Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-20 14:37:20
Üzenet elküldve: 2022-05-20 14:37:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elvesznek kicsit a súlyosabb témákban, s noha még ezeken belül maradnak, Adoaver következő kérdései hoznak egy kis felüdülést és könnyebbséget a hangulatba.
Garsin legalábbis hangtalanul felnevet, mikor barátja egyre fokozza a dicső jövőt, amit a részére feltételez: nem csak parancsnok, vagy nagy mágus lesz, hanem egyszerre mindkettő!*
- Biztosan? Pedig kényelmes élet volna. Mondjuk lehet megfájdulna a hátad a sok ülésben... De egy-két párna biztosan segítene. - *Ugratja a fiút derűsen.
Aztán visszakomolyodik, mert mókás megfogalmazás ide, vagy oda, azért nagyra értékeli barátja ajánlatát, valamint a kérdés maga sem olyan, amit félvállról venne.*
- Nem tudnám megmondani, hogy lehetséges-e. Tartok tőle, hogy az egész nem ennyire egyszerű. Ha a bűnözőket megölnénk vagy elfognánk... nos, akkor sem tudom, mi lenne az ott élőkkel. Tudod, kicsit mindenki része a bűnözésnek. Sokaknak semmijük sincs és az utat sem látják maguk előtt, hogy hogyan vihetnék többre, hogyan élhetnének meg. Főleg törvényes úton... De igen, szeretném, ha az őrség visszatérne a Kikötőbe. Azt hiszem, az egy jó kezdet volna. Viszont hogy hogyan lehetne ezt jól csinálni és a rendet utána is megőrizni, egyúttal megélhetést adni az ott élőknek... Én még nem tudom. - *Próbál választ adni, s ez olyasmi is, amin már sokat gondolkodott, de túl tapasztalatlan, hogy az egészet átlássa.*
- De köszönöm az ajánlatot. Ha egyszer nagy mágus és parancsnok leszek, mindenképpen felkereslek majd, hogy segíts és legalább addig is kinyújtóztasd a sok ülésben elgémberedett tagjaidat! - *Teszi hozzá, egy kicsit elütve a témát.*
- Viszont Artheniornak megvan a maga "kikötője" a szakadékon túl. Úgy sejtem, az őrség, ha kellően megerősödik, előbb az ottani bűnözést igyekszik majd felszámolni. Én pedig csak bízom benne, hogy már nem olyan távoli, hogy én magam is a város hasznára lehessek és szolgálni tudjam a védelmét.
Meg abban nem is vagyok biztos, hogy én magam szeretnék visszatérni a Kikötőbe. - *Mondja ez utóbbit már halkabban, elgondolkodottabban. Aztán fölemeli a tekintetét, mint aki kimászott a saját fejéből, és kíváncsian fordul Adoaver felé.*
- De ha így kérdezed... Te talán már tudod, mihez szeretnél kezdeni a tudásoddal? - *Arra gondol, talán az új lakótársai adhattak valami ötletet az ifjúnak, egy életképet, ha már nem egy mágus van közöttük.*
*Elvesznek kicsit a súlyosabb témákban, s noha még ezeken belül maradnak, Adoaver következő kérdései hoznak egy kis felüdülést és könnyebbséget a hangulatba.
Garsin legalábbis hangtalanul felnevet, mikor barátja egyre fokozza a dicső jövőt, amit a részére feltételez: nem csak parancsnok, vagy nagy mágus lesz, hanem egyszerre mindkettő!*
- Biztosan? Pedig kényelmes élet volna. Mondjuk lehet megfájdulna a hátad a sok ülésben... De egy-két párna biztosan segítene. - *Ugratja a fiút derűsen.
Aztán visszakomolyodik, mert mókás megfogalmazás ide, vagy oda, azért nagyra értékeli barátja ajánlatát, valamint a kérdés maga sem olyan, amit félvállról venne.*
- Nem tudnám megmondani, hogy lehetséges-e. Tartok tőle, hogy az egész nem ennyire egyszerű. Ha a bűnözőket megölnénk vagy elfognánk... nos, akkor sem tudom, mi lenne az ott élőkkel. Tudod, kicsit mindenki része a bűnözésnek. Sokaknak semmijük sincs és az utat sem látják maguk előtt, hogy hogyan vihetnék többre, hogyan élhetnének meg. Főleg törvényes úton... De igen, szeretném, ha az őrség visszatérne a Kikötőbe. Azt hiszem, az egy jó kezdet volna. Viszont hogy hogyan lehetne ezt jól csinálni és a rendet utána is megőrizni, egyúttal megélhetést adni az ott élőknek... Én még nem tudom. - *Próbál választ adni, s ez olyasmi is, amin már sokat gondolkodott, de túl tapasztalatlan, hogy az egészet átlássa.*
- De köszönöm az ajánlatot. Ha egyszer nagy mágus és parancsnok leszek, mindenképpen felkereslek majd, hogy segíts és legalább addig is kinyújtóztasd a sok ülésben elgémberedett tagjaidat! - *Teszi hozzá, egy kicsit elütve a témát.*
- Viszont Artheniornak megvan a maga "kikötője" a szakadékon túl. Úgy sejtem, az őrség, ha kellően megerősödik, előbb az ottani bűnözést igyekszik majd felszámolni. Én pedig csak bízom benne, hogy már nem olyan távoli, hogy én magam is a város hasznára lehessek és szolgálni tudjam a védelmét.
Meg abban nem is vagyok biztos, hogy én magam szeretnék visszatérni a Kikötőbe. - *Mondja ez utóbbit már halkabban, elgondolkodottabban. Aztán fölemeli a tekintetét, mint aki kimászott a saját fejéből, és kíváncsian fordul Adoaver felé.*
- De ha így kérdezed... Te talán már tudod, mihez szeretnél kezdeni a tudásoddal? - *Arra gondol, talán az új lakótársai adhattak valami ötletet az ifjúnak, egy életképet, ha már nem egy mágus van közöttük.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:53:08
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:53:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Akármennyire is egyszerű lett volna egy igennel válaszolni Garsinnak, ennyi idő után már nem volt szíve neki hazudozni, még ha könnyedebbé is tette volna a hangulatot. Nem, ezen valójában még nem gondolkodott, és nem is volt olyan egyszerű velük a szituáció, hogy egyhamar kibogozza saját érzelmeit velük kapcsolatban. Ezen valószínűleg sokat fog kelleni vívódni magával, miután katonabarátjával elválnak. Így Adoaver következő kérdése valóban főképp azért lett föltéve, hogy ne nehezüljön rá további nyomás, de egyben kíváncsi is volt kortársára is. Kevesebbet tud róla, mint fordítva.
Türelmesen vár, míg amaz előáll a válasszal, elvégre egy intim kérdést vetett fel, na meg ő sem volt sajátjával gyors. Azt hallva ismét csak saját szerencsés, nem kiérdemelt életére emlékezteti lelkiismerete, és a sajnálat hulláma csapja meg a lány iránt. Úgy hangzik, már a szörnyek előtt sem lehetett egyszerű nekik megélni. Vajon ő maga hogyan nőtt volna fel ilyen állapotok között, ha egyáltalán ment volna ez neki? Sokkal kevésbé finnyásan, hanem befogadóbban és segítőkészebben? Talán ezen nem is éri meg tépelődni, de nem tudja eldobni azt az érzést, hogy sokkal méltánylóbbnak kéne lennie, hogy Garsin egyáltalán nem mutatott iránta irigységet, hogy míg ő ezüstkanállal a szájában nőtt fel, másoknak már kiskoruktól fogva ilyeneket kellett megélniük.*
- Mit tervezel csinálni, ha mondjuk parancsnok leszel? Vagy nagy mágus? Esetleg artheniori parancsnok nagy mágikus hatalommal? Szerinted ki lehet még tisztítani a Kikötőt a bűnszervezetektől? Mert ha a válasz igen, akkor belesegíthetek. Tudnám is, mi lenne az első dolgom mikor már én leszek nagymester. Nem csak magam elé nézni egy székben az egész hátralévő életemen keresztül, tudod.
*Akármennyire is egyszerű lett volna egy igennel válaszolni Garsinnak, ennyi idő után már nem volt szíve neki hazudozni, még ha könnyedebbé is tette volna a hangulatot. Nem, ezen valójában még nem gondolkodott, és nem is volt olyan egyszerű velük a szituáció, hogy egyhamar kibogozza saját érzelmeit velük kapcsolatban. Ezen valószínűleg sokat fog kelleni vívódni magával, miután katonabarátjával elválnak. Így Adoaver következő kérdése valóban főképp azért lett föltéve, hogy ne nehezüljön rá további nyomás, de egyben kíváncsi is volt kortársára is. Kevesebbet tud róla, mint fordítva.
