Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-02 10:47:06
Üzenet elküldve: 2014-12-02 10:47:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Rika Jh'tael//
*Első gondolata a hideg, ami nem is lepi meg ebben az időszakban, a második pedig az, hogy elkerülhetetlenné válnak a forralt bort árusító létesítmények, már csak a társasága miatt is. Igazából maga is szeretné megadni a lehetőséget ezen csekély bűnű élvezetnek, de amíg van merre hárítani a felelőssége bármily könnyed súlyát, ő maga élni is fog vele, így megvárja, amíg Rika veti fel, hogy menni akar. Csak ne várassák sokáig, mert az lehet megszenvedi. De ha már szóba került.*
-Meg fogsz fázni, kéne neked egy forró ital, ha már rendesen rétegelve öltözködni nem akartál.
*Ezzel gyorsan okot is generált arra, hogy átkarolhassa, meg természetességgel szereti nyaggatni, mint egy gyereket. Nem is nagyon számít, hogy éppen milyen vastagon öltözködik, úgy is belekötne, már csak a szórakozás kedvéért is. Egy nagy levegővétel után ő is megrázkódik, megcsípte a hűs levegő a torkát. Végül meg is lesi, hogy mondanivalója milyen reakciót váltott ki, nem szeretne felkészületlenül állni egy elcsattanó pofonnal szemben.*
//Rika Jh'tael//
*Első gondolata a hideg, ami nem is lepi meg ebben az időszakban, a második pedig az, hogy elkerülhetetlenné válnak a forralt bort árusító létesítmények, már csak a társasága miatt is. Igazából maga is szeretné megadni a lehetőséget ezen csekély bűnű élvezetnek, de amíg van merre hárítani a felelőssége bármily könnyed súlyát, ő maga élni is fog vele, így megvárja, amíg Rika veti fel, hogy menni akar. Csak ne várassák sokáig, mert az lehet megszenvedi. De ha már szóba került.*
-Meg fogsz fázni, kéne neked egy forró ital, ha már rendesen rétegelve öltözködni nem akartál.
*Ezzel gyorsan okot is generált arra, hogy átkarolhassa, meg természetességgel szereti nyaggatni, mint egy gyereket. Nem is nagyon számít, hogy éppen milyen vastagon öltözködik, úgy is belekötne, már csak a szórakozás kedvéért is. Egy nagy levegővétel után ő is megrázkódik, megcsípte a hűs levegő a torkát. Végül meg is lesi, hogy mondanivalója milyen reakciót váltott ki, nem szeretne felkészületlenül állni egy elcsattanó pofonnal szemben.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-02 10:28:55
Üzenet elküldve: 2014-12-02 10:28:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Jég és hószobrászat//
* Talán kissé későn érkeznek. Hosszú volt az éjszaka és a hold olyan biztatóan mosolygott le, hogy a nőstény nem volt képes túl korán visszavonulni. Fekete bundás csizma, meleg vörös pulóver, vastag szövetnadrág és egy sötét combközépig érő kabát van rajta. Jó alaposan felöltözött mondhatná bárki, de ha egyszer itt a tél akkor jobb odafigyelni. Különleges napra ébredtek ma. Mindenfele ki volt hirdetve, hogy Hófesztivált rendez a város és ebből a fiatal Dwirinthalen vér sem maradhat ki. Ha minden igaz két új ismerőse is vele tartott, hát bizakodva fordul Albumhoz.*
- Hoztál ásót? *kérdezi a napokban még Ásóként bemutatkozó férfitől kacsintva.
Természetesen a mélységi sem érkezett üres kézzel bár kimondottan szerszámokat nem hozott magával. Reméli, hogy amit ki kell faragni azt meg tudja oldani kicsiny míves tőrével, ami pedig komolyabb sujtásokra tarthat igényt azt majd Yero Békehozója megoldja. Akár még Svir nyílvesszőinek is hasznát vehetik, természetesen csak egy vagy kettőnek azok közül amelyeken nincs semmilyen fölösleges kence.
Mire kiérnek a mezőre már akad néhány kész és félkész műremek is. Egy sárkánygyík mellett állapodik meg. Alaposan körbejárja majd elismerően biccent az alkotó felé. Jó öt méterrel arrább állapodik meg, hogy a saját szobruk helyét bemutassa.*
- Mit szóltok, itt jó lesz? *kérdezi majd a válltáskájából egy összetekert pergament húz elő és megmutatja társaságának.*
- Védőkerubi. Ha kell élőben is megmutathatom, remélem nem veszi támadó szándéknak a nálatok lévő fegyvereket.
* Az ábrán egy ember testű oroszlán fejű szárnyas alakot láthatnak mely kezében hosszú kardot tart.*
- Egyike a védővarázslataimnak. *szól mosolyogva majd ha csak nem érkezik bármiféle ellenvetés elkezdi összegyűjteni a körülöttük levő havat amiből először is egy nagy kupacot halmoz arra a területre amit kijelöltek saját szobruk számára. Ha bárki akar most még rákontrázhat az ötletére. Bármely jó ötletre vevő. Egy pillanatra elmereng Svir tollas kalapján is.*
- Épp téged sem volna utolsó ötlet megformázni. *mondja mosolyogva majd tekintete ismét a szomszéd jégszobrán időzik el.*
- Erős a konkurencia fiúk. Munkára fel! *szól hangosan, ha figyelt, akár Nestar is meghallhatta.*
//Jég és hószobrászat//
* Talán kissé későn érkeznek. Hosszú volt az éjszaka és a hold olyan biztatóan mosolygott le, hogy a nőstény nem volt képes túl korán visszavonulni. Fekete bundás csizma, meleg vörös pulóver, vastag szövetnadrág és egy sötét combközépig érő kabát van rajta. Jó alaposan felöltözött mondhatná bárki, de ha egyszer itt a tél akkor jobb odafigyelni. Különleges napra ébredtek ma. Mindenfele ki volt hirdetve, hogy Hófesztivált rendez a város és ebből a fiatal Dwirinthalen vér sem maradhat ki. Ha minden igaz két új ismerőse is vele tartott, hát bizakodva fordul Albumhoz.*
- Hoztál ásót? *kérdezi a napokban még Ásóként bemutatkozó férfitől kacsintva.
Természetesen a mélységi sem érkezett üres kézzel bár kimondottan szerszámokat nem hozott magával. Reméli, hogy amit ki kell faragni azt meg tudja oldani kicsiny míves tőrével, ami pedig komolyabb sujtásokra tarthat igényt azt majd Yero Békehozója megoldja. Akár még Svir nyílvesszőinek is hasznát vehetik, természetesen csak egy vagy kettőnek azok közül amelyeken nincs semmilyen fölösleges kence.
Mire kiérnek a mezőre már akad néhány kész és félkész műremek is. Egy sárkánygyík mellett állapodik meg. Alaposan körbejárja majd elismerően biccent az alkotó felé. Jó öt méterrel arrább állapodik meg, hogy a saját szobruk helyét bemutassa.*
- Mit szóltok, itt jó lesz? *kérdezi majd a válltáskájából egy összetekert pergament húz elő és megmutatja társaságának.*
- Védőkerubi. Ha kell élőben is megmutathatom, remélem nem veszi támadó szándéknak a nálatok lévő fegyvereket.
