Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 10:40:10
Üzenet elküldve: 2025-06-20 10:40:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* A beszélgetés tempója, akár egy komótosan hömpölygő folyam, nem gyors, ám érezni a mélységét. A szerzetes nem számított arra, hogy fel fog bukkanni valaki a múltjából, főleg azután, ami történt. A Dwirinthalen ház már csak emlék, ahogyan sok más dolog is. *
- Meg lehet természetesen. Én is megtettem.
* Válaszolja csendesen és közben igyekszik rájönni, hogy vajon a valamikori családtag most mi járatban a városban. Azt nem hiszi, hogy fel akarja támasztani a családot. *
- Valóban megtenném, ha ő is visszatérne. Azonban a fegyelmem nem csak neki szól. De nem is neked. Nincs okom tartani tőled, ám ismered a vérünket, az örökségünket. Az önuralmam választ el azoktól, akiktől meg kellett védenem Moont.
* Tökéletesen uralja a testét és az elméjét, mert utóbbi könnyen lángra tudna lobbanni és a fegyverré vált test birtokában olyan dolgokat vihetne végbe, amik borzalmasok tudnak lenni. A felé kínált pipát egy határozott fejrázással utasítja el. *
- Nem élek ilyesmivel.
* Ami az árnyékokat illeti, Norennar megjegyzése érdekes. Kíváncsian fordítja oldalra a fejét Cralan. *
- És mit csinálsz az árnyékokban?
* Tisztában van vele, hogy az Úrnője sem volt egy ártatlan lélek, de egy bizonyos határt soha nem lépett át. *
- Na és Te? Itt vagy a városban, a múltad a hátad mögött. Ellenben velem, Te már nem vagy az, aki voltál. Ki vagy most, Norennar Dwirinthalen?
* Szegezi neki a másiknak a kérdést, mert tudni akarja, hogy mivé lett a család, amiért az életét adta volna. *
// Norennar //
* A beszélgetés tempója, akár egy komótosan hömpölygő folyam, nem gyors, ám érezni a mélységét. A szerzetes nem számított arra, hogy fel fog bukkanni valaki a múltjából, főleg azután, ami történt. A Dwirinthalen ház már csak emlék, ahogyan sok más dolog is. *
- Meg lehet természetesen. Én is megtettem.
* Válaszolja csendesen és közben igyekszik rájönni, hogy vajon a valamikori családtag most mi járatban a városban. Azt nem hiszi, hogy fel akarja támasztani a családot. *
- Valóban megtenném, ha ő is visszatérne. Azonban a fegyelmem nem csak neki szól. De nem is neked. Nincs okom tartani tőled, ám ismered a vérünket, az örökségünket. Az önuralmam választ el azoktól, akiktől meg kellett védenem Moont.
* Tökéletesen uralja a testét és az elméjét, mert utóbbi könnyen lángra tudna lobbanni és a fegyverré vált test birtokában olyan dolgokat vihetne végbe, amik borzalmasok tudnak lenni. A felé kínált pipát egy határozott fejrázással utasítja el. *
- Nem élek ilyesmivel.
* Ami az árnyékokat illeti, Norennar megjegyzése érdekes. Kíváncsian fordítja oldalra a fejét Cralan. *
- És mit csinálsz az árnyékokban?
* Tisztában van vele, hogy az Úrnője sem volt egy ártatlan lélek, de egy bizonyos határt soha nem lépett át. *
- Na és Te? Itt vagy a városban, a múltad a hátad mögött. Ellenben velem, Te már nem vagy az, aki voltál. Ki vagy most, Norennar Dwirinthalen?
* Szegezi neki a másiknak a kérdést, mert tudni akarja, hogy mivé lett a család, amiért az életét adta volna. *
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 09:48:50
Üzenet elküldve: 2025-06-20 09:48:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Fogalma sincs, hogy a most előtte lezajló jelenetekre hogyan reagáljon. Amennyiben az ork ellát Mervig, akkor láthatja, hogy viselkedése mosolyt csal az arcára.
~Érdekes fickó az szent igaz.~
Még a közérzete is jobb lett az ork közvetlen viselkedésétől. Depressziós hangulata gyorsan a múlté válik. Ennek hála, hogy elkezdi jobban érezni a nap melengető sugarait. A köpenye tényleg egyre melegebbnek hat. A jó kedve viszont nem tudja rávenni őt arra, hogy bemenjen a vízbe. Köpenye attól még lekerül, melyet maga alá terítve használ lepedőnek. Sötét színű ruhái szívják magukba a nap melegét, de a folyó mentén a szellő kellemes, hűvös időt hoz, mely rögtön enyhíti a fellépő meleget. Az hogy nem megy elég válasz lehet az orknak, aki különben sem várta meg döntését. Hamar belegázol a folyóba. Még azt is látja, ahogy elmerül és hogy sáros fejjel jön felszínre. Hangosan felnevet.*
-Csak nem sekély a víz?
*Röhögését nem tartja vissza és nem is fogja.*
*Fogalma sincs, hogy a most előtte lezajló jelenetekre hogyan reagáljon. Amennyiben az ork ellát Mervig, akkor láthatja, hogy viselkedése mosolyt csal az arcára.
~Érdekes fickó az szent igaz.~
Még a közérzete is jobb lett az ork közvetlen viselkedésétől. Depressziós hangulata gyorsan a múlté válik. Ennek hála, hogy elkezdi jobban érezni a nap melengető sugarait. A köpenye tényleg egyre melegebbnek hat. A jó kedve viszont nem tudja rávenni őt arra, hogy bemenjen a vízbe. Köpenye attól még lekerül, melyet maga alá terítve használ lepedőnek. Sötét színű ruhái szívják magukba a nap melegét, de a folyó mentén a szellő kellemes, hűvös időt hoz, mely rögtön enyhíti a fellépő meleget. Az hogy nem megy elég válasz lehet az orknak, aki különben sem várta meg döntését. Hamar belegázol a folyóba. Még azt is látja, ahogy elmerül és hogy sáros fejjel jön felszínre. Hangosan felnevet.*
-Csak nem sekély a víz?
*Röhögését nem tartja vissza és nem is fogja.*
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 08:11:44
Üzenet elküldve: 2025-06-20 08:11:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fél szemmel figyeli a másik reakcióit. Be kell vallania, kedvére van amit lát. Mármint, hogy sikerült zavarba hoznia a férfit. Lassan indul el a folyó felé, hogy a másiknak még hallja a válaszát. Hátha csatlakozik hozzá. A kérdésre megfordul, nagy mosollyal az arcán ismétli magát.*
-Mondom, ha nem akarsz örző védőt játszani, akkor csatlakozhatsz. Vagy talán félsz egy ekkora monstrumtól?
*A kérdés értelmezését ráhagyja a másikra. Magában azért jót nevet. A választól függetlenül ő bemerészkedik a folyó vizébe. Lábán érzi a hideg víz hűsítő hatását. Nem vár sokat és fejjel előre bukik le a víz alá. Addig amíg nem találkozik a talajjal. Ezen a szakaszon gyengébb a sodrás, de ezek szerint nem is olyan mély. Fejével végigszántja a folyó medret, hogy sárosan jöjjön fel a víz felszínére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fél szemmel figyeli a másik reakcióit. Be kell vallania, kedvére van amit lát. Mármint, hogy sikerült zavarba hoznia a férfit. Lassan indul el a folyó felé, hogy a másiknak még hallja a válaszát. Hátha csatlakozik hozzá. A kérdésre megfordul, nagy mosollyal az arcán ismétli magát.*
-Mondom, ha nem akarsz örző védőt játszani, akkor csatlakozhatsz. Vagy talán félsz egy ekkora monstrumtól?
*A kérdés értelmezését ráhagyja a másikra. Magában azért jót nevet. A választól függetlenül ő bemerészkedik a folyó vizébe. Lábán érzi a hideg víz hűsítő hatását. Nem vár sokat és fejjel előre bukik le a víz alá. Addig amíg nem találkozik a talajjal. Ezen a szakaszon gyengébb a sodrás, de ezek szerint nem is olyan mély. Fejével végigszántja a folyó medret, hogy sárosan jöjjön fel a víz felszínére.*
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-18 14:08:12
Üzenet elküldve: 2025-06-18 14:08:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmat!//
*Az orkokat mindig is tisztelte. Nyers fizikai erejük lenyűgözte őt már kiskorától fogva. Nem csoda, hogy az ork iránti ellenszenve gyorsan szertefoszlik. Bánja, hogy gorombán bánt vele. Bocsánatot is kérne, ha büszkesége nem akadályozná meg benne. Megijed, hogy egy lehetőségtől fog elesni, de az ork nem támadja meg modora miatt. Hanem meglepetésére még nekiáll megszabadulni ruháitól. Tágra nyílt szemekkel figyeli az orkot.
~Mi a fene?~
Ki az az idióta, aki egy idegen előtt kezd vetkőzni és ráadásul még a ruháit, fegyvereit, szóval minden értékét, ott hagyja? A fenyegetéstől nem fél, mert tudja, hogy felesleges volna bármilyen formában az orkot magára haragítani. De az előtte lévő jelenettel nem tud mit tenni. Mit tudna? Ő maga sosem lenne ilyen bátor. A meghíváson hangosan felnevet.*
-Mi?
*Más nem jut az eszébe, amit mondhatna. Találkozott már orkokkal, tény és való nem sokkal, de azok távol álltak az ilyen közvetlen magatartástól.
~Ki lehetsz?~
Erre a kérdésre elég egyszerű a válasz, már ha nevére gondolunk. Amennyiben tényleges személyiségre, múltra akkor az időbe fog telni mire választ kaphat erre a kérdésére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmat!//
*Az orkokat mindig is tisztelte. Nyers fizikai erejük lenyűgözte őt már kiskorától fogva. Nem csoda, hogy az ork iránti ellenszenve gyorsan szertefoszlik. Bánja, hogy gorombán bánt vele. Bocsánatot is kérne, ha büszkesége nem akadályozná meg benne. Megijed, hogy egy lehetőségtől fog elesni, de az ork nem támadja meg modora miatt. Hanem meglepetésére még nekiáll megszabadulni ruháitól. Tágra nyílt szemekkel figyeli az orkot.
