Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 452 (9021. - 9040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9040. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-13 08:28:25
Üzenet elküldve: 2022-05-13 08:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Toronyiránt//
*Kora reggel indult, még mikor csak a vénasszonyok császkálnak az utcákon, akik amúgy se tudnak aludni vénségükre. Már egészen pirkad, mikor a tisztásra ér, mint egy csúcsos kalapban parádézó málhás szamár. Hátulról senki nem mondaná meg, hogy egy gnóm nő cipeli azt az otromba nagy zsákot a hátán. De közel sem olyan nehéz, mint, amilyen nagy szerencsére. Nem halad gyorsan, inkább megfontoltan, nem mintha tudna erősebb tempót diktálni, sosem volt az a kifejezetten sebes személy. Egyelőre még nem kell megpihennie, de a szántók környékén majd tervez hunyni egyet, egyszerre ezt a nagy utat nem bírja egy szuszra.*
*Kora reggel indult, még mikor csak a vénasszonyok császkálnak az utcákon, akik amúgy se tudnak aludni vénségükre. Már egészen pirkad, mikor a tisztásra ér, mint egy csúcsos kalapban parádézó málhás szamár. Hátulról senki nem mondaná meg, hogy egy gnóm nő cipeli azt az otromba nagy zsákot a hátán. De közel sem olyan nehéz, mint, amilyen nagy szerencsére. Nem halad gyorsan, inkább megfontoltan, nem mintha tudna erősebb tempót diktálni, sosem volt az a kifejezetten sebes személy. Egyelőre még nem kell megpihennie, de a szántók környékén majd tervez hunyni egyet, egyszerre ezt a nagy utat nem bírja egy szuszra.*
9039. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-12 20:18:51
Üzenet elküldve: 2022-05-12 20:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy elmeséli saját élményét ezzel az érdekes druidával és civilizáció kívülállójával, a jeleneteket is kezdi összerakni memóriája, s már látja is az elfet, a számára sosem eléggé tiszta fogadó vendégtermét, és a teát, ami mindig túl korán hűl ki, amikor késlelteti megivását szóváltások miatt.*
- Érdekesként is le lehet írni ezt, igen, bár én a "lázálom" kifejezést alkalmaznám. *Egymagában, a háttérben ülő vendégként mindig volt tapasztalata megszemlélni a Pegazus érdekesebbnek kinéző kuncsaftjait, de egy agyontetovált, ezüsthajú, bennszülött elffel leülni dumcsizni, az egy egyszeri tapasztalat. Ennél csak az a tetőtől-talpig szétvart óriás kalapjával és tenyérben elférő kiscicájával lepte meg jobban.*
- Valószínűleg azután kezdték el a bizniszt, miután ki kényszerülhettek jönni a fákon túlra, legalábbis egy páran. *Osztja meg saját elképzelést a kijelentéssel kapcsolatban. De hogy mégis miért mostanában kezdődött ez és mi oknál fogva, arról halvány fogalma sem volt.*
- Nem, nem volt nála... de nem is úgy nézett ki, mintha pont őrá esett volna a szelídítés vagy szállítás része annak a szakmának. Ha tippelnem kéne, inkább a "szabadítsa ki a szenvedéséből" típusnak, vagy a "túl veszélyes hogy a közöttünk legyen" munkát képzelném rá. De azt mondta, földmágus, tehát inkább a növényekkel látnám dolgozni. Ki tudja. *Húzza fel vállait találgatásai után. Ezt az információt is csak az utolsó pillanatban tudta meg tőle, úgyhogy részletekre nem nagyon volt lehetőség. De ha már részletek, valamit kis híján elfelejtett felhozni Garsinnak:*
- Lenne még valami, és ezen akármennyit gondolkodtam, sehova nem tudtam tenni. *Hangja és tekintete itt komolyabbá válik.* - Amikor elmeséltem neki ami itt történt az utóbbbi években, nem tudom már hogy kérésre tettem vagy sem, megemlítettem nekik az isteneket is. Sa'Tereth jövetelét is. Elmondta nekem, hogy már tudtak róla, ennek az új micsoda-kicsodának a létezéséről, évekkel azelőtt, mielőtt ide érkezett volna. Nem mertem beletolni az orromat, de ...tudod.
*Ahogy elmeséli saját élményét ezzel az érdekes druidával és civilizáció kívülállójával, a jeleneteket is kezdi összerakni memóriája, s már látja is az elfet, a számára sosem eléggé tiszta fogadó vendégtermét, és a teát, ami mindig túl korán hűl ki, amikor késlelteti megivását szóváltások miatt.*
- Érdekesként is le lehet írni ezt, igen, bár én a "lázálom" kifejezést alkalmaznám. *Egymagában, a háttérben ülő vendégként mindig volt tapasztalata megszemlélni a Pegazus érdekesebbnek kinéző kuncsaftjait, de egy agyontetovált, ezüsthajú, bennszülött elffel leülni dumcsizni, az egy egyszeri tapasztalat. Ennél csak az a tetőtől-talpig szétvart óriás kalapjával és tenyérben elférő kiscicájával lepte meg jobban.*
- Valószínűleg azután kezdték el a bizniszt, miután ki kényszerülhettek jönni a fákon túlra, legalábbis egy páran. *Osztja meg saját elképzelést a kijelentéssel kapcsolatban. De hogy mégis miért mostanában kezdődött ez és mi oknál fogva, arról halvány fogalma sem volt.*
- Nem, nem volt nála... de nem is úgy nézett ki, mintha pont őrá esett volna a szelídítés vagy szállítás része annak a szakmának. Ha tippelnem kéne, inkább a "szabadítsa ki a szenvedéséből" típusnak, vagy a "túl veszélyes hogy a közöttünk legyen" munkát képzelném rá. De azt mondta, földmágus, tehát inkább a növényekkel látnám dolgozni. Ki tudja. *Húzza fel vállait találgatásai után. Ezt az információt is csak az utolsó pillanatban tudta meg tőle, úgyhogy részletekre nem nagyon volt lehetőség. De ha már részletek, valamit kis híján elfelejtett felhozni Garsinnak:*
- Lenne még valami, és ezen akármennyit gondolkodtam, sehova nem tudtam tenni. *Hangja és tekintete itt komolyabbá válik.* - Amikor elmeséltem neki ami itt történt az utóbbbi években, nem tudom már hogy kérésre tettem vagy sem, megemlítettem nekik az isteneket is. Sa'Tereth jövetelét is. Elmondta nekem, hogy már tudtak róla, ennek az új micsoda-kicsodának a létezéséről, évekkel azelőtt, mielőtt ide érkezett volna. Nem mertem beletolni az orromat, de ...tudod.
9038. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-11 21:10:58
Üzenet elküldve: 2022-05-11 21:10:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután egy átlagos napot zárt a piactéren, át kell mennie még a kikötőhöz, mert oda is le kell szállítania néhány fontosabb rendelést. A nap végére általában leszakadnak a lábai a fáradtságtól, de a pénzzel megtelt erszénye mindenért kárpótolja. Amióta a városban él, sikerült szereznie sok megrendelőt, akik egy kellemes mennyiségű, mindennapi aranybevételhez juttatják. A piacon eladott termékek általában már a költőpénzét gyarapítják, amiket aztán elkölthet mindenféle szép ruhára vagy könyvre. Most is csak az tartja benne az erőt, hogy ezekre a csodálatos dolgokra gondol.*
9037. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-11 14:28:25
Üzenet elküldve: 2022-05-11 14:28:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nincs is jobb hely a gyűjtögetéshez, mint az Arthenior melletti erdőszéli tisztás. Először megszedi magát gyógynövényekkel, gombákkal és ásványokkal, aztán a piactér felé veszi az irányt, hogy el tudja adni őket. Az sem baj, ha lesz ami a nyakán marad, hisz azokat majd felhasználhatja a főzeteihez és a kenőcseihez. Ebből állnak a mindennapjai, amíg tartanak a melegebb évszakok. A víz hónapjai alatt csak a megtakarításaiból éldegél, de amennyiben sikeres évet zár, egyáltalán nem kell emiatt aggódnia. Legalább ilyenkor pihenhet egy keveset és ráér később felkelni, nem úgy, mint mostanában.*
9036. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-10 14:13:24
Üzenet elküldve: 2022-05-10 14:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A történet elég átlagosan kezdődik, Garsin kicsit még el is mereng, hogy vajon miért találja Adoaver annyira kellemetlennek a fogadó étkeit, valóban olyan rosszul főznek-e ott...? De aztán figyelme az újabb részletek felé fordul, ahogy az ifjú folytatja a mesélést, egy új szereplő bevonásával az elbeszélésbe.
Garsint nem csak a történet fogja meg, hanem Adoavert magát is figyeli. A fiú talán könnyen zavarba jön, de az is kétségtelen, hogy ennek ellenére akad benne előadói tehetség. Jól esik őt hallgatnia és mellé elképzelni mindazt, amit mond, kibontva a részleteket.*
- Ez érdekes találkozás lehetett... - *Foglalja össze sután, mikor Adoaver elhallgat.*
- De akkor csak tudhat róluk valaki... ha volt kivel kereskedniük... - *Töpreng, s próbálja elképzelni azt az életet a vadonban, elzártan. A szemei előtt egy fákkal körülvett kis falu jelenik meg, ahol az Adoaver által leírt elfhez hasonló küllemű és öltözékű elfek élnek, megannyi állat társaságában. Elképzeli, hogy néha kereskedők látogatnak oda mindenféle jóval és cserébe az állatokat viszik el ketrecekbe zárva... Egy kicsit szomorúnak is gondolja a jelenetet, de annyira nem érinti meg.*
- Vele is voltak állatok? - *Kérdi aztán kíváncsian. Nem sokat tud a druidákról, pusztán azt, hogy állatokkal foglalkoznak, de nem úgy, mint az emberek általában, hanem mintha beszélnék a nyelvüket... És gyakran láthatóak is a társaságukban, akár különlegesebb állat is kísérheti őket, amiről nem gondolnák, hogy szelídíthető.*
*A történet elég átlagosan kezdődik, Garsin kicsit még el is mereng, hogy vajon miért találja Adoaver annyira kellemetlennek a fogadó étkeit, valóban olyan rosszul főznek-e ott...? De aztán figyelme az újabb részletek felé fordul, ahogy az ifjú folytatja a mesélést, egy új szereplő bevonásával az elbeszélésbe.