* Az ábrán egy ember testű oroszlán fejű szárnyas alakot láthatnak mely kezében hosszú kardot tart.*
- Egyike a védővarázslataimnak. *szól mosolyogva majd ha csak nem érkezik bármiféle ellenvetés elkezdi összegyűjteni a körülöttük levő havat amiből először is egy nagy kupacot halmoz arra a területre amit kijelöltek saját szobruk számára. Ha bárki akar most még rákontrázhat az ötletére. Bármely jó ötletre vevő. Egy pillanatra elmereng Svir tollas kalapján is.*
- Épp téged sem volna utolsó ötlet megformázni. *mondja mosolyogva majd tekintete ismét a szomszéd jégszobrán időzik el.*
- Erős a konkurencia fiúk. Munkára fel! *szól hangosan, ha figyelt, akár Nestar is meghallhatta.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-02 01:12:54
Üzenet elküldve: 2014-12-02 01:12:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Jég és hószobrászat//
~Ezek csak nem fogynak. ~ *Szomorúan veszi észre, miután csak nőni látszik a fesztiválra érkezők száma. Nem szereti a tömeget. El is vonatkoztat tőlük és keres egy olyan helyet, ahol nyugodtan dolgozhat. Munkaeszközeiként kis bőrkesztyűt, egy vödröt, egy lapátnak a fejét (a maradékot fölöslegesnek tartotta cipelni és szerencséjére a 'Mester' szokott dolgokat eltördösni, melyeket bedobál a pincébe, onnan halászta ki ezt is) és mellékesként vésőket hozott, melyeknek majd az arc kontúrozásánál, a füleknél és a faroknál veszi hasznát és a legfontosabbat az egészből, Marim von Barron könyvét, azon kevés művészek egyikét, aki látott Tretilt és meg is élte azt, hogy ezt meg is oszthassa az emberekkel. Csak azért hozta el, ha megingana a hite a kinézetet illetően, illetőleg az aránytartásoknál. Első és legfontosabb, hogy legyen egy stabil váz, amire építhet. Ezért is jött hajnaltájt, amikor a legjobban van befagyva a tisztás. Monoton munkával töri és gyűjti vödrébe az alapanyagot, majd a centrumban, ahol elhelyezi, minden kiöntés után összeütögeti, ameddig az anyag hagyja magát. Precízen figyeli a föld síkját, nehogy belekeveredjen művébe, nem mintha az nem lenne csonkig fagyva. Nem oly röpke órák eredményeként megszületik egy ideálképében csonka gúlának számító test, nagyjából egy karnyi magasságú és egy embernyi hosszú a felső kört félbevágó szakasz. Ebből csak annyi a lényeges, hogy inkább több legyen, hiszen a sárkány ebből lesz kialakítva. El is kezdi a durvább munkálatokat a lapátfejjel, az elejének szánt részt nem igazán kívánja vele bántani, inkább a test szárny mögötti részére koncentrál vele. A fekvő test, melynek erős hátsó lábai még nyugalomban is egy pillanat alatt ugrásnak feszülnek, ha támadni kell, mégis a farok jobb oldalt pihen, elnyúlik. Első soron azért, mert ez sokkal kényelmesebb számára, így is hosszasan fog még dolgozni. Jöhet a véső, ahol ezeket a durvaságokat simítja el a lényen és a hátsó lábaknak megadja azon alakját, ami megilleti őket. Kettő vésővel dolgozik, az egyik a szobrászkodáshoz használatos, a másik pedig az, amivel a mintázatokat szokták, általában fa bútorokba vésetni. Az előbbinél még tartja magát a kesztyűhöz, azonban az utóbbinál kénytelen levenni. Végül arra a döntésre jut, a nagy vésők esetében is inkább a tiszta keze ügyességére hagyatkozik. Kisebb zavaró problémákkal szembesül amikor érzékeli, a hó és a fa egy fontos különbsége, bármennyire tapogatta össze, a hó nem kíván homogén anyagként viselkedni, így néha egy-egy összefagyott darab kiesése torzítaná a művet. Ezt a maradékból, pontosabban abból, amit a durvább mozdulatokkal tüntetett el és éppenséggel elég közel is van, pótoltatja. A pikkelyeken túl (amiket érthető okokból nem kíván illusztrálni) a kissé elhízott, hüllőszerű lomhaságot. Az aránytartás könnyítése végett a szárny következik, nem szeretné, ha kétoldalról összefutva az egyik vége csonka lesz. Újabbat les Barron jegyzeteibe, majd kisebb helyreigazítás után a tárgyra, illetve a szárnyra tér. A szárnytőcsont a testhez húzódik, pihenő magatartását erősítve a lénynek. A szárny bőrének vékonyságát egy kisebb csalással érzékelteti inkább, kijelöli a kisebb vésővel a vonalat, ahol annak lennie kéne a háton, majd haloványan megvékonyítja a mögötte lévő testet és ezt elkeni, ahogy a véső hátraúszik. Nagyjából ennyit tud tenni ez ügyben. Bár sem a könyv írója, sem pediglen egyéb híres alkimisták vagy varázslók sem vették a fáradtságot, hogy felboncoljanak egy ilyen lényt és a szervezetének működését elemezzék vagy legalább csontjait elnevezzék és ezt könyvben, szakszerűen vezetve, meg is osszák az érdeklődővel. Vagy csak elkerülte a figyelmét. Ettől függetlenül most kénytelen sajátos megnevezésekre támaszkodnia, melyekhez a könyv ábráit használja fel. A felső szárnycsont és a hozzá tartozó uszonyszerű szárny egy alacsony kupolaszerűséget fog alkotni, amelyen csak a ernyedés és a szárny csontjainak kitüremkedése fog 'rontani', hiszen a szabályosságot már sokadszorra fel tervezi áldozni az életszerűség oltárán. Azzal tisztában van, hogy amint kikaparja a szárnyak belső részét, úgy elég gyorsan megtörhetnek, így újabb trükkhöz folyamodik. Az egy-egy szárny alá egy-két tojásformát helyez el, ami technikailag tartja, esztétikailag inkább egy anyaságot ad a még arctalan lénynek. Ezt talán fokozza, hogy a tojások kicsit nagyobbak is lettek annál, mint amilyennek a könyv írta, de ennyit még megengedhet. A felső testét nagyrészt a föld és a szárnyak takarják ki, meg persze a kissé előbukkanó tojások. Végül a fej. Itt egy jó ideig tanácstalanul tekintget vissza a darab hóra, itt jutott el addig, amennyit az elméjének képzelő ereje bírt. Ez pedig pihenő és étkezőszünetet jelent, reményei szerint az segíthet. Át is fagyott a keze annak a rendje és módja szerint, úgyhogy kabátjába rakja, várván hátha olvadni kezd és utána kesztyűbe csomagolva védi tovább. Kissé hátradől körbenéz a tömegen, akik láthatóan jól szórakoznak, a közelében is elkezdtek szaporodni a hószobrok. Számára ez hirtelen változás, mert a szürke köd, mellyel a világot fedte el az időt is olyan jelentéktelen tényezőnek mutatta. Egy családot lát meg a közvetlen környezetében, egy anya küzd a kettő gyermekével, hátha sikerül nyugton maradniuk, egy hóalkotás erejéig. Nem ők fogják megnyerni ezt a versengést, de jobban is szórakoznak nála, ezt bárki megmondhatja. Ő ha elkezd koncentrálni, elfelejti élvezni azt, amit tesz. Azért is választotta ezen veszélyes, de nemes lényeket, hogy ismertethesse őket a világ azon részével, akik nem kívánnak a könyvtár mélyében kutakodni és megfogható formában eléjük adni. Így el is dől, hogy a végét a saját kezével, illetve a kisebb vésővel intézi el, kialakítva a kemény, csontos koponyát, füle mögötti kitüremkedéseivel, orrával érintve a kis tojást és arcára egy halovány mosolyt húzva. Ez lett az Alvó tretil, amely csukott szemmel, de éberen, bizonyossággal védelmezi szárnyainak védőpajzsai alatt megszületendő csemetéit, valahol a messzi hegységek barlangjai mélyén bújva. Le nem meri számolni, hogy hány órájába került és még nevezni is elfelejtett vele, ez mondjuk pótolható. És bár a tretilek relatíve sokáig bírják étel nélkül, ő nem, így erről is intézkednie kellene lassan.*
//Jég és hószobrászat//
~Ezek csak nem fogynak. ~ *Szomorúan veszi észre, miután csak nőni látszik a fesztiválra érkezők száma. Nem szereti a tömeget. El is vonatkoztat tőlük és keres egy olyan helyet, ahol nyugodtan dolgozhat. Munkaeszközeiként kis bőrkesztyűt, egy vödröt, egy lapátnak a fejét (a maradékot fölöslegesnek tartotta cipelni és szerencséjére a 'Mester' szokott dolgokat eltördösni, melyeket bedobál a pincébe, onnan halászta ki ezt is) és mellékesként vésőket hozott, melyeknek majd az arc kontúrozásánál, a füleknél és a faroknál veszi hasznát és a legfontosabbat az egészből, Marim von Barron könyvét, azon kevés művészek egyikét, aki látott Tretilt és meg is élte azt, hogy ezt meg is oszthassa az emberekkel. Csak azért hozta el, ha megingana a hite a kinézetet illetően, illetőleg az aránytartásoknál. Első és legfontosabb, hogy legyen egy stabil váz, amire építhet. Ezért is jött hajnaltájt, amikor a legjobban van befagyva a tisztás. Monoton munkával töri és gyűjti vödrébe az alapanyagot, majd a centrumban, ahol elhelyezi, minden kiöntés után összeütögeti, ameddig az anyag hagyja magát. Precízen figyeli a föld síkját, nehogy belekeveredjen művébe, nem mintha az nem lenne csonkig fagyva. Nem oly röpke órák eredményeként megszületik egy ideálképében csonka gúlának számító test, nagyjából egy karnyi magasságú és egy embernyi hosszú a felső kört félbevágó szakasz. Ebből csak annyi a lényeges, hogy inkább több legyen, hiszen a sárkány ebből lesz kialakítva. El is kezdi a durvább munkálatokat a lapátfejjel, az elejének szánt részt nem igazán kívánja vele bántani, inkább