Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 281 (5601. - 5620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-07 16:16:52
Üzenet elküldve: 2017-09-07 16:16:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Adakver//
*Kezében a vívókardokkal kényelmes tempóban, mintha épp nem két fegyverestől lenne pár lépésre, sétál el a tisztás egy olyan részére, ahol már sűrűsödni kezdenek a fák és bokrok. Itt húzza meg magát egy rusnya, öreg platán tövében, az egyik kardot maga mellé helyezi, a másik markolatát szorosan körülfogja kezével a biztonság kedvéért. No nem mintha tudná használni, ha arra kerül a sor.
Maga a harc egyébként hidegen hagyja, unottan tépkedi maga körül a füvet, néha-néha odapillant, de csak azért, hogy ellenőrizze, nem-e közelednek felé. Ezt az egész verekedés dolgot felesleges farokméregetésnek tartja, de vannak emberek, akiknek a büszkesége vagy a bosszúvágya többet ér az életénél.
Csak arra kapja fel a fejét, mikor az elf kimondja a nevét és azt tanácsolja, húzódjon arrébb. Ysa nem gondolkodik rajta sokat, szinte azonnal odébb megy, elvégre nem mutatna túlságosan jól egy nyílvessző vagy dobócsillag a koponyájában.
Bár a lány nem követi feszült figyelemmel az eseményeket, feltűnik neki, hogy a sötét alak eltűnt a tisztásról.
Naivan azt gondolja vége a harcnak és végre indulnak a fogadóba. Már el is tervezte, hogy telezabálja magát, aztán berúg, akkor talán beadja a derekát Adakvernek és hentereg is egy jót. Vagy egy közepeset.
A terve persze meghiúsul, ahogy útitársához lépdel, egy kantárt kap a kezébe, amire értetlenül pillant le.
Nem is nagyon fogja fel, hogy lehet ennyire ostoba a férfi, egy ideig még szavak sem jönnek a szájára, csak mikor már a másik a fák között jár a csuklyás után iramodva.*
-Meg fogsz halni, te féleszű! *kiált utána, mintha ez a fenyegetés visszatarthatná az elfet. Ha nagyon figyelne valaki, hallhatna némi aggódást a hangjában. Nem boldog annak a lehetőségnek gondolatától, hogy az alaposan megtervezett programja elmarad, ráadásul tényleg úgy érzi, hogy az az alak gondolkodás nélkül kicsinálja Adakvert, ha lesz rá alkalma, aztán pedig feláldozza az istenének és énekelve körültáncolja. Vagy valami ilyesmi.
Persze nem feltétlenül azért gondolja ezt, mert annyira rettenetes harcosnak tartja a hegyes fülűt, hogy esélye se legyen, leginkább attól fél, hogy a buggyant hívő alattomosan bevet valami mágiát. Kirázza a hideg Ysát attól a férfitól.
Lemondóan felsóhajt látva, hogy hasztalanul kiabál, majd Renegátra pillant.
Mégis mi a francot kezdjen a lóval? Nem épp olyan alkat, akinek szüksége van egy felcicomázott csataménre. Hagyja itt és majd Adakver hozza magával? De akkor az is lehet, hogy ellopják, vagy ha az az idióta nem jön vissza itt pusztul. Kár lenne érte.
Nehézkesen és kissé bizonytalanul ül fel a lóra, a hátsófele egyből meg is sajdul, ahogy mozgolódni kezd a nyeregben.
Innen már könnyedén eltalál a városba maga is, ahelyett azonban, hogy tőle megszokottan, elővigyázatosan elkerülné azt a helyet, amerre a két férfi tartott, épp abba az irányba indul el. Mostanában a kíváncsisága túl gyakran maga alá gyűri a józan eszét.*
*Kezében a vívókardokkal kényelmes tempóban, mintha épp nem két fegyverestől lenne pár lépésre, sétál el a tisztás egy olyan részére, ahol már sűrűsödni kezdenek a fák és bokrok. Itt húzza meg magát egy rusnya, öreg platán tövében, az egyik kardot maga mellé helyezi, a másik markolatát szorosan körülfogja kezével a biztonság kedvéért. No nem mintha tudná használni, ha arra kerül a sor.
Maga a harc egyébként hidegen hagyja, unottan tépkedi maga körül a füvet, néha-néha odapillant, de csak azért, hogy ellenőrizze, nem-e közelednek felé. Ezt az egész verekedés dolgot felesleges farokméregetésnek tartja, de vannak emberek, akiknek a büszkesége vagy a bosszúvágya többet ér az életénél.
Csak arra kapja fel a fejét, mikor az elf kimondja a nevét és azt tanácsolja, húzódjon arrébb. Ysa nem gondolkodik rajta sokat, szinte azonnal odébb megy, elvégre nem mutatna túlságosan jól egy nyílvessző vagy dobócsillag a koponyájában.
Bár a lány nem követi feszült figyelemmel az eseményeket, feltűnik neki, hogy a sötét alak eltűnt a tisztásról.
Naivan azt gondolja vége a harcnak és végre indulnak a fogadóba. Már el is tervezte, hogy telezabálja magát, aztán berúg, akkor talán beadja a derekát Adakvernek és hentereg is egy jót. Vagy egy közepeset.
A terve persze meghiúsul, ahogy útitársához lépdel, egy kantárt kap a kezébe, amire értetlenül pillant le.
Nem is nagyon fogja fel, hogy lehet ennyire ostoba a férfi, egy ideig még szavak sem jönnek a szájára, csak mikor már a másik a fák között jár a csuklyás után iramodva.*
-Meg fogsz halni, te féleszű! *kiált utána, mintha ez a fenyegetés visszatarthatná az elfet. Ha nagyon figyelne valaki, hallhatna némi aggódást a hangjában. Nem boldog annak a lehetőségnek gondolatától, hogy az alaposan megtervezett programja elmarad, ráadásul tényleg úgy érzi, hogy az az alak gondolkodás nélkül kicsinálja Adakvert, ha lesz rá alkalma, aztán pedig feláldozza az istenének és énekelve körültáncolja. Vagy valami ilyesmi.
Persze nem feltétlenül azért gondolja ezt, mert annyira rettenetes harcosnak tartja a hegyes fülűt, hogy esélye se legyen, leginkább attól fél, hogy a buggyant hívő alattomosan bevet valami mágiát. Kirázza a hideg Ysát attól a férfitól.
Lemondóan felsóhajt látva, hogy hasztalanul kiabál, majd Renegátra pillant.
Mégis mi a francot kezdjen a lóval? Nem épp olyan alkat, akinek szüksége van egy felcicomázott csataménre. Hagyja itt és majd Adakver hozza magával? De akkor az is lehet, hogy ellopják, vagy ha az az idióta nem jön vissza itt pusztul. Kár lenne érte.
Nehézkesen és kissé bizonytalanul ül fel a lóra, a hátsófele egyből meg is sajdul, ahogy mozgolódni kezd a nyeregben.
Innen már könnyedén eltalál a városba maga is, ahelyett azonban, hogy tőle megszokottan, elővigyázatosan elkerülné azt a helyet, amerre a két férfi tartott, épp abba az irányba indul el. Mostanában a kíváncsisága túl gyakran maga alá gyűri a józan eszét.*
5619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-06 20:16:14
Üzenet elküldve: 2017-09-06 20:16:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Siker koronázza a délutánját, teljesen felfrissül, elég energiát gyűjt ahhoz, hogy meglátogassa azt a kifejezett mágus-tanodát, Synmirat. Összeszedi holmiját és határozott léptekkel elindul észak-keleti irányba, ahol már a szabad mezők és a szántóföldek várják a lelkes és bátor utazót. Bátorságra azért szükség van, annak ellenére, hogy őrséggel is találkozni arrafelé, úgyhogy a biztonság félig meg van. Hogyha fegyvert is visz magával, akkor már csak a kézügyesség és rátermettség kell, s máris teljes a védelem.*
-Ha jobban kilépek, akkor talán késő estére odaérek Synmiraba.
*Végül is az sem baj, mert legalább alszik egyet és aztán reggel, újult erővel kezdhet neki a tanulásnak, függően a helyi mester parancsaitól. Reméli nem lesz terhére senkinek sem, függetlenül attól, hogy melyik órában érkezik meg, de ha mégis, majd kárpótolja a fáradtságért. Ebben a hiszemben indul útnak a szántóföldek ölében Synmira felé.*
-Ha jobban kilépek, akkor talán késő estére odaérek Synmiraba.
