Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 00:11:36
Üzenet elküldve: 2025-08-23 00:11:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
*A szellem behátrál a folyóba. Treka megtorpan, és csodálkozva bámul rá a folyópartól. Ha ártó lélek lenne, nem tudná elviselni a folyásban lévő víz tisztaságát - ezt még a gyerekek is tudják. ~ Akkor ez meg mi a rosseb? ~ értetlenkedik. A következő pillanatban azonban egyből hanyatt is vágódik az alak. Akkor most mégis meghalt volna? A test lassan sodródik a vízben. Ennyi lett volna a szellemjárás? Sikerült megállítania a gonoszt? Tétován tesz pár lépést felé, de nem tudja eldönteni, ilyenkor mi a teendő - elföldelni, vagy hagyni, hogy a sodrás végezze a dolgát? Egy újabb csavarnak köszönhetően a halott ismét előbukkan a vízből, és kiabálni kezd vele. ~ Buksi? ~ rázza meg a fejét hitetlenkedve. Most már aztán semmit nem ért az egészből.*
- Mégis mi vagy te?
*Kiált rá a part biztonságából, ahogy tisztes távolságból követi. Mindenképpen szemmel akarja tartani. Arról hallott már, milyen kellemetlen tud lenni, ha egy lélek nem akar átkelni a túlvilágra. Vagy ha a test feltámad, de a lélek elvész belőle. Ilyen lényről viszont még nem hallott. ~ Sötét, mint a veszedelem. Egy élő árnyék? ~ A bárd továbbra is ott van kezében, de már nem tartja olyan támadásra készen. Inkább óvatos, védekező pozíciót vesz fel.*
*A szellem behátrál a folyóba. Treka megtorpan, és csodálkozva bámul rá a folyópartól. Ha ártó lélek lenne, nem tudná elviselni a folyásban lévő víz tisztaságát - ezt még a gyerekek is tudják. ~ Akkor ez meg mi a rosseb? ~ értetlenkedik. A következő pillanatban azonban egyből hanyatt is vágódik az alak. Akkor most mégis meghalt volna? A test lassan sodródik a vízben. Ennyi lett volna a szellemjárás? Sikerült megállítania a gonoszt? Tétován tesz pár lépést felé, de nem tudja eldönteni, ilyenkor mi a teendő - elföldelni, vagy hagyni, hogy a sodrás végezze a dolgát? Egy újabb csavarnak köszönhetően a halott ismét előbukkan a vízből, és kiabálni kezd vele. ~ Buksi? ~ rázza meg a fejét hitetlenkedve. Most már aztán semmit nem ért az egészből.*
- Mégis mi vagy te?
*Kiált rá a part biztonságából, ahogy tisztes távolságból követi. Mindenképpen szemmel akarja tartani. Arról hallott már, milyen kellemetlen tud lenni, ha egy lélek nem akar átkelni a túlvilágra. Vagy ha a test feltámad, de a lélek elvész belőle. Ilyen lényről viszont még nem hallott. ~ Sötét, mint a veszedelem. Egy élő árnyék? ~ A bárd továbbra is ott van kezében, de már nem tartja olyan támadásra készen. Inkább óvatos, védekező pozíciót vesz fel.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:53:02
Üzenet elküldve: 2025-08-22 23:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nolliro Syaskii//
*Béke, ha nem üvölt. Jó, ezt végre érti. Figyelemmel követi, ahogy Nolliro lefegyverzi saját magát. Tükrözi a nő mozdulatait: lassan felemeli a kezeit maga mellé. Furcsa egy rituálé, de ha az elf fajzatnak ez kell, ám legyen. A harántterpesz viszont nem tetszik neki. Inkább egy egyszerű, vállszélességű terpeszállást vesz fel. Eszében sincs a fegyveres hadakozás, de nyugtalanítja ez a szokatlan élethelyzet. Azt viszont érzékeli, a nő megenyhült irányába. Bárgyú vigyor ül a képére, tömpe agyarai még jobban kivillannak a szájából.
~ Norríló? ~ Fene essen ezekbe az elf nevekbe.*
- Sahhriachka Valtengrujmer.
*Hangzik a teljes, hivatalos bemutatkozás, erős ork akcentussal, ahogy azt kell. Jóravalóbb ork körökben ilyenkor szokás összefejelni, vagy valamilyen testrészeket összeütni, hogy teljes legyen az üdvözlés. Lehet, a terpesz ezt váltja ki? Vajon meddig kell még így állnia?*
- Micsinálasz itt?
*Bök fejével a másik felé.*
*Béke, ha nem üvölt. Jó, ezt végre érti. Figyelemmel követi, ahogy Nolliro lefegyverzi saját magát. Tükrözi a nő mozdulatait: lassan felemeli a kezeit maga mellé. Furcsa egy rituálé, de ha az elf fajzatnak ez kell, ám legyen. A harántterpesz viszont nem tetszik neki. Inkább egy egyszerű, vállszélességű terpeszállást vesz fel. Eszében sincs a fegyveres hadakozás, de nyugtalanítja ez a szokatlan élethelyzet. Azt viszont érzékeli, a nő megenyhült irányába. Bárgyú vigyor ül a képére, tömpe agyarai még jobban kivillannak a szájából.
~ Norríló? ~ Fene essen ezekbe az elf nevekbe.*
- Sahhriachka Valtengrujmer.
*Hangzik a teljes, hivatalos bemutatkozás, erős ork akcentussal, ahogy azt kell. Jóravalóbb ork körökben ilyenkor szokás összefejelni, vagy valamilyen testrészeket összeütni, hogy teljes legyen az üdvözlés. Lehet, a terpesz ezt váltja ki? Vajon meddig kell még így állnia?*
- Micsinálasz itt?
*Bök fejével a másik felé.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-22 02:40:07
Üzenet elküldve: 2025-08-22 02:40:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Biztosan világraszóló beszélgetés lesz az, amikor végre „hazaérnek” majd kettesben az elfek. Amaziana is várja már nagyon, hiszen rengeteg új ötlet született a fejében ezek az unalmas percek alatt míg a lény megszületését várták. Igazán élénken előre megtervezi már azt a mély beszélgetést és még a végre lebegő apróságra is alig figyel. Ő most teljesen mással játszik*
- Természetesen azonnal munkának kell majd látnunk, amint megérkezünk a rezidenciára. Sürgősen és haladéktalanul. Tisztában vagyok vele, uram. Én pedig, csakis az ön kívánságait vágyom teljesíteni, amikor karbantartásról van szó. Készen állok, megannyi kész tervvel segédkezni. Persze, csak ha a maga kedvére valóak volnának azok. *A nő játéka nem más, minthogy visszadobja a férfinek a saját labdáját. Szenvedtetni akarja őt a Sayqueves? Az neki is megy. Az „uram” és „csakis az ön kívánságait vágyom teljesíteni” szavakat mérhetetlen engedelmességgel mondja miközben beszél, affélével, olyan szinte már szerepjátékkal, ami könnyedén megőrjíthet egy férfit. Főleg, ha azt is figyelembe veszik, ahogyan bámulja a főnöke testét. Még óvatosan meg is hajol, még jobban „alávetve” magát jó szolgaként, mígnem csillogó, játékos tekintete el nem árulja egy szinten levését*
*Mindeközben meg szegény Nestar úr meg magasról le van szarva. Szerencsétlen akár most ki is ájulhatna ott mellettük a tisztáson, lehet percekig nem vennék észre, annyira el van foglalva a felaljzott tudósok. Lelkesen és együtt készek ott hagyni őt, talán jobb is, hogy így is kérte, különben csúnya vagy éppen pont, hogy nagyon szép dolgoknak lenne előbb vagy utóbb szem- és fültanúja.*
*Amennyiben végre kissé távolabb jutnak társaságuktól, a nő óvatosan, súgva fordul Say felé*
- Megérinthetem én is a lényt? Furdalja a tudományos kíváncsiságomat milyen érzés lehet fizikai valója. Meg aztán félne tőlem? Korai volna? Annyi megválaszolatlan kérdés! Igazán izgalmas.
