Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 150 (2981. - 3000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3000. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-11 12:29:29
Üzenet elküldve: 2025-09-11 12:29:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 464
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 464
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Ha Calenek lenne egy csepp esze, amint keze ügyébe akad a megtömött erszény, elszelelne - legalább is Ysaneenak bizonyosan ez lenne az első gondolata fordított esetben. Hogy ténylegesen ezt lépné-e vagy sem, sohasem fogják már ugyan megtudni, de szeretné az képzelni magáról, hogy egy ekkora összeggel a kezében bárkit hátrahagyna. Szeretné néha még azt gondolni, hogy van annyira számító és kíméletlen, mint egykoron, hogy megőrzött még valamit magából a mélységi előtti időkből. Túl sokat puhult mióta megismerte a férfit.
Hosszan mustrálja hát Cale vonásait az átadást követően, várva valami árulkodó jelre, hogy rögvest felpattan, de talán egy kószán villanó pillantáson kívül semmi nem ad okot gyanakvásra. A bárd marad, a tolvaj feszült figyelme pedig enyhül.
Az engedelmesség kapcsán nem a mélységi az egyetlen, akinek eszébe jut szerencsétlenül sikerült kikötői kiruccanásuk, de mellette feldereng a bárd szemtelen szájalása is a Hetedikkel.*
- Többnyire *a diplomatikus válasz némi alattomos cukkolással csendül, a pimasz kékekből pedig egyértelműen kivehető a szándékos hergelés gonosz kis villanása.
Ó, hogy az a fránya, ártatlannak tűnő csók milyen könnyedén taszítja le az újonnan szerzett trónjáról. Az a bizonyos gyeplő sikamlós könnyedséggel csúszik ki a kezei közül, ahogy magába szívja az ismerős aromát, ahogy megízleli a már-már elfedett ajkakat. Abban a hosszúra nyúló pillanatban bizony nem érzi nyeregben magát, s eltávolodva a másiktól tekintetében észlelhető, mennyire kiszolgáltatott most a vágyódásnak. Persze nem sokáig. Még a kedvesen duruzsoló suttogást követően közel hajol, mintha némi ráadást akarna kicsalni, de vesz egy alig látható, mély lélegzetet és elhúzódik. Épp annyira, hogy a kupában lévő maradék bort fel tudja hajtani.*
- Ha nagyon szépen kéred *nyeri vissza a szesszel korábbi attitűdjét* - Segítek. Igazán a szívemen viselem a nyugodt vizelésed sorsát. *kap lanyha színpadiassággal mellkasához, s persze viccelődik, de valóban szeretné, ha a férfi úgy élhetne, mint azelőtt. Ysa átka valamelyest azért eltörpül a másikéhoz képest, noha nem zavarják kevésbé ettől a saját jegyei.* - Talán neked is elegendő lehet ez az adománygyűjtés, de lehet, hogy nem ártana utánakérdezni a templomban. *Reméli, hogy esetleg akad más út, mert még azt sem tudja, hogy a neki kiszabott adományokat, hogy fogják tudni összekuporgatni, nemhogy kétszer annyit.*
- Első körben arra gondoltam, hogy nemeseket kellene felkeresni, tudomásom szerint sok Eeyr hívő akad közöttük. Többre megyünk vele, mintha kiállnánk a ládikával a főtérre.
*Ha Calenek lenne egy csepp esze, amint keze ügyébe akad a megtömött erszény, elszelelne - legalább is Ysaneenak bizonyosan ez lenne az első gondolata fordított esetben. Hogy ténylegesen ezt lépné-e vagy sem, sohasem fogják már ugyan megtudni, de szeretné az képzelni magáról, hogy egy ekkora összeggel a kezében bárkit hátrahagyna. Szeretné néha még azt gondolni, hogy van annyira számító és kíméletlen, mint egykoron, hogy megőrzött még valamit magából a mélységi előtti időkből. Túl sokat puhult mióta megismerte a férfit.
Hosszan mustrálja hát Cale vonásait az átadást követően, várva valami árulkodó jelre, hogy rögvest felpattan, de talán egy kószán villanó pillantáson kívül semmi nem ad okot gyanakvásra. A bárd marad, a tolvaj feszült figyelme pedig enyhül.
Az engedelmesség kapcsán nem a mélységi az egyetlen, akinek eszébe jut szerencsétlenül sikerült kikötői kiruccanásuk, de mellette feldereng a bárd szemtelen szájalása is a Hetedikkel.*
- Többnyire *a diplomatikus válasz némi alattomos cukkolással csendül, a pimasz kékekből pedig egyértelműen kivehető a szándékos hergelés gonosz kis villanása.
Ó, hogy az a fránya, ártatlannak tűnő csók milyen könnyedén taszítja le az újonnan szerzett trónjáról. Az a bizonyos gyeplő sikamlós könnyedséggel csúszik ki a kezei közül, ahogy magába szívja az ismerős aromát, ahogy megízleli a már-már elfedett ajkakat. Abban a hosszúra nyúló pillanatban bizony nem érzi nyeregben magát, s eltávolodva a másiktól tekintetében észlelhető, mennyire kiszolgáltatott most a vágyódásnak. Persze nem sokáig. Még a kedvesen duruzsoló suttogást követően közel hajol, mintha némi ráadást akarna kicsalni, de vesz egy alig látható, mély lélegzetet és elhúzódik. Épp annyira, hogy a kupában lévő maradék bort fel tudja hajtani.*
- Ha nagyon szépen kéred *nyeri vissza a szesszel korábbi attitűdjét* - Segítek. Igazán a szívemen viselem a nyugodt vizelésed sorsát. *kap lanyha színpadiassággal mellkasához, s persze viccelődik, de valóban szeretné, ha a férfi úgy élhetne, mint azelőtt. Ysa átka valamelyest azért eltörpül a másikéhoz képest, noha nem zavarják kevésbé ettől a saját jegyei.* - Talán neked is elegendő lehet ez az adománygyűjtés, de lehet, hogy nem ártana utánakérdezni a templomban. *Reméli, hogy esetleg akad más út, mert még azt sem tudja, hogy a neki kiszabott adományokat, hogy fogják tudni összekuporgatni, nemhogy kétszer annyit.*
- Első körben arra gondoltam, hogy nemeseket kellene felkeresni, tudomásom szerint sok Eeyr hívő akad közöttük. Többre megyünk vele, mintha kiállnánk a ládikával a főtérre.
2999. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-11 09:38:23
Üzenet elküldve: 2025-09-11 09:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ran//
//Zárás//
*Merchen maga is feláll, akár egy ázott kutya úgy próbálja meg a lehetetlent, hogy a vizes ruháit a végtagjaival együtt kirázza. A kérdésre nem számít, igazán meglepi, ez látszik is az arcán, majd hamar az eszébe ötlik, hogy miről is lehet szó. Fel is kuncog a dolgon.*
-Jaj, bocsásson meg, túl gyorsan járt a nyelvem. Van egy kereskedőcsoport, a néma ötök, rájuk gondoltam. Tudja hogy van ez, olyan sokáig tart mindig kimondani, hogy a néma ötökből néha ném'ötök, ném'etek lesznek ha megcsúszik a beszéd. Ne is törődjön velük.
*Még utoljára megnézi magának a másikat, mosolyog rá és elégedetten indul vissza a szekere felé. Ma is megmentett egy életet, éjszaka biztosan ezzel fog hódítani.*
-Akkor vigyázzon magára, selyemrévben bármikor megtalál. Viszontlátásra.
//Zárás//
*Merchen maga is feláll, akár egy ázott kutya úgy próbálja meg a lehetetlent, hogy a vizes ruháit a végtagjaival együtt kirázza. A kérdésre nem számít, igazán meglepi, ez látszik is az arcán, majd hamar az eszébe ötlik, hogy miről is lehet szó. Fel is kuncog a dolgon.*
-Jaj, bocsásson meg, túl gyorsan járt a nyelvem. Van egy kereskedőcsoport, a néma ötök, rájuk gondoltam. Tudja hogy van ez, olyan sokáig tart mindig kimondani, hogy a néma ötökből néha ném'ötök, ném'etek lesznek ha megcsúszik a beszéd. Ne is törődjön velük.
*Még utoljára megnézi magának a másikat, mosolyog rá és elégedetten indul vissza a szekere felé. Ma is megmentett egy életet, éjszaka biztosan ezzel fog hódítani.*
-Akkor vigyázzon magára, selyemrévben bármikor megtalál. Viszontlátásra.
2998. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-11 06:52:32
Üzenet elküldve: 2025-09-11 06:52:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
* Mind a ketten elégedettek a nő teljesítményével, bár az más kérdés, hogy Rändoer lehet egy mohás farönknek is örült volna, ha nem szálkás a lyuk rajta, és tudja mit kell vele kezdeni. És bár nem mozgott sokat, azt a nagy testet fárasztó lehetett még így is használni, mert eléggé liheg, még jobban is, mint a nő, aki a munka oroszlán részét végezte. Viszont mindez most másodlagos, hiszen megtudta, hogy végre apuka lesz. *
- Nem ringatlak, drága kedvesem. Én lennék a legboldogabb férfi, ha hozzám jönnél. * Bizonygatja bamba vigyorral az arcán, és öltözködni kezd. Még szerencse, hogy ő is csak nadrágjától szabadult, mert így gyorsan végez, és nem hagyja faképnél a szőke szirén, aki láthatóan szintén a város felé indul. *
- Várj meg, szerelmem! Egy irányba megyünk, én is arra megyek. * Kiáltja utána, bár nem tudja, hogy merre lehet a nő apja, logikusnak tűnik, hogy ugyan arra indulnak. Fene mód viszket viszont a családi ékszer, úgyhogy meg kell álljon, amíg eloldozza a nadrágot, hogy benyúljon, és megvakarja. Vakarná ő tisztességgel nadrágon keresztül, de hosszú évek és a rutin mondatja vele, hogy a bőrön keresztül nem ugyan olyan érzés. Ha álmai asszonya nem lassít, akkor értetlenkedve nézi, hogy a tisztáson hagyják, de szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy a vakarózás után futni kezdjen. *
- Várj kedvesem, jövök már. Csak pár napja valamiért nagyon viszket. De a kiütések már elmúltak legalább. * Az pedig, hogy ez valami komolyabb dolog lehet, vagy csak a melegtől bepállott, azt nem tudhatja senki, hiszen orvos még nem látta. *
* Mind a ketten elégedettek a nő teljesítményével, bár az más kérdés, hogy Rändoer lehet egy mohás farönknek is örült volna, ha nem szálkás a lyuk rajta, és tudja mit kell vele kezdeni. És bár nem mozgott sokat, azt a nagy testet fárasztó lehetett még így is használni, mert eléggé liheg, még jobban is, mint a nő, aki a munka oroszlán részét végezte. Viszont mindez most másodlagos, hiszen megtudta, hogy végre apuka lesz. *
- Nem ringatlak, drága kedvesem. Én lennék a legboldogabb férfi, ha hozzám jönnél. * Bizonygatja bamba vigyorral az arcán, és öltözködni kezd. Még szerencse, hogy ő is csak nadrágjától szabadult, mert így gyorsan végez, és nem hagyja faképnél a szőke szirén, aki láthatóan szintén a város felé indul. *
- Várj meg, szerelmem! Egy irányba megyünk, én is arra megyek. * Kiáltja utána, bár nem tudja, hogy merre lehet a nő apja, logikusnak tűnik, hogy ugyan arra indulnak. Fene mód viszket viszont a családi ékszer, úgyhogy meg kell álljon, amíg eloldozza a nadrágot, hogy benyúljon, és megvakarja. Vakarná ő tisztességgel nadrágon keresztül, de hosszú évek és a rutin mondatja vele, hogy a bőrön keresztül nem ugyan olyan érzés. Ha álmai asszonya nem lassít, akkor értetlenkedve nézi, hogy a tisztáson hagyják, de szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy a vakarózás után futni kezdjen. *
- Várj kedvesem, jövök már. Csak pár napja valamiért nagyon viszket. De a kiütések már elmúltak legalább. * Az pedig, hogy ez valami komolyabb dolog lehet, vagy csak a melegtől bepállott, azt nem tudhatja senki, hiszen orvos még nem látta. *
2997. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-10 17:33:29
Üzenet elküldve: 2025-09-10 17:33:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A polgárnegyed fantomja//
* Maga mögött hagyja a házat, majd aztán Selyemrévet is. Átsétál a hídon, majd egyenesen a piactér felé veszi az irányt. Mostanában gyakran jár oda. Most pedig, hogy nemes hölgy lett, még többet fog, hiszen ha nem költi eléggé férje pénzét, a végén még kinézi őt a többi nemes asszony. Persze Norgennek ettől még aligha van félnivalója, mivel ő egyébként se ismer senkit ezekből a körökből. Bízik benne, hogy idővel ez is változni fog, különben Samonyrral való házasságkötése értelmét veszítené. Azt pedig egyikük se szeretné. Eredarunk végül mégis a tisztáson köt ki, ennek pedig szimplán annyi az oka, hogy a piactéren meglátott néhány járőröző városőrt, és nem akarja, hogy meglássák. Bár kinézete egészen más, mint amilyen nőt keresnek állítólag, sosem lehet benne biztos, hogy nem ismerik fel. Kedves barátai – Venthel és Norren – valószínűleg eleget látták az arcát, hogy adott esetben megismerjék. Éppen ezért kerüli az olyan helyeket, mint a Pegazus fogadó, a Félszemű Csiga vagy a Kaszárnya. Elméletileg nincs semmi félnivalója, mégsem lehet ebben olyan biztos. Norgen megáll a folyóparton és belebámul a víztükörbe. Különös módon megváltozott a tükörképe, alig ismer magára. Megtörtént, amitől régen annyira félt, részese lett a halandók világának. Igaz, szabad akaratából, szánt szándékkal, mégis úgy érzi, valamilyen szinten elárulta korábbi önmagát. Ennek gondolatától dühösen hajítja meg mását egy kaviccsal, aztán magabiztos léptekkel visszaindul a tisztás közepe felé. Ha nem állítja meg senki, hamarosan visszaindul a városba. Reméli, hogy a városőrök már elhagyták a piacteret, így nyugodtan vásárolgathat. *
* Maga mögött hagyja a házat, majd aztán Selyemrévet is. Átsétál a hídon, majd egyenesen a piactér felé veszi az irányt. Mostanában gyakran jár oda. Most pedig, hogy nemes hölgy lett, még többet fog, hiszen ha nem költi eléggé férje pénzét, a végén még kinézi őt a többi nemes asszony. Persze Norgennek ettől még aligha van félnivalója, mivel ő egyébként se ismer senkit ezekből a körökből. Bízik benne, hogy idővel ez is változni fog, különben Samonyrral való házasságkötése értelmét veszítené. Azt pedig egyikük se szeretné. Eredarunk végül mégis a tisztáson köt ki, ennek pedig szimplán annyi az oka, hogy a piactéren meglátott néhány járőröző városőrt, és nem akarja, hogy meglássák. Bár kinézete egészen más, mint amilyen nőt keresnek állítólag, sosem lehet benne biztos, hogy nem ismerik fel. Kedves barátai – Venthel és Norren – valószínűleg eleget látták az arcát, hogy adott esetben megismerjék. Éppen ezért kerüli az olyan helyeket, mint a Pegazus fogadó, a Félszemű Csiga vagy a Kaszárnya. Elméletileg nincs semmi félnivalója, mégsem lehet ebben olyan biztos. Norgen megáll a folyóparton és belebámul a víztükörbe. Különös módon megváltozott a tükörképe, alig ismer magára. Megtörtént, amitől régen annyira félt, részese lett a halandók világának. Igaz, szabad akaratából, szánt szándékkal, mégis úgy érzi, valamilyen szinten elárulta korábbi önmagát. Ennek gondolatától dühösen hajítja meg mását egy kaviccsal, aztán magabiztos léptekkel visszaindul a tisztás közepe felé. Ha nem állítja meg senki, hamarosan visszaindul a városba. Reméli, hogy a városőrök már elhagyták a piacteret, így nyugodtan vásárolgathat. *
2996. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-10 14:09:57
Üzenet elküldve: 2025-09-10 14:09:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
- Ha arra azt mondod, hogy büdös vagyok, én tényleg bedoblak a vízbe. *Fenyegeti meg a másikat, és elég fenyegető képet is vág hozzá. Egy pillanatig, aztán csak megrázza a fejét. Dehogy fog ő most Szikrát dobálni, bár nem egy nagy teremtés, ha ellenkezik, sokáig tartana megfognia és vízre bocsájtani őt. Csak hát ma nincs ilyen kedvében, ellenben a Cilia körtéi máris meghozzák a kedvét máshoz. Túlságosan is éhes, hogy figyelmen kívül hagyja a felajánlást és beadja a derekát. Még egy kicsit húzza az idejét és őt magát is Szikra, de hamarosan a kezébe érkeznek a gyümölcsök. Azonnal, lehunyt szemmel szagolja meg, majd kisvártatba beleharap a gyümölcsbe és felfalja azt. Tényleg nagyon gyorsan elfogyasztja az első körtét és akkor jön rá, hogy igazán mennyire éhes, és most csak még éhesebb lett, hogy evett.*
