// Netan Lictor //
*Oriiza mosolyogva fogadja a férfi kezét. Ő mindenesetre örvend a találkozásnak, és annak is hogy már nem olyan veszélyesen közeli az a penge. A balját is megemeli és azt is rákulcsolja az ember mellső lábára. Ugyanúgy megrázza párszor, ahogy az imént a táskát. Azonban, ezek után nem akar túlzásba esni, tehát elengedi, mielőtt a férfi megint azt hinné, hogy ártani akar. Felkapja karjait a vállával egy vonalba, az úrfi felé szétnyitott tenyérrel. Nagy kerek szemeit most is villogtatja.*
- Eszem ágában sincs, visszaélni!
*Kezdi el, felháborodott, de tréfálkozó hangnemben. Mintha nem is most pankrációzta volna le az előtte álló embert.*
- Sosem tenném, ha már egyszer én nyújtom a kezem.
~Különben sem látszol túl vagyonosnak, édes…~
*Egy gondolat szökik át a fellegen ami Oriiza elméjét borítja. Talán kezd felszakadozni a pára, de az is lehet, hogy csak a rutin és az évek szülték.*
- Én ÖRVENDEK!
*Mondja a név hallatán, az utolsó szót olyan erősen megnyomva, hogy egy kicsit még közelebb is hajol az úrfihoz. Kezeit a nadrág zsebe felett nyugtatja, hogy egy kicsit visszanyerje az egyensúlyát. Talán a férfi elfintorodik a közelségtől, talán a lány szájából képződő kellemetlen illatú gőz miatt. Ha nem is, Oriiza akkor is szája elé teszi a kezét, mint ha úrhölgy lenne.*
~Hogy hangzott a név? Netan… Netan… Netan Netan Netan… Olyan ismerős.~
*Nem biztos, hogy fontos az információ, de a fél-elf ködös agyát egy újabb olyan gondolat találja, meg amihez nincs köze a piához. Sőt elég józan gondolat. Egy pap, vagy varázshatalmú, aki a fekete mágiának hódolt, hasonló neve volt, mint az előtte állónak. Számtalan éneket birtokolt, mindenféle Fekete Démonok megidézéséről. Mintha az rémlene, hogy a destruktív mágiát is nagyon szerette, úgy sejlik a neve, hogy Nathan, a Robbantó… Szóbeszéd. Nem érdekes.
A férfi, következő mondataira, elszégyelli magát. Kezét a halántékához emeli és csuklójával dörzsölgeti azt, leszegett fejjel.*
- Úúúgy sajnálom! Igaza van.
*Összefonja kezeit a csípője előtt.*
- Teljesen megértem, hogy kellemetlennek gondolja a társaságom. Senki sem szeret egy bolond, piás, bárdot az oldalán tudni… Teccik tudni, tegnap este még nem voltam ennyire… kész. Az rémlik, hogy egy hajón voltam, sok matróz és matróz leány között. Múlattunk.
*Vállára teszi a kezét. Lecsúsztatja inge egy részét, mely mozdulat két-háromgombnyit kiold belőle, és láthatóvá teszi a hatalmas vérvörös, lila, zöld és nagyjából a szivárvány minden színében pompázó dagadt sebesülést, s egy ívet a melléből.*
- Múlattunk.
*Ismétli, és visszahúzza az inget. A gombokkal most nem bajlódik, nem számít, a férfi, ha akarja, megcsodálhatja a keblein nyugvó patkány amulettet. A széltolók hivatalos védjegyét.*
- Kicsit többet nyelhettem a kelleténél, mert máshol is fáj ám, de nem emlékszem, hogyan történt.
*Bal mancsát a jobb dereka felé tolja és dörzsöli egy kicsit.*
- Ha nem vérzik, nem számít. Tecccik tunni, hogy szól a mondás. Ami nem öl meg az… az… öö…
*Fejét vakargatja, de nem ötlik eszébe semmi használható.*