Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 453 (9041. - 9060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9060. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-06 09:11:50
Üzenet elküldve: 2022-07-06 09:11:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Éjparipája hátán lassan elhagyja a várost, s hamarosan ismét a szántóföldek egyhangú síkságán találja magát. Mielőtt azonban nekivágna a vágtának, a tisztáson még megáll pár pillanatra. Hagyja, hogy a ló igyon még pár kortyot, ő pedig mélyen elmerül az elmúlt pár nap okozta gondolataiban. Élvezte a várost, na meg persze Merchen társaságát, de azért visszavágyik a Sellő bódult forgatagába. S ha minden simán megy, az esti műszakra vissza is érkezik. Először majd a boszorkánykonyhába kell beugrania, amit talán még nem is látott teljes pompájában.*
9059. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-06-08 12:19:11
Üzenet elküldve: 2022-06-08 12:19:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ifjúság bolondság, tartja a mondás, rá pedig ez fokozottan érvényben volt. Talán most is, bár szeretné hinni, hogy az elmúlt években ez változott, és a jó irányba. Évek múltával ismét felbukkan a város közelében, legutóbb nem sikerült túl jól ezen próbálkozása. Talán a társaság nem volt megfelelő, de inkább csak korai volt még. Hogyan találhatta volna meg a helyét, ha maga sem tudta, ki is keresi a helyét? Az erdőben töltött magányos évek azonban segítettek. Nem volt könnyű, nem volt egyszerű, de erre volt szüksége. Azért nem teljes remeteségbe vonult, elvégre mindent egymaga nem tud elkészíteni, így időről időre ellátogatott valamilyen faluba, vagy keresett vándor kereskedőket, akikkel cserélhetett, vagy üzletelhetett.
Most pedig ismét felkerekedett, hogy megnézze, mennyit változott a világ, és mennyit változott ő. De nincs egyedül. Ahel, a farkaskutya, ha már nem is folyton ugrabugráló kölyök, megfontolt ebként gazdája oldalán halad. Ydriss egy ismerős és szeretett környéket választott elsőnek, az erdőszéli tisztást. Közelebb van a nyüzsgő élethez, de még mindig kellően közel az erdő megnyugtató, veszedelmes és oltalmazó, gyönyörű és kegyetlen világához.
A körnek még a szélén, de nem a legperemén áll meg, és ül le az idevezető hosszú séta után, íját, tegzét és zsákját maga mellé teszi, az acélhegyű lándzsát az ölébe fekteti. Szemeit behunyja, légzése lassú és mély ritmusra áll, elméje pedig kiürül és csak erre figyel. Be és ki. Emelkedik és süllyed. Lassan a levelek susogása, a madarak csivitelése, a nap egyre melegebb érintése a bőrén, mind-mind háttérbe szorul és elhalványulnak, amíg az elf felfrissíti magát a hosszú út után. A farkaskutya addig békésen leheveredik a lány mellé, békésen és éberen figyelve a környéket. Egyedül akkor nyüsszent halkan egyet amikor már látja a lány aprócska fészkelődő rezzenéseit, amik a pihenés végét jelzik. Ahel kíváncsian emeli a fejét, és lomhán megcsóválja a farkát néhányszor. Ydriss végre kinyitja a szemét, és hű társára néz, arcán kis, szeretet teljes mosoly jelenik meg, miközben gyengéden megsimogatja az állat fejét.*
- Igazad van, egy kis harapnivaló nekem is jól esne. Gyere, hátha találunk valami frisset. *Zsákjában van még szárított élelem, de jól jöhet az még, elvégre ki tudja, ezúttal merre sodorja a Sors a Kóbort? Visszaveszi magára holmiját, majd a lándzsára támaszkodva felkel. Ideje szétnéznie a levegő városában. Legrosszabb esetben tett egy nagy kerülőt, és itt szerez be néhány szükséges holmit.*
Most pedig ismét felkerekedett, hogy megnézze, mennyit változott a világ, és mennyit változott ő. De nincs egyedül. Ahel, a farkaskutya, ha már nem is folyton ugrabugráló kölyök, megfontolt ebként gazdája oldalán halad. Ydriss egy ismerős és szeretett környéket választott elsőnek, az erdőszéli tisztást. Közelebb van a nyüzsgő élethez, de még mindig kellően közel az erdő megnyugtató, veszedelmes és oltalmazó, gyönyörű és kegyetlen világához.
A körnek még a szélén, de nem a legperemén áll meg, és ül le az idevezető hosszú séta után, íját, tegzét és zsákját maga mellé teszi, az acélhegyű lándzsát az ölébe fekteti. Szemeit behunyja, légzése lassú és mély ritmusra áll, elméje pedig kiürül és csak erre figyel. Be és ki. Emelkedik és süllyed. Lassan a levelek susogása, a madarak csivitelése, a nap egyre melegebb érintése a bőrén, mind-mind háttérbe szorul és elhalványulnak, amíg az elf felfrissíti magát a hosszú út után. A farkaskutya addig békésen leheveredik a lány mellé, békésen és éberen figyelve a környéket. Egyedül akkor nyüsszent halkan egyet amikor már látja a lány aprócska fészkelődő rezzenéseit, amik a pihenés végét jelzik. Ahel kíváncsian emeli a fejét, és lomhán megcsóválja a farkát néhányszor. Ydriss végre kinyitja a szemét, és hű társára néz, arcán kis, szeretet teljes mosoly jelenik meg, miközben gyengéden megsimogatja az állat fejét.*
- Igazad van, egy kis harapnivaló nekem is jól esne. Gyere, hátha találunk valami frisset. *Zsákjában van még szárított élelem, de jól jöhet az még, elvégre ki tudja, ezúttal merre sodorja a Sors a Kóbort? Visszaveszi magára holmiját, majd a lándzsára támaszkodva felkel. Ideje szétnéznie a levegő városában. Legrosszabb esetben tett egy nagy kerülőt, és itt szerez be néhány szükséges holmit.*
9058. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-24 14:58:16
Üzenet elküldve: 2022-05-24 14:58:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*A körülményekből, meg abból, hogy Adoaver korábban már elmondta, hogy miért is érkezett a városba, kitalálja, hogy alighanem éppen azt ellenőrzi, hogy minden megvan-e a táskájában, amiért küldték. A többit pedig már találgatnia sem kell, a fiú szitkozódása elég beszédesen tájékoztatja róla, hogy lesz ott még egy gyors kör a piacon.
Együttérzőn figyeli a másikat és eszében sincs neheztelni.*
- Semmi baj. Menj csak! - *Feleli, majd a felé kitáruló karokra egy pillanatra ugyan meglepődik, de az idő sürgetésében minden habozása elveszik. Hangtalan kis nevetéssel közelebb lép és gyorsan átkarolja barátját. Egyszer-kétszer finoman meglapogatja a hátát, majd picit szorosabban átöleli, s már engedi is.*
- Igaz is! - *Mosolyog a pózoló "országút fáklyájára". Még hajlamos megfeledkezni róla, hogy a mágia milyen lehetőségeket is nyújt, s mennyire hasznos tud lenni a mindennapokban is.*
- Köszönöm! Vigyázz magadra! - *Kiáltja az ifjú után, akit már futtában érnek szavai. Nézi még őt egy darabig, majd mikor már a tisztás körén kívülre ért, visszafordul a lóhoz és nagyot nyújtózkodik.
Talán nem volt túl hosszú ez a találkozó, de jó volt megtapasztalni, hogy semmi sem változott és kölcsönösen örülni tudtak a viszontlátásnak. Meg... az a kissé családias légkör is megmaradt. Magában még őrizgeti az élményt, meg az ölelést is. Ezúttal már szinte zavarban sem érezte magát.
Derűs arccal lép a hátas felé.*
- Készen állsz? - *Kérdi, megsimogatva a nyakát. Majd távolabb vezeti a fától és fellendül a nyeregbe.*
//Zárás//
*A körülményekből, meg abból, hogy Adoaver korábban már elmondta, hogy miért is érkezett a városba, kitalálja, hogy alighanem éppen azt ellenőrzi, hogy minden megvan-e a táskájában, amiért küldték. A többit pedig már találgatnia sem kell, a fiú szitkozódása elég beszédesen tájékoztatja róla, hogy lesz ott még egy gyors kör a piacon.
Együttérzőn figyeli a másikat és eszében sincs neheztelni.*
- Semmi baj. Menj csak! - *Feleli, majd a felé kitáruló karokra egy pillanatra ugyan meglepődik, de az idő sürgetésében minden habozása elveszik. Hangtalan kis nevetéssel közelebb lép és gyorsan átkarolja barátját. Egyszer-kétszer finoman meglapogatja a hátát, majd picit szorosabban átöleli, s már engedi is.*
- Igaz is! - *Mosolyog a pózoló "országút fáklyájára". Még hajlamos megfeledkezni róla, hogy a mágia milyen lehetőségeket is nyújt, s mennyire hasznos tud lenni a mindennapokban is.*
- Köszönöm! Vigyázz magadra! - *Kiáltja az ifjú után, akit már futtában érnek szavai. Nézi még őt egy darabig, majd mikor már a tisztás körén kívülre ért, visszafordul a lóhoz és nagyot nyújtózkodik.