//Drameliturgia//
*Biztosan világraszóló beszélgetés lesz az, amikor végre „hazaérnek” majd kettesben az elfek. Amaziana is várja már nagyon, hiszen rengeteg új ötlet született a fejében ezek az unalmas percek alatt míg a lény megszületését várták. Igazán élénken előre megtervezi már azt a mély beszélgetést és még a végre lebegő apróságra is alig figyel. Ő most teljesen mással játszik*
- Természetesen azonnal munkának kell majd látnunk, amint megérkezünk a rezidenciára. Sürgősen és haladéktalanul. Tisztában vagyok vele, uram. Én pedig, csakis az ön kívánságait vágyom teljesíteni, amikor karbantartásról van szó. Készen állok, megannyi kész tervvel segédkezni. Persze, csak ha a maga kedvére valóak volnának azok. *A nő játéka nem más, minthogy visszadobja a férfinek a saját labdáját. Szenvedtetni akarja őt a Sayqueves? Az neki is megy. Az „uram” és „csakis az ön kívánságait vágyom teljesíteni” szavakat mérhetetlen engedelmességgel mondja miközben beszél, affélével, olyan szinte már szerepjátékkal, ami könnyedén megőrjíthet egy férfit. Főleg, ha azt is figyelembe veszik, ahogyan bámulja a főnöke testét. Még óvatosan meg is hajol, még jobban „alávetve” magát jó szolgaként, mígnem csillogó, játékos tekintete el nem árulja egy szinten levését*
*Mindeközben meg szegény Nestar úr meg magasról le van szarva. Szerencsétlen akár most ki is ájulhatna ott mellettük a tisztáson, lehet percekig nem vennék észre, annyira el van foglalva a felaljzott tudósok. Lelkesen és együtt készek ott hagyni őt, talán jobb is, hogy így is kérte, különben csúnya vagy éppen pont, hogy nagyon szép dolgoknak lenne előbb vagy utóbb szem- és fültanúja.*
*Amennyiben végre kissé távolabb jutnak társaságuktól, a nő óvatosan, súgva fordul Say felé*
- Megérinthetem én is a lényt? Furdalja a tudományos kíváncsiságomat milyen érzés lehet fizikai valója. Meg aztán félne tőlem? Korai volna? Annyi megválaszolatlan kérdés! Igazán izgalmas.
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-22 01:06:28
Üzenet elküldve: 2025-08-22 01:06:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sahhriachka Valtengrujmer//
*Tekintete követi, ahogy szavai nyomán az ork testtartása megfeszül, keze pedig a fegyvere fölé vándorol. Gyors újratervezés szükséges, Nolliro mai elképzelései között nem szerepelt közelharc. Még akkor sem, ha az illető valamivel kisebb nála. Nem tudhatja, hogy mennyire harcképzett és -edzett a másik. Mindenesetre, az ork eddigi megnyilvánulásaiból egyet szinte biztosan megállapíthat Nolliro: újdonsült beszélgetőpartnerét aligha az esze fogja sírba vinni. Talán túljárhat rajta…*
- Ha békét akarsz, ne üvölts a képembe!
*Kéri Nol, immáron sokkal kedvesebben. Legalább az eddigihez képest. Hangja semleges, némi biztató hangszínnel kiegészítve. Próbál nagyon egyszerűen fogalmazni. Abból indul ki, hogy a másik eddig csak és kizárólag egy, maximum két szótagú szavakat ordított az arcába.*
- Mutasd a kezed: legyen üres!
*Teszi még hozzá, majd jó példával elöljárva, nagyon lassan és óvatosan elengedi a kése markolatát. Tartva a tempót, továbbra is egy mocsári troll gyorsaságával emeli fel mindkét kezét teste mellé, válla magasságáig, jelezve, hogy megadja magát. Izmait természetesen kellően feszesen tartja, egyik lábát óvatosan hátrébb csúsztatja, és harántterpeszbe áll. Egy ponton kénytelen összeszorítani fogait, mert combján lévő sebhelye felsajdul. Nol őszintén nem szándékozik támadni, de fel kell készülnie az eshetőségre, hogy a rőthajú ork nekiesik.
Arcára varázsol egy mosolyt, amit avatottabb szem azonnal felismerne: nem őszinte. Az elf azonban mindent megtesz, hogy átmenjen a próbán, és meg tudja előzni a közelharc kialakulását.*
- Én Nolliro vagyok. Téged hogy hívnak?
*Igyekszik továbbra is fenntartani a bizalomkeltő, jóra biztató hangnemet. Nollironak jobban áll a mogorva, fenyegető hang – legalábbis saját bevallása szerint. Most viszont meglepődve szembesül kedvesnek tűnő önmagával. Furcsa érzés; szinte nem hisz a saját fülének.*
*Tekintete követi, ahogy szavai nyomán az ork testtartása megfeszül, keze pedig a fegyvere fölé vándorol. Gyors újratervezés szükséges, Nolliro mai elképzelései között nem szerepelt közelharc. Még akkor sem, ha az illető valamivel kisebb nála. Nem tudhatja, hogy mennyire harcképzett és -edzett a másik. Mindenesetre, az ork eddigi megnyilvánulásaiból egyet szinte biztosan megállapíthat Nolliro: újdonsült beszélgetőpartnerét aligha az esze fogja sírba vinni. Talán túljárhat rajta…*
- Ha békét akarsz, ne üvölts a képembe!
*Kéri Nol, immáron sokkal kedvesebben. Legalább az eddigihez képest. Hangja semleges, némi biztató hangszínnel kiegészítve. Próbál nagyon egyszerűen fogalmazni. Abból indul ki, hogy a másik eddig csak és kizárólag egy, maximum két szótagú szavakat ordított az arcába.*
- Mutasd a kezed: legyen üres!
*Teszi még hozzá, majd jó példával elöljárva, nagyon lassan és óvatosan elengedi a kése markolatát. Tartva a tempót, továbbra is egy mocsári troll gyorsaságával emeli fel mindkét kezét teste mellé, válla magasságáig, jelezve, hogy megadja magát. Izmait természetesen kellően feszesen tartja, egyik lábát óvatosan hátrébb csúsztatja, és harántterpeszbe áll. Egy ponton kénytelen összeszorítani fogait, mert combján lévő sebhelye felsajdul. Nol őszintén nem szándékozik támadni, de fel kell készülnie az eshetőségre, hogy a rőthajú ork nekiesik.
Arcára varázsol egy mosolyt, amit avatottabb szem azonnal felismerne: nem őszinte. Az elf azonban mindent megtesz, hogy átmenjen a próbán, és meg tudja előzni a közelharc kialakulását.*
- Én Nolliro vagyok. Téged hogy hívnak?