Türelmesen vár, míg amaz előáll a válasszal, elvégre egy intim kérdést vetett fel, na meg ő sem volt sajátjával gyors. Azt hallva ismét csak saját szerencsés, nem kiérdemelt életére emlékezteti lelkiismerete, és a sajnálat hulláma csapja meg a lány iránt. Úgy hangzik, már a szörnyek előtt sem lehetett egyszerű nekik megélni. Vajon ő maga hogyan nőtt volna fel ilyen állapotok között, ha egyáltalán ment volna ez neki? Sokkal kevésbé finnyásan, hanem befogadóbban és segítőkészebben? Talán ezen nem is éri meg tépelődni, de nem tudja eldobni azt az érzést, hogy sokkal méltánylóbbnak kéne lennie, hogy Garsin egyáltalán nem mutatott iránta irigységet, hogy míg ő ezüstkanállal a szájában nőtt fel, másoknak már kiskoruktól fogva ilyeneket kellett megélniük.*
- Mit tervezel csinálni, ha mondjuk parancsnok leszel? Vagy nagy mágus? Esetleg artheniori parancsnok nagy mágikus hatalommal? Szerinted ki lehet még tisztítani a Kikötőt a bűnszervezetektől? Mert ha a válasz igen, akkor belesegíthetek. Tudnám is, mi lenne az első dolgom mikor már én leszek nagymester. Nem csak magam elé nézni egy székben az egész hátralévő életemen keresztül, tudod.
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:13:28
Üzenet elküldve: 2022-05-20 09:13:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*A horizont a háta mögött már feketébe hanyatlik, miközben maga mögött hagyja a várost. Nem pillant vissza válla felett a lámpafényes sziluettre.
Csupán a kengyellel kell finoman jeleznie a hátasnak, hogy növelje tempójukat. Egészen összecsiszolódtak már azóta, hogy elhozta a Városőrség legjobb lovát az istállóból. Azóta sem nevezte el. Könnyen lehet, hogy volt neve, de hiába jutott el a berkenyétől a gesztenyéig, egyikre sem hallgatott hű társa. Talán elnevezi majd akkor, ha elérik céljukat. Elvégre bárhogy is álljék a helyzet, a ló immáron az övé.
Üresség. Nem érez egyebet. Ám ez az üresség valahogy békíti is. Nincsenek megoldandó akadályok, nincs semmi, mi lelkét vagy gondolatait terhelné. Nem kíván mást, csak egy kevéske magányt. Számtalan ajtó nyitva áll mögötte, mégis ezt választja. Elég volt a kalandokból és az eszeveszett kardcsörgésből. Legalábbis egy kis időre.*
Csupán a kengyellel kell finoman jeleznie a hátasnak, hogy növelje tempójukat. Egészen összecsiszolódtak már azóta, hogy elhozta a Városőrség legjobb lovát az istállóból. Azóta sem nevezte el. Könnyen lehet, hogy volt neve, de hiába jutott el a berkenyétől a gesztenyéig, egyikre sem hallgatott hű társa. Talán elnevezi majd akkor, ha elérik céljukat. Elvégre bárhogy is álljék a helyzet, a ló immáron az övé.
Üresség. Nem érez egyebet. Ám ez az üresség valahogy békíti is. Nincsenek megoldandó akadályok, nincs semmi, mi lelkét vagy gondolatait terhelné. Nem kíván mást, csak egy kevéske magányt. Számtalan ajtó nyitva áll mögötte, mégis ezt választja. Elég volt a kalandokból és az eszeveszett kardcsörgésből. Legalábbis egy kis időre.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-19 17:45:53
Üzenet elküldve: 2022-05-19 17:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor Adoaver suttogva fejezi ki sajnálatát, nem nagyon tudja, mit feleljen, úgyhogy nem is mond semmit, csak a másik szemébe néz egy hosszabb pillanatra. Valahogy meglepi és idegenként hat számára ez a részvétnyilvánítás, pedig alighanem egy természetes válasz. Ő mégsem gondolt rá, mert neki ez az élete volt, ahogy sok másik embernek is, és inkább csak alkalmazkodni lehetett, semmint bármit is tenni. Most viszont ránéz kicsit külső szemszögből is a történtekre és jobban tudatosul benne, hogy mennyire hánytatottak voltak azok az idők. Főleg, ha a jelenlegi életével állítja kontrasztba...
Aztán ő is feltesz egy kérdést, méghozzá egy eléggé személyeset, ám meglepi és nem is egészen érti, ami ennek hatására az ifjúval történik.
Barátja nem egyszer említette már a gondviselőit, még most is alig pár perccel ezelőtt. Mindeddig nem keltette benne azt a benyomást, hogy nehezére esne beszélni róluk. Talán történt valami?
Aggódva figyeli a fiút, meglehet kérdezne is, de a másik megelőzi. Talán a témát is igyekszik terelni?
Némi késéssel válaszol, mert nehezen küzdi le zavarát az előbbiek után és nem biztos benne, hogy egyszerűen csak hagynia kellene elúszni az előbbieket. Ám végül úgy dönt, hagy időt a másiknak, hátha magától is visszatér hozzá.*
- Igen. Az én családom visszatért a Kikötőbe az egész után. Amúgy sem volt sok mindenünk. Ami mozdítható és könnyen szállítható volt, azt meneküléskor elhoztuk... ruhák, edények... Úgyhogy nem volt mit kifosztani, és a házunk sem volt érdemes az elfoglalásra. Igazán csak egy szoba az egész, de tető volt a fejünk fölé és ez már több volt, mint ami Artheniorban várt volna minket. Nem volt miből újrakezdenünk. Legalábbis úgy képzelem, ezért döntött úgy az atyám, hogy visszatérünk. Meg a Kikötőt már ismerte...
*Mikor Adoaver suttogva fejezi ki sajnálatát, nem nagyon tudja, mit feleljen, úgyhogy nem is mond semmit, csak a másik szemébe néz egy hosszabb pillanatra. Valahogy meglepi és idegenként hat számára ez a részvétnyilvánítás, pedig alighanem egy természetes válasz. Ő mégsem gondolt rá, mert neki ez az élete volt, ahogy sok másik embernek is, és inkább csak alkalmazkodni lehetett, semmint bármit is tenni. Most viszont ránéz kicsit külső szemszögből is a történtekre és jobban tudatosul benne, hogy mennyire hánytatottak voltak azok az idők. Főleg, ha a jelenlegi életével állítja kontrasztba...
Aztán ő is feltesz egy kérdést, méghozzá egy eléggé személyeset, ám meglepi és nem is egészen érti, ami ennek hatására az ifjúval történik.
Barátja nem egyszer említette már a gondviselőit, még most is alig pár perccel ezelőtt. Mindeddig nem keltette benne azt a benyomást, hogy nehezére esne beszélni róluk. Talán történt valami?
Aggódva figyeli a fiút, meglehet kérdezne is, de a másik megelőzi. Talán a témát is igyekszik terelni?
Némi késéssel válaszol, mert nehezen küzdi le zavarát az előbbiek után és nem biztos benne, hogy egyszerűen csak hagynia kellene elúszni az előbbieket. Ám végül úgy dönt, hagy időt a másiknak, hátha magától is visszatér hozzá.*
- Igen. Az én családom visszatért a Kikötőbe az egész után. Amúgy sem volt sok mindenünk. Ami mozdítható és könnyen szállítható volt, azt meneküléskor elhoztuk... ruhák, edények... Úgyhogy nem volt mit kifosztani, és a házunk sem volt érdemes az elfoglalásra. Igazán csak egy szoba az egész, de tető volt a fejünk fölé és ez már több volt, mint ami Artheniorban várt volna minket. Nem volt miből újrakezdenünk. Legalábbis úgy képzelem, ezért döntött úgy az atyám, hogy visszatérünk. Meg a Kikötőt már ismerte...
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-19 08:59:41
Üzenet elküldve: 2022-05-19 08:59:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Társa mosolyától csak még inkább szégyenkedni kezd belül, hogy majdnem valami brutálisan tapintatlant mondott, így izommal szorítja egymásnak fogait, úgy hallgat, miközben Garsin saját tapasztalatát meséli el. Látja, hogy másfelé néz barátja tekintete. Cseppet sem hibáztatja.*
- Uramisten... annyira sajnálom. *suttogja végül a szavakat, nehéz volt bármivel is előállni. Majdnem elfeledkezett róla, hogy ő a káosznak majdnem a közepében élt akkoriban. Hol találtak szállást? A városban? Hogy nézett ki akkor ez a hely, vagy egyáltalán hogy néz ki ma a Kikötő? El se tudja képzelni, ő hogy érezné magát, ha az ő otthona és környéke valami bűnnegyedig alacsonyodna le. Talán dühös lenne, igen, de mérhetetlenül bánatos is. Büszkeséggel gondol visszaemlékezéseikor a márványozott épületekre és a gondozott kertekre, nem is látná őket máshogy, mint ahogy elhagyta őket. Vajon barátja hogyan gondolhat saját hazájára?
