldekről ideáig hozta el még a piac felé is indulna meg. Na, azt azért már nem. Alon le is cövekel.*
-Ne ne nekkemmm nem. Így engem ne ne nem láthatnak meg. Neke nekem nevem van. Így nem lehet.
*Hiába fagyhalál, halál utáni sokk azért mindennek van határa. Egy szál semmiben egy sivatagi pór karjaiba kapaszkodva nem fog átvágni a piacon az biztos. El is ásná magát örökre a felsőbb körökben.*
1493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-19 00:34:14
Üzenet elküldve: 2022-02-19 00:34:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Aborath vajon szereti-e ha hízelegnek neki? Van egy bizonyos önismerete, hogy a túlzást észrevegye, de talán jobban veszi mint mikor leszólják a viseletét. De legalább felsegítette a lány a földről. Bár van még mit tanulnia az illemről. Az Abogr mester tornyának megemlítésére kapott reakción a szélmágus jót mosolyog.*
-Biztosíthatom, hogy létezik. És mindez még csak meg se közelíti a mágia lehetőségeit. Maga Arthenior is a mágiának köszönheti, hogy még talpon áll. Gondolkozott már rajta, hogy miképp lehet, hogy nincsenek egy városnak falai? Bizony ismeretlen mágikus védművek vigyázzák az egykori Szél városának lakóit. A varázslás tudománya bizonyos kezekben nem több mint néhány trükk, de az igazi mesterek olyan hatalommal rendelkeznek amivel a politikára vagy akár egész Lanawin világára hatással lehetnek. Ezért is fontos komolyan venni és ezért is kell a formuláknál többet átadni a tanítóknak. Egy mágusnak kötelező ismernie magát a világot és a filozófiát amivel használhatja a hatalmát különben veszélyessé válhat másokra és önmagára.
*Okoskodik még egy sort jó mágushoz méltóan. Bizony ha az aranyhajú tőle kíván tanulni fel kell készülnie hasonló hosszú végtelen monológokra. A szinte baráti vállveregetésre a férfi arcán egy izom se rezdül. Vagy azért mert az érintés nem tetszett vagy mert úgy gondolja nem veszik komolyan. Viszont a másik tényleg tanulni kíván és ezt meg is fizetné rendesen. Lévén saját tudása még nem olyan nagy, hogy azzal egy élő katasztrófát szabadítson a világra és szüksége is van a pénzre így megrázza a felé nyújtott kezet.*
-Rendben. Ez esetben szívesen megtanítom amire tudom.
*Súlyos kis csomagot kapott amit el is tesz. Ebből telik majd pipadohányra. Hiányzik is neki kedvenc tevékenysége. Viszont a lány máris lovat vezet elő és indulna is. A férfi sóhajt, de nem panaszkodhat ilyen busás fizetség után. Amit nem számolt meg úgyhogy az is lehet csak egy zsák követ kapott, de azért reméli, hogy nem.*
-Talán az említett toronyba lenne érdemes ellátogatnunk, ami a Lihanech-i tó partján található. Ott hasznos könyvek találhatóak a témával kapcsolatban. Amennyiben ma kíván elindulni a főtérről előnyösebb lenne elhagynunk a várost.
*Aborath vajon szereti-e ha hízelegnek neki? Van egy bizonyos önismerete, hogy a túlzást észrevegye, de talán jobban veszi mint mikor leszólják a viseletét. De legalább felsegítette a lány a földről. Bár van még mit tanulnia az illemről. Az Abogr mester tornyának megemlítésére kapott reakción a szélmágus jót mosolyog.*
-Biztosíthatom, hogy létezik. És mindez még csak meg se közelíti a mágia lehetőségeit. Maga Arthenior is a mágiának köszönheti, hogy még talpon áll. Gondolkozott már rajta, hogy miképp lehet, hogy nincsenek egy városnak falai? Bizony ismeretlen mágikus védművek vigyázzák az egykori Szél városának lakóit. A varázslás tudománya bizonyos kezekben nem több mint néhány trükk, de az igazi mesterek olyan hatalommal rendelkeznek amivel a politikára vagy akár egész Lanawin világára hatással lehetnek. Ezért is fontos komolyan venni és ezért is kell a formuláknál többet átadni a tanítóknak. Egy mágusnak kötelező ismernie magát a világot és a filozófiát amivel használhatja a hatalmát különben veszélyessé válhat másokra és önmagára.
*Okoskodik még egy sort jó mágushoz méltóan. Bizony ha az aranyhajú tőle kíván tanulni fel kell készülnie hasonló hosszú végtelen monológokra. A szinte baráti vállveregetésre a férfi arcán egy izom se rezdül. Vagy azért mert az érintés nem tetszett vagy mert úgy gondolja nem veszik komolyan. Viszont a másik tényleg tanulni kíván és ezt meg is fizetné rendesen. Lévén saját tudása még nem olyan nagy, hogy azzal egy élő katasztrófát szabadítson a világra és szüksége is van a pénzre így megrázza a felé nyújtott kezet.*
-Rendben. Ez esetben szívesen megtanítom amire tudom.
*Súlyos kis csomagot kapott amit el is tesz. Ebből telik majd pipadohányra. Hiányzik is neki kedvenc tevékenysége. Viszont a lány máris lovat vezet elő és indulna is. A férfi sóhajt, de nem panaszkodhat ilyen busás fizetség után. Amit nem számolt meg úgyhogy az is lehet csak egy zsák követ kapott, de azért reméli, hogy nem.*
-Talán az említett toronyba lenne érdemes ellátogatnunk, ami a Lihanech-i tó partján található. Ott hasznos könyvek találhatóak a témával kapcsolatban. Amennyiben ma kíván elindulni a főtérről előnyösebb lenne elhagynunk a várost.
1492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-18 08:54:03
Üzenet elküldve: 2022-02-18 08:54:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Elő vannak készítve a félig feldolgozott áruk, azonban némi pihenés után most már magának is illene lőni valamit. El is indul, hogy felkeresse a nappal nyüzsgő szántókat. Bizony, ebben az időszakban, hajnal tájt gyakori a látvány, ahogy egy fácán vagy, ami még annál is szerencsésebb lenne, egy páva csipegeti a földeken a leesett és földdel el nem fedett magokat. Ide még csak csalit se kell magával hoznia, elég a fegyver és néhány nyílvessző, bár, ha az első nem talál be, akkor a környék összes madarának már csak a hűlt helyét fogja találni. Ahogy a találóskérdés is mutatja, ha négyből egy madarat lelősz mennyi is marad? Hát egy se, mert a többi se hülye és elrepül. Még a tisztáson előkészíti a fegyvert, hogy minél kevesebb mozdulatot kelljen tennie majd odakinn. Tudja pontosan, hogy melyik szántóhoz akar menni, ha meg ott nem fog találni éppen csipegető szárnyast, akkor kúszik a következőhöz. Egészen halkan kell lépnie, ami azt jelenti, hogy gyakorta a lába elé kell nézzen, ebben az időszakban még sok a leesett faág és gally, ám szerencsére a környékbeli lakosok hamar összeszedik, mert abból lesz a legjobb gyújtós. Szerencsére a szemei is jók még, így erősen bizakodik benne, hogy ma nem megy haza üres kézzel. Amint megvan az előkészületekkel indul is a szántók irányába. *
-Igen, egy páva lenne a legjobb, egy szép kerek madár, a tollát eladnám kalapnak. *Bizony egy szép madárból akár egy hétig is elvan, ha nincsen más, sőt, egy pávából még arany is esne le, annak a tolláért többet adnak, mint a fácánnéért.*
-Igen, egy páva lenne a legjobb, egy szép kerek madár, a tollát eladnám kalapnak. *Bizony egy szép madárból akár egy hétig is elvan, ha nincsen más, sőt, egy pávából még arany is esne le, annak a tolláért többet adnak, mint a fácánnéért.*
1491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-16 17:51:26
Üzenet elküldve: 2022-02-16 17:51:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rémálmok és lidércek//
*A tisztás felé indul meg. Noha nem pillanat lesz, amíg haza érnek, de igyekszik minél gyorsabb utat választani. A köpeny óv valamelyest a hidegtől, de édes kevés lesz huzamosabb ideig. Így igyekszik nem megterhelő, de azért sietős tempót felvenni.*
- Hálálkodni ráér, ha már haza jutottunk.