Garsint nem csak a történet fogja meg, hanem Adoavert magát is figyeli. A fiú talán könnyen zavarba jön, de az is kétségtelen, hogy ennek ellenére akad benne előadói tehetség. Jól esik őt hallgatnia és mellé elképzelni mindazt, amit mond, kibontva a részleteket.*
- Ez érdekes találkozás lehetett... - *Foglalja össze sután, mikor Adoaver elhallgat.*
- De akkor csak tudhat róluk valaki... ha volt kivel kereskedniük... - *Töpreng, s próbálja elképzelni azt az életet a vadonban, elzártan. A szemei előtt egy fákkal körülvett kis falu jelenik meg, ahol az Adoaver által leírt elfhez hasonló küllemű és öltözékű elfek élnek, megannyi állat társaságában. Elképzeli, hogy néha kereskedők látogatnak oda mindenféle jóval és cserébe az állatokat viszik el ketrecekbe zárva... Egy kicsit szomorúnak is gondolja a jelenetet, de annyira nem érinti meg.*
- Vele is voltak állatok? - *Kérdi aztán kíváncsian. Nem sokat tud a druidákról, pusztán azt, hogy állatokkal foglalkoznak, de nem úgy, mint az emberek általában, hanem mintha beszélnék a nyelvüket... És gyakran láthatóak is a társaságukban, akár különlegesebb állat is kísérheti őket, amiről nem gondolnák, hogy szelídíthető.*
9035. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-10 12:40:31
Üzenet elküldve: 2022-05-10 12:40:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A kisfiú végül nem tart vele, amit szokatlannak vél a kezdeti lelkesedés után, de tiszteletben tartja a gyermek döntését, aki talán nem akar ennyire messze szakadni Artheniortól. Talán a bizalma sem terjed odáig, hogy egy ismeretlen nővel tegyen meg egy nagyobb utat. Mindenesetre ez Karheiát nem tántorítja el céljától, ami a Mágustorony. Sajnos még számtalan olvasatlan, vagy meg nem értett oldal vár arra, hogy átlapozza őket, s olyan komoly ügyekre kell pontot tennie, amik életét fogják ilyen vagy olyan módon megváltoztatni.*
- De nem hamarkodunk el semmit.
*Jelenti ki magának - vagy a kölyköknek? - miközben fellendül a nyeregbe, hogy újra megtegye az ismerős és hosszú utat, mint korábban.*
- De nem hamarkodunk el semmit.
*Jelenti ki magának - vagy a kölyköknek? - miközben fellendül a nyeregbe, hogy újra megtegye az ismerős és hosszú utat, mint korábban.*
9034. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-09 12:50:31
Üzenet elküldve: 2022-05-09 12:50:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 450
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Messzire jutott, mégis sehova. Talán így lehetne legkönnyebben szavakba foglalni a helyzetét. Ám a helyzet a legkevésbé sem kilátástalan, csupán a kilátóból kell más horizont után fordulnia.
Békére vágyik. Végtelen fegyvercsörgés és játszma kísérte útját, most pedig pihenni szándékozik. Ahhoz pedig, hogy megtalálja megnyugvását, messzire kell visszanyúlnia. Még a saját életénél is messzebbre. Távoli ősei pusztai, nomád népek voltak, míg meg nem telepedtek Wegtoren környékén. Noha soha nem próbált hasonló életvitelt, nyughatatlan természete valahogy mégis vonzóvá teszi számára ezt az utat. Azt is tudni véli, hol tudna nekikezdeni ennek az életnek. Az pedig, hogy sikerrel jár-e, leginkább saját magán áll. Útja ugyan számtalan nehézséget ígér, de ezúttal nem a halál köveivel van kirakva. Nem fenyegeti oly veszély, mint viadorként, zsoldosként vagy éppenséggel a Városi Őrség főparancsnokaként. Nem, mintha félne a kardtól, épp ellenkezőleg. A harc utáni, buzgó vágyat azonban csillapítania kell. Mielőtt útra kellne azonban, meg kell ejtenie egy kitérőt. Talán az utolsót Artheniorba.*
Békére vágyik. Végtelen fegyvercsörgés és játszma kísérte útját, most pedig pihenni szándékozik. Ahhoz pedig, hogy megtalálja megnyugvását, messzire kell visszanyúlnia. Még a saját életénél is messzebbre. Távoli ősei pusztai, nomád népek voltak, míg meg nem telepedtek Wegtoren környékén. Noha soha nem próbált hasonló életvitelt, nyughatatlan természete valahogy mégis vonzóvá teszi számára ezt az utat. Azt is tudni véli, hol tudna nekikezdeni ennek az életnek. Az pedig, hogy sikerrel jár-e, leginkább saját magán áll. Útja ugyan számtalan nehézséget ígér, de ezúttal nem a halál köveivel van kirakva. Nem fenyegeti oly veszély, mint viadorként, zsoldosként vagy éppenséggel a Városi Őrség főparancsnokaként. Nem, mintha félne a kardtól, épp ellenkezőleg. A harc utáni, buzgó vágyat azonban csillapítania kell. Mielőtt útra kellne azonban, meg kell ejtenie egy kitérőt. Talán az utolsót Artheniorba.*
9033. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-06 18:04:07
Üzenet elküldve: 2022-05-06 18:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Társa pillantásából kikövetkezteti, hogy elnyerte amúgy is meglévő figyelmét, így nem késlekedik, hanem igyekszik visszaemlékezni a már nem tegnap történt, furcsa asztaltárssal való beszélgetésére:*
- Szóval ki nem álhatom a Pegazust, vagy a legtöbb fogadót alapból. Hangosak, szagosak, és még a kaja sem olyan jó mint a piaci, tehát nem ott szoktam étkezni. De abban az időszakban kissé, talán a forró nap miatt, a szokásosnál jobban is megszomjaztam, márpedig ha semmi más, hát a teájuk az jó. A löttyöt iszogattam a helyiség középső asztalát elfoglalva, ráérősen, amikor hozzám közeledő lépéseket kezdtem hallani. Fordultam is hátra, és egy olyan alakot láttam, amilyet még se itt, se eddigi utazásaim alatt sehol. Egy elf, ami magában még nem lenne különleges, de fehér haja volt kék szemmel, tele volt tetoválásokkal, és szőrmekabátban sétált. Szóval ott ültem, azt se tudom hova köpjek, és miután rendelt, mellém ült, mivel velem szemben volt az egyetlen megmaradt szabad hely.* - Ezúttal nem játszadozik kezével miközben félig hüledező, félig csodálkozó szavai elhagyják ajkait, mivel igencsak igyekszik visszaemlékezni a részletekre. Tekintetét nem tartja Garsinon, céltalanul el van az veszve a fák között, nem is nagyon használja most szemeit.*
- Leült, és egy ideig szótlanul telt az idő. Megmondva őszintén kissé be voltam gazolva, nem úgy nézett ki az elf mint aki ott akart lenni. Aztán végül csak megszólalt, de hogy miről kérdezett először, arról már fogalmam sincs. Azt tudom, hogy valami kis dolog volt, talán etikett, de arról áttértünk, vagyis ő tért át inkább arra, hogy el kéne őt itt igazítani, ugyanis először járt itt a városban. Gondoltam, rendben, én sem kezdtem jobb helyzetben, kisegítem. Itt a piac, ott a templom, satöbbi, de aztán kérdezett egy furcsát: mi van a templomban? Erre meg én nem tudtam sokat felelni, ugyanis egy könyvtárnak csúfolt raktáron és Eeyr imádásán kívül az épület nem sokkal szolgált. Kiderült, hogy mágia iránt érdeklődött. Megmondtam, hogy azt a Lihanech-tavi toronyban keresse, és hogy hogyan jusson el oda, ami még hagyján, de aztán gyanakvó lett, és megkérdezte, mágus vagyok e. Nemcsak elmondtam, demonstráltam is neki, és ezen Ő lepődött meg igazán. Ugyanis azt hitte, és ezzel nem viccelek, hogy a varázstudók gyakorlatilag a kihalás szélén álltak, mint egy faj! *Drámai szünettel néz végül barátjára, egymástól szétválasztott kezekkel, majd a hatás után folytatja.* - Az ok amiért ezt hitte, és ezt sem én találtam ki, az hogy ő és egy egész törzse az Arthenior közeli vadságban éltek, egy örökkévalóság óta teljesen elkülönülve bármilyen civilizációtól! Druidákként üzleteltek állatok befogásával és idomításával, és eddig gyakorlatilag soha nem tették lábukat a fákon kívülre, kivéve talán egy-két arra rendelt személyt. És az egyik ilyen druida, Sylvar, pont előttem ült és a segítségemet kérte földmágia tanulásával kapcsolatban. Azanyám.
*Társa pillantásából kikövetkezteti, hogy elnyerte amúgy is meglévő figyelmét, így nem késlekedik, hanem igyekszik visszaemlékezni a már nem tegnap történt, furcsa asztaltárssal való beszélgetésére:*
- Szóval ki nem álhatom a Pegazust, vagy a legtöbb fogadót alapból. Hangosak, szagosak, és még a kaja sem olyan jó mint a piaci, tehát nem ott szoktam étkezni. De abban az időszakban kissé, talán a forró nap miatt, a szokásosnál jobban is megszomjaztam, márpedig ha semmi más, hát a teájuk az jó. A löttyöt iszogattam a helyiség középső asztalát elfoglalva, ráérősen, amikor hozzám közeledő lépéseket kezdtem hallani. Fordultam is hátra, és egy olyan alakot láttam, amilyet még se itt, se eddigi utazásaim alatt sehol. Egy elf, ami magában még nem lenne különleges, de fehér haja volt kék szemmel, tele volt tetoválásokkal, és szőrmekabátban sétált. Szóval ott ültem, azt se tudom hova köpjek, és miután rendelt, mellém ült, mivel velem szemben volt az egyetlen megmaradt szabad hely.* - Ezúttal nem játszadozik kezével miközben félig hüledező, félig csodálkozó szavai elhagyják ajkait, mivel igencsak igyekszik visszaemlékezni a részletekre. Tekintetét nem tartja Garsinon, céltalanul el van az veszve a fák között, nem is nagyon használja most szemeit.*
- Leült, és egy ideig szótlanul telt az idő. Megmondva őszintén kissé be voltam gazolva, nem úgy nézett ki az elf mint aki ott akart lenni. Aztán végül csak megszólalt, de hogy miről kérdezett először, arról már fogalmam sincs. Azt tudom, hogy valami kis dolog volt, talán etikett, de arról áttértünk, vagyis ő tért át inkább arra, hogy el kéne őt itt igazítani, ugyanis először járt itt a városban. Gondoltam, rendben, én sem kezdtem jobb helyzetben, kisegítem. Itt a piac, ott a templom, satöbbi, de aztán kérdezett egy furcsát: mi van a templomban? Erre meg én nem tudtam sokat felelni, ugyanis egy könyvtárnak csúfolt raktáron és Eeyr imádásán kívül az épület nem sokkal szolgált. Kiderült, hogy mágia iránt érdeklődött. Megmondtam, hogy azt a Lihanech-tavi toronyban keresse, és hogy hogyan jusson el oda, ami még hagyján, de aztán gyanakvó lett, és megkérdezte, mágus vagyok e. Nemcsak elmondtam, demonstráltam is neki, és ezen Ő lepődött meg igazán. Ugyanis azt hitte, és ezzel nem viccelek, hogy a varázstudók gyakorlatilag a kihalás szélén álltak, mint egy faj! *Drámai szünettel néz végül barátjára, egymástól szétválasztott kezekkel, majd a hatás után folytatja.* - Az ok amiért ezt hitte, és ezt sem én találtam ki, az hogy ő és egy egész törzse az Arthenior közeli vadságban éltek, egy örökkévalóság óta teljesen elkülönülve bármilyen civilizációtól! Druidákként üzleteltek állatok befogásával és idomításával, és eddig gyakorlatilag soha nem tették lábukat a fákon kívülre, kivéve talán egy-két arra rendelt személyt. És az egyik ilyen druida, Sylvar, pont előttem ült és a segítségemet kérte földmágia tanulásával kapcsolatban. Azanyám.
