//A tisztáson - Ythala//
* Learon alapjáraton kedves férfi, csak mostanában sok gondja volt az élettel és úgy minden mással. *
- Igen, tornyokban, hegyekben és glédákban, szépen felpakolva, feltekercselve.
* Viszonylagos rend lehet ott, már annak, aki ott pakolta le a dolgokat éppen. De azért el lehet igazodni a dolgok között. *
- Ilyen az elf vér, én lassabban öregszem, mint te. Lehet, hogy még hetven évet meg fogok élni. Van rá esély, miért ne? A kukacokhoz pedig nem sok közöm lesz. Ha meghalok egyszer, máglyán égnek el maradványaim. Legalábbis így szeretném.
* S idő közben valóban megérkeznek a tisztásra, ami első látásra nem sokban különbözik más helyektől, de mégis. Mégis, ha jobban megnézi az ember, vagy elf, akkor meglátja a különbségeket, talán érezni is fogja. *
- Igen, megjöttünk. Üljünk le és meditáljunk egy kicsit. Van még néhány óránk.
* Kiköti lovát, iszik néhány korty vizet, majd leül ő is. Lecsukja szemeit és gondolatban végig pörgeti magában mindazt, amit még este olvasott. Azok a "tananyagok", amiket Isu adott át neki. Az idő múlásával már jobban érti a dolgokat. Neki segített az, hogy kicsit "magában" lehetett, elmélkedhetett. Mikor "felébred" lopva társnőjére pillant és halkan szól neki. Nem akarja megijeszteni, vagy túl gyorsan kizökkenteni a meditációból. Eltelhetett már néhány óra, mióta leültek. *
- Ythala. Lassan szedelőzködjünk és induljunk haza.
* Némileg leporolja a nadrágját, majd lovához sétál. Eloldozza őt és megvárja, míg Ythala is elkészül. *
- Akkor induljunk. Remélem lesz még alkalmunk eljönni ide.