*Igyekszik továbbra is fenntartani a bizalomkeltő, jóra biztató hangnemet. Nollironak jobban áll a mogorva, fenyegető hang – legalábbis saját bevallása szerint. Most viszont meglepődve szembesül kedvesnek tűnő önmagával. Furcsa érzés; szinte nem hisz a saját fülének.*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-22 00:24:11
Üzenet elküldve: 2025-08-22 00:24:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
* A másnapos ébredést kevés dolog tudja még szörnyűbbé tenni, de egy ordítva közeledő óriás bizony nagyon is képes rá. Fülére szorítja a kezét, mintha segítene, de be kell lássa, hogy ez bár valamennyit segít a hang ellen, a méretes csatabárd ellen aligha lesz segítségére. Úgy dönt, hogy az egyetlen lehetőséget választja, ami ebben a helyzetben a legkevesebb ártalommal, kompromisszummal, és beszélgetéssel jár - követi a parancsot. Hátrál néhány lépést, hogy ne a sekély vízbe érkezzen, aztán nemes egyszerűséggel hanyatt vágódik, ismét hangos loccsanással. Egyre kevésbé tetszik neki, ahogy a reggele indul, de még nem tart ott, hogy inkább megismerkedjen közelebbről is a fegyverrel. A vízbe érve kivár kicsit, hagyja, hogy vigye a sodrás és a lendület, mielőtt lábtempóval rásegítene a dologra, hogy minél messzebb kerüljön az idegesítő hang forrásától. Aztán a folyó közepén felbukik, és rutinos mozdulatokkal tartja fejét a víz fölött. *
- Visszamennyé, buksi! * Kiabál, amitől még jobban fáj a feje, és most már önmagára is mérges, nem csak az újonnan érkezőre. *
* A másnapos ébredést kevés dolog tudja még szörnyűbbé tenni, de egy ordítva közeledő óriás bizony nagyon is képes rá. Fülére szorítja a kezét, mintha segítene, de be kell lássa, hogy ez bár valamennyit segít a hang ellen, a méretes csatabárd ellen aligha lesz segítségére. Úgy dönt, hogy az egyetlen lehetőséget választja, ami ebben a helyzetben a legkevesebb ártalommal, kompromisszummal, és beszélgetéssel jár - követi a parancsot. Hátrál néhány lépést, hogy ne a sekély vízbe érkezzen, aztán nemes egyszerűséggel hanyatt vágódik, ismét hangos loccsanással. Egyre kevésbé tetszik neki, ahogy a reggele indul, de még nem tart ott, hogy inkább megismerkedjen közelebbről is a fegyverrel. A vízbe érve kivár kicsit, hagyja, hogy vigye a sodrás és a lendület, mielőtt lábtempóval rásegítene a dologra, hogy minél messzebb kerüljön az idegesítő hang forrásától. Aztán a folyó közepén felbukik, és rutinos mozdulatokkal tartja fejét a víz fölött. *
- Visszamennyé, buksi! * Kiabál, amitől még jobban fáj a feje, és most már önmagára is mérges, nem csak az újonnan érkezőre. *
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-22 00:16:23
Üzenet elküldve: 2025-08-22 00:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
*Ez hát Athenior. A szántók felől látja meg legelőször, és a legzöldebb területet célozza meg, hogy szoktassa magát a gondolathoz: mostanában erre lesz majd a tanyája. A tisztás szép, de Treka látott már bőven hasonlót. Inkább a folyó vizét tanulmányozza, hátha kifigyelheti, milyen halak vannak errefelé. Akkor látja meg, hogy valaki arccal előre placcsan a vízbe. ~ Ez meghótt. ~ szörnyed el magában, és kezdi óvatosan megközelíteni a testet, hogy végső tisztességet adhasson neki.*
- Hrááárgh!
*Kiált fel meglepetésében, ahogy a hulla felkel a habokból. Öles léptekkel szeli át a távolság maradékát és közben üvölt.*
- Térj vissza a halálba, ártó szellem!
*Kezében a csatabárd vészesen leng.*
*Ez hát Athenior. A szántók felől látja meg legelőször, és a legzöldebb területet célozza meg, hogy szoktassa magát a gondolathoz: mostanában erre lesz majd a tanyája. A tisztás szép, de Treka látott már bőven hasonlót. Inkább a folyó vizét tanulmányozza, hátha kifigyelheti, milyen halak vannak errefelé. Akkor látja meg, hogy valaki arccal előre placcsan a vízbe. ~ Ez meghótt. ~ szörnyed el magában, és kezdi óvatosan megközelíteni a testet, hogy végső tisztességet adhasson neki.*
- Hrááárgh!
*Kiált fel meglepetésében, ahogy a hulla felkel a habokból. Öles léptekkel szeli át a távolság maradékát és közben üvölt.*
- Térj vissza a halálba, ártó szellem!
*Kezében a csatabárd vészesen leng.*
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-21 23:32:58
Üzenet elküldve: 2025-08-21 23:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét. Morcosan fordul oldalra, és húzza arcába a csuklyát, hogy nyerjen még némi időt. A sűrű szövet ugyan takarja egy darabig, de bármikor megmozdul, forgolódik, ismét szúrni kezdi őt az ádáz fény. Be kell lássa, hogy a hasztalan harc helyett célravezetőbb lehet, ha felkel. Mérgesen tornázza magát ülő pozícióba, és összeszorított szemekkel néz körbe. A mellette fekvő üres borosüveg csak még több okot ad a bosszúságára, viszont ahogy megmozdul, szúró fájdalmat érez. Nem valami seb, hanem az agya fáj. *
- A kurva életbe. * Morogja, és erőt vesz magát. Mivel kiszáradt, cserépszerű ajkait se képes benyálazni, ezért kénytelen a folyóhoz cammogni. Ott aztán egyszerűen előre dől, nagy plottyanással csobbanva a vízbe, karjait széttárva. A hideg víz segít, jótékonyan frissíti fel, és néhány perc múlva már valamivel jobb közérzettel sétál vissza a partra. *
A hozzászólás írója (Kherezia Fhäella Zittalë) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.21 23:38:16
- A kurva életbe. * Morogja, és erőt vesz magát. Mivel kiszáradt, cserépszerű ajkait se képes benyálazni, ezért kénytelen a folyóhoz cammogni. Ott aztán egyszerűen előre dől, nagy plottyanással csobbanva a vízbe, karjait széttárva. A hideg víz segít, jótékonyan frissíti fel, és néhány perc múlva már valamivel jobb közérzettel sétál vissza a partra. *
A hozzászólás írója (Kherezia Fhäella Zittalë) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.21 23:38:16
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-21 14:35:01
Üzenet elküldve: 2025-08-21 14:35:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
* A cinkos tekintet, az ajkait beharapó nő látszata egy pillanatra megbolygatják elméjét, és a kezében tartott üvegcse is megremeg kissé. Még szerencse, hogy sok dolga nincs, és nem is önti ki, mert a koncentrációt bizony nehezen tartaná fel a gondolatokkal, amik fellángolnak benne ismételten. Természetesen nem veszíti el józan ítélőképességét, itt a város mellett, közönség előtt legalábbis nem. Bosszantóan izgató pedig a tény, hogy egymással játszadoznak valaki más előtt. Mégis sikerül uralkodnia magát, és ez nem kis részben tudható be annak, hogy végre sikerrel járnak. *
- Nahát! * Szólal meg, ahogy a levegőben játszó kis lényt nézi. Természetesen egyből emeli a kezét, és mágikus energiákat áramoltat, most nem várja meg, hogy a lény menjen oda hozzá, hanem rögtön elő tartja az ujjait. Hagyja, hogy a fénylény táplálkozzon, lenyűgözve nézi, ahogy világítani kezd. *
- Köszönöm, Nestar mester. Kérem pihenje ki magát, mi addig előkészülünk az amulettel. * Bólint, és Amazianára pillant. *
- Ne haragudjon, de még egy kis kitérőt kell tennünk, mielőtt rátérhetnénk a következő napirendi pontra. * Szándékosan használja a kifejezést, bosszantani akarja vele a nőt, kicsit játszadozni vele, pedig tudja, hogy mindketten ugyan arra gondolnak. * A templomba kell mennem, hogy készítsek Nestar mesternek egy amulettet, amivel állandó jelleggel élvezheti a gyorsaság ital hatását. Gondolom, velem tart? * Teszi fel a kérdést, hiszen még mindig áll az ajánlata, hogy a fogadóban várja meg, ha szeretné. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy a tudásvágy, és újabb társuk, a fénylény jelenléte elég érdeklődésre adhat okot, hogy fajtársa ne akarjon elválni tőle. *
- Nos, akkor a viszont látásra. * Köszön el az alkimistától, és indul a templom irányába. Nem akarja tovább húzni az időt, mint feltétlenül muszáj, mert nagyon szívesen hazaérne már, hogy hosszasan elbeszélgessen Amazianával. És mélyen. Kettesben. *
//Drameliturgia//
* A cinkos tekintet, az ajkait beharapó nő látszata egy pillanatra megbolygatják elméjét, és a kezében tartott üvegcse is megremeg kissé. Még szerencse, hogy sok dolga nincs, és nem is önti ki, mert a koncentrációt bizony nehezen tartaná fel a gondolatokkal, amik fellángolnak benne ismételten. Természetesen nem veszíti el józan ítélőképességét, itt a város mellett, közönség előtt legalábbis nem. Bosszantóan izgató pedig a tény, hogy egymással játszadoznak valaki más előtt. Mégis sikerül uralkodnia magát, és ez nem kis részben tudható be annak, hogy végre sikerrel járnak. *
- Nahát! * Szólal meg, ahogy a levegőben játszó kis lényt nézi. Természetesen egyből emeli a kezét, és mágikus energiákat áramoltat, most nem várja meg, hogy a lény menjen oda hozzá, hanem rögtön elő tartja az ujjait. Hagyja, hogy a fénylény táplálkozzon, lenyűgözve nézi, ahogy világítani kezd. *
- Köszönöm, Nestar mester. Kérem pihenje ki magát, mi addig előkészülünk az amulettel. * Bólint, és Amazianára pillant. *
- Ne haragudjon, de még egy kis kitérőt kell tennünk, mielőtt rátérhetnénk a következő napirendi pontra. * Szándékosan használja a kifejezést, bosszantani akarja vele a nőt, kicsit játszadozni vele, pedig tudja, hogy mindketten ugyan arra gondolnak. * A templomba kell mennem, hogy készítsek Nestar mesternek egy amulettet, amivel állandó jelleggel élvezheti a gyorsaság ital hatását. Gondolom, velem tart? * Teszi fel a kérdést, hiszen még mindig áll az ajánlata, hogy a fogadóban várja meg, ha szeretné. Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy a tudásvágy, és újabb társuk, a fénylény jelenléte elég érdeklődésre adhat okot, hogy fajtársa ne akarjon elválni tőle. *
- Nos, akkor a viszont látásra. * Köszön el az alkimistától, és indul a templom irányába. Nem akarja tovább húzni az időt, mint feltétlenül muszáj, mert nagyon szívesen hazaérne már, hogy hosszasan elbeszélgessen Amazianával. És mélyen. Kettesben. *
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-21 13:25:58
Üzenet elküldve: 2025-08-21 13:25:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nolliro Syaskii//
//Nyílt//
*Az eddig csendes nyugalomban ücsörgő alak mintha megriadna. Szemei keresnek valamit, és végül rajta állapodnak meg. A nő még meg is borzong. Kezével egy combra szíjazott pengét markol. ~ Kés! ~ Veszély! Saahrkának most már egyáltalán nem tetszik, amit lát. Ösztönösen felszakad a torkából egy halk morgás. Az elhangzott szavak értelmét sem találja. Most akkor szép, vagy pocsék? Hogy a modor mit jelenthet, rejtély. De ez a "pocsék" szó, nem hangzik valami jól, amilyen hangsúllyal mondta a nő. Utána még számon is kéri. Nem érti ő ezt. Egyszer kedves valakivel, annak is mi értelme van?
