Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-28 13:30:58
Üzenet elküldve: 2022-08-28 13:30:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Félretekintve elgondolkodik a hallottakon. Kétszer még pislog is. Talán a kolléga ötletén, miszerint akár Nawanthirivel is fizethetnének. Bizony, minden lehetőséget számba kell venni.*
- Egy ilyen világban hiába tárgyal valaki ügyesen, ha nincs mögötte erő. *A hangjába kezd visszaköltözni a megszokott kedvesség. A mandulaszemek azonban továbbra is csupán éber, fekete kutak, melyeknek nem látni a mélyét.* Ha csak húsz harcosa van egy bandának, az is több, mint a Kereskedőházé. Miért engednének? *lassan megcsóválja a fejét* Beszéljünk a Kikötő fejeseivel. Nem hiszem, hogy megpróbálnak elfogni minket. *a szája szélén mosoly játszik* Két fogoly nem ér meg annyi vért...
*Úgy hangzik, mint valami morbid tréfa. Ha azonban Limmen jól figyel, megsejtheti a szavak mögött a hátborzongató meggyőződést. Persze, körbevehetik őket. Fegyvert is foghatnak rájuk. Aztán mi lesz...?*
*Félretekintve elgondolkodik a hallottakon. Kétszer még pislog is. Talán a kolléga ötletén, miszerint akár Nawanthirivel is fizethetnének. Bizony, minden lehetőséget számba kell venni.*
- Egy ilyen világban hiába tárgyal valaki ügyesen, ha nincs mögötte erő. *A hangjába kezd visszaköltözni a megszokott kedvesség. A mandulaszemek azonban továbbra is csupán éber, fekete kutak, melyeknek nem látni a mélyét.* Ha csak húsz harcosa van egy bandának, az is több, mint a Kereskedőházé. Miért engednének? *lassan megcsóválja a fejét* Beszéljünk a Kikötő fejeseivel. Nem hiszem, hogy megpróbálnak elfogni minket. *a szája szélén mosoly játszik* Két fogoly nem ér meg annyi vért...
*Úgy hangzik, mint valami morbid tréfa. Ha azonban Limmen jól figyel, megsejtheti a szavak mögött a hátborzongató meggyőződést. Persze, körbevehetik őket. Fegyvert is foghatnak rájuk. Aztán mi lesz...?*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-28 10:45:38
Üzenet elküldve: 2022-08-28 10:45:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Sajnos nem, veled is fizethetünk. De egyben mind kettőnkkel is... Hallottam harcokról, de sok pletyka meg a kikötőben.
* A pír továbbra is arcán mutatkozik, de nem zavartatja magát, ha a lány szemei közé kell néznie. Érzéketlensége szerencsés, hisz így Limmen is össze tudja magát szedni. *
- Attól félek, hogy a kikötő fejeseivel kellene beszélnünk, akkor pedig nincs elég jó rábeszélőnk. Jobb lenne valakit vinni magunkkal, aki tud alkudozni, mert különben soha nem jutunk ki onnan.
* Félelme valahol jogos Limmennek, könnyedén bilincsbe hurcolhatják el őket, ott hiába legendás harcos valaki, ha kőrbe veszik őket, teljesen lényegtelen, hogy mennyire bánik jól a karddal. *
- Sajnos nem, veled is fizethetünk. De egyben mind kettőnkkel is... Hallottam harcokról, de sok pletyka meg a kikötőben.
* A pír továbbra is arcán mutatkozik, de nem zavartatja magát, ha a lány szemei közé kell néznie. Érzéketlensége szerencsés, hisz így Limmen is össze tudja magát szedni. *
- Attól félek, hogy a kikötő fejeseivel kellene beszélnünk, akkor pedig nincs elég jó rábeszélőnk. Jobb lenne valakit vinni magunkkal, aki tud alkudozni, mert különben soha nem jutunk ki onnan.
* Félelme valahol jogos Limmennek, könnyedén bilincsbe hurcolhatják el őket, ott hiába legendás harcos valaki, ha kőrbe veszik őket, teljesen lényegtelen, hogy mennyire bánik jól a karddal. *
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-28 10:35:42
Üzenet elküldve: 2022-08-28 10:35:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Szegény Limmen zavarba jön a kérdéstől, a szerzetes pedig nem könnyíti meg a dolgát. Nem áll ugyan elő elmés megjegyzésekkel vagy kétértelmű célzásokkal, de mással sem. Egyszerűen tudomásul veszi, hogy a kolegája kimenti magát, és nem reagál rá semmit. Annak, aki nem szokott hozzá, hogy a hallgatásban is megérezze a gondolatot, nyugtalanító lehet ez a semlegesség. Milyen lehet szobrokkal beszélgetni? Talán olyan, mint most Nawanthirivel.*
- Csak pénzzel fizethetünk? *A lány Limmennel szemközt foglal helyet, ösztönösen fél-lótuszba rendezve a lábait. Kezeit tenyérrel fölfelé egymásra helyezi az ölében. Ha valamikor, most aztán tényleg úgy fest, mint valami napnyugati kolostor faragványa.* Van néhány dolgom, amit elcserélhetünk. Vagy zsoldoskodhatunk. Minek van értéke a Kikötőben?
*Szegény Limmen zavarba jön a kérdéstől, a szerzetes pedig nem könnyíti meg a dolgát. Nem áll ugyan elő elmés megjegyzésekkel vagy kétértelmű célzásokkal, de mással sem. Egyszerűen tudomásul veszi, hogy a kolegája kimenti magát, és nem reagál rá semmit. Annak, aki nem szokott hozzá, hogy a hallgatásban is megérezze a gondolatot, nyugtalanító lehet ez a semlegesség. Milyen lehet szobrokkal beszélgetni? Talán olyan, mint most Nawanthirivel.*
- Csak pénzzel fizethetünk? *A lány Limmennel szemközt foglal helyet, ösztönösen fél-lótuszba rendezve a lábait. Kezeit tenyérrel fölfelé egymásra helyezi az ölében. Ha valamikor, most aztán tényleg úgy fest, mint valami napnyugati kolostor faragványa.* Van néhány dolgom, amit elcserélhetünk. Vagy zsoldoskodhatunk. Minek van értéke a Kikötőben?
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-28 09:58:17
Üzenet elküldve: 2022-08-28 09:58:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Én ezt nem fogom kifejteni, majd a nővéremmel megbeszéled.
* Zavartan fordul el a tekintet elől. Nem szokása pirulni, de vannak helyzetek amikor még ő rá is hatással tud lenni egy-két dolog. *
- Gyere ülj le, és beszéljük át, hogy akkor mitévők leszünk. Nem rendelkezünk elég információval, és jobb lenne az egészet átbeszélni nem gondolod?
* Hosszasan elgondolkozik a helyzetükön, ha hajlandó a másik fél is leülni mellé. A pír továbbra is megtalálható az arcán, de próbálja a rozsdás fogaskerekeket használni. *
- Attól félek, hogy nem fogunk tudni eleget fizetni, az ilyen feketén beszerezhető dolgok nagyon drágák tudnak lenni. Nálam nincs sok pénz, és ott gyakran a túlélésért is harcolhatsz.
* Az elgondolás talán jogos, de még ők se láthatnak mindent előre, hogy miképp fog alakulni a kikötői kirándulásuk. *
- Én ezt nem fogom kifejteni, majd a nővéremmel megbeszéled.
* Zavartan fordul el a tekintet elől. Nem szokása pirulni, de vannak helyzetek amikor még ő rá is hatással tud lenni egy-két dolog. *
- Gyere ülj le, és beszéljük át, hogy akkor mitévők leszünk. Nem rendelkezünk elég információval, és jobb lenne az egészet átbeszélni nem gondolod?
* Hosszasan elgondolkozik a helyzetükön, ha hajlandó a másik fél is leülni mellé. A pír továbbra is megtalálható az arcán, de próbálja a rozsdás fogaskerekeket használni. *
- Attól félek, hogy nem fogunk tudni eleget fizetni, az ilyen feketén beszerezhető dolgok nagyon drágák tudnak lenni. Nálam nincs sok pénz, és ott gyakran a túlélésért is harcolhatsz.
* Az elgondolás talán jogos, de még ők se láthatnak mindent előre, hogy miképp fog alakulni a kikötői kirándulásuk. *
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-28 09:44:05
Üzenet elküldve: 2022-08-28 09:44:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
- Ez az egyetlen nevem. *válaszolja olyan hangon, mintha nem is a nevéről, hanem az egyetlen vagyonáról lenne szó. Lángról, amit őriz, és elvisz szerte a világba. Enyhén meghajol köszönetképpen, amikor Limmen végigküzdi magát a szótagokon.
A lombok közt lógva talán húsz percet is eltölt. Legfeljebb annyit mozdul, amennyit az ágak hajladozása szükségessé tesz, és amikor a szemei végül felnyílnak, óriási rovar módjára lelépdel a legközelebbi ágra maga alatt, minden végtagját felhasználva. A mozdulatok egyszerre hatnak természetesnek és végtelenül kiszámítottnak. A levelek alig rezdülnek tőlük.
Amikor leér a földre, még látszik, hogy a meditáció hatása alatt van. Az arca üres, de éber - mintha lélekben máshol járna, mégis egész lényével jelen van a pillanatban, itt, ahol az álom a valósággal összeolvad. Leguggol a mélységi elé, hogy a szemük egy magasságban legyen.*
- Milyenekkel vigyázzak?
- Ez az egyetlen nevem. *válaszolja olyan hangon, mintha nem is a nevéről, hanem az egyetlen vagyonáról lenne szó. Lángról, amit őriz, és elvisz szerte a világba. Enyhén meghajol köszönetképpen, amikor Limmen végigküzdi magát a szótagokon.
A lombok közt lógva talán húsz percet is eltölt. Legfeljebb annyit mozdul, amennyit az ágak hajladozása szükségessé tesz, és amikor a szemei végül felnyílnak, óriási rovar módjára lelépdel a legközelebbi ágra maga alatt, minden végtagját felhasználva. A mozdulatok egyszerre hatnak természetesnek és végtelenül kiszámítottnak. A levelek alig rezdülnek tőlük.
Amikor leér a földre, még látszik, hogy a meditáció hatása alatt van. Az arca üres, de éber - mintha lélekben máshol járna, mégis egész lényével jelen van a pillanatban, itt, ahol az álom a valósággal összeolvad. Leguggol a mélységi elé, hogy a szemük egy magasságban legyen.*
- Milyenekkel vigyázzak?