Talán nem volt túl hosszú ez a találkozó, de jó volt megtapasztalni, hogy semmi sem változott és kölcsönösen örülni tudtak a viszontlátásnak. Meg... az a kissé családias légkör is megmaradt. Magában még őrizgeti az élményt, meg az ölelést is. Ezúttal már szinte zavarban sem érezte magát.
Derűs arccal lép a hátas felé.*
- Készen állsz? - *Kérdi, megsimogatva a nyakát. Majd távolabb vezeti a fától és fellendül a nyeregbe.*
9057. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:55:14
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:55:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Bár nem híve a fegyvereknek és az ökölharcnak, azért szereti magát edzésben tartani. Önszántából nem kezdeményezne harcot, de az istenek útjai kifürkészhetetlenek, s ki tudja milyen próbatételek elé fogják állítani a közel jövőben. A városban is lenne lehetősége gyakorolni, hiszen a Kaszárnya rendkívül jól felszerelt az ilyen helyzetekre, de most mégis a tisztásra esik a választása. Nincs baja a társasági élettel, de néha szüksége van arra, hogy elmeneküljön a kíváncsi tekintetek elől. Óriásként ez egy kifejezetten nehéz dolog, hiszen akármilyen helyiségbe is teszi be a lábát, egyből őt kezdi el bámulni mindenki. A folyópart mentén lévő Álomfűz azonban tökéletes rejtekhelyet nyújt a nem kívánatos pillantások ellen. Se hang, se kép nem juthat át az oltalmazó függönyön, így az óriás nő is biztonságosan gyakorolhat. Először csak egyszerűen leül a fa tövébe és megpróbál lazítani. Az edzést csak úgy tudja hatékonyan véghez vinni, ha előtte kiürít minden problémát a fejéből. Egy rövid szünet után feláll és elkezdi gyakorolni a régebben elsajátított ütéseket a levegőben. Nem lenne szíve szétzúzni egy fát vagy egy követ, hiszen nem ártottak neki semmit sem. Az élettelen dolgokra is épp úgy szeret vigyázni, mint az élőkre.*
9056. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:03:41
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:03:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
* Az elf némán sétál keresztül a tisztáson, végre újra van valami célja, ami valamennyire megtöri az egyhangú apátiát, ami mostanában jellemezte modorát. Na nem mintha túlzottan lelkes lenne, vagy teljesen kizökkenne megszokott állapotából. Inkább csak a remény, hogy lesz valami, ami kihúzza a közönyből, és talán újra felpezsdíti a vérét. Maga sem tudja, hogy mit várjon ettől az egésztől, az is lehet, hogy halálra fogja unni magát. Egyelőre viszont próbálja a jó oldalát nézni a dolgoknak, és egyelőre csak arra koncentrálni, hogy időben elérjen a kikötőbe. *
9055. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-22 20:28:26
Üzenet elküldve: 2022-05-22 20:28:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zárás//
*Garsin paripájának prüszkölésére majdnem ijedten kapja oda fejét; ez idő alatt teljesen elfelejtette, hogy ő is köztük van. Elég csendes egy jószág, reméli hogy amaz hamar megszokja az ő jelenlétét, ha még látni fogja barátja mellett. De ennél most fontosabb aggodalmai vannak. Idegesen kezd matatni erszényében, majd egy gyűrött, kézfejnyi méretű papírost húz ki belőle, egy jegyzetet, rajta még kevésbé látható betűkkel: Egy bevásárlólista.
Lehelete alatt motyogva a szavakat kezdi olvasni a tartalmat, s közben táskája tartalmában turkál, tapogat benne: A megvásárolt árukat méri össze a kért termékekkel. Volt köztük eleségen kívül kötszer, barkácseszközök, ruhaanyagok, magától értetődőleg könyvek és még tinta is. Mikor a lista végére ér, arca, amilyen lehetetlennek is hangzik, még egy árnyalattal sápadtabb lesz.* - Háló. A szentségit, nem vettem meg a hálót. *Időközben eszébe ötlik, hogy katonatársa még mindig vele egy világban van, úgyhogy bocsánatkérően hozzá is fordul, megválaszolva először a kérdését:* - Ne haragudj. Némelyikük aggódni, mások pedig, hát, haragudni. Színes társaság. *Fintorog, de utána elmosolyodik.* - Nem akartam ilyen hirtelen elrohanni, de gyorsítanom kell. Kihagytam egy dolgot és nem tudom, hogy meddig vannak a halászosok a piacon. Hát akkor...*Itt elakad, kissé szégyenlősen közelebb lép a lányhoz, és ezúttal ő az, aki egy öleléshez kissé kitárja karjait. Kissé gyorsra, kissé felületesre sikerülne az ő részéről, de a szándék számára az épp eléggé fontos.* - A sötétség miatt pedig nem kell féltened. Én leszek az országút fáklyája. *Miután hátralép, jobb kezét fölemeli és Garsin számára egy ismerős kézmodulatot tehet: hasonlót ahhoz, mint amikor egy lánggömböt akar előteremteni tenyeréből. Még egy nosztalgikus vigyort is vág hozzá, árasztva saját önelégült auráját. Ebben a pózban marad egy röpke pillanatig, majd végleg elköszön:*
- Akkor viszlát! Ha legközelebb jövök a városba, elhozom Luninarit! *Ezt már futás közben mondta, a végét már nehezebben is lehet hallani, ahogy elnyelik őt a háztömbök.*
//Zárás//
*Garsin paripájának prüszkölésére majdnem ijedten kapja oda fejét; ez idő alatt teljesen elfelejtette, hogy ő is köztük van. Elég csendes egy jószág, reméli hogy amaz hamar megszokja az ő jelenlétét, ha még látni fogja barátja mellett. De ennél most fontosabb aggodalmai vannak. Idegesen kezd matatni erszényében, majd egy gyűrött, kézfejnyi méretű papírost húz ki belőle, egy jegyzetet, rajta még kevésbé látható betűkkel: Egy bevásárlólista.
Lehelete alatt motyogva a szavakat kezdi olvasni a tartalmat, s közben táskája tartalmában turkál, tapogat benne: A megvásárolt árukat méri össze a kért termékekkel. Volt köztük eleségen kívül kötszer, barkácseszközök, ruhaanyagok, magától értetődőleg könyvek és még tinta is. Mikor a lista végére ér, arca, amilyen lehetetlennek is hangzik, még egy árnyalattal sápadtabb lesz.* - Háló. A szentségit, nem vettem meg a hálót. *Időközben eszébe ötlik, hogy katonatársa még mindig vele egy világban van, úgyhogy bocsánatkérően hozzá is fordul, megválaszolva először a kérdését:* - Ne haragudj. Némelyikük aggódni, mások pedig, hát, haragudni. Színes társaság. *Fintorog, de utána elmosolyodik.* - Nem akartam ilyen hirtelen elrohanni, de gyorsítanom kell. Kihagytam egy dolgot és nem tudom, hogy meddig vannak a halászosok a piacon. Hát akkor...*Itt elakad, kissé szégyenlősen közelebb lép a lányhoz, és ezúttal ő az, aki egy öleléshez kissé kitárja karjait. Kissé gyorsra, kissé felületesre sikerülne az ő részéről, de a szándék számára az épp eléggé fontos.* - A sötétség miatt pedig nem kell féltened. Én leszek az országút fáklyája. *Miután hátralép, jobb kezét fölemeli és Garsin számára egy ismerős kézmodulatot tehet: hasonlót ahhoz, mint amikor egy lánggömböt akar előteremteni tenyeréből. Még egy nosztalgikus vigyort is vág hozzá, árasztva saját önelégült auráját. Ebben a pózban marad egy röpke pillanatig, majd végleg elköszön:*
- Akkor viszlát! Ha legközelebb jövök a városba, elhozom Luninarit! *Ezt már futás közben mondta, a végét már nehezebben is lehet hallani, ahogy elnyelik őt a háztömbök.*
9054. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-22 07:44:35
Üzenet elküldve: 2022-05-22 07:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
//Fynlisse, Sren//
*Félúton meggondolja magát, amiről látható jelzést küld a tündérnek is. A főtér nem lesz jó, ugyan nem sokkal hosszabb és talán kissé könnyebb út volna, de mégis... a tisztás felé veszi az utat. Szerencsére Fyn követi tanácsát, így hamar irányba áll. Hamarosan megjelennek a lassan virágba borult fák, és a nyíladozó tisztás.*