9032. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-05 12:09:11
Üzenet elküldve: 2022-05-05 12:09:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kíváncsi pillantása kíméletlenül figyeli a magát hirtelen kínosan érző ifjút. Persze, nem veszi észre azonnal Adoaver zavarát, azt hiszi, csak a szavakat keresi a másik. Ami részben igaz is... Viszont a második mondatot hallva már megérti, hogy valóban az első sejtése bizonyult helyesnek: egy kedves szófordulat volt az a megjegyzés, ha van is alapja.
A helyzetet átlátva azonban már kicsit szórakozik is a másik "habogásán", hangtalanul fölnevet, épp csak nem paskolja meg a fiú fejét, hogy "nyugalom!".*
- Értem. - *Vágja rá, megszüntetve Adoaver szenvedését.*
- És remélem, hogy így lesz... Vagy ha nem, legalább a tanításomat vállalja. - *Teszi hozzá, mert a rokonszenv ebből a szempontból másodlagos, de azért örülne neki. Egyébként is szeretné, ha jó benyomást keltene Adoaver... lakótársaiban? Ez talán megfelelő szó rájuk.
Épp kérdezne a többiekről, hogy mifélék, az ifjú hogyan jön ki velük... de Adoaver megelőzi, egy másik témát vetve föl.
Válaszul egyszerűen megrázza a fejét, de tekintete a fiún csüng, jelezve az érdeklődését.*
*Kíváncsi pillantása kíméletlenül figyeli a magát hirtelen kínosan érző ifjút. Persze, nem veszi észre azonnal Adoaver zavarát, azt hiszi, csak a szavakat keresi a másik. Ami részben igaz is... Viszont a második mondatot hallva már megérti, hogy valóban az első sejtése bizonyult helyesnek: egy kedves szófordulat volt az a megjegyzés, ha van is alapja.
A helyzetet átlátva azonban már kicsit szórakozik is a másik "habogásán", hangtalanul fölnevet, épp csak nem paskolja meg a fiú fejét, hogy "nyugalom!".*
- Értem. - *Vágja rá, megszüntetve Adoaver szenvedését.*
- És remélem, hogy így lesz... Vagy ha nem, legalább a tanításomat vállalja. - *Teszi hozzá, mert a rokonszenv ebből a szempontból másodlagos, de azért örülne neki. Egyébként is szeretné, ha jó benyomást keltene Adoaver... lakótársaiban? Ez talán megfelelő szó rájuk.
Épp kérdezne a többiekről, hogy mifélék, az ifjú hogyan jön ki velük... de Adoaver megelőzi, egy másik témát vetve föl.
Válaszul egyszerűen megrázza a fejét, de tekintete a fiún csüng, jelezve az érdeklődését.*
9031. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-05 08:57:37
Üzenet elküldve: 2022-05-05 08:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Amikor egymagában szokott olvasgatni, alig szokta észlelni ha kényelmetlen pozícióban ül, olyannyira el van veszve saját világában. De most, hogy a valóságos univerzumban tart fel valakivel beszélgetést, amire illik figyelni is, egyre többször vált helyzetet, néha törökülésbe visszatérve, néha kissé lányosan térdét arcával egyező magasságba nyújtja, néha pedig egyszerűen kinyújtva s a földön tartva őket. Legalább gerince egy helyzetben van, ezt továbbra is a fának köszönheti.
Saját, bogaras fogalmazásának köszönhetően egy olyan gödörbe került a következő kérdéssel, amibe illene gyorsan kimásznia.*
- Hogy is fogalmazzam... *A két lány kedves természetei vonzhatnák egymást, az erkölcsi magaslétráról még csak nem is beszélve, de ezt hogyan teszi mondatokká? Ezt így nyersen nem mondhatja csak úgy ki, akár még kínossá is teheti a helyzetet!* - Van pár közös dolog bennetek, úgy érzem? *Elsőre-külsőre majdnem semmi közös nem lenne bennük, csak egy hosszasabb idő alatt fedeznék fel egymás rokoni lelkét, ha egyáltalán Adoavernek igaza van a kettő párhuzamával kapcsolatban, amin már észlelhetőleg tépelődni kezd, szinte stresszelve a kigondoláson. Miért most hagyják cserbe szavai?!* - Áh, nem tudom rendesen megmagyarázni ezt, a francba is. Megmutatkozik ez ha beszélgettek, esküszöm. *Gyötrő csönd keletkezik az ő részéről. Most kéne jó témával előállnia, ha lenne valami más is. Elővehetné a lovat, de a neve megkérdezésén kívül azt sem tudná tovább nyújtani. Talán varázsolhatna neki? De az itt most nem jó, ha véletlenül félresikerül a részéről valami, akár a tisztást is felgyújthatja, most nem a nedves mocsárban vannak. Aztán végre eszébe jut valami. Nem sok, de ha ezután ki tudja mikor látják egymást még egyszer, akkor mondjon el mindent.*
- Meséltem már azt, amikor egy druidával találkoztam a Pegazusban?
*Amikor egymagában szokott olvasgatni, alig szokta észlelni ha kényelmetlen pozícióban ül, olyannyira el van veszve saját világában. De most, hogy a valóságos univerzumban tart fel valakivel beszélgetést, amire illik figyelni is, egyre többször vált helyzetet, néha törökülésbe visszatérve, néha kissé lányosan térdét arcával egyező magasságba nyújtja, néha pedig egyszerűen kinyújtva s a földön tartva őket. Legalább gerince egy helyzetben van, ezt továbbra is a fának köszönheti.
Saját, bogaras fogalmazásának köszönhetően egy olyan gödörbe került a következő kérdéssel, amibe illene gyorsan kimásznia.*
- Hogy is fogalmazzam... *A két lány kedves természetei vonzhatnák egymást, az erkölcsi magaslétráról még csak nem is beszélve, de ezt hogyan teszi mondatokká? Ezt így nyersen nem mondhatja csak úgy ki, akár még kínossá is teheti a helyzetet!* - Van pár közös dolog bennetek, úgy érzem? *Elsőre-külsőre majdnem semmi közös nem lenne bennük, csak egy hosszasabb idő alatt fedeznék fel egymás rokoni lelkét, ha egyáltalán Adoavernek igaza van a kettő párhuzamával kapcsolatban, amin már észlelhetőleg tépelődni kezd, szinte stresszelve a kigondoláson. Miért most hagyják cserbe szavai?!* - Áh, nem tudom rendesen megmagyarázni ezt, a francba is. Megmutatkozik ez ha beszélgettek, esküszöm. *Gyötrő csönd keletkezik az ő részéről. Most kéne jó témával előállnia, ha lenne valami más is. Elővehetné a lovat, de a neve megkérdezésén kívül azt sem tudná tovább nyújtani. Talán varázsolhatna neki? De az itt most nem jó, ha véletlenül félresikerül a részéről valami, akár a tisztást is felgyújthatja, most nem a nedves mocsárban vannak. Aztán végre eszébe jut valami. Nem sok, de ha ezután ki tudja mikor látják egymást még egyszer, akkor mondjon el mindent.*
- Meséltem már azt, amikor egy druidával találkoztam a Pegazusban?
9030. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-05 00:04:31
Üzenet elküldve: 2022-05-05 00:04:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egyetértőn biccent, miközben körülhordozza tekintetét e dicsérettel illetett helyen, a fák gyűrűjén. Olykor már szinte képes is megfeledkezni róla, hogy a múlt mennyire sötét volt. Akkoriban nem sok kilátása volt élvezni az ilyen egyszerű szépségeket sem. Jó itt lenni.
Ahogy Adoaver társaságában is. Kedvtelve figyeli az ifjú arcát, ahogy még a vonásai is megváltoznak, mikor elengedi magát és olyasmiről beszél, ami ennyire lelkesítő a számára.
Majd szégyenlős kérdésére is választ kap, méghozzá igen kedvezőt. Bár a szavak keltenek benne némi zavart is és értetlenséget.*
- Köszönöm! - *Mondja szelíden, hálás kis mosollyal, bizakodva. Még mindig nem akar előre örülni, de azért erőt vesz rajta némi izgatottság és ez megcsillan a tekintetében is. Mondhatni az ő szeme előtt is hasonló képek játszódnak le közös tanulásról, egy mesterrel, majd a pihenők alatti barátságszövésekről... S persze az sem mellékes a számára, ha elérhetőbb áron képezheti magát. Jelenleg ugyanis elég megrekedtnek érzi a helyzetét. Szeretne hasznos lenni a kötelékben, s most már nagy reményeket fűz a mágiához, hisz benne, hogy ez egy járható út volna a számára és sokat tudna tenni általa... Csak épp a továbbfejlődését ellehetetleníti, vagy legalábbis jelentősen lelassítja, hogy még a viszonylag jó napi járandósága mellett is nehezen gyűjt össze akkora tartalékot, amiből meg tudná fizetni a Mágustorony tekercseinek bérlését.*
- De miért mondod... Hogy engem akarna a legjobban tanítani? - *Kérdez rá a részletre, kíváncsian hunyorogva. Érdekli, hogy ez csak egy kedves szófordulat volt az ifjú részéről, vagy van mögötte tartalom. Leginkább előbbit feltételezné. Második gondolata, hogy talán a városban betöltött szerepe miatt kedvezne neki a hölgy, abban bízva, hogy ezáltal nagyobb biztonságban érezhetné magát a későbbiekben.*
*Egyetértőn biccent, miközben körülhordozza tekintetét e dicsérettel illetett helyen, a fák gyűrűjén. Olykor már szinte képes is megfeledkezni róla, hogy a múlt mennyire sötét volt. Akkoriban nem sok kilátása volt élvezni az ilyen egyszerű szépségeket sem. Jó itt lenni.