~Mi a fene?~
Ki az az idióta, aki egy idegen előtt kezd vetkőzni és ráadásul még a ruháit, fegyvereit, szóval minden értékét, ott hagyja? A fenyegetéstől nem fél, mert tudja, hogy felesleges volna bármilyen formában az orkot magára haragítani. De az előtte lévő jelenettel nem tud mit tenni. Mit tudna? Ő maga sosem lenne ilyen bátor. A meghíváson hangosan felnevet.*
-Mi?
*Más nem jut az eszébe, amit mondhatna. Találkozott már orkokkal, tény és való nem sokkal, de azok távol álltak az ilyen közvetlen magatartástól.
~Ki lehetsz?~
Erre a kérdésre elég egyszerű a válasz, már ha nevére gondolunk. Amennyiben tényleges személyiségre, múltra akkor az időbe fog telni mire választ kaphat erre a kérdésére.*
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-18 12:29:55
Üzenet elküldve: 2025-06-18 12:29:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmat!//
*A fickó goromba megnyilvánulása Zzul arcára dühöt varázsol, de egy gondolat hamar a másik irányba hajlítja száját. A férfi zaklatása, bosszantása remek szórakozást biztosíthat neki, még ha csak egy rövid időre is. A rossz modor okozta düh gyorsan egy lehetőséget nyújt neki egy rövid szórakozásra. A fickó válaszait elengedi a füle mellett. A javaslatát viszont megtárgyalja magában.
~Nem is rossz ötlet.~*
-Tudod mit? Azt is fogom csinálni.
*Megpaskolja a másik vállát, majd övét, melyen a fegyverét tartja, meglazítja. Ennek hatására nadrágja rögtön a földre csúszik, majd kilép belőle. Válláról is leveszi övét, mely súlyos pallosát tartja, majd az inge is a földre kerül a többi ruha társaságába.*
-Vigyázz a holmijaimra, de nem merj semmit sem elvenni vagy elveszíteni, mert akkor kezed, lábad eltöröm.
*Fenyegeti meg a földönülőt. Persze csak viccnek szánja, attól még igaz, ezért is üt meg hangja komolyabb lejtést.*
-Hacsak nem akarsz csatlakozni? Akkor mentesülhetsz a feladat alól.
*Néz fél szemmel a másikra, majd megindul a folyó felé. Tudja, hogy nem fog vele tartani. Mennyi rá az esélye? Zzul nem félne, ha vele csinálnák ezt, de ő egy ork, sok mindentől nem kell tartania.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmat!//
*A fickó goromba megnyilvánulása Zzul arcára dühöt varázsol, de egy gondolat hamar a másik irányba hajlítja száját. A férfi zaklatása, bosszantása remek szórakozást biztosíthat neki, még ha csak egy rövid időre is. A rossz modor okozta düh gyorsan egy lehetőséget nyújt neki egy rövid szórakozásra. A fickó válaszait elengedi a füle mellett. A javaslatát viszont megtárgyalja magában.
~Nem is rossz ötlet.~*
-Tudod mit? Azt is fogom csinálni.
*Megpaskolja a másik vállát, majd övét, melyen a fegyverét tartja, meglazítja. Ennek hatására nadrágja rögtön a földre csúszik, majd kilép belőle. Válláról is leveszi övét, mely súlyos pallosát tartja, majd az inge is a földre kerül a többi ruha társaságába.*
-Vigyázz a holmijaimra, de nem merj semmit sem elvenni vagy elveszíteni, mert akkor kezed, lábad eltöröm.
*Fenyegeti meg a földönülőt. Persze csak viccnek szánja, attól még igaz, ezért is üt meg hangja komolyabb lejtést.*
-Hacsak nem akarsz csatlakozni? Akkor mentesülhetsz a feladat alól.
*Néz fél szemmel a másikra, majd megindul a folyó felé. Tudja, hogy nem fog vele tartani. Mennyi rá az esélye? Zzul nem félne, ha vele csinálnák ezt, de ő egy ork, sok mindentől nem kell tartania.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-17 13:15:39
Üzenet elküldve: 2025-06-17 13:15:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Már azt hitte, hogy nyugalmat kaphat, de gyorsan szertefoszlottak eme reményei. Gondolataiba merülve üldögél, mikor nagy léptekre lesz figyelmes. A nagy alak láthatja, hogy a csuklya az irányába fordul, de Merv arcát nem láthatja. Elsőnek, mert nem néz fel, a másik pedig a másik magassága. Amennyiben az idegen lefelé néz, csak a ruha anyagával tud farkas szemet nézni. Ezen gyorsan változtat, mert kíváncsi a jövevényre.*
-Ismerjük egymást?
*Kérdezi gúnyosan, már előre tudva a választ, viszont nem hagyja a másikat válaszolni, mert utána rögtön folytatja.*
-Mert ha nem, akkor mi közöd van hozzá, hogy mit és azt hogyan csinálom!
*A kérdés inkább kijelentésként szegezi a, most már biztos, orkhoz.*
-Különben is, az árnyékban kellemes az idő.
*Fordul vissza a folyó vizét bámulni. Az ork megjelenése zavarja, viszont el kell ismernie, hogy lenyűgözi testének mérete.
~Jó harcos lehet.~
Gondolatok százai fordulnak meg elméjében, melyből sokat tudata mélyére kell száműznie. Egyelőre.*
-Ha valakit nagyon zavarni akarsz, menny zavard a halakat.
*Mutat a folyó irányába.*
*Már azt hitte, hogy nyugalmat kaphat, de gyorsan szertefoszlottak eme reményei. Gondolataiba merülve üldögél, mikor nagy léptekre lesz figyelmes. A nagy alak láthatja, hogy a csuklya az irányába fordul, de Merv arcát nem láthatja. Elsőnek, mert nem néz fel, a másik pedig a másik magassága. Amennyiben az idegen lefelé néz, csak a ruha anyagával tud farkas szemet nézni. Ezen gyorsan változtat, mert kíváncsi a jövevényre.*
-Ismerjük egymást?
*Kérdezi gúnyosan, már előre tudva a választ, viszont nem hagyja a másikat válaszolni, mert utána rögtön folytatja.*
-Mert ha nem, akkor mi közöd van hozzá, hogy mit és azt hogyan csinálom!
*A kérdés inkább kijelentésként szegezi a, most már biztos, orkhoz.*
-Különben is, az árnyékban kellemes az idő.
*Fordul vissza a folyó vizét bámulni. Az ork megjelenése zavarja, viszont el kell ismernie, hogy lenyűgözi testének mérete.
~Jó harcos lehet.~
Gondolatok százai fordulnak meg elméjében, melyből sokat tudata mélyére kell száműznie. Egyelőre.*
-Ha valakit nagyon zavarni akarsz, menny zavard a halakat.
*Mutat a folyó irányába.*
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-17 12:52:46
Üzenet elküldve: 2025-06-17 12:52:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*A nap hét ágra süt. A meleg elviselhetetlenné teszi számára a páncél viseletét, ezért is hagyta otthon. Bő, fehér ingben és barna vászonnadrágban sétál a folyóparton. Csizmáit a kezében tartja, mezítláb élvezi a folyópart homokos talaját. A homok csiklandozza a talpát, bekúszik lábujjai közé is, ami tovább fokozza a csiklandozást. Örül neki, hogy nem hozta magával a páncélzatát. Mondjuk attól megbízható fegyverei továbbra is társaságot nyújtanak.*
-Lehet, hogy el kellene neveznem őket?
*Szórakozik magában. Nagyra becsüli harci társait, de azért nem fog tárgyaknak nevet adni. Hogy nézne az már ki? Viszont kétség kívül a jövőben jó szórakozást nyújtana. Séta közben veszi észre a homokban üldögélő sötét férfit.*
-Hogy tudsz ilyen jó időben csuklyában és így beöltözve a szabadban tartózkodni?
*Kétli hogy a másik férfi nem vette volna észre. Két méteres magassága és szeles teste az osonáshoz nem alkalmas.*
*A nap hét ágra süt. A meleg elviselhetetlenné teszi számára a páncél viseletét, ezért is hagyta otthon. Bő, fehér ingben és barna vászonnadrágban sétál a folyóparton. Csizmáit a kezében tartja, mezítláb élvezi a folyópart homokos talaját. A homok csiklandozza a talpát, bekúszik lábujjai közé is, ami tovább fokozza a csiklandozást. Örül neki, hogy nem hozta magával a páncélzatát. Mondjuk attól megbízható fegyverei továbbra is társaságot nyújtanak.*
-Lehet, hogy el kellene neveznem őket?
*Szórakozik magában. Nagyra becsüli harci társait, de azért nem fog tárgyaknak nevet adni. Hogy nézne az már ki? Viszont kétség kívül a jövőben jó szórakozást nyújtana. Séta közben veszi észre a homokban üldögélő sötét férfit.*
-Hogy tudsz ilyen jó időben csuklyában és így beöltözve a szabadban tartózkodni?
*Kétli hogy a másik férfi nem vette volna észre. Két méteres magassága és szeles teste az osonáshoz nem alkalmas.*
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-16 17:12:27
Üzenet elküldve: 2025-06-16 17:12:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*Norennar nem azonnal válaszol. Cralan hangja tisztán cseng a tisztáson, de ő még nem mozdul. Csak a csizmája orrával rugdos félre egy avarba süllyedt fűcsomót, mintha ezzel próbálná gondolatban a hallottakat egyik oldalról a másikra forgatni. Nem úgy fest, mint aki vitázni készül, de mint aki mérlegel.
Amikor megszólal, a hangja halk, de határozott.*
- Talán igazad van. Talán tényleg nem lehet különválasztani. *Megvonja a vállát.* - Próbálkozni azonban szabad.