- Meseszép! Az biztos! *Ért egyet lihegve, két kezével térdére támaszkodva, hogy megpihenjen kicsit. Elismerően pillant a beérő lányra, ha szaladniuk kell, egyiküknek sem lesz gond.*
- Jól bírod a tempót, a mindenit! *Fúj egy hatalmasat, s a elkacagja magát. Romatnikusnak nem nevezhető érkezésük szerencsére sok párnak nem okoz gondot, ilyen korán szinte mindenki csak átutazásra használja ezt a területet, csókok csak később csattannak el, az árnyékban, illatos bokrok tövében.*
- Gyakran ellátogatok ide! *Mondja.* Alvásra is tökéletes a helyszín, természetesen visszajöhetünk majd. Innen néhány lépés a szántó, aztán a dokkok következnek. *Mutat előre.* Ott már helyben leszünk, de mindig maradjunk együtt. Az ilyen kalandok igényelnek néhány kevésbé kedves szerzetet is. *Kettőt sóhajt és ismét megindul, fejével jelezve. Ami azt illeti nem mondta, de épp elég hosszú út áll még előttük, ahhoz, hogy mára megutalják a sietést.*
//Fynlisse, Sren//
*Félúton meggondolja magát, amiről látható jelzést küld a tündérnek is. A főtér nem lesz jó, ugyan nem sokkal hosszabb és talán kissé könnyebb út volna, de mégis... a tisztás felé veszi az utat. Szerencsére Fyn követi tanácsát, így hamar irányba áll. Hamarosan megjelennek a lassan virágba borult fák, és a nyíladozó tisztás.*
- Meseszép! Az biztos! *Ért egyet lihegve, két kezével térdére támaszkodva, hogy megpihenjen kicsit. Elismerően pillant a beérő lányra, ha szaladniuk kell, egyiküknek sem lesz gond.*
- Jól bírod a tempót, a mindenit! *Fúj egy hatalmasat, s a elkacagja magát. Romatnikusnak nem nevezhető érkezésük szerencsére sok párnak nem okoz gondot, ilyen korán szinte mindenki csak átutazásra használja ezt a területet, csókok csak később csattannak el, az árnyékban, illatos bokrok tövében.*
- Gyakran ellátogatok ide! *Mondja.* Alvásra is tökéletes a helyszín, természetesen visszajöhetünk majd. Innen néhány lépés a szántó, aztán a dokkok következnek. *Mutat előre.* Ott már helyben leszünk, de mindig maradjunk együtt. Az ilyen kalandok igényelnek néhány kevésbé kedves szerzetet is. *Kettőt sóhajt és ismét megindul, fejével jelezve. Ami azt illeti nem mondta, de épp elég hosszú út áll még előttük, ahhoz, hogy mára megutalják a sietést.*
9053. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-21 22:22:33
Üzenet elküldve: 2022-05-21 22:22:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
//Fynlisse, Sren//
*Szalad, ahogy a lába bírja. Járókelők között bújik át, szekerek útjából fordul ki. Ha minden kötél szakad, felröppen, hogy a néhány lépésnyi lemaradásból nagyjából ugyanakkora előnyt faragjon. ~ "Kövess a magasból..." Mi vagyok én, madár? ~ Nagyon akkor se sietne előre, ha tudna, mert egyelőre nem igazodik ki a városon. Hol a kalapot követi, hol a tulajdonosa iránymutatását, legyenek azok szavak vagy kalimpálás. "Erre! Itt le tudjuk vágni! Arra nem lesz jó!" Fynlisse félszavakból is ért, vagy legalábbis nagyon reméli.*
*Arthenior épületei elmaradnak a páros mögött. A tündér első dolga, hogy teliszívja a tüdejét friss levegővel. ~ Erdőillat! Imádom! ~ Nem mintha a város büdös lett volna, de a zöld az mégiscsak zöld.*
- Ez meseszép! Pedig szinte ki se értünk a városból... Visszajövünk ide is egyszer, ha majd nem lesz ilyen sietős? *Megáll szusszanni egyet a nagy rohanás után. Nem tud betelni a látvánnyal, nagy kár, hogy most nem időzhet sokáig a tisztáson. Ám innen könnyebb dolguk lesz. Jól látni, merre kell továbbmenniük, és a tömeg is elmaradt mögöttük. Ha Sren is megáll, kihasználja a lehetőséget még egy kis bámészkodásra, hogy aztán újult erővel vágjanak neki az útnak.*
//Fynlisse, Sren//
*Szalad, ahogy a lába bírja. Járókelők között bújik át, szekerek útjából fordul ki. Ha minden kötél szakad, felröppen, hogy a néhány lépésnyi lemaradásból nagyjából ugyanakkora előnyt faragjon. ~ "Kövess a magasból..." Mi vagyok én, madár? ~ Nagyon akkor se sietne előre, ha tudna, mert egyelőre nem igazodik ki a városon. Hol a kalapot követi, hol a tulajdonosa iránymutatását, legyenek azok szavak vagy kalimpálás. "Erre! Itt le tudjuk vágni! Arra nem lesz jó!" Fynlisse félszavakból is ért, vagy legalábbis nagyon reméli.*
*Arthenior épületei elmaradnak a páros mögött. A tündér első dolga, hogy teliszívja a tüdejét friss levegővel. ~ Erdőillat! Imádom! ~ Nem mintha a város büdös lett volna, de a zöld az mégiscsak zöld.*
- Ez meseszép! Pedig szinte ki se értünk a városból... Visszajövünk ide is egyszer, ha majd nem lesz ilyen sietős? *Megáll szusszanni egyet a nagy rohanás után. Nem tud betelni a látvánnyal, nagy kár, hogy most nem időzhet sokáig a tisztáson. Ám innen könnyebb dolguk lesz. Jól látni, merre kell továbbmenniük, és a tömeg is elmaradt mögöttük. Ha Sren is megáll, kihasználja a lehetőséget még egy kis bámészkodásra, hogy aztán újult erővel vágjanak neki az útnak.*
9052. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-21 20:08:06
Üzenet elküldve: 2022-05-21 20:08:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az ork megszívja magát és egy tartalmas köpettel ajándékozza meg az élővilágot. Valószínűleg az egyik gaz cseszteti a torkát. Itt a tavasz, nyáron kevésbé hidegek az esték, hirtelen el tud eredni az eső és pusztulat meleg van. Látszik is Loq-n akinek ingére ízléses foltokat varázsol a napsütés. Hónaljtájban van a legnagyobb. Kopasz feje is csak úgy csillog a napon. Majd ha a fák közé beér akkor majd egy kicsit élvezheti a hűs levegőt. Ugyanis a kikötő felé megy. Fontos dolga van ott. Munkát keres. Ezek a városiak unalmasak. Meg a rend is kezd kicsit túl nagy lenni errefelé. Kioszt pár pofont és kétszer annyi városőr felbukkan. Jobb dolga lesz neki délen.*
9051. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-21 12:00:22
Üzenet elküldve: 2022-05-21 12:00:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mosolyog az ifjú önmagát heccelő megjegyzésein, de hozzá nem tenne semmit. A véleménye, hogy egy kis kikerekedés bőven ráférne barátjára, de talán annál is inkább némi mozgás és rendszeres étkezés. Túl sok időt még nem töltöttek együtt, de abból is le tudott szűrni dolgokat. A légszomj a meneteléstől, a sápadtság, a sötét foltok a szeme alatt... Úgy véli, barátja hajlamos rá, hogy teljesen belemerüljön valami számára érdekes tevékenységbe, s enni, inni, aludni is elfelejtsen. Ez a benyomása, talán mert tőle sem áll távol ez a rossz "szokás". Viszont őt a mindennapos feladatok megerőltetése rákényszeríti, hogy a szükségleteiről is gondoskodjon. Kialvatlanul és alultápláltan nem tudna teljesíteni az edzéseken, sem odafigyelni a tanulásra.*
- Ha tudom, hogy ilyen terveid vannak, nem itt ültünk volna! - *Feleli, elég komolytalanul.*
- De rendben, legközelebb majd együtt edzünk! - *Még mindig inkább csak ugratja a másikat, valahogy kétli, hogy Adoaver tényleg ezt szeretné.
Majd a Kikötő lehetséges jövőjét és a saját kilátásaikat boncolgatják, na meg szóba kerül a Sárváros is, mire az ifjú aggodalmát fejezi ki...*
- Ne aggódj, nincsenek ilyen terveim. Főleg nem egyedül. Egyedül talán még később sem... - *Nyugtatja meg a másikat.
Persze, ha kimondottan utasítást kapna erre, vagy egy feladata oda szólítaná, az más tészta, de egyelőre nincs ilyesmi kilátásban.
Kérdésére egy elég nagyra törő, de tetszetős választ kap, többet pedig nem is vár. Mindketten még eléggé az útjuk elején járnak, s nem látni még, hogy mi mindenre lesznek képesek egykor.