Ahogy Adoaver társaságában is. Kedvtelve figyeli az ifjú arcát, ahogy még a vonásai is megváltoznak, mikor elengedi magát és olyasmiről beszél, ami ennyire lelkesítő a számára.
Majd szégyenlős kérdésére is választ kap, méghozzá igen kedvezőt. Bár a szavak keltenek benne némi zavart is és értetlenséget.*
- Köszönöm! - *Mondja szelíden, hálás kis mosollyal, bizakodva. Még mindig nem akar előre örülni, de azért erőt vesz rajta némi izgatottság és ez megcsillan a tekintetében is. Mondhatni az ő szeme előtt is hasonló képek játszódnak le közös tanulásról, egy mesterrel, majd a pihenők alatti barátságszövésekről... S persze az sem mellékes a számára, ha elérhetőbb áron képezheti magát. Jelenleg ugyanis elég megrekedtnek érzi a helyzetét. Szeretne hasznos lenni a kötelékben, s most már nagy reményeket fűz a mágiához, hisz benne, hogy ez egy járható út volna a számára és sokat tudna tenni általa... Csak épp a továbbfejlődését ellehetetleníti, vagy legalábbis jelentősen lelassítja, hogy még a viszonylag jó napi járandósága mellett is nehezen gyűjt össze akkora tartalékot, amiből meg tudná fizetni a Mágustorony tekercseinek bérlését.*
- De miért mondod... Hogy engem akarna a legjobban tanítani? - *Kérdez rá a részletre, kíváncsian hunyorogva. Érdekli, hogy ez csak egy kedves szófordulat volt az ifjú részéről, vagy van mögötte tartalom. Leginkább előbbit feltételezné. Második gondolata, hogy talán a városban betöltött szerepe miatt kedvezne neki a hölgy, abban bízva, hogy ezáltal nagyobb biztonságban érezhetné magát a későbbiekben.*
9029. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-04 20:28:51
Üzenet elküldve: 2022-05-04 20:28:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Rövid ideig eltöpreng Garsin tippjén e hely hívogató természetének okáért.*
-...Talán *Von végül vállat.* - De azt tudom, hogy bárkik is csinálták ezt a helyet, jó munkát végeztek. *Dicséri meg e mini park névtelen építőit. Nem sok dicsőítést kaphatnak a városok fenntartói, elvégre mindig akad valamivel probléma, és nincs idő rájuk gondolni. A mérnökök a háttérben maradnak, míg a fejeseké lesz a minőség. Szomorú, igazán.
Miután az izgalmasabb témára tértek át, lelkesedése hamar megmutatkozik: Több szín kerül az arcába (ez ugyan nem hatalmas teljesítmény), kezei szavait kísérve mutogatva adnak vizuális támogatást, és szemei körül gyakorlatilag eltűntek a sötét körök. Barátja kérdésétől nevetni támad kedve.*
- Az összes ember közül szerintem elsőre téged akarna a legjobban tanítani! Amint visszatértem a kúriába, tájékoztatom őt rólad, így ha netalán tényleg sikerül összeütközni kettőtöknek, nem kell nulláról indulnotok! És ne aggódj... *Kacsint rejtelmesen.* - Tapasztalatom szerint Abogr mester zsugori könyveihez képest kifejezetten könnyebbek lesznek az órák a tárcádnak. Garantálom. *Garsin láthatja, hogy megint csak ábrándozni kezd. Elképzeli magában, milyen lenne, ha katonatársa is mellettük tanulna a kúriában; eddig mindig magának való volt nagyjából minden téren, így a toronyban is többnyire egymástól távolabb bújták csak a köteteket, de a szállást körülvevő udvarban, talán a tó mellett körbe ülve egymásnak magyarázni haladásaikat, bátorítani a másikat, abban a négyes csoportban, és utána ebédhez ülni... Furcsa melegséggel tölti el a mágus-ifjút. Ha minden ilyen egyszerű lenne...*
*Rövid ideig eltöpreng Garsin tippjén e hely hívogató természetének okáért.*
-...Talán *Von végül vállat.* - De azt tudom, hogy bárkik is csinálták ezt a helyet, jó munkát végeztek. *Dicséri meg e mini park névtelen építőit. Nem sok dicsőítést kaphatnak a városok fenntartói, elvégre mindig akad valamivel probléma, és nincs idő rájuk gondolni. A mérnökök a háttérben maradnak, míg a fejeseké lesz a minőség. Szomorú, igazán.
Miután az izgalmasabb témára tértek át, lelkesedése hamar megmutatkozik: Több szín kerül az arcába (ez ugyan nem hatalmas teljesítmény), kezei szavait kísérve mutogatva adnak vizuális támogatást, és szemei körül gyakorlatilag eltűntek a sötét körök. Barátja kérdésétől nevetni támad kedve.*
- Az összes ember közül szerintem elsőre téged akarna a legjobban tanítani! Amint visszatértem a kúriába, tájékoztatom őt rólad, így ha netalán tényleg sikerül összeütközni kettőtöknek, nem kell nulláról indulnotok! És ne aggódj... *Kacsint rejtelmesen.* - Tapasztalatom szerint Abogr mester zsugori könyveihez képest kifejezetten könnyebbek lesznek az órák a tárcádnak. Garantálom. *Garsin láthatja, hogy megint csak ábrándozni kezd. Elképzeli magában, milyen lenne, ha katonatársa is mellettük tanulna a kúriában; eddig mindig magának való volt nagyjából minden téren, így a toronyban is többnyire egymástól távolabb bújták csak a köteteket, de a szállást körülvevő udvarban, talán a tó mellett körbe ülve egymásnak magyarázni haladásaikat, bátorítani a másikat, abban a négyes csoportban, és utána ebédhez ülni... Furcsa melegséggel tölti el a mágus-ifjút. Ha minden ilyen egyszerű lenne...*
9028. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-03 23:46:05
Üzenet elküldve: 2022-05-03 23:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hallgatja az ifjú városba érkeztének igencsak gyakorlatias okát, ehhez nincs is mit hozzáfűzni. A tisztás már más kérdés.*
- Mintha könnyebb volna összpontosítani és megérteni dolgokat? - *Szúrja közbe a kérdést Adoaver töprengésébe, hátha hasonlóképp éreznek, s együtt meg tudják fogni e helynek a különlegességét. Az ő tapasztalata, hogy még ha hasonlóan nyugodt helyet választ is a természetben, itt halad a leggyorsabban a tanulnivalóival, s itt mélyül a legkönnyebben.
Az ifjú megjegyzésére, miszerint két legyet üt egy csapásra, egyszerre oldva meg a levegőzést és a lovaglótudása gyarapítását, csak mosollyal felel.
Azt pedig egyáltalán nem bánja, hogy a fiú a közelében telepedik le, maga sem tervezte másképp. Gondolatot olvasni viszont nem tud, így fogalma sincs róla, hogy Adoaver etetni szeretné a lovat. Az állaton pihenő tekintet mögött egyszerű érdeklődést és állatszeretet sejt.
Majd egy mindkettejük számára rendkívül izgalmas téma kerül terítékre: a mágia. És a forrás, amiből e tudást meríthetik...
Mikor Adoaver kimondja, hogy az illető hölgy több ágban is jártas, Garsinban a csodálat mellett persze az a kérdés is megfogalmazódik, amit barátja azonnal mond magától is: vajon van-e rá esély, hogy a hold ágat tőle tanulhassa?
Amit Adoaver mond, az elég kecsegtető, Garsinon pedig jól látható, hogy nem közömbös számára a lehetőség. Azonban a kezdeti lelkesedést hamar fölváltja egy megfontoltabb, szégyenlősebb hozzáállás. Inkább nem örül előre, hiszen mindezt nem az a hölgy ajánlotta, csak egy fölvetés Adoavertől.*
- Ha nem gondolod tiszteletlennek, vagy tolakodásnak, rákérdeznél nála? Hogy engem is tanítana-e... Vagy lehet ő még drágábban adná, mint a toronyban? - *Merül fel benne rögtön, mert elég tapasztalatlan a mágusmesterek elvárásai terén.*
*Hallgatja az ifjú városba érkeztének igencsak gyakorlatias okát, ehhez nincs is mit hozzáfűzni. A tisztás már más kérdés.*
- Mintha könnyebb volna összpontosítani és megérteni dolgokat? - *Szúrja közbe a kérdést Adoaver töprengésébe, hátha hasonlóképp éreznek, s együtt meg tudják fogni e helynek a különlegességét. Az ő tapasztalata, hogy még ha hasonlóan nyugodt helyet választ is a természetben, itt halad a leggyorsabban a tanulnivalóival, s itt mélyül a legkönnyebben.
Az ifjú megjegyzésére, miszerint két legyet üt egy csapásra, egyszerre oldva meg a levegőzést és a lovaglótudása gyarapítását, csak mosollyal felel.
Azt pedig egyáltalán nem bánja, hogy a fiú a közelében telepedik le, maga sem tervezte másképp. Gondolatot olvasni viszont nem tud, így fogalma sincs róla, hogy Adoaver etetni szeretné a lovat. Az állaton pihenő tekintet mögött egyszerű érdeklődést és állatszeretet sejt.
Majd egy mindkettejük számára rendkívül izgalmas téma kerül terítékre: a mágia. És a forrás, amiből e tudást meríthetik...
Mikor Adoaver kimondja, hogy az illető hölgy több ágban is jártas, Garsinban a csodálat mellett persze az a kérdés is megfogalmazódik, amit barátja azonnal mond magától is: vajon van-e rá esély, hogy a hold ágat tőle tanulhassa?