A kérdés váratlanul érinti őt, úgy rázza ki az gondolataiból, hogy nagyokat is néz a katonalányra, mint amaz felpofozta volna.* - Hiányoznak? *Kérdezi kétkedve, megerősítésként. Tekintete elködösödik, arca kifejezéstelenné válik, ahogy mélyen elkezd tépelődni. Saját válaszán kívül az utóbbi témától keletkezhetett hangulatot is nyilvántartásba kéne vennie, de nem akar hazudni. Szótlanul nézi a fakör egyik két tagja közötti területet, ami az erdőbe vezet, mintha ott tudná meglelni a választ, majd nagysokára megszólal, nem nézve vissza barátjára:*
- Nem... nem tudom. Erre nem tudok válaszolni. *Tekintete semlegesből megsemmisülté válik, úgy oszlik fel az egy pontos irányból az egész világ felé.* - Garsin, voltál a Kikötőben az egész után? Mi történt az otthonoddal? A családoddal?
*Társa mosolyától csak még inkább szégyenkedni kezd belül, hogy majdnem valami brutálisan tapintatlant mondott, így izommal szorítja egymásnak fogait, úgy hallgat, miközben Garsin saját tapasztalatát meséli el. Látja, hogy másfelé néz barátja tekintete. Cseppet sem hibáztatja.*
- Uramisten... annyira sajnálom. *suttogja végül a szavakat, nehéz volt bármivel is előállni. Majdnem elfeledkezett róla, hogy ő a káosznak majdnem a közepében élt akkoriban. Hol találtak szállást? A városban? Hogy nézett ki akkor ez a hely, vagy egyáltalán hogy néz ki ma a Kikötő? El se tudja képzelni, ő hogy érezné magát, ha az ő otthona és környéke valami bűnnegyedig alacsonyodna le. Talán dühös lenne, igen, de mérhetetlenül bánatos is. Büszkeséggel gondol visszaemlékezéseikor a márványozott épületekre és a gondozott kertekre, nem is látná őket máshogy, mint ahogy elhagyta őket. Vajon barátja hogyan gondolhat saját hazájára?
A kérdés váratlanul érinti őt, úgy rázza ki az gondolataiból, hogy nagyokat is néz a katonalányra, mint amaz felpofozta volna.* - Hiányoznak? *Kérdezi kétkedve, megerősítésként. Tekintete elködösödik, arca kifejezéstelenné válik, ahogy mélyen elkezd tépelődni. Saját válaszán kívül az utóbbi témától keletkezhetett hangulatot is nyilvántartásba kéne vennie, de nem akar hazudni. Szótlanul nézi a fakör egyik két tagja közötti területet, ami az erdőbe vezet, mintha ott tudná meglelni a választ, majd nagysokára megszólal, nem nézve vissza barátjára:*
- Nem... nem tudom. Erre nem tudok válaszolni. *Tekintete semlegesből megsemmisülté válik, úgy oszlik fel az egy pontos irányból az egész világ felé.* - Garsin, voltál a Kikötőben az egész után? Mi történt az otthonoddal? A családoddal?
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-18 11:53:32
Üzenet elküldve: 2022-05-18 11:53:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem kell jó emberismerőnek lennie, hogy olvasni tudja a másik testbeszédét. Ha nem is tudja pontosan, hogy miért érzi kényelmetlenül magát a fiú, azért észleli a dolgot és akadnak sejtései az okáról. Azt mondjuk jó jelnek tekinti, hogy Adoaver nem félne ismét beszélgetni vele, ha egymásba futnának: akkor annyira talán mégsem volt gyanús az az alak.
Bár az állítása és a feltételezhető kapcsolata a gonosz istenséghez mindenképpen aggasztó, de ebből sem vonna le messzemenő következtetéseket. Végtére is, ő maga is rendelkezik tudással egy másik gonosz istenről, amit egy elfek bőréből készített könyvből olvasott ki, valamint ezen istenség mágikus kínzóeszköze is a birtokában van... Ha valakinek ezekről mesélne, talán őt is félelmetesnek találnák.
Nem is fűz semmit az elhangzottakhoz, csak biccent, hogy megértette. Majd az évekkel ezelőtti élményeiről kérdezi a fiút, s bizony neki is akad mesélni valója, hiába élt távolabb az események középpontjától. Valahol örül, hogy Adoaver életében ez nem volt annyira jelentőségteljes időszak és vigyáztak rá a gondviselői. Ő maga olyan tíz év körüli lehetett akkoriban, úgy sejti, az ifjú sem lehetett sokkal több. Mondjuk kérdéses, hogy egy gyereknek, vagy egy felnőttnek volt félelmetesebb mindaz, ami akkor történt.
Mikor Adoaver félbehagyja mondandóját és sajnálatát fejezi ki, szomorkásan rámosolyog, hogy megnyugtassa.
Majd kicsit elmereng a saját emlékein.*
- Mi Arthenior közelében, a kikötői erdőségnél táboroztunk, mikor történt. Még az élőholtak miatt kellett eljönnünk... Az akkori őrség kísért és őrzött minket és a többi menekültet. Emlékszem, hogy mindenki félt. Előbb az élőholtak, aztán ami az égen történt... Nem igazán volt hova bújnunk, azt hittük, a világnak is vége lesz. - *Lassan beszél, a talajhoz, ültében a cipője orrát, vagy a fűszálakat piszkálva.*
- De nem tudnám megmondani, hogy az élőholtak okoztak nagyobb bajt, vagy az istenek, vagy a Kikötőben maradt bűnözők, akik kihasználták ezt a zavart. A menekültek közül sokan vissza sem tértek a városba, inkább ide jöttek, Artheniorba... Azt mondanám, a többiek is abban a hitben mentek haza, hogy majd az őrség rendet tesz. De végül sosem tértek vissza. Nem tudom, egyáltalán lehetséges lett-e volna, vagy már akkor túl erősek voltak ezek a bűnbandák. - *Elmélkedik. Aztán mintha magára eszmélne, abbahagyja a beszédet és kihúzza magát, még nyújtózik is.
Elpillant a ló felé, aki még mindig gondtalanul rágcsálja és túrja patájával a füvet.*
- Nem hiányoznak? A gondviselőid... - *Kérdi, látszólag talán a semmiből, visszafordítva tekintetét a fiúra.*
*Nem kell jó emberismerőnek lennie, hogy olvasni tudja a másik testbeszédét. Ha nem is tudja pontosan, hogy miért érzi kényelmetlenül magát a fiú, azért észleli a dolgot és akadnak sejtései az okáról. Azt mondjuk jó jelnek tekinti, hogy Adoaver nem félne ismét beszélgetni vele, ha egymásba futnának: akkor annyira talán mégsem volt gyanús az az alak.
Bár az állítása és a feltételezhető kapcsolata a gonosz istenséghez mindenképpen aggasztó, de ebből sem vonna le messzemenő következtetéseket. Végtére is, ő maga is rendelkezik tudással egy másik gonosz istenről, amit egy elfek bőréből készített könyvből olvasott ki, valamint ezen istenség mágikus kínzóeszköze is a birtokában van... Ha valakinek ezekről mesélne, talán őt is félelmetesnek találnák.
Nem is fűz semmit az elhangzottakhoz, csak biccent, hogy megértette. Majd az évekkel ezelőtti élményeiről kérdezi a fiút, s bizony neki is akad mesélni valója, hiába élt távolabb az események középpontjától. Valahol örül, hogy Adoaver életében ez nem volt annyira jelentőségteljes időszak és vigyáztak rá a gondviselői. Ő maga olyan tíz év körüli lehetett akkoriban, úgy sejti, az ifjú sem lehetett sokkal több. Mondjuk kérdéses, hogy egy gyereknek, vagy egy felnőttnek volt félelmetesebb mindaz, ami akkor történt.
Mikor Adoaver félbehagyja mondandóját és sajnálatát fejezi ki, szomorkásan rámosolyog, hogy megnyugtassa.
Majd kicsit elmereng a saját emlékein.*
- Mi Arthenior közelében, a kikötői erdőségnél táboroztunk, mikor történt. Még az élőholtak miatt kellett eljönnünk... Az akkori őrség kísért és őrzött minket és a többi menekültet. Emlékszem, hogy mindenki félt. Előbb az élőholtak, aztán ami az égen történt... Nem igazán volt hova bújnunk, azt hittük, a világnak is vége lesz. - *Lassan beszél, a talajhoz, ültében a cipője orrát, vagy a fűszálakat piszkálva.*
- De nem tudnám megmondani, hogy az élőholtak okoztak nagyobb bajt, vagy az istenek, vagy a Kikötőben maradt bűnözők, akik kihasználták ezt a zavart. A menekültek közül sokan vissza sem tértek a városba, inkább ide jöttek, Artheniorba... Azt mondanám, a többiek is abban a hitben mentek haza, hogy majd az őrség rendet tesz. De végül sosem tértek vissza. Nem tudom, egyáltalán lehetséges lett-e volna, vagy már akkor túl erősek voltak ezek a bűnbandák. - *Elmélkedik. Aztán mintha magára eszmélne, abbahagyja a beszédet és kihúzza magát, még nyújtózik is.
