*Az elmúlt napok nagyon megviselték az öreg gnómot.
Egyszer már elvesztette minden varázserejét, ebbe majdnem bele is halt. Most újfent elvesztette ereje nagy részét, és bár ez nem járt semmilyen betegséggel, viszont minden mágusra kihatott.
A holtak seregei megtörtek, a régi istenek elvesztek, helyükbe újak léptek, és ez kihat a világot kitöltő manára, a varázserő végtelen, kibogozhatatlan kusza fonalaira, amik így még jobban összekuszálódtak. Varázslatok tűntek el, váltak használhatatlanná, a varázserő rengeteg új formát öltött, ami pedig maradt a régi energiákból, az mind az elemekre hat ki. Ebből is megtanulta a mágus, hogy a világon bármi változhat, olyan, mint egy kavargó tó, viszont ami örök marad, az a tó medre. Hiszen a elemekre épül az egész világ, nélkülük nem létezne semmi. Achrad megítélése szerint ez is marad a leghatalmasabb, és legerősebb mágia, amit a Figyelő valaha is teremtett gyermekei által.
A másik létsíkról a világba betolakodó entitásokat nem gondolja isteneknek, és soha nem is fogja azoknak vélni őket, csupán erős lényeknek, akiknek saját földjükön evidens volt erejük, viszont ebben a világban náluknál sokkal gyengébbek élnek, azaz; nem ők nagyon erősek, csak a lanawiniak túl gyengék. Tipikus halandó mentalitás. Ha előtűnik valami a semmiből, ami megmagyarázhatatlan, és nem tudnak hozzá felérni, azt máris istenként imádják, rajongnak érte, akár gyilkolnak is a nevükben. Ezt a gnóm a legnagyobb marhaságnak véli, amit élőlény valaha is tehet.
Néhai örökös mosolya is lelohadt arcáról. A világgal együtt ő is változik, és amióta ez a világ fagyos, sötét, viharvert lett, lelke is azzá vált. Visszatért régi személyisége, régi gondolatai, a sztereotipikus gnóm mogorvaság, ami még akkor jellemezte, mielőtt fia meghalt volna, és mielőtt a Derengő Fa megmentette volna. Azonban a Derengő Fa is elpusztult, ha jól érzi, így már semmi kapaszkodó nincs az életében, semmi, amiért megérné kedvesnek, szeretőnek, és gondoskodónak lennie. Minden, ami kedves neki, elpusztul. Így hát úgy határoz, élete hátralévő részében már nem lesz számára semmi kedves.*