*A válaszában nincs cinizmus. Nem teljes egyetértés, de nem is tagadás. Olyan, mint egy keserű kompromisszum – amit az ember nem szívesen köt meg, de egy idő után mégis beismeri, hogy szükséges.
Ahogy a másik befejezi a készülődést, Norennar tekintete végigpásztázza Cralan tartását. A mozdulat nem tolakodó, de alapos: a szemből indul, majd végighalad a vállon, karon, egészen addig a kézig, amely a kard markolatán pihen. Látja a feszültséget, a készenlétet, a mélyen gyökerező szokást. Egy pillanatra meg is rázza a fejét, alig észrevehetően, mint aki nem dorgál, csak elcsodálkozik.
Nem sokan vannak, akik ennyi idő után is így állnak, nem csak fegyverrel, hanem hittel. Talán épp ez az, ami egyszerre tiszteletre méltó… és végtelenül szomorú.*
- Még most is készen állsz, hogy bármelyik pillanatban az Úrnőd védelmére kelj... holott ő már ki tudja, merre jár. * Jegyzi meg végül, majd szusszan egy aprót.* - Lehet, nem ártana lazítanod egyet. Hacsak nem tőlem tartasz ennyire. *Teszi hozzá száraz félmosollyal.* - Bár ezt erősen kétlem.
*Nem vár választ, csak komótosan előhúzza a pipáját. A mozdulat rutinból jön, mint egy jól ismert szertartás. Az egyik zsebéből előkerül a dohány, a másikból egy kovakő, s néhány ügyes mozdulat után már serceg is a dohány. Megrázza kissé a pipát, aztán beleszív, kétszer egymás után, hosszan, hogy rendesen beizzon.
Miután kifújja az első füstpamacsot, Cralan felé nyújtja. A mozdulat nem tolakodó, inkább amolyan kimért vendégszeretet: ha elfogadja, jól van, ha nem, úgy is. Ha a férfi elveszi, Norennar apró, szinte barátságos félmosollyal nyugtázza a dolgot. Ha elutasítja, egyetlen vállrándítással veszi tudomásul, és már újra beleszív a pipába.
Az árnyékokról szóló megjegyzésnél aztán elmosolyodik. Nem gúnyosan, hanem úgy, mint aki egy pillanatra valami ismerőset látott a másikban.*
- Árnyékok, mi? *Ismétli meg, s a szája sarkában halovány, fáradt mosoly jelenik meg.* - Legalább nem egyedül leltem otthonra köztük.
*A füst szétoszlik körülötte, szinte belesimul a tájba. Norennar már nem mozog, nem rugdos több fűszálat. Csak áll, kissé félrebillentett fejjel, a másik férfit nézve. A szeme nem vádló, nem ítélkező, inkább kutató. Mint aki kíváncsi, de nem tolakodó módon.*
- Na mindegy… legalább egy árnyalattal kevésbé érzem magam egyedül.
*Egy rövid, tompa kuncogás bukik ki belőle, valahol a cinizmus és az önsajnálat határán, mintha maga is élvezné a saját keserűségét. Újabbat szív a pipájába, hosszasan bent tartja, aztán lassan, egyenletesen fújja ki a füstöt. A szálak kavarogva emelkednek a hűvös esti levegőben, s egy pillanatra Norennar elmerül bennük, mintha azokban keresne értelmet a dolgokhoz, amikben más már régen feladta.*
//Cralan Sley//
*Norennar nem azonnal válaszol. Cralan hangja tisztán cseng a tisztáson, de ő még nem mozdul. Csak a csizmája orrával rugdos félre egy avarba süllyedt fűcsomót, mintha ezzel próbálná gondolatban a hallottakat egyik oldalról a másikra forgatni. Nem úgy fest, mint aki vitázni készül, de mint aki mérlegel.
Amikor megszólal, a hangja halk, de határozott.*
- Talán igazad van. Talán tényleg nem lehet különválasztani. *Megvonja a vállát.* - Próbálkozni azonban szabad.
*A válaszában nincs cinizmus. Nem teljes egyetértés, de nem is tagadás. Olyan, mint egy keserű kompromisszum – amit az ember nem szívesen köt meg, de egy idő után mégis beismeri, hogy szükséges.
Ahogy a másik befejezi a készülődést, Norennar tekintete végigpásztázza Cralan tartását. A mozdulat nem tolakodó, de alapos: a szemből indul, majd végighalad a vállon, karon, egészen addig a kézig, amely a kard markolatán pihen. Látja a feszültséget, a készenlétet, a mélyen gyökerező szokást. Egy pillanatra meg is rázza a fejét, alig észrevehetően, mint aki nem dorgál, csak elcsodálkozik.
Nem sokan vannak, akik ennyi idő után is így állnak, nem csak fegyverrel, hanem hittel. Talán épp ez az, ami egyszerre tiszteletre méltó… és végtelenül szomorú.*
- Még most is készen állsz, hogy bármelyik pillanatban az Úrnőd védelmére kelj... holott ő már ki tudja, merre jár. * Jegyzi meg végül, majd szusszan egy aprót.* - Lehet, nem ártana lazítanod egyet. Hacsak nem tőlem tartasz ennyire. *Teszi hozzá száraz félmosollyal.* - Bár ezt erősen kétlem.
*Nem vár választ, csak komótosan előhúzza a pipáját. A mozdulat rutinból jön, mint egy jól ismert szertartás. Az egyik zsebéből előkerül a dohány, a másikból egy kovakő, s néhány ügyes mozdulat után már serceg is a dohány. Megrázza kissé a pipát, aztán beleszív, kétszer egymás után, hosszan, hogy rendesen beizzon.
Miután kifújja az első füstpamacsot, Cralan felé nyújtja. A mozdulat nem tolakodó, inkább amolyan kimért vendégszeretet: ha elfogadja, jól van, ha nem, úgy is. Ha a férfi elveszi, Norennar apró, szinte barátságos félmosollyal nyugtázza a dolgot. Ha elutasítja, egyetlen vállrándítással veszi tudomásul, és már újra beleszív a pipába.
Az árnyékokról szóló megjegyzésnél aztán elmosolyodik. Nem gúnyosan, hanem úgy, mint aki egy pillanatra valami ismerőset látott a másikban.*
- Árnyékok, mi? *Ismétli meg, s a szája sarkában halovány, fáradt mosoly jelenik meg.* - Legalább nem egyedül leltem otthonra köztük.
*A füst szétoszlik körülötte, szinte belesimul a tájba. Norennar már nem mozog, nem rugdos több fűszálat. Csak áll, kissé félrebillentett fejjel, a másik férfit nézve. A szeme nem vádló, nem ítélkező, inkább kutató. Mint aki kíváncsi, de nem tolakodó módon.*
- Na mindegy… legalább egy árnyalattal kevésbé érzem magam egyedül.
*Egy rövid, tompa kuncogás bukik ki belőle, valahol a cinizmus és az önsajnálat határán, mintha maga is élvezné a saját keserűségét. Újabbat szív a pipájába, hosszasan bent tartja, aztán lassan, egyenletesen fújja ki a füstöt. A szálak kavarogva emelkednek a hűvös esti levegőben, s egy pillanatra Norennar elmerül bennük, mintha azokban keresne értelmet a dolgokhoz, amikben más már régen feladta.*
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-16 07:37:04
Üzenet elküldve: 2025-06-16 07:37:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* Már az idejét sem tudja, mikor találkozott valakivel a családból. Amikor Moon elhagyta a házat, utána egy rövid ideig még maradt, hiszen a becsülete ezt megkövetelte, de aztán maga is útra kelt. Meg kellett keresnie magában azt a valamit, ami miatt folytathatja. Fel kellett öltenie azt a páncélt, amit most is visel. Lelkének kemencéjében már rég kialudt a tűz, a hamu pedig hidegen pihen az alján. Két férfi, közös múlttal, de más utakat bejárva találkozott most itt össze. A Norennar által mozgatott fűszálak, akár az eltelt esztendők. Figyeli a másik férfit, és érezni véli, hogy neki is van súly a vállán, talán nem is kevés. *
- Nehéz dolog elválasztani a kettőt. Ha tiszteled, akkor nem felejted el, vagyis cipeled, nem igaz?
* Kérdez vissza, és figyelmét nem kerüli el, hogy a sötételf szavai olyan érzést keltenek benne, mint amikor egy éretlen gyümölcsbe harap bele az ember. *
- Mindenki másképp dolgozza fel a rossz időket. Én is tűzbe vethettem volna a köpenyt, vagy eladhattam volna a mesterkardomat, hogy ne is emlékeztessen a múltra. Én azonban inkább okultam belőle. Mert a múlt jó és rossz eseményei kéz a kézben járnak. Vagy megőrzöd, vagy elveted őket, de szétválasztani nem lehet szerintem.
* Lassan elkészül a szerzetes, s talán most emlékeztet leginkább arra a férfira, akit Norennar megismert. Egyenes áll, akár egy büszke szobor, keze kardján pihen, mégis ugrásra kész. Mint az irbisz, aminek a fogai a nyakában pihennek. *
- Ezt jól látod.
* Még egy pillantást vet a tönkre, mely múltjának alkalmi szentélye szokott lenni. *
- Sosem hagytam el teljesen Artheniort. Csupán beleolvadtam az árnyékokba.
* Igaz, hogy sokszor van távol a várostól ha a munkája ezt követeli, de végleg maga mögött hagyni soha nem volt képes. *
// Norennar //
* Már az idejét sem tudja, mikor találkozott valakivel a családból. Amikor Moon elhagyta a házat, utána egy rövid ideig még maradt, hiszen a becsülete ezt megkövetelte, de aztán maga is útra kelt. Meg kellett keresnie magában azt a valamit, ami miatt folytathatja. Fel kellett öltenie azt a páncélt, amit most is visel. Lelkének kemencéjében már rég kialudt a tűz, a hamu pedig hidegen pihen az alján. Két férfi, közös múlttal, de más utakat bejárva találkozott most itt össze. A Norennar által mozgatott fűszálak, akár az eltelt esztendők. Figyeli a másik férfit, és érezni véli, hogy neki is van súly a vállán, talán nem is kevés. *
- Nehéz dolog elválasztani a kettőt. Ha tiszteled, akkor nem felejted el, vagyis cipeled, nem igaz?