Elpillant a ló felé, aki még mindig gondtalanul rágcsálja és túrja patájával a füvet.*
- Nem hiányoznak? A gondviselőid... - *Kérdi, látszólag talán a semmiből, visszafordítva tekintetét a fiúra.*
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-18 10:12:45
Üzenet elküldve: 2022-05-18 10:12:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Hááááát... *A felvetésen, a gyanún, hogy félt, habár nem állt messze a valóságtól, javítania kellett rajta.* - Az erős túlzás, hogy "féltem" abban a pillanatban, inkább óvatosnak mondtam volna magamat. *Szégyenletesen emlékszik, hogy alig tudott megszólalni, annyira be volt tojva, de ezt barátjának nem kell megtudnia. Mondjuk az, hogy az utóbbi szavak kimondása közben kerülte amaz tekintetét, és kezét kissé tördeli, az árulkodó, ha már Garsin ismeri testbeszédjét.* - Nem állítom teljes magabiztossággal hogy ezt a szót használta, de nagyjából ezt lehetett kiérteni tőle. Kikényszerültek, lehet hogy valami létfontosságú anyagból fogytán voltak, politikai változás történt a körökben, csak találgatni lehet. Tán' megkérdezem tőle, ha ismét megtalálom. *Dönt végül e kérdéssel kapcsolatban.*
- Nem részletezte, de kristálytisztán mondta hogy már az egész Sa'argathos cirkusz előtt tudtak róla. Évekkel. Azt mondanám, hogy hazudik, de nem tudom meddig terjed ki a druidák tudása. Jóslat, babona, akármi az ok, nem hangzott nagyon meglepődöttnek mikor említettem őket.* Két tenyerét felfelé fordítja egy pillanatra, jelezve hogy ezzel ő sem tud most többet katonatársánál. Azt túl könnyű lenne elhinni, hogy hazudott, azt pedig túl naivnak, hogy igazat mondott.*
- Nem. Vagyis csak egy részét. Artheniorral ellentétben Lihanechet kemény falak veszik körül, de még annak sem történt semmi baja. Közel s távol semmi harc. De az eget mindenki látta. Mikor minden előfigyelmeztetés nélkül, egy pillanat alatt borult be. Az a groteszk fej a felhők közül. A vörös villám. És persze a hang az egész után. "Sa'Tereth vagyok." És semmi. És ahogy hallottam a híreket, katasztrófákat, egyiket a másik után, nagyon, de NAGYON megúsztuk, mi északiak. Vagy ha mégsem, azt nem nagyon említették a gondviselőim, ugyanis nekem azt az időt a házban kellett töltenem, a lábamat sem tehettem ki. És, maradjon kettőnk között, ki sem akartam. De azon a pár heti álmatlan éjszakákon kívül nagyjából sértetlenül jöttünk ki. De ahogy hallottam, ti... *Ahogy saját szavai eljutnak füleihez, gyorsan rájött, hogy nem kéne ezt befejeznie.* - ..Sajnálom.
- Hááááát... *A felvetésen, a gyanún, hogy félt, habár nem állt messze a valóságtól, javítania kellett rajta.* - Az erős túlzás, hogy "féltem" abban a pillanatban, inkább óvatosnak mondtam volna magamat. *Szégyenletesen emlékszik, hogy alig tudott megszólalni, annyira be volt tojva, de ezt barátjának nem kell megtudnia. Mondjuk az, hogy az utóbbi szavak kimondása közben kerülte amaz tekintetét, és kezét kissé tördeli, az árulkodó, ha már Garsin ismeri testbeszédjét.* - Nem állítom teljes magabiztossággal hogy ezt a szót használta, de nagyjából ezt lehetett kiérteni tőle. Kikényszerültek, lehet hogy valami létfontosságú anyagból fogytán voltak, politikai változás történt a körökben, csak találgatni lehet. Tán' megkérdezem tőle, ha ismét megtalálom. *Dönt végül e kérdéssel kapcsolatban.*
- Nem részletezte, de kristálytisztán mondta hogy már az egész Sa'argathos cirkusz előtt tudtak róla. Évekkel. Azt mondanám, hogy hazudik, de nem tudom meddig terjed ki a druidák tudása. Jóslat, babona, akármi az ok, nem hangzott nagyon meglepődöttnek mikor említettem őket.* Két tenyerét felfelé fordítja egy pillanatra, jelezve hogy ezzel ő sem tud most többet katonatársánál. Azt túl könnyű lenne elhinni, hogy hazudott, azt pedig túl naivnak, hogy igazat mondott.*
- Nem. Vagyis csak egy részét. Artheniorral ellentétben Lihanechet kemény falak veszik körül, de még annak sem történt semmi baja. Közel s távol semmi harc. De az eget mindenki látta. Mikor minden előfigyelmeztetés nélkül, egy pillanat alatt borult be. Az a groteszk fej a felhők közül. A vörös villám. És persze a hang az egész után. "Sa'Tereth vagyok." És semmi. És ahogy hallottam a híreket, katasztrófákat, egyiket a másik után, nagyon, de NAGYON megúsztuk, mi északiak. Vagy ha mégsem, azt nem nagyon említették a gondviselőim, ugyanis nekem azt az időt a házban kellett töltenem, a lábamat sem tehettem ki. És, maradjon kettőnk között, ki sem akartam. De azon a pár heti álmatlan éjszakákon kívül nagyjából sértetlenül jöttünk ki. De ahogy hallottam, ti... *Ahogy saját szavai eljutnak füleihez, gyorsan rájött, hogy nem kéne ezt befejeznie.* - ..Sajnálom.
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-16 00:37:19
Üzenet elküldve: 2022-05-16 00:37:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Mert annyira furcsa volt, vagy... féltél tőle? - *Kérdez vissza, mikor Adoaver lázálomként jellemzi a szóban forgó elfet, vagy magát a helyzetet, amibe csöppent a váratlan asztaltársaságban.
Az egyértelmű, hogy az idegen nagy hatással volt az ifjúra, de Garsin innen nézve még nem tudná eldönteni, hogy lenyűgözöttségről van szó, vagy pedig rettenetről.*
- Kikényszerültek? - *Érdeklődik az újabb részlet felől, nem sejtve, hogy ez éppen Adoaver előtt is tisztázatlan maradt.
Aztán hallgatja barátja elméletét arról, hogy az elf valószínűleg inkább jeleskedik az állatok túlvilágra segítésében, semmint szelídítésében, de a maga részéről ezt nem tartja megvetendőnek, míg nem fölösleges gyilkolásról van szó.
Mikor Adoaver elkomolyodik, ő maga is ehhez mérten pillant rá várakozón.*
- Mielőtt Sa'Tereth érkezett volna ide, vagy ő a városba? - *Kér pontosítást, szintén kissé furcsállva. Bár utóbbi nem volna annyira meglepő, az istenek érkezését messzire lehetett észlelni... Ha ők előre tudtak az istenek érkezéséről, az már kérdésesebb.*
- Lihanechből lehetett látni? Az istenek érkezését... és harcát... - *Kérdez is már rá akkor, hogy az ifjú miként élte meg azt az időt, milyen emlékeket őriz erről.*
- Mert annyira furcsa volt, vagy... féltél tőle? - *Kérdez vissza, mikor Adoaver lázálomként jellemzi a szóban forgó elfet, vagy magát a helyzetet, amibe csöppent a váratlan asztaltársaságban.
Az egyértelmű, hogy az idegen nagy hatással volt az ifjúra, de Garsin innen nézve még nem tudná eldönteni, hogy lenyűgözöttségről van szó, vagy pedig rettenetről.*
- Kikényszerültek? - *Érdeklődik az újabb részlet felől, nem sejtve, hogy ez éppen Adoaver előtt is tisztázatlan maradt.
Aztán hallgatja barátja elméletét arról, hogy az elf valószínűleg inkább jeleskedik az állatok túlvilágra segítésében, semmint szelídítésében, de a maga részéről ezt nem tartja megvetendőnek, míg nem fölösleges gyilkolásról van szó.