- Jó, majd mondom! *Forgatja meg a szemeit, miközben már a második körtét fogyasztja. Most viszont belassít, mert ha ez az utolsó, akkor nem lesz másik és éhen marad. Ezért nagyon kicsiket harapdál le róla, pépé rágja és úgy nyeli le a falatokat, hogy többnek tűnjön. Ezzel a módszerrel nem egyszer próbálkozott már, és ahogy most is, korábban is sikerrel járt. Végül csak elfogy a két csumára rágott körtepár Luurien nagy megelégedésére. Hálás is lehetne a másiknak, ha nem lenne még mindig elég dacos ahhoz, hogy ezeket a gesztusokat bevallja a másiknak. Tart attól, hogy gyengének nézik, ő pedig mindig is erős akar maradni, mert csak az erősek maradnak fenn Artheniorban, ez a törvény. A gyengék elhullanak, megfutamodnak vagy éppen a rablók áldozatai lesznek. Na, ő biztos nem lesz az, de most fel kell építenie ugyanazt a páncélját, amit eddig hordott, mert az akasztás darabokra törte elképzeléseit az élettel kapcsolatban. Szóval szép lassan visszatér az unott arc és inkább gyorsan átadja a szerzeményét. Szikra pedig teljes mértékben szétesik és rettegni kezd. Ami Luurien számára érdekes, hogy nem attól, hogy elfogják, vagy feldobják, hanem Mai haragjától. Ő pedig úgy érzi, hogy meg kell fordítania ezt az érzést Cilia-ban, és rá kell vennie, hogy Mai-tól igazán nem kell félnie.*
- Hjaj, hagyjál már! Egyértelmű, hogy minden rendben lesz, na! *Nem szereti, ha nem hisznek neki, és látható az is a képén, hogy igazán komolyan gondolja, még bólint is hozzá. Azt is érzékelheti Szikra, hogy Luurien ennél jobban nem tud más eszközt felhozni és rendesen mérges lesz, hogy nem hisznek neki, pedig ő igazán igazat mond! Tehetetlenség, ami még látható és az, hogy elvárja, hogy higgyenek neki, mert mindent megtesz. Aztán persze megenyhül az arca is, sőt új módszer jut az eszébe, egy ölelés. Persze szinte azonnal megbántja, mert látja maga előtt Tryl csalódottan ingó fejét, meg érzi a heves szívverést mindkettőjükön. Ez pedig helytelen, mert ő csak jó barát akar lenni, csak vissza akarja kapni a pofátlan Szikrát. Ő sem szereti azt, ha valaki nem olyan, mint, amilyen szokott lenni, különösen azoknál, akik közel állnak hozzá. Az új furcsa érzés, pedig csak még jobban megrettenti, hiszen Trylnor hercegnője hiába kis szép elf lány, biztos, hogy nem őt illeti, sőt! Nem lehetnek ilyen gondolatai sem, mert a komája boldogsága fontos számára, még akkor is, ha ezzel szokta piszkálni. Ezért nem tart túl sokáig a meghitt pillanat, ahogy átkarolja Szikrát, aki "belebújik" az ölelésbe. Az biztos, hogy rákvörös az arca, ahogy suta mozdulattal kibújik az ölelésből, de nem látja, hogy hasonló gondolatokkal küzd most a lány is.*
- Naná! *Felvirul az arca és a másikra néz.* Csak nem gondolod, hogy nem élvezném, ahogy elzárnak? *Fűti tovább a megjegyzést, de annak parazsa egyelőre nem akar igazán fellobbanni, és ennek ő az oka, ahogy legyint megint. Valahogy a kettősség benne most túl nagy gyökeret vert, túl sok érzelem csapkodja mindenféle oldalról, és a még a szíve dobbanása sem mérséklődött a szokásos ütemre. Ami pedig igazán felkavarja most. Úgyhogy gyorsan át is tér a tündérekre, ami egy darabig igazán mókás volt.*
- Nincs velük semmi bajom, csak úgy zavarnak picit. De ez olyan más volt, nyugodtabb... azt hiszem. *Fintorog egy kicsit, mert olyan sokat nem törődött a sárkányléggyel, mint a két csinos tündérrel. Persze az sem tartott olyan túl sokáig és már kezd megint lefehéredni, amikor Szikra rá is kérdez az akasztásra. Hirtelen kapja el a fejét és meglátja Derest, oda is siet hozzá.*
- Ma már nincs több nyalakodás, és tudd meg, hogy haragszom, mert idehoztad a gazdád! *Mondja szigorúan, még meg is vakargatja az állat üstökét, de a kutya nem reagál rá nagyon egyelőre, csak busa fejével figyeli őt.* - Haza kéne mennetek Szikrával, mindjárt kész a vacsi és kikaptok. *Pillant hátra és esze ágába sincs a korábban feltett kérdésre válaszolni. ~Még csak az kéne, hogy nekik is rémálmaik legyenek!~ Azt sosem kívánná nekik, de még Silypinek sem. Elég neki a békaundor. Aztán megfordul és csípőre tett kézzel Cilia-nak is kiadja az útját.*
- Holnap visszamegyek, ígérem, csak kéne még egy kis idő, sok a maradék kő. Ne feleslegesen hozzam már ide! *Mekkora ötlet mi? A legmeggyőzőbb, amit csak ki tudott találni, mert amúgy megint kezd éhes lenni. Ha Szikráék eltűnnek, bemegy némi bogyóért, vagy almáért az erdőbe, már ha talál egyáltalán valamit. Holnapig biztosan kibírja majd étlen, aztán majd lesz valami.*
- Ha arra azt mondod, hogy büdös vagyok, én tényleg bedoblak a vízbe. *Fenyegeti meg a másikat, és elég fenyegető képet is vág hozzá. Egy pillanatig, aztán csak megrázza a fejét. Dehogy fog ő most Szikrát dobálni, bár nem egy nagy teremtés, ha ellenkezik, sokáig tartana megfognia és vízre bocsájtani őt. Csak hát ma nincs ilyen kedvében, ellenben a Cilia körtéi máris meghozzák a kedvét máshoz. Túlságosan is éhes, hogy figyelmen kívül hagyja a felajánlást és beadja a derekát. Még egy kicsit húzza az idejét és őt magát is Szikra, de hamarosan a kezébe érkeznek a gyümölcsök. Azonnal, lehunyt szemmel szagolja meg, majd kisvártatba beleharap a gyümölcsbe és felfalja azt. Tényleg nagyon gyorsan elfogyasztja az első körtét és akkor jön rá, hogy igazán mennyire éhes, és most csak még éhesebb lett, hogy evett.*
- Jó, majd mondom! *Forgatja meg a szemeit, miközben már a második körtét fogyasztja. Most viszont belassít, mert ha ez az utolsó, akkor nem lesz másik és éhen marad. Ezért nagyon kicsiket harapdál le róla, pépé rágja és úgy nyeli le a falatokat, hogy többnek tűnjön. Ezzel a módszerrel nem egyszer próbálkozott már, és ahogy most is, korábban is sikerrel járt. Végül csak elfogy a két csumára rágott körtepár Luurien nagy megelégedésére. Hálás is lehetne a másiknak, ha nem lenne még mindig elég dacos ahhoz, hogy ezeket a gesztusokat bevallja a másiknak. Tart attól, hogy gyengének nézik, ő pedig mindig is erős akar maradni, mert csak az erősek maradnak fenn Artheniorban, ez a törvény. A gyengék elhullanak, megfutamodnak vagy éppen a rablók áldozatai lesznek. Na, ő biztos nem lesz az, de most fel kell építenie ugyanazt a páncélját, amit eddig hordott, mert az akasztás darabokra törte elképzeléseit az élettel kapcsolatban. Szóval szép lassan visszatér az unott arc és inkább gyorsan átadja a szerzeményét. Szikra pedig teljes mértékben szétesik és rettegni kezd. Ami Luurien számára érdekes, hogy nem attól, hogy elfogják, vagy feldobják, hanem Mai haragjától. Ő pedig úgy érzi, hogy meg kell fordítania ezt az érzést Cilia-ban, és rá kell vennie, hogy Mai-tól igazán nem kell félnie.*
- Hjaj, hagyjál már! Egyértelmű, hogy minden rendben lesz, na! *Nem szereti, ha nem hisznek neki, és látható az is a képén, hogy igazán komolyan gondolja, még bólint is hozzá. Azt is érzékelheti Szikra, hogy Luurien ennél jobban nem tud más eszközt felhozni és rendesen mérges lesz, hogy nem hisznek neki, pedig ő igazán igazat mond! Tehetetlenség, ami még látható és az, hogy elvárja, hogy higgyenek neki, mert mindent megtesz. Aztán persze megenyhül az arca is, sőt új módszer jut az eszébe, egy ölelés. Persze szinte azonnal megbántja, mert látja maga előtt Tryl csalódottan ingó fejét, meg érzi a heves szívverést mindkettőjükön. Ez pedig helytelen, mert ő csak jó barát akar lenni, csak vissza akarja kapni a pofátlan Szikrát. Ő sem szereti azt, ha valaki nem olyan, mint, amilyen szokott lenni, különösen azoknál, akik közel állnak hozzá. Az új furcsa érzés, pedig csak még jobban megrettenti, hiszen Trylnor hercegnője hiába kis szép elf lány, biztos, hogy nem őt illeti, sőt! Nem lehetnek ilyen gondolatai sem, mert a komája boldogsága fontos számára, még akkor is, ha ezzel szokta piszkálni. Ezért nem tart túl sokáig a meghitt pillanat, ahogy átkarolja Szikrát, aki "belebújik" az ölelésbe. Az biztos, hogy rákvörös az arca, ahogy suta mozdulattal kibújik az ölelésből, de nem látja, hogy hasonló gondolatokkal küzd most a lány is.*
- Naná! *Felvirul az arca és a másikra néz.* Csak nem gondolod, hogy nem élvezném, ahogy elzárnak? *Fűti tovább a megjegyzést, de annak parazsa egyelőre nem akar igazán fellobbanni, és ennek ő az oka, ahogy legyint megint. Valahogy a kettősség benne most túl nagy gyökeret vert, túl sok érzelem csapkodja mindenféle oldalról, és a még a szíve dobbanása sem mérséklődött a szokásos ütemre. Ami pedig igazán felkavarja most. Úgyhogy gyorsan át is tér a tündérekre, ami egy darabig igazán mókás volt.*
- Nincs velük semmi bajom, csak úgy zavarnak picit. De ez olyan más volt, nyugodtabb... azt hiszem. *Fintorog egy kicsit, mert olyan sokat nem törődött a sárkányléggyel, mint a két csinos tündérrel. Persze az sem tartott olyan túl sokáig és már kezd megint lefehéredni, amikor Szikra rá is kérdez az akasztásra. Hirtelen kapja el a fejét és meglátja Derest, oda is siet hozzá.*
- Ma már nincs több nyalakodás, és tudd meg, hogy haragszom, mert idehoztad a gazdád! *Mondja szigorúan, még meg is vakargatja az állat üstökét, de a kutya nem reagál rá nagyon egyelőre, csak busa fejével figyeli őt.* - Haza kéne mennetek Szikrával, mindjárt kész a vacsi és kikaptok. *Pillant hátra és esze ágába sincs a korábban feltett kérdésre válaszolni. ~Még csak az kéne, hogy nekik is rémálmaik legyenek!~ Azt sosem kívánná nekik, de még Silypinek sem. Elég neki a békaundor. Aztán megfordul és csípőre tett kézzel Cilia-nak is kiadja az útját.*
- Holnap visszamegyek, ígérem, csak kéne még egy kis idő, sok a maradék kő. Ne feleslegesen hozzam már ide! *Mekkora ötlet mi? A legmeggyőzőbb, amit csak ki tudott találni, mert amúgy megint kezd éhes lenni. Ha Szikráék eltűnnek, bemegy némi bogyóért, vagy almáért az erdőbe, már ha talál egyáltalán valamit. Holnapig biztosan kibírja majd étlen, aztán majd lesz valami.*
2995. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:37:32
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:37:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* A főtérről jön és ismét a piactér felé tart. Onnan pedig a tisztásra szeretne eljutni, hogy végre pihenjen egy kicsit hosszabban is feltöltse magát. Átvág az egész városon és meg is érkezik ide. Nem mondhatná, hogy különösebben kedveli ezt a tisztást, hiszen ez is a város része és amúgy is látta már ezerszer. Viszont az tény, hogy kellemesebb itt lenni, mint a városban, ahol a gnóm jót akar, és mégis ő jár rosszul állandóan. Hornor leül a tisztás szélén, aztán hátradől a fűben és nézi az elhaladó felhőket.
~ Hülye város. Hülye emberek. ~ Így meditál, aztán csukott szemmel is folytatja. Nem marad túl sokáig, csak néhány percig. A végén úgy érzi, most már tényleg készen áll az újabb varázsláshoz. Elindul hát vissza a városba. *
~ Hülye város. Hülye emberek. ~ Így meditál, aztán csukott szemmel is folytatja. Nem marad túl sokáig, csak néhány percig. A végén úgy érzi, most már tényleg készen áll az újabb varázsláshoz. Elindul hát vissza a városba. *
2994. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-10 09:19:06
Üzenet elküldve: 2025-09-10 09:19:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// érintve - Elkóborolva //
*A nap rettentően unalmas. Luu is eltűnt néhány napja, s bár nem félti cimboráját, már kezdi érdekelni, hogy hová is ette a fene a fiút. Abban valahogy nem kételkedik, hogy ne látná többé, de jobb szeretné, ha a közelében lenne, mert egy amolyan barátféle még neki is kell, annak ellenére, hogy van már valaki, aki csordultig tölti a szívét. De a szőkeség sincs most az árvaházban. Nagyot sóhajtva pattan fel az ágyról, s felsője alá dugva Menyétet indul neki a nagyvilágnak. Az ikrekkel már igen rég találkozott, talán a nincs ló jó a szamár is elvét alkalmazva el tudja ütni az idejét.
Bandukol egy darabig, nem találja őket sem a téren, sem a dombon, sem sehol. Már nagyon csalódott, persze folyton kiábrándulnak ható ábrázatán ez aligha tűnhetne fel valakinek. Odáig merészkedik, hogy még a köcsögöst is hajlandó lenne megkérdezni, hogy nem-e látta őket. De a bolt előtt meggondolja magát, annyit nem ér az egész. Inkább visszakanyarodik a tisztáson lévő folyócska felé, hogy hódoljon mostanság kedvenc időtöltésének: fog néhány békát és majd jól megijeszt velük valakit. Csakhogy nem ő fog brekkentyűkkel meglepetést okozni; őt lepik meg. Ahogy közelít, meglátja a szívének két legfontosabb személyt. Először nagy vigyorra húzódik a szája, majd töredék idő alatt olvad le róla, ahogy elé tárul a kép. Az ő szerelme, a leendő hitvese… az, kiért ver a szíve, kiért érdemes felkelni reggelente ebben az ocsmány világban… más vállára hajtja a fejét. Látja a ráfonódó kart is. Ledermed. Másodpercekig csak áll, földbegyökerezett lábakkal.
Ha voltak is benne időnként megmagyarázhatatlan érzések, most mindet ismeri. Csalódottság, harag, szomorúság és… mint a gyász. Árulás. Két személy van a világban, aki fontos neki, s egyszerre hagyta el mindkettő. Úgy hagyták el őt, hogy még élnek. Nincs magyarázat, nem úgy, mint a szüleire. Azok meghaltak, amit minden bizonnyal nem szórakozásból tettek. Nem lát arcokat, nem tudja, hogy vigasztalás zajlik, de ha látná sem tudná a helyes mederbe terelni gondolatait. Sarkon fordul hát, s egyetlen célja van: összeszedni a marék holmiját és eltűnni…*
*A nap rettentően unalmas. Luu is eltűnt néhány napja, s bár nem félti cimboráját, már kezdi érdekelni, hogy hová is ette a fene a fiút. Abban valahogy nem kételkedik, hogy ne látná többé, de jobb szeretné, ha a közelében lenne, mert egy amolyan barátféle még neki is kell, annak ellenére, hogy van már valaki, aki csordultig tölti a szívét. De a szőkeség sincs most az árvaházban. Nagyot sóhajtva pattan fel az ágyról, s felsője alá dugva Menyétet indul neki a nagyvilágnak. Az ikrekkel már igen rég találkozott, talán a nincs ló jó a szamár is elvét alkalmazva el tudja ütni az idejét.
Bandukol egy darabig, nem találja őket sem a téren, sem a dombon, sem sehol. Már nagyon csalódott, persze folyton kiábrándulnak ható ábrázatán ez aligha tűnhetne fel valakinek. Odáig merészkedik, hogy még a köcsögöst is hajlandó lenne megkérdezni, hogy nem-e látta őket. De a bolt előtt meggondolja magát, annyit nem ér az egész. Inkább visszakanyarodik a tisztáson lévő folyócska felé, hogy hódoljon mostanság kedvenc időtöltésének: fog néhány békát és majd jól megijeszt velük valakit. Csakhogy nem ő fog brekkentyűkkel meglepetést okozni; őt lepik meg. Ahogy közelít, meglátja a szívének két legfontosabb személyt. Először nagy vigyorra húzódik a szája, majd töredék idő alatt olvad le róla, ahogy elé tárul a kép. Az ő szerelme, a leendő hitvese… az, kiért ver a szíve, kiért érdemes felkelni reggelente ebben az ocsmány világban… más vállára hajtja a fejét. Látja a ráfonódó kart is. Ledermed. Másodpercekig csak áll, földbegyökerezett lábakkal.