*Ereszt meg egy apró mosolyt, miközben finoman noszogatja a férfit. A tisztás még ebben a rideg időben is gyönyörű látványt nyújt, de most nem az a helyzet van, hogy nézelődni kezdjen. Az egyszerű kis sétája megmentésbe fordult, így kötelességének érzi, hogy felelősséggel álljon a dologhoz. Lépteit egy pillanatra sem lassítja le, célirányosan halad a piac felé, hogy azon átvágva lassan haza is érkezhessenek.*
*A tisztás felé indul meg. Noha nem pillanat lesz, amíg haza érnek, de igyekszik minél gyorsabb utat választani. A köpeny óv valamelyest a hidegtől, de édes kevés lesz huzamosabb ideig. Így igyekszik nem megterhelő, de azért sietős tempót felvenni.*
- Hálálkodni ráér, ha már haza jutottunk.
*Ereszt meg egy apró mosolyt, miközben finoman noszogatja a férfit. A tisztás még ebben a rideg időben is gyönyörű látványt nyújt, de most nem az a helyzet van, hogy nézelődni kezdjen. Az egyszerű kis sétája megmentésbe fordult, így kötelességének érzi, hogy felelősséggel álljon a dologhoz. Lépteit egy pillanatra sem lassítja le, célirányosan halad a piac felé, hogy azon átvágva lassan haza is érkezhessenek.*
1490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-16 16:16:09
Üzenet elküldve: 2022-02-16 16:16:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólagos semmittevés//
*Számára teljesen érthető, miért Wrexanra esett a választás, mint vezető személy. Pont a fiú egyszerűsége és megbízhatósága teszi jó vezetővé. Bár nem árt, ha a kikötőben egy főnök pozícióban lévő személy tud fenyegető, simlis, és ravasz lenni, ezt a szerepet talán May intézi. A fiú pedig precízségét és őszinteségét adja hozzá.*
-Szerintem érthető.
*Csupán ennyit mond, nem fejti ki, miért gondolja így.*
-Nos, egyelőre úgy tűnik, ez az ár jó helyre sodort. Mégis csak más a Boszorkánykonyha vezetőjének lenni, mint valahol napszámért a földet túrni.
*Lehet persze a fiú inkább lenne egyszerű földműves, bár nehezen tudja elképzelni a mélységi, hogy jelenleg nagyon elvágyódna az egyszerűbb életformához.*
-S azt nem élvezed, hogy sok szép lány vesz körül?
*Más talán ezzel élcelődne, Rey viszont egyszerűen csak kíváncsi. Wrexan fiatal, ereje teljében van, a korabeli fiúknak egy álom lenne az a munka és környezet, amit a fiú végez.
Közben végre felbukkannak Arthenior ismerős épületei és utcái, a páros lassacskán becsorog a város nyüzsgő folyamaiba.*
*Számára teljesen érthető, miért Wrexanra esett a választás, mint vezető személy. Pont a fiú egyszerűsége és megbízhatósága teszi jó vezetővé. Bár nem árt, ha a kikötőben egy főnök pozícióban lévő személy tud fenyegető, simlis, és ravasz lenni, ezt a szerepet talán May intézi. A fiú pedig precízségét és őszinteségét adja hozzá.*
-Szerintem érthető.
*Csupán ennyit mond, nem fejti ki, miért gondolja így.*
-Nos, egyelőre úgy tűnik, ez az ár jó helyre sodort. Mégis csak más a Boszorkánykonyha vezetőjének lenni, mint valahol napszámért a földet túrni.
*Lehet persze a fiú inkább lenne egyszerű földműves, bár nehezen tudja elképzelni a mélységi, hogy jelenleg nagyon elvágyódna az egyszerűbb életformához.*
-S azt nem élvezed, hogy sok szép lány vesz körül?
*Más talán ezzel élcelődne, Rey viszont egyszerűen csak kíváncsi. Wrexan fiatal, ereje teljében van, a korabeli fiúknak egy álom lenne az a munka és környezet, amit a fiú végez.
Közben végre felbukkannak Arthenior ismerős épületei és utcái, a páros lassacskán becsorog a város nyüzsgő folyamaiba.*
1489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-16 16:00:33
Üzenet elküldve: 2022-02-16 16:00:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
- Végre.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, amikor Arthenior ismerős utcáira ér. Érzi, hogy nagyon nagy szüksége van most erre a kis kitérőre, egyben kikapcsolódásra.*
- Elég mozgalmas napjaink vannak mostanság, igaz?
*Kérdezi az ebeket, akik meg sem kívánnak mozdulni karjában, csak elcsigázottan pislognak a nő hangját hallva, majd rövidesen megint visszazárják szemhéjukat, hogy az egyenletes ritmust élvezve békésen szuszoghassanak tovább.*
- Már nincs messze a Pegazus, ott végre nagyot alhatunk.
*Nyugtázza, és lassabb tempóban a fogadó felé vezeti hátasát.*
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, amikor Arthenior ismerős utcáira ér. Érzi, hogy nagyon nagy szüksége van most erre a kis kitérőre, egyben kikapcsolódásra.*
- Elég mozgalmas napjaink vannak mostanság, igaz?
*Kérdezi az ebeket, akik meg sem kívánnak mozdulni karjában, csak elcsigázottan pislognak a nő hangját hallva, majd rövidesen megint visszazárják szemhéjukat, hogy az egyenletes ritmust élvezve békésen szuszoghassanak tovább.*
- Már nincs messze a Pegazus, ott végre nagyot alhatunk.