a test szárny mögötti részére koncentrál vele. A fekvő test, melynek erős hátsó lábai még nyugalomban is egy pillanat alatt ugrásnak feszülnek, ha támadni kell, mégis a farok jobb oldalt pihen, elnyúlik. Első soron azért, mert ez sokkal kényelmesebb számára, így is hosszasan fog még dolgozni. Jöhet a véső, ahol ezeket a durvaságokat simítja el a lényen és a hátsó lábaknak megadja azon alakját, ami megilleti őket. Kettő vésővel dolgozik, az egyik a szobrászkodáshoz használatos, a másik pedig az, amivel a mintázatokat szokták, általában fa bútorokba vésetni. Az előbbinél még tartja magát a kesztyűhöz, azonban az utóbbinál kénytelen levenni. Végül arra a döntésre jut, a nagy vésők esetében is inkább a tiszta keze ügyességére hagyatkozik. Kisebb zavaró problémákkal szembesül amikor érzékeli, a hó és a fa egy fontos különbsége, bármennyire tapogatta össze, a hó nem kíván homogén anyagként viselkedni, így néha egy-egy összefagyott darab kiesése torzítaná a művet. Ezt a maradékból, pontosabban abból, amit a durvább mozdulatokkal tüntetett el és éppenséggel elég közel is van, pótoltatja. A pikkelyeken túl (amiket érthető okokból nem kíván illusztrálni) a kissé elhízott, hüllőszerű lomhaságot. Az aránytartás könnyítése végett a szárny következik, nem szeretné, ha kétoldalról összefutva az egyik vége csonka lesz. Újabbat les Barron jegyzeteibe, majd kisebb helyreigazítás után a tárgyra, illetve a szárnyra tér. A szárnytőcsont a testhez húzódik, pihenő magatartását erősítve a lénynek. A szárny bőrének vékonyságát egy kisebb csalással érzékelteti inkább, kijelöli a kisebb vésővel a vonalat, ahol annak lennie kéne a háton, majd haloványan megvékonyítja a mögötte lévő testet és ezt elkeni, ahogy a véső hátraúszik. Nagyjából ennyit tud tenni ez ügyben. Bár sem a könyv írója, sem pediglen egyéb híres alkimisták vagy varázslók sem vették a fáradtságot, hogy felboncoljanak egy ilyen lényt és a szervezetének működését elemezzék vagy legalább csontjait elnevezzék és ezt könyvben, szakszerűen vezetve, meg is osszák az érdeklődővel. Vagy csak elkerülte a figyelmét. Ettől függetlenül most kénytelen sajátos megnevezésekre támaszkodnia, melyekhez a könyv ábráit használja fel. A felső szárnycsont és a hozzá tartozó uszonyszerű szárny egy alacsony kupolaszerűséget fog alkotni, amelyen csak a ernyedés és a szárny csontjainak kitüremkedése fog 'rontani', hiszen a szabályosságot már sokadszorra fel tervezi áldozni az életszerűség oltárán. Azzal tisztában van, hogy amint kikaparja a szárnyak belső részét, úgy elég gyorsan megtörhetnek, így újabb trükkhöz folyamodik. Az egy-egy szárny alá egy-két tojásformát helyez el, ami technikailag tartja, esztétikailag inkább egy anyaságot ad a még arctalan lénynek. Ezt talán fokozza, hogy a tojások kicsit nagyobbak is lettek annál, mint amilyennek a könyv írta, de ennyit még megengedhet. A felső testét nagyrészt a föld és a szárnyak takarják ki, meg persze a kissé előbukkanó tojások. Végül a fej. Itt egy jó ideig tanácstalanul tekintget vissza a darab hóra, itt jutott el addig, amennyit az elméjének képzelő ereje bírt. Ez pedig pihenő és étkezőszünetet jelent, reményei szerint az segíthet. Át is fagyott a keze annak a rendje és módja szerint, úgyhogy kabátjába rakja, várván hátha olvadni kezd és utána kesztyűbe csomagolva védi tovább. Kissé hátradől körbenéz a tömegen, akik láthatóan jól szórakoznak, a közelében is elkezdtek szaporodni a hószobrok. Számára ez hirtelen változás, mert a szürke köd, mellyel a világot fedte el az időt is olyan jelentéktelen tényezőnek mutatta. Egy családot lát meg a közvetlen környezetében, egy anya küzd a kettő gyermekével, hátha sikerül nyugton maradniuk, egy hóalkotás erejéig. Nem ők fogják megnyerni ezt a versengést, de jobban is szórakoznak nála, ezt bárki megmondhatja. Ő ha elkezd koncentrálni, elfelejti élvezni azt, amit tesz. Azért is választotta ezen veszélyes, de nemes lényeket, hogy ismertethesse őket a világ azon részével, akik nem kívánnak a könyvtár mélyében kutakodni és megfogható formában eléjük adni. Így el is dől, hogy a végét a saját kezével, illetve a kisebb vésővel intézi el, kialakítva a kemény, csontos koponyát, füle mögötti kitüremkedéseivel, orrával érintve a kis tojást és arcára egy halovány mosolyt húzva. Ez lett az Alvó tretil, amely csukott szemmel, de éberen, bizonyossággal védelmezi szárnyainak védőpajzsai alatt megszületendő csemetéit, valahol a messzi hegységek barlangjai mélyén bújva. Le nem meri számolni, hogy hány órájába került és még nevezni is elfelejtett vele, ez mondjuk pótolható. És bár a tretilek relatíve sokáig bírják étel nélkül, ő nem, így erről is intézkednie kellene lassan.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-01 22:25:15
Üzenet elküldve: 2014-12-01 22:25:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Hó- és jégszobrászat //
*Ismét elérkezett a Hófesztivál ideje. Mióta Arthenior közelében él, ki szokott látogatni a jeles eseményre, noha inkább csak nézelődni szokott, illetve elfogyaszt egy két csak ilyenkor kapható finomságot. Többnyire egy idegen szokott lenni a tömegben, aki egymagában szemlélődik csendben, figyeli a különböző versenyeket, de hangosan senkit nem buzdít, hogy kinek szurkol, az is a maga kis titka volt. Idén talán más lesz, illetve nem csak talán, hanem biztosan, mivel ezt már eldöntötte magában.
Ugyan nincsen gyilkos hideg, de egy fázósabb személynek, mint amilyen például Rhena, már az ilyen klímában való megjelenés is kihívást jelent. Jól fel is öltözött, amit csak tudott, magára aggatott. Ebből persze csak annyi látszik, hogy a fekete kabát kicsit jobban ki van tömve, így talán, esetleg, véletlenül még fél-elfnek is nézhetik a viselőjét az alkat alapján, soványnak ugyan, de még belefér. Arcából szinte semmit nem látni, felül a kabát csuklyája árnyékolja, alul pedig egy sál, ami még az orrát is bebugyolálja. Ez nem valamiféle óvintézkedés, hogy vonásai rejtve maradjanak, és senki nem ismerje fel, azt eleve megnehezítik hosszú, hófehér tincsei, és a vörös szemek. Az ok egyszerűbb, melegen próbálja magát tartani, és ennek érdekében tényleg mindent elkövet. Csuklya, sál, kesztyű, alapkövetelmény ilyenkor. Így azért ki fogja bírni a telet.
És mégis, amikor a bódék közelébe ér, meghozza azt az áldozatot, hogy a sál felső rétegét legyürkészi egészen az álla alá. Érezni akarja a finom falatok és italok illatát, elvégre ez is a hangulathoz tartozik, és nem mellesleg kellemesek is. Lassú léptekkel halad a bódék előtt, néha meg-megáll egy kis időre. Az árusok nagy sajnálatára viszont későbbre halasztja a falatozást.
Útja a Verseny feliratos házikóhoz vezet. Az egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy melyik versenybe száll be. A gyorsasága meg az ügyessége még tűrhető, de magát ismerve állandóan elbucskázna a jégen, úgyhogy a kergetőzést kihagyja. Célzó képessége pedig vetekeszik egy félvak csirkéével, úgyhogy a hógolyó csatában legfeljebb eleven pajzs lehetne, de annak meg túl vékony. Szánkózni pedig még sosem szánkózott, igazán nem is tudná, hogyan kellene irányítani azt a micsodát, nagy esélyes kiegyenesíteni a kanyarokat, úgyhogy erről is inkább lemond. Nem marad más hátra, mint a szobrászkodás. Nem mintha valaha is csinált volna bármilyen szobrot, de az legalább mókás, és nem töri kezét-lábát benne. Remélhetőleg.*
- Jó napot! A hó- és jégszobrászatra szeretnék jelentkezni. *Maga is meglepődik, hogy mindezt egy kislányos mosollyal közli a bajuszos bácsinak. Nocsak, talán egy kis időre megint gyerek lesz? Lenne mit bepótolnia.
Szép komótosan odasétál arra a helyszínre, ahol ez a kihívás fog zajlani, és választ magának egy szimpatikus helyet. Persze mire odaballag, a sálat szépen visszaigazította, hogy melegen tartsa pofikáját, orra és arca már így is kezdett piros színt ölteni.
Na de fontosabb kérdés, hogy mit faragjon? Mert hát ötlet nélkül elég nehéz lesz bármit is alakítgatnia. Legyen valami téllel kapcsolatos? Az olyan... mi is a jó szó rá... átlagos, unalmas ötletnek tűnik. Az biztos, hogy olyan kell, amit már sokat látott, aminek minden apró részletére jól emlékszik. Miből látott a legtöbbet? Emberekből. Nem, nem fog ember szobrot csinálni, se élethűt, se stilizáltat, se gombócokból gyúrtat, ezer meg egy érvet fel tudna hozni magában, hogy miért ne. De ezzel nincs kisegítve, mert még mindig nem tudja, hogy mit. A nagy fontolgatás közepette kezei azért járnak, és egy kisebb hóbuckát még össze kapart maga előtt, de ebből még elég aprócska alkotás jönne ki.
És lőn az isteni szikra, fel is kapja rögtön a fejét. Hogy ez eddig nem jutott eszébe! Hát mit lát még sokat? Pontosabban kit? A lakótársát! Őt fogja megörökíteni, ha nem is az örökkévalóságnak, de a bíráknak. A mókust!.