Amit Adoaver mond, az elég kecsegtető, Garsinon pedig jól látható, hogy nem közömbös számára a lehetőség. Azonban a kezdeti lelkesedést hamar fölváltja egy megfontoltabb, szégyenlősebb hozzáállás. Inkább nem örül előre, hiszen mindezt nem az a hölgy ajánlotta, csak egy fölvetés Adoavertől.*
- Ha nem gondolod tiszteletlennek, vagy tolakodásnak, rákérdeznél nála? Hogy engem is tanítana-e... Vagy lehet ő még drágábban adná, mint a toronyban? - *Merül fel benne rögtön, mert elég tapasztalatlan a mágusmesterek elvárásai terén.*
9027. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-03 00:34:20
Üzenet elküldve: 2022-05-03 00:34:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A piactérről egyenesen az erdőszéli tisztásra veszi az irányt, hogy végre megszabaduljon a sok ismeretlen arc nyomasztó pillantásától. Keres magának egy eldugodtabb részt, s annak is az egyik bokrosabb-fásabb területére ül le. Ahhoz, hogy lenyugodjon, meditálnia kell egy kicsit. Lehunyja a szemét és megpróbálja tudatosan irányítani a légzését, majd szépen lassan ellazítja minden testrészét. Sokkal gyorsabban és könnyebben megy neki, mint azt elsőre hitte volna. Talán nem most csinálja ezt először, s már sokszor kellett neki ehhez folyamodnia. Néhány perc után már vissza is nyeri az erejét és a fejében zümmögő fekete bogarak is abbahagyják a szabotálását. Szépen lassan feláll, majd lassan végigpásztázza a körülötte lévő tájat. Még nem döntötte el, hogy most hova szeretne innen menni, de még egyelőre ráér. Övé az egész nap, s legrosszabb esetben majd alszik az egyik bokor tövében vagy az egyik fa tetején.*
9026. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-27 12:21:24
Üzenet elküldve: 2022-04-27 12:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- De még mennyire hogy jó hely. *Bólogat automatikusan még egyszer a kijelentésre. Csak ne lenne olyan messze mindentől, különösen a várostól. És arra még nem is akar gondolni, hogy alig pár lépésnyire tőlük távolabb egy életveszélyes övezet található, az a zöld vadon, az szelidítetlen erdő. Sors segítse, ki túl mélyre lép.*
- Hogy mi hozott? Hát a piac! *Mutat is az irányba, ahonnan, ha eléggé nyitva tartja a fülét az ember, még innen is lehet hangfoszlányokat hallani. Vagy lehet, hogy a vidék csendje erősítette csak meg hallását.* - Álom hely vagy sem, mindent nem tudunk magunk megteremteni. Néhanapján valamelyikünk, egyedül vagy többen, kitúrázik a fák közül Artheniorba bevásárolni: elemózsiáktól orvosságon át ruhákig ami épp fogyóban van vagy már nincs, azt itt megvesszük. Most én kerültem sorra. *Gesztikulál dicsőségesen magára.* - És valóban, ha már itt vagyok, kihasználom az alkalmat hogy meglátogassam a tisztást. Van itt valami, ami vonz engem, de nem tudom megmondani mi is az, még ha az ujjaim között is lenne. Bosszantó. *Talán ennek a szimmetrikus, tökéletes fakörnek a kinézete. Vagy az ellentétes érzése, mondhatni aurája a város többi részével.*
- Tehát munkálkodsz és levegőzöl egyben. Nem rossz. *Mondja, miután szemét forgatja a válasz epés részén, amit nem telik túl sok időbe kiészlelnie. Hogy barátja láthatólag nem érzi magát kényelmetlenül mellette, az ad neki annyi önbizalmat, hogy miután látja őt letelepedni korábbi ülőhelyére, nem sokkal mellé foglalja el a füvet. Onnan felnézve, míg amaz a hátasát köti le, kedve támad megetetni lovát, csak kár, hogy nincs almája. A fontolgató tekintet így is fennmarad arcán azért. És persze a vigyor amivel előáll, mielőtt megint mesélni kezd.*
- Pont ez benne a legjobb: A fél-elf hölgy akivel egy házban élek, nem egy, hanem több ágból is képes minket tanítani. És igen: holdból is. Ugyan konkrét varázslatokat nem, de segíteni tud nekünk jobban megérteni az águnkat, tehát nincs okom panaszra. Ki tudja, ha legközelebb idejön vásárolni, összeütközhettek, ha szerencsétek van! Luninarinak hívják, hosszú fekete haj, kékes szem, elég alacsony. Úgy érzem, kijönnétek egymással. *Jobbjával állát fogva gondolkodik el az elképzelésen; most hogy jobban belegondol, nagyon is igaza lehet ebben. Kár, hogy több mérföldnyi út választja el őket. A többi lakossal sem ütne fejeket, bár az orvos, nos az még enyhén szólva is kétséges. De lehet hogy most csak saját érzelmeit keveri.*
- De még mennyire hogy jó hely. *Bólogat automatikusan még egyszer a kijelentésre. Csak ne lenne olyan messze mindentől, különösen a várostól. És arra még nem is akar gondolni, hogy alig pár lépésnyire tőlük távolabb egy életveszélyes övezet található, az a zöld vadon, az szelidítetlen erdő. Sors segítse, ki túl mélyre lép.*
- Hogy mi hozott? Hát a piac! *Mutat is az irányba, ahonnan, ha eléggé nyitva tartja a fülét az ember, még innen is lehet hangfoszlányokat hallani. Vagy lehet, hogy a vidék csendje erősítette csak meg hallását.* - Álom hely vagy sem, mindent nem tudunk magunk megteremteni. Néhanapján valamelyikünk, egyedül vagy többen, kitúrázik a fák közül Artheniorba bevásárolni: elemózsiáktól orvosságon át ruhákig ami épp fogyóban van vagy már nincs, azt itt megvesszük. Most én kerültem sorra. *Gesztikulál dicsőségesen magára.* - És valóban, ha már itt vagyok, kihasználom az alkalmat hogy meglátogassam a tisztást. Van itt valami, ami vonz engem, de nem tudom megmondani mi is az, még ha az ujjaim között is lenne. Bosszantó. *Talán ennek a szimmetrikus, tökéletes fakörnek a kinézete. Vagy az ellentétes érzése, mondhatni aurája a város többi részével.*
- Tehát munkálkodsz és levegőzöl egyben. Nem rossz. *Mondja, miután szemét forgatja a válasz epés részén, amit nem telik túl sok időbe kiészlelnie. Hogy barátja láthatólag nem érzi magát kényelmetlenül mellette, az ad neki annyi önbizalmat, hogy miután látja őt letelepedni korábbi ülőhelyére, nem sokkal mellé foglalja el a füvet. Onnan felnézve, míg amaz a hátasát köti le, kedve támad megetetni lovát, csak kár, hogy nincs almája. A fontolgató tekintet így is fennmarad arcán azért. És persze a vigyor amivel előáll, mielőtt megint mesélni kezd.*
- Pont ez benne a legjobb: A fél-elf hölgy akivel egy házban élek, nem egy, hanem több ágból is képes minket tanítani. És igen: holdból is. Ugyan konkrét varázslatokat nem, de segíteni tud nekünk jobban megérteni az águnkat, tehát nincs okom panaszra. Ki tudja, ha legközelebb idejön vásárolni, összeütközhettek, ha szerencsétek van! Luninarinak hívják, hosszú fekete haj, kékes szem, elég alacsony. Úgy érzem, kijönnétek egymással. *Jobbjával állát fogva gondolkodik el az elképzelésen; most hogy jobban belegondol, nagyon is igaza lehet ebben. Kár, hogy több mérföldnyi út választja el őket. A többi lakossal sem ütne fejeket, bár az orvos, nos az még enyhén szólva is kétséges. De lehet hogy most csak saját érzelmeit keveri.*
9025. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-24 16:30:12
Üzenet elküldve: 2022-04-24 16:30:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érdekesnek találja Adoaver beszámolóját új otthonáról. Ahogy magában összerakja, egykori artheniori nemesek házába költözött be, akik így nagyobb biztonságban érzik magukat, a városon kívül, és alkalomadtán menedéket adnak az arra tévedő utazóknak. Vagy épp hosszabban is megszállhat ott, akinek megengedik... Azon nincs meglepődve, hogy Adoavernek megengedték, hisz az ifjú voltaképpen egy közülük, csak épp Lihanechből való.
De azt azért mégis kicsit furcsállja és kételkedik benne, hogy tényleg bárkit befogadnának. Amivel nincs is semmi gond, az emberek otthona zárt, a saját tulajdonuk. Épp ezért szokatlan számára a hozzáállás, amit Adoaver állít új otthona birtokosairól.
De ez mindegy is, a lényeg az, amit lát is most a fiú elrévedő ábrázatán: jól érzi magát ott.*
- Örülök, hogy ilyen jó helyet találtál. - *Jegyzi meg mosolyogva, és őszintén örül neki.*
- De... akkor mi hozott most a városba? A tisztásra... Itt puhább a fű? - *Kíváncsiskodik, kicsit ugratva is a másikat, de tényleg inkább csak kíváncsi. Hiszen olvasgatni a természetben, nyugalomban, ott is lehetséges a leírás alapján.*
- Mm. Nem ma kezdtük a barátkozást. - *Biccent, már a lóról szólva.*
- Már egyedül szerszámozom fel, fel tudok ülni a nyeregbe... ott is maradok... - *Szúrja közbe egy kis csipkelődő visszautalással az ifjú korábban említett lovaglótehetségére, vagy inkább annak hiányára.* - Azt mondták, innen fogva már főleg csak gyakorlás. De most vagyunk kint először egyedül. - *Magyaráz, majd ha Adoaver nem is veti föl, ő maga indul el a fiú korábbi ülőhelye felé, magával vezetve a lovat. Nem kérdez, vagy kér engedélyt, nem jut eszébe, hogy kellene. Túl sokáig amúgy sem akar zavarni, de egy kis időt még szeretne eltölteni az ifjú társaságában, akkor pedig akár le is ülhetnek.
Menet közben mesél még az előmeneteleiről a mágiatanulásban, Adoaver érdeklődése és lelkesedése pedig jól esik neki. Közbeszólna, hogy azt a támogatást még nem kapta meg, úgyhogy egyébként sem tudna most azonnal menni, de a fiú máris folytatja, arról a vidéki tanárról tájékoztatva őt, úgyhogy nem szakítja félbe.*
- Óh... Tényleg jó helyre találtál! - *Állapítja meg, némileg meglepetten is.*
- Ők is tűzmágusok? - *Kérdi, míg a kantárt egy lecsüngő erősebb ághoz rögzíti.*
- Így. Ne szaladj sehova, jó? - *Intézi ez utóbbiakat már halkabban, a lóhoz, de amaz nem úgy tűnik, mintha egyáltalán ügyet vetne rá.