Dacosan szétveti a lábait, keze a fokosa felett lebeg, hogy szükség esetén meg tudja magát védeni. Nem lép közelebb, nem hajol le, továbbra is ott áll néhány lépés távolságban. Testtartása nyílt, vállai szétfeszülnek, úgy üvölti a másik arcába.*
- BÉKÉT!
//Nyílt//
*Az eddig csendes nyugalomban ücsörgő alak mintha megriadna. Szemei keresnek valamit, és végül rajta állapodnak meg. A nő még meg is borzong. Kezével egy combra szíjazott pengét markol. ~ Kés! ~ Veszély! Saahrkának most már egyáltalán nem tetszik, amit lát. Ösztönösen felszakad a torkából egy halk morgás. Az elhangzott szavak értelmét sem találja. Most akkor szép, vagy pocsék? Hogy a modor mit jelenthet, rejtély. De ez a "pocsék" szó, nem hangzik valami jól, amilyen hangsúllyal mondta a nő. Utána még számon is kéri. Nem érti ő ezt. Egyszer kedves valakivel, annak is mi értelme van?
Dacosan szétveti a lábait, keze a fokosa felett lebeg, hogy szükség esetén meg tudja magát védeni. Nem lép közelebb, nem hajol le, továbbra is ott áll néhány lépés távolságban. Testtartása nyílt, vállai szétfeszülnek, úgy üvölti a másik arcába.*
- BÉKÉT!
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-21 10:02:46
Üzenet elküldve: 2025-08-21 10:02:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sahhriachka Valtengrujmer//
//Nyílt//
*A természet békés neszeinek csendes érzékelése közben Nolliro minden baja elszállt. Eközben pulzusa és vérnyomása szépen lassan visszaállt a megszokott szintre. Önkéntelenül légzőgyakorlatba kezd, ami annyiban merül ki, hogy tudatosan szívja be, és engedi ki a levegőt. Nem tudja, mitől lett ilyen érzékeny az elmúlt időszakban. Régen ki tudta zárni a tömeget, és már-már szó szerint felül tudott rajta emelkedni. Az egy másik kérdés, hogy ezt pökhendiséggel tudta elérni, és azzal a nemes érzéssel, hogy ő sokkal többet ér mindenki másnál. Elképzelte, ahogy megnő, és a többiek a csizmája talpáig érnek csak, s ő mint óriás lépdel közöttük. Ha van kedve, eltapossa őket, ha nincs, akkor megkíméli életüket. Ez most nem működik. A zajok, a szagok, az érintések… Mind-mind az agyára mennek. Őrült forgószélként veszik körbe, és nem tud menekülni. Biztosan ez is azóta van így… Nem tudja összekötni, nem érti. Biztos ez is megoldódik majd, ha sikerül… Csak sikerüljön. Lassan össze kéne szednie magát, és megindulnia talán a Romváros felé, hátha talál valami szakadt szerzeteket, akik könnyedén megválnak saját vérüktől.
Gondolataiban mélyen elmerülve, éppen venné rá magát, hogy feltápászkodjon, amikor hirtelen robajt hall. Elf fülei szokásosan jó szolgálatot tesznek, és időben jeleznek, inkább Nolliro elgondolkodása okozza a fáziskésést. Szemei kipattannak, meditatív állapota megszűnik, szinte mintha ott sem lett volna. A jelenet kívülről akár komikus is lehetne, de a hosszúéletű számára csupa fenyegetés.
Íja nincs nála, de ilyen közelségből pont ugyanolyan haszontalan lenne, mint alkarvédője rejtett tokjaiba bújtatott dobótőrei. Egyedül a combjára szíjazott hosszú tőre lehet most hasznára, melynek markolatára amilyen gyorsan tudja, rá is fonja kecses ujjait.*
~Mi a…?~
*Ahogy meghallja az egyetlen szót, ami a rőt loboncos furcsa szerzet szájából kibukik, úgy dönt, nem veszi elő tőrét. Egyelőre.*
~Ork? De miért ilyen pici?~ *Gondolja, és felvonja szemöldökét. Eddigre már feltápászkodott, sajnos kevésbé légiesen, mint ahogy tőle megszokott. Félszeg helyzet továbbá, hogy mezítláb ácsorog „támadójával” szemben. Szeme sarkából felméri, hogy milyen messze van tőle lábbelije. Nem vészes. Egy megfelelő pillanatban egész gyorsan fel tudja venni őket, hogy kevésbé érezze magát meztelennek.
Igazából a fiatalnak tűnő ork egyáltalán nem fenyegető. Inkább szertelen érzést kelt benne. Nem is szertelen, inkább olyan… Cserfes? Cserfes ork. Na szép. Mivé lesz a világ? Az ork az legyen ork. Furcsán más, mint a többi. Főleg ahhoz az orkhoz képest, akivel összefutott az Erdő Mélyén. Nolliro akaratlanul, de látványosan megborzong a gondolattól. Na jó, nem kell mindig erre gondolni. Elege van már belőle, hogy nem tud ettől elvonatkoztatni, és minden helyzetben visszatér az esethez fejben. Vissza kell szereznie a lelki egyensúlyát is. Ezt a feladatot is felírja a képzeletbeli noteszébe, az amúgy is hosszú teendői mellé.
Sikerül kiszakadnia gondolataiból, és szépen lassan tetőtől talpig végigméri a rongyos kis teremtést. Nem igazán tudja, mit kezdjen a dicsérettel, ezért inkább nem kezd vele semmit.*
- Szép. De a modorod pocsék.
*Nol továbbra is a combjára szíjazott kés markolatát szorítja, szavai nyomatékosítására pedig a fenyegető hangsúlyon felül, látványosan meg is mozgatja ujjait a míves felületen.*
- Mit akarsz?