Most, hogy már van ötlete, a kedve is jobb, és a lelkesedése is nagyobb. Lelki szemei előtt azonnal megjelent a kis potyalakó képe, hogy miket szokott csinálni, hogy milyen mókás kis jószág. Már ki is találta, milyen pózban fogja megformázni, aszerint gyűjti, gyúrja tovább a havat. Az alap egy tuskó lesz, annak jó lesz egy nagyjából henger forma, majd később rücskösíti, meg megcsinálja a részleteket. A mókus majd azon fog ülni, kíváncsian nyújtott nyakkal, felfelé nézve, és ha meg tudja oldani, majd fog egy makkot vagy mogyorót a kezébe. Legfeljebb keres majd egy tobozt, és azt nyomja a markába. De ez még csak illékony távlati terv, előbb az alap formákat gyúrja össze és tapasztja egymáshoz, a részletek, meg hogy azokat hogyan dolgozza ki, később jönnek.
Nem is hitte volna, hogy ennyire önfeledten fog majd dolgozni, a sál ugyan takarja, de a szemein is látszik, hogy az egész procedúra alatt mosolyog. Pedig fázós és nem szereti a hideget.*
// Hó- és jégszobrászat //
*Ismét elérkezett a Hófesztivál ideje. Mióta Arthenior közelében él, ki szokott látogatni a jeles eseményre, noha inkább csak nézelődni szokott, illetve elfogyaszt egy két csak ilyenkor kapható finomságot. Többnyire egy idegen szokott lenni a tömegben, aki egymagában szemlélődik csendben, figyeli a különböző versenyeket, de hangosan senkit nem buzdít, hogy kinek szurkol, az is a maga kis titka volt. Idén talán más lesz, illetve nem csak talán, hanem biztosan, mivel ezt már eldöntötte magában.
Ugyan nincsen gyilkos hideg, de egy fázósabb személynek, mint amilyen például Rhena, már az ilyen klímában való megjelenés is kihívást jelent. Jól fel is öltözött, amit csak tudott, magára aggatott. Ebből persze csak annyi látszik, hogy a fekete kabát kicsit jobban ki van tömve, így talán, esetleg, véletlenül még fél-elfnek is nézhetik a viselőjét az alkat alapján, soványnak ugyan, de még belefér. Arcából szinte semmit nem látni, felül a kabát csuklyája árnyékolja, alul pedig egy sál, ami még az orrát is bebugyolálja. Ez nem valamiféle óvintézkedés, hogy vonásai rejtve maradjanak, és senki nem ismerje fel, azt eleve megnehezítik hosszú, hófehér tincsei, és a vörös szemek. Az ok egyszerűbb, melegen próbálja magát tartani, és ennek érdekében tényleg mindent elkövet. Csuklya, sál, kesztyű, alapkövetelmény ilyenkor. Így azért ki fogja bírni a telet.
És mégis, amikor a bódék közelébe ér, meghozza azt az áldozatot, hogy a sál felső rétegét legyürkészi egészen az álla alá. Érezni akarja a finom falatok és italok illatát, elvégre ez is a hangulathoz tartozik, és nem mellesleg kellemesek is. Lassú léptekkel halad a bódék előtt, néha meg-megáll egy kis időre. Az árusok nagy sajnálatára viszont későbbre halasztja a falatozást.
Útja a Verseny feliratos házikóhoz vezet. Az egy pillanatig nem volt kérdéses, hogy melyik versenybe száll be. A gyorsasága meg az ügyessége még tűrhető, de magát ismerve állandóan elbucskázna a jégen, úgyhogy a kergetőzést kihagyja. Célzó képessége pedig vetekeszik egy félvak csirkéével, úgyhogy a hógolyó csatában legfeljebb eleven pajzs lehetne, de annak meg túl vékony. Szánkózni pedig még sosem szánkózott, igazán nem is tudná, hogyan kellene irányítani azt a micsodát, nagy esélyes kiegyenesíteni a kanyarokat, úgyhogy erről is inkább lemond. Nem marad más hátra, mint a szobrászkodás. Nem mintha valaha is csinált volna bármilyen szobrot, de az legalább mókás, és nem töri kezét-lábát benne. Remélhetőleg.*
- Jó napot! A hó- és jégszobrászatra szeretnék jelentkezni. *Maga is meglepődik, hogy mindezt egy kislányos mosollyal közli a bajuszos bácsinak. Nocsak, talán egy kis időre megint gyerek lesz? Lenne mit bepótolnia.
Szép komótosan odasétál arra a helyszínre, ahol ez a kihívás fog zajlani, és választ magának egy szimpatikus helyet. Persze mire odaballag, a sálat szépen visszaigazította, hogy melegen tartsa pofikáját, orra és arca már így is kezdett piros színt ölteni.
Na de fontosabb kérdés, hogy mit faragjon? Mert hát ötlet nélkül elég nehéz lesz bármit is alakítgatnia. Legyen valami téllel kapcsolatos? Az olyan... mi is a jó szó rá... átlagos, unalmas ötletnek tűnik. Az biztos, hogy olyan kell, amit már sokat látott, aminek minden apró részletére jól emlékszik. Miből látott a legtöbbet? Emberekből. Nem, nem fog ember szobrot csinálni, se élethűt, se stilizáltat, se gombócokból gyúrtat, ezer meg egy érvet fel tudna hozni magában, hogy miért ne. De ezzel nincs kisegítve, mert még mindig nem tudja, hogy mit. A nagy fontolgatás közepette kezei azért járnak, és egy kisebb hóbuckát még össze kapart maga előtt, de ebből még elég aprócska alkotás jönne ki.
És lőn az isteni szikra, fel is kapja rögtön a fejét. Hogy ez eddig nem jutott eszébe! Hát mit lát még sokat? Pontosabban kit? A lakótársát! Őt fogja megörökíteni, ha nem is az örökkévalóságnak, de a bíráknak. A mókust!.
Most, hogy már van ötlete, a kedve is jobb, és a lelkesedése is nagyobb. Lelki szemei előtt azonnal megjelent a kis potyalakó képe, hogy miket szokott csinálni, hogy milyen mókás kis jószág. Már ki is találta, milyen pózban fogja megformázni, aszerint gyűjti, gyúrja tovább a havat. Az alap egy tuskó lesz, annak jó lesz egy nagyjából henger forma, majd később rücskösíti, meg megcsinálja a részleteket. A mókus majd azon fog ülni, kíváncsian nyújtott nyakkal, felfelé nézve, és ha meg tudja oldani, majd fog egy makkot vagy mogyorót a kezébe. Legfeljebb keres majd egy tobozt, és azt nyomja a markába. De ez még csak illékony távlati terv, előbb az alap formákat gyúrja össze és tapasztja egymáshoz, a részletek, meg hogy azokat hogyan dolgozza ki, később jönnek.
Nem is hitte volna, hogy ennyire önfeledten fog majd dolgozni, a sál ugyan takarja, de a szemein is látszik, hogy az egész procedúra alatt mosolyog. Pedig fázós és nem szereti a hideget.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:04:42
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:04:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
*Beköszöntött a tél, az Erdőszéli tisztás mintha csak porcukorral lenne beszórva. Leesett az idei első hó, s még most sincs vége teljesen a havazásnak, hisz néhány mágusnak hála folyamatosan hullanak a nagy, fehér pelyhek. Elég hideg van, így egy ideig biztosan lehet majd örülni a fehér takarónak, nem fog elolvadni egy darabig.
Azonban az Erdőszéli tisztáson valami készülődik... Standokat állítottak föl az egyik oldalon. Akad egy pár falatozó, ahol például forralt bort, pálinkát és más italokat lehet vásárolni. Nagyrészt idős hölgyek állnak a fa tákolmányok alatt, és kínálják a finomságokat. Ha valaki nem csak a szomjúságát szeretné csillapítani, akkor van kondérban pörkölt, kalács tálcákon stb. Ki mit kíván.
A bódék előtt több magas asztalka van, ahol ugyan nem lehet leülni (ki is akarna megfázni egy hideg padon vagy széken?), de le lehet tenni az innivalót, ennivalót, körülöttük lehet társalogni.
Akad egy másik házikó is, melyen egy tábla díszeleg, a "Versenyek" feliratot mázolta rá valaki. Ott egy bajuszos férfi álldogál, és várja a jelentkezőket. Ha valaki odalép érdeklődni, kedvesen elmagyarázza, hogy itt lehet jelentkezni hógolyócsatára, jégencsúszásra, szánkóversenyre, de ha valaki inkább művészkedni szeretne, akkor hó- és jégszobrászat is van.
Bizony, a tisztás másik oldalán már ki is van alakítva egy jeges pálya, na megy egy nagyobb terület is ki van jelölve, nyilván ott szándékoznak megrendezni a hócsatát.
Érdekes egy rendezvény az biztos, de nagy valószínűséggel szinte mindenki talál valami neki tetsző programot.*
*Beköszöntött a tél, az Erdőszéli tisztás mintha csak porcukorral lenne beszórva. Leesett az idei első hó, s még most sincs vége teljesen a havazásnak, hisz néhány mágusnak hála folyamatosan hullanak a nagy, fehér pelyhek. Elég hideg van, így egy ideig biztosan lehet majd örülni a fehér takarónak, nem fog elolvadni egy darabig.