* Kérdez vissza, és figyelmét nem kerüli el, hogy a sötételf szavai olyan érzést keltenek benne, mint amikor egy éretlen gyümölcsbe harap bele az ember. *
- Mindenki másképp dolgozza fel a rossz időket. Én is tűzbe vethettem volna a köpenyt, vagy eladhattam volna a mesterkardomat, hogy ne is emlékeztessen a múltra. Én azonban inkább okultam belőle. Mert a múlt jó és rossz eseményei kéz a kézben járnak. Vagy megőrzöd, vagy elveted őket, de szétválasztani nem lehet szerintem.
* Lassan elkészül a szerzetes, s talán most emlékeztet leginkább arra a férfira, akit Norennar megismert. Egyenes áll, akár egy büszke szobor, keze kardján pihen, mégis ugrásra kész. Mint az irbisz, aminek a fogai a nyakában pihennek. *
- Ezt jól látod.
* Még egy pillantást vet a tönkre, mely múltjának alkalmi szentélye szokott lenni. *
- Sosem hagytam el teljesen Artheniort. Csupán beleolvadtam az árnyékokba.
* Igaz, hogy sokszor van távol a várostól ha a munkája ezt követeli, de végleg maga mögött hagyni soha nem volt képes. *
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:28:38
Üzenet elküldve: 2025-06-15 16:28:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Mielőtt visszamenne a fogadóba, hogy összeszedje a cókmókjait, meg majd az istállóból Gyémántot, meggyőzi magát, hogy ez után a nap után neki is jár egy rövidebb pihenő, így nem indul azonnal a Pegazus felé, hanem úgy dönt, hogy tesz egy kört a tisztáson, hogy kiszellőztesse a fejét. Igazán fárasztó tud lenni, mikor egész nap arra kell koncentrálnia, hogy ne billenjen ki a szerepéből, és közben az árusokkal vívott harcokból is győztesen kerüljön ki. Elég is volt mára.
Ami azt illeti, cipekedni és költözködni sincs túl sok kedve, de az összes isten szerelmére az már egyszer biztos, hogy nem fog még egy éjszakát a fogadóban tölteni, ha már van egy szép ház, és benne egy nagy szoba, ami csak az övé, ráadásul annyira új, hogy soha, senki nem töltött még el benne egyetlen éjjelt sem.*
- Bár minden nap ilyen jól alakulna… *Nyújtózkodik jólesően, miközben kisétál a folyópartig, ahol magához vesz egy kisebb követ, amivel megpróbál kacsázni a víztükrön, de a nehéz kő csak csobban egyet, és elmerül.*
- Na jó, ez még belefér. Minden azért mégsem sikerülhet. *Kuncog magában, majd miután úgy döntött, hogy elég friss levegőt szívott már, hátat fordít a csordogáló folyónak, és újult erővel ugyan nem, de kicsivel több lelkesedéssel indul a fogadóba.
Tényleg egy színház az egész világ… de ő rettenetesen élvezi…*
Ami azt illeti, cipekedni és költözködni sincs túl sok kedve, de az összes isten szerelmére az már egyszer biztos, hogy nem fog még egy éjszakát a fogadóban tölteni, ha már van egy szép ház, és benne egy nagy szoba, ami csak az övé, ráadásul annyira új, hogy soha, senki nem töltött még el benne egyetlen éjjelt sem.*
- Bár minden nap ilyen jól alakulna… *Nyújtózkodik jólesően, miközben kisétál a folyópartig, ahol magához vesz egy kisebb követ, amivel megpróbál kacsázni a víztükrön, de a nehéz kő csak csobban egyet, és elmerül.*
- Na jó, ez még belefér. Minden azért mégsem sikerülhet. *Kuncog magában, majd miután úgy döntött, hogy elég friss levegőt szívott már, hátat fordít a csordogáló folyónak, és újult erővel ugyan nem, de kicsivel több lelkesedéssel indul a fogadóba.
Tényleg egy színház az egész világ… de ő rettenetesen élvezi…*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-15 12:38:28
Üzenet elküldve: 2025-06-15 12:38:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Csak áll a folyó partján. Nézi ahogy a víz folyik lefelé a tengerbe. A folyás hangja halk, mégis itt, a tisztás csendjében olyan hangosnak hallatszik. Köpenyét maga alá hajtva ül le a homokba. A szemcsék nem mutatnak ellenállás, kellemes ülőhelyet teremtve számára. A város itt van a közelben, mégis van itt mellette egy olyan hely ami a béke melegágya. A folyó remek választó határ lehetne. Egyik oldalán a város nyüzsög, míg a másik oldalát a természet uralja. Itt viszont nem így történt. Meglepő, hogy a városiak hagyták, hogy a tisztás megmaradjon. Mondjuk igaz a város észak felé is terjeszkedhet. Örül neki, hogy a városiak is felfogják, hogy kell nekik is a természet közelsége, mely oly sok békét és nyugalmat hozhat. Apróbb állatok is megjelennek körülötte, élve mindennapi életüket. Ilyen szempontból még az emberek és a többi faj is, a természet dolgát végzi, túlélnek. Méghozzá úgy ahogy azt a leglogikusabban lehet csinálni, csoportban. Persze vannak akik csak a saját hasznukra akarják kihasználni ezt a csoportosulást. Azért is vannak nincstelenek és nélkülözők. Pedig ha tudnák, hogy a természet mennyi mindent tud nyújtani.*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-14 15:14:34
Üzenet elküldve: 2025-06-14 15:14:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Amikor lelkesen kérte hogy bővítse ki saját, ezúttal szó szerinti világnézetét azzal hogy a világ számára érintetlen helyén lévő csoportról mesél, nem ilyen... komoly történelmi múltra számított, úgyhogy egy ideig kissé megszeppenve néz csak saját lábfejére. De a hangulat drámai megfordulása nem azt jelenti, hogy nem fogja végrehajtani általa kijelentett célját.
Eddig nem sejt romantikus hiperbolát Aokin elbeszélésében, még ha a történelem ködjébe veszett "nevető ember" személyét is beleveszi; Tele lehetett a kezük az embereknek e setét korszak átvészelésével ahhoz, hogy a városállamokon túl élő népek életét bármilyen formában elismerjék, nem hogy írásban, így el kell tűrnie, hogy nem minden lesz előbb vagy utóbb kristálytiszta ezekről a szerény hősökről, még ha meg is érdemelnék.*
- Viszonyítva az akkori tragédiák alkothatta világnézetekkel, csoda hogy nem valami bosszúszomjasabb tanakat adott át. *Morfondírozik nagyhangosan.* - Várjunk, harcművészetet mondtál? Azokhoz tartozik az is, amit most magaddal hordassz? *Mutat is rá a botra, amit legfeljebb improvizált sétapálcának gondolna, mint inkább bármi veszélyesnek.* - Ezt nehéz elképzelnem. Amikor mindenki állig fel volt fegyverkezve öntött vassal az inváziók miatti puszta félelemtől, miért ilyen... szegényes fegyverzettel rendelkeztetek? Nem volt bányászható fém a környéken, esetleg szakértő kovács?
*Amikor lelkesen kérte hogy bővítse ki saját, ezúttal szó szerinti világnézetét azzal hogy a világ számára érintetlen helyén lévő csoportról mesél, nem ilyen... komoly történelmi múltra számított, úgyhogy egy ideig kissé megszeppenve néz csak saját lábfejére. De a hangulat drámai megfordulása nem azt jelenti, hogy nem fogja végrehajtani általa kijelentett célját.
Eddig nem sejt romantikus hiperbolát Aokin elbeszélésében, még ha a történelem ködjébe veszett "nevető ember" személyét is beleveszi; Tele lehetett a kezük az embereknek e setét korszak átvészelésével ahhoz, hogy a városállamokon túl élő népek életét bármilyen formában elismerjék, nem hogy írásban, így el kell tűrnie, hogy nem minden lesz előbb vagy utóbb kristálytiszta ezekről a szerény hősökről, még ha meg is érdemelnék.*
- Viszonyítva az akkori tragédiák alkothatta világnézetekkel, csoda hogy nem valami bosszúszomjasabb tanakat adott át. *Morfondírozik nagyhangosan.* - Várjunk, harcművészetet mondtál? Azokhoz tartozik az is, amit most magaddal hordassz? *Mutat is rá a botra, amit legfeljebb improvizált sétapálcának gondolna, mint inkább bármi veszélyesnek.* - Ezt nehéz elképzelnem. Amikor mindenki állig fel volt fegyverkezve öntött vassal az inváziók miatti puszta félelemtől, miért ilyen... szegényes fegyverzettel rendelkeztetek? Nem volt bányászható fém a környéken, esetleg szakértő kovács?
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-12 17:18:38
Üzenet elküldve: 2025-06-12 17:18:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*Norennar egy apró mozdulattal megvakarja az állát, ahogy figyel. Nem türelmetlenül, nem is kíváncsian, sokkal inkább szokásból, mint aki így ad időt a hallottaknak, hogy leülepedjenek. Nem szól közbe, nem rándul arcizma, tekintete is mozdulatlan marad. Mégis figyel. A szavak alatt, mögött, között. Ott, ahol a mondatok valódi értelme rejtőzik, s ahol egy férfi elhallgatja azt, ami valójában fáj.
A „Matróna” említésére nem mozdul meg, de belül valami mégis megpendül benne. Emlékek, nevek, illatok, mindaz, amit gyermekként talán csak kívülről szemlélt, mégis mélyebben ivódott belé, mint azt egykor gondolta volna. Tisztában van vele, mit jelenthetett Cralan számára az Úrnő, s hogy e köpeny minden szála egy másik élet lehetőségét őrzi. Még egy szerencsétlen történet melyet kitermelt magából a Dwirinthalen család.