*Veti oda ridegen. Mégiscsak egy orkkal áll szemben. Azokban meg sosem bízott, és nem is valószínű, hogy fog. Főleg nem mostanában.*
//Nyílt//
*A természet békés neszeinek csendes érzékelése közben Nolliro minden baja elszállt. Eközben pulzusa és vérnyomása szépen lassan visszaállt a megszokott szintre. Önkéntelenül légzőgyakorlatba kezd, ami annyiban merül ki, hogy tudatosan szívja be, és engedi ki a levegőt. Nem tudja, mitől lett ilyen érzékeny az elmúlt időszakban. Régen ki tudta zárni a tömeget, és már-már szó szerint felül tudott rajta emelkedni. Az egy másik kérdés, hogy ezt pökhendiséggel tudta elérni, és azzal a nemes érzéssel, hogy ő sokkal többet ér mindenki másnál. Elképzelte, ahogy megnő, és a többiek a csizmája talpáig érnek csak, s ő mint óriás lépdel közöttük. Ha van kedve, eltapossa őket, ha nincs, akkor megkíméli életüket. Ez most nem működik. A zajok, a szagok, az érintések… Mind-mind az agyára mennek. Őrült forgószélként veszik körbe, és nem tud menekülni. Biztosan ez is azóta van így… Nem tudja összekötni, nem érti. Biztos ez is megoldódik majd, ha sikerül… Csak sikerüljön. Lassan össze kéne szednie magát, és megindulnia talán a Romváros felé, hátha talál valami szakadt szerzeteket, akik könnyedén megválnak saját vérüktől.
Gondolataiban mélyen elmerülve, éppen venné rá magát, hogy feltápászkodjon, amikor hirtelen robajt hall. Elf fülei szokásosan jó szolgálatot tesznek, és időben jeleznek, inkább Nolliro elgondolkodása okozza a fáziskésést. Szemei kipattannak, meditatív állapota megszűnik, szinte mintha ott sem lett volna. A jelenet kívülről akár komikus is lehetne, de a hosszúéletű számára csupa fenyegetés.
Íja nincs nála, de ilyen közelségből pont ugyanolyan haszontalan lenne, mint alkarvédője rejtett tokjaiba bújtatott dobótőrei. Egyedül a combjára szíjazott hosszú tőre lehet most hasznára, melynek markolatára amilyen gyorsan tudja, rá is fonja kecses ujjait.*
~Mi a…?~
*Ahogy meghallja az egyetlen szót, ami a rőt loboncos furcsa szerzet szájából kibukik, úgy dönt, nem veszi elő tőrét. Egyelőre.*
~Ork? De miért ilyen pici?~ *Gondolja, és felvonja szemöldökét. Eddigre már feltápászkodott, sajnos kevésbé légiesen, mint ahogy tőle megszokott. Félszeg helyzet továbbá, hogy mezítláb ácsorog „támadójával” szemben. Szeme sarkából felméri, hogy milyen messze van tőle lábbelije. Nem vészes. Egy megfelelő pillanatban egész gyorsan fel tudja venni őket, hogy kevésbé érezze magát meztelennek.
Igazából a fiatalnak tűnő ork egyáltalán nem fenyegető. Inkább szertelen érzést kelt benne. Nem is szertelen, inkább olyan… Cserfes? Cserfes ork. Na szép. Mivé lesz a világ? Az ork az legyen ork. Furcsán más, mint a többi. Főleg ahhoz az orkhoz képest, akivel összefutott az Erdő Mélyén. Nolliro akaratlanul, de látványosan megborzong a gondolattól. Na jó, nem kell mindig erre gondolni. Elege van már belőle, hogy nem tud ettől elvonatkoztatni, és minden helyzetben visszatér az esethez fejben. Vissza kell szereznie a lelki egyensúlyát is. Ezt a feladatot is felírja a képzeletbeli noteszébe, az amúgy is hosszú teendői mellé.
Sikerül kiszakadnia gondolataiból, és szépen lassan tetőtől talpig végigméri a rongyos kis teremtést. Nem igazán tudja, mit kezdjen a dicsérettel, ezért inkább nem kezd vele semmit.*
- Szép. De a modorod pocsék.
*Nol továbbra is a combjára szíjazott kés markolatát szorítja, szavai nyomatékosítására pedig a fenyegető hangsúlyon felül, látványosan meg is mozgatja ujjait a míves felületen.*
- Mit akarsz?
*Veti oda ridegen. Mégiscsak egy orkkal áll szemben. Azokban meg sosem bízott, és nem is valószínű, hogy fog. Főleg nem mostanában.*
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-21 01:30:13
Üzenet elküldve: 2025-08-21 01:30:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*A varázslat-eszköztárának felhasználásának végeztével, koncentrációját nem hogy nem engedheti, de még erőltetnie is kell a fenntartáshoz.*
- A mágia igen, a többi csak idő kérdése.
*De közel jár. Már kiismerte a lényt, és a nemes egyszerűséget, amiben létezik, próbálkozásait a felkeltésére már tudja finomítani. Az entitás a mágikus energiát érzékeli, amiből áll, amit eszik és amiből fényét és erejét gyűjti. Az ingerek, melyeket az illúzió kelt benne, célzottak a hamis éhség érzetére, a rajta kívüli világban áramló mágiák érzetének felerősített másukra. Csakis a testét alkotó ital elfogyasztásával szabadulhat börtönéből, a benne lévő mágia kinyerésére nem csak hogy képes, amit az alkimista már be is mutattatott kollégáinak itt és előbb, de újra is képes születni tisztán mágikus testébe. Eleinte csak rávezetés, egy mágikus energiákból tomboló világ, mely csak rája vár és testének félig rejtett mágikus voltának teljes leleplezése. Viszont Nestar nem a kinti világ csábításából vár hatást, mely akár beválhat, megkímélve magát a fájdalmaktól, ez csak a kezdeti hízelgése. Ha ez nem hoz eredményeket a számára, akkor átvált a hideg, kemény és megkerülhetetlen kényszertől. Nincsen születés fájdalom nélkül, a kérdés csupán, hogy mennyire elég az egyszerű ösztönzés és milyen messzire kell elmennie. Drameiloten talán ellenezné ilyen agresszív módszerek használatát, de Nestar kénytelen ezeket a tévképzeteket addig fokozni, ameddig a lény számára az állapota elfogadhatatlan lesz és menekülnie kelljen belőle. Nestar elkötelezett ebben, bármennyi idejükbe és energiájába kerüljön. Előbb vagy utóbb, de munkássága eredményt hozott, az üvegcse tartalma felemészti önmagát és pár szívdobbanásnyi időn belül elfogy Drameiloten 1 Zafírkék varázsitala.
A Nestar kérésére megtartott üres üvegcse alján már csak az éteri kékes fényt látni, mely egy rövid nyugalma és bizonytalansága végeztével lassan imbolyogni kezd a levegőben, egyelőre cél és irány nélkül.*
- Innentől magára bízom, eleinte érdemes gyakran táplálni, hogy a közelségéhez ragaszkodóbb legyen. Ami engem illet... kissé lefárasztottam magam mind szellemileg, mind fizikailag. Kérem menjenek előre, az amuletthez úgy sincs szükség a jelenlétemre, ha minden jól megy. De igyekszem utolérni önöket.
*Hogy valamennyire segítsen magán, meg is iszik egy világoskék italt, bár nagyon nincs hova tágítania a szellemiségét. Összeesni nem fog, de megtámaszkodik a közeli fákban. Csak egy kis időre van szüksége. Ha nem lenne összekötve a gyógyital és az állóképességet fejlesztő hatású itala, biztos meginna egyet, de így is elvásárolták tőle a gyógyító fioláit. Inkább csak kipiheni.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//Drameliturgia//
*A varázslat-eszköztárának felhasználásának végeztével, koncentrációját nem hogy nem engedheti, de még erőltetnie is kell a fenntartáshoz.*
- A mágia igen, a többi csak idő kérdése.