Mikor Adoaver elkomolyodik, ő maga is ehhez mérten pillant rá várakozón.*
- Mielőtt Sa'Tereth érkezett volna ide, vagy ő a városba? - *Kér pontosítást, szintén kissé furcsállva. Bár utóbbi nem volna annyira meglepő, az istenek érkezését messzire lehetett észlelni... Ha ők előre tudtak az istenek érkezéséről, az már kérdésesebb.*
- Lihanechből lehetett látni? Az istenek érkezését... és harcát... - *Kérdez is már rá akkor, hogy az ifjú miként élte meg azt az időt, milyen emlékeket őriz erről.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:12:20
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:12:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az erdőszéli tisztástól már nincs messze a város, ez pedig az útjának a végét jelenti. Szívesen felgyorsítaná a tempóját az utolsó órácskára, de már nincs benne elég erő ehhez. Helyette inkább kiélvezi a táj és az időjárás nyújtotta szépségeket. A nap kellemesen süt, a bőrén érzékeli az egyre erősödő melegét. A szél enyhe fuvallatai érik el, hogy a hőmérséklet ne forró, hanem épp megfelelő legyen. A fűszálak simogatása is abban erősíti meg a gnómot, hogy véget értek a hideg hónapok és itt az ideje a jó időnek. Talán egy-két hét és még a tengerpartra is lenézhet fürödni a barátaival.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-13 08:28:25
Üzenet elküldve: 2022-05-13 08:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Toronyiránt//
*Kora reggel indult, még mikor csak a vénasszonyok császkálnak az utcákon, akik amúgy se tudnak aludni vénségükre. Már egészen pirkad, mikor a tisztásra ér, mint egy csúcsos kalapban parádézó málhás szamár. Hátulról senki nem mondaná meg, hogy egy gnóm nő cipeli azt az otromba nagy zsákot a hátán. De közel sem olyan nehéz, mint, amilyen nagy szerencsére. Nem halad gyorsan, inkább megfontoltan, nem mintha tudna erősebb tempót diktálni, sosem volt az a kifejezetten sebes személy. Egyelőre még nem kell megpihennie, de a szántók környékén majd tervez hunyni egyet, egyszerre ezt a nagy utat nem bírja egy szuszra.*
*Kora reggel indult, még mikor csak a vénasszonyok császkálnak az utcákon, akik amúgy se tudnak aludni vénségükre. Már egészen pirkad, mikor a tisztásra ér, mint egy csúcsos kalapban parádézó málhás szamár. Hátulról senki nem mondaná meg, hogy egy gnóm nő cipeli azt az otromba nagy zsákot a hátán. De közel sem olyan nehéz, mint, amilyen nagy szerencsére. Nem halad gyorsan, inkább megfontoltan, nem mintha tudna erősebb tempót diktálni, sosem volt az a kifejezetten sebes személy. Egyelőre még nem kell megpihennie, de a szántók környékén majd tervez hunyni egyet, egyszerre ezt a nagy utat nem bírja egy szuszra.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-12 20:18:51
Üzenet elküldve: 2022-05-12 20:18:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy elmeséli saját élményét ezzel az érdekes druidával és civilizáció kívülállójával, a jeleneteket is kezdi összerakni memóriája, s már látja is az elfet, a számára sosem eléggé tiszta fogadó vendégtermét, és a teát, ami mindig túl korán hűl ki, amikor késlelteti megivását szóváltások miatt.*
- Érdekesként is le lehet írni ezt, igen, bár én a "lázálom" kifejezést alkalmaznám. *Egymagában, a háttérben ülő vendégként mindig volt tapasztalata megszemlélni a Pegazus érdekesebbnek kinéző kuncsaftjait, de egy agyontetovált, ezüsthajú, bennszülött elffel leülni dumcsizni, az egy egyszeri tapasztalat. Ennél csak az a tetőtől-talpig szétvart óriás kalapjával és tenyérben elférő kiscicájával lepte meg jobban.*
- Valószínűleg azután kezdték el a bizniszt, miután ki kényszerülhettek jönni a fákon túlra, legalábbis egy páran. *Osztja meg saját elképzelést a kijelentéssel kapcsolatban. De hogy mégis miért mostanában kezdődött ez és mi oknál fogva, arról halvány fogalma sem volt.*
- Nem, nem volt nála... de nem is úgy nézett ki, mintha pont őrá esett volna a szelídítés vagy szállítás része annak a szakmának. Ha tippelnem kéne, inkább a "szabadítsa ki a szenvedéséből" típusnak, vagy a "túl veszélyes hogy a közöttünk legyen" munkát képzelném rá. De azt mondta, földmágus, tehát inkább a növényekkel látnám dolgozni. Ki tudja. *Húzza fel vállait találgatásai után. Ezt az információt is csak az utolsó pillanatban tudta meg tőle, úgyhogy részletekre nem nagyon volt lehetőség. De ha már részletek, valamit kis híján elfelejtett felhozni Garsinnak:*
- Lenne még valami, és ezen akármennyit gondolkodtam, sehova nem tudtam tenni. *Hangja és tekintete itt komolyabbá válik.* - Amikor elmeséltem neki ami itt történt az utóbbbi években, nem tudom már hogy kérésre tettem vagy sem, megemlítettem nekik az isteneket is. Sa'Tereth jövetelét is. Elmondta nekem, hogy már tudtak róla, ennek az új micsoda-kicsodának a létezéséről, évekkel azelőtt, mielőtt ide érkezett volna. Nem mertem beletolni az orromat, de ...tudod.
*Ahogy elmeséli saját élményét ezzel az érdekes druidával és civilizáció kívülállójával, a jeleneteket is kezdi összerakni memóriája, s már látja is az elfet, a számára sosem eléggé tiszta fogadó vendégtermét, és a teát, ami mindig túl korán hűl ki, amikor késlelteti megivását szóváltások miatt.*
- Érdekesként is le lehet írni ezt, igen, bár én a "lázálom" kifejezést alkalmaznám. *Egymagában, a háttérben ülő vendégként mindig volt tapasztalata megszemlélni a Pegazus érdekesebbnek kinéző kuncsaftjait, de egy agyontetovált, ezüsthajú, bennszülött elffel leülni dumcsizni, az egy egyszeri tapasztalat. Ennél csak az a tetőtől-talpig szétvart óriás kalapjával és tenyérben elférő kiscicájával lepte meg jobban.*
- Valószínűleg azután kezdték el a bizniszt, miután ki kényszerülhettek jönni a fákon túlra, legalábbis egy páran. *Osztja meg saját elképzelést a kijelentéssel kapcsolatban. De hogy mégis miért mostanában kezdődött ez és mi oknál fogva, arról halvány fogalma sem volt.*
- Nem, nem volt nála... de nem is úgy nézett ki, mintha pont őrá esett volna a szelídítés vagy szállítás része annak a szakmának. Ha tippelnem kéne, inkább a "szabadítsa ki a szenvedéséből" típusnak, vagy a "túl veszélyes hogy a közöttünk legyen" munkát képzelném rá. De azt mondta, földmágus, tehát inkább a növényekkel látnám dolgozni. Ki tudja. *Húzza fel vállait találgatásai után. Ezt az információt is csak az utolsó pillanatban tudta meg tőle, úgyhogy részletekre nem nagyon volt lehetőség. De ha már részletek, valamit kis híján elfelejtett felhozni Garsinnak:*
- Lenne még valami, és ezen akármennyit gondolkodtam, sehova nem tudtam tenni. *Hangja és tekintete itt komolyabbá válik.* - Amikor elmeséltem neki ami itt történt az utóbbbi években, nem tudom már hogy kérésre tettem vagy sem, megemlítettem nekik az isteneket is. Sa'Tereth jövetelét is. Elmondta nekem, hogy már tudtak róla, ennek az új micsoda-kicsodának a létezéséről, évekkel azelőtt, mielőtt ide érkezett volna. Nem mertem beletolni az orromat, de ...tudod.
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-11 21:10:58
Üzenet elküldve: 2022-05-11 21:10:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután egy átlagos napot zárt a piactéren, át kell mennie még a kikötőhöz, mert oda is le kell szállítania néhány fontosabb rendelést. A nap végére általában leszakadnak a lábai a fáradtságtól, de a pénzzel megtelt erszénye mindenért kárpótolja. Amióta a városban él, sikerült szereznie sok megrendelőt, akik egy kellemes mennyiségű, mindennapi aranybevételhez juttatják. A piacon eladott termékek általában már a költőpénzét gyarapítják, amiket aztán elkölthet mindenféle szép ruhára vagy könyvre. Most is csak az tartja benne az erőt, hogy ezekre a csodálatos dolgokra gondol.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-11 14:28:25
Üzenet elküldve: 2022-05-11 14:28:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nincs is jobb hely a gyűjtögetéshez, mint az Arthenior melletti erdőszéli tisztás. Először megszedi magát gyógynövényekkel, gombákkal és ásványokkal, aztán a piactér felé veszi az irányt, hogy el tudja adni őket. Az sem baj, ha lesz ami a nyakán marad, hisz azokat majd felhasználhatja a főzeteihez és a kenőcseihez. Ebből állnak a mindennapjai, amíg tartanak a melegebb évszakok. A víz hónapjai alatt csak a megtakarításaiból éldegél, de amennyiben sikeres évet zár, egyáltalán nem kell emiatt aggódnia. Legalább ilyenkor pihenhet egy keveset és ráér később felkelni, nem úgy, mint mostanában.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-10 14:13:24
Üzenet elküldve: 2022-05-10 14:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A történet elég átlagosan kezdődik, Garsin kicsit még el is mereng, hogy vajon miért találja Adoaver annyira kellemetlennek a fogadó étkeit, valóban olyan rosszul főznek-e ott...? De aztán figyelme az újabb részletek felé fordul, ahogy az ifjú folytatja a mesélést, egy új szereplő bevonásával az elbeszélésbe.