Amikor a másik a hűségről beszél, a seb szót használja. Norennar szeme ekkor a hegek felé vándorol. Nem nézi őket sokáig, nem is elemzi, csak tudomásul veszi őket. Nyomok, amik nem tűnnek el, és talán nem is akarnak. Ő maga nem hisz az efféle maradandóságban, vagy legalábbis ritkán vallja be, hogy bizonyos dolgok őt is megjelölték.
Néhány lépéssel közelebb megy a tönkhöz, amelynél korábban a másik imádkozott. Nem ér hozzá, nem ül le, csupán áll ott néhány pillanatig, majd lesüti a tekintetét. Az avarban már semmi sem utal az előző percekre, s mégis… a levegő súlya más marad. A beszélgetés közben Norennar látszólag mozdulatlan marad, mégis, a csizmája orra nesztelenül mozdul. Egyik fűszálat a másik után rugdossa félre, mintha ezzel próbálná rendszerezni a gondolatait. Nem erőteljes vagy zavart mozdulat ez, inkább ösztönös, szinte tudattalan pótcselekvés. A mozdulatokban nincs cél, csak ismétlődés. Egy-egy száraz levél halk neszezéssel csúszik odébb, ahogy a lábfeje meg-megmozdul. Úgy tesz, mintha nem számítana, mit mond a másik, mégis minden elmozdított levél azt jelzi: figyel. Talán túlságosan is.*
- A múltat tisztelni lehet. Vagy cipelni…
*Szólal meg ismét fanyar hangon, miközben arcára keserű félmosoly kúszik.*
- Te az utóbbit választottad. Én meg... talán inkább próbáltam letagadni, hogy valaha volt és menekülni előle.
*Megint csend lesz. A madarak is hallgatnak, ahogy az erdő ismét elfoglalja a maga jogos, csendes uralmát. A tisztás szinte visszazár, mintha sosem létezett volna más, csak a lombok zúgása és a távolban elhaló szél.
Norennar végül újra a férfi felé fordul. A mozdulata közben egy pillanatra végig simít tarkóján, mintha ezzel oldaná a feszültséget önmagában, vagy csak eltakarna valamit, amit nem akar kimutatni. A hangja nem barátságos, de már nem is távolságtartó. Inkább őszinte.*
- Nem vagyok biztos benne, hogy a jövőt az emlékek mentik meg. De azt sem, hogy nélküle bármi értelme volna.
*Ezután egy rövid szünetet tart, majd kérdés formájában érkezik a végszó:*
- Csak a kegyeletedet jöttél leróni... vagy más oka is van, hogy visszatértél a városba?
//Cralan Sley//
*Norennar egy apró mozdulattal megvakarja az állát, ahogy figyel. Nem türelmetlenül, nem is kíváncsian, sokkal inkább szokásból, mint aki így ad időt a hallottaknak, hogy leülepedjenek. Nem szól közbe, nem rándul arcizma, tekintete is mozdulatlan marad. Mégis figyel. A szavak alatt, mögött, között. Ott, ahol a mondatok valódi értelme rejtőzik, s ahol egy férfi elhallgatja azt, ami valójában fáj.
A „Matróna” említésére nem mozdul meg, de belül valami mégis megpendül benne. Emlékek, nevek, illatok, mindaz, amit gyermekként talán csak kívülről szemlélt, mégis mélyebben ivódott belé, mint azt egykor gondolta volna. Tisztában van vele, mit jelenthetett Cralan számára az Úrnő, s hogy e köpeny minden szála egy másik élet lehetőségét őrzi. Még egy szerencsétlen történet melyet kitermelt magából a Dwirinthalen család.
Amikor a másik a hűségről beszél, a seb szót használja. Norennar szeme ekkor a hegek felé vándorol. Nem nézi őket sokáig, nem is elemzi, csak tudomásul veszi őket. Nyomok, amik nem tűnnek el, és talán nem is akarnak. Ő maga nem hisz az efféle maradandóságban, vagy legalábbis ritkán vallja be, hogy bizonyos dolgok őt is megjelölték.
Néhány lépéssel közelebb megy a tönkhöz, amelynél korábban a másik imádkozott. Nem ér hozzá, nem ül le, csupán áll ott néhány pillanatig, majd lesüti a tekintetét. Az avarban már semmi sem utal az előző percekre, s mégis… a levegő súlya más marad. A beszélgetés közben Norennar látszólag mozdulatlan marad, mégis, a csizmája orra nesztelenül mozdul. Egyik fűszálat a másik után rugdossa félre, mintha ezzel próbálná rendszerezni a gondolatait. Nem erőteljes vagy zavart mozdulat ez, inkább ösztönös, szinte tudattalan pótcselekvés. A mozdulatokban nincs cél, csak ismétlődés. Egy-egy száraz levél halk neszezéssel csúszik odébb, ahogy a lábfeje meg-megmozdul. Úgy tesz, mintha nem számítana, mit mond a másik, mégis minden elmozdított levél azt jelzi: figyel. Talán túlságosan is.*
- A múltat tisztelni lehet. Vagy cipelni…
*Szólal meg ismét fanyar hangon, miközben arcára keserű félmosoly kúszik.*
- Te az utóbbit választottad. Én meg... talán inkább próbáltam letagadni, hogy valaha volt és menekülni előle.
*Megint csend lesz. A madarak is hallgatnak, ahogy az erdő ismét elfoglalja a maga jogos, csendes uralmát. A tisztás szinte visszazár, mintha sosem létezett volna más, csak a lombok zúgása és a távolban elhaló szél.
Norennar végül újra a férfi felé fordul. A mozdulata közben egy pillanatra végig simít tarkóján, mintha ezzel oldaná a feszültséget önmagában, vagy csak eltakarna valamit, amit nem akar kimutatni. A hangja nem barátságos, de már nem is távolságtartó. Inkább őszinte.*
- Nem vagyok biztos benne, hogy a jövőt az emlékek mentik meg. De azt sem, hogy nélküle bármi értelme volna.
*Ezután egy rövid szünetet tart, majd kérdés formájában érkezik a végszó:*
- Csak a kegyeletedet jöttél leróni... vagy más oka is van, hogy visszatértél a városba?
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-11 22:29:55
Üzenet elküldve: 2025-06-11 22:29:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* Hosszú évek kemény munkája és csapások fájdalma edzette meg a testét és a lelkét a szerzetesnek. Mégis hiába minden fegyelem és minden képessége, amikor előveszi hajdani testőrparancsnoki köpenyét, rés nyílik lelke páncélján. Még mindig tisztán emlékszik Moon csilingelő hangjára és az illatára. Mikor megérinti a köpenyt, mintha őt magát érintené meg a Matróna. Ám most nincs egyedül, olyan áll mögötte, aki ahhoz az időhöz kötődik amihez ő, így ha nem is sikerül teljesen, de meghúzza lelke páncéljának szíjait. Semleges, már szinte hűvös a hangulat, ám ez nem meglepő. A családban mindenki előtt ismert volt, hogy a szerzetes nem csupán egy hűségesküvel, hanem a szívével is szolgálta a ház Úrnőjét. *
- Soha nem osztoztam a Család hitében. A Matróna tudta, és nem is próbált megtéríteni.
* Azzal, amit Norennar mond, nem igazán tud mit kezdeni. Mindenkinek magának kell meglelnie és rálépnie arra az ösvényre, ami boldoggá teszi. A hittel is ez a helyzet. A kard és a köpeny a szerzetes életének két fontos eleme, egyik azt jelképezi amivé vált, a másik azt, ami lehetett volna. Az oldalán pihenő mesterkard pedig ennek a kettőnek a keveréke, hisz könnyű, súlytalan mégis erős, viszont sokak számára elérhetetlen. Akárcsak a közös jövő Moonnal. *
- Az idő nem bizonyítja a hűséget. Csak a sebek.
* Feleli halkan, s mintha ez juttatná eszébe, hogy félmeztelen, befejezve a pakolást, fel is öltözik. *
- Tisztelet. Sajnos az már legalább annyira elfeledett dolog, mint a Dwirinthalen ház dicsősége.
* Tisztában van vele, hogy amit a másik most mérlegel, jogos kérdés. *
- Talán mindkettő. Ám aki nem tiszteli a múltját, az elveszti a jövőjét is.
* A tisztás megint olyan, mint eddig volt, nyoma nincs az emlékezés oltárának, talán csak a két férfi érzi még a jelenlétét. *
// Norennar //
* Hosszú évek kemény munkája és csapások fájdalma edzette meg a testét és a lelkét a szerzetesnek. Mégis hiába minden fegyelem és minden képessége, amikor előveszi hajdani testőrparancsnoki köpenyét, rés nyílik lelke páncélján. Még mindig tisztán emlékszik Moon csilingelő hangjára és az illatára. Mikor megérinti a köpenyt, mintha őt magát érintené meg a Matróna. Ám most nincs egyedül, olyan áll mögötte, aki ahhoz az időhöz kötődik amihez ő, így ha nem is sikerül teljesen, de meghúzza lelke páncéljának szíjait. Semleges, már szinte hűvös a hangulat, ám ez nem meglepő. A családban mindenki előtt ismert volt, hogy a szerzetes nem csupán egy hűségesküvel, hanem a szívével is szolgálta a ház Úrnőjét. *
- Soha nem osztoztam a Család hitében. A Matróna tudta, és nem is próbált megtéríteni.
* Azzal, amit Norennar mond, nem igazán tud mit kezdeni. Mindenkinek magának kell meglelnie és rálépnie arra az ösvényre, ami boldoggá teszi. A hittel is ez a helyzet. A kard és a köpeny a szerzetes életének két fontos eleme, egyik azt jelképezi amivé vált, a másik azt, ami lehetett volna. Az oldalán pihenő mesterkard pedig ennek a kettőnek a keveréke, hisz könnyű, súlytalan mégis erős, viszont sokak számára elérhetetlen. Akárcsak a közös jövő Moonnal. *
- Az idő nem bizonyítja a hűséget. Csak a sebek.