Értőn rámosolyog barátjára, majd figyeli, ahogy amaz tekintete az ég felé fordul. Aztán... az események kicsit felgyorsulnak.*
- Baj? Mármint, aggódni fognak érted? - *Kérdi, miközben ő maga is föláll, sokkal kényelmesebben és lassabban. A ló mellettük meg felprüszköl, nemtetszését fejezve ki, hogy a nyugalmát megzavarták ilyen hirtelenkedéssel, de egyébként rájuk sem bagózik, a sértett hangkiadást követően folytatja a fű rágcsálását.*
- Akkor jobb is, ha indulsz. A városon kívül már nem sok fény akad, érj vissza még világosban! - *Biztatja föl a másikat az indulásra, megállva előtte.*
- Örülök, hogy újra láttalak. - *Szánja e szavakat búcsúnak, szelíd mosollyal, de kissé azért szomorkásan, mert most is időbe telt, mire találkoztak. De talán most, hogy már mindketten "letelepedtek", könnyebben megtalálják majd egymást.*
*Mosolyog az ifjú önmagát heccelő megjegyzésein, de hozzá nem tenne semmit. A véleménye, hogy egy kis kikerekedés bőven ráférne barátjára, de talán annál is inkább némi mozgás és rendszeres étkezés. Túl sok időt még nem töltöttek együtt, de abból is le tudott szűrni dolgokat. A légszomj a meneteléstől, a sápadtság, a sötét foltok a szeme alatt... Úgy véli, barátja hajlamos rá, hogy teljesen belemerüljön valami számára érdekes tevékenységbe, s enni, inni, aludni is elfelejtsen. Ez a benyomása, talán mert tőle sem áll távol ez a rossz "szokás". Viszont őt a mindennapos feladatok megerőltetése rákényszeríti, hogy a szükségleteiről is gondoskodjon. Kialvatlanul és alultápláltan nem tudna teljesíteni az edzéseken, sem odafigyelni a tanulásra.*
- Ha tudom, hogy ilyen terveid vannak, nem itt ültünk volna! - *Feleli, elég komolytalanul.*
- De rendben, legközelebb majd együtt edzünk! - *Még mindig inkább csak ugratja a másikat, valahogy kétli, hogy Adoaver tényleg ezt szeretné.
Majd a Kikötő lehetséges jövőjét és a saját kilátásaikat boncolgatják, na meg szóba kerül a Sárváros is, mire az ifjú aggodalmát fejezi ki...*
- Ne aggódj, nincsenek ilyen terveim. Főleg nem egyedül. Egyedül talán még később sem... - *Nyugtatja meg a másikat.
Persze, ha kimondottan utasítást kapna erre, vagy egy feladata oda szólítaná, az más tészta, de egyelőre nincs ilyesmi kilátásban.
Kérdésére egy elég nagyra törő, de tetszetős választ kap, többet pedig nem is vár. Mindketten még eléggé az útjuk elején járnak, s nem látni még, hogy mi mindenre lesznek képesek egykor.
Értőn rámosolyog barátjára, majd figyeli, ahogy amaz tekintete az ég felé fordul. Aztán... az események kicsit felgyorsulnak.*
- Baj? Mármint, aggódni fognak érted? - *Kérdi, miközben ő maga is föláll, sokkal kényelmesebben és lassabban. A ló mellettük meg felprüszköl, nemtetszését fejezve ki, hogy a nyugalmát megzavarták ilyen hirtelenkedéssel, de egyébként rájuk sem bagózik, a sértett hangkiadást követően folytatja a fű rágcsálását.*
- Akkor jobb is, ha indulsz. A városon kívül már nem sok fény akad, érj vissza még világosban! - *Biztatja föl a másikat az indulásra, megállva előtte.*
- Örülök, hogy újra láttalak. - *Szánja e szavakat búcsúnak, szelíd mosollyal, de kissé azért szomorkásan, mert most is időbe telt, mire találkoztak. De talán most, hogy már mindketten "letelepedtek", könnyebben megtalálják majd egymást.*
9050. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-21 10:56:24
Üzenet elküldve: 2022-05-21 10:56:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Noha továbbra is maradnak némi barázdák Adoaver homlokán az utóbbi kérdésektől, mind tőle és Garsintól, annak örül, hogy barátja hamarabb visszalendül egy pozitív(abb) hangulatba. Még önbecsülése árán is.*
- Már így is úgy érzem hogy kockaformát kezd ölteni a hátsó oldalam. *Mormogja.* - Csodálom hogy nem kezdtem már el kiszélesedni. Majd szólj ha legközelebb valami gyakorlatra mész, rám férne a mozgás. *Némi öntudattal megszorítja önnön karját; lehet így látni, hogy köpenye bősége miatt sokkal szélesebbnek lehet távolról észlelni végtagjait, mint amilyenek valójában. Elképzelhető jövőjének szomorú, de realista boncolására búsan biccent. No nem mintha valóban abban a hitben álmodta volna meg ezt, hogy ez biztosan könnyen menne, de jobb érzés reménykedni, mint komoran állni hozzá. Tehát a Kikötőben lévő szituáció jóval komplexebb, mint eredetileg gondolta, ez egy nagy probléma. Ha egyszer elvitetné oda magát, hogy felmérje ott a körülményeket, az egy jó kezdés lenne. És az artheniori "Kikötő", az pedig egy másik szint.*
- Nem hallottam még jót a hídon túli placcról, főleg hogy még fizetned is kell hogy egyáltalán átkeljél. Ne haragudj, de nem szívesen látnálak ott járőrözgetni még. *És hogy mit kezdene egy nagymester testében?* - Fene tudja, de biztos nem csak egy helyen rogyasztani és hagyni, hogy körülöttem dőljön össze a világ. *Habár saját válaszát elég tartósnak érzi ahhoz, hogy higgyenek neki, valójában ez is azok a kérdések közé tartozik, amivel továbbra is bajlódik. De miért is kéne, hisz oly hosszú még ez az út, alig tett meg pár lépést, tanult meg oly fortélyokat csak mik szemfényvesztésnél aligha jobbak. Tovább kell haladnia.
Az ég felé emeli a fejét, és tanulmányozni kezdi a nagy sárga gömb elhelyezkedését. Egy pár pillanat múlva szemei érmeméretűre nyílnak.*
- Aztafrancos, mindjárt esteledik! *Felugrik, ezúttal éppen hogy elvétve fejét a fától.* - Nekem sötétedéskor már a kúrián kéne lennem, azt ígértem, vagy baj lesz!
*Noha továbbra is maradnak némi barázdák Adoaver homlokán az utóbbi kérdésektől, mind tőle és Garsintól, annak örül, hogy barátja hamarabb visszalendül egy pozitív(abb) hangulatba. Még önbecsülése árán is.*
- Már így is úgy érzem hogy kockaformát kezd ölteni a hátsó oldalam. *Mormogja.* - Csodálom hogy nem kezdtem már el kiszélesedni. Majd szólj ha legközelebb valami gyakorlatra mész, rám férne a mozgás. *Némi öntudattal megszorítja önnön karját; lehet így látni, hogy köpenye bősége miatt sokkal szélesebbnek lehet távolról észlelni végtagjait, mint amilyenek valójában. Elképzelhető jövőjének szomorú, de realista boncolására búsan biccent. No nem mintha valóban abban a hitben álmodta volna meg ezt, hogy ez biztosan könnyen menne, de jobb érzés reménykedni, mint komoran állni hozzá. Tehát a Kikötőben lévő szituáció jóval komplexebb, mint eredetileg gondolta, ez egy nagy probléma. Ha egyszer elvitetné oda magát, hogy felmérje ott a körülményeket, az egy jó kezdés lenne. És az artheniori "Kikötő", az pedig egy másik szint.*
- Nem hallottam még jót a hídon túli placcról, főleg hogy még fizetned is kell hogy egyáltalán átkeljél. Ne haragudj, de nem szívesen látnálak ott járőrözgetni még. *És hogy mit kezdene egy nagymester testében?* - Fene tudja, de biztos nem csak egy helyen rogyasztani és hagyni, hogy körülöttem dőljön össze a világ. *Habár saját válaszát elég tartósnak érzi ahhoz, hogy higgyenek neki, valójában ez is azok a kérdések közé tartozik, amivel továbbra is bajlódik. De miért is kéne, hisz oly hosszú még ez az út, alig tett meg pár lépést, tanult meg oly fortélyokat csak mik szemfényvesztésnél aligha jobbak. Tovább kell haladnia.
Az ég felé emeli a fejét, és tanulmányozni kezdi a nagy sárga gömb elhelyezkedését. Egy pár pillanat múlva szemei érmeméretűre nyílnak.*
- Aztafrancos, mindjárt esteledik! *Felugrik, ezúttal éppen hogy elvétve fejét a fától.* - Nekem sötétedéskor már a kúrián kéne lennem, azt ígértem, vagy baj lesz!
9049. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-20 14:37:20
Üzenet elküldve: 2022-05-20 14:37:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elvesznek kicsit a súlyosabb témákban, s noha még ezeken belül maradnak, Adoaver következő kérdései hoznak egy kis felüdülést és könnyebbséget a hangulatba.