*De közel jár. Már kiismerte a lényt, és a nemes egyszerűséget, amiben létezik, próbálkozásait a felkeltésére már tudja finomítani. Az entitás a mágikus energiát érzékeli, amiből áll, amit eszik és amiből fényét és erejét gyűjti. Az ingerek, melyeket az illúzió kelt benne, célzottak a hamis éhség érzetére, a rajta kívüli világban áramló mágiák érzetének felerősített másukra. Csakis a testét alkotó ital elfogyasztásával szabadulhat börtönéből, a benne lévő mágia kinyerésére nem csak hogy képes, amit az alkimista már be is mutattatott kollégáinak itt és előbb, de újra is képes születni tisztán mágikus testébe. Eleinte csak rávezetés, egy mágikus energiákból tomboló világ, mely csak rája vár és testének félig rejtett mágikus voltának teljes leleplezése. Viszont Nestar nem a kinti világ csábításából vár hatást, mely akár beválhat, megkímélve magát a fájdalmaktól, ez csak a kezdeti hízelgése. Ha ez nem hoz eredményeket a számára, akkor átvált a hideg, kemény és megkerülhetetlen kényszertől. Nincsen születés fájdalom nélkül, a kérdés csupán, hogy mennyire elég az egyszerű ösztönzés és milyen messzire kell elmennie. Drameiloten talán ellenezné ilyen agresszív módszerek használatát, de Nestar kénytelen ezeket a tévképzeteket addig fokozni, ameddig a lény számára az állapota elfogadhatatlan lesz és menekülnie kelljen belőle. Nestar elkötelezett ebben, bármennyi idejükbe és energiájába kerüljön. Előbb vagy utóbb, de munkássága eredményt hozott, az üvegcse tartalma felemészti önmagát és pár szívdobbanásnyi időn belül elfogy Drameiloten 1 Zafírkék varázsitala.
A Nestar kérésére megtartott üres üvegcse alján már csak az éteri kékes fényt látni, mely egy rövid nyugalma és bizonytalansága végeztével lassan imbolyogni kezd a levegőben, egyelőre cél és irány nélkül.*- Innentől magára bízom, eleinte érdemes gyakran táplálni, hogy a közelségéhez ragaszkodóbb legyen. Ami engem illet... kissé lefárasztottam magam mind szellemileg, mind fizikailag. Kérem menjenek előre, az amuletthez úgy sincs szükség a jelenlétemre, ha minden jól megy. De igyekszem utolérni önöket.
*Hogy valamennyire segítsen magán, meg is iszik egy világoskék italt, bár nagyon nincs hova tágítania a szellemiségét. Összeesni nem fog, de megtámaszkodik a közeli fákban. Csak egy kis időre van szüksége. Ha nem lenne összekötve a gyógyital és az állóképességet fejlesztő hatású itala, biztos meginna egyet, de így is elvásárolták tőle a gyógyító fioláit. Inkább csak kipiheni.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-21 00:40:58
Üzenet elküldve: 2025-08-21 00:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*A tudomány sokkalta izgalmasabb a sámánkodásnál, most már biztos benne a nő. Ott legalább annyit beszél amennyit csak akar! Még akkor is, ha nem feltétlenül mindenki örül olyankor hangjának, de az azok baja, akik nem tudnak, olyan csodálatosan koncentrálni, mint ő. Hiszen az elf nyilvánvalóan a koncentráció netovábbja, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy már most halálra unta magát. Azt hitte az első izé- ilyen sámános izé- már előpöcköli azt a lényt a férfiak játékszereiből. Erre semmi! Amikor már azt hitte megszületett a lény, csak nem engedték ki, akkor rá kellett jönnie, hogy Nestar úr továbbra is sámánkodik! Tekintve, hogy már halvány fogalma sincs mi történik, ez már igazán frusztrálja őt. Még a könyveket is szívesebben törölgetné azon a híres rezidencián, minthogy itt álljon. Mégis, csak nem akar ő abba a fogadóba menni, amit felajánlottak neki. Az ellenséget csak úgy ismerheted meg igazán, ha közelről nézed, már amikor érdekes. Meg aztán, természetesen ezt már a nagyon bölcs hölgyemény sem tudja, de nem akarja most elhagyni a Sayqueves oldalát. Így vagy úgy, de tetszik neki a férfi. Leragadt mellette a kíváncsisága. Az idejük pedig senki sem tudja mennyire is véges, ezt a nőnél jobban kevesen tudják. Az élet így vagy úgy, de mindig közbeszól. Szóval az unalmas pillanatokat is meg kell tanulni kiélvezni. Amikor rákacsintanak cinkosan vigyorog rá a férfire. Élvezi az apró pillanatot. Még az ajkát is beharapja, elég hosszan, hogy az rejtett üzenetet közvetítsen. Nestar úrról már rég kiderült milyen furcsa alak is, biztosan nem ismeri fel, ha két személy a szemükkel flörtöl előtte miközben ő meg... izél. Így aztán nyugodtan becsüli le Amaz őt is és a munkáját is. Nem aggódik efféle apró kitekintéseken*
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.21 00:50:15
//Drameliturgia//
*A tudomány sokkalta izgalmasabb a sámánkodásnál, most már biztos benne a nő. Ott legalább annyit beszél amennyit csak akar! Még akkor is, ha nem feltétlenül mindenki örül olyankor hangjának, de az azok baja, akik nem tudnak, olyan csodálatosan koncentrálni, mint ő. Hiszen az elf nyilvánvalóan a koncentráció netovábbja, ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy már most halálra unta magát. Azt hitte az első izé- ilyen sámános izé- már előpöcköli azt a lényt a férfiak játékszereiből. Erre semmi! Amikor már azt hitte megszületett a lény, csak nem engedték ki, akkor rá kellett jönnie, hogy Nestar úr továbbra is sámánkodik! Tekintve, hogy már halvány fogalma sincs mi történik, ez már igazán frusztrálja őt. Még a könyveket is szívesebben törölgetné azon a híres rezidencián, minthogy itt álljon. Mégis, csak nem akar ő abba a fogadóba menni, amit felajánlottak neki. Az ellenséget csak úgy ismerheted meg igazán, ha közelről nézed, már amikor érdekes. Meg aztán, természetesen ezt már a nagyon bölcs hölgyemény sem tudja, de nem akarja most elhagyni a Sayqueves oldalát. Így vagy úgy, de tetszik neki a férfi. Leragadt mellette a kíváncsisága. Az idejük pedig senki sem tudja mennyire is véges, ezt a nőnél jobban kevesen tudják. Az élet így vagy úgy, de mindig közbeszól. Szóval az unalmas pillanatokat is meg kell tanulni kiélvezni. Amikor rákacsintanak cinkosan vigyorog rá a férfire. Élvezi az apró pillanatot. Még az ajkát is beharapja, elég hosszan, hogy az rejtett üzenetet közvetítsen. Nestar úrról már rég kiderült milyen furcsa alak is, biztosan nem ismeri fel, ha két személy a szemükkel flörtöl előtte miközben ő meg... izél. Így aztán nyugodtan becsüli le Amaz őt is és a munkáját is. Nem aggódik efféle apró kitekintéseken*
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.21 00:50:15
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-21 00:18:25
Üzenet elküldve: 2025-08-21 00:18:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
* Ismét érzi a mágikus energiákat, és ezúttal meg merne rá esküdni, hogy az alkimista sikerrel járt. Nem kérdez semmit, továbbra is tartja az üvegcsét úgy, ahogy eddig, viszont maga mellé néz, és játékosan új házvezetőnőjére kacsint. Reménykedik benne, hogy most már meg fogja látni a nő, hogy mi végett volt ez a műsor, és miért kellett ennyi ideig próbálkozzanak. Persze lehet, hogy van még egy lépés, amiről nem tud, ez esetben sem bánja a kacsintást, mert legalább jelzi vele, hogy haladnak, és remélhetőleg hamarosan végeznek. *
- Hogy látja? Sikerült? * Teszi fel az érdeklődő kérdést, ha további várakozásra ítéltetett, de persze ezt hanyagolja, hogyha látható sikerrel járnak. *
//Drameliturgia//
* Ismét érzi a mágikus energiákat, és ezúttal meg merne rá esküdni, hogy az alkimista sikerrel járt. Nem kérdez semmit, továbbra is tartja az üvegcsét úgy, ahogy eddig, viszont maga mellé néz, és játékosan új házvezetőnőjére kacsint. Reménykedik benne, hogy most már meg fogja látni a nő, hogy mi végett volt ez a műsor, és miért kellett ennyi ideig próbálkozzanak. Persze lehet, hogy van még egy lépés, amiről nem tud, ez esetben sem bánja a kacsintást, mert legalább jelzi vele, hogy haladnak, és remélhetőleg hamarosan végeznek. *
- Hogy látja? Sikerült? * Teszi fel az érdeklődő kérdést, ha további várakozásra ítéltetett, de persze ezt hanyagolja, hogyha látható sikerrel járnak. *
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:33:45
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:33:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Valahol örvendetesnek is találja magában, hogy a rengeteg haladása ellenére még nem áll ott, hogy direkt a nyakát a harcba tegye. Még, ha lelkének nem is a legüdvösebb gondolat, hogy egy nemes előtt szerencsétlenkedik azzal, ami a kollégája és volt tanítványa előtt egy csapásra sikerült, elkönyveli azt az alkalmat szerencsének és kedvezőbbnek, mint a mostani. Ténylegesen is a holdfény alatt varázsoltak holdmágiát. Ennek nem hiszi, hogy sok köze van a tényleges sikerességhez, a csillagos ég nyugalma talán tényleg jobban segít rajta, mint a nappal. Ezt el is hessegeti, lassan mondjuk nehéz dolga lesz megkülönböztetni a babonát a valóságtól. De annak örül, hogy a háború elkezdése előtt derül ki ez. Valamint a félregondolásért igazán csak magát hibáztathatja, ha gyakrabban varázsolna, a képességeit is jobban ismerné. Ellenben, hiába érzi fáradtabbnak magát, jócskán megcsappantva, szemmel tartja az üvegcsében leledző entitást és újra nekilát az ige elmondásának. Utolsó előtti próbálkozása, mielőtt pihennie kellene, legalább egy keveset. *
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa látott célpont elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, továbbá csak erős koncentrálás mellett tudja fenntartani azt, úgy, hogy a célpontot nézi, rá fókuszál.