* Feleli halkan, s mintha ez juttatná eszébe, hogy félmeztelen, befejezve a pakolást, fel is öltözik. *
- Tisztelet. Sajnos az már legalább annyira elfeledett dolog, mint a Dwirinthalen ház dicsősége.
* Tisztában van vele, hogy amit a másik most mérlegel, jogos kérdés. *
- Talán mindkettő. Ám aki nem tiszteli a múltját, az elveszti a jövőjét is.
* A tisztás megint olyan, mint eddig volt, nyoma nincs az emlékezés oltárának, talán csak a két férfi érzi még a jelenlétét. *
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-11 20:53:15
Üzenet elküldve: 2025-06-11 20:53:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Minden dicső történet mögött ott a nem olyan szép igazság. Ez igaz a kolostor történetének kapcsán is. Aminek életéről a szerzetes a legnagyobb természetességgel beszél. Tanítás, munka, szellemi fejlődés és szükség esetén az elesettek védelmezése. Ez számára a világ rendje. A másik pedig döbbenten hallgatja. Lehet ugyan olyan idegen számára ez mint a szerzetesnek a külvilág. A kapott kérdésre megrázza a fejét a kopasz férfi.*
-A neve nem, csak festmények és szobrok, amik róla készültek.~Igaz jó pár, évszázadokkal az után, hogy elhagyta a kolostort.~És a szavai, meg a tanításai. Amiket a mesterek megtanítanak minden növendékeknek. Tisztelni az életet és olyan utat járni amivel gazdagabbá tehetjük mások és a saját életünket is. És a harcművészetünk alapjait is tőle tanultuk. Amit békeidőben azért gyakorlunk mert erősíti a testet. Sosem azért, hogy életet vegyünk el vele.
*Minden dicső történet mögött ott a nem olyan szép igazság. Ez igaz a kolostor történetének kapcsán is. Aminek életéről a szerzetes a legnagyobb természetességgel beszél. Tanítás, munka, szellemi fejlődés és szükség esetén az elesettek védelmezése. Ez számára a világ rendje. A másik pedig döbbenten hallgatja. Lehet ugyan olyan idegen számára ez mint a szerzetesnek a külvilág. A kapott kérdésre megrázza a fejét a kopasz férfi.*
-A neve nem, csak festmények és szobrok, amik róla készültek.~Igaz jó pár, évszázadokkal az után, hogy elhagyta a kolostort.~És a szavai, meg a tanításai. Amiket a mesterek megtanítanak minden növendékeknek. Tisztelni az életet és olyan utat járni amivel gazdagabbá tehetjük mások és a saját életünket is. És a harcművészetünk alapjait is tőle tanultuk. Amit békeidőben azért gyakorlunk mert erősíti a testet. Sosem azért, hogy életet vegyünk el vele.
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-11 17:42:36
Üzenet elküldve: 2025-06-11 17:42:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Adoaver szemének mérete jelentősen megnő a baljós véleményre; hogy érti, hogy szűkösnek kell lennie?Ilyen szavakkal még soha, de soha nem kezdődött semmilyen leckéje vagy előadása. Olyan tudás, amit titkolni kell? Egy teljes ellenkezője annak, amit megszokott, és amire számított! Meg kell mondani, izgatott, de ettől egy kicsit ideges is.
Úgyhogy figyel, némán és mozdulatlanul, csak esetenként pislogás mutatja élet jelét fiatal arcán. A nevető ember karaktere először váratlanul pozitívan hallatszik, mintha egy gyermekeknek tanító céllal kitalált fabula szüleménye lenne. Az évre először nem gondol többet mint elsőre kéne, véletlenszeűen felvett számnak véli emellé a legendához. Csak miután hirtelen Aokin tekintetét kell állnia, omlik össze naiv kitekintése, és kezd el agya süketítő hangerővel zakatolni, hogy visszaemlékezzen, amire a szerzetes céloz; előbb éri el amaz hangja, minthogy rájöjjön a válaszra, és a gyomra kényelmetlen görcsbe rándul, mikor a szavaiból elképzeli az akkori Lanawint; senkinek sem egy irigylésre méltó korszak, főleg nem a törvény és biztonság háta mögött élőknek. Ma is lehet a morált sárba tipró, vad és kegyetlen csoportosulásokról hallani a kereskedői utakon túl, ahova már nem mennek a karavánokat kísérő zsoldosok. Kilencszáz évvel ezelőtt, háború és pusztulás kellős közepén... nem mer belegondolni. Hogy ebbe a fekete időszakba lépjen egy ilyen figura? Túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, de túl kevés maradt fent égetlenül ahhoz, hogy kizárja. Sorsdöntő személyek még a mai napokban is léteznek.*
~ Kolostor, menhely, és erőd? ~ *Az ifjú mágus kékjei döbbenten bámulják Aokint, és a botot ami kíséri. Mindezt, ők? Miért, és hogyan? A szerzetes úgy beszél, mintha nem egy emberéletet felemésztő, önzetlen feladatot vállalnának el mind. És hogy ezidáig még áll az a kolostor, az azt jelentheti hogy teljesítették is a részüket, de hogy milyen áron, azt még elképzelni sem tudja. Értelmet nyer számára így a közönségesebb tanulmányok tisztelete is, és hogy miért is mondta azt a világnak szóló dolgokról, amit. Vannak feldolgozandó részletek, amiket hazáig fog kelleni hordania, és lejegyeznie... Már ha ez még nem az elfelejtendő tudások közé tartozik, amiben most nem biztos.*
- Ez a nevető ember... fennmaradt a neve? És a mai filozófiátok, azok mind az ő tanai? Az árvák befogadása, és a... harcra nevelés is, ha kell? *Hangja halk és bizonytalan, akár a feltett kérdése.*
*Adoaver szemének mérete jelentősen megnő a baljós véleményre; hogy érti, hogy szűkösnek kell lennie?Ilyen szavakkal még soha, de soha nem kezdődött semmilyen leckéje vagy előadása. Olyan tudás, amit titkolni kell? Egy teljes ellenkezője annak, amit megszokott, és amire számított! Meg kell mondani, izgatott, de ettől egy kicsit ideges is.
Úgyhogy figyel, némán és mozdulatlanul, csak esetenként pislogás mutatja élet jelét fiatal arcán. A nevető ember karaktere először váratlanul pozitívan hallatszik, mintha egy gyermekeknek tanító céllal kitalált fabula szüleménye lenne. Az évre először nem gondol többet mint elsőre kéne, véletlenszeűen felvett számnak véli emellé a legendához. Csak miután hirtelen Aokin tekintetét kell állnia, omlik össze naiv kitekintése, és kezd el agya süketítő hangerővel zakatolni, hogy visszaemlékezzen, amire a szerzetes céloz; előbb éri el amaz hangja, minthogy rájöjjön a válaszra, és a gyomra kényelmetlen görcsbe rándul, mikor a szavaiból elképzeli az akkori Lanawint; senkinek sem egy irigylésre méltó korszak, főleg nem a törvény és biztonság háta mögött élőknek. Ma is lehet a morált sárba tipró, vad és kegyetlen csoportosulásokról hallani a kereskedői utakon túl, ahova már nem mennek a karavánokat kísérő zsoldosok. Kilencszáz évvel ezelőtt, háború és pusztulás kellős közepén... nem mer belegondolni. Hogy ebbe a fekete időszakba lépjen egy ilyen figura? Túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen, de túl kevés maradt fent égetlenül ahhoz, hogy kizárja. Sorsdöntő személyek még a mai napokban is léteznek.*
~ Kolostor, menhely, és erőd? ~ *Az ifjú mágus kékjei döbbenten bámulják Aokint, és a botot ami kíséri. Mindezt, ők? Miért, és hogyan? A szerzetes úgy beszél, mintha nem egy emberéletet felemésztő, önzetlen feladatot vállalnának el mind. És hogy ezidáig még áll az a kolostor, az azt jelentheti hogy teljesítették is a részüket, de hogy milyen áron, azt még elképzelni sem tudja. Értelmet nyer számára így a közönségesebb tanulmányok tisztelete is, és hogy miért is mondta azt a világnak szóló dolgokról, amit. Vannak feldolgozandó részletek, amiket hazáig fog kelleni hordania, és lejegyeznie... Már ha ez még nem az elfelejtendő tudások közé tartozik, amiben most nem biztos.*
- Ez a nevető ember... fennmaradt a neve? És a mai filozófiátok, azok mind az ő tanai? Az árvák befogadása, és a... harcra nevelés is, ha kell? *Hangja halk és bizonytalan, akár a feltett kérdése.*
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:54:23
Üzenet elküldve: 2025-06-10 10:54:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Brukshka Thragzhar//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány újabb válaszára feldühíti, de inkább annak tudatlansága okán.*
-Ha tényleg most fojtottam vízbe a göncök tulajdonosát, akkor hogy lehet, hogy nincs más ruha kupac a közelben? Talán egészen ideáig meztelenül jöttem, vagy a folyó most szült engem?
*Hangjában ott hallható a forrongó düh. Az viszont, hogy a lány nem használta ki a menekülési lehetőséget meglepetésként éri. A kérdés megint feldühíti. Hiszen most jött ki a vízből anyaszült meztelenül, vajon mit csinálhatott. A kérdésre türelmetlenül masszírozza orrnyergét. A következő kérdés kicsit pontosítja a gyermek előző kérdését, bár ő inkább két külön kérdésként fogja fel.*
-Fürödtem.
*Vágja oda kurtán és türelmetlenül.*
-Attól, hogy a többiek általában arra vannak, nem jelenti azt, hogy nekem is arra kell lennem.
*Mondja dacosan mély hangján.*
-A jobb kérdés, hogy te mit keresel erre? Ha fürdeni jöttél, akkor mehettél volna oda, ahová te mutattál.
*Pillant a part azon részére, ahol kevesebb bozót van és ráadásul a város is közelebb helyezkedik el.*
-Szóval, mit akartál itt csinálni?