Garsin legalábbis hangtalanul felnevet, mikor barátja egyre fokozza a dicső jövőt, amit a részére feltételez: nem csak parancsnok, vagy nagy mágus lesz, hanem egyszerre mindkettő!*
- Biztosan? Pedig kényelmes élet volna. Mondjuk lehet megfájdulna a hátad a sok ülésben... De egy-két párna biztosan segítene. - *Ugratja a fiút derűsen.
Aztán visszakomolyodik, mert mókás megfogalmazás ide, vagy oda, azért nagyra értékeli barátja ajánlatát, valamint a kérdés maga sem olyan, amit félvállról venne.*
- Nem tudnám megmondani, hogy lehetséges-e. Tartok tőle, hogy az egész nem ennyire egyszerű. Ha a bűnözőket megölnénk vagy elfognánk... nos, akkor sem tudom, mi lenne az ott élőkkel. Tudod, kicsit mindenki része a bűnözésnek. Sokaknak semmijük sincs és az utat sem látják maguk előtt, hogy hogyan vihetnék többre, hogyan élhetnének meg. Főleg törvényes úton... De igen, szeretném, ha az őrség visszatérne a Kikötőbe. Azt hiszem, az egy jó kezdet volna. Viszont hogy hogyan lehetne ezt jól csinálni és a rendet utána is megőrizni, egyúttal megélhetést adni az ott élőknek... Én még nem tudom. - *Próbál választ adni, s ez olyasmi is, amin már sokat gondolkodott, de túl tapasztalatlan, hogy az egészet átlássa.*
- De köszönöm az ajánlatot. Ha egyszer nagy mágus és parancsnok leszek, mindenképpen felkereslek majd, hogy segíts és legalább addig is kinyújtóztasd a sok ülésben elgémberedett tagjaidat! - *Teszi hozzá, egy kicsit elütve a témát.*
- Viszont Artheniornak megvan a maga "kikötője" a szakadékon túl. Úgy sejtem, az őrség, ha kellően megerősödik, előbb az ottani bűnözést igyekszik majd felszámolni. Én pedig csak bízom benne, hogy már nem olyan távoli, hogy én magam is a város hasznára lehessek és szolgálni tudjam a védelmét.
Meg abban nem is vagyok biztos, hogy én magam szeretnék visszatérni a Kikötőbe. - *Mondja ez utóbbit már halkabban, elgondolkodottabban. Aztán fölemeli a tekintetét, mint aki kimászott a saját fejéből, és kíváncsian fordul Adoaver felé.*
- De ha így kérdezed... Te talán már tudod, mihez szeretnél kezdeni a tudásoddal? - *Arra gondol, talán az új lakótársai adhattak valami ötletet az ifjúnak, egy életképet, ha már nem egy mágus van közöttük.*
*Elvesznek kicsit a súlyosabb témákban, s noha még ezeken belül maradnak, Adoaver következő kérdései hoznak egy kis felüdülést és könnyebbséget a hangulatba.
Garsin legalábbis hangtalanul felnevet, mikor barátja egyre fokozza a dicső jövőt, amit a részére feltételez: nem csak parancsnok, vagy nagy mágus lesz, hanem egyszerre mindkettő!*
- Biztosan? Pedig kényelmes élet volna. Mondjuk lehet megfájdulna a hátad a sok ülésben... De egy-két párna biztosan segítene. - *Ugratja a fiút derűsen.
Aztán visszakomolyodik, mert mókás megfogalmazás ide, vagy oda, azért nagyra értékeli barátja ajánlatát, valamint a kérdés maga sem olyan, amit félvállról venne.*
- Nem tudnám megmondani, hogy lehetséges-e. Tartok tőle, hogy az egész nem ennyire egyszerű. Ha a bűnözőket megölnénk vagy elfognánk... nos, akkor sem tudom, mi lenne az ott élőkkel. Tudod, kicsit mindenki része a bűnözésnek. Sokaknak semmijük sincs és az utat sem látják maguk előtt, hogy hogyan vihetnék többre, hogyan élhetnének meg. Főleg törvényes úton... De igen, szeretném, ha az őrség visszatérne a Kikötőbe. Azt hiszem, az egy jó kezdet volna. Viszont hogy hogyan lehetne ezt jól csinálni és a rendet utána is megőrizni, egyúttal megélhetést adni az ott élőknek... Én még nem tudom. - *Próbál választ adni, s ez olyasmi is, amin már sokat gondolkodott, de túl tapasztalatlan, hogy az egészet átlássa.*
- De köszönöm az ajánlatot. Ha egyszer nagy mágus és parancsnok leszek, mindenképpen felkereslek majd, hogy segíts és legalább addig is kinyújtóztasd a sok ülésben elgémberedett tagjaidat! - *Teszi hozzá, egy kicsit elütve a témát.*
- Viszont Artheniornak megvan a maga "kikötője" a szakadékon túl. Úgy sejtem, az őrség, ha kellően megerősödik, előbb az ottani bűnözést igyekszik majd felszámolni. Én pedig csak bízom benne, hogy már nem olyan távoli, hogy én magam is a város hasznára lehessek és szolgálni tudjam a védelmét.
Meg abban nem is vagyok biztos, hogy én magam szeretnék visszatérni a Kikötőbe. - *Mondja ez utóbbit már halkabban, elgondolkodottabban. Aztán fölemeli a tekintetét, mint aki kimászott a saját fejéből, és kíváncsian fordul Adoaver felé.*
- De ha így kérdezed... Te talán már tudod, mihez szeretnél kezdeni a tudásoddal? - *Arra gondol, talán az új lakótársai adhattak valami ötletet az ifjúnak, egy életképet, ha már nem egy mágus van közöttük.*
9048. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:53:08
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:53:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Akármennyire is egyszerű lett volna egy igennel válaszolni Garsinnak, ennyi idő után már nem volt szíve neki hazudozni, még ha könnyedebbé is tette volna a hangulatot. Nem, ezen valójában még nem gondolkodott, és nem is volt olyan egyszerű velük a szituáció, hogy egyhamar kibogozza saját érzelmeit velük kapcsolatban. Ezen valószínűleg sokat fog kelleni vívódni magával, miután katonabarátjával elválnak. Így Adoaver következő kérdése valóban főképp azért lett föltéve, hogy ne nehezüljön rá további nyomás, de egyben kíváncsi is volt kortársára is. Kevesebbet tud róla, mint fordítva.
Türelmesen vár, míg amaz előáll a válasszal, elvégre egy intim kérdést vetett fel, na meg ő sem volt sajátjával gyors. Azt hallva ismét csak saját szerencsés, nem kiérdemelt életére emlékezteti lelkiismerete, és a sajnálat hulláma csapja meg a lány iránt. Úgy hangzik, már a szörnyek előtt sem lehetett egyszerű nekik megélni. Vajon ő maga hogyan nőtt volna fel ilyen állapotok között, ha egyáltalán ment volna ez neki? Sokkal kevésbé finnyásan, hanem befogadóbban és segítőkészebben? Talán ezen nem is éri meg tépelődni, de nem tudja eldobni azt az érzést, hogy sokkal méltánylóbbnak kéne lennie, hogy Garsin egyáltalán nem mutatott iránta irigységet, hogy míg ő ezüstkanállal a szájában nőtt fel, másoknak már kiskoruktól fogva ilyeneket kellett megélniük.*
- Mit tervezel csinálni, ha mondjuk parancsnok leszel? Vagy nagy mágus? Esetleg artheniori parancsnok nagy mágikus hatalommal? Szerinted ki lehet még tisztítani a Kikötőt a bűnszervezetektől? Mert ha a válasz igen, akkor belesegíthetek. Tudnám is, mi lenne az első dolgom mikor már én leszek nagymester. Nem csak magam elé nézni egy székben az egész hátralévő életemen keresztül, tudod.
*Akármennyire is egyszerű lett volna egy igennel válaszolni Garsinnak, ennyi idő után már nem volt szíve neki hazudozni, még ha könnyedebbé is tette volna a hangulatot. Nem, ezen valójában még nem gondolkodott, és nem is volt olyan egyszerű velük a szituáció, hogy egyhamar kibogozza saját érzelmeit velük kapcsolatban. Ezen valószínűleg sokat fog kelleni vívódni magával, miután katonabarátjával elválnak. Így Adoaver következő kérdése valóban főképp azért lett föltéve, hogy ne nehezüljön rá további nyomás, de egyben kíváncsi is volt kortársára is. Kevesebbet tud róla, mint fordítva.