Ha voltak is benne időnként megmagyarázhatatlan érzések, most mindet ismeri. Csalódottság, harag, szomorúság és… mint a gyász. Árulás. Két személy van a világban, aki fontos neki, s egyszerre hagyta el mindkettő. Úgy hagyták el őt, hogy még élnek. Nincs magyarázat, nem úgy, mint a szüleire. Azok meghaltak, amit minden bizonnyal nem szórakozásból tettek. Nem lát arcokat, nem tudja, hogy vigasztalás zajlik, de ha látná sem tudná a helyes mederbe terelni gondolatait. Sarkon fordul hát, s egyetlen célja van: összeszedni a marék holmiját és eltűnni…*
2993. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-09 17:33:31
Üzenet elküldve: 2025-09-09 17:33:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
*Hát most már csak sejti mit láthatott, mert a fiú már elszólta magát. Pusztán csak túlságosan el van foglalva saját problémájával. Saját arca a körözöttek listáján nem éppen egy olyan hír, amit csak úgy háta mögé tud hajítani. Mit sem törődve azzal. Idővel ha sikerül megemészteni ezt biztos megfogja említeni a fiúnak.
Szikra bizony makacsabb mint azt a fiú valaha is gondolta. Azért sem tágít mellőle és köti az ebet a karóhoz. Na nem Derest, mert azért a szíve szakadna meg ha valaha látná a szegény jószágot egy fához kikötve.
Azért mert néha a háta közepére sem kívánja a fiút, bizony nem szeretne neki bajt. Emellett pedig kis hercegének a legjobb pajtija. Így mondhatni kötelessége mint jövendőbeli feleségnek megoldani mindkét fiú bánatát.
És úgy tűnik ez a makacssága kezd kifizetődni. A fiút végre sikerül kizökkentenie a búskomor verméből. Még ha amaz felháborodással is válaszol, ezt ő haladásnak jegyzi fel. Huncut mosolya nagyobbra nyúlik, ahogy a fiú az úszást említi.*
- Valamelyikünkre bizony ráférne.
*Vonja meg a vállát illegetve magát elégedetten. Mondjuk ő nem az a fajta kényes hercegnő akit zavar a piszok. De annyi nőiesség van már benne, hogy orra észre vegye azt, ha valaki elhanyagolta a fürdést pár napra. Ha akarja a fiú ha ne, Szikra továbbra is azon van kihúzza nála a gyufát. Bele sem gondolva a hidegzuhany hamarabb fogja elérni őt, mint a fiút.
Előkerülnek a körték amik bizony meghozzák a hozzájuk fűzött reményeit. A fiú nagyon gyorsan beadja a derekát. Azokat a szavakat általában Nimeril orvosi fogójával is alig lehetne kihúzni a fiú szájából, és most is nagyon nehezen akarnak lepattanni nyelvéről. Viszont annál szebb muzsika ez Cilia hosszúkás füleinek. Magához vonja a körtéket azokat védelmezve a fiú elől.*
- Hm...
*Gondolkodik el kacérkodva a lehetőségen mennyire is érdemli meg a fiú az ő szép körtéit. De végül csettint egyet nyelvével megvonja a vállát és átnyújtja azokat.*
- Alakul, de legközelebb már a "szépen"-t is hallani akarom.
*Gonoszkodik még vele egy picit, de innentől már a fiú dönti el, hogy most puszilja be őket vagy később.*
- Jó étvágyat.
*Teszi hozzá azért még kedvesen. Pontosan tudja milyen az éhség. Luu pedig nem egyszer tévedt vissza az árvaházba csak azért mert éhes volt. Mint egy kóbor kandúr Nimeril macskája Aldeis. Az is napokra eltűnik és csak akkor dugja vissza az orrát a konyhába, ha éhes.*
- Abban biztos vagyok.
*Már mint megfogja látni azt, hogy megöregszik a fiú. Már ha addig Mai nem csapja agyon, vagy viszi el őt valami félőrült mert éppen egy rossz alakot szánt meg a jó szíve. Dehogy dicsérje a fiút azt most bizony nem érdemelte ki. Még. Bár úgy tűnik lassan kifogja. A fenébe is azokkal a barna szemekkel. Meg találta volna saját gyengéjét? Luurien ha nem is megbánást mutat Kira csacsi esetével, de legalább felvállalta a fellelőséget. Ezzel nőve valamelyest Cilia szemében. Ezért sem mondana ő semmit. Meg aztán nem az a fajta aki árulkodna bárkiről. Benne is van betyár becsület. Viszont ha Mai megakar tudni valamit, akkor bizony azok a könyörtelen jégkékek nem kegyelmeznek még neki sem.
Ekkor érkezik a nem várt hidegzuhany. Saját arcképe köszön vissza a plakátról. Ami ráhozza a frászt. A múltja végre kinyúlt, hogy kirántsa a lába alól a szőnyeget. Ez csak akkor lehetett volna rosszabb, ha maguktól a láncosoktól tudta volna ezt meg. Így talán még menthetőbb a helyzet.*
- Igen, lehet igazad van. Ugye?
*Kérdez vissza kétségében, na mintha Luurien tudná mire képes Mai. Tán egyszer megfogja. Bár ekkor eszébe jut Mharassi esete. És ha bár a fiú nem Mai szíve csücske. Őt sem engedte, hogy elvigyék az őrök. Ezt a saját szemével látta. Lehet ez a gondolat is segít végül abban, hogy kicsit össze szedje magát és abba hagyja a pánikolást. Bár ezen az is segít, hogy a fiúcska oly szelíden néz most rá. Ami jól esik lelkének. Az ugratást is félretette amin ő maga is meglepődik. Lehet Luurien érettebb mint azt ő valaha is gondolta.
Végül megfogadja a fiú tanácsát. Megfogja a követ és elhajítja azt. Jobban lenne? Talán. Egy picivel. Mintha képes lett volna a kavicsot átitatni saját nehéz gondolataival, hogy azt örökre a folyó mélyébe süllyessze. Csak áll ott a folyó partján, nézi ahogy az utolsó fodrokat is elmossa a víz amit a kő becsapódása okozott. Az érzés azonban nem múlik el.
Ekkor viszont egy újabb meglepetés éri. Oda is fordul a fiúhoz, szemében enyhe értetlenséggel. Mintha csak megakarna bizonyosodni arról, hogy tényleg azzal beszélget e akit eddig megismert. Mert jelen pillanatban nem tudja elképzelni, hogy ez a Lurrien azt akinek sokszor szalmát hajít a nyakába ha ne lazsál a házi munkával. Nem is tud mit mondani, a vörösödés arcán megmarad, ahogy félénken visszafordul a folyót nézve. Arcán egy enyhe mosoly is megjelenik. De a viharfelhők amik feje felett gyülekeznek még érezhetőek.*
- Remélem igazad van.
*Mondja egy mélységesen nehéz sóhajjal. Fejét is kissé megrázza amitől befont haja is apró táncot lejt. El is merül a folyó vizének tükrében, ahogy a napfény meg meg villan egy egy apró hullámon.
Ekkor éri őt egy újabb meglepetés. A fiú karjai fonódnak köré váratlanul. Fura módon még Deres sem szól bele. Mintha bízna a fiúban. Az eddigi eseményeket is csak a háttérből figyelte. Igaz árgus szemekkel.
Pillanatra rezzen csak a fiú érintésétől. De csak mert nem számított rá. Apró szíve hirtelen kettővel gyorsabban ver. Eszébe sem jut ellenkezni, pedig lehet szükséges lenne? Nem szeretné Trylnort megbántani egyáltalán. De most különösen jól esik neki ez a közeledés. Biztonságban érzi magát attól, ahogy a fiú nyugtatgatni próbálja. A szelíd és vicceskedő szavak csak úgy simogatják lelkét. Fejét rá is hajtja a másik karjára, még mielőtt amaz a fejére nehezedne. Nem is bánja, most jól esik neki.*
- De csak azért, hogy láss bezárva tudom én.
*Mondja egy félmosollyal. Ám mire igazán kiélvezhetné ezt a kellemes melengető érzést, a fiú amilyen hirtelen ölelte meg, úgy engedi őt el. Arcára hamar kiül a csalódottság, amit egy lehunyt szemű, szomorkás arc kísér. Ám nem szeretné azt, hogy lássa ezt a fiú. Nyel egyet, kihúzza magát. Mintha mi sem történt volna.*
- Egy sárkánylégy. Azok gyönyörűek. Úgy hittem nem kedveled őket.
*Javítja ki a fiút cinkosan. Elvégre tudja, hogy viszonyul barátnőjéhez az árvaházban. Bár ekkor üt szöget a fejébe a fiú korábbi elszólása. Arcáról hamar le is konyul a mosoly. Hamar rá is kérdez.*
- Várjunk csak. Akasztást említettél. Egy akasztáson voltál Luu? A tündérekkel?
*Nem számon kéri, pusztán gyanakodva érdeklődik. Fejében már kezd formálódni a kép, hogy vajon emiatt viselkedik úgy a fiú, ahogy rátalált.*
*Hát most már csak sejti mit láthatott, mert a fiú már elszólta magát. Pusztán csak túlságosan el van foglalva saját problémájával. Saját arca a körözöttek listáján nem éppen egy olyan hír, amit csak úgy háta mögé tud hajítani. Mit sem törődve azzal. Idővel ha sikerül megemészteni ezt biztos megfogja említeni a fiúnak.
Szikra bizony makacsabb mint azt a fiú valaha is gondolta. Azért sem tágít mellőle és köti az ebet a karóhoz. Na nem Derest, mert azért a szíve szakadna meg ha valaha látná a szegény jószágot egy fához kikötve.
Azért mert néha a háta közepére sem kívánja a fiút, bizony nem szeretne neki bajt. Emellett pedig kis hercegének a legjobb pajtija. Így mondhatni kötelessége mint jövendőbeli feleségnek megoldani mindkét fiú bánatát.
És úgy tűnik ez a makacssága kezd kifizetődni. A fiút végre sikerül kizökkentenie a búskomor verméből. Még ha amaz felháborodással is válaszol, ezt ő haladásnak jegyzi fel. Huncut mosolya nagyobbra nyúlik, ahogy a fiú az úszást említi.*
- Valamelyikünkre bizony ráférne.
*Vonja meg a vállát illegetve magát elégedetten. Mondjuk ő nem az a fajta kényes hercegnő akit zavar a piszok. De annyi nőiesség van már benne, hogy orra észre vegye azt, ha valaki elhanyagolta a fürdést pár napra. Ha akarja a fiú ha ne, Szikra továbbra is azon van kihúzza nála a gyufát. Bele sem gondolva a hidegzuhany hamarabb fogja elérni őt, mint a fiút.
Előkerülnek a körték amik bizony meghozzák a hozzájuk fűzött reményeit. A fiú nagyon gyorsan beadja a derekát. Azokat a szavakat általában Nimeril orvosi fogójával is alig lehetne kihúzni a fiú szájából, és most is nagyon nehezen akarnak lepattanni nyelvéről. Viszont annál szebb muzsika ez Cilia hosszúkás füleinek. Magához vonja a körtéket azokat védelmezve a fiú elől.*
- Hm...
*Gondolkodik el kacérkodva a lehetőségen mennyire is érdemli meg a fiú az ő szép körtéit. De végül csettint egyet nyelvével megvonja a vállát és átnyújtja azokat.*
- Alakul, de legközelebb már a "szépen"-t is hallani akarom.
*Gonoszkodik még vele egy picit, de innentől már a fiú dönti el, hogy most puszilja be őket vagy később.*
- Jó étvágyat.
*Teszi hozzá azért még kedvesen. Pontosan tudja milyen az éhség. Luu pedig nem egyszer tévedt vissza az árvaházba csak azért mert éhes volt. Mint egy kóbor kandúr Nimeril macskája Aldeis. Az is napokra eltűnik és csak akkor dugja vissza az orrát a konyhába, ha éhes.*
- Abban biztos vagyok.
*Már mint megfogja látni azt, hogy megöregszik a fiú. Már ha addig Mai nem csapja agyon, vagy viszi el őt valami félőrült mert éppen egy rossz alakot szánt meg a jó szíve. Dehogy dicsérje a fiút azt most bizony nem érdemelte ki. Még. Bár úgy tűnik lassan kifogja. A fenébe is azokkal a barna szemekkel. Meg találta volna saját gyengéjét? Luurien ha nem is megbánást mutat Kira csacsi esetével, de legalább felvállalta a fellelőséget. Ezzel nőve valamelyest Cilia szemében. Ezért sem mondana ő semmit. Meg aztán nem az a fajta aki árulkodna bárkiről. Benne is van betyár becsület. Viszont ha Mai megakar tudni valamit, akkor bizony azok a könyörtelen jégkékek nem kegyelmeznek még neki sem.
Ekkor érkezik a nem várt hidegzuhany. Saját arcképe köszön vissza a plakátról. Ami ráhozza a frászt. A múltja végre kinyúlt, hogy kirántsa a lába alól a szőnyeget. Ez csak akkor lehetett volna rosszabb, ha maguktól a láncosoktól tudta volna ezt meg. Így talán még menthetőbb a helyzet.*
- Igen, lehet igazad van. Ugye?
*Kérdez vissza kétségében, na mintha Luurien tudná mire képes Mai. Tán egyszer megfogja. Bár ekkor eszébe jut Mharassi esete. És ha bár a fiú nem Mai szíve csücske. Őt sem engedte, hogy elvigyék az őrök. Ezt a saját szemével látta. Lehet ez a gondolat is segít végül abban, hogy kicsit össze szedje magát és abba hagyja a pánikolást. Bár ezen az is segít, hogy a fiúcska oly szelíden néz most rá. Ami jól esik lelkének. Az ugratást is félretette amin ő maga is meglepődik. Lehet Luurien érettebb mint azt ő valaha is gondolta.
Végül megfogadja a fiú tanácsát. Megfogja a követ és elhajítja azt. Jobban lenne? Talán. Egy picivel. Mintha képes lett volna a kavicsot átitatni saját nehéz gondolataival, hogy azt örökre a folyó mélyébe süllyessze. Csak áll ott a folyó partján, nézi ahogy az utolsó fodrokat is elmossa a víz amit a kő becsapódása okozott. Az érzés azonban nem múlik el.
Ekkor viszont egy újabb meglepetés éri. Oda is fordul a fiúhoz, szemében enyhe értetlenséggel. Mintha csak megakarna bizonyosodni arról, hogy tényleg azzal beszélget e akit eddig megismert. Mert jelen pillanatban nem tudja elképzelni, hogy ez a Lurrien azt akinek sokszor szalmát hajít a nyakába ha ne lazsál a házi munkával. Nem is tud mit mondani, a vörösödés arcán megmarad, ahogy félénken visszafordul a folyót nézve. Arcán egy enyhe mosoly is megjelenik. De a viharfelhők amik feje felett gyülekeznek még érezhetőek.*
- Remélem igazad van.
*Mondja egy mélységesen nehéz sóhajjal. Fejét is kissé megrázza amitől befont haja is apró táncot lejt. El is merül a folyó vizének tükrében, ahogy a napfény meg meg villan egy egy apró hullámon.
Ekkor éri őt egy újabb meglepetés. A fiú karjai fonódnak köré váratlanul. Fura módon még Deres sem szól bele. Mintha bízna a fiúban. Az eddigi eseményeket is csak a háttérből figyelte. Igaz árgus szemekkel.
Pillanatra rezzen csak a fiú érintésétől. De csak mert nem számított rá. Apró szíve hirtelen kettővel gyorsabban ver. Eszébe sem jut ellenkezni, pedig lehet szükséges lenne? Nem szeretné Trylnort megbántani egyáltalán. De most különösen jól esik neki ez a közeledés. Biztonságban érzi magát attól, ahogy a fiú nyugtatgatni próbálja. A szelíd és vicceskedő szavak csak úgy simogatják lelkét. Fejét rá is hajtja a másik karjára, még mielőtt amaz a fejére nehezedne. Nem is bánja, most jól esik neki.*
- De csak azért, hogy láss bezárva tudom én.
*Mondja egy félmosollyal. Ám mire igazán kiélvezhetné ezt a kellemes melengető érzést, a fiú amilyen hirtelen ölelte meg, úgy engedi őt el. Arcára hamar kiül a csalódottság, amit egy lehunyt szemű, szomorkás arc kísér. Ám nem szeretné azt, hogy lássa ezt a fiú. Nyel egyet, kihúzza magát. Mintha mi sem történt volna.*
- Egy sárkánylégy. Azok gyönyörűek. Úgy hittem nem kedveled őket.
*Javítja ki a fiút cinkosan. Elvégre tudja, hogy viszonyul barátnőjéhez az árvaházban. Bár ekkor üt szöget a fejébe a fiú korábbi elszólása. Arcáról hamar le is konyul a mosoly. Hamar rá is kérdez.*
- Várjunk csak. Akasztást említettél. Egy akasztáson voltál Luu? A tündérekkel?
*Nem számon kéri, pusztán gyanakodva érdeklődik. Fejében már kezd formálódni a kép, hogy vajon emiatt viselkedik úgy a fiú, ahogy rátalált.*
2992. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-09 17:26:34
Üzenet elküldve: 2025-09-09 17:26:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek + a Mai//
*Norennar túlságosan leköti a hangszálait szorító kellemetlen érzés ahhoz, hogy bármi mással foglalkozzon. Torkában ott ég a korábbi mondat nyoma, ujjai újra a nyakához emelkednek, mintha a mozdulat bármennyit is számítana. Nem segít. Csak emlékezteti arra, amit kimondott. Épp emiatt nem látja meg azonnal Nori tekintetét, csak a hang éri el, az a metsző, fenyegető szófoszlány, ami túl élesen hasít a levegőbe. Nem tudja figyelmen kívül hagyni. Szíve összerándul, mintha hideg ujjak markolnák belülről. Nem válaszol azonnal. Először csak nyel egyet, mélyen, nehezen. Aztán óvatosan oldalra pillant a feketeségre, anélkül hogy a fejét elfordítaná.*
- Sajnálom.