*Lehet persze, hogy csak el akart menekülni a tömeg elől, akárcsak ő maga.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány újabb válaszára feldühíti, de inkább annak tudatlansága okán.*
-Ha tényleg most fojtottam vízbe a göncök tulajdonosát, akkor hogy lehet, hogy nincs más ruha kupac a közelben? Talán egészen ideáig meztelenül jöttem, vagy a folyó most szült engem?
*Hangjában ott hallható a forrongó düh. Az viszont, hogy a lány nem használta ki a menekülési lehetőséget meglepetésként éri. A kérdés megint feldühíti. Hiszen most jött ki a vízből anyaszült meztelenül, vajon mit csinálhatott. A kérdésre türelmetlenül masszírozza orrnyergét. A következő kérdés kicsit pontosítja a gyermek előző kérdését, bár ő inkább két külön kérdésként fogja fel.*
-Fürödtem.
*Vágja oda kurtán és türelmetlenül.*
-Attól, hogy a többiek általában arra vannak, nem jelenti azt, hogy nekem is arra kell lennem.
*Mondja dacosan mély hangján.*
-A jobb kérdés, hogy te mit keresel erre? Ha fürdeni jöttél, akkor mehettél volna oda, ahová te mutattál.
*Pillant a part azon részére, ahol kevesebb bozót van és ráadásul a város is közelebb helyezkedik el.*
-Szóval, mit akartál itt csinálni?
*Lehet persze, hogy csak el akart menekülni a tömeg elől, akárcsak ő maga.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-10 05:58:25
Üzenet elküldve: 2025-06-10 05:58:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Aoikin végül kinyitja a száját és elmond egy hosszabb bölcseletet amiben ott a világ szemléletének egy apró morzsája is. Erre le is csap a másik és elmondja, hogy ő mit értett a misztikus alatt. A szerzetes megfontolja az elhangzottakat és bólint. Majd a másik részletesebben kifejti, hogy mire is kíváncsi. Itt Aokin-on a sor, hogy egy kifejezést leválasszon a többitől.*
-A világnak kéne tudni. Úgy vélem, hogy ha elmesélem a történetünket és a jelenünket akkor maga is belátja, hogy az amit a világnak kéne rólunk tudnia szűkösebb, mint elsőre gondolná. Alapításunk legendája úgy vélem elnyeri majd a tetszését hisz épp olyan misztikus, mint ahogy önök látnak minket. Viszont az igazság, mélyen ott van benne. Lassan kilencszáz éve történt, hogy egy zűrzavaros, véres időszakban ellátogatott hozzánk a nevető ember. Akkoriban a harag és a félelem uralta a világot. A nevető ember kacaja örömet hozott a rettegő szívekbe és ahol járt ott mindig táncoló, játszó gyerekek jártak a nyomában. Azokkal akik véres pengékkel a halált osztották, egy egyszerű bottal a kezében, félelem nélkül nézett szembe. Habár kövérkés teste nem mutatta jelét, de mozdulataiban ott volt a víz lágysága, a szél gyorsasága, a tűz lobbanékonysága és a föld szilárdsága. Megvédte az embereket akik kolostort emeltek tiszteletére a hegy oldalán. Oda költözött a mester. Hosszú évekig élt ott és vigyázta a vidéket. Eközben se fegyver, se a kor nem hagyott rajta nyomot. Mikor az őt követő tanítványai felnőttek és tudta, hogy átadta nekik, azt a tudást amire a jövőben szükségül lehet, kiválasztotta közülük a kolostor első apátját és tudván, hogy máshol is szükség van rá továbbállt. Azóta is szívünkben hordjuk az ő örökségét. Ez a legenda. Mint tanult ember gondolom sejtheti, hogy mi az igazság, ami-e mögött rejtőzik.*Néznek a másikra a mandulavágású szemek.* Nyolcszázkilencvennégy. Majdnem kilencszáz. Ennyi év telt el azóta, hogy az orkok elözönlötték a vidéket és háborúk lángoltak fel. Háború, betegségek és főleg a város nem létező falaitól messze a banditatámadások is mindennaposak voltak. Hiszem, hogy létezett a nevetőember. Az őt kísérő gyerekek árvák lehettek. Kolostorunk kapuja előtt máig sokan hagyják ott azokat a gyerekeket akiket nincs, aki felneveljen. Én se ismertem a szüleimet. Háború vagy veszély esetén rendünk feladata ugyan az lenne, mint a múltban. Menedéket nyújtani és védelmet nyújtani a támadók ellen. Békeidőben tanulunk, fejlesztjük magunkat és ezzel a tudással segítjük a környéken élőket. A nevető ember tanai közt, azt amelyik tudás gyarapítását támogatja nagyon szigorúan vesszük. Ugyanis mások életét is megkönnyíthetjük vele. Legyen szó egy földművelési módszer továbbadásáról vagy vannak testvéreim akik gyógyítóként tevékenykednek. Viszont a történelem lejegyzése és az abból való tanulás se elhanyagolható hisz a múlt hibáinak ismerete megóvhat a jövőbeli balsorstól. Viszont ezek az ismeretek értékesek és nem mindenki békés szándékkal kívánja megszerezni őket. Ezért van az, hogy bizonyos titkainkat kénytelenek vagyunk megtartani magunknak.
*Aoikin végül kinyitja a száját és elmond egy hosszabb bölcseletet amiben ott a világ szemléletének egy apró morzsája is. Erre le is csap a másik és elmondja, hogy ő mit értett a misztikus alatt. A szerzetes megfontolja az elhangzottakat és bólint. Majd a másik részletesebben kifejti, hogy mire is kíváncsi. Itt Aokin-on a sor, hogy egy kifejezést leválasszon a többitől.*
-A világnak kéne tudni. Úgy vélem, hogy ha elmesélem a történetünket és a jelenünket akkor maga is belátja, hogy az amit a világnak kéne rólunk tudnia szűkösebb, mint elsőre gondolná. Alapításunk legendája úgy vélem elnyeri majd a tetszését hisz épp olyan misztikus, mint ahogy önök látnak minket. Viszont az igazság, mélyen ott van benne. Lassan kilencszáz éve történt, hogy egy zűrzavaros, véres időszakban ellátogatott hozzánk a nevető ember. Akkoriban a harag és a félelem uralta a világot. A nevető ember kacaja örömet hozott a rettegő szívekbe és ahol járt ott mindig táncoló, játszó gyerekek jártak a nyomában. Azokkal akik véres pengékkel a halált osztották, egy egyszerű bottal a kezében, félelem nélkül nézett szembe. Habár kövérkés teste nem mutatta jelét, de mozdulataiban ott volt a víz lágysága, a szél gyorsasága, a tűz lobbanékonysága és a föld szilárdsága. Megvédte az embereket akik kolostort emeltek tiszteletére a hegy oldalán. Oda költözött a mester. Hosszú évekig élt ott és vigyázta a vidéket. Eközben se fegyver, se a kor nem hagyott rajta nyomot. Mikor az őt követő tanítványai felnőttek és tudta, hogy átadta nekik, azt a tudást amire a jövőben szükségül lehet, kiválasztotta közülük a kolostor első apátját és tudván, hogy máshol is szükség van rá továbbállt. Azóta is szívünkben hordjuk az ő örökségét. Ez a legenda. Mint tanult ember gondolom sejtheti, hogy mi az igazság, ami-e mögött rejtőzik.*Néznek a másikra a mandulavágású szemek.* Nyolcszázkilencvennégy. Majdnem kilencszáz. Ennyi év telt el azóta, hogy az orkok elözönlötték a vidéket és háborúk lángoltak fel. Háború, betegségek és főleg a város nem létező falaitól messze a banditatámadások is mindennaposak voltak. Hiszem, hogy létezett a nevetőember. Az őt kísérő gyerekek árvák lehettek. Kolostorunk kapuja előtt máig sokan hagyják ott azokat a gyerekeket akiket nincs, aki felneveljen. Én se ismertem a szüleimet. Háború vagy veszély esetén rendünk feladata ugyan az lenne, mint a múltban. Menedéket nyújtani és védelmet nyújtani a támadók ellen. Békeidőben tanulunk, fejlesztjük magunkat és ezzel a tudással segítjük a környéken élőket. A nevető ember tanai közt, azt amelyik tudás gyarapítását támogatja nagyon szigorúan vesszük. Ugyanis mások életét is megkönnyíthetjük vele. Legyen szó egy földművelési módszer továbbadásáról vagy vannak testvéreim akik gyógyítóként tevékenykednek. Viszont a történelem lejegyzése és az abból való tanulás se elhanyagolható hisz a múlt hibáinak ismerete megóvhat a jövőbeli balsorstól. Viszont ezek az ismeretek értékesek és nem mindenki békés szándékkal kívánja megszerezni őket. Ezért van az, hogy bizonyos titkainkat kénytelenek vagyunk megtartani magunknak.
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-08 15:26:30
Üzenet elküldve: 2025-06-08 15:26:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 331
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*A mozdulatra figyel fel először. A mozdulatra és a hangra, ami nem a szavaké, hanem a sóhajé. Ismerős és nehéz, mint akinek a mellkasára egykor sziklákat raktak, és most is ott cipeli őket, csupán más formában. Amikor a férfi feláll, testtartása olyan, amilyennek Norennar emlékszik: fegyelmezett, de most valami több is van benne. A mozdulat nem csupán célt szolgál, kifejez valamit.
Ahogy a másik felé fordul, megakad a tekintete a nyakában függő nyakláncon. Irbiszfogak. Nem hétköznapi ékszer. A legtöbb ember ilyesmit boltból vesz, vagy vadásztól cserél, de ez másnak tűnik. A hegek az oldalán beszélnek helyette. Aki ezeket hordja, nem kerülte el a veszélyt, benne élt. Ádáz küzdelem nyomai ezek, nem csupán fizikaiak – és mégis: a férfi egyenes háttal, tisztán áll előtte.
Norennar biccent felé, röviden, mint egy köszönés nélküli köszönés.*
- Cralan.
*Mondja szárazon, de nem tiszteletlenül. Csak tényszerűen. Mint egy nevet, amit régóta ismer, és amit most a látvány megerősít.