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-27 23:48:29
Üzenet elküldve: 2022-08-27 23:48:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Hallgatja Relael válaszát, s bár tetszik neki a gondolat, hogy van egy hely, ahol állítólag nagyon szeretik a gyerekeket, a mai nap tapasztalata után nem gondolja, hogy egyedül elindulna ismét egy ilyen útra. Kénytelen lesz megvárni, míg a nő maga jár erre és bíznia kell benne, hogy akkor meg is találják egymást.
Ebben ugyan nem könnyű bíznia, úgyhogy nehéz is most a szíve az elváláshoz közeledve, megint közel áll a síráshoz.
Mikor Relael hozzá lépdel és megsimogatja a fejét, el is törik a mécses, de meg nem pisszen, mintha akkor nem is látszana, hogy sír, ha hangot nem ad ki.
Aztán míg a nő a nyeregbe lendül, ő megtörli az arcát.*
- Te is! És köszönöm, hogy segítettél nekünk! - *Hadarja, míg van benne elég szusz. Kicsit mintha kiabálna, azzal próbálja leplezni a hangja remegését.
Aztán mikor Relael végül távozik, és kettesben maradnak Felhővel, leheveredik a kutya mellé, átkarolja és pityereg egy keveset, mielőtt végre álomba merülne.*
//Zárás//
*Hallgatja Relael válaszát, s bár tetszik neki a gondolat, hogy van egy hely, ahol állítólag nagyon szeretik a gyerekeket, a mai nap tapasztalata után nem gondolja, hogy egyedül elindulna ismét egy ilyen útra. Kénytelen lesz megvárni, míg a nő maga jár erre és bíznia kell benne, hogy akkor meg is találják egymást.
Ebben ugyan nem könnyű bíznia, úgyhogy nehéz is most a szíve az elváláshoz közeledve, megint közel áll a síráshoz.
Mikor Relael hozzá lépdel és megsimogatja a fejét, el is törik a mécses, de meg nem pisszen, mintha akkor nem is látszana, hogy sír, ha hangot nem ad ki.
Aztán míg a nő a nyeregbe lendül, ő megtörli az arcát.*
- Te is! És köszönöm, hogy segítettél nekünk! - *Hadarja, míg van benne elég szusz. Kicsit mintha kiabálna, azzal próbálja leplezni a hangja remegését.
Aztán mikor Relael végül távozik, és kettesben maradnak Felhővel, leheveredik a kutya mellé, átkarolja és pityereg egy keveset, mielőtt végre álomba merülne.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-27 10:31:55
Üzenet elküldve: 2022-08-27 10:31:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Kénytelen voltam megtanulni. *Nyafogja szinte, mintha nem is valami hasznos tudásról beszélne.* Tudod, mindenkinek ki kellett venni a részét a munkából. Ha nem akartam kosarakat fonni, vagy a földet túrni, akkor csak ez maradt.
*A konyhán nem dolgozni volt nehéz, hanem elkerülni a munkát. Így a piszkon kívül más is ragadt Lilyre. Persze nem fogoly sülteket ettek az árvák, de az alapokat mindenképpen elsajátította. Nem lenne elveszett, ha valaki egy fazék mellé láncolná.*
- Te mondjuk jobban járnál a nevelőid nélkül.
*Kuncog fel, ahogy Myyna viszonozza az oldalba bökést. Ám a lappangó igazságot még az ő szétszórt elméje is érzékeli az elhangzottakban. Nem akarunk megszületni. Aztán meg élnünk kell, legyenek bármilyen rosszak a körülmények. Ez valahol aljas dolog. Csak olyannak kellene gyereket vállalni, aki képes azt támogatni és szeretni. Ezt pedig nem az erszényünkben csengő arany határozza meg. Majd ismét szóba kerülnek a medvék. Amitől árvánk agyának tekervényei hangos kattogásba kezdenek.*
- Mármint tisztási medvéket? Merthogy többen vannak. Látod ezt? *Pöccinti meg a bal válla mögé akasztott kardocska markolatát.* Több brummogó bestiát ölt meg, mint az egész artheniori vadász társaság. Valakinek ki kell egyenlíteni az esélyeket.
*Ezt még a félvér sem hiszi el, így nem is képes hitelesen előadni. Egy negyven kilós lány karddal medvéket öl. Mesének is gyenge. Inkább utat enged a belőle kitörni vágyó kacagásnak. Ennek végeztével csillogó szemekkel folytatja.*
- De nem erre gondoltam. Mily negnyugtató. Igaz? *Nyújtja szélesebbre a semmi jót sem sejtető mosolyát.* Valami sokkal eszementebbre. Például almát enni egy körtefán. *Él a lehető leghasztalanabb példával, de azért megkísérli kifejteni az agymenését.*
- Olyan dolgot fogunk csinálni, amit az átlag nem szokott. Ezzel többek leszünk náluk. Akár a hősök, vagy azok, akik tudnak hangszeren játszani. Csak még nem tudom pontosan, hogy mi lesz az.
*Elgondolkodva körbepillant, majd vissza Myynára.*
- Ha esetleg van valami javaslatod, szívesen meghallgatom.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Kénytelen voltam megtanulni. *Nyafogja szinte, mintha nem is valami hasznos tudásról beszélne.* Tudod, mindenkinek ki kellett venni a részét a munkából. Ha nem akartam kosarakat fonni, vagy a földet túrni, akkor csak ez maradt.
*A konyhán nem dolgozni volt nehéz, hanem elkerülni a munkát. Így a piszkon kívül más is ragadt Lilyre. Persze nem fogoly sülteket ettek az árvák, de az alapokat mindenképpen elsajátította. Nem lenne elveszett, ha valaki egy fazék mellé láncolná.*
- Te mondjuk jobban járnál a nevelőid nélkül.
*Kuncog fel, ahogy Myyna viszonozza az oldalba bökést. Ám a lappangó igazságot még az ő szétszórt elméje is érzékeli az elhangzottakban. Nem akarunk megszületni. Aztán meg élnünk kell, legyenek bármilyen rosszak a körülmények. Ez valahol aljas dolog. Csak olyannak kellene gyereket vállalni, aki képes azt támogatni és szeretni. Ezt pedig nem az erszényünkben csengő arany határozza meg. Majd ismét szóba kerülnek a medvék. Amitől árvánk agyának tekervényei hangos kattogásba kezdenek.*
- Mármint tisztási medvéket? Merthogy többen vannak. Látod ezt? *Pöccinti meg a bal válla mögé akasztott kardocska markolatát.* Több brummogó bestiát ölt meg, mint az egész artheniori vadász társaság. Valakinek ki kell egyenlíteni az esélyeket.
*Ezt még a félvér sem hiszi el, így nem is képes hitelesen előadni. Egy negyven kilós lány karddal medvéket öl. Mesének is gyenge. Inkább utat enged a belőle kitörni vágyó kacagásnak. Ennek végeztével csillogó szemekkel folytatja.*
- De nem erre gondoltam. Mily negnyugtató. Igaz? *Nyújtja szélesebbre a semmi jót sem sejtető mosolyát.* Valami sokkal eszementebbre. Például almát enni egy körtefán. *Él a lehető leghasztalanabb példával, de azért megkísérli kifejteni az agymenését.*
- Olyan dolgot fogunk csinálni, amit az átlag nem szokott. Ezzel többek leszünk náluk. Akár a hősök, vagy azok, akik tudnak hangszeren játszani. Csak még nem tudom pontosan, hogy mi lesz az.
*Elgondolkodva körbepillant, majd vissza Myynára.*
- Ha esetleg van valami javaslatod, szívesen meghallgatom.
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-27 08:43:21
Üzenet elküldve: 2022-08-27 08:43:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Tudsz főzni?
*Kapja fel rögvest a fejét, ahogy a beszélgetésből hamar ki is szűri a lényeget. Vagyis a számára relevánsat. Mivel, hogy utcakölyök és a főtt ételhez való hozzáférése igen ritkaságszámba megy, meg amúgy is szereti a hasát, így ez igazából annyira nem is csoda. Ez az áhítattal teli tekintet viszont újfent lelohad az arcáról, majd egyszerűen csak vállat vonva sóhajt fel.*
- Egyikünk életét sem lehet szerencsésnek nevezni. Csak más a történetünk.
*Böki finoman oldalba a könyökével, ahogy végre valami mosoly is az arcára szökik.*
- Egy gyerek sem érdemelné meg, hogy szerető család nélkül nőjön fel. Nem mi választottuk az életet.
*Motyogja a tőle szokatlanul hangzó, komolyabb meglátást, amit végül egy mély sóhajjal zár le, hogy egy kicsit újra beálljon a csend. Ahogy a lány feje a vállára érkezik azért csak megereszt egy kósza mosolyt. Hisz neki ennyi törődés is több, mint elég. Jól esik, hogy találkozhatott egy hasonszőrűvel, akinek nem kell magyaráznia, hogy miért is lehet az élet pocsék.
Amikor pedig a másik felpattan mellőle először csak megszeppenten pislog fel párat, végül talpra küzdve magát porolja le a fenekét.*
- Hát... *A kérdésre megereszt bár gyanakvó pillantást, végül elgondolkodva vakar a tarkójára.* Igazából idejét sem tudom, hogy mikor csináltam valami újat csak úgy.
*Engedi le végül tanácstalanul a kezét. Egy pár röpke pillanat erejéig megint csak a lányt fürkészi, minek köszönhetően az a komisz pillantás ismét fellobbantja a gyanúját.*
- Most mondom, hogy nem fogom levadászni azt a tisztási medvét.
*Csapja balját a csípőjére, míg jobb mutatóujját feltartva igyekszik megerősíteni ebben teljes határozottságát. A saját csintalan mosolyát pedig nagyon nehezére esik visszafojtani.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Tudsz főzni?
*Kapja fel rögvest a fejét, ahogy a beszélgetésből hamar ki is szűri a lényeget. Vagyis a számára relevánsat. Mivel, hogy utcakölyök és a főtt ételhez való hozzáférése igen ritkaságszámba megy, meg amúgy is szereti a hasát, így ez igazából annyira nem is csoda. Ez az áhítattal teli tekintet viszont újfent lelohad az arcáról, majd egyszerűen csak vállat vonva sóhajt fel.*
- Egyikünk életét sem lehet szerencsésnek nevezni. Csak más a történetünk.