*A hangja alig több egy suttogásnál. Idegesen vakargatja meg tarkóját, majd nagyot sóhajt és teljesen összeszedi magát. Nem keres újabb szavakat. Csupán csak hallgatja Mait, és bár az arca nem mozdul sokat, a figyelme nem kérdéses. A nő érvei józanok, célratörőek. Ugyanakkor ezek egy tudós ember érvei. Előbb tudniuk kell, mivel állnak szemben. És ebben Mai-nak igaza van.
Mégis, a döntés súlya nem múlik el tőle. Ő nem tudós, nem mágus, nem ért ezekhez a tárgyakhoz. Egy dologhoz ért igazán: ahhoz, hogyan kell ölni és pusztítani. És ha az ellenségnek fontos ez a kő… akkor valószínűleg el kéne pusztítani. Ez lenne a legegyszerűbb. A legbiztosabb. Nem csupán az ellenséget fosztaná meg valamitől, de Nori is kikerülne a célkeresztből. Ez a gondolat makacsul visszatér, bármennyire is felkavarta a lányt. És ha ő nem is lenne képes rá amíg köti az átok, hát talál majd valakit, aki igen. Egy arc máris előtérbe tolakszik az emlékeiből, egy név, amit nem tud elengedni. Pash.
A kimondott szavak aztán visszaterelik a jelenbe. A két nő egymás felé fordul, megegyezés születik, az irány kijelölve. Norennar bólint Mai javaslatára, és ha csak fel nem tartják akkor el is indul a Piactér felé. Arról, hogy szeretne még egy embert bevonni egyelőre jótékonyan hallgat. Túlságosan is tart attól, hogy a két nő vagy érvekkel, vagy az őt kötő átok erejével, de lebeszélik erről. Léptei sietősek. Elvégre csupán egy órája van arra, hogy megtalálja harcostársát.*
*Norennar túlságosan leköti a hangszálait szorító kellemetlen érzés ahhoz, hogy bármi mással foglalkozzon. Torkában ott ég a korábbi mondat nyoma, ujjai újra a nyakához emelkednek, mintha a mozdulat bármennyit is számítana. Nem segít. Csak emlékezteti arra, amit kimondott. Épp emiatt nem látja meg azonnal Nori tekintetét, csak a hang éri el, az a metsző, fenyegető szófoszlány, ami túl élesen hasít a levegőbe. Nem tudja figyelmen kívül hagyni. Szíve összerándul, mintha hideg ujjak markolnák belülről. Nem válaszol azonnal. Először csak nyel egyet, mélyen, nehezen. Aztán óvatosan oldalra pillant a feketeségre, anélkül hogy a fejét elfordítaná.*
- Sajnálom.
*A hangja alig több egy suttogásnál. Idegesen vakargatja meg tarkóját, majd nagyot sóhajt és teljesen összeszedi magát. Nem keres újabb szavakat. Csupán csak hallgatja Mait, és bár az arca nem mozdul sokat, a figyelme nem kérdéses. A nő érvei józanok, célratörőek. Ugyanakkor ezek egy tudós ember érvei. Előbb tudniuk kell, mivel állnak szemben. És ebben Mai-nak igaza van.
Mégis, a döntés súlya nem múlik el tőle. Ő nem tudós, nem mágus, nem ért ezekhez a tárgyakhoz. Egy dologhoz ért igazán: ahhoz, hogyan kell ölni és pusztítani. És ha az ellenségnek fontos ez a kő… akkor valószínűleg el kéne pusztítani. Ez lenne a legegyszerűbb. A legbiztosabb. Nem csupán az ellenséget fosztaná meg valamitől, de Nori is kikerülne a célkeresztből. Ez a gondolat makacsul visszatér, bármennyire is felkavarta a lányt. És ha ő nem is lenne képes rá amíg köti az átok, hát talál majd valakit, aki igen. Egy arc máris előtérbe tolakszik az emlékeiből, egy név, amit nem tud elengedni. Pash.
A kimondott szavak aztán visszaterelik a jelenbe. A két nő egymás felé fordul, megegyezés születik, az irány kijelölve. Norennar bólint Mai javaslatára, és ha csak fel nem tartják akkor el is indul a Piactér felé. Arról, hogy szeretne még egy embert bevonni egyelőre jótékonyan hallgat. Túlságosan is tart attól, hogy a két nő vagy érvekkel, vagy az őt kötő átok erejével, de lebeszélik erről. Léptei sietősek. Elvégre csupán egy órája van arra, hogy megtalálja harcostársát.*
2991. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-09 16:12:03
Üzenet elküldve: 2025-09-09 16:12:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*Igazán elégedett, ámbár nem a férfival, hanem saját magával. Tartja is, hogy ő a legjobb szerető, így hát miért is várna nagyobb alakítást mástól, ha magának is meg tudja oldani a gyönyört? Azért nem volna baj, ha nem a város képezte volna ki a másikat, hanem valami nő, hisz akkor nem neki kellett volna mozogni, mert azért eléggé elfáradt benne. Na meg kezd későre is járni. Tökéletes alkalom ez a búcsúra, amolyan örök búcsúra, mert teljesen biztos benne, hogy a férfi megfutamodik majd a szavai után. Mosolyog is büszkén, megjátszva, hogy a boldogságtól olyan jókedvű. De mikor látja a férfi arcát, s annak rezzenéseit, tudatosul benne, hogy a terve igen rossznak bizonyult. Reá is fagy a vigyor, s félszegen nézi a mozdulatot, ahogy a hasára téved a tenyér.*
- Mi a f… ~fasz??~ *Elharapja ám a szót, s ezzel le is nyeli a felcsattanást, ami kikívánkozna belőle. Nem most kellene mindent elrontania, mert a végén még úgy megsértődik Rändoer, hogy tényleg bekaszlizza.* - Micsoda fantázia! *Korrigál.* - De ugye tudod, hogy nem minden mag kel ki? *A kéz után nyúl, rásimít, majd a csuklóját összecsípi a hüvelyk- és mutatóujjával, s ledobja róla a kéretlen mancsot, mintha csak egy zsebkendőt akarna elejteni.*
- Ne ringass hiú ábrándokba. Szomorú lennék, ha beleélném magam egy ilyen csodába, s a végén nem lenne belőle semmi. ~Kurva gyorsan fel kell keressem Merlanát, hogy adjon egy kupica Rhéát. Vagy nem, inkább veszek egy egész üveggel és megiszom. Vagy őrleményt veszek és főzök belőle olyan erőset, hogy a leheletemtől kihal egy meg nem született nemzedék.~
*Nelira kezd pánikba esni, s az nem jó jel. Ilyenkor történik meg véletlenül, hogy felgyújt valakit, vagy felnyársalja a tőrével. Akkor pedig nem tud majd eljutni a Kikötőbe, s oda lesz minden álma… Na még mit nem?! Ezért nem szabad idegenekkel meggondolatlanul kefélni.*
- Most mennem kell, de amint megvan atyám áldása, keress fel. *Bajban lesz a másik. Egyrészt nem tudja Neli becses nevét, másrész még a nő sem tudja, hogy az apja hol él. Arról már nem is beszélve, hogy nem sokáig marad már a városban a szőkeség. Ellenben, ha ilyen kevés tudással megoldja ezen dolgokat a rend őre, akkor képes és fejet hajt a házasság előtt. Senki nem tett meg érte még ugyanis ennyit. De épp ezért is biztos benne, hogy most sem fog megtörténni.*
- Vigyázz magadra Nagyfiú! *Még búcsúzólag a „nagy” szó kiejtése közben rámarkol a hajdan volt sátorra, aztán sarkon is fordul, hogy meg se álljon a Piactérig, ahol csak reméli, hogy talál magának valamit, ami a gondolatát is elfeledteti egy gyermeknek.*
*Igazán elégedett, ámbár nem a férfival, hanem saját magával. Tartja is, hogy ő a legjobb szerető, így hát miért is várna nagyobb alakítást mástól, ha magának is meg tudja oldani a gyönyört? Azért nem volna baj, ha nem a város képezte volna ki a másikat, hanem valami nő, hisz akkor nem neki kellett volna mozogni, mert azért eléggé elfáradt benne. Na meg kezd későre is járni. Tökéletes alkalom ez a búcsúra, amolyan örök búcsúra, mert teljesen biztos benne, hogy a férfi megfutamodik majd a szavai után. Mosolyog is büszkén, megjátszva, hogy a boldogságtól olyan jókedvű. De mikor látja a férfi arcát, s annak rezzenéseit, tudatosul benne, hogy a terve igen rossznak bizonyult. Reá is fagy a vigyor, s félszegen nézi a mozdulatot, ahogy a hasára téved a tenyér.*
- Mi a f… ~fasz??~ *Elharapja ám a szót, s ezzel le is nyeli a felcsattanást, ami kikívánkozna belőle. Nem most kellene mindent elrontania, mert a végén még úgy megsértődik Rändoer, hogy tényleg bekaszlizza.* - Micsoda fantázia! *Korrigál.* - De ugye tudod, hogy nem minden mag kel ki? *A kéz után nyúl, rásimít, majd a csuklóját összecsípi a hüvelyk- és mutatóujjával, s ledobja róla a kéretlen mancsot, mintha csak egy zsebkendőt akarna elejteni.*
- Ne ringass hiú ábrándokba. Szomorú lennék, ha beleélném magam egy ilyen csodába, s a végén nem lenne belőle semmi. ~Kurva gyorsan fel kell keressem Merlanát, hogy adjon egy kupica Rhéát. Vagy nem, inkább veszek egy egész üveggel és megiszom. Vagy őrleményt veszek és főzök belőle olyan erőset, hogy a leheletemtől kihal egy meg nem született nemzedék.~
*Nelira kezd pánikba esni, s az nem jó jel. Ilyenkor történik meg véletlenül, hogy felgyújt valakit, vagy felnyársalja a tőrével. Akkor pedig nem tud majd eljutni a Kikötőbe, s oda lesz minden álma… Na még mit nem?! Ezért nem szabad idegenekkel meggondolatlanul kefélni.*
- Most mennem kell, de amint megvan atyám áldása, keress fel. *Bajban lesz a másik. Egyrészt nem tudja Neli becses nevét, másrész még a nő sem tudja, hogy az apja hol él. Arról már nem is beszélve, hogy nem sokáig marad már a városban a szőkeség. Ellenben, ha ilyen kevés tudással megoldja ezen dolgokat a rend őre, akkor képes és fejet hajt a házasság előtt. Senki nem tett meg érte még ugyanis ennyit. De épp ezért is biztos benne, hogy most sem fog megtörténni.*
- Vigyázz magadra Nagyfiú! *Még búcsúzólag a „nagy” szó kiejtése közben rámarkol a hajdan volt sátorra, aztán sarkon is fordul, hogy meg se álljon a Piactérig, ahol csak reméli, hogy talál magának valamit, ami a gondolatát is elfeledteti egy gyermeknek.*
2990. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-09 15:40:36
Üzenet elküldve: 2025-09-09 15:40:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1207
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek + a Mai//
*Nori botladozását és hogy kiben és hogy kapaszkodik meg, igyekszik figyelmen kívül hagyni, utólag úgyis minden össze fog állni a fejében, de van, amit kivételesen nem szeretne azonnal érteni. Épp elég egy olyan súlyos dologgal foglalkozni, mint a gyémánttömb. Az utazás lesz olyan hosszú, hogy a gondolatok, amik most elkerülik, majd szép lassan utat törjenek hozzá.
Nem szeretne vitába szállni. Ha a lány azt hiszi, hogy Sa'Tereth mindent megoszt vele, velük, akkor igen nagyot téved. Az az istenség is épp úgy megtartja magának az igazi hatalmat, mint mindegyik másik, csupán elhint belőle egy keveset, hogy némelyek rákapjanak az ízére.
Hogy gyilkossággal fenyegetőzik amolyan mindennapos, ez sem üti meg az ingerküszöbét. Norennar szavaival viszont szükséges fogalkoznia.*
- Nem tartom jó ötletnek elpusztítani. Ha van, ki megvizsgálja és segíthet abban, hogy elkerüljük a bajt, vagy megérteni a miérteket, akkor meg kell ragadni a lehetőséget. Döntsön az róla, aki ért hozzá. Mágikus tárgy, így hát mágusokra kell bízni. Átadjuk a felelősséget, miközben esélyünk lesz megmenteni azokat, akik fontosak nekünk, de még azokat is, akik nem azok, csupán áldozatul esnének valaminek, amit talán meg lehet állítani. Így is sok a talán. De legalább van min elindulni. Nem dugnám a fejem homokba azzal, hogy megsemmisítjük és várnám karba tett kézzel az ostromot.
*Vitába száll ugyan a felvetéssel, de értékeli, hogy legalább a húgát védeni szeretné a mélységi, ha szerinte nem is a legjobb módon. Persze úgy tenni, mintha sosem létezett volna is egy út, de nem hiszi, hogy a jó út. Szerencsére mindenki beleegyezik végül abba, amit szeretne.*
- Rendben. Javaslom találkozzunk a Főtéren. Nori, elkísérlek. *Természetes, hogy elkíséri, még út közben meg találja gondolni magát.*
*Nori botladozását és hogy kiben és hogy kapaszkodik meg, igyekszik figyelmen kívül hagyni, utólag úgyis minden össze fog állni a fejében, de van, amit kivételesen nem szeretne azonnal érteni. Épp elég egy olyan súlyos dologgal foglalkozni, mint a gyémánttömb. Az utazás lesz olyan hosszú, hogy a gondolatok, amik most elkerülik, majd szép lassan utat törjenek hozzá.
Nem szeretne vitába szállni. Ha a lány azt hiszi, hogy Sa'Tereth mindent megoszt vele, velük, akkor igen nagyot téved. Az az istenség is épp úgy megtartja magának az igazi hatalmat, mint mindegyik másik, csupán elhint belőle egy keveset, hogy némelyek rákapjanak az ízére.
Hogy gyilkossággal fenyegetőzik amolyan mindennapos, ez sem üti meg az ingerküszöbét. Norennar szavaival viszont szükséges fogalkoznia.*
- Nem tartom jó ötletnek elpusztítani. Ha van, ki megvizsgálja és segíthet abban, hogy elkerüljük a bajt, vagy megérteni a miérteket, akkor meg kell ragadni a lehetőséget. Döntsön az róla, aki ért hozzá. Mágikus tárgy, így hát mágusokra kell bízni. Átadjuk a felelősséget, miközben esélyünk lesz megmenteni azokat, akik fontosak nekünk, de még azokat is, akik nem azok, csupán áldozatul esnének valaminek, amit talán meg lehet állítani. Így is sok a talán. De legalább van min elindulni. Nem dugnám a fejem homokba azzal, hogy megsemmisítjük és várnám karba tett kézzel az ostromot.