Garsin ott is hagyja és leül a fa egyik kiugró gyökérnyúlványára, onnan hallgatja tovább az ifjút.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.24 16:33:40
*Érdekesnek találja Adoaver beszámolóját új otthonáról. Ahogy magában összerakja, egykori artheniori nemesek házába költözött be, akik így nagyobb biztonságban érzik magukat, a városon kívül, és alkalomadtán menedéket adnak az arra tévedő utazóknak. Vagy épp hosszabban is megszállhat ott, akinek megengedik... Azon nincs meglepődve, hogy Adoavernek megengedték, hisz az ifjú voltaképpen egy közülük, csak épp Lihanechből való.
De azt azért mégis kicsit furcsállja és kételkedik benne, hogy tényleg bárkit befogadnának. Amivel nincs is semmi gond, az emberek otthona zárt, a saját tulajdonuk. Épp ezért szokatlan számára a hozzáállás, amit Adoaver állít új otthona birtokosairól.
De ez mindegy is, a lényeg az, amit lát is most a fiú elrévedő ábrázatán: jól érzi magát ott.*
- Örülök, hogy ilyen jó helyet találtál. - *Jegyzi meg mosolyogva, és őszintén örül neki.*
- De... akkor mi hozott most a városba? A tisztásra... Itt puhább a fű? - *Kíváncsiskodik, kicsit ugratva is a másikat, de tényleg inkább csak kíváncsi. Hiszen olvasgatni a természetben, nyugalomban, ott is lehetséges a leírás alapján.*
- Mm. Nem ma kezdtük a barátkozást. - *Biccent, már a lóról szólva.*
- Már egyedül szerszámozom fel, fel tudok ülni a nyeregbe... ott is maradok... - *Szúrja közbe egy kis csipkelődő visszautalással az ifjú korábban említett lovaglótehetségére, vagy inkább annak hiányára.* - Azt mondták, innen fogva már főleg csak gyakorlás. De most vagyunk kint először egyedül. - *Magyaráz, majd ha Adoaver nem is veti föl, ő maga indul el a fiú korábbi ülőhelye felé, magával vezetve a lovat. Nem kérdez, vagy kér engedélyt, nem jut eszébe, hogy kellene. Túl sokáig amúgy sem akar zavarni, de egy kis időt még szeretne eltölteni az ifjú társaságában, akkor pedig akár le is ülhetnek.
Menet közben mesél még az előmeneteleiről a mágiatanulásban, Adoaver érdeklődése és lelkesedése pedig jól esik neki. Közbeszólna, hogy azt a támogatást még nem kapta meg, úgyhogy egyébként sem tudna most azonnal menni, de a fiú máris folytatja, arról a vidéki tanárról tájékoztatva őt, úgyhogy nem szakítja félbe.*
- Óh... Tényleg jó helyre találtál! - *Állapítja meg, némileg meglepetten is.*
- Ők is tűzmágusok? - *Kérdi, míg a kantárt egy lecsüngő erősebb ághoz rögzíti.*
- Így. Ne szaladj sehova, jó? - *Intézi ez utóbbiakat már halkabban, a lóhoz, de amaz nem úgy tűnik, mintha egyáltalán ügyet vetne rá.
Garsin ott is hagyja és leül a fa egyik kiugró gyökérnyúlványára, onnan hallgatja tovább az ifjút.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.24 16:33:40
9024. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-24 10:31:30
Üzenet elküldve: 2022-04-24 10:31:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Örömmel tájékoztatja el szállása szokásairól Garsint.* - Igen, és nem! Mint ahogy mondtam, mindössze az erkölcsi kötelesség, vagyis a kisebb-nagyobb házimunkákban való részvétel az elvárás, valamint hogy, mint mondtam, takaríts el magad után. Ahogy hallottam a hely jelenlegi állapotának kialakulásának az eredetét, a nemesi felkelések, hogy is fogalmazzam, járulékos áldozatai, párral közülük már az első este találkoztam, kiábrándultak nem csak Artheniorral, de az összes nagyváros állítólagos biztonságáról, az együttesen összegyűjtött vagyonukból vették meg ezt a régebben még valószínűleg nyári pihenőhelynek használt kúriát, és maradandó otthonná alakították át. Az, hogy minden odatévőknek tetőt adnak, az a saját döntésük, de jómagam nem is lehetnék hálásabb érte. Az mondjuk nem segít, hogy egy vadállatokkal teli erdő határában helyezkedik el, de legalább van oka ott a vándoroknak megpihenni. Az a délutáni csönd, mikor kimész levegőzni... addig nem tudja az ember milyen érzés, míg saját maga meg nem tapasztalja. *Oké, itt már valóban eltereli saját magát. Egy fejrázással visszazökkenti magát a valóságba, és helyet ad barátjának.*
- Hát nem... *Csóválja fejét amaz első találkozására a most már vele együtt álló paripával, részvétben tekintve a kettőre. Egyáltalán nem hibáztatja Garsint cselekvéseiért, pánikjában maga sem tett volna jobban.* - És ahogy látom, már nem vagy olyan messze a barátkozástól. Kis idő kérdése, azt mondom én. *Az mondjuk valóban furcsán hatna ki ha egy katona tartana hátasától. Ha ezt magában rejtette volna, és egy éles helyzetben úrrá lett volna ez az ösztön... még jó, hogy mihamarabb kezelni kezdték. Saját lovaglási képessége hiányának kommentálására viszont csak engedően legyint. Ennél nagyobb fejmosást várt volna, de megúszta.*
- Tényleg? Nagyszerű! *Ujjong Garsin sikerélményében, nehezen állva meg, hogy engedjen magának egy győzelmi varázslatot. Még mindig gyúlékony ez a tisztás.* - Meg kell majd mutatnod, mit tanultál! És a költségek miatt értem nem kell aggódnod, van még nekem onnan, ahonnan ez jött. Ha nem tudnám, hogy létfontosságú feladataid vannak itt, rögvest a toronyba ösztökélnélek, de nem vagyok én olyan önző. Még. No, de arról a vidéki tanárról: igazából a kúria egyik állandó lakosáról beszélek, aki felvállalta, hogy tanít engemet, és még egy látogatót. Ugyanis nem csak ő meg én vagyunk az egyetlen varázstudók abban a kuckóban! Napokig hiábavalóan kutakodtam a városban elérhető mesterért, amikor azok pont a város mellett helyezkedtek el! Bosszankodnék, de inkább mázlisnak mondom magam, hogy megtaláltam őket!
*Örömmel tájékoztatja el szállása szokásairól Garsint.* - Igen, és nem! Mint ahogy mondtam, mindössze az erkölcsi kötelesség, vagyis a kisebb-nagyobb házimunkákban való részvétel az elvárás, valamint hogy, mint mondtam, takaríts el magad után. Ahogy hallottam a hely jelenlegi állapotának kialakulásának az eredetét, a nemesi felkelések, hogy is fogalmazzam, járulékos áldozatai, párral közülük már az első este találkoztam, kiábrándultak nem csak Artheniorral, de az összes nagyváros állítólagos biztonságáról, az együttesen összegyűjtött vagyonukból vették meg ezt a régebben még valószínűleg nyári pihenőhelynek használt kúriát, és maradandó otthonná alakították át. Az, hogy minden odatévőknek tetőt adnak, az a saját döntésük, de jómagam nem is lehetnék hálásabb érte. Az mondjuk nem segít, hogy egy vadállatokkal teli erdő határában helyezkedik el, de legalább van oka ott a vándoroknak megpihenni. Az a délutáni csönd, mikor kimész levegőzni... addig nem tudja az ember milyen érzés, míg saját maga meg nem tapasztalja. *Oké, itt már valóban eltereli saját magát. Egy fejrázással visszazökkenti magát a valóságba, és helyet ad barátjának.*
- Hát nem... *Csóválja fejét amaz első találkozására a most már vele együtt álló paripával, részvétben tekintve a kettőre. Egyáltalán nem hibáztatja Garsint cselekvéseiért, pánikjában maga sem tett volna jobban.* - És ahogy látom, már nem vagy olyan messze a barátkozástól. Kis idő kérdése, azt mondom én. *Az mondjuk valóban furcsán hatna ki ha egy katona tartana hátasától. Ha ezt magában rejtette volna, és egy éles helyzetben úrrá lett volna ez az ösztön... még jó, hogy mihamarabb kezelni kezdték. Saját lovaglási képessége hiányának kommentálására viszont csak engedően legyint. Ennél nagyobb fejmosást várt volna, de megúszta.*
- Tényleg? Nagyszerű! *Ujjong Garsin sikerélményében, nehezen állva meg, hogy engedjen magának egy győzelmi varázslatot. Még mindig gyúlékony ez a tisztás.* - Meg kell majd mutatnod, mit tanultál! És a költségek miatt értem nem kell aggódnod, van még nekem onnan, ahonnan ez jött. Ha nem tudnám, hogy létfontosságú feladataid vannak itt, rögvest a toronyba ösztökélnélek, de nem vagyok én olyan önző. Még. No, de arról a vidéki tanárról: igazából a kúria egyik állandó lakosáról beszélek, aki felvállalta, hogy tanít engemet, és még egy látogatót. Ugyanis nem csak ő meg én vagyunk az egyetlen varázstudók abban a kuckóban! Napokig hiábavalóan kutakodtam a városban elérhető mesterért, amikor azok pont a város mellett helyezkedtek el! Bosszankodnék, de inkább mázlisnak mondom magam, hogy megtaláltam őket!
9023. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-23 21:55:14
Üzenet elküldve: 2022-04-23 21:55:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Találónak véli Adoaver magyarázatát a kúriákról, bár kicsit azért szórakozik is, ez látható rajta, ahogy bólogat.
Majd hallgatja tovább a fiú leírását új otthonáról, de nem egészen érti, miként működik ez. Hunyorogva igyekszik elképzelni és felfogni minden részletet, így a meghívásra nem is felel; előbb kérdez, mert így azt sem tudja, milyen feltételekhez kötött ott egy látogatás.*
- Csak úgy bárki beköltözhet oda? Azért fizetni csak kell, nem? - *Kíváncsiskodik. Az ifjú azt mondta ugyan, hogy nincsteleneket is fogadnak, de ezt nehezen hiszi, különben vélhetően egyhamar ellepnék a hontalanok... Feltéve persze, hogy tudnak e lehetőségről.