*Böki finoman oldalba a könyökével, ahogy végre valami mosoly is az arcára szökik.*
- Egy gyerek sem érdemelné meg, hogy szerető család nélkül nőjön fel. Nem mi választottuk az életet.
*Motyogja a tőle szokatlanul hangzó, komolyabb meglátást, amit végül egy mély sóhajjal zár le, hogy egy kicsit újra beálljon a csend. Ahogy a lány feje a vállára érkezik azért csak megereszt egy kósza mosolyt. Hisz neki ennyi törődés is több, mint elég. Jól esik, hogy találkozhatott egy hasonszőrűvel, akinek nem kell magyaráznia, hogy miért is lehet az élet pocsék.
Amikor pedig a másik felpattan mellőle először csak megszeppenten pislog fel párat, végül talpra küzdve magát porolja le a fenekét.*
- Hát... *A kérdésre megereszt bár gyanakvó pillantást, végül elgondolkodva vakar a tarkójára.* Igazából idejét sem tudom, hogy mikor csináltam valami újat csak úgy.
*Engedi le végül tanácstalanul a kezét. Egy pár röpke pillanat erejéig megint csak a lányt fürkészi, minek köszönhetően az a komisz pillantás ismét fellobbantja a gyanúját.*
- Most mondom, hogy nem fogom levadászni azt a tisztási medvét.
*Csapja balját a csípőjére, míg jobb mutatóujját feltartva igyekszik megerősíteni ebben teljes határozottságát. A saját csintalan mosolyát pedig nagyon nehezére esik visszafojtani.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 22:15:53
Üzenet elküldve: 2022-08-26 22:15:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Elképedve hallgatja, ahogy a másik felidézi a mocskokat, amiket kapott. Ilyen bánásmód közepette felnőve, az istenek tudják, mennyire értékelheti magát szegény pára. Ehhez képest Lily a szerencsésebbek közé tartozik. Ő nem hordoz hiú reményeket a szüleivel kapcsolatban.*
- Szörnyű lehet ilyen társaságban élni. *Húzza el a száját. A fejében pedig valamilyen okból a többi árvaházi gyerekhez hasonlítja az említett nevelőket. Azok voltak ilyen kegyetlenek. Ha pusztán a szájukkal is. Az mégsem járja, hogy felnőttek ilyen módon beszéljenek egy gyerekkel. Főleg, mivel a nevelésére adták a fejüket.*
- Ne hidd! Az árvaház volt életem legszebb időszaka. Leszámítva a jelent. *Mosolyodnak el ismét a szemei, ahogy visszagondol azokra az időkre.* Tudod, a konyhán dolgoztam, így megtanulhattam bánni a fakanállal. *Ez pedig már fél siker, ha evésről van szó. Bár ezt talán Myynának nem kell a szájába rágni.*
- Tudod az apám egy kósza erőszak tevő volt. Jobb esetben, csak egyszer látta anyámat. Az meg belehalt, mikor kibújtam belőle. Szóval mióta csak emlékszem, árva vagyok. *Még a félvér is felszisszen a gondolatra. Ám ami igaz, az igaz és ki kell mondani.* Egyikünknek sem jó, de azt hiszem, hogy én vagyok a szerencsésebb.
*Néhány szívdobnanásnyi ideig még bámulja a tájat, végül a lány vállára hajtja a fejét. Ám ezt is csak egy pillanatra, egyfajta "nálam jobban senki sem ért" mozdulatként, majd hirtelen talpra pattan.*
- Túl szép ez a nap ahhoz, hogy itt üldögélve borús felhőket idézzünk meg, mint valami búval bélelt varázsló. *Rikkant fel, hogy aztán merészen a gondolataiba mélyedjen. Baljának mutatóujjával még az állát is vakargatja a teljes hatás érdekében.*
- Mikor fordult veled elő utoljára, hogy valamit életedben először csináltál? *Kérdezi Myynára sandítva. Ebben a komisz nézésben pedig minden benne van, ami csak viccesen pimasz a világban. Bár a tisztás nem rejt sok lehetőséget ezen a téren, nem Lilyről lenne szó, ha nem találna ki valamit. Vagy már ki is talált?*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Elképedve hallgatja, ahogy a másik felidézi a mocskokat, amiket kapott. Ilyen bánásmód közepette felnőve, az istenek tudják, mennyire értékelheti magát szegény pára. Ehhez képest Lily a szerencsésebbek közé tartozik. Ő nem hordoz hiú reményeket a szüleivel kapcsolatban.*
- Szörnyű lehet ilyen társaságban élni. *Húzza el a száját. A fejében pedig valamilyen okból a többi árvaházi gyerekhez hasonlítja az említett nevelőket. Azok voltak ilyen kegyetlenek. Ha pusztán a szájukkal is. Az mégsem járja, hogy felnőttek ilyen módon beszéljenek egy gyerekkel. Főleg, mivel a nevelésére adták a fejüket.*
- Ne hidd! Az árvaház volt életem legszebb időszaka. Leszámítva a jelent. *Mosolyodnak el ismét a szemei, ahogy visszagondol azokra az időkre.* Tudod, a konyhán dolgoztam, így megtanulhattam bánni a fakanállal. *Ez pedig már fél siker, ha evésről van szó. Bár ezt talán Myynának nem kell a szájába rágni.*
- Tudod az apám egy kósza erőszak tevő volt. Jobb esetben, csak egyszer látta anyámat. Az meg belehalt, mikor kibújtam belőle. Szóval mióta csak emlékszem, árva vagyok. *Még a félvér is felszisszen a gondolatra. Ám ami igaz, az igaz és ki kell mondani.* Egyikünknek sem jó, de azt hiszem, hogy én vagyok a szerencsésebb.
*Néhány szívdobnanásnyi ideig még bámulja a tájat, végül a lány vállára hajtja a fejét. Ám ezt is csak egy pillanatra, egyfajta "nálam jobban senki sem ért" mozdulatként, majd hirtelen talpra pattan.*
- Túl szép ez a nap ahhoz, hogy itt üldögélve borús felhőket idézzünk meg, mint valami búval bélelt varázsló. *Rikkant fel, hogy aztán merészen a gondolataiba mélyedjen. Baljának mutatóujjával még az állát is vakargatja a teljes hatás érdekében.*
- Mikor fordult veled elő utoljára, hogy valamit életedben először csináltál? *Kérdezi Myynára sandítva. Ebben a komisz nézésben pedig minden benne van, ami csak viccesen pimasz a világban. Bár a tisztás nem rejt sok lehetőséget ezen a téren, nem Lilyről lenne szó, ha nem találna ki valamit. Vagy már ki is talált?*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 20:20:53
Üzenet elküldve: 2022-08-26 20:20:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fene sem gondolta volna, hogy ilyen remek színészi játéknak lehet szemtanúja, alig, hogy betette a lábát a városba. De ez a lány minden elképzelését felülmúlja, amilyen könnyedén füllent.
Aztán jön a kötelező tiszteletkör, ahogy egymás történetei lassan a felszínre kerülnek. Ezt természetesen figyelmesen hallgatja végig. A lány múltbéli barátjára csak egy kesernyés mosollyal pillant el, ahogy a vele együtt érkező hiányérzet újra felerősödik benne. Ismét megrohamozza az aggodalom, hogy hol és kivel lehet, nem került-e bajba, él-e még. Ettől pedig újból görcsbe szorul a gyomra, így hálás is azért, hogy hamar tovább terelődik a beszélgetés. Ezt a napot kikapcsolódásra szánta, amikor igyekszik nem aggódni és nem azon törni a fejét, hogy hogyan is legyen tovább.*
- Persze, hogy van. Csak konkurencia van.
*Helyesel egy bólintással a lány szavaira, ahogy végre visszaemeli rá a tekintetét.
Ahogy felrémlik benne, hogy mi is volt az ő oka arra, hogy elinduljon ezen a nem egyszerű úton ismét begörcsöl a gyomra. De ezúttal semmi köze nincs hozzá az aggodalomnak, ez pusztán színtiszta undor, ami egy fintorgással azonnal kiül az arcára. A családját érintő kérdés számára, ha nem is kényes, de felettébb nem kellemes téma. Viszont nem sok titkolni valója van benne, így csak egy hosszú sóhaj után szólal meg ismét.*
- Valahol van állítólag. Ahogy a nevelőim fogalmaztak: "Él egy ribanc anyád és egy kurvapecér apád, akiknek semmit sem jelentettél. Eladtak, aztán basztak fizetni, mert tudták jól, hogy a szarért nem éri meg, csak ha trágyázni akarod a földet."
*Vigyorodik el szélesen, ahogy kiejti a nevelőapjának szánt, de férfinak csúfolt rohadék egyik, ha nem legszebb megjegyzéseinek egyikét. Igyekszik könnyedén ejteni a szavakat, mintha mit sem érdekelné már. De belül mindig is mardosta a tudat, hogy saját vérének értéktelen lett már születésekor, hát mit várjon a világtól, akivel nem is köti ilyen kapocs.*
- Állítólag az anyám fiatalon lett terhes, apám pedig nem igazán szerette a kötöttségeket. Így a legjobb megoldás lett, hogy túladnak rajtam. Jó pénzért persze, mert azoknak jól ment. Csak, hát ezek a balfékek pár hónap után már egy kanyit sem kaptak, aztán nem lettem nagy kedvenc arrafelé.
*Vonja meg a vállait, aztán csak legyint a dologra, hogy nem igazán kötelező a másiknak ezt hallgatnia. Nem untatna senki olyat a sanyarú gyermekkor történetével, aki hasonló cipőben járhat, mint amiben ő is. Persze átvitt értelemben, merthogy továbbra sem akaródzik cipőt viselnie.*
- De sejtem az árvaház sem lehetett fenékig tejfel.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fene sem gondolta volna, hogy ilyen remek színészi játéknak lehet szemtanúja, alig, hogy betette a lábát a városba. De ez a lány minden elképzelését felülmúlja, amilyen könnyedén füllent.
Aztán jön a kötelező tiszteletkör, ahogy egymás történetei lassan a felszínre kerülnek. Ezt természetesen figyelmesen hallgatja végig. A lány múltbéli barátjára csak egy kesernyés mosollyal pillant el, ahogy a vele együtt érkező hiányérzet újra felerősödik benne. Ismét megrohamozza az aggodalom, hogy hol és kivel lehet, nem került-e bajba, él-e még. Ettől pedig újból görcsbe szorul a gyomra, így hálás is azért, hogy hamar tovább terelődik a beszélgetés. Ezt a napot kikapcsolódásra szánta, amikor igyekszik nem aggódni és nem azon törni a fejét, hogy hogyan is legyen tovább.*
- Persze, hogy van. Csak konkurencia van.