*Vitába száll ugyan a felvetéssel, de értékeli, hogy legalább a húgát védeni szeretné a mélységi, ha szerinte nem is a legjobb módon. Persze úgy tenni, mintha sosem létezett volna is egy út, de nem hiszi, hogy a jó út. Szerencsére mindenki beleegyezik végül abba, amit szeretne.*
- Rendben. Javaslom találkozzunk a Főtéren. Nori, elkísérlek. *Természetes, hogy elkíséri, még út közben meg találja gondolni magát.*
2989. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-09 13:52:13
Üzenet elküldve: 2025-09-09 13:52:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
– Rendben. * Bólint egyet. Talán jobb is, hogy arannyal kell meghálálnia Merchennek a megmentését, mert így nem ígér olyat, amit talán nem tud betartani. A mágia nehéz dolog, vannak, akik évtizedekig tanulják, mégsem jutnak el odáig, mint egy-egy nagyon tehetséges tanonc néhány hat alatt. A tündérek éppenséggel a mágia-érzékenyebb fajok közé tartoznak, de Merchen akkor is jobban járna valószínűleg egy tapasztaltabb tanítóval. Ran nem az. Viszont mielőtt a tündér kezébe adná a kezét, hall egy szakszót, amit korábban még sosem hallott. Muszáj rákérdeznie. *
– Elnézést, de… Kik azok a németek? * A másik kérdésre szintén bólint egy nagyot és kiegyenesedik, maga is ellenőrzi, hogy minden végtagja ép-e, nem kell-e felcserhez mennie. A vizes ruháit majd megszárítja a kandalló mellett. *
– Megleszek. Köszönöm. Köszönöm. * A második köszönömöt már a kocsisnak szánja. *
– Rendben. * Bólint egyet. Talán jobb is, hogy arannyal kell meghálálnia Merchennek a megmentését, mert így nem ígér olyat, amit talán nem tud betartani. A mágia nehéz dolog, vannak, akik évtizedekig tanulják, mégsem jutnak el odáig, mint egy-egy nagyon tehetséges tanonc néhány hat alatt. A tündérek éppenséggel a mágia-érzékenyebb fajok közé tartoznak, de Merchen akkor is jobban járna valószínűleg egy tapasztaltabb tanítóval. Ran nem az. Viszont mielőtt a tündér kezébe adná a kezét, hall egy szakszót, amit korábban még sosem hallott. Muszáj rákérdeznie. *
– Elnézést, de… Kik azok a németek? * A másik kérdésre szintén bólint egy nagyot és kiegyenesedik, maga is ellenőrzi, hogy minden végtagja ép-e, nem kell-e felcserhez mennie. A vizes ruháit majd megszárítja a kandalló mellett. *
– Megleszek. Köszönöm. Köszönöm. * A második köszönömöt már a kocsisnak szánja. *
2988. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-09 13:04:48
Üzenet elküldve: 2025-09-09 13:04:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
*Luurien nem bolond, tudja, hogy mit akar elérni Szikra, s valahol hálás érte. Csak a lány nem tudja, hogy mit látott ő és mi kísérti, ahogy ő sem tudhatja, hogy milyen démonjai lehetnek Cilia-nak. Mert biztosan vannak neki, hiszen van, amikor 'olyan' képpel szedi a virágait, hogy Luu már nem megy oda piszkálni, mert abból sosem jött még ki jól. Meg tudja jól, hogy mikor nem kell erőltetni valamit, legalábbis ő azt szeretné, hogy nála is tudnák. Nos, Szikra nem ez az elf, ő mindenkit meg szeretne menteni, ami nem baj, csak idegesítő sokszor. Az még jobban zavarja, hogy még sikerül is neki, és Luurien kimozdul az apátiájából. Főleg Silypi említése akasztja ki nyugalma zárát.*
- Biztos szeretné úszni ma? Egyébként Silypi nem jön ki ide, mert beszari. *Vonja meg végül a vállát. Nem, nem engedheti meg Szikrának, hogy ő győzzön felette, a kis mitugrász említése miatt már így is mindjárt kipukkad, mint a dudva. De gyorsan elpárolog a felszállni készülő dühe, ahogy meglátja a körtéket előkerülni Szikra táskájából, tátott szájjal bámulja a szemtelen szemekkel rápillantó szöszkét. Még nyel is egyet mellé, és érzi, hogy most nagyon éhes lett azonnal. ~A fenébe!~*
- Öhm... adnál belőle... kérlek?! *A gyomra olyan dolgokra készteti most is, amire nem annyira büszke. De az éhség nagy úr, és eddig hiába tartotta magát, a friss gyümölcs, mintha még illatozna is, de valószínű, hogy inkább a képzelete játszik vele. Az arcára kiül az, hogy nem tetszik neki, amit kikényszerített belőle Szikra. De elég éhes ahhoz, hogy bizonyos elvein néha lazítson, és ez pont egy ilyen eset.*
- Majd meglátod. *Húzza fel az orrát azonnal, a saját védőmechanizmusai azonnal életbe lépnek és cselekvésre ösztönzik. Mégsem tesz ennél semmi többet, és mire újra az önsajnálatba, vagy rémképek erdöjébe süllyedne, előjön Kira csacsi esete. De nem erre a reakcióra számított. Talán Szikra nem minden esetbe köpi be őt, ami igazán jól esik neki. Hiszen a visszakérdezésre csak egy kitérő választ kap, nem pedig a heccelést, ahogy az eddig megszokott volt a szöszke lánytól.
A heves reakció a körözési plakátnál igazán meglepi, ez nagyon fájó pont lehet Cilia-nál. A múlt mindenkit kisért, ezt ő is jól tudja, de ezek szerint Szikra torkát fojtogatja is. Nem ismeri ennyire a Láncosokat, plusz nem tudja, hogy kik árulták be a lányt, ha csak nem annyi bejelentés érkezett rá, hogy elővegyék. Ha csak ritkán lopsz, ott még a városőrök is szemet hunynak, de ha komolyabb értéket, vagy túl rendszeresen, már nem nézik, hogy miért tetted.*
- Mai biztosan nem zár be sehová, ezt te sem gondolhatod komolyan. *Habár egy kissé megremeg a hangja, mert annyi ideig még nem élt az árvaházban, hogy ebben biztos legyen. De azt pontosan tudja, hogy Mai bármennyire is szigorú, nagyon védi a "gyermekeit" és nem adná ki Szikrát az őrségnek. Igen, talán komolyabb büntetést kap, de, hogy a kedvencét bezárná? Azt nem tudja elképzelni Luu. A saját módszerével próbálja megnyugtatni a szőke társát és nem kap egy fél pillanatnyi ellenállást sem, ami megint meglepi. ~Mi van ma?~*
- Szerintem jót fog tenni. *Mondja biztatóan, és várja, hogy a lány dobálni kezdjen. Meglepetésére a vállütögetés és a dobás is jól sül el valamennyire és mélyen egyetért Szikra mondanivalójával. Talán ő is ezért dobálta a köveket, hogy néhány múltbeli baklövést eltüntethessen. Nos, ez nem fog sikerülni, ahogy Agin sem tér vissza már az életbe.*
- Jobban szeretem a pimasz Szikrát. *Szólja el magát véletlenül, de aztán, ha már elkezdte, folytatja.* - Hé hidd már el, hogy nem lesz gond. Mai és te elmentek a kaszárnyába, ő kifizeti a díjat érted és... hát lesz pár hat szobafogságod, meg ganajozásod és keresetlen szavak is fognak érni, de semmi bajod nem lehet. Minden újra szuper lesz, én piszkálhatlak, te a fejemre szórhatod a szalmát, meg ilyesmi. *Mondja elég nagy meggyőződéssel, elég közelről figyelve a szomorú arcocskát. Aztán végül a szemét forgatva - úgy hogy a másik ezt se lássa, sem pedig ami utána következik - megadja magát, és hátulról átkarolja őt, ha az ki nem bújik belőle.*
- Na, minden jó lesz, viszünk neked kaját, ha mégis a pincébe zárna. *Elmosolyodik, ahogy Szikra fejére teszi a sajátját, legalábbis megpróbálja. Aztán mivel rájön, hogy rájön, hogy ez túl furcsa és ég a képe, gyorsan visszalép hármat. Már éppen beszólna szokásához híven, amikor eszébe jut Rya.*
- Képzeld, találkoztam egy vak és egy szép tündérrel. Vagyis mindkét tündérlány szép volt, csak az egyik nem látott és a másik mondta neki, hogy mi történik. Meg volt neki egy sárkány... sárkánybigyó... sárkánytököm tudja milye, ilyen nagyra nőt szúnyogja, ami segített neki, hogy... merre menjen? *Megvakarja a fejét, mert már nem emlékszik, hogy mit mondtak a tündérek, vagy mondtak-e erről egyáltalán valamit. Végül vállat von, de közben visszaemlékszik a tetőre, a perec evésre, a borozásra és ahogy a gondolatai az akasztás felé kacsintgatnak, úgy fehéredik le a feje és komorodik el az arca. Végül csak egy nagyot sóhajt és elhúzza a száját. Ezen nem fogja könnyen túltenni magát, szóval inkább bámulni kezdi Szikra szemeit. Addig sem azok a sötétkékek jutnak az eszébe.*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.09 13:06:35
*Luurien nem bolond, tudja, hogy mit akar elérni Szikra, s valahol hálás érte. Csak a lány nem tudja, hogy mit látott ő és mi kísérti, ahogy ő sem tudhatja, hogy milyen démonjai lehetnek Cilia-nak. Mert biztosan vannak neki, hiszen van, amikor 'olyan' képpel szedi a virágait, hogy Luu már nem megy oda piszkálni, mert abból sosem jött még ki jól. Meg tudja jól, hogy mikor nem kell erőltetni valamit, legalábbis ő azt szeretné, hogy nála is tudnák. Nos, Szikra nem ez az elf, ő mindenkit meg szeretne menteni, ami nem baj, csak idegesítő sokszor. Az még jobban zavarja, hogy még sikerül is neki, és Luurien kimozdul az apátiájából. Főleg Silypi említése akasztja ki nyugalma zárát.*
- Biztos szeretné úszni ma? Egyébként Silypi nem jön ki ide, mert beszari. *Vonja meg végül a vállát. Nem, nem engedheti meg Szikrának, hogy ő győzzön felette, a kis mitugrász említése miatt már így is mindjárt kipukkad, mint a dudva. De gyorsan elpárolog a felszállni készülő dühe, ahogy meglátja a körtéket előkerülni Szikra táskájából, tátott szájjal bámulja a szemtelen szemekkel rápillantó szöszkét. Még nyel is egyet mellé, és érzi, hogy most nagyon éhes lett azonnal. ~A fenébe!~*
- Öhm... adnál belőle... kérlek?! *A gyomra olyan dolgokra készteti most is, amire nem annyira büszke. De az éhség nagy úr, és eddig hiába tartotta magát, a friss gyümölcs, mintha még illatozna is, de valószínű, hogy inkább a képzelete játszik vele. Az arcára kiül az, hogy nem tetszik neki, amit kikényszerített belőle Szikra. De elég éhes ahhoz, hogy bizonyos elvein néha lazítson, és ez pont egy ilyen eset.*
- Majd meglátod. *Húzza fel az orrát azonnal, a saját védőmechanizmusai azonnal életbe lépnek és cselekvésre ösztönzik. Mégsem tesz ennél semmi többet, és mire újra az önsajnálatba, vagy rémképek erdöjébe süllyedne, előjön Kira csacsi esete. De nem erre a reakcióra számított. Talán Szikra nem minden esetbe köpi be őt, ami igazán jól esik neki. Hiszen a visszakérdezésre csak egy kitérő választ kap, nem pedig a heccelést, ahogy az eddig megszokott volt a szöszke lánytól.
A heves reakció a körözési plakátnál igazán meglepi, ez nagyon fájó pont lehet Cilia-nál. A múlt mindenkit kisért, ezt ő is jól tudja, de ezek szerint Szikra torkát fojtogatja is. Nem ismeri ennyire a Láncosokat, plusz nem tudja, hogy kik árulták be a lányt, ha csak nem annyi bejelentés érkezett rá, hogy elővegyék. Ha csak ritkán lopsz, ott még a városőrök is szemet hunynak, de ha komolyabb értéket, vagy túl rendszeresen, már nem nézik, hogy miért tetted.*
- Mai biztosan nem zár be sehová, ezt te sem gondolhatod komolyan. *Habár egy kissé megremeg a hangja, mert annyi ideig még nem élt az árvaházban, hogy ebben biztos legyen. De azt pontosan tudja, hogy Mai bármennyire is szigorú, nagyon védi a "gyermekeit" és nem adná ki Szikrát az őrségnek. Igen, talán komolyabb büntetést kap, de, hogy a kedvencét bezárná? Azt nem tudja elképzelni Luu. A saját módszerével próbálja megnyugtatni a szőke társát és nem kap egy fél pillanatnyi ellenállást sem, ami megint meglepi. ~Mi van ma?~*
- Szerintem jót fog tenni. *Mondja biztatóan, és várja, hogy a lány dobálni kezdjen. Meglepetésére a vállütögetés és a dobás is jól sül el valamennyire és mélyen egyetért Szikra mondanivalójával. Talán ő is ezért dobálta a köveket, hogy néhány múltbeli baklövést eltüntethessen. Nos, ez nem fog sikerülni, ahogy Agin sem tér vissza már az életbe.*
- Jobban szeretem a pimasz Szikrát. *Szólja el magát véletlenül, de aztán, ha már elkezdte, folytatja.* - Hé hidd már el, hogy nem lesz gond. Mai és te elmentek a kaszárnyába, ő kifizeti a díjat érted és... hát lesz pár hat szobafogságod, meg ganajozásod és keresetlen szavak is fognak érni, de semmi bajod nem lehet. Minden újra szuper lesz, én piszkálhatlak, te a fejemre szórhatod a szalmát, meg ilyesmi. *Mondja elég nagy meggyőződéssel, elég közelről figyelve a szomorú arcocskát. Aztán végül a szemét forgatva - úgy hogy a másik ezt se lássa, sem pedig ami utána következik - megadja magát, és hátulról átkarolja őt, ha az ki nem bújik belőle.*
- Na, minden jó lesz, viszünk neked kaját, ha mégis a pincébe zárna. *Elmosolyodik, ahogy Szikra fejére teszi a sajátját, legalábbis megpróbálja. Aztán mivel rájön, hogy rájön, hogy ez túl furcsa és ég a képe, gyorsan visszalép hármat. Már éppen beszólna szokásához híven, amikor eszébe jut Rya.*
- Képzeld, találkoztam egy vak és egy szép tündérrel. Vagyis mindkét tündérlány szép volt, csak az egyik nem látott és a másik mondta neki, hogy mi történik. Meg volt neki egy sárkány... sárkánybigyó... sárkánytököm tudja milye, ilyen nagyra nőt szúnyogja, ami segített neki, hogy... merre menjen? *Megvakarja a fejét, mert már nem emlékszik, hogy mit mondtak a tündérek, vagy mondtak-e erről egyáltalán valamit. Végül vállat von, de közben visszaemlékszik a tetőre, a perec evésre, a borozásra és ahogy a gondolatai az akasztás felé kacsintgatnak, úgy fehéredik le a feje és komorodik el az arca. Végül csak egy nagyot sóhajt és elhúzza a száját. Ezen nem fogja könnyen túltenni magát, szóval inkább bámulni kezdi Szikra szemeit. Addig sem azok a sötétkékek jutnak az eszébe.*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.09 13:06:35
2987. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:55:54
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:55:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
* Hiába töf, döf, szúr és bök nyulakat megszégyenítő módon, úgy tűnik, hogy partnerének ennél több kell, amit igazán nem tud hova tenni a rend éber őre. Hiszen ő úgy tudta, hogy csak ennyi dolga van a férfinak az ágyban. Igaz, hogy most a fűszálak között vannak, akik nem sóhajtoznak már némán, pedig igazán a sóhajok pillanata ez. Na nem baj, helyettük bőszen teszi ezt a medve testű férfi, még néha fel is nyög hozzá, és az egész közben óriási csatát vív egy kibukni készülő pukival. Nem is bánja, hogy hirtelen nem csak egy, de rögtön két pozíciót is megtanul, mert háton fekve, nem mozogva sokkal könnyebben szorítja össze két farpofáját, bár tudja, hogy veszélyes játékot űz. Amíg az előbbi helyzetben a szél elfelé vitte volna a szagokat, úgy ha most engedi el magát, az bizonyosan arcon csapja a szőke szirént. Szerencsére Rändoernek nem csak az akarata, de a záróizmai is vasból vannak. Nem úgy, mint a kobra, ami ismét köpköd, mielőtt végre elernyedne, és visszahúzódna a biztonságba. A férfi nem tudja, hogy mit csináljon, sután öleli át a kedves kis teremtést, aki olyan ajándékot adott neki, mint még soha senki. Arcán boldog mosoly terül el, miközben most először összeérnek ajkaik. A nő már öltözködik, miközben ő még mindig a tisztáson hever. A szavak ügyesen simogatják az egóját, és még el is hiszi, amit hall. *
- Úgy lesz. * Bólint az utasítást hallva, és gyorsan felpattan ő is a földről. * Hiszen úgy tisztességes, hogyha gondoskodó férj mellett hordod ki a gyerekünk.
* Láthatóan boldogsággal tölti el a tudat, hogy végre ő is apa lehet. Tétován közelebb is lép, és lapát tenyerét megpróbálja az öltözködő nő hasára tenni. *
- Még nem is tudom az anyja nevét. De szerintem fiú. * Mosolyog úgy, mint a legboldogabb ember. Egyrészt a gyermekáldás híre teszi ilyen boldoggá, másrészt végre útjára engedi a szelet, ami úgy kínozta. *
* Hiába töf, döf, szúr és bök nyulakat megszégyenítő módon, úgy tűnik, hogy partnerének ennél több kell, amit igazán nem tud hova tenni a rend éber őre. Hiszen ő úgy tudta, hogy csak ennyi dolga van a férfinak az ágyban. Igaz, hogy most a fűszálak között vannak, akik nem sóhajtoznak már némán, pedig igazán a sóhajok pillanata ez. Na nem baj, helyettük bőszen teszi ezt a medve testű férfi, még néha fel is nyög hozzá, és az egész közben óriási csatát vív egy kibukni készülő pukival. Nem is bánja, hogy hirtelen nem csak egy, de rögtön két pozíciót is megtanul, mert háton fekve, nem mozogva sokkal könnyebben szorítja össze két farpofáját, bár tudja, hogy veszélyes játékot űz. Amíg az előbbi helyzetben a szél elfelé vitte volna a szagokat, úgy ha most engedi el magát, az bizonyosan arcon csapja a szőke szirént. Szerencsére Rändoernek nem csak az akarata, de a záróizmai is vasból vannak. Nem úgy, mint a kobra, ami ismét köpköd, mielőtt végre elernyedne, és visszahúzódna a biztonságba. A férfi nem tudja, hogy mit csináljon, sután öleli át a kedves kis teremtést, aki olyan ajándékot adott neki, mint még soha senki. Arcán boldog mosoly terül el, miközben most először összeérnek ajkaik. A nő már öltözködik, miközben ő még mindig a tisztáson hever. A szavak ügyesen simogatják az egóját, és még el is hiszi, amit hall. *
- Úgy lesz. * Bólint az utasítást hallva, és gyorsan felpattan ő is a földről. * Hiszen úgy tisztességes, hogyha gondoskodó férj mellett hordod ki a gyerekünk.