Türelmesen vár, míg amaz előáll a válasszal, elvégre egy intim kérdést vetett fel, na meg ő sem volt sajátjával gyors. Azt hallva ismét csak saját szerencsés, nem kiérdemelt életére emlékezteti lelkiismerete, és a sajnálat hulláma csapja meg a lány iránt. Úgy hangzik, már a szörnyek előtt sem lehetett egyszerű nekik megélni. Vajon ő maga hogyan nőtt volna fel ilyen állapotok között, ha egyáltalán ment volna ez neki? Sokkal kevésbé finnyásan, hanem befogadóbban és segítőkészebben? Talán ezen nem is éri meg tépelődni, de nem tudja eldobni azt az érzést, hogy sokkal méltánylóbbnak kéne lennie, hogy Garsin egyáltalán nem mutatott iránta irigységet, hogy míg ő ezüstkanállal a szájában nőtt fel, másoknak már kiskoruktól fogva ilyeneket kellett megélniük.*
- Mit tervezel csinálni, ha mondjuk parancsnok leszel? Vagy nagy mágus? Esetleg artheniori parancsnok nagy mágikus hatalommal? Szerinted ki lehet még tisztítani a Kikötőt a bűnszervezetektől? Mert ha a válasz igen, akkor belesegíthetek. Tudnám is, mi lenne az első dolgom mikor már én leszek nagymester. Nem csak magam elé nézni egy székben az egész hátralévő életemen keresztül, tudod.
9047. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:13:28
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:13:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*A horizont a háta mögött már feketébe hanyatlik, miközben maga mögött hagyja a várost. Nem pillant vissza válla felett a lámpafényes sziluettre.
Csupán a kengyellel kell finoman jeleznie a hátasnak, hogy növelje tempójukat. Egészen összecsiszolódtak már azóta, hogy elhozta a Városőrség legjobb lovát az istállóból. Azóta sem nevezte el. Könnyen lehet, hogy volt neve, de hiába jutott el a berkenyétől a gesztenyéig, egyikre sem hallgatott hű társa. Talán elnevezi majd akkor, ha elérik céljukat. Elvégre bárhogy is álljék a helyzet, a ló immáron az övé.
Üresség. Nem érez egyebet. Ám ez az üresség valahogy békíti is. Nincsenek megoldandó akadályok, nincs semmi, mi lelkét vagy gondolatait terhelné. Nem kíván mást, csak egy kevéske magányt. Számtalan ajtó nyitva áll mögötte, mégis ezt választja. Elég volt a kalandokból és az eszeveszett kardcsörgésből. Legalábbis egy kis időre.*
Csupán a kengyellel kell finoman jeleznie a hátasnak, hogy növelje tempójukat. Egészen összecsiszolódtak már azóta, hogy elhozta a Városőrség legjobb lovát az istállóból. Azóta sem nevezte el. Könnyen lehet, hogy volt neve, de hiába jutott el a berkenyétől a gesztenyéig, egyikre sem hallgatott hű társa. Talán elnevezi majd akkor, ha elérik céljukat. Elvégre bárhogy is álljék a helyzet, a ló immáron az övé.
Üresség. Nem érez egyebet. Ám ez az üresség valahogy békíti is. Nincsenek megoldandó akadályok, nincs semmi, mi lelkét vagy gondolatait terhelné. Nem kíván mást, csak egy kevéske magányt. Számtalan ajtó nyitva áll mögötte, mégis ezt választja. Elég volt a kalandokból és az eszeveszett kardcsörgésből. Legalábbis egy kis időre.*
9046. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-19 17:45:53
Üzenet elküldve: 2022-05-19 17:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor Adoaver suttogva fejezi ki sajnálatát, nem nagyon tudja, mit feleljen, úgyhogy nem is mond semmit, csak a másik szemébe néz egy hosszabb pillanatra. Valahogy meglepi és idegenként hat számára ez a részvétnyilvánítás, pedig alighanem egy természetes válasz. Ő mégsem gondolt rá, mert neki ez az élete volt, ahogy sok másik embernek is, és inkább csak alkalmazkodni lehetett, semmint bármit is tenni. Most viszont ránéz kicsit külső szemszögből is a történtekre és jobban tudatosul benne, hogy mennyire hánytatottak voltak azok az idők. Főleg, ha a jelenlegi életével állítja kontrasztba...
Aztán ő is feltesz egy kérdést, méghozzá egy eléggé személyeset, ám meglepi és nem is egészen érti, ami ennek hatására az ifjúval történik.
Barátja nem egyszer említette már a gondviselőit, még most is alig pár perccel ezelőtt. Mindeddig nem keltette benne azt a benyomást, hogy nehezére esne beszélni róluk. Talán történt valami?
Aggódva figyeli a fiút, meglehet kérdezne is, de a másik megelőzi. Talán a témát is igyekszik terelni?
Némi késéssel válaszol, mert nehezen küzdi le zavarát az előbbiek után és nem biztos benne, hogy egyszerűen csak hagynia kellene elúszni az előbbieket. Ám végül úgy dönt, hagy időt a másiknak, hátha magától is visszatér hozzá.*
- Igen. Az én családom visszatért a Kikötőbe az egész után. Amúgy sem volt sok mindenünk. Ami mozdítható és könnyen szállítható volt, azt meneküléskor elhoztuk... ruhák, edények... Úgyhogy nem volt mit kifosztani, és a házunk sem volt érdemes az elfoglalásra. Igazán csak egy szoba az egész, de tető volt a fejünk fölé és ez már több volt, mint ami Artheniorban várt volna minket. Nem volt miből újrakezdenünk. Legalábbis úgy képzelem, ezért döntött úgy az atyám, hogy visszatérünk. Meg a Kikötőt már ismerte...
*Mikor Adoaver suttogva fejezi ki sajnálatát, nem nagyon tudja, mit feleljen, úgyhogy nem is mond semmit, csak a másik szemébe néz egy hosszabb pillanatra. Valahogy meglepi és idegenként hat számára ez a részvétnyilvánítás, pedig alighanem egy természetes válasz. Ő mégsem gondolt rá, mert neki ez az élete volt, ahogy sok másik embernek is, és inkább csak alkalmazkodni lehetett, semmint bármit is tenni. Most viszont ránéz kicsit külső szemszögből is a történtekre és jobban tudatosul benne, hogy mennyire hánytatottak voltak azok az idők. Főleg, ha a jelenlegi életével állítja kontrasztba...
Aztán ő is feltesz egy kérdést, méghozzá egy eléggé személyeset, ám meglepi és nem is egészen érti, ami ennek hatására az ifjúval történik.
Barátja nem egyszer említette már a gondviselőit, még most is alig pár perccel ezelőtt. Mindeddig nem keltette benne azt a benyomást, hogy nehezére esne beszélni róluk. Talán történt valami?
Aggódva figyeli a fiút, meglehet kérdezne is, de a másik megelőzi. Talán a témát is igyekszik terelni?
Némi késéssel válaszol, mert nehezen küzdi le zavarát az előbbiek után és nem biztos benne, hogy egyszerűen csak hagynia kellene elúszni az előbbieket. Ám végül úgy dönt, hagy időt a másiknak, hátha magától is visszatér hozzá.*
- Igen. Az én családom visszatért a Kikötőbe az egész után. Amúgy sem volt sok mindenünk. Ami mozdítható és könnyen szállítható volt, azt meneküléskor elhoztuk... ruhák, edények... Úgyhogy nem volt mit kifosztani, és a házunk sem volt érdemes az elfoglalásra. Igazán csak egy szoba az egész, de tető volt a fejünk fölé és ez már több volt, mint ami Artheniorban várt volna minket. Nem volt miből újrakezdenünk. Legalábbis úgy képzelem, ezért döntött úgy az atyám, hogy visszatérünk. Meg a Kikötőt már ismerte...
9045. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-19 08:59:41
Üzenet elküldve: 2022-05-19 08:59:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Társa mosolyától csak még inkább szégyenkedni kezd belül, hogy majdnem valami brutálisan tapintatlant mondott, így izommal szorítja egymásnak fogait, úgy hallgat, miközben Garsin saját tapasztalatát meséli el. Látja, hogy másfelé néz barátja tekintete. Cseppet sem hibáztatja.*
- Uramisten... annyira sajnálom. *suttogja végül a szavakat, nehéz volt bármivel is előállni. Majdnem elfeledkezett róla, hogy ő a káosznak majdnem a közepében élt akkoriban. Hol találtak szállást? A városban? Hogy nézett ki akkor ez a hely, vagy egyáltalán hogy néz ki ma a Kikötő? El se tudja képzelni, ő hogy érezné magát, ha az ő otthona és környéke valami bűnnegyedig alacsonyodna le. Talán dühös lenne, igen, de mérhetetlenül bánatos is. Büszkeséggel gondol visszaemlékezéseikor a márványozott épületekre és a gondozott kertekre, nem is látná őket máshogy, mint ahogy elhagyta őket. Vajon barátja hogyan gondolhat saját hazájára?
A kérdés váratlanul érinti őt, úgy rázza ki az gondolataiból, hogy nagyokat is néz a katonalányra, mint amaz felpofozta volna.* - Hiányoznak? *Kérdezi kétkedve, megerősítésként. Tekintete elködösödik, arca kifejezéstelenné válik, ahogy mélyen elkezd tépelődni. Saját válaszán kívül az utóbbi témától keletkezhetett hangulatot is nyilvántartásba kéne vennie, de nem akar hazudni. Szótlanul nézi a fakör egyik két tagja közötti területet, ami az erdőbe vezet, mintha ott tudná meglelni a választ, majd nagysokára megszólal, nem nézve vissza barátjára:*
- Nem... nem tudom. Erre nem tudok válaszolni. *Tekintete semlegesből megsemmisülté válik, úgy oszlik fel az egy pontos irányból az egész világ felé.* - Garsin, voltál a Kikötőben az egész után? Mi történt az otthonoddal? A családoddal?