Garsint nem csak a történet fogja meg, hanem Adoavert magát is figyeli. A fiú talán könnyen zavarba jön, de az is kétségtelen, hogy ennek ellenére akad benne előadói tehetség. Jól esik őt hallgatnia és mellé elképzelni mindazt, amit mond, kibontva a részleteket.*
- Ez érdekes találkozás lehetett... - *Foglalja össze sután, mikor Adoaver elhallgat.*
- De akkor csak tudhat róluk valaki... ha volt kivel kereskedniük... - *Töpreng, s próbálja elképzelni azt az életet a vadonban, elzártan. A szemei előtt egy fákkal körülvett kis falu jelenik meg, ahol az Adoaver által leírt elfhez hasonló küllemű és öltözékű elfek élnek, megannyi állat társaságában. Elképzeli, hogy néha kereskedők látogatnak oda mindenféle jóval és cserébe az állatokat viszik el ketrecekbe zárva... Egy kicsit szomorúnak is gondolja a jelenetet, de annyira nem érinti meg.*
- Vele is voltak állatok? - *Kérdi aztán kíváncsian. Nem sokat tud a druidákról, pusztán azt, hogy állatokkal foglalkoznak, de nem úgy, mint az emberek általában, hanem mintha beszélnék a nyelvüket... És gyakran láthatóak is a társaságukban, akár különlegesebb állat is kísérheti őket, amiről nem gondolnák, hogy szelídíthető.*
*A történet elég átlagosan kezdődik, Garsin kicsit még el is mereng, hogy vajon miért találja Adoaver annyira kellemetlennek a fogadó étkeit, valóban olyan rosszul főznek-e ott...? De aztán figyelme az újabb részletek felé fordul, ahogy az ifjú folytatja a mesélést, egy új szereplő bevonásával az elbeszélésbe.
Garsint nem csak a történet fogja meg, hanem Adoavert magát is figyeli. A fiú talán könnyen zavarba jön, de az is kétségtelen, hogy ennek ellenére akad benne előadói tehetség. Jól esik őt hallgatnia és mellé elképzelni mindazt, amit mond, kibontva a részleteket.*
- Ez érdekes találkozás lehetett... - *Foglalja össze sután, mikor Adoaver elhallgat.*
- De akkor csak tudhat róluk valaki... ha volt kivel kereskedniük... - *Töpreng, s próbálja elképzelni azt az életet a vadonban, elzártan. A szemei előtt egy fákkal körülvett kis falu jelenik meg, ahol az Adoaver által leírt elfhez hasonló küllemű és öltözékű elfek élnek, megannyi állat társaságában. Elképzeli, hogy néha kereskedők látogatnak oda mindenféle jóval és cserébe az állatokat viszik el ketrecekbe zárva... Egy kicsit szomorúnak is gondolja a jelenetet, de annyira nem érinti meg.*
- Vele is voltak állatok? - *Kérdi aztán kíváncsian. Nem sokat tud a druidákról, pusztán azt, hogy állatokkal foglalkoznak, de nem úgy, mint az emberek általában, hanem mintha beszélnék a nyelvüket... És gyakran láthatóak is a társaságukban, akár különlegesebb állat is kísérheti őket, amiről nem gondolnák, hogy szelídíthető.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-10 12:40:31
Üzenet elküldve: 2022-05-10 12:40:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 504
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A kisfiú végül nem tart vele, amit szokatlannak vél a kezdeti lelkesedés után, de tiszteletben tartja a gyermek döntését, aki talán nem akar ennyire messze szakadni Artheniortól. Talán a bizalma sem terjed odáig, hogy egy ismeretlen nővel tegyen meg egy nagyobb utat. Mindenesetre ez Karheiát nem tántorítja el céljától, ami a Mágustorony. Sajnos még számtalan olvasatlan, vagy meg nem értett oldal vár arra, hogy átlapozza őket, s olyan komoly ügyekre kell pontot tennie, amik életét fogják ilyen vagy olyan módon megváltoztatni.*
- De nem hamarkodunk el semmit.
*Jelenti ki magának - vagy a kölyköknek? - miközben fellendül a nyeregbe, hogy újra megtegye az ismerős és hosszú utat, mint korábban.*
- De nem hamarkodunk el semmit.
*Jelenti ki magának - vagy a kölyköknek? - miközben fellendül a nyeregbe, hogy újra megtegye az ismerős és hosszú utat, mint korábban.*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-09 12:50:31
Üzenet elküldve: 2022-05-09 12:50:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Messzire jutott, mégis sehova. Talán így lehetne legkönnyebben szavakba foglalni a helyzetét. Ám a helyzet a legkevésbé sem kilátástalan, csupán a kilátóból kell más horizont után fordulnia.
Békére vágyik. Végtelen fegyvercsörgés és játszma kísérte útját, most pedig pihenni szándékozik. Ahhoz pedig, hogy megtalálja megnyugvását, messzire kell visszanyúlnia. Még a saját életénél is messzebbre. Távoli ősei pusztai, nomád népek voltak, míg meg nem telepedtek Wegtoren környékén. Noha soha nem próbált hasonló életvitelt, nyughatatlan természete valahogy mégis vonzóvá teszi számára ezt az utat. Azt is tudni véli, hol tudna nekikezdeni ennek az életnek. Az pedig, hogy sikerrel jár-e, leginkább saját magán áll. Útja ugyan számtalan nehézséget ígér, de ezúttal nem a halál köveivel van kirakva. Nem fenyegeti oly veszély, mint viadorként, zsoldosként vagy éppenséggel a Városi Őrség főparancsnokaként. Nem, mintha félne a kardtól, épp ellenkezőleg. A harc utáni, buzgó vágyat azonban csillapítania kell. Mielőtt útra kellne azonban, meg kell ejtenie egy kitérőt. Talán az utolsót Artheniorba.*
Békére vágyik. Végtelen fegyvercsörgés és játszma kísérte útját, most pedig pihenni szándékozik. Ahhoz pedig, hogy megtalálja megnyugvását, messzire kell visszanyúlnia. Még a saját életénél is messzebbre. Távoli ősei pusztai, nomád népek voltak, míg meg nem telepedtek Wegtoren környékén. Noha soha nem próbált hasonló életvitelt, nyughatatlan természete valahogy mégis vonzóvá teszi számára ezt az utat. Azt is tudni véli, hol tudna nekikezdeni ennek az életnek. Az pedig, hogy sikerrel jár-e, leginkább saját magán áll. Útja ugyan számtalan nehézséget ígér, de ezúttal nem a halál köveivel van kirakva. Nem fenyegeti oly veszély, mint viadorként, zsoldosként vagy éppenséggel a Városi Őrség főparancsnokaként. Nem, mintha félne a kardtól, épp ellenkezőleg. A harc utáni, buzgó vágyat azonban csillapítania kell. Mielőtt útra kellne azonban, meg kell ejtenie egy kitérőt. Talán az utolsót Artheniorba.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-06 18:04:07
Üzenet elküldve: 2022-05-06 18:04:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Társa pillantásából kikövetkezteti, hogy elnyerte amúgy is meglévő figyelmét, így nem késlekedik, hanem igyekszik visszaemlékezni a már nem tegnap történt, furcsa asztaltárssal való beszélgetésére:*
- Szóval ki nem álhatom a Pegazust, vagy a legtöbb fogadót alapból. Hangosak, szagosak, és még a kaja sem olyan jó mint a piaci, tehát nem ott szoktam étkezni. De abban az időszakban kissé, talán a forró nap miatt, a szokásosnál jobban is megszomjaztam, márpedig ha semmi más, hát a teájuk az jó. A löttyöt iszogattam a helyiség középső asztalát elfoglalva, ráérősen, amikor hozzám közeledő lépéseket kezdtem hallani. Fordultam is hátra, és egy olyan alakot láttam, amilyet még se itt, se eddigi utazásaim alatt sehol. Egy elf, ami magában még nem lenne különleges, de fehér haja volt kék szemmel, tele volt tetoválásokkal, és szőrmekabátban sétált. Szóval ott ültem, azt se tudom hova köpjek, és miután rendelt, mellém ült, mivel velem szemben volt az egyetlen megmaradt szabad hely.* - Ezúttal nem játszadozik kezével miközben félig hüledező, félig csodálkozó szavai elhagyják ajkait, mivel igencsak igyekszik visszaemlékezni a részletekre. Tekintetét nem tartja Garsinon, céltalanul el van az veszve a fák között, nem is nagyon használja most szemeit.*
- Leült, és egy ideig szótlanul telt az idő. Megmondva őszintén kissé be voltam gazolva, nem úgy nézett ki az elf mint aki ott akart lenni. Aztán végül csak megszólalt, de hogy miről kérdezett először, arról már fogalmam sincs. Azt tudom, hogy valami kis dolog volt, talán etikett, de arról áttértünk, vagyis ő tért át inkább arra, hogy el kéne őt itt igazítani, ugyanis először járt itt a városban. Gondoltam, rendben, én sem kezdtem jobb helyzetben, kisegítem. Itt a piac, ott a templom, satöbbi, de aztán kérdezett egy furcsát: mi van a templomban? Erre meg én nem tudtam sokat felelni, ugyanis egy könyvtárnak csúfolt raktáron és Eeyr imádásán kívül az épület nem sokkal szolgált. Kiderült, hogy mágia iránt érdeklődött. Megmondtam, hogy azt a Lihanech-tavi toronyban keresse, és hogy hogyan jusson el oda, ami még hagyján, de aztán gyanakvó lett, és megkérdezte, mágus vagyok e. Nemcsak elmondtam, demonstráltam is neki, és ezen Ő lepődött meg igazán. Ugyanis azt hitte, és ezzel nem viccelek, hogy a varázstudók gyakorlatilag a kihalás szélén álltak, mint egy faj! *Drámai szünettel néz végül barátjára, egymástól szétválasztott kezekkel, majd a hatás után folytatja.* - Az ok amiért ezt hitte, és ezt sem én találtam ki, az hogy ő és egy egész törzse az Arthenior közeli vadságban éltek, egy örökkévalóság óta teljesen elkülönülve bármilyen civilizációtól! Druidákként üzleteltek állatok befogásával és idomításával, és eddig gyakorlatilag soha nem tették lábukat a fákon kívülre, kivéve talán egy-két arra rendelt személyt. És az egyik ilyen druida, Sylvar, pont előttem ült és a segítségemet kérte földmágia tanulásával kapcsolatban. Azanyám.