Azonban az Erdőszéli tisztáson valami készülődik... Standokat állítottak föl az egyik oldalon. Akad egy pár falatozó, ahol például forralt bort, pálinkát és más italokat lehet vásárolni. Nagyrészt idős hölgyek állnak a fa tákolmányok alatt, és kínálják a finomságokat. Ha valaki nem csak a szomjúságát szeretné csillapítani, akkor van kondérban pörkölt, kalács tálcákon stb. Ki mit kíván.
A bódék előtt több magas asztalka van, ahol ugyan nem lehet leülni (ki is akarna megfázni egy hideg padon vagy széken?), de le lehet tenni az innivalót, ennivalót, körülöttük lehet társalogni.
Akad egy másik házikó is, melyen egy tábla díszeleg, a "Versenyek" feliratot mázolta rá valaki. Ott egy bajuszos férfi álldogál, és várja a jelentkezőket. Ha valaki odalép érdeklődni, kedvesen elmagyarázza, hogy itt lehet jelentkezni hógolyócsatára, jégencsúszásra, szánkóversenyre, de ha valaki inkább művészkedni szeretne, akkor hó- és jégszobrászat is van.
Bizony, a tisztás másik oldalán már ki is van alakítva egy jeges pálya, na megy egy nagyobb terület is ki van jelölve, nyilván ott szándékoznak megrendezni a hócsatát.
Érdekes egy rendezvény az biztos, de nagy valószínűséggel szinte mindenki talál valami neki tetsző programot.*
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-29 21:08:05
Üzenet elküldve: 2014-11-29 21:08:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Harga-bucsú//
- Örülök, hogy ízlett. Mondjuk a pegazusban jobbat kapsz, egy vándortól ez is megteszi. -
* Mondja mosolyogva, miközben lassan sétálva kiérnek az erdőből. *
- Hát itt a bucsú ideje. A kovács műhelye itt van nem messze, el sem tévesztheted. -
* Mutat az egyik irányba Cralan. *
- Vigyázz magadra, és sok sikert. -
* Hajtja meg magát a másik előtt a szerzetes, majd ha a lány is elbúcsúzik, elindul a tisztáson keresztül. *
- Örülök, hogy ízlett. Mondjuk a pegazusban jobbat kapsz, egy vándortól ez is megteszi. -
* Mondja mosolyogva, miközben lassan sétálva kiérnek az erdőből. *
- Hát itt a bucsú ideje. A kovács műhelye itt van nem messze, el sem tévesztheted. -
* Mutat az egyik irányba Cralan. *
- Vigyázz magadra, és sok sikert. -
* Hajtja meg magát a másik előtt a szerzetes, majd ha a lány is elbúcsúzik, elindul a tisztáson keresztül. *
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-25 18:36:58
Üzenet elküldve: 2014-11-25 18:36:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A fiú gyengéd lassú léptekkel érkezik a tisztásra. A kora ellenére alacsony és törékeny alkattal rendelkezik, de tekintete illetve ahhoz társuló mosolya boldogságot, reményt és kedvességet áraszt. A tisztás szélén egy öreg fához sétál, kezével lassan végigsimítja a fát és tekintetében látszik, ő már a gondolatok tengerében úszkál.*
~Milyen rég is volt már az mikor el tudtam jönni, gondolkodni és szabaddá tenni magam e tisztás csodájának. Oly sok idő telt el és még mindig csak papnövendék vagyok. Én csinálom rosszul azt, amit elvárnak tőlem vagy az út ily rögös melyen járok? Erre sose fogom megtudni a választ. De tudom és hiszem, hogy ez az én utam így hát kérlek, titeket istenek az élők oltalmazói ne hagyatok nekem rossz gondolatokat és tisztítsátok meg elmém.~
*Mások nem igazán vehették észre azt, amit a fiú akkor látott mikor fejét a fára hajtotta és egy kósza könnycsepp hagyta el arcát. A könnycsepp mely lehullott a földre egy kis virágnak adott életet mely ránézésre gyenge volt és kicsi, de bátran nyújtózott a magasba. Az ifjú papnövendék még egy utolsó hálaimát elmondott halkan a fánál majd arca újból a mosollyal és örömmel telivé vált.*
~Milyen rég is volt már az mikor el tudtam jönni, gondolkodni és szabaddá tenni magam e tisztás csodájának. Oly sok idő telt el és még mindig csak papnövendék vagyok. Én csinálom rosszul azt, amit elvárnak tőlem vagy az út ily rögös melyen járok? Erre sose fogom megtudni a választ. De tudom és hiszem, hogy ez az én utam így hát kérlek, titeket istenek az élők oltalmazói ne hagyatok nekem rossz gondolatokat és tisztítsátok meg elmém.~
*Mások nem igazán vehették észre azt, amit a fiú akkor látott mikor fejét a fára hajtotta és egy kósza könnycsepp hagyta el arcát. A könnycsepp mely lehullott a földre egy kis virágnak adott életet mely ránézésre gyenge volt és kicsi, de bátran nyújtózott a magasba. Az ifjú papnövendék még egy utolsó hálaimát elmondott halkan a fánál majd arca újból a mosollyal és örömmel telivé vált.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-25 11:24:25
Üzenet elküldve: 2014-11-25 11:24:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Rosslyn Fryea//
*Lassacskán túl hűvösre fordul az idő és az eső is szemerkélni kezd, mégsem lehettek felkészültek az események alakulására, bár így is sokáig elidőztek, jóhangulatban. Ekkor, a cseppek hangjára Nestarban borzasztó felismerés realizálódik.*
-A könyvek! *Majd Rosslyn felé fordul.* -Elnézést, de a könyvtár előtt felejtettem pár irományomat és, ha eléri az eső, akkor sok hónapi munkásságom fog elveszni. Az elpakolásban természetesen segítek, de nekem rohannom kell majd, mielőtt számomra komolyabb katasztrófák történhetnének. Még egyszer sajnálom a hirtelen távozást, de ígérem, hogy majd összefutunk a Holdudvar tájékán megint és akkor, remélhetőleg szerencsésebb időjárási eseményekkel tovább elidőzhetünk itten.
*Még meghallgatja a hölgy válaszát és segíti a pakolásban is, azonban tényleg villámlépésekkel kell elérnie a könyvtárhoz, ha szeretne még menthető objektumot találni. Nem mintha gyorsabb lenne az égi erőknél, de reménykednie mindig szabad vagy legalábbis lesz olyan bátor, hogy megteszi.*
*Lassacskán túl hűvösre fordul az idő és az eső is szemerkélni kezd, mégsem lehettek felkészültek az események alakulására, bár így is sokáig elidőztek, jóhangulatban. Ekkor, a cseppek hangjára Nestarban borzasztó felismerés realizálódik.*
-A könyvek! *Majd Rosslyn felé fordul.* -Elnézést, de a könyvtár előtt felejtettem pár irományomat és, ha eléri az eső, akkor sok hónapi munkásságom fog elveszni. Az elpakolásban természetesen segítek, de nekem rohannom kell majd, mielőtt számomra komolyabb katasztrófák történhetnének. Még egyszer sajnálom a hirtelen távozást, de ígérem, hogy majd összefutunk a Holdudvar tájékán megint és akkor, remélhetőleg szerencsésebb időjárási eseményekkel tovább elidőzhetünk itten.
*Még meghallgatja a hölgy válaszát és segíti a pakolásban is, azonban tényleg villámlépésekkel kell elérnie a könyvtárhoz, ha szeretne még menthető objektumot találni. Nem mintha gyorsabb lenne az égi erőknél, de reménykednie mindig szabad vagy legalábbis lesz olyan bátor, hogy megteszi.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-21 23:26:03
Üzenet elküldve: 2014-11-21 23:26:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Az eső már csak szemerkél mire eléri a kovácsműhelyt. Az erdő felé kerülve gyorsan eléri a tisztást. Az új receptek és gyógynövények, amikről a könyvtárban szerzett tudomást, nagyban segíthetik a jövőjét a télen. Van itt egy növény, ami kimondottan hatásos a bőrre a közelgő hidegben. No és a fagyási sérülésekre is fel kell készülnie. A Szegénynegyedben még ha talál is az anyagi állapotának megfelelő szállást, azt nem várhatja el, hogy kielégíti minden igényét. Valószínű csak egy hűvös, penészes kis sötét szobát kaphat annyiért, amennyit szánni tud rá. Tehát magának kell összeszednie a túlélése zálogát. Neki is lát agy egyik bokor gyökerének egy részét kiásni. A rügye hatásosabb lenne, de abból esélytelen, hogy tartson, így télnek szembe. Aztán ott van a néhány még virágzó növény. Némelyiket már meg is csípte a hajnali dér. A kiüresedett tarsolyaiba gyűjti legújabb szerzeményeit, majd ha lesz egy biztonságos helye, majd akkor elkészíti őket. Aminek már nem jut tégely, azt csak az egyik övén csüngő tarsolyba gyömöszöli. Kifáradva, az esőtől elázva és átfagyva, az ásástól koszos kézzel körbenéz a kis tisztáson. Legszívesebben itt maradna, de az első hó alkalmával halálra fagyna. Egy pillanatra megborzong, a teste jelzi, hogy itt az ideje indulni. Az erdő felé indul, az út rövidebb, és kevésbé is tart az erdő lakóitól, mint a furcsábbnál furcsább városiaktól. A Szegénynegyedben rá váró alkudozások amúgy is ki fogják készíteni az idegeit. Nehezen tudja eldönteni, ki hazudik neki és ki nem. A tündérek közt nem kellett ilyeneken morfondíroznia, hogy ki akarja kihasználni, ki akarja becsapni. Már néhány napja felmerült benne valami, aminek csak most tud nevet adni. Honvágy, honvágya van, de megfogadta, hogy nem adja fel az első nehézségre, és ha nem téved, most épp azzal néz farkasszemet.*
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-16 15:47:35
Üzenet elküldve: 2014-11-16 15:47:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Assim//
- Oh.