*Nyugtázza, és lassabb tempóban a fogadó felé vezeti hátasát.*
1488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-14 07:56:03
Üzenet elküldve: 2022-02-14 07:56:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*A mágus mindjárt meg is válaszolja a benne felmerült kérdést, bizony, hogy a tusán az ott kapott ruhákban illegették magukat. ~Bizonyára csupán az egyenlőség kedvéért.~ A ruházatára tett megjegyzés közben azért észlelheti, hogy bizony rajta sem éppen most vásárolt posztó díszeleg, sőt talán az övé még régebben is volt mosva, ám ezen már régen túllépett, őt nem zavarja. A férfi ki is kéri magának, hogy így leszólta a gúnyáját, ekkor ötlik fel benne, hogy talán nem kéne sértegetnie a másikat, mert az talán annak vette, mert akar tőle valamit. ~Ilyen esetben azt hiszem egyetérteni és hízelegni szokás, bizonyára az még a mágusoknál is beválik. Nem igazán tűnik meglett alaknak, aki már sok évet a könyvek felett görnyedve eltöltött, de ha a tusára bekerült csak tudhat valamit.~*
-A zöld, hát persze! Különleges szín, bizonyára sok mágus hord… effajta… dolgokat. *Nem igazán tudja megítélni, mert az egyetlen mágus, akit maga is ismert az nemes volt, az meg alapból olyan csicsásak meg fennhéjázók.*
-De nekem aztán tényleg mindegy, hogy mit szeret magán valaki hordani.*Végül a férfi is bemutatkozik, majd fel is segíti, ha már így szóba elegyedtek. Aborath mindjárt elő is vezeti, hogy a mágia nem olyan kis trükközés, hanem komoly tudomány. YIlanda egy pillanatra körbe forgatja a szemeit a helyükön, de gyorsan visszatér, mert hát neki, most bólogatnia kell meg helyeselni, ha jót akar. ~Ezek az értelmiségiek annyit tudnak dumálni, aztán kiderül, hogy nem is olyan nagy szám.~ Majd a férfi megemlíti, hogy van olyan mágus, aki egy egész tornyot képes a levegőben lebegtetni.*
-Hallottam már róla, de nem gondoltam, hogy azt is a mágia tartja fenn, meg hogy tényleg létezik. *Mindjárt meg is jelenik lelki szemei előtt, ahogy ő a főtéren egy egész lovat felemel a levegőbe a többi bolond meg sikítozva szalad szét. ~Az már lenne valami.~ Mikor a férfi befejezi a mondandóját lendít a karján és vállon veregeti.*
-Hiszem én azt, akkor megfizetném rendesen, ha bevezetnél ebbe a tudományba. *Bár még legbelül nem igazán hiszi el, hogy ez tényleg komoly tanulást fog maga után vonni. Leoldja az erszényét az oldaláról, amit nemrég újított a Kalmárban és átadja Aborath Artoisnak, már súlyra is szép példány, mert 2000 arany lapul benne.
*
-Aztán, indulhatunk is… *Nyújtja a kezét, a súlyos erszénnyel eleinte csupán dicsekedni akart, ám most már döntést vár a mágustól. Egy kézrázást megejt, ha megállapodtak, majd a lováért megy. Neki az lenne a legjobb, ha minél hamarabb városon kívül lennének, és egy darabig ott is maradnának.*
-Merre megyünk?
*A mágus mindjárt meg is válaszolja a benne felmerült kérdést, bizony, hogy a tusán az ott kapott ruhákban illegették magukat. ~Bizonyára csupán az egyenlőség kedvéért.~ A ruházatára tett megjegyzés közben azért észlelheti, hogy bizony rajta sem éppen most vásárolt posztó díszeleg, sőt talán az övé még régebben is volt mosva, ám ezen már régen túllépett, őt nem zavarja. A férfi ki is kéri magának, hogy így leszólta a gúnyáját, ekkor ötlik fel benne, hogy talán nem kéne sértegetnie a másikat, mert az talán annak vette, mert akar tőle valamit. ~Ilyen esetben azt hiszem egyetérteni és hízelegni szokás, bizonyára az még a mágusoknál is beválik. Nem igazán tűnik meglett alaknak, aki már sok évet a könyvek felett görnyedve eltöltött, de ha a tusára bekerült csak tudhat valamit.~*
-A zöld, hát persze! Különleges szín, bizonyára sok mágus hord… effajta… dolgokat. *Nem igazán tudja megítélni, mert az egyetlen mágus, akit maga is ismert az nemes volt, az meg alapból olyan csicsásak meg fennhéjázók.*
-De nekem aztán tényleg mindegy, hogy mit szeret magán valaki hordani.*Végül a férfi is bemutatkozik, majd fel is segíti, ha már így szóba elegyedtek. Aborath mindjárt elő is vezeti, hogy a mágia nem olyan kis trükközés, hanem komoly tudomány. YIlanda egy pillanatra körbe forgatja a szemeit a helyükön, de gyorsan visszatér, mert hát neki, most bólogatnia kell meg helyeselni, ha jót akar. ~Ezek az értelmiségiek annyit tudnak dumálni, aztán kiderül, hogy nem is olyan nagy szám.~ Majd a férfi megemlíti, hogy van olyan mágus, aki egy egész tornyot képes a levegőben lebegtetni.*
-Hallottam már róla, de nem gondoltam, hogy azt is a mágia tartja fenn, meg hogy tényleg létezik. *Mindjárt meg is jelenik lelki szemei előtt, ahogy ő a főtéren egy egész lovat felemel a levegőbe a többi bolond meg sikítozva szalad szét. ~Az már lenne valami.~ Mikor a férfi befejezi a mondandóját lendít a karján és vállon veregeti.*
-Hiszem én azt, akkor megfizetném rendesen, ha bevezetnél ebbe a tudományba. *Bár még legbelül nem igazán hiszi el, hogy ez tényleg komoly tanulást fog maga után vonni. Leoldja az erszényét az oldaláról, amit nemrég újított a Kalmárban és átadja Aborath Artoisnak, már súlyra is szép példány, mert 2000 arany lapul benne.
*-Aztán, indulhatunk is… *Nyújtja a kezét, a súlyos erszénnyel eleinte csupán dicsekedni akart, ám most már döntést vár a mágustól. Egy kézrázást megejt, ha megállapodtak, majd a lováért megy. Neki az lenne a legjobb, ha minél hamarabb városon kívül lennének, és egy darabig ott is maradnának.*
-Merre megyünk?
1487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-13 17:50:09
Üzenet elküldve: 2022-02-13 17:50:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- A papnő azért túlzás. *Legyintget is tettetett szemérmességgel, még szemeit is szégyenlősen süti le.* Amúgy meg látnád milyen vagyok, amikor nem erőlködöm azon, hogy legalább ezt a minimális ártatlanságot magamra erőltessem. Az, hogy egy idegen férfival hentergek a hóban az kiskutya füle ahhoz.
*Veszi is fenyegetőre, hogy most kicsit fordítson a kockán és az ártatlan, szerény lány sikertelen játékából próbálja elhitetni, hogy ő milyen veszélyesen vérmes nőszemély igazából. Ami az igazat megvallva valamivel közelebb is áll a valósághoz.*
- Persze az is lehet, hogy csak azért nem bújt elő belőlem a kis démon, mert a partnerem nem akkora úr, hogy előbújtassa.
*Kacsint is széles, ravasz mosollyal, ahogy most haditervet váltva próbálja egy kicsit megnyomorgatni azt a híres férfiúi önbecsülést. Állítólag az fájó pont egy némelyiknek, ennek ismerete pedig komoly fegyver lehet egy nő kezében.
Az újabb replikát viszont már bújtatott durcássággal, magasra szaladt szemöldökkel hallgatja végig. De milyen játék lenne az, ahol hangot adna a sértettségnek, hogy Mordokhai még nyerőbb helyzetbe kerüljön. A végére csak vigyorogva húzza ki magát, majd értőn bólogat a szavakra, időnként gondolkodást mímelve bólogat is rájuk.*
- Van neked egy remek partim. Nem lakik olyan messze a piactól. Tudod... elég formás...