Később, már a lóról szólva egyetértőn biccent, ami a lovak testbeszédet olvasó képességét illeti. Bár ehhez akad is tapasztalata...*
- Az első napokban, amikor a városba, az őrséghez kerültem, feladatul kaptuk, hogy vegyünk leltárba mindent, amivel az őrség rendelkezik. Mikor az istállóban voltunk, bementem az ő... - *int fejével a ló felé* ... állásába, mert valaki bent hagyott egy vasvillát és nem akartam, hogy véletlenül megsérüljön. De nem csuktam be az ajtaját, ő meg elindult kifelé. Megijedtem, hogy kiszökik, úgyhogy fölkiáltottam és utána kaptam, de hát éppen ezzel ijesztettem meg... A falhoz szorított és még én is láttam, hogy milyen ideges lett. Az egyik tapasztaltabb társam nyugtatta meg és vezette vissza a helyére. Leszidott. Nem volt épp a legjobb bemutatkozás... - *Keserűen, de mosolyog, mert ebből a távolságból nézve már erre is képes, noha akkor nagyon szégyellte magát.*
- Butaság volt, de tanultam belőle. Kapkodni és kiabálni nem tanácsos. És szándékosan őt hoztam el. Ha vele megbarátkozok, talán a többi lótól sem fogok tartani. - *Fejezi be kicsit hosszasabb mesélését.
A biztató szavakra aztán biccent. Hálásan, meg megerősítőn is. Valóban a gyakorlásra biztatták, s ezért is jött most ki. Bár e váratlan találkozásból fakadóan jelenleg nem érzi annyira sürgetőnek, hogy a nyeregben ügyetlenkedjen.
Észleli aztán Adoaver zavarát, amit a kérdése okoz, és a válaszból ki is tűnik, hogy minek köszönhető.*
- Akkor nem tőled fogok tanulni! - *Enged meg magának egy kis pimasz derülést a másik kárára, noha Adoaver igyekszik is rögtön másfelé terelni a témát.*
- Vidéki tanár? - *Kérdez vissza, nem tudva, hogy kiről lehet szó. De a választ megelőzi a magáéval.*
- Igen, tudtam haladni. Még néhány varázslat sikerült, amikről még a toronyban csináltam jegyzeteket. Kicsit többet kellett kutatnom a könyvtárban, hogy mindent megértsek és megtanuljak, ami ahhoz kellett, hogy elsajátíthassam őket, de már szinte az összes megy. És hamarosan talán megint elmehetek a toronyba is. Úgy néz ki, kapunk némi támogatást a várostól, hogy képezhessük magunkat a mágiában... Majd megint mehetnénk együtt.
*Találónak véli Adoaver magyarázatát a kúriákról, bár kicsit azért szórakozik is, ez látható rajta, ahogy bólogat.
Majd hallgatja tovább a fiú leírását új otthonáról, de nem egészen érti, miként működik ez. Hunyorogva igyekszik elképzelni és felfogni minden részletet, így a meghívásra nem is felel; előbb kérdez, mert így azt sem tudja, milyen feltételekhez kötött ott egy látogatás.*
- Csak úgy bárki beköltözhet oda? Azért fizetni csak kell, nem? - *Kíváncsiskodik. Az ifjú azt mondta ugyan, hogy nincsteleneket is fogadnak, de ezt nehezen hiszi, különben vélhetően egyhamar ellepnék a hontalanok... Feltéve persze, hogy tudnak e lehetőségről.
Később, már a lóról szólva egyetértőn biccent, ami a lovak testbeszédet olvasó képességét illeti. Bár ehhez akad is tapasztalata...*
- Az első napokban, amikor a városba, az őrséghez kerültem, feladatul kaptuk, hogy vegyünk leltárba mindent, amivel az őrség rendelkezik. Mikor az istállóban voltunk, bementem az ő... - *int fejével a ló felé* ... állásába, mert valaki bent hagyott egy vasvillát és nem akartam, hogy véletlenül megsérüljön. De nem csuktam be az ajtaját, ő meg elindult kifelé. Megijedtem, hogy kiszökik, úgyhogy fölkiáltottam és utána kaptam, de hát éppen ezzel ijesztettem meg... A falhoz szorított és még én is láttam, hogy milyen ideges lett. Az egyik tapasztaltabb társam nyugtatta meg és vezette vissza a helyére. Leszidott. Nem volt épp a legjobb bemutatkozás... - *Keserűen, de mosolyog, mert ebből a távolságból nézve már erre is képes, noha akkor nagyon szégyellte magát.*
- Butaság volt, de tanultam belőle. Kapkodni és kiabálni nem tanácsos. És szándékosan őt hoztam el. Ha vele megbarátkozok, talán a többi lótól sem fogok tartani. - *Fejezi be kicsit hosszasabb mesélését.
A biztató szavakra aztán biccent. Hálásan, meg megerősítőn is. Valóban a gyakorlásra biztatták, s ezért is jött most ki. Bár e váratlan találkozásból fakadóan jelenleg nem érzi annyira sürgetőnek, hogy a nyeregben ügyetlenkedjen.
Észleli aztán Adoaver zavarát, amit a kérdése okoz, és a válaszból ki is tűnik, hogy minek köszönhető.*
- Akkor nem tőled fogok tanulni! - *Enged meg magának egy kis pimasz derülést a másik kárára, noha Adoaver igyekszik is rögtön másfelé terelni a témát.*
- Vidéki tanár? - *Kérdez vissza, nem tudva, hogy kiről lehet szó. De a választ megelőzi a magáéval.*
- Igen, tudtam haladni. Még néhány varázslat sikerült, amikről még a toronyban csináltam jegyzeteket. Kicsit többet kellett kutatnom a könyvtárban, hogy mindent megértsek és megtanuljak, ami ahhoz kellett, hogy elsajátíthassam őket, de már szinte az összes megy. És hamarosan talán megint elmehetek a toronyba is. Úgy néz ki, kapunk némi támogatást a várostól, hogy képezhessük magunkat a mágiában... Majd megint mehetnénk együtt.
9022. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-23 20:55:11
Üzenet elküldve: 2022-04-23 20:55:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 289
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Pontosan. *Erősíti meg Garsin feltevéseit a architektúrás elképzeléséről. Még nem gondolt bele, hogy valaki esetleg nincs tisztában ezen létesítmények látványával. Lehet, hogy csak biztos akart benni benne, hát nem hibáztatja.* - Képzelj el több házat, amit összetolnak, de csak egy, hatalmas tetőt kapnak. Hogy mennyi ezen "összetolt" házak száma, az tulaj tárcájától és igényétől függ. *Amikor néha hallja magát beszélni, még ős is furcsállja fogalmazását; de hát miért is kérdőjelezné meg magát, hiszen ezen szavakkal szerinte a legjobban meg tudja fogalmazni saját gondolatait. Hogy aztán a többiek egyetértenek e vele, az egy másik történet.*
- Dehogy egyedül. *Kuncog. Szinte már lehetetlennek érződik az elképzelés, hogy egy olyan hatalmas téglatömbben magányosan ólálkodjon, de arra is emlékszik, hogy régebben pont ez lett volna leányálma. És nem biztos benne, hogy ez nem múlt el.* - Kúriának hívjuk, és hívják mások is, de igazából egy odatévedőknek rövidtávú, hosszútávú, vagy akár állandó otthont nyújtó szállásról van szó, ahol alap etikett lévén mindenki a saját kosza után takarít, segít a házimunkában, kedve szerint beletolhatja orrát mások életébe, és ott töltheti szabadnapjait. Gazdag vagy nincstelen. Pompás hely, meg kéne egyszer látogatnod. *Dobja föl az ajánlatot, nem igazán várva komoly válaszra. Ennél ugyan még tovább is ecsetelhetné a régebben még valóban csak nemesek által használt, és a szoknyakergető felügyelő vezette csapat által felvásárolt nyaraló előnyeit, illetve hátrányait, de nem igyekszik azonnal túlterhelni a lányt tengernyi újdonsággal.
Hogy ne csak egy helyben álldogálva dobálózzon további válaszokkal, s kérdésekkel, megszületik benne az ötlet, hogy foglaljon helyet valahol. Csakhogy a füven kívül más ülőalkalmatosság túlzottan nincsen számára. Mindegy, még egy pár percet kiáll, aztán invitálja a katonát egy kis napfürdőzgetésre.
Nem kell önmagának mentegetőznie, hogy megadja az okot, miért ily vidám a lány jelenlétében: mert kiérdemelte. Nem csak, hogy egy kedves és rokonszenves személynek ismerte meg, akivel a magának már csak "Poklok Poklának" címzett mocsarat egymás hegyén-vállán átvágták, kétszer is, és társaságot, akár vetélytársait is nyújtott a mágustoronyban töltött napok alatt, hanem ittléte alatt vele tudott igazán őszintén összemelegedni. Nem színlel, nem vesz föl semmilyen maszkarát csevejük közben. Mert nincs szüksége rá.*
- Hmm. Érthető. *Jelenti ki ló és gazdája kapcsolata megismerése után.* - Azt hallottam, hogy bő testbeszéddel kommunikálnak. Talán ha félünk, akaratlanul is olyan tartásban vagyunk, amit ők szíven vehetnek. *Teorizál. Hogy végül mennyire igaz állítása, azt saját maga is csak annyira tudja, mint a következő személy.* - Biztos a feletteseidtől is hallottad már ezerszer, de gyakorlás teszi a mestert. Menni fog.
- Hogy tudok e? Őőőőh... *Itt hirtelen a fogain szívja be a levegőt, szemei pedig a határt kezdik el kémlelni. Zavarban van.* - Maradjunk annyira, hogy nem emlékszem hogy több ideig is a nyeregben tudtam volna maradni, mint húsz másodperc. Léptet vagy vágtat. *Ez nem tesz jót magabiztosságának. Témaváltoztatás kell.* - De arról mindegy is. Hogy állsz a mágiáddal? Tudtál fejlődni? Ahogy körülnéztem, itt Artheniorban nincsen nekem kellő kötet amivel szórakoztathatom magam, és a vidéki tanár is, nos, nem mindig elérhető. Te több sikerrel jártál?