//Drameliturgia//
*Valahol örvendetesnek is találja magában, hogy a rengeteg haladása ellenére még nem áll ott, hogy direkt a nyakát a harcba tegye. Még, ha lelkének nem is a legüdvösebb gondolat, hogy egy nemes előtt szerencsétlenkedik azzal, ami a kollégája és volt tanítványa előtt egy csapásra sikerült, elkönyveli azt az alkalmat szerencsének és kedvezőbbnek, mint a mostani. Ténylegesen is a holdfény alatt varázsoltak holdmágiát. Ennek nem hiszi, hogy sok köze van a tényleges sikerességhez, a csillagos ég nyugalma talán tényleg jobban segít rajta, mint a nappal. Ezt el is hessegeti, lassan mondjuk nehéz dolga lesz megkülönböztetni a babonát a valóságtól. De annak örül, hogy a háború elkezdése előtt derül ki ez. Valamint a félregondolásért igazán csak magát hibáztathatja, ha gyakrabban varázsolna, a képességeit is jobban ismerné. Ellenben, hiába érzi fáradtabbnak magát, jócskán megcsappantva, szemmel tartja az üvegcsében leledző entitást és újra nekilát az ige elmondásának. Utolsó előtti próbálkozása, mielőtt pihennie kellene, legalább egy keveset. *
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa látott célpont elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, továbbá csak erős koncentrálás mellett tudja fenntartani azt, úgy, hogy a célpontot nézi, rá fókuszál.
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:21:49
Üzenet elküldve: 2025-08-20 21:21:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
* Miután az első lépés sikerrel jár, érdeklődve pillant a fél-elfre. Látja az arcán, hogy még nem teljes a siker, éppen ezért nem is változtat testtartásán, bár furcsa érzés fogni a fiolát. Az üveg miatt nem teljesen érzi, hogy mi történik benne, de azt igen, hogy mintha valami mozogna. Feszülten figyeli az italt és Nestart felváltva, és az újabb sikertelenség megint csak morál romboló lenne, de emlékezteti magát arra, hogy mi lesz az egész eredménye. Lenyeli a kérdést, amit hiába tenne fel segítő, jó szándékkal, valószínűleg éppen hátráltatná vele az alkimistát. *
//Drameliturgia//
* Miután az első lépés sikerrel jár, érdeklődve pillant a fél-elfre. Látja az arcán, hogy még nem teljes a siker, éppen ezért nem is változtat testtartásán, bár furcsa érzés fogni a fiolát. Az üveg miatt nem teljesen érzi, hogy mi történik benne, de azt igen, hogy mintha valami mozogna. Feszülten figyeli az italt és Nestart felváltva, és az újabb sikertelenség megint csak morál romboló lenne, de emlékezteti magát arra, hogy mi lesz az egész eredménye. Lenyeli a kérdést, amit hiába tenne fel segítő, jó szándékkal, valószínűleg éppen hátráltatná vele az alkimistát. *
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:23:25
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:23:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1062
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Az első lépéssel végre sikerrel járt és ahogy az ezüstös fény beleköltözik a zafírosan kék folyadékba, úgy megint visszatérnek a tétlen helyzetükbe.*
- Eddig megvolnánk, kérem ne ijedjen meg, de még egy kicsit tartania kell.
*Hogy miért ne riadjon meg a nemes? Nos, bár az újonnan szülött entitás állapota egyáltalán nem stabil és szilárd ahhoz, hogy megszökjön átlátszó üvegbörtönéből, ez nem jelenti azt, hogy Drameiloten ne érezné a folyadék belső mozgását, a lény értetlen áramlását az üvegcsében. Nem kevés veszteség lenne a számukra, ha a fiola véletlenül kiesne a kezéből és a lényt felinná a föld. Nem beszélve arról, hogy ez a halálával is felelne meg, vagy rosszabbal, de arra Nestar még nem gondol. Az első két sikertelenség letörte magabiztosságát, hogy ezzel is ilyen gyorsan fog végezni, talán hiányzik a hideg este nyugalma, amiben alkottak. Vagy az, hogy ültek. De ezt majd később fejti meg, mivel a lény már élő, így nem pazarolja tovább az idejét, újra figyelmének kereszttüzébe veszi a löttyöt és egy másik igét mormol, hogy hatni is tudjon rá. Bár idővel nem kizárt, hogy magától is rájön az entitás szabadulásának módjára, Nestar előrébb tekerné az idő kerekét. Remélhetőleg mostanra.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Illúziók keltése nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Drameliturgia//
*Az első lépéssel végre sikerrel járt és ahogy az ezüstös fény beleköltözik a zafírosan kék folyadékba, úgy megint visszatérnek a tétlen helyzetükbe.*
- Eddig megvolnánk, kérem ne ijedjen meg, de még egy kicsit tartania kell.
*Hogy miért ne riadjon meg a nemes? Nos, bár az újonnan szülött entitás állapota egyáltalán nem stabil és szilárd ahhoz, hogy megszökjön átlátszó üvegbörtönéből, ez nem jelenti azt, hogy Drameiloten ne érezné a folyadék belső mozgását, a lény értetlen áramlását az üvegcsében. Nem kevés veszteség lenne a számukra, ha a fiola véletlenül kiesne a kezéből és a lényt felinná a föld. Nem beszélve arról, hogy ez a halálával is felelne meg, vagy rosszabbal, de arra Nestar még nem gondol. Az első két sikertelenség letörte magabiztosságát, hogy ezzel is ilyen gyorsan fog végezni, talán hiányzik a hideg este nyugalma, amiben alkottak. Vagy az, hogy ültek. De ezt majd később fejti meg, mivel a lény már élő, így nem pazarolja tovább az idejét, újra figyelmének kereszttüzébe veszi a löttyöt és egy másik igét mormol, hogy hatni is tudjon rá. Bár idővel nem kizárt, hogy magától is rájön az entitás szabadulásának módjára, Nestar előrébb tekerné az idő kerekét. Remélhetőleg mostanra.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Illúziók keltése nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:17:12
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:17:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nolliro Syaskii//
//Nyílt//
*Két kézzel fogja be füleit, úgy vágtat a zöld felé, amit a város határában lát. Végre valami csendesebbnek ígérkező terület. Nagyon nehezére esik nem üvölteni a világra. De megígérte magának, hogy felnőttesen fog viselkedni, és kicsit nagyobb önuralmat gyakorol majd itt a városban.
Ahogy beljebb ér, észreveszi, itt is akadnak azért különféle alakok. Kiszúrja magának azt, amelyik olyan különösen félrevonulva kucorog. Rokon lelket vél felfedezni benne. Leereszti karjait a füléről, és odamegy hozzá egészen közel. A nő elé érve Nolliro fekete hajkoronája felé bök.*
- Szép.