*Társa mosolyától csak még inkább szégyenkedni kezd belül, hogy majdnem valami brutálisan tapintatlant mondott, így izommal szorítja egymásnak fogait, úgy hallgat, miközben Garsin saját tapasztalatát meséli el. Látja, hogy másfelé néz barátja tekintete. Cseppet sem hibáztatja.*
- Uramisten... annyira sajnálom. *suttogja végül a szavakat, nehéz volt bármivel is előállni. Majdnem elfeledkezett róla, hogy ő a káosznak majdnem a közepében élt akkoriban. Hol találtak szállást? A városban? Hogy nézett ki akkor ez a hely, vagy egyáltalán hogy néz ki ma a Kikötő? El se tudja képzelni, ő hogy érezné magát, ha az ő otthona és környéke valami bűnnegyedig alacsonyodna le. Talán dühös lenne, igen, de mérhetetlenül bánatos is. Büszkeséggel gondol visszaemlékezéseikor a márványozott épületekre és a gondozott kertekre, nem is látná őket máshogy, mint ahogy elhagyta őket. Vajon barátja hogyan gondolhat saját hazájára?
A kérdés váratlanul érinti őt, úgy rázza ki az gondolataiból, hogy nagyokat is néz a katonalányra, mint amaz felpofozta volna.* - Hiányoznak? *Kérdezi kétkedve, megerősítésként. Tekintete elködösödik, arca kifejezéstelenné válik, ahogy mélyen elkezd tépelődni. Saját válaszán kívül az utóbbi témától keletkezhetett hangulatot is nyilvántartásba kéne vennie, de nem akar hazudni. Szótlanul nézi a fakör egyik két tagja közötti területet, ami az erdőbe vezet, mintha ott tudná meglelni a választ, majd nagysokára megszólal, nem nézve vissza barátjára:*
- Nem... nem tudom. Erre nem tudok válaszolni. *Tekintete semlegesből megsemmisülté válik, úgy oszlik fel az egy pontos irányból az egész világ felé.* - Garsin, voltál a Kikötőben az egész után? Mi történt az otthonoddal? A családoddal?
9044. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-18 11:53:32
Üzenet elküldve: 2022-05-18 11:53:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem kell jó emberismerőnek lennie, hogy olvasni tudja a másik testbeszédét. Ha nem is tudja pontosan, hogy miért érzi kényelmetlenül magát a fiú, azért észleli a dolgot és akadnak sejtései az okáról. Azt mondjuk jó jelnek tekinti, hogy Adoaver nem félne ismét beszélgetni vele, ha egymásba futnának: akkor annyira talán mégsem volt gyanús az az alak.
Bár az állítása és a feltételezhető kapcsolata a gonosz istenséghez mindenképpen aggasztó, de ebből sem vonna le messzemenő következtetéseket. Végtére is, ő maga is rendelkezik tudással egy másik gonosz istenről, amit egy elfek bőréből készített könyvből olvasott ki, valamint ezen istenség mágikus kínzóeszköze is a birtokában van... Ha valakinek ezekről mesélne, talán őt is félelmetesnek találnák.
Nem is fűz semmit az elhangzottakhoz, csak biccent, hogy megértette. Majd az évekkel ezelőtti élményeiről kérdezi a fiút, s bizony neki is akad mesélni valója, hiába élt távolabb az események középpontjától. Valahol örül, hogy Adoaver életében ez nem volt annyira jelentőségteljes időszak és vigyáztak rá a gondviselői. Ő maga olyan tíz év körüli lehetett akkoriban, úgy sejti, az ifjú sem lehetett sokkal több. Mondjuk kérdéses, hogy egy gyereknek, vagy egy felnőttnek volt félelmetesebb mindaz, ami akkor történt.
Mikor Adoaver félbehagyja mondandóját és sajnálatát fejezi ki, szomorkásan rámosolyog, hogy megnyugtassa.
Majd kicsit elmereng a saját emlékein.*
- Mi Arthenior közelében, a kikötői erdőségnél táboroztunk, mikor történt. Még az élőholtak miatt kellett eljönnünk... Az akkori őrség kísért és őrzött minket és a többi menekültet. Emlékszem, hogy mindenki félt. Előbb az élőholtak, aztán ami az égen történt... Nem igazán volt hova bújnunk, azt hittük, a világnak is vége lesz. - *Lassan beszél, a talajhoz, ültében a cipője orrát, vagy a fűszálakat piszkálva.*
- De nem tudnám megmondani, hogy az élőholtak okoztak nagyobb bajt, vagy az istenek, vagy a Kikötőben maradt bűnözők, akik kihasználták ezt a zavart. A menekültek közül sokan vissza sem tértek a városba, inkább ide jöttek, Artheniorba... Azt mondanám, a többiek is abban a hitben mentek haza, hogy majd az őrség rendet tesz. De végül sosem tértek vissza. Nem tudom, egyáltalán lehetséges lett-e volna, vagy már akkor túl erősek voltak ezek a bűnbandák. - *Elmélkedik. Aztán mintha magára eszmélne, abbahagyja a beszédet és kihúzza magát, még nyújtózik is.
Elpillant a ló felé, aki még mindig gondtalanul rágcsálja és túrja patájával a füvet.*
- Nem hiányoznak? A gondviselőid... - *Kérdi, látszólag talán a semmiből, visszafordítva tekintetét a fiúra.*
*Nem kell jó emberismerőnek lennie, hogy olvasni tudja a másik testbeszédét. Ha nem is tudja pontosan, hogy miért érzi kényelmetlenül magát a fiú, azért észleli a dolgot és akadnak sejtései az okáról. Azt mondjuk jó jelnek tekinti, hogy Adoaver nem félne ismét beszélgetni vele, ha egymásba futnának: akkor annyira talán mégsem volt gyanús az az alak.
Bár az állítása és a feltételezhető kapcsolata a gonosz istenséghez mindenképpen aggasztó, de ebből sem vonna le messzemenő következtetéseket. Végtére is, ő maga is rendelkezik tudással egy másik gonosz istenről, amit egy elfek bőréből készített könyvből olvasott ki, valamint ezen istenség mágikus kínzóeszköze is a birtokában van... Ha valakinek ezekről mesélne, talán őt is félelmetesnek találnák.
Nem is fűz semmit az elhangzottakhoz, csak biccent, hogy megértette. Majd az évekkel ezelőtti élményeiről kérdezi a fiút, s bizony neki is akad mesélni valója, hiába élt távolabb az események középpontjától. Valahol örül, hogy Adoaver életében ez nem volt annyira jelentőségteljes időszak és vigyáztak rá a gondviselői. Ő maga olyan tíz év körüli lehetett akkoriban, úgy sejti, az ifjú sem lehetett sokkal több. Mondjuk kérdéses, hogy egy gyereknek, vagy egy felnőttnek volt félelmetesebb mindaz, ami akkor történt.
Mikor Adoaver félbehagyja mondandóját és sajnálatát fejezi ki, szomorkásan rámosolyog, hogy megnyugtassa.
Majd kicsit elmereng a saját emlékein.*
- Mi Arthenior közelében, a kikötői erdőségnél táboroztunk, mikor történt. Még az élőholtak miatt kellett eljönnünk... Az akkori őrség kísért és őrzött minket és a többi menekültet. Emlékszem, hogy mindenki félt. Előbb az élőholtak, aztán ami az égen történt... Nem igazán volt hova bújnunk, azt hittük, a világnak is vége lesz. - *Lassan beszél, a talajhoz, ültében a cipője orrát, vagy a fűszálakat piszkálva.*
- De nem tudnám megmondani, hogy az élőholtak okoztak nagyobb bajt, vagy az istenek, vagy a Kikötőben maradt bűnözők, akik kihasználták ezt a zavart. A menekültek közül sokan vissza sem tértek a városba, inkább ide jöttek, Artheniorba... Azt mondanám, a többiek is abban a hitben mentek haza, hogy majd az őrség rendet tesz. De végül sosem tértek vissza. Nem tudom, egyáltalán lehetséges lett-e volna, vagy már akkor túl erősek voltak ezek a bűnbandák. - *Elmélkedik. Aztán mintha magára eszmélne, abbahagyja a beszédet és kihúzza magát, még nyújtózik is.