*Végül is az sem baj, mert legalább alszik egyet és aztán reggel, újult erővel kezdhet neki a tanulásnak, függően a helyi mester parancsaitól. Reméli nem lesz terhére senkinek sem, függetlenül attól, hogy melyik órában érkezik meg, de ha mégis, majd kárpótolja a fáradtságért. Ebben a hiszemben indul útnak a szántóföldek ölében Synmira felé.*
5618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-06 12:31:25
Üzenet elküldve: 2017-09-06 12:31:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nincs más dolga, mint visszabattyogni a toronyhoz, hogy átadhassa a másolatok másolatát a bábmesternek. Előtte azonban feltétlenül be kell ugrania a raktárba, ami amolyan otthonának nevezhető. Kíváncsi lesz, hogy Idya merre kóricál. Napok óta nem találkoztak, lassacskán pedig valamiféle hiányérzet kezd úrrá lenni rajta. Jó lenne végre hallani a kis haláltündér öntelt dumáját, az valahogy mindig mosolyt csal arcára. Biztos örülni fog majd a "zsákmánynak", amit Aregeor begyűjtött, bár kérdés, hogy egyáltalán érdekli e.*
5617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-05 22:54:23
Üzenet elküldve: 2017-09-05 22:54:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Hát má' nem azé', az egy-huszé', de volna más lehetőségem? *Torpan meg, és néz a kezére, ami jelen pillanatban egyben értendő a leány kezével is. *
-És mi történik akkor, ha nem lesz tiszta ruhád, hmm? *mosolyog rá huncutul* Lehet ez volt az a rész, amit azt mondtuk nem akarjuk tovább gondolni, nem? *rántja magához a lányt* Itt jön képbe a közös ruha használata, az átadom a kabátom, és a meztelenkedés egy zárt ajtó mögött, nemde? *kérdezi, mosolyogva, színpadiasan, szinte suttogva. Érdekes ebbe belegondolni, és mi tagadás, bele is gondolt. De hát ki vethetne rá követ? Pasiból van, nem? *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
-Hát má' nem azé', az egy-huszé', de volna más lehetőségem? *Torpan meg, és néz a kezére, ami jelen pillanatban egyben értendő a leány kezével is. *
-És mi történik akkor, ha nem lesz tiszta ruhád, hmm? *mosolyog rá huncutul* Lehet ez volt az a rész, amit azt mondtuk nem akarjuk tovább gondolni, nem? *rántja magához a lányt* Itt jön képbe a közös ruha használata, az átadom a kabátom, és a meztelenkedés egy zárt ajtó mögött, nemde? *kérdezi, mosolyogva, színpadiasan, szinte suttogva. Érdekes ebbe belegondolni, és mi tagadás, bele is gondolt. De hát ki vethetne rá követ? Pasiból van, nem? *
5616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-05 14:22:41
Üzenet elküldve: 2017-09-05 14:22:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap reggel visszaindul a folyóhoz, de meggondolja magát. Kíváncsi, hogy az az úr mit kezdett a ladikjával, és rájön út közben, hogy nincs most gyomra panaszkodó vásárlók reklamációit hallgatni. Így megpihen kicsit a tisztáson. Még virágot is szed, és gondolkozik az élet nagy dolgain. Egy jó óra múlva indul vissza a város felé, és próbálja összeszedni a régi szabályait, és régi bajtárait, itt Artheniorban. Ha egy kettőt kikanalazna a sárból, egészen stabil lábakra állhatna megint.*
~De persze Jmieket is leszereltették, és Ragyás Dhic is átment a kikötőbe. Lehet követnem kellene.~
~De persze Jmieket is leszereltették, és Ragyás Dhic is átment a kikötőbe. Lehet követnem kellene.~
5615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-04 21:53:02
Üzenet elküldve: 2017-09-04 21:53:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Rengeteg, majdhogynem másfél hosszú év telt el mióta azt a lantos hölgyet otthagyta a Pegazusban. Azóta kellet neki egy kis szünet. Olyat hozott ki belőle az a nőstényördög amivel nem tud mit kezdni. Sok szabálya van a tündéri fickónak, de ez az egyik első.*
~Kuncsaftba nem szeretünk bele.~
*Körbe hajózta a térséget felejtésül. A rum is segített neki. A folyó felől közelíti meg a várost. Egészen elszokott a szilárd talajtól, de szinte örvend neki mire a tisztásra ér. A rég látott város még mindig tele van élettel.*
~Első dolgom lesz beülni a Pegazusba, inni egy kar bort, és keresni valami fehérnépet. Olyat akibe nem akarok beleszeretni.~
*Könyveli el magának és neki is lát a sétának, a nem túl hosszú lábaival. Nem szedte meg magát az utazás alatt. Ez át is fut az agyán gyorsan.*
-Valóban. Valahonnan kellene aranyat csinálnom.
*Jegyzi meg magának. Ezzel az irányt a kocsmáról a Gazdagnegyedre változtatja. Ruhája kifogástalan, és jól ápolt. Semmilyen társaság sem rakná ki a köreiből.*
~Kuncsaftba nem szeretünk bele.~
*Körbe hajózta a térséget felejtésül. A rum is segített neki. A folyó felől közelíti meg a várost. Egészen elszokott a szilárd talajtól, de szinte örvend neki mire a tisztásra ér. A rég látott város még mindig tele van élettel.*
~Első dolgom lesz beülni a Pegazusba, inni egy kar bort, és keresni valami fehérnépet. Olyat akibe nem akarok beleszeretni.~
*Könyveli el magának és neki is lát a sétának, a nem túl hosszú lábaival. Nem szedte meg magát az utazás alatt. Ez át is fut az agyán gyorsan.*
-Valóban. Valahonnan kellene aranyat csinálnom.
*Jegyzi meg magának. Ezzel az irányt a kocsmáról a Gazdagnegyedre változtatja. Ruhája kifogástalan, és jól ápolt. Semmilyen társaság sem rakná ki a köreiből.*
5614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-04 19:23:20
Üzenet elküldve: 2017-09-04 19:23:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy dönt, hogy a város zaját, nyüzsgését elkerülve, ugyan a nyomasztó hangulatú temetőn keresztül, de a folyóparton halad végig, kiszellőztetve magát a könyvtár dohos levegőjétől, kivonul a varázslatos tisztásra, amely mint minden alkalommal, úgy most is, mintegy átöleli Ishint.
A folyópart mindig felkészíti egy-egy séta alkalmával a tisztáson való meditálásra. Most sincs másképp, mint mindig koncentrálni jár, hogy a mágiát minél könnyebben tudhassa magáénak. Itt sosem siet, minden mozdulatot a leglassúbb tempóban végzi el, memorizál és ismétel, hiszen gyakorlat teszi a mestert. Igazi mágiaszakértővé szeretne válni, mindig ez lebeg szemei előtt, miközben engedi szabadon a mágia erejét testében átjárni. Minden lehetséges zavaró tényezőt igyekszik kiszűrni környezetében, hogy teljes bedobással, teljes szívvel és lélekkel szívja magába a tudományt, amely már egyre inkább hitté, vallássá vagy tanná kezd alakulni. Ishin kíváncsian várja azt a napot, amit egy hivatásos mester segédletével, útmutatásával már a varázslatokat kezdi elsajátítani.*
A hozzászólás írója (Ishin Gylawora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.04 19:26:59
A folyópart mindig felkészíti egy-egy séta alkalmával a tisztáson való meditálásra. Most sincs másképp, mint mindig koncentrálni jár, hogy a mágiát minél könnyebben tudhassa magáénak. Itt sosem siet, minden mozdulatot a leglassúbb tempóban végzi el, memorizál és ismétel, hiszen gyakorlat teszi a mestert. Igazi mágiaszakértővé szeretne válni, mindig ez lebeg szemei előtt, miközben engedi szabadon a mágia erejét testében átjárni. Minden lehetséges zavaró tényezőt igyekszik kiszűrni környezetében, hogy teljes bedobással, teljes szívvel és lélekkel szívja magába a tudományt, amely már egyre inkább hitté, vallássá vagy tanná kezd alakulni. Ishin kíváncsian várja azt a napot, amit egy hivatásos mester segédletével, útmutatásával már a varázslatokat kezdi elsajátítani.*
A hozzászólás írója (Ishin Gylawora) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.04 19:26:59
5613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-03 20:04:16
Üzenet elküldve: 2017-09-03 20:04:16
ÚJ
![>Adakver Erethlion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/241_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ysa//
*Miután az új fegyvert nyeregtáskájába rejtette és meggyőződött róla, hogy a csuklyás fickó már nem jön vissza, úgy dönt a legjobb dolog amit most tehet ha folytatja a vadászatot. Nehéz egy döntés, de nem idegen tőle. Az erdő végső soron az ő területe nem pedig a sötét ruhában ugráló kardos idiótáké. Egész életében ezt csinálta, miért pont most nem sikerülne, és ha ez egy lovába kerül akkor hát renegátnak ennyi volt a munkája.*
-Találkozzunk a pegazusban. *Javasolja Ysának és ha az rááll akkor még a ló kantárát is odaadja. Ha nem akkor kiköti egy fához, hosszú szárra, hogy hadd legelésszen.*
-Ne érts félre, szinte biztos vagyok benne, hogy szívesen meglógnál Renegáttal, de egyszer igazán ki kell próbálnom milyen feljelenteni valakit. *A gyilkossága és megkérdőjelezhető hajlamai ellenére az ő múltja még tiszta. Ysaneet viszont most szedte össze a rabtáborból jövet. Tehát az ő szava többet számít, és játszani a jó polgárt a városi őrség előtt még akkor is mulatságos, ha épp nem jár semmi eredménnyel.
Mosolyog, integet, felkapja a nyilát, aztán nyugodt bemelegítő kocogással elindul befelé az erdőbe, sisakjára tűzve az első virágokat, és leveleket amik megtetszenek neki. Ismét vadászhat.*
*Miután az új fegyvert nyeregtáskájába rejtette és meggyőződött róla, hogy a csuklyás fickó már nem jön vissza, úgy dönt a legjobb dolog amit most tehet ha folytatja a vadászatot. Nehéz egy döntés, de nem idegen tőle. Az erdő végső soron az ő területe nem pedig a sötét ruhában ugráló kardos idiótáké. Egész életében ezt csinálta, miért pont most nem sikerülne, és ha ez egy lovába kerül akkor hát renegátnak ennyi volt a munkája.*
-Találkozzunk a pegazusban. *Javasolja Ysának és ha az rááll akkor még a ló kantárát is odaadja. Ha nem akkor kiköti egy fához, hosszú szárra, hogy hadd legelésszen.*
-Ne érts félre, szinte biztos vagyok benne, hogy szívesen meglógnál Renegáttal, de egyszer igazán ki kell próbálnom milyen feljelenteni valakit. *A gyilkossága és megkérdőjelezhető hajlamai ellenére az ő múltja még tiszta. Ysaneet viszont most szedte össze a rabtáborból jövet. Tehát az ő szava többet számít, és játszani a jó polgárt a városi őrség előtt még akkor is mulatságos, ha épp nem jár semmi eredménnyel.