* Láthatóan boldogsággal tölti el a tudat, hogy végre ő is apa lehet. Tétován közelebb is lép, és lapát tenyerét megpróbálja az öltözködő nő hasára tenni. *
- Még nem is tudom az anyja nevét. De szerintem fiú. * Mosolyog úgy, mint a legboldogabb ember. Egyrészt a gyermekáldás híre teszi ilyen boldoggá, másrészt végre útjára engedi a szelet, ami úgy kínozta. *
2986. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:39:14
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:39:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek + a Mai//
*Nem tud mihez kezdeni, csupán kinevetni Mai érveit a mágusokról, hogy miért is zárják el előle a legtöbb ajtót abban a varázstoronyban. Duzzogva fonja össze maga előtt a karjait, elengedve ezzel az eddig számára támaszként szolgáló Norennart.*
- Borzasztó rosszul csinálják akkor. Sa'Tereth bezzeg nekünk adja a hatalmát, mégsem kell félnie tőlünk. *Amin aztán még inkább megrökönyödik, az sötételf barátjának elejtett mondata, melynek következtében a feketeség szemei, ha valódi szikrákat tudnának szórni, akkor Norennar most átélte volna, hogy milyen érzés egy villámcsapás.*
- Megmondtam, hogy ha el akarod tőlem venni, akkor megöllek. *Ő is kimondja. Újra. Megint kimondja, de érzi, hogy valami nem jó, mintha egy nagyon mélyről a felszínre törni kívánó érzés azt próbálná elhitetni vele, hogy valójában nem is akarta ezt mondani.*
- De… nem akarok ilyet tenni. *Visszakozik Norennarhoz kísértetiesen hasonlóan a fenyegetésétől. Az ezt követő csendre neki talán még szüksége is van, hogy rendezze a kusza gondolatait, melyet a düh és az azt fékező ismeretlen érzés egyvelege kuszált úgy össze, hogy talán kibogozni sem lehet a szálakat.
Mai utolsó próbálkozását hallgatja, ahogy megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy az övé a helyes út. Az, ha megmutatják a mágusoknak a szívet. Nem akarja elfogadni, hogy igaza van, de ahogy a saját halála lepörgött előtte, úgy eszébe jut még valami. Akkor is azért került ebbe a helyzetbe, mert nem hallgatott Maira. Nem érdekelte, hogy mit gondol, és nem figyelt arra sem, amit el akart neki mondani. Az emlékek lassan képet öltenek az elméjében, és meggyőzik arról, hogy még egyszer nem lehet olyan önző és buta, mint akkor volt. Meg kell bíznia Maiban… és Norennarban is. Hisz a barátok… erre valók. Nem azért, hogy ártsanak, hanem, hogy segítsenek neki, vagy rajta.
Felsóhajt még egyszer, utoljára, majd végül tétovázva ugyan, de bólint.*
- Jó, vigyük el a Mágustoronyba. *Mondja is ki azt a döntést, amitől talán mindkét társa fellélegezhet.* A hátizsákomért kell hazamennem, és Árnyékért az istállóba. Más nekem nem kell. *A vértje rajta, fegyverei és italai már nála, tényleg csak a túléléshez szükséges egyéb dolgokra és hátasára van szüksége ahhoz, hogy az erdő mélyén tett kalandja után először hagyja újra maga mögött a várost.*
*Nem tud mihez kezdeni, csupán kinevetni Mai érveit a mágusokról, hogy miért is zárják el előle a legtöbb ajtót abban a varázstoronyban. Duzzogva fonja össze maga előtt a karjait, elengedve ezzel az eddig számára támaszként szolgáló Norennart.*
- Borzasztó rosszul csinálják akkor. Sa'Tereth bezzeg nekünk adja a hatalmát, mégsem kell félnie tőlünk. *Amin aztán még inkább megrökönyödik, az sötételf barátjának elejtett mondata, melynek következtében a feketeség szemei, ha valódi szikrákat tudnának szórni, akkor Norennar most átélte volna, hogy milyen érzés egy villámcsapás.*
- Megmondtam, hogy ha el akarod tőlem venni, akkor megöllek. *Ő is kimondja. Újra. Megint kimondja, de érzi, hogy valami nem jó, mintha egy nagyon mélyről a felszínre törni kívánó érzés azt próbálná elhitetni vele, hogy valójában nem is akarta ezt mondani.*
- De… nem akarok ilyet tenni. *Visszakozik Norennarhoz kísértetiesen hasonlóan a fenyegetésétől. Az ezt követő csendre neki talán még szüksége is van, hogy rendezze a kusza gondolatait, melyet a düh és az azt fékező ismeretlen érzés egyvelege kuszált úgy össze, hogy talán kibogozni sem lehet a szálakat.
Mai utolsó próbálkozását hallgatja, ahogy megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy az övé a helyes út. Az, ha megmutatják a mágusoknak a szívet. Nem akarja elfogadni, hogy igaza van, de ahogy a saját halála lepörgött előtte, úgy eszébe jut még valami. Akkor is azért került ebbe a helyzetbe, mert nem hallgatott Maira. Nem érdekelte, hogy mit gondol, és nem figyelt arra sem, amit el akart neki mondani. Az emlékek lassan képet öltenek az elméjében, és meggyőzik arról, hogy még egyszer nem lehet olyan önző és buta, mint akkor volt. Meg kell bíznia Maiban… és Norennarban is. Hisz a barátok… erre valók. Nem azért, hogy ártsanak, hanem, hogy segítsenek neki, vagy rajta.
Felsóhajt még egyszer, utoljára, majd végül tétovázva ugyan, de bólint.*
- Jó, vigyük el a Mágustoronyba. *Mondja is ki azt a döntést, amitől talán mindkét társa fellélegezhet.* A hátizsákomért kell hazamennem, és Árnyékért az istállóba. Más nekem nem kell. *A vértje rajta, fegyverei és italai már nála, tényleg csak a túléléshez szükséges egyéb dolgokra és hátasára van szüksége ahhoz, hogy az erdő mélyén tett kalandja után először hagyja újra maga mögött a várost.*
2985. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:03:41
Üzenet elküldve: 2025-09-08 22:03:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
*Igen. Kedvenc nevelőjének a neve az árvák között, főleg a rosszcsontokban bizony elereszt egy jéghideg érzetet a gerincükön. A folyton ott derengő és megfigyelő kékek érzete belengi az árvaház folyósóit. Nem tudja Mai, hogy csinálja. De mintha mindig mindenről tudna ami az árvaházban folyik. Azon felül mintha tudná melyik gyermek lelkét mi nyomja, vagy épp mi okoz számukra örömöt. Egy kész csoda mondhatni. Minden elveszett árva életébe szükségeltetik egy Mai. Azért, hogy a jó útra terelhesse azt. Talán ezt Luu is majd belátja idővel. Sőt akár még az árvaházi létet is megkedveli majd. De mindent idővel. Ciliát akkor könnyű volt "betörni" mert hiába volt egy kis vad csikó. Hallgatott a józan ész érveire Mainak. És belátta, egyszerűbb az árvaházban éjszakázni mint egy polgárnegyedi romos háznak a pincéjében. Igaz hatok kérdése volt, és rengeteg türelemé. Mert nem egyszer akart a lányka kint éjszakázni Deressel, vagy épp fordítva. Hogy épp Szikra csempészte be a kutyát amíg a felnőttek elfoglalva voltak. Sosem volt könnyű feladat, de mindig megpróbálta Cilia. Sosem fogja elfelejteni azt a látványt, ahogy kutyája a teljes ágyat belepte. Alig fért el mellette, de azt sose bánta.
Taktikája úgy látszik lassacskán beválik, Luu lassan kezd felengedi a búskomor jégpáncélból. Néha elcsíp egy egy apró mosolyt Szikra aminek felettébb örvend. Jelét azonban még nem adja, nehogy a fiú már csak kibabrálásból fennhagyja a mufurc arcát. Bár úgy tűnik terve talán mégsem működne? Azt viszont nem hagyhatja.*
- Igazad van. Viszont tudom kinek lehetne elmondani azt, hogy itt kuporogsz. Lehet megyek és idehívom Silypit. Biztosan szeretné a folyó látványát.
*Kuncog fel gonoszan. Trylnortól bizony tudja, hogy nem a kedvencük a cserfes tündérlányka. Amit valamelyest megtud érteni. Pedig szegénykének csak annyi a bűne, hogy be nem áll a szája. De egy igazi tündér. A szó szoros értelmében. Egy légynek sem tudna ártani. De fura mód, mostanság különösen retteg a békáktól.*
- Nem hittem volna, hogy beérik ilyen hamar, pedig nem rég nőtt csak ki.
*Veszi le hátáról a táskát, majd belenyúlva elővesz belőle két körtét. Egészen szépek a tenyerébe alig fér. Mondjuk neki nem igazán nagy a tenyere ez tény. Nem nyújtja oda a fiúnak, állítását most is tartja. Az övé lehet, ha szépen kéri.*
- Hm. Talán. Fogadni azért ne fogadj rá.
*Mondja egykedvűen. Továbbra is tartva a taktikát, abban reménykedve a csipkelődés meghozza majd a gyümölcsét. Talán többet is mint gondolt. Az a kósza gondolat, hiába rázta meg a fejét mintha gyökeret vert volna bele. A mélybarna szemek ott derengenek képzeletének egyik eldugott pontjában.*
- Igen. Kira jól van, ez számít.
*Mondja szelíden, ezzel bevallva azt is. Nem szándékozik kihasználni ezt a fiú ellen. Mert csak ez számít a végén, senkinek nem lett semmi baja. Szegény csacsi amúgy sem tudott a gyenge lábával olyan messzire menni. Néhány házzal arrébb találta meg Deres, egy romvárosi ház kertjében. Már ha lehet éppen azt annak mondani.
Milyen könnyű is a megbocsátás, ha a bűnt nem ellene követik el. Az amit viszont ő tett, nos ha nem is akasztják fel érte. Ki tudja mit kaphat. Mert az összeszámított értékeik bizony nagynak számítanak. A hentesektől ellopott kolbász mennyiségből napokig ehetne az árvaház. Na meg a zöldség és gyümölcs árus is beállhat melléjük. Azt már meg sem említi amikor az ékszeres bódét lopta meg vagy az arra járó vásárlókat. Mert az aranykarika többet ért Graelnek, mint egy szép szál láncba tekert kolbász. Persze az is micsoda egy játék volt, amiért most a sopánkodás mellett egy jó adag harag is formálódik lelkében.*
- A láncosok.
*Döbben rá, na persze nem az volt a rejtvény ezt ki adta fel. Hanem, hogy honnan is érkezett ez. Az az a hely, ahova ő be nem merné tenni a lábát. Most meg már főleg.*
- Úgy hiszed? Azért mert kilógtam az erdőbe növényt gyűjteni egy hatig szobafogságot kaptam. De ezért?
*Mutat rá ismét a papírra felháborodva. Persze nem Luura dühös, mit tehetne a fiú a saját balgasága miatt. Őt emészti saját ostobaságának dühítő érzete.
Forgolódik kínjában. Amit Luu állít meg. Érzi vállán a fiú kezét, amik határozottan megállítják riadt testét. Le nem fogják de figyelmét ezzel elnyeri Luu. Ismét elé kerülnek a szemek aminek látványa gyökeret vert fejében. És most még az a biztonságérzet is hozzátársul, amit Trylnor mellett érez.
Meglepetten szinte ámulattal nézi a másik szemét. Arcára az előző pír halványan vissza is köszön, ahogy hallgatja a biztonságot jelentő szavakat. Amik lassan megnyugtatják őt.*
- Úgy hiszed?
*Nyel egy nagyot, hogy a torkában rekedt aggodalmat leküzdje.*
- Megpróbálom.
*Válaszol ismét szelíd hangnemben. Mert ismét kísértetiesen emlékezteti ez a pillanat őt arra a napra amit akkor Trylnorral töltött. Akkor is köveket dobáltak a folyóba. Bár akkor azt próbálták kinek pattan többet a vízen.
A pergament a körtékkel együtt visszarakja a táskába. Amik halk zörgéssel el is tűnnek a hátizsák mélyén. Oda lép a kőhalomhoz. Megragad egyet jobbkezével. Majd neki feszülve el is hajítja azt teljes testét beletéve a dobásba. Szépen száll a kő, de egy gyors csobbanással már süllyed is le a folyó mélyére.*
- Bár azt a sok bajt is így eltüntethetném.
*Sóhajt fel az orra alatt. Milyen furcsa. Szerepet cseréltek, most ő lesz az aki az orrát fogja lógatni?*
*Igen. Kedvenc nevelőjének a neve az árvák között, főleg a rosszcsontokban bizony elereszt egy jéghideg érzetet a gerincükön. A folyton ott derengő és megfigyelő kékek érzete belengi az árvaház folyósóit. Nem tudja Mai, hogy csinálja. De mintha mindig mindenről tudna ami az árvaházban folyik. Azon felül mintha tudná melyik gyermek lelkét mi nyomja, vagy épp mi okoz számukra örömöt. Egy kész csoda mondhatni. Minden elveszett árva életébe szükségeltetik egy Mai. Azért, hogy a jó útra terelhesse azt. Talán ezt Luu is majd belátja idővel. Sőt akár még az árvaházi létet is megkedveli majd. De mindent idővel. Ciliát akkor könnyű volt "betörni" mert hiába volt egy kis vad csikó. Hallgatott a józan ész érveire Mainak. És belátta, egyszerűbb az árvaházban éjszakázni mint egy polgárnegyedi romos háznak a pincéjében. Igaz hatok kérdése volt, és rengeteg türelemé. Mert nem egyszer akart a lányka kint éjszakázni Deressel, vagy épp fordítva. Hogy épp Szikra csempészte be a kutyát amíg a felnőttek elfoglalva voltak. Sosem volt könnyű feladat, de mindig megpróbálta Cilia. Sosem fogja elfelejteni azt a látványt, ahogy kutyája a teljes ágyat belepte. Alig fért el mellette, de azt sose bánta.
Taktikája úgy látszik lassacskán beválik, Luu lassan kezd felengedi a búskomor jégpáncélból. Néha elcsíp egy egy apró mosolyt Szikra aminek felettébb örvend. Jelét azonban még nem adja, nehogy a fiú már csak kibabrálásból fennhagyja a mufurc arcát. Bár úgy tűnik terve talán mégsem működne? Azt viszont nem hagyhatja.*
- Igazad van. Viszont tudom kinek lehetne elmondani azt, hogy itt kuporogsz. Lehet megyek és idehívom Silypit. Biztosan szeretné a folyó látványát.
*Kuncog fel gonoszan. Trylnortól bizony tudja, hogy nem a kedvencük a cserfes tündérlányka. Amit valamelyest megtud érteni. Pedig szegénykének csak annyi a bűne, hogy be nem áll a szája. De egy igazi tündér. A szó szoros értelmében. Egy légynek sem tudna ártani. De fura mód, mostanság különösen retteg a békáktól.*
- Nem hittem volna, hogy beérik ilyen hamar, pedig nem rég nőtt csak ki.
*Veszi le hátáról a táskát, majd belenyúlva elővesz belőle két körtét. Egészen szépek a tenyerébe alig fér. Mondjuk neki nem igazán nagy a tenyere ez tény. Nem nyújtja oda a fiúnak, állítását most is tartja. Az övé lehet, ha szépen kéri.*
- Hm. Talán. Fogadni azért ne fogadj rá.
*Mondja egykedvűen. Továbbra is tartva a taktikát, abban reménykedve a csipkelődés meghozza majd a gyümölcsét. Talán többet is mint gondolt. Az a kósza gondolat, hiába rázta meg a fejét mintha gyökeret vert volna bele. A mélybarna szemek ott derengenek képzeletének egyik eldugott pontjában.*
- Igen. Kira jól van, ez számít.
*Mondja szelíden, ezzel bevallva azt is. Nem szándékozik kihasználni ezt a fiú ellen. Mert csak ez számít a végén, senkinek nem lett semmi baja. Szegény csacsi amúgy sem tudott a gyenge lábával olyan messzire menni. Néhány házzal arrébb találta meg Deres, egy romvárosi ház kertjében. Már ha lehet éppen azt annak mondani.
Milyen könnyű is a megbocsátás, ha a bűnt nem ellene követik el. Az amit viszont ő tett, nos ha nem is akasztják fel érte. Ki tudja mit kaphat. Mert az összeszámított értékeik bizony nagynak számítanak. A hentesektől ellopott kolbász mennyiségből napokig ehetne az árvaház. Na meg a zöldség és gyümölcs árus is beállhat melléjük. Azt már meg sem említi amikor az ékszeres bódét lopta meg vagy az arra járó vásárlókat. Mert az aranykarika többet ért Graelnek, mint egy szép szál láncba tekert kolbász. Persze az is micsoda egy játék volt, amiért most a sopánkodás mellett egy jó adag harag is formálódik lelkében.*
- A láncosok.
*Döbben rá, na persze nem az volt a rejtvény ezt ki adta fel. Hanem, hogy honnan is érkezett ez. Az az a hely, ahova ő be nem merné tenni a lábát. Most meg már főleg.*
- Úgy hiszed? Azért mert kilógtam az erdőbe növényt gyűjteni egy hatig szobafogságot kaptam. De ezért?
*Mutat rá ismét a papírra felháborodva. Persze nem Luura dühös, mit tehetne a fiú a saját balgasága miatt. Őt emészti saját ostobaságának dühítő érzete.