*Társa pillantásából kikövetkezteti, hogy elnyerte amúgy is meglévő figyelmét, így nem késlekedik, hanem igyekszik visszaemlékezni a már nem tegnap történt, furcsa asztaltárssal való beszélgetésére:*
- Szóval ki nem álhatom a Pegazust, vagy a legtöbb fogadót alapból. Hangosak, szagosak, és még a kaja sem olyan jó mint a piaci, tehát nem ott szoktam étkezni. De abban az időszakban kissé, talán a forró nap miatt, a szokásosnál jobban is megszomjaztam, márpedig ha semmi más, hát a teájuk az jó. A löttyöt iszogattam a helyiség középső asztalát elfoglalva, ráérősen, amikor hozzám közeledő lépéseket kezdtem hallani. Fordultam is hátra, és egy olyan alakot láttam, amilyet még se itt, se eddigi utazásaim alatt sehol. Egy elf, ami magában még nem lenne különleges, de fehér haja volt kék szemmel, tele volt tetoválásokkal, és szőrmekabátban sétált. Szóval ott ültem, azt se tudom hova köpjek, és miután rendelt, mellém ült, mivel velem szemben volt az egyetlen megmaradt szabad hely.* - Ezúttal nem játszadozik kezével miközben félig hüledező, félig csodálkozó szavai elhagyják ajkait, mivel igencsak igyekszik visszaemlékezni a részletekre. Tekintetét nem tartja Garsinon, céltalanul el van az veszve a fák között, nem is nagyon használja most szemeit.*
- Leült, és egy ideig szótlanul telt az idő. Megmondva őszintén kissé be voltam gazolva, nem úgy nézett ki az elf mint aki ott akart lenni. Aztán végül csak megszólalt, de hogy miről kérdezett először, arról már fogalmam sincs. Azt tudom, hogy valami kis dolog volt, talán etikett, de arról áttértünk, vagyis ő tért át inkább arra, hogy el kéne őt itt igazítani, ugyanis először járt itt a városban. Gondoltam, rendben, én sem kezdtem jobb helyzetben, kisegítem. Itt a piac, ott a templom, satöbbi, de aztán kérdezett egy furcsát: mi van a templomban? Erre meg én nem tudtam sokat felelni, ugyanis egy könyvtárnak csúfolt raktáron és Eeyr imádásán kívül az épület nem sokkal szolgált. Kiderült, hogy mágia iránt érdeklődött. Megmondtam, hogy azt a Lihanech-tavi toronyban keresse, és hogy hogyan jusson el oda, ami még hagyján, de aztán gyanakvó lett, és megkérdezte, mágus vagyok e. Nemcsak elmondtam, demonstráltam is neki, és ezen Ő lepődött meg igazán. Ugyanis azt hitte, és ezzel nem viccelek, hogy a varázstudók gyakorlatilag a kihalás szélén álltak, mint egy faj! *Drámai szünettel néz végül barátjára, egymástól szétválasztott kezekkel, majd a hatás után folytatja.* - Az ok amiért ezt hitte, és ezt sem én találtam ki, az hogy ő és egy egész törzse az Arthenior közeli vadságban éltek, egy örökkévalóság óta teljesen elkülönülve bármilyen civilizációtól! Druidákként üzleteltek állatok befogásával és idomításával, és eddig gyakorlatilag soha nem tették lábukat a fákon kívülre, kivéve talán egy-két arra rendelt személyt. És az egyik ilyen druida, Sylvar, pont előttem ült és a segítségemet kérte földmágia tanulásával kapcsolatban. Azanyám.
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-05 12:09:11
Üzenet elküldve: 2022-05-05 12:09:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kíváncsi pillantása kíméletlenül figyeli a magát hirtelen kínosan érző ifjút. Persze, nem veszi észre azonnal Adoaver zavarát, azt hiszi, csak a szavakat keresi a másik. Ami részben igaz is... Viszont a második mondatot hallva már megérti, hogy valóban az első sejtése bizonyult helyesnek: egy kedves szófordulat volt az a megjegyzés, ha van is alapja.
A helyzetet átlátva azonban már kicsit szórakozik is a másik "habogásán", hangtalanul fölnevet, épp csak nem paskolja meg a fiú fejét, hogy "nyugalom!".*
- Értem. - *Vágja rá, megszüntetve Adoaver szenvedését.*
- És remélem, hogy így lesz... Vagy ha nem, legalább a tanításomat vállalja. - *Teszi hozzá, mert a rokonszenv ebből a szempontból másodlagos, de azért örülne neki. Egyébként is szeretné, ha jó benyomást keltene Adoaver... lakótársaiban? Ez talán megfelelő szó rájuk.
Épp kérdezne a többiekről, hogy mifélék, az ifjú hogyan jön ki velük... de Adoaver megelőzi, egy másik témát vetve föl.
Válaszul egyszerűen megrázza a fejét, de tekintete a fiún csüng, jelezve az érdeklődését.*
*Kíváncsi pillantása kíméletlenül figyeli a magát hirtelen kínosan érző ifjút. Persze, nem veszi észre azonnal Adoaver zavarát, azt hiszi, csak a szavakat keresi a másik. Ami részben igaz is... Viszont a második mondatot hallva már megérti, hogy valóban az első sejtése bizonyult helyesnek: egy kedves szófordulat volt az a megjegyzés, ha van is alapja.
A helyzetet átlátva azonban már kicsit szórakozik is a másik "habogásán", hangtalanul fölnevet, épp csak nem paskolja meg a fiú fejét, hogy "nyugalom!".*
- Értem. - *Vágja rá, megszüntetve Adoaver szenvedését.*
- És remélem, hogy így lesz... Vagy ha nem, legalább a tanításomat vállalja. - *Teszi hozzá, mert a rokonszenv ebből a szempontból másodlagos, de azért örülne neki. Egyébként is szeretné, ha jó benyomást keltene Adoaver... lakótársaiban? Ez talán megfelelő szó rájuk.
Épp kérdezne a többiekről, hogy mifélék, az ifjú hogyan jön ki velük... de Adoaver megelőzi, egy másik témát vetve föl.