Mosolyog, integet, felkapja a nyilát, aztán nyugodt bemelegítő kocogással elindul befelé az erdőbe, sisakjára tűzve az első virágokat, és leveleket amik megtetszenek neki. Ismét vadászhat.*
5612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-02 22:40:42
Üzenet elküldve: 2017-09-02 22:40:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
-Nem csak a bogyók lehetnek mérgezőek, na de mondjuk ha büdös és barna a bogyó, azt ne edd meg, mert lehet hogy valami állati végtermék. *Mosolyodik el, nem a legjobb poén, na de nem is a vicceiről híres Malrion, meg hát másról sem az, na de ez most lényegtelen.*
-Ne is mondd, biztos vicces lenne egy haragos bogyóval találkozni. *Kicsit kuncog a dolgon, majd lassan rátérnek a komolyabb dolgokra is, mint a könyv.*
-Ez egy sámán ork nőé volt, nincs belőle több másolat és nyilván úgy írta, hogy bárki ne vehesse át a tudását, de én rá fogok jönni! *Ebben határozott és hát egy kér dologra már rá is jött.*
-Elfelejtettem szólni Linának, hogy mossa ki a ruháimat. *Jut eszébe hirtelen a felismerés, így alig ha lesz másnapi ruhája, amit nem engedhet meg magának, most hogy Moonnal bármikor összefuthat.*
-Haza kell mennem gyorsan, mert muszáj ezt elintéznem, jössz te is? *Kérdezi, bár szinte már mikor talpra áll, a kezénél fogva húzza magával ReiDithet, hogy ne sok választása legyen az igenen kívül.*
-Nem csak a bogyók lehetnek mérgezőek, na de mondjuk ha büdös és barna a bogyó, azt ne edd meg, mert lehet hogy valami állati végtermék. *Mosolyodik el, nem a legjobb poén, na de nem is a vicceiről híres Malrion, meg hát másról sem az, na de ez most lényegtelen.*
-Ne is mondd, biztos vicces lenne egy haragos bogyóval találkozni. *Kicsit kuncog a dolgon, majd lassan rátérnek a komolyabb dolgokra is, mint a könyv.*
-Ez egy sámán ork nőé volt, nincs belőle több másolat és nyilván úgy írta, hogy bárki ne vehesse át a tudását, de én rá fogok jönni! *Ebben határozott és hát egy kér dologra már rá is jött.*
-Elfelejtettem szólni Linának, hogy mossa ki a ruháimat. *Jut eszébe hirtelen a felismerés, így alig ha lesz másnapi ruhája, amit nem engedhet meg magának, most hogy Moonnal bármikor összefuthat.*
-Haza kell mennem gyorsan, mert muszáj ezt elintéznem, jössz te is? *Kérdezi, bár szinte már mikor talpra áll, a kezénél fogva húzza magával ReiDithet, hogy ne sok választása legyen az igenen kívül.*
5611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-01 22:24:48
Üzenet elküldve: 2017-09-01 22:24:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Kettecskén//
-Értem. Szóval nem varázsnövénykéket fogunk szakajtani, hanem mérges bogyókat. Mindent értek. *vigyorodik el* Csak azt tudnám honnan kéne nekem aztatat tudni, hogy ezeket hogyan különböztetjük meg. Természetesen azt leszámítva, hogy az egyik bogyó, a másik nem. Rá van írva, vagy rád kiabál, hogy: MEG NE EGYÉ'! BAJOD LESZ! MÉRGES VAGYOK ÁM! Most képzelj el egy mérges bogyót, ahogy haragszik rád, mert meg akarod enni. Képzeld milyen ráncos, bigyesz-frinc-frac lehet, ha mindenkire hunyorog. *neveti el magát a saját viccén, reméli a lányt is vidítja vele* Most képzelj el egy haragos bogyót! *vág hozzá mogorva fejet, demonstrálva elképzelését*
-Na, és akkor mit is kell ezzel a könyvvel kezdeni? *kezdi a beszélgetést, miután a poén elül* Megfejteni? Hisz nincs más nyelven nem? Vagy csak képletek meg hasonlók? De az meg alkímia nem? Ááááá, na látod? Ezért nem tanultam sose ilyen izéket. Mire ezt itt kisilabizálja az ember, ez esetben sötételf... Na és mi lenne, ha a családodtól kérnénk valami útmutatást? Vagy attól az orktól, akitől ezt kaptad?
-Értem. Szóval nem varázsnövénykéket fogunk szakajtani, hanem mérges bogyókat. Mindent értek. *vigyorodik el* Csak azt tudnám honnan kéne nekem aztatat tudni, hogy ezeket hogyan különböztetjük meg. Természetesen azt leszámítva, hogy az egyik bogyó, a másik nem. Rá van írva, vagy rád kiabál, hogy: MEG NE EGYÉ'! BAJOD LESZ! MÉRGES VAGYOK ÁM! Most képzelj el egy mérges bogyót, ahogy haragszik rád, mert meg akarod enni. Képzeld milyen ráncos, bigyesz-frinc-frac lehet, ha mindenkire hunyorog. *neveti el magát a saját viccén, reméli a lányt is vidítja vele* Most képzelj el egy haragos bogyót! *vág hozzá mogorva fejet, demonstrálva elképzelését*
-Na, és akkor mit is kell ezzel a könyvvel kezdeni? *kezdi a beszélgetést, miután a poén elül* Megfejteni? Hisz nincs más nyelven nem? Vagy csak képletek meg hasonlók? De az meg alkímia nem? Ááááá, na látod? Ezért nem tanultam sose ilyen izéket. Mire ezt itt kisilabizálja az ember, ez esetben sötételf... Na és mi lenne, ha a családodtól kérnénk valami útmutatást? Vagy attól az orktól, akitől ezt kaptad?
5610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-01 19:52:22
Üzenet elküldve: 2017-09-01 19:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel//
*Akármilyen rossz vagy épp jó tapasztalataik voltak eddigi életük során, nagyon jól esett Ephemiának ezeket kibeszélnie magából. S bizony kétsége sincs afelől, hogy Daranel is ugyanígy érez.*
- Örülök, hogy sikerült téged jobb kedvre derítenem. Már én sem vagyok olyan lehangolt.
*A csókot gyöngéden viszonozza. Minden alkalmat kihasznál, mikor lehetősége nyílik megízlelni szerelme ajkait.*
- Régen a saját felelősségemnek is éreztem, hogy atyám újra olyan legyen, mint régen. De aztán megtanultam, hogy ez az ő dolga egyedül, és ha nem nyitott a családja segítségére és tanácsaira, akkor nem tudunk mit tenni. Nem tudom, ez jobb lesz-e idővel vagy még rosszabb.
*Kezét készséggel nyújtja oda kedvesének, aki segít neki leszállni a ló hátáról. Így kezdetét veszi rövidke pihenőjük, mielőtt folytatnák útjukat a Gazdagnegyed felé.*
- Te nem fáradtál még el, kedvesem? Csak mert én eléggé. Persze én nem vagyok hozzászokva ezekhez a hosszú utazásokhoz.
*Akármilyen rossz vagy épp jó tapasztalataik voltak eddigi életük során, nagyon jól esett Ephemiának ezeket kibeszélnie magából. S bizony kétsége sincs afelől, hogy Daranel is ugyanígy érez.*
- Örülök, hogy sikerült téged jobb kedvre derítenem. Már én sem vagyok olyan lehangolt.
*A csókot gyöngéden viszonozza. Minden alkalmat kihasznál, mikor lehetősége nyílik megízlelni szerelme ajkait.*
- Régen a saját felelősségemnek is éreztem, hogy atyám újra olyan legyen, mint régen. De aztán megtanultam, hogy ez az ő dolga egyedül, és ha nem nyitott a családja segítségére és tanácsaira, akkor nem tudunk mit tenni. Nem tudom, ez jobb lesz-e idővel vagy még rosszabb.
*Kezét készséggel nyújtja oda kedvesének, aki segít neki leszállni a ló hátáról. Így kezdetét veszi rövidke pihenőjük, mielőtt folytatnák útjukat a Gazdagnegyed felé.*
- Te nem fáradtál még el, kedvesem? Csak mert én eléggé. Persze én nem vagyok hozzászokva ezekhez a hosszú utazásokhoz.
5609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-01 08:56:36
Üzenet elküldve: 2017-09-01 08:56:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon szálló végzet//
*Minden jel arra utal, hogy két találkozás után sikerült kiismernie az elf gondolkodásmódját, már ha valóban ki lehet ismerni a hozzá hasonló személyéket. Sokszor kiszámíthatatlanok, egyedül saját szeszélyes kedvük irányítja tetteiket, de ha képes vagy saját gondolataidat átkalibrálni egy ilyen, kevésbé számító módra akár még néhány lépésüket meg is ismerheted.
Miközben az erdő felé rohan szinte érzi a hátába fúródó nyílvessző egy bizonyos pontban bizsergető érzésének előfutárát, de végül a fájdalom nem ölt velőtrázó méreteket. Sőt, mint kiderül minden csak agyának összekuszált képzelgésének tudható be, hisz az íj húrja csak megfeszül, de a nyílvessző nem hagyja el a gazdáját. Hűségesen pihen tovább a markolat oldalán.
Sikerül tehát elérni az erdőt, s mivel tesz egy gyors pillantást visszafelé, azt is megtudja, hogy drága jó ellensége nem kíván rögtön a nyomába eredni. Inkább elhagyott fegyverövéért vezeti lovát. Ezt Ras szinte vérbeli jósként előre megmondta volna. Szinte biztos volt abban, hogy ha elhagyja fegyvereit, a lovas mielőtt üldözőbe venné, magához veszi őket, így pedig némi egérutat hagyva a kannibálnak.
Fától fáig mozog miután a zöldellő óriások árnyékába jut, és igyekszik szapora lihegését is minél rövidebb idő alatt visszaállítani normális állapotába. Nem lenne jó, ha túl nagy zajt csapna.
Minél távolabb kerül támadójától annál jobb, mivel annál gyorsabban tud haladni, hisz nem kell ügyelnie a hangtalanságra. A folyó felé venné az irányt, mit sem törődve elhagyott felszerelésével. Sosem volt az a nagyon szentimentális alkat, ki élettelen tárgyaival is különleges kapcsolatot ápol. Aranyat, és fegyvereket tud szerezni, de az életbe valószínűleg már sehogy sem tudna visszatérni.*
~Tartsd meg, és élvezd ki, amíg teheted, de ne hidd, hogy büntetlenül lophatsz tőlem!~
*Amint tisztes távolságra ér a mosoly is visszatér az arcára. Már meg is van a terve miként leckézteti meg ezt a bosszantó békevadászt.*
*Minden jel arra utal, hogy két találkozás után sikerült kiismernie az elf gondolkodásmódját, már ha valóban ki lehet ismerni a hozzá hasonló személyéket. Sokszor kiszámíthatatlanok, egyedül saját szeszélyes kedvük irányítja tetteiket, de ha képes vagy saját gondolataidat átkalibrálni egy ilyen, kevésbé számító módra akár még néhány lépésüket meg is ismerheted.
Miközben az erdő felé rohan szinte érzi a hátába fúródó nyílvessző egy bizonyos pontban bizsergető érzésének előfutárát, de végül a fájdalom nem ölt velőtrázó méreteket. Sőt, mint kiderül minden csak agyának összekuszált képzelgésének tudható be, hisz az íj húrja csak megfeszül, de a nyílvessző nem hagyja el a gazdáját. Hűségesen pihen tovább a markolat oldalán.