*Helyesel egy bólintással a lány szavaira, ahogy végre visszaemeli rá a tekintetét.
Ahogy felrémlik benne, hogy mi is volt az ő oka arra, hogy elinduljon ezen a nem egyszerű úton ismét begörcsöl a gyomra. De ezúttal semmi köze nincs hozzá az aggodalomnak, ez pusztán színtiszta undor, ami egy fintorgással azonnal kiül az arcára. A családját érintő kérdés számára, ha nem is kényes, de felettébb nem kellemes téma. Viszont nem sok titkolni valója van benne, így csak egy hosszú sóhaj után szólal meg ismét.*
- Valahol van állítólag. Ahogy a nevelőim fogalmaztak: "Él egy ribanc anyád és egy kurvapecér apád, akiknek semmit sem jelentettél. Eladtak, aztán basztak fizetni, mert tudták jól, hogy a szarért nem éri meg, csak ha trágyázni akarod a földet."
*Vigyorodik el szélesen, ahogy kiejti a nevelőapjának szánt, de férfinak csúfolt rohadék egyik, ha nem legszebb megjegyzéseinek egyikét. Igyekszik könnyedén ejteni a szavakat, mintha mit sem érdekelné már. De belül mindig is mardosta a tudat, hogy saját vérének értéktelen lett már születésekor, hát mit várjon a világtól, akivel nem is köti ilyen kapocs.*
- Állítólag az anyám fiatalon lett terhes, apám pedig nem igazán szerette a kötöttségeket. Így a legjobb megoldás lett, hogy túladnak rajtam. Jó pénzért persze, mert azoknak jól ment. Csak, hát ezek a balfékek pár hónap után már egy kanyit sem kaptak, aztán nem lettem nagy kedvenc arrafelé.
*Vonja meg a vállait, aztán csak legyint a dologra, hogy nem igazán kötelező a másiknak ezt hallgatnia. Nem untatna senki olyat a sanyarú gyermekkor történetével, aki hasonló cipőben járhat, mint amiben ő is. Persze átvitt értelemben, merthogy továbbra sem akaródzik cipőt viselnie.*
- De sejtem az árvaház sem lehetett fenékig tejfel.
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 18:57:44
Üzenet elküldve: 2022-08-26 18:57:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Istenek harcolnak, földek szakadnak ketté, politikai rendszerek emelkednek fel és rohadnak el, roskadnak magukba, és ezen években az egész világ olybá tűnik, mint az olvadt vas, melyet a kovács ver, s soha nem tetszik neki igazán, ezért visszaolvasztja, hogy később újra lecsaphasson rá.
Minden ilyen képlékeny a világban jelenleg, egyedül egyetlenegy állandót vél Achrad felfedezni a környezetében. A tisztást. Akármi történjék is, ez a hely folyvást változatlan, a maga egyszerű tökéletességével.
Szokásosan hordóhasú medvére emlékeztető lépteivel billeg a tisztás közepére, majd telepszik le, hogy megtömhesse pipáját.
Mióta ezek az új istenek megjelentek, eltűnt varázslatainak nagy része, így az elején meggyűlt a baja a pipa meggyújtásával, azonban kidolgozott egy pofonegyszerű módszert, mely nem is teljesen varázslat, inkább félig;
Az Elme útján megkéri a mágiával töltött tisztást, annak minden fűszálát, levelét, rovarját, hogy egy cseppnyit kölcsönözhessen manájukból, majd ezeket középső -és mutatóujjába fókuszálja, s csettint, miközben bőrének súrlódását két ellentétesen kavargó manaörvény összedörgölésének képzeli. Néhány nekifutásból apró manaszikrák jelennek meg, mint valami mágikus kisülés, mely be tudja gyújtani a száraz wegtoreni dohányt, még ha erős szipákolások árán is.
Mindezek után a két ominózus ujjbegyet a földhöz érinti, és visszakoncentrálja a manát a földbe, mely azt kölcsönözte neki, keveset a sajátjából is adományozván, mágianyelven köszönetet mondva mindazoknak, akiktől elkérte az.
Így mered a semmibe, füstölgő pipával már, azon gondolkodva amit Abogr mondott neki az Elme és a Szív útjáról, és mindarról, ami azóta sem hagyja nyugodni lelkét, pedig oly' sok év eltelt már.
~ Kíváncsi vagyok, mit csinálhat a Vaslábú... ~
Jut eszébe öreg barátja, akivel hosszú évek óta nem találkozott már. Reméli, jól van, s boldog életet él.
Eszébe jut a Derengő Fa is, mindaz, ami azóta történt vele is, hogy majdnem találkozott vele. Elpusztult.
Szív és Elme.
~ Vajon fel lehet támasztani valahogy...? ~*
Minden ilyen képlékeny a világban jelenleg, egyedül egyetlenegy állandót vél Achrad felfedezni a környezetében. A tisztást. Akármi történjék is, ez a hely folyvást változatlan, a maga egyszerű tökéletességével.
Szokásosan hordóhasú medvére emlékeztető lépteivel billeg a tisztás közepére, majd telepszik le, hogy megtömhesse pipáját.
Mióta ezek az új istenek megjelentek, eltűnt varázslatainak nagy része, így az elején meggyűlt a baja a pipa meggyújtásával, azonban kidolgozott egy pofonegyszerű módszert, mely nem is teljesen varázslat, inkább félig;
Az Elme útján megkéri a mágiával töltött tisztást, annak minden fűszálát, levelét, rovarját, hogy egy cseppnyit kölcsönözhessen manájukból, majd ezeket középső -és mutatóujjába fókuszálja, s csettint, miközben bőrének súrlódását két ellentétesen kavargó manaörvény összedörgölésének képzeli. Néhány nekifutásból apró manaszikrák jelennek meg, mint valami mágikus kisülés, mely be tudja gyújtani a száraz wegtoreni dohányt, még ha erős szipákolások árán is.
Mindezek után a két ominózus ujjbegyet a földhöz érinti, és visszakoncentrálja a manát a földbe, mely azt kölcsönözte neki, keveset a sajátjából is adományozván, mágianyelven köszönetet mondva mindazoknak, akiktől elkérte az.
Így mered a semmibe, füstölgő pipával már, azon gondolkodva amit Abogr mondott neki az Elme és a Szív útjáról, és mindarról, ami azóta sem hagyja nyugodni lelkét, pedig oly' sok év eltelt már.
~ Kíváncsi vagyok, mit csinálhat a Vaslábú... ~
Jut eszébe öreg barátja, akivel hosszú évek óta nem találkozott már. Reméli, jól van, s boldog életet él.
Eszébe jut a Derengő Fa is, mindaz, ami azóta történt vele is, hogy majdnem találkozott vele. Elpusztult.
Szív és Elme.
~ Vajon fel lehet támasztani valahogy...? ~*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 17:58:00
Üzenet elküldve: 2022-08-26 17:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* Az út normálisan telik, gyorsan halad a páros, a híd után már gyorsan elérik a tisztást. Egy nagyobb sóhaj keretében megkönnyebbül Limmen, nem élvezte az utat, és itt nem a társasággal volt a gondja. Nawa a semmiből jött panasszal él, amire szemöldöke az egekig szökik. *
- És ez csak a keresztneved?
* Sóhajt újra a mélységi, de utána megpróbálja. *
- Nawanthirishardipandra...
* A tiszteletet a szerzetes megérdemli, így nem nagyon kell hisztiznie a kérésért. Ameddig partnere meditációba kezd, kényelmesen leül az egyik fatövébe, hogy nézze a lány ügyeskedését. Annyira azért nem bölcs fejjel lefelé szórakozni hatalmas mellei miatt, de Limmen udvarias, így azonnal elfordul, még mielőtt valami baj történhetne. Ő soha nem volt az a nőcsábász típus, így nem okoz számára problémát. *
- Másoknál az ilyenekkel azért jobban vigyázz.
* A kényelmes pozícióból tökéletes látszik az ég, így elfoglalja magát a lusta fellegek figyelésével. *
* Az út normálisan telik, gyorsan halad a páros, a híd után már gyorsan elérik a tisztást. Egy nagyobb sóhaj keretében megkönnyebbül Limmen, nem élvezte az utat, és itt nem a társasággal volt a gondja. Nawa a semmiből jött panasszal él, amire szemöldöke az egekig szökik. *
- És ez csak a keresztneved?
* Sóhajt újra a mélységi, de utána megpróbálja. *
- Nawanthirishardipandra...
* A tiszteletet a szerzetes megérdemli, így nem nagyon kell hisztiznie a kérésért. Ameddig partnere meditációba kezd, kényelmesen leül az egyik fatövébe, hogy nézze a lány ügyeskedését. Annyira azért nem bölcs fejjel lefelé szórakozni hatalmas mellei miatt, de Limmen udvarias, így azonnal elfordul, még mielőtt valami baj történhetne. Ő soha nem volt az a nőcsábász típus, így nem okoz számára problémát. *
- Másoknál az ilyenekkel azért jobban vigyázz.
* A kényelmes pozícióból tökéletes látszik az ég, így elfoglalja magát a lusta fellegek figyelésével. *
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 13:48:52
Üzenet elküldve: 2022-08-26 13:48:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Limmen ha válaszokkal nem is, gondolkodnivalóval mindenképpen ellátja. A szerzetes csak egyetlenegy megjegyzést fűz az elhangzottakhoz, fölemelt ujjal, kis mosollyal:*
- Nawanthirishardipandra.
*A "Nawa" megszólítás úgy látszik, semmilyen körülmények között nem elegendő. Neheztelni persze nem fog miatta, de ha már a fiú megígérte, hogy a teljes nevén fogja hívni, nem restelli emlékeztetni rá.
Különben amíg a hídon átérnek, a kalapja alá bújva tűnődik a sárvárosi csempészeken és a megnevezhetetlen kikötői kapcsolatokon. Néha ide-oda mozgatja az alsó állkapcsát, egy alkalommal még talán bólint is egyet, de a külső szemlélő ebben már nem lehet bizonyos. A zsákok meg a csizmák vidáman fityegnek a teherhordó rúdján. Ki tudja, mi jár a fejében.