*Mutatja is kezeivel a nagyobbacska bögyöket maga előtt, ahogyan az igencsak kerek csípőt is a sajátja fölött. Amolyan bögyös-valagas tüneményt, ahogy egy-két kocsmahuligán nevezné meg.*
- Szívesen bemutatlak neki, persze csak, ha a kor nem számít. Meg a fogak száma.
*Billenti félre őszinte érdeklődéssel a fejét, közben pedig minden tudását bevetve igyekszik visszafojtani a kitörni készülő vihogást.
Ami végül is sikerrel jár, de csak a férfi komolyabbá váló szavai hallatán. Kissé elgondolkodik menet közben, majd ő is ugyancsak egy vállrándítással nyugtázza az egészet.*
- Igazából én sem hiszek a sorsban. Főleg nem abban, hogy előre meg van írva minden. Milyen élet az, amiben azt a kis lehetőséget is elveszik tőled, hogy változz és változtass. Persze, ha csak nem az van megírva a sorsodban, vagy hogyan szokták mondani. Ördögi kör ez.
*Ingatja meg a fejét, majd tenyereit összecsapva azért csak elvigyorodik kissé.*
- Mindamellett a kíváncsiság rávenne, hogy egyszer ellátogassak egy jövendőmondóhoz.
*Ezzel félig-meddig lezártnak is tekinti a témát. Jobban leköti figyelmét a tisztás hófödte szépsége, valamint a benne bujkáló harci láz is. Tudja, hogy a főtéren kezdődött háború még nem egészen lezárt. Meg ugye ott a fogadása is, amit így nehéz lesz megnyernie. Az idő véges, a sok duma, az akciók nélküli percek pedig nem fogják a mámoros győzelem felé sodorni.*
- Pedig jobban szeretek felül lenni. Onnan jobb a kilátás.
*Húzza össze szemeit sunyi mosollyal, majd a hóba markolva pattan fel, hogy a kézbe került havat golyóvá gyúrja. Szerencsétlenségére a felé induló első csapást későn veszi észre, így a kitérése is csak annyit segít, hogy amaz nem mellkason, hanem csak vállon találja.*
- Te galád.
*Mivel azt leszűrte a főtéri harcból, hogy a közvetlen támadáshoz több idő és nagyobb megfontoltság kell, így még nem a férfi felé vezető, hanem inkább a hátráló utat választja. Közben a kezében pihenő hógolyót azért az útjára indítja. Az egyelőre fel sem tűnik neki, hogy a folyó felé igyekeznek elvágni a menekülő útját, így lassú lépésekkel hátrál és hátrál.*
- Azért ahhoz előbb utol kell, hogy érj kedveském.
*Ölt is nyelvet, ahogy gyorsan lehajol, hogy újabb adag havat markolva vegye célba játszópajtiját.*
- A papnő azért túlzás. *Legyintget is tettetett szemérmességgel, még szemeit is szégyenlősen süti le.* Amúgy meg látnád milyen vagyok, amikor nem erőlködöm azon, hogy legalább ezt a minimális ártatlanságot magamra erőltessem. Az, hogy egy idegen férfival hentergek a hóban az kiskutya füle ahhoz.
*Veszi is fenyegetőre, hogy most kicsit fordítson a kockán és az ártatlan, szerény lány sikertelen játékából próbálja elhitetni, hogy ő milyen veszélyesen vérmes nőszemély igazából. Ami az igazat megvallva valamivel közelebb is áll a valósághoz.*
- Persze az is lehet, hogy csak azért nem bújt elő belőlem a kis démon, mert a partnerem nem akkora úr, hogy előbújtassa.
*Kacsint is széles, ravasz mosollyal, ahogy most haditervet váltva próbálja egy kicsit megnyomorgatni azt a híres férfiúi önbecsülést. Állítólag az fájó pont egy némelyiknek, ennek ismerete pedig komoly fegyver lehet egy nő kezében.
Az újabb replikát viszont már bújtatott durcássággal, magasra szaladt szemöldökkel hallgatja végig. De milyen játék lenne az, ahol hangot adna a sértettségnek, hogy Mordokhai még nyerőbb helyzetbe kerüljön. A végére csak vigyorogva húzza ki magát, majd értőn bólogat a szavakra, időnként gondolkodást mímelve bólogat is rájuk.*
- Van neked egy remek partim. Nem lakik olyan messze a piactól. Tudod... elég formás...
*Mutatja is kezeivel a nagyobbacska bögyöket maga előtt, ahogyan az igencsak kerek csípőt is a sajátja fölött. Amolyan bögyös-valagas tüneményt, ahogy egy-két kocsmahuligán nevezné meg.*
- Szívesen bemutatlak neki, persze csak, ha a kor nem számít. Meg a fogak száma.
*Billenti félre őszinte érdeklődéssel a fejét, közben pedig minden tudását bevetve igyekszik visszafojtani a kitörni készülő vihogást.
Ami végül is sikerrel jár, de csak a férfi komolyabbá váló szavai hallatán. Kissé elgondolkodik menet közben, majd ő is ugyancsak egy vállrándítással nyugtázza az egészet.*
- Igazából én sem hiszek a sorsban. Főleg nem abban, hogy előre meg van írva minden. Milyen élet az, amiben azt a kis lehetőséget is elveszik tőled, hogy változz és változtass. Persze, ha csak nem az van megírva a sorsodban, vagy hogyan szokták mondani. Ördögi kör ez.
*Ingatja meg a fejét, majd tenyereit összecsapva azért csak elvigyorodik kissé.*
- Mindamellett a kíváncsiság rávenne, hogy egyszer ellátogassak egy jövendőmondóhoz.
*Ezzel félig-meddig lezártnak is tekinti a témát. Jobban leköti figyelmét a tisztás hófödte szépsége, valamint a benne bujkáló harci láz is. Tudja, hogy a főtéren kezdődött háború még nem egészen lezárt. Meg ugye ott a fogadása is, amit így nehéz lesz megnyernie. Az idő véges, a sok duma, az akciók nélküli percek pedig nem fogják a mámoros győzelem felé sodorni.*
- Pedig jobban szeretek felül lenni. Onnan jobb a kilátás.
*Húzza össze szemeit sunyi mosollyal, majd a hóba markolva pattan fel, hogy a kézbe került havat golyóvá gyúrja. Szerencsétlenségére a felé induló első csapást későn veszi észre, így a kitérése is csak annyit segít, hogy amaz nem mellkason, hanem csak vállon találja.*
- Te galád.
*Mivel azt leszűrte a főtéri harcból, hogy a közvetlen támadáshoz több idő és nagyobb megfontoltság kell, így még nem a férfi felé vezető, hanem inkább a hátráló utat választja. Közben a kezében pihenő hógolyót azért az útjára indítja. Az egyelőre fel sem tűnik neki, hogy a folyó felé igyekeznek elvágni a menekülő útját, így lassú lépésekkel hátrál és hátrál.*
- Azért ahhoz előbb utol kell, hogy érj kedveském.