Sikerül tehát elérni az erdőt, s mivel tesz egy gyors pillantást visszafelé, azt is megtudja, hogy drága jó ellensége nem kíván rögtön a nyomába eredni. Inkább elhagyott fegyverövéért vezeti lovát. Ezt Ras szinte vérbeli jósként előre megmondta volna. Szinte biztos volt abban, hogy ha elhagyja fegyvereit, a lovas mielőtt üldözőbe venné, magához veszi őket, így pedig némi egérutat hagyva a kannibálnak.
Fától fáig mozog miután a zöldellő óriások árnyékába jut, és igyekszik szapora lihegését is minél rövidebb idő alatt visszaállítani normális állapotába. Nem lenne jó, ha túl nagy zajt csapna.
Minél távolabb kerül támadójától annál jobb, mivel annál gyorsabban tud haladni, hisz nem kell ügyelnie a hangtalanságra. A folyó felé venné az irányt, mit sem törődve elhagyott felszerelésével. Sosem volt az a nagyon szentimentális alkat, ki élettelen tárgyaival is különleges kapcsolatot ápol. Aranyat, és fegyvereket tud szerezni, de az életbe valószínűleg már sehogy sem tudna visszatérni.*
~Tartsd meg, és élvezd ki, amíg teheted, de ne hidd, hogy büntetlenül lophatsz tőlem!~
*Amint tisztes távolságra ér a mosoly is visszatér az arcára. Már meg is van a terve miként leckézteti meg ezt a bosszantó békevadászt.*
5608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-01 08:22:50
Üzenet elküldve: 2017-09-01 08:22:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon szálló végzet//
*Az elröppenő dobócsillagok csak egy pillanatra terelik el a figyelmét, no meg kiverik a sisakjából az Ysától kapott szép fehér tollat, ami ugyan nem elég arra, hogy ellenfele elérje az erdő szélét, de megközelíteni mindenképpen meg tudja, főleg ha már eddig is jól helyezkedett.
Az elf ismét megfeszíti az íját célra tart és... Nevet.*
-Alantas kis mocsadék vagy nem igaz?! *Teszi fel a kérdést, és lovával nyugodtan oda baktat ahol a kannibál az övét és kardjainak felét hagyta. Közben nem véve le a szemét az erdő sűrűjéről, és arról a helyről ahol a sötét alak eltűnt benne.*
~Még van egy dobásod.~ *Gondolja magában, hiszen ha most kihajítja a kardját akkor ki tudja, talán még egy kis vágást is ejthet vele rajta. Persze ez után Rasdeher fegyvertelenné válna szóval ezzel alá is írná a saját halálos ítéletét.
Íját nem engedi el jobbjával ahogy a hozzá fogott nyilakat sem. Kedve lenne rágyújtani az erdőt erre a szerencsétlenre, borzasztó kellemes lenne azt nézni vajon megolvad e a lángok között, vagy kimenekül elé a nyílt terepre.*
-Ysa drága húzódj el a bokroktól, mert a végén még téged kap el. *Ad tanácsot a lánynak úgy mintha csak valami hülye játékot játszanának, aztán baljával kardot ragad, és annak hegyével lenyúlva, egy meglehetősen kényelmetlen és gyors meghajlást produkálva felveszi az eldobott fegyverövet. Tekintetét csak a második akcióhoz veszi le a zöld lombokról, de ha Ras épp tüsszentett akkor erről biztos le fog maradni.*
-Azt hiszem, most rajtam a sor, hogy megtartsak tőled valamit. Ígérem nagy becsben fogom tartani. *A kardokat és öveket azonnal elteszi, és még vár egy kicsit az íjjal, hogy na vajon előkerül e az ő kis barátja a fák közül. Mivel a köpenyesnek épp nincs kedve meghalni ezért ő talán itt is hagyná.
Elvégre egy béka, vagy aranyos kismadár kínzása mindig pótolható szórakozás.*
*Az elröppenő dobócsillagok csak egy pillanatra terelik el a figyelmét, no meg kiverik a sisakjából az Ysától kapott szép fehér tollat, ami ugyan nem elég arra, hogy ellenfele elérje az erdő szélét, de megközelíteni mindenképpen meg tudja, főleg ha már eddig is jól helyezkedett.
Az elf ismét megfeszíti az íját célra tart és... Nevet.*
-Alantas kis mocsadék vagy nem igaz?! *Teszi fel a kérdést, és lovával nyugodtan oda baktat ahol a kannibál az övét és kardjainak felét hagyta. Közben nem véve le a szemét az erdő sűrűjéről, és arról a helyről ahol a sötét alak eltűnt benne.*
~Még van egy dobásod.~ *Gondolja magában, hiszen ha most kihajítja a kardját akkor ki tudja, talán még egy kis vágást is ejthet vele rajta. Persze ez után Rasdeher fegyvertelenné válna szóval ezzel alá is írná a saját halálos ítéletét.
Íját nem engedi el jobbjával ahogy a hozzá fogott nyilakat sem. Kedve lenne rágyújtani az erdőt erre a szerencsétlenre, borzasztó kellemes lenne azt nézni vajon megolvad e a lángok között, vagy kimenekül elé a nyílt terepre.*
-Ysa drága húzódj el a bokroktól, mert a végén még téged kap el. *Ad tanácsot a lánynak úgy mintha csak valami hülye játékot játszanának, aztán baljával kardot ragad, és annak hegyével lenyúlva, egy meglehetősen kényelmetlen és gyors meghajlást produkálva felveszi az eldobott fegyverövet. Tekintetét csak a második akcióhoz veszi le a zöld lombokról, de ha Ras épp tüsszentett akkor erről biztos le fog maradni.*
-Azt hiszem, most rajtam a sor, hogy megtartsak tőled valamit. Ígérem nagy becsben fogom tartani. *A kardokat és öveket azonnal elteszi, és még vár egy kicsit az íjjal, hogy na vajon előkerül e az ő kis barátja a fák közül. Mivel a köpenyesnek épp nincs kedve meghalni ezért ő talán itt is hagyná.
Elvégre egy béka, vagy aranyos kismadár kínzása mindig pótolható szórakozás.*
5607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-09-01 06:08:38
Üzenet elküldve: 2017-09-01 06:08:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon szálló végzet//
*Egy lóról, íjjal a kezében Rasdeher is nyugodt lenne. Sőt, egy béka is nyugodt lenne, ha azzal a kisfiúval állna szemben, aki az imént még kegyetlen kínzóeszközével zaklatta. Adakver tehát jól érzi az előnyt, mit a távolsági fegyver, és a hátas tökéletes kombinációja nyújt számára. Azonban ez még mindig kevés ahhoz, hogy elvegye a félőrült kannibál kedvét az ellenállástól, habár végül is sikerül letörölni arcáról azt az önelégült vigyort, mi minden bizonnyal az íjász szája szélén még mindig ott bujkál.
Bár ez még mindig nem jelent semmit. A lovas könnyen elbízhatja magát, amit ha kell Rasdeher bármikor könyörtelenül kihasznál. Nem egy idióta zöldfülű már, aki elbizonytalanodik, ha szorult helyzetbe kerül. Igyekszik hidegvérrel gondolkodni, és ésszerűen felmérni a helyzetet. Azonban mivel az ellen sem tétlenkedik időközben, ráadásul valószínűleg gyerekkorában is szívesen öldökölt szerencsétlen állatokat, így úgy tűnik most is csak egy játékként fogja fel a véresen komoly helyzetet.
A Ras felé sikló nyílvessző éppen csak a füle mellett suhan el, mire egy pillanatra sikerül is megdermednie a hallójáratait csiklandozó hűs fuvallattól, mit a mesterien kifaragott fa gerjeszt a levegőben. Egy tapasztalt íjkészítő talán még azt is meg tudná mondani ennyiből, hogy milyen fajta fából készítették a nyilat, de Rasnak még ha meg is lenne hozzá a szaktudása, nincs ideje ilyen apróságokon fennakadni. Most szerencséje volt, de ha nem mozdul, legközelebb talán semmi sem menti meg hitvány életét.
Viszont egyelőre nem kell további veszélyek miatt aggódnia, úgy néz ki a másik nem hajlandó "pazarolni" eszközeit, és inkább csak a maga szórakoztatására köt bele mindenkibe, aki az útjába kerül. A kannibál szerint az ilyen hitvány görények miatt tart ott a világ ahol. Ha az ilyenektől megszabadulna valaki, mondjuk ő, akkor egy sokkal békésebb, hasznosabb, mondhatni idilli világ jöhetne létre az előző helyén.
Két dobócsillag nem talál, míg az egyik kínzó visítással csúszik le az elf csinos sisakjáról, de mielőtt még a semmibe távozna az egyik agancsát is megkarcolja. Ennyi pont elég az övét kezéből kiejtő, így egyik kardját, és dobócsillagjait maga mögött hagyó férfinek, hogy a tisztást körülölelő sűrű erdő takarásában keressen menedéket. Ha kiköpi a tüdejét akkor is megpróbálja elérni a zöldellő növényzetet, ahol lóval sokkal nehezebb mozogni, mint kint a nyílt terepen, sőt itt menedéket is találhat magának antihősünk az esetlegesen felé záporozó nyílvesszők elől. Az állóképessége elég jó ahhoz, hogy ennyi futástól ne fulladjon ki, és ha biztonságban eléri az aljnövényzetet máris lassíthat a tempón. De miért is ne érné el? A támadója éppen a felé záporozó dobócsillagokkal van elfoglalva, és mire felméri a helyzetet addigra már csak pár lépésre lehet a céltól. Aztán már csak egy két szökkenés, mire ott a fedezék.*
*Egy lóról, íjjal a kezében Rasdeher is nyugodt lenne. Sőt, egy béka is nyugodt lenne, ha azzal a kisfiúval állna szemben, aki az imént még kegyetlen kínzóeszközével zaklatta. Adakver tehát jól érzi az előnyt, mit a távolsági fegyver, és a hátas tökéletes kombinációja nyújt számára. Azonban ez még mindig kevés ahhoz, hogy elvegye a félőrült kannibál kedvét az ellenállástól, habár végül is sikerül letörölni arcáról azt az önelégült vigyort, mi minden bizonnyal az íjász szája szélén még mindig ott bujkál.