Elpillant a ló felé, aki még mindig gondtalanul rágcsálja és túrja patájával a füvet.*
- Nem hiányoznak? A gondviselőid... - *Kérdi, látszólag talán a semmiből, visszafordítva tekintetét a fiúra.*
9043. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-18 10:12:45
Üzenet elküldve: 2022-05-18 10:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Hááááát... *A felvetésen, a gyanún, hogy félt, habár nem állt messze a valóságtól, javítania kellett rajta.* - Az erős túlzás, hogy "féltem" abban a pillanatban, inkább óvatosnak mondtam volna magamat. *Szégyenletesen emlékszik, hogy alig tudott megszólalni, annyira be volt tojva, de ezt barátjának nem kell megtudnia. Mondjuk az, hogy az utóbbi szavak kimondása közben kerülte amaz tekintetét, és kezét kissé tördeli, az árulkodó, ha már Garsin ismeri testbeszédjét.* - Nem állítom teljes magabiztossággal hogy ezt a szót használta, de nagyjából ezt lehetett kiérteni tőle. Kikényszerültek, lehet hogy valami létfontosságú anyagból fogytán voltak, politikai változás történt a körökben, csak találgatni lehet. Tán' megkérdezem tőle, ha ismét megtalálom. *Dönt végül e kérdéssel kapcsolatban.*
- Nem részletezte, de kristálytisztán mondta hogy már az egész Sa'argathos cirkusz előtt tudtak róla. Évekkel. Azt mondanám, hogy hazudik, de nem tudom meddig terjed ki a druidák tudása. Jóslat, babona, akármi az ok, nem hangzott nagyon meglepődöttnek mikor említettem őket.* Két tenyerét felfelé fordítja egy pillanatra, jelezve hogy ezzel ő sem tud most többet katonatársánál. Azt túl könnyű lenne elhinni, hogy hazudott, azt pedig túl naivnak, hogy igazat mondott.*
- Nem. Vagyis csak egy részét. Artheniorral ellentétben Lihanechet kemény falak veszik körül, de még annak sem történt semmi baja. Közel s távol semmi harc. De az eget mindenki látta. Mikor minden előfigyelmeztetés nélkül, egy pillanat alatt borult be. Az a groteszk fej a felhők közül. A vörös villám. És persze a hang az egész után. "Sa'Tereth vagyok." És semmi. És ahogy hallottam a híreket, katasztrófákat, egyiket a másik után, nagyon, de NAGYON megúsztuk, mi északiak. Vagy ha mégsem, azt nem nagyon említették a gondviselőim, ugyanis nekem azt az időt a házban kellett töltenem, a lábamat sem tehettem ki. És, maradjon kettőnk között, ki sem akartam. De azon a pár heti álmatlan éjszakákon kívül nagyjából sértetlenül jöttünk ki. De ahogy hallottam, ti... *Ahogy saját szavai eljutnak füleihez, gyorsan rájött, hogy nem kéne ezt befejeznie.* - ..Sajnálom.
- Hááááát... *A felvetésen, a gyanún, hogy félt, habár nem állt messze a valóságtól, javítania kellett rajta.* - Az erős túlzás, hogy "féltem" abban a pillanatban, inkább óvatosnak mondtam volna magamat. *Szégyenletesen emlékszik, hogy alig tudott megszólalni, annyira be volt tojva, de ezt barátjának nem kell megtudnia. Mondjuk az, hogy az utóbbi szavak kimondása közben kerülte amaz tekintetét, és kezét kissé tördeli, az árulkodó, ha már Garsin ismeri testbeszédjét.* - Nem állítom teljes magabiztossággal hogy ezt a szót használta, de nagyjából ezt lehetett kiérteni tőle. Kikényszerültek, lehet hogy valami létfontosságú anyagból fogytán voltak, politikai változás történt a körökben, csak találgatni lehet. Tán' megkérdezem tőle, ha ismét megtalálom. *Dönt végül e kérdéssel kapcsolatban.*
- Nem részletezte, de kristálytisztán mondta hogy már az egész Sa'argathos cirkusz előtt tudtak róla. Évekkel. Azt mondanám, hogy hazudik, de nem tudom meddig terjed ki a druidák tudása. Jóslat, babona, akármi az ok, nem hangzott nagyon meglepődöttnek mikor említettem őket.* Két tenyerét felfelé fordítja egy pillanatra, jelezve hogy ezzel ő sem tud most többet katonatársánál. Azt túl könnyű lenne elhinni, hogy hazudott, azt pedig túl naivnak, hogy igazat mondott.*
- Nem. Vagyis csak egy részét. Artheniorral ellentétben Lihanechet kemény falak veszik körül, de még annak sem történt semmi baja. Közel s távol semmi harc. De az eget mindenki látta. Mikor minden előfigyelmeztetés nélkül, egy pillanat alatt borult be. Az a groteszk fej a felhők közül. A vörös villám. És persze a hang az egész után. "Sa'Tereth vagyok." És semmi. És ahogy hallottam a híreket, katasztrófákat, egyiket a másik után, nagyon, de NAGYON megúsztuk, mi északiak. Vagy ha mégsem, azt nem nagyon említették a gondviselőim, ugyanis nekem azt az időt a házban kellett töltenem, a lábamat sem tehettem ki. És, maradjon kettőnk között, ki sem akartam. De azon a pár heti álmatlan éjszakákon kívül nagyjából sértetlenül jöttünk ki. De ahogy hallottam, ti... *Ahogy saját szavai eljutnak füleihez, gyorsan rájött, hogy nem kéne ezt befejeznie.* - ..Sajnálom.
9042. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-16 00:37:19
Üzenet elküldve: 2022-05-16 00:37:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mert annyira furcsa volt, vagy... féltél tőle? - *Kérdez vissza, mikor Adoaver lázálomként jellemzi a szóban forgó elfet, vagy magát a helyzetet, amibe csöppent a váratlan asztaltársaságban.
Az egyértelmű, hogy az idegen nagy hatással volt az ifjúra, de Garsin innen nézve még nem tudná eldönteni, hogy lenyűgözöttségről van szó, vagy pedig rettenetről.*
- Kikényszerültek? - *Érdeklődik az újabb részlet felől, nem sejtve, hogy ez éppen Adoaver előtt is tisztázatlan maradt.
Aztán hallgatja barátja elméletét arról, hogy az elf valószínűleg inkább jeleskedik az állatok túlvilágra segítésében, semmint szelídítésében, de a maga részéről ezt nem tartja megvetendőnek, míg nem fölösleges gyilkolásról van szó.
Mikor Adoaver elkomolyodik, ő maga is ehhez mérten pillant rá várakozón.*
- Mielőtt Sa'Tereth érkezett volna ide, vagy ő a városba? - *Kér pontosítást, szintén kissé furcsállva. Bár utóbbi nem volna annyira meglepő, az istenek érkezését messzire lehetett észlelni... Ha ők előre tudtak az istenek érkezéséről, az már kérdésesebb.*
- Lihanechből lehetett látni? Az istenek érkezését... és harcát... - *Kérdez is már rá akkor, hogy az ifjú miként élte meg azt az időt, milyen emlékeket őriz erről.*
- Mert annyira furcsa volt, vagy... féltél tőle? - *Kérdez vissza, mikor Adoaver lázálomként jellemzi a szóban forgó elfet, vagy magát a helyzetet, amibe csöppent a váratlan asztaltársaságban.
Az egyértelmű, hogy az idegen nagy hatással volt az ifjúra, de Garsin innen nézve még nem tudná eldönteni, hogy lenyűgözöttségről van szó, vagy pedig rettenetről.*
- Kikényszerültek? - *Érdeklődik az újabb részlet felől, nem sejtve, hogy ez éppen Adoaver előtt is tisztázatlan maradt.
Aztán hallgatja barátja elméletét arról, hogy az elf valószínűleg inkább jeleskedik az állatok túlvilágra segítésében, semmint szelídítésében, de a maga részéről ezt nem tartja megvetendőnek, míg nem fölösleges gyilkolásról van szó.
Mikor Adoaver elkomolyodik, ő maga is ehhez mérten pillant rá várakozón.*
- Mielőtt Sa'Tereth érkezett volna ide, vagy ő a városba? - *Kér pontosítást, szintén kissé furcsállva. Bár utóbbi nem volna annyira meglepő, az istenek érkezését messzire lehetett észlelni... Ha ők előre tudtak az istenek érkezéséről, az már kérdésesebb.*
- Lihanechből lehetett látni? Az istenek érkezését... és harcát... - *Kérdez is már rá akkor, hogy az ifjú miként élte meg azt az időt, milyen emlékeket őriz erről.*
9041. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:12:20
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:12:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőszéli tisztástól már nincs messze a város, ez pedig az útjának a végét jelenti. Szívesen felgyorsítaná a tempóját az utolsó órácskára, de már nincs benne elég erő ehhez. Helyette inkább kiélvezi a táj és az időjárás nyújtotta szépségeket. A nap kellemesen süt, a bőrén érzékeli az egyre erősödő melegét. A szél enyhe fuvallatai érik el, hogy a hőmérséklet ne forró, hanem épp megfelelő legyen. A fűszálak simogatása is abban erősíti meg a gnómot, hogy véget értek a hideg hónapok és itt az ideje a jó időnek. Talán egy-két hét és még a tengerpartra is lenézhet fürödni a barátaival.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587