*Mosolyodik el zavartan. Szívesen maradna beszélgetni, de mennie kellene. Idegesen fészkelődik a fűben. Kitépve néhány zöld szálat.*
- Nagyon örülök, Assim.
*Ismét egy zavart mosoly.*
- Ne haragudj, de mennem kell, tényleg mennem kell, sietek, de azért remélem találkozunk még.
*Még egyszer zavartan ránéz, egy újabb mosolyt erőltet magára, majd feláll a fűből.*
- Tényleg mennem kell.
*Suttogja, majd elrohan a folyó felé.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.11.17 19:55:11, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
- Oh.
*Mosolyodik el zavartan. Szívesen maradna beszélgetni, de mennie kellene. Idegesen fészkelődik a fűben. Kitépve néhány zöld szálat.*
- Nagyon örülök, Assim.
*Ismét egy zavart mosoly.*
- Ne haragudj, de mennem kell, tényleg mennem kell, sietek, de azért remélem találkozunk még.
*Még egyszer zavartan ránéz, egy újabb mosolyt erőltet magára, majd feláll a fűből.*
- Tényleg mennem kell.
*Suttogja, majd elrohan a folyó felé.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.11.17 19:55:11, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-14 21:52:56
Üzenet elküldve: 2014-11-14 21:52:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Tiupan//
Biztos *bólint. Mintha tudna bántani bárkit is! Ha nem lennéne vadászok és hentesek, alighanem csak növényeket enne, mert még egy állattal sem tudna végezni.
Feláll, és maga elé emeli a kezét, jelezve, hogy fegyvertelen, vagy legalábbis nem akarja használni azt a keveset, ami nála van. A mozdulat elég esetlenre sikerül, nem sokat gyakorolta eddig, csak másoktól látta itt-ott, hogy ezt így szokás.* A nevem Assim *mutatkozik be.* Ő pedig Solak *mutat a macskára, aki közben közelebb merészkedett a lányhoz, hogy kicsit jobban megnézze magának.* Kicsit eltévedtünk, és leültünk pihenni, ennyi az egész *magyarázza.*
Biztos *bólint. Mintha tudna bántani bárkit is! Ha nem lennéne vadászok és hentesek, alighanem csak növényeket enne, mert még egy állattal sem tudna végezni.
Feláll, és maga elé emeli a kezét, jelezve, hogy fegyvertelen, vagy legalábbis nem akarja használni azt a keveset, ami nála van. A mozdulat elég esetlenre sikerül, nem sokat gyakorolta eddig, csak másoktól látta itt-ott, hogy ezt így szokás.* A nevem Assim *mutatkozik be.* Ő pedig Solak *mutat a macskára, aki közben közelebb merészkedett a lányhoz, hogy kicsit jobban megnézze magának.* Kicsit eltévedtünk, és leültünk pihenni, ennyi az egész *magyarázza.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-14 21:05:09
Üzenet elküldve: 2014-11-14 21:05:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Hosszú és kimerítő úton van túl Niras, ami meg is látszik lován, ahogy szürkés, foltos szőrén csillog a verejték. Déltájban érik el a tisztást, ahhonan már könnyűszerrel be tudnak jutni a városba.*
-Gyere Felhő, pihenjünk le egy kicsit.-
*Száll le egy könnyed mozdulattal a kancáról a fiú, s veszi le róla a nyeregtáskát. Fancsali arccal nyújt egy almát a lónak, majd egyet magának is kivesz.*
-Úgy edd, ha nem találunk valami munkát, akkor egy darabig mindketten legelni fogunk csak!-
*Simogatja meg evés közben a kanca orrát. Míg falatoznak, magában felidézi anyja csalódott, szomorú arcát, amikor elváltak.*
~Egyszer megint együtt leszünk, megigérem.~
*Fogadkozik magában mondig, amikor eszébe jut az anyja. Miután végzett szerény ebédjével előveszi csontból faragott ikerfurulyáját, s játszani kezd rajta.*
-Balga, aki azt hiszi, hogy a baj mindig elkerüli.-
*Szavalja, két szólam között.*
-Gyilok penge villan az éjben, csak egy mozdulat, s máris fürdik a vérben!-
*Niras képtelen elfelejteni az arcát annak a két embernek, akit megölt. Az egyik az idősödő kapus volt, aki meg akarta állítani miközben apja házából menekült. Dulakodtak, s az ifjú pengéje a férfi hasába szaladt. A másik napokig űzte a fiút, s végül be is érte. Csak a bárd utolsó leckéje mentette meg a szorongatott helyzetben lévő Nirast, amiben megmutattta a bárdok titkolt fogását. A férfi átmetszett torokkal terült el, arcán csalódott kifejezéssel.*
-Jobb lesz, ha mihamarabb indulunk, Felhő.-
*Teszi el furulyáját Niras, majd maga is talpra kecmereg. Egy gyors pakolás után pedig kantárszáron vezetve lovát, elindul a város felé.*
-Gyere Felhő, pihenjünk le egy kicsit.-
*Száll le egy könnyed mozdulattal a kancáról a fiú, s veszi le róla a nyeregtáskát. Fancsali arccal nyújt egy almát a lónak, majd egyet magának is kivesz.*
-Úgy edd, ha nem találunk valami munkát, akkor egy darabig mindketten legelni fogunk csak!-
*Simogatja meg evés közben a kanca orrát. Míg falatoznak, magában felidézi anyja csalódott, szomorú arcát, amikor elváltak.*
~Egyszer megint együtt leszünk, megigérem.~
*Fogadkozik magában mondig, amikor eszébe jut az anyja. Miután végzett szerény ebédjével előveszi csontból faragott ikerfurulyáját, s játszani kezd rajta.*
-Balga, aki azt hiszi, hogy a baj mindig elkerüli.-
*Szavalja, két szólam között.*
-Gyilok penge villan az éjben, csak egy mozdulat, s máris fürdik a vérben!-
*Niras képtelen elfelejteni az arcát annak a két embernek, akit megölt. Az egyik az idősödő kapus volt, aki meg akarta állítani miközben apja házából menekült. Dulakodtak, s az ifjú pengéje a férfi hasába szaladt. A másik napokig űzte a fiút, s végül be is érte. Csak a bárd utolsó leckéje mentette meg a szorongatott helyzetben lévő Nirast, amiben megmutattta a bárdok titkolt fogását. A férfi átmetszett torokkal terült el, arcán csalódott kifejezéssel.*
-Jobb lesz, ha mihamarabb indulunk, Felhő.-
*Teszi el furulyáját Niras, majd maga is talpra kecmereg. Egy gyors pakolás után pedig kantárszáron vezetve lovát, elindul a város felé.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-14 13:08:06
Üzenet elküldve: 2014-11-14 13:08:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Ennyit a meggyőzőképességéről és még a fél-elfet is sikerült elveszítenie a sötét erdőben. Emlékeire támaszokda nagynehezen visszajut a tisztásra, ahol az éjszaka hátralévő részét húzza ki. A levegő feltűnően lehűlt, de eddig nem volt lehetősége ezzel törődni. Holnap majd szétnéz a városban. Mivel a fagyok már közelednek, valószínűleg a városban kell töltenie néhány hónapot. Ahhoz pedig nem lesz elég a pénze. Úgy látszik, egy ideig Artenior lakója lesz.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-13 15:46:55
Üzenet elküldve: 2014-11-13 15:46:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Drayen//
*Szemei fényesebben nem is tudnának csillogni, ha valami hát a tanulás mindig is örömmel töltötte el, s mit lehet élvezetesebb tanulni számára, mint a mágiát. Pontosan ezért el is vigyorodik a felajánlásra.*
- Tényleg? *Hangja izgatott. Egyetlen könyve van évek óta, bár időnként szerzett magának olvasnivalót, de miután a férfiről kiderült, hogy tehetős családból származik, remélhetőleg vannak olyan irományai, amiknek hasznát veheti.* Hát ez remek. *Izgatottságában még a botot is kiejti a kezéből.* Hoppá *Kínosan húzza el a száját, ennyire azért nem szokott ügyetlen lenni. Míg lehajol a botért, addig pedig csuklyája csusszan vissza a fejére. Ezen már csak zavartan tud kacarászni, lehet a következő az lesz, hogy átesik egy egész bokron, vagy haja beleakad egy faágba. Egy könnyed mozdulattal lehúzza fejéről, a következő pillanatban pedig megint csak kacag, de ezúttal nem magán, hanem a férfi reakcióján az állati testőreire.* Ördögi rágcsáló *Ismétli két levegővétel között nevetgélve, majd a nyakában ücsörgő szőrgombóchoz nyúl és leveszi, maga elé emeli, majd tapintható kedvességgel intézi hozzá a szavait.* Hallod te minek neveztek te kis rosszaság? *Ujjával óvatosan végigsimít a fején, majd visszateszi a vállára.* Jobban nem is jellemezhetted volna. *Pillant oldalasan a férfire.