Bárhogy legyen, a lány magáig az Erdőszéli tisztásig nem, csak az Álomfűzig megy. Lombsátra alatt lepakolja a málháját, rádobja a kalapját is, aztán egy kicsit átmozgatja magát. Formagyakorlatnak nem lehetne nevezni, amit csinál, de a kőszerűen gördülékeny mozdulatok bonyolultabbak egy sima bemelegítésnél. A hatást csak fokozza, hogy a légzése látványosan kontrollált, néha - amikor úgy fújja ki a levegőt, mint a tüzet - még hangos is.*
- Meditálnék egyet indulás előtt. *mutat felfelé, amikor végzett, és ha Limmen nem tesz ellenvetést, elkezdi megmászni az Álomfűzfát. Talán tizenöt lábnyi magasságban beakasztja a lábait egy ágba, lelógatja magát fejjel lefelé, majd a kezeivel megtámaszkodik a fa törzsén, hogy a háta enyhe ívben hátrahajlik. Ha táncosnő alkata lenne, bizonyára szép látványt nyújtana, így viszont - mozdulatlanságában, hunytszemű szoborarcával - inkább különösnek lehetne mondani. Leginkább azért, mert egyáltalán nem rí ki a levelek közül. Mintha maga is az Álomfűz részévé lett volna. Aki nem tudja, mit keressen, talán meg sem találja.*
*Limmen ha válaszokkal nem is, gondolkodnivalóval mindenképpen ellátja. A szerzetes csak egyetlenegy megjegyzést fűz az elhangzottakhoz, fölemelt ujjal, kis mosollyal:*
- Nawanthirishardipandra.
*A "Nawa" megszólítás úgy látszik, semmilyen körülmények között nem elegendő. Neheztelni persze nem fog miatta, de ha már a fiú megígérte, hogy a teljes nevén fogja hívni, nem restelli emlékeztetni rá.
Különben amíg a hídon átérnek, a kalapja alá bújva tűnődik a sárvárosi csempészeken és a megnevezhetetlen kikötői kapcsolatokon. Néha ide-oda mozgatja az alsó állkapcsát, egy alkalommal még talán bólint is egyet, de a külső szemlélő ebben már nem lehet bizonyos. A zsákok meg a csizmák vidáman fityegnek a teherhordó rúdján. Ki tudja, mi jár a fejében.
Bárhogy legyen, a lány magáig az Erdőszéli tisztásig nem, csak az Álomfűzig megy. Lombsátra alatt lepakolja a málháját, rádobja a kalapját is, aztán egy kicsit átmozgatja magát. Formagyakorlatnak nem lehetne nevezni, amit csinál, de a kőszerűen gördülékeny mozdulatok bonyolultabbak egy sima bemelegítésnél. A hatást csak fokozza, hogy a légzése látványosan kontrollált, néha - amikor úgy fújja ki a levegőt, mint a tüzet - még hangos is.*
- Meditálnék egyet indulás előtt. *mutat felfelé, amikor végzett, és ha Limmen nem tesz ellenvetést, elkezdi megmászni az Álomfűzfát. Talán tizenöt lábnyi magasságban beakasztja a lábait egy ágba, lelógatja magát fejjel lefelé, majd a kezeivel megtámaszkodik a fa törzsén, hogy a háta enyhe ívben hátrahajlik. Ha táncosnő alkata lenne, bizonyára szép látványt nyújtana, így viszont - mozdulatlanságában, hunytszemű szoborarcával - inkább különösnek lehetne mondani. Leginkább azért, mert egyáltalán nem rí ki a levelek közül. Mintha maga is az Álomfűz részévé lett volna. Aki nem tudja, mit keressen, talán meg sem találja.*
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 10:06:29
Üzenet elküldve: 2022-08-26 10:06:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
- Igen, mind a kettőt.
*Meg is lepődött Ruuno miért takarékoskodott ennyire, de betudta annak, hogy a törpécske szeretné későbbre eltenni az ételt.
A zsíros, koszos kis kezek enyhe undorral töltik el. Kedve lenne azt mondani inkább, hogy sétáljanak szépen egymás mellett, de mégiscsak olyan apró Ruuno, nagyon könnyen elveszhet az emberek tömegében. Minden idegszálát meg kell feszítenie, hogy ellenálljon a késztetésnek, és hogy ne idézzek fel mennyire taszítja az is, amikor gyermeke taknya nyála egybefolyik, amikor tisztába kell tenni vagy csak éppen kihányja az aznapi ételt. Ha nem lenne dajka, aki segítene ezekben, akkor Relael bizonyosan nem bírná ép ésszel a gyereknevelést.
A kutya sorsa kissé kevésbé érdekli - bár eddig sem mozgatta meg kifejezetten - most, hogy Ördögvigyor hatása alá került. Ruuno aggodalma szerencsére alaptalannak bizonyul, mert Felhő mozgolódni kezd, rövidesen pedig igen élénkké válnak az ételnek hála. Érzi, hogy ez a számára apróság milyen nagy dolog kettejüknek, és ez egy kellemes, meleg érzéssel tölti meg mellkasát. Úgy tűnik minden önzősége ellenére még mindig van benne valami jóság féleség, már ha arról van szó, hogy aranyat áldozzon másokra, mondjuk úgy határozottan könnyebb, hogy Relael nem sokra becsüli a pénzt, mivel sosem szenvedett belőle hiányt.*
- Tényleg jobban néz ki.
*Nyugtázza a nő, és csendesen szemléli a páros dinamikáját. Megállapítja, hogy jó régóta együtt lehetnek a kettejük között lévő bizalomból következtetve.
Ezt követően elkezdődik a búcsú, és úgy tűnik a gyermek félelme elpárolgott, vagy csak alább hagyott egyelőre.*
- Vissza.
*Biccentve egészíti ki ígéretét, majd gyorsan még hozzáfűzi.*
- De nem tudom még pontosan mikor. Hosszú az út idáig.
*Szíve szerint elkerülné a várost, de ezt már számtalanszor megfogadta és mégis itt köt ki újra meg újra.*
- Ha netalántán tharg földre keverednél ott úgyis megtalálsz. Nagyon szeretik ott a gyerekeket, szóval nem kell félned.
*Búcsúzóul még megsimogatja Törpi haját, majd pipájára ráharapva fellendül a nyeregbe. Egészen természetes már számára a lovaglás, így magabiztosan mer ördögvigyorozni.*
- Légy jó és vigyázz magadra!
*Integetés közben indulásra készteti hátasát, aki lassú, kényelmes tempóban el is indul, Relael alakja pedig hamar eltűnik a fák takarásában.*
//Zárás//
- Igen, mind a kettőt.
*Meg is lepődött Ruuno miért takarékoskodott ennyire, de betudta annak, hogy a törpécske szeretné későbbre eltenni az ételt.
A zsíros, koszos kis kezek enyhe undorral töltik el. Kedve lenne azt mondani inkább, hogy sétáljanak szépen egymás mellett, de mégiscsak olyan apró Ruuno, nagyon könnyen elveszhet az emberek tömegében. Minden idegszálát meg kell feszítenie, hogy ellenálljon a késztetésnek, és hogy ne idézzek fel mennyire taszítja az is, amikor gyermeke taknya nyála egybefolyik, amikor tisztába kell tenni vagy csak éppen kihányja az aznapi ételt. Ha nem lenne dajka, aki segítene ezekben, akkor Relael bizonyosan nem bírná ép ésszel a gyereknevelést.
A kutya sorsa kissé kevésbé érdekli - bár eddig sem mozgatta meg kifejezetten - most, hogy Ördögvigyor hatása alá került. Ruuno aggodalma szerencsére alaptalannak bizonyul, mert Felhő mozgolódni kezd, rövidesen pedig igen élénkké válnak az ételnek hála. Érzi, hogy ez a számára apróság milyen nagy dolog kettejüknek, és ez egy kellemes, meleg érzéssel tölti meg mellkasát. Úgy tűnik minden önzősége ellenére még mindig van benne valami jóság féleség, már ha arról van szó, hogy aranyat áldozzon másokra, mondjuk úgy határozottan könnyebb, hogy Relael nem sokra becsüli a pénzt, mivel sosem szenvedett belőle hiányt.*
- Tényleg jobban néz ki.
*Nyugtázza a nő, és csendesen szemléli a páros dinamikáját. Megállapítja, hogy jó régóta együtt lehetnek a kettejük között lévő bizalomból következtetve.
Ezt követően elkezdődik a búcsú, és úgy tűnik a gyermek félelme elpárolgott, vagy csak alább hagyott egyelőre.*
- Vissza.
*Biccentve egészíti ki ígéretét, majd gyorsan még hozzáfűzi.*
- De nem tudom még pontosan mikor. Hosszú az út idáig.
*Szíve szerint elkerülné a várost, de ezt már számtalanszor megfogadta és mégis itt köt ki újra meg újra.*
- Ha netalántán tharg földre keverednél ott úgyis megtalálsz. Nagyon szeretik ott a gyerekeket, szóval nem kell félned.
*Búcsúzóul még megsimogatja Törpi haját, majd pipájára ráharapva fellendül a nyeregbe. Egészen természetes már számára a lovaglás, így magabiztosan mer ördögvigyorozni.*
- Légy jó és vigyázz magadra!
*Integetés közben indulásra készteti hátasát, aki lassú, kényelmes tempóban el is indul, Relael alakja pedig hamar eltűnik a fák takarásában.*
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-24 20:15:17
Üzenet elküldve: 2022-08-24 20:15:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Fejvadászok//
- A sellők szajhák lennének?
*Kérdezi, mintha nem tudná, hogy azok a hableányok csupán a képzelet szüleményei. Ezen a fenevadon ülve nem teljesen ura önmagának. Sem a szavainak. A rettegés gyakran kerekedik felül árvánkon. Mikor pedig a patás rémálomra kénytelen ülni, rámásznak rémálmainak félelmei. Hiába kötött alkut Szilajjal. A félszet semmi sem veheti el tőle. Ahogy annak gondolatát sem, hogy a hollóember is magára fogja hagyni. Ha nem is búcsú nélkül. Ezt a rémképet pedig egyetlen mondat töri meg.*
- A kikötőben akarsz maradni? Egy évig? Bűnözők és gyilkosok között?
- A sellők szajhák lennének?