Bár ez még mindig nem jelent semmit. A lovas könnyen elbízhatja magát, amit ha kell Rasdeher bármikor könyörtelenül kihasznál. Nem egy idióta zöldfülű már, aki elbizonytalanodik, ha szorult helyzetbe kerül. Igyekszik hidegvérrel gondolkodni, és ésszerűen felmérni a helyzetet. Azonban mivel az ellen sem tétlenkedik időközben, ráadásul valószínűleg gyerekkorában is szívesen öldökölt szerencsétlen állatokat, így úgy tűnik most is csak egy játékként fogja fel a véresen komoly helyzetet.
A Ras felé sikló nyílvessző éppen csak a füle mellett suhan el, mire egy pillanatra sikerül is megdermednie a hallójáratait csiklandozó hűs fuvallattól, mit a mesterien kifaragott fa gerjeszt a levegőben. Egy tapasztalt íjkészítő talán még azt is meg tudná mondani ennyiből, hogy milyen fajta fából készítették a nyilat, de Rasnak még ha meg is lenne hozzá a szaktudása, nincs ideje ilyen apróságokon fennakadni. Most szerencséje volt, de ha nem mozdul, legközelebb talán semmi sem menti meg hitvány életét.
Viszont egyelőre nem kell további veszélyek miatt aggódnia, úgy néz ki a másik nem hajlandó "pazarolni" eszközeit, és inkább csak a maga szórakoztatására köt bele mindenkibe, aki az útjába kerül. A kannibál szerint az ilyen hitvány görények miatt tart ott a világ ahol. Ha az ilyenektől megszabadulna valaki, mondjuk ő, akkor egy sokkal békésebb, hasznosabb, mondhatni idilli világ jöhetne létre az előző helyén.
Két dobócsillag nem talál, míg az egyik kínzó visítással csúszik le az elf csinos sisakjáról, de mielőtt még a semmibe távozna az egyik agancsát is megkarcolja. Ennyi pont elég az övét kezéből kiejtő, így egyik kardját, és dobócsillagjait maga mögött hagyó férfinek, hogy a tisztást körülölelő sűrű erdő takarásában keressen menedéket. Ha kiköpi a tüdejét akkor is megpróbálja elérni a zöldellő növényzetet, ahol lóval sokkal nehezebb mozogni, mint kint a nyílt terepen, sőt itt menedéket is találhat magának antihősünk az esetlegesen felé záporozó nyílvesszők elől. Az állóképessége elég jó ahhoz, hogy ennyi futástól ne fulladjon ki, és ha biztonságban eléri az aljnövényzetet máris lassíthat a tempón. De miért is ne érné el? A támadója éppen a felé záporozó dobócsillagokkal van elfoglalva, és mire felméri a helyzetet addigra már csak pár lépésre lehet a céltól. Aztán már csak egy két szökkenés, mire ott a fedezék.*
5606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-31 21:34:16
Üzenet elküldve: 2017-08-31 21:34:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
-Hálás lennék érte, ha találnál nekem megfelelő könyvet. Hát... mindig agyalok ilyen íjászos dolgokon. *mosolyog.* -Azóta vagyok rápörögve, mióta úgymond feltaláltam a zúzónyilakat, amit aztán Hrothgaar elkészített. Az meghozta a kedvem, hiszen a zúzónyilak beváltak.
*De még mennyire beváltak! A szántóföldeken szétloccsantott vele pár csonti koponyát. Mintha szétrobbantottak volna belülről egy dinnyét.*
-Lehet csak elfelejtette. Rájön majd, hogy mennyire szeret.
*Nos ez így elég furcsa szöveg, kicsit Daranel is bánja már, hogy kimondta. Ezzel aztán nem lesznek beljebb.*
-Azért is mondtam, hogy ez neked nem vigasz. Neked a szerető anyára lett volna szükséged, nem egy jéghegyre.
*Effy szavai simogatják lelkét, jóleső érzéssel töltik el.*
-Köszönöm, ez... igazán jó érzés, hogy így gondolod. Máris jobb a kedvem!
*És, hogy ezt kimutassa hátrafordítja fejét egy csókért.*
-Értem. Biztosan sok mindent kell kézben tartania, és olykor nem sikerül. Egyesek szerint minél erősebben tartod ökölbe a markod, annál több minden csúszik ki közüle. Lehet olyan dolgok is vannak, amit a családja védelme érdekében kénytelen magába fojtani és nem beszélhet róla. Tudod, nem akarom védeni őt, de próbálok belelátni a helyzetébe. Olykor egy kívülálló jobban átlátja a helyzetet, mint aki benne van. Szerintem sem. Ha valóban szerették egymást, akkor szörnyű lehetett neki, mikor anyád elment. Te még kislány voltál, a fivéreid is gyermekek. Sok volt ez neki, és ez nem múlik el nyomtalanul.
*A nappalok fokozatosan rövidülni fognak, ahogy közeleg a tél. Noha még azért odébb van, de olykor már érezni a hajnali csípősebb levegőn.*
-Tényleg igaz a mondás, hogy minden rosszban van valami jó. *pattan le a nyeregből és mindkét kezét nyújtja szerelmének, hogy lesegítse.* -Egyetértesz?
-Hálás lennék érte, ha találnál nekem megfelelő könyvet. Hát... mindig agyalok ilyen íjászos dolgokon. *mosolyog.* -Azóta vagyok rápörögve, mióta úgymond feltaláltam a zúzónyilakat, amit aztán Hrothgaar elkészített. Az meghozta a kedvem, hiszen a zúzónyilak beváltak.
*De még mennyire beváltak! A szántóföldeken szétloccsantott vele pár csonti koponyát. Mintha szétrobbantottak volna belülről egy dinnyét.*
-Lehet csak elfelejtette. Rájön majd, hogy mennyire szeret.
*Nos ez így elég furcsa szöveg, kicsit Daranel is bánja már, hogy kimondta. Ezzel aztán nem lesznek beljebb.*
-Azért is mondtam, hogy ez neked nem vigasz. Neked a szerető anyára lett volna szükséged, nem egy jéghegyre.
*Effy szavai simogatják lelkét, jóleső érzéssel töltik el.*
-Köszönöm, ez... igazán jó érzés, hogy így gondolod. Máris jobb a kedvem!
*És, hogy ezt kimutassa hátrafordítja fejét egy csókért.*
-Értem. Biztosan sok mindent kell kézben tartania, és olykor nem sikerül. Egyesek szerint minél erősebben tartod ökölbe a markod, annál több minden csúszik ki közüle. Lehet olyan dolgok is vannak, amit a családja védelme érdekében kénytelen magába fojtani és nem beszélhet róla. Tudod, nem akarom védeni őt, de próbálok belelátni a helyzetébe. Olykor egy kívülálló jobban átlátja a helyzetet, mint aki benne van. Szerintem sem. Ha valóban szerették egymást, akkor szörnyű lehetett neki, mikor anyád elment. Te még kislány voltál, a fivéreid is gyermekek. Sok volt ez neki, és ez nem múlik el nyomtalanul.
*A nappalok fokozatosan rövidülni fognak, ahogy közeleg a tél. Noha még azért odébb van, de olykor már érezni a hajnali csípősebb levegőn.*
-Tényleg igaz a mondás, hogy minden rosszban van valami jó. *pattan le a nyeregből és mindkét kezét nyújtja szerelmének, hogy lesegítse.* -Egyetértesz?
5605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-31 20:41:57
Üzenet elküldve: 2017-08-31 20:41:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Gyors, rövid levegővétel. Aztán még néhány gyorsan. Utána néhány közepes, majd jönnek az először természetellenesen lassú szívások. Sima szippantásnak már nem is nevezhetők. Vagy egy tucat ilyen, tehát körülbelül egy perc után már sokkal jobban van. Jólesően lassú a légzése, mintha pihenne. Néhány percig még így marad, aztán szépen lassan, néhány kerülővel tarkítva visszaindul a városba. Legközelebb talán majd tovább megy, most viszont elég ennyi. Amúgy sem a természetjáráshoz öltözött. Semmi tarisznya meg kulacs, csak erszény, meg kacatok a zsebében.*
5604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-31 13:39:03
Üzenet elküldve: 2017-08-31 13:39:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel//
*Ő ugyan nem ért az íjakhoz és az egyéb harcászati eszközökhöz, de érdeklődéssel hallgatja a férfit.*
- Szóval csigarendszerek és fémek. Biztos vagyok benne, hogy akad a könyvtárban olyasféle könyv, ami bővebben ír róluk. Ha szeretnéd, majd keresek neked. Egyébként meg nem is tudtam, hogy íjak tervezésével is foglalkozol.
*S ki tudja még, mi mindent nem tudnak egymásról! De hát idejük van, mint a tenger és előbb vagy utóbb úgyis teljesen ki fogják ismerni egymást.*
- Végül is értelmezhetjük így is a Lótuszt. Lehet, hogy apám régen még így vélekedett rólam, de most már azért vannak kételyeim.
*Persze, hogy mindig szóba kerülnek az Aquisták, hisz jelenleg ez a téma foglalkoztatja nagyon Effyt, no meg persze ő is a család szerves része.*
- Gondolod, hogy anyám csak félt kimutatni az érzelmeit? Lehetséges. De ez még nem változtat a tényen, hogy sohasem éreztem magam közel hozzá. Ezen már sajna ha akarnék sem tudnék változtatni. *Érzi, hogy a férfi megfogja a kezét.* Úgy hiszem, minden okuk meglenne rá, hogy büszkék legyen rád. Elvégre is sokra vitted a Thargoknál és jó ember lett belőled. Ne gyötörd magad ezekkel a gondolatokkal.
*Hogy atyja mitől vált rideggé és elhidegülté? Arról Effy semmit sem tud, csak találgatni maximum.*
- Talán ez az oka, talán az. Biztosan nem tett jót neki anyám halála, de valami azt súgja, hogy más dolgok is voltak a háttérben. Kettejük viszonyáról semmit sem tudok. Nem igazán láttam bele a kapcsolatukba, a fivéreimmel meg nem nagyon beszéltünk róla. Abban viszont biztos vagyok, hogy voltak közöttük érzelmek, legalábbis atyám régi elbeszéléseiből erre következtetek. Másfelől meg nem is olyan rég találtam atyám szobájában egy festményt édesanyámról. Már egészen kopott volt a festék is rajta, mert csak a vászonra találtam rá képkeret nélkül. Szerintem nem tartaná magánál, ha sikerült volna elfelednie anyámat.