//Nyílt//
*Két kézzel fogja be füleit, úgy vágtat a zöld felé, amit a város határában lát. Végre valami csendesebbnek ígérkező terület. Nagyon nehezére esik nem üvölteni a világra. De megígérte magának, hogy felnőttesen fog viselkedni, és kicsit nagyobb önuralmat gyakorol majd itt a városban.
Ahogy beljebb ér, észreveszi, itt is akadnak azért különféle alakok. Kiszúrja magának azt, amelyik olyan különösen félrevonulva kucorog. Rokon lelket vél felfedezni benne. Leereszti karjait a füléről, és odamegy hozzá egészen közel. A nő elé érve Nolliro fekete hajkoronája felé bök.*
- Szép.
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:08:58
Üzenet elküldve: 2025-08-20 20:08:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Tulajdonképpen tényleg egész lenyűgöző, hogy három próbálkozás után valaki képes új életet teremteni, amennyiben még mindig nem megtévesztés csak az egész. Amaziana már alig bírja, hogy ne kezdjen bele kérdésibe. Ez annyira nagyon nehéz! Meg akarja közelebbről nézni a lényeket, igaziak e. Mégis nyilván jobban tud ő annál, hogy egy kísérletet megzavarjon, ha van arra lehetőség, hogy az igaz. És ha még nem is, akkor is a főnöke kísérlete. Nem az ő dolga leállítani. ~Vajon miért nincs több száz kész állatka még Nestar úr tarsolyában, ha ennyire gyorsan megy neki a dolog? Drága előállítani? Vagy valójában tényleg nem tudják még, hogy veszélyes-e? Esetleg túl sok energiát öl fel a tevékenység?~ A házvezetőnő diszkréten kezdi vizslatni a fél-elf arcát, hátha le tudja róla olvasni mennyire is lehet fáradt*
//Drameliturgia//
*Tulajdonképpen tényleg egész lenyűgöző, hogy három próbálkozás után valaki képes új életet teremteni, amennyiben még mindig nem megtévesztés csak az egész. Amaziana már alig bírja, hogy ne kezdjen bele kérdésibe. Ez annyira nagyon nehéz! Meg akarja közelebbről nézni a lényeket, igaziak e. Mégis nyilván jobban tud ő annál, hogy egy kísérletet megzavarjon, ha van arra lehetőség, hogy az igaz. És ha még nem is, akkor is a főnöke kísérlete. Nem az ő dolga leállítani. ~Vajon miért nincs több száz kész állatka még Nestar úr tarsolyában, ha ennyire gyorsan megy neki a dolog? Drága előállítani? Vagy valójában tényleg nem tudják még, hogy veszélyes-e? Esetleg túl sok energiát öl fel a tevékenység?~ A házvezetőnő diszkréten kezdi vizslatni a fél-elf arcát, hátha le tudja róla olvasni mennyire is lehet fáradt*
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:43:54
Üzenet elküldve: 2025-08-20 18:43:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*A lassan lemenő nap fényében nézegeti élete első saját készítésű tetoválását. Mi tagadás, a legkevésbé sem elégedett a látvánnyal.
Itt koszos, ott elmosódott, az egyik részén túl részletes, a másikon elnagyolt. Kedve lenne elhajítani a csudába, ha nem tartana attól, hogy valaki megtalálja, mielőtt a természet szépen elrohasztja.
Kicsit kedvét szegi ez a tapasztalat, hiszen ennyire gyatra munkára nem számított saját magától. Van érzéke a művészethez, ezt már tudja magáról. Farigcsál kicsi fa szobrokat bicskával. Ügyesen rajzol papírosra. Valamiért úgy gondolta, hogy egy ezekhez itt-ott hasonló, teljesen újfajta művészetet könnyebben fog elsajátítani. De mégse csügged. Úgy van vele, hogy ha a korábbiakat meg tudta tanulni, akkor ez is menni fog. Biztos benne, hogy lesz még sokkal jobb is.
Most értékes tapasztalatokkal gazdagodott arról, hogy hogyan kellene végeznie ezt a munkát. Minden viszontagság, ami menet közben felmerült, egy figyelmeztetés, hogy mit kell innentől kezdve másképp, jobban csinálnia. Ez mind a tanulási folyamat része, és hát pont ezért tette meg a hosszú utat tharg földre, disznóbőröket szerezni: hogy tapasztalatot és gyakorlatot szerezzen, mielőtt valaki élőn kezdi alkalmazni a mesterségét.
Összepakolja hát a tetováló felszerelését. Némi tétovázás után a tetovált disznóbőrt is összetekeri és rongyba bugyolálja, aztán azt is elpakolja. Majd még kielemzi lámpafénynél is.
Aztán magára ölti a páncélját, hátizsákját és megindul a város felé. Épp ideje már, hogy megérkezzen, szobát foglaljon és kipihenje az oda-vissza utat Amon Ruadh-ba.*
Itt koszos, ott elmosódott, az egyik részén túl részletes, a másikon elnagyolt. Kedve lenne elhajítani a csudába, ha nem tartana attól, hogy valaki megtalálja, mielőtt a természet szépen elrohasztja.
Kicsit kedvét szegi ez a tapasztalat, hiszen ennyire gyatra munkára nem számított saját magától. Van érzéke a művészethez, ezt már tudja magáról. Farigcsál kicsi fa szobrokat bicskával. Ügyesen rajzol papírosra. Valamiért úgy gondolta, hogy egy ezekhez itt-ott hasonló, teljesen újfajta művészetet könnyebben fog elsajátítani. De mégse csügged. Úgy van vele, hogy ha a korábbiakat meg tudta tanulni, akkor ez is menni fog. Biztos benne, hogy lesz még sokkal jobb is.
Most értékes tapasztalatokkal gazdagodott arról, hogy hogyan kellene végeznie ezt a munkát. Minden viszontagság, ami menet közben felmerült, egy figyelmeztetés, hogy mit kell innentől kezdve másképp, jobban csinálnia. Ez mind a tanulási folyamat része, és hát pont ezért tette meg a hosszú utat tharg földre, disznóbőröket szerezni: hogy tapasztalatot és gyakorlatot szerezzen, mielőtt valaki élőn kezdi alkalmazni a mesterségét.
Összepakolja hát a tetováló felszerelését. Némi tétovázás után a tetovált disznóbőrt is összetekeri és rongyba bugyolálja, aztán azt is elpakolja. Majd még kielemzi lámpafénynél is.
Aztán magára ölti a páncélját, hátizsákját és megindul a város felé. Épp ideje már, hogy megérkezzen, szobát foglaljon és kipihenje az oda-vissza utat Amon Ruadh-ba.*
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 17:37:25
Üzenet elküldve: 2025-08-20 17:37:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
* Az első sikertelenség teljesen normális, a másodikra viszont vissza kell fogja magát, hogy ne mosolyogjon. Korábbi beszélgetésük alapján gondolta, hogy az alkimista nem a legnagyobb varázslók egyike, éppen ezért nem is tartja annyira meglepően a sikertelen próbálkozásokat. És arról sem beszéltek, hogy hány alkalommal kellett nekifusson, amíg a saját Gömböcét létrehozta. Nem tartja emiatt kevesebbnek a fél-elfet, sőt, ha teljesen őszinte akar lenni, akkor öt, vagy hat sikertelen kísérletre saccolná a folyamatot. Éppen ezért meglepődik, amikor a harmadikra már sikerül is a varázslat, és elkezdődik az életre keltés. *
//Drameliturgia//
* Az első sikertelenség teljesen normális, a másodikra viszont vissza kell fogja magát, hogy ne mosolyogjon. Korábbi beszélgetésük alapján gondolta, hogy az alkimista nem a legnagyobb varázslók egyike, éppen ezért nem is tartja annyira meglepően a sikertelen próbálkozásokat. És arról sem beszéltek, hogy hány alkalommal kellett nekifusson, amíg a saját Gömböcét létrehozta. Nem tartja emiatt kevesebbnek a fél-elfet, sőt, ha teljesen őszinte akar lenni, akkor öt, vagy hat sikertelen kísérletre saccolná a folyamatot. Éppen ezért meglepődik, amikor a harmadikra már sikerül is a varázslat, és elkezdődik az életre keltés. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3055-3074