*Kérdezi, mintha nem tudná, hogy azok a hableányok csupán a képzelet szüleményei. Ezen a fenevadon ülve nem teljesen ura önmagának. Sem a szavainak. A rettegés gyakran kerekedik felül árvánkon. Mikor pedig a patás rémálomra kénytelen ülni, rámásznak rémálmainak félelmei. Hiába kötött alkut Szilajjal. A félszet semmi sem veheti el tőle. Ahogy annak gondolatát sem, hogy a hollóember is magára fogja hagyni. Ha nem is búcsú nélkül. Ezt a rémképet pedig egyetlen mondat töri meg.*
- A kikötőben akarsz maradni? Egy évig? Bűnözők és gyilkosok között?
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-24 19:34:08
Üzenet elküldve: 2022-08-24 19:34:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A sellők említésére egy pillanatig elgondolkozik. ~ Mégis erre mit mondjak? ~ Tekintetét inkább a távolodó kufárok felé irányítja. *
- Örömlányokkal találkozhatsz ott, csak ott sellőknek hívják őket. Az emberek kényeztetéséből élnek, ahogyan az előbbi téma is szóba került.
* Szilaj elégedetten prüszköl a zöld táj láttán, enyhén oldalra is fordul a patak láttán. Illidary hagyja szabadon a gyeplőt, hosszú út elé néznek, hagy kényeztesse magát a ló. *
- Számolj úgy, hogy a mai nap estére oda érünk. Bérlünk egy szobát, és egy fürdőt. Kapsz tőlem ideiglenesen egy holló maszkot, és a köpeny elég lesz. Átöltözve kérünk szobát, és óvatosan kell cselekedni. Arcod, tested, bőröd, vagy éppen bármely testrészed nem látszódhat ki.
* Tudja jól, hogy Lily nem szívleli a hasonló közjátékokat, de sajnos kénytelen lesz megszokni, hogy rejtve kell dolgozni. A szabadsággal dúsított békés élet, a személy azonosság teljes elrejtésével megoldható csak. Illidary már régóta műveli ezt, és kifogástalanul bejött számára. Ameddig a teste rejtve marad, bárhova játhat másik ruházatba, hisz nem tudják a holló maszkos férfihez kapcsolni. *
- Az is lehet, hogy egy szerződés keretében egy évet a kikötőben fogunk élni.
* Teszi hozzá, nem lepődne meg a lány meghökkenésén. Szilaj bőszen fogyasztja a beszélgetés alatt a vizet. A selyembe öltözött férfi gyorsan még hátranéz a lány felé. *
- Indulhatunk?
* Ha nem kap tiltakozást, a megfelelő irányba állítja lovát, hogy mihamarabb a kikötőbe érhessenek. *
* A sellők említésére egy pillanatig elgondolkozik. ~ Mégis erre mit mondjak? ~ Tekintetét inkább a távolodó kufárok felé irányítja. *
- Örömlányokkal találkozhatsz ott, csak ott sellőknek hívják őket. Az emberek kényeztetéséből élnek, ahogyan az előbbi téma is szóba került.
* Szilaj elégedetten prüszköl a zöld táj láttán, enyhén oldalra is fordul a patak láttán. Illidary hagyja szabadon a gyeplőt, hosszú út elé néznek, hagy kényeztesse magát a ló. *
- Számolj úgy, hogy a mai nap estére oda érünk. Bérlünk egy szobát, és egy fürdőt. Kapsz tőlem ideiglenesen egy holló maszkot, és a köpeny elég lesz. Átöltözve kérünk szobát, és óvatosan kell cselekedni. Arcod, tested, bőröd, vagy éppen bármely testrészed nem látszódhat ki.
* Tudja jól, hogy Lily nem szívleli a hasonló közjátékokat, de sajnos kénytelen lesz megszokni, hogy rejtve kell dolgozni. A szabadsággal dúsított békés élet, a személy azonosság teljes elrejtésével megoldható csak. Illidary már régóta műveli ezt, és kifogástalanul bejött számára. Ameddig a teste rejtve marad, bárhova játhat másik ruházatba, hisz nem tudják a holló maszkos férfihez kapcsolni. *
- Az is lehet, hogy egy szerződés keretében egy évet a kikötőben fogunk élni.
* Teszi hozzá, nem lepődne meg a lány meghökkenésén. Szilaj bőszen fogyasztja a beszélgetés alatt a vizet. A selyembe öltözött férfi gyorsan még hátranéz a lány felé. *
- Indulhatunk?
* Ha nem kap tiltakozást, a megfelelő irányba állítja lovát, hogy mihamarabb a kikötőbe érhessenek. *
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-24 12:59:55
Üzenet elküldve: 2022-08-24 12:59:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megzavarodva néz fel Relre.*
- Akkor mind a kettőt nekem és Felhőnek vetted? - *Kérdez vissza bizonytalanul. Megerősítő válasz esetén pedig igencsak megörül. Bár szereti a kutyát, de nagyon sok lemondással jár, hogy etetni tudja. Nem mondhatni, hogy még soha nem fordult elő, hogy hosszabb éhezés után mindent ő maga evett meg, amit szerzett, de az ilyen eseteket mindig bűntudat követte, ami nem egy kellemes érzés. Ezt elkerülendő állította meg magát most is, mielőtt az egész lepényt befalta volna. Viszont ha mindkettő az övék, akkor még vár rá a maradék fél darab finomság!
Mikor Relael felszólítja, hogy fogja meg a kezét, megszeppenten pislog, de aztán egy kis mosoly jelenik meg az arcán, hogy a nő tényleg megint így sétálna vele.
Immár bátrabban tapogatja össze a lepényeket, apró kezével összeszorítva azokat, illetve a biztonság kedvéért még a törzséhez is nyomja, nem törődve a ruhája tisztaságával, mert láthatóan nincs is mit aggódni azon: az inge már rég volt patyolat.
A másik kezét pedig odanyújtja Relnek és a visszafelé vezető utat ugyanabban az átszellemült boldogságban tölti, mint amiben a piac felé is tartott. Nagyon szeretné, ha ez mindig így volna, ha valaki így vigyázna rá, ha valakihez kötődhetne.
Rövidesen azonban visszaérnek a tisztásra, ott pedig kénytelen elválni Relaeltől, vagy legalábbis a kezét elengedni.
Már messziről kiszúrja, hogy Felhő nem mozog, ami annyira megijeszti, hogy minden másról megfeledkezve rohan előre és térdel le a kutya mellé, majd kezdő őt böködni szabad kezével.
Szemeit már futja el a könny, mikor az eb kinyitja a szemeit és azt is észreveszi, hogy lassan lélegzik az állat és mozog is.
Megkönnyebbülten pityeredik el és simogatja meg Felhő fejét, majd a saját ölébe veszi a lepényeket és a megkezdetlen darabból letör egy falatot, azt tartja a kutya orra elé.*
- Ébredj fel! Tessék, egyél! Nagyon finom! És sok van még! - *Noszogatja barátját. Felhő orrcimpái kitágulnak, és ha először nem is nagy kedvvel, de elveszi a lepénydarabot. Aztán mikor a kis törpe már a következő falatot töri és kínálja oda neki, elkezd megélénkülni, a szemeit is nyitva tartja és izgatottan szimatol Ruuno felé, várva a további finomságot. Fekve marad ugyan, de még a farka is meg-megrezzen, csak a fáradtság és gyengeség tartja vissza, hogy öröme látványosabb legyen. Az biztos, hogy nem mostanában volt szerencséjük ilyen ízletes falatokhoz, így nem csak az éhségük csillapul, de a lelkük is jóllakottabb lesz.
Ruuno lelkesen adja az újabb és újabb darabkát a lepényből és mikor az egyik elfogyott, a sajátjából harap még egy jókorát, majd annak a maradékát is adagolni kezdi a kutyának. Nem mintha nem ette volna meg szívesen maga, de most örül, hogy Felhő mintha máris jobb bőrben volna, és szeretné, ha így is maradna, ezért beáldozza a saját maradékát is.
Relael hangjára aztán fölkapja a fejét. Egy kicsit meg is feledkezett róla, annyira lefoglalta a kutya.
Most azonban, hogy fölfogja a szavait, hogy itt hagyná őket, megint nekikeseredik. Nem akar elválni a nőtől. Bár Rel azt mondta, később is vele mehet, de mi van, ha soha többé nem találkoznak, ha mindig elkerülik egymást?
Azért megmakacsolja magát és próbál nem sírni, de arcán minden igyekezete ellenére jól látható az elkeseredés, görbülnek lefelé az ajkai.*
- Igen. Látod, már sokkal jobban van! - *Nyújtja oda az utolsó darabka lepényt Felhőnek, aki immár jó étvággyal tünteti el azt is, de még Ruuno kiürült markát is letisztogatja.*
- Ha legközelebb jössz... akkor már biztosan veled tudunk menni. - *Jelenti ki. Majd csak kibukik belőle a kérdés is...*
- Ugye visszajössz majd?
*Megzavarodva néz fel Relre.*
- Akkor mind a kettőt nekem és Felhőnek vetted? - *Kérdez vissza bizonytalanul. Megerősítő válasz esetén pedig igencsak megörül. Bár szereti a kutyát, de nagyon sok lemondással jár, hogy etetni tudja. Nem mondhatni, hogy még soha nem fordult elő, hogy hosszabb éhezés után mindent ő maga evett meg, amit szerzett, de az ilyen eseteket mindig bűntudat követte, ami nem egy kellemes érzés. Ezt elkerülendő állította meg magát most is, mielőtt az egész lepényt befalta volna. Viszont ha mindkettő az övék, akkor még vár rá a maradék fél darab finomság!
Mikor Relael felszólítja, hogy fogja meg a kezét, megszeppenten pislog, de aztán egy kis mosoly jelenik meg az arcán, hogy a nő tényleg megint így sétálna vele.
Immár bátrabban tapogatja össze a lepényeket, apró kezével összeszorítva azokat, illetve a biztonság kedvéért még a törzséhez is nyomja, nem törődve a ruhája tisztaságával, mert láthatóan nincs is mit aggódni azon: az inge már rég volt patyolat.
A másik kezét pedig odanyújtja Relnek és a visszafelé vezető utat ugyanabban az átszellemült boldogságban tölti, mint amiben a piac felé is tartott. Nagyon szeretné, ha ez mindig így volna, ha valaki így vigyázna rá, ha valakihez kötődhetne.
Rövidesen azonban visszaérnek a tisztásra, ott pedig kénytelen elválni Relaeltől, vagy legalábbis a kezét elengedni.