Forgolódik kínjában. Amit Luu állít meg. Érzi vállán a fiú kezét, amik határozottan megállítják riadt testét. Le nem fogják de figyelmét ezzel elnyeri Luu. Ismét elé kerülnek a szemek aminek látványa gyökeret vert fejében. És most még az a biztonságérzet is hozzátársul, amit Trylnor mellett érez.
Meglepetten szinte ámulattal nézi a másik szemét. Arcára az előző pír halványan vissza is köszön, ahogy hallgatja a biztonságot jelentő szavakat. Amik lassan megnyugtatják őt.*
- Úgy hiszed?
*Nyel egy nagyot, hogy a torkában rekedt aggodalmat leküzdje.*
- Megpróbálom.
*Válaszol ismét szelíd hangnemben. Mert ismét kísértetiesen emlékezteti ez a pillanat őt arra a napra amit akkor Trylnorral töltött. Akkor is köveket dobáltak a folyóba. Bár akkor azt próbálták kinek pattan többet a vízen.
A pergament a körtékkel együtt visszarakja a táskába. Amik halk zörgéssel el is tűnnek a hátizsák mélyén. Oda lép a kőhalomhoz. Megragad egyet jobbkezével. Majd neki feszülve el is hajítja azt teljes testét beletéve a dobásba. Szépen száll a kő, de egy gyors csobbanással már süllyed is le a folyó mélyére.*
- Bár azt a sok bajt is így eltüntethetném.
*Sóhajt fel az orra alatt. Milyen furcsa. Szerepet cseréltek, most ő lesz az aki az orrát fogja lógatni?*
2984. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:37:10
Üzenet elküldve: 2025-09-08 21:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
*Úgy lehet, ha többet beszélne a másik, s nem csak akkor fosná a szót, amikor vádaskodik, akkor szívesen hallana a képzelgéseiről is. Na meg a munkájáról. Nem érdekli, de nevetne nagyon szívesen. Olyan régen szórakozott olyan jól, mint az utóbbi órácskában, hogy egészen megkedvelte a másikat. Persze nem olyan módon, hogy feleségül kívánna menni hozzá, hanem inkább olyan módon, mint az utca bolondját, akit senki nem vesz komolyan, de ő szívesen védelmezné az éles nyelvektől. Bár azok meredő ékét nem sűrűn polírozzák, Nelira mégis ezt teszi. Ezen gondolatra egy pillanatra megáll a mozgásban, összehúzza szemöldökét, majd végül megvonja a vállát. Neki akkor is tetszik a jelen helyzet. Megnyert egy csatát valami városőrfélével szemben, most pedig a legnemesebb részét tartogatja a markában. Folytatja is, egészen addig, míg pőrén nem érkeznek meg a földre, hogy aztán fény derüljön a nevére is. Az övét nem kérdezte meg, de nem hibáztatja. Biztosan nagyon kell koncentrálnia, hogy ne süljön el rögvest. Meg is ijed, mikor a másik úgy megfeszül és mélyet sóhajt, majdnem fel is pofozza, de aztán olyan elszántan folytatódik az üzekedés, hogy egészen elfelejti, hogy ebből nemkívánatos gyermek is lehet. El ne felejtsen hazafelé venni egy üveggel a gyermekhajtófőzetből. Már megint csak gondolkodik, ahelyett, hogy artikulálatlanul üvöltené ki a világba a jóérzését. Bármily elánnal is töfködi őt a férfiú, megálljt parancsol neki. Talán már rég feláldozta önbecsülését az élvezetek oltárán, de most nincs élvezet. Így nem igazán éri meg, hiszen a cellát már így is, úgy is elkerülte. Felül kerekedik hát a szeretőjén s úgy dönt, ő diktálja innentől az iramot. Mégpedig úgy, hogy gondoskodik saját maga élvezetéről is. Rändoer Yoë nyugodtan legeltetheti lélektükreit a fel le ringó keblein, s elkalandozhat dél irányába is, ahol önnön ölét illeti gondoskodással a nő. Túlságosan is jól ismeri már saját testét, így hamar omlik rá az alatta vonaglóra, s a mámor hevében még egy finom csókot is lehel az ajkaira, miközben meg-meg rándul teste a kéj utolsó hullámaitól. Hogy eközben bevégzi-e a társa? Nem túlzottan érdekli, de még hajlandó rajta mozogni egy keveset, ha sérelmezné, hogy le akar pattanni a nyeregből.
Később, mintha mi sem történ volna kapja magára a ruháját. Azt is elfeledi, hogy nemrég még megállapította, hogy kedveli.*
- Csodálatos voltál! *Mondja még mindig pihegve, majd a kis Sa'Tereth a bal vállára ül és belesutyorog a fülébe.* - El kell kérd viszont atyámtól a kezem. Máskülönben nem lehetek a tiéd, pedig majd' megveszek érted. *Kevesebb dologgal lehet messzebbre üldözni egy férfit, mint azzal, hogy szerelmet vall egy nő. Olyankor csak elugranak egy kancsó tejért a piacra és soha többet nem jönnek elő. Tán épp ez Nelira terve. De természetesen ez nem látszik. Búcsúzkodni szeretne, de persze várja a habogó választ.*
*Úgy lehet, ha többet beszélne a másik, s nem csak akkor fosná a szót, amikor vádaskodik, akkor szívesen hallana a képzelgéseiről is. Na meg a munkájáról. Nem érdekli, de nevetne nagyon szívesen. Olyan régen szórakozott olyan jól, mint az utóbbi órácskában, hogy egészen megkedvelte a másikat. Persze nem olyan módon, hogy feleségül kívánna menni hozzá, hanem inkább olyan módon, mint az utca bolondját, akit senki nem vesz komolyan, de ő szívesen védelmezné az éles nyelvektől. Bár azok meredő ékét nem sűrűn polírozzák, Nelira mégis ezt teszi. Ezen gondolatra egy pillanatra megáll a mozgásban, összehúzza szemöldökét, majd végül megvonja a vállát. Neki akkor is tetszik a jelen helyzet. Megnyert egy csatát valami városőrfélével szemben, most pedig a legnemesebb részét tartogatja a markában. Folytatja is, egészen addig, míg pőrén nem érkeznek meg a földre, hogy aztán fény derüljön a nevére is. Az övét nem kérdezte meg, de nem hibáztatja. Biztosan nagyon kell koncentrálnia, hogy ne süljön el rögvest. Meg is ijed, mikor a másik úgy megfeszül és mélyet sóhajt, majdnem fel is pofozza, de aztán olyan elszántan folytatódik az üzekedés, hogy egészen elfelejti, hogy ebből nemkívánatos gyermek is lehet. El ne felejtsen hazafelé venni egy üveggel a gyermekhajtófőzetből. Már megint csak gondolkodik, ahelyett, hogy artikulálatlanul üvöltené ki a világba a jóérzését. Bármily elánnal is töfködi őt a férfiú, megálljt parancsol neki. Talán már rég feláldozta önbecsülését az élvezetek oltárán, de most nincs élvezet. Így nem igazán éri meg, hiszen a cellát már így is, úgy is elkerülte. Felül kerekedik hát a szeretőjén s úgy dönt, ő diktálja innentől az iramot. Mégpedig úgy, hogy gondoskodik saját maga élvezetéről is. Rändoer Yoë nyugodtan legeltetheti lélektükreit a fel le ringó keblein, s elkalandozhat dél irányába is, ahol önnön ölét illeti gondoskodással a nő. Túlságosan is jól ismeri már saját testét, így hamar omlik rá az alatta vonaglóra, s a mámor hevében még egy finom csókot is lehel az ajkaira, miközben meg-meg rándul teste a kéj utolsó hullámaitól. Hogy eközben bevégzi-e a társa? Nem túlzottan érdekli, de még hajlandó rajta mozogni egy keveset, ha sérelmezné, hogy le akar pattanni a nyeregből.
Később, mintha mi sem történ volna kapja magára a ruháját. Azt is elfeledi, hogy nemrég még megállapította, hogy kedveli.*
- Csodálatos voltál! *Mondja még mindig pihegve, majd a kis Sa'Tereth a bal vállára ül és belesutyorog a fülébe.* - El kell kérd viszont atyámtól a kezem. Máskülönben nem lehetek a tiéd, pedig majd' megveszek érted. *Kevesebb dologgal lehet messzebbre üldözni egy férfit, mint azzal, hogy szerelmet vall egy nő. Olyankor csak elugranak egy kancsó tejért a piacra és soha többet nem jönnek elő. Tán épp ez Nelira terve. De természetesen ez nem látszik. Búcsúzkodni szeretne, de persze várja a habogó választ.*
2983. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:46:24
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Elkóborolva//
*Mai Faensa emlegetése azért még benne is megfagyasztja a vért, mert bár nagyon kedves is tud lenni az árvaház szépséges vezetője, nagyon szigorú is, ha olyanon kapják. Ő meg azt hittem, hogy Anviel-nél már nem lesz szigorúbb senki, amíg vissza nem tért Mai. Egyébként rendesnek tartja, ahogy az összes felnőttet az árvaházban, csak neki sokszor mehetnékje van. Nem igazán tud megülni a fenekén, a játékok többsége nem érdekli, és igyekszik valamilyen módszerrel kimaradni belőlük. Legyen az valami fájdalomra hivatkozás, vagy éppen elkóborlás, ahogy most is van. Persze most legalább komolyabb indok van, amit egyelőre nem akar, de valójában nem tud átadni a közben hozzá csapódó elf szőkeségnek. Aki persze a szokásos körökkel próbálkozik, és egyszer neki is lendül, hogy visszaadja a váll-lökést, de mire összeérne a nevezett testrészük, már elhal a kísérlet, félúton meggondolva magát. Tudja jól, hogy nem lesz egyszerű dolga azzal, hogy elküldje valahogy Szikrát, mert meg tudja magát makacsolni, és kivételesen megbántani sem akarja. Pedig mennyiszer szívta már a vérét a szalmaszín hajú, nem mintha ő adós maradt volna. Ma viszont nem nagyon megy neki az elégtétel vételezése, még a kődobálás is elég furcsán megy.*
- Talán nem kéne elmondani neki feltétlenül. *Visszatér hát Maihoz, a közös ponttal mindig lehet mit kezdeni. Szikrát Mai kedvencének tartja, így, ha beköpi őt biztosan számíthat egy megkeresésre és egy szidásra is, meg egy nagyobb fejmosásra. Azt pedig szívesen kihagyná.*
- Szóval nincs nálad semmi, megértettem. *Mondja továbbra is rezignáltan, mert elképzelhető, hogy Szikra csak húzni akarja, hogy felpiszkálódjon. Ebben mondjuk mesterfokú szakember a lányka, nem is tudja néha összehasonlítani Szikra arcait. Hol egy pimasz kis csitri, hol pedig egy gondoskodó felnőtt benyomását kelti. ráadásul sosem tudhatja az ember, hogy mikor melyiket húzza elő a szöszke az egyértelmű eseteken kívül.*
- Nem baj, biztos jóképű leszek ősz hajjal is. *Próbálja nem nagyon felvenni a pimaszkodást, de azért egy halvány mosoly már végigfut az arcán egy pillanatra. Bár utálja, hogy Szikra tiszteletét tette itt, mégis jól esik neki, hogy itt üldögél mellette és olyan, mint mindig. Valahogy biztos pontot jelent ez számára. Rellan problémája nem érdekli, felőle aztán bőghetne a gyerek, ahogy Arn is. Épp csak egy rosszalló fújást ejt meg jelezve, hogy nem szereti őket. Persze ő nem nagyon szeret sok mindenkit, inkább csak útban lévő törpéknek tartja őket. Az összenézés hosszúra, majd kínosra sikerül, mire észbe kap már pirul az arca és elfordítja a fejét, nem észlelve a mellette ülőn ugyanezt.*
- Ennyi? Ó, értem? *Meglepődött igen, mert Szikra ezeket fel szokta használni ellene és mintha a hangja is furcsább lenne, mint eddig. Oda is pillant kérdőn, hogy lássa beteg-e a másik, vagy magyarázatot adjon erre, mert el nem tudja képzelni, hirtelen mi lehetett. De mivel nem igazán lát változást - egy fiú könnyen elsiklik kisebb részletek felett -, visszafordul újra és a kőhalom helyett a zsebébe nyúl hirtelen. Átadja a körözési plakátot, amin az is szerepel, hogy élve jutalomért vihetné a lányt, de ez biztos, hogy nem fog megtörténni. Egyrészt a betyárbecsülete sem engedné, másrészt fura módon kedveli Szikrát, annál mindenképpen sokkal jobban, hogy feladja őt. A várt hatás nem marad el, hasonlóképpen döbbenne le ő is, és egyébként sem így akarta odaadni, hanem valahogy felhasználni ellene majd az árvaházban. Csak most nincs abban a lelkiállapotban, hogy ezzel szórakozzon, viszont mindenképpen odaadta volna Szikrának. Ez a pillanat pedig pont olyan jó volt, mint két nap vagy öt hat múlva. Nézi, ahogy a lány ledöbben és magyarázkodik neki. Pont neki, aki jobban enyveskezű, mint Szikra, tudja, hogy hogyan megy ez. Nem olyan könnyen évülnek el ezek a bűnök, de ezek szerint Szikra erről nem tudott.*
- A hirdetőtáblán a kaszárnya mellett, mikor mentem az akasztásra. *Mondja könnyedén és eszébe jut mennyire ledöbbent ő is, hogy Szikra néz rá a plakátról, de akkor még jókedve volt. Perec, a tündérek és az izgalom, na meg a bor. Azóta sem barátkozott meg az ízével, de tudja, hogy jó lesz az majd később, hiszen sokan isszák.*
- Jaj, nyugi már, meg sem kell tudnia! Vagy majd kiszabadítunk Tryl-lel. Különben sem zárja be a kis kedvencét oda, maximum extra büntetést kapsz. Ha rólam lenne szó, akkor talán jogos lenne a félelem, de hidd el, nem fogsz oda kerülni. Nem dobunk fel amúgy sem, nem kell félned. *Végre valami eltereli a figyelmét, szóval feláll és odalép a lányhoz. Mélyen a szemébe néz és úgy folytatja.*
- Bármi lesz is, ott leszünk neked, Mai pedig megértő lesz. *Mivel nem tudja, hogy mit kéne tenni, ölelés helyett, inkább csak megveregeti a vállát a szöszkének. Várja, hogy kicsit lecsillapodjon, majd a szemével megkeresi a kőhalmot és elvéve onnan egy pár darabot a lány kezébe nyomja, amennyiben az engedi.*
- Dobj párat, jobb lesz Cili. *Nem mintha neki jobb lenne tőle, de nem mindenki olyan, mint ő. Szóval csak várja, hátha Szikra megnyugszik egy kicsit, és észre sem veszi, hogy a nevén szólította az elf leányt.*
*Mai Faensa emlegetése azért még benne is megfagyasztja a vért, mert bár nagyon kedves is tud lenni az árvaház szépséges vezetője, nagyon szigorú is, ha olyanon kapják. Ő meg azt hittem, hogy Anviel-nél már nem lesz szigorúbb senki, amíg vissza nem tért Mai. Egyébként rendesnek tartja, ahogy az összes felnőttet az árvaházban, csak neki sokszor mehetnékje van. Nem igazán tud megülni a fenekén, a játékok többsége nem érdekli, és igyekszik valamilyen módszerrel kimaradni belőlük. Legyen az valami fájdalomra hivatkozás, vagy éppen elkóborlás, ahogy most is van. Persze most legalább komolyabb indok van, amit egyelőre nem akar, de valójában nem tud átadni a közben hozzá csapódó elf szőkeségnek. Aki persze a szokásos körökkel próbálkozik, és egyszer neki is lendül, hogy visszaadja a váll-lökést, de mire összeérne a nevezett testrészük, már elhal a kísérlet, félúton meggondolva magát. Tudja jól, hogy nem lesz egyszerű dolga azzal, hogy elküldje valahogy Szikrát, mert meg tudja magát makacsolni, és kivételesen megbántani sem akarja. Pedig mennyiszer szívta már a vérét a szalmaszín hajú, nem mintha ő adós maradt volna. Ma viszont nem nagyon megy neki az elégtétel vételezése, még a kődobálás is elég furcsán megy.*
- Talán nem kéne elmondani neki feltétlenül. *Visszatér hát Maihoz, a közös ponttal mindig lehet mit kezdeni. Szikrát Mai kedvencének tartja, így, ha beköpi őt biztosan számíthat egy megkeresésre és egy szidásra is, meg egy nagyobb fejmosásra. Azt pedig szívesen kihagyná.*
- Szóval nincs nálad semmi, megértettem. *Mondja továbbra is rezignáltan, mert elképzelhető, hogy Szikra csak húzni akarja, hogy felpiszkálódjon. Ebben mondjuk mesterfokú szakember a lányka, nem is tudja néha összehasonlítani Szikra arcait. Hol egy pimasz kis csitri, hol pedig egy gondoskodó felnőtt benyomását kelti. ráadásul sosem tudhatja az ember, hogy mikor melyiket húzza elő a szöszke az egyértelmű eseteken kívül.*
- Nem baj, biztos jóképű leszek ősz hajjal is. *Próbálja nem nagyon felvenni a pimaszkodást, de azért egy halvány mosoly már végigfut az arcán egy pillanatra. Bár utálja, hogy Szikra tiszteletét tette itt, mégis jól esik neki, hogy itt üldögél mellette és olyan, mint mindig. Valahogy biztos pontot jelent ez számára. Rellan problémája nem érdekli, felőle aztán bőghetne a gyerek, ahogy Arn is. Épp csak egy rosszalló fújást ejt meg jelezve, hogy nem szereti őket. Persze ő nem nagyon szeret sok mindenkit, inkább csak útban lévő törpéknek tartja őket. Az összenézés hosszúra, majd kínosra sikerül, mire észbe kap már pirul az arca és elfordítja a fejét, nem észlelve a mellette ülőn ugyanezt.*