*Ölt is nyelvet, ahogy gyorsan lehajol, hogy újabb adag havat markolva vegye célba játszópajtiját.*
1486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-13 07:56:15
Üzenet elküldve: 2022-02-13 07:56:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Zárás//
*Nem sikerült. Ezt rögtön megérti, amint ösztönösen összeszorítja szemhéjait, majd felharsannak a kürtök. Ugyanakkor azt kívánja, hogy bárcsak ennyire ne sikerülne neki soha semmi az életben többé, mint ahogyan a mostani győzelem nem jött össze...
Eredetileg ugyanis csak a tisztességes helytállás és tapasztalatszerzés volt a célja. Már az mérhetetlenül boldoggá tette, hogy nem ő lett a legelső kieső a tusán, mostanra pedig nem csak bőven túlteljesítette saját magával szembeni elvárásait, hanem úgy érzi, hogy valamennyire még büszke is lehet magára.
Ugyan kellett szerencse is, hogy eljusson egészen a végső, egy az egy elleni döntőig, és ott veszítsen olyan ellenféllel szemben, aki ellen veszteni sokkal inkább realitás volt, mint bármi más, viszont pusztán szerencsével mindez nem sikerülhetett volna.
Nem is érte váratlanul, hogy így alakult, hiszen ugyan tanultak egymástól varázslatokat, mégis nyilván sokkal inkább Maydeleine volt az ő mestere, mint ő az övé. Talán el sem indult volna ezen a versenyen a másik lánytól tanult igék nélkül, pusztán az általa már ismert holdvarászlatokkal. Az előző körben ráadásul, ha vert helyzetben, rácson lógva, használható varázslatok nélkül nem kap még váratlanul egy utolsó lehetőséget győzni, már hamarabb véget ért volna számára a verseny.
Élnie ugyan nem sikerült ezzel a lehetőséggel, de majdnem igen, és úgy érzi tényleg nagyon közel volt ehhez, így viszont legalább a repülés élményével gazdagabb lett. De amit ennél is fontosabbnak érez, hogy tényleg a legutolsó pillanatban sem adta fel, ahogyan az előző körben is küzdött volna tovább, bármennyire is kiszorított helyzetben volt már. Leginkább erre és a kettő jégtábla közé kifeszített ezüsthídjára büszke. Utóbbi kétségbeesett ötlet volt, de csak működött. Még azt is el tudja képzelni, hogy, még ha sürgető kényszer hatása alatt tette is, de mégiscsak ő az első mágus a világon, aki ezt a varázslatot ennyire nem szokványos módon és terepen használta fel, és jutott át végül a segítségével egyik instabil jégtábláról egy másikra.
De ez már a múlt, még akkor is, ha végleg éppen csak pár pillanattal ezelőtt vált azzá.
Most a jelenben szabadon lebeg felfelé, pusztán apró árnyalatnyi csalódottságot érezve, de, ha őszinte akar lenni magához, sokkal erősebb benne a megkönnyebbülés, ettől pedig úgy érzi, hogy nem csak testben, hanem lélekben is lebeg.
Nem mintha nem szeretett volna győzni, és nem örült volna a győzelemnek, ugyanakkor elismeri magában, hogy igazságos végeredmény született, valamint azt is bevallja magának, hogy kicsit azért nyomasztotta is volna, ha ennyire fiatalon és gyakorlatilag kezdő mágusként megnyer egy ehhez hasonló tusát. Lehet, hogy akkor innentől kezdve hirtelen mindenki nagy, meglepő, és rendkívüli dolgokat várt volna tőle, pedig ő igazából szereti az egyszerűséget és a kiszámíthatóságot, miközben nyugodt élete Szarvasligetben tulajdonképpen tökéletesen boldoggá teszi.
Jobb így, ha egyelőre megmarad számára álomnak, hogy esetleg egyszer, valamelyik későbbi mágustusán, ha lesz még ilyen, felkészültebben és tapasztaltabban nyerhet. Ha pedig akkor esik ki az elején, akkor már nem lesz oka szégyenkezésre, hiszen egyszer eljutott már a döntőig, ezzel pedig úgy érzi bizonyított, saját magának is, innentől kezdve pedig már nincsen vesztenivalója hasonló megmérettetésen.
Nem véletlen, hogy egyáltalán nem is lászik csalódottnak. Bár nem tudja, hogy mennyire van az arcára írva, amikor lebeg felfelé, vagy akkor, amikor a mágusok pódiuma elé áll, de mindenképpen felszabadultnak, megkönnyebbültnek és főleg boldognak érzi magát.*
- Köszönöm. *hajol meg széles mosollyal a bírák előtt, majd integet vidáman a közönségnek, amikor őt tapsolják meg.* És persze gratulálok a győzelemhez! *mondja Madynek, aztán miután gyönyörködik kicsit a mágikus tűzijátékban izgatottan követi a három mágust, kíváncsian arra, hogy vajon milyen varázslatot tanulhat tőlük, ami csak az övé lesz. Szinte még azt is elfelejti közben, hogy szomjas.
Sokkal jobban izgatja most, amit tanulhat, meg persze az, hogy hamarosan újra a családjával lehet.
A mai nap nyilván ünnepelni és pihenni fognak és csak holnap indulnak haza Szarvalisgetbe. Mindent egybevetve, nagyon örül, hogy eljött, de azért jó érzés lesz végre otthon lenni a tó és a tűzrakó mellett újra.*
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Zárás//
*Nem sikerült. Ezt rögtön megérti, amint ösztönösen összeszorítja szemhéjait, majd felharsannak a kürtök. Ugyanakkor azt kívánja, hogy bárcsak ennyire ne sikerülne neki soha semmi az életben többé, mint ahogyan a mostani győzelem nem jött össze...
Eredetileg ugyanis csak a tisztességes helytállás és tapasztalatszerzés volt a célja. Már az mérhetetlenül boldoggá tette, hogy nem ő lett a legelső kieső a tusán, mostanra pedig nem csak bőven túlteljesítette saját magával szembeni elvárásait, hanem úgy érzi, hogy valamennyire még büszke is lehet magára.
Ugyan kellett szerencse is, hogy eljusson egészen a végső, egy az egy elleni döntőig, és ott veszítsen olyan ellenféllel szemben, aki ellen veszteni sokkal inkább realitás volt, mint bármi más, viszont pusztán szerencsével mindez nem sikerülhetett volna.
Nem is érte váratlanul, hogy így alakult, hiszen ugyan tanultak egymástól varázslatokat, mégis nyilván sokkal inkább Maydeleine volt az ő mestere, mint ő az övé. Talán el sem indult volna ezen a versenyen a másik lánytól tanult igék nélkül, pusztán az általa már ismert holdvarászlatokkal. Az előző körben ráadásul, ha vert helyzetben, rácson lógva, használható varázslatok nélkül nem kap még váratlanul egy utolsó lehetőséget győzni, már hamarabb véget ért volna számára a verseny.
Élnie ugyan nem sikerült ezzel a lehetőséggel, de majdnem igen, és úgy érzi tényleg nagyon közel volt ehhez, így viszont legalább a repülés élményével gazdagabb lett. De amit ennél is fontosabbnak érez, hogy tényleg a legutolsó pillanatban sem adta fel, ahogyan az előző körben is küzdött volna tovább, bármennyire is kiszorított helyzetben volt már. Leginkább erre és a kettő jégtábla közé kifeszített ezüsthídjára büszke. Utóbbi kétségbeesett ötlet volt, de csak működött. Még azt is el tudja képzelni, hogy, még ha sürgető kényszer hatása alatt tette is, de mégiscsak ő az első mágus a világon, aki ezt a varázslatot ennyire nem szokványos módon és terepen használta fel, és jutott át végül a segítségével egyik instabil jégtábláról egy másikra.