Már messziről kiszúrja, hogy Felhő nem mozog, ami annyira megijeszti, hogy minden másról megfeledkezve rohan előre és térdel le a kutya mellé, majd kezdő őt böködni szabad kezével.
Szemeit már futja el a könny, mikor az eb kinyitja a szemeit és azt is észreveszi, hogy lassan lélegzik az állat és mozog is.
Megkönnyebbülten pityeredik el és simogatja meg Felhő fejét, majd a saját ölébe veszi a lepényeket és a megkezdetlen darabból letör egy falatot, azt tartja a kutya orra elé.*
- Ébredj fel! Tessék, egyél! Nagyon finom! És sok van még! - *Noszogatja barátját. Felhő orrcimpái kitágulnak, és ha először nem is nagy kedvvel, de elveszi a lepénydarabot. Aztán mikor a kis törpe már a következő falatot töri és kínálja oda neki, elkezd megélénkülni, a szemeit is nyitva tartja és izgatottan szimatol Ruuno felé, várva a további finomságot. Fekve marad ugyan, de még a farka is meg-megrezzen, csak a fáradtság és gyengeség tartja vissza, hogy öröme látványosabb legyen. Az biztos, hogy nem mostanában volt szerencséjük ilyen ízletes falatokhoz, így nem csak az éhségük csillapul, de a lelkük is jóllakottabb lesz.
Ruuno lelkesen adja az újabb és újabb darabkát a lepényből és mikor az egyik elfogyott, a sajátjából harap még egy jókorát, majd annak a maradékát is adagolni kezdi a kutyának. Nem mintha nem ette volna meg szívesen maga, de most örül, hogy Felhő mintha máris jobb bőrben volna, és szeretné, ha így is maradna, ezért beáldozza a saját maradékát is.
Relael hangjára aztán fölkapja a fejét. Egy kicsit meg is feledkezett róla, annyira lefoglalta a kutya.
Most azonban, hogy fölfogja a szavait, hogy itt hagyná őket, megint nekikeseredik. Nem akar elválni a nőtől. Bár Rel azt mondta, később is vele mehet, de mi van, ha soha többé nem találkoznak, ha mindig elkerülik egymást?
Azért megmakacsolja magát és próbál nem sírni, de arcán minden igyekezete ellenére jól látható az elkeseredés, görbülnek lefelé az ajkai.*
- Igen. Látod, már sokkal jobban van! - *Nyújtja oda az utolsó darabka lepényt Felhőnek, aki immár jó étvággyal tünteti el azt is, de még Ruuno kiürült markát is letisztogatja.*
- Ha legközelebb jössz... akkor már biztosan veled tudunk menni. - *Jelenti ki. Majd csak kibukik belőle a kérdés is...*
- Ugye visszajössz majd?
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-24 10:34:14
Üzenet elküldve: 2022-08-24 10:34:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*A tapsra és a dicsérő szavakra egy őszinte mosollyal felel, amit egy mély meghajlással fűszerez.*
- Nagyon köszönöm. Tudod, kevesen értékelik az ilyesfajta művészetet. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan húzhatnék belőle hasznot.
*Húzódik vigyorba az apró mosoly, hogy aztán egy kacsintással végződjön. Ezután a félvér hallgatja elképedve Myyna maradásának okait. Nem mondható el róla, hogy sokat élt volna, ám mégis megrohanják az emlékek.*
- Teljesen megértelek. Egyszer nekem is volt egy ilyen barátom. *Mereszti tengerszín pislogóit a távolba. Ha pedig a másik nem is kíváncsi rá, most kénytelen meghallgatni a történetet.*
- Eléggé rossz arcokkal húzott ujját és kénytelen volt bujkálni. Én meg kaját csempésztem ki neki az árvaházból. Cserébe megtanított olvasni és, hogy milyen módon enyvezzem be a kezem.
*Mélyet sóhajt. Mintha csak hiányoznának neki azok az idők. Ám valójában csak Rokion hiányát érzi. Hosszú ideje újra.*
- Nélküle én sem jöttem volna el. Ő viszont eltűnt, mint aki nem is volt ott. De azóta már sokszor esett hó, *Úgy nagyjából négy év tehletett el.* szóval így lehetek ma itt.
*Ezzel a kis történettel nem figyelmeztetni akarja, hiszen ahány szerzet, annyi történet. Sőt, semennyire sem kívánja, hogy a lány hasonlóképp járjon. Csupán elmondta, hogy teljesen át tudja érezni a helyzetét. A mindegy, hol, lényeg a kivel életérzést. Csizmájával a földbe rúg, ezzel pedig lezártnak is tekinti a múltat. Inkább Myyna szavaira hegyzi tovább a füleit.*
- Konkurencia itt is akad. Ha én meglátom a lehetőséget, akkor mások is. Persze az biztos, hogy kisebb mértékben.
*Bólint, mintha helyeselni szeretne a szavakra. Bár nem érzi, hogy versenybe kéne szállnia a másikkal, Lily belső lázadója mégsem hagyhatja szó nélkül a saját nehézségeit. A végén még azt fogja hinni ez a lány, hogy itt mesés életet élnek az utcakölykök.*
- Csak magamból indulatok ki, de szerintem bármire képes vagy, ha elég ok rúgdossa a hátad.
*Mosolyodik el ismét. Ellenben ez most lágy, őszinte, már-már biztató mosoly.*
- Ha pedig engem kérdezel, a magunk fajta sosem marad sokáig egy helyen. Bár a kikötőt nem ismerem, de bárhol hamar forró lehet a talaj.
*Ha már talaj, Lily is lehuppan a fűbe Myyna mellé. Csodák csodájára pedig elhallgat egy pillanatra, amíg egy hűs fuvalatt söpör végig a tisztáson.*
- Egy barátot említettél. Jól gondolom, hogy neked sincs családod?
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*A tapsra és a dicsérő szavakra egy őszinte mosollyal felel, amit egy mély meghajlással fűszerez.*
- Nagyon köszönöm. Tudod, kevesen értékelik az ilyesfajta művészetet. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan húzhatnék belőle hasznot.
*Húzódik vigyorba az apró mosoly, hogy aztán egy kacsintással végződjön. Ezután a félvér hallgatja elképedve Myyna maradásának okait. Nem mondható el róla, hogy sokat élt volna, ám mégis megrohanják az emlékek.*
- Teljesen megértelek. Egyszer nekem is volt egy ilyen barátom. *Mereszti tengerszín pislogóit a távolba. Ha pedig a másik nem is kíváncsi rá, most kénytelen meghallgatni a történetet.*
- Eléggé rossz arcokkal húzott ujját és kénytelen volt bujkálni. Én meg kaját csempésztem ki neki az árvaházból. Cserébe megtanított olvasni és, hogy milyen módon enyvezzem be a kezem.
*Mélyet sóhajt. Mintha csak hiányoznának neki azok az idők. Ám valójában csak Rokion hiányát érzi. Hosszú ideje újra.*
- Nélküle én sem jöttem volna el. Ő viszont eltűnt, mint aki nem is volt ott. De azóta már sokszor esett hó, *Úgy nagyjából négy év tehletett el.* szóval így lehetek ma itt.
*Ezzel a kis történettel nem figyelmeztetni akarja, hiszen ahány szerzet, annyi történet. Sőt, semennyire sem kívánja, hogy a lány hasonlóképp járjon. Csupán elmondta, hogy teljesen át tudja érezni a helyzetét. A mindegy, hol, lényeg a kivel életérzést. Csizmájával a földbe rúg, ezzel pedig lezártnak is tekinti a múltat. Inkább Myyna szavaira hegyzi tovább a füleit.*
- Konkurencia itt is akad. Ha én meglátom a lehetőséget, akkor mások is. Persze az biztos, hogy kisebb mértékben.
*Bólint, mintha helyeselni szeretne a szavakra. Bár nem érzi, hogy versenybe kéne szállnia a másikkal, Lily belső lázadója mégsem hagyhatja szó nélkül a saját nehézségeit. A végén még azt fogja hinni ez a lány, hogy itt mesés életet élnek az utcakölykök.*
- Csak magamból indulatok ki, de szerintem bármire képes vagy, ha elég ok rúgdossa a hátad.
*Mosolyodik el ismét. Ellenben ez most lágy, őszinte, már-már biztató mosoly.*
- Ha pedig engem kérdezel, a magunk fajta sosem marad sokáig egy helyen. Bár a kikötőt nem ismerem, de bárhol hamar forró lehet a talaj.
*Ha már talaj, Lily is lehuppan a fűbe Myyna mellé. Csodák csodájára pedig elhallgat egy pillanatra, amíg egy hűs fuvalatt söpör végig a tisztáson.*
- Egy barátot említettél. Jól gondolom, hogy neked sincs családod?
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 20:12:11
Üzenet elküldve: 2022-08-23 20:12:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Én is nagyon örülök Lily.
*Már ő is barátságosabb arcot ölt, ahogy teljesen túlteszi magát a kezdeti sokkból. Meg ha akarna sem tudna hazudni arról, hogy tényleg vicces volt a helyzetük. Viszont az újabb előadást már elképedve hallgatja. Na nem azért mert akár egyetlen szót is elhinne belőle (legalább is reménykedik, hogy nem kell), hanem inkább azért, mert hihetetlen komoly színjátéknak lehet most szem és főleg fültanúja. A végén pedig tátott szájjal muszáj is megtapsolnia a lány előadását.*
- Hihetetlen mekkora tehetség vagy. De úgy is mondhatnám, hogy hatalmas nagy blöffölő.
*Nevet fel halkan. A kikötős kérdésre pedig egyszerűen megvonja a vállait.*
- Fene tudja. Először is egy nagyon jó barátommal vagyunk ott együtt. Amíg ő nem megy el onnan, addig én sem.
*Kivéve persze most. De ez a kis kiruccanás is csak azért jött létre, mert a fiút már idejét sem tudja, hogy mióta nem látta. Ennyi neki is belefér. Legalább a másik is főhet egy kicsit a levében, hogy nem találja "otthon" a lányt. Hiszen Myynát is mindig a frász kerülgeti, hogy az ilyen alkalmakkor mi lehet vele.*
- A kisebb biztonság nehezebb helyzeteket szül inkább. Tudod, ahol tudják, hogy minden sarkon veszély lehet, ott óvatosabban az emberek. De ebben van a kaland és a kihívás.
