//Egy kis pihenő//
*Tényleg az asszonya már a Zöldsárkány óta, de akkor a bólogatását nem látta, vagy csak nem értette meg. Ilyen nyíltan akkor nem fogalmazta meg amit szeretne és Lia sem válaszolt akkor ennyire egyértelműen, mint most. A szíve már ez alatt a fa alatt is őt választotta mikor először voltak alatta. Szeretne mindent rendesen a szokások szerint intézni, de most csak az a fontos, hogy itt vannak és Lia igent mondott neki. Abban a pillanatban, hogy a rózsaszín ajkak megnyílnak és elhagyják az igenlő szavak, boldogan mosolyodik el. A felé mozduló lányt átkarolva azonnal vonja is a mellkasára. Ebben a pillanatban a boldogsága olyan, mint egy kör, aminek sehol nincs vége. Foga kivillan a mosolyában. Megfogja Lia derekát és maga fölé emeli nevetve.*
-Akkor minden tökéletes szerelmem, a lehető legtökéletesebb.
*Lassan engedi le, hogy megcsókolja beleadva a csókba mindazt amit érez és megfogalmazni máshogy nem tud. Hosszú percekig ül a boldog mosoly az arcán, miután újra szorosan a karjaiba zárja. Ebben a pillanatban nincs nála boldogabb ember és el szeretné ezt nyújtani, még csak lehet. Jó idő eltelik, amíg végül enged az ölelésből. *
-A te rokonaidhoz, vagy az anyámhoz menjünk előbb… Tawinn asszony?
*Ad egy mosolygó csókot a fejére, mielőtt megkérdezi. Ezzel a kérdéssel jelzi, hogy a maga részéről a nászuk itt és most megköttetett, de egyben azt is, hogy a formaságokról sem kívánja, hogy a lány lemondjon. Lia megérdemli, hogy minden a szokások szerint menjen. Nem tudja, hogy feléjük mik a szokások. Az biztos, hogy a rokonoknak bejelentik a hírt, aztán csak akad már egy szerzetes valahol, aki papírra veti, hogy egymáshoz tartoznak, bár az anyját ismerve erősen kételkedik benne, hogy ezt ennyivel letudják. Igaz visszavonultan él most már, egy szerzetes közösséget önként szolgálva, de ha megtudja, hogy új asszonya van és valószínűleg hamarosan unokája is, reméli, hogy eldobja az eddigi fájdalmát és ott helyben gondoskodik róla, hogy ne menjenek el csak az esküvő után.*