De ez már a múlt, még akkor is, ha végleg éppen csak pár pillanattal ezelőtt vált azzá.
Most a jelenben szabadon lebeg felfelé, pusztán apró árnyalatnyi csalódottságot érezve, de, ha őszinte akar lenni magához, sokkal erősebb benne a megkönnyebbülés, ettől pedig úgy érzi, hogy nem csak testben, hanem lélekben is lebeg.
Nem mintha nem szeretett volna győzni, és nem örült volna a győzelemnek, ugyanakkor elismeri magában, hogy igazságos végeredmény született, valamint azt is bevallja magának, hogy kicsit azért nyomasztotta is volna, ha ennyire fiatalon és gyakorlatilag kezdő mágusként megnyer egy ehhez hasonló tusát. Lehet, hogy akkor innentől kezdve hirtelen mindenki nagy, meglepő, és rendkívüli dolgokat várt volna tőle, pedig ő igazából szereti az egyszerűséget és a kiszámíthatóságot, miközben nyugodt élete Szarvasligetben tulajdonképpen tökéletesen boldoggá teszi.
Jobb így, ha egyelőre megmarad számára álomnak, hogy esetleg egyszer, valamelyik későbbi mágustusán, ha lesz még ilyen, felkészültebben és tapasztaltabban nyerhet. Ha pedig akkor esik ki az elején, akkor már nem lesz oka szégyenkezésre, hiszen egyszer eljutott már a döntőig, ezzel pedig úgy érzi bizonyított, saját magának is, innentől kezdve pedig már nincsen vesztenivalója hasonló megmérettetésen.
Nem véletlen, hogy egyáltalán nem is lászik csalódottnak. Bár nem tudja, hogy mennyire van az arcára írva, amikor lebeg felfelé, vagy akkor, amikor a mágusok pódiuma elé áll, de mindenképpen felszabadultnak, megkönnyebbültnek és főleg boldognak érzi magát.*
- Köszönöm. *hajol meg széles mosollyal a bírák előtt, majd integet vidáman a közönségnek, amikor őt tapsolják meg.* És persze gratulálok a győzelemhez! *mondja Madynek, aztán miután gyönyörködik kicsit a mágikus tűzijátékban izgatottan követi a három mágust, kíváncsian arra, hogy vajon milyen varázslatot tanulhat tőlük, ami csak az övé lesz. Szinte még azt is elfelejti közben, hogy szomjas.
Sokkal jobban izgatja most, amit tanulhat, meg persze az, hogy hamarosan újra a családjával lehet.
A mai nap nyilván ünnepelni és pihenni fognak és csak holnap indulnak haza Szarvalisgetbe. Mindent egybevetve, nagyon örül, hogy eljött, de azért jó érzés lesz végre otthon lenni a tó és a tűzrakó mellett újra.*
1485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-12 16:19:15
Üzenet elküldve: 2022-02-12 16:19:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Más körökből származnak. Bár, hogy a lány mit szólna ha egy fa mellé lepihenve egy ismeretlen elkezdene kiabálni vele, majd az arcát akarná fogdosni jó kérdés. A mágus nem tudja hova tenni a félvért egyelőre. Nem tanította az biztos, de azért megemlíti hátha onnan ismeri mégis valahogy. Aztán kiderül a titok. Mégpedig, hogy nyáron azon a mágustusán figyeltek fel rá.*
-Igen. Ott, kapott ruhákban versenyeztünk.
*Tájékoztatja a másikat a változás okáról. Aztán megmutatják egymásnak az arcukat és a hajukat is és mintha a lány nem erre számított volna.*
~Túl fiatal lennék az elváráshoz képest?~
*Hát nem. A ruhái nem tetszenek a feltűnő hajú félelfnek. Méghozzá le is szólja Aborath megjelenését.*
-Na, de kérem! Azért nem durva posztóról beszélünk és ez a zöld szerény véleményem szerint igen is szép szín.
~Bár egy mosás lehet tényleg ráférne. De akkor is! Igencsak udvariatlan leánnyal hozott össze a sors.~
*Nem épp a legjobb módon mutatkozott be a másik. Amin azért javít mikor kezet nyújt a mágusnak, hogy felsegítse.*
-Aborath Artois. Köszönöm.
*Azzal fel is kel, hogy ne fölé magasodva tárgyaljanak. Mert mint kiderül valóban tárgyalni tervez vele a lány. Aki, ismét rosszul választja meg a szavait.*
-A mágia nem kis trükkökből áll kisasszony. Ez egy tudomány, ami komoly tudást igényel és nem szabad lebecsülni a hatalmát. Én még csak az utam elején állok, de ezt az egész várost a levegő mágiája hatotta át hosszú évtizedeken vagy századokon át.*Mutat botjával a város felé ami mozdulat ha egy hegyen vagy magaslaton állnának feltűnőbb lenne.*Abogr mester, a környék legnagyobb tudású mágusa egy egész tornyot lebegtet pusztán a levegő erejével és a hatalom amit el lehet érni a mágia által nem kizárt, hogy korlátlan. Sőt, azt is valószínűnek tartom, hogy kellő tapasztalattal és tudással az istenek hatalmát is megközelítheti halandó létére egy mágus. Szóval ha kérhetem ne nézze egyszerű mutatványosnak ezen tudomány művelőit! Amennyiben meg is értette, hogy mit mondtam az előbb és hajlandó tanulni tőlem, aki szintén csak kezdő még és a levegő mágia nem túl látványos, de sok lehetőséget rejtő ága érdekli szívesen bevezethetem az alapokba.
*Más körökből származnak. Bár, hogy a lány mit szólna ha egy fa mellé lepihenve egy ismeretlen elkezdene kiabálni vele, majd az arcát akarná fogdosni jó kérdés. A mágus nem tudja hova tenni a félvért egyelőre. Nem tanította az biztos, de azért megemlíti hátha onnan ismeri mégis valahogy. Aztán kiderül a titok. Mégpedig, hogy nyáron azon a mágustusán figyeltek fel rá.*
-Igen. Ott, kapott ruhákban versenyeztünk.
*Tájékoztatja a másikat a változás okáról. Aztán megmutatják egymásnak az arcukat és a hajukat is és mintha a lány nem erre számított volna.*
~Túl fiatal lennék az elváráshoz képest?~
*Hát nem. A ruhái nem tetszenek a feltűnő hajú félelfnek. Méghozzá le is szólja Aborath megjelenését.*
-Na, de kérem! Azért nem durva posztóról beszélünk és ez a zöld szerény véleményem szerint igen is szép szín.
~Bár egy mosás lehet tényleg ráférne. De akkor is! Igencsak udvariatlan leánnyal hozott össze a sors.~
*Nem épp a legjobb módon mutatkozott be a másik. Amin azért javít mikor kezet nyújt a mágusnak, hogy felsegítse.*
-Aborath Artois. Köszönöm.