*Noha nem tárja teljesen a lány elé, hogy miről is beszél pontosan, abban majdnem biztos, hogy a másik érti miről beszél. Hisz ő sem hülye, érti ő is, hogy mire gondol a lány.
Az oldalba bökésre megrezzen, majd egy kuncogás szakad ki belőle, ahogy tárgyilagos hangnemre vált a másik. Mintha eddig nem tudták volna miről is beszélnek. Viszont a kérdés igen elgondolkodtató. Igazából még sosem merengett azon, hogy miért pont ott ragadtak le. Persze hallott már erről a városról is. Ki ne hallott volna? De valahogy sosem jutott még az eszébe, hogy barátját rávegye egy idelátogatásra.*
- Most megfogtál. Szerintem a lehetőségek mindenhol korlátozva vannak ilyen vagy olyan okokból. Itt nálatok az őrség, nálunk a nagyobb konkurencia gondolom. Nem könnyű ott az biztos.
*Ül végül vissza a fűbe, ha már pihenni jött. Meg a medvének is könnyebb dolga lesz így vele. Aztán hátra támaszkodik a kezeire és csak mélán bámulja a vizet.*
- Szerintem már nem nagyon tudnám otthagyni a kikötőt. Legalább is nem egy magam. Pedig nem néz ki rosszul ez a város.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Én is nagyon örülök Lily.
*Már ő is barátságosabb arcot ölt, ahogy teljesen túlteszi magát a kezdeti sokkból. Meg ha akarna sem tudna hazudni arról, hogy tényleg vicces volt a helyzetük. Viszont az újabb előadást már elképedve hallgatja. Na nem azért mert akár egyetlen szót is elhinne belőle (legalább is reménykedik, hogy nem kell), hanem inkább azért, mert hihetetlen komoly színjátéknak lehet most szem és főleg fültanúja. A végén pedig tátott szájjal muszáj is megtapsolnia a lány előadását.*
- Hihetetlen mekkora tehetség vagy. De úgy is mondhatnám, hogy hatalmas nagy blöffölő.
*Nevet fel halkan. A kikötős kérdésre pedig egyszerűen megvonja a vállait.*
- Fene tudja. Először is egy nagyon jó barátommal vagyunk ott együtt. Amíg ő nem megy el onnan, addig én sem.
*Kivéve persze most. De ez a kis kiruccanás is csak azért jött létre, mert a fiút már idejét sem tudja, hogy mióta nem látta. Ennyi neki is belefér. Legalább a másik is főhet egy kicsit a levében, hogy nem találja "otthon" a lányt. Hiszen Myynát is mindig a frász kerülgeti, hogy az ilyen alkalmakkor mi lehet vele.*
- A kisebb biztonság nehezebb helyzeteket szül inkább. Tudod, ahol tudják, hogy minden sarkon veszély lehet, ott óvatosabban az emberek. De ebben van a kaland és a kihívás.
*Noha nem tárja teljesen a lány elé, hogy miről is beszél pontosan, abban majdnem biztos, hogy a másik érti miről beszél. Hisz ő sem hülye, érti ő is, hogy mire gondol a lány.
Az oldalba bökésre megrezzen, majd egy kuncogás szakad ki belőle, ahogy tárgyilagos hangnemre vált a másik. Mintha eddig nem tudták volna miről is beszélnek. Viszont a kérdés igen elgondolkodtató. Igazából még sosem merengett azon, hogy miért pont ott ragadtak le. Persze hallott már erről a városról is. Ki ne hallott volna? De valahogy sosem jutott még az eszébe, hogy barátját rávegye egy idelátogatásra.*
- Most megfogtál. Szerintem a lehetőségek mindenhol korlátozva vannak ilyen vagy olyan okokból. Itt nálatok az őrség, nálunk a nagyobb konkurencia gondolom. Nem könnyű ott az biztos.
*Ül végül vissza a fűbe, ha már pihenni jött. Meg a medvének is könnyebb dolga lesz így vele. Aztán hátra támaszkodik a kezeire és csak mélán bámulja a vizet.*
- Szerintem már nem nagyon tudnám otthagyni a kikötőt. Legalább is nem egy magam. Pedig nem néz ki rosszul ez a város.
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 19:29:23
Üzenet elküldve: 2022-08-23 19:29:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Örvendek Myyna! *Mosolyodik el. Hisz az előző kis jelenet után valami sokkal barátságtalanabb fellépésre számított. De a leányzó is bizonyára látja a dolog mókás oldalát. A továbbiakra halkan elkuncogja magát, majd lopva körb epillant. Mintha meg akarna győződni arról, hogy senki sem hallja, amit mondani fog.*
- Nem fogják említeni a medvéket. *Szemforgatós szájhúzás.* Ezt a tisztást valóban egy nyugodt, gyönyörű helynek akarják beállítani. Ám medvék mindenhol vannak. *Baljával tölcsért formál a szája előtt majd szinte suttogva folytatja.* Szerintem ez egy összeesküvés. Így próbálják meggátolni, hogy túl sokan lakjanak a városban.
*Mondja olyan mély komolysággal, amennyit csak képes kipréselni magából. Persze ez tökéletes sületlenség, amit még Lily sem hinne el, ha hallaná. Helyből találja ki az egészet és az is csak egy hajszálon függ, hogy ne törjön ki belőle a kacagás.*
- Nem tudom, hogy leírható-e kikapcsolódásként, ha a medvék széttépnek, de az biztos, hogy sokat pihenhetsz utána.
*Majd Myyna elmondja, hogy lényegében a félvér sorstársa és a kikötőből érkezett medvét etetni. Ez a hír pedig rögtön elveszi Lily kedvét a viccelődéstől.*
- Egy cipőben járunk. De miért pont a kikötő? *Biggyeszti le ajkait.* Bárhová mehetnél. Itt van mindjárt a városunk. Sokkal több lehetőséget rejt és kevesebb a halál eset.
*Árvánk már csak tudja, hiszen olyan sok helyen járt, hogy meg sem tudja számolni. A kikötőről is csupán annyit hallott, hogy a bűnbandák melegágya.*
- Hogy a kérdésedre válaszoljak, igen. Én Artheniorban élek. Meg belőle is, amikor szerencsém van. Ha érted, miről beszélek. *Kacsint a lányra egy mosollyal körítve.*
- Felétek a kisebb biztonsággal több lehetőség jár? *Torzítja arcát sandítósra, hátha sikerül a másik mimikájából kiolvasnia a gondolatait. Végül egy sóhaj után belekezd.*
- Legyünk nyíltak! Egyikünk sem ártatlan, ha jól sejtem. *Szavait nyomatékosítva könyökével oldalba böki a másikat.* Az nyilvánvaló, ha nálatok elkapnak miközben egy erszényt akarsz elcsenni, egyszerűen meglékelnek, mint egy dinnyét. Nos nálunk megúszod néhány pofonnal, amennyiben a páncélosok nem avatkoznak be. Mert akkor jön a bilincs. *Ezen a ponton Lily vesz egy mély levegőt, mivel szüksége van rá a túléléshez. *Amire kíváncsi lennék, hogy több lehetőséged van azt tenni, amit akarsz, vagy a tény, hogy mindenki egy kicsit "szabadabb" *Ennél a szónál idézőjelet rajzol a levegőbe. Mintha nem lenne egyértelmű, mit is szeretne takarni ez a szó.* visszatart téged?
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Örvendek Myyna! *Mosolyodik el. Hisz az előző kis jelenet után valami sokkal barátságtalanabb fellépésre számított. De a leányzó is bizonyára látja a dolog mókás oldalát. A továbbiakra halkan elkuncogja magát, majd lopva körb epillant. Mintha meg akarna győződni arról, hogy senki sem hallja, amit mondani fog.*
- Nem fogják említeni a medvéket. *Szemforgatós szájhúzás.* Ezt a tisztást valóban egy nyugodt, gyönyörű helynek akarják beállítani. Ám medvék mindenhol vannak. *Baljával tölcsért formál a szája előtt majd szinte suttogva folytatja.* Szerintem ez egy összeesküvés. Így próbálják meggátolni, hogy túl sokan lakjanak a városban.
*Mondja olyan mély komolysággal, amennyit csak képes kipréselni magából. Persze ez tökéletes sületlenség, amit még Lily sem hinne el, ha hallaná. Helyből találja ki az egészet és az is csak egy hajszálon függ, hogy ne törjön ki belőle a kacagás.*
- Nem tudom, hogy leírható-e kikapcsolódásként, ha a medvék széttépnek, de az biztos, hogy sokat pihenhetsz utána.
*Majd Myyna elmondja, hogy lényegében a félvér sorstársa és a kikötőből érkezett medvét etetni. Ez a hír pedig rögtön elveszi Lily kedvét a viccelődéstől.*
- Egy cipőben járunk. De miért pont a kikötő? *Biggyeszti le ajkait.* Bárhová mehetnél. Itt van mindjárt a városunk. Sokkal több lehetőséget rejt és kevesebb a halál eset.
*Árvánk már csak tudja, hiszen olyan sok helyen járt, hogy meg sem tudja számolni. A kikötőről is csupán annyit hallott, hogy a bűnbandák melegágya.*
- Hogy a kérdésedre válaszoljak, igen. Én Artheniorban élek. Meg belőle is, amikor szerencsém van. Ha érted, miről beszélek. *Kacsint a lányra egy mosollyal körítve.*
- Felétek a kisebb biztonsággal több lehetőség jár? *Torzítja arcát sandítósra, hátha sikerül a másik mimikájából kiolvasnia a gondolatait. Végül egy sóhaj után belekezd.*
- Legyünk nyíltak! Egyikünk sem ártatlan, ha jól sejtem. *Szavait nyomatékosítva könyökével oldalba böki a másikat.* Az nyilvánvaló, ha nálatok elkapnak miközben egy erszényt akarsz elcsenni, egyszerűen meglékelnek, mint egy dinnyét. Nos nálunk megúszod néhány pofonnal, amennyiben a páncélosok nem avatkoznak be. Mert akkor jön a bilincs. *Ezen a ponton Lily vesz egy mély levegőt, mivel szüksége van rá a túléléshez. *Amire kíváncsi lennék, hogy több lehetőséged van azt tenni, amit akarsz, vagy a tény, hogy mindenki egy kicsit "szabadabb" *Ennél a szónál idézőjelet rajzol a levegőbe. Mintha nem lenne egyértelmű, mit is szeretne takarni ez a szó.* visszatart téged?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176