- Pontosan. *Erősíti meg Garsin feltevéseit a architektúrás elképzeléséről. Még nem gondolt bele, hogy valaki esetleg nincs tisztában ezen létesítmények látványával. Lehet, hogy csak biztos akart benni benne, hát nem hibáztatja.* - Képzelj el több házat, amit összetolnak, de csak egy, hatalmas tetőt kapnak. Hogy mennyi ezen "összetolt" házak száma, az tulaj tárcájától és igényétől függ. *Amikor néha hallja magát beszélni, még ős is furcsállja fogalmazását; de hát miért is kérdőjelezné meg magát, hiszen ezen szavakkal szerinte a legjobban meg tudja fogalmazni saját gondolatait. Hogy aztán a többiek egyetértenek e vele, az egy másik történet.*
- Dehogy egyedül. *Kuncog. Szinte már lehetetlennek érződik az elképzelés, hogy egy olyan hatalmas téglatömbben magányosan ólálkodjon, de arra is emlékszik, hogy régebben pont ez lett volna leányálma. És nem biztos benne, hogy ez nem múlt el.* - Kúriának hívjuk, és hívják mások is, de igazából egy odatévedőknek rövidtávú, hosszútávú, vagy akár állandó otthont nyújtó szállásról van szó, ahol alap etikett lévén mindenki a saját kosza után takarít, segít a házimunkában, kedve szerint beletolhatja orrát mások életébe, és ott töltheti szabadnapjait. Gazdag vagy nincstelen. Pompás hely, meg kéne egyszer látogatnod. *Dobja föl az ajánlatot, nem igazán várva komoly válaszra. Ennél ugyan még tovább is ecsetelhetné a régebben még valóban csak nemesek által használt, és a szoknyakergető felügyelő vezette csapat által felvásárolt nyaraló előnyeit, illetve hátrányait, de nem igyekszik azonnal túlterhelni a lányt tengernyi újdonsággal.
Hogy ne csak egy helyben álldogálva dobálózzon további válaszokkal, s kérdésekkel, megszületik benne az ötlet, hogy foglaljon helyet valahol. Csakhogy a füven kívül más ülőalkalmatosság túlzottan nincsen számára. Mindegy, még egy pár percet kiáll, aztán invitálja a katonát egy kis napfürdőzgetésre.
Nem kell önmagának mentegetőznie, hogy megadja az okot, miért ily vidám a lány jelenlétében: mert kiérdemelte. Nem csak, hogy egy kedves és rokonszenves személynek ismerte meg, akivel a magának már csak "Poklok Poklának" címzett mocsarat egymás hegyén-vállán átvágták, kétszer is, és társaságot, akár vetélytársait is nyújtott a mágustoronyban töltött napok alatt, hanem ittléte alatt vele tudott igazán őszintén összemelegedni. Nem színlel, nem vesz föl semmilyen maszkarát csevejük közben. Mert nincs szüksége rá.*
- Hmm. Érthető. *Jelenti ki ló és gazdája kapcsolata megismerése után.* - Azt hallottam, hogy bő testbeszéddel kommunikálnak. Talán ha félünk, akaratlanul is olyan tartásban vagyunk, amit ők szíven vehetnek. *Teorizál. Hogy végül mennyire igaz állítása, azt saját maga is csak annyira tudja, mint a következő személy.* - Biztos a feletteseidtől is hallottad már ezerszer, de gyakorlás teszi a mestert. Menni fog.
- Hogy tudok e? Őőőőh... *Itt hirtelen a fogain szívja be a levegőt, szemei pedig a határt kezdik el kémlelni. Zavarban van.* - Maradjunk annyira, hogy nem emlékszem hogy több ideig is a nyeregben tudtam volna maradni, mint húsz másodperc. Léptet vagy vágtat. *Ez nem tesz jót magabiztosságának. Témaváltoztatás kell.* - De arról mindegy is. Hogy állsz a mágiáddal? Tudtál fejlődni? Ahogy körülnéztem, itt Artheniorban nincsen nekem kellő kötet amivel szórakoztathatom magam, és a vidéki tanár is, nos, nem mindig elérhető. Te több sikerrel jártál?
9021. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-04-23 15:28:24
Üzenet elküldve: 2022-04-23 15:28:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Már a tapsból sejti, hogy most valami érdekes következik, s még mindig szórakoztatónak találja Adoaver furcsa, élénk előadásmódját, mosolyogva figyeli őt.
Mint kiderül, tévedett és az ifjúnak már nem a fogadóban van a szállása. Az arcára kiül egy kis meglepetéssel elegy értetlenség.*
- Kúria? Azok azok a nagy, díszes házak, ugye? - *Teszi is egyértelművé kérdése, hogy részben a szó idegensége okozza benne a zavart. A Kikötőben nem sűrűn akadnak kúriák, főleg nem az ő környékén, s mikor pedig Artheniorba érkezett, itt is már a lázadás és a nemesség eltörlése után voltak. De van még itt néhány ilyen épület a városban, még ha a legtöbb romos is; hallotta már a szót, csak nem használt része a szókincsének.*
- Egyedül élsz ott? - *Kérdi aztán, mert ez a másik, ami elgondolkodtatta. De jobban fontolóra véve a dolgot belátja, hogy eddig is tudta Adoaverről, hogy gazdag, avagy miért is ne vehetett volna magának egy nagy házat a városon kívül? Csak még mindig nehéz elképzelnie, hogy valaki ennyire sok pénzzel rendelkezzen, ahogy azt is, hogy épp az előtte álló ifjú legyen ez a gazdag ember, aki egyébként ennyire... közvetlen? Esetlen? Emberi? A nyomorban élve mindig sokkal megközelíthetetlenebbnek képzelte a gazdagokat, s ami azt illeti, most sem tesz le erről az előítéletéről. De Adoavert elfogadja kivételnek.
Később, a neki szánt kérdésre biccent, megerősítés gyanánt, ha az egyenruha nem árulkodna eléggé. Majd ő is a lóra pillant, aki lustán tépkedi és rágcsálja a füvet, de mielőtt válaszolna a vele kapcsolatos érdeklődésre, az ifjú még egyszer kifejezi szóban is az örömét.*
- Én is örülök. - *Vágja rá hirtelen válaszul és visszanéz az ifjúra derűsen, némileg még meghatottan is. Nem mondhatni, hogy ne tapasztalt volna melegséget és kedvességet a kötelékben, hiszen pártfogói és mestere is kedvesek és jók hozzá. De az kicsit más, inkább atyai törődésnek mondhatni talán, s nagyon elfoglaltak is, illetve részben a felettesei, így magányos tud lenni a mindennapokban. Adoaver az első igazi, barátnak vélt ismeretsége, aki korban is közel áll hozzá, és más nem is köti őket össze, mint a rokonszenv, meg esetleg a közös érdeklődés. Még formálódó kapcsolat ez, de ez a kölcsönös öröm a viszontlátásra jelzi Garsinnak, hogy szabad kötődnie, szívesen veszik a társaságát.*
- Nem az enyém. Az őrségé. - *Kezd aztán bele a kérdés megválaszolásába, kizökkentve magát, mielőtt még elérzékenyülne.*
- Én csak kihoztam ismerkedni... gyakorolni. Szeretném megszokni. Egy kicsit... tartok tőle... Attól pedig a ló is ideges, azt mondják. - *Vallja be száját húzva a gyengeségét, közben pedig inkább magát bátorítva, semmint az állatot, ismét megsimogatja a hatalmasnak tűnő ló nyakát.*
- Később még fontos lehet, hogy jó lovas legyek. - *Teszi hozzá.*
- Te tudsz lovagolni? - *Érdeklődik aztán. Azt felfedezi, hogy az ifjú elég kényelmesnek tűnik az állat közelében, esetleg még kedvelheti is a lovakat?*
*Már a tapsból sejti, hogy most valami érdekes következik, s még mindig szórakoztatónak találja Adoaver furcsa, élénk előadásmódját, mosolyogva figyeli őt.
Mint kiderül, tévedett és az ifjúnak már nem a fogadóban van a szállása. Az arcára kiül egy kis meglepetéssel elegy értetlenség.*
- Kúria? Azok azok a nagy, díszes házak, ugye? - *Teszi is egyértelművé kérdése, hogy részben a szó idegensége okozza benne a zavart. A Kikötőben nem sűrűn akadnak kúriák, főleg nem az ő környékén, s mikor pedig Artheniorba érkezett, itt is már a lázadás és a nemesség eltörlése után voltak. De van még itt néhány ilyen épület a városban, még ha a legtöbb romos is; hallotta már a szót, csak nem használt része a szókincsének.*
- Egyedül élsz ott? - *Kérdi aztán, mert ez a másik, ami elgondolkodtatta. De jobban fontolóra véve a dolgot belátja, hogy eddig is tudta Adoaverről, hogy gazdag, avagy miért is ne vehetett volna magának egy nagy házat a városon kívül? Csak még mindig nehéz elképzelnie, hogy valaki ennyire sok pénzzel rendelkezzen, ahogy azt is, hogy épp az előtte álló ifjú legyen ez a gazdag ember, aki egyébként ennyire... közvetlen? Esetlen? Emberi? A nyomorban élve mindig sokkal megközelíthetetlenebbnek képzelte a gazdagokat, s ami azt illeti, most sem tesz le erről az előítéletéről. De Adoavert elfogadja kivételnek.
Később, a neki szánt kérdésre biccent, megerősítés gyanánt, ha az egyenruha nem árulkodna eléggé. Majd ő is a lóra pillant, aki lustán tépkedi és rágcsálja a füvet, de mielőtt válaszolna a vele kapcsolatos érdeklődésre, az ifjú még egyszer kifejezi szóban is az örömét.*
- Én is örülök. - *Vágja rá hirtelen válaszul és visszanéz az ifjúra derűsen, némileg még meghatottan is. Nem mondhatni, hogy ne tapasztalt volna melegséget és kedvességet a kötelékben, hiszen pártfogói és mestere is kedvesek és jók hozzá. De az kicsit más, inkább atyai törődésnek mondhatni talán, s nagyon elfoglaltak is, illetve részben a felettesei, így magányos tud lenni a mindennapokban. Adoaver az első igazi, barátnak vélt ismeretsége, aki korban is közel áll hozzá, és más nem is köti őket össze, mint a rokonszenv, meg esetleg a közös érdeklődés. Még formálódó kapcsolat ez, de ez a kölcsönös öröm a viszontlátásra jelzi Garsinnak, hogy szabad kötődnie, szívesen veszik a társaságát.*
- Nem az enyém. Az őrségé. - *Kezd aztán bele a kérdés megválaszolásába, kizökkentve magát, mielőtt még elérzékenyülne.*
- Én csak kihoztam ismerkedni... gyakorolni. Szeretném megszokni. Egy kicsit... tartok tőle... Attól pedig a ló is ideges, azt mondják. - *Vallja be száját húzva a gyengeségét, közben pedig inkább magát bátorítva, semmint az állatot, ismét megsimogatja a hatalmasnak tűnő ló nyakát.*
- Később még fontos lehet, hogy jó lovas legyek. - *Teszi hozzá.*
- Te tudsz lovagolni? - *Érdeklődik aztán. Azt felfedezi, hogy az ifjú elég kényelmesnek tűnik az állat közelében, esetleg még kedvelheti is a lovakat?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9771-9790