*Azzal fel is kel, hogy ne fölé magasodva tárgyaljanak. Mert mint kiderül valóban tárgyalni tervez vele a lány. Aki, ismét rosszul választja meg a szavait.*
-A mágia nem kis trükkökből áll kisasszony. Ez egy tudomány, ami komoly tudást igényel és nem szabad lebecsülni a hatalmát. Én még csak az utam elején állok, de ezt az egész várost a levegő mágiája hatotta át hosszú évtizedeken vagy századokon át.*Mutat botjával a város felé ami mozdulat ha egy hegyen vagy magaslaton állnának feltűnőbb lenne.*Abogr mester, a környék legnagyobb tudású mágusa egy egész tornyot lebegtet pusztán a levegő erejével és a hatalom amit el lehet érni a mágia által nem kizárt, hogy korlátlan. Sőt, azt is valószínűnek tartom, hogy kellő tapasztalattal és tudással az istenek hatalmát is megközelítheti halandó létére egy mágus. Szóval ha kérhetem ne nézze egyszerű mutatványosnak ezen tudomány művelőit! Amennyiben meg is értette, hogy mit mondtam az előbb és hajlandó tanulni tőlem, aki szintén csak kezdő még és a levegő mágia nem túl látványos, de sok lehetőséget rejtő ága érdekli szívesen bevezethetem az alapokba.
1484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-11 11:07:16
Üzenet elküldve: 2022-02-11 11:07:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a városba//
*A tisztásról már látni, hogy a város fényei felgyúltak a szürkület okán, talán mégis tanácsosabb lenne inkább otthon pihenni, mint idekinn a tisztáson. A ló már érezhetően fárad, jobban örülne talán ő is, ha a pihenés mellé mindjárt járna abrak és víz is, így leszáll a hátáról és már csak maga mellett vezetve viszi tovább. Nem kell ugyanis sok utcakövet taposni, hogy a szállásukhoz érjenek végre. Az utcákon már kevesebben bóklásznak, így a lóval kényelmesen elfér, még a keskenyebb részeken is, amerre levágják az utat.*
*A tisztásról már látni, hogy a város fényei felgyúltak a szürkület okán, talán mégis tanácsosabb lenne inkább otthon pihenni, mint idekinn a tisztáson. A ló már érezhetően fárad, jobban örülne talán ő is, ha a pihenés mellé mindjárt járna abrak és víz is, így leszáll a hátáról és már csak maga mellett vezetve viszi tovább. Nem kell ugyanis sok utcakövet taposni, hogy a szállásukhoz érjenek végre. Az utcákon már kevesebben bóklásznak, így a lóval kényelmesen elfér, még a keskenyebb részeken is, amerre levágják az utat.*
1483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-10 10:15:20
Üzenet elküldve: 2022-02-10 10:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
// Zárás //
*Az előző körben sikerült végre a végjátékra ráfordulni azzal, hogy Luni tolla elégett. Valóban, ő is tisztában van vele, hogy már csak percek kérdése és valahogy véget fog érni ez az egész, így jól kell varázslatot választania. Az ellenfele ismét egy légbuborékra készül, ő maga pedig egy kis eltereléssel hozakodik elő, egy pillanat erejéig ismét előhúzza a tarsolyából a vakító gömböt, ám ez alkalommal, mikor ismét kinyitja a szemét azzal szembesül, hogy a lány még időben becsukta a szemét, még úgy is tartja. A megidézett léggömb pukkanását viszont nem érezte, így valószínűleg sikerült meghiúsítania a varázslat kivitelezését. Még fel se fogta az egészet, mikor felcsendülnek a kürtök és azon kapja magát, hogy furcsa mód elemelkedik a pályáról és a levegőben elindul, Lunival egyetemben, így a kezdeti pánikot el is illan, hogy látja, szándékos a dolog. Hiszen egyenest a mágus pódium felé lebegnek, ahol már mindenki várja őket. Mikor az idős mágus felemelkedik és kihirdeti az eredményeket tisztul csak ki és válik biztossá a dolog. Először Aborathoz szól a mágus dicsérő szava, majd Lunit és végül őt méltatja. Mindegyikőjük egy egyedi varázslatot tanulhat az idős mágusoktól, amely nem forog közkézen, csupán nekik nyílik ezúton lehetőségük elsajátítani azokat. Természetesen majd kiugrik a bőréből, a tenyerét is vörösre tapsolja. Még meg is jegyzik, hogy néhány ellenfelét személyesen ejtette ki. Ő valahogy nem vette véresen komolyan, inkább az volt neki, mint egy játékos gyakorlás. Eddig nem igazán nyílt esélye rá, hogy a tanult igéket élesben is kipróbálhassa.*
-Ez nagyszerű, köszönöm. *Hálálkodik, még meg is hajtja a derekát, a száját pedig a kezével takarja, mivel a mosolya olyan széles, hogy az már illetlen. Biccent még a másik két mágus felé is, mert a nagy tapsviharban úgy se hallanák, a gratulációt. Még int is feléjük, mielőtt félrevonulnak és megjegyzi a nevüket és a férfi arcát is, hogy esetleg ha legközelebb összefutnak, talán rá tudja venni, hogy megtanítsa neki is azt a szeles trükköt. Majd elsétál, hogy átvegye a nyereményét a nagytiszteletű mesterektől.*
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
// Zárás //
*Az előző körben sikerült végre a végjátékra ráfordulni azzal, hogy Luni tolla elégett. Valóban, ő is tisztában van vele, hogy már csak percek kérdése és valahogy véget fog érni ez az egész, így jól kell varázslatot választania. Az ellenfele ismét egy légbuborékra készül, ő maga pedig egy kis eltereléssel hozakodik elő, egy pillanat erejéig ismét előhúzza a tarsolyából a vakító gömböt, ám ez alkalommal, mikor ismét kinyitja a szemét azzal szembesül, hogy a lány még időben becsukta a szemét, még úgy is tartja. A megidézett léggömb pukkanását viszont nem érezte, így valószínűleg sikerült meghiúsítania a varázslat kivitelezését. Még fel se fogta az egészet, mikor felcsendülnek a kürtök és azon kapja magát, hogy furcsa mód elemelkedik a pályáról és a levegőben elindul, Lunival egyetemben, így a kezdeti pánikot el is illan, hogy látja, szándékos a dolog. Hiszen egyenest a mágus pódium felé lebegnek, ahol már mindenki várja őket. Mikor az idős mágus felemelkedik és kihirdeti az eredményeket tisztul csak ki és válik biztossá a dolog. Először Aborathoz szól a mágus dicsérő szava, majd Lunit és végül őt méltatja. Mindegyikőjük egy egyedi varázslatot tanulhat az idős mágusoktól, amely nem forog közkézen, csupán nekik nyílik ezúton lehetőségük elsajátítani azokat. Természetesen majd kiugrik a bőréből, a tenyerét is vörösre tapsolja. Még meg is jegyzik, hogy néhány ellenfelét személyesen ejtette ki. Ő valahogy nem vette véresen komolyan, inkább az volt neki, mint egy játékos gyakorlás. Eddig nem igazán nyílt esélye rá, hogy a tanult igéket élesben is kipróbálhassa.*