A gally recsegve ropogva törik alattuk, s lassan a nap is megbukik az égbolton. Épp ideje, hogy megleljék amit keresnek, és tovább induljanak.*
- Tényleg? *Ismétli magát megint csak, amikor szóba kerül a faluját pusztító járvány. Kicsit talán meg is hatja a kedvesség, ami a másik felől ered felé. Hogy lehet, hogy a fickót nem zavarja, hogy egy korccsal van dolga? Hiszen eddig mindenkit zavart.* Köszönöm. *Hálásan biccent a férfi felé, és folytatja útját.*
- Én boszorkány? *Nevet a feltételezésen.* Annál sokkal rosszabb. *Valójában ez az, amit belőle nem nagyon lehetne kinézni, ez hangjából is leszűrődik, így csak egy gyenge kacérkodás volt, ami nem biztos, hogy célt ér. A férfiakhoz nem igen ért, nem is nagyon volt velük dolga és soha nem is gondolkodott rajtuk, ahogy azon sem, hogyan kellene viselkednie. A szándékos flörtölés, kacérkodás, bájolgás pedig nem természetes velejárója a lánynak, így aztán ha improvizál valamit, azok néha nem éppen olyan értelemben érthetőek félre, mint amilyenben kellene.* De hidd el, jó lesz. *Vigyorog rá. A növény gyakran feldobta unalmas napjait, majd Drayen is meglátja, csak jussanak el odáig.*
- Az ám. Úgy látszik csak való valamire a könyved. *Utal a férfi hasonló kis gyógynövényes könyvére, mint amilyen neki is van.* Nincs más dolgunk, mint elkészíteni. Az meglesz hamar. Nos, vezess és követlek. *Lendít egyet a karjával valamelyik irányba, meglehet fogalma sincs merről jöttek és merre kellene haladniuk.*
- Mondd csak neked milyen állatod van? Biztos valami veszélyes. *Ez a kérdés, ami Nillinek egyértelmű. Az talán a férfinek nem. Náluk ugyanis majd mindenkihez tartozott valami állatféle, így számára természetes ez a dolog, de hogy a városi embereknél ez hogyan is működik, az már kevésbé.*
*Szemei fényesebben nem is tudnának csillogni, ha valami hát a tanulás mindig is örömmel töltötte el, s mit lehet élvezetesebb tanulni számára, mint a mágiát. Pontosan ezért el is vigyorodik a felajánlásra.*
- Tényleg? *Hangja izgatott. Egyetlen könyve van évek óta, bár időnként szerzett magának olvasnivalót, de miután a férfiről kiderült, hogy tehetős családból származik, remélhetőleg vannak olyan irományai, amiknek hasznát veheti.* Hát ez remek. *Izgatottságában még a botot is kiejti a kezéből.* Hoppá *Kínosan húzza el a száját, ennyire azért nem szokott ügyetlen lenni. Míg lehajol a botért, addig pedig csuklyája csusszan vissza a fejére. Ezen már csak zavartan tud kacarászni, lehet a következő az lesz, hogy átesik egy egész bokron, vagy haja beleakad egy faágba. Egy könnyed mozdulattal lehúzza fejéről, a következő pillanatban pedig megint csak kacag, de ezúttal nem magán, hanem a férfi reakcióján az állati testőreire.* Ördögi rágcsáló *Ismétli két levegővétel között nevetgélve, majd a nyakában ücsörgő szőrgombóchoz nyúl és leveszi, maga elé emeli, majd tapintható kedvességgel intézi hozzá a szavait.* Hallod te minek neveztek te kis rosszaság? *Ujjával óvatosan végigsimít a fején, majd visszateszi a vállára.* Jobban nem is jellemezhetted volna. *Pillant oldalasan a férfire.
A gally recsegve ropogva törik alattuk, s lassan a nap is megbukik az égbolton. Épp ideje, hogy megleljék amit keresnek, és tovább induljanak.*
- Tényleg? *Ismétli magát megint csak, amikor szóba kerül a faluját pusztító járvány. Kicsit talán meg is hatja a kedvesség, ami a másik felől ered felé. Hogy lehet, hogy a fickót nem zavarja, hogy egy korccsal van dolga? Hiszen eddig mindenkit zavart.* Köszönöm. *Hálásan biccent a férfi felé, és folytatja útját.*
- Én boszorkány? *Nevet a feltételezésen.* Annál sokkal rosszabb. *Valójában ez az, amit belőle nem nagyon lehetne kinézni, ez hangjából is leszűrődik, így csak egy gyenge kacérkodás volt, ami nem biztos, hogy célt ér. A férfiakhoz nem igen ért, nem is nagyon volt velük dolga és soha nem is gondolkodott rajtuk, ahogy azon sem, hogyan kellene viselkednie. A szándékos flörtölés, kacérkodás, bájolgás pedig nem természetes velejárója a lánynak, így aztán ha improvizál valamit, azok néha nem éppen olyan értelemben érthetőek félre, mint amilyenben kellene.* De hidd el, jó lesz. *Vigyorog rá. A növény gyakran feldobta unalmas napjait, majd Drayen is meglátja, csak jussanak el odáig.*
- Az ám. Úgy látszik csak való valamire a könyved. *Utal a férfi hasonló kis gyógynövényes könyvére, mint amilyen neki is van.* Nincs más dolgunk, mint elkészíteni. Az meglesz hamar. Nos, vezess és követlek. *Lendít egyet a karjával valamelyik irányba, meglehet fogalma sincs merről jöttek és merre kellene haladniuk.*
- Mondd csak neked milyen állatod van? Biztos valami veszélyes. *Ez a kérdés, ami Nillinek egyértelmű. Az talán a férfinek nem. Náluk ugyanis majd mindenkihez tartozott valami állatféle, így számára természetes ez a dolog, de hogy a városi embereknél ez hogyan is működik, az már kevésbé.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-12 22:14:18
Üzenet elküldve: 2014-11-12 22:14:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Assim Lassesi//
*Még mielőtt tényleg rávenné magát a rohanásra az idegen hozzászól, így ugyan nem szalad el, de az arcán ugyan úgy látszódik a félelem és az ijedtség. Az egyik kezével eltakarja a karján lévő heget, majd halkan válaszol.*
- Biztos? Ki vagy?
*Lehet, hogy először agresszívnak tűnik, de csupán csak fél, a rémültségét pedig hirtelen máshogy nem tudja kifejezni.*
*Még mielőtt tényleg rávenné magát a rohanásra az idegen hozzászól, így ugyan nem szalad el, de az arcán ugyan úgy látszódik a félelem és az ijedtség. Az egyik kezével eltakarja a karján lévő heget, majd halkan válaszol.*
- Biztos? Ki vagy?
*Lehet, hogy először agresszívnak tűnik, de csupán csak fél, a rémültségét pedig hirtelen máshogy nem tudja kifejezni.*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:52:54
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:52:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Tiupan//
*Ahogy a virágok közt ücsörög és szinte oda sem figyelve a lustálkodó Solakot simogatja, egyszer csak feltűnik valaki. Még Assim is pillanatok alatt megállapítja róla, hogy csakis tündér lehet, annyira szép és kecses. A fiú egy ideig csak nézi, mint mindig, most is örömét leli a más örömében és a szépségben magában.
Mire rávenné magát, hogy megszólaljon, a lány is észreveszi őt, és Assim meglepetten látja az arcán az ijedtséget.*
Nem akarlak bántani *mondja ki az első dolgot, ami az ijedt arc láttán eszébe jut.*
*Ahogy a virágok közt ücsörög és szinte oda sem figyelve a lustálkodó Solakot simogatja, egyszer csak feltűnik valaki. Még Assim is pillanatok alatt megállapítja róla, hogy csakis tündér lehet, annyira szép és kecses. A fiú egy ideig csak nézi, mint mindig, most is örömét leli a más örömében és a szépségben magában.
