- Úgy látom, tiszta a terep, s ösztöneim sem súgnak mást.
*feleli Wraeco, majd szájához emeli a lány kezét, és egy hosszú csókot nyom a vékony, puha kis kacsóra.
Késő délután van már, de a tisztás tavaszi jellemzői közé tartozik az egész napon át tartó perzselő forróság, és ez most sincs másképp. A tücskök szüntelen ciripelése, a méhek érdekes tánca, s a vakondok halk túrása Wraeco szülővárosának erdejét idézik. "Jó lenne egyszer hazalátogatni" - gondolja, ám aztán eszébe jut, hogy gyakorlatilag száműzték őt. Erről még nem mesélt Elhiának, és nem is fog, míg kedvese rá nem kérdez.
Az elf hirtelen arra eszmél, hogy a lány nincs a közelében. Körbepillant, s nyomban észre is veszi Elhiát egy közeli dombon. Kedvese egy virágot tart a kezében, s mély lélegzettel szívja magába a növény illatát, néhány másodperccel később azonban holtra vált arccal esik össze. Wraeco először azt hiszi, csak bolondozik vele.*
- Elhi drága, kelj fel szépen!
*kiáltja oda mosolyogva. A lány azonban nem válaszol, mire az elf rémülten szalad oda hozzá.*
- Elhia! Elhia! Mi történt? Jól vagy?
*szólongatja, majd megrázza párszor a lány karcsú testét. Ahogy Elhia arca Wraeco felé fordul, az elf észreveszi, hogy kedvese ajkai kékes színbe mentek át, amire gyorsan a szelíd arc elé tartja kezét. "Nem lélegzik!" Az elf szíve egyre gyorsabb ritmusban kezd el verni, miközben széttépi Elhia mellkasán a ruhát. Minden anatómiatudását bevetve megkeresi szíve csücskének szíve csücskét, majd ütemesen megkezdi annak újraindítását. Minden kilencedik löket után kedvese fölé hajol, s levegőt lehel az élettelen ajkak közé. Bár az elfnek több időt képesek eltölteni vérkeringés nélkül, a félvér Elhia esetében nem lehet tudni testének tűréshatárát.*
- Gyerünk, ébredj!
*kiáltja rémülten, majd még intenzívebben folytatja a lány újraélesztését. A fokozott próbálkozás végül meghozza gyümölcsét: néhány pillanat múlva Elhia már levegő után kapkod. Wraeco gyorsan felülteti a lányt, s jobbjával támaszt nyújt az elgyengült teremtésnek. Aggódó arccal nézi az imént még mozdulatlanul fekvőt, majd az Elhia kezéből kiesett növényt kezdi el vizsgálni. Néhány perc múlva így szól hozzá:*
- Nagyon megijesztettél. Tudod, mi ez? Susogós Mártírfű. Ritka növény, csoda, hogy rátaláltál... vagyis inkább balszerencse. Ígérd meg, hogy legközelebb óvatosabban jársz el, még ha bolondozni is van kedved. Nem akarlak elveszíteni, te vagy a mindenem.
*szól aggodalommal, s némi megrovással hangjában, majd tiszta szívéből átöleli szerelme immáron melegséget árasztó testét.*
A hozzászólás írója (Wraeco Thempestas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.18 00:13:33