- Ennyi? Ó, értem? *Meglepődött igen, mert Szikra ezeket fel szokta használni ellene és mintha a hangja is furcsább lenne, mint eddig. Oda is pillant kérdőn, hogy lássa beteg-e a másik, vagy magyarázatot adjon erre, mert el nem tudja képzelni, hirtelen mi lehetett. De mivel nem igazán lát változást - egy fiú könnyen elsiklik kisebb részletek felett -, visszafordul újra és a kőhalom helyett a zsebébe nyúl hirtelen. Átadja a körözési plakátot, amin az is szerepel, hogy élve jutalomért vihetné a lányt, de ez biztos, hogy nem fog megtörténni. Egyrészt a betyárbecsülete sem engedné, másrészt fura módon kedveli Szikrát, annál mindenképpen sokkal jobban, hogy feladja őt. A várt hatás nem marad el, hasonlóképpen döbbenne le ő is, és egyébként sem így akarta odaadni, hanem valahogy felhasználni ellene majd az árvaházban. Csak most nincs abban a lelkiállapotban, hogy ezzel szórakozzon, viszont mindenképpen odaadta volna Szikrának. Ez a pillanat pedig pont olyan jó volt, mint két nap vagy öt hat múlva. Nézi, ahogy a lány ledöbben és magyarázkodik neki. Pont neki, aki jobban enyveskezű, mint Szikra, tudja, hogy hogyan megy ez. Nem olyan könnyen évülnek el ezek a bűnök, de ezek szerint Szikra erről nem tudott.*
- A hirdetőtáblán a kaszárnya mellett, mikor mentem az akasztásra. *Mondja könnyedén és eszébe jut mennyire ledöbbent ő is, hogy Szikra néz rá a plakátról, de akkor még jókedve volt. Perec, a tündérek és az izgalom, na meg a bor. Azóta sem barátkozott meg az ízével, de tudja, hogy jó lesz az majd később, hiszen sokan isszák.*
- Jaj, nyugi már, meg sem kell tudnia! Vagy majd kiszabadítunk Tryl-lel. Különben sem zárja be a kis kedvencét oda, maximum extra büntetést kapsz. Ha rólam lenne szó, akkor talán jogos lenne a félelem, de hidd el, nem fogsz oda kerülni. Nem dobunk fel amúgy sem, nem kell félned. *Végre valami eltereli a figyelmét, szóval feláll és odalép a lányhoz. Mélyen a szemébe néz és úgy folytatja.*
- Bármi lesz is, ott leszünk neked, Mai pedig megértő lesz. *Mivel nem tudja, hogy mit kéne tenni, ölelés helyett, inkább csak megveregeti a vállát a szöszkének. Várja, hogy kicsit lecsillapodjon, majd a szemével megkeresi a kőhalmot és elvéve onnan egy pár darabot a lány kezébe nyomja, amennyiben az engedi.*
- Dobj párat, jobb lesz Cili. *Nem mintha neki jobb lenne tőle, de nem mindenki olyan, mint ő. Szóval csak várja, hátha Szikra megnyugszik egy kicsit, és észre sem veszi, hogy a nevén szólította az elf leányt.*
2982. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:39:43
Üzenet elküldve: 2025-09-08 20:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A természet lágy ölén//
* Gyönyörű baritonjára most úgy tűnik, hogy nem kíváncsiak. Pedig az artheniori templomi kórussal többször nyert már képzeletben díjat, és temetéseken is gyönyörű siratót tud énekelni. De ezt megtartja magának, egyrészt, mert nem jut eszébe semmi a "rázd meg rázd meg rázd meg rázd" című méltán híres nótán kívül, azt pedig újdonsült hitvese igen jól csinálja utasítások nélkül is. Főleg, hogy igencsak piros az alma, és jól rázzák azt a fát is. A lágy hang csak még jobban korbácsolja fel benne a vágyat, tetszik neki, amikor a nő beszél. És még készségesen segíti abban is, hogy örömet okozhasson neki, igen csak szép lehet a lelke egy ilyen kedves, és udvarias udvarlónak. A látvány, ami a ruha lekerülése után elé tárul, pedig igen csak szemet gyönyörködtető. Dimbes-dombos táj, ahol Rändoer szívesen elveszne, bejárna minden völgyet, és feltérképezné az utókornak. Nem is sejti, hogy partneréhez valószínűleg tucatszám készültek már útmutatók, és nem éppen a felfedezetlen terepek egyike. *
- Rändoer Yoë vagyok, T'zltoe Yoë fia. * Nagyapját nem említi, ahogy arról sem beszél, hogy komoly szégyenben lenne apja, ha látná, hogy milyen béna a kicsi fia. A férfi apjáról, ha hallott valaki, akkor biztos tudja, egész életét annak szentelte, hogy a falu lányait készítse fel a házas életre, és a boldog párkapcsolatokra, amit szűzoltásnak hívott. De az a falu messze van innen, Rändoer már rég maga mögött hagyta a múltat. És most éppen a földön fekvő nő az, aki szűzolt.
Ahogy elterülnek, hipp-hopp, be is zavarja a macit a málnásba. Érdekes, és új élmény, csípője ösztönösen mozdulni kezd, és két rövid lökés után megpihen, miközben egész teste megfeszül. Hangosan sóhajt egyet, majd észbe kap, és rájön, hogy neki itt éppen bizonyítania kellene. Összeszorítja fogait, és újult erővel kezd bele a násztáncba, mert nem akar szégyent hozni családnevére. Ha Nelira hajlandó irányt mutatni neki, akkor mindenben követi utasításait, egyéb esetben viszont megpróbál találni egy önmagának kényelmes tempót, miközben hasizmait olyan igénybevételnek teszi ki, amiben még sosem volt részük. Mackókra jellemző dörmögéssel jelzi, hogy bizony élvezi a kialakult helyzetet. A brummogásában még ritmust is talál az, aki nagyon keresi. *
* Gyönyörű baritonjára most úgy tűnik, hogy nem kíváncsiak. Pedig az artheniori templomi kórussal többször nyert már képzeletben díjat, és temetéseken is gyönyörű siratót tud énekelni. De ezt megtartja magának, egyrészt, mert nem jut eszébe semmi a "rázd meg rázd meg rázd meg rázd" című méltán híres nótán kívül, azt pedig újdonsült hitvese igen jól csinálja utasítások nélkül is. Főleg, hogy igencsak piros az alma, és jól rázzák azt a fát is. A lágy hang csak még jobban korbácsolja fel benne a vágyat, tetszik neki, amikor a nő beszél. És még készségesen segíti abban is, hogy örömet okozhasson neki, igen csak szép lehet a lelke egy ilyen kedves, és udvarias udvarlónak. A látvány, ami a ruha lekerülése után elé tárul, pedig igen csak szemet gyönyörködtető. Dimbes-dombos táj, ahol Rändoer szívesen elveszne, bejárna minden völgyet, és feltérképezné az utókornak. Nem is sejti, hogy partneréhez valószínűleg tucatszám készültek már útmutatók, és nem éppen a felfedezetlen terepek egyike. *
- Rändoer Yoë vagyok, T'zltoe Yoë fia. * Nagyapját nem említi, ahogy arról sem beszél, hogy komoly szégyenben lenne apja, ha látná, hogy milyen béna a kicsi fia. A férfi apjáról, ha hallott valaki, akkor biztos tudja, egész életét annak szentelte, hogy a falu lányait készítse fel a házas életre, és a boldog párkapcsolatokra, amit szűzoltásnak hívott. De az a falu messze van innen, Rändoer már rég maga mögött hagyta a múltat. És most éppen a földön fekvő nő az, aki szűzolt.
Ahogy elterülnek, hipp-hopp, be is zavarja a macit a málnásba. Érdekes, és új élmény, csípője ösztönösen mozdulni kezd, és két rövid lökés után megpihen, miközben egész teste megfeszül. Hangosan sóhajt egyet, majd észbe kap, és rájön, hogy neki itt éppen bizonyítania kellene. Összeszorítja fogait, és újult erővel kezd bele a násztáncba, mert nem akar szégyent hozni családnevére. Ha Nelira hajlandó irányt mutatni neki, akkor mindenben követi utasításait, egyéb esetben viszont megpróbál találni egy önmagának kényelmes tempót, miközben hasizmait olyan igénybevételnek teszi ki, amiben még sosem volt részük. Mackókra jellemző dörmögéssel jelzi, hogy bizony élvezi a kialakult helyzetet. A brummogásában még ritmust is talál az, aki nagyon keresi. *
2981. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-08 19:33:52
Üzenet elküldve: 2025-09-08 19:33:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szívtelenek + a Mai//
*Norennar észre sem veszi, hogy mennyire elmerül mondandójában, míg meg nem érzi a karján a hirtelen ránehezedő súlyt. A reflexei azonnal kapcsolnak először letekint, aztán megmozdul. Másik karját óvatosan a lány köré fonja, megtámasztja, hogy az egyensúlyát visszanyerje. Nem kérdez semmit, de a homloka enyhén ráncolódik, ahogy egy pillanatra hosszabban figyel Norileina arcát. Csak akkor engedi el támasztó karjával, mikor már biztos abban, hogy a feketeség lába alatt ismét biztos a talaj. Viszont nem húzódik el, hagyja, hogy a feketeség belé kapaszkodjon. Valahogy ez természetesnek hat.
Ahhoz beszélgetéshez mely a két nő között zajlik, a mélységi sajnos nem tud érdemben hozzászólni. A torony. A mágusok. Nem ismeri őket. Nem járt ott soha, s bár hallott már a helyről és annak uráról, azok csak történetek voltak. A történeteknek pedig vagy hisz az ember, vagy nem. Nem tud mit hozzáfűzni, így hát nem is próbál. Csendes figyelőként marad jelen. Ez minden amit tehet, és ennyit is tesz.
Ám amikor Norileina szavai őrá terelődnek, a férfi már nem maradhat kívülálló. A mondat, ami elhangzik, tőrt forgat benne. A vállai egy fokkal lejjebb ereszkednek, tekintete pedig a talajra siklik, mintha ott keresne valami lelki kapaszkodót. Felsóhajt, mélyről, hosszan, rekedten. Az ajkai kissé elnyílnak, de nem jön belőlük hang. Mintha ostorral kellene csépelni a nyelvét, hogy megmozduljon. Az izmai görcsben, a torka mintha marna. És mégis... kimondja amit ki kell mondania.*
- Talán... Talán el kéne pusztítani.
*A hangja mély és érdes. Szinte érezni, hogy erőlködve mondja csupán ki. Ujjai a nyakához érnek. Nem érez fájdalmat, mégis, mintha valaki belülről izzó vasrudat döfött volna a hangszálaiba. Ösztönösen nyúl oda, mintha a mozdulattal csillapítani lehetne valamit abból, amit nem lehet kimondani következmények nélkül. De már megtette. És ami ezután jön, az már könnyebben bukik ki a mélységi ajkai közül.*
- Bár én nem tenném. Nem is tehetem azt hiszem.
*A csend, ami ezután következik, nem feszültséggel terhes, inkább lemondó. A döntés súlya most nem nehezedik rá jobban, mint eddig, de kimondva valahogy élesebbé válik. A tekintete egy rövid pillanatra visszatér a két nőhöz. Figyel, de már máshogy. Gondolatban már máshol jár.
A kérdés, amit a félvér intéz hozzájuk, kiszakítja ebből a gondolatkörből, hogy egy másikba rúgja bele hősünket. Norennar számol. Fejében végig pörgeti az utóbbi napokat. Még mindig nála van minden, amit a pusztába vitt: fegyverek, élelem, porral borított takarók és a legfontosabb... A pipafű. Egyedül tán Hamuért kéne visszamennie a főtérig, hogy ne lassítsa a két nőt, valamint a hátuk mögött se kelljen zötykölődnie az egyikük lován. De az optimizmusát már évekkel ezelőtt elhagyta valahol. Tekintve, hogy a zöldbőrűek kémei már a városban járnak, most a mágustoronyba vezető út is veszélyes lehet... nem bízhat abban, hogy elegen lesznek. Pláne úgy, hogy nem tudja, mire képes a két nő. Így hősünk értelemszerűen úgy érzi, hogy szükségük lesz még egy kardra. Olyanra, aki köpik a tanácsra és képes a halál képébe kacagni.*
~Pashthra.~
*Suhan át elméjén a név és a fiú arcképe egyszerre. Abban nem teljesen biztos, hogy megbízhatnak benne, mindenesetre egyrészt sok idejük nincs válogatni, másrészt pedig ha lenne is Norennarnak valószínűleg akkor is a fiúra esne a választása.*
- Nekem egy óra. Legfeljebb másfél.
*Legalábbis a mélységi bízik abban, hogy ennyi idő alatt sikerült előkerítenie Pashtrát.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.08 19:43:54
*Norennar észre sem veszi, hogy mennyire elmerül mondandójában, míg meg nem érzi a karján a hirtelen ránehezedő súlyt. A reflexei azonnal kapcsolnak először letekint, aztán megmozdul. Másik karját óvatosan a lány köré fonja, megtámasztja, hogy az egyensúlyát visszanyerje. Nem kérdez semmit, de a homloka enyhén ráncolódik, ahogy egy pillanatra hosszabban figyel Norileina arcát. Csak akkor engedi el támasztó karjával, mikor már biztos abban, hogy a feketeség lába alatt ismét biztos a talaj. Viszont nem húzódik el, hagyja, hogy a feketeség belé kapaszkodjon. Valahogy ez természetesnek hat.
Ahhoz beszélgetéshez mely a két nő között zajlik, a mélységi sajnos nem tud érdemben hozzászólni. A torony. A mágusok. Nem ismeri őket. Nem járt ott soha, s bár hallott már a helyről és annak uráról, azok csak történetek voltak. A történeteknek pedig vagy hisz az ember, vagy nem. Nem tud mit hozzáfűzni, így hát nem is próbál. Csendes figyelőként marad jelen. Ez minden amit tehet, és ennyit is tesz.
Ám amikor Norileina szavai őrá terelődnek, a férfi már nem maradhat kívülálló. A mondat, ami elhangzik, tőrt forgat benne. A vállai egy fokkal lejjebb ereszkednek, tekintete pedig a talajra siklik, mintha ott keresne valami lelki kapaszkodót. Felsóhajt, mélyről, hosszan, rekedten. Az ajkai kissé elnyílnak, de nem jön belőlük hang. Mintha ostorral kellene csépelni a nyelvét, hogy megmozduljon. Az izmai görcsben, a torka mintha marna. És mégis... kimondja amit ki kell mondania.*
- Talán... Talán el kéne pusztítani.
*A hangja mély és érdes. Szinte érezni, hogy erőlködve mondja csupán ki. Ujjai a nyakához érnek. Nem érez fájdalmat, mégis, mintha valaki belülről izzó vasrudat döfött volna a hangszálaiba. Ösztönösen nyúl oda, mintha a mozdulattal csillapítani lehetne valamit abból, amit nem lehet kimondani következmények nélkül. De már megtette. És ami ezután jön, az már könnyebben bukik ki a mélységi ajkai közül.*
- Bár én nem tenném. Nem is tehetem azt hiszem.
*A csend, ami ezután következik, nem feszültséggel terhes, inkább lemondó. A döntés súlya most nem nehezedik rá jobban, mint eddig, de kimondva valahogy élesebbé válik. A tekintete egy rövid pillanatra visszatér a két nőhöz. Figyel, de már máshogy. Gondolatban már máshol jár.
A kérdés, amit a félvér intéz hozzájuk, kiszakítja ebből a gondolatkörből, hogy egy másikba rúgja bele hősünket. Norennar számol. Fejében végig pörgeti az utóbbi napokat. Még mindig nála van minden, amit a pusztába vitt: fegyverek, élelem, porral borított takarók és a legfontosabb... A pipafű. Egyedül tán Hamuért kéne visszamennie a főtérig, hogy ne lassítsa a két nőt, valamint a hátuk mögött se kelljen zötykölődnie az egyikük lován. De az optimizmusát már évekkel ezelőtt elhagyta valahol. Tekintve, hogy a zöldbőrűek kémei már a városban járnak, most a mágustoronyba vezető út is veszélyes lehet... nem bízhat abban, hogy elegen lesznek. Pláne úgy, hogy nem tudja, mire képes a két nő. Így hősünk értelemszerűen úgy érzi, hogy szükségük lesz még egy kardra. Olyanra, aki köpik a tanácsra és képes a halál képébe kacagni.*
~Pashthra.~
*Suhan át elméjén a név és a fiú arcképe egyszerre. Abban nem teljesen biztos, hogy megbízhatnak benne, mindenesetre egyrészt sok idejük nincs válogatni, másrészt pedig ha lenne is Norennarnak valószínűleg akkor is a fiúra esne a választása.*
- Nekem egy óra. Legfeljebb másfél.
*Legalábbis a mélységi bízik abban, hogy ennyi idő alatt sikerült előkerítenie Pashtrát.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.08 19:43:54
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176