Mire rávenné magát, hogy megszólaljon, a lány is észreveszi őt, és Assim meglepetten látja az arcán az ijedtséget.*
Nem akarlak bántani *mondja ki az első dolgot, ami az ijedt arc láttán eszébe jut.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:42:22
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:42:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Assim Lassesi//
*Egy apró tündér kukucskál ki egy magas fa mögül. Mikor úgy látja, hogy a terep biztonságos előmerészkedik, kitárja karjait, behunyja világoskék szemeit, és élvezi a fényes nap által keltett meleget hófehér bőrén. Futni kezd, csak úgy össze-vissza a hosszú fűben, tele boldogsággal, néha-néha felemelkedik az égbe pár másodperc erejéig. Mikor már érezi, hogy fárad, még egyszer felemelkedik, megpróbál a levegőben maradni addig, ameddig csak tud. A tisztás közepén lévő domb felé veszi az irányt, majd mikor fölé ér megáll a levegőben, és hagyja, hogy a gravitáció a virágok közé dobja. Észre sem veszi, hogy más is van itt. Ritkán adódik meg számára az, hogy ilyen önfeledten játsszon, és repkedjen csak úgy, így ki akarja használni a lehetőséget. Olyan hangosan szuszog a fáradságtól, hogy azt akár a tisztás másik végében is meghallhatták volna. Mikor kipiheni magát lassan felül, újra körbenéz, el akarja raktározni magában az emléket, mielőtt tovább megy. Ekkor veszi csak észre az idegen fiút. Az arcára kiül az ijedség, rögtön felpattan, hogy elrohanjon a folyó felé.*
*Egy apró tündér kukucskál ki egy magas fa mögül. Mikor úgy látja, hogy a terep biztonságos előmerészkedik, kitárja karjait, behunyja világoskék szemeit, és élvezi a fényes nap által keltett meleget hófehér bőrén. Futni kezd, csak úgy össze-vissza a hosszú fűben, tele boldogsággal, néha-néha felemelkedik az égbe pár másodperc erejéig. Mikor már érezi, hogy fárad, még egyszer felemelkedik, megpróbál a levegőben maradni addig, ameddig csak tud. A tisztás közepén lévő domb felé veszi az irányt, majd mikor fölé ér megáll a levegőben, és hagyja, hogy a gravitáció a virágok közé dobja. Észre sem veszi, hogy más is van itt. Ritkán adódik meg számára az, hogy ilyen önfeledten játsszon, és repkedjen csak úgy, így ki akarja használni a lehetőséget. Olyan hangosan szuszog a fáradságtól, hogy azt akár a tisztás másik végében is meghallhatták volna. Mikor kipiheni magát lassan felül, újra körbenéz, el akarja raktározni magában az emléket, mielőtt tovább megy. Ekkor veszi csak észre az idegen fiút. Az arcára kiül az ijedség, rögtön felpattan, hogy elrohanjon a folyó felé.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:05:45
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:05:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Még akkor is a gyógymódot leíró versikét mormogja maga elé, amikor a tisztásra ér. Nem tudja eldönteni, álmodta-e az egészet, vagy az a sok furcsaság tényleg megtörtént - de ha álmodta, hová tűnt a lány (mi is volt a neve?), aki segíteni akart megkeresni Drophiust, és hogy került az erdőbe, ha nem a fehér nyulat követve? Egyik lehetőségnek sincs értelme.
Felhagy a vers idézgetésével, mert már a saját agyára megy vele, és kimerülten leül a tisztás kellős közepén. Szép hely ez, tökéletes arra, hogy pihenjen egy kicsit, mielőtt visszacaplat a városba, és folytatja mestere keresését - bár ez utóbbi kísérlet minden órával reménytelenebbnek tűnik.*
Felhagy a vers idézgetésével, mert már a saját agyára megy vele, és kimerülten leül a tisztás kellős közepén. Szép hely ez, tökéletes arra, hogy pihenjen egy kicsit, mielőtt visszacaplat a városba, és folytatja mestere keresését - bár ez utóbbi kísérlet minden órával reménytelenebbnek tűnik.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-12 16:25:53
Üzenet elküldve: 2014-11-12 16:25:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Elinara Ginivrien//
* Először semmit nem mond, csak várja, hogy valami ötletet adjon a tündér, hiszen neki adta át ezt a lehetőséget. Aztán, mikor mondja a "templomkertet", akkor kicsit elgondolkozik. *
- Igen, hallottam róla, talán voltam is ott, ha ugyanarra gondolunk. * Végül is nincs túl sok kert a templom körül, így valószínű, hogy ugyanarra gondolnak. Még egy pár másodpercig mélázik, majd bólogatni kezd és végre újra megszólal. *
- Akkor induljunk. * Szívesen jönne még vissza a helyre, mert most, hogy újra látja igazán megtetszik neki. Akár Elinara társaságában, akár egyedül, akár mással, mert ez szerinte (szinte) pont az ellenkezője a festésnek, mivel itt a táj számít a társ nem... Vagyis nem annyira... Pontosabban számít, de mégiscsak az a főbb, hogy hol vannak? *
- És Ell... Eli... Elinara, te foglalkozol valamivel, úgy, mint én mondjuk a festéssel, vagy nem? * Kérdi, mikor már elindult az erdő irányába, habár onnan is hamarosan kiérnek már, mivel nincs túlságosan messze a várostól - a templomkerttől a tisztás. *
* Először semmit nem mond, csak várja, hogy valami ötletet adjon a tündér, hiszen neki adta át ezt a lehetőséget. Aztán, mikor mondja a "templomkertet", akkor kicsit elgondolkozik. *
- Igen, hallottam róla, talán voltam is ott, ha ugyanarra gondolunk. * Végül is nincs túl sok kert a templom körül, így valószínű, hogy ugyanarra gondolnak. Még egy pár másodpercig mélázik, majd bólogatni kezd és végre újra megszólal. *
- Akkor induljunk. * Szívesen jönne még vissza a helyre, mert most, hogy újra látja igazán megtetszik neki. Akár Elinara társaságában, akár egyedül, akár mással, mert ez szerinte (szinte) pont az ellenkezője a festésnek, mivel itt a táj számít a társ nem... Vagyis nem annyira... Pontosabban számít, de mégiscsak az a főbb, hogy hol vannak? *
- És Ell... Eli... Elinara, te foglalkozol valamivel, úgy, mint én mondjuk a festéssel, vagy nem? * Kérdi, mikor már elindult az erdő irányába, habár onnan is hamarosan kiérnek már, mivel nincs túlságosan messze a várostól - a templomkerttől a tisztás. *
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-11-11 18:44:33
Üzenet elküldve: 2014-11-11 18:44:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pihekezű Ord//
*Kicsit még mindig aggódva néz, mert nem szeretne túlzottan vissza menni a szegény negyed utcáira. reméli nem arra felé van Ord műhelye. Mivel ott lakik attól fél, hogy oda szeretne menni alkotni, de mikor nevetni hallja és azt, hogy rábízza a döntést megnyugszik és ő is mosolyog rá tündérien.*
-Kedves tőled, hogy ezt mondod. Akkor...
* Gondolkodik el kicsit az ideális helyszínen. Valahogy nem is bánja, hogy a művész nem tudja hol fessen. Ord néha eléggé különös dolgokban bizonytalan, mint a neve, vagy a családja, de attól még sok dologban bizonyul okosnak is.*
~Tényleg kedves, hogy ezt mondta, ezek szerint szívesen fest le engem. Nos, ha én dönthetek a helyről, akkor, akkor, legyen a... lássuk csak hol is?~
*Körbe járatja a tekintetét a tisztáson itt is nagyon szép a környezet. Ő még sohasem festett, így a hátterekről nem nagyon tud semmit, de itt sokan járnak kelnek, talán a festéshez nyugalom is kellene. Eszébe jut hirtelen a hely, ahol járt miután találkozott először tündér barátnőjével és, amit szintén nagyon szépnek talált.*
~A templomkert! Ott gyönyörűek a színek, nagyon szép a kert és szép padok is vannak ott bokrokkal keretezve az ősz gyönyörű színeiben és nyugodt is!~
*A hely nagyon is ideálisnak tűnik a számára a művészi munkára. Felpillant Ordra és lelkesen szól a hangja.*
-Ismered a kertet, a templomnál? Talán az jó lenne, ott nagyon szép és talán nyugodtabb is, mint errefelé. Mit gondolsz?
*Kérdő tekintettel néz a művészre és előzékenyen átengedi az utolsó szó jogát neki ebben a kérdésben.*
*Kicsit még mindig aggódva néz, mert nem szeretne túlzottan vissza menni a szegény negyed utcáira. reméli nem arra felé van Ord műhelye. Mivel ott lakik attól fél, hogy oda szeretne menni alkotni, de mikor nevetni hallja és azt, hogy rábízza a döntést megnyugszik és ő is mosolyog rá tündérien.*
-Kedves tőled, hogy ezt mondod. Akkor...
* Gondolkodik el kicsit az ideális helyszínen. Valahogy nem is bánja, hogy a művész nem tudja hol fessen. Ord néha eléggé különös dolgokban bizonytalan, mint a neve, vagy a családja, de attól még sok dologban bizonyul okosnak is.*
~Tényleg kedves, hogy ezt mondta, ezek szerint szívesen fest le engem. Nos, ha én dönthetek a helyről, akkor, akkor, legyen a... lássuk csak hol is?~
*Körbe járatja a tekintetét a tisztáson itt is nagyon szép a környezet. Ő még sohasem festett, így a hátterekről nem nagyon tud semmit, de itt sokan járnak kelnek, talán a festéshez nyugalom is kellene. Eszébe jut hirtelen a hely, ahol járt miután találkozott először tündér barátnőjével és, amit szintén nagyon szépnek talált.*
~A templomkert! Ott gyönyörűek a színek, nagyon szép a kert és szép padok is vannak ott bokrokkal keretezve az ősz gyönyörű színeiben és nyugodt is!~
*A hely nagyon is ideálisnak tűnik a számára a művészi munkára. Felpillant Ordra és lelkesen szól a hangja.*
-Ismered a kertet, a templomnál? Talán az jó lenne, ott nagyon szép és talán nyugodtabb is, mint errefelé. Mit gondolsz?
*Kérdő tekintettel néz a művészre és előzékenyen átengedi az utolsó szó jogát neki ebben a kérdésben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587