-Ez nagyszerű, köszönöm. *Hálálkodik, még meg is hajtja a derekát, a száját pedig a kezével takarja, mivel a mosolya olyan széles, hogy az már illetlen. Biccent még a másik két mágus felé is, mert a nagy tapsviharban úgy se hallanák, a gratulációt. Még int is feléjük, mielőtt félrevonulnak és megjegyzi a nevüket és a férfi arcát is, hogy esetleg ha legközelebb összefutnak, talán rá tudja venni, hogy megtanítsa neki is azt a szeles trükköt. Majd elsétál, hogy átvegye a nyereményét a nagytiszteletű mesterektől.*
1482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-10 07:13:49
Üzenet elküldve: 2022-02-10 07:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*A kíváncsiskodó mozdulatot a férfi hárítja, nem igazán szeretné, ha oda nyúlkálna YIlanda, így ezt annyiban is hagyja. A kérem kérdésre nem igazán tud mit felelni, nem ismeri az ilyen udvariassági formulákat. Mikor kinyögi, hogy végül is tanítóként dolgozott korábban, egyáltalán nem jut közelebb a megoldáshoz. Őt bizonyosan nem tanította, ilyesfajta drága dolgokra egy utcagyereknek nem futotta. De nem kell sokat találgatnia szerencsére, mert csak kibukik a dolog, így szerencsére beigazolódik az, amit súgott neki a belső tudata, valóban látta már a férfit!*
-A tusán, ott! Csak más volt a gúnya. *Csap rá egy nagyot a combjára, miután a másik is felfedi magát, így már össze is áll a kép bár az arcára valamiféle csalódott ábrázat telepedik.*
-Én meg azt hittem, hogy a mágusok mind nagyra becsült emberek és szebb gúnyákban járnak. *Talán nem is baj, hogy ez az egy mágus vagy tanító, ahogy ő maga nevezte a dolgot, nem jár olyan előkelő ruhákban, ez talán arra utal, hogy nem vitte fel egyik isten se a dolgát és talán kevesebbel is megelégszik.*
-Micsoda véletlen, hogy pont itt találkozunk. YIlanda Hyths volnék. *Nyújtja a kezét, hogy esetlegesen kezet rázzanak vagy ha a másik félreérti a gesztust, talán még talpra is segíti.*
-Éppen egy tanítót keresek, aki megtanítana ilyen kis izékre… trükkökre, amiket a mágusok tudnak. *Erősen gesztikulál is a kezével, mert fingja sincsen, hogy a mágusok világában mi honnan jön és mit hogyan is hívnak. Csupán Aleimordot látta még varázsolni, de aztán ő füstöt eregetett a szájából meg meggyújtotta a saját kezét, lehet nem is volt éppen százas. Ki tudja, lehet a mágus is csak akkor az, ha már nincs ki mind a négy kereke.*
-Persze megfizetném, nem kérném ingyen. *Mutatja az erszényét, amit meg is mozgat, hogy hallja a férfi a benne csörgő aranyakat.*
*A kíváncsiskodó mozdulatot a férfi hárítja, nem igazán szeretné, ha oda nyúlkálna YIlanda, így ezt annyiban is hagyja. A kérem kérdésre nem igazán tud mit felelni, nem ismeri az ilyen udvariassági formulákat. Mikor kinyögi, hogy végül is tanítóként dolgozott korábban, egyáltalán nem jut közelebb a megoldáshoz. Őt bizonyosan nem tanította, ilyesfajta drága dolgokra egy utcagyereknek nem futotta. De nem kell sokat találgatnia szerencsére, mert csak kibukik a dolog, így szerencsére beigazolódik az, amit súgott neki a belső tudata, valóban látta már a férfit!*
-A tusán, ott! Csak más volt a gúnya. *Csap rá egy nagyot a combjára, miután a másik is felfedi magát, így már össze is áll a kép bár az arcára valamiféle csalódott ábrázat telepedik.*
-Én meg azt hittem, hogy a mágusok mind nagyra becsült emberek és szebb gúnyákban járnak. *Talán nem is baj, hogy ez az egy mágus vagy tanító, ahogy ő maga nevezte a dolgot, nem jár olyan előkelő ruhákban, ez talán arra utal, hogy nem vitte fel egyik isten se a dolgát és talán kevesebbel is megelégszik.*
-Micsoda véletlen, hogy pont itt találkozunk. YIlanda Hyths volnék. *Nyújtja a kezét, hogy esetlegesen kezet rázzanak vagy ha a másik félreérti a gesztust, talán még talpra is segíti.*
-Éppen egy tanítót keresek, aki megtanítana ilyen kis izékre… trükkökre, amiket a mágusok tudnak. *Erősen gesztikulál is a kezével, mert fingja sincsen, hogy a mágusok világában mi honnan jön és mit hogyan is hívnak. Csupán Aleimordot látta még varázsolni, de aztán ő füstöt eregetett a szájából meg meggyújtotta a saját kezét, lehet nem is volt éppen százas. Ki tudja, lehet a mágus is csak akkor az, ha már nincs ki mind a négy kereke.*
-Persze megfizetném, nem kérném ingyen. *Mutatja az erszényét, amit meg is mozgat, hogy hallja a férfi a benne csörgő aranyakat.*
1481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-09 20:38:12
Üzenet elküldve: 2022-02-09 20:38:12
ÚJ
![>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11404_1548621482_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 41
Játékstílus: Vakmerő
*Nagy mázli, hogy a Kovácsműhely ily közel esik a város széléhez és nem kell visszafelé is végig trappolnia az utcákon. Amúgy sem túl nagy rajongója Artheniornak. Amilyen nagy, legalább annyira unalmas is egyben. A törvény őrei minden sarkon ott leledzenek, s azt mondják, még vesztegetni is jóval nehezebb őket, mint azt ő megszokta. Bezzeg a Kikötő... Fővesztés terhe ide vagy oda, ő bizony oda tart. Méghozzá egy kisebb halom fegyverrel bukszájában. Ha a dög ork is hozzá hasonló utat járt be - és lássuk be, Vaszív jóval eltökéltebb szolgája volt Sa'Terethnek - úgy szüksége lehet rá. A patkányok kovácsai kevésbé lesznek segítőkészek, miután annyit levágtak közülük.
Bezzeg ha tudnák, ki indult útnak! Reszketnének a Dokkoktól a Vámházig! Meggyőződése, hogy teljes erejük felvonultatnák, hogy megállítsák. De a Királyt senki sem állítja meg visszatértében. Nem fogja sem kard, sem nyílvessző. Ahhoz előbb el kell találniuk.
Nagyot ránt a vállán átvetett zsákon, s kilép. Egek! Bár zsákmányolt volna egy lovat! Azóta nem ült lóháton, hogy annak idején "eljött" a thargoktól. Úri muri volt az ottlét, de mellette dögunalom is. És még azt az átokverte kancát sem tudta elkötni távoztában... De eljön még a Király ideje.*
Bezzeg ha tudnák, ki indult útnak! Reszketnének a Dokkoktól a Vámházig! Meggyőződése, hogy teljes erejük felvonultatnák, hogy megállítsák. De a Királyt senki sem állítja meg visszatértében. Nem fogja sem kard, sem nyílvessző. Ahhoz előbb el kell találniuk.
Nagyot ránt a vállán átvetett zsákon, s kilép. Egek! Bár zsákmányolt volna egy lovat! Azóta nem ült lóháton, hogy annak idején "eljött" a thargoktól. Úri muri volt az ottlét, de mellette dögunalom is. És még azt az átokverte kancát sem tudta elkötni távoztában... De eljön még a Király ideje.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179