Válaszul egyszerűen megrázza a fejét, de tekintete a fiún csüng, jelezve az érdeklődését.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-05 08:57:37
Üzenet elküldve: 2022-05-05 08:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Amikor egymagában szokott olvasgatni, alig szokta észlelni ha kényelmetlen pozícióban ül, olyannyira el van veszve saját világában. De most, hogy a valóságos univerzumban tart fel valakivel beszélgetést, amire illik figyelni is, egyre többször vált helyzetet, néha törökülésbe visszatérve, néha kissé lányosan térdét arcával egyező magasságba nyújtja, néha pedig egyszerűen kinyújtva s a földön tartva őket. Legalább gerince egy helyzetben van, ezt továbbra is a fának köszönheti.
Saját, bogaras fogalmazásának köszönhetően egy olyan gödörbe került a következő kérdéssel, amibe illene gyorsan kimásznia.*
- Hogy is fogalmazzam... *A két lány kedves természetei vonzhatnák egymást, az erkölcsi magaslétráról még csak nem is beszélve, de ezt hogyan teszi mondatokká? Ezt így nyersen nem mondhatja csak úgy ki, akár még kínossá is teheti a helyzetet!* - Van pár közös dolog bennetek, úgy érzem? *Elsőre-külsőre majdnem semmi közös nem lenne bennük, csak egy hosszasabb idő alatt fedeznék fel egymás rokoni lelkét, ha egyáltalán Adoavernek igaza van a kettő párhuzamával kapcsolatban, amin már észlelhetőleg tépelődni kezd, szinte stresszelve a kigondoláson. Miért most hagyják cserbe szavai?!* - Áh, nem tudom rendesen megmagyarázni ezt, a francba is. Megmutatkozik ez ha beszélgettek, esküszöm. *Gyötrő csönd keletkezik az ő részéről. Most kéne jó témával előállnia, ha lenne valami más is. Elővehetné a lovat, de a neve megkérdezésén kívül azt sem tudná tovább nyújtani. Talán varázsolhatna neki? De az itt most nem jó, ha véletlenül félresikerül a részéről valami, akár a tisztást is felgyújthatja, most nem a nedves mocsárban vannak. Aztán végre eszébe jut valami. Nem sok, de ha ezután ki tudja mikor látják egymást még egyszer, akkor mondjon el mindent.*
- Meséltem már azt, amikor egy druidával találkoztam a Pegazusban?
*Amikor egymagában szokott olvasgatni, alig szokta észlelni ha kényelmetlen pozícióban ül, olyannyira el van veszve saját világában. De most, hogy a valóságos univerzumban tart fel valakivel beszélgetést, amire illik figyelni is, egyre többször vált helyzetet, néha törökülésbe visszatérve, néha kissé lányosan térdét arcával egyező magasságba nyújtja, néha pedig egyszerűen kinyújtva s a földön tartva őket. Legalább gerince egy helyzetben van, ezt továbbra is a fának köszönheti.
Saját, bogaras fogalmazásának köszönhetően egy olyan gödörbe került a következő kérdéssel, amibe illene gyorsan kimásznia.*
- Hogy is fogalmazzam... *A két lány kedves természetei vonzhatnák egymást, az erkölcsi magaslétráról még csak nem is beszélve, de ezt hogyan teszi mondatokká? Ezt így nyersen nem mondhatja csak úgy ki, akár még kínossá is teheti a helyzetet!* - Van pár közös dolog bennetek, úgy érzem? *Elsőre-külsőre majdnem semmi közös nem lenne bennük, csak egy hosszasabb idő alatt fedeznék fel egymás rokoni lelkét, ha egyáltalán Adoavernek igaza van a kettő párhuzamával kapcsolatban, amin már észlelhetőleg tépelődni kezd, szinte stresszelve a kigondoláson. Miért most hagyják cserbe szavai?!* - Áh, nem tudom rendesen megmagyarázni ezt, a francba is. Megmutatkozik ez ha beszélgettek, esküszöm. *Gyötrő csönd keletkezik az ő részéről. Most kéne jó témával előállnia, ha lenne valami más is. Elővehetné a lovat, de a neve megkérdezésén kívül azt sem tudná tovább nyújtani. Talán varázsolhatna neki? De az itt most nem jó, ha véletlenül félresikerül a részéről valami, akár a tisztást is felgyújthatja, most nem a nedves mocsárban vannak. Aztán végre eszébe jut valami. Nem sok, de ha ezután ki tudja mikor látják egymást még egyszer, akkor mondjon el mindent.*
- Meséltem már azt, amikor egy druidával találkoztam a Pegazusban?
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-05 00:04:31
Üzenet elküldve: 2022-05-05 00:04:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Egyetértőn biccent, miközben körülhordozza tekintetét e dicsérettel illetett helyen, a fák gyűrűjén. Olykor már szinte képes is megfeledkezni róla, hogy a múlt mennyire sötét volt. Akkoriban nem sok kilátása volt élvezni az ilyen egyszerű szépségeket sem. Jó itt lenni.
Ahogy Adoaver társaságában is. Kedvtelve figyeli az ifjú arcát, ahogy még a vonásai is megváltoznak, mikor elengedi magát és olyasmiről beszél, ami ennyire lelkesítő a számára.
Majd szégyenlős kérdésére is választ kap, méghozzá igen kedvezőt. Bár a szavak keltenek benne némi zavart is és értetlenséget.*
- Köszönöm! - *Mondja szelíden, hálás kis mosollyal, bizakodva. Még mindig nem akar előre örülni, de azért erőt vesz rajta némi izgatottság és ez megcsillan a tekintetében is. Mondhatni az ő szeme előtt is hasonló képek játszódnak le közös tanulásról, egy mesterrel, majd a pihenők alatti barátságszövésekről... S persze az sem mellékes a számára, ha elérhetőbb áron képezheti magát. Jelenleg ugyanis elég megrekedtnek érzi a helyzetét. Szeretne hasznos lenni a kötelékben, s most már nagy reményeket fűz a mágiához, hisz benne, hogy ez egy járható út volna a számára és sokat tudna tenni általa... Csak épp a továbbfejlődését ellehetetleníti, vagy legalábbis jelentősen lelassítja, hogy még a viszonylag jó napi járandósága mellett is nehezen gyűjt össze akkora tartalékot, amiből meg tudná fizetni a Mágustorony tekercseinek bérlését.*
- De miért mondod... Hogy engem akarna a legjobban tanítani? - *Kérdez rá a részletre, kíváncsian hunyorogva. Érdekli, hogy ez csak egy kedves szófordulat volt az ifjú részéről, vagy van mögötte tartalom. Leginkább előbbit feltételezné. Második gondolata, hogy talán a városban betöltött szerepe miatt kedvezne neki a hölgy, abban bízva, hogy ezáltal nagyobb biztonságban érezhetné magát a későbbiekben.*
*Egyetértőn biccent, miközben körülhordozza tekintetét e dicsérettel illetett helyen, a fák gyűrűjén. Olykor már szinte képes is megfeledkezni róla, hogy a múlt mennyire sötét volt. Akkoriban nem sok kilátása volt élvezni az ilyen egyszerű szépségeket sem. Jó itt lenni.
Ahogy Adoaver társaságában is. Kedvtelve figyeli az ifjú arcát, ahogy még a vonásai is megváltoznak, mikor elengedi magát és olyasmiről beszél, ami ennyire lelkesítő a számára.
Majd szégyenlős kérdésére is választ kap, méghozzá igen kedvezőt. Bár a szavak keltenek benne némi zavart is és értetlenséget.*
- Köszönöm! - *Mondja szelíden, hálás kis mosollyal, bizakodva. Még mindig nem akar előre örülni, de azért erőt vesz rajta némi izgatottság és ez megcsillan a tekintetében is. Mondhatni az ő szeme előtt is hasonló képek játszódnak le közös tanulásról, egy mesterrel, majd a pihenők alatti barátságszövésekről... S persze az sem mellékes a számára, ha elérhetőbb áron képezheti magát. Jelenleg ugyanis elég megrekedtnek érzi a helyzetét. Szeretne hasznos lenni a kötelékben, s most már nagy reményeket fűz a mágiához, hisz benne, hogy ez egy járható út volna a számára és sokat tudna tenni általa... Csak épp a továbbfejlődését ellehetetleníti, vagy legalábbis jelentősen lelassítja, hogy még a viszonylag jó napi járandósága mellett is nehezen gyűjt össze akkora tartalékot, amiből meg tudná fizetni a Mágustorony tekercseinek bérlését.*
- De miért mondod... Hogy engem akarna a legjobban tanítani? - *Kérdez rá a részletre, kíváncsian hunyorogva. Érdekli, hogy ez csak egy kedves szófordulat volt az ifjú részéről, vagy van mögötte tartalom. Leginkább előbbit feltételezné. Második gondolata, hogy talán a városban betöltött szerepe miatt kedvezne neki a hölgy, abban bízva, hogy ezáltal nagyobb biztonságban érezhetné magát a későbbiekben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176