Furcsa. Mostanában meglepően sok ismerős arccal hozza össze az út. Mintha egy láthatatlan kéz húzná őket vissza a sötét mélyéből, hogy újra körözzenek egymás körül – mint régi madarak az elhagyott fészkek fölött. Egyeseket örömmel lát viszont, másokat kíváncsian. Cralan? Talán mindkettő.*
- Eeyr?
*Kérdez vissza, enyhe kétkedéssel a hangjában. Nem gúny, inkább valami csendes hitetlenkedés. Aztán halványan elmosolyodik, szinte észrevétlenül.*
- Ezek szerint nem csak én találtam végül röhejesnek a pókok imádatát.
*Pillantása önkéntelenül is a gyűrűre vándorol, amely az ujján pihen. Ott van, mint egy emlék, amit sem levetni, sem elfelejteni nem tud. Egy régi ajándék valakitől, aki fontos volt. Aki... más világot jelentett. Nem hisz már abban, amit a gyűrű jelképez, mégis hordja. Mert nem mindig a jelentés számít, hanem az, amit az ember hozzárendel. És néha valaki más hite többet ér, mint a sajátunk.
Figyelemmel kíséri, ahogy Cralan elpakolja a fegyvert. A szablya ismerős. Minden karcolása, a markolat kopása. Norennar tekintete közben átvándorol címerre, s azon is időzik. A ház jelképén, amit a köpeny őriz. Egy letűntnek látszó kor egyetlen darabja ez, valaki nem hajlandó elengedni. Míg ő... ő már rég ledobta magáról.
Aztán, mintha csak magának szólna, halkan szólal meg.*
- Mindig is hűséges voltál.
*Egy pillanatra elhallgat, majd ismét a férfira emeli a tekintetét, ezúttal nyíltabban, kissé félrebillentett fejjel.*
- Tiszteletre méltó.
*Mondja ismét szárazon.*
- Csak épp nem tudom eldönteni, hogy ez az erényed... vagy az átkod.
*A hangjában nincs gúny. Nem teljesen. De van benne valami, ami arra emlékeztet: nem mindenki épít emlékekből templomot. Van, aki romokat hagy maga után, mert nem akar visszanézni. És van, aki a romok közé tér vissza újra meg újra, hogy őrizze azt, amit más már régen elfeledett.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.08 18:04:58
//Cralan Sley//
*A mozdulatra figyel fel először. A mozdulatra és a hangra, ami nem a szavaké, hanem a sóhajé. Ismerős és nehéz, mint akinek a mellkasára egykor sziklákat raktak, és most is ott cipeli őket, csupán más formában. Amikor a férfi feláll, testtartása olyan, amilyennek Norennar emlékszik: fegyelmezett, de most valami több is van benne. A mozdulat nem csupán célt szolgál, kifejez valamit.
Ahogy a másik felé fordul, megakad a tekintete a nyakában függő nyakláncon. Irbiszfogak. Nem hétköznapi ékszer. A legtöbb ember ilyesmit boltból vesz, vagy vadásztól cserél, de ez másnak tűnik. A hegek az oldalán beszélnek helyette. Aki ezeket hordja, nem kerülte el a veszélyt, benne élt. Ádáz küzdelem nyomai ezek, nem csupán fizikaiak – és mégis: a férfi egyenes háttal, tisztán áll előtte.
Norennar biccent felé, röviden, mint egy köszönés nélküli köszönés.*
- Cralan.
*Mondja szárazon, de nem tiszteletlenül. Csak tényszerűen. Mint egy nevet, amit régóta ismer, és amit most a látvány megerősít.
Furcsa. Mostanában meglepően sok ismerős arccal hozza össze az út. Mintha egy láthatatlan kéz húzná őket vissza a sötét mélyéből, hogy újra körözzenek egymás körül – mint régi madarak az elhagyott fészkek fölött. Egyeseket örömmel lát viszont, másokat kíváncsian. Cralan? Talán mindkettő.*
- Eeyr?
*Kérdez vissza, enyhe kétkedéssel a hangjában. Nem gúny, inkább valami csendes hitetlenkedés. Aztán halványan elmosolyodik, szinte észrevétlenül.*
- Ezek szerint nem csak én találtam végül röhejesnek a pókok imádatát.
*Pillantása önkéntelenül is a gyűrűre vándorol, amely az ujján pihen. Ott van, mint egy emlék, amit sem levetni, sem elfelejteni nem tud. Egy régi ajándék valakitől, aki fontos volt. Aki... más világot jelentett. Nem hisz már abban, amit a gyűrű jelképez, mégis hordja. Mert nem mindig a jelentés számít, hanem az, amit az ember hozzárendel. És néha valaki más hite többet ér, mint a sajátunk.
Figyelemmel kíséri, ahogy Cralan elpakolja a fegyvert. A szablya ismerős. Minden karcolása, a markolat kopása. Norennar tekintete közben átvándorol címerre, s azon is időzik. A ház jelképén, amit a köpeny őriz. Egy letűntnek látszó kor egyetlen darabja ez, valaki nem hajlandó elengedni. Míg ő... ő már rég ledobta magáról.
Aztán, mintha csak magának szólna, halkan szólal meg.*
- Mindig is hűséges voltál.
*Egy pillanatra elhallgat, majd ismét a férfira emeli a tekintetét, ezúttal nyíltabban, kissé félrebillentett fejjel.*
- Tiszteletre méltó.
*Mondja ismét szárazon.*
- Csak épp nem tudom eldönteni, hogy ez az erényed... vagy az átkod.
*A hangjában nincs gúny. Nem teljesen. De van benne valami, ami arra emlékeztet: nem mindenki épít emlékekből templomot. Van, aki romokat hagy maga után, mert nem akar visszanézni. És van, aki a romok közé tér vissza újra meg újra, hogy őrizze azt, amit más már régen elfeledett.*
A hozzászólás írója (Norennar Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.08 18:04:58
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-08 14:21:25
Üzenet elküldve: 2025-06-08 14:21:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* Mindenkinek van súly a vállán, ami nem látható, mégis érzi minden nap, ahogy húzza lefelé. Cralan is cipeli a sajátját, s ezzel a rendszeres megemlékezéssel igyekszik tompítani azt a fájdalmat, amit évek óta érez. Igaz, hogy most már nem igazi fájdalom, inkább üresség. Valamikor hatalmas tűz égett benne, ami aztán szépen kialudt, de sokáig izzott a hamu alatt a parázs, ám mára csak az emlék, és egy kormos kráter jelzi a helyét a lelkében. Mint mindig, amikor meditál, hagy egy ablakot az érzékeinek, hiszen soha nem lehet teljesen védtelen. Az alak, aki megközelíti, nem jelent fenyegetést, tisztes távolból figyeli csupán, ami nem szokatlan Cralan számára, ám amikor megszólal, finom borzongás fut végig az izmos felsőtesten. *
~ Lehetetlen... ~
* Ismerős a hang, bár az idejét sem tudja, mikor hallotta utoljára. Egy családtag, még ha nem is a szűkebb körből. A címert érintő megjegyzésre még nem felel, ám a következő mondat megtöri a koncentrációját, és szólásra készteti. *
- Sok minden mi volt, elveszett... Mert már senki nincs, aki emlékezhetne rá. De nem ebben az esetben.
* Válaszolja, majd egy mély, érzelmektől terhes sóhajt követően kecses mozdulattal áll fel, és fordul az ismeretlen ismerős felé. Nyakában ott pihen az irbisz fogaiból készült nyaklánc, ahogyan láthatóak a nagymacska által ejtett sebek hegei is az oldalán. *
- Norennar.
* Hajt fejet a másik felé, hiszen emlékszik a nevére, bár sok közük nem volt egymáshoz. *
- Úgy tűnik Eeyer szándékai miatt útjaink ismét keresztezték egymást.
* Néz végig a másikon, majd nekiáll elcsomagolni a régi fegyverét, hiszen az oldalán ott pihen az irbisz markolatú Artheniori mesterkard. *
// Norennar //
* Mindenkinek van súly a vállán, ami nem látható, mégis érzi minden nap, ahogy húzza lefelé. Cralan is cipeli a sajátját, s ezzel a rendszeres megemlékezéssel igyekszik tompítani azt a fájdalmat, amit évek óta érez. Igaz, hogy most már nem igazi fájdalom, inkább üresség. Valamikor hatalmas tűz égett benne, ami aztán szépen kialudt, de sokáig izzott a hamu alatt a parázs, ám mára csak az emlék, és egy kormos kráter jelzi a helyét a lelkében. Mint mindig, amikor meditál, hagy egy ablakot az érzékeinek, hiszen soha nem lehet teljesen védtelen. Az alak, aki megközelíti, nem jelent fenyegetést, tisztes távolból figyeli csupán, ami nem szokatlan Cralan számára, ám amikor megszólal, finom borzongás fut végig az izmos felsőtesten. *
~ Lehetetlen... ~
* Ismerős a hang, bár az idejét sem tudja, mikor hallotta utoljára. Egy családtag, még ha nem is a szűkebb körből. A címert érintő megjegyzésre még nem felel, ám a következő mondat megtöri a koncentrációját, és szólásra készteti. *
- Sok minden mi volt, elveszett... Mert már senki nincs, aki emlékezhetne rá. De nem ebben az esetben.
* Válaszolja, majd egy mély, érzelmektől terhes sóhajt követően kecses mozdulattal áll fel, és fordul az ismeretlen ismerős felé. Nyakában ott pihen az irbisz fogaiból készült nyaklánc, ahogyan láthatóak a nagymacska által ejtett sebek hegei is az oldalán. *
- Norennar.
* Hajt fejet a másik felé, hiszen emlékszik a nevére, bár sok közük nem volt egymáshoz. *
- Úgy tűnik Eeyer szándékai miatt útjaink ismét keresztezték egymást.
* Néz végig a másikon, majd nekiáll elcsomagolni a régi fegyverét, hiszen az oldalán ott pihen az irbisz markolatú Artheniori mesterkard. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3055-3074