*Visszaemlékszik az eltűnt papírok esetére és arra, hogy elf társával miként kutakodtak atyja szobájában a titkai után. Akkor talált rá véletlenül az összehajtogatott festett vászonra. Anyja hideg és üveges tekintete még akkor, a festmény vásznán keresztül is kísértette.
Most veszi csak észre, hogy az idő repül s ők már a tisztáson járnak, közel Artheniorhoz. S mintha már a sötétség is ott munkálkodna valahol a levegőben, egyre ereszkedve lefelé, eltakarva a napvilágot. Itt az ideje, hogy hazaérjen.*
- Igen. Habár nem vagyok elégedett jelenlegi helyzetemmel, azért hálás vagyok hogy tisztes körülmények között nőttem fel. Persze, megállhatunk.
*Már megint érzi, hogy sajog a hátsója és fáradnak az izmai. Jót fog tenni számára a pihenő, bár nem kíván nagyon elidőzni itt.*
*Ő ugyan nem ért az íjakhoz és az egyéb harcászati eszközökhöz, de érdeklődéssel hallgatja a férfit.*
- Szóval csigarendszerek és fémek. Biztos vagyok benne, hogy akad a könyvtárban olyasféle könyv, ami bővebben ír róluk. Ha szeretnéd, majd keresek neked. Egyébként meg nem is tudtam, hogy íjak tervezésével is foglalkozol.
*S ki tudja még, mi mindent nem tudnak egymásról! De hát idejük van, mint a tenger és előbb vagy utóbb úgyis teljesen ki fogják ismerni egymást.*
- Végül is értelmezhetjük így is a Lótuszt. Lehet, hogy apám régen még így vélekedett rólam, de most már azért vannak kételyeim.
*Persze, hogy mindig szóba kerülnek az Aquisták, hisz jelenleg ez a téma foglalkoztatja nagyon Effyt, no meg persze ő is a család szerves része.*
- Gondolod, hogy anyám csak félt kimutatni az érzelmeit? Lehetséges. De ez még nem változtat a tényen, hogy sohasem éreztem magam közel hozzá. Ezen már sajna ha akarnék sem tudnék változtatni. *Érzi, hogy a férfi megfogja a kezét.* Úgy hiszem, minden okuk meglenne rá, hogy büszkék legyen rád. Elvégre is sokra vitted a Thargoknál és jó ember lett belőled. Ne gyötörd magad ezekkel a gondolatokkal.
*Hogy atyja mitől vált rideggé és elhidegülté? Arról Effy semmit sem tud, csak találgatni maximum.*
- Talán ez az oka, talán az. Biztosan nem tett jót neki anyám halála, de valami azt súgja, hogy más dolgok is voltak a háttérben. Kettejük viszonyáról semmit sem tudok. Nem igazán láttam bele a kapcsolatukba, a fivéreimmel meg nem nagyon beszéltünk róla. Abban viszont biztos vagyok, hogy voltak közöttük érzelmek, legalábbis atyám régi elbeszéléseiből erre következtetek. Másfelől meg nem is olyan rég találtam atyám szobájában egy festményt édesanyámról. Már egészen kopott volt a festék is rajta, mert csak a vászonra találtam rá képkeret nélkül. Szerintem nem tartaná magánál, ha sikerült volna elfelednie anyámat.
*Visszaemlékszik az eltűnt papírok esetére és arra, hogy elf társával miként kutakodtak atyja szobájában a titkai után. Akkor talált rá véletlenül az összehajtogatott festett vászonra. Anyja hideg és üveges tekintete még akkor, a festmény vásznán keresztül is kísértette.
Most veszi csak észre, hogy az idő repül s ők már a tisztáson járnak, közel Artheniorhoz. S mintha már a sötétség is ott munkálkodna valahol a levegőben, egyre ereszkedve lefelé, eltakarva a napvilágot. Itt az ideje, hogy hazaérjen.*
- Igen. Habár nem vagyok elégedett jelenlegi helyzetemmel, azért hálás vagyok hogy tisztes körülmények között nőttem fel. Persze, megállhatunk.
*Már megint érzi, hogy sajog a hátsója és fáradnak az izmai. Jót fog tenni számára a pihenő, bár nem kíván nagyon elidőzni itt.*
5603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-31 00:56:38
Üzenet elküldve: 2017-08-31 00:56:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon szálló végzet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A pofon elcsattanása után elégedett képpel tekint Ysaneera, mintha csak ezt várta volna el a másiktól. Korábban ilyen heves választ még nem kapott tőle, és jelenleg nem is tudja minek örüljön jobban, annak, hogy a lányt végül sikerült kissé zavarba hoznia, vagy annak amilyen gyenge válasszal ez járt.*
*Az ellenfele már megkezdi a mozdulatot, de aztán mégsem fejezi be az ugrását. Ez mindenképpen jobb kedvre deríti az íjászt, de ennyivel nem fog megelégedni. A feszült helyzetben az elf szívverése nyugodt, vérének nyomása alig emelkedett meg egy kicsit. Olyan mint amikor egy kisgyerek békákkal játszik a folyóparton. Az egyik kis békát elsegíti a vízig, a másikat hegyes botokkal szurkálja halálra. A kettő nem áll ellentmondásban, és nincs is sok köze egymáshoz. Már az elejétől kezdve teljesen biztos volt abban, hogy csak jól jöhet ki a helyzetből, és ezen arroganciája mérhetetlen nyugalmat és biztonságérzetet kölcsönöz neki.
És mikor a kannibál félbehagyja az ugrást és értetlenül rá mered ő elindítja feléje a valódi lövést. Lapos, egyenes ívben repülő nyíl halad Rasdeher felé, és ha talál, vagy akár csak súrolja az ellenfelét akkor rövid úton máris véget vethet a játéknak.
Ha a lövés nem jár eredménnyel akkor egy darabig szünetelteti a harcot és felkészül a további lövésekre, erre a csuklyás szerencsés módon ad neki némi időt. Nem fog vaktában lövöldözni, miközben a másik láthatóan zavarni kívánja ebben, a felvett távolságuk pedig nem teszi lehetővé, hogy ennyire pontosan kiszámítsa belőle ellenfelének mozgását. Úgy véli, ha elfárad majd könnyebb célpontot fog nyújtani. Aztán végül a kannibál akcióba lendül és eldobja dobócsillagjait.
Az elf kissé lehúzza a fejét, de nem enged a kísértésnek, hogy elforduljon, vagy megpróbálja elkapni a fejét. Íját továbbra is készenlétben tartja. A dobócsillagok, vagy lepattannak a sisakjáról, és alkarvédőjéről, vagy nagyon szerencsés esetben megragadnak a nomád bőrvértezetben. Óriási szerencséje talán, hogy nem a lovát célozták az kissé ideges lenne ezektől a bögölycsípésektől, ő viszont kevés dolgot élvez annál jobban mint mikor isten komplexusa véres valósággá válik, és valaki hasztalanul próbálkozik ártani neki. Még ha ezúttal nem is ez volt a cél, a teste kissé beleborzong az élménybe.
Ha Rasdeher valahogy a közelébe kerülne akkor a második nyilat alig pár lépésnyiről próbálja meg rálőni, a nyeregből felállva, hogy kompenzálja azt a minimális mozgást is amit a ló okoz alatta. Lehet nem tökéletes még a technikája és nem tud olyan erővel lőni mint egy ork, de van egy bizonyos távolság ahonnan a nyíllövés szinte védhetetlennek hat.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A pofon elcsattanása után elégedett képpel tekint Ysaneera, mintha csak ezt várta volna el a másiktól. Korábban ilyen heves választ még nem kapott tőle, és jelenleg nem is tudja minek örüljön jobban, annak, hogy a lányt végül sikerült kissé zavarba hoznia, vagy annak amilyen gyenge válasszal ez járt.*
*Az ellenfele már megkezdi a mozdulatot, de aztán mégsem fejezi be az ugrását. Ez mindenképpen jobb kedvre deríti az íjászt, de ennyivel nem fog megelégedni. A feszült helyzetben az elf szívverése nyugodt, vérének nyomása alig emelkedett meg egy kicsit. Olyan mint amikor egy kisgyerek békákkal játszik a folyóparton. Az egyik kis békát elsegíti a vízig, a másikat hegyes botokkal szurkálja halálra. A kettő nem áll ellentmondásban, és nincs is sok köze egymáshoz. Már az elejétől kezdve teljesen biztos volt abban, hogy csak jól jöhet ki a helyzetből, és ezen arroganciája mérhetetlen nyugalmat és biztonságérzetet kölcsönöz neki.
És mikor a kannibál félbehagyja az ugrást és értetlenül rá mered ő elindítja feléje a valódi lövést. Lapos, egyenes ívben repülő nyíl halad Rasdeher felé, és ha talál, vagy akár csak súrolja az ellenfelét akkor rövid úton máris véget vethet a játéknak.
Ha a lövés nem jár eredménnyel akkor egy darabig szünetelteti a harcot és felkészül a további lövésekre, erre a csuklyás szerencsés módon ad neki némi időt. Nem fog vaktában lövöldözni, miközben a másik láthatóan zavarni kívánja ebben, a felvett távolságuk pedig nem teszi lehetővé, hogy ennyire pontosan kiszámítsa belőle ellenfelének mozgását. Úgy véli, ha elfárad majd könnyebb célpontot fog nyújtani. Aztán végül a kannibál akcióba lendül és eldobja dobócsillagjait.
Az elf kissé lehúzza a fejét, de nem enged a kísértésnek, hogy elforduljon, vagy megpróbálja elkapni a fejét. Íját továbbra is készenlétben tartja. A dobócsillagok, vagy lepattannak a sisakjáról, és alkarvédőjéről, vagy nagyon szerencsés esetben megragadnak a nomád bőrvértezetben. Óriási szerencséje talán, hogy nem a lovát célozták az kissé ideges lenne ezektől a bögölycsípésektől, ő viszont kevés dolgot élvez annál jobban mint mikor isten komplexusa véres valósággá válik, és valaki hasztalanul próbálkozik ártani neki. Még ha ezúttal nem is ez volt a cél, a teste kissé beleborzong az élménybe.
Ha Rasdeher valahogy a közelébe kerülne akkor a második nyilat alig pár lépésnyiről próbálja meg rálőni, a nyeregből felállva, hogy kompenzálja azt a minimális mozgást is amit a ló okoz alatta. Lehet nem tökéletes még a technikája és nem tud olyan erővel lőni mint egy ork, de van egy bizonyos távolság ahonnan a nyíllövés szinte védhetetlennek hat.*
5602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-31 00:07:12
Üzenet elküldve: 2017-08-31 00:07:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadon szálló végzet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ott fent, ahol a viaszos levelek csúszós felületén megcsillannak a nap vakító sugarai, ahol a lombok takarásában ezernyi élőlény él napról napra. Ott van az a békésen lakmározó pinty család is, melynek tagjai egytől-egyig a való világtól elzárva élik jelentéktelen életüket. Kinek hiányoznának, ha végül egy napon váratlan hirtelenséggel mind kilehelnék piciny lelküket? Még a természet sem szenvedné elvesztésüket, hisz alig maroknyian vannak. Mégis a koromfekete szemükben ott van az a gyönyörű tudatlanság, a nektárt csepegtető függetlenség, melyre valójában nagyon is sokan ácsingóznak.
A hím éppen akkor tér vissza, mikor Adakver megfeszíti az íját. Úgy néz ki, mint egy édes kis tollpárna, melyet az ember órákig képes lenne minden egyéb hátsó szándék nélkül ujjbegyeivel cirógatni. Kékesszürke kalapja édesen a fejébe húzva díszeleg, szeme környékén rozsdabarna karikák hirdetik a dolgáról hazatérő apuka örökös fáradtságát. Évről évre új fiókák repülnek ki, s születnek a fészekbe. Néhányan közülük még mielőtt megízlelhetné a tollaiba kapó szél megnyugtató susogását, elpusztul. Folytonos változás, tragédiák sorozata jelenti a madarak életét. Mégis, minden évben visszatérnek, hogy elölről kezdjék. Kitartó élőlények.
A hím most magokat szolgál fel kicsinyeiknek, kik még az emberi kegyetlenséget is túlszárnyalva marakodnak a finom falatokért. Az idilli békesség eddig tartott.
Eközben az elf feszítő keze elernyed, de a vessző nem indul útjára, csak lomhán visszamászik előző, megfeszítetlen állapotába. Ras izmai is hasonlóan cselekednek, de amint észreveszi az nyíl sebességét még időben megállítja a vetődést. Mint egy érintetlen viaszbábu, ki ugrásra kész, úgy fagy le ebben a feszült helyzetben.
Eközben a fiókák nem hagyják abba a küzdelmet, és észre sem veszik gyenge, elnyomott testvérük semmibe kiáltott segélykiáltásait. Túl apró, gyámoltalan és gyenge ahhoz, hogy bármit is tegyen vérei elharapódzó viszálya ellen, amiből természetesen ő jön ki a legrosszabbul. Egy ügyetlen mozdulat, majd a bátyja egy erőteljeset taszít rajta, mire a fészek peremére szorul. Egy lépés ide, vagy egy lépés oda, ez dönti el a sorsát.
Hasonló igaz? A kannibálnak is egyetlen rossz lépése van. Egy ide, vagy egy oda. Életről, vagy halálról fog dönteni. Egy gyenge fióka ő is, ki vágyakozik a normális élet iránt, de miután idő előtt kihullott a családi fészek védelmező melegségéből az élet számára nem lett más, mint egyensúlyban tartani mind fizikai, mind lelki valóját. Bárcsak könnyebb lenne!
Könnyebb volt... egyszer... egy időre. De azok az idők elmúltak, árván hagyták őt. Minden, és mindenki magára hagyta. Valakit ő üldözött el, mások önszántukból hagyták hátra a gyenge, törékeny fiókát. Mégis él, mert vízbe esett. Mély vízbe, de kimászott, és most egy mocskos, ronda madár lett belőle, aki él, s folyton folyvást küzd a céljaiért. Azért, hogy sajátos módszereivel, saját elképzeléseivel megváltoztassa a világot.*
-Nem ma fogok meghalni íjász! Még sok dolgom van!
*Nem tud sokáig gondolkozni, nem is akar. Egyetlen név jut az eszébe, és vele együtt egy homályos arc is feldereng. Miatta jutott el idáig, most már csak az emlékét sem hagyhatja cserben. Mindegy, hogy valóban repül-e felé nyílvessző, vagy sem. Teliir még mindig nem jelent meg, ami csak azt jelenti, hogy eltévedt. Egyedül egy lovasíjász ellen pedig akkor sem lenne esélye, ha az egy képzetlen fasz lenne, aki még azt sem tudja miként kell megfogni egy nyílvesszőt. Mert bizony annyit még ő is konyít az íjászathoz, hogy helyes technika nélkül semmire sem fog menni a másik. Lehet akármennyire gyors is, a nyíl röptetése művészet.
Az izmai tehát végre igénybe lesznek véve. Ha repülnek felé vesszők, mindent meg fog tenni, hogy ne találja el egyik sem őt, de tisztában van vele, hogy nem lesz könnyű dolga. Először rövid időre Adakverrel párhuzamosan kezd el futni teljes erejéből, rendszertelenül meg-megtorpanva, ezzel is kiszámíthatatlanabb célpontot nyújtva. Kezében fegyveröve, miből mutató és középső ujjával kihalászik három darab dobócsillagot, majd elejti, hogy minden felesleges súlytól megszabaduljon. Kardját a baljába veszi, míg futás közben célozza meg a lovast apró dobócsillagjaival. Nem valami halálos dobások, de arra akár jók is lehetnek, hogy egy pillanatra megzavarja a másikat.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ott fent, ahol a viaszos levelek csúszós felületén megcsillannak a nap vakító sugarai, ahol a lombok takarásában ezernyi élőlény él napról napra. Ott van az a békésen lakmározó pinty család is, melynek tagjai egytől-egyig a való világtól elzárva élik jelentéktelen életüket. Kinek hiányoznának, ha végül egy napon váratlan hirtelenséggel mind kilehelnék piciny lelküket? Még a természet sem szenvedné elvesztésüket, hisz alig maroknyian vannak. Mégis a koromfekete szemükben ott van az a gyönyörű tudatlanság, a nektárt csepegtető függetlenség, melyre valójában nagyon is sokan ácsingóznak.
A hím éppen akkor tér vissza, mikor Adakver megfeszíti az íját. Úgy néz ki, mint egy édes kis tollpárna, melyet az ember órákig képes lenne minden egyéb hátsó szándék nélkül ujjbegyeivel cirógatni. Kékesszürke kalapja édesen a fejébe húzva díszeleg, szeme környékén rozsdabarna karikák hirdetik a dolgáról hazatérő apuka örökös fáradtságát. Évről évre új fiókák repülnek ki, s születnek a fészekbe. Néhányan közülük még mielőtt megízlelhetné a tollaiba kapó szél megnyugtató susogását, elpusztul. Folytonos változás, tragédiák sorozata jelenti a madarak életét. Mégis, minden évben visszatérnek, hogy elölről kezdjék. Kitartó élőlények.
A hím most magokat szolgál fel kicsinyeiknek, kik még az emberi kegyetlenséget is túlszárnyalva marakodnak a finom falatokért. Az idilli békesség eddig tartott.
Eközben az elf feszítő keze elernyed, de a vessző nem indul útjára, csak lomhán visszamászik előző, megfeszítetlen állapotába. Ras izmai is hasonlóan cselekednek, de amint észreveszi az nyíl sebességét még időben megállítja a vetődést. Mint egy érintetlen viaszbábu, ki ugrásra kész, úgy fagy le ebben a feszült helyzetben.
Eközben a fiókák nem hagyják abba a küzdelmet, és észre sem veszik gyenge, elnyomott testvérük semmibe kiáltott segélykiáltásait. Túl apró, gyámoltalan és gyenge ahhoz, hogy bármit is tegyen vérei elharapódzó viszálya ellen, amiből természetesen ő jön ki a legrosszabbul. Egy ügyetlen mozdulat, majd a bátyja egy erőteljeset taszít rajta, mire a fészek peremére szorul. Egy lépés ide, vagy egy lépés oda, ez dönti el a sorsát.
Hasonló igaz? A kannibálnak is egyetlen rossz lépése van. Egy ide, vagy egy oda. Életről, vagy halálról fog dönteni. Egy gyenge fióka ő is, ki vágyakozik a normális élet iránt, de miután idő előtt kihullott a családi fészek védelmező melegségéből az élet számára nem lett más, mint egyensúlyban tartani mind fizikai, mind lelki valóját. Bárcsak könnyebb lenne!
Könnyebb volt... egyszer... egy időre. De azok az idők elmúltak, árván hagyták őt. Minden, és mindenki magára hagyta. Valakit ő üldözött el, mások önszántukból hagyták hátra a gyenge, törékeny fiókát. Mégis él, mert vízbe esett. Mély vízbe, de kimászott, és most egy mocskos, ronda madár lett belőle, aki él, s folyton folyvást küzd a céljaiért. Azért, hogy sajátos módszereivel, saját elképzeléseivel megváltoztassa a világot.*
-Nem ma fogok meghalni íjász! Még sok dolgom van!
*Nem tud sokáig gondolkozni, nem is akar. Egyetlen név jut az eszébe, és vele együtt egy homályos arc is feldereng. Miatta jutott el idáig, most már csak az emlékét sem hagyhatja cserben. Mindegy, hogy valóban repül-e felé nyílvessző, vagy sem. Teliir még mindig nem jelent meg, ami csak azt jelenti, hogy eltévedt. Egyedül egy lovasíjász ellen pedig akkor sem lenne esélye, ha az egy képzetlen fasz lenne, aki még azt sem tudja miként kell megfogni egy nyílvesszőt. Mert bizony annyit még ő is konyít az íjászathoz, hogy helyes technika nélkül semmire sem fog menni a másik. Lehet akármennyire gyors is, a nyíl röptetése művészet.
Az izmai tehát végre igénybe lesznek véve. Ha repülnek felé vesszők, mindent meg fog tenni, hogy ne találja el egyik sem őt, de tisztában van vele, hogy nem lesz könnyű dolga. Először rövid időre Adakverrel párhuzamosan kezd el futni teljes erejéből, rendszertelenül meg-megtorpanva, ezzel is kiszámíthatatlanabb célpontot nyújtva. Kezében fegyveröve, miből mutató és középső ujjával kihalászik három darab dobócsillagot, majd elejti, hogy minden felesleges súlytól megszabaduljon. Kardját a baljába veszi, míg futás közben célozza meg a lovast apró dobócsillagjaival. Nem valami halálos dobások, de arra akár jók is lehetnek, hogy egy pillanatra megzavarja a másikat.*
5601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-08-30 15:23:48
Üzenet elküldve: 2017-08-30 15:23:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
-Tulajdonképpen ezt kényszerből nem is lehetne csinálni. Bár ez egyébként még lazának is mondható, mert vannak harcosok, kik sokkalta többet foglalkoznak edzésekkel.
*Szerencsére vannak más "fegyvermesterek" is a Vashegyen, így nem kell mindig neki bent lenni, ha újoncot kapnak.*
-Hát, ez egy kicsit hosszú, de nagy vonalakban felvázolom. Mindig foglalkoztat a gondolat az új nyílvesszőkkel és íjakkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy számos újdonsággal lehetne továbbfejleszteni a mostani kínálatot. Az egyik ilyen elképzelésem egy újfajta íj, ami leginkább a mechanikára épül, semmint az egyszerű fizikára. Képzelj el egy nagy hullámot. *mutatja egyik kezével, a másikkal azért fogja a kantárt.* -Mondjuk mint mikor hullámzik a tenger. Olyan alakja lenne az íjnak. A legfőbb újítás benne, hogy a markolat és a középrész fémből készülne el. Méghozzá olyan fémből, ami elég kemény, ellenálló, ugyanakkor mégis rugalmas és könnyű. A felső és az alsó része fából készülne. Lenne hozzá irányzék, és ami fontos, egy külön elsütő szerkezet. Ez egy gombnyomásra helyettesítené azt, amit a mutató vagy a hüvelykujjaddal kellene csinálni. Alulra és felülre meg kellene valami... ami úgymond elnyeli a megfeszítési energiát addig, amíg nem lősz. Így célzás közben nem az íjász terheli az íj ereje. Elsőre ami eszembe jutott az nem más, mint a csigarendszer. Olyan, amilyen a hajók árbocán van és felhúzzák vele a vitorlát. Na ennek kellene valami kicsinyített mása. Egyszóval olyan könyvet keresnék, ami a csigarendszerekkel foglalkozik, illetve ami a fémekkel. Mivel roppant erős íj lenne, ezért is kellene a markolat és a kar fémből, a két szarv meg mehetne fából. Ehhez viszont kellene keresnem egy feltalálót, tudóst, vagy ilyesmiben jártas valakit, mondjuk egy gnómot. Hogy hangzik? Pontosabb, erősebb, mégis könnyebben kezelhető íj lenne. Talán a legpontosabb mind közül.
*Kicsit elmereng ezen. Egyébként nem olyan ötlet ez, ami álmában beugrott. Még odahaza Völgyerdőben az egyik íjkészítő mester foglalkozott hasonló újításokkal, és tőle jött az alapötlet már évekkel ezelőtt, amit kicsit átgondolt azóta. Volt rá ideje, hosszú évek.*
-Azt tudom, hogy a Lótusz egy koronát formál. Ez igaz. *gondolkodik.* -Lehet, hogy te jelented számára a koronát. Te vagy az apád koronája, a szeme fénye, az egyetlen kislánya.
*Vagyis már nagylánya. Valahogy mindig feljön egy-két mondat erejéig az Aquista kúria, de szerencsére már megtanultak nem különösebben belefolyni.*
-Igen... magaménak érzem. *pillant fel picit az égre.* -Csak mert harcos vagyok. A harcosok pedig nem érzelgősködhetnek. Pedig néha kell. Ki kell beszélnünk magunkból. Jobb utána. *mosolyog, mert most neki is jobb.
Épp mondaná Effynek, hogy meséljen, de nem kell nagyon győzködni, belekezd magától. Közben lassan az erdő után a szántóföldeket is maguk mögött hagyják, lassan elérik a tisztást.*
-Biztos szeretett, csak ő így mutatta ki. A maga hideg és rideg módján. Tudom furcsán hangzik, de talán félt kimutatni az érzelmeit, elvégre is egy nemesi ház asszonya volt. Lehet, hogy keménynek kellett maradnia. Bár ez sovány vigasz a gyermeknek. *nyúl hátra szabad kezével és megfogja Effyét.* -Sokat megadnék azért, hogy csak egyetlen percig láthassam a szüleimet. Hogy láthassam az arcukat, ők pedig engem. Vajon büszkék lennének rám? Vajon úgy festenék, ahogyan elképzeltek? Vajon rám mosolyognának? Számtalanszor lejátszottam már fejben ezt, Effy. Hidd el, számtalanszor. Mégis félnék ettől a találkozástól. Félnék a következményeitől. Szóval talán jobb is így. *sóhajt, majd hallgatja szerelmét.*
-Nem lehet, hogy anyád halála olyan sebet hagyott a lelkében, amit nem képes begyógyítani? Ha visszagondolsz, hogy emlékszel kettőjükre? Szerették egymást? Boldogok voltak? Vagy a fivéredtől mit hallottál?
*Közben elérik a gyönyörű tisztást. A helyet, ami elválasztja egymástól Artheniort és a Külső Területeket. Egyben jelzi, hogy közel már a Gazdagnegyed.*
-Így van. Nekem ott voltak az elfek, kik befogadtak, szerettek és felneveltek. Neked a dajkád, meg régen atyád. Más az utcán nő fel, tolvajok és csavargók gyűrűjében. Megállunk egy szusszanásnyira?
-Tulajdonképpen ezt kényszerből nem is lehetne csinálni. Bár ez egyébként még lazának is mondható, mert vannak harcosok, kik sokkalta többet foglalkoznak edzésekkel.
*Szerencsére vannak más "fegyvermesterek" is a Vashegyen, így nem kell mindig neki bent lenni, ha újoncot kapnak.*
-Hát, ez egy kicsit hosszú, de nagy vonalakban felvázolom. Mindig foglalkoztat a gondolat az új nyílvesszőkkel és íjakkal kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy számos újdonsággal lehetne továbbfejleszteni a mostani kínálatot. Az egyik ilyen elképzelésem egy újfajta íj, ami leginkább a mechanikára épül, semmint az egyszerű fizikára. Képzelj el egy nagy hullámot. *mutatja egyik kezével, a másikkal azért fogja a kantárt.* -Mondjuk mint mikor hullámzik a tenger. Olyan alakja lenne az íjnak. A legfőbb újítás benne, hogy a markolat és a középrész fémből készülne el. Méghozzá olyan fémből, ami elég kemény, ellenálló, ugyanakkor mégis rugalmas és könnyű. A felső és az alsó része fából készülne. Lenne hozzá irányzék, és ami fontos, egy külön elsütő szerkezet. Ez egy gombnyomásra helyettesítené azt, amit a mutató vagy a hüvelykujjaddal kellene csinálni. Alulra és felülre meg kellene valami... ami úgymond elnyeli a megfeszítési energiát addig, amíg nem lősz. Így célzás közben nem az íjász terheli az íj ereje. Elsőre ami eszembe jutott az nem más, mint a csigarendszer. Olyan, amilyen a hajók árbocán van és felhúzzák vele a vitorlát. Na ennek kellene valami kicsinyített mása. Egyszóval olyan könyvet keresnék, ami a csigarendszerekkel foglalkozik, illetve ami a fémekkel. Mivel roppant erős íj lenne, ezért is kellene a markolat és a kar fémből, a két szarv meg mehetne fából. Ehhez viszont kellene keresnem egy feltalálót, tudóst, vagy ilyesmiben jártas valakit, mondjuk egy gnómot. Hogy hangzik? Pontosabb, erősebb, mégis könnyebben kezelhető íj lenne. Talán a legpontosabb mind közül.
*Kicsit elmereng ezen. Egyébként nem olyan ötlet ez, ami álmában beugrott. Még odahaza Völgyerdőben az egyik íjkészítő mester foglalkozott hasonló újításokkal, és tőle jött az alapötlet már évekkel ezelőtt, amit kicsit átgondolt azóta. Volt rá ideje, hosszú évek.*
-Azt tudom, hogy a Lótusz egy koronát formál. Ez igaz. *gondolkodik.* -Lehet, hogy te jelented számára a koronát. Te vagy az apád koronája, a szeme fénye, az egyetlen kislánya.
*Vagyis már nagylánya. Valahogy mindig feljön egy-két mondat erejéig az Aquista kúria, de szerencsére már megtanultak nem különösebben belefolyni.*
-Igen... magaménak érzem. *pillant fel picit az égre.* -Csak mert harcos vagyok. A harcosok pedig nem érzelgősködhetnek. Pedig néha kell. Ki kell beszélnünk magunkból. Jobb utána. *mosolyog, mert most neki is jobb.
Épp mondaná Effynek, hogy meséljen, de nem kell nagyon győzködni, belekezd magától. Közben lassan az erdő után a szántóföldeket is maguk mögött hagyják, lassan elérik a tisztást.*
-Biztos szeretett, csak ő így mutatta ki. A maga hideg és rideg módján. Tudom furcsán hangzik, de talán félt kimutatni az érzelmeit, elvégre is egy nemesi ház asszonya volt. Lehet, hogy keménynek kellett maradnia. Bár ez sovány vigasz a gyermeknek. *nyúl hátra szabad kezével és megfogja Effyét.* -Sokat megadnék azért, hogy csak egyetlen percig láthassam a szüleimet. Hogy láthassam az arcukat, ők pedig engem. Vajon büszkék lennének rám? Vajon úgy festenék, ahogyan elképzeltek? Vajon rám mosolyognának? Számtalanszor lejátszottam már fejben ezt, Effy. Hidd el, számtalanszor. Mégis félnék ettől a találkozástól. Félnék a következményeitől. Szóval talán jobb is így. *sóhajt, majd hallgatja szerelmét.*
-Nem lehet, hogy anyád halála olyan sebet hagyott a lelkében, amit nem képes begyógyítani? Ha visszagondolsz, hogy emlékszel kettőjükre? Szerették egymást? Boldogok voltak? Vagy a fivéredtől mit hallottál?
*Közben elérik a gyönyörű tisztást. A helyet, ami elválasztja egymástól Artheniort és a Külső Területeket. Egyben jelzi, hogy közel már a Gazdagnegyed.*
-Így van. Nekem ott voltak az elfek, kik befogadtak, szerettek és felneveltek. Neked a dajkád, meg régen atyád. Más az utcán nő fel, tolvajok és csavargók gyűrűjében. Megállunk